Nemzet, 1883. augusztus (2. évfolyam, 210-239. szám)
1883-08-02 / 211. szám
Szerkesztőség : Barátek tere, Athenaeum-épület, L emelet A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk eL Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK ■gy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátok-tere, Athenaeum-épület) küldendők. n. évi folyam. Kiadó-hivatal : Barátok-tere, Athenaeum-épüsínt. BaBor*er18i díj Poétán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra » ^ - « . - * frt 8 hónapra - ***•,--* 6 > (I hónapra .......................... 12 » A Fesd kiadás poétái kiMakfudéseért felülfiastés negyedévenként ....... 1» _______REGGELI KIADÁS___ Budapest, 1883. csütörtök, augusztus 2. 211. szám. Budapest, augusztus 1. Az erdélyrészi közlekedés. A gyéres-tordai vonal csak az imént nyílt meg, a szász-régen-tölgyesi vonalat pedig már tanulmányozzák és így az erdélyrészi közlekedési politikában változásokat terveznek. Alkalomszerű lesz tehát az erdélyrészi közlekedési kívánalmakról egyet-mást elmondani. Tudjuk, hogy valamely országrész kereskedelmének extensivitását az internationális vasútvonalak száma és hossza jelezi. — Magyarországnak jelenleg négy ily direct összeköttetési vonala van. — Magyarország éjszaki részét Poroszországgal a magyar államvasutak éjszakkeleti vonala köti össze. Oroszországgal a forgalmat az eperjes-tarnovi vonal közvetíti, Romániával pedig jelenleg két összekötő vonalunk van Az egyik Orsova-Verderova, a másik Brassó- Predeal felé. — A zimony-belgrádi vasút még a jövő titka. — Látható ebből, hogy az erdélyi részekre csak egy ily nemzetközi vonal esik, melynek forgalma számot tesz ugyan a magyar általános áruforgalomban, de mégis inkább az erdély-oláhországi kereskedelmi összeköttetéseknek szolgál, és korántsem mérkőzhetik az oláh alföldön átmenő verderovai vonallal, mely azonfölül még a jelenlegi konstantinápolyi útnak is főiránya. 16 év óta általános jelszó, hogy Magyarország kereskedelmi érdekeit a keleten érvényesíteni kell. Hangoztatta a napisajtó, az akadémia, erdélyi és magyarországi kiküldöttek bejárták az aldunai tartományokat, különböző javaslatokat tettek, enquetarozások folytak s valamennyi arra a meggyőződésre jutott, hogy a jelenleg átmeneti stádiumban lévő és államosodó aldunai tartományok nemzetgazdasági fejlődésében az első részvényes szerepét nekünk kell játszanunk. Ez axiómához ugyan sok szó fér, a menynyiben közismeretű tény, hogy Magyarország a legkevésbbé sincs az iparkiviteli czikkek bővében, s hogy a mi úgynevezett közvetlen Keletünk , Szerbia, Bulgária és Románia éppen nem dicsekedhetnek tőkebőséggel. Azonfelül az angol, franczia, belga s osztrák iparnak e balkáni államokban bizonyos történelmi előzményei vannak, melyekkel egy most serdülő, fiatal ipar meg nem mérkőzhetik. E kilátások daczára mégis számos előny marad fenn, mely a mi gazdaságilag és kereskedelmileg fejlettebb országunknak a kelettel való sűrűbb összeköttetését nemcsak kívánatossá, de kötelességévé is teszi. Az aldunai államok közül kétségkívül Románia a legfejlettebb s mindinkább a nyugat-európai civilisatio keretébe kezd tartozni. Az a két vajdaság, mely ötven évvel ezelőtt belállapotok tekintetében bátran versenyezhetett az anatóliai és bagdadi pasalikokkal, most egy erőteljesen organizált állam, melynek csak az a baja, hogy többet akar és többre törekszik, mint amennyitmegbir. Kereskedelmi és gazdasági tekintetben azonban Oláhország és Moldva oly állam, melyről távolról sem lehet elmondani, hogy segélyforrásai ki volnának merítve. — Birtokában az Al-Dunának összeköttetéssel dél Oroszország felé a keletnek legfontosabb átviteli országa, mely nyers termelésével a magyar piacznak elég gondolkozásra nyújt anyagot. S mit látunk 16 év lefolyása után Erdélynél? Kétségkívül Erdély az unió által rendkívül sokat nyert. Összeolvadt az anyaországgal úgy, hogy azzal egy testből való test, egy vérből való vér. Tekintetbe kell ugyan vennünk az átmenet nehézségeit, tekintetbe kell vennünk azt, hogy Erdély a priori egy körülbelül háromszáz éves külön fejlődés jellegét viseli magán, melyet 16 év alatt bármily erős kormányzás sem tud eltüntetni, s tekintetbe kell venni végre hogy Erdély aránylag is, tényleg is szegényebb, melyet a gazdag aldunai és középdunai síksággal összehasonlítani nem lehet. Nem is szólva a sokféle politikai és közreművelődési érdekről, mely Erdélyt a magyar birodalom legfontosabb országrészévé avatja, a központi kormánynak elsőrangú kötelességévé tehető, hogy ezt az országrészt kereskedelmileg és gazdaságilag oly erőssé tegye, hogy a szomszédos idegen állammal szemben ne csak természeti, de élő védfalat is képezzen. Nemcsak az erdélyi határt kell erősíteni — ami különben sajnos, eddig sem történt meg — hanem a megélhetésre és gazdagodásra is módot nyújtani. Az eddigi erdélyrészi közlekedési politika újabb időkig szerencsétlen kísérletek folytonos lánczolata. Évekig zsákvasutakban gyönyörködhettünk, csodálatraméltóképpen a székelység, mely Erdélynek államfentartó faja, vasutat nem kapott és teljességében most sem kap. És miért? Mert szegény és a terep nehézségeket okoz. Mintha minden fontos közlekedési terepnél előbb meg kellene várni, hogy a jóságos Isten bőséges áldásban részesítse s azután kapjon vassutat, s mintha a vasút — bármily drága is — nem tartoznék azon tényezők közé, melyek egy terület gazdagodását elősegítik. De ez még nem minden. A csatlakozások gyarlósága emlékeztetett a ruméliai vasutakra, Mármarosból és Magyarország északkeleti részeiből, melynek Erdély éppen a hátvéde, Romániába Csernovicz, Jassyn át lehetett könnyen bejutni, Moldovának Erdélylyel határos alföldje pedig tisztán a gyalog és postai kereskedés utján volt hozzáférhető. Megnyilt ugyan egy erélyes főispán közbenjárásával a szamosvölgyi vasút, terveznek több vicinális vasutat is, Besztercze is kap végre Maros-Ludas utján vasutat, szóval kifejlődik egy oly hálózat mely egy elsőrendű összekötő vasútnak évekre útját állja. Föltételezzük és hiszszük a miniszterről, hogy alaposan ismeri mindazon tervezeteket, melyek egy oly nemű vasút kiépítésére irányulnak, hogy Erdély egyfelől Moldvával, másfelől pedig Magyarország északkeleti részével való direct összeköttetését vették czélba. Szinte közmondásos már, hogy ez nem valósulhat meg a galicziai KárolyLajos vasút miatt, de nem hiszszük, hogy egy erélyes kormány, mint a jelenlegi, ne tudná a magyar állam életérdekeit érvényre emelni ott, ahol nem privát ambitio és magánérdekek működnek, hanem a jelennek és jövőnek követelményei. Most midőn a minisztert és utazását az egész ország figyelemmel kiséri, s midőn oly miniszter teszi azt, kinek tetteit nem a szavak, hanem a tények dicsérik, lehetetlen nyilvánosan ki nem fejeznünk, hogy Erdély közlekedési politikájában a jobbra fordulás esélyét várjuk. Hiszszük, hogy érvényre jut az a nézet: Erdély nem Sicilia, s hogy ez az a terület, mely a jövő alakulásoknál döntő szerepet játszik. Ezért óhajtunk egy az eddiginél egészségesebb local vasúti rendszer mellett második internationális vasutat Erdélynek. ALVINCZI. Ausztria-Magyarország és Szerbia kereskedelme az 1888. évben. Az osztrák-magyar monarchia és Szerbia között 1881. május hó 6-án kötött kereskedelmi szerződés 1882. szeptember 16-án lépett életbe, a múlt évnek tehát ez képezi legfontosabb kereskedelmi-politikai mozzanatát. Az azóta lefolyt idő nagyon rövid arra nézve, hogy e nagyfontosságú szerződés hatásáról beszélni lehetne, annál is inkább, mivel liberális irányzata miatt nem idézhetett elő rögtöni változást. Monarchiánk belgrádi consula, kinek évi jelentéséből vesszük az alábbiakat, constatálja, hogy ezen szerződés nem akadályozta Szerbiának évről-évre jobban észlelhető felvirágzását, ami már magában véve is eredménynek tekinthető. Az 1882. év a kereskedelemre nézve igen kedvezőnek tekinthető. Ez nem kis részben a jól haladó vasúti munkálatoknak tulajdonítható, amelyeknél naponként rendesen 5000 ember talál foglalkozást, akik a felhasznált fogyasztási czikkek fejében, évenként legalább is 3 millió frankot juttatnak a termelő lakosságnak. Döntő befolyású volt a jó üzletmenetre az aratás, mely egyaránt kedvező volt a gabonaneműekben, szilvában és borban. A duna-gőzhajózási társulat uszályhajóin az 1882. évben 40 millió klgr. gabona szállíttatott el az előző évi 25 millióhoz képest, szilva 21 millió kiló, az előző évben 12,5 millió, bor 5 millió kiló, 1881-ben 3 millió kiló. Ha a kivitt mennyiségek óriási szaporulata az árak hanyatlását vonta is maga után, a lakosságnak a külfölddel való kereskedelemből mégis jelentékenyen nagyobb jövedelme volt, amit nem csorbít az, hogy az állatkivitel csökkent, ami minden jó termésű évben be szokott következni. Hivatalos kimutatás szerint az 1882. évben Szerbiából kerek számban 80,000 darab sertés vizetett ki Ausztria-Magyarországba, az előző évben 10,000 darab, a csökkenés tehát 30,000 darab. Szerbia összes vámjövedelme 5.722,265 frankra rúgott, az 1882. évben, az előző évben 4,956,702 frankra, a szaporulat tehát jelentékeny, 765,563 frank, a tulajdonképeni vámjövedelmi többlet azonban csak 105,382 frankot tesz, a többi a különböző fogyasztási adók javára esik. Ebben szerepel még a sójövedék is 298,106 frankkal, ami 1881-ben még nem létezett. Szerbia 1881. évi bevitelének háromnegyed része Ausztria-Magyarországból származott és csak egy negyedrésze a távolabbi külföldről. Ezen viszony alig változott az 1882. év folyamán is, de nem tagadhatni, hogy a külföldi bevitel jelentékenyen emelkedik. Az osztrák-magyar kivitel Szerbia felé ezáltal távolról sincs veszélyeztetve, de mindenesetre sajnos, hogy az osztrák-magyar kereskedelem és ipar elveszít olyan előnyöket, amelyeket könnyen megszerezhetne, ha némi áldozatokat és erőfeszítéseket tenne. Tény, hogy az angol, német és svájczi pamut és jutaszövetek, svájczi kendők, musselin és shirting, német öntött vasak, valamint nyers és galanterie-vasáruk, amerikai petroleum, finomabb német (bajor) kosáráruk, Hamburgból származó gyarmatáruk, angol, franczia és német conserved német papírpépáruk olcsóságuk és viszonylagos jó minőségük következtében, majdnem teljesen kiszorították a hasonló osztrák és magyar czikkeket, meg a német és belgiumi keményítő, a német ezüst-, gumi- és kautsuk-áruk, a német réz és a belga üvegáruk eredményesen versenyeznek az osztrák és magyar czikkekkel. A szerbiai piacokon igen kevés osztrák-magyar árunak nem kell megküzdenie a külföldi versenynyel. Ilyenek elsősorban: a répaczukor, porczellán, galanterie-áruk, finom bőrök és bőráruk, gyertyák, bor, czement, üveg, nyers vas bizonyos fajai, só és kőszén. A külföldről nem importált többi czikkek mind Ausztriából hozatnak be. A sóeladás változást szenvedett az 1882. évben, miután az ez évi junius 22-iki törvényczikkel behozatott a sómonopolium, amelynek üzemét az osztrákmagyar bank nyerte el. Mivel az eddigi sóbehozatal mellett, amelyet nagyrészt a magyar hitelbank közvetített, nagy készletek halmoztattak fel, ez új üzlet menetét csak akkor ítélhetni meg, ha a készletek elfogynak. Az említett monopóliumtörvényben a különböző sónemekre nézve maximális árak vannak megállapítva, amelyek szerint az erdélyi és mármarosi só 20—23 százalékkal drágább, mint a német só, ez azonban nem árthat a magyar só keletének, mivel annak minősége elismerten felülmúlja a német sót. Az osztrák magyar külkereskedelem és ipar ellen folyton hangoztatott panaszok itt teljes jogosultságot nyernek, mivel Szerbiában a külföldi verseny legyőzése csak csekély nehézségbe ütköznék. Élénk vállalkozó kedv, fáradhatlan tevékenység és óvatos előzékenység jellemzik a német, franczia és angol exporteuröket, akik ennek köszönhetik fölényük nagyrészét. Míg az osztrák kereskedők áruikat csak franko hajóban átadva Bécsben, a magyarok franko Budapesten szállítják, a német ügyet arra, hogy daczára a nagyobb távolságnak és nehézségeknek, melyeket le kell győznie, előzékenysége által megkönnyítse árui keretét és biztosítsa azoknak elsőségét. A német árust franko Belgrád, Szemendria szállítja, ahol körültekintő utazóknak sikerült előnyös összeköttetéseket létesíteni. Ez az eset a német vasárukkal, amelyek tényleg napról-napra növekvő keletre találnak Szerbiában, noha a szakértők mindenütt beismerik a valamivel drágább, de sokkal jobb minőségű osztrákmagyar áruk elsőbbségét. Így történik a gyarmatárukkal, amelyek azelőtt Bécsből, illetőleg Triesztből szállíttattak be, ma ellenben Hamburgból egyenesen szállíttatnak a szerbiai dunai kikötőkbe, ahol sokkal olcsóbban kínáltatnak, mint az Ausztria-Magyarországból behozott áruk. Mennyire egyszerűsíti a kereskedői szállítást, erősíti a bizalmat és azzal növeli a vételkedvet, ha az árut a helyi kikötőben is nem messze földön kell átvenni, az közelebbi magyarázatra nem szorul. Egy előfordult eset bizonyítja, hogy az osztrák-magyar kivitel, a mondott mód alkalmazása mellett rögtönös eredményt mutatott föl. Eddig a rizskeményítő nagyrészt Németországból és Belgiumból hozatott be. Elég volt azonban, hogy a fiumei keményítőgyár franko Belgrád kínálja czikkeit és a külföldi áruk hátrányára jelentékeny keletre tett szert. Ami a vasat illeti, mely az újabb időben nagyobb mennyiségben importáltatik Németországból és az ausztriai és magyarországi vasat a szerbiai piacról kiszorítani igyekszik, nem lehet kétes, hogy az osztrák és magyar nyers vas és a finomabb osztrák vasáruk jobb minősége általánosan elismertetik. Tömeges behozatalnál azonban az ár határoz. Kicsinyben való eladásra berendezett raktárak felállítása mindig czélszerűnek mutatkozik, a vasárukra nézve azonban különösen szükséges volna. Ezen az útón bizonyára visszahódíthatnék ezen rendkívül fontos czikkünk számára a szerbiai piaczot. Mai számunkhoz fél év melléklet van csatolva. Leon Say a suezi csatornáról. A »Fortnightly Review« hosszabb tanulmányt közöl, melyben Leon Say a suezi csatorna kérdését fejtegeti. A franczia államférfiú elsősorban a kérdés politikai oldalát világítja meg és erélyesen védi a franczia kormány álláspontját. Leon Say ezután kereskedelmi-politikai szempontból tárgyalja a kérdést és végül a társulat jogait fejtegeti. A nagyérdekű tanulmányból a következőket idézzük: »Angolország és India kereskedelmi viszonyainak jövője egy problémát rejt, melyben sok az ismeretlen : ez a valutakérdés. Az Egyesült Államok valutája ugyanaz, mi Angolországé, de eltér Indiáétól. Indiában ezüst van forgalomban és az angol-indiai kereskedelemben a rendezés igen nehéz, a pénznem különbsége még nehezebbé teheti. Ha nem vigyáznak az angol-amerikai üzletek nagyon megszaporodhatnak az angol-indiai összeköttetések rovására és India helyett az Egyesült Államok fogják majd közvetíteni az Angolország és China közti kereskedelmet. Az egyensúlyt Francziaország állíthatja helyre , miután ő is ezüstöt forgat, úgy mint India, Suezen át elhozhatja Európába azt, ami Amerikába és Californiába mehetne. Francziaországnak tehát éppen úgy áll érdekében, mint Angolországnak, hogy az összeköttetések India, Angolország az európai Continens között lehetőleg fejlődjenek. Birmánia máris Olaszországba küld rizst, a gabonatermelés már nagyot haladt Indiában. Angolország és az európai Continens mindig rá fognak szorulni az idegen búzára. "Valamint az ókori világnak mindig Európán kívül, sőt Afrikában voltak magtárai, úgy mi modern népek is Európán kívül szerezzük be gabonánkat, ma Amerikában, valamikor talán Indiában. Ez kétségkívül sajnos tény az európai mezőgazdákra. Európa kormányai és népei tartoznak a mezőgazdaságot megszabadítani az oly törvényektől, melyek sok országban túlélték magukat. De bármiként vélekedik is valaki a mezőgazdasági küzdelemről, mely Európa és a többi földrészek közt megindult, bármily reformtervek is merültek fel a különböző európai népeknél a mezőgazdaságról és a földbirtokról, az kétségbevonhatlan tény, hogy Európa mindinkább kívülről szerzi be gabonáját. Honnét ? Francziaország és az indiai út segélyével Angolország elérheti, hogy Európa magtára Indiában lesz. Előre lehet látni, hogy mily rendkívül kedvező változást idézne az elő az angol üzletvilágban, a bankok helyzetében, a tőkebőségben és a kamatlábban, ha a gabona Európába nem Amerikából de Indiából jönne. Ha egy meglehetős közel eső évben — nem lehetetlen, hogy még ez évszázad vége előtt — a kereskedelmi áramlatokban olyan változás történnék, hogy az amerikai kereskedelemből csak húsz millió font sterling is az indiai forgalomba menne át, ennek bizonyára igen szerencsés következményei volnának úgy Angolországra, mint Francziaországra nézve. Francziaország, mely hozzá van szokva az ezüsthöz és oly valutával bír, hogy leginkább láthatja el az indiai pénzforgalmat és legkönnyebben fogadhatja el India pénzét — legjobban képes arra, hogy a suezi csatorna utján az angol-indiai vagy indo-európai rizs és gabonakereskedést fejlessze. A suezi csatorna Angol- és Francziaország közt oly morális gazdasági és társadalmi érdekközösséget létesített, melyet tekintetbe venni, kellőleg méltányolni és erősíteni kell; nem szabad azt pillanatnyi önzésből, üzérkedésből vagy rosszkedvűségből felátkozni. Azért akarják talán Lessepstől elvenni munkája jogszerű gyümölcsét, hogy az angol kereskedelem a csatornás hajódíjakat maga állapíthassa meg, mégpedig minél olcsóbbra. Épen ilyesmit követeltek Francziaországban is. A vasúti társulatokat meg akarták fosztani fáradozásaik gyümölcseitől, hogy a tarifákat azok állapíthassák meg, akik termésüket szállíttatják. Ha a kérdést így tették volna fel, gordiusi csomót teremtettek volna, melyet csak karddal lehet szétoldani. A hínárból csak egy módon juthatunk ki: az igazság és a józan ész útját kell követni. A csatorna- vállalatban Lesseps legkiválóbb üzlettársa Angolország ; méltányosan kell meghatároznia, hogy az üzlet vezetésében milyen rész illeti meg. Hogy Angolország joggal gyakorol befolyást az ügyvezetésre, tagadni nem lehet. De, ha Angolország a legkiválóbb üzlettárs, nem kell feledni, hogy ő egyúttal a legnagyobb cliens is. Nagyobb mérvben használja a csatornát, mint a többi népek. Oka van tehát rá, hogy ellenőrizze a társulatot, várjon az mérséklettel bánik-e a cliensekkel, de nem ok arra, hogy eltulajdonítsa azt, ami nem az övé, vagy az angolok részére külön bánásmódot eszközöljön ki. Francziaországnak épp úgy, mint Angolországnak, érdekében áll, hogy a kereskedelem kielégíttessék ; épp úgy követeli, mint Angolország, hogy második csatorna építtessék, ha a kereskedelem megkívánja, valamint hogy a vasúttársulatoktól is megkövetelte, hogy kettős vágányt építsenek, ahol az szükséges. A suezi szoroson a monopólium természetszerűleg megvan, ha nem volna is megírva, képzelhető-e, hogy az engedélynek más tárgya legyen, mint a két tenger közti közlekedés létesítése. Az alapítók csak úgy remélhették a vállalatba fektetett tőkék kamatait, ha feljogosíttatnak vámot szedni azoktól, kik egyik tengerről a másikra mennek. Megfosztani őket e vám jövedelmétől azáltal, hogy a két tenger köz mást közlekedés létesíttetik, ez annyit tesz mint elvenni az egyik kézzel azt, amit a másik adott. Leon Say kifejti aztán, hogy több csatorna lehetséges, de a két tenger közti közlekedés létesítése oly eszme, mely határozottan Lessepse és melyet tetemes befektetések árán valósított meg. Ez az eszme volt a vállalat tárgya és a vám, melynek szedésére Lesseps felhatalmaztatott, ezen eszmének az ára. Az igazság törvényeinek megsértése nélkül nem lehet Lessepset az ő tulajdonától megfosztani. Azt azonban Angolország joggal követelheti, hogy a tarifa módosíttassák. A tarifa akkor állapíttatott meg, mikor a forgalom még nem öltött oly roppant mérveket, mint a legutóbbi évek alatt. Arra, hogy a tarifa arányban legyen a forgalommal, a legegyszerűbb az, hogy a cliensek is részt kapnak a nyereségből, mely tőlük jön. A biztosító társulatok, a cooperatív szövetkezetek erre az útra léptek — követni lehet őket. Igen természetes, hogy a tarifák fokozatosan leszállíttatnak, olyformán, hogy a nyereség egy része az átkelő hajóknak jusson. Az ily természetű egyezmények egyszerűek, méltányosak és — ha mérsékeltek — igen elfogadhatók. Angolország más, indirect is módon könnyíthet a terheken, melyek a suezi-csatorna révén angol kereskedelemre nehezednek, oly formán t. i., hogy a társulat tiszta jövedelmének egy részét a maga budgetjébe veszi be. Az angol kormány a birtokába jutott 176,000 részvény kamatai révén máris részesül a csatorna jövedelméből, mert a vételár többet hoz neki, mint amennyibe kerül. Ez a kamatkülönbözet a csatornatarifának az angol nép javára történt leszállítását képviseli. Majd ha a kormány a részvények szelvényeit is fogja kapni, nyeresége sokkal jelentékenyebb lesz. Ezen bevétel lehetővé fogja neki tenni azt, hogy a kereskedelmet terhelő adókat leszállítsa. De ezek részletkérdések, melyekre nézve Franczia- és Angolországnak azonosak az érdekei, melyek többé-kevésbbé hosszas vitákra adhatnak alkalmat. De ezeknek a vitáknak semmi közük a politikához. Csak egy politikai momentum volt az i. i. hogy fen tartassák e társulat, mely eredetére nézve franczia, de érdekei tekintetében épannyira angol, mint franczia és melynek joga van arra hogy igazságosan bánjanak vele.« KÖZLEMÉNYEK. A kézműáruüzlet helyzetéről Fürst Jakab nagykereskedő úrtól a következő tudósítást vettük: A júniusi üzlet, mint olyan, mely rendesen az őszi idény kezdetét képezi, kedvező eredményt mutat fel, amennyiben téli czikkekre jelentékeny rendelmények létettek utazóinknál, mégpedig nagyobb részt oly vevők részéről, kik a János napi vásárra személyesen nem jelennek meg. A forgalom eredménye tehát kielégítő és constatálható ezenkívül azon örvendetes eset is, hogy a vevők legnagyobb része, sőt olyanok, kik már egészen a bécsi piachoz szoktak, most ismét nálunk födözik kézműáru czikkekben szükségletüket, ami annak jele, hogy helybeli nagykereskedőink a concurrentiával folyó vetélykedésben győztesek. Az árakat illetőleg egy fokon állunk a bécsi concurrentiával, a szállítási díj innen, nagyon természetesen, csekélyebb, mint Bécsből, ezeknél fogva alkalom nyílik kereskedőinknek inkább az itteni piaczcal érintkezni. A haszonfájdalom mindinkább csekélyebbé válik és a viszonyok kényszerítik majd a jobb módú nagykereskedőt vagy régiejét alábbszállítani, vagy pedig az iparnak adni magát, ha érdekeit félig-meddig óvni akarja. Augusztusban a vásár folytán igen élénk üzletmenetre van reményünk és azért kívánatos volna, ha nagykereskedőink a hitelezés tekintetében óvatosabbak volnának, nehogy annyi veszteségnek legyünk kitéve, mint az idén, másrészt ne rontsuk magunk az üzletet az által, hogy minden jöttmentet hitellel támogatunk a többi tisztességes és becsületes kereskedők kárára. Az incasso nem kielégítő, amennyiben nagyok még a hátralékok a múlt évről. A fizetésképtelenségeknek sincs vége még, habár most már csekélyebb számban fordulnak elő, egyezségek nem igen jöttek létre, azon kevés pedig csak a hitelező-védegylet erélyes fellépésének köszönhető. A rendelések nagyobbrészt parasztczikkekre történtek. Járvány a sertések közt. Mogyoród pest megyei községben, mint a járási szolgabiró jelenti, a sertések közt az üszögös orbánc járvány ütött ki. Az alispán utasítására a járási szolgabíró az állatorvossal egyetemben minden óvintézkedést megtettek a járvány tovább terjedésének megakadályozására. Az Erdészeti Lapok, e Bedő Albert orsz. főerdőmester által szerkesztett jeles szakfolyóirat júliusi füzete a következő tartalommal jelent meg: A vigályos üzem, kiváló tekintettel a bükk és a tölgyre. Irta Lavotha Albert, aki. erdész. Elkülönítő szerkezet az usztatásnál. Irta Marosi Ferencz, m. kir. erdész. A fenyvesek és a fenyvek magyar nevei Vasmegyében. Dr. Borbás Vinczétől. Kőtörmelék mint talajvédőszer. Irta Pető Lajos, kir. alerdőfelügyelő. Douglasfenyővel tett telepítési kísérletek. A Balatonvidék erdősítése érdekében. Irta Luczenbacher Pál. A vanilin és coniferinről. Irta Tomcsányi Gusztáv. Adatok az »Erdészeti műszótár«-hoz. Irta Horváth Sándor. A skót erdészeti vizsgálat tárgyai. Vadászati tárcza. Irta Várnai Sándor. A fapiaczról. Háziipar Brassómegyében. Brassómegye törvényhatósági közgyűlése, múlt hó 28-án gróf Beth-en András főispán elnöklete alatt tárgyalta a len, kender és gyapjúnak háziiparilag leendő feldolgozása s kiválóan egy gyapjuszövő iskola felállítása czéljából kiküldött bizottságnak azon jelentését, hogy miután Binder Lajos erdélyi iparfelügyelő, éppen az ipar ezen ágának további tanulmányozása czéljából, jelen nyár folyamán külföldön tanulmányi utat teend, a kiküldött bizottság elhatározta a benyújtandó tervezetet nevezettnek visszatérte után elkészíteni, hogy így alkalom nyíljék a most szerzendő tapasztalatokat is a tervezet készítésénél alkalmazni; az állandó választmány véleményének meghallgatása mellett jóváhagyólag tudomásul vétetett, s így remélhetőleg az ipar ezen ágának emelésére hivatott intézet még ezen évben megkezdheti működését A vasúti fuvarlevelek egyöntetűsége. A szállító közönség részéről az érvényben levő vasúti üzletszabályzat által megszabott fuvarlevélmintákra és a fuvarlevelekbe az előjegyzések kéziratilag vagy nyomtatva és különböző helyekre alkalmaztattak. Az osztrák és magyar vaspályaigazgatóságok ennélfogva az egyöntetű eljárás szabályozása czéljából a következőket állapították meg, melyekről az érdekelt közönséget, tájékozásul az alábbiakban kívánjuk megismertetni. »A fuvarlevélnek az üzletszabályzat mintájával (47., 50. és 56. §§.), melynek alapján a szállítási szerződés köttetik, tökéletesen kell egyeznie s a vasúti rendeltetési állomás nevét és az illető vasútnak czégét, czimét, valamint különféle vasútvonalaknál egyszersmind az útiránynak a fuvarlevél e czélra rendelt helyén való megjelölését is világosan kell tartalmaznia. Az árufelvételét eszközlő vasúti intézet bélyegével ellátott fuvarleveleken kívül csak oly fuvarlevelek fogadhatók el, melyek a szállításban résztvevő vasutak egyikének bélyegével vagy pedig a feladás helyén árukezelő hivatallal bíró más vasúti intézet bélyegével vannak ellátva. Azon adatok, melyek a feladó által írandók, illetőleg, melyeknek beírhatása meg van engedve, mint például a feladó vagy czímzett neve és lakhelye, az utánvétel részletezése, a szállítmánydarabok jele, valamint a tartalom-bevallás, a fuvarlevélben nyomtatva is lehetnek.Az üzletszabályzatban előírt mintarovatainak és szövegezésének meg nem felelő egyéb toldalékokat magában foglaló fuvarlevelek el nem fogadtatnak. E szerint a fuvarlevélben következő észrevételek legyenek azok nyomtatva vagy írva, nem foglaltathatnak: »Nedvesedéstől megóvandó«. »Az áru csak takarva rakandó le.« »Értesítés előtt kirakandó« ;».... nap alatt szállítandó« ; és több efféle, végre valamennyi észrevétel, mely levél természetével bir. Meg van azonban engedve, hogy a feladó a szállítólevél egyik felének, még pedig azon felének hátlapján, mely felének megfelelő czim-oldalán a díjjegyzék nem foglaltatik , következő előjegyzéseket kéziratilag vagy nyomtatva alkalmazzon. »»N. N. küldeménye««, »»N. részére továbbítandó«« vagy »»N. N. rendelkezésére bocsátandó««, »»N. N. biztosítása mellett«« és pedig mindezen esetekben következő toldalékkal: »»A vasútra nézve kötelezettség nélkül««. A szállítók czégbélyegeinek a szállítólevelekre való reányomása (akár azok czimakár hátlapjára) nincsen megengedve. Ez által nem érintetik azon eset, ha a szállító egyúttal tényleges (prima) küldőként szerepel és amit az üzletszabályzat is megenged — bélyeget a feladó aláírásának helyén alkalmazza. Robbanó tárgyakról szóló fuvarleveleknek ezenfelül még vörös téntával is kell írva lenniök. Mindazon fuvarlevelek, melyek vagy több önálló külön czímzettnek (személynek, czégnek stb.) szólnak, vagy a kereskedelmi törvény illetőleg az üzletszabályzat szerint engedélyezettektől eltérő nyilatkozatokat és megállapodásokat foglalnak magukban, visszautasíttatnak, minthogy azonban a szállító közönség magát oly fuvarlevelekből, melyek az imént részletezett kellékeknek teljesen meg nem felelnek, nevezetesen olyanokkal, amelyeken a megengedett előjegyzések nem a hátlapon, hanem belől a tartalomrovat alatt és az értékösszeg bevallására szánt rovat felett fordulnak elő nyomtatva vagy írva nagyobb készlettel látta el, mely fuvarlevek azonban már valamely vasúti intézet részéről le is bélyegeztettek, azaz érvényeseknek ismertettek el — am. kir. államvasutak igazgatósága elhatározta, — miszerint ezen az áru felvételét eszközlő — a szállításban részt vevő — vagy pedig a feladás helyén árukezelő hivatallal biró vasúti intézet bélyegével már ellátott fuvarlevelek még továbbra is elfogatassanak ugyan, maga részéről azonban oly fuvarleveleket, melyek a fenti határozmányoknak teljesen meg nem felnek, többi le nem bélyegeztet. Kőbányai sertésüzlet. A sertéskereskedelmi csarnok jelentése. — augusztus 1. Mindamellett, hogy kevés a vevő, az eladók tartózkodók. Magyar öreg nehéz 56.—57.—, fiatal nehéz 58.-----58.50, közép 58.—58.50, könnyű-------. Eredeti nehéz 56.—57.—, közép 57.-----57.50, könnyű 57.-----57.60. — Romániai bakonyi nehéz 57.50—.58 átmeneti, közép 57.—58— átmeneti, könnyű 57.-----.— átmeneti, eredeti nehéz —.-----.— átmeneti, közép-----------átmeneti Szerbiai nehéz 58.—.— átmeneti, közép 57.-----58.— átmeneti könnyű 56.---------.— átmeneti. — Hízó 1 éves élősúlyban 40/, levonással--------, 2 éves-------. — Az árak hizlalt sertéseknél páronkint 45 kig. és 4°/, levonással kilogrammonkint értendők. Romániai és szerbiai sertéseknél, melyek mint átmenetiek adattak el, a vevőnek páronkint 3 aranyforint vám fejében megtéríttetik. Budapesti áru- és értéktőzsde. Augusztus 1. Gabonaüzlet. (Délutáni tőzsde.) A délután folyamán valamivel szilárdabb lett a hangulat. Búza tavaszra eladatott 11.28—11.30 forinton, búza őszre 10.74—10.75, tengeri május—jan.-ra 6.42— 6.44 forinton. Értéküzlet. (Esti tőzsde.) Nem volt forgalmunk ma délután, mely a külön megemlítést megérdemelné, de azért mégis szilárdabbak voltak a kötések árai, melyek előfordultak. Az osztrák magyar államvasut részvényeinek csökkenése, nemcsak hogy megszűnt ez idő szerint, hanem némi javulásnak is indult, így a hangulat egyáltalában kissé jobb lett Jegyezünk: Uj aranyjárad. 88.60. — Papirjárad. 87.021jt. Osztrák hitelrészvények 292.60—293 (prolongáltam) — Magyar hitelrészvények 291.25. Leszámítoló bankrészvény 89.25. Osztrák-magyar államvasuti részvények 316.50. A zárlat 5 órakor változatlanul kedvezőbb maradt. Jegyzünk: Új aranyjáradék —.------. — Papírjáradék —.—. — Osztrák hitelrészvények —.—. Magyar hitelrészvények —.—. Lesszámítoló bank —.—. — Osztrák-magyar államvasut 216.50.