Nemzet, 1883. február (2. évfolyam, 31-58. szám)

1883-02-01 / 31. szám

SZERKESZTŐSÉG: Barátok­ tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok-tere, Athenaeum-épü­let) küldendők. REGGELI KIADÁS Kiadó-hivatal : Barátok-tere, Athenaeum-épület, földszint Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz­­hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ................................. 2 frt. 3 hónapra .................... 6 » 6 hónapra ................................................... 12 » Az esti kiadás postai különküldéseért felü­l­fizetés negyedévenként .............. 1­­ II. évi folyam. Budapest, 1883. csütörtök, február 1. 31. szám. Budapest, január 31. A házi-ipar és iparoktatási országos bizottság január 33-i­iki ülése. — Az 1883. évi január 22-én délután 5 órakor tartott ülés jegyzőkönyve. — Elnök: Matlekovics Sándor, helyettes államtit­kár. Jelenlevők: dr. Lekm­erer Gyula miniszteri taná­csos, dr. Herich Károly osztálytanácsos, Szalay Imre osztálytanácsos, Hegedűs Sándor orsz. képviselő, Ráth Károly kormánybiztos, Mudrony Soma egyesü­leti igazgató, Hegedűs Károly középtanodai igazgató, bizottsági tagok; Rejtő Sándor, ipari felügyelő, meg­hívott szakközeg. Jegyző : Balogh Vilmos, miniszteri fogalmazó. Tárgy: 1. A dobsina­i kigyókő-csiszoló tanmű­helynek vállalattá átalakítása. 2. Az úrvölgyi csipke­ipar tanműhely felállítása. 3. A homonnai műmetszé­­szeti tanműhelynek szakiskolává tervezett átalakítása. 4. A kolozsvári iparmúzeum ügye. Elnök az ülést megnyitván, a napirend tárgya­lása előtt bej­elenti, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter Buzogány Áron osztálytanácsost ezen bizott­sági tagságától fölmentette s helyette a vezetése alatt álló minisztérium képviseletében Szalay Imre osztály­­tanácsost nevezte ki. Tudomásul vétetik. Következik a napirend. 1. A dobsinai kígyókő-csiszoló tanműhelynek vállalattá szándékolt átalakítása. A tanműhely, 4 évi fennállása alatt, csak 8 nö­vendéket képezett ki, s nem volt képes a házi­ipart előmozdítani. Ezt belátva a segélyezők, jelesül a miskolczi kamara s a gömörmegyei házi iparegylet, a segélyt jelen évtől kezdve megtagadták s a tanműhely bukás szélén állott. Rejtő ipari felügyelő e termelési ágat nem házi­ipar, hanem kisiparszerüleg tartván fejlesztendőnek s tekintve, hogy a műhely vezetője értelmes, szakkép­zett egyén, s egy kisebbszerű vállalathoz szükséges munkaerő is kiképezve van, tárgyalásokat kezdemé­nyezett, a tanműhelynek kereseti műhelylyé leendő átalakítása iránt. A vállalat létesítéséhez 3000 frt értékű gépek beszerzése s mintegy 2000 frt forgó tőke szükséges. Előbbi akként nyer f­edezetet, hogy a tanműhelyt se­­gélyzők eddigi járulékait további 2 évre fizetni ma­gukat lekötelezték és pedig: Dobsina város ad két év alatt 600 irtot, a házi­ iparegylet 400 irtot, a mis­kolczi kamara egyszers mindenkorra 200 irtot, a meg­levő készpénz 250 frtot, leltári érték 300 frtot, együtt 1750 frtot. Ezzel szemben az állam részéről 1250 frt segély igényeltetik. További áldozatkészsége a társadalomnak ab­ban nyilvánul, hogy forgó tőke fejében a vállalkozó­nak 2300 frtot igen előnyös feltételek alatt biztosí­tott. Vállalkozó a gépeket 5 évre ingyenes használa­tul kapja, a tulajdonjog a segélyzőket, a rendelkezés pedig csakis az államot illeti meg. 5 év múltával a vállalkozó tulajdonába mennek át, de ezen idő alatt vállalkozó minden évben 2—2 ifjút tartozik kiképez­ni, illetőleg üzletébe fölvenni. Megjegyzendő végül, hogy a kész czikkek a dobsinai jégbarlangnál alkalmas piaczra találnak. Tekintve, hogy a gömörmegyei egyesület, mely ezen kőcsiszoló tanműhelyen kívül a rimaszombati faragászati tanműhelyt tartja fönn s a múlt évben a pelsőczi sétabot-tanműhely felállítását tervezte, s a múlt évben 1800 frt segélyben részesült s igy egy-egy tanműhelyre legalább 600 frt évi segély vehető szá­mításba. 2 évi segély fejében 1200 frtnak engedélye­zése annyival inkább javasolható, mert az által­a problematikus alapon nyugvó tanműhely valószínűleg életerős iparvállalattá alakul át s a munkásképzés ügye, mely egyedüli hivatása a tanműhelynek, ez után még fokozottabb mérvben előmozdíttatik, mint a tan­műhelyi szervezet mellett. Az állami hozzájárulás még azon szempontból is mérsékeltnek s ennélfogva elfogadhatónak tekin­tendő, mert ezen 1200 írttal szemben a társadalom 4000 frtot biztosít a vállalatnak. Az országos bizottság beható tanácskozás után azon nézetének ad kifejezést, hogy a tanműhelynek vállalattá tervezett átalakítása s a többi segélyzők segélyének biztosítása esetén hajlandó a szóban levő vállalat részére a kért 1250 frtnyi segélyt gépek be­szerzése czímén olykép javaslatba hozni, hogy ezen összeg két évi részletben adassék meg; továbbá, hogy ezen összeg a beszerzendő gépek által biztosíttassék; hogy a vállalkozó 5 éven át évenként 2—2 ifjú kikép­zésére köteleztessék s hogy a felügyeleti jog a mi­nisztérium részére föntartassék. Folytatólagos tárgyalás alá vétetik. II. Az urvölgyi csipkeipar-tanmühely felállítása. Az orsz. bizottság 1881. évi szeptember 21-én tartott XII. ülésében a csipkeiparnak Zólyom megyé­­ben vándortanítás útján leendő fejlesztését tárgyal­ván, szükségét jelentette ki annak, hogy ezen iparág terjedelmére, valamint arra nézve is, vájjon érdemes ezt azon vidéken kifejleszteni? részletes adatok szereztessenek be. Fölvilágosításokat kívánt továbbá az orsz. bizottság a fölállítani tervezett tanműhely berendezése, tanítási iránya s költségei tekintetében. A bizottság ezen határozata folytán a minisz­térium Rejtő ipari felügyelőt a szőnyegen levő kér­dés tanulmányozásával bízta meg. Ezen tanulmány eredményéről Rejtő ipari fel­ügyelő jelentését múlt évi márczius 27-kén beter­jesztette. Időközben állami segélyezés mellett Siposs Paula csipkeverőnő Bécsben, egy magáncsipkeverő intézetben,­később pedig az állami csipkeverő inté­zetben kiképeztetett. Angyal Emma, hasonlag állami segély mel­lett, jelenleg a bécsi csipkeverő intézetben tanulja a csipkeverést. Rejtő ipari felügyelő jelentése szerint Zólyom­­megye 10—12 községében több mint 1500 egyén foglalkozik csipkeveréssel. Nyolcz községben 1350 munkásnő munkabér fejében a csipkeverő iparban 71,310 frtot szerez meg; ebből a gyengébb munkásnők napi keresményátlaga 21—24 , a jobb munkásnőké 24—26 kr. Minden csipkeverő helységben egy közvetítő van, ki fonalat ad s a kész czikket beváltja. E vidéken 4—5 főközvetitő van, kik a közvetí­tőket havonkint 1—2-szer meglátogatják s a be­szedett czikkeket tőlük 3—6°/o hozzáadással megvá­sárolják. A főközvetitők, minthogy a készített czikkek hiányosságuknál fogva kereskedelmi czikket nem ké­peznek, az árukat házalás útján értékesítik. A főközvetitő a házalónak a csipkéket a szoká­sos áron felül 1—3 krral drágábban számítja; az ó­hegyi postahivatal jelentése szerint azon házalók a főközvetitőknek havonkint 2—3000 frtot, évenkint tehát 30—36,000 frtot küldenek. A főközvetitők saját állításuk szerint ezen honi csipkéken felül cseh csipkéket is árusítanak mintegy 12—20,000 frtnyi értékben, ez összegben azonban nincsenek beszámítva azon összegek, melyeket a há­zalók cseh csipkék fejében közvetlenül adnak ki. A fölemlített adatok bizonyítják, hogy a csip­ke­ipar a szóban levő vidéken tekintélyes keresetfor­rást képez s hogy jobb csipkék készítése oly munka­bért nyújt ma is, mint a kézi szövés az egyszerű vász­nak, vagy csinvatok készítésénél. Ezen csipkéket a nép részint papírlapon, ré­szint szemmérték után készíti. Előbbiek hátrányai, hogy a lap lyukasztása egészen szabálytalan, kevés gombostűt használnak s a legegyszerűbb kötést al­kalmazzák. Papírlapul silány kartont, nem ritkán czukorpapirt használnak, melynek foszlányai a csipke kötrojtjaiba beköttetnek s ez által a csipkék diszte­­lenittetnek. A szemmérték után készült csipkék még tökéletlenebbek. Egyáltalán hátránya még ezen csipkéknek, hogy rövid darabokban fordulnak elő, apreturát nél­külöznek s kezdetleges módon vannak csomagolva. Ez okból ezen csipkék kereskedelmi czikket je­lenleg nem képezhetnek; szükséges ennélfogva, hogy a nép jobb kötésre, gyorsabb verésmódra és ízléstel­­jes, szabályos minták készítésére taníttassék. Az ek­ként előállítandó szabályosabb áruk a jelenlegi köz­vetítői rendszer föntartása mellett is kellő piac­ra találnak. S habár ezen közvetítői rendszer ellen több oldalról panaszok is merültek föl, ezen rendszert mel­lőzni nem lehet, mert ezen közvetítők a néppel szoros összeköttetésben állván, azok nékül a helyzet javítása nem volna elérhető. Javaslatba hozza ennélfogva Rejtő, hogy Ur­­völgyön egy csipkekészítő vándortanműhely állíttas­­sék föl, s a vezetéssel Siposs Paula bízassák meg. A tanműhely költsége, feltéve, hogy lakást, fű­tést és világítást a község ad, következő: tanerő fizetése és lakása 1400 frt, minták be­szerzésére 200 frt, papír és segédeszközök kiosztása 100 frt, 10 csipkeverő segédgép 50 frt, munkásnők élelmezése 350 frt, összesen 1100 frt. • Az aprótirozás egyelőre Kassán Haltenberger testvéreknél történnék; a munkásnők élelmezésére esetleg a budapesti kereskedelmi- és iparkamara föl­szólítandó volna. Az országos bizottság a szóban levő vidéken a csipkeipar fejlesztését előnyösnek tartja, s e végből a tanműhelynek Úrvölgyön leendő felállítására a kért 1100 frtnyi segély megadását javaslatba hozza. Szükségesnek tartja azonban a bizottság, hogy a minisztérium odahasson, hogy a munkásnők élelme­zési költségei leltehetőleg az illető törvényhatóság vagy az érdekelt községek által födöztessenek. A bizottság véleménye szerint a tanműhely ve­zetésére helyi bizottság alakítandó s a felügyelettel Rejtő Sándor ipari felügyelő megbízandó. III. A homonnai műmetszészeti tanműhely át­alakítása. A tanműhely 1880-ban 300, 1881-ben 400 frt államsegélyben részesült; az 1882. évre államsegély nem engedélyeztetett. A zempléni háziipar-egyesület, melynek föl­­ügyelete alatt áll, ezen tanműhelyt 1879. óta nem se­gélyezi s jövőre sincs azon helyzetben, hogy segé­lyezhesse. A kassai kamara múlt évben oly föltétellel adott az iskolának 200 frtnyi segélyt, hogy az jövőre egy helyi bizottság által kezeltessék. Rejtő a város, kamara, a zempléni és Kárpát­egyesület képviselőivel tárgyalt az újjászervezés iránt; a segélyezők képviselőiből új bizottságot szer­vezett s annak szabályait jóváhagyás végett fölter­jeszti. Ezen új szervezési szabályzat értelmében az iskola a segélyezők közös tulajdona lesz, föloszlás esetén a fölszerelés, anyag és pénz hovafordításáról a kormány határoz. A tanműhely részére a város helyiséget, tanítói lakást és 12 öl tűzifát ad 546 frt értékben, a kassai kamara évenkinti hozzájárulása 300 frt, az iskola bevétele kész czikkek után 300 frt, 1882. évi pénz­tári maradvány 21 frt 22 kr, összesen 1167 frt 22 kr, az állam által fizetendő 936 frt 18 kr, összes fen­­tartási költségek 2103 frt 40 krt tesznek ki. Megjegyzendő, hogy a kassai kamara az 1881. évben 400 frt segélyadománynyal hátralékban van, ennek levonásával az államsegély 536 frt 18 krra apadna le. A tervezet szerint a tanműhely műfaragászati szakiskolává alakíttatnék át, melyben a gyakorlati oktatás mellett az átalános ismeretekből s a szaktár­gyakból elméleti oktatás is nyujtatnék. Rövidebb tanfolyamokban a vidéknek faiparral foglalkozó lakossága a jobb szerszámokkal és szebb mintákkal ismertetik meg, szóval az iskola hivatása lesz egyfelől kisiparosokat nevelni, másfelől a már gyakorlatilag foglalkozó faragókat az általuk eddig készített czikkek gyorsabb és tetszősebb készítésére tanítani. Tekintettel arra, hogy a tanműhely kellő fel­ügyelet és vezetés hiányában és szerfölött silány anyagi körülményei daczára is kedvező eredményeket tud fölmutatni, mennyiben 12 növendéke a bútorasz­­talosságban haszonnal alkalmaztatott, a tanműhely fentartása, illetőleg újjászervezése elkerülhetetlenül szükséges. Ha a zempléni egyesület nem segélyezi, semmi ok arra, hogy miért tartsa meg magának a tulajdonos czímét, egyedül helyes a javaslatba hozott azon mód, hogy a segélyezők képviselőiből alakított helyi bizott­ság intézze és vezérelje a tanműhely ügyeit. Helyeselhető továbbá az ipari felügyelő abbeli javaslata, hogy jövőre az apróbb diszczikkek mellőzé­sével különösen a bútorasztalosság számára képezzen ki iparmunkásokat, mert a tanműhelyekben készített luxusczikkek kellő piaczot nálunk nem találnak s na­gyobb szükségünk van a bútoripar számára szakkép­zett munkásokat nevelni. Tapasztalat bizonyítja, hogy a luxusczikkek ké­szítésének tanítása a háziipar fejlődésére sem volt kedvező eredménynyel, ez okból szintén elégséges volna, ha a gyakorlatilag foglalkozó háziiparosok jobb szerszámokkal és mintákkal ismertetnek meg, szóval, ha nem honosítani, de a meglevőt csupán fej­leszteni fogjuk e téren. Ily módon a kiválóbb képességű háziiparosnak alkalma fog nyílni, hogy az iskolába lépve, a müfara­­gászatban nyerjen kiképzést, míg a müfaragászat­­ban kiválóbb egyének közül lehetne a budapesti ma­gasabb fokú müfaragó iskola részére tanulókat nyerni. Ily irányban a zay­ugróczi és a rimaszombati mümetszészeti tanműhelyek oktatási irány­­ is meg­változtatandó volna. Az országos bizottság a tanműhelynek mümet­szészeti szakiskolává olykér tervezett alakítását, hogy ezen iskolában jövőre a bútorasztalosságban felhasz­nálandó részletczikkek készítése taníttassék, helyesel­vén, a f. é. fentartási költségekre 900 frt segély meg­adását javaslatba hozza. Végül tárgyaltatik: IV. A kolozsvári, iparmuzeum ügye. A kolozsvári kereskedelmi- és iparkamara m. évben emlékiratot nyújtott be a minisztériumhoz, a Kolozsváron létesíteni szándékolt állandó iparcsarnok­kal egybekapcsolt iparmúzeum tárgyában. A »Közgazdasági Értesítő« m. é. 42. számában egész terjedelmében közzétett emlékirat részletesen fölsorolja azon előnyöket, melyek Kolozsváron a terve­zett iparmúzeum létesítését szükségessé teszik. Az iparmúzeum, a bemutatott tervezet szerint az első berendezésénél, fa-, fém- és agyag­iparra szo­rítkozik, berendezésére 4000 frt, évi fentartására pe­dig hasonlólag 4000 frt, s így összesen 8000 frt se­gély igényeltetik. Ezen iparmúzeummal kapcsolatban a kamara Kolozsváron egy vegykísérleti állomás berendezését is javaslatba hozza olykép, hogy ez a kolozsvári egye­tem vegytani intézetével hozassék kapcsolatba. Ezen intézet föntartási költségei 1900 írttal vannak elő­irányzatba véve. Az orsz. bizottság beható tanácskozás után azon nézetének ad kifejezést, hogy a tervezett mú­zeum fölállítását a kormány ez idő szerint ne támo­gassa ; részint azon okból, mert a technológiai mú­zeum Budapesten most van berendezés alatt, s ennél­fogva két helyen egyidejűleg a kísérletezést nem tartja ajánlatosnak; részint azonban tekintetbe veen­dőnek tartja, hogy a fennálló kolozsvári múzeum gazdag gyűjteménynyel rendelkezik, minélfogva egy új iparmúzeum alapítása helyett, egyelőre a törek­véseknek ezen gyűjtemények fölhasználására kellene irányulni. Mai számunkból fél ír melléklet van csatolva. A vidéki pénzpiac­ok helyzetéhez. Balassa-Gyarmat, január 29. Az uzsorakérdésnek, a képviselőházban, a nagy­közönség által is élénk érdeklődéssel kísért, kimerítő megvitatása alkalmából, lehetetlen volt meg nem győződni arról, hogy a vitában résztvett szónokok na­gyobb része birtokában van ugyan, az elmélet és gyakorlat által szolgáltatott mindazon érveknek és tapasztalati adatoknak, melyek e kérdés alapos meg­fejtését elősegíthetik, de kevésbé vannak tájékozva a vidék pénzviszonyait, hitelszükségleteit s azok kielé­gítési módozatait illetőleg, s el lehet mondani, hogy e részben csakis a kormányelnök s Pulszky Ágost beszédei keltettek bennünk, a vidéken, megnyugvást, mert csak az ő beszédeikben nem találtunk részlete­ket, melyek a vidéki pénz- és hitelviszonyok nem is­meréséről tanúskodnak, habár az alábbiakban rö­viden­­kifejtendők, általuk sem a méltattak kellő meg­figyelése. A földbirtokosok szenvedő váltóképességének megszorítását óhajtók által hangoztatott azon indok, hogy a földbirtokosnak, évenként egyszer vagy két­szer lévén földbirtoka után számbavehető jövedelme, a rövid lejáratú váltókölcsönök csak romlását idéz­hetik elő, legtöbbször azok törlesztését uzsorásoktól fölvett pénzzel lévén kénytelen eszközölni, csak a váltó természetéből levont elméleti okoskodás, s el­lentétben áll a vidéki pénzintézeti váltókölcsönök tekintetében fönálló gyakorlattal, mely nemcsak nem kényszeríti a földbirtokost, mig hitellel bir arra, hogy a váltó lejáratakor, annak teljes értékét lefi­zesse, de még törlesztést sem kíván s ha a földbirto­kos negyedévenként váltóját ujjal kicseréli s a kama­tokat fizeti, a váltóhitelt ép oly kényelemmel s majd­nem oly tartamosság mellett élvezheti s tényleg leg­több esetben élvezi is, mint a jelzálogi kölcsönnél, sőt a legtöbb helyen, a váltókölcsön után kevesebb , kamatot fizet, s ha hitelét csak időlegesen kívánja­­ igénybe venni, minden tekintetben áldásosabb reá nézve a váltókölcsön, mint a sok utánjárást, tiszta telekkönyvet és előleges költségeket, majd utóla­­­­gosan ismét utánjárást, kérvényezést s ezzel járó költségeket igénylő jelzálogi kölcsön. Meg kell itt jegyeznem, hogy a kissebb összegű jelzálogi kölcsönök, olcsóbbak a vidéki, mint a köz­ponti pénzintézetektől, mert a kissebb kamatláb ol­csóságát az utánjárás költségei legtöbb esetben mé­regdrágává teszik, még akkor is, ha az intézeti ügyész urak honoráriumot, mint legtöbb esetben, nem esz-­­­közölnek ki maguknak, az ügy különbeni huzavoná-­­­sának terhe mellett. A földmívesek csak százakra menő kölcsönei pedig csupán a vidéki pénzintézetek­nél eszközölhetők a fennebbi okokból. A váltóképességnek és az ezzel járó visszaélé­seknek oly korlátozása, hogy bizonyos fajú és összeg­ről szóló váltók, csupán a pénzintézetek üzletkörére szorítandók, ismét tisztán az elméleti okoskodásnak lehet szüleménye, mert minden uzsorásnak módjában leend, ezen váltókat a vidéki pénzintézetekre forgatni s intézeti váltóvá minősíteni, a­nélkül, hogy a kölcsön illetve váltó keletkezését észlelni vagy kipuhatolni lehetne. Határozottan téves és a vidéki pénzviszonyok ismeretét kizáró azon felfogás, illetve védelem is, hogy a központi pénzintézetek, esetleg az osztrák-ma­gyar bank, lényeges befolyással lennének a vidéki pénzintézeti kamatlábra, vagy azok üzletforgalmára, mert a vidéki nagyobb pénzintézetek, a központiak­tól pénzt egy­ltalán nem, vagy kivételesen, egyes esetben kölcsönöznek, sokkal több esetben ők kénytelenek feles pénzüket a központi pénzintézeteknél,leginkább a hazai első takarékpénztárnál elhelyezni. Az osztrák-magyar bank által a vidéki pénzintézeteknek nyújtott hitel igénybevétele is oly kényelmetlen és költséges is, hogy ahoz a vidéki intézetek csak szorultságból fo­lyamodnak, miután itt a váltó lejáratkor ki is fize­tendő, ismét új kölcsönnek és nem meghosszabbítás­nak lehetvén helye s igy mindannyiszor, habár rövid időre, a kölcsönösszegre s közvetítőre van szükség. A vidék e szerint legtöbb esetben, pénzügyi viszonyait illetőleg, külön tekintet alá jön, az ott gyűjtött s el­helyezett tőkék, illetve betétek majdnem kivétel nélkül fedezik, az intézet által elhelyezett kölcsö­nök összegeit, s ha vannak intézetek, melyek pénz­ért más, mondjuk a központi pénzintézetekhez fordulnak, azok bátran ki merem mondani, hogy azok a kisebb, kevés tőkével, kevés betéttel dicsekvő intézetek. Innen a tapasztalat, hogy a fővárosi, pénz­intézetek, kölcsönkamatlába, a vidéki pénzintézetek­re érezhető visszahatással nincs, aminek igazolásául elég legyen felhoznom, hogy a balassa­gyarmati ta­karékpénztár, melynek üzletforgalma pedig az öt milliót meghaladja, ez év folytán a váltó leszámíto­lási százalékot, vagy magyarán mondva kamatlábat 7°/0ról és azon időben szállította le 6°/0-ra, midőn az angol bank, s utánna a többi a kamatlábat fölemelte. A betéti kamat hullámzása már inkább hat ki a vi­dékre, mert leszállítás esetén a tőkék szívesen keres­nek a vidéki megszilárdult hitelű intézeteknél na­gyobb kamat melletti elhelyezést. Ennyit a vidéki pénz- és hitelviszonyok nem méltatott vagy nem ismert gyakorlati jelenségeiről, szemben az uzsoratörvényjavaslat és a váltótörvény revisiójának sürgetése alkalmából, kifejtettek kiegé­szítéséül. A Gazdakörből. — Január hó 31-én. A Gazdakör igazgatósága délután 5 órakor Somssich Pál el­ölete alatt ülést tartván, a jegyző­könyv hitelesítése után Huszár Istvánnak, a regáléra vonatkozólag beadott indítványa következtében a re­gale kérdés tanulmányozására Andaházy Pál, And­­rássy Manó gróf, Bánffy Béla gr., Bujanovics Sándor, Huszár István, Kemény János br., Makkfalvy Géza, Onossy Mátyás, Sztáray Antal gr., Széchenyi Imre gr., Teleszky István, Horánszky Nándor, Bossányi László Dessewffy Aurél gr., Miklós Gyula, és Dará­nyi Ignácz tagokból álló bizottság küldetett ki. Elnök a tagok figyelmét újra felhívja azon kö­rülményre, hogy február hó 2-án azaz pénteken dél­előtt 11 órakor közgyűlés fog tartatni. Kéri a tagokat, hogy a körnek tagjait a megjelenésre buzdítani szí­veskedjenek. Ezután új tagokat felvetettnek: dr. Bernát István, Bay Barnabás és báró Bornemissza Pál. * Az igazgatósági ülés után Somssich Pál elnök­lete alatt tartott nyilvános ülésen, dr Neményi Amb­­í­rus értekezett az élelmi­szerek drágaságáról különös­­ tekintettel a fővárosra. Az értekezést lapunk mellék­­­­letén közöljük. Az élénk helyesléssel és éljenzéssel fogadott­­ felolvasás után, Fenyvessy Adolf fővárosi képviselő ■ c­áfolta értekezőnek egyes állításait. A tett észrevé­­­­telekre Neményi Ambrus reflectálván, Somssich Pál­­ elnök az igazgatóság jelenlevő tagjait nyomban érte­­­­kezletre hívtn össze, az élelmezés kérdésének tanulmá­nyozására gr. Károlyi Sándor, Bujanovics Sándor, Cséry Lajos, Tolnay Lajos, Karsay Albert, Ivánka­­ Imre, Tormay Béla, Fenyvessy Adolf, Neményi­­ Ambrus és Máday Izidor tagokból bizottság kül­­­­detett ki. A KÖZLEMÉNYEK: A vetések állása és a mezőgazdasági állapot január második felében. A földmivelés-, ipar- és ke­reskedelemügyi minisztérium állandó gazdasági tu­dósítóitól folyó hó 16-tól 31-ig beérkezett jelentések szerint a vetések állása az ország nagyobb részében jónak jelezhető. A tudósítások szerint a közelmúlt hetekben a folytonosan tartó száraz hideg időjárás a hótakaró nélkül levő vetésekre káros hatással volt. Miután azonban a közelmúlt napokban, mint az az utóbb beérkezett tudósításokból kivehető, az ország túlnyomólag nagy részében bő esett, ennélfogva föl­tehető, hogy azon kár, mely a vetéseket fenyegette, részben helyre fog pótoltatni. A Dunának áradása folytán különösen Győr, Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Baranya megyék egyes járásaiban a vetések víz alá kerültek. Az egerek általi kártételekről Brassó, Csik, Háromszék és Hunyad megyék némely járásaiból ér­keznek panaszok. Állami kedvezmény a hazai iparnak. A földmive­lés-, ipar- és kereskedelemügyi m. k. miniszter egyet­értőig a kir. pénzügyminiszterrel, b. Kemény Kálmán földbirtokosnak, úgyszintén Alapi Sala­mon Aladár birtokosnak, gazdasági szeszgyára ré­szére az 1881. évi XXIV. törvényczikkben biztosított állami kedvezményeket megadta. Az első magyar iparbank ma délután 3 órakor tartotta dr. A­p­á­t­h­y István elnöklete alatt évi rendes közgyűlését. Az igazgatóság évi jelentése sze­rint, az év második felében mutatkozott pénzszükség és az üzleti tevékenység lanyhulásának ellensúlyozá­sára az igazgatóság igyekezett a bank üzletforgalmát kiszélesíteni s üzletfeleinek számát nagyobb mérvben szaporítani. Ebbéli törekvését a kellő siker kisérte, a­mennyiben a mérleg végeredménye azonos a múlt évi­vel, s az elért tiszta eredmény sem csekélyebb. Áttérve az egyes üzletágakra, a váltóleszámítolási üzlet for­galma 24.779 frt 36 kr volt s a váltótárczaállomány 1.907,914 frt 34 krra emelkedett. Ez ágban 4187 frt 15 kr veszteség mutatkozott, mely összeg a mérleg­ben leíratott. Az értékpapírokra előlegezett kölcsö­nök forgalma 6.129,856 frt 83 kr s a takarékbetéti üzlet forgalma 8.847,885 frt 57 kr volt. A tiszta nye­remény 70,242 frt 15 kr, a melyből az alapszabály­­szerű dotátiókra levonatik 16,179 frt 13 kr, s az in­tézeti tisztviselők és szolgák nyugdíjazására 2162 frt 52 kr. A fenmaradó s a múlt évről áthozott 1154 frt 53 krral 54,055 frt 3 krra szaporodott összegből 52,000 frt a forgalomban levő 4000 darab részvény szelvényeinek 13 írttal való beváltására fordíttatik, 1055 frt 3 kr pedig a jövő év számlájára iratik át. A szelvények febr. 1-től váltatnak be. E jelentése kap­csán az igazgatóság, kellő indokolással, a következő indítványt terjeszti a közgyűlés elé. Határozza el a köz­gyűlés, hogy a részvénytőke 2667 darab teljesen be­fizetendő 150 frtos névre szóló részvény kibocsátásá­val 1.000.050 frtra felemeltessék; 2. hogy minden részvényes elsőbbségi jogát, — amennyiben ezt az alapszabályok értelmében bejelenti — akként érvé­nyesítheti, hogy minden 3 darab régi részvénye után 2 darab másodkibocsátású részvényt átvehet; 3. hogy a kibocsájtandó új részvények tulajdonosai csakis a részvények kibocsájtását közvetlenül követő üzletév kezdetétől számítva élvezik mindazon jogokat, melyek a jelenleg forgalomban levő részvények tu­lajdonosait megilletik; 4. hogy az új részvények ki­bocsátása időpontjának, úgy a kibocsátás egyéb mó­dozatainak megállapítása az igazgatóságra bizatik, mely mindezeket annak idején közhírré teszi; 5. hogy az alapszabályok ennek értelmében módosíttassanak. A közgyűlés a múlt évről szóló jelentést tudomásul vette, a nyereség felosztásához a részvénytőke feleme­lése iránt tett javaslatához hozzájárult s a felment­vényt úgy az igazgatóságnak, mint a felügyelőbizott­ságnak megadta. Végül megválasztottak­ igazgató­­sági tagokat: Mandl Ferencz, Molnár Endre. Felügyelő bizottsági tagokul 3 évre: Guttmann Ádám, Guttmann Károly, Kramer Samu. póttagokul: Kerntler Gusztáv, Kern Ferencz S. Választmányi tagokul: Bachmayer György, Baliczky Sándor, id. Eggenhofer Péter, dr. Eissen Ede, Fabinyi János, Heidrich An­tal, Jamnitzky Lajos, Köbest János, Kékes Sándor, König Géza, Purman János, Schnei­der Bernát. Ezzel az ülés véget ért. A »Nemzetgazdasági Szemle«, e kitűnő szak­­folyóiratunk januáriusi száma igen változatos tarta­lommal jelent meg. A füzetnek majdnem felét H­e­r­­t­a­i Ferencznek, lapunk munkatársának czikke fog­lalja el »Az ipartörvény revisiójá«-ról. A czikk, mely első közlemény egy nagyobb tanulmányból, három fejezetből áll, u. m.: 1. A modern iparjog kifejlődése. 2. A magyar iparjog történeti vázlata. 3. Az 1872-ki ipartörvény. »A szegényügy« czímű czikkben Pólya Jakab ismerteti a szegényügy állását hazánkban, ki­mutatva, hogy mily türbetlenek és elszomorítók a vi­szonyok nálunk e tekintetben, ezután bírálatos ismer­tetésben bemutatja a szegényápolók egyletének ta­nácskozásait és javaslatait. A füzet harmadik közle­ményét Schwarz B. pályanyertes munkájának »Pénzrendszerünk megváltoztatása« első fele képezi. A jelen közleményben azon eredményre jut szerző, hogy akár az ezüst, akár a kettős, akár az arany fém­rendszer elfogadására határozza el magát monar­chiánk, mindig Németországgal közös pénzrendszerre fog jutni. A Vegyesek rovata tartalmasan van össze­állítva. A legutóbbi népszámlálás eredményének is­mertetését igen tanuságos táblázat követi az európai kamatláb ingadozásáról 1867. óta s Mudrony Pál két kis czikke, az egyikben a németországi bir­tokviszonyok alakulásának kérdését tárgyalja, a má­sikban az Észak-Amerikában felszínre került közgaz­dasági áramlatokat mutatja be. Két kisebb közle­­­m­ény az angol nép jövedelméről és a fegyencziparról szól. E kitűnően szerkesztett nemzetgazdasági folyó­iratot ajánljuk mindazok figyelmébe, kik közgazda­­sági kérdésekkel komolyabban is szeretnek foglal­kozni. A gyárak mentési felszerelése. A VII. kerületi elöljáróság elrendelte, hogy az elöljáróság elrendelte, hogy az elöljáróság területén levő összes gyárak egy elöljárósági kiküldött s a kerületi orvos által meg­vizsgáltassanak, hogy a netaláni veszély esetére van-e a gyárakban mentő eszközökről kellően gondoskodva, s hol kellő mentési eszközök nincsenek, a gyárak tu­lajdonosai köteleztetni fognak azoknak beszerzésére. A magyar királyi államvasutak igazgatósága a következőt teszi közzé: Az utóbbi időben gyakran ismétlődött oly esetek alkalmából, hogy a fővárosi közraktárakban reexpediált küldeményeknél oly czé­rek és személyek folyamodnak a reexpeditionális ked­vezményért, melyek a bemutatott szállítási okmányo­­kon sem feladó, sem pedig czímzettként nem szere­pelnek — figyelmeztetik a t­­ez.­szállító közönség, hogy ily esetekben a reexpeditióból eredő viteldíj-kü­­lönbözetek csak akkor fognak az okmányok bemuta­tójának közvetlenül kiutalványoztatni, ha az igényke­­reset indításához jogosult féltől hiteles meghatalma­zást mutat fel, vagy pedig írásban kinyilatkoztatja, hogy a bemutatott szállítási okmányok visszaadására nem tart igényt. Kőbányai sertésüzlet. A sertéskereskedelmi csarnok jelentése. — Január 31. Az üzlet csöndes. — Magyar urasági öreg neh­éz 59—60, fiatal nehéz 62’­,—63, közép 60—60, könnyű 58—59. — Szedett nehéz 58 — 59, közép 57 — 58, könnyű 56—57. — Romániai bakonyi nehéz 60—62 átmeneti, közép 58 — 59 átmeneti, könnyű 56—57 átmeneti, eredeti nehéz-----át­meneti, könnyű 54—57 átmeneti. — Szerbiai , nehéz----­-----átmeneti, közép 58—59 átmeneti, könnyű 56—57 átmeneti. — Hízó 1 éves élősúlyban 4% levonással 50—56, 2 éves 53—56 — Az árak hizlalt sertéseknél páronkint 45 ki. és 48/6 levonással kilogrammonkint értendők. Romániai és szerbiai sertéseknél, melyek mint átmenetiek adattak el, a vevőnek páronkint 8 arany forint vám fejében, megté­ríttetik. Budapesti áru- és értéktőzsde. Január 31. Gabonaüzlet. (Délutáni tőzsde.) A dél­után folyamán üzlet nem jött létre. Jegyzünk: Szokványbuza tavaszra 9.50—9.53. — Bá­náti tengeri május—júniusra 6.14—6.16. Szokvány­zat tavaszra 6.52—6.54. Káposztarepcze 1883. aug. szept. 136/8—137/8. Értéktőzsde. (Esti tőzsde.) Ma rendkí­vüli hausse volt és mindenféle hírek közreműködtek a nagy áremelkedés létesítésére. Azt híresztelték, hogy Berlinben a tőzsde megadóztatásának törvényjavaslatát visszavonták és hogy holnap fogja a bank Bécsben leszállítani a ka­­matlábat,4 százalékra, végre a conversió is­mét közbeszéd tárgya volt. Tény azonban, hogy a magyar hitelbank nagyszerű vásárlásokat eszközölt járadékokban. A bausse az egész vonalon kiterjedt és a zárlat a legmagasabb árakon történt. Jegyzéseink a következők : Magyar 4 százalékos aranyjáradék 86.30. — Magyar 5 százalékos papírjáradék­ 85.20. Osztrák hitelintézet 289.40. — M magyar hitelbankrészvény­ 284.50. — Magyar leszámítoló bankrészvények 92 Osztrák államvasúti részvények 332,50. A vásárlás még a zárlat után is tartott.

Next