Nemere, 1880 (10. évfolyam, 1-104. szám)

1880-10-10 / 82. szám

82. szám Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyün Csiki-vitéza, Math­eovics-féle ház, h­ovy a lap szellemi részét illeti­ közlemények küldendők’ Kiadó hivatal: j. EINSTEIN JfiAHK Sepsi-Szentgyörgy, 1880. Vasárnap, október 10. Politikai, I­X . évfolyam. Megjelenik ezen lap heten­­kint kétszer: csütörtökön és van&ree­p. ELŐFIZETÉSI FELTÉTEL: Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre ... 3 frt — kr. Negyedévre . . 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyulttár sora 15 kr. kíjny­vnyomdíja hová a hirdetések és előfizetési pénzek évmentesen intézendők. Előfizetési felhívás „N E M E R K“ X­ il. évfolyamának utolsó negyedére. Időfig.tési feltételek: Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetésüket megnyitani, vala­mint az előfizetési pénz beküldését illető intézkedéseiket idejeko­rán megtenni, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, miután fölösleges példányokat nem nyomattath­atunk. __ Az előfizetés legczélszerűbben postautalvány mellett eszközöl­hető. Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadó­ hivatalának Bern­stein Márk könyvnyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre küldendők. A „NEMERE" kiadó hivatala. Egész évre . . . . . . 6 frt — kr Háromnegyed évre 4 frt 50 kr. Fél évre...................... . 3 frt - kr. Negyed évre . 1 frt 50 kr. Egy hóra ...................... . . — frt 50 kr. Külföldre egész évre . . . 8 frt — kr. Grünwald és az árvapénzek kezelése. Sepsi-Szentgyivity, 1880. okt. 8. Nem hiába csufoltatta meg az egyesült ellen­zék corruptio-l­rekkel hazánk hírnevét közegei ál­tal a bécsi s európai sajtó hozzáférhető közlönyei­ben , s az országgyűlésen is megkísértette tőkét verni a dologból s azt Tisza állása ellen érvénye­síteni. Grünwald Béla interpellácziója az árvapén­zek kezelése ügyében ily kísérlet volt, melynek czélja, hogy a Tisza-kormány ország-világ előtt a corruptio leplezésének, takargatnának vádjával bélyegeztessék meg. De hát némely embernek, úgy némely pártnak is sorsa már az örökös felsülés s e sorsban már öröklőnek látszik lenni a nagy ön­hittségben leledző speczialista az önkormányzati ügyekben, Grümwald úr s örökös bizonynyal az egyesült ellenzék. Grünwald interpellác­iója azon esetet akarta kiélesíteni Tisza ellen, hogy ő mint belü­gyminisz­ter az év elején megbízta a főispánokat a megyei pénzkezelés szigorít megvizsgálására, de e rende­letben nem történt hasonló intézkedés az árvapén­zek kezelésének megvizsgálását illetőleg. Ez bűnös mulasztás! — kiált fel ez interpelláczió által a diadalmasság látszatában olyan örömest sütkérező egyesült ellenzék — e hanyagság egyenes leple­zése az árvapénzek kezelése körül országszerte történő visszaéléseknek, sikkasztásoknak. De hát a diadalmasság látszata sem tartott sokáig. Még csak szerény huszonnégy órácskáig sem. Tisza rögtön felelt e vádra s rövid, határo­zott válasza kellős világot derített az ügy állására, valamint az egyesült ellenzék dárdája hordozóját is alaposan lefegyverezte. Tisza azt felelte: igaz, hogy a főispánokhoz intézett rendeletben nem foglaltatik intézkedés az árvapénztárak megvizsgálása iránt, de azért nem foglaltatik, mert erre vonatkozólag van törvény, mely az árvapénztárak ügyeinek ellenőrzését sza­bályozza s van rendelet, mely e törvény szigorú végrehajtását az illető felettes hatóságoknak sür­gősen meghagyta. De­­hát ezt tudja a nagyon tisztelt Grünwald úr is, azért nem is e köztudomású dolog minisz­terelnöki konstit­tálása végett készült interpellác­i­ója; ennek czélzata az, hogy újra fölmelegítse a Tisza-kormány ellen gonosz képmutatással s lel­kiismeretlen párttaktikával oly rég terjesztgetett vádat, hogy tudniilik az korrumpálja a közerköl­­csöket a visszaélések tudatos leplezése által. S e­­miatt Tisza nem elégedett meg az eddigi törvény tételének konstatálásával, hanem azonnal nyakon­­ragadta az ellenzéki vádaskodás annyiszor lefeje­zett hidrájának újonan nőtt fejét, hogy azt tövi­­sből kiszakítsa­ .Igaz, hogy a legújabb időben az árvapénzek kezelése körül számos visszaélés derül ki. E visz­­szaélések nagy része azonban (mint már említettük) évtizedek, legnagyobb része pedig Tisza kormány­­rajutása előtt követtetett el. Már maga a tény, hogy e visszaélések a Tisza-kormány alatt fedez­­t­­etnek fel, napnál világosabban demonstrálja az ez­­ ügyben a kormány ellen emelt vád otrombaságát. Hogy most jönnek e visszaélések napvilágra, an­nak oka az, hogy a jelenlegi kormány gyakorol szigorúbb ellenőrzést és felügyeletet, mely fölfedi az elkövetett hibákat. A kormány ellen tehát csak az emelhet panaszt, kinek az elkövetett hibák föl­takarása fáj. Erről nem vádoljuk az egyesült e­l­­lenzéket, de igenis korlátolt észjárással s gyűlöle­tes pártoskodással méltán vádolhatjuk azért, mert évtizedek előtt történt mulasztásokat is szívesen vetne a Tisza-kormány nyakába, csakhogy az el­lene folytatott gyűlöletes hadjáratának fegyverei ki ne fogyjanak. No de a közvélemény tudja ezt s a szerint ítél is felette. A. J.f. A képviselőház Igazságügyi Bizottsága folyó hó 5.én tartott ülésében Horváth­ Lajos elnök kö­szönetét mondván a benne helyezett bizalomért, előterjeszti azokat a törvényjavaslatokat, melyek előzetes tárgyalás végett a bizottsághoz utasíttat­tak.­­ Tekintettel azok nagy számára, kéri azon időpont meghatározását, melyben a bizottság mű­ködését megkezdeni kívánja. Nézete szerint leghe­lyesebb volna, ha a bizottság üléseit október 18 án kezdené meg, melyben mindenekelőtt a függőben levő csődtörvényjavaslat tárgyalását fejezné be s ezután a forgalomban levő Hitelpapírok megsem­misítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásához fog­na. A bizottság az elnök nézetét elfogadván, sm­eg­­­állapította, hogy október 18 ától kezdve minden második napon délután 3 órakor fogja üléseit tartani. A közoktatásügyi minisztérium 1880. évi költ­ségvetése 183.565 írttal nagyobb, mint az 1880 ik évi. Ez összegből 108.393 frt tisztán közoktatási czélokra van szánva és pedig egy közigazgatási, a második szülészeti, egy elmegyógyászati, a má­sodik növénytani, végre egy antropológiai tanszék fölállítására, az iparművészeti rajziskola műaszta­los és faragó műhelye számára 9500 frt. Az elemi iskolák szükségleteinek födözésére 20.000 forinttal van több előirányozva. Az itlíamhivabdnokok, névszerint a központi és vidékiek minősítvénye ügyében folynak a mun­kálatok a belügyminisztériumban. Az egyes mi­nisztériumok e tárgyra vonatkozó javaslataikat el­készítvén, azokat már beküldötték s mihelyt az osztály elkészül munkálatával, valószínűleg e hó közepéig­, az enquete összeül s tárgyalásait úgy folytatattra, hogy munkálatával e hó végére ké­szen legyen. A keleti kérdés. Még­ mindig nincsenek semmiféle hivatalos tudósítások a kabineteknek a porta elhatározása felől , s mielőtt a flotta teljes gőzerővel vonul át Gravezából Theodoba, a diplomácziai akczió szü­netel, szünetel legalább annyiban, hogy határozott lépést előre nem tesz, noha a tárgyalások egyre folynak az iránt, hogy mit kell majd felelni a por­tának kétségtelenül ki nem elégítő javaslatára. Mert miután a porta megígérte, hogy a dulcignoi kérdés mellett a görög (és örmény) kérdés megol­dása iránt is fog javaslatot tenni, csaknem több mint bizonyos, hogyha Dulczignóra vonatkozólag kielégítően­­válaszol is, a görög kérdésben meg­ fog maradni amaz álláspontja mellett, hogy a kon­­ferenczia határozata csak javaslat lehet s nem ok­vétlenül végrehajtandó meghagyás. S ez az a pont, a­miért az Aegei tengerben való flottademonstrá­­cziót emlegetnek, mint olyant, melyet esetleg An­glia javasol. — Megtörténhetik tehát, hogy mint előbb az albán montenegrói kérdés szorította hát­térbe a görögöt, most ez fog előtérbe lépni s azt adja át az elposványosodás sorsának. Időközben azonban a montenegróiak, kiknek nincs bátorságuk arra, hogy az albán török fegy­verek tüzéből kikaparják maguknak a gesztenyét, — türelmetlenkedni kezdenek, s mint egy raguzai távirat jelenti, Seymour tengernagytól, ki ismét Czettingébe utazott, hogy Nikita fejedelemmel ér­tekezzék, a flotta rögtöni segélyét kérték, azt hoz­ván fel okul, hogy csapatai nem maradhatnak tét­lenül és továbbra is kitéve az időjárás viszontag­ságainak. Azt hiszik — teszi hozzá a távirat, hogy Seymour altengernagy Dulczigne haladéktalan megtámadását fogja Montenegrónak tanácsolni s kilátásba fogja helyezni közreműködését még ab­ban az esetben is, ha a többi hajórajok netalán vonakodnának résztvenni az akczióban. Ez teljesen meg is felelne Anglia eredeti in­­tencziójának, csakhogy ezzel vége is szakadna az európai konc­ertnek, mely a Gladstone politika egyetlen jogczimét képezte eddig az an­gol­­parlia­­mentben s erre a veszélyes játékra egyelőre leg­alább még sincs elegendő bátorsága az angol pre­miernek. Egy londoni távirat jelenti, hogy lord Granville külügyminiszter. Argyl herczeg, North­brook, Childers és Chamberlain miniszterek a Downing Streeten Gladstone kormányelnöknél új tanácskozásra gyűltek össze. Németország, Olasz­ország és Oroszország nagykövetei az angol kül­ügyminiszterrel értekeztek. Mindez a sok értekezés, melyhez a Parisban és Berlinben folyó tanácskozások is hozzájárulnak, még mindig nem vezetett eredményre. A porta válaszának megkésését egyébiránt annak tulajdo­nítják, hogy a konstantinápolyi nagykövetek ha­talmas pressziót fejtenek ki a portán, hogy a szul­tánt elfogadható nyilatkozatra bírják. Lett-e ezen presszióknak s az európai egyetértés rendületlen fennállásával való fenyegetőzésnek a mi hatása, azt még e pillanatban nem tudjuk. A római Italia abban a hitben ringatja magát, hogy megegyezés fog létrejönni a hatalmak és a porta közt, mert azt hiszi, hogy a hatalmak elejtik a­ flotta-dem­on­­strác­ziót s belenyugosznak a status quoba a Skutari tótól keletre eső határvonalat illetőleg. A török­­montenegrói kérdés végleges szabályozása azután későbbre maradna s e mellett két havi határidőt engednének a portának a görög kérdés rendezé­sére s három hónapot az örményországi reformok végrehajtásának megkezdésére. Az angol lapok, kivált a kormányhoz közel állók, nem hisznek az ügy ily békés kimenetelé­ben. A „Times“ úgy vélekedik, hogy a szultán, midőn azzal fenyegetőzik, hogy a Montenegrónak a hatalmak által megszavazott jogok biztosítása ellen erőszakos ellenállást fog kifejteni, tulajdon­kép megtagadja a berlini szerződésen levő aláírá­sának elismerését. Európának ragaszkodnia kell a szultán által elvállalt nemzetközi kötelezettségek teljesítéséhez.­­ A „Daily News“ azt hangoztatja, hogy az angol kormány, tekintélyének csorbítása nélkül, nem léphet vissza és az angol nemzet sem nézhetné nyugodtan, hogy veti alá magát Angol­­ország török pasák parancsainak. A „Daily News“ tehát elszánt magatartást tanácsol a kormánynak s Londonban sokan hiszik is, hogy az angol flotta a Bosporusba fog küldetni, sőt Gladstone bizalma­sai úg­y vélekednek, hogy egy év múlva keresz­tyén állam lobogója fog lengeni az Aja Szólián. S minthogy a kormány ilyen törekvéseitől sokan tartanak, egész Angliában és Skócziában megin­dulnak az „indignation meetingek“, melyek épúgy fordulnak ma Gladstone erőszakos politikája ellen, mint fordultak az általa rendezett „atrocity-mee­­tingek“ a Beaconsfield kabinet törökbaráti politi­kája ellen. Keleti hírek: Konstantinápoly, október 5. A porta tegnap jegyzéket nyújtott át a nagyköveteknek, melyben kijelenti, hogy engedvén a nagyhatalm­asságok ál­tal gyakorolt pressziónak, elhatározta, hogy tár­gyalni fogja valamennyi függőben lévő kérdést. A porta a már jelzett feltételek alatt iparkodni fog, hogy az albánokat Dulczignó átadására bírja. Gö­rögországot illetőleg a porta olyan határvonalat indítványoz, mely északon Volonál kezdődik, La­­risszától, Janinától és Meczovótól délre elvonul és az Arta folyó torkolatánál végződik. A kis-ázsiai reformokat három hó múlva fogja végrehajtani a porta. Az európai tartományokban behozandó re­formokra nézve, a­mennyiben azok a török biro­dalom épségével megegyeznek, a porta szintén in­tézkedni fog. A török állam idegen hitelezőihez

Next