Nemzet, 1882. október (1. évfolyam, 31-61. szám)

1882-10-10 / 40. szám

Kiadó­hivatal : Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let, földfalat Előfizetési hu : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .................. -.......... 2 frt 8 hónapra .......................... 6 * 6 hónapra ..................................••••-- 12 » Az esti kiadás postai különküldéseért felüdl­fizetés negyedévenként la I. évi folyam. REGGELI KIADÁS Budapest, 1882. kedd, október 10. Szerkesztőség : Barátok­ tere, Athenaeum-épület, L emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­ tere, Athenaeum-épület) küldendők. 40. szám, Budapest, október 9. Az ipartörvény módosítása előtt. Válasz Bakay Nándor úrnak. A »Nemzet« október 4-ei száma Bakay Nán­dor úr felszólalását közli »Az ipartörvény módosítása előtt« czím alatt, melyben Bakay úr az ipartörvény­nek az iparosok által kívánt nem félénk szellemben való módosítását sürgeti; czikkire késznek nyilatko­zik ezen óhajokat esetleges támadások ellen is meg­védelmezni. Midőn e lap szerkesztősége helyt adott csonkítatlanul Bakay úr czikkének, azon czél vezette, hogy egészséges irodalmi vitában tisztáztassanak azon eszmék, a­melyek alapul vétele mellett az ipartör­vény módosítását keresztül vihetni. A múlt tapaszta­latai után ítélve kétes ugyan, hogy irodalmi vitában végérvényesen tisztáztathatnak-e ezen eszmék, de bizonyos megállapodásra szükséges a törvényhozásra jogosított tényezőknek előlegesen jutniuk, mert ez előföltétele minden törvényalkotásnak. Mily nehéz ez, különösen szemben az örökké hullámzó ipari élet­tel, azt fölösleges bővebben bizonyítani, elég ha arra mutatunk, mennyire tartózkodók az összes kormá­nyok az iparjogot érintő törvények kezdeménye­zésében. A nem felelős tényezők, s ilyenek tagadhatat­lanul az ipartársulatok és az iparos congressusok is, elhatározhatnak bármit, mert határozataikból nem következik semmi, azok veszélyt nem rejtenek ma­gukban. A kormányokra azonban a felelősségnek csak a nem felelősek előtt könnyű súlya nehezedik : megbolygatni az ipari rendet, ismeretlen vágásokba terelni az ipari fejlődés kerekét, mely helyes intéz­mények mellett csak előre haladhat, a­mint az, min­den elfogulatlan ítélete szerint jelen viszonyaink kö­zött is halad. Mennyire kötné meg iparunkat, vagy akasztaná meg fejlődését egy-egy életbeléptetendő intézmény, mert jelenleg iparosaink részéről csupán olyanok indítványoztatnak, a­melyek mellett ezen aggodalom fölmerülhet, azt minden oldalú s higgadt megfontolás után is nagyon nehéz eldönteni. Érthető tehát, ha a kormány,mint Bakay úr mondja, »félénken« fog az ipartörvény revisiójához, az nem mutathatja azon elcsüggedéssel vegyes vakmerőséget, a­mely az iparostestületek és congressusok tanácskozásait átlen­gette. Az ipartörvény revisiójánál fölmerülhető kér­dések közé a Bakay úr által fölhozott vámkérdés csak annyiban tartozik, a­mennyiben bizonyos, hogy a szabad iparú állam közgazdasága előnyben van azon állam fölött, a­melyben az iparszervezet kevésb­é engedi meg a szabad mozgást. Igaz ugyan, hogy ezen előny, illetőleg hátrány nem mérhető meg számsze­rűen az egyes áruk termelési költségeiben, de hogy annak tényezőjeként szerepel, senki által kétségbe nem vonható. Az is bizonyos, hogy az iparszervezet megváltoztatását nem vonja maga után szükségszerű­­leg a védvámos irány elfogadása, mutatja ezt Fran­­cziaország példája, mely erős concessiókat tesz a véd­­vámosoknak, a­nélkül, hogy iparszervezete megvál­toztatására gondolna. Ellenben az iparszervezetnek oly irányban való megváltoztatása, a­mely bármi te­kintetben is megkötné az ipart, föltétlenül maga után vonná a vámtörvényhozásnak is védelmi szellemben való átalakítását, hacsak az illető állam nem kíván fegyvert adni önmaga ellen a versenyző államok ipa­rosainak kezébe. Ezen igazság helyes fölismerése ve­zetett azon törekvésre, mely az iparjog egyik legfon­tosabb részének, a munkajognak nemzetközi szabá­lyozására irányul. Ezen mozgalom eddig sikerte­len volt, mint az a svájczi kormány rövid idő előtt tett indítványának sorsából látható, de a jog- és gazdasági élet egész fejlődése arra mutat, hogy az említett jogviszonyok rendezése az internationális törvényhozásnak még igen jelentékeny feladatát fogja képezni. Bakay úr meggyőződéseként állítja föl azt, hogy az iparnak nálunk 1872. után észlelt lendületét nem az ipartörvény megalkotása idézte elő; ugyan­csak meggyőződése, hogy ezen törvény lényegesebb módosítása sem fog az iparra bénítólag hatni. Ba­kay urnak bizonyára vannak okai, a melyek benne azon meggyőződést keltették, ezek azonban ismeret­lenek előttünk s igy nem számolhatunk velők. Ezen helyzetben kénytelenek vagyunk azon okokra támasz­kodni, a melyek mindenki előtt ismeretesek, mert a viszonyok helyes fölfogásából, a statistika adataiból, iparunk újabb történetéből, végül s talán nem legki­sebb mértékben, a közgazdasági tudomány tanaiból folynak. Ezek azt mutatják, hogy iparunk lendülete, mely nem »látszólagos«, mint Bakay úr mondá, ha­nem valódi, nem következhetett volna be, ha nincs az 1872-ki ipartörvény, vagy szabatosabban, ha az ipar még akkor is az előbbi korlátok közé lett volna szorítva. Azok, kik az ipar ügyének hivatás vagy foglal­­kozásszerű bajnokai, minden alkalommal számos aka­dályt sorolnak föl, a­melyek iparunk fejlődését gá­tolják , mit szólnának azon állapotokhoz, a­melyek akkor következtek volna be, ha az ipar előbbi kötött­ségében sínylődik. Ezekről azonban, mert szerencsére elkerültük azokat, nem szólunk. Kétségbe nem von­ható, mert adatokkal bizonyítható, hogy ipari terme­lésünk mennyiségileg gyarapodott. Ezen gyarapodás nem a minőség rovására ment végbe, mint azt érde­kelt részről annyira hallhatjuk Hivatkozunk erre vo­natkozólag az egymásután következő kiállításokra, a­melyeknek fokozatos sikere fölött egyértelmű volt az ítélet. Minden alkalommal constatálhatta a kritika és a közönség, hogy ugyanazon iparágakban többet és jobbat állíthatunk elő, mint azelőtt. De nemcsak mennyiségileg és minőségileg, hanem terjedelemre nézve is növekedett iparunk; ma már számos olyan árut állítunk elő, a­melyeknek termeléséről azelőtt szó sem lehetett. Ezen gyarapodást és térfoglalást nem kizáró­lag, sőt legkisebb részben idézte elő a gyáripar fejlő­dése, részes abban a műves ipar minden ága is. Alig van a kézműiparnak olyan ága, melynek terményei az utolsó évtizedben nem tökéletesedtek volna igen jelentékeny mértékben. Kézműiparosaink értelmes része föl tudta használni azon előnyöket, a­melyeket a modern technika, a hitel és a javult közlekedési eszközök nyújtottak. A­kik erre képesek voltak, azok a nagyipar fokozódó versenye mellett is megállottak, jó­részt gyarapodtak is, sőt közülök nem kevesen gyá­rosokká is váltak. A­kik erre nem voltak képesek, azok elbuktak, elbuktak volna akkor is, ha az ipar nem válik szabaddá, mert nem ez okozta vesztüket, hanem az, hogy a kor követelményeihez nem tudtak, vagy nem akartak, — mert erre is volt eset — alkal­mazkodni. Megsemmisültek azok is, a­kiknek mes­tersége a nagyipar feltétlen előnyösségét involválja; ezt sem a szabad ipar idézte azonban elő, hanem a természetes fejlődés. Ezen megsemmisülés szomorú minden egyes esetben, szomorú mint társadalmi je­lenség is,­­ de sem az államnak, sem a társadalom­nak nincs módjában, segíteni rajta. Tulajdonképen ez a valódi ok, a­mely miatt iparosaink az ipartörvény revisióját sürgetik, ha nem vallják is azt be minden alkalommal nyíltan, ezeken azonban nem segíthetne még az sem, ha teljesülnének is iparosaink kí­vánságai. A nagyipar versenye a kisipar ellen, ez kézmű­iparosaink baja, ezen azonban nem könnyít az sem, ha az ipar testületi szervezést nyer, ha a qualificatio behozatik. Ellenkezőleg minden megszorítás, mely meg­köti a kisipar szabad mozgását, a nagyiparnak válik javára, a­mely ezek következtében könnyebben, töme­gesebben és így olcsóbban nyer munkásokat. A kis­ipar ezen eredendő baján csak az segíthetne, ha az állam korlátok közé szorítaná a gyáripart, más szó­val a gyengék kedvéért megkötné az erőseket, ez azonban nem lehet az állam feladata. Ilyen alakban nem is kívánta ezt még tudtunkkal senki, bár azt már követelték, hogy az iparczikkekkel való kereske­delem szoríttassék meg a helyenkint letelepedett ipa­rosok érdekében. Bakay úr hivatkozik czikkében arra, hogy Né­metország az iparosok kívánsága szerint készül ipar­törvényét átalakítani. Ezt Bismarck herczegnek két leveléből következteti, a­melyeket ez két kérvényező ipartársulathoz intézett. Az augusztus 30-án kelt le­vél állítólag nevezetes engedményeket tesz az előbbi nyilatkozathoz képest az iparosok óhajtásainak. Meg­engedjük, hogy ez úgy van, a­mint Bakay úr mondja, de ebből nem következtetünk azon eredményre, a­mely­re Bakay úr jutott. Ezen engedékeny nyilatkozat ter­mészetes magyarázatát a porosz országgyűlési képvi­selő választások képezik. Bismarck herczeg tudvale­vőleg kitűnő kortespolitikus, az augusztus 30-án kelt levél is az iparos választók szavazatainak megnye­rése kedvéért jön a hivatkozott alakban kibocsátva. Mily elvek vezetik a német kormányt és a jelenleg szabadelvűséggel épen nem vádolható birodalmi tör­vényhozást az iparügy szabályozásánál, az talán job­ban kitűnik egy a folyó év elején kibocsátott félhi­vatalos műből vett idézetből. Ezen, az 1881. év julius 18-án kelt ipartársulati birodalmi törvény magyará­­zatakép (Gesetz, betreffend die Abänderung der Gewerbe-Ordnung, vom 18. Juli 1881.) Jacobi L. titkos kormánytanácsos és iparügyi előadó által írt mű 2. lapján a következő, a törvényhozás alapel­vét föltüntető nyilatkozat olvasható : »Die Reichsge­setzgebung glaubte gegenüber der vorhandenen, in sich wohl berechtigten Bewegung nicht länger zögern zu dürfen, die ihr zu Gebote stehenden Mittel zur Benutzung darzubieten und zu dem Ende den For­derungen der Handwerker soweit entgegen zu kom­men, wie mit den Grundlagen der beste­henden Gewerbe - Gesetzgebung und mit der "Wahrung allgemeiner Interes­­sen verträglich erscheint.« (A német kor­mány és törvényhozás az iparosok kívánalmainak annyiban hajlandó eleget tenni, a­mennyiben azok a fennálló ipartörvények alapelveivel és a közérdekkel összhangzásba hozhatók.) Az ipartörvény alapelvei Németországban is, nálunk is ugyanazok ; a német törvényhozás nem találta ezen alapelvekkel és a köz­érdekkel összeegyeztethetőnek azon kívánalmakat, a­melyekre az iparosok a fősúlyt fektetik: t. i. a kény­szertársulást és a qualificatiót. A fent említett tör­vény tárgyalásánál a társulási kényszer kimondását c­élzó indítvány óriási többséggel mellőztetett. Ná­lunk sem forognak fönn okok, a­melyek ezen, az ipari rendbe mélyen bevágó két intézmény behozata­lát indokolnák. Az iparosok különben nem is hajlandók e ket­tővel megelégedni, kívánságaik sorozata igen hosszú, de a teljesség kedvéért álljon itt egészen, úgy a­mint az a második országos iparosgyűlésen megállapítta­­tott. Egészséges kézműipari élet teremtéséhez föltét­lenül követelik: a kötelező ipartársulatokat, az ipar­kamarákat és a központi ipartanácsot, a munkaköny­vek és qualificatio behozatalát, az iparos szakokta­tás szervezését, közkereseti és termelő szövetkezetek alakításának és fejlesztésének előmozdítását, a vásár­ügy szervezését ; a házalás, vándorraktárak, önkéntes végeladások és árverések szabályozását; a fegyencz­­munka korlátozását és végül azt, hogy az állam szük­ségleteinek fedezésénél kizárólag a hazai ipart vegye tekintetbe. Ezen kívánságok mindegyike fontos és jelentő­ségteljes, de legnagyobb részük­ nem tartozik az ipar­törvény keretébe. Jelen ipartörvényünk revisiójánál, mert nem új törvény alkotásáról van szó, csakis a társulati kényszer és a qualificatio kérdése és azok, a­mik ezekkel szorosan összefüggnek, oldhatók meg; az iparos szakoktatás szervezése, a házalás és vándor­raktárak szabályozása jöhet tárgyalás alá, bár e két utóbbira nézve intézkedési szabadságunkat megköti a monarchia másik fele és hazánk között fennálló vám és kereskedelmi szerződés. A vándorraktárakat és a házalást Németország is külön törvénynyel sza­bályozta. A fegyenetmunka korlátozása sem oly köny­­nyű, mint azt az iparosgyűlés gondolta, mert ennél az igazságügyi politika követelményeit is tekintetbe kell venni. Fontos kérdés a közkereseti és termelő szö­­vetkezetek alakításának és fejlesztésének előmozdí­tása is; az államnak érdekében áll ezeket támogatni minden rendelkezésre álló eszközzel, de ezen eszkö­zök csak külön törvényben állapíthatók meg, a gyár­iparnak adott kedvezményekről szóló törvény mintá­jára. Az állami szükségleteknek a hazai ipar által való fedezése elsőrendű érdeke iparunknak, erről azonban az ipartörvény nem intézkedhetik, ez, azt hisz­­szük, mindenki előtt világos. Az iparosok kívánságai nemcsak a kormány, ha­nem a közönség előtt is ismeretesek, fölösleges tehát e felől a kormánynak még egyszer beszélni az iparosok­kal, a­mint azt Bakay úr kívánja. Természetes azon­ban, hogy az ipartörvény revisiójáról szóló javaslat a törvényhozáshoz való beterjesztés előtt a szakkörök ítélete alá fog bocsáttatni, ezt követeli az ügy fontos­sága és a kereskedelmi és iparkamarákról szóló tör­vény. Reméljük, hogy ez legközelebb meg fog történ­ni, addig is fel fogjuk azonban használni az alkalmat, hogy megbeszéljük az iparosok azon kívánalmait, a­melyek a fentebbiek szerint az ipartörvény keretébe vonhatók. HELTAI FERENCZ: Mai számunkból fél ív melléklet van csatátok A szőnyegszövés javítása. Rejtő Sándor iparfelügyelő jelentéséből. A szerb s román jellegű szőnyegek mindeddig a legkezdetlegesebb szövőszéken, a vetülékfonalak beillesztése (brochirozás) által szövettek. A vetülék nem helyeztetik el a szőnyeg egész szélességében, hanem a mintának megfelelően, csak néhány láncz­­fonal közé. Ezen lánczfonalakat a szövő szövés közben választja ki és pedig a mintamásolásnál fonalszám­lálás útján, fejből készült mintánál pedig szemmér­téke után. Egy időben annyi vetülékkel dolgozik, a­hány mintarészlettel bír a szőnyeg a szélességben, a kérdéses helyen. E szövésmódnál fogva a szőnyeg mindkét oldala mintában és színben teljesen egyező, a­mi sok nehézséget okoz a gyors szövésnél, melynek első kellékét a gyorsvetélő alkalmazása képezi. Két szin alkalmazásánál könnyen elérjük, hogy a szőnyeg jobbról-balról egyenlő mintával bírjon ; ha azonban ennél több szint kell alkalmazni, csak a jobboldal fog szabályos mintát mutatni, és ez esetben a feladat­nak csak úgy tehetünk eleget, ha egy időben két egyszerű szőnyeget olykér szövünk, hogy baloldaluk egymáshoz érjen. Ez azonban igen nagy pazarlással jár, s ezért alkalmazásba nem vehető. Ezáltal a gyorsvetélő alkalmazása­­is lehetetlenné válik s a sző­nyegek szövésénél, az eddig alkalmazott brochirozást kell alkalmazni. A lánczfonalak lassú kiszámítása helyett, mű­­szövésnél czélszerűen lehet a Jaquard-gépet használ­ni, melynek segélyével, emeltyűre való lépés által, a mintáknak megfelelő lánczfonalak ki­emeltetnek. Ily felszereléssel (400-as Jaguarddal) láttatott el néhány szőnyeg-szövőszék, mely a kezdetleges szö­vőszékkel összehasonlíttatván, a két szék versenyéből kitűnt, hogy a műszövőszéken egy-egy ember órán­ként 172 □ centimétert volt képes elkészíteni, s hogy e széken a háziiparosok 1—2 órai gyakorlat után ép oly gyorsan szőttek, mint a műszövők, és hogy közön­séges szövőszéken a legügyesebb szövőnő fejből ké­szült mintával, vagyis olyannal, melynél a láncz­fona­­lak szétválasztása szemmérték szerint történik, órán­ként 130­0 c­entimétert volt képes szőni, míg ha mintát másolnia kell, vagyis ha a fonalak kiválasztá­sánál ezeket számlálnia is kell, óránként csak 50—70­0 centimétert képes elkészíteni. Ebből folyólag oly szőnyeg, mely 1-5 méter széles és 2 méter hosszú, műszövőszéken 15—17 nap alatt volna elkészíthető, közönséges széken fejből ké­szült mintával 20—23, közönséges másolandó mintával pedig 40—60 nap alatt. Kitűnt tehát, hogy a műszövőszék munkaké­pessége új minták szövésénél 4-szeresen múlja felül a közönséges széket, gyakorlott minták szövésénél pe­dig egy negyeddel. A munkaképességen kívül a költségeket is te­kintetbe kell vennünk. A közönséges szövőszéknél az előállítási költség csak a fonal árából s munkabérből áll. S minthogy a felvett nagyságú szőnyeghez szük­séges kész fonal 6 írtért kapható s mert ily szőnyeg­ért 16—18 írtnál többet a piaczon nem lehet kapni, igy a munkabérre 10—12 frt esik. Miből következik, hogy a népiparos 50 krnyi és másolandó mintaszö­vésnél csak 20—25 krnyi napi keresetre tehet szert. Műszövőszéknél, a felszerelés átlag 60 írtba kerül, de minthogy 5—6 évig is eltart, javítás czimen min­den szőnyeg csak 1 írttal, a Jaguard-kártyáért pedig, mely átlag 40 írtba kerül és a felügyelet költ­ségéért egy-egy írttal terhelendő. Az ily módon elő­állított szőnyeg előállítási költsége tehát 16 — 18 írtra rúg. Ebből tehát kitűnik, hogy a fejből készülő min­taszövésnél, a műszövőszék csupán annyiban előnye­ KÖZLEMÉNYEK. Az aradmegyei termésről aradi levelezőnk a kö­vetkezőket írja folyó hó 7­ki kelettel: Kedvező idő­járás mellett a szüret a kertekben befejeztetett. A szőlőkben már tegnapelőtt kellett volna a szüretet megkezdeni, de 9-ére halasztották. A promontoron az előkészületekkel vannak elfoglalva. A tengeri törés most van teljes folyamatban. A minőség kielégítő, de nem mindenütt a mennyiség. Burgonya roppant sok termett és nagyban­­ írttal fizettetik métermá­zsánként. A repere minden várakozást felülmúl, oly szépen és buján tenyész. Nagy fehér babból ez idén közepes a termés, a dió elromlott. A szilva a butyini vidéken eléggé jól sikerült és csak keveset használtak fel belőle lekvárnak, míg annál többet dolgoznak fel szilváriummá, melynek zamata kitűnő. Különösen kie­melendő a Butyinból és vidékéről került áru, a­mely mint eddig is felülmúlhatatlan. Az országos phylloxera bizottság állandó bizott­mánya körlevelet intézett az összes bizottságokhoz, melyben megismertetve a vész jelenlegi állását s az eddig történt eljárásokat, felhívja őket, hogy tegye­nek jelentést az állandó bizottmányhoz arról, hogy mily tapasztalatokat tettek a járási biztosok műkö­dése, a községi szemlék és a szőlők folytonos felügye­lete tárgyában ; továbbá, hogy várjon hajlandók len­nének-e az esetben, ha területükön nagyobb foltok ta­láltatnának, a philloxera lepett terület kiirtását esz­közölni, a közvetlen szomszédos szőlőkben pedig a rovarnak szénkéneggel való kevesbitését alkalmazni s az érdekeltek hajlandók lennének-e az irtás által sújtott birtokosoknak közös hozzájárulással bizonyos kárpótlást nyújtani, — vagy talán kívánatosabbnak tartanák a franczia kormány által alkalmazott eljá­rást, midőn a vészes foltok a rovar legnagyobb sza­porodásának idejében szénkéneg belövelések által megsemmisíttetnek, illetőleg kevesbíttetnek és hogy az utóbbi esetben hajlandó-e a megye vagy az érde­keltek a szükséges munkaerőt kiszolgáltatni és a szakszerű felügyeletről gondoskodni. — Vannak-e a törvényhatóság területén homokban s főleg futóho­mokban ültetett szőlők, hol és minő kiterj­edésüek s vannak-e nagyobb futóhomok területek, melyek phil­­loxera-mentes szőlők ültetésére alkalmasak lennének s végül hogy rendelkezik-e a törvényhatóság oly fais­kolával, melyben amerikai ellenálló szőlőfajokból, magánétok utján venyige-iskolát lehetne berendezni, s melynek czélja lenne a vész által sújtott birtoko­soknak annak idején ellenálló venyigéket díjmentesen kiszolgáltatni. A körlevelekre már is számos válasz érkezett be s azok végleg folyó hó 15-ig küldendők be. A begyült anyagot Kerntler Ferencz elnöklete alatt E­m­i­c­h Gusztáv, dr. Horváth Géza és M­i­k­l­ó­s­y Gyula tagokból álló kiküldött bizott­ság beható tanulmány tárgyaivá fogja tenni s ennek alapján egy operátumot dolgozik ki, melyet az ál­landó bizottmányban megvitatva, elfogadás végett a nagygyűlés elé fognak terjeszteni. A magyar szesztermelők országos egyesületé­nek igazgató választmánya a bécsi szarvasmarhavá­sár tervbe vett új rendtartásának küszöbön álló élet­­beléptetése alkalmából a magyar hizlalók érdekében fekvőnek látta a fővárosba országos értekezletet hívni egybe, ama czéllal, hogy a szóban levő új vásárrend­szabályoknak a magyar hizlalók érdekeire kiható in­tézkedései megvitattatván, azok irányában állás fog­laltassák s a követendő magatartásra nézve megálla­podás létesittethessék. Felhivatnak ennélfogva úgy a szesztermelők országos egyesületének összes tagjai, mint átalában mindazon hizlalók, kik ez ügyben ér­­dekelvék, hogy tekintve a kérdés nagy fontosságát, az országos magyar gazdasági egyesület Köztelkén (üllői­ út 24. sz.)­­. évi október hó 14-én délelőtt 11 órakor tartandó értekezleten minél számosabban meg­jelenni szíveskedjenek. A vaspiac­ról. A nemzetközi vasvásár csak keveset változott a múlt hét óta. Az irányzat kedvező maradt és a forgalom még mindig igen tete­mes. Glasgow szinte nagyon élénknek mutatkozik. Warrants 51 shilingen jegyeznek. Ausztria- Magyar­országon az üzlet a termelőkre nézve szokatlanul jó, sőt némely minőségekben rendkívül jó. És noha az utóbbi időkben újabb rendelések kissé ritkábbak mint eddig, a régi rendelések még mindig elég foglalkozást adnak, úgy hogy munkahiány miatt aggódni nem szükséges. Egyes gyártele­pek, főleg a hengerművek kénytelenek lesznek az egész télen át megfeszítéssel dolgoz­tatni, ha kötelezettségeiknek eleget akarnak ten­ni. Másrészt már több oldalról jelentkeznek rendelések bizonyos czikkekben, például építő vasrészekben a jövő év szükségleteinek fedezé­sére, miért is áruk meglehetős magasra tartatik. R­u­­dakban és lemezekben a forgalom normális, sőt egyes lemeznemek nagyon kerestetnek. Nyers vas valószínűleg jelenlegi magaslatán meg fog ma­radni. Van kilátás legközelebb gőzmozdony megrendelésre is, és pedig 20 darab a Ferencz Jó­zsef vasút és 10 darab más vasutak számára. Az osz­trák államvasút körülbelül 35 gőzmozdonyt fog meg­rendelni saját műhelyeiben. A budapesti kereskedelmi és iparkamara csü­törtökön délután 2 órakor közös ülést tart, melyre kitűzettek : a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter leiratai a Budapest fővárosi vásárok új ha­tárnapjai, a tűzkár­biztosítás terén előforduló túlbiz­tosítások ellenében tett intézkedések, az áruforgalmi statisztikai árujegyzék módosítása, a boreczet-gyár­­tásra használt bor utáni fogyasztási adó, a főpostahi­vatalnál felállított vámhivatali kirendeltség tárgyá­ban, s végül a vasárnapi munka korlátozása tárgyá­ban. Napirenden van még a Francziaországgal kö­tendő kereskedelmi szerződés, a házaló kereskedésnek Baja városában leendő megtiltása, a marha- és lóleve­leknek könyvekkel való pótlása, és a sertéseknek a fő­városba hajtása iránt való határozathozatal. Több ka­marai tag indítványt tesz a kereskedelmi iskolai növen­dékeknek ösztöndíjban részesítése iránt és néhány bor­­kereskedő előterjesztést adott be a használt üres hor­dók vámkezelése tárgyában. Az iparosztály köréből tárgyaltatni fog: a budapesti állami középipartano­dánál és a fővárosi felső iparrajziskolánál alapított ösztöndíjak, és a bozeni és veronai árvízkárosultak segélyezésének kérdése. Ezenkívül bizottság fog ki­küldetni az 1881. évről szóló kamarai jelentés átvizs­gálása végett és az elnökség előterjeszti a kamara 1883. évi költségvetését. — A »Gazda-kör« igazgatósága folyó hó 11-én szerdán d. u. 5 órakor ülést tart, melyre az igazga­tóság t. tagjait meghívja Széchenyi gróf alelnök. Első cs. k. szab. dunagőzhajózási társaság. Ki­mutatás a szeptember 20-ától szept. 26-áig terjedő bér bevételéről. 1882. évi 430.578 frt 78 kr. 1881. évi 334.077 frt 32 kr. ehhez a bevételek a hajózás kezde­tétől szeptember 19-éig 1882. évi 1 9.982,122 frt 40 kr. 1881. évi 9.970,827 frt 08 kr. Összesen 10.412,701 frt 18 kr. 1881. évi 10.304,904 frt 40 kr. Mohács-pécsi vasút. Kimutatás a szeptember 23-ától 29-ig terjedő hét bevételéről: 1882. évi 27.706 frt 72 kr. 1881. évi 34.061 frt 15 kr ; ehhez a bevéte­lek m. é. deczember 1-től f. é. szeptember 22-ig 1882. évi 880.504 frt 14 kr. 1881. évi 992.014 frt 85 kr. összesen 1882. 908.210 frt 86 kr. 1881. évi 1.026.076 frt — ki­­sebb, hogy a minták sokkal szabályosabbak s hibát­lanok, uj, vagy másolandó minták szövésénél azonban igen előnyös, mennyiben ezzel a szövőnő kétszer any­­nyit készíthet el, hátránya azonban, hogy egy s ugyanazon mintából legalább 40 szőnyeget kell készí­teni, nehogy a Jaguard kártyák által az előállítási költség tetemesen növekedjék. Nézetem szerint e sző­­nyegfajjal nagy piaczot nem lehet hódítani, és ez ok­ból, a lépcsőzetes szőnyegkészítésnél a műszövőszék alkalmazását nem tartom czélszerűnek, de előállításá­nak fejlesztését azért tartom szükségesnek,mert ez igen szépen jövedelmező téli keresetet nyújt. A műszövőszékek alkalmazásától eltekintve, a kézzel font gyapjúfonal helyett gyári fonalat kell al­kalmazni. Ha a gyári fonal árát alapul vesszük, ki­tűnik, hogy a kézi fonó egész napi munkája csak 4— 6 krt ér. S minthogy a szőnyegszövésnél, naponkint 25 — 50 krt ér a munka, kívánatos, hogy a népiparos a kézi fonással felhagyva, idejét a szövésre fordítsa. E feladatnak elég tétetnék, ha 200—500 kg. gyapjú, posztógyáraink valamelyikében kellő minőségre fo­­nattatnék s a szövőasszonyoknak hozzáférhetővé té­tetnék. Ép úgy fel kell hagyni a kender kézi fonásá­val is, mert ily fonal Bakay Nándor szegedi gyáros­tól jutányosan beszerezhető. A szövőszéken, jóllehet azok igen kezdetlege­sek, a szőnyegszövés tekintében javítást nem kell ész­­telni. A használt borda s nyüst e durva szövetnem­hez teljesen megfelelő. A székállvány s bordaláda is, e szövés, t. i. a brochirozás igényeinek teljesen megfelel. Kőbányai sertésüzlet. A sertéskereskedelmi csarnok jelentése. — Október 9-én. Az üzlet jelentéktelen. — Magyar öreg nehéz 57—58, fiatal nehéz 58—59, közép 58*^—59, köny­­nyű 60—61. Szedett nehéz 56—57, közép 57—58. — Romániai bakonyi közép 59—60 átmeneti, könnyű 56—58 átmeneti. — Szerbiai nehéz 58—60 átme­neti, közép 58­/a—60 átmeneti, könnyű------átmeneti. — Az árak hizlalt sertéseknél páronkint 45 ki. és 4°/0 levonással kilogramonkint értendők. Romániai és szerbiai sertéseknél, melyek mint átmenetiek adattak el, a vevőnek páronkint 3 arany forint vám fejében megtéríttetik. Budapesti áru- és értéktőzsde. Október 9. Gabonaüzlet. (Külön tudósítás.) A mai búzaüzlet szilárd irányt követett. Az eladók már az üzlet megnyíltával magasabb árakat követeltek, de a malmok s az egyes vevők nem voltak hajlandók kö­vetelésüknek eleget tenni. Tegnapi változatlan árakon elkelt 20 ezer mm. Rozsból elkelt 400 mm, szilárd irány mellett, árpa némi keresletnek örvend s a külföld számára mintegy 1000 mm. vétetett a piacz­­ról. Tengeri hiányzik, 10 krral emelkedett; zab nyugodt maradt. Határidőüzlet némileg csendesült; b­u­z­a kevéssel lanyhább s egynéhány krral olcsóbban kí­nálták ; t­e­n­g­e­r­i azonban jelentékeny mértékben szilárdult; z a b változatlan. Eladatott búza tavaszra 9.26 írttól 9.27 írtig, búza őszre 9.15 írton, tengeri 1883. máj.—jun.-ra 5.76 — 5.75—5.78 írton és zak őszre 6.29 s 6.28 írttal. Az esti zárlat lanyha árakon történt, miután Berlinből egy márkával olcsóbb árak küldettek. Jegyzünk: Szokványbuza tavaszra 9.23—9.25, őszre 9.10 — 9.12. — Bánsági tengeri 1883. máj.—jun. 5.76 — 5.80. — Szokványzab tavaszra 6.25—6.28, őszre 6.20 — 6.23. Terményüzlet. (Eredeti tudósítás.) A terménytőzsdén ma élénkebb hangulat volt észlel­hető. Szalonna lanyhább , táblaszalonnáért 75 frt volt pénz, nov.—januáriusi szállításra 67 fo­rinttal köttetett. Szilvából elkelt egy tétel első­rendű boszniai zsákáru azonnali szállításra 13.75 frton. okt.—novemberre 13.12 forinton, szerbiai zsákáru okt.—novemberre 12.75 forinton köttetett 56 klórként. S­z­i­lv­a­­­z szilárd, új elsőrendű bánsági 19 frton, a tótországi 18 frton áruitatott. Faggyú szilárdabb, 51 frt pénz. Repczeolaj csendesebb. Szesz tartós. Értéküzlet. Délutáni tőzsde. A hangulat folyton rosszabbá válik, a bágyadtság főszékhelye Bécs, honnan a csökkenő árjegyzések egymást érik, mert Berlin aránylag szilárd. — Oka a lehangoltság­­nak a mindenünnen hallatszó nagyobb követelmények hadi felszerelésekre, erődítésekre és tehát kilátásban lévő deficitekre. Némely nagyobb speculánsok túl­adnak készleteiken és igy nyomják a vásárt. Uj ar. járad. 87.30-ról 87.20-ig, 5 százalé­kos papirjáradék 86.30-ig engedtek. Osztrák hitelrész­vények kínálat tárgyai voltak különösen, 312.60-ról 310.80-ig, de 311.50-en javulva zárattak. Magy. hi­telrészvény 301.50-en kínálva, 299.75-ig engedtek és 300.25 frton maradtak. Osztrák államv. 344.50-en, Délivasút pedig 142.75-en jegyeztetnek. A 6 órai zárlatkor, amint a fentebbi jegy­zésekből látjuk, egy kis javulás volt észlelhető, de a bágyadtság mégis átalános. Budapesti hajóforgalom. Okt. 8-án a Duna balpartján a következő vízi járművek kötöttek ki u. m.: Luczenbacher Pál ut. 16. sz. m. h. 324 körüt, tűzifával, Verőczéről; Lusics Miklós m. h. 4000 mm. búzával, Nagy-Becskerekről, Luczen­­bacher Pál ut. 7. sz. m. h. 71,000 db faltéglával, Zebegényből; Wallanfeld Károly 3. sz. h. 70 kkmt tűzifával, 43 mm. f­alkő­­vel, Visegrádról; Luczenbacher Pál út. 15. sz. m. h. 326 kbmt. fával, Süttőről; Panisz Péter m. h. 120 kbmt. tűzifával, Szent- Endréről; Heim Brodasius h. h. 300 mm. rozszsal, 100 mm. burgonyával Sziget-Újfaluból; Geiringer és Berger 16 sz. m. h. 3600 mm. búzával, Sziváczról; Nikolics Miklós m. b. 3800 mm. búzával, Nagy-Becskerekről. --------------------- .—.

Next