Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-02-23 / 22. szám

Sepsi-Szentgyörgy, 1884. Szombat, február 23. XIV. évfolyam. 22. szám. NEMERE: Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. Itt meg­j­elenik­ Idejenk­int h­áromszor: Kedden, Cs­ütörtöls­ön, és Szombaton. Kiadóhivatal: Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bér­­mentesen küldendők Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyé­ért 5 kr. Bélyegdíj külön 80 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében, Bécsben: Haasenstein és Vogler, Budapesten: Haasenstein és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Sztgyörgyön, barompiacz-utcza 677. az. a. (Kozma-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre pos­tán küldve. Egész évre . . . 7 frt — kr. Félévre .... 3 „ 50 „ Negyedévre ... 1 „ 80 „ A leszavazott kormány és a főrendek. — 1884. február 22. Tisza Kálmán kormányát leszavazta a kép­viselőház. A leszavazás ugyan Hauser minisz­tert érinti első­sorban, de szól az egész kor­mánynak is. A törvényszékek ügyét tárgyalta a t. ház ; kétszer keresztülment a kormány javaslata, de a harmadszori felolvasásnál megbukott. Kétszeri szavazás elvette Karczagtól és Jászberénytől a törvényszéket és odaadta Szol­noknak, mert az igazságügyét akarta; a har­madszori felolvasásnál a miniszter akarata ha­jótörést szenvedett. A jól fegyelmezett kormány­párt ez alkalommal megbomlott, nagy részök az ellenzékkel szavazott s ez okozta a bukást. Az eset méltó feltűnést keltett, mert Tisza Kálmán kormányán ez még meg nem esett. Fényes bizonyítéka a rossz igazságügyi politi­kának és látszik, hogy a t. ház kezd ébredni hosszú álmából. Az első lépés tehát megtör­tént, alighanem folytatása is lesz ennek. Míg ez történik az alsóházban, — addig a méltóságos főrendek sem alszanak. Ott meg a költségvetési javaslat tárgyalása van napiren­den. A főrendi ellenzék ismét nagy akc­iót fejt ki, — minden a kormány megbuktatására van irányozva. A főrendek a költségvetést eddig csak úgy letárgyalták, mintha semmi jelentősége sem volna, nem is érdeklődtel­ iránta, most azon­ban hatalmasan készülnek megtámadni a kor­mány pénzügyi politikáját. Az eddig üresen állott padok megtelnek, a ház élénkül, a méltóságos törvényhozók kez­denek érdeklődni az ország sorsa iránt. Zichy Nándor gróf, az ellenzék egyik kitartó vezére, támadta meg legelőször a kormány pénzügyi politikáját, mely az országot az ör­vény szélére viszi; bizalmatlanságot szavazott a kormánynak, de mert a javaslat elvetésével ezért nem érne, megszavazza azt. De másként Sztáray Antal gróf Szerinte a kormány politikája nem egyéb kortes-politiká­nál, mely minden téren fölényre jut, mert a kormányt politikájában csak a hatalmi kérdés vezérli. Ily kormánynak pedig ő a költségve­tést meg nem szavazza. A tárgyalás tehát nem fog olyan simán le­folyni, mint azt a kormány eddig tapasztalta. Az ellenzék igen nagy számban van jelen, a kormány fél, ezt bizonyítja a főispánok majd­nem teljes száma. A leszavaztatásról szó sem lehet, a főren­dek elfogadják a költségvetést. Ez azonban még nem elég arra, hogy Tisza Kálmán biz­tosnak érezze magát. A főrendek alighanem a választásokban is részt fognak venni, egyesülni fognak az alsóház ellenzékével és Tisza Kál­mán helyzete nagyon kétes lesz. A leszavaztatás a képviselőházban s az el­lenzék a főrendiházban biztos jelek arra néz- Ve, h°gy Tisza, a hatalmas — nem a régi többé! Elég ok lesz-e ez újabb eset arra, hogy a miniszterelnök beadja lemondását és helyet ad­jon egy jobb kormánynak, azt kétségbe von­juk ; de hogy elég ok ez arra, hogy a jelen kormány a polc­on soká ne üljön, azt kétség­telennek tartjuk. Ha az országgyűlés még soká együtt van, rossz napok következhetnek be a kormányra, s mi azt hiszszük, ez is ok lesz arra, hogy a magát különben is túlélt országgyűlést felosz­­lattassa. Dr H: A főrendiház ellenzéke, mint értesülünk, hosszas előzmények után elvégre párttá szervezkedett s leg­közelebb már mint ilyen, egységes akcziót fog ki­fejteni a kormány ellen. Pártprogrammot egyelőre nem adnak. Az uj feudál-konzervativ jellegű főrendi ellenzékben az Eszterházy, Zichy és Károlyi főúri családok legtöbb tagja részt vesz — Apponyi György gróf, a­kinek pártállásához egyébként ezelőtt sem fért kétség, ellenzéki álláspontját a főrendiház 19- diki ülésén azzal is kifejezésre hozta, hogy a mél­tóságos oppozíczió vezéregyéniségének tartott Zichy Nándor gróf mellett foglalt helyet. A közlekedésügyi minisztériumban jelenleg, mint értesülünk , Horvátország részére négy igen fontos és nem rövid vasútvonal építésének tervezetét ké­szítik; ezek: a zagorjei; a diakovói­-verporjei; mit­­rovicza-sunyai és pakrácz-barcsi. Horvát Boldizsár, az egykori magyar igazságügyi miniszter, nyílt levelet intézett a szombathelyi vá­lasztókerülethez, a kerület szabadelvű polgárainak felszólítására. A levél mindenekelőtt az 1867. év­ben teremtett közjogi alap védelmére kel s azon meggyőződésnek ad kifejezést, hogy azon az alapon az egységes magyar állam valóban képes fejlődni. Politikai programmjáról a következőket mondja: „Politikai jellememnek a vörös fonalát megtalálják önök az 1861 -i­ki országbírói értekezleten, az ugyan­azon évi országgyűlésen, valamint az 1867. évi köz­jogi kiegyezés körül követett eljárásomban is. A békés átalakulás programjaját fogadtam el, kerül­ve a szélsőségeket, mert tudtam, hogy ezek egy­más nyomában járnak, a forradalmat rendszerint a reakc­ió követi és viszont. S épen ezért voltam és vagyok a liberalizmus híve, a­mely önként kielégít­vén a kor követeléseit, nem provokálja az erősza­kot, s a­melynek jelszava: „Gouverner c'est pré­­voir.“ Semmiben sem látok oly nagy s egyúttal vég­zetes politikai illúziót, mintha nagyobb szabású re­formoknak azon állítással szegülnek ellene, hogy hiszen ezt csak a forradalom hozhatná létre, holott a bölcs politika feladata éppen az, hogy fölösleges­sé tegye a nép végső remediumát, a­melyhez ez sohasem jókedvéből, hanem kétségbeesésből szokott folyamodni akkor, ha már a törvényes eszközökből teljesen kifogyott.“ A levél végül még sajnálkozá­sát fejezi ki, hogy vas megyében a párszenvedélyek fölülkerekedtek A dolgok mostani állása annak ki­jelentésére kényszeríti a volt igazságügyi minisztert, hogy azon esetben, ha szándéka ellenére, de polli­­tikai programmja védelme végett mégis mandátu­mát elfogadná, de egyet nem szabad elvállalni s ez a szombathelyi kerületé. A franczia-osztrák-magyar kereskedelmi szerző­dés, Párisban febr. 18. íratott alá. E szerződés di­adala a következetes magyar közgazdasági politiká­nak s bizonyára nagy hatással lesz mezőgazdasá­gunkra, a­melynek érdekei annyi akadály daczára is megóvattak. Az iratokat már a legközelebbi na­pokban az osztrák és a magyar parlamentnek elé terjesztik, hogy még február vége előtt beczikke­­lyezhető legyen. A szerződés mindkét részről az összes beviteli czikkek számára biztosítja a legtöbb kedvezmény jogát és ezenkívül megállapítja mo­narchiánkban a franczia pezsgőbor részére az ed­digi 50 frtos vámnak 40 forintra való leszállítását, másrészről pedig az osztrák-magyar eredetű fris bus és juhok Francziaországba való bevitelének megengedését. A szerződés az 1887. évi végéig le­endő érvényességgel, azaz osztrák-magyar vám- és kereskedelmi szerződés lejártáig köttetett, félévi fel­mondás jog kikötése mellett. Gordon pasa — mint a „Tim­es“-nak Khartum­­ból jelentik — proklamálta Szudán függetlenségét. Elégette a közadósságok könyveit, a korbácsokat és botozásra használt bambuszokat, kieresztette a foglyokat, arab notabilitásokból tanácsot szervezett s intézkedéseket tett az egyiptomi csapatok és eu­rópaiak akadálytalan eltávozhatása iránt. Gordon pasa reménye, hogy a kiürítés vérontás nélkül lesz foganatosítható. — Osman Digma, a madhi sógora és élő vezére, azzal fenyegetőzött, hogy a Tokár fölmentésére indított brit csapatokat megtámadja Csiky Kálmán beszéde a képviselőház február 18-iki ülésén. T. ház! Háromszék megye területén 1875 előtt két tör­vényszék állott fenn, egyik Sepsi-Szentgyörgyön, a másik Kézdi-Vásárhelyt. A redukc­ió alkalmával az intézkedés bizonyos sietségében itt is azon visszás eljárás történt, hogy megszüntették a megye szék­helyén, a Sepsi-Szentgyörgyön lévő törvényszéket és meghagyták a Kézdi-Vásárhelyit. E czélszerű­t­­len intézkedés hátrányait azóta 9 év tapasztalása bőven bebizonyította. A törvényhatóság közönsé­ge több ízben felért a kormányhoz, sürgetve azt, hogy a törvényszék székhelye Kézdi-Vásárhelyről Sepsi-Szentgyörgyre helyeztessék át. Általában véve alig is van Háromszék megyének oly vidéke, természetes leszámítva a közvetlenül ér­dekelt Kézdi-Vásárhelyt, a­mely meg nem volna győződve a felől, hogy Sepsi-Szentgyörgy Három­szék megye területén legtöbb jogosultságggal bír ar­ra, hogy mint minden egyéb tekintetben, úgy tör­vénykezési tekintetben is központul szolgáljon. Er­ről a t. ház is meggyőződhetik, — folytatá — ha néhány adatot említek föl. Sepsi-Szentgyörgy a törvényhatóságnak és az ál­lamilag kezelt közigazgatási ágaknak székhelye, egy elevenen fejlődésnek indult élénk forgalommal, te­kintélyes kereskedelemmel és iparral bíró, számos alkalmas középülettel ellátott csinos város, népes­ségére nézve is legelső a megyében. Számos köz­művelődési és közgazdasági intézetei közül megem­lítem, hogy itt van elhelyezve a székely nemzeti múzeum. Van benne pompás épülettel bíró gymna­sium, van két polgári iskola, ott van a székely szövőgyár. Van benne két nyomda, takarékpénztár, van művelt városi elem és társasélet, s daczára an­nak, hogy Kézdi-Vásárhelyt van a kir. törvényszék, mégis a megye legelőbbkelő ügyvédei Sepsi-Szent­györgyön kénytelenek lakni. Ezekkel az előnyökkel Kézdi-Vásárhely kétségte­lenül nem állíthat szembe hasonló előnyöket. Elis­merem ugyan, hogy van derék iparos polgársága, azonban maga a város egészségügyi tekintetben, sa­játságos építkezési rendszerénél s a benne elhelye­zett szeszfőző gyáraknál fogva, valóságos calamitá­­sokkal küzd. Földrajzilag Sepsi-Szentgyörgy sokkal inkább központja a megyének, mint a román ha­társzél felé fekvő Kézdi Vásárhely. És ha valami­kor a megye terjeszkedéséről lehet szó, az csak­is Sepsi-Szentgyörgy hátterében történhetik. A közle­kedési viszonyok tekintetében Sepsi-Szentgyörgy kö­zel esik a nemzetközi jelentőségű kolozsvár-predeáli vasútvonalhoz, míg Kézdi-Vásárhely távol van min­den vasúti összeköttetés­től. Az elmondottak alapja nekem te­hát már az ál­­talános tárgyalás alkalmával mondott beszédemben jelentem, szándékom volt, egy oda­szélző indítványt terjeszteni a t. ház elé, hogy már most ezen tör­vényjavaslat tárgyalása és ezen 2. § kapcsán ha­tározza el a t. ház azt is, hogy Háromszék megye-

Next