Nemzet, 1883. május (2. évfolyam, 119-148. szám)

1883-05-01 / 119. szám

Budapest, április 30. Meg­vannak-e a kulturharcz elemei és feltételei Magyarországon ? Nincsenek meg. Ezt mondhatjuk a főrendiház mai ülése után is. S mondhatjuk Haynald Lajos kalocsai érsek mai beszédének és Tisza Kálmán kormányelnök nagyjelentőségű nyilatkozatá­nak daczára. Haynald Lajos bibornok- érsek czél­­zásokat tett a kath. egyháznak az államtól való függő voltára, s a más vallásfelekezete­kéhez képest hátrányosabb helyzetére. Utalt a katholikus kérvényekre, melyeknek hang­ját és kifejezéseit nem helyeselte ugyan — ő a finom modorú egyházfejedelem miként is helyeselhette volna­ — de az azok lényegét képező követeléseket jogosoknak jelentette ki. Tisza Kálmán erre óva intett mindenkit, hogy a katholikus egyház elnyomásáról re­gélő jelszavak a tömeg közé ne vettessenek, s nehogy megzavartassék azon béke a feleke­zetek közt, mely úgy a magyar állam, mint a különböző cultusok erősségét és a magyar nemzet hagyományos büszkeségét képezte. A A kormányelnök különös gondot és válasz­tékosságot használt kifejezéseiben. Nem lépett közel egyetlen jogos érdekhez sem, ellenben a leghatározottabban állást foglalt a magyar állam érdeke és a felekezetek közti béke mel­lett. Nyilatkozatában ép azért erő és erély volt, mint a többi közt, e két tulajdonság kü­lönösen jellemzi Tisza enunciatióit. De azért felettébb tévedne, a­ki, akár a kalocsai egyházfejedelem, akár Tisza Kál­mán nyilatkozatában, avagy e két beszéd ál­tal okozott sensatióban az egyház és az ál­lam közti harcz előjelét pillantaná meg. Erre nincs sem ok, sem alkalom. Bizonyság­ra első­sorban ép az a közok­tatási törvényjavaslat, melynek tárgyalását a főrendiház megkezdte. Ezt a javaslatot ostro­molták protestáns felekezeti szempontból, s szenvedélyes rohamban támadta az autono­­micus jelszavak alatt harczoló, politikai csö­könyösség és a minden áron való oppositió. De katholikus álláspontról egyáltalán nem, vagy csak csekély mérvben volt támadások­nak kitéve. Ezt legjobban demonstrálták ma épen a főrendiházban, s épen a katholikus főpapok, a­kik, mint Schlauch Lőrincz, Samassa József, s maga Haynald Lajos, egyben-másban találtak kifogásolni valót a javaslatban; de egészében elfogadták, s az egyház érdekeivel megegyeztethetőnek tartot­ták azt. Miért? Mert mit sem változtat a kath. egyház irányában a statusquó-n. Csakis a protestán­sok irányában terjesztette ki, miként Tisza Kálmán is kifejezte, az állam befolyását azon határokig, amelyekig az állam érdeke miatt okvetlenül el kellett menni. A középoktatási törvényben tehát, amelyhez hasonló reform másutt heves, a társadalmat megrázkódtató zivatarokat szokott előidézni, nem képezheti az állam és az egyház közti harcznak még ürügyét sem. E harcznak vihar­anyagát annál kevésbbé fedezhetjük fel másutt. A kötelező pol­gári házasság, még ha a rá vonatkozó javas­lat a parlament asztalán feküdnék, sem ké­pezhetné ezt. Hiszen a legkatholikusabb álla­mokban kötelező polgári házasság van, s e czímen még csak egy felhő sem suhant át az egyház és az állam láthatárán. S hozzá a kötelező polgári házasságról szóló javaslat nemcsak a ház asztalán nem fekszik, hanem még munkába sincs véve. Avagy talán az általános vallás­­szabadság magna chartája képezné a Pandora szelenczéjét, melyből a culturharcz zivatara fogna kitörni ? Irányi Dániel minden évben megteszi idevonatkozólag indítványát. S ha az elfogadtatnék, ebből sem származnék a Felekezetek háborúja, vagy épen a katholi­kus egyház hátránya. Hiszen a franczia alkot­­mányczikkek, s különösen az 1793. június 24-diki törvény fel nem idézték az állam és az egyház békéjének felmondását. Pedig Francziaország kiválólag katholikus állam. De Iványi minden évben hiába terjeszti be határozati javaslatát. Nem mintha a kormány cultúrharci felidézésétől tartana, hanem azért, mert a tényleg létező partiális törvények, a­melyek minden elismert vallás gyakorlását biztosítják, a gyakorlatban felesle­gessé tesznek egy hangzatos elvi enunciatiót. S így egyszersmind megaka­dályoznak egy tán heves vitát, melyre semmi szükség sincs. Az állam és az egyház közti békét tehát ez oldalról sem fenyegeti veszély. De katholikus kérvények, s az ultra­montán sajtó czikkei azt kezdik hangoztatni, hogy a katholikus egyházat az ál­lam elnyomja Magyarországon. Hogy az nem szabad, nem független, a többi felekezetekhez képest hátrányban van. És Haynald Lajos, a bíboros főpap mai beszé­dében megcsendült ama panaszok viszhangja, Tisza Kálmán kormányelnök azonnal utalt azok alaptalanságára. Miért hátrányos a ka­tholikus egyház helyzete Magyarországon, s valóban hátrányos-e ? A közjog és a magyar történe­­lem minden lapja megc­áfolja a pa­­naszkodókat. A magyar állam és a ma­gyarországi katholikus egyház fejlődése egyi­k magyar király, mint a katholikus e­g­y­h­á­z legfőbb patronusa viseli az »apos­toli« czimet. Az 1723. 21. t.-cz. közjogunkba iktatta azon tételt, hogy a magyar király csak katholikus lehet. A koronázás a ka­tolikus egyház szertartásai szerint tör­­énik. A főpapok az ország legelső rendjét képezték, s most is magas méltóságuknál fogva ülnek a felsőházban. Hogy Samassa a középoktatási javaslatot ma kritizálhatta és Haynald Lajos bibornokérsek sensatiót okozó beszédét tarthatta, azon kitűnő előjo­goknak köszönhetik, melylye­l a ma­gyar alkotmány a katholikus de­rűst felruházta. Hiszen a protestáns su­­perintendensek ma sincsenek a felsőházban. A katholikus főpapok állása tehát a protestáns felekezetek főpapjaihoz képest nagyon is elő­nyösnek mondható. S hogy a többi előnyről ne szóljunk, kérdjük, el van-e nyomva, hát­rányban van-e azon egyház, melynek ily jo­gai, több, előj­ogai vannak? Kérdjük, pa­­naszkodhatik-e elnyomatásról a katholikus egyház nálunk, ugyanazon egyház,mely An­gliában egy sociális forradalom se­gélyével vivta ki elismertetését, melynek hívei állami hivatalt nem viselhettek, s egész Gladstone reformjáig az 1869-i törvényig súlyos adóterhet viseltek az anglican állam­egyház javára, s amely egyháznak főpapjai s Angliában ma sem egyenlő joguak az angol egyház püspökeivel? Avagy,ki­­válólag katholikus államokra térve át,panasz­­kodhatik e elnyomástól azon egyház, melyet Francziaországban megfosztottak javaitól, fő­papjait tisztes szegénységre redukálták; állam, törvényhozás és sajtó egy század óta folyton harczban áll vele? Azon egyház, mely Olasz­országban lábbal tiportatott s mely Belgium-­­ ban, melyet még az 1848-diki politikai viha­rok is elkerültek, a felfegyverzett ultramon­­tanismust vitte nyílt rohamra a liberális kor­mányok ellen? Szóljunk-e még a németor­szági és oroszországi katholikus egyházról, a a kanzel-paragraphusokról, a száműzött, vagy bebörtönzött, javadalmaiktól megfosztott, Szi­bériába hurczolt, a lengyel forradalom vér­­özönébe fojtott katholikus clerusról, főpapok­ról? Összehasonlítsuk-e a magyar katholikus clerus sorsát más clerusokéval, azokkal, me­lyek az egyháznak nemcsak harczoló, hanem vérző hadseregét képezik ? Nem, az összehasonlításra nincs szük­ség, hogy kitűnjék, miszerint ezen a föld ke­rekségén nincs állam, ahol a kath. egyház oly kiváló helyezettel, clerusa oly méltóság­gal és jóléttel birna, mint Magyarországon. Nem panaszoljuk ezt fel. A katholikus egyház és clerus Magyarországon megérde­melte nagy előjogait. Államalapító, állam­­fentartó missióval birt, melyet fényesen oldott meg. De ha nem panaszol állam, törvényho­zás, sajtó, közvélemény, tiltva kell hogy le­gyen azon panasz is, mely a magyar államot a katholikus egyház elnyomásával vádolja, s irigykedve látszik tekinteni a protestáns fe­lekezetek állítólagos előnyeire. Ha ennek a panasznak egyátalán van értelme, csak ezt jelentheti: a hálátlanság. Kétségtelen, hogy a katholikus egyház előnyeiben hátrányok is foglaltatnak. A dol­goknak azonban ez csak természetes rendje. A protestánsok az államtól mit sem nyerve,­­ nem támogatva, hanem hosszú harczok után csak megtűrve, bizonyos határokig függetle-­­­nül szervezkedtek az állammal szemben. A­­ katholikus egyház ellenben összenőtt az ál­lammal, maga volt az állam. A közös or­ganismus szervei összevegyültek, néha azo­nosakká lettek. Nem lehetett megmonda­ni, hol végződik az állam, s hol kezdő­dik az egyház és megfordítva. Az egyház állami feladatokat teljesített, s mint ilyen szerezte óriási vagyonát. A feladatok és functiók az újabb korban kezdtek megosz­­lani, szétválni, a magyar állam és a magyar katholikus egyház azonban még ma sem vált szét, s bizonyára az egyháznak van leg­kevesebb érdekében, hogy a teljes szétválás egyhamar bekövetkezzék. Dis­­raelinek Tisza Kálmán által idézett sza­vai óva inthetik a katholikus derűst az ágytól és asztaltól való, vagy a végleges separatió kö­vetelésétől. Ezek a szavak nem mulasztották el hatásukat Angliában, hol a Gladstone­­féle reform alkalmával kitűnt, mi történnék, ha az anglican egyház elválnék az angol ál­lamtól. Az ír államegyház megszün­tetése után, az írországi püspökök, kik felváltva négyen-négyen ül­tek a felső házban, megszűntek a lordok házának tagjai lenni. Az in­telem nem maradhat nálunk sem hatás nélkül. A közjogi szétválás maga után vonná nemcsak azon előjogok kérdésbe helyezését, melyekkel a katholikus egyház még mindig bir, hanem egyszersmind a vagyoni l­i­­quidatiót is. Vizsgálat alá vétetnék — s pedig nem puszta akadémikus discussió alakjában — mi illeti meg az államot, mi az egyházat. S ha az egyháznak lennének kanonistái, az államnak sem hiányoznának koronajogászai. Sőt alig­ha a theoretikus jogászok döntenének e nagy horderejű, az állampolitikát is érintő kérdés felett. Ezeket a kérdéseket egyébiránt a katho­likus főpapok nem feszegetik. Ma sem tették, a főrendek ülésén. Nem is lenne menthető, bár czélzások által a közvéleménybe az egyház és állam, valamint a felekezetek háborújának tüzét vetni, s felbátorítani az ultramontán sajtó által úgy is felerőszakolni akart katho­likus mozgalmat. E mozgalom, ha annak er­kölcsi és anyagi háttere lesz, kétségkívül ká­ros lehet az államra, de bizonyára károsabb lesz az az egyházra, s különösen a katholikus clerusra nézve. Tisza Kálmán tehát csak államférfi­ és hazafias kötelességét teljesítette, mikor figyelmeztetett a kettős veszélyre. De egyszer­smind megmutatta, hogy a reactió, bármily alakban, agrarismus, antisemitismus, vagy ultramontanismus alakjában nyilatkozik,­­ benne mindig combattans ellen­félre talál. Ellenfélre, ki a magyar libera­­lismus élén állva, harczol a közszellem vissza­lépő iránya ellen, támogatva minden valódi liberális ember, tehát az ország intelligentiája által. Az ultramontanismussal egyébiránt még harczra sem kerül a dolog. Ahol az állam és az egyház közt annyira nincs ellentét, mint nálunk, ahol az összetűzésre még alkalom is alig kínálkozik; a­hol a papok első­sorban a magyar haza, s csak azután az egyház fiai; ahol a katholikus egyháznagyok oly büsz­­­kén hangoztatják az állam érdekeit, mint ma a felsőházban egy püspök és két érsek, ott culturharczról, az egyház és állam hábo­rújáról szó sem lehet. Nincs. A magyar politikának nagy előnye, a magyar nemzetnek büszkesége ez. De egy­szersmind nagy biztosítéka a kath. egyházjo­­gainak és senki által megháborítani nem akart békéjének. B. G. A képviselőház 1. évi május hó - én kedden d. e. 10 órakor ülést tart. Napirend : Az 5. és 6. csendőr­kerületi parancsnokságok legénységi állományának ideiglenes kiegészítéséről szóló törvényjavaslat tár­gyalása. A főrendiház folyó évi május he 1-én d. e. 10 órakor ülést tart. Napirend: A középiskolai oktatás­ról szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekez­letén a pénzügyi közigazgatási bíróságról szóló tör­vényjavaslatot tárgyalta. Ezt megelőzőleg Hegedűs Sándor indoko­lására vita nélkül elfogadtatott az a.­gácsországi vasúttársasággal való leszámolásról és a fiumei petroleumkikötő kiépítésé­ről, nemkülönben a közösügyi költségek fedezéséről (1880. és 1882.) szóló kétrendbeli törvényjavaslat. A pénzügyi bíráskodásról szóló törvényjavaslat vetetvén fel, azt szintén Hegedűs Sándor előadó indokolta. A tárgyalásban részt vettek : T­r­l­e­s­z­k­y István, Vucsetich István, Éles Henrik és Pri­­leszky Tádé. A törvényjavaslat erre átalánosságban elfogad­tatván, a részleteknél szót emelnek: Mandel Pál, Porubszky Jenő, Karuch József és Kap­isz­­tory József. A tárgyalás folytán többször fölszólalt S­z­a­­páry Gyula gr. pénzügyminiszter, kivel a pénzügy­minisztérium részéről Márffy miniszteri tanácsos volt jelen. Végül a törvényjavaslat a pénzügyi bizottság szövegezése szerint részleteiben is elfogadtatván, az értekezlet véget ért. A külügyminisztériumban Szögyény László osz­tályfőnök előléptetése nyomán megürült helyre mint az­­Orsz. Értesítőnek* Bácsiról Írják Pasetti ber­lini nagykövetségnél alkalmazott nagykövetségi ta­nácsos fog kineveztetn. Mayr bárónaki Bukarestből elmozdításáról épen nincs szó. Melyek a sürgős katonai ügyek? Az ő felsége személye körüli m. kir. miniszter felhívta a törvény­­hatóságok figyelmét arra a körülményre, hogy a »sürgős katonai ügyek« alatt, melyek közvetítését e minisztérium elvállalta, csak a behívó jegyek s avató­rvek kézbesítése, védköteles egyének kinyomozása s általában csak a szoros értelemben vett állítási ügyek érthetők. Az illetőségi kérdéseknek terjedelmes leve­lezést igénylő tárgyalására azonban kellő munkaerő hiánya miatt, ezen minisztérium abban az esetben sem vállalkozhatik, ha az illetőség megállapítása a védkötelesség szempontjából válik szükségessé. Fel­kérte ennélfogva a törvényhatóságokat, hogy ily esetekben az illető osztrák hatóságot közvetlenül keressék meg, mi nehézséggel annál kevésbé lehet összekötve, mert e hatóságok a cs. kir. belügyminisz­térium által utasítva lettek, hogy a magyar átiratok­nak eddig a minisztérium által közvetített fordításá­ról jövőben önmaguk gondoskodjanak. A képviselőház véderőbizottsága ma délután 5 óra­kor Tisza László elnöklete alatt tartott ülésé­ben tárgyalta a magyar királyi honvédségi L­u­d­o­­vika-akadémia felállításáról szóló 1872. évi 16. t.-cz. módositásitása tárgyában benyújtott törvényja­vaslatot. Az ülésen a kormány részéről jelen voltak: Tisza Kálmán miniszterelnök, Ráday Gedeon gr. honvédelmi miniszter, továbbá F­o­r­­­n­y­á­k tá­bornok. Elnök az ülést megnyitván, megkezdetett a napirenden levő törvényjavaslat tárgyalása. C­s­i­k­y Kálmán előadó megjegyzi, hogy önér­zettel foglalkozott a törvényjavaslattal; a javaslat katonai czélja az, hogy a tettleges állományban levők jobban kiképeztessenek, és hogy a szabadságolt állo­mány kiegészíthető legyen; pénzügyi szempontból előnyös, mert nem terheli a honvédség költségvetését. Szóló a törvényjavaslatot átalánosságban elfogadásra ajánlja. Tischler Vincze csatlakozik átalánosság­ban Csiky fejtegetéseihez, miután e törvényjavaslat által lehetővé válik, hogy honvédségünk tiszti kara a hadi tudomány mai magas fejlettségének megfelelő­ig kiképeztessék. A maga részéről szintén elfogadja a törvényjavaslatot. Helyesli a törvényjavaslat azon intézkedését, mely szerint külön tanfolyam szervezte­tek a tényleges és ismét külön a szabadságolt állo­mányú tisztek részére, miután egészen más igények támasztandók a tényleg szolgálók és ismét egészen mások a szabadságolt állományú tisztek irányában. Nagy István szívesen ad kifejezést a minisz­ter iránti elismerésének s miután a törvényjavaslat a honvédségre nézve előnyös, maga részéről is elfogadja azt, azon reményben, hogy e javaslat által a magyar tiszti akadémia felállításának eszméje elejtve nincsen. Ráday Gedeon gr. honvédelmi miniszter megjegyzi, hogy ő e törvényjavaslatban a honvédség jövőjének mintegy alapkövét látja, melyet nem hoz semmi összeköttetésbe azon kérdéssel, melyet Nagy István érintett. Éber kérdésére a honv. miniszter azt válaszolja, hogy a szervezett 60 helyet nemcsak nem tartja soknak, de ellenkezőleg: ha a pénzügyi helyzet megengedné, bizonyára 120 helynek felállítását aján­lotta volna. Végre azon reményének ad kifejezést, hogy e helyekre elégséges jelentkező lesz. A bizottság ezután a törvényjavaslatot átalá­nosságban elfogadta. A részletes tárgyalásnál 2. és 5. §§-án némi irályi módosítások történtek. Ezzel a törvényjavaslat tárgyalása befejezte­tett s az Ülés esti fél 8 órakor véget ért. Somogy megyéből írják lapunknak : F. hó 26-án C­s­é­p­á­n Antal alispán elnöklete alatt tartotta a megye állandó választmányának ülését, a megye ház­tartásának és területi új beosztásának rendezése tár­gyában. A tárgyak fontossága s a közvetlen érde­keltség szokatlanul népessé tette az ülést, s választ­mányi tagok majdnem teljes számmal jelentek meg. Első­sorban a szolgabirói területek megváltoztatása vétetett tárgyalás alá, mely azonban mint időszerűt­len csakhamar elejtetvén, az állandó választmány a megye háztartása, illetve a tisztikar létszáma és fize­tésének megállapítása feletti vitába bocsátkozott. A vita különösen a fizetések megállapításánál, nagyon heves jelleget öltött. Az állandó választmány javas­lata, melyet a májusi nagygyűlés elé terjesztend, a tisztikar fizetését, illetőleg a következő: alispán 2000 forint fizetés, 300 frt­ntiátalány, lakás, fűtés, vilá­gítás, természetben. Főjegyző 1500 frt, lakás, fűtés, világítás, I-ső aljegyző, 1200 forint, 300 frt lakpénz. Il-ik aljegyző 1000 frt, 200 frt lakpénz, III-ik al­jegyző 700 frt, 200 frt lakpénz. Tiszti ügyész 1200 frt, alügyész 1000 frt. Főorvos 1000 frt, lakás, föl­dek. Pénztárnok 1500 frt, alpénztárnok 1000 frt. Tiz írnok, egyenkint 650 írttal. Számvevő 1200 frt, alszámvevők 800 frt. Árvaszéki elnök 1500 frt. Ül­nökök 1600 frt, 2-ed oszt. 1200 frt. Közgyám 800 frt, árvaszéki jegyző 1200 frt, könyvelő 1200 forint, segédkönyvvezető 800 frt. Állatorvos 700 frt. Levél­tárnok 1100 frt. Iktató 750 frt, kiadó 750 frt, 8 já­rásorvos egyenkint 400 frt. Két állatorvos egyenkint 400 frt fizetés és 100 frt állatalány. Központi állat­orvos 700 frt, kulcsár, kapus 250 frt és ruha. 24 külső hajdú egyenkint 300 frt és ruha. Házi szolgák 240 frt, nyomdász 1100 frt. Szolgabiró 1800 frt, ott hol a megyének helyisége nincs, az alispán fogad fel hi­vatalos helyiséget, úgy a fűtést és világítást a me­gye adja természetben ; irodaszerekre 100—120 frt átalányt. Segédszolgabiró 1000 frt, 2-ed osztályú 800 frt. 8 gyakornok egyenkint 420 forint, írnok 600 frt stb. A dologi kiadásokra körülbelül 8500 frt irá­­nyoztatott elő. Az egész administratió kerülne körül­belül 106—107 ezer írtba s igy, miután a kormány e czélra 89.500 irtot ad, csakis a különbözet lesz fe­dezendő. A megye szolgabirói kerületeinek rendezési tárgyalásánál kimondatott, mikép a szolgabiró ott tartozik lakni, hol a járásbíróság székhelye van. A magyarországi hatóságok és közkórházak egy­más közti pénzforgalma körüli eljárás szabályozása iránt, a belügyminiszter részéről közelebb a követke­ző körrendelet bocsáttatott ki: A horvát bán úr a közmunka és közlekedési miniszter úr közbenjárását arra nézve kérte ki, hogy a magyarországi hatóságok a horvátországi közkór­­házaknak megtérítendő kisebb összegű gyógyköltsé­­geket, költségkímélés szempontjából, ezentúl posta­utalványnyal küldjék és erről a kórház gondnok­ságát külön levélben értesítsék; s minthogy a posta­­utalványok díja a feladás alkalmával fizetendő, ezen postaköltség a feladandó gyógyköltség összegből le­­vonassék, és a kórháznak csak fenmaradó rész utal­­ványoztassék oly formán, hogy a c­ímzett egyidejű­leg az utalvány szelvényén a történt levonásról és an­nak összegéről értesíttessék. A fentebbi kérelmet a közmunka- és közleke­dési miniszter úr, további intézkedés végett, azon kér­dés hozzácsatolása mellett közölte velem, várjon nem volna-e czélszerű, a postai kezelés egyszerűsítése czél­­jából és az egyöntetű eljárás kedvéért, ezen javasolt eljárást a magyarországi hatóságok és közkórházak egymásközti forgalmára is alkalmazni ? Ezen ügy a pénzügyminiszter úr hozzájárulá­sával tárgyaltatván, s miután ezen eljárás a gyógy­­költségösszegek illető helyre juttatása módjára néz­ve előnyösnek találtatott, úgy a magyarországi ható­ságok által a horvát közkórházaknak megküldendő gyógyköltségekre, valamint a magyarországi hatósá­gok és nyilvános hazai gyógyintézetek s közkórházak egymásközti forgalmára nézve elfogadtatott. Miről a törvényhatóságot alkalmazkodás és a saját hatáskörét illető további megfelelő intézkedés végett értesítem. A mérsékelt ellenzék ma Ernuszt Kelemen elnöklete alatt értekezletet tartott, melynek napirend­jét a következő törvényjavaslatok tárgyalása képezte: u. m. a fiumei kikötőben építendő kőolaj kikötő-me­­dencze létesítése iránt benyújtott törvényjavaslat, — az első magyar-gácsországi vasútra vonatkozó 1871. 38. és 1875. 11. törvényczikkek némely határozatai­nak módosításáról, — az 1882. évi közösügyi költsé­gek fedezése czéljából a magyar korona országai ál­­ól pótlólag fizetendő összegről, — és a pénzügyi közigazgatási bíróságokról szóló törvényjavaslat. Az értekezlet ezen törvényjavaslatokat hosz­­szabb eszmecsere után, melyben Tomcsányi, Szilágyi Dezső, Horváth Lajos és mások részt­vettek, általánosságban elfogadta. Ezzel az értekezlet véget ért. Katonai összeesküvés Oroszországban. Péter­vár­r­a­l jelentik a »Press­e«-nek, hogy ott múlt kedden egész csöndben elfogtak nyolcz tisz­tet, köztük egy ezredest, a­ki a konstantinov-apród­­iskolában tanár, két tüzér és három tengerész tisztet. Megelőzőleg tizenhat embert fogtak el Szmolenszkben, a­kik többnyire tüzér tisztek. Egyszersmind Permben és Jekaterinoszlávban is tör­téntek elfogatások. Azt állítják, hogy elágazó katonai összeesküvés nyomára jöttek. Az összeesküvők szoros viszonyban állottak a régi terroristákkal és külön végrehajtó bizottságuk volt. A főbizottság székhelye Szmolenszk­ben volt, a permi és a jekaterinoszlávi bizottság csak filiálisok voltak. Az összeesküvés czélja az absolut uralom megdöntése és főképen a Romanov dynastia megbuktatása. Az összeesküvők továbbá a köztársa­sági formával akarták megajándékozni Oroszor­szágot. Szmolenszkben nagyon fontos írásokat talált a rendőrség, a­melyekből kitűnik, hogy az összeeskü­vők közvetlenül a koronázás után akarták megkez­deni az acttót. A koronázást nem akarják zavarni sem a terroristák, sem más forradalmárok. P­éterváron csöndben történtek meg az elfoga­tások, de Szmolenszkben lett mind a két fél, és­­ itt nagyszámú javított bombát találtak. T­áviratok. Bécs, ápril 30. (E­r­e­d­e­t­i t­á­v­i­r­a­t.) A »Pol. Corr.« bukaresti tudósítója szerint Karagyorgyevics Sándor és Péter, a­kik több nap óta Bukarestben időz­nek, biztosítják, hogy ott csak Romániában fekvő bir­tokaik kezelése végett időznek. Az illetők hivatalos román egyénekkel nem közlekednek. Bécs, ápril 30. (E­r­e­d­e­t­i t­á­v­i­r­a­t.) A »Pol. Corr.« félhivatalos tudósítása jelenti: Az Ausztria- Magyarország és Francziaország közt kötött keres­kedelmi szerződés, a­mely máj. 15-én lejárt volna, meghosszabbittatott 1884. febr. 29-ig. E megállapo­dás az illető parlamentek elé fog terjesztetni, de nem lehet kételkedni,hogy a parlamentek szentesíteni fog­ják a szerződést. Bécs, ápr. 30. Nikolics Fedor báró, Bosznia és Herczegovina polgári kormányzója, Serajevóból ide érkezett és ma Kállay közös pénzügyminiszternél lesz ebéden. Az ebédre Minkus, az itteni Union-bank igazgatója is hivatalos. Neuwied, ápr. 30. A román királyné ma reggel ide érkezvén, a herczeg által fogadtatott. A királyné a herczegi palotában szállott meg. Berlin, ápr. 30. A »Norddeutsche Alig. Ztg.« következőket írja: A »Moniteur de Rome« közleményei igazoltnak tüntetik föl azon aggodalmat, hogy a conservatív párt­nak Windthorst indítványaihoz benyújtott határozati javaslata a tárgyalások menetére hátrányos és a kormány feladatát megnehe­zíti. Schlözernek a vatk­án fokozott reményei­vel szemben sokkal nehezebb állása leend, mint ezelőtt csak nyolcz nappal is. Berlin, ápril 30. (Eredeti távirat.) Lobbe, Cossuth levélhordó gyilkosa, a mai esküdtszéki tárgyalás folytán, saját teljes beismerése folytán, bűnösnek monda­tott ki és halálra ítéltetett. (»N. Fr. Presse.«) Berlin, ápr. 30. Lobbe, ki Cossuth levélhordó­nak meggyilkolása és megrablása miatt volt vád alatt, halálra ítéltetett. Berlin, ápril 30. A »Nordd. Alig. Zig. azon eseményekről szólva, melyek az osztrák képviselőház­ban az iskolai törvényjavaslat tárgyalása alkalmával előfordultak, a »Neue freie Presse«-vel szemben azon ellenvetést teszi, hogy azon körülmény, hogy a kor­mány nem oszlatta fel a képviselőházat, mihez alkotmányszerűleg joga van, egyes-egyedül azon en­gedékenységnek tudandó be, melyet T­a­a­f­f­e gróf miniszterelnök s a parlamentárizmussal szemben oly nagy mértékben gyakorol. Hogy az ellenzék már rég nem sürgette ez in­tézkedést, világosan bizonyítja, hogy az új választá­sok kilátásai az öt forintos szavazók és az ipartör­vény reformjának élvezői által befolyásoltatni fog­nak, de semmi esetre sem az ellenzék javára. Ha Taffe gróf eddigelé még nem oszlatta fel a képviselőházat, az abban leli magyarázatát, hogy a világ előtt be akarja bizonyítani, hogy a kormány programmja, mely reformok létesítését czélozza a képviselőház jelenlegi összeállítása mellett is kivihető. Az ellenzéki szónokok kihívó magatartása a dolgok ezen állásán nehezen fog változtatni s az er­kölcsi veszteség elodázhatatlanul a ház azon pártját érné, mely a tegnapelőtti végszavazás alkalmával számra nézve is kisebbségben maradt. Grácz, ápr. 30. A »Grazer Ztg.« ő felségének Gráczban való tartózkodásának programmját közli. Stockholm, ápril 30. A kamara mellőzte azon indítványt, hogy Svédország semlegessé nyilváníttassék, miután a külügyminiszter kijelentette, hogy valamennyi hatalom kor­mánya tudja, hogy Svédország csak önálló­ságának megvédésére fog háborúba elegyedni. A titkos szerződésekről, valamint a dynastiá­­val Svédországot illetőleg kötött egyezmé­nyekről szóló hírek a leghatározottabban va­lótlanok. Páris, ápril 30. A »Telegraphe« szerint B­o­u­r­c­e a pekingi franczia követ, ki már vissza­hivatott volt, azóta felszólíttatott, hogy további ren­delkezésig Chinában maradjon. Páris, ápril 30. A miniszterelnök kívánságára a kamara elhatározta, hogy a költségvetési bizottsá­got szombaton választja meg. Ferry azon reményét fejezte ki, hogy a lyoni vasúttal kötött szerződés a hét folyamán alá fog íratni. Róma, ápril 30. A Sciarra-téren történt Oberbank miatti tüntetésben részes 22 vád­lott ellen, május hó 16-án kezdődik a bűn­­per, az esküdtszék előtt. Róma, ápril 30. (Eredeti távirat.) Az itteni franczia nagykövetség megkapta kormányának a tunisi capitulatiók rendezé­sére vonatkozó javaslatait. E javaslatok a többi kabinetekhez küldött javaslatoktól né­­hány ideiglenes határozatban különböznek, a­melyeket a Tunisban lakó olaszok nagyobb száma és érdekeik fontossága követel. Róma, ápril 30. Mint a »Diritto« a legmegbiz­­tatóbb forrásból értesül, Rómában a német trónörö­kösnek teljesen magánjellegű látogatását várják. Róma, ápril 30. Az »Osservatore Romano« azon kitüntetéseket közli, melyek a Vatikán és Orosz­ország közt legközelebb létrejött egyezmény alkalmá­ról adományoztattak. Giers és Dimitri gr. a Pius-rend, nagy ker­esztjét kapták. London, ápril 30. (Eredeti távirat.) " Dufferin azért siettette Konstantinápolyba való visszatérését, mert sürgős az örmény­or­szági reformok kérdése. Dufferin abban a helyzetben lesz, hogy fölajánlhassa a portá­nak Anglia esetleges katonai segítségét Orosz­ország támadása ellen, oly föltétellel, hogy az Anglia által követelt és részben angolok által végrehajtandó reformok gyorsan életbe fog­nak lépni. London, ápr. 30. (Eredeti távirat.) Az amerikai lapok nagy része a leghatározot­tabban kárhoztatja a philadelphiai ír gyűlés határozatait és vádolják a gyűlést, hogy szán­dékosan mulasztotta el a dynamitos banda és a gyilkos politika elitélését. A »Times« ezt írja: E gyűlés arra tanítja Angliát, hogy az íreket ignorálnia kell és le kell mondania arról, hogy meg nem érdemelt kedvezményekkel nyerje meg az íreket. Ha magukra hagyatnak, be fogják látni jelenték­telenségüket. A többi népeket eddig is meg­győzték már arról, hogy képtelenek nemzeti függetlenségre. A törvény erős hatalmát kell éreztetni velük, a­mi oly jótétemény, a­me­lyet még soha sem kísérlettünk meg velük szemben. Pétervár, ápr. 30. (E r e d­e t i távirat.) Az orenburgi kormányzóságból jelentik, hogy ott ko­moly zavargás támadt. Okot erre a baskírok terület

Next