Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-02-14 / 18. szám

Csütörtök, február 14. Sepsi-Szentgyörgy, 1884. XIV. évfolyam. 18. szám. NEMERE. HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY, Politikai,­társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. Bernstein Márk könyvnyomdája, hová tán küldve: az előfizetési pénzek és hirdetések bér-Egész évre . . . 7 frt — kr. Félévre .... 3 „ 50 „ Negyedévre ... 1 „ 80 „ mentesen küldendőit Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre pos-Kiadóhivatal. Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyé­ért 5 kr. Bélyegdij kicsön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Haasenstein és Vogler, Budapesten: Hausenstein és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában, Brassóban, Schönfeld M. papirkereskedése által. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Sztgyörgyön, barompincz-utcza 677. sz. a. (Kozma-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hazánk és a külföld. — Politikai szemle. — — 1883. február 13. (V) A béke állandó és nyugalom még sincs sehol. Minden állam jelenti a teljes békét, de egyik sem jelentheti a nyugalmat. Egyiket a külkérdések, másikat a belső zavarok foglal­­koztatják. Csak Francziaország s Anglia van háborúkkal elfoglalva. Francziaország a messze keleten oly hadjá­ratot visel, mely csak a távol jövőben kecseg­tetheti némi nyereséggel, holott otthon a köz­­gazdasági válság, az igazságtalan társadalmi rend, az ínség és nyomor éhes rémként fenye­geti az országot A tengerek urát, Angliát, a világuralom vá­gya nem engedi pihenni. A mohamedánság ez egyszer komoly aggodalmakra szolgáltat neki okot. A legújabb próféta összes elődeinél sok­kal hatalmasabb, mindinkább terjeszkedik, ha­talma nő s már Khartum falaihoz is közeledik, csorbítandó a hatalmas angolok tekintélyét. Míg ez keleten történik, addig az írek otthon sem nyugodnak ; semmi eszköztől ők vissza nem riadnak, sőt a gyilkot s dinamitot sem vetik meg, csakhogy közelebb jussanak elsza­kadásukhoz. Az írek keresztül fogják ezt vin­ni, de ekkor Anglia nagyhatalmi tekintélye óriási csorbát fog szenvedni. Az Írországi Limerickben a minap nagy zavargás fordult elő. A városi tanács épen a raktárakból a városig kiépítendő lóvasút ügyét tárgyalta, mely alkalommal ötszáz munkás ha­tolt a terembe és fenyegető maguktartásával a tanácsosokat távozásra kényszerítették. Okot erre az szolgáltatott, hogy e vasút kiépítése által számos munkás kenyerét veszítené. A németek Ausztria felé kacsintanak s az öreg vaskanczellár is csak ezért kötötte meg a szövetséget, mely hivatva volna könnyebben elérhetővé tenni a nagy német egységet. Az utolsó napokban a szoczialista törvény alapján igen sok kiutasítás történt Berlinben, így akar­ják elfojtani az anarchista mozgalmat, mert a kormány azt hiszi, hogy a bécsi rendkívüli ál­lapotok következtében számos anarchista Né­metországban fog menedéket keresni. Az oroszok nagykövetet cserélnek Berlinben. Bismarck sehogy sem bir megférni Saburov nagykövettel s ezért alighanem Orloff herczeg váltja ezt fel, kit a vaskanczellár benső ba­­rátjai közé számit. Más verzió szerint pedig Orloff nem megy Berlinbe, hanem Giers utó­dául volna kiszemelve. Ausztria szláv lakói csaknem követelőleg lépnek fel s Oroszország felé gravitálnak. A nyomor itt is iszonyú, a szoczializmus napról­­napra növekvő s ez tette szükségessé a bécsi kivételes rendszabályokat. Lesz-e sikere, elég erős lesz-e ez a nagy titkos mozgalom elfoj­tására, a jövő megmutatja. Nálunk csend uralkodik. A horvátokat meg­­némította a tartománygyűlés felfüggesztése, az antiszemitákat a magyar nép józan gondolko­dása, a nemzetiségek látszólag kezet nyújtot­tak egymásnak, nálunk minden készül a kö­zeli választásokra. A parlament még együtt van, dolgozik serényen, de azért a képviselők már kezdenek ismét kerületük felé tekintgetni. Legnagyobb részük három év előtt sokat ígért, de a három év alatt semmit sem váltott be. Három év előtt hittek nekik a választók, bíz­tak bennök, de ma megcsalatva látják magu­kat, mert az illető képviselő urak mindent­­ tettek, csak azt nem, mit kerületek érdeke követelt volna. Miként fognak ők beszámolni, az az ő dolguk, de hogy bajosan szolgál me­gint nekik a szerencse, az már igen való­színű. A horvát bán bécsi tartózkodása alatt, ápril utolsó napjait állapították meg a horvát tartomány­­gyűlés összehívásának határidejéül. Héderváry gróf horvát bán hétfőn Budapestre visszautazott, miután a királyi kihallgatással, valamint a Kálnoky grófnál és Kállay pénzügyminiszternél tett látogatással ügyeit elintézte. Messzeágazó ír összeesküvés nyomára jött ismét az angol rendőrség, mely a börtönben ülő „legyőz­­hetlenek“ kiszabadítását tűzte ki feladatául. Ennek következményei az angol kormánynak ama nagy feltűnést keltő intézkedések, hogy mindazokat a „legyőzhetleneket“, („Invincibles“) kik büntetéseket az ír börtönökben töltötték, múlt szerdán éjjel titok­ban a Valerous hadihajóra vitték, hogy Angliába szállítsák. A „legyőzhetleneket“ Anglia különböző börtöneiben helyezik el. Krétában felkelés tört ki, mint a londoni lapok­nak Várnából tegnapi kelettel távitják. A porta 5000 főnyi katonaságot rendelt Szlavinából és Sza­­lonikiból a fölkelés színhelyére. A bosnyákok újabb lázadásra készülnek. Ezt a hírt veszi a „Köln.-Ztg.“ konstantinápolyi levelezője olyan forrásból, mely közvetlen és sokoldalú össze­köttetésben áll a boszniai lakossággal. Ezúttal a törökök és orthodoxok együtt akarnak fegyvert fogni. A mozgalmat pedig ama titkos bizottságok szer­vezik, melyek a múltkori szerbiai lázadás élén állottak. • A tonkingi franczia püspök jelenti, hogy egy lel­kész, 22 hittanár, 214 keresztény felkonczoltatott, 108 keresztény telep elpusztíttatott. Newyorkból jelentik, hogy az elárasztott terüle­teken a víz folyton nő. Az ínség óriási, 20,000 ember élelem és ruházat nélkül. A pápa encyclicája. A pápa a franczia főpapság­hoz encyclicát intézett, mely terjedelmes ugyan, de igen mérsékelt hangon van tartva. Az elején a pápa azon érdemekre emlékeztet, melyeket a franczia nemzet a katholikus egyház védelme körül szerzett magának. Ha Francziaország — úgymond a pápa — néha a hagyományról és hivatásáról megfeled­kezve, az egyház iránt ellenséges indulatot tanúsí­tott is, Isten kiváló kegyelme által vezéreltetve, nem tért le hosszú időre és teljesen az útról.­­ Ezután kijelenti, hogy az egyház a neutrális isko­lákat mindenkor kárhoztatta és fölhívja a szülőket, hogy nem tekintve a létező nehézségekre, gyerme­keiket vallásos nevelésben részesítsék. A pápa üd­vözli a főpapságot buzgalmáért. — Senki sem vá­dolhat titeket — úgymond — azzal, hogy a létező kormány iránt ellenséges érzülettel viseltettek. Az encyclica e szavakkal végződik: Remélni akarjuk, hogy azon érdeklődés, melynek Francziaország irá­nyában csak imént is jelét adták, meg fogja szi­lárdítani az egység kapcsát, mely Francziaországot a szent székkel összeköti s mely mindkét félre nézve mindenkor számos jelentékeny előny kutfor­­rása volt. BRASSÓ. — 1884. febr. 10. A brassói róm. kath. nőegylet bálja mely a Nr. 1 szálloda termeiben tegnap este megtartatott, az idén eddig tartott bálak királynéja volt. Mennyiség és minőség tekintetében nem volt és nem lesz az idényben méltó vetélytársa. A nagy bálterem zsú­folva volt szebbnél szebb hölgyekkel. A toilettek rendkívül pazarok valának és a számos színek játéka kápráztatta a szemet. A terem maga igen csinosan fel volt díszítve, míg a katonai teljes zenekar dicséretes kitartással látta el a zenei részt. A bálanyák Mayer Józsefné ügy­védivé és Kratochvill Károlyné honvédalezredesné ő nagyságaik, mint a kath. nőegylet első tisztviselői, valának. Az átkozott uszály — sajnos — ismét lábra kapott. Bel kár, hogy Páris oly távolra esik tőlünk, mert külömben tegnap krinolinokat is lát­hattunk volna; dicsérem az uszályt salonokban és talán udvari bálban, hol egy nagy és tágas teremben 20—25 nő mozog, de egy kisvárosi szállodában, illetve szálloda vagy mondjuk bálteremben — hol az első négyest, mint például tegnap 94 pár tán­­czolta — ott az uszály nem ajánlatos. Ez irányban nagyon is tudom méltányolni a brassói román tár­sadalmat. Évek előtt a román bálok voltak nálunk a leguszályosabbak. De egy az uszály kiirtása czéljából megalakult társulat hosszabb fáradozásainak sikerült oda hatni, hogy az idén román bálon — mely szintén fényes volt — egyetlen uszályos nő sem tánczolt. Rövid ruha! Ez legyen a jelszó. Megengedem, hogy midőn a bálterembe belépünk, az uszályos ruha csinos, de ha tánczra kerekedünk le az uszálylyal. Sőt tovább megyek. A mamáknak, kik keveset tánczolnak, még az uszályt is megengedném, de a kedves leányka nagyjaimnak éppen megtiltanám. Ezért tehát bát­ran kimondom, hogy a bálkirályné rövid ruhában volt. Nevét el nem árulom, nehogy ő nagysága elbi­zakodjék, de annyit mégis kipletykázok, hogy közép­termetű — nem kicsiny — barna, tüzes szemű leány és rövid ruhája volt. Ez pedig a fődolog, zsebkendője végében L. J. betű olvasható. Nehéz feladat volna a jelen volt szépségeket mind fel­sorolni, habár a rendező urak egyike ezt éppen tőlem kívánta, tehát csak sommás után teszem ezt midőn kimondom, hogy a város magyar ajkú szépei mind ott voltak. És nehogy az idegen ajkúak félreértsenek, még azt is hozzáteszem, hogy ők, a kik köztünk mu­lattak — saját alkuaik közül a legszebbek voltak. Egyébiránt hogy a bál ily fényesen sikerült, minden­esetre a rendezőséget illeti a dicséret, de felacto­­ra a sikernek Kratochvill alezredesné ő nagysága volt, ki — mióta a nőegylet alelnökségét elvállalta — a virágzás legnagyobb fokára igyekszik az egy­letet juttatni és igy a bál érdekét is minden lehető módon előmozdítani igyekezett. Végül el nem hallgathatom hogy czigány nélkül olyan a magyar mulatság, mint a champagner üveg tartalom nélkül. Volt ugyan a tánczrendben két (!) egész csárdás, de a cseh muzsikus úgy húzza a csárdást, hogy nem zene, hanem illúzió után mozog­nak a lábak. Nem is hallottam hogy : három a táncz! De azért mégis kukorikált a kakas midőn fáradtan haza kerültünk. Röndnek muszáj lönnyi, de uszálynak nem! K­i. Szélhámosság Brassóban. A szélhámosság Brassóban is jó talajra talált. Egy rendkívüli s igen érdekes eset foglalkoztatja most a brassói közönséget, melynek szereplői egy városi zenész és két tekintélyes brassói divatáru kereskedő. Alig feledte el a közönség ama rejtélyes gyilkosságot,­­melyről lapunk emlékezett meg leg­először, de melynek tetteseit még kézre keríteni nem­­ sikerült, már­is gondoskodtak a fentebbi szereplők, hogy a közönség érdekes eset hiányában ne legyen.

Next