Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-01-01 / 1. szám

tor csinos munkát 013' módon előállítani merő­­l,(]i lehetetlenség. — « kísérlet Ъ» bizonyította pl., hog­y a kézdi-szentléleki, polyéni, csik-szent királyi f­alaragok a megszokott trach­itnál és porló homok­kőnél keményebb anyagtól — szó szerint vett ér­telemben — megszökik. Romániából kellett óla­:­ kőfaragókat hozatni, kik ugyanazon követ egysze­rű kővésővel és kalapácscsal gyorsan idomították, jelentékeny napi keresetre téve szert. Faragott kőfalazat rakásánál hasonló ered­mény mutatkozott. Egy összetett szerkezetnek fá­ból való előállítására hosszas hiábavaló tudakozás után sem sikerült ácsmestert találni, míg a bras­sói szászok ki nem segítettek a szorultságból. Egy szikszerű nagyobb épület homlokzatának letisztítá­sa, terrakotta díszítményekkel, teljesebb párkány­­zatokkal ismét Brassóba utalt. A megyei vállalkozók igen jól tudják, hogy vállalataik kivitelét a „taliánok“ tették lehet­ségessé. Az igények fokozódnak folytonosan, a mun­kák szaporodnak és mégis ,­­a­hol annyit kísért a „székely k­i­v­á­n­d­o­r­l­á­s“ tengeri kígyója,­­ ott nem határozzaa el magát, a szegény ember, hogy megtanulja alaposan a jólétet biztosító mes­terségeket­­ . Vagy t­alán nincs egég alkalma erre? Lehet­séges ; valószínű, hogy­ valami indokolatlan vona­kodás oka ennek. Mert­ ismeretesek ilyen oktalan okok is. Mindenesetre érdemes e dolgok felől gon­dolkozni azon gyönyörű eredmény, melyet egy jól szá­­mító egyén elérhetne, meglepő és nagy horderejű; — elérhetné azon egyén (leginkább lehetne épí­tési vállalkozó), ki egy rendszeres kőfaragó-, ács­­műhelyt, vagy ha jobban tetszik , gyakorló-iskolát rendezne be, hol a szükséges elmélet nyújtása mel­lt­t főképen a jó, kitartó munkások képzése vol­na a ez el. A kőfaragás az különösen, a mi függetlenít­hető az egyes esetektől s úgy a vállakozó, m­int a növendékek, az egész lakosság hasznára, az íz­lés nemesbítésére, az építő­ipar fejlesztésére, so­kaknak boldogságára vezet. **y—* Cíy A. Románia elégtétele. A román elégtételadás ügye be van fejezve.­­ Románia megadta monarchiánknak az elégtételt, és pedig oly alakban és oly őszinteséggel, melyet a külügyminisztériumban tökéletesen kielégítőnek tannak. A román kormány mély sajnálkozását fe­­jzi ki­­ román trónbeszédben előfordult sértő ki­mán, hogy azokból az emberek is részesüljenek. Ugyanis az áldozatok alkalmával gazdag vendég­ségek rendeztettek, melyeknél az evés cs­ak má­sodrendű szerepet játszott az i­v­á­s mellett, azért, hogy ez a vigságot élessze és fokozza, lévén ne­­kik az újév ki­váló­la­g a vigság és öröm ürnne­te, melyet csapongó kedvekkel véltek legjobban megszentelhetni. A régi germánok imént jelzett 13 ünnepnapja között ki nem­­ látja a­ 3 első napban a mi kará­csonyun­kat, a S­.ban a mi ujesztendőnket és 13. ban a mi viz keresztet ? Ezen mythologiai következteté­sünkből ne zárjuk ki ama másik véleményt se, hogy a mi január elseji ünnnepünk a régi római­aktól maradt ránk örökségképen, a­kik tudniillik január 1-én Janus istenüknek áldozatokkal, a­j­á­n­d­é­kokkal és jók­í­v­á­n­at­ok­k­a­l hálál­­­kodtak. Innen van ma is mindenikünknek a maga ,Janus istenek azok képében, kiknek »csak újévi ajándékokkal és gratulatiokkal kell önkényt vagy önkénytelenül adóznunk. S ezek után már most mondja akárki is, hogy a mai keresztyénség a régi pogány világ helyébe lépett ! E kis knérés után forduljunk még egyszer a régi germán népekhez, mint a melyeknek mytho­log­iái a kezünk alatti tárgyról a legtöbb vonást tartották fenn, mikből megtudjuk, hogy már akkor is mindenki szerette volna megtudni: mi jót vagy roszat hoz rá nézve az uj esztendő? —­­z egyik karddal kezében felült háza padlására s az ott elsuhanó alakok megjelenéséből következtetett a jövőre. Különösen a szelek járása szolgált neki a jövendőmondásra biztos kalauzul; ha ugyanis nyugatról fújt: ez azt jelentette, hogy az új évben solv vitézt fog megölni; ha délről , akkor sok nép­­pel fog érintkezni és sokfelé fog utazni ; ha kelet­ről, barmai el fúgnak pusztulni; végre, ha a szent északról jött a szél az újév éjszakáján, akkor bi­zonynyal ő lesz a legszerencsésebb az uj eszten­dőben.­­ Sokan pedig keresztuton­ marha bőrön haltak, melyre leittasodva kellett feküdni, hogy gyors álomba merülve megálmodják a jövő évre szóló jövendölést. — Mások vén asszonyokkal ka­lácsot süttettek, s ha az nem maradt laposan, ha­nem feldomborodott, akkor szerencsés esztendőt jelentett; — és azért az ó-év esti kalács-sütés sok századon keresztül a legfontosabb foglalkozás volt — a nagyok palotáitól a szegények kuny­hójáig. A pogány-korbeli újévi ünnep szokásaiból maradt fenn — mint már említettem — az aján­dékozás, vagy idetartozó nyelven beszélve, a „meglepetés“ is. Az ajándéknak nem kellett drá­gának és értékesnek lenni, hanem kedvesnek és találónak, mert csak ilyen jelenthette a szerencsés új év előképét.­­ S végezetül, ha megemlítjük, hogy az újév egyik fő jelentősége közé tartozott az is, hogy különösen az ifjúság lármás dalolásokkal, kurjantásokkal, játszva és divajkodva járta be az utczákat, elég fogalmunk lehet egyfelől a pogány kori újesztendő megünnepléséről, melynek zajos, mondhatni erkölcstelen lefolyása a keresztyén hittérítőknek sok bajt és munkájuk elé sok aka­dályt gördítettek, amint Eligius és Bonifacius hát­rahagyott irataikból kitetszik; másfelől párhuza­mot vonhatunk az ó- és ujkorbeli, a régi és mos­tani uj esztendőről, melynek elévülhetetlen tulajdon­ságai közé tartozott mindenkor és tartozik ma is a „boldog új év” kívánása, mely csak akkor fog megszűnni, ha megszűnik az emberiség is, vagy legalább megváltozik az a természete, hogy a jót, boldogságot és szerencsét magának és másoknak nem kívánja. Minthogy pedig — hála az ég urának - e sajátságot, még ez idő szerint, nem vetkeztem le: legyen megengedve, hogy a lapok t. olvasóinak kivétel nélkül szerencsés és boldog újévet ki­v­ánj­ak! Benke Штйп. I jelentés fölött, s e sajnálkozást leplezett formájá-­j -­ban bocsánatkérésnek vehetjük. Annál örvendeze­­­tesebb a román kormány ezen ténye, mert nem­ j­ó csak hogy kívánatos, miszerint köztünk és Romá­nia között tartós jó viszony leg­yen, de természe­tes szövetségeseink közt Románia áll hozzánk leg­közelebb. Azért óhajtandó, hogy a jó­szerével el­oszlatott veszély ne lazítsa, de erősítse a jó vi­­­­szonyt monarchiánk s Románia között. A román kormány sürgönye, melyet a bécsi­­ román követ Kálnoky külügyminiszternek felol­vasott é­s átnyújtott, így hangzik: Korábbi sürgönyömből láthatta, ön menynyi­­t re­meg ,volt hatva, a kormány mikor ama nyo­masztó benyomásáról értesült, melyet a trónbe­szédnek bizonyos helyei Ausztria Magyarorszában előidéztek. A­mint a miniszterelnök a kamarában nyíltan kijelentette, a román kormány szándékában nem lehetet az, hogy az osztrák-magan kormány érzékenységét bármiképen is megsértse, mert, ha ilyesmit tehetne, ezáltal félreismerné kötelességét saját országa iránt, mely előtt a hatalmas szom­széd birodalom rokonszenve és jóakarata a leg­magasabb értékkel bír. Áthatva, ezen érzelmektől, kötelességének tartja a kormány újólag nyíltan és togálisan kife­jezést adni élénk sajnálatának mind a fölött, a mi az osztrák magyar kormány részéről a trónbeszéd­ben sérelmesnek találtatott. — Támaszkodva ama jóakaratu rokonszenvre, melyet Ausztria Magyar­­ország Románia irányában mindig tanúsított, re­méli a román kormány, hogy ezen legális, őszinte nyilatkozatok nem fognak többé kételyt hagyni fenn a román kormány érzületére nézve, és hozzá­fognak járulni mindannak félretételére, a­mi a jó viszonynak, melyet az osztrák-magyar kormány­nyal fentartani óhajtunk, ártalmára lehetne. Kérem önt, hogy ezen érzelmeket fejezze ki gr. Kálnoky urnak ; kérem továbbá, hogy ezen sürgönyt neki olvassa fel és kivánatára neki másolatot adjon. — Bukarest, decz 24. S t a t e s­t o. Megjegyezzük még, hogy Hoyos gróf vissza­térése bukaresti állomására és a rendes diploma­cziai érintkezés újra felvétele Romániával szemben legközelebb várható. Egyről-másról Sepsi-Szentgyörgy, 1881. decz. 29. A bibliai igazmondás szerint bajos dolog a tevének a tű fokán átbújni, de sokkal könnyebb expedíc­iója van a tevének az adott esetben, mint az igaztalan uton járó embernek. A példáért — habár „exempla sunt odiosa“ — nem kell mesz­­szire menni : a tegnapi megyei közgyűlés alkalmá­val félig meddig arról győződhettünk meg, hogy a t­e­v­e h­a­jc­sá го­a fizikaellenes experimentumok­ra nem képesek a nyájat erőszakolni. Hogy vilá­gosabban szóljunk : a közigazgatási bizottság tag­jainak megválasztása nem úgy sikerült, a­mint némely emberek szerették volna. Hanem hát e miatt még nem dőlt el a szentgyörgyi pápista torony s épen állnak Ké­z­di-Vásárhelyit a spi­­r­itu­s-r­a­ktá­rak.* Szó a mi szó, a megyei közgyűlésnek igen sok tanulsága volt, a miket itt egy pár sorban bajos volna restimmálni. Legtanulságosabb volt azonban azon körülmény, hogy a megye közönsé­­­­ge báró Kemény Gábor földművelési és ipari mi­niszternek felirat alakjában köszönetet mondott a háromszéki házi és szövőipar emelése körül tanú­sított szíves jóindulataiért. Ez a körülmény nem azért tanulságos, mivel azt épen Kemény Gábor miniszter kapja, a­ki két­ségkívül nagyon is megérdemli azt,­­ hanem az a sajátságos, hogy a megyei közönség csak most jut arra a meggyőződésre, hogy itt, az ő kebelé­ben háziipari és szövő munkálati mozgalmak van­nak, melyeknek megteremtője, fentartója és moz­gató ereje a főispán, a­ki szerényen kitér minden dicsériádak elől, azon elvből indulván ki: „ne tudja a te balkezed, mit tesz a te jobb kezed“­­— a társadalmi jólét előmozdítása körül. * De ha már a földmivelésügyi miniszter, Zichy Jenő gróf és Potsa József megkapták az elismerés babérait, a­melyeket ők bizony rég megérdemel­tek volna már ettől a megyétől, hát legyen sza­bad nekem is e lapok utján megköszönnöm a tör­vényhatóság figyelmét, hogy valahára közelebb jött önmagához és gondolkozni kezdett a saját létfentartási szükségleteiről is és kitalálta, hogy Háromszék megyének felvirágzása szoros összefüg­gésben van a sző­lésze­ti háziipar fejlődé­­s­é­v­e­l. Mert hogy ezen a téren még eddig igen ke­veset tett a megyei közönség, az­t mi, kik a szö­vőipart nálunk figyelemmel kísérjük, fájdalommal tapasztaljuk. A miniszter egyre másra utalványozza a segélyt a háromszéki háziipar-egyesület szá­m­á­ra, nyakrafőre küldi ránk a szövőszékek­et, simító s egyéb kikészítő készülékeket, de mi tudomást sem akarunk venni az egész dologról. A szolga­­bírák, lelkészek, községi elöljárók még rá se he­­derülnek —­ s az eredmény aztán minden felsőbb igyekezet daczára is csak az lesz, hogy a szövő­­tanműhely számára léppel kell fogni a madarat s erővel kényszeríteni népünket a megélhetés biztos eszközei felhasználására.­ Ismételjük, ezen a téren épen a hivatott kö­zegek részéről mulasztásokat kell feljegyeznünk. Nincs elég buzgóság a megye közigazgatási tiszt­viselőinél; nincs elég készség a megindult nagy­mérvű mozgalom népszerűsítése körül. Pedig a nélkül hiába szavazunk köszönetet miniszternek és főispánnak : míg a megye minden polgára váll­vetett erővel nem siet a kormány jóindulatú intéz­kedéseit megfelelő buzgósággal támogatni ; míg a közigazgatás hivatalnokai, a szolgabirák és közsé­gek elöljárói meg nem győzik a népet arról, hogy a háziipari mozgalmak csupán érték, az ők jóvol­tukért nyernek magasabb helyről támogatást , addig hiába minden igyekezet,­­­ üres szó a di­cséret, elhangzó vészkiáltás a mi szavunk is. Ciio: Háromszék megye törvényhatósági köz­gyűlése. Sepsi-Szentgyörgy, 1881. decz. 28. Ma délelőtt 10 órakor Potsa József három­ székmegyei főispán a közgyűlés éljenzései kö­zött megjelenvén a gyűlésben, rövid velős beszéddel megüdvözölvén a képviselőket, az ülést megnyi­totta. Forró Ferencz megyei alispán jelentését felolvasta, melyből kiemeljük a következőket: Mindenekelőtt a lapunkban tett amaz inter­­pellatiora felelt, mely a Gábor Áron síremlékére régebben begyűlt pénz hovafordítása iránt kérdezte meg az alispánt. E szerint a kérdéses összeg 62 frt 19 kv. és kamatai takarékpénztárilag kezel­tetnek. A csinosan szerkesztett törj­edelmes jelentés kiterjeszkedik többek közt a vallás-erkölcsi életre is és örömmel győződtünk meg, hogy nagyobb erkölcsi kihágások a közerkölcsiséget nem zavar­ták meg. Majd a feldolgozott anyagról adott szá­mot a jelentés. Tüzeset a megye területén október óta volt 24, a bereczki tűzkárosultak részére a belügymi­­­nisztérium által segélyképen utalványozott 160 főt kiosztatott. A kelet pénztár állásáról részletes jelentést

Next