Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-01-01 / 1. szám
tor csinos munkát 013' módon előállítani meről,(]i lehetetlenség. — « kísérlet Ъ» bizonyította pl., hogy a kézdi-szentléleki, polyéni, csik-szent királyi falaragok a megszokott trachitnál és porló homokkőnél keményebb anyagtól — szó szerint vett értelemben — megszökik. Romániából kellett óla: kőfaragókat hozatni, kik ugyanazon követ egyszerű kővésővel és kalapácscsal gyorsan idomították, jelentékeny napi keresetre téve szert. Faragott kőfalazat rakásánál hasonló eredmény mutatkozott. Egy összetett szerkezetnek fából való előállítására hosszas hiábavaló tudakozás után sem sikerült ácsmestert találni, míg a brassói szászok ki nem segítettek a szorultságból. Egy szikszerű nagyobb épület homlokzatának letisztítása, terrakotta díszítményekkel, teljesebb párkányzatokkal ismét Brassóba utalt. A megyei vállalkozók igen jól tudják, hogy vállalataik kivitelét a „taliánok“ tették lehetségessé. Az igények fokozódnak folytonosan, a munkák szaporodnak és mégis ,ahol annyit kísért a „székely kivándorlás“ tengeri kígyója, ott nem határozzaa el magát, a szegény ember, hogy megtanulja alaposan a jólétet biztosító mesterségeket . Vagy talán nincs egég alkalma erre? Lehetséges ; valószínű, hogy valami indokolatlan vonakodás oka ennek. Mert ismeretesek ilyen oktalan okok is. Mindenesetre érdemes e dolgok felől gondolkozni azon gyönyörű eredmény, melyet egy jól számító egyén elérhetne, meglepő és nagy horderejű; — elérhetné azon egyén (leginkább lehetne építési vállalkozó), ki egy rendszeres kőfaragó-, ácsműhelyt, vagy ha jobban tetszik , gyakorló-iskolát rendezne be, hol a szükséges elmélet nyújtása melltt főképen a jó, kitartó munkások képzése volna a ez el. A kőfaragás az különösen, a mi függetleníthető az egyes esetektől s úgy a vállakozó, mint a növendékek, az egész lakosság hasznára, az ízlés nemesbítésére, az építőipar fejlesztésére, sokaknak boldogságára vezet. **y—* Cíy A. Románia elégtétele. A román elégtételadás ügye be van fejezve. Románia megadta monarchiánknak az elégtételt, és pedig oly alakban és oly őszinteséggel, melyet a külügyminisztériumban tökéletesen kielégítőnek tannak. A román kormány mély sajnálkozását fejzi ki román trónbeszédben előfordult sértő kimán, hogy azokból az emberek is részesüljenek. Ugyanis az áldozatok alkalmával gazdag vendégségek rendeztettek, melyeknél az evés csak másodrendű szerepet játszott az ivás mellett, azért, hogy ez a vigságot élessze és fokozza, lévén nekik az újév kiválólag a vigság és öröm ürnnete, melyet csapongó kedvekkel véltek legjobban megszentelhetni. A régi germánok imént jelzett 13 ünnepnapja között ki nem látja a 3 első napban a mi karácsonyunkat, a S.ban a mi ujesztendőnket és 13. ban a mi viz keresztet ? Ezen mythologiai következtetésünkből ne zárjuk ki ama másik véleményt se, hogy a mi január elseji ünnnepünk a régi rómaiaktól maradt ránk örökségképen, akik tudniillik január 1-én Janus istenüknek áldozatokkal, ajándékokkal és jókívánatokkal hálálkodtak. Innen van ma is mindenikünknek a maga ,Janus istenek azok képében, kiknek »csak újévi ajándékokkal és gratulatiokkal kell önkényt vagy önkénytelenül adóznunk. S ezek után már most mondja akárki is, hogy a mai keresztyénség a régi pogány világ helyébe lépett ! E kis knérés után forduljunk még egyszer a régi germán népekhez, mint a melyeknek mythologiái a kezünk alatti tárgyról a legtöbb vonást tartották fenn, mikből megtudjuk, hogy már akkor is mindenki szerette volna megtudni: mi jót vagy roszat hoz rá nézve az uj esztendő? —z egyik karddal kezében felült háza padlására s az ott elsuhanó alakok megjelenéséből következtetett a jövőre. Különösen a szelek járása szolgált neki a jövendőmondásra biztos kalauzul; ha ugyanis nyugatról fújt: ez azt jelentette, hogy az új évben solv vitézt fog megölni; ha délről , akkor sok néppel fog érintkezni és sokfelé fog utazni ; ha keletről, barmai el fúgnak pusztulni; végre, ha a szent északról jött a szél az újév éjszakáján, akkor bizonynyal ő lesz a legszerencsésebb az uj esztendőben. Sokan pedig keresztuton marha bőrön haltak, melyre leittasodva kellett feküdni, hogy gyors álomba merülve megálmodják a jövő évre szóló jövendölést. — Mások vén asszonyokkal kalácsot süttettek, s ha az nem maradt laposan, hanem feldomborodott, akkor szerencsés esztendőt jelentett; — és azért az ó-év esti kalács-sütés sok századon keresztül a legfontosabb foglalkozás volt — a nagyok palotáitól a szegények kunyhójáig. A pogány-korbeli újévi ünnep szokásaiból maradt fenn — mint már említettem — az ajándékozás, vagy idetartozó nyelven beszélve, a „meglepetés“ is. Az ajándéknak nem kellett drágának és értékesnek lenni, hanem kedvesnek és találónak, mert csak ilyen jelenthette a szerencsés új év előképét. S végezetül, ha megemlítjük, hogy az újév egyik fő jelentősége közé tartozott az is, hogy különösen az ifjúság lármás dalolásokkal, kurjantásokkal, játszva és divajkodva járta be az utczákat, elég fogalmunk lehet egyfelől a pogány kori újesztendő megünnepléséről, melynek zajos, mondhatni erkölcstelen lefolyása a keresztyén hittérítőknek sok bajt és munkájuk elé sok akadályt gördítettek, amint Eligius és Bonifacius hátrahagyott irataikból kitetszik; másfelől párhuzamot vonhatunk az ó- és ujkorbeli, a régi és mostani uj esztendőről, melynek elévülhetetlen tulajdonságai közé tartozott mindenkor és tartozik ma is a „boldog új év” kívánása, mely csak akkor fog megszűnni, ha megszűnik az emberiség is, vagy legalább megváltozik az a természete, hogy a jót, boldogságot és szerencsét magának és másoknak nem kívánja. Minthogy pedig — hála az ég urának - e sajátságot, még ez idő szerint, nem vetkeztem le: legyen megengedve, hogy a lapok t. olvasóinak kivétel nélkül szerencsés és boldog újévet kivánjak! Benke Штйп. I jelentés fölött, s e sajnálkozást leplezett formájá-j -ban bocsánatkérésnek vehetjük. Annál örvendezetesebb a román kormány ezen ténye, mert nem jó csak hogy kívánatos, miszerint köztünk és Románia között tartós jó viszony legyen, de természetes szövetségeseink közt Románia áll hozzánk legközelebb. Azért óhajtandó, hogy a jószerével eloszlatott veszély ne lazítsa, de erősítse a jó viszonyt monarchiánk s Románia között. A román kormány sürgönye, melyet a bécsi román követ Kálnoky külügyminiszternek felolvasott és átnyújtott, így hangzik: Korábbi sürgönyömből láthatta, ön menynyit remeg ,volt hatva, a kormány mikor ama nyomasztó benyomásáról értesült, melyet a trónbeszédnek bizonyos helyei Ausztria Magyarorszában előidéztek. Amint a miniszterelnök a kamarában nyíltan kijelentette, a román kormány szándékában nem lehetet az, hogy az osztrák-magan kormány érzékenységét bármiképen is megsértse, mert, ha ilyesmit tehetne, ezáltal félreismerné kötelességét saját országa iránt, mely előtt a hatalmas szomszéd birodalom rokonszenve és jóakarata a legmagasabb értékkel bír. Áthatva, ezen érzelmektől, kötelességének tartja a kormány újólag nyíltan és togálisan kifejezést adni élénk sajnálatának mind a fölött, a mi az osztrák magyar kormány részéről a trónbeszédben sérelmesnek találtatott. — Támaszkodva ama jóakaratu rokonszenvre, melyet Ausztria Magyarország Románia irányában mindig tanúsított, reméli a román kormány, hogy ezen legális, őszinte nyilatkozatok nem fognak többé kételyt hagyni fenn a román kormány érzületére nézve, és hozzáfognak járulni mindannak félretételére, ami a jó viszonynak, melyet az osztrák-magyar kormánynyal fentartani óhajtunk, ártalmára lehetne. Kérem önt, hogy ezen érzelmeket fejezze ki gr. Kálnoky urnak ; kérem továbbá, hogy ezen sürgönyt neki olvassa fel és kivánatára neki másolatot adjon. — Bukarest, decz 24. S t a t e st o. Megjegyezzük még, hogy Hoyos gróf visszatérése bukaresti állomására és a rendes diplomacziai érintkezés újra felvétele Romániával szemben legközelebb várható. Egyről-másról Sepsi-Szentgyörgy, 1881. decz. 29. A bibliai igazmondás szerint bajos dolog a tevének a tű fokán átbújni, de sokkal könnyebb expedíciója van a tevének az adott esetben, mint az igaztalan uton járó embernek. A példáért — habár „exempla sunt odiosa“ — nem kell meszszire menni : a tegnapi megyei közgyűlés alkalmával félig meddig arról győződhettünk meg, hogy a teve hajcsá гоa fizikaellenes experimentumokra nem képesek a nyájat erőszakolni. Hogy világosabban szóljunk : a közigazgatási bizottság tagjainak megválasztása nem úgy sikerült, amint némely emberek szerették volna. Hanem hát e miatt még nem dőlt el a szentgyörgyi pápista torony s épen állnak Kézdi-Vásárhelyit a spiritus-raktárak.* Szó a mi szó, a megyei közgyűlésnek igen sok tanulsága volt, a miket itt egy pár sorban bajos volna restimmálni. Legtanulságosabb volt azonban azon körülmény, hogy a megye közönsége báró Kemény Gábor földművelési és ipari miniszternek felirat alakjában köszönetet mondott a háromszéki házi és szövőipar emelése körül tanúsított szíves jóindulataiért. Ez a körülmény nem azért tanulságos, mivel azt épen Kemény Gábor miniszter kapja, aki kétségkívül nagyon is megérdemli azt, hanem az a sajátságos, hogy a megyei közönség csak most jut arra a meggyőződésre, hogy itt, az ő kebelében háziipari és szövő munkálati mozgalmak vannak, melyeknek megteremtője, fentartója és mozgató ereje a főispán, aki szerényen kitér minden dicsériádak elől, azon elvből indulván ki: „ne tudja a te balkezed, mit tesz a te jobb kezed“— a társadalmi jólét előmozdítása körül. * De ha már a földmivelésügyi miniszter, Zichy Jenő gróf és Potsa József megkapták az elismerés babérait, amelyeket ők bizony rég megérdemeltek volna már ettől a megyétől, hát legyen szabad nekem is e lapok utján megköszönnöm a törvényhatóság figyelmét, hogy valahára közelebb jött önmagához és gondolkozni kezdett a saját létfentartási szükségleteiről is és kitalálta, hogy Háromszék megyének felvirágzása szoros összefüggésben van a szőlészeti háziipar fejlődésével. Mert hogy ezen a téren még eddig igen keveset tett a megyei közönség, azt mi, kik a szövőipart nálunk figyelemmel kísérjük, fájdalommal tapasztaljuk. A miniszter egyre másra utalványozza a segélyt a háromszéki háziipar-egyesület számára, nyakrafőre küldi ránk a szövőszékeket, simító s egyéb kikészítő készülékeket, de mi tudomást sem akarunk venni az egész dologról. A szolgabírák, lelkészek, községi elöljárók még rá se hederülnek — s az eredmény aztán minden felsőbb igyekezet daczára is csak az lesz, hogy a szövőtanműhely számára léppel kell fogni a madarat s erővel kényszeríteni népünket a megélhetés biztos eszközei felhasználására. Ismételjük, ezen a téren épen a hivatott közegek részéről mulasztásokat kell feljegyeznünk. Nincs elég buzgóság a megye közigazgatási tisztviselőinél; nincs elég készség a megindult nagymérvű mozgalom népszerűsítése körül. Pedig a nélkül hiába szavazunk köszönetet miniszternek és főispánnak : míg a megye minden polgára vállvetett erővel nem siet a kormány jóindulatú intézkedéseit megfelelő buzgósággal támogatni ; míg a közigazgatás hivatalnokai, a szolgabirák és községek elöljárói meg nem győzik a népet arról, hogy a háziipari mozgalmak csupán érték, az ők jóvoltukért nyernek magasabb helyről támogatást , addig hiába minden igyekezet, üres szó a dicséret, elhangzó vészkiáltás a mi szavunk is. Ciio: Háromszék megye törvényhatósági közgyűlése. Sepsi-Szentgyörgy, 1881. decz. 28. Ma délelőtt 10 órakor Potsa József három székmegyei főispán a közgyűlés éljenzései között megjelenvén a gyűlésben, rövid velős beszéddel megüdvözölvén a képviselőket, az ülést megnyitotta. Forró Ferencz megyei alispán jelentését felolvasta, melyből kiemeljük a következőket: Mindenekelőtt a lapunkban tett amaz interpellatiora felelt, mely a Gábor Áron síremlékére régebben begyűlt pénz hovafordítása iránt kérdezte meg az alispánt. E szerint a kérdéses összeg 62 frt 19 kv. és kamatai takarékpénztárilag kezeltetnek. A csinosan szerkesztett törjedelmes jelentés kiterjeszkedik többek közt a vallás-erkölcsi életre is és örömmel győződtünk meg, hogy nagyobb erkölcsi kihágások a közerkölcsiséget nem zavarták meg. Majd a feldolgozott anyagról adott számot a jelentés. Tüzeset a megye területén október óta volt 24, a bereczki tűzkárosultak részére a belügyminisztérium által segélyképen utalványozott 160 főt kiosztatott. A kelet pénztár állásáról részletes jelentést