Nemzet, 1883. február (2. évfolyam, 31-58. szám)
1883-02-14 / 44. szám
MKJIKESZTOSEO: Barátok tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátok-tere, Athenaeum-épület) küldendők. ESTI KIADÁS KIADÓH HVATAL: Barátok-tere, Athenaeum-épület, földsütes Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .. ......................................... 3 hónapra .......... ................................ 6 hónapra .............................................. Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenként ................... 2 frt. 6 » 12 » 1 X II. évi folyam. Budapest, 1883. szerda, február 14. 44. szám, Budapest, február 14. Londoni hírek szerint a dunai conferentia gyorsan véget fogja érni. A Bukarestből oly nagy hangon érkező tiltakozások mit sem fognak változtatni eredményein. Európa már hozzászokott a bukaresti színpadias fellépéshez és nagy szavakhoz, melyekben a rómaiak utódjai maguknak tetszenek, de hihetőleg Bukarestben magában sem igen képzelik, hogy ezek legyenek mérvadók az európai hatalmak határozataira nézve. Bukarestben egyébiránt meggyőződhettek a londoni conferentia eddigi lefolyása alatt is arról, hogy egyátalán nem úgy áll a dolog, hogy mi, az osztrák-magyar monarchia, akarnánk Románia rovására jogokat és előnyöket szerezni, vagy Románia érdekeit és dignitását csorbidítani, hogy egyátalán nem velünk, hanem átalános európai érdekekkel, ezek között persze elsősorban a hajózó hatalmak érdekeivel állítja magát szembe Románia, mikor makacs és indokolatlan oppositiójához ragaszkodik. Nekünk a dunai hajózásra nézve Berlinben hozott határozatokra egyátalán nem volt semmi szükségünk. Mi úgyszólván kezünkben tartjuk a Dunát, otthon vagyunk rajta geographiai és politikai egész helyzetünknél fogva. A tengeri hatalmak érdekei kívánták azon határozatokat, és ha mi hozzájuk járultunk, inkább concessiókép és nemzetközi előzékenységből tettük, nehogy mi legyünk a békés egyetértés akadályai. Ezt azonban csakis azon feltétel alatt tehettük, hogy ez által a helyzet reánk nézve ne legyen kedvezőtlenebb, mint eddig. Ezen feltételhez ragaszkodnunk kell amaz előleges határozatok végrehajtásánál is. Kívánjuk és kívánnunk kell, hogy jogos befolyásunk meg legyen óva, és hogy valódi garanciák nyújtassanak arra nézve, hogy a felállítandó bizottság a locális közegek önkénye ellen hatálylyal őrködhessék a hajózás szabadsága fölött. Szavazatot akarunk tehát a hajózási rendőrséget gyakorló vegyes bizottságban nemcsak közvetve, mint az európai Dunabizottság tagjai, hanem közvetlenül, úgy is, mint legnagyobb dunai hajózó , akarjuk továbbá, hogy a vegyes bizottság a feladatára szükséges hatalommal valóban felruháztassék. Ezek a mi feltételeink. Helyesli és elfogadja őket egész Európa, Románián kívül. A vegyes bizottság vagy ezen feltételek mellett, vagy egyátalán nem fog létrejönni. Ha nem jön létre, nem mi fogjuk bánni, de nem is mi leszünk vádolhatók, hogy meghiúsítottuk. Ezen vádnak ódiuma Romániára fog esni, vonalaira vonatkozó határozatokat foglalja magában, melyek a már létező vasutakat keresztezik, Tomasczuk kijelenti, hogy a javasolt határozatok a kisajátítási törvénynyel ellenkeznek és az állami kezelés számára oly szabadalmat teremt, mely voltaképen minden vasútnak megadandó volna. Rieger megjegyzi, hogy a közérdek megóvása új elvek behozatalát igazolja és csak az a kérdés, hogy ily határozatok különjavaslat alapján emeltessenek érvényre. Herbst ellenzi ezen határozatok felvételét s azt tartja, hogy azok iránt az egész kormánynak rendkívül gondos megfontolást kell tanúsítania. Tomasczuk Rieger fejtegetései ellen polemizál. Tis er elvileg nem ellenzi oly törvényes intézkedések létesítését, melyek által a vasútügy fejlesztésének elégtétetik és azt hiszi, hogy a viszonyok kellő mérlegelése után az igazság elvének is meg lehet felelni. Más kérdés, vájjon nem czélirányosabb volna-e e fontos ügynek külön törvényjavaslatot szentelni ? Mindenesetre fölötte fontos a kormányt meghallgatni az iránt, hogy az előadó javaslatával szemben mily álláspontot szándékozik elfoglalni. Herbst szintén a kormány véleményének meghallgatása mellett szól. Nitsche kijelenti, hogy a czikk az erőszakosság jellegét hordja magán, azt hiszi, hogy külön törvény volna kívánatos. Jaworski azt állítja, hogy e kérdés szabályozása nem oly sürgős, mert mindenekelőtt a cseh-morva transversális vasút kiépítéséről van szó, míg a 9. czikk már kiépített vasút forgalmáról szól. Miután még Fischer ama kívánságának adott kifejezést, hogy e fontos kérdésben magának a kereskedelmi miniszternek véleménye hallgattassák meg, a 9. czikk függőben hagyatott és a 10. vezetett tárgyalás alá. A czikk a helyi érdekű vasutakként létesítendő stanka-bischofteinitz-brzenznic-blatnai, budweis-krumaui, Oberplan (salnau)- deutschbrod-humpoletzi és neuhaus-neubystritz-beneschau-vlasimi elágazások kiépítésére nyújtandó esetleges állami segélyezésről szól. F i s c h e r a salnau-linzi, Fürth pedig a bresnicz-blatna-strakoniczi és a Kuschwarda felé haladó strakonicz-kolin-winterbergi vasútvonalakat kívánja felvétetni a 10. czikkbe. Nitsche és Tilfer Fürth indítványát pártolják. Tomasczuk azt véli, hogy a 10. czikket tulajdonkép határozat alakjában kellene felvenni a törvényjavaslatba. S cha az sajnálja, hogy a második czikk tárgyalásának megkezdése alkalmával a kormánynak nem egészen helyesen közzétett nyilatkozata az érdekelt körökben valóságos paniqueot idézett elő. Óhajtaná, hogy a kormány képviselője amaz aggályokat oszlassa el jelen alkalomból. Wittek miniszteri tanácsos kijelenti, hogy a kereskedelmi miniszter csak az ellen nyilatkozott, hogy a salnau-linzi vonal mint állami építkezés vétessék föl a második czikkbe, valamint az ellen, hogy a mühlkreise-vasútnak a salnau-budweisi vonalhoz való azonnali csatlakozása szükséges volna. A miniszter különben kijelentette, hogy mindkét vasútvonal igen figyelemreméltó helyi érdekű vasút és kilátásba helyezte, hogy mindkét vonal teljes mértékben támogattatni fog. Erre a törvényjavaslat 10. czikke az eredeti szövegezés szerint fogadtatott el. Fischer és Fürt indítványai szintén elfogadtattak, miáltal külön határozat fölvétele szükségtelenné vált. A 11. czikk továbbá a törvényjavaslat czíme és bevezetése az előadó javaslata szerint fogadtattak el. Bécs, febr. 14. A hivatalos lap közli a Buntennek, Glasgownak és Fogertynak a bécsi körvasút építésére adott engedélyt. London, febr. 14. Mint a Reuter-ügynökség értesül, a Duna-értekezlet tegnapi ülésén műszaki kérdésekre vonatkozólag tett több indítványt tárgyalt, de végleges határozatot nem hozott. A hatalmak közt láthatólag egyetértés uralkodik. Közelebbi ülés valószínűleg szombaton lesz, az ülés napja különben még nincs véglegesen megállapítva. London, febr. 14. Mint a »Morning Post« jelenti, Granville külügyminiszter a dunai conferentiában tegnap felolvasta Ghika herczeg román követ levelét, melyben utóbbi Romániának a conferentiából való kirekesztése ellen tiltakozik és kijelenti, hogy a tanácskozásokban nem fog részt venni. A bolgár képviselők pedig az ellen tiltakoztak, hogy Musurus pasa török nagykövetnek a conferentiában való részvétel megengedtetett. Az illető határozati javaslat valamennyi pontja valószínűleg vasárnap fog elfogadtatni. Kairó, febr. 13. A kártérítési bizottsághoz eddig elé csaknem 4000 felszólamlás érkezett be. A belföldi bíróságok reformjáról szóló törvényjavaslat kidolgozása már majdnem teljesen befejeztetett. Két felebbezési törvényszék fog felállíttatni 4—4 európai bíróval, mégpedig az egyik Alexandriában és a másik Kairóban. Továbbá 8 elsőfolyamodású törvényszék felállítása van kilátásba helyezve 3 — 3 európai biróval. Chartumból érkezett hírek szerint Dongáiéban fölkelés ütött ki. Newyork, febr. 14. Az áradások folyvást tartanak. Louisvilleban múlt éjjel a város alant fekvő részeit védő töltés átszakadt és a hatvan láb magasságra áradt víztömeg az ott lévő kis házakat elárasztotta. Mintegy harmincz ember életét vesztette. A német vízkárosultak javára gyűjtött összegek most a louisvillei árvízkárosultak segélyezésére fognak fordíttatni. Louisvilleban 5000—8000 ember hajléktalan. Cincinnatiban a víz a pályaudvar egy részét elsodorta, mely alkalommal ötven ember vesztette életét. Hamburg, febr. 14. (A »Cimbria«-ügy tárgyalásának folytatása.) Pann tann, a szállító-hajózási társulat gépfelügyelője, kijelente, hogy tudomása szerint némely hajók mozgóképességéről léteznek jelentések, más hajókéról azonban nem; ez a fedélzet felügyelőség dolga. Ami a hajó gyorsaságát a lassú haladásnál illeti, ez nincs megállapítva, az a parancsnok által az első gépésznek adott utasítástól függ. A társaság hajóin két jelző ágyú van elhelyezve; ilyenekkel valószínűleg a »Cimbria« is birt. Ami a védelmi rekeszek elzárását az induláskor és a köd beálltakor illeti, erre nézve nem létezik jeladási parancs ; ez tisztán a parancsnok dolga. A »Cimbria« kilencz védelmi, illetőleg biztosító rekeszszel birt. Az úgynevezett »összeütközési rekeszek« és pedig a 3., 4. és 8-ik egészen a főfedélzetig terjedtek; az 5., 6., 7. és 9-ik a középfedélzetig, a 2-ik az alsó fedélzetig. A hajó altestében levő rekeszek tolóajtókkal, a középfedélzeten levő 3., 4. és 8-ik rekesz pedig borító ajtókkal volt ellátva, melyeknek ugyan légmenteseknek kellettek volna lenniök, vájjon azok voltak-e, az tanú előtt ismeretlen. Tanú felvilágosítást ad még a szivattyúkról, melyekkel a hajó bőven el volt látva. Erre a két tanú együtt megeskettetvén, elbocsáttattak. Fiume, febr. 14. Fellmer bécsi építész, ki az itteni színház megvizsgálása czéljából hivatott ide, a színházat a mostani igényeknek megfelelő átalakításra nem találta alkalmasnak. A bizottság ma határoz a színház sorsa felett. Zágráb, febr. 14. (O. É.) A bán tegnap nála tisztelgett portorei és huccarti hajótulajdonosokból álló küldöttségnek megígérte, hogy Portoreban építendő áruraktárak érdekében a magyar minisztériumnál meg fogja tenni a kellő lépéseket. (Távirataink folytatását 1. Legújabb rovatban.) Grecsák Károly a vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1881-iki zárszámadásáról tesz előterjesztést. A bizottság nevezetesen a népnevelésnél mutatkozó 13,967 frt, a reáltanodáknál 8,050 frt, a budapesti középipartanodánál 5,070 frt, a »Néptanítók Lapja« segélyezésénél 4,352 frt, a képzőművészeteknél 5,333 frt, és a történelmi műemlékeknél mutatkozó 4,300 frt túlkiadásokat, valamint a fiumei kereskedelmi akadémiának 4,343 frt, a velenczei kiállítás költségeire 2920 frt előirányzat nélkül utalványozott összegek kiadását teljesen indokoltnak találván — a felmentvény megadását a háznak javasolni fogja. Ezután Bochkor a belügyminisztérium 1881. évi zárszámadását referálja. Az ülés további folyamáról reggeli lapunkban. A képviselőhöz pénzügyi bizottsága ma d. e. 11 órakor tartott ülésében megkezdte a közigazgatási pénzügyi biróságokról szóló törvényjavaslat tárgyalását. A tárgyalásról részletesebbet reggeli lapunkban. Táviratok. Bécs febr. 13. A vasúti bizottság tegnapi ülésén folytattatott a cseh-morva transversal vasútról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása. A I7.czikk utolsó bekezdése H1 adik előadó szövegezése szerint fogadtatott el, mely szerint a tartományok 8/10 ° C-ban megállapított maximális hozzájárulási hányadot félévi részletekben tartoznak az államkincstárnak beszállítani, ebből Morvaországra 2. 300.000 frt esik. A IX. czikknél, mely a transversalvasut azon A NEMZET TÁRCZAJA Február 14. Criquette. Regény. Irta : I.uilovic Halévy. (Folytatás.) Ami persze nagyon hizelgett Bidachenak, s e percztől kezdve a leghűbb látogatója volt Rosita páholyának. A herczeg maga mellett mutatott neki helyet egy keskeny kis divánon, az ablak és a toilette közt. Úgy voltak ott, egymás mellett szorongva a páholy fojtó melegségü légkörében. Fejek fölött voltak fölaggatva Rositának mousselin szoknyái, s szállingó csipkéi, végig húzódva a herczeg szőke fürtjein s Bidache parókáján. Rositának sokszor félbe kellett szakítani a Bidache és a herczeg közti társalgást. — Pardon uraim, mondá. S azután lábujjhegyen fölállt a díván sarkára, s eloldta a szoknyákat. Pár perczig a herczeg és a színész a szagositott fehérnemű árjába voltak belementve. Egy este ez a fehérnemű-görgeteg majd lerántotta a szinész fejéről a parókát; a herczeg különösen kegyes volt, visszatartotta, s megigazította, saját úri kezeivel. Bidache ettől elbájolva, zavartan ismétlő: — Óh herczegem! óh herczegem! S a félbeszakadt társalgás újra kezdődött. — Miről is beszéltünk az imént ? Ah, arról a furcsa új calembourgról, melyet tegnap este csinált... Mondja csak. — Csekélység, herczegem. — Mondja csak . . . kérem . . . Imádom az ön calembourgjait . . . Nem mindenki csinál olyan caembourgokat. — Ön nagyon jó, herczegem ... Eh bien, violá . . . Azt kérdeztem Landry-Raton herczegtől, hogy melyik az ábéczének leglágyabb betűje. — A leglágyabb betűje ? — Természetesen . . . nem tudta kitalálni . . . Ekkor ezt mondtam neki : — A J, ha flanelből van, quand il est de flanelle . . . — AJ? A herczeg nem értette. Kissé nehéz fölfogása volt. — Igen herczegem, le J quand il est de fan e 11 e . . . 1 e gilet de flanelle. — Ah ! gilet de flanelle ! tudom már — pompás ! pompás ! — Mon Dieu ! Hisz ez nem a régi calembourgok, a rendes calembourgok, a megszokott genrejű szójátékok közül való . . . hanem egészen új, kissé merész, kissé szeszélyes. A társalgás néha komolyabb irányba ment, s ekkor mutatta ki Bidache az ő komoly oldalait. A politika jött szóba. — Francziaországból csak akkor lesz Francziaország, mondá a herczeg, ha visszatér a legitim monarchia, ha visszatér a király. — Vigasztalhatatlan vagyok herczegem, hogy nem lehetek az ön véleményén .... de a császárság után a köztársaságban hiszek. — Én is, mormola magában Rosita fodrásza, fésűjét fogai közt tartva. A fodrász, Michel Grandin, egy kis nyurga ember, erélyes, ötven éves fejjel, 1851-ben fegyvert ragadott kezébe, elfogatott fegyverrel kezében a barrikádokon, s kérlelhetlenül Lambessába szállították. Fél esztendő múlva kegyelmet kapott, anélkül, hogy kérte volna, egy senator közbenjárására, ki semmit sem tagadhatott meg Rositának. Michel kezdetben kinyilatkoztatta, hogy nem távozik Lambessából, mert nem tudja, hogy honnan jön e kegyelem, e megszégyenítés. Végre megadta magát Rosita kéréseinek, ki ezt írta neki : »Édes Michelem, fogadja el. Nem tudok hova lenni ön nélkül. Párisban egyedül csak ön tud engem fésülni. Különben semmi hálával sem tartozik az elnöknek, nem Bonaparte kegyelmezett meg, hanem én.« Ezen idő alatt egy magas, száraz, barna, határozatlan korú, úgy negyven-ötven éves nő járt-kelt a páholyban; ki nem látszott semmit sem látni, semmit sem hallani, semmit sem észrevenni, de ki az első pillanatra mindent látott, mindent hallott, mindent észrevett. Ez Aurélia kisasszony volt, Rosita komornája. Egyszerű szabású, egyszerű színű, dísz nélküli ruháján csak egy csillogó, vakító fényességű sima gallér és kézelő volt. Volt valami apáczaszerű magatartásában, járásában, öltözetében. Mindenre szigorú szemmel ügyelt föl, s ha a dolgok nem folytak kedve szerint, ha Rosita bizalmas barátai nagyon alkalmatlanoknak tetszettek, keskeny, hideg ajkairól, melyeken soha egy mosoly meg nem jelent, Mile Aurélia rövid, metsző phrasisokat hallatott. — Ezen urak akadályozzák Madamét az öltözködésben. — Ezen urak miatt Madame elkésik a változástól. — Madame most megint későn fog a színpadra lépni, mint a múlt héten. — Mindjárt kénytelen leszek ezen urakat elküldeni. Ez urak azonban félénken szedelőzködnek öszsze zugaikban, félnek a kiutasítástól, ami már nem egyszer megtörtént rajtuk Rosita pedig, engedelmeskedve siet, sohasem ellenkezvén Aurélia tekintélyével, ki életének nagyobb részét a színházi öltöztetők, igazgatók, szerzők elleni kifakadásokban töltötte el. Mikor mindenki visszavonult szép rendben, Aurélia leült a páholy egyik sarkában levő zsámolyra, kinyitotta Rosita kis ékszerszekrényét, s előszedte lassú, szabályos mozdulattal a kétszázezer frank értékű gyémántokat, kiket senkire sem bízott, még úrnőjére sem. E páholyba jött el Criquette minden este, egy kis leckét venni a magas elegantiából és a párisi romlottságból. Gyorsan haladt, hamar elsajátította környezetének hangját és modorát. Nevettek félszeg finomságán, bohóságain és merész szójárásain. Ezt szokta mondani: »Jó reggelt herczegem«, mely nevetésre fakasztott minden jelenlevőt. S Criquette zavartalan méltósággal fogadta a választ: »Jó reggelt herczegnőm.« Csak Aurelia nem volt Criquettere semmi figyelemmel, sőt nem egyszer meglehetős hidegen kiadta neki az utat. Egy este, mikor a herczeg kevésbé szellemes, mint brutális mondást szalasztott ki, Aurelia nem tarthatván magát, röviden, szárazon félbeszakította a herczeget: — A herczegnek nem kellene igy beszélni e gyermek előtt. Mindenki elámult egy pillanatig. Rosita közbe akart lépni. De a herczeg nem hagyott neki időt. — Igaza van Aurelia, nem jól cselekedtem. Ilyenek voltak tehát Criquette estéi s ily családias viszonyban élt a bellevillei almakofa leánya azzal, kit a franczia ifjúság ez időben a legcsillogóbb, leghasznavehetetlenebb embernek tartott. Mi mások voltak reggelei. Anyja napról-napra gyöngült. Reggelenkint már nem tudott fölkelni, hogy a negyedbe mehessen bevásárolni. Criquette kilencz óra felé lement a sütőhöz és a tejárushoz. Pascal nagyon szerette volna megkímélni őt e fáradságtól, de reggeleivel nem rendelkezett. Nyugtalan lévén, hogy hasznos voltát valamiképen kimutassa, meg tudta nyerni a rendező kegyét, s beszegődött színházi látófutónak. Mindennap, reggeli nyolctól tízig kihordta az ismétlő előadásokról szóló jelentéseket, melylyel folyton huszonöt sout csatolhatott tizenöt soujához. Pascal negyven sout kapott napjára, ami már tekintélyes összeg volt. Reggelenkint, nagy kenyérrel egyik hóna alatt, a tejes köcsöggel másik hóna alatt, egy sov ára tüdővel kezében macskája számára, még úgyszólván kóczos hajjal, félig befűzött czipővel, törődött harisnyával Criquette sokszor megállt azon papírkereskedés előtt, hol a Colibri-herczegnő arczképét árulták, arany és ezüst gaze ruhában, nagy csillaggal fején. Criquette reggeli öltözetének hiányaiért nagyszerű estéjével vigasztalta magát. De Criquette anyja betegsége miatt aggódott nagyon. Eljöttek a késő májusi napok, s a szegény asszony délutánonként alig bírta magát egy padig vonszolni, a külső boulevardok gyér árnyékú fái alatt. Oly gyönge, oly kimerült volt, hogy a lépcső minden fordulójánál megállt zihálva, köhögve, a falnak támaszkodva, kezébe fogva fejét. A két gyermek nem távozott mellőle, s mikor együtt ültek mind a hárman a boulevardon, Criquette szórakoztatni akarta őt fecsegésével. — Figyelj csak, majd színházi történeteket beszélek el. . . . Ha tudnád anyám, hogy mily sokba kerül a tündéri látványosság . . . Hatezer frankba minden este ... A darab legalább is kétszázszor adatik, ha nem háromszázszor, s addig meglesz az én tíz frankom, meg a száz frankos bankjegyem is, ha a századik előadásig mindig ott leszek ... Az igazgató mondta ... s én nem fogok hiányozni soha. A látványosság után egy másik darabot fognak játszani, egy drámát, tele irtózatosságokkal, s mind akettőnknek lesz benne szerepe, Pascalnak és nekem . . . Ezt is az igazgató mondta ... Az igazgató nagyon szeret. . . sohasem halad el a színfalak mögött anélkül, hogy ne csevegjen velem. És Rosita is nagyon szeret . .. Hisz tudod . . . az a nagy szőke ... azt a tündért játsza, aki mindig haragszik. Júliusban másik lakásba megyünk, Mme Durandéba, ki innen távozik. Ott lesz egy nagy szobád, kandallóval, délre ... az utczára ... a kandallóban egész télen ropogó tűz fog égni. S ha Pascalnak is szerepe lesz, nem tizenkét frankot, hanem húsz frankot fogunk keresni minden nap. . . A pénzt félretesszük, s majd ha tavaszkor beköszöntenek a szép napok, kimegyünk a vidékre, mind a hárman, vasúton, omnibuson, mint a polgárok . . . Látni fogsz virágokat, fákat... s ez jót fog neked tenni anyám . . . nem fogsz köhögni . . . meg fogsz gyógyulni . . . Megígéred-e, hogy meggyógyulsz . . . Mondd, akarsz-e ? Criquette megölelte a szegény nőt, ki mosolygott, s édesen elandalgott az ábrándokon. Haldoklott, de nem érezte. Az isten ezt a kegyelmet gyakorolni szokta a tüdővészesekkel. Mme Brinquart, május 30-án föl akarván kelni délután, elájult. Hátraesett ágyában, s megfehéredett mint a viasz. Pascal orvosért futott. Mikor ez megérkezett, az ájulás megszűnt. A beteg csak nagy gyengeségről panaszkodott. Az orvos megvizsgálta. — Fekve kell maradnia, mondá, nem szabad beszélnie. Meg kell kisérleni fentartani benne az életet, etetni kell. Tejjel ... levessel . . . Erői nagyon, apadnak. (Folytatása következik.) A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter, egyetértőleg a m. kir. pénzügyminiszterrel, Strobl, Barcs és Kollerich czégnek Budapest főváros területén levő mezőgazdasági gépgyára részére, az 1881. évi XLIV. törvényczikk által biztosított állami kedvezményeket megadta. A képviselőház zárszámadási bizottsága ma déelőtt 11 órakor Prileszky Tádé elnöklete alatt ülést tartott. Az ülés megnyitása után Fröhlich Gusztáv a vasúti kamatbiztosításnál mutatkozó túlkiadás iránt tesz jelentést, mely szerint az a vasutakkal történt leszámolásnál mutatkozott oly összegekből származik, melyek a költségvetés készítésénél még előirányozhatók nem voltak. hírek. Február 14. Hivatalos. Kinevezések, ő felsége kinevezte albirákká: a nagybattyáni járásbírósághoz : Frits Lajos aradi törvényszéki jegyzőt, a dunaföldvári járásbírósághoz: Muraközy László jászberényi törvényszéki jegyzőt, és a zilahi járásbírósághoz : Tischler Domokos kolozsvári törvényszéki jegyzőt. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter, Jámbor Gyula kir. Józsefműegyetemi ideiglenes tollnokot ezen intézethez titkárrá nevezte ki. A m. kir. igazságügyminiszter, Gruber Alajos halasi kir. járásbirósági, és Papp Mihály budapesti kir. ügyészségi írnokokat kölcsönösen áthelyezte. A m. kir. dohányjövedéki központi igazgatóság, Mayerhoffer János és Mente József I. oszt. dohánygyártási tiszteket III. oszt. gyártási osztályvezetőkké ; Kazay Rudolf, Termatsits Kálmán és Maresch Aladár III. oszt. dohánygyártási tiszteket II. oszt. gyártási tisztekké ; Vidmár György, Theisz Károly és Hofmann Hugó I. oszt. dohánygyártási gyakornokokat III. oszt. dohánygyártási tisztekké ; végül Münzberg Győző faddi magyar kir. dohánybeváltóhivatali gyakornokot, valamint Cancziny Kálmán volt cs. és kir. consuli növendéket, és árvaváraljai lakost II. oszt. dohánygyártású gyakornokokká nevezte ki. — Névváltoztatások. Mile Pál budapesti illetőségű ugyanottani lakos saját valamint Pál és Géza nevű kiskorú fiai vezetéknevének »Váradia«-ra, Spitzer Salamon lapusniki illetőségű ugyanottani lakos, saját, valamint Bernát és Sándor nagykorú, továbbá Miksa, Simon, Róza, Géza, Adolf és Hermann nevű kiskorú gyermekei vezetéknevének »Hegyesire, Morgenbesser László gnézdai illetőségű ugyanottani lakos, Lajos és Géza nevezetű kiskorú fiai vezetéknevének »Megyesi«-re, Id. Vlnjesska János oszadai illetőségű ugyanottani lakos, szintén János nevű kiskort fiai vezetéknevének »Rő cze i«-re, özv. Matiascsik Jánosné szül. Forgács Julia, kiskorú Matiascsik Ágost-János, Matild és János-Ottó nevezetű három gyermeke vezetéknevének »Forgácsára, Nonnenmacher Ágost máramarosszigeti illetőségű ugyanottani lakos vezetéknevének »Nonai«-ra, Hresc Mihály nedeliczei illetőségű, Bogsánybányán állomásozó m. kir. próba-szolgálatban levő csendőr vezetéknevének »Zalavári«-ra és Roth Mayer ungvári születésű ugyanottani illetőségű bécsi lakos vezetéknevének»Radnai«-ra kért, átváltoztatása, belügyminisztériumi rendelettel megengedtetett. — Vásárok. Az iparügyi miniszter megengedte, hogy Jász-Alsó-Szent-György községben márczius 18 és 19-én pótvásár tartassák, továbbá, hogy Solt községben márczius hó 4 és 9-én pótvásár tartassák. — Alapszabályok. A józseffalvi casinó alapszabályai megerősittettek. — Posta. Pila barsmegyei, Dejte pozsonymegyei községekben február 16-án uj postahivatal lép életbe. — Ügyvédi kamara. A pozsonyi ügyvédi kamara tudatja, hogy Gyürky Bálint bajmóczi ügyvéd elhalálozása folytán a kamara lajstromából kitöröltetett. — Királyi adományok. Ő felsége Német-Lipcse ágost, hitv. evang. egyházközségnek, templomépitésre kétszáz forintnyi segélyt, a pozsonyi irgalmas nővérek zárdájának száz frtnyi segélyt és Gerlicze ág. hitv. ev. egyházközségnek, temploma felépithetése czéljából kétszáz forintnyi segélyt adományozott magánpénztárából. — Trefort Ágoston miniszter irodalmi műveinek egy gyűjteményét ajándékozta az állami középipartanodának. — Kitüntetés. Veterán művészünk Barabás Miklósnak kitüntetését közli a mai hivatalos lap. Az illető legfelsőbb kézirat igy hangzik: Személyen körüli magyar miniszterem előterjesztésére, Barabás Miklós festőnek és az országos magyar képzőművészeti társulat első alelnökének, félszázados művészeti jubileuma alkalmából, a harmadosztályú vaskorona- rendet díjmentesen adományozom. Kelt Bécsben, 1883. évi február hó 2-dikán. Ferencz József, s. k. B. Orczy Béla, s. k. — Uj czimzetes püspök. A hivatalos lap mai száma közli: Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem előterjesztésére, báró Hornig Károly apátkanonokot és vallás- és közoktatásügyi magyar miniszteri osztálytanácsost, scardonai czimzetes püspökké díjmentesen kinevelem. Kelt Bécsben, 1883. évi február hó 9-dikén. Ferencz József, s. k. Trefort Ágoston, s. k. — Nyugalomba lépő tábornok. Ő felsége báró Winterhalder Károly vezérőrnagynak nyudijaztatását saját kérelmére megengedte. — Külföldi rendjel viselése. A király megengedte, hogy Kallina Károly m. kir. erdőmester, a toscanai nagyherczegi polgári érdemrend diszkeresztjét, elfogadhassa és viselhesse. — Magyarosodás a felvidéken. Lapunknak írják : Sü v e t e (Gömörm.) község, kivetkőzve a pánszláv agitátorok által becsempészett ferde irányú elvekből, a magyar haza s nemzet iránti ragaszkodása s törhetlen hűsége jeléül a közelebbi napokban tartott egyházi számadó közgyűlésen azt a nevezetes egyhangú határozatot hozta, hogy kebelében egyelőre évenként négyszer magyar nyelven tartassék az isteni tisztelet. — Kerületi fogház Gömörben. Mint lapunknak írják, Kozma Sándor kir. főügyész a napokban Pelsüczön járt az ottani volt megyeház és melléképületeinek megtekintésére ; hir szerint kerületi fogháznak szándékoznak felhasználni ez épületeket. — Új zeneművek. Rózsavölgyi és társa zeneműkereskedésében megjelentek: 3 szerelmi dal zongorára és énekre Lányi Ernőtől, ára 80 kr. Rögtönzések magyar népdalok felett (Egész éjjel nem aludtam. Magas) Kolozsváry Aladártól, ára 80 kr. — Ártatlanul elitélve. A fehértemplomi törvényszék Filipp Jakab orsovai vámőrt nemrég hoszszabb fogházbüntetés elszenvedésére ítélte el, mivel egy csempészt állítólag sürgős szükség nélkül agyonlőtt. Filipp azt állította, hogy ez önvédelem volt és több természetbúvárra hivatkozott, kiknek nevét azonban nem tudta. Hiában védekezett, meg kellett kezdenie büntetésének kiállását. Már körülbelül hat hétig ült, midőn Orsova környékén több idegen úriember jelent meg, mit Filippel közölt egy ismerős. Kérelme folytán az orsovai járásbiró megidézte a természetbúvárokat és ez alkalommal Hodek Ede, a keleti egylet első titkára azt mondta jegyzőkönyvbe, hogy ő azon időben több társával a helyszínéhez közel volt és azon meggyőződésben van, hogy itt önvédelem forog fönn. A fehértemplomi törvényszék új vizsgálatot rendelt el és vádlottat szabad lábra helyezte. — Mátyás-szoba. Mint a »Kolozsvári Közlöny« jelenti, a Hunyadiak várának restauráló munkálataiból Maetz kolozsvári építész az idén a terv szerint a »Mátyás szobát« fogja elvégezni. A fényes terem ajtainak oszlopait, pillértetőit s az ajtó ékes góthivezetét kifaragták az építész kolozsvári műhelyeiben s most az ajtó famunkálatain dolgoznak. Amint ez is kész lesz, Maetz az elszállítás előtt ki fogja állítani a többi e munkálathoz tartozó ékítményekkel együtt Kolozsváron. Maetz a múlt év őszére a lovagterem restaurálását végezte be s a fedélen javított. Az idén a Mátyás szoba munkálatain kívül a korábbi javítások inpractikus volta által a fedélzeten ejtett hiányokat (az esővíz ugyanis a rossz fedés miatt sokat rontott a termeken) fogja megigazítani. — Hajótörések. A múlt hét kedden dühöngő nagy orkán alkalmával az angol partokon sok hajótörés fordult elő, melynek számos emberélet is esett áldozatul. Hartlepoolnál az »Ann Louise« gőzös szenvedett törést; egy matróz vízbe fúlt s a legénység csak rendkívüli erőfeszítés mellett mentette meg életét; a hajó és rakomány azonban tönkre ment. Cloughytól nem messze a »Clara« hajó semmisült meg s öt matróz a tengerbe veszett. Collydramnál, nem messze. Campbelltownhoz az »Aun« gőzös merült viz alá, a kapitány, az első kormányos és egy matróz vizbe fúltak. Crailnál a »Savant« sülyedt el s a kapitány és egy matróz is odaveszett. A brémai »Charlotte« brigg