Nemzet, 1882. október (1. évfolyam, 31-61. szám)

1882-10-01 / 31. szám

Budapest, szeptember 30. Nem érdektelen a közeledő országgyű­lési ülésszak előtt egy pillantást vetni az or­szág hangulatára, a pártok viszonyára. Ezt most talán elfogulatlanabbul tehetjük, mint bármikor, mert nem mondhatja senki, hogy tollunkat pártszempont vagy félelem vezeti. Hisz, azt talán az ellenzék minden árnyalata koncedálja, hogy a többség erősebb és össze­­tartóbb, mint valaha; hogy az ellenzék zilál­tabb és erőtlenebb, mint bármikor máskor. Nem kicsinylésből és nem erőnk túlbecsülé­séből mondjuk ezt, sőt örömet sem akarunk ez által kifejezni , mert erős ellenzék, ha azt politikájában higgadtság vezeti, ha öntudato­san jár el és morális fegyverekkel küzd, soha nem árt az országnak s nem árt a kormány­pártnak sem. Csak­hogy a mi ellenzékünk két árnyalata e tekintetben, a követelmények­nek kis mértékben tett eleget. És ezzel á­r­­tott önmagának. Van árnyalata, mely öntu­dattal bir; ez a szélbal. Ennek öntudatossága jelszavainak változatlanságában nyilvánul. E párt azonban a lojalitás és higgadtság legtá­gabb korlátait sem tartja mindég szem előtt, a­mint ezt a nyári szünet alatt is bebizonyitá. Közönségét leginkább a tisza­eszlári és ká­polnai esettel, az ismeretlen katonai előter­jesztések és még ismeretlenebb boszniai ki­adások bírálatával táplálta, következete­sen hangoztatván a hazafiatlanság vádját, a kormánynyal és pártjával szemben, bármi történt vagy nem történt, bárhonnan vette t­émáját, képzeletből vagy valóból. És így élt. Nem irigylendő módon, a felmentő napi kérdésekkel szemben bámulatos tájékozatlan­sággal és talán nem a legnagyobb egyetértés­ben, mert a sémita és antisemita áramlat küz­delme e pártban el nem takarható élénkség­gel foly. És a nemzet lassanként kezd iránta ér­zéketlenné lenni, sőt kezdi unni azt a folyto­nos izgatást, azokat a változatlan drastikus szereket, melyekkel e párt a közönség idegeit a maga számára igénybe venni akarta. Lát­szik ez a kerületeken, látszik a városok han­gulatán. Beszélik és hirdetik, mindig rendez­hető banquettek és folyton apadó komolyabb gyűlések alkalmával, hogy elveik terjednek. Lehet. E felett vitatkozni igen nehéz. De hogy az inkább csak passiv szemlélet, mint a párthoz való tényleges csatlakozás útján tör­ténik, ezt merjük állítani. Az újság ingerével bírnak az erős szerek épen azon kerületekben, melyekben még nem ismeretesek, de az az ör­vendetes jelenség, hogy a­mely kerületnek soká nyakára ül e párt, az megunja. Adataink vannak a választásokból. Hogy az emberek­ben, az ígéretek merészségében, izgatásuk módjában és a népre való veszélyes kihatásá­nak a műveltebb osztályok által szomorúan tapasztalt eredményeiben rejlenek ennek okai, az valószínű, de ezt most bizonyítgatni nem akarjuk. Mert nemcsak hiszszük, hanem lát­juk is, hogy a szélbal higgadtabb elemei is érzik ezt a hangulatot, ezt a hatást. A jövő ülésszakban tehát e párt működésének jelleme attól függ, melyik elem fog abban felszínre kerülni.­­ Nem a mi dolgunk, nem fejteget­jük ezek esélyeit, de azt tudjuk, hogy a nyári szünet nem hatott kedvezően e pártra. A mérsékelt ellenzékről egyik lapja azt állítá, hogy arról úgy beszélnek, tagjairól úgy rendelkeznek, mintha nem is léteznék. A megjegyzés találó és annyival feltűnőbb, mert a­mit azon közlönyök csinálnak, melyek e párthoz tartoztak, az minden inkább, mint e párt azon politikája, melyből kiindult. Mert egyik a közjogi alapot ignorálja teljesen, Ausztriához »lánczolva« látja hazánkat és iz­gat az ellenzéki pártok ad hoc fusiójára a vi­déki választások czéljából; a többi pártonki­­vüli passivitással elmélkedik, jól, rosszul; a szerint, a­mint a czikkezők váltakoznak. Azt a tényt tehát constatálhatjuk, hogy a mérsé­kelt ellenzék mellett és annak politikájáról (?) a nyári szünet alatt nem beszélt senki. Talán két képviselő vállalkozott e pártból arra, hogy választóinak beszámol, de sem beszé­dükkel, sem eredményükkel senki sem törő­dött, így keletkezhettek a fusionális hírek. Talán azt hiszik ezek terjesztői, hogy megun­ják a mérsékelt ellenzék tagjai a passivitást, a lebegést és valahová csatlakoznak. Lehet, hogy egyesek így tesznek, de ha párt-fusio alatt valami feltételekhez kötött, tömeges csatlakozást értenek; erről nemcsak nem volt szó, legalább pártunk irányában, hanem nem is lehet szó. A­kiknek nincs mit hozza­nak, azoknak cserében adni sem lehet sem­mit ; különben is a politikai viszonyok most meg sem engedik a csere­berét. Most az országnak a kipróbált kormány és többség állandó kormányzására van szük­sége; ennek köszönhetjük a monarchiában helyünk (tagadhatatlan) emelkedését, viszo­nyaink consolidatióját, hitelünk emelkedését, forgalmunk, kulturánk rendszeresebb fejlesz­tését. E nagy feladatok annál nagyobb igé­nyekkel és kötelezettségekkel lépnek a sza­badelvű párt elé, minél akadálytalanabbul dolgozhatik, és most e tekintetben oly jó ki­látásaink vannak, hogy a mulasztás vádja ér­ne bennünket, ha nem a feladatoknak feküd­nénk teljes erővel, hanem egyebekre vesztegetnék az időt. Minden jel arra mutat, hogy ez az ország hangulata is, mert veszi észre, hogy az erős kormánynak és többség­nek, már eddig is nagy előnyei vannak az or­szágra nézve. Ha zavartalanul dolgozik, lesz több is, HEGEDŰS SÁNDOR. A főrendiház távol levő tagjai az elnö­kség által figyelmeztetnek, hogy folyó évi okt. hó 5-én a főrendi­ház tanácskozmányait ismét folytatja. Minisztertanács volt ma d. u. 4 órakor, mely több óráig tartott s az esti órákba is benyúlt. Ifj. Ráday Gedeon gr. ma megjelent a honvé­delmi minisztériumban s ott hosszasabban időzött. Kineveztetését valószínűleg holnap fogja közölni a hivatalos lap. A képviselőház második ülésszakának legköze­lebb történendő megalakulása alkalmával az első ül­ésszak ir­o­dáj­a, azaz a két alelnök s a hat jegyző, előreláthatólag újból meg fog választatni. Csupán az egyes szakosztályoknál fog valószínűleg, tekintettel az azóta történt új választásokra, némi változás beállani. Azs új általános vámtarista életbeléptével szük­ségesnek mutatkozott, hogy a Szent István korona területén fennálló vámhivatalok ügykezelésük egyál­talában a vámszolgálat összes ágai tekintetében megvizsgáltassanak. A pénzügyminisztérium e fel­adattal annak idejében T­u­r­ó­c­z­y Adolf pénzügyi tanácsos és budapesti fővámigazgatót bízta meg, ki július elején körútra indulva, az összes fővámhivata­lokat, valamint a mellékvámhivatalok legnagyobb részét behatóan megvizsgálta. A fővámigazgató leg­újabban visszaérkezvén, tegnap délben fogadtatott gr. S­z­a­p­á­r­y Gyula pénzügyminiszter által, ki ma­gának a fővámigazgató körútja felől egyelőre is váz­latos előterjesztést tétetett. KÜLFÖLD. Az egyptomi kérdés megoldására eze­ket indítványozza a félhivatalos »Pall Mall Ga­zette«. Angol tisztek csendőrséget szervezzenek és az angol csapatok kivonulása után a csendőrségre bizassék a rend föntartása. Nemzetközi bizottság új liquidationalis törvényt dolgozzon ki, a­melynek alap­ján az alkirály tárgyalhasson a kötvények birtokosai­val. A Suez-csatorna egyes pontjait nem szándékozik megszállva tartani Anglia, mert ez az eljárás ellen­kezik Gladstone politikájának szellemével. A csatorna mindenkor nyitva lesz valamennyi nemzet hajói előtt, de a két torkolattól három tengeri mértföldre nem szabad hadi­hajóknak katonai miveletet végrehajtani. A földnyelven, továbbá Port-Saidtól, illetőleg Sueztól három mértföldre terjedő körben nincs megengedve a háborúskodás. Lesseps Ferdinand a következő levelet intézte a »Times« szerkesztőségéhez. Értesültem a »Times« 21-iki számában közölt czikkről, a­mely azt ajánlja a kormánynak, hogy vagy szállja meg a Suez­­csatornát, vagy a mellett más csatornát készíttessen. Mielőtt ezzel a kérdéssel komolyan foglalkoznék én, el kellene önnek olvasnia az 1854—1867. évi czikkeit, a­melyek lord Palmerstonnal egyetértve azt állítot­ták, hogy a Suez földszoros átvágása a francziaor­­szági köznép elbolondítására számított csalás. El kel­lene továbbá önnek olvasnia a concessio-formánokat és tanulmányoznia a valamennyi nemzet, nevezetesen a ifjú Francziaország tőkéjéből alakított Compagnie Universelle szabályzatát. Anglia, mikor csonkítani akarta társaságunk jogait, ugyan­akkor megsértette a személyes szabadság azon nagy alapelveinek egyi­két, a­melyeken az ő belső szervezete és külföldi ha­talma nyugszik. A­mi a másik csatorna készítését illeti, minden más pontot választhat ön a Suez földszoros kivéte­lével, mert a concessio kinyilatkoztatja, hogy a Com­pagnie Universelle 99 év tartamára egyedül bír jog­gal a Pelusium és a Suez tengeröböl közt való tengeri közlekedésre. Ezen kívül czikkének másik pontját is kell érintenem. Ön azt mondja, hogy Anglia a 200 millió frank tőkéhez 80 százalékkal járul. Ez kettős tévedés. Az az összeg, a­mely a Suez föld­szorost a hajók előtt megnyitotta, 437 millió frank volt. Azon 176 törzs­részvény mindegyike, a­melye­ket 500 frankjával megvásárolt Anglia az alkirály­­tól, 2700 frankot ér, a­melyek kamatjait az egypto­mi kincstár fizeti, a­mely 30 éven át köteles a fran­­czia hitelezőknek a szelvényeket fizetni. A delegatiót ezért nevezték ki. Az angol kincstár tehát még húsz évig csak birtokosa azoknak a részvényeknek, de ka­matot nem kap. Ez aránytalanság daczára elhatározta igazga­tó­tanácsunk, hogy az angol részvények is képviselve legyenek a közgyűlésben és három angol igazgatóta­­nácsost választott. Ez inkább udvarias tett volt, nem pedig szigorú jog, a­melyért háladatosságot várhat­tunk volna, de e helyett korlátozni iparkodott Ang­lia társaságunkat szerződött és törvényes kötelessé­geinek teljesítésében. A »Bulletin de Suez« lapom­ban közleni fogom azt a feleletet az ön czikkével együtt. Az Izland politikai szervezésére vonatkozó tervet közölte már D­a­v­i­e­t. A terv négy részre oszlik: társadalmi, ipari, népnevelési és poli­tikai reformokra. Társadalmi reformok czímén köve­teli, Davitt a bérlő rendszer megszüntetését, a föld­­miveléssel foglalkozó munkások sorsának javítását és a nép számára jobb lakások építését. Az iparosok érdekében kívánja a gyáripar újra való fölélesztését, az izlandi halászat fejlesztését, a földmivelés módjá­nak javítását és egyleti kölcsönző bankok fölállítását. Davitt politikai czéljai ezek: 1. Az unió-törvény meg­szüntetése és Izland önkormányzata; 2. a grófságok­ban a nagy­juk­ eltörlése és 3. czélszerűbb képviselte­­tés a helyi hatóságokban és testületekben. A­meddig az unió kérdése függőben marad, azt ajánlja Davitt, hogy izgatni kell a nemzetnek a parlamentben való jobb képviseltetése, a képviselők díjazása és a választási jog kiterjesztése mellett. Mindezen czélok elérésére, mondja Davitt, törvényes egyletet kell alakítani Izlandban »National and In­dustrial Union« czímen, a­mely teljesen érintetlen maradjon a sectáktól és végrehajtási czélokra öt bizottságra osztassák. Francziaország a tunisi capitula­­tiok megszüntetése érdekében a párisi lapok szerint, sikerrel alkudozott Angliával és Németor­szággal. Ezen kívül az Olaszországgal folytatott tár­gyalás is jól halad. A római franczia nagykövet és a párisi olasz nagykövet kinevezése, mint mondják, an­nak jele lesz, hogy a két kormány kiegyezett egy­mással, után a szomszéd utczákat is elzárta, hogy a csopor­tosulást megakadályozza. Esti 10 órakor a katonaság megkísérlette, hogy a most már tót parasztokkal sza­porított zavargókat szuronyokkal űzze a Nagy Lajos térre, mely alkalommal öt zavargó elfogatott. A cső­cselék most úgy látszik engedett, s egy nagyobb cso­portnak sikerült az Edl-utczára jutni, ahol megállt bizonyos Kohn boltja elé s egy ember kiáltására . Rajta­ földszint vannak a zsidók, az emeleten a ke­resztyének, betört a boltba s azt teljesen kira­­b­o­lt­a. Midőn Kohn és családja a zavargókat a boltba betörni látta, egy keresztyénnél keresett me­nekülést az emeleten s csak ez által menthették meg életüket. Egyesek kiáltani kezdték: gyújtsátok föl. A katonaságot a csőcseléknek oly helyen való megjele­nése, hol nem is várták, megzavarta. S mig a katona­ság erre tartott feltüzött szuronynyal, azalatt Kohn boltját kirabolták. Ez alkalommal egy zavargót szu­ronynyal, egy katonát pedig kővel megsebesítettek. Több egyént elfogtak. A csőcselék erre a Mésztérre vonult s az a hir terjedt el, hogy a vámvonalon kívül eső nyárilakokat fogják megtámadni. Ennek azonban a katonaság idejekorán elejét vette, a zavargókat éj­jeli fél 1 óra tájban a hegyek felé szorítván.­­ Wiedermann Károly, pozsonyi főigazgató, még csütörtök d. u. 4 órakor kihirdette a gymnásium­­ban, hogy a­mely tanulót esti 7 órán túl az utczákon találnak, az kizáratik a gymnásiumból. Ezen szigorú rendszabálynak megvolt az a jó következménye, hogy a főgymnásium tanulói közül senkit sem láttak este az utczákon. Annál sajnosabb, hogy az izgatók közt nagy számmal lehetett látni a jogakadémia hallgatóit, kik a tettlegességekben is részt vettek. A »Pressburger Ztg.« néhány kedélyes episo­­dot beszél el a különben nagyon szomorú események alkalmából. Mikor a heccz kitört, a Ventur-utczában egy susztergyereket láttak, ki egy fadarabbal nagy bolond bádogfazékon dobolt. Miután a népség sokkal komolyabb dolgokkal volt elfoglalva, nem is bede­­rintettek a kis petroleurre, ki azután a Nagy Lajos­­tér felé vonult, s ott eltűnt a tömeg közt. A virágvölgyi utón egy alacsony termetű em­bert láttak bandukolni. Miután parasztcsizmája és nadrágja volt, azonban szalonkabát volt rajta és szal­makalap, magára vonta egy rendőr figyelmét. Az egyén rettenetesen éltette Istóczyt és Simonyit, a­miért a városházára kisérték. Itt kitűnt, hogy az a férfi voltaképen nem férfi, hanem nő, a­ki­c­s­o­h Katalin -díszes hangzású nevet mondta magáénak, s nem egyszer tolonczolták Pozsonyból hazájába, Sztari Kozenkovba. Két suszterinas beállít egy üvegeshez s tisz­tességes borravalót kér. »Miért?« kérdezi az üveges. Azért, mert tegnap este több ablakot betörtünk, s azt gondoltuk, hogy megérdemlünk egy kis borrava­lót, mert mi kerestük önnek a jó keresetet.« Az üve­ges nem tudta, hogy bosszankodjék-e vagy nevessen. Végre egyiket sem tette, hanem a két szemtelen ké­­regetőt kidobta.* Az önkéntes tűzoltó egylet Martinengo pa­rancsnoksága alatt egész éjjel talpon van teljes föl­szereléssel, hogyha szükséges azonnal kéznél legyen. E csőcselék a falusiakkal s a kóborlók­kal egyesülve rabolni vágyik, erre minden eszközt jónak lát. A tűzoltóság el van készül­ve esetleges gyújtogatásra, ezért nem mentek ki ma Hidegkutra, honnan tűzfénye látszik. Különösen a zsidó gyárosok gyárainak fölgyujtásától félnek. A vasúton folyton utaznak el zsidó csa­ládok a városból, más családok itt rejtőznek el a szállókban, s lakásaikat gerendákkal el­torlaszolják. Este az utczára gyülekezett a lakosság, inkább kíváncsiságból, mint tüntetésre való vágyból; a zajosabb­ városrészekben abla­kokban egész közönsége van a készülődő mu­latságnak. A város teli van katonasággal. Eddig érkezett egy hadosztály dragonyos a Pirquet­­ezredből, két század gyalogos a Dormus-ez­­redből, a katonaság a lakosokhoz van el­szállásolva. A dragonyosok a város két végén két csoportba állanak folyton hadifelszerelés­ben, azonfelül elzárnak minden külső utat a falusi csőcselék feltartóztatására. A gyalog katonaság senkit át nem bocsát a hivatalno­kokon kívül. Rendkívül erélyes rendszabá­lyok valótlan szinűvé tesznek ma minden zavargást. Jekelfalusy és Catty altábornagygyal feloszták maguk között a felügyeletre nézve az egész várost. A csapatok azon utasítást kapták, hogy mint kisebb ostromállapotkor járjanak el. A polgárok között erős a meggyőződés, hogy Simonyi Iván idézte elő legnagyobbrészt a heczctet. Az előkelő lakosság között e miatt nagy az elkeseredés ellene. Holnap Komáromból 300, Nezsiderből pedig 210 lovas érkezik ide; ezekkel együtt 5000 emberen felül van itt katonaság. Az el­­fogottak között van egy úri­ember, a­kiről be van bizonyítva, hogy vesztegette a lázongó csőcseléket. A városi hatóság eltiltotta, hogy az ut­­czán öt embernél több csoportot képezzenek, s kihirdette, hogy csoportosulás esetében kato­naság fog közbelépni. A jogakadémiai tanári kar megtiltotta az ifjúságnak, hogy a tünte­tésekben részt vegyen. Az akadémiai társas kör tiltakozott azon föltevés ellen, hogy tagjai részt vettek a decz­­czekben. Átalános az a meggyőződés, hogy a cső­cseléket rendkívül pazarul vendégelték meg a korcsmákban, hol óriási agitatió folyt. Pozsony, szept. 30. (Saját tudósi­tónktól. Érkezett éjjel 2 órakor.) A lakos­ságot azzal izgatják, hogy a zsidók ma egy kiabáló parasztot agyonütöttek, és hogy a ka­tonaság többször megéljenezte Istóczyt s a népet bántani vonakodik. Őrjáratok szigora utóbbira hathatós c­áfolat volt. Holnap a színház megnyitásakor, minthogy a személy­zet nagy része zsidó, erős tüntetés készül. Éj­félig a város teljesen nyugodt. La­kosság azonban éber, rendkívül izgatott; a vidékről sokan érkeznek a decet megtekinté­sére. Éjfélkor jelentés érkezett arról, hogy Szent-Györgyön Pozsonytól két állomásnyira erős zsidótüntetések voltak. Pozsony, szept.­ 30. (Saját tudósí­tónk távirata. Érkezett éjjeli 2 órakor.) A város lakossága önmagát izgatja legkülön­félébb és legvadabb hírekkel. Az antisemiták azon képzelődnek, hogy rájuk figyel egész Európa és minden felülről segítség érkezik pénzben és agitátorokban. Hire terjedt, hogy Budapestről és Bécsből sokan jőnek, három­száz ember erre vasútra ment eb­bek, de ter­mészetesen hiába, a vasútra ment népet a katonai kordon vissza sem bocsátotta a vá­rosba. Jekelfalussy intézkedései kitűnően hat­nak, az egész város meg van szállva katona­sággal, lovasok, szuronyőrjáratok czir­kálnak, erős, súlyos utasítással ellátott szakaszok, ka­tonák állnak mindenütt kisebb csomóban vagy százával másutt, de mindenütt szuro­­nyos fegyverrel, éles töltéssel. Csoportosulás nem támadhat sehol, rögtön szétrobbantják őket. Ma éjjel több embert szuronyok között kísértek be, egyszerűen azért, mert egy jel­adásfélét kurjantottak. A pálinkásboltokat hatkor, kávéméréseket hétkor, korcsmákat kilenczkor becsukták. A gázgyárt és a dyna­­mitgyárt külön őrzik, mert a csőcselék fenye­geti ezeket éjjeli rohammal. Kétségtelen, hogy zavargás mára is ké­szült, a katonaság azonban visszarettentette. Az ablakokban vannak népek, kik emberekre lekiabáltak, lejönni kevesen mernek csoport­ban senki. A tisztviselők folyton ösztönzik a népet a hazamenésre. Csőcselékben való­színűleg itatás folytán, olyan része­gek vannak, hogy be kell őket hurczolni, mert menni nem tudnak. Láttam midőn egy »élyen Istóczyt» kiáltott: a jelenlevő tisztvi­selő erre felszólította a hazamenésre, ez azon­ban nem engedelmeskedett, a tisztviselő erre meglökte s az antisemita ólomrésze­gen bukott hanyatt. Ilyen a leg­nagyobb rész. A lakossághoz csillapító felhívást intéztek a felhívást elvitték Heiler püspökhöz, ki azon feltétellel ígérte aláírását, hogy Egeduly Super­­intendens is aláírja, Geduly megtagadta p­ol­­­i­t­i­k­a­i okokból, erre Heiler is megtagadta. A katonaság leginkább rablástól fél, azért a postakocsikat is külön szuronyos fedezet alatt kiséri. Antisemiták tagadják a rablást, állítva, hogy a nép csak uzsorásait bosszantotta, vál­tóit akarva visszakapni, de egyúttal elvitt egyetmást. Simonyi Iván ma kijelenti, A pozsonyi zsidóüldözések. A csütörtökről péntekre eső éjjel tör­téntekről álljon a következő áttekintő kép: Esti 7 órakor a megyeház előtt nagy csoportok gyülekeztek, melyek esti 9 órára , 1500 — 2000 em­berre növekedtek. Éljen Istóczy, Éljen Simonyi föl­­kiáltások hangzottak, s iszonyú üvöltés hallatszott, valahányszor katonai őrjárat vonult el. Midőn a rendőrség fáradozása, hogy rendet csináljon, siker­telen maradt, egy század katonaság a megyeház előtt foglalt állást s elzárta a zsidó utcza felé az utat. A csőcseléket azonban az nem zavarta a zajongásban, mi­dőn látta, hogy a katonaságot szaporítják, mely az­* Herzfeld nevű gabonakereskedő lakásának ab­lakait beverték s több mint harmincz ököl nagyságú kő zúdult a szobába. Ekkor pár züllött kinézésű elve­temedett ficzkó be akart a házba is törni. A családot e megtámadástól a keresztyén nevelőnő mentette meg, a ki oda állt az ablakhoz s hangosan kiabálta: »Éljen Istóczy! Éljen Simonyi!« E jelszó hallatára a tömeg tovább vonult.* Két tót embert, kik a hec­czben a legtevéke­nyebb részt vették, kérdőre vont a katonaság. Mit csináltok ti itt? Kérdezték tőlük. »Hittük ben­nünket felelték, tehát eljöttünk.« * A »Pressburger Ztg.« szerint tegnap délután 3 óráig különféle, a zsidóhecczek alkalmával elköve­tett kihágások miatt a következőket fogták be: Hetsch Antal, Zaretzky Mátyás, Lesko Klára, Doleschal Ferencz, Hochheimer Ferdinánd, Rabés Mátyás, Parschitzky Já­nos, Raitzl János, Fliega András, Haida Géza , Molnár Mihály, Szőnek János Lutschka Károly, Tarna Lajos, Kmetyi Bálint, Vrabe­­ Simon, Janta Ignácz, Var­mos János, Harton Péter, Der­kits Alajos, Kalmár Antal, Weischek Ignácz, Dre­scher Ferencz, Schussnix József, Kokes­eh Antal, G­ő­r­i­k Károly, Szává György, Z­a­n­n­e­r János, Pin­ki Ferencz, Minarovics Antal, Kirchhof Frigyes, Babó Tivadar, Pyr Antal, Prinz Mátyás , Rad­ar György, Kosznar Mihály, Luknar András, Hrvátth Mihály,Józ­­ker­a István, Horváth János, Kabala Fe­rencz, Gutleben János, Bauer András. ❖ Jekelfalussy Lajos min. tanácsos tegnap este teljes meghatalmazással küldetett Pozsonyba, s mi­után tegnap éjjel a zavargások ismétlődtek, még ma reggel táviratilag királyi biztossá neveztetett ki. Mint ilyennek a legmesszibb terjedő hatalomköre van. Jekelfalussy megérkezése után azonnal a rend­őrkapitánynyal értekezett, a­ki a helyzet felől adott fölvilágosítást, azután pedig Catty altábornagy pa­rancsnokkal conferált a kir. biztos. Jekelfalussynál megjelent a zsidó két hitközség küldöttsége s kérte oltalmát. Az a hir, melyet az »Orsz. Ért.« röpített világgá, hogy a zsidók ostromállapotot kértek, telje­sen valótlan. Jekelfalussy kijelentette, hogy a minisz­terelnök megbízásából meg fog tenni minden intézke­dést. Megígérte, hogy a helyőrség szaporittatni fog s ez tényleg meg is történt, mert a mai nap folyamában már lovas és gyalogkatonaság érkezett Pozsonyba. A kir. biztos egyúttal fölszólította a küldöttségeket, hogy kívánságaikat foglalják írásba. * Mosonyból jelentik táviratilag. A képvi­selő-testület ma rendkívüli gyűlést fog tartani, mely­ben először is sajnálatát fejezi ki a pozsonyi bravasok fölött s kijelenti: Mosony megye sajnálja, hogy a képviselőházban az egész országot erkölcsileg káro­sító e kihágások erkölcsi okozója: Simonyi Iván által képviseltetik; a kinek nyilvános működése fölött a legélesebb rosszalását fejezi ki s a kinek a mandátumról való lemondását szívesen fogadja. Pozsony, szept. 30. (Saját külön tu­dósítónktól.) (Feladatott 11 óra 55 percz­­kor, érkezett 12 óra 30 perczkor.) A város ma este rendkívül izgatott. A katonaság ide ér­kezett s valószínűleg teljesen elnyomja a za­vargásokat ; a lakosság hangulata nagy mér­tékben izgatott, de antisemitaság leginkább csak a csőcselékben található, hogy ő vizsgálatot kér maga ellen, hogy a csőcselék garázdálkodásával semmi összeköt­tetésben nincsen. Ma valószínűleg minden tüntetés elmarad. Holnapra készülnek s fe­­nyegetőznek. Pozsony, szept. 30. (Saját tudósí­tónk távirata. Érkezett éjjeli 3 órakor.) A nyugtalanságok Szt.­Györgyön komolyak, Trencsénből ide rendelt katonaság ezért nem jött, kapott parancs folytán Szt.-Györgyre ment. Hamburgból azonban néhány száz va­dász érkezett meg. A város éjfél után is teljesen nyugodt. Egy-két kávéházban vannak lármázó mun­kások, rendetlenkedni azonban nem mernek, mert a katonaság készen várva vigyász rájuk. Táviratok. A trónörököspár Erdélyben. Görgény-Szent­ Imre, szeptember 30-án. A leír­hatatlan rossz idő ma a vadászat minden eredményét meghiúsította. A vadásztársaság két tagja, gr. Teleki Sámuel és dr. Bornemisza András, rosszul érezvén magukat, a mai kirándulásban nem vettek részt. Egy órai út után, melyet a vadászok részint kocsin, ré­szint gyalog tettek meg, a társaság bőrig ázva az ör­dögpataki hajtáshoz ért, hol a vadászok szakadó eső­ben foglalták el állásaikat. A hajtás igen hosszasan tartott s egy felzavart medve elmenekült a hajtók és vadászok kettős sora közül. A hajtás folyamában felvert farkasok, rókák, őzek, szalonkák s egyéb álla­tokra kíméletből nem létetett lövés. Később még történt ugyan egy kisérlet átkutatni a különben ki­tűnő karbonási hajtást, de medve itt sem került lö­vésre. Három órakor a társaság visszatért a kas­télyba. Ezzel a trónörökös idei medvevadászatai Er­délyben befejeztettek. Rudolf trónörökös eredmé­nyükkel igen megelégedett, a mint mondá, az alsó vadászterületen nem is számított 11 medvére.­­ A trónörökös ismételve kijelentette, hogy a jövő évben bizonyosan ismét meglátogatja Erdélyt, esetleg két­szer is, mindenesetre azonban legalább három hétre jön le, hogy jobban beoszthassa vadászatai idejét. A trónörökös itt tartózkodása alatt számos ere­deti epizód adta elő magát, így többek közt általá­nos derültséget keltett midőn több román parasztnő tudakozódni kezdett, hogy hát tulajdonképen melyik az urak közül Rudolf trónörökös, s midőn a királyfi megjelöltetett előttük, hitetlenül csóválták fejeiket, megjegyezve, hogy ez teljes lehetetlen, minthogy a királyfinak bizonyára elég pénze lesz arra, hogy egy hosszabb­­ nadrágot szerezhessen magának. Holnap ő fensége és kísérete meglátogatják az itteni román templomot; templomozás után pedig szalonkavadá­szat lesz. — Holnapután az ebéd még itt fog elköl­­tezni; ebéd után a trónörökös elindul. Maros-Vá­sárhelyről ő fensége Szolnok-Hatvanon át Lipót her­­czeggel egyenesen Gödöllőre utazik, a­hova délelőtt 10 órakor fog megérkezni. Délután 1 órakor ő fen­sége tovább utazik Bécsbe, innen pedig október 4-én két napra Eisenerzbe, végre az utóbbi helyről Prágába. A megsebesített medvék közül eddigelé még egyet sem sikerült megtalálni. Görgény-Szt.­Imre, szept. 30. A mai udvari ebéd alatt a kastély udvarán a szászrégeni városi zenekar játszott fúvó hangszereken. A távirda­­s postahivatal­nokok megajándékoztattak ; a hivatal főnöke arany inggomb-garnitúrával, a hivatalnokok értékes mell­­tükkel. A szolgálattételre beosztott főerdész, Wag­ner szintén értékes garnitúrával ajándékoztatott meg. Nagy dicsérettel emlékezett meg Rudolf trón­örökös a derék szolgálatkész falusi jegyzőről, M­a­n­­czáról, a­ki a szükséges kocsik, lovakról és a haj­tőkról egyedül gondoskodott. Rudolf trónörökös Pausinger főerdőtanácsosnál számos intézke­dést tett a jövő évben történendő látogatás iránt, mi­vel a nagyszerű vadászatokhoz, melyeknek egész Eu­rópában nincs párjuk, ő felsége a király is bizonyára el fog jönni. Csupán a lakhelyisé­gek tekintetében kell még intézkedéseket tenni, mi­vel az épület minden tekintetben elégtelen és rosszul is van beosztva. Az épület meglehetős nagy s terje­delmes ugyan, de aránylag kevés lakhelyiséggel bír. Földszint egyetlen lakás sincs, az emelet középen egy alacsony torony által van megszakítva. A termek, melyeket a trónörököspár lakásul használ, egysze­rűen fehérre meszelvék, de nagyon kényelmesen van­nak berendezve. A kastély melléképületében számos vendégszoba van berendezve. Marosvásárhely, szept. 30. (O. É.) A vadásztár­saság esős, szeles időben indult a hassai határban tartandó vadászatra. — Teleki gróf hülés következté­ben beteg; dr. Lányi udvari orvos tegnap este és ma reggel meglátogatta. Wurmbrand gróf ma Bécsbe utazik. A trónörökös visszautazása alkalmára Gör­­gényből Marosvásárhelyig ismét több diadalkaput állítanak fel; az országutakat javítják és kavicsolják. Marosvásárhelyig megállás nélkül halad a trónörökös pár; az indóházban Béldi főispán vezetése alatt tisz­telegni fognak a megyei és városi hatóságok. Az osz­trák államvasutak igazgatósága külön udvari vonatot rendez a trónörököspár számára. Görgény Szt.­Imre, szept. 30. (O. K. A királyfi vadásztársasága délután fél négy órakor jött haza a kásvai határról. A vadászaton első hajtásban volt ugyan medve, lövésre azonban nem került. Az udvari ebéd alatt a szászrégeni városi zenekar játszott. A posta és távirda tiszti személyzet pontos lelkiismeretes szolgálata elismeréséül értékes emléktárgyakat ka­pott: Wilier postafelügyelő és Wagner erdőgond­nok arany kézelőgombokat, Dávid Endre távirdatiszt arany inggombot, Wipf József távirdatiszt és Wolf Adolf postatiszt R. monogrammal elázott koronás melltűt kaptak. A trónörökös legnagyobb megelégedését fejezte ki a görgényi medvevadászatok felett, melyek a mai­val befejezést nyertek. Az összes vadászatok alatt 11 medve került hajtásba. Holnap az udvari mise után és holnapután délelőtt szalonka vadászat lesz. A sze­gények javára az udvar 200 frtot ajándékozott. Az egész nap esett az eső. A diakovári székesegyház fölszentelése. Diakovár, szept. 30. (Eredeti távirat). Zágrábból reggel négy órakor indult el a különvo­nat a diakovári székesegyház fölszentelési ünnepére; a vonaton 70 ember volt. Sziszeken számos küldött­ség csatlakozásával 160-ra szaporodván, a »Hrvat« nevű gőzössel Broodig utaztak. Innét részint vasúton, részint kocsikon félkilenczkor értek Diakovárra, a­hol lelkesedve fogadtattak. Tegnap érkezett ide So­piéba herczeg, vejével Zaltovski gróffal Posenből, Stulcz prépost, s Rieger Prágából. Kilenczkor kivi­lágítás volt fáklyászenével. A holnapi nap pro­­grammja: reggel riadó, hatkor a székesegyház felszenl.

Next