Nemzet, 1883. augusztus (2. évfolyam, 210-239. szám)

1883-08-02 / 211. szám

Szerkesztőség : Barátek­ tere, Athenaeum-épület, L emelet A­ lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk eL Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK ■gy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok-tere, Athenaeum-épület) küldendők. n. évi folyam. Kiadó-hivatal : Barátok-ter­e, Athenaeum-épü­­sínt. BaBor*er18i díj Poétán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra » ^ - « . - * frt 8 hónapra - ***•,--* 6 > (I hónapra .......................... 12 » A F­esd kiadás poétái kiMakfu­déseért felül­fiastés negyedévenként ....... 1» _______REGGELI KIADÁS___ Budapest, 1883. csütörtök, augusztus 2. 211. szám. Budapest, augusztus 1. Az erdélyrészi közlekedés. A gyéres-tordai vonal csak az imént nyílt meg, a szász-régen-tölgyesi vonalat pedig már tanulmá­nyozzák és így az erdélyrészi közlekedési politikában változásokat terveznek. Alkalomszerű lesz tehát az erdélyrészi közlekedési kívánalmakról egyet-mást el­mondani. Tudjuk, hogy valamely országrész kereskedel­mének extensivitását az internationális vasútvonalak száma és hossza jelezi. — Magyarországnak jelenleg négy ily direct összeköttetési vonala van. — Magyar­­ország éjszaki részét Poroszországgal a magyar ál­lamvasutak éjszakkeleti vonala köti össze. Oroszor­szággal a forgalmat az eperjes-tarnovi vonal közvetíti, Romániával pedig jelenleg két összekötő vonalunk van Az egyik Orsova-Verd­erova, a másik Brassó- Predeal felé. — A zimony-belgrádi vasút még a jövő titka. — Látható ebből, hogy az erdélyi részekre csak egy ily nemzetközi vonal esik, melynek forgalma számot­ tesz ugyan a magyar általános áruforgalom­ban, de mégis inkább az erdély-oláhországi kereske­delmi összeköttetéseknek szolgál, és korántsem mér­­kőzhetik az oláh alföldön átmenő verd­erovai vonal­lal, mely azonfölül még a jelenlegi konstantinápolyi útnak is főiránya. 16 év óta általános jelszó, hogy Magyarország kereskedelmi érdekeit a keleten érvényesíteni kell. Hangoztatta a napisajtó, az akadémia, erdélyi és ma­gyarországi kiküldöttek bejárták az aldunai tartomá­nyokat, különböző javaslatokat tettek, enquetarozá­sok folytak s valamennyi arra a meggyőződésre ju­tott, hogy a jelenleg átmeneti stádiumban lévő és államosodó aldunai tartományok nemzetgazdasági fejlődésében az első részvényes szerepét nekünk kell játszanunk. Ez axiómához ugyan sok szó fér, a meny­nyiben közismeretű tény, hogy Magyarország a leg­­kevésbbé sincs az iparkiviteli czikkek bővében, s hogy a mi úgynevezett közvetlen Keletünk , Szerbia, Bul­gária és Románia éppen nem dicsekedhetnek tőke­bőséggel. Azonfelül az angol, franczia, belga s osz­trák iparnak e balkáni államokban bizonyos törté­nelmi előzményei vannak, melyekkel egy most ser­dülő, fiatal ipar meg nem mérkőzhetik. E kilátások daczára mégis számos előny marad fenn, mely a mi gazdaságilag és kereskedelmileg fejlettebb országunk­nak a kelettel való sűrűbb összeköttetését nemcsak kívánatossá, de kötelességévé is teszi. Az aldunai államok közül kétségkívül Romá­nia a legfejlettebb s mindinkább a nyugat-európai civilisatio keretébe kezd tartozni.­­ Az a két vajda­ság, mely ötven évvel ezelőtt belállapotok tekinteté­ben bátran versenyezhetett az anatóliai és bagdadi pasalikokkal, most egy erőteljesen organizált állam, melynek csak az a baja, hogy többet akar és többre törekszik, mint a­mennyit­­megbir. Kereskedelmi és gazdasági tekintetben azonban Oláhország és Moldva oly állam, melyről távolról sem lehet elmondani, hogy segélyforrásai ki volnának merítve. — Birtokában az Al-Dunának összeköttetéssel dél Oroszország felé a keletnek legfontosabb átviteli országa, mely nyers termelésével a magyar piacznak elég gondolkozásra nyújt anyagot. S mit látunk 16 év lefolyása után Erdélynél? Kétségkívül Erdély az unió által rendkívül sokat nyert. Összeolvadt az anyaországgal úgy, hogy azzal egy testből való test, egy vérből való vér. Tekintetbe kell ugyan vennünk az átmenet nehézségeit, tekin­tetbe kell vennünk azt, hogy Erdély a priori egy körülbelül háromszáz éves külön fejlődés jellegét vi­seli magán, melyet 16 év alatt bármily erős kormány­zás sem tud eltüntetni, s tekintetbe kell venni végre hogy Erdély aránylag is, tényleg is szegényebb, me­lyet a gazdag aldunai és középdunai síksággal össze­hasonlítani nem lehet. Nem is szólva a sokféle politi­kai és közreművelődési érdekről, mely Erdélyt a magyar birodalom legfontosabb országrészévé avatja, a központi kormánynak elsőrangú köte­lességévé tehető, hogy ezt az országrészt kereskedel­mileg és gazdaságilag oly e­rőssé tegye, hogy a szom­szédos idegen állammal szemben ne csak természeti, de élő védfalat is képezzen. Nemcsak az erdélyi ha­tárt kell erősíteni — a­mi különben sajnos, eddig sem történt meg — hanem a megélhetésre és gazda­godásra is módot nyújtani. Az eddigi erdélyrészi közlekedési politika újabb időkig szerencsétlen kísérletek folytonos lánczolata. Évekig zsákvasutakban gyönyörködhettünk, csodálat­raméltóképpen a székelység, mely Erdélynek államfen­­tartó faja, vasutat nem kapott és teljességében most sem kap. És miért? Mert szegény és a terep ne­hézségeket okoz. Mintha minden fontos közlekedési terepnél előbb meg kellene várni, hogy a jóságos Is­ten bőséges áldásban részesítse s azután kapjon vas­­sutat, s mintha a vasút — bármily drága is — nem tartoznék azon tényezők közé,­ melyek egy terület gazdagodását elősegítik. De ez még nem minden. A csatlakozások gyarlósága emlékeztetett a ruméliai vasutakra, Mármarosból és Magyarország északkeleti részeiből, melynek Erdély éppen a hátvéde, Romániába Csernovicz, J­assyn át lehetett könnyen bejutni, Moldovának Erdélylyel határos alföldje pedig tisztán a gyalog és postai kereskedés utján volt hozzáférhető. Megnyilt ugyan egy erélyes főispán közbenjá­rásával a szamosvölgyi vasút, terveznek több vicinális vasutat is, Besztercze is kap végre Maros-Ludas ut­ján vasutat, szóval kifejlődik egy oly hálózat mely egy elsőrendű összekötő vasútnak évekre útját állja. Föl­tételezzük és hiszszük a miniszterről, hogy alaposan ismeri mindazon tervezeteket, melyek egy oly nemű vasút kiépítésére irányulnak, hogy Erdély egyfelől Moldvával, másfelől pedig Magyarország északkeleti részével való direct összeköttetését vették czélba.­­ Szinte közmondásos már, hogy ez nem valósulhat meg a galicziai Károly­­Lajos vasút miatt, de nem hiszszük, hogy egy erélyes kormány, mint a jelenlegi, ne tudná a magyar állam életérdekeit érvényre emelni ott, a­hol nem privát ambitio és magán­érdekek működnek, hanem a jelennek és jövőnek követelményei. Most midőn a minisztert és utazását az egész ország figyelemmel kiséri, s midőn oly miniszter teszi azt, kinek tetteit nem a szavak, hanem a tények di­csérik, lehetetlen nyilvánosan ki nem fejeznünk, hogy Erdély közlekedési politikájában a jobbra fordulás esélyét várjuk. Hiszszük, h­ogy érvényre jut az a nézet: Erdély nem Sicilia, s hogy ez az a terület, mely a jövő alakulásoknál döntő szerepet játszik. Ezért óhajtunk egy az eddiginél egészségesebb local vasúti rendszer mellett második internationális vasutat Erdélynek. ALVINCZI. Ausztria-Magyarország és Szerbia kereskedelme az 1888. évben. Az osztrák-magyar monarchia és Szerbia között 1881. május hó 6-án kötött kereskedelmi szerződés 1882. szeptember 16-án lépett életbe, a múlt évnek tehát ez képezi legfontosabb kereskedelmi-politikai mozzanatát. Az az­óta lefolyt idő nagyon rövid arra nézve, hogy e nagyfontosságú szerződés hatásáról be­szélni lehetne, annál is inkább, mivel liberális irány­zata miatt nem idézhetett elő rögtöni változást. Monarchiánk belgrádi consula, kinek évi jelentéséből vesszük az alábbiakat, constatálja, hogy ezen szerző­dés nem akadályozta Szerbiának évről-évre jobban észlelhető felvirágzását, a­mi már magában véve is eredménynek tekinthető. Az 1882. év a kereskedelemre nézve igen ked­vezőnek tekinthető. Ez nem kis részben a jól haladó vasúti munkálatoknak tulajdonítható, a­melyeknél na­ponként rendesen 5000 ember talál foglalkozást, a­kik a felhasznált fogyasztási czikkek fejében, évenként legalább is 3 millió frankot juttatnak a termelő la­kosságnak. Döntő befolyású volt a jó üzletmenetre az aratás, mely egyaránt kedvező volt a gabonane­­műekben, szilvában és borban. A duna-gőzhajózási társulat uszály­hajóin az 1882. évben 40 millió klgr. gabona szállíttatott el az előző évi 25 millióhoz ké­pest, szilva 21 millió kiló, az előző évben 12,5 millió, bor 5 millió kiló, 1881-ben 3 millió kiló. Ha a ki­vitt mennyiségek óriási szaporulata az árak hanyatlá­sát vonta is maga után, a lakosságnak a külfölddel való kereskedelemből mégis jelentékenyen nagyobb jövedelme volt, a­mit nem csorbít az, hogy az állat­kivitel csökkent, a­mi minden jó termésű évben be szokott következni. Hivatalos kimutatás szerint az 1882. évben Szerbiából kerek számban 80,000 darab sertés vizetett ki Ausztria-Magyarországba, az előző évben 10,000 darab, a csökkenés tehát 30,000 darab. Szerbia összes vámjövedelme 5.722,265 frankra rúgott, az 1882. évben, az előző évben 4,956,702 frankra, a szaporulat tehát jelentékeny, 765,563 frank, a tulajdonképeni vámjövedelmi többlet azonban csak 105,382 frankot tesz, a többi a különböző fogyasztási adók javára esik. Ebben szerepel még a sójövedék is 298,106 frankkal, ami 1881-ben még nem létezett. Szerbia 1881. évi bevitelének háromnegyed ré­sze Ausztria-Magyarországból származott és csak egy negyedrésze a távolabbi külföldről. Ezen viszony alig változott az 1882. év folyamán is, de nem tagadhatni, hogy a külföldi bevitel jelentékenyen emelkedik. Az osztrák-magyar kivitel Szerbia felé ez­által távolról sincs veszélyeztetve, de minden­esetre sajnos, hogy az osztrák-magyar kereskedelem és ipar elveszít olyan előnyöket, a­melyeket könnyen megszerezhetne, ha némi áldozatokat és erőfeszítéseket tenne. Tény, hogy az angol, német és svájczi pamut és jutaszövetek, svájczi kendők, musselin és shirting, német öntött vasak, valamint nyers és galanterie-vas­­áruk, amerikai petroleum, finomabb német (bajor) kosáráruk, Hamburgból származó gyarmatáruk, an­gol, franczia és német conserved német papírpépáruk olcsóságuk és viszonylagos jó minőségük következté­ben, majdnem teljesen kiszorították a hasonló osztrák és magyar czikkeket, meg a német és belgiumi kemé­nyítő, a német ezüst-, gumi- és kautsuk-áruk, a német réz és a belga üvegáruk eredményesen versenyeznek az osztrák és magyar czikkekkel. A szerbiai piac­okon igen kevés osztrák-magyar árunak nem kell megküz­denie a külföldi versenynyel. Ilyenek első­sorban: a répaczukor, porczellán, galanterie-áruk, finom bőrök és bőráruk, gyertyák, bor, czement, üveg, nyers vas bizonyos fajai, só és kőszén. A külföldről nem importált többi czikkek mind Ausztriából hozatnak be. A sóeladás változást szenvedett az 1882. évben, miután az ez évi junius 22-iki törvényczikkel behoza­tott a sómonopolium, a­melynek üzemét az osztrák­magyar bank nyerte el. Mivel az eddigi sóbehozatal mellett, a­melyet nagyrészt a magyar hitelbank köz­vetített, nagy készletek halmoztattak fel, ez új üzlet menetét csak akkor ítélhetni meg, ha a készletek el­fogynak. Az említett monopóliumtörvényben a külön­böző sónemekre nézve ma­ximális­ árak vannak meg­állapítva, a­melyek szerint az erdélyi és mármarosi só 20—23 százalékkal drágább, mint a német só, ez azonban nem árthat a magyar só keletének, mivel annak minősége elismerten felülmúlja a német sót. Az osztrák magyar külkereskedelem és ipar el­len folyton hangoztatott panaszok itt telj­es jogosultsá­got nyernek, mivel Szerbiában a külföldi verseny le­győzése csak csekély nehézségbe ütköznék. Élénk vállalkozó kedv, fáradhatlan tevékenység és óvatos előzékenység jellemzik a német, franczia és angol ex­­porteuröket, a­kik ennek köszönhetik fölényük nagy­részét. Míg az osztrák kereskedők áruikat csak franko hajóban átadva Bécsben, a magyarok franko Buda­pesten szállítják, a német ügyet arra, hogy daczára a nagyobb távolságnak és nehézségeknek, melyeket le kell győznie, előzékenysége által megkönnyítse árui keretét és biztosítsa azoknak elsőségét. A német árust franko Belgrád, Szemendria szállítja, a­hol körültekintő utazóknak sikerült előnyös összekötteté­seket létesíteni. Ez az eset a német vasárukkal, a­me­lyek tényleg napról-napra növekvő keletre találnak Szerbiában, noha a szakértők mindenütt beismerik a valamivel drágább, de sokkal jobb minőségű osztrák­magyar áruk elsőbbségét. Így történik a gyarmat­árukkal, amelyek azelőtt Bécsből, illetőleg Triesztből szállíttattak be, ma ellenben Hamburgból egyenesen szállíttatnak a szerbiai dunai kikötőkbe, a­hol sokkal olcsóbban kínáltatnak, mint az Ausztria-Magyaror­szágból behozott áruk. Mennyire egyszerűsíti a kereskedői szállítást, erősíti a bizalmat és azzal növeli a vételkedvet, ha az árut a helyi kikötőben is nem messze földön kell át­venni, az közelebbi magyarázatra nem szorul. Egy előfordult eset bizonyítja, hogy az osztrák-magyar ki­vitel, a mondott mód alkalmazása mellett rögtönös eredményt mutatott föl. Eddig a rizskeményítő nagy­részt Németországból és Belgiumból hozatott be. Elég volt azonban, hogy a fiumei keményítőgyár franko Belgrád kínálja czikkeit és a külföldi áruk hátrányára jelentékeny keletre tett szert. A­mi a vasat illeti, mely az újabb időben na­gyobb mennyiségben importáltatik Németországból és az ausztriai és magyarországi vasat a szerbiai piac­­­ról kiszorítani igyekszik, nem lehet kétes, hogy az osztrák és magyar nyers vas és a finomabb osztrák vasáruk jobb minősége általánosan elismertetik. Tö­meges behozatalnál azonban az ár határoz. Kicsiny­ben való eladásra berendezett raktárak felállítása mindig czélszerűnek mutatkozik, a vasárukra nézve azonban különösen szükséges volna. Ezen az útón bi­zonyára visszahódíthatnék ezen rendkívül fontos czik­­künk számára a szerbiai piaczot. Mai számunkhoz fél év melléklet van csatolva. Leon Say a suezi­ csatornáról. A »Fortnightly Review« hosszabb tanulmányt közöl, melyben Leon Say a suezi csatorna kérdését fejtegeti. A franczia államférfiú első­sorban a kérdés politikai oldalát világítja meg és erélyesen védi a fran­czia kormány álláspontját. Leon Say ezután kereskedelmi-politikai szem­pontból tárgyalja a kérdést és végül a társulat jogait fejtegeti. A nagyérdekű tanulmányból a következőket idézzük: »Angolország és India kereskedelmi viszonyai­nak jövője egy problémát rejt, melyben sok az isme­retlen : ez a valutakérdés. Az Egyesült Államok valu­tája ugyanaz, mi Angolországé, de eltér Indiáétól. Indiában ezüst van forgalomban és az angol-indiai kereskedelemben a rendezés igen nehéz, a pénznem különbsége még nehezebbé teheti. Ha nem vigyáznak az angol-amerikai üzletek nagyon megszaporodhatnak az angol-indiai összeköttetések rovására és India he­lyett az Egyesült Államok fogják majd közvetíteni az Angolország és China közti kereskedelmet. Az egyensúlyt Francziaország állíthatja helyre , miután ő is ezüstöt forgat, úgy mint India, Suezen át elhozhatja Európába azt, a­mi Amerikába és Califor­­niába mehetne. Francziaországnak tehát éppen úgy áll érdeké­ben, mint Angolországnak, hogy az összeköttetések India, Angolország az európai Continens között lehe­tőleg fejlődjenek. Birmánia már­is Olaszországba küld rizst, a gabonatermelés már nagyot ha­ladt Indiában. Angolország és az európai Con­tinens mindig rá fognak szorulni az idegen búzára. "Valamint az ókori világnak mindig Európán kívül, sőt Afrikában voltak magtárai, úgy mi modern népek is Európán kívül szerezzük be gabonánkat, ma Ame­rikában, valamikor talán Indiában. Ez kétségkívül sajnos tény az európai mezőgazdákra. Európa kormányai és népei tartoznak a mezőgazdaságot megszabadítani az oly tör­vényektől, melyek sok országban túlélték magukat. De bármiként vélekedik is valaki a mezőgazda­­sági küzdelemről, mely Európa és a többi földrészek közt megindult, bármily reformtervek is merültek fel a különböző európai népeknél a mezőgazdaságról és a földbirtokról, az kétségbevonhatlan tény, hogy Európa mindinkább kívülről szerzi be gabonáját. Honnét ? Francziaország és az indiai út segé­lyével Angolország elérheti, hogy Európa mag­tára Indiában lesz. Előre lehet látni, hogy mily rendkívül ked­vező változást idézne az elő az angol üzletvilágban, a bankok helyzetében, a tőkebőségben és a kamatláb­ban, ha a gabona Európába nem Amerikából de In­diából jönne. Ha egy meglehetős közel eső évben — nem lehetetlen, hogy még ez évszázad vége előtt — a kereskedelmi áramlatokban olyan változás történnék, hogy az amerikai kereskedelemből csa­k húsz millió font sterling is az indiai forgalomba menne át, ennek bizonyára igen szerencsés következményei volnának úgy Angolországra, mint Francziaországra nézve. Francziaország, mely hozzá van szokva az ezüst­höz és oly valutával bír, hogy leginkább láthatja el az indiai pénzforgalmat és legkönnyebben fogadhatja el India pénzét — legjobban képes arra, hogy a suezi csatorna utján az angol-indiai vagy indo-európai rizs és gabonakereskedést fejlessze. A suezi csatorna Angol- és Francziaország közt oly morális gazdasági és társadalmi érdekközösséget létesített, melyet tekintetbe venni, kellőleg mél­tányolni és erősíteni kell; nem szabad azt pillanatnyi önzésből, üzérkedésből vagy rosszkedvűségből felát­kozni. Azért akarják talán Lessepstől elvenni munká­ja jogszerű gyümölcsét, hogy az angol kereskedelem a csatornás hajódíjakat maga állapíthassa meg, még­pedig minél olcsóbbra. Épen ilyesmit követeltek Francziaországban is. A vasúti társulatokat meg akarták fosztani fárado­zásaik gyümölcseitől, hogy a tarifákat azok állapít­­hassák meg, akik termésüket szállíttatják. Ha a kérdést így tették volna fel, gordiusi cso­mót teremtettek volna, melyet csak karddal lehet szét­oldani. A hínárból csak egy módon juthatunk ki: az igazság és a józan ész útját kell követni. A csatorna-­ vállalatban Lesseps legkiválóbb üzlettársa Angol­ország ; méltányosan kell meghatároznia, hogy az üz­let vezetésében milyen rész illeti meg. Hogy Angolország joggal gyakorol befolyást az ügyvezetésre, tagadni nem lehet. De, ha Angol­ország a legkiválóbb üzlettárs, nem kell feledni, hogy ő egyúttal a legnagyobb cliens is. Nagyobb mérvben használja a csatornát, mint a többi népek. Oka van tehát rá, hogy ellenőrizze a társulatot, várjon az mérséklettel bánik-e a cliensekkel, de nem ok arra, hogy eltulajdonítsa azt, a­mi nem az övé, vagy az angolok részére külön bánásmódot eszközöl­jön ki. Francziaországnak épp úgy, mint Angolország­nak, érdekében áll, hogy a kereskedelem kielégíttes­­sék ; épp úgy követeli, mint Angolország, hogy máso­dik csatorna építtessék, ha a kereskedelem megkí­vánja, valamint hogy a vasúttársulatoktól is megköve­telte, hogy kettős vágányt építsenek, ahol az szük­séges. A suezi szoroson a monopólium természetszerű­leg megvan, ha nem volna is megírva, képzelhető-e, hogy az engedélynek más tárgya legyen, mint a két tenger közti közlekedés létesítése. Az alapítók csak úgy remélhették a vállalatba fektetett tőkék kamatait, ha feljogosíttatnak vámot szedni azoktól, kik egyik tengerről a másikra mennek. Megfosztani őket e vám jövedelmétől azáltal, hogy a két tenger köz mást közle­kedés létesíttetik, ez annyit tesz mint elvenni az egyik kézzel azt, amit a másik adott. Leon Say kifejti aztán, hogy több csatorna le­hetséges, de a két tenger közti közlekedés léte­sítése oly eszme, mely határozottan Lessepse és me­lyet tetemes befektetések árán valósított meg. Ez az eszme volt a vállalat tárgya és a vám, melynek sze­désére Lesseps felhatalmaztatott, ezen eszmének az ára. Az igazság törvényeinek megsértése nélkül nem lehet Lessepset az ő tulajdonától megfosztani. Azt azonban Angolország joggal követelheti, hogy a tarifa módosíttassák. A tarifa akkor állapít­tatott meg, mikor a forgalom még nem öltött oly roppant mérveket, mint a legutóbbi évek alatt. Arra, hogy a tarifa arányban legyen a forga­lommal, a legegyszerűbb az, hogy a cliensek is részt kapnak a nyereségből, mely tőlük jön. A biztosító társulatok, a cooperatív szövetkezetek erre az útra léptek — követni lehet őket. Igen természetes, hogy a tarifák fokozatosan leszállíttatnak, olyformán, hogy a nyereség egy része az átkelő hajóknak jusson. Az ily természetű egyezmények egyszerűek, méltányosak és — ha mérsékeltek — igen elfogadhatók. Angolország más, indirect is módon könnyíthet a terheken, melyek a suezi-csatorna révén angol keres­kedelemre nehezednek, oly formán t. i., hogy a társu­lat tiszta jövedelmének egy részét a maga budgetjébe veszi be. Az angol kormány a birtokába jutott 176,000 részvény kamatai révén máris részesül a csa­torna jövedelméből, mert a vételár többet hoz neki, mint a­mennyibe kerül. Ez a kamatkülönbözet a csa­­tornatarifának az angol nép javára történt leszállítá­sát képviseli. Majd ha a kormány a részvények szelvényeit is fogja kapni, nyeresége sokkal jelentékenyebb lesz. Ezen bevétel lehetővé fogja neki tenni azt, hogy a ke­reskedelmet terhelő adókat leszállítsa. De ezek rész­letkérdések, melyekre nézve Franczia- és Angolor­­szágnak azonosak az érdekei, melyek többé-kevésbbé hosszas vitákra adhatnak alkalmat. De ezeknek a vitáknak semmi közük a politikához. Csak egy politikai momentum volt az i. i. hogy fen tartassák e társulat, mely eredetére nézve fran­czia, de érdekei tekintetében épannyira angol, mint franczia és melynek joga van arra hogy ig­azságosan bánjanak vele.« KÖZLEMÉNYEK. A kézműáruüzlet helyzetéről Fürst Jakab nagykereskedő úrtól a következő tudósítást vettük: A júniusi üzlet, mint olyan, mely rendesen az őszi idény kezdetét képezi, kedvező eredményt mutat fel, amennyiben téli czikkekre jelentékeny rendelmények létettek utazóinknál, még­pedig nagyobb részt oly ve­vők részéről, kik a János napi vásárra személyesen nem jelennek meg. A forgalom eredménye tehát kie­légítő és constatálható ezenkívül azon örvendetes eset is, hogy a vevők legnagyobb része, sőt olyanok, kik már egészen a bécsi piac­hoz szoktak, most ismét nálunk födözik kézműáru czikkekben szükségletüket, ami annak jele, hogy helybeli nagy­kereskedőink a concurrentiával folyó vetélykedésben győztesek. Az árakat illetőleg egy fokon állunk a bécsi concurren­tiával, a szállítási díj innen, nagyon természetesen, csekélyebb, mint Bécsből, ezeknél fogva alkalom nyí­­lik kereskedőinknek inkább az itteni piaczc­al érint­kezni. A haszon­fájdalom mindinkább csekélyebbé válik és a viszonyok kényszerítik majd a jobb módú nagykereskedőt vagy régiejét alábbszállítani, vagy pe­dig az iparnak adni magát, ha érdekeit félig-meddig óvni akarja. Augusztusban a vásár folytán igen élénk üzletmenetre van reményünk és azért kívánatos volna, ha nagykereskedőink a hitelezés tekintetében óvato­sabbak volnának, nehogy annyi veszteségnek legyünk kitéve, mint az idén, másrészt ne rontsuk magunk az üzletet az által, hogy minden jött­mentet hitellel támogatunk a többi tisztességes és becsületes keres­kedők kárára. Az incasso nem kielégítő, a­mennyiben nagyok még a hátralékok a múlt évről. A fizetéskép­telenségeknek sincs vége még, habár most már cse­kélyebb számban fordulnak elő, egyezségek nem igen jöttek létre, azon kevés pedig csak a hitelező-védegy­let erélyes fellépésének köszönhető. A rendelések nagyobbrészt parasztczikkekre történtek. Járvány a sertések közt. Mogyoród pest megyei községben, mint a járási szolgabiró jelenti, a serté­sek közt az üszögös orbánc járvány ütött ki. Az alis­pán utasítására a járási szolgabíró az állatorvossal egyetemben minden óvintézkedést megtettek a jár­vány tovább terjedésének megakadályozására. Az Erdészeti Lapok, e Bedő Albert orsz. főerdő­­mester által szerkesztett jeles szakfolyóirat júliusi füzete a következő tartalommal jelent meg: A vigá­­lyos üzem, kiváló tekintettel a bükk és a tölgyre. Irta Lavotha Albert, aki. erdész. Elkülönítő szerkezet az usztatásnál. Irta Marosi Ferencz, m. kir. erdész. A fenyvesek és a fenyvek magyar nevei Vasmegyében. Dr. Borbás Vinczétől. Kőtörmelék mint talajvédő­szer. Irta Pető Lajos, kir. alerdőfelügyelő. Douglas­­fenyővel tett telepítési kísérletek. A Balatonvidék erdősítése érdekében. Irta Luczenbacher Pál. A vani­­lin és coniferinről. Irta Tomcsányi Gusztáv. Adatok az »Erdészeti műszótár«-hoz. Irta Horváth Sándor. A skót erdészeti vizsgálat tárgyai. Vadászati tárcza. Irta Várnai Sándor. A fapiaczról. Háziipar Brassómegyében. Brassómegye tör­vényhatósági közgyűlése, múlt hó 28-án gróf B­e­t­h-­­­e­n András főispán elnöklete alatt tárgyalta a len, kender és gyapjúnak háziiparilag leendő feldolgozása s kiválóan egy gyapjuszövő iskola felállítása czéljából kiküldött bizottságnak azon jelentését, hogy miután Binder Lajos erdélyi iparfelügyelő, éppen az ipar ezen ágának további tanulmányozása czéljából, jelen nyár folyamán külföldön tanulmányi utat teend, a kikül­dött bizottság elhatározta a benyújtandó tervezetet nevezettnek visszatérte után elkészíteni, hogy így al­kalom nyíljék a most szerzendő tapasztalatokat is a tervezet készítésénél alkalmazni; az állandó választ­mány véleményének meghallgatása mellett jóváha­gyólag tudomásul vétetett, s így remélhetőleg az ipar ezen ágának emelésére hivatott intézet még ezen év­ben megkezdheti működését A vasúti fuvarlevelek egyöntetűsége. A szállító közönség részéről az érvényben levő vasúti üzletsza­bályzat által megszabott fuvarlevélmintákra és a fu­varlevelekbe az előjegyzések kéziratilag vagy nyom­tatva és különböző helyekre alkalmaztattak. Az osz­trák és magyar vaspályaigazgatóságok ennélfogva az egyöntetű eljárás szabályozása czéljából a következő­ket állapították meg, melyekről az érdekelt közönsé­get, tájékozásul az alábbiakban kívánjuk megismer­tetni. »A fuvarlevélnek az üzletszabályzat mintájával (47., 50. és 56. §§.), melynek alapján a szállítási szer­ződés köttetik, tökéletesen kell egyeznie s a vasúti rendeltetési állomás nevét és az illető vasútnak czégét, czimét, valamint különféle vasút­vonalaknál egyszersmind az útiránynak a fuvar­levél e czélra rendelt helyén való megjelölé­sét is világosan kell tartalmaznia. Az árufelvé­telét eszközlő vasúti intézet bélyegével ellátott fuvar­leveleken kívül csak oly fuvarlevelek fogadhatók el, melyek a szállításban résztvevő vasutak egyikének bélyegével vagy pedig a feladás helyén árukezelő hi­vatallal bíró más vasúti intézet bélyegével vannak el­látva. Azon adatok, melyek a feladó által írandók, illetőleg, melyeknek beírhatása meg van engedve, mint például a feladó vagy czímzett neve és lakhelye, az utánvétel részletezése, a szállítmánydarabok jele, vala­mint a tartalom-bevallás, a fuvarlevélben nyomtatva is lehetnek.­­Az üzletszabályzatban előírt mintarova­tainak és szövegezésének meg nem felelő egyéb tolda­lékokat magában foglaló fuvarlevelek el nem fogadtat­nak. E szerint a fuvarlevélben következő észrevételek legyenek azok nyomtatva vagy írva, nem foglaltathat­nak: »Nedvesedéstől megóvandó«. »Az áru csak takarva rakandó le.« »Értesítés előtt kirakandó« ;».... nap alatt szállítandó« ; és több efféle, végre valamennyi ész­revétel, mely levél természetével bir. Meg van azon­ban engedve, hogy a feladó a szállítólevél egyik fe­lének, még pedig azon felének hátlapján, mely felé­nek megfelelő czim-oldalán a díj­jegyzék nem foglal­tatik , következő előjegyzéseket kéziratilag vagy nyomtatva alkalmazzon. »»N. N. küldeménye««, »»N. részére továbbítandó«« vagy »»N. N. rendelkezésére bocsátandó««, »»N. N. biztosítása mellett«« és pedig mindezen esetekben következő toldalékkal: »»A vas­útra nézve kötelezettség nélkül««. A szállítók czégbé­­lyegeine­k a szállítólevelekre való reányomása (akár azok czim­­akár hátlapjára) nincsen megengedve. Ez által nem érintetik azon eset, ha a szállító egyúttal tényleges (prima) küldőként szerepel és a­mit az üzletszabályzat is megenged — bélyeget a feladó alá­írásának helyén alkalmazza. Robbanó tárgyakról szóló fuvarleveleknek ezenfelül még vörös téntával is kell írva lenniök. Mindazon fuvarlevelek, melyek vagy több önálló külön czímzettnek (személynek, czégnek stb.) szólnak, vagy a kereskedelmi törvény illetőleg az üzletszabályzat szerint engedélyezettektől eltérő nyilatkozatokat és megállapodásokat foglalnak ma­gukban, visszautasíttatnak, minthogy azonban a­­ szállító közönség magát oly fuvarlevelekből, melyek az imént részletezett kellékeknek teljesen meg nem felelnek, nevezetesen olyanokkal, a­melyeken a meg­engedett előjegyzések nem a hátlapon, hanem belől a tartalomrovat alatt és az értékösszeg bevallására szánt rovat felett fordulnak elő nyomtatva vagy írva nagyobb készlettel látta el, mely fuvarlevek azonban már valamely vasúti intézet részéről le is bélyegeztet­tek, azaz érvényeseknek ismertettek el — am. kir. államvasutak igazgatósága elhatározta, — miszerint ezen az áru felvételét eszközlő — a szállításban részt vevő — vagy pedig a feladás helyén árukezelő hivatal­lal biró vasúti intézet bélyegével már ellátott fuvar­levelek még továbbra is elfogatassanak ugyan, maga részéről azonban oly fuvarleveleket, melyek a fenti ha­­tározmányoknak teljesen meg nem felnek, többi le nem bélyegeztet. Kőbányai sertésüzlet. A se­rtéskereskedelmi csarnok jelentése. — augusztus 1. Mindamellett, hogy kevés a vevő, az eladók tartózkodók. Magyar öreg nehéz 56.—57.—, fiatal nehéz 58.-----58.50, kö­zép 58.—58.50, könnyű-------. Eredeti nehéz 56.—57.—, kö­zép 57.-----57.50, könnyű 57.-----57.60. — Romániai bako­nyi nehéz 57.50—.58 átmeneti, közép 57.—58— átme­neti, könnyű 57.-----.— átmeneti, eredeti nehéz —.-----.— átmeneti, közép-----------átmeneti Szerbiai nehéz 58.—.— átmeneti, közép 57.-----58.— átmeneti könnyű 56.---------.— átmeneti. — Hízó 1 éves élősúlyban 40/, levonással--------, 2 éves-------. — Az árak hizlalt sertéseknél páronkint 45 kig. és 4°/, levonással kilogrammonkint értendők. Romániai és szerbiai sertéseknél, melyek mint átmenetiek adattak el, a vevőnek páronkint 3 aranyforint vám fejében megté­ríttetik. Budapesti áru- és értéktőzsde. Augusztus 1.­­ Gabonaüzlet. (Délutáni tőzsde.) A dél­után folyamán valamivel szilárdabb lett a hangulat. Búza tavaszra eladatott 11.28—11.30 forinton, búza őszre 10.74—10.75, tengeri május—jan.-ra 6.42— 6.44 forinton. Értéküzlet. (Esti tőzsde.) Nem volt for­galmunk ma délután, mely a külön megemlítést meg­érdemelné, de azért mégis szilárdabbak voltak a kö­tések árai, melyek előfordultak. Az osztrák magyar államvasut részvényeinek csökkenése, nemcsak hogy megszűnt ez idő szerint, hanem némi javulásnak is indult, így a hangulat egyáltalában kissé jobb lett Jegyezünk: Uj aranyjárad. 88.60. — Papirjárad. 87.021jt. Osztrák hitelrészvények 292.60—293 (prolongáltam) — Magyar hitelrészvények 291.25. Leszámítoló bank­­részvény 89.25. Osztrák-magyar államvasuti részvé­nyek 316.50. A zárlat 5 órakor változatlanul ked­vezőbb maradt. Jegyzünk: Új aranyjáradék —.------. — Papírjáradék —.—. — Osztrák hitelrészvények —.—. Magyar hitelrészvények —.—. Lesszámítoló bank —.—. — Osztrák-magyar államvasut 216.50.

Next