Nemzet, 1883. november (2. évfolyam, 300-329/449. szám)

1883-11-01 / 300. szám

Budapest, október 31. A fejlődő Budapest, a fejlődő magyar városok jelentik Magyarország fejlődését. Ha­talmas, gazdag városaink fogják jelenteni a hatalmas és gazdag Magyarországot. És az utolsó tíz esztendő felettébb örvendetes ered­ményeket tüntet fel. Csupa haladás, vissza­esés alig van itt-ott. Még a hanyatlás is más, kedvezőbb pontra költöző életet jelent, hol ez annál hatalmasabban fejleszti ki orga­­nizmusát. De minden politikai, társadalmi és gaz­dasági központunk közt a főváros, Budapest fejlődött legnagyobb mérvben. A nemzet élet­ereje a centrumba nyomult leginkább; ide futottak be a terjeszkedő társadalmi organis­mus szálai. Itt szaporodott a népesség leg­óriásibb mérvekben. Itt növekedett a gazdag­ság. Itt lett legvilágosabb az ország értelme. A nemzet agyszövetében itt lett legintenzí­­vebb fényű a gondolat. Budapest nemcsak úgy fejlődött mint az amerikai városok; nem pusztán külterjesen, hanem akképp, mint a hatalmassá leendő metropolisok szoktak. Az az érdekes jelentés, melylyel a fővá­ros tanácsa az 1884-diki költségvetést a köz­gyűlés elé terjesztette, Budapestnek csak anyagi fejlődését tárja fel. Ebben a fejlődés­ben azonban visszatükröződik a fejlődés min­den iránya, maga azon teljes kép, melyet Bu­dapest jelenleg alkot, szemben a tíz év előtti Budapesttel. Az 1873-diki válság Budapesten rombolt legtöbbet. Az európai világpiaczok­­ról lecsapva fővárosunkat úgy rohanta meg, mint irtó háborút viselő ellenség. Itt volt a pusztulás legnagyobb, valamint a kór a leg­nemesebb részeket támadja meg legheveseb­ben. A pangást, sőt a pillanatnyi hanyatlást azonban az új és fokozottabb haladás váltotta fel. Tíz év alatt Budapest jövedelmei, a tanács jelentése szerint, körülbelül egy millió forint­tal növekedtek. Összes bevételei a jövő évre közel 7 millióban vannak előirányozva. Na­gyobb összegben, mint mennyit Szerbia ösz­­szes beligazgatására költ. Majd kétszer akko­rában, mint a szerb hadügyminisztérium költ­ségvetése. Felénél jóval többen, mint meny­nyit Románia összes egyenes adói jövedel­meznek. Szóval a magyar főváros budgetje vetekszik egy kis állam költségvetésével. S hogy e jövedelemnövekvést főleg a fejlődés növekvése hozta létre, ugyancsak a tanács je­lentésének adatai bizonyítják. Csak a fogyasz­tási adó, az italmérési regale, a kövezetvám, a vízvezetéki díjak czímén támadt jövedelmi többlet, a levonások nélkül, meghaladja az egy milliót. Ezt a pénzbeli eredményt egészen meg­értjük s nagy társadalmi és gazdasági hátte­rét felismerjük, ha a legújabb Budapestet az egy évtized előttivel összehasonlítjuk. Nem a válság által sújtott, hanem a 70-es évek ele­jén virágzott Budapesttel. A főváros lakossága közel százezer fővel nagyobbá lett; e növekvéshez képest nem épült ugyan megfelelő arányban Budapest; a magas házbérek mutatják, hogy a népesség nagyobb mérvben szaporodott, mint az épít­kezés fejlődött; ez utóbbi nem tartott lépést az előbbivel. De megfelelő arányban, sőt részben fokozott mérvben fejlődött az értelmi­ség, az ipar és kereskedelem; tehát mindazon tényező, mely nagy várost teremt, amely fel­halmozza a gazdagságot. Magának a tandíj­nak 57 ezer frttal s az iskolai kiadásoknak 500 ezerről egy millióra való növekvése mu­tatja, mennyire terjedt az iskoláztatás. 1870- ben Pesten a lakosságnak több, mint 28, Bu­dának közel 31°/o-je nem tudott sem írni, sem olvasni; az 1880-diki adatok szerint 112 ezer ember sem olvas, sem ír, ami még min­dig nagy arány ugyan, de magyarázatát leli a vidékről bevándorlottak nagy számában. Az iparral és kereskedelemmel foglalkozók 1870-ben Budán 18, Pesten 27 °/o-jét tették az összes lakosságnak. 1880-ban az iparból, kereskedelemből, s jövedelemből élők száma közel 108 ezer volt. S ebből az önálló iparos vállalkozók száma 7981, az önálló kereske­delmi vállalkozóké 6276. Sok tekintetben meghaladja tehát a főváros a válság előtti virágzását is. Budapest tehát nemcsak külterjesen, ha­nem belterjesen is növekedett Nagyobb lett a közvagyonosodás, fejlődött a mű­­velség és ízlés. Nem csak az iskolák, tudomá­nyos intézetek tanúskodnak erről, hanem a főváros lakosságának közszelleme; tanúskod­nak maguk az utczák és közterek is. Buda­pest az utolsó évtized alatt nagyobb mérv­ben szépült, mint régebben decenniumok alatt. Hatalmas életerő lüktet társadalmi éle­tében, s világvárosias színezete mellett meg tudta őrizni a magyar jellegét, sőt e jelleget épp a legutóbbi évtized alatt fejlesztette ki. Vegyes nemzetiségű városaink közt, melyek megmagyarosodtak, Budapest a legelső sor­ban áll. S nagy fejlődési fokára Budapest azon számos akadály daczára jutott el, melyek ha­ladásának utján igen nehezen leküzdhető gá­takat képeztek. Ezek közt legnagyobb az életnek drágasága. Budapest felküzdötte ma­gát a legdrágább európai városok közé. Nem csak a lakás aránytalanul drága nálunk, ha­nem — őstermelő ország közepett — az éle­lem is. Igaz ugyan, hogy a fejlődő, leg­inkább pedig a rohamosan fejlődő városok­ban természetszerűen létre jő a drágaság, de Budapest fejlődése csak félig magyarázza meg drágasági viszonyait. E viszonyok javí­tására csak most történik elismerésre méltó kezdeményezés. De még most sem annyi, mint mennyinek történnie lehetne, vagy ép­pen kellene. Pedig kedvezőbb viszonyok közt Buda­pest fejlődése még nagyobb arányokat öltene. A magyar főváros csakhamar még nagyobb, szebb , értelmi és anyagi tőkékben még gaz­dagabb lenne. De hogy Budapest, a sok tekintetben kedvezőtlen viszonyok daczára, ennyire fejlő­dött , hogy egy nagy válság lesújtó hatásá­ból bámulatos gyorsan nemcsak felépült, ha­nem a válság előtti virágzó korát, melyhez jelen viszonyait hasonlítottuk, elérte, sőt a legtöbb téren, jelentékenyen túlhaladta : ez azon kiváló rugganyosságra mutat, melylyel különösen a fejlődő városok és az azokat al­kotó elemek bírnak. A városok egyáltalán köny­­nyen kiheverik a bajokat, melyek érik. A va­lódi városi elemmel bíró városok leginkább. Az ily városok gyakran túlélték még azon catastrophákat is, melyek az államot örökre eltemették. A vidéknek nagyobb ellenállási képes­sége van, s ez erőben igen nagy garantiája rejlik az államnak megpróbáltatások idején. A város ellenben könnyen elviselhetőkké te­szi a csapásokat. Minél fejlettebb városrend­szere van valamely államnak, annál nagyobb ruganyossággal bír, s annál gyorsabban vi­rágzik ismét fel, ha valamely catastropha sza­kadt rá. Francziaország példa erre, melynek pedig társadalmi és gazdasági élete csak né­hány nagy városában lüktet. Francziaország­­nak három városa, Páris, Marseille, Lyon fejlő­dik nagy mérvekben és folytonosan. A mi váro­saink, Budapest kivételével csak most kezde­nek fejlődni, de fejlődésük szinte általános. E fejlődés természetes nyilvánulása az ipar, a kereskedelem, általában a polgári élet fej­lődésének. Mit sem kívánhatunk tehát őszin­tébben, mint azt, hogy ez a fejlődés állandó és minél nagyobb mérvű legyen. Hogy váro­saink felvirágozzanak. Mert akkor felvirágzik az ipar, a kereskedelem, a közművelődés; ha­lomra gyűl a tőke, s átalakul a társadalom, mely eddig nálunk csak egyoldalúlag fejlő­dött. Átalakulnak a magyar állam gazdasági viszonyai is. A hatalmas, gazdag, virágzó vá­rosok, a bennük rejlő tényezőkkel, kiválólag segíteni fogják megteremteni a hatalmas, gaz­dag és virágzó Magyarországot. Budapest a minta. Fejlődjék minden na­gyobb városunk abban az arányban, mint Budapest, s akkor bizalommal tekinthetünk gazdasági, társadalmi, sőt állami jövőnk elé. B. Gr. Bécs, október 30. Nagy fontosságot tulajdonítunk annak a fogadtatásnak, melyben Kálnoky grófnak a delegátiók előtt tett nyilatkozatai a sajtóban részesültek. Mert ha a critica felfogása és forrása egyáltalában biztos mértéket szolgál­tathat valamely politika helyességére és jó­ságára nézve, úgy bizonyára épp oly kedve­zően üt ez ki monarchiánk mostani politiká­jára nézve, azok részéről, kik Kálnokynak erre vonatkozó nyilatkozatait helyeslik, sőt dicsérik, mint azok részéről, kik azokban megütköznek vagy azokat megrójják. Sőt az utóbbira még nagyobb súlyt fek­tetünk, mint az előbbire. Nagy biztosíték és megnyugvás ugyanis politikánk jósága és czélszerűsége tekintetében, hogy Kálnokynak kevés újat tartalmazó nyilatkozatai az angol, német, olasz és török sajtó részéről teljes el­ismerésben részesültek, hogy a franczia sajtó higgadtabb része helyeselte azokat és csak a panslavismusra, valamint felforgató politikára törekvő radicálisabb rész talált kivetni valót azokban, összhangzásban, e tekintetben, az orosz sajtó izgató részével. De ezeknek kritk­­­ája és támadása sokkal inkább bizonyítja azt, hogy e politika érdekeinknek felel meg, mint minden más. És ha történetből vagy szándékosan, a magyar ellenzéki sajtó egy része is ebben a táborban találtatik, annak nem igen lehet gratulálni, mert ha a pártszenvedély odáig viszi is, hogy semmit sem tud helyeselni, mit a kormány tesz; legalább a külügyi po­litika terén nem kellene annyira ragadtatnia magát, hogy egy táborban találkozzék azok­kal, kikről maga hirdeti, minden áldott nap, hogy e monarchiának és hazánknak halálos ellenségei. Vagy legalább akkor kellene észre térnie, mikor észreveszi, hogy a szenvedély és logica túlzásai következtében csakugyan idáig jutott. Egyébiránt a helyzet olyan, hogy úgy­szólván positive körvonalazza, a monar­chiánk által követendő politikát. Mert a­mennyiben mindenütt a béke fentartásá­­nak és biztosításának érdekeit veszi szem­­ügyre; olyan irányt követ, mely ellen józan észszel mit sem lehet felhozni; nemcsak a monarchia általános, de Magyaország spe­ciális érdekei tekintetében sem. És ha a do­­log így van, akkor abból önként követke­zik, hogy akár a berlini szerződés végrehajtá­sának részletei, pl. a bolgár várak lebontása, akár a dunai kérdés, akár a Vaskapu szabá­lyozása, casus bellit — monarchiánk és ha­zánk érdekei szempontjából, csak akkor ké­pezhetnek, ha mások eljárása és magatartása e kérdésekben a béke feltételeit és érdekeinket veszélyeztetnék. De minthogy nem olvastuk, még a legtúlzottabb kriticusoktól sem, azon állítást, hogy akár egyik, akár másik kérdés függőben maradása vagy megol­dásának módja, ezen tekintetekből kiin­dulva, helytelen vagy oly mértékben czél­­szerűtlen lenne, hogy a függőben mara­dás megszüntetése, vagy a megoldás módosí­tása érdekében új irányra, új nemzetközi ösz­­szeköttetésekre és csoportosulásra vagy éppen erőszakos provocatióra lenne szükség, a cri­tica, mely a­lí­­­t­ól­ag a monarchia és ha­zánk érdekei szempontjából elégületlen monarchiánknak jelenlegi nemzetközi politi­kájával, első­sorban is azon nagy hibában szenved, hogy olyasmit rosszul, minek egyet­len pontját sem képes, vagy talán nem is hajlandó módosítani, másodsorban pedig olyan vágyakat és követeléseket fejez ki, nagyon is homályosan és érthetetlenül, melyeket az eredménynyel semmi arányban sem álló ál­dozatokkal járó háború nélkül, még komo­lyan megkísérleni sem lehetne. Ezt az állítást a függő kérdések bárme­lyikére nézve concrete is be tudjuk bizonyí­tani. Azért mondjuk ezt a függő kérdésekre nézve, mert a Vaskapu-szabályozás megol­dási módozata, mely egészen magyar kézbe juttatta e vállalatot, absolute még csak kifo­gás alá sem esik ; úgy tudjuk, hogy a keleti vasúti csatlakozás keresztülvitele is elismerésre talál még ellenzéki körökben is, és arról, hogy Bulgária mi módon és mennyi idő alatt fogja azt kiépíteni, a szerződés bizony csak papíron gondoskodhatik , sőt a gyakorlati kivitelnek még a fegyver sem adhat, ilyen kérdésben, nagyobb nyomatékot. Ha pedig megkérdeznők az ellenzéket arra nézve, hogy hajlandó-e pénzt szavazni meg olyan háborúra, mely a dunai erődök lerontását, vagy az európai Dunabizottság ha­táskörét akarná megállapíttatni, illetőleg ke­resztülvinni, bizonyára feltétlenül ellentmon­dással találkoznánk részéről. És most mégis úgy tesz, mintha e kérdésekben a kormány türelmét és tisztán diplomatiai úton való elő­­haladását rosszab­á, így aztán természetesen könnyű politikát csinálni. Az ember teszi magát, mintha elégületlen lenne, azonban változtatni a helyzeten absolute nem akar, el­tekintve attól, hogy nem is bír. Hanem hát ez éppen azt bizonyítja, hogy jobb lesz, ha külügyi kormányunk po­litikájában, az általános európai elismerésre, mint a pánszláv és magyar ellenzéki elégü­let­­lenség kibékítésére számít. Legalább a mon­archia és hazánk érdeke azt parancsolja ! Tisza Kálmán miniszterelnök jövő vasárnap Bécsbe utazik. Gróf Ráday Gedeon honvédelmi miniszter hosz­­szabb betegsége oly hírekre adott alkalmat, mintha a honvédelmi miniszteri tárcza nemsokára új kezekre kerülne. Gróf Ráday miniszterségének rövid ideje alatt tárczája vezetésében oly nagy és általánosan el­ismert sikereket ért el, hogy esetleges visszalépésének híre bizonyára alkalmas volt arra, hogy a legfájdal­masabban érintsen mindenkit, a­ki a honvédelmi in­tézmény egészséges fejlődése s avatott fejlesztése iránt érdeklődik. Mindezek bizonyára velünk együtt ör­vendve veszik a hírt, hogy az e részben terjesztett hírek alaptalanok voltak, s hogy gróf Ráday — kinek egészségi állapota határozottan jobbra fordult — to­vábbra is megmarad állásán, a melyen még sok és nagy szolgálatot vár tőle a közügy. A­­Budapester Correspondenze ez ügyben következőket jelenti: Minden oly közlemény, mintha legközelebb új honvédelmi miniszter neveztetnék ki — teljesen meg­bízható értesülés szerint — alaptalan kombináczió. Gróf Ráday, ki magát szerencsésen sikerült műtétnek ve­tette alá, a legközelebbi időben előreláthatólag újból felveszi hivatalos működését. A honvédelmi miniszté­rium vezetésére nézve személy változásról teljességgel szó sincs. Az osztrák pártok és Magyarország. Minden delegationális ülésszak alkalmat szolgáltat arra, hogy hol bécsi, hol budapesti lapokban (a szerint, amint a delegatio Budapesten vagy Bécsben van) érdekesebb­nél érdekesebb combinatiok merüljenek föl egy vagy más osztrák párt, a magyar politikai tényezők »érint­kezéséről«, »közeledéséről«, »eszmecseréiről« és »ba­­rátkozásáról«. Az utolsó alkalommal arról volt szó, hogy a »magyar körök« közt és az osztrák alkotmányhívek közt a »szláv áramlat« visszaszorítására készül az actio. Most — a változatosság kedvéért — a csehek és a magyarok közeledéséről olvasunk bécsi lapokban sensatiós leleplezéseket. Kiváncsiak vagyunk, hogy a delegációk jövő évi ülésszaka alkalmából micsoda változatban fog újra szóba hozatni ez a barátkozási és érintkezési combinatio. Gróf Szapáry Géza, ki már régebben lemondott a fiumei kormányzói állásról, s ki a múlt év végén csak a kormányelnök sürgető kérésére egyezett bele, hogy utódja kiszemeléséig állásán marad, lemondási szándékát legutóbb is kifejezte, s a lemondás, mint már volt alkalmunk jelezni, el is fogadtatott. A »Bu­­dapester Corresponded« ma este jelenti, hogy úgy e lemondás elfogadásáról, mint gróf Szapáry utódjának, gróf Zichy Ágostnak kineveztetéséről a legfelsőbb kéziratok a legközelebbi napokban megjelennek. Gróf Szapáry hosszas kormányzói pályája alatt oly va­lódi hazafias áldozatkészséget, oly kiváló tapinta­tot, oly minden dicséreten tulemelkedő köteles­ségérzetet tanúsított, hogy mindazok, kik tud­ják, mily fontos érdekei fűződnek Magyarországnak Fiuméhez, — tisztában vannak az iránt is, hogy gróf Szapáry, mint ez érdekek hit őre és méltó képviselője, a szó legnemesebb értelmében nagy s érdemes szolgá­latokat tett hazájának. Hogy a fiumeiek ragaszkodása ezt ki fogja gr. Szapáry iránt fejezni, már volt alkal­munk jelezni, mi, mint a magyar sajtó egy orgánuma, nem hallgathatjuk el, hogy e részben a magyar köz­vélemény fentartás nélkül csatlakozik a fiumeiek el­ismeréséhez. Gróf Szapáry utódjára, gróf Zichy Ágostra, nem kis feladat vár tehát; e fiatal főur, ki az aristo­­cratia s a képviselőház legképzettebb tagjai közé tar­tozik, bizonyára meg is fog felelni e feladatoknak s a várakozásoknak, melyeket kormányzói működéséhez fűznek. Az új kormányzóról a következő életrajzi ada­tokat közük: Zichy Ágost gr. még egészen fiatalember, de komoly törekvésű, széles ismeretekkel és kitartó szorgalommal. Fia a volt konstantinápolyi nagykövetnek Zichy Fe­­rencz grófnak s fivére Zichy József grófnak, Fiume volt kormányzójának. Ez utóbbi működése óta a Zi­chy név igen jó hangzású Fiuméban. Az új kormányzó Bécsben és Budapesten végezte jogi tanulmányait. Már kora fiatalságában nagy előszeretettel fordult a tudományokhoz. Egyetemi tanulmányai végeztével jogtudori szigorlatot tett és jogtudorrá avattatott. Tanulmányaiban kiváló hajlammal viseltetett a föld­rajz és népisme iránt, melyek gyakorlati tanulmányo­zása czéljából nagy és érdekes utazásokat tett. Bejárta nemcsak a művelt nyugat országait, hanem a föld ke­rekségének olyan pontjait is, melyeknek meglátogatása nemcsak a főúri passió, hanem a tudásvágy kielégíté­sének körébe vág. 1875-ben bátyjával, József gróf­fal közel egy évi utazást tett a távol keleten. Novemberben indult el Európából s csak a kö­vetkező nyár végén tért haza. Ezen utazásában járt az Indiai Óceán szigetein, a német­alföldi telepeken, Sziámban, Dél és Közép Chinában s 1876. évi ápril­­ban Sangaiból Japánba utazott. Innen három havi időzés után visszatért Sangaiba s Pekingen át a nagy mongol sivatagba utazott. Az orosz nehéz postával teve karavánnal folytatta útját a sivatagon át, mely­ben megismerkedett annak titkaival, a nomád élettel. Urgából Szibérián át tért vissza hazájába. Ezen uta­zása alatt szerzett tapasztalatai által emberismerete gazdagodott, látköre szélesedett. Utazási élményeit és tapasztalatait a magyar földrajzi társaságban tar­tott fölolvasásaival tette ismertekké s azon kívül egyes fejezeteit önállóan is feldolgozta, így irt külön művet Japánról, a Boro-Budurról, Jává­nak ezen csodás épületéről, melyet a legközelebbi földrengés tönkre tett. Tudományos működésének el­ismeréséül a tudományos akadémia őt tagjának vá­lasztotta. 1878-ban nagy utazást tett Amerikában s erről is“a magyar földrajzi társulat ülésén tartott ér­dekes és tanulságos előadást. Dominion of Canada czímű műve nemcsak éles megfigyelő tehetségének, ha­nem kiváló írói képességének is bizonyítéka. A fiatal főúr mint a szempezi kerület képvise­lője a házban is tevékeny működést fejtett ki s annak pénz- és közoktatásügyi bizottságában több éven át hasznos szolgálatot teljesített. A közoktatásügy­gyel behatóan foglalkozott és e téren mint előadó szere­pelt. Tagja volt a delegatiónak is s mint ilyen, a ten­gerészeti költségvetés előadójává választatott. Zichy Ágost gróf neje szül. Wimpffen grófnő, Lina báró unokája. A grófnő, ki férjéhez hasonlón a tu­dományok és művészetek iránt kiváló érdeklődéssel és érzékkel viseltetik, bizonyára a legvonzóbb jelen­sége lesz a fiumei társas köröknek. Az új kormányzó a jövő hóban fogja elfoglalni állását s a fiumeiek már is készülnek fényes fogadtatására. A napszámosok községi adó alóli mentességének kérdésében a magyar királyi belügyminiszter a kö­vetkező körrendelet bocsátotta ki: Több megyei törvényhatóság részéről azon kér­dés vettetvén fel, váljon, miután a napszámosok az 1883. X. t.-cz. által keresett adómentességben része­­síttetnek, és miután a községi adó kivetésének alap­ját törvény szerint az egyenes államadó képezi, a köz­ségi adó az adómentességben részesülő napszámosok­ra kivethető-e vagy sem és ha kivethető volna, a kivetés mi alapon történjék? a m. kir. pénzügymi­niszter úrral egyetértőleg szükségesnek találtam az ezen kérdésben felmerülhető kételyek eloszlatása és a törvényi határozmányoknak megfelelő helyes és országszerte egyöntetű eljárás biztosítása czéljából a törvényhatóságot a következőkről értesíteni. A napszámosoknak 1883. január 1-től kezdve a kereseti adó alól való mentessége az 1883. X. t.-cz. által kimondatván, tekintettel az 1876. V. t.-cz. 33. §-ára, melynek értelmében a községi adó kivetésének alapját az egyenes államadók képezik, ezen törvényi határozn­­ányból önként következik, hogy az állami adó alól való mentesítés a községi adó alóli mentes­séget azon esetek kivételével, melyekre nézve a tör­vény külön eltérően intézkedik, mindenkor következ­ményéül bírja, azon napszámosok tehát, kik az 1883. X. t.-cz. által számukra biztosított kereseti adómen­tességben részesülvén, teljesen adómentesek, községi adóval meg nem rovathatnak. Figyelmeztetem a törvényhatóságot arra, hogy a szóban levő kereseti adómentesség csakis a szoros értelemben vett napszámosokra, vagyis azokra szorít­kozik, a­kik kizárólag napszámból élnek és hogy a többször említett 1883. X. t.-cz. 4. §-a a községi elöl­járóknak, illetve a községeknek elég alkalmat szol­gáltat annak ellenőrzésére, hogy csak a törvényileg adómentesittetni czélzott valóságos napszámosok ré­szesüljenek állami adó- és ez által községi adó alól is mentességben. A belügyminisztériumból­ Lukács György bel­ügyminiszteri államtitkári helyettes tegnap visszaér­kezett a fővárosba Nagy-Váradról, hol, szőllő gazda­ságában, a szüretek alkalmából pár hetet töltött.­­ Széll Ignácz osztálytanácsos a belügyminisztérium­ban nov. 1-én kezdi meg működését. Az új osztály­­tanácsos, mint halljuk, a Novák Lajos miniszteri ta­nácsos vezetése alatt álló megyei osztályok egyikébe, a III. a. ügyosztályba osztatott be, hol a közigaz­gatás terén, alispáni minőségében szerzett ismeretei­nek és gyakorlatának érvényesítésére a legmegfelelőbb tér ajánlkozik. A vetések állása és a mezőgazdasági állapot. A kereskedelmi minisztériumhoz f. hó 24-étől máig be­érkezett hivatalos jelentések szerint a vetések állása az országban a következő: A vetési munkálatok az ország túlnyomólag nagy részében befejeztettek. A vetések átalában kedvező időjárás mellett szépen fej­lődnek egyes vidékeken, azonban a repeték a bab­ák, a rozsok a pajor és a hernyók pusztításai által szen­vednek. A szüret több helyt már befejeztetett. A ter­més a mennyiséget illetőleg egészben középszerűnek, némely vidékeken gyengének jeleztetik, — a minő­ségre nézve csak kevés helyen szolgáltatott kielégítő eredményt. A burgonyaszedés kevés kivétellel bevé­geztetett. A termés átalán véve középszerűnek, itt-ott jónak mondható. Némely vidékről azonban, különö­sen a felvidéki és a dunántúli megyék egyes járásai­ból a burgonya rothadását jelezik. Gyümölcs majd­nem mindenütt sok termett. A delegátiók. Bécs, okt. 31. A magyar delegátió had­ügyi albizottságának mai ü­lélésén Tisza Lajos elnökölt. Előadó: Rakovszky István. A közös kormány részéről Bylandt-Rheidt gróf közös hadügyminiszter, P­á­p­a­y alezredes és L­a­m­­bert vezérhadbiztos voltak jelen. Az ülés elején Rakovszky István előadó előterjeszti azon kimutatások eredményeit, melyeket az épületfentartási és javítási költségeket illetőleg megvizsgált. Nevezetesen a kimutatást a nyolcz év folyamán megszavazott 2.400.000 frtnyi rendkívüli összegek hovafordításáról, a rendes költségek 16. czi­­me alatt előforduló összegek hovafordításáról és jövő évi rendkívüli kiadások czimén kért 300,000 fo­rintnyi felhasználási tervezetről. Megemlítjük, hogy az utóbbi összegből a birodalmi tanácsban képviselt országok területén fekvő épületekre 210,000 frt, a Magyarország területén fekvőkre pedig 116,000 frtnyi javítási költség van előirányozva. Ezután az albizottság elintézte az álló hadsereg rendkívüli szükségletének költségvetését, valamint a rendes költségvetést is czímenként tárgyalva. Az egyes tételek beható vita tárgyává tétettek és külö­nösen az erődítési építkezésekre vonatkozó összegek­kel kapcsolatban minden egyes építkezésről a had­ügyminiszter és tanácsosai részletes felvilágosí­tásokat nyújtottak. Ezen részletes felvilágosítások alapján az albi­zottság a kért összegeket egyenként meg is szavazta, kivéve a salzburgi gyakorló térre előirányzott 60000 irtot, a­mely 44000 írtra szállíttatott le azon indo­kolással, hogy a régibb gyakorló tér eladásából be­folyó összeg szolgáljon a szükséges összeg kikere­­kítésére. A rendes költségvetés 22, 23. és 24. czímeit il­letőleg egy szűkebb albizottság küldetett ki, melynek részéről a mai ülésen Hegedűs Sándor előadó részletes jelentést tett az élelmezési és felszerelési czikkek egység­árairól, az azokban előforduló szük­ségletről stb. Ezen szűkebb albizottság jelentésének alapján a hadügyi albizottság az előirányzott tétele­ket elfogadta. A rendes és rendkívüli költségvetésről szóló jelentés hitelesítésére a legközelebbi hétfőn dél­előtt 10 órakor fog ülés tartatni. A megszállott tartományok területén elhelye­zett csapatok rendkívüli költségvetését pedig az egye­sült négyes albizottság a kedden d. e. 10 órakor tar­tandó ülésben fogja tárgyalni. Bécs, okt. 31-én. A magyar delegátió hadi tengerészeti albizottsága ma délelőtt 11 órakor ülést tartott, melyben a hadi tengerészet 1884. évi költség­­előirányzatát a kért póthitelekkel együtt végig tár­gyalta. Az ülésen jelen voltak: Karácsonyi Guidó gr. elnök, dr. Berzeviczy előadó, Erdődy Ist­ván gr., Szmaics Bertalan, Latino­vics Gábor és C­z­i­r­á­k­y Béla gr. bizottsági tagok. A tengeré­szeti kormányzat részéről jelen voltak: Báró Pökh tengernagy, Nauta és Pittner másod altenger­­nagyok, Lang sorhajókapitány, Semsey naszád­kapitány, W­e­i­t­n­e­r ezredes és Delly Adams sorhajóhadnagy. Elnök megnyitván az ülést, fővonásaiban je­­ezte az albizottság feladatait. Berzeviczy előadó beható indokolással átalánosságban elfogadásra ajánlja a tengerészet 1884. évi költség előirányzatát, mely rendes szükség­leteiben 410,000 frt kiadási többletet mutat fel. Ki­emeli az előadó, hogy a költségvetés, mely szükségleti összegére nézve az 1870. óta mostanig megszavazott költségvetések átlaga alatt marad, s csakis hajóha­dunknak a hanyatlástól megóvását, jelen erejében való fentartását czélozza. S ni­n­­­c­s csatlakozva az előadó nézetéhez, kjelenti, hogy ő a haditengerészetnek nemcsak a mos­tani állapotban való fentartását, de az európai ten­geri hatalmakkal versenyképessé tételét kívánná. Csakis az állam pénzügyi viszonyaira való tekintet indítja őt arra, hogy ezúttal ezen kívánság teljesíté­sétől elnézzen és a nagyon szerény keretben mozgó költségvetést elfogadja. Az albizottság ezután elfogadván átalánosság­ban a költségvetést, áttért annak részleteire, melyeket előadó egyenként tüzetesen indokol s a­melyek­nek felvilágosítására a tengerészeti kormány jelen­levő képviselői, nevezetesen Pittner és Nauta másod altengernagyok és Semsey naszád kapitány ismételve szót emeltek s a melyekhez a bizottsági ta­gok közül is többen hozzászóltak. Élénkebb eszmecserére csak a költségvetés II. czime (Zsoldok és ruházati átalányok) adott okot, a­melynél épp úgy, mint a IV. czimnél (Szolgálat a­­tengeren) a matrózkar létszámának a védtörvény no­velláiból kifolyó emelkedése tetemes kiadási többletet hoz elő. Az albizottság a kiadási többletet a II. czimnél 150,000 írtról 130,000 írtra szállította le, a IV. czimnél pedig a 200,000 frtnyi többletet változatlanul megadta. Ugyanily összegek megszavazása hozatik javas­latba póthitelképpen 188­3-ra is, mert a védtörvény­­novella már 1882. év november 1-én lépett életbe. Behatóan jön megvitatva egy torpedóhajó épí­tése, melyet a tengeri kormányzat 880 tonna belterr­­jel tervezett, most pedig szükségesnek látja e helyett egy 2000 tonnás hajó építését.­­ Az albizottság meggyőzetve a felhozott indokok által, a hajó építését elhatározandónak s az első részletet a tavalyival együtt 400000 frttal felveendőnek véli. A póthitelek legfontosabb tétele egy 65,000 frtos kiadási többlet, a­mely a polai tengeri szertár szárazföldi részét az Oliva szigettel összekötő híd vég­leges felépítése következtében áll elő. Ezen kiadási többletet előre nem látott technikai nehézségek okoz­ván, az albizottság azt megszavaztatni javasolja. Az albizottság 1000 frtnyi törlést eszközölt az I. czímnél (fizetések), hol azonban még mindig a gé­pészek létszámának szükségessé vált felemelése foly­tán 9000 frtnyi többlet mutatkozik. Az albizottság javaslata szerint már most az 1884. évre a rendes szükséglet 8,105.310 frtot, a rend­kívüli szükséglet 1,244.667 frtot tenne. E szerint a rendes szükséglet többlete összehasonlítva az 1883. évvel, 389.550 frtra rúg, mig a rendkívüli kiadások­ban 1883. évhez képest 21,797 frtnyi apadás mutat­kozik. Az albizottság jelentésének hitelesítése a pén­teken, november 2-ikán, délelőtt 11 órakor tartandó ülésben fog megtörténni. Ezzel az ülés véget ért. Bécs, okt. 31. A »Bud. Corr.« jelentése: A magyar delegáció érdemleges össztanácskozásai alig­ha kezdődnek meg jövő szerda előtt. Holnap délelőtt 11 órakor a zár­számadási albizottság tart ülést, déli 12 órakor pedig Fálk Miksa, a külügyi albizott­ság előadója nyújtja be jelentését hitelesítés vé­gett. Pénteken a tengerészeti albizottság ül össze s megállapítja a hitelesítendő jelentést. Szom­baton összülés lesz, melyen be fognak mutattat­­ni és napirendre tűzetni a külügyi, pénzügyi és ten­gerészeti albizottságok jelentései. Hétfőn a had­ügyi albizottság tart ülést s ez alkalommal hitelesí­teni fogja a rendes és rendkívüli hadügyi szükségletre vonatkozó jelentést.­­ Kedden délelőtt a négyes albizottság az occupationális hitelt veszi tárgya­lás alá, s valószínű­, hogy szerdára azután ki fog tű­zetni a szombaton benyújtandó albizottsági jelentések tárgyalása. Bécs, okt. 31. Az osztrák delegáció költségve­tési bizottsága mai ülésében Clam­ Martinitz gr. előadónak a külügyi költségvetésre vonatkozó je­lentését egyhangúlag elfogadta, nemkülönben az átalá­­nos részen Sturm által indítványozott alaki vál­toztatást is. A bizottság ezután a vámjövedék előirányzatát a kormány javaslatával megegyezőleg fogadta el. Hétfőn a tengerészeti költségvetés és a hadügyi költségvetés rendes szükségletei kerülnek tárgyalás alá.

Next