Nemzet, 1883. június (2. évfolyam, 149-178. szám)

1883-06-20 / 168. szám

a kir. törvényszék előtt. Vallomásod igen nagy fon­tosságú, de mindenekelőtt azt is tudtodra adom, hogy édes apád és mostoha anyád ellenében tanúskodni nem tartozol , hogyha vallomásod­nak folyamán előjönnek olyan körülmények, a­melyek édes apád, vagy mostoha anyádra vonat­koznak, azokat a körülményeket elhallgathatod, hanem az idegenek irányában tanúskodni tartozol. Ki voltál már hallgatva többszörösen: először a vizsgáló­bíró hallgatott ki Tisza-Eszláron, megkérdezett az iránt, hogy várjon Solymosi Eszter leánynak eltűné­séről tudsz-e valamit. Akkor mit mondtál ? Tanú: Legelsőbben azt mondtam, hogy nem tu­dok semmit. Elnök: Azután később elvittek Nagy-Faluba Recsky csendbiztoshoz. Mi történt Recsky csend­­biztosnál ? Tanú: Recsky csendbiztos úrnál az történt, hogy ott azt mondták nekem, hogy valljam be szé­pen ha tudok róla, mert különben örökös rabságban leszek. Tehát ki vallottam magamtól. Elnök: Tehát Recsky csendbiztosnál éjjel azt mondták neked, hogy valid ki, mert különben örökös rabságban leszel, hogy tehát ne légy örökös rabság­ban, elkezdettél vallani, és mit vallottál? Tanú : Az 1882-ik évben, midőn összegyűltek a tisza­eszlári zsidók s ott voltak idegenek is.Schwarz Salamon tiszalöki metsző és a téglási metsző, a kinek nevét nem tudom 8 vagy */*9 óra tájban, kezdődött az ima és tartott 11 óra utánig. Akkor eltávoztak az izraeliták. Schwarcz Salamon és a téglási metsző ma­radtak és azt mondták, hogy imádkozás végett marad­nak a templomban én eltávoztam apám házába, később egy koldus zsidó ember, a­ki pénteken jött hozzánk és szombatig ott maradt, egy három vagy négy éves fiúval, és apám behitt egy leányt, a koldus zsidó pe­dig bevezette Solymosi Esztert a templomba, azt mondván neki, hogy valamit ki akarnak hozatni vele. Későbben, úgy 1­4 óra múlva a templomból jajgatást hallottam. Oda szaladtam az ajtóhoz, de miután nem tudtam kinyitni, a kulcslyukon néztem be, és láttam, hogy Solymosi Esztert a téglási és tarczali metszők lenyomták a földre, és Schwarz Salamon megvágta a nyakát, a vért kieresztette és egy cserép fazékba ön­tötte. Azután négyen a templomba mentek, úgy mint "Weiszstein Lázár, Lustig Sámuel, Junger Adolf és Braun Ábrahám, és azzal én eltávoztam a templom ajtaja mögé , nem tudtam hová tették a kulcsot, de miután a tisza­eszlári zsinagógában Solymossy Esz­tert meggyilkolták, én a kulcsot megtaláltam a pit­varablakban és bezártam a külső ajtót. Hogy a holt­testet hová tették, azt nem tudom. Elnök: Tehát nem láttad, hogy hova tették a hullát? Scharf Móricz: Úgy képzelem, hogy kivitték a pitvar ablakán és a szalmába eltették, azután pedig a Tiszába dobták. Scharf József: Le van ez írva nálad f­i­a­m ? (Mozgás.) Az elnök csendet int.).... Al­á­­san instálom a tekintetes tszéket én nem hallgathatom, hogy engem az én fiam akarjon megöletni. Elnök: Megjegyzem, hogy az ön fia egy szóval sem vádolta. Scharf József: Én is ott vagyok, a­hol a többi; követelem hogy mondja meg, hogy ki tanította őt erre a hazugságra. (Nagy moz­gás a közönség körében.) Elnök: Scharf Móriczhoz fordulva: Ismered a tiz parancsolatot, mely azt mondja, hogy hamis tanú­ságot ne tégy felebarátod ellen ? Scharf M: Ismerem. Elnök: Hasonlóképen tudod az írásból, milyen nagy büntetése van annak, a­ki hamis tanúsá­got tesz ? Scharf M: Igenis tudom. Elnök: Mindezeket tanultad. Ez, a­mit a kir.­tszék előtt előadtál, mind igaz és megtörtént dolog ? Scharf M.: Igenis. Friedmann Bernát védő: Ngs elnök úr! Éppen ezen pillanatot tartom alkalmasnak arra nézve, fel­hívni ngos elnök úr figyelmét, hogy méltóztassék a tanútól megkérdezni azt is, hogy tudja-e, miszerint itt azért, a­mit e tvszék színe előtt mond, a törvény ol­talma alatt áll, és ha igaz és nem valótlan az, nincs hatalom a világon, a­ki a miatt őtet bánthatná, fenyít­­hetné, kínozhatná ? Ő itt szabadon a nyilvánosság és a törvény oltalma alatt van, ha tehát azt érzi magá­ban, hogy nem igaz, a­mit vall, ne féljen és mondja meg az igazat. Elnök: (Scharf M.-hoz fordulva.) Ha ezt a figyelmeztést megértetted, felelj rá a legjobb lelkiis­merettel, érted-e ? Hogy ha te igazat mondasz, ne félj, nem bánt, nem bánthat érte senki sem. Scharf Móricz : Én el­mondom , mit tudok, többet nem mondhatok, mint a­mit tudok. Elnök: Igaz-e, hogy téged, midőn először Recs­­kynél beszéltél, fenyegetések közt indítottak volna bizo­nyos vallomások tételére ? Scharf Móricz: Engem nem bántott Recsky csendbiztos úr se pandúrjaival, se szóval, se egy ujjal is. Elnök : Hát későbben akkor, midőn a törvény­szék előtt állottál szólt-e neked valaki másképen, mint, hogy a tiszta igazságot add elő ? Scharf Móricz: Nekem nem szólt másképp sen­ki sem. Elnök: Az is állíttatik, hogy téged betanítottak volna arra a beszédre, a­mit előadtál ? Scharf Móricz : Engem nem tanított reá senki sem. Elnök: Ismered-e, mily roppant nagy bűntény az, melylyel te ezen embereket vádolod ? Scharf Móricz: Igen is tudom. Eötvös Károly : Nagyságos elnök úr ! Tekinte­tes törvényszék ! Példátlan ugyan az én tudomásom szerint, legalább az én gyakorlatomban nem fordult elő hasonló eset, mindamellett azt a kérést kell in­téznem a tekintetes törvényszékhez, hogy méltóztas­sék megmagyarázni ennek a tanúnak, hogy nem tar­tozik ám ő Henter várnagy kezei közé visszamenni, hanem szabadon lesz bocsátva ezen tárgyalás után és méltóztassék hozzá azon kérdést intézni, hogy ezt a vallomását nem tudja-e versben is elmondani? (Nagy mozgás és zaj a közönség közt. Elnök: A tárgyalás komolyságát ennyire pro­fanáim nem engedem, erre csupán ez lehet a fele­letem. Eötvös Károly: Bocsánatot kérek, verseket tu­dok, melyek megjelentek nyomtatásban Scharf Mó­ricz vallomásáról, tehát ez a kérdésem nem alaptalan. Elnök: Ezt a kérdést nem teszem fel. Eötvös Károly: Akkor első kérésemet legyen kegyes megmagyarázni, hogy t. i. a tanú nem tartozik többé a várnagynak őrizete alá visszamenni. Em­.: Nem tartozik. (Scharf Mhoz fordulva): Tudod, hogy mehetsz, a hova akarsz ? Scharf M. tanú: Tudom, hogy szabadon mehe­tek, a­hova akarok, szabadlábra helyeznek. (Tetszés­nyilatkozatok a közönség körében.) Elnök: Figyelmeztetnem kell a t. közönséget, hogy minden tetszés- vagy nem-tetszésnyilatkozattól tartózkodjék ; jeleztem már előbb is, hogy nagyon nagy sajnálatomra esnék valami komoly eszközhöz nyúlni a végett, hogy ezt magakadályozzam. Legye­nek türelemmel és maradjanak csendesen. Schwarcz Salamonhoz fordulva: Megértette a fiúnak a vádját ? Schwarz Sal.: Hallottam hogy beszélt, de egy sem értettem felőle. Elnök: Fordulj hozzá Móricz, és mondd meg neki, hogy mit csinált ő! Scharf M.: Maga is ott volt a tisza­eszlári zsi­nagógában . 8 vagy */19 órakor bejött a templomba és vagy 11 óráig tartott az isteni tisztelet. Azután maga ott maradt a két sakterrel, a­kik jöttek Téglás­ról és Tarczalról. Schwarcz Salamon: Én ott maradtam ? Scharf M.: Ott maradt és az a rongyos zsidó, aki ott volt mi nálunk, behívta Solymosi Esztert és bevitték a templomba, rácsukták az ajtót és meggyil­kolták.(Schwarcz Salamonhoz fordulva .)Maga elvágta a nyakát, a többiek tartották és a vért cserépbe ön­tötték. Schwarz Salamon: Hát hogy mondhatsz te ilyet, te gazember! Elnök: Ő azt mondja, hogy azon leány meggyil­kolásánál maga olyképpen vett részt, hogy maga vág­ta el a nyakát, őt azonban ne akarja semmivel sér­teni. Tessék felelni a tanúnak, de nem sérteni! Schwarz Salamon: Én nem sértem, csak azt­ kérdezem, hogyan mondhat olyat, a­mi nem igaz. Funták: Ez ngs. elnök úr oly jelenség, mely magyar igazságszolgáltatás folyamában még nem igen fordult elő; kérem tehát­­ságodat egész tisztelettel, méltóztassék az eljárási rideg szabályoktól kissé el­térni és a vádlottaknak annyi tért engedni, hogy tanú irányában a vád tekintetében állást foglalhas­sanak. Elnök: Csak azt nem engedhetem semmikép, hogy valami sértőt mondjon a vádlott a tanúnak. Funták: Sértőt nem, mert azt mondja, hogy ho­gyan mondhatsz ilyet, az nem sértő és ha védekezni akar irányában, és ki akarja mutatni állítása tart­at­­lanságát, nagyon kérem a tek. törvényszéket, hogy ezt megengedni méltóztassék. Elnök: Az ellen nincs kifogásom, hogy a maga védelmét előadja, csak sértésnek nem akarom kitenni a tanút. Eötvös Károly: Azon véleményben vagyok, hogy a vádlott is intézhet a tanúhoz kérdést, az ügyviteli szabályok ezen jogot biztosítják és nagyon kérem, méltóztassék ezen jogot ennek a vádlottnak megadni. Elnök: Még nem is kérte. Én őt felhívtam, hogy feleljen a vádra. Eötvös Károly: Ő kérdést akart intézni tanúhoz. Elnök (Schwarczhoz): Feleljen tehát rá, mit tart ezen előadásra nézve. Schwarcz: Azt mondom, hogy az nem igaz Bebizonyítom, hogy ez lehetetlen; bebizonyítom a szentírással, (derültség a közönség körében) bebizo­nyítom a világtörténelemmel, bebizonyítom élmé­nyeimmel , hogy lehetetlen, hogy egy izraelita vallási szempontból gyilkosságot véghez vihessen. Azt látja mindenki, hogy ez a fiú erre tanítva van, úgy mondja, mintha mesélne. Scharf M.: Én nem vagyok betanítva. Elnök: (Wollner vádlotthoz.) Értette, hogy e fiú azt mondja, hogy maga vezette volna a leányt templomba ? Wolner: Értettem, de miért nem mondta ne­kem ezt, ez a fiú, a vizsgálóbíró előtt ? Soharf Móricz: Akkor azt mondta a vizsgáló­bíró úr, hogy ne szóljak egy szót se, majd eljön az ideje, amikor ezt szemébe mondhatom. Wollner: Az nem igaz, mert akkor is szemembe mondhatta volna. Scharf Móricz: Akkor a vizsgáló bíró úr mondta, hogy nincs itt az ideje, hogy ezt szembe mondjam magának. Wollner (Scharf Móriccz): Az nem igaz, amit te beszélsz, mert mikor a templomból kimentem, mindjárt früstökölni mentem. Scharf Móricz : Mert akkor már meggyilkolták a leányt, Solymosi Esztert. Azután jöttek ki a tem­plomból és elmentek ebédelni. Buxbaum (németül): Nem igaz, amit ez itt be­szél. Der Hund! Der Lauskert... (Zaj.) Székely Miksa: Bátor vagyok kérni a nagysá­gos elnök urat, méltóztassék figyelmeztetni a tanút, hogy szemébe nézzen Buxbaumnak. Elnök: Nézz szemébe! Buxbaum : Szemembe mered mondani, németül mondd! Scharf Móricz: Elmondom de magyarul. Székely Miksa (Scharf Mórhccz:­ Nézz a sze­mébe, ne a bíróságra. Scharf Móricz (Buxbaum felé fordulva.) Maga is jelen volt akkor, mikor Solymosi Esztert meggyil­kolták. Buxbaum: Hány órakor volt? Scharf Móricz: 1882-ben, midőn a zsidóknak husvét előtti szombatjuk volt. Buxbaum: De hány órakor? Scharf Móricz: 11 és 12 óra közt. Buxbaum : (élénken) Én voltam ott ? pfuj! a­r­­czába köp Scharf Móricznak. (Nagy mozgás.) Buxbaum : Mutass erre tanút! Scharf Móricz: Mutassa hát elő a leányt. (Scharf József feláll helyéről és Móricz felé indul, a börtönmester Scharf József és Móricz közé áll.) Scharf József (a börtönőrhöz) Czoki! (A Scharf József mellett álló börtönőr leülteti őt; a hallgatóság közt nagy mozgás.) Buxbaum: Hazudsz! (A fiú elé lép) Scharf Móricz: Ha csendesen nem viseli magát, beviszik a dutyiba! Székely Miksa védő: Kérem constatáltatni, hogy a fiú atyja iránt ily kifejezést használt. (Tartós nyugtalanság.) Buxbaum (Scharf Móriczhoz élénken): Apádtól úgy kellene félned, mint az istentől. (Zaj a hallgató­ság körében). Szeyffert Ede: Ha nem lehet a tárgyalást csen­desen folytatni, kérnem kellene a nagyságos elnök urat, méltóztassék e termet kiürittetni, és intézkedni, hogy mindaddig míg Scharf Móricz kihallgatása folyik, a közönség távol tartassák. Elnök: Figyelmeztetem a közönséget, hogy min­den csendzavarástól tartózkodjék, mert különben saj­nálatomra kénytelen volnék a termet kiürittetni. Buxbaum: Ngs elnök úr! lehet-e elhinni olyan bolondságot, mint e fiú beszél, ezt kérdezem az egész világ előtt; hogyan lehet azt mondani, hogy ez a fiú látott volna ilyen dolgot; ilyen bolondságot hogyan lehet elhinni ? (Mozgás a hallgatóság körében.) Friedmann Bernát: Jogosnak tartom a vádlot­taknak azon kérelmét, hogy a tanú vallomását azon a nyelven tegye melyet akkor rendesen beszélt, midőn látta a vádlottakat. Ez psychologice bizonyos befolyással van arra, hogy némi megnyugtatást fog nyújtani az iránt, hogy vallomása nincs betanulva, ha el tudja mondani részletesen németül is. Midőn a vádlottak bár tudnak magyarul, de kívánják, hogy a fiú azon a nyelven mondja el, a mely nyelven azt hiszik, hogy nem taní­tották be. Elnök: Előszólitja Braun Lipót Lebit (Móricz­hoz) mondja el ezen vádlottnak is, amit látott. Scharf M.: Maga 1882-ben midőn . . . Friedmann Bernát: Németül mondja. Móricz: Csak magyarul akarok beszélni, néme­tül én nem beszélek. Friedmann: De tud — semmi közöm hozzá — németül is! Elnök: Mondja tehát szemébe vádlottnak, amit látott. Scharf M.: 1882 ben midőn husvétkor az izra­eliták nagy szombatja volt. Braun : Én nem tudok magyarul. Scharf M.: Ha maga nem tud magyarul, én meg nem tudok másképen; maga jelen volt Tisza- Eszláron. Braun: Mit tesz az, hogy jelen volt ? Scharf M.: Igen, jelen volt Tisza-Eszláron. Elnök (Braunhoz): Miért kérdi ezt? Braun: Azért mondom, mert biztosan tudom, hogy otthon nem tanulta azt a szót, hogy »jelen volt«, és nem is tudja, hogy mit tesz ez a szó. Scharf M.: Ha maga nem tud magyarul, én tudom, hogy mit jelent. Scharf József: Hiszen nem is tudott jól ma­gyarul! Braun: Az apja szegény ember volt, nem tanít­tathatta Scharf Móricz : Én jártam iskolába és tanulok most is. Elnök: (Móriczhoz) Folytasd! Scharf M.: (Braun felé fordulva.) Jelen volt az istentiszteleten V*9-kor, mikor megkezdték és az­után ott maradt. Maga, a téglási sakter és Schwarz Salamon behivtak egy leányt és meggyilkolták. Braun: Kicsoda ? Scharf M.: Maga és a téglási sakter és Schwarz Salamon. Br­aun: A téglási ? Hát én hova való vagyok ? Scharf M.: Maga a téglási! Braun : Hát hogyan volt ? Scharf M.: Behívták a leányt, levetkőztették, le­fektették a földre. Braun: Mit csináltunk ? Scharf M.: lenyomták és Schwarz megvágta a nyakát. Braun: Nem emlékszel, mit mondtál, hogy hol fogtam ? Scharf Móricz: Nem emlékszem. Braun: A vizsgálatnál azt mondtad, hogy a lá­bát fogtam? Scharf Móricz: Hát a lábát fogta. Braun : A vizsgáló bíró úr azt olvasta fel előt­tem, hogy a fejét fogtam, azután én benn maradtam és a vizsgáló bíró úr kiment, és akkor elferdítetted és azt mondtad, hogy a lábát fogtam, hogy lehet ez, igaz ? Ein.: (Móriczhoz): Azt mondja Braun, hogy azért nem mondasz igazat, mert egyszer azt állítot­tad, hogy a lábát tartotta, máskor pedig azt, hogy a fejét tartotta. Scharf Móricz: Arra nem emlékszem, hogyan fogta a téglási metsző, csak láttam, hogy tartotta. Eötvös : Kérem a fiút kikérdezni az iránt, hogy a jelenlevők közül melyik a téglási és melyik a tar­czali metsző, melyik Braun és melyik Buxbaum ? Scharf Móricz: (Braunra mutatva) Ez a téglási; (Buxbaumra mutatva) ez a tarcali. Ez pedig Schwarz Salamon. Buxbaum : Honnan ismersz ? Scharf M.: Nálunk volt 1882-ben. Buxbaum : A szobában, nálatok ? Scharf M.: Nem a szobában, de Tisza-Eszláron a templomban. Buxbaum: A templomban, a­hol negyvenen is voltunk ? A templom nem volt bezárva, mikor imád­koztunk , hogyan ismerhetsz onnan engem . Akkor mindnyájan elmentünk haza, mikor vége volt az is­teni tiszteletnek. Scharf M: én nem láttam ott negyven zsidót, ott nem volt negyven zsidó. Buxbaum : Hiszen mindig ki és be­jártak. De hát hogyan lehet az, hogy nem kiabáltál, mikor lát­tad a gyilkosságot ? Scharf M: Nem volt kinek kiabálni. Elnök: A fiú azt mondja, hogy látta, de hogy vele magával mi történt, az nem tartozik ide. Seyffert: (Móriczhoz) Mondja meg, hogy szombati napon rendesen jött-e valaki, a­ki a házi dol­gokat elvégzi ? Ki volt az ? Scharf Móricz: Bátori Gráborné. Szeyffert: Azon a napon tavai, midőn a húsvét előtti szombat volt, volt-e ott Bátoriné ? Scharf Mór: Nem. Szeyffert: Hogyan tudja, hogy nem volt ott ? Scharf Mór: Tudom, mert otthon voltam. Szeyffert: Határozottan tudja, hogy nem volt ott ? Scharf Mór: Igenis, tudom. Szeyffert: Miben állott Bátorinénak a dolga szombaton. Scharf M.: Bátorinénak az volt a dolga, hogy pénteken gyertyát teszünk az asztalra és onnan szom­baton leveszi és felteszi a szekrényre. Szeyffert: Mindig csak az asszony járt ott. Scharf M.: Az asszony is, meg a leánya is. Szeyffert: Megeshetik, hogy akkor szombaton is volt ott. Scharf M.: Nem volt Szeyffert: Azok a szomszédban laktak, miért nem ment maga utánok, ha szükségük volt rájuk ? Scharf Móricz: Azért nem mentem, mert nem küldtek. Szeiffert Ede: Nagyságos elnök úr méltóztatott figyelmeztetni a tanút arra, hogy ő nem köteles atyja­­ ellen tanúvallomást tenni, de nem méltóztatott figyel-­­ meztetni, hogy tehet vallomást atyja ellen is, ha akar.­­ Elnök (Scharf Móriczhoz fordulva) : Nem tar- s tozol, nem kötelességed atyád és mostoha anyád el­­­­len vallani, de ha akarsz, szabadságodban áll ellenük is vallani. Scharf Móricz: A­mit tudok, azt megmondom. Elnök : De önként akarsz-e szólni, ha nem kér­deznek ? Scharf Móricz: Szólok. Eötvös Károly: Szembe mondja atyjának! Szeyffert főügyészhelyettes : Néhány kérdést kívánok a tanúhoz intézni. Friedmann Bernát: A keresztkérdésekre csak az esetben méltóztassék áttérni, ha azok befejezhe­­tők, és azért kérem a közvádló urat, hogy csak azon esetben bocsátkozzék keresztkérdésekbe, ha azok egy folytán megtörténhetnek. Ha méltóztatnak kívánni, nem bánom, ha nyolc­ óráig is itt maradunk. Elnök: A­mennyiben a tárgyalásra kitűzött idő­­ vége felé közeledik, nem akartam a keresztkérdéseket­­ megkezdeni, csak a szembesítést akartam eszközölni. Székely Miksa: Scharf Józseffel vagyok bátor szembesítést kérni. Szeyffert: Én kívánatosnak tartanám, hogy a­­ keresztkérdéseket most ne kezdenék meg, hogy azo­kat azután egy­folytában lehessen elvégezni. Friedman Bernát: A keresztkérdéseket ne kezd­jük meg, nehogy felmerüljön azon gyanú, hogy a to­vábbi kérdésekre nézve informálták, hanem meg legyen győződve mindenki, hogy kérdéseinkre készületle­nül felel. Elnök: E szerint a tárgyalást a mai napra befe­jezem és annak folytatását holnap délelőtt 9 órára tűzöm ki. Nyíregyháza, június 19. (Saját tudósi­ónktól.) A merénylethír abból áll, hogy a harangozó két embert látott bemászni a vár­megyeház kerítésén és csendőröket hivott, mire a gyanús emberek elmenekültek. E hír, mint teljesen valószínütlen, hitelre senkiné sem talál. Nyíregyháza, jun. 19. (D. É.) (Megkésve érke­zett.) Tegnap este 81/2 órakor két izraelita egyént láttak a megyeház udvarán leskelődni. Azt állítják, hogy Scharf Móriczot akarták ellopni. A két zsidó észrevétetvén, megugrott. (Ez tehát az az állítmányos merénylet, melyről esti lapunk tett említést. Szerk.) Nyíregyháza, június 19. (Eredeti távirat.) Itt arról beszélnek, mikép komoly aggodalmat keltő jelenségek arra vallanak, hogy Scharf Móricz holnap nem lesz kihallgatható. A fiú ugyanis megtette köte­lességét, elmondta vallomását, s holnap, nehogy a vé­dők kérdései kereszttűzbe hozzák, nem lesz található. (Adjuk a táviratot úgy, a­mint jött, megjegyezve, hogy az nem saját tudósítónktól ered. Mindenesetre jellemzi a jelen hangulatot Nyíregyházán, hogy ily természetű föltevések egyáltalában keletkezhettek. Természetes, hogy e híreket a legnagyobb föntartás­­sal adjuk s hisszük, hogy nem lesznek egyebek mendemondáknál, a melyeknek a pör színhelyén, most oly tág tere nyílik. A szerk.) Törvényszéki csarnok. Vád alá helyezett lapszerkesztő. A kir. tábla tegnapi ülésében határozott Strasser Albert a temes­vári kereskedelmi és iparkamara főjegyzője s a Te­­mesvárott megjelenő »Südungarischer Lloyd« szer­kesztőjének ügyében. Strasser ellen ugyanis feljelen­tés érkezett a temesvári kir. törvényszékhez, hogy ez az 1878. évben Temesvárott a miskolczi és egri árvíz­károsultak javára gyűjtött pénzeket elsikkasztotta volna. A temesvári kir. törvényszék nem látván he­lyét a bünfenyitő eljárásnak, beszüntető határozatot hozott. A magánvádlók felebbezése folytán, a kir. tábla, tegnapi ülésében az első bíróság határozatát megváltoztatta s elrendelte, hogy Strasser ellen a bünfenyitő vizsgálat megindut­­l­a­s­s­é­k. Apagyilkos. A m. kir. kúria utóbbi ülései egyi­kében ismét e szörnyű bűn esete tárgyaltatott, melyet azonban, minthogy a tettet megelőző szándék s elha­tározás nem volt bizonyítva, halálos büntetéssel sújtani nem lehetett. Zalamegyei csáfordi lakos, 32 éves, nős, 2 gyermek atyja, név szerint ifj. Pácsonyi József, követte el a rém­tettet saját apján, öreg Pácsonyi Józsefen, kivel már régebben rossz viszonyban élt, bár vele egyazon házban, sőt egy szobában lakott. A vizsgálat iratai sze­rint öreg Pácsonyi József 1882. február 15-kén szől­­lejéből haza­térvén, a szobában, hol nejével, fiával, menyével, s az utóbbiak gyermekeivel együtt lakott, ágyába feküdt s ott az éj folytán életétől meg foszta­tott. Az orvosi vélemények szerint az észlelt sértések más valaki által erőszakos módon ejtettek s az öreg­nek megfuladását eredményezték. A bűnös fiú vallo­másában beismerte, hogy a mondott éjjelen atyjára fe­küdt s azt kezével nyakán addig szorongatta, mig megfalt; azután az ágyból eltávozván, gyertyát gyúj­tott, s látta, hogy apja már meg van halva. Csodála­tos, hogy ez, bár sötétben, az egész család jelenlété­ben történt, melynek tagjai mindnyájan ugyanazon szobában aludtak. A beismerő bűnös azt hozta fel mentségül, hogy ő a cselekmény előtt nagyobb meny­­nyiségű pálinkát vévén magához a korcsmában, ittas állapotban támadta meg édes­apját, ki őt korholta. A korcsmáros azonban nem bizonyította, hogy ifjú Pácsonyi ittas állapotban lett volna. — Az ittas álla­pot s az erős felindulás tehát bizonyítva nem lett, mig másrészről­ a községi bizonyítványból kitűnt a tettesnek erkölcstelen előélete, s apja iránti tisztelet­lensége s ismételt fenyegetése, az első bíróság, a zala­egerszegi törvényszék, a szándékos emberölésre kisza­bott legnagyobb fokú büntetést, a btk. 280. §-a szerinti életfogytiglani fegyházat szabta ki a gonosz fiúra. A kir. tábla erős fölindulás esetét látván fenforogni, a fegyházbüntetést 10 évre szállította le; a kir. kúria azonban az első bíróság felfogását osztva, az életfogy­tiglani fegyházbüntetést állította helyre, mert a vád­lott azon állítását, hogy nagyon ittas lett, vagy apja által ingerlőleg szidalmaztatott volna, semmivel bizo­nyítva nem látta. A megfojtottnak neje s menve csak annyit hallottak, hogy az öreg valamit beszélt, s a hortyogás ellen panaszkodott, azután kiment s csak pár óra múlva jött be ismét az ágyába; a gonosz fiú tehát, ha fölindulásban lett volna is apja haza érkezése után, az éjfélig eltelt órák folyamán lecsillapodhatott. Irodalom, színház és művészet. — A »Koldusdiák« tegnapi bécsi előadásáról a »N.-Fr.-Presse« a következőket irja: »A színházi pi­­­anteriák barátainak ma bőséges alkalom nyilt érde­kes összehasonlításra. A magyarok a »Koldusdiák»-ot játszották, s Br­a­h­a asszony játszotta a czímszere­­pet, mit nálunk Girardi úr játszott. Ha tekintetbe veszszük, hogy a nevezett komikus az itteni közönség­nél rendkívüli kedveltségnek örvend, akkor annál na­gyobbra becsülendő az a siker, melyet ma a művésznő aratott. Blaha asszony csupa szellem, megjelenése ke­cses, hangja rokonszenves, alakító képessége gazdag, mind oly tulajdonságok, melyeknek lebilincselő szel­leme gyakran elbűvölő varázsú. A­mi magát az ope­rettet illeti, a koldusdiák szerepének előadását nő ál­tal nem tartjuk előnyösnek, mert az a hatás, mely a hangnak különféle színárnyalatában rejlik a duettek­ben vagy az ensembleban, részben elvész. Leginkább kitűntek a második felvonás duettjában Laura és Si­mon közt, a­ki a nélkül figyelt a duettra, hogy a szín­padra nézett volna, azt hihette, hogy a duett két stró­fáját egy és ugyanazon szopránhang énekelte. Blaha asszony mellett Pálmai Ilka asszony emelendő ki di­csérettel, mint Broniszlava, kinek fiatalsága némileg pótolja azt a hézagot, mely közte és Blaha asszony közt jelenleg még fönnáll. A többi szereplők egyálta­lán középszerűleg játszottak. Az operettet nagyon lassú tempóban játszották, s magának a társulatnak érdekében állana, ha népszínművek előadására szorít­koznék. Kivonat a hivatalos lapból. Junius 19. Árverések a fővárosban. Benkő Károly 436 írtra b­­ingói V. Széchényi-utcza 1. sz. junius 20. — Bo­­gissich Károly 376 írtra b. ingói I. kereszt-utcza 20. sz. ju­nius 23. — Neuschloss Rosalia 931 írtra b. ingói V. Szé­chényi-utcza 14. sz. junius 20. Árverések a vidéken. Dokity Gavra 1890 írtra b. ingatl. julius 14. Nagy-Kikinda. — Golity Krisztina 479 írtra b. ingatl. julius 24. Mokrin. — Major Józsefné 2721 frtra b. ingatl. szeptember 24. Komárom. — Rakozov Paja 984 ftra b. ingatl. aug. 25. Nagykikinda. Kochut Erzsébet 2212 ftra b. ingatl. julius 15. Szt. Tamás. Rogyenkov Áron 1188 ftra b. ingatl. junius 25. Karlova. Körtvélyesi László 4650 ftra b. ingatl. szeptember 28. Halászi. Horváth József 2009 ftra b. ingatl. szeptember 19. Lövőn. Herskovics Dávid 5556 ftra b. ingatl. szeptember 25. Beregszász. Hallaky Fe­­renczné 22375 ftra b. ingatl. július 9. Nagy-Rápolt. Szőllősy István 58000 ftra becsült ingatlanai szeptember 1. Paulás Weinhárt Károly lefoglalt ingatl. aug. 16. Lugos. Tóth Já­nos 627 frt és 20 kra b. ingatlan junius 22. Tót-Almás. Schrei János 1474 írta b. ingatlan augusztus 27. Bodafalva. Csőd. Farkas Imre ellen csődbiztos Jelentsik István, tömeggondnok Nagy Adolf szeptember 10. Nagyvárad. Pályázatok. Postamesteri áll. Aranyódkán (Aba­­uj megye) 3 hét alatt. A marosújvárosi főbányahivatalnál súly bemondói áll. julius 81. A kolozsvári erdőszámvivői áll. julius 30. A nagykikindai törvényszéknél segédszolgai áll. julius 20. A trencsini törvényszékhez dijnoki áll. 2 hét alatt. A vág­sze­­redi adóhivatalnál III. oszt. számtiszti áll. július 5. Időjárás június 19. reggeli 7 órakor. Az időjelző-intézet távirati jelentése. I I jelek Magyarázatai: @ = szélcsend; Q = tiszta, derült; © = ■/« felhős ; ® = V» felhős ;© = •/­ felhős; © = borult; •­­ — eső ; * = hóeső; A *= jég ; j£ = köd ; 00= gőz; = zivatar, villám. Áttekintése a mai időjárásnak : Európában: A depressió (750—751) a Ke­leti tengertől Magyarországon keresztül közel az Adriai ten­gerig lenyúlik, a nagy légnyomás (761—763) a continens nyugati részében van. — Az idő Közép-Európában napos­sal változó felhőzetű, helyenkint esőkkel, a hőmérséklet nyu­gaton kisebb, keleten nagyobb lett. Hazánkban : Többnyire keleti, déli és észak­keleti mérsékelt szelek mellett a hőmérséklet nyugaton kisebb, keleten nagyobb lett, a légnyomás mindenütt kisebbe­­­dett.­­ Az idő nagyon változó felhőzetű, közbe-közbe na­­pos. ■ Esők számos helyeken voltak, nyugaton nagy meny­­nyiségben, égiháborús jelenségekkel Budapesten, Egerben, Késmárkon, Magyar-Óváron, Pancsován és Zágrábban. Kilátás a jövő időre : Hazánkban, Nyugaton éjjel hűvös derü­lés, keleten meleg változó időt várhatni, szelesebb esővel, itt­­ott égiháboruval. I Tz S/él A hő ÁllamávAh __iránya és mérsékUt Csapa- Felhő-Állomások esete Celsius- déli*V set ___________________fa,LUU­­_ (1—12) fokban__________________ - | Arad..................... 53.1 K 5 20.6 2 j © Besztercze ... — — — —­­ — Beszterczebánya . 51.3 © 15.0­­ 15 ej Budapest ... 51.1 © 17.3 -1j-47 ® Csáktornya . . . 51.4 K 2 13.0 40 ej Debreczen . . . 63.1 D 3 24.4 1 O Eger.................... 54 0 K 4 19.7 2 3 3 Eszék..................... — — — I — — Fiume........................ 52.1 ÉK 2 15.3 . 20 0 Késmárk .... 55.4 ÉK 1 14 3 j ^ 6 Keszthely . . . . 52.5 K 3 14.9 46 •­­ Kolozsvár . . . 53.4 K 2 17.6 j — 3 Magyar-Óvár . . 51.9 NY 1 13.1 i ^­29 0 Akna-Szlatina — K 3 19.2 4 3 Nagy-Enyed . . — — —­­ — 3 Nagy-Szeben . . 53.1 DK 3 18.6 — 0 Nagyvárad . . . 56.0 D 2 20.4 — 3 Orsova .... 55.2 © 19.6 j — 0 Pancsova . . . 53.7 K 8 13.5 j -£39 0 Selmeczbánya . . 52.7 ÉK 4 12.4 15 Sopron .... 52.3 NY 2 18.8 99 0 Szatmár-Németi 51.9 D 4 21.2 5 3 Szeged .... 51.5 D 1 18.8 j — Sepsi-Szt.-György . 58.0 © 1 25.2 — 3 Szolnok .... 52.2 ÉNY 4 22.4 — 3 Temesvár . . . 55.4 D 1 22.8 3 0 Trencsén .... 50.2 1 DK 2 i 15.5 1 1 0 Ungvár .... 52.1 ÉK 4 i 17.0­­ — ® Zágráb .... 51.6 DNY 5 , 14.0 é'30 • Bécs..................... 52 4 NY 4 11.8 10­­• Bregenz .... 59 9 NY 1­­­8.9 13 Konstantinápoly . 58.9 D 1 I 24.5 — O Lesina .... 55.1 1 NY 2 I 19.4 10 3 Pola........................ 53.2 j NY 5 j 17.4 j 27 0 Prága........................ 55.7 !É Sí 10.1 ! 7 •: Sulina .... 1 — — ! — — _! Szerajevo . . . 54.0 NY 3 j 19.0 1 ej Színházak. Budapest, szerda, 1888. június 20-án: Nemzeti színház. BUDAPESTEN. Vígjáték 4 felv. Dr. Schwei­tzer J. B. után Kuliffay Ede. Személyek : Petőfalvi Bercsényi Laura neje Lendvayné Berki Paula Csillag T. Weiss Vízvári Békés Zsigmond Újházi Klára neje Szathmáryné Zágonyi Endre Benedek Anikó Endre Adorján B. Borosa Vizváriné Holnap, csütörtökön : REICH IRMA kisasszonynak, a prágai cseh nemzeti színház tagjának utolsó vendégjátékául. Mefistofeles. Dalmű 4 felvonásban. Kezdete fél 8 órakor. Fővárosi színkör. Budán a Krisztinavárosban. Kornélia. Eredeti színmű 4 felv. Irta : Toldy István. Személyek: Temesi Géza Abonyi Dunay Zoltán Pálffy Fehér Ditróy Ákos Fenyéry Feri Sz­bó Házy Muki Fábián Borsody Ádám Nyilassy Dombos Béla Havy Lánczosné Siposné Kornélia Kissné Piroska Krecsányiné Holnap, csütörtökön: A tiszturak a zárdában. Operette 3 felv. Kezdete 7 órakor. Főszerkesztő : 3"Ol­eti IMIDX. Felelős szerkesztő : "Visi IZYiro. Nyílt tér. Nyilvános köszönet. A Károlyi utczai iskola IV. A) osztályában ma tartatott a zárvizsgálat tek. Boh­m­ Imre iskolaszéki elnök úr elnöklete alatt. A leánykák szabatos és értelmes szép felele­teik által meglepő előmenetelt tanúsítottak, miért is elnök ur az osztály jeles és fáradhatlan buzgalmú tanítónőjének, Ürményi Emília, urhölgynek elismerését fejezé ki ; mi pedig ez után is sokak nevében hálás köszönetet mondunk. Kovátsics M. Jim­osy A. Baky E. 820 Székely Js. Sebőja A. Dubecz T. Hogy a Brandi B. gyógyszerész által előállított sveiezi labdacsak az altesti bántalmak és annak következményeinél, mint a dugulások, puffadások, gyomornyomás, savanyú szájíz, máj- és epebántalmak, aranyér, fejfájás, bágyadtság, vérpangás sat.-nél már az orvosok előtt is mily elismerésben részesül, ki­tűnik az alábbi levelekből: 54 Wöllau, Cilis mellett, (Ausztria). Tekintetes úr ! A kül­dött labdacsokkal minden tekintetben tökéletesen meg lévén elégedve, felkérem sat. Mély tisztelettel Kuluk F. gyak. orvos. Tek. úr ! Kísérleteket tettem az ön labdacsaival, s hatá­sát mindenütt magasztalták sat. Tisztelettel Weber F. gyak. orvos. Uzeneb­b. ut. posta Szt.-Martin. (Ausztria). Igen tisztelt Brandt úr! Én az ön, úgynevezett sveiezi lab­dacsaival többszörös kísérleteket tettem, s örömmel bizonyítha­tom, miszerint azok bizonyos esetekben a legkitűnőbb hatással bírnak. Dornbach, Bécs mellett, 1881. jul. 6. Dr. Felder Engel­bert, községi orvos, a Schwarzenberg herczegség udv. orvosa. Aki tehát gyorsan, alaposan s kevés költség mellett óhajt bajaitól megszabadulni, az használja ezen már az egész világon ismeretes jó házi gyógyszert. Doboza csak 70 kr, s elég egy egész hónapra. Valódi minőségben kaphatók Török József gyógyszertárában, valamint minden nagyobb gyógyszertárban. Az általános közkedveltségben részesült mohai ÁGNES ■forrás hazánk egyik legszénsavdúsabb SAVANYUVIZE kitűnő szolgálatot tesz főleg az emésztési zavaroknál s a gyomornak az idegrendszer bántalmain alapuló bajaiban. Általában a víz mindazon kóroknál kiváló figyelmet érdemel, melyekben a szervi élet támogatása és az idegrendszer működésének felfokozása kívánatos. Borral használva már­­a kiterjedt ked­veltségnek örvend. Forrásleírások kívánatra ingyen szolgáltatnak. Fris töltésben mindenkor kapható 253 ÉDESKUTY L. m. k. udv. szállítónál, Budapest, Erzsébet-tér­­. Úgyszintén minden gyógytárban, fűszerkereskedésen és vendéglőben.

Next