Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-02-14 / 18. szám
Csütörtök, február 14. Sepsi-Szentgyörgy, 1884. XIV. évfolyam. 18. szám. NEMERE. HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY, Politikai,társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. Bernstein Márk könyvnyomdája, hová tán küldve: az előfizetési pénzek és hirdetések bér-Egész évre . . . 7 frt — kr. Félévre .... 3 „ 50 „ Negyedévre ... 1 „ 80 „ mentesen küldendőit Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre pos-Kiadóhivatal. Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdij kicsön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Haasenstein és Vogler, Budapesten: Hausenstein és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában, Brassóban, Schönfeld M. papirkereskedése által. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Sztgyörgyön, barompincz-utcza 677. sz. a. (Kozma-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hazánk és a külföld. — Politikai szemle. — — 1883. február 13. (V) A béke állandó és nyugalom még sincs sehol. Minden állam jelenti a teljes békét, de egyik sem jelentheti a nyugalmat. Egyiket a külkérdések, másikat a belső zavarok foglalkoztatják. Csak Francziaország s Anglia van háborúkkal elfoglalva. Francziaország a messze keleten oly hadjáratot visel, mely csak a távol jövőben kecsegtetheti némi nyereséggel, holott otthon a közgazdasági válság, az igazságtalan társadalmi rend, az ínség és nyomor éhes rémként fenyegeti az országot A tengerek urát, Angliát, a világuralom vágya nem engedi pihenni. A mohamedánság ez egyszer komoly aggodalmakra szolgáltat neki okot. A legújabb próféta összes elődeinél sokkal hatalmasabb, mindinkább terjeszkedik, hatalma nő s már Khartum falaihoz is közeledik, csorbítandó a hatalmas angolok tekintélyét. Míg ez keleten történik, addig az írek otthon sem nyugodnak ; semmi eszköztől ők vissza nem riadnak, sőt a gyilkot s dinamitot sem vetik meg, csakhogy közelebb jussanak elszakadásukhoz. Az írek keresztül fogják ezt vinni, de ekkor Anglia nagyhatalmi tekintélye óriási csorbát fog szenvedni. Az Írországi Limerickben a minap nagy zavargás fordult elő. A városi tanács épen a raktárakból a városig kiépítendő lóvasút ügyét tárgyalta, mely alkalommal ötszáz munkás hatolt a terembe és fenyegető maguktartásával a tanácsosokat távozásra kényszerítették. Okot erre az szolgáltatott, hogy e vasút kiépítése által számos munkás kenyerét veszítené. A németek Ausztria felé kacsintanak s az öreg vaskanczellár is csak ezért kötötte meg a szövetséget, mely hivatva volna könnyebben elérhetővé tenni a nagy német egységet. Az utolsó napokban a szoczialista törvény alapján igen sok kiutasítás történt Berlinben, így akarják elfojtani az anarchista mozgalmat, mert a kormány azt hiszi, hogy a bécsi rendkívüli állapotok következtében számos anarchista Németországban fog menedéket keresni. Az oroszok nagykövetet cserélnek Berlinben. Bismarck sehogy sem bir megférni Saburov nagykövettel s ezért alighanem Orloff herczeg váltja ezt fel, kit a vaskanczellár benső barátjai közé számit. Más verzió szerint pedig Orloff nem megy Berlinbe, hanem Giers utódául volna kiszemelve. Ausztria szláv lakói csaknem követelőleg lépnek fel s Oroszország felé gravitálnak. A nyomor itt is iszonyú, a szoczializmus naprólnapra növekvő s ez tette szükségessé a bécsi kivételes rendszabályokat. Lesz-e sikere, elég erős lesz-e ez a nagy titkos mozgalom elfojtására, a jövő megmutatja. Nálunk csend uralkodik. A horvátokat megnémította a tartománygyűlés felfüggesztése, az antiszemitákat a magyar nép józan gondolkodása, a nemzetiségek látszólag kezet nyújtottak egymásnak, nálunk minden készül a közeli választásokra. A parlament még együtt van, dolgozik serényen, de azért a képviselők már kezdenek ismét kerületük felé tekintgetni. Legnagyobb részük három év előtt sokat ígért, de a három év alatt semmit sem váltott be. Három év előtt hittek nekik a választók, bíztak bennök, de ma megcsalatva látják magukat, mert az illető képviselő urak mindent tettek, csak azt nem, mit kerületek érdeke követelt volna. Miként fognak ők beszámolni, az az ő dolguk, de hogy bajosan szolgál megint nekik a szerencse, az már igen valószínű. A horvát bán bécsi tartózkodása alatt, ápril utolsó napjait állapították meg a horvát tartománygyűlés összehívásának határidejéül. Héderváry gróf horvát bán hétfőn Budapestre visszautazott, miután a királyi kihallgatással, valamint a Kálnoky grófnál és Kállay pénzügyminiszternél tett látogatással ügyeit elintézte. Messzeágazó ír összeesküvés nyomára jött ismét az angol rendőrség, mely a börtönben ülő „legyőzhetlenek“ kiszabadítását tűzte ki feladatául. Ennek következményei az angol kormánynak ama nagy feltűnést keltő intézkedések, hogy mindazokat a „legyőzhetleneket“, („Invincibles“) kik büntetéseket az ír börtönökben töltötték, múlt szerdán éjjel titokban a Valerous hadihajóra vitték, hogy Angliába szállítsák. A „legyőzhetleneket“ Anglia különböző börtöneiben helyezik el. Krétában felkelés tört ki, mint a londoni lapoknak Várnából tegnapi kelettel távitják. A porta 5000 főnyi katonaságot rendelt Szlavinából és Szalonikiból a fölkelés színhelyére. A bosnyákok újabb lázadásra készülnek. Ezt a hírt veszi a „Köln.-Ztg.“ konstantinápolyi levelezője olyan forrásból, mely közvetlen és sokoldalú összeköttetésben áll a boszniai lakossággal. Ezúttal a törökök és orthodoxok együtt akarnak fegyvert fogni. A mozgalmat pedig ama titkos bizottságok szervezik, melyek a múltkori szerbiai lázadás élén állottak. • A tonkingi franczia püspök jelenti, hogy egy lelkész, 22 hittanár, 214 keresztény felkonczoltatott, 108 keresztény telep elpusztíttatott. Newyorkból jelentik, hogy az elárasztott területeken a víz folyton nő. Az ínség óriási, 20,000 ember élelem és ruházat nélkül. A pápa encyclicája. A pápa a franczia főpapsághoz encyclicát intézett, mely terjedelmes ugyan, de igen mérsékelt hangon van tartva. Az elején a pápa azon érdemekre emlékeztet, melyeket a franczia nemzet a katholikus egyház védelme körül szerzett magának. Ha Francziaország — úgymond a pápa — néha a hagyományról és hivatásáról megfeledkezve, az egyház iránt ellenséges indulatot tanúsított is, Isten kiváló kegyelme által vezéreltetve, nem tért le hosszú időre és teljesen az útról. Ezután kijelenti, hogy az egyház a neutrális iskolákat mindenkor kárhoztatta és fölhívja a szülőket, hogy nem tekintve a létező nehézségekre, gyermekeiket vallásos nevelésben részesítsék. A pápa üdvözli a főpapságot buzgalmáért. — Senki sem vádolhat titeket — úgymond — azzal, hogy a létező kormány iránt ellenséges érzülettel viseltettek. Az encyclica e szavakkal végződik: Remélni akarjuk, hogy azon érdeklődés, melynek Francziaország irányában csak imént is jelét adták, meg fogja szilárdítani az egység kapcsát, mely Francziaországot a szent székkel összeköti s mely mindkét félre nézve mindenkor számos jelentékeny előny kutforrása volt. BRASSÓ. — 1884. febr. 10. A brassói róm. kath. nőegylet bálja mely a Nr. 1 szálloda termeiben tegnap este megtartatott, az idén eddig tartott bálak királynéja volt. Mennyiség és minőség tekintetében nem volt és nem lesz az idényben méltó vetélytársa. A nagy bálterem zsúfolva volt szebbnél szebb hölgyekkel. A toilettek rendkívül pazarok valának és a számos színek játéka kápráztatta a szemet. A terem maga igen csinosan fel volt díszítve, míg a katonai teljes zenekar dicséretes kitartással látta el a zenei részt. A bálanyák Mayer Józsefné ügyvédivé és Kratochvill Károlyné honvédalezredesné ő nagyságaik, mint a kath. nőegylet első tisztviselői, valának. Az átkozott uszály — sajnos — ismét lábra kapott. Bel kár, hogy Páris oly távolra esik tőlünk, mert külömben tegnap krinolinokat is láthattunk volna; dicsérem az uszályt salonokban és talán udvari bálban, hol egy nagy és tágas teremben 20—25 nő mozog, de egy kisvárosi szállodában, illetve szálloda vagy mondjuk bálteremben — hol az első négyest, mint például tegnap 94 pár tánczolta — ott az uszály nem ajánlatos. Ez irányban nagyon is tudom méltányolni a brassói román társadalmat. Évek előtt a román bálok voltak nálunk a leguszályosabbak. De egy az uszály kiirtása czéljából megalakult társulat hosszabb fáradozásainak sikerült oda hatni, hogy az idén román bálon — mely szintén fényes volt — egyetlen uszályos nő sem tánczolt. Rövid ruha! Ez legyen a jelszó. Megengedem, hogy midőn a bálterembe belépünk, az uszályos ruha csinos, de ha tánczra kerekedünk le az uszálylyal. Sőt tovább megyek. A mamáknak, kik keveset tánczolnak, még az uszályt is megengedném, de a kedves leányka nagyjaimnak éppen megtiltanám. Ezért tehát bátran kimondom, hogy a bálkirályné rövid ruhában volt. Nevét el nem árulom, nehogy ő nagysága elbizakodjék, de annyit mégis kipletykázok, hogy középtermetű — nem kicsiny — barna, tüzes szemű leány és rövid ruhája volt. Ez pedig a fődolog, zsebkendője végében L. J. betű olvasható. Nehéz feladat volna a jelen volt szépségeket mind felsorolni, habár a rendező urak egyike ezt éppen tőlem kívánta, tehát csak sommás után teszem ezt midőn kimondom, hogy a város magyar ajkú szépei mind ott voltak. És nehogy az idegen ajkúak félreértsenek, még azt is hozzáteszem, hogy ők, a kik köztünk mulattak — saját alkuaik közül a legszebbek voltak. Egyébiránt hogy a bál ily fényesen sikerült, mindenesetre a rendezőséget illeti a dicséret, de felactora a sikernek Kratochvill alezredesné ő nagysága volt, ki — mióta a nőegylet alelnökségét elvállalta — a virágzás legnagyobb fokára igyekszik az egyletet juttatni és igy a bál érdekét is minden lehető módon előmozdítani igyekezett. Végül el nem hallgathatom hogy czigány nélkül olyan a magyar mulatság, mint a champagner üveg tartalom nélkül. Volt ugyan a tánczrendben két (!) egész csárdás, de a cseh muzsikus úgy húzza a csárdást, hogy nem zene, hanem illúzió után mozognak a lábak. Nem is hallottam hogy : három a táncz! De azért mégis kukorikált a kakas midőn fáradtan haza kerültünk. Röndnek muszáj lönnyi, de uszálynak nem! Ki. Szélhámosság Brassóban. A szélhámosság Brassóban is jó talajra talált. Egy rendkívüli s igen érdekes eset foglalkoztatja most a brassói közönséget, melynek szereplői egy városi zenész és két tekintélyes brassói divatáru kereskedő. Alig feledte el a közönség ama rejtélyes gyilkosságot,melyről lapunk emlékezett meg legelőször, de melynek tetteseit még kézre keríteni nem sikerült, máris gondoskodtak a fentebbi szereplők, hogy a közönség érdekes eset hiányában ne legyen.