Nemzet, 1882. november (1. évfolyam, 62-91. szám)

1882-11-08 / 69. szám

Kiadó-látataxi : Barátok­ tere, Athenaeum-épület, földszint, Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: X hónapra -............................................... 2 írt. 3 hónapra .............. - 6 » 6 hónapra ................................................... 12 » Az esti kiadás postai különküldéseárt felül­fizetés negyedévenként .................... I. REGGELI KIADÁS Szerkesztőség: Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK agy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok-tere, Athenaeum-épület) küldendők. I. évi folyam. Budapest, 1882. szerda, november 8. 69. szám. Budapest, november 7. A Tisza-völgy rendezése. A Békéstől Apátfalváig államilag foganatba vett töltésépítés befejezéséhez közeledik. A töltések nem csak nagy méretekben lettek kiépítve, de a na­gyobb hullámverésnek kitett, ennélfogva leginkább veszélyes vonalrészek téglaburkolattal vannak ellát­va. Azon aggodalomteljes kínos állapotnak tehát, mell­lyel a Tiszavölgy lakossága, az évről évre meg­­megújuló árvíz elé nézett, vége van. — Hála legyen érte a kormánynak s különösen azon nagy férfiak­nak, kiknek nevével e nagy mű válhatatlan kapcso­latban tíll. Ámbár a Tiszavölgy lakossága elejétől fogva a legnagyobb megelégedéssel nézte ezen töltések építé­sét, mégis egyetlen embernek sem volt lelke ment az aggodalomtól, ha arra gondolt, hogy ezen óriási épít­kezések költsége visszatérítendő lesz. Legtöbben azt hittük, hogy tűzhelyünk és vagyonunk eme biztosí­tása egy elviselhetetlen terhet fog reánk hozni, mely alatt a különben is már adóval túlterhelt lakosság teherviselési képessége össze fog roskadni. Az aggodalommal várt jövő képe azonban ma derülteb­ben áll előttünk, mert az ezen töltések épí­tését vezető Horváth Gyula kormánybiztosnak egy terve fekszik a Tisza-völgy lakossága előtt, mely a pénzügyi kibontakozás oly lehetőségét foglalja ma­gában, milyent e vidék nem is remélt. Horváth Gyula kormánybiztos terve első­sor­ban is az, hogy az állam által tett építkezések költ­ségének visszatérítésével ne várjon a lakosság addig, míg a részletes ártérfejlesztés keresztül lesz vive, s ennek alapján véglegesen meg lesz állapítva, hogy kinek mennyire földje esik az ártérbe, és így kiki mennyiben tartozik viselni az ármentesítési költséget, mert ez csak öt év alatt történhetik meg, s így ha a visszatérítéssel 5 évig vár a lakosság, az esetre a be­fektetési tőke az évi kamatokkal oly összegre fog emelkedni, melyet elviselni a lakosság képes nem lesz. Hogy tehát ettől meneküljünk, Horváth Gyula terve szerint a visszatérítést a jövő évtől kezdve meg kell kezdeni az érdekelteknek. S a­mennyiben a tu­laj­donképeni érdekeltség pontosan csak a részletes ártérfejlesztés után állapítható meg, a megszámolko­­dás feltételének kikötése mellett, egy ideiglenes ár­tér telekkönyv fog készíttetni, s ez készül az ártérfej­­lesztési előmunkálatok alapján úgy, hogy miután az 1830-iki vizszinre nézve az árvizpontok több helyen megjelöltettek, ezen árvizpontok össze fognak köt­tetni s igy egy ideiglenes demarcationalis vonal fog megállapittatni az 1830-iki vizszinre nézve. Ugyanez történik az 1855-iki és 1881-iki vizszin alá eső terü­letekkel, igy a három vizszin alá eső területek közti különbség ideiglenes demarcationalis vonalakkal meg fog állapíttatni, s egyénenkint ki lesz tüntetve, hogy kik és hány holddal esnek az 1830., 1855. és és 1881-iki vízszin alá. Az igy megállapított érde­keltség a kitüntetett érdekek arányában fogja azután a befektetési tőke törlesztésének összegét és a jövő­ben felmerülő védekezési és administrationális költ­séget viselni. A kormánybiztos terve szerint a különböző viz­szin alá eső területeket illetőleg a költségvetés ará­nya a következőképen vonatnék meg. Kerül ugyanis a töltésépítés, az ártérfejlesztés keresztülvitelével együtt 6.000.000 írtba. — Miután az 1881. XLII. t.-czikkben ki van mondva, hogy az esetre, ha a társulati töltések az árvizek növekedése folytán nagyobb mérvű kiépítés alá vezetnek, a kiépí­tés költségének 8°/0-át az állam, a töltések által vé­dett területek catasteri tiszta jövedelméből le fogja számítani, vagy az ezen 8°/0-nak megfelelő tiszta jö­vedelmi összeg után eső adót készpénzben adja a kincstár évi visszatérítésül az illető társulatnak.­­ Ezen törvény szerint, ha a 6 millió forint befektetési tőkének 8°/0-át vesszük, a Tiszavölgy árterének tiszta jövedelméből 480,000 fitot kellene az államnak éven­­ként az egyesek javára törölni, vagy a 480.000 frt tiszta jövedelmi összeg után eső adót, mely a mai carasteri kulcs szerint 150 ezer frtot tesz ki, kell az állam­kincstárnak évenként visszatérítésképen az illető társulatnak fizetni. Horváth Gyula terve te­hát az, hogy ez a visszatérítési összeg ne a nagy tár­sulat kebelébe tartozó egyesek javára számoltassék el, hanem fordíttassék az állam által adott 6 millió forint kölcsön törlesztésére. Ez a 158.000 forint 50 év alatt 6 százalékos ka­matú tőke törlesztés mellett 2.600.000 forint tőke tör­lesztésének felel meg, maradna tehát az érdekeltség­nek kirovás útján visszatérítendő 3.400,000 forint és e mellett az évi védekezési és administrationális költség. Lesz a társulatnak 600,000 hold (1200 négy­szögöles) ártere, ezen 600,000 hold ártér viseli tehát a 3.100,000 forint visszatérítésének terhét és az évi vé­delmi s administrationális költségeket, a­mely czélra együttesen az állami visszatérítésen kívül 342.000 fo­rint szükséges. Ezen összeg a következő arányokban rovatnék ki a különböző vizszin alá eső területekre. Az 1830-iki vizszin alá eső terület holdanként 1 frt 54 krt, az 1855-iki vizszin alá eső terület hol­danként 55 krt, az 1881-iki vizszin alá eső terület holdanként 22 krt fizetne. Ha vesszük, hogy a régi társulatok terheit vi­selő 1830-iki vizszin alá eső terület eddig holdanként évről-évre 2—3 forintot fizetett s e mellett nagyobb be­ruházások és árvizek idején egész 7 forintig felment a kirovás, akkor határozottan azt kell mondanunk, hogy ezen területek birtokosainak helyzete a kor­mánybiztos terve szerint nagy mértékben javulni fog. Az 1855-iki vízszin alá eső terület csaknem eredeti ártérül tekinthető, s így jog és törvény sze­rint kell, hogy nagyobb arányban hozzájáruljon a te­herviseléshez, habár ez a terület eddig nem viselte a társulatok terhét, helyes tehát az az arány, hogy ezen terület birtokosai holdankint 55 krajczárt fizessenek. A szabályozás által egyedül az 1881-diki viz­szin alá eső terület helyzete lett roszabb, mint volt az a tiszai árterek ősi állapotában, mert ha a Tisza nem szabályoztatik, vize soha nem áradhat fel oly magas­ra, hogy ezen fensiki területek elöntessenek. — Nem volna méltányos tehát, hogy ezen területek, melyek a Tisza-szabályozás által lettek veszélynek kitéve szin­tén oly mérvben terheltessenek a költséggel, mint az 1830-iki és és 1855-iki vízszin alá eső területek. Ezen területekre holdanként tehát maximális összegként 22 krajczárt tervez Horváth Gyula kormánybiztos ki­rovatni. A teher ezen, aránya a legnagyobb méltányos­­sági elven nyugszik, mert ha vesszük, hogy árvizek esetében a fensiki terület birtokosainak is a társulati régi rossz töltések mellett 5—6 hetet kellett eltöl­­teniök összes igavonó erejükkel, — akkor kérdést sem szenvedhet, hogy az 1881-iki vízszin alá eső fen­siki területek birtokosainak is nagyon érdekükben állt, hogy a régi nyomorult állapotok megszüntetése végett, a töltések kiépíttessenek, annyival is inkább, mert elvégre is akármely területek ármentesítése ér­dekéből építtettek is az eredeti tiszai töltések, a hely­zet ma már az, hogy a két töltés közé szorult magasra földuzzadó árvíz kiömlése esetén épúgy elöntené az 1881. évi vízszín alá eső területet, mint az ősi ártere­ket. A kormánybiztos terve szerint tehát, a fensiki terü­letek birtokosai csak oly arányban terheltetnek ármen­tesitési költséggel, a mint azt az évi védekezési és admi­nistrationális költség igényli, s igy abból a 22 krajczár­­ból, mely az 1881-iki vizszin alá eső területekre hol­dankint kirovatik, nem esik semmi a befektetési tőke törlesztésére s igy ezen területek birtokosai egyedül csak az évi és administrationális költségekben vesz­nek részt, mintegy váltságául annak, hogy jövőre nézve a hatalmasan kiépített töltések mellett föl van­nak mentve attól, hogy árvíz esetén hetekig kelljen a legnagyobb tavaszi munka idején elvonni a mezei gazdálkodástól összes igavonó erejöket. Horváth Gyula kormánybiztos ezen terve a vi­szonyok tapintatos mérlegelésén alapuló nagy tanul­mány eredménye. Valóban, kínos aggodalom alól mentette fel az elviselhetetlen terhek elé remegve néző tiszavölgyi lakosságot, de hisszük magát a kor­mányt is, mert — mint tudjuk — a kormánykörök­ben azon vélemény uralkodott, hogy a Tiszavölgyi nagymérvű államépítkezések vége az lesz, hogy a költségeknek majd nem kerül gazdája s az az állam­kincstár terhe marad. Horváth Gyula kormánybiztos terve megterem­tette a gazdát, az állam egy krajczárral se járul a töltésépítéshez, csak azzal, a­mivel a tiszavölgyi épí­tések előtt keletkezett kataszteri törvény alapján kö­teles.­­ Az érdekeltség azon körei, melyek a kor­mánybiztos ezen tervét már ismerik, a legnagyobb megelégedéssel fogadták a pénzügyi kibontakozás czéljából alkotott ezen tervet. SIMA FERENCZ. Mai számunkhoz egy iv melléklet van csatolva. A phylloxera elleni védekezés. — Gróf Keglevich István fölolvasásából. — A phylloxera elleni védekezés tárgyá­ban be kell vallanom, hogy téves nézetben voltam, és hogy Francziaországban szerzett tapasztalataim alapján azt egészen megváltoztattam. Meggyőződé­sem ugyanis az volt, hogy : 1. A phylloxera-kérdés végleges megol­dása, azaz a phylloxerától való végleges sza­badulás csakis a téli peték elpusztítása által remélhető. Mint palliatív óvszereket és mint ideigle­nes védekezési eszközöket, a következőket tartottam alkalmazandónak : 2. Az elárasztást, ott, a­hol az kivi­hető, mint eszközt a phylloxera elpusztítására vagy legalább szaporodásának meggátlására egyrészt, és a a­mely egyszersmind a szőlő termékenységét nagy mérvben fokozza. 3. A­hol az elárasztás kivihetetlen, ott a r­o­v­a­r­irtószerek alkalmazását tartottam szüksé­gesnek, ezek nevezetesen a szénkéneg, a sulfocarbo­­nate de calcium és a sulfacarbonate de potassiumot. Az amerikai veszszők alkalmazását jelenleg még nem tartottam czélszerűnek, tartván egyrészt az állí­tólag azokat elválaszthat­lanul kisérő­tlen pusztítá­saitól, másrész attól, hogy az amerikai alanyokra ne­mesített fajaink egészen más és sokkal rosszabb bort fognának termelni. Ámde az elárasztást kivéve, minden más kér­désben csalódtam. A téli pete kérdése, fájdalom, még ma sincs megoldva. A szénkénegezés biztos és veszélytelen hatása Francziaországban számtalan helyen és eset­ben constatáltatott. A­hol az pontosan, észszerűen és következetesen alkalmaztatott, ott ki is lett irtva a phylloxera a­nélkül, hogy a szőlőtőke szenvedett volna. Igaz, hogy volt számos eset, a­hol vagy nem volt hatása a szénkénegnek, vagy pedig kihaltak a szőlőtőkék is, ez azonban meggyőződésem szerint csak ott történt, a­hol a szénkénegezés nem a kellő mennyiségben, vagy mélységben, vagy távolságban a tőkétől, vagy végre nem a szükséges kitartással al­kalmaztatott. Ezen meggyőződésem daczára azonban le kellett mondanom azon reményről, hogy ezen irtó szerek által mi megszabadulhatnánk ezen élősdiek­­től. Midőn Francziaországban constatálhattam azon irtószerek hatását, fájdalom, constatáltam annak drá­gaságát is, melynél fogva Francziaországban is csak a legjobb szőlőkben alkalmazható, nálunk pedig, egy­két szőlő kivételével kivihetetlennek mondható, mint hogy a kellő mérvbeni alkalmazásával járó költség magasabb összegekre rúgna, mint a szőlőknek érték­összege. Constatálhattam továbbá azt is, hogy rendkí­vüli pontosság és ésszerűség szükséges annak alkal­mazásánál, nehogy a siker biztossága veszélyeztetve legyen, végre azt, hogy a phylloxerának átalános, ez után való elpusztítása csak akkor várható el, ha ezen eljárás általánosan, azaz minden szőlőbirtokos által követtetik, minthogy ha 100.000 holdon ki is irtjuk szénkénegezés által a phylloxerát, de a közel fekvő egy hold szőlőben az nem alkalmaztatik, ezen egy holdból egy év múlva inficiálva lehet ismét az egész 100,000 hold. Mindezen okok azon végeredményre vezetnek,hogy a rovarirtó szerek általi pusztítását amaz élősdinek nálunk kivihetetlennek is, sikertelennek is kell tartanom. Az elárasztás alkalmazását és hatását két helyen volt alkalmam szemlélni. Báró Caroyon Latour a franczia senatus tagja, Virlade községében levő mintegy 100 hectárnyi szőlőjét évről évre ha­­nyatlani látván, a phylloxera szaporodása következté­ben az elárasztás alkalmazására határozta el magát, a Garonne partján felállított 24 lóerejű gőzgép emeli a vizet közvetlenül a folyóból és taszítja a vezető­árokba, melyet az 1—11/* méter magasságú gátak ál­­tak körülvett szőlőtáblákba tolja azt. Az árasztás csak őszkor alkalmaztatik 8—9 héten át; jelenleg az árasztás alkalmazásának második évében a phyllo­xera hatása csak egyes kis foltokon észlelhető a szőlő általánosságban erőteljes növést mutat. Ha az idei termés csekélyebb is a rendes átlag termésnél, (335 hordó veres, 50 hordó fehér bor), azt a milden és tutrachnosis pusztításának kell tulajdonítani. Gautier úr szőlőjében Narbonne környékén az elárasztás szintén alkalmaztatik, 30 lóerejű gőzgép emeli a vizet a hajózható csatornából, mely a Rhone és Garonne folyókat összeköti, itt is a legerőtelje­sebb növést constatálhattam és a szüret alatt jelen lévén, 220 hl. termést constatálhattam minden hek­­tár után. Az elárasztás tehát feltétlen biztos eljárásnak mondható és olyannak, mely a termékenység roppant fokozása által magát rövid idő alatt kifizeti, a legcse­­kélyebb borárak mellett is. Fájdalom, ezen eljárás nálunk a legritkább esetekben alkalmazható, részint a vízhiány miatt, részint mert szőlőink legnagyobb része hegyen és dombon van ültetve. Az amerikai szőlőfajok meghono­sításának és nemesítésének kérdését azok új ha­zájában, Délfrancziaországban tanulmányoztam. Bor­deaux vidékén, kivált Médocban csak elszórtan találni azokat, egyrészt mert a phylloxera ott bár sok helyen mutatkozott, de igen lassan terjed, való­színűleg, mert a kavics és homoktalaj, kivált pedig az abban található folytonos nedvesség neki nem­ con­­veniál, másrészt mert a medoci bortermelők legna­gyobb része ma még attól tart, hogy amerikai fajok­ból, vagy alanyokon nem lesznek képesek boraik minőségét épségben tartani. Déli Francziaország a szőlőmivelés tekinteté­ben egészen más viszonyokat mutat fel és más irányt követ, mint Medoc, nem a bornak minősége és az egységi ár magasságára fektetik ezt a súlyt, hanem a termés mennyiségére. A phylloxera fellépése előtt a Gard és Hérault megyék túlnyomólagos borterme­léssel foglalkoztak és abból gazdagodtak. A dúsgaz­dag alluvialis földbe 45 d­m. mélységbe való szántás után ültetett sima vesszők rendszerint a harmadik évben rendes termést adtak, mely gyakran elérte a 200 hectolitert egy hectáron, az általánosan elter­jedt fajok közt első­sorban említendő az Aramon, továbbá a veres levelű Carignon és több (feltaláló­juk után elnevezett)­­Bauchet faj. Sor-és tőketávolság legalább 2 m., sem karó, sem lécz, vagy drót nem alkalmaztatott, minden tőkén 3—5 szál 2—3 szemre metszetetett, a hajtások vissza nem vágattak, hanem szabadon nőve fedték be a tőkék közti térséget. Az átlagos termés a talaj minősége és a trágyázás sze­rint 80 és 160 hectoliter közt ingadozott és 25—30 franknyi árak mellett a hectoliterért, a szőlő után rendkívül magas tiszta jövedelmet szolgáltatott. A phylloxera ezen borvidék roppant gazdagsá­gát rövid idő alatt végkép elpusztította, a Gard me­­gye 126,000 hectár szőlő területéből jelenleg 2000 hectár van még meg, 100,000 hectár pedig elpusz­tult. Herault megye bortermelése 10—15,000,000 hectoliterre rúgott, 1881-ben 3,000,000 hectolitert, ezen évben alig 1­­ 2 millió hectolitert és a jövő évben valószínűleg semmit sem fog már teremni, mert az utolsó még tengődő tőkék végkép ki lesznek halva. Ezen irtóztató, egy nemzeti calamitásnak ne­vezhető károk orvoslását az amerikai vesszők megho­nosításától és nemesítésétől várják. Minthogy a phylloxera kérdése nálunk is acut kezd lenni, tisztába kell tehát jönnünk minél előbb azon eljárással, mely akkor majd ezen ellenséggel szemben követendő lesz. E helyen csakis azon eljárás­ra nézve kívánom nézeteimet elmondani, mely által a küzdelem szőlőinknek­­amerikai fajokkal való beül­tetésük útján jelenleg már előkészítendő. E czélból nézetem szerint szükséges­­. Hazánkban minden borvidékén akár inficiált,akár nem, nagyobb mennyiségben ame­rikai szőlőmagvakat elültetni, és pedig közvetlenül Amerikából importálni azokat. Hogy ezen magvak eredete, tisztasága, kivált pedig érettségi foka, tehát csirázási aránya biztosítva legyen, okvetlenül szükséges, hogy a kormány képzett egyént küldjön Amerikába, a­ki a phylloxera-kérdés ottani fejlődéséről megbízható tudósítást szolgáltatna nekünk. 2. A már inficiált vidékekre, azon két fajból lennének nagy számban sima vesz­szők importálandó­k, melyek ellentál­ló ké­pessége minden kételyen felül áll. A Mildew úgy látszik nem jár feltétlenül az amerikai fajokkal egész Délfrancziaországban, ahol amerikai szőlőfajok vannak, a Mildew-nak nyomát sem láttam. Úgy­hogy nem ott okoz károkat, a­hol amerikai szőlő van, hanem ott, a­hol a talajviszonyok elősegítik terjedését. 3. A földmivelési minisztériumnak minden mó­don oda kellene hatnia, hogy mennél több helyen, mennél számosabb kísérletek tétessenek a magból való felnevelés és mesterséges hyb­ridizálás útján oly fajoknak mielőbbi te­nyésztésére, melyek ojtás nélkül direct terme­lés útján jó, az európai ízlésnek meg­felelő borokat adjanak, egyszersmind az amerikai őseik ellentálló képessé­gét megtartván. Ezek azon eszközök, melyeknek erélyes és kö­vetkezetes alkalmazása által szőlőgazdáinkat fel kell fegyverezni, lehetőleg az ellenség megjelenése előtt. Az egész szőlőnek kiirtását én igazságtalannak, hasztalannak, észsze­­rűtlennek tartom. Az egyes szőlők kiirtása által a gazda termését tönkre teszem, de a rovart ki nem irtom, ha a neki táplálékul szolgáló tőkéket kivágom, mert az akkor egyszerűen tovább vándorol, a legközelebb fekvő szőlőbe. El kell egyszer s mindenkorra fogadni azon fájdalmas thesist, hogy ott, a­hová egyszer eljutott a phylloxera, ott attól megszabadulni és európai fajú szőlőket megmenteni semmi módon nem le­het, hogy tehát ott a szőlőt mielőbb amerikai fajok­kal kell beültetni. Addig pedig, míg az kivihető, a veszteség lehető elkerülése végett a régi európai tő­kéket lehetőleg istápolni, akkor pedig, a­mikor már amerikai vesszők kellő mennyiségben rendelkezésre állandóak, ezekkel az európai fajú tőkéket beoltan­­dóknak tartom, hogy a meglevő gyökérzetet kihasz­nálhassuk. Ezen eljárás mellett nem vesztünk termést, és nyerünk legalább 1 2 esztendőt a regeneratió tekin­tetében. A tőkék kiásatását tehát soha, és semmi körülmények közt sem tartom indokoltnak, hanem csak is, az új infectio fol­tok keletkezésénél a szénkéneggel való gyérítést. KÖZLEMÉNYEK: Bakay Nándor úrtól »Még néhány szó az ipar­törvény revisiójához« czím alatt rövid választ vet­tünk a lapunk múlt hó 20. számában megjelent czikk­­re. A jelen közlemény nem tartalmaz semmi újat a kérdés megvilágítására vonatkozólag s egészen Ba­kay úr első két czikkének keretében mozog, úgy hogy annak közlése a kérdés megoldását semmiben sem mozdítaná elő. A válaszban Bakay úr a következő­ket írja : Heltai Ferencz úr a német kormányférfiak véleményére hivatkozik, én is hivatkoztam Bis­marckéra. Csakhogy H. úr a múlt évi véleményekre hivatkozik, én pedig a folyó éviekre. És Németor­szágban, a­hol szokás szerint 100 év kell a tévedések beismeréséhez és ismét 100 év azok helyreigazításá­hoz, már­is belátták, hogy a múlt évi novellával fél­szeg dolgot műveltek, s hogy a társulatoknak eléjök szabott kötelességeket jogok nélkül adván, azokat a társulatok nem teljesíthetik. A novella szerint még csak egyetlen egy testület szervezte újra magát, ez is feltűnt, mert még kevesebb tagja van, mint az­előtt. Azt is észrevették a jó németek, hogy fejére ál­lították a tornyot. A tanulókat vizsgáztatni rendel­ték, de a tanítókat, a mestereket nem. Ez ellen van most nem az ellenszenv, hanem a gyakorlat. Mert sem vizsgáztató, sem vizsgázó, sem tanító, sem mes­ter nem mennek azon testületbe, illetve azon testület elé, mely terhet ró az egyénre, de jogot nem ad; s a mely teher alól, mind az ki van véve, föl van mentve, a ki azt viselni nem akarja, mert a tanulót, végső esetben az iparhatóság fölszabadítja. — Itt van a theoreticusok tévelygésének góczpontja. Az hitték, majd igy lendítenek a társulási ügyön. Összetévesz­tették az erkölcsi társulást, a haszonélvezeti társula­tok fogalmával; s ez oly nagy tévedés, hogy én már 1872-ben, tehát 10 év előtt, nem helyeseltem a »tár­sulat« elnevezést és »egyleteket« óhajtottam a törvénybe igtatni. Mert noha nem a nevezetben, de az értelmezésben, mely abból folyik, van a hiba, az elnevezés mégis jellemző. Az új török kölcsön egy része — mint párisi levelezőnk írja — e hó 14-én fog többszörös elhalasz­tás után kibocsátásra kerülni. A kölcsön 371,363 db 500 frank névértékű 5 százalékkal kamatozó és 24 év alatt 590,000 fontnyi annuitással törlesztendő köt­vényből áll, melyek az államadósságok törlesztésére szánt jövedelmekből, minden egyéb adósságot meg­előzőleg elégíttetnek ki. A kibocsátást a Banque Ot­tomane és csoportja eszközli és pedig egyelőre 150.000 darab kötvénynyel, melyekből már előre 90.000 darabot egy franczia-angol consortium 80-al megvett. A kibocsátási árfolyam 83 frankkal (azaz egy részvény 415 frank) állapíttatott meg. Már előze­tesen is várják, hogy az új kibocsátás a párisi pénz­­piac­ra nagy befolyást fog gyakorolni. Szállítási pályázat. A budapesti kereskedelmi- és iparkamara értesíti az érdekelt kereskedő és ipa­ros köröket, hogy a polai cs. kir. tengerészeti kórház igazgatósága által orvosi szerek, jég, üveg- és agyag­edények és szappan szállítására, valamint a m. kir. orsz. postagazdászati hivatal által különféle irodai szerek és szükségletek szállítására kiírt pályázati hir­detmények a kamara irodájában (Mária-Valéria-utcza, új tőzsdeépület) a délelőtti hivatalos órákban bete­­kinthetők. A fapiac­ról. Az üzleti viszonyok még mindig eléggé kedve­zőknek mondhatók, bár a sok esős idő a gazdasági építkezéseknek nem kedvezett s az Adrián és az Al- Dunán való kivitel is sokat szenvedett az egyptomi zavarok miatt. Déli és északi Németországban a fényű fűrész­áruk kereslete szintén kedvező s a vasúti talpfákra is élénk szükséglet nyilvánul, noha e mellett kevésbbé biztató azon törekvés, melylyel ottani szakkörök a fa vámok további felemelését sürgetik, melylyel szemben ismét megemlítést érdem­el azon hír, hogy Oroszor­szágban a fára kiviteli vámot szándékoznak vetni. A főleg franczia dongákra felhasznált határőr­vidéki tölgyesekből úgy az állami, mint a beruházási alaphoz tartozó erdőkből ez évben a nagyobb eladá­sok teljesítése csak a jövő hónapban fog megtörténni, november 9. és 22-én tartatván jelentékenyebb terü­letek eladását czélzó ajánlati tárgyalások. A német dongafát illetőleg, az idei téli munka megkezdése alkalmából egyik megbízható üzleti tu­dósítónk jelentése alapján következőket közölhetjük. A német dongafának kivitele a múlt ősztől kezdve egész folyó évi február hó elejéig igen élénk volt, különösen a 9, 10 és 11 akós fajtákban 5—600 liter űrtartalomnak megfelelő szeszhordókra. Fájda­lom azonban, az árak, daczára a nagy keresletnek és daczára az igen kedvező conjuncturának, semmit sem emelkedtek; minek oka abban keresendő, hogy egy­részt a termelők mindeddig könnyű szerrel beszerez­hették maguknak a 9, 10 és 11 akós dongákra alkal­mas törzseket, másrészt pedig ep a termelés annyira kifejlődött és annyira élénk, hogy ha mutatkozik is egyes számok utáni élénkebb kereslet, megfelelő ár­emelkedést csak nehezen idézhet elő. A kisebb fajtájú VI és 2 akós dongák (pres­­sionsia) kielégítő árak mellett adattak el. Az 5—7 akónak megfelelő fák az idén is egé­szen elhanyagoltattak, a­mennyiben a nagy mennyi­ségben vásárra jövő ,­se" franczia skartonokban le­­győzhetlen versenytársakat bírnak. Ár és kelendőség tekintetében örvendetes javu­lás m­utatkozott a 40—90 akós dongafában, mely ja­vulás az ezen nagyságokban való készletnek minde­nütt történt apadása folytán, másrészt pedig Német­ország és a tengerentúli piaczok részéről beállott élén­kebb kereslet következtében származott, és annyira emelkedett, hogy különösen az 50., 55., 60., 65. és 70. számúak 15—20°­0-nyi áremelkedést nyertek. Fájdalom azonban e kereslet az utóbbi 6—8 hét óta észrevehetőig csökkent, és miután a jövő télen igen bő termelés várható, csekély kilátás van arra, hogy az elért jobb árak állandók legyenek. Az augusztus és szeptember hónapokban beál­lott kedvezőtlen időjárás tönkre tette Németország­nak idei burgonyatermését és vele együtt természete­sen a remélt nagyobb szeszkivitelt is, a­mi ismét az 5—6 hektoliteres hordókra való 9., 10. és 11. számú dongák utáni élénk vásárlási kedvre hat lankasztólag. Hazánkban és a Rajnavidéken a gazdag bor­termésbe helyezett remény meghiúsult. Mindezen körülmények azon következtetésre vezetnek, hogy a dongafaüzletben javulás kevésbé várható és ezért a termelők sem táplálhatnak kedvező reményeket. Mint mindig, úgy jövő tavaszszal is az fog elő­állított fáiért kedvezőbb árakat elérni, a­ki a fogyasz­tók és kereskedők igényeihez már ma alkalmazkodik; miért is idejegyezzük, hogy a német dongafánál a következőkre kell figyelemmel lenni: Az 112—3. számú dongák felerőssége lehetőleg 4 ma—5 cm. legyen. A 4—6-os számú 4 cm. fejszélességű dongák­nál főkép 4—7" szélességre kell ügyelni. 7. és 8. számú donga lehetőleg kevés, ellenben annál több készítendő a 9., 10. és 11-es számuakból 70—80" fej vastagsággal. A 12—30-as számok lehetőleg kihagyandók, míg a 35—70. számokból, a­hol a törzs engedi, sok szabályos áru fenékkel készítendő. Tanácsos a 3—25. számú fenekek előállításától is tartózkodni, mert ezek nagy mennyiségben vannak raktáron és keresletük már évek óta hiányzik. Egyes piaczokról a következő áttételeket kö­zölhetjük : Budapesten. Egy méter bükk hasábfa ára 4—5 frt. Egy méter tölgy hasábfa 3 forint 75 kraj­­czártól 4 forint 70 krajczárig. Egy méter hasábfa cser 4 forint 25 krajczártól 5 forint 25 krajczá­rig. Egy darab 5 méter hosszú, 29 centimé­ter széles, 2,8 centiméter vastag luczfenyő desz­ka 95 krajczár. Egy darab 5 méter hosszú, 29 centiméter széles, 2,6 centiméter vastag tölgy deszka 1 forint 50 krajczár. Egy köbméter­­luczfenyő épület­fa hosszúság és átmérése szerint 9 forinttól 14 forint 50 krajczárig. 1000 darab zsindely 5 forintól 7 forin­tig. Egy méter mázsa cserkéreg luczfenyő) 2 forint 80 krajczártól 4 forintig. Egy métermáza cserkéreg (tölgy) 3 forinttól 5 forintig. A német dongafa árai következők: x/2 akó 75 krajczártól 90 krajczá­rig. 1 akó 1 forint 20 krajczártól 1 forint 60 krajczárig. lx/2 akó 1—1 frt 10 kr, 2—31/, akó 1 — 1 frt 20 kr, 4—7 akó 1—1 frt 5 kr, 8—12 akó 1 frt 5 kr, 13— 35 akó 1—1 frt 5 kr, 40—45 akó 1 frt 15 kr, 48— 85 akó 1 frt 25 kr, 90—120 akó 1 frt 15 kr. Szegeden. Egy méter bükk hasábfa ára 4 frt. Egy méter cser hasábfa 3 frt 75 kr. Egy méter tölgy hasábfa 3 frt. Egy méter fenyő hasábfa 1 forint 75 kr. Egy köbméter luczfenyő fűrészelt épületfa ára 15,50 — 19 frt. Egy köbméter luczfenyő metszett ára 19—21 frt 10 kr. A Máramarosból érkezett szálfa ára 7 forint 20 krajczártól, 8 forint 80 krajczárig váltakozik. Komáromban. Egy méter bükk hasábfa ára 3 forint 75 krajczár. Egy méter tölgy hasábfa 3 forint 50 krajczár. Egy méter cser hasábja 4 forint 25 krajczár. 100 darab luczfenyő deszka mé­ret szerint 46 forinttól 80 forintig. 100 darab lucz­fenyő deszka talppal együtt osztály szerint 56—90 forint. J­akos tölgy hordódonga 1 forint 20 krajczár. 1000 darab zsindely 5 forint 80 krajczártól 6 forint 20 krajczárig. 1000 db. zsindely talppal együtt 5 fo­rint 20 krajczártól 8 forintig. Nagyváradon. E­gy méter bükk hasábfa ára 3 forint. Egy méter cserh­asábfa 3 forint 20 kraj­czár. Egy méter tölgy hasábfa 2 forint 80 krajczár. 1 darab lucz-fenyő deszka méret szerint 54—58 krajczár. Egy 10 méter hosszú, 42 centiméter alsó, 18 centi­méter felső, 32 centiméter közép átmérőjű luczfenyő szálfa ára gömbölyű állapotban 7 forint 50 krajczár. 1000 darab zsindely 3 forint 60 krajczártól 6 forint 10 krajczárig. Egerben. Egy méter bükk hasábfa ára 3 fo­rint. Egy méter tölgy hasábfa 3 forint 50 krajczár. Egy darab luczfenyő deszka méret szerint 25 — 80 krajczár. Egy drbj tölgy deszka méret szerint 60 krajczártól 1 forint 20 krajczárig. 1000 darab zsin­dely 5 forinttól 6 forintig. (Érd. Lapok.) Kőbányai sertés Üzlet. A sertéskereskedelmi csarnok jelentése. — November 7-én. Az üzlet jelentéktelen. — Magyar öreg ne­héz —.—59, fiatal nehéz 60 — 60x/2, közép 60— 60x/a, könnyű 60—61. •— Szedett nehéz 56—57, közép 57 — 571/2, könnyű 56 — 58. — Romániai bakonyi nehéz 60 — 61 átmeneti, közép 59—60 átmeneti, könnyű 58—59 átmeneti, eredeti nehéz 57—58 átmeneti, könnyű 55—56 átmeneti. — Szerbiai nehéz 61—611/2 átmeneti, közép 59— 60 átmeneti, könnyű 581/* — 591/, átmeneti. — Az árak hizlalt sertéseknél páronkint 45 ki. és 4®/, levonással kilogramonkint értendők. Romániai és szerbiai sertéseknél, melyek mint átmenetiek adattak el, a vevőnek páronkint 3 arany forint, vám fejében, megtéríttetik. Budapesti áru- és értéktőzsde. November 7. Gabonaü­zlet. Ma délután nem volt semmi for­galom. Értéküzlet. (Esti tőzsde.) Mindenesetre saj­nálnunk kell, hogy azoknak van igazuk, a­kik azt ál­lítják, hogy az áremelkedést csakis a contremine fe­dezései idézték elő. Járadékok nem követték a hausse áramlatot és papírjáradékok különösen elmaradtak. De a hanyatlás átalános volt ma délután és a hangu­lat bágyadt. Jegyzéseink a következők: Magyar 4 százalékos aranyjáradék 87.15— 87.171/2. Magyar 5 százalékos papirjáradék 86— 85.95. Osztrák hitelrészvények 309.90—308. Magyar hitelrészvények 298—297.25. —. Leszámítoló bank 100.50 szinte kínálva. — Osztrák államvasuti rész­vény 350.50. A zárlat 6 órakor a következő: Magyar 4 százalékos aranyj. 87.10. 5 száza­lékos papirj. 86.—. Osztrák hitelr. 307.—. Magyar hitelrészvény 297. Osztrák államvasut 348.50. Le­számítoló l­. XVV.UI. X XI .­

Next