Nemzet, 1883. november (2. évfolyam, 300-329/449. szám)
1883-11-01 / 300. szám
Budapest, október 31. A fejlődő Budapest, a fejlődő magyar városok jelentik Magyarország fejlődését. Hatalmas, gazdag városaink fogják jelenteni a hatalmas és gazdag Magyarországot. És az utolsó tíz esztendő felettébb örvendetes eredményeket tüntet fel. Csupa haladás, visszaesés alig van itt-ott. Még a hanyatlás is más, kedvezőbb pontra költöző életet jelent, hol ez annál hatalmasabban fejleszti ki organizmusát. De minden politikai, társadalmi és gazdasági központunk közt a főváros, Budapest fejlődött legnagyobb mérvben. A nemzet életereje a centrumba nyomult leginkább; ide futottak be a terjeszkedő társadalmi organismus szálai. Itt szaporodott a népesség legóriásibb mérvekben. Itt növekedett a gazdagság. Itt lett legvilágosabb az ország értelme. A nemzet agyszövetében itt lett legintenzívebb fényű a gondolat. Budapest nemcsak úgy fejlődött mint az amerikai városok; nem pusztán külterjesen, hanem akképp, mint a hatalmassá leendő metropolisok szoktak. Az az érdekes jelentés, melylyel a főváros tanácsa az 1884-diki költségvetést a közgyűlés elé terjesztette, Budapestnek csak anyagi fejlődését tárja fel. Ebben a fejlődésben azonban visszatükröződik a fejlődés minden iránya, maga azon teljes kép, melyet Budapest jelenleg alkot, szemben a tíz év előtti Budapesttel. Az 1873-diki válság Budapesten rombolt legtöbbet. Az európai világpiaczokról lecsapva fővárosunkat úgy rohanta meg, mint irtó háborút viselő ellenség. Itt volt a pusztulás legnagyobb, valamint a kór a legnemesebb részeket támadja meg leghevesebben. A pangást, sőt a pillanatnyi hanyatlást azonban az új és fokozottabb haladás váltotta fel. Tíz év alatt Budapest jövedelmei, a tanács jelentése szerint, körülbelül egy millió forinttal növekedtek. Összes bevételei a jövő évre közel 7 millióban vannak előirányozva. Nagyobb összegben, mint mennyit Szerbia öszszes beligazgatására költ. Majd kétszer akkorában, mint a szerb hadügyminisztérium költségvetése. Felénél jóval többen, mint menynyit Románia összes egyenes adói jövedelmeznek. Szóval a magyar főváros budgetje vetekszik egy kis állam költségvetésével. S hogy e jövedelemnövekvést főleg a fejlődés növekvése hozta létre, ugyancsak a tanács jelentésének adatai bizonyítják. Csak a fogyasztási adó, az italmérési regale, a kövezetvám, a vízvezetéki díjak czímén támadt jövedelmi többlet, a levonások nélkül, meghaladja az egy milliót. Ezt a pénzbeli eredményt egészen megértjük s nagy társadalmi és gazdasági hátterét felismerjük, ha a legújabb Budapestet az egy évtized előttivel összehasonlítjuk. Nem a válság által sújtott, hanem a 70-es évek elején virágzott Budapesttel. A főváros lakossága közel százezer fővel nagyobbá lett; e növekvéshez képest nem épült ugyan megfelelő arányban Budapest; a magas házbérek mutatják, hogy a népesség nagyobb mérvben szaporodott, mint az építkezés fejlődött; ez utóbbi nem tartott lépést az előbbivel. De megfelelő arányban, sőt részben fokozott mérvben fejlődött az értelmiség, az ipar és kereskedelem; tehát mindazon tényező, mely nagy várost teremt, amely felhalmozza a gazdagságot. Magának a tandíjnak 57 ezer frttal s az iskolai kiadásoknak 500 ezerről egy millióra való növekvése mutatja, mennyire terjedt az iskoláztatás. 1870- ben Pesten a lakosságnak több, mint 28, Budának közel 31°/o-je nem tudott sem írni, sem olvasni; az 1880-diki adatok szerint 112 ezer ember sem olvas, sem ír, ami még mindig nagy arány ugyan, de magyarázatát leli a vidékről bevándorlottak nagy számában. Az iparral és kereskedelemmel foglalkozók 1870-ben Budán 18, Pesten 27 °/o-jét tették az összes lakosságnak. 1880-ban az iparból, kereskedelemből, s jövedelemből élők száma közel 108 ezer volt. S ebből az önálló iparos vállalkozók száma 7981, az önálló kereskedelmi vállalkozóké 6276. Sok tekintetben meghaladja tehát a főváros a válság előtti virágzását is. Budapest tehát nemcsak külterjesen, hanem belterjesen is növekedett Nagyobb lett a közvagyonosodás, fejlődött a művelség és ízlés. Nem csak az iskolák, tudományos intézetek tanúskodnak erről, hanem a főváros lakosságának közszelleme; tanúskodnak maguk az utczák és közterek is. Budapest az utolsó évtized alatt nagyobb mérvben szépült, mint régebben decenniumok alatt. Hatalmas életerő lüktet társadalmi életében, s világvárosias színezete mellett meg tudta őrizni a magyar jellegét, sőt e jelleget épp a legutóbbi évtized alatt fejlesztette ki. Vegyes nemzetiségű városaink közt, melyek megmagyarosodtak, Budapest a legelső sorban áll. S nagy fejlődési fokára Budapest azon számos akadály daczára jutott el, melyek haladásának utján igen nehezen leküzdhető gátakat képeztek. Ezek közt legnagyobb az életnek drágasága. Budapest felküzdötte magát a legdrágább európai városok közé. Nem csak a lakás aránytalanul drága nálunk, hanem — őstermelő ország közepett — az élelem is. Igaz ugyan, hogy a fejlődő, leginkább pedig a rohamosan fejlődő városokban természetszerűen létre jő a drágaság, de Budapest fejlődése csak félig magyarázza meg drágasági viszonyait. E viszonyok javítására csak most történik elismerésre méltó kezdeményezés. De még most sem annyi, mint mennyinek történnie lehetne, vagy éppen kellene. Pedig kedvezőbb viszonyok közt Budapest fejlődése még nagyobb arányokat öltene. A magyar főváros csakhamar még nagyobb, szebb , értelmi és anyagi tőkékben még gazdagabb lenne. De hogy Budapest, a sok tekintetben kedvezőtlen viszonyok daczára, ennyire fejlődött , hogy egy nagy válság lesújtó hatásából bámulatos gyorsan nemcsak felépült, hanem a válság előtti virágzó korát, melyhez jelen viszonyait hasonlítottuk, elérte, sőt a legtöbb téren, jelentékenyen túlhaladta : ez azon kiváló rugganyosságra mutat, melylyel különösen a fejlődő városok és az azokat alkotó elemek bírnak. A városok egyáltalán könynyen kiheverik a bajokat, melyek érik. A valódi városi elemmel bíró városok leginkább. Az ily városok gyakran túlélték még azon catastrophákat is, melyek az államot örökre eltemették. A vidéknek nagyobb ellenállási képessége van, s ez erőben igen nagy garantiája rejlik az államnak megpróbáltatások idején. A város ellenben könnyen elviselhetőkké teszi a csapásokat. Minél fejlettebb városrendszere van valamely államnak, annál nagyobb ruganyossággal bír, s annál gyorsabban virágzik ismét fel, ha valamely catastropha szakadt rá. Francziaország példa erre, melynek pedig társadalmi és gazdasági élete csak néhány nagy városában lüktet. Francziaországnak három városa, Páris, Marseille, Lyon fejlődik nagy mérvekben és folytonosan. A mi városaink, Budapest kivételével csak most kezdenek fejlődni, de fejlődésük szinte általános. E fejlődés természetes nyilvánulása az ipar, a kereskedelem, általában a polgári élet fejlődésének. Mit sem kívánhatunk tehát őszintébben, mint azt, hogy ez a fejlődés állandó és minél nagyobb mérvű legyen. Hogy városaink felvirágozzanak. Mert akkor felvirágzik az ipar, a kereskedelem, a közművelődés; halomra gyűl a tőke, s átalakul a társadalom, mely eddig nálunk csak egyoldalúlag fejlődött. Átalakulnak a magyar állam gazdasági viszonyai is. A hatalmas, gazdag, virágzó városok, a bennük rejlő tényezőkkel, kiválólag segíteni fogják megteremteni a hatalmas, gazdag és virágzó Magyarországot. Budapest a minta. Fejlődjék minden nagyobb városunk abban az arányban, mint Budapest, s akkor bizalommal tekinthetünk gazdasági, társadalmi, sőt állami jövőnk elé. B. Gr. Bécs, október 30. Nagy fontosságot tulajdonítunk annak a fogadtatásnak, melyben Kálnoky grófnak a delegátiók előtt tett nyilatkozatai a sajtóban részesültek. Mert ha a critica felfogása és forrása egyáltalában biztos mértéket szolgáltathat valamely politika helyességére és jóságára nézve, úgy bizonyára épp oly kedvezően üt ez ki monarchiánk mostani politikájára nézve, azok részéről, kik Kálnokynak erre vonatkozó nyilatkozatait helyeslik, sőt dicsérik, mint azok részéről, kik azokban megütköznek vagy azokat megrójják. Sőt az utóbbira még nagyobb súlyt fektetünk, mint az előbbire. Nagy biztosíték és megnyugvás ugyanis politikánk jósága és czélszerűsége tekintetében, hogy Kálnokynak kevés újat tartalmazó nyilatkozatai az angol, német, olasz és török sajtó részéről teljes elismerésben részesültek, hogy a franczia sajtó higgadtabb része helyeselte azokat és csak a panslavismusra, valamint felforgató politikára törekvő radicálisabb rész talált kivetni valót azokban, összhangzásban, e tekintetben, az orosz sajtó izgató részével. De ezeknek kritkája és támadása sokkal inkább bizonyítja azt, hogy e politika érdekeinknek felel meg, mint minden más. És ha történetből vagy szándékosan, a magyar ellenzéki sajtó egy része is ebben a táborban találtatik, annak nem igen lehet gratulálni, mert ha a pártszenvedély odáig viszi is, hogy semmit sem tud helyeselni, mit a kormány tesz; legalább a külügyi politika terén nem kellene annyira ragadtatnia magát, hogy egy táborban találkozzék azokkal, kikről maga hirdeti, minden áldott nap, hogy e monarchiának és hazánknak halálos ellenségei. Vagy legalább akkor kellene észre térnie, mikor észreveszi, hogy a szenvedély és logica túlzásai következtében csakugyan idáig jutott. Egyébiránt a helyzet olyan, hogy úgyszólván positive körvonalazza, a monarchiánk által követendő politikát. Mert amennyiben mindenütt a béke fentartásának és biztosításának érdekeit veszi szemügyre; olyan irányt követ, mely ellen józan észszel mit sem lehet felhozni; nemcsak a monarchia általános, de Magyaország speciális érdekei tekintetében sem. És ha a dolog így van, akkor abból önként következik, hogy akár a berlini szerződés végrehajtásának részletei, pl. a bolgár várak lebontása, akár a dunai kérdés, akár a Vaskapu szabályozása, casus bellit — monarchiánk és hazánk érdekei szempontjából, csak akkor képezhetnek, ha mások eljárása és magatartása e kérdésekben a béke feltételeit és érdekeinket veszélyeztetnék. De minthogy nem olvastuk, még a legtúlzottabb kriticusoktól sem, azon állítást, hogy akár egyik, akár másik kérdés függőben maradása vagy megoldásának módja, ezen tekintetekből kiindulva, helytelen vagy oly mértékben czélszerűtlen lenne, hogy a függőben maradás megszüntetése, vagy a megoldás módosítása érdekében új irányra, új nemzetközi öszszeköttetésekre és csoportosulásra vagy éppen erőszakos provocatióra lenne szükség, a critica, mely alítólag a monarchia és hazánk érdekei szempontjából elégületlen monarchiánknak jelenlegi nemzetközi politikájával, elsősorban is azon nagy hibában szenved, hogy olyasmit rosszul, minek egyetlen pontját sem képes, vagy talán nem is hajlandó módosítani, másodsorban pedig olyan vágyakat és követeléseket fejez ki, nagyon is homályosan és érthetetlenül, melyeket az eredménynyel semmi arányban sem álló áldozatokkal járó háború nélkül, még komolyan megkísérleni sem lehetne. Ezt az állítást a függő kérdések bármelyikére nézve concrete is be tudjuk bizonyítani. Azért mondjuk ezt a függő kérdésekre nézve, mert a Vaskapu-szabályozás megoldási módozata, mely egészen magyar kézbe juttatta e vállalatot, absolute még csak kifogás alá sem esik ; úgy tudjuk, hogy a keleti vasúti csatlakozás keresztülvitele is elismerésre talál még ellenzéki körökben is, és arról, hogy Bulgária mi módon és mennyi idő alatt fogja azt kiépíteni, a szerződés bizony csak papíron gondoskodhatik , sőt a gyakorlati kivitelnek még a fegyver sem adhat, ilyen kérdésben, nagyobb nyomatékot. Ha pedig megkérdeznők az ellenzéket arra nézve, hogy hajlandó-e pénzt szavazni meg olyan háborúra, mely a dunai erődök lerontását, vagy az európai Dunabizottság hatáskörét akarná megállapíttatni, illetőleg keresztülvinni, bizonyára feltétlenül ellentmondással találkoznánk részéről. És most mégis úgy tesz, mintha e kérdésekben a kormány türelmét és tisztán diplomatiai úton való előhaladását rosszabá, így aztán természetesen könnyű politikát csinálni. Az ember teszi magát, mintha elégületlen lenne, azonban változtatni a helyzeten absolute nem akar, eltekintve attól, hogy nem is bír. Hanem hát ez éppen azt bizonyítja, hogy jobb lesz, ha külügyi kormányunk politikájában, az általános európai elismerésre, mint a pánszláv és magyar ellenzéki elégületlenség kibékítésére számít. Legalább a monarchia és hazánk érdeke azt parancsolja ! Tisza Kálmán miniszterelnök jövő vasárnap Bécsbe utazik. Gróf Ráday Gedeon honvédelmi miniszter hoszszabb betegsége oly hírekre adott alkalmat, mintha a honvédelmi miniszteri tárcza nemsokára új kezekre kerülne. Gróf Ráday miniszterségének rövid ideje alatt tárczája vezetésében oly nagy és általánosan elismert sikereket ért el, hogy esetleges visszalépésének híre bizonyára alkalmas volt arra, hogy a legfájdalmasabban érintsen mindenkit, aki a honvédelmi intézmény egészséges fejlődése s avatott fejlesztése iránt érdeklődik. Mindezek bizonyára velünk együtt örvendve veszik a hírt, hogy az e részben terjesztett hírek alaptalanok voltak, s hogy gróf Ráday — kinek egészségi állapota határozottan jobbra fordult — továbbra is megmarad állásán, a melyen még sok és nagy szolgálatot vár tőle a közügy. ABudapester Correspondenze ez ügyben következőket jelenti: Minden oly közlemény, mintha legközelebb új honvédelmi miniszter neveztetnék ki — teljesen megbízható értesülés szerint — alaptalan kombináczió. Gróf Ráday, ki magát szerencsésen sikerült műtétnek vetette alá, a legközelebbi időben előreláthatólag újból felveszi hivatalos működését. A honvédelmi minisztérium vezetésére nézve személy változásról teljességgel szó sincs. Az osztrák pártok és Magyarország. Minden delegationális ülésszak alkalmat szolgáltat arra, hogy hol bécsi, hol budapesti lapokban (a szerint, amint a delegatio Budapesten vagy Bécsben van) érdekesebbnél érdekesebb combinatiok merüljenek föl egy vagy más osztrák párt, a magyar politikai tényezők »érintkezéséről«, »közeledéséről«, »eszmecseréiről« és »barátkozásáról«. Az utolsó alkalommal arról volt szó, hogy a »magyar körök« közt és az osztrák alkotmányhívek közt a »szláv áramlat« visszaszorítására készül az actio. Most — a változatosság kedvéért — a csehek és a magyarok közeledéséről olvasunk bécsi lapokban sensatiós leleplezéseket. Kiváncsiak vagyunk, hogy a delegációk jövő évi ülésszaka alkalmából micsoda változatban fog újra szóba hozatni ez a barátkozási és érintkezési combinatio. Gróf Szapáry Géza, ki már régebben lemondott a fiumei kormányzói állásról, s ki a múlt év végén csak a kormányelnök sürgető kérésére egyezett bele, hogy utódja kiszemeléséig állásán marad, lemondási szándékát legutóbb is kifejezte, s a lemondás, mint már volt alkalmunk jelezni, el is fogadtatott. A »Budapester Corresponded« ma este jelenti, hogy úgy e lemondás elfogadásáról, mint gróf Szapáry utódjának, gróf Zichy Ágostnak kineveztetéséről a legfelsőbb kéziratok a legközelebbi napokban megjelennek. Gróf Szapáry hosszas kormányzói pályája alatt oly valódi hazafias áldozatkészséget, oly kiváló tapintatot, oly minden dicséreten tulemelkedő kötelességérzetet tanúsított, hogy mindazok, kik tudják, mily fontos érdekei fűződnek Magyarországnak Fiuméhez, — tisztában vannak az iránt is, hogy gróf Szapáry, mint ez érdekek hit őre és méltó képviselője, a szó legnemesebb értelmében nagy s érdemes szolgálatokat tett hazájának. Hogy a fiumeiek ragaszkodása ezt ki fogja gr. Szapáry iránt fejezni, már volt alkalmunk jelezni, mi, mint a magyar sajtó egy orgánuma, nem hallgathatjuk el, hogy e részben a magyar közvélemény fentartás nélkül csatlakozik a fiumeiek elismeréséhez. Gróf Szapáry utódjára, gróf Zichy Ágostra, nem kis feladat vár tehát; e fiatal főur, ki az aristocratia s a képviselőház legképzettebb tagjai közé tartozik, bizonyára meg is fog felelni e feladatoknak s a várakozásoknak, melyeket kormányzói működéséhez fűznek. Az új kormányzóról a következő életrajzi adatokat közük: Zichy Ágost gr. még egészen fiatalember, de komoly törekvésű, széles ismeretekkel és kitartó szorgalommal. Fia a volt konstantinápolyi nagykövetnek Zichy Ferencz grófnak s fivére Zichy József grófnak, Fiume volt kormányzójának. Ez utóbbi működése óta a Zichy név igen jó hangzású Fiuméban. Az új kormányzó Bécsben és Budapesten végezte jogi tanulmányait. Már kora fiatalságában nagy előszeretettel fordult a tudományokhoz. Egyetemi tanulmányai végeztével jogtudori szigorlatot tett és jogtudorrá avattatott. Tanulmányaiban kiváló hajlammal viseltetett a földrajz és népisme iránt, melyek gyakorlati tanulmányozása czéljából nagy és érdekes utazásokat tett. Bejárta nemcsak a művelt nyugat országait, hanem a föld kerekségének olyan pontjait is, melyeknek meglátogatása nemcsak a főúri passió, hanem a tudásvágy kielégítésének körébe vág. 1875-ben bátyjával, József gróffal közel egy évi utazást tett a távol keleten. Novemberben indult el Európából s csak a következő nyár végén tért haza. Ezen utazásában járt az Indiai Óceán szigetein, a németalföldi telepeken, Sziámban, Dél és Közép Chinában s 1876. évi áprilban Sangaiból Japánba utazott. Innen három havi időzés után visszatért Sangaiba s Pekingen át a nagy mongol sivatagba utazott. Az orosz nehéz postával teve karavánnal folytatta útját a sivatagon át, melyben megismerkedett annak titkaival, a nomád élettel. Urgából Szibérián át tért vissza hazájába. Ezen utazása alatt szerzett tapasztalatai által emberismerete gazdagodott, látköre szélesedett. Utazási élményeit és tapasztalatait a magyar földrajzi társaságban tartott fölolvasásaival tette ismertekké s azon kívül egyes fejezeteit önállóan is feldolgozta, így irt külön művet Japánról, a Boro-Budurról, Jávának ezen csodás épületéről, melyet a legközelebbi földrengés tönkre tett. Tudományos működésének elismeréséül a tudományos akadémia őt tagjának választotta. 1878-ban nagy utazást tett Amerikában s erről is“a magyar földrajzi társulat ülésén tartott érdekes és tanulságos előadást. Dominion of Canada czímű műve nemcsak éles megfigyelő tehetségének, hanem kiváló írói képességének is bizonyítéka. A fiatal főúr mint a szempezi kerület képviselője a házban is tevékeny működést fejtett ki s annak pénz- és közoktatásügyi bizottságában több éven át hasznos szolgálatot teljesített. A közoktatásügygyel behatóan foglalkozott és e téren mint előadó szerepelt. Tagja volt a delegatiónak is s mint ilyen, a tengerészeti költségvetés előadójává választatott. Zichy Ágost gróf neje szül. Wimpffen grófnő, Lina báró unokája. A grófnő, ki férjéhez hasonlón a tudományok és művészetek iránt kiváló érdeklődéssel és érzékkel viseltetik, bizonyára a legvonzóbb jelensége lesz a fiumei társas köröknek. Az új kormányzó a jövő hóban fogja elfoglalni állását s a fiumeiek már is készülnek fényes fogadtatására. A napszámosok községi adó alóli mentességének kérdésében a magyar királyi belügyminiszter a következő körrendelet bocsátotta ki: Több megyei törvényhatóság részéről azon kérdés vettetvén fel, váljon, miután a napszámosok az 1883. X. t.-cz. által keresett adómentességben részesíttetnek, és miután a községi adó kivetésének alapját törvény szerint az egyenes államadó képezi, a községi adó az adómentességben részesülő napszámosokra kivethető-e vagy sem és ha kivethető volna, a kivetés mi alapon történjék? a m. kir. pénzügyminiszter úrral egyetértőleg szükségesnek találtam az ezen kérdésben felmerülhető kételyek eloszlatása és a törvényi határozmányoknak megfelelő helyes és országszerte egyöntetű eljárás biztosítása czéljából a törvényhatóságot a következőkről értesíteni. A napszámosoknak 1883. január 1-től kezdve a kereseti adó alól való mentessége az 1883. X. t.-cz. által kimondatván, tekintettel az 1876. V. t.-cz. 33. §-ára, melynek értelmében a községi adó kivetésének alapját az egyenes államadók képezik, ezen törvényi határoznányból önként következik, hogy az állami adó alól való mentesítés a községi adó alóli mentességet azon esetek kivételével, melyekre nézve a törvény külön eltérően intézkedik, mindenkor következményéül bírja, azon napszámosok tehát, kik az 1883. X. t.-cz. által számukra biztosított kereseti adómentességben részesülvén, teljesen adómentesek, községi adóval meg nem rovathatnak. Figyelmeztetem a törvényhatóságot arra, hogy a szóban levő kereseti adómentesség csakis a szoros értelemben vett napszámosokra, vagyis azokra szorítkozik, akik kizárólag napszámból élnek és hogy a többször említett 1883. X. t.-cz. 4. §-a a községi elöljáróknak, illetve a községeknek elég alkalmat szolgáltat annak ellenőrzésére, hogy csak a törvényileg adómentesittetni czélzott valóságos napszámosok részesüljenek állami adó- és ez által községi adó alól is mentességben. A belügyminisztériumból Lukács György belügyminiszteri államtitkári helyettes tegnap visszaérkezett a fővárosba Nagy-Váradról, hol, szőllő gazdaságában, a szüretek alkalmából pár hetet töltött. Széll Ignácz osztálytanácsos a belügyminisztériumban nov. 1-én kezdi meg működését. Az új osztálytanácsos, mint halljuk, a Novák Lajos miniszteri tanácsos vezetése alatt álló megyei osztályok egyikébe, a III. a. ügyosztályba osztatott be, hol a közigazgatás terén, alispáni minőségében szerzett ismereteinek és gyakorlatának érvényesítésére a legmegfelelőbb tér ajánlkozik. A vetések állása és a mezőgazdasági állapot. A kereskedelmi minisztériumhoz f. hó 24-étől máig beérkezett hivatalos jelentések szerint a vetések állása az országban a következő: A vetési munkálatok az ország túlnyomólag nagy részében befejeztettek. A vetések átalában kedvező időjárás mellett szépen fejlődnek egyes vidékeken, azonban a repeték a babák, a rozsok a pajor és a hernyók pusztításai által szenvednek. A szüret több helyt már befejeztetett. A termés a mennyiséget illetőleg egészben középszerűnek, némely vidékeken gyengének jeleztetik, — a minőségre nézve csak kevés helyen szolgáltatott kielégítő eredményt. A burgonyaszedés kevés kivétellel bevégeztetett. A termés átalán véve középszerűnek, itt-ott jónak mondható. Némely vidékről azonban, különösen a felvidéki és a dunántúli megyék egyes járásaiból a burgonya rothadását jelezik. Gyümölcs majdnem mindenütt sok termett. A delegátiók. Bécs, okt. 31. A magyar delegátió hadügyi albizottságának mai ülélésén Tisza Lajos elnökölt. Előadó: Rakovszky István. A közös kormány részéről Bylandt-Rheidt gróf közös hadügyminiszter, Pápay alezredes és Lambert vezérhadbiztos voltak jelen. Az ülés elején Rakovszky István előadó előterjeszti azon kimutatások eredményeit, melyeket az épületfentartási és javítási költségeket illetőleg megvizsgált. Nevezetesen a kimutatást a nyolcz év folyamán megszavazott 2.400.000 frtnyi rendkívüli összegek hovafordításáról, a rendes költségek 16. czime alatt előforduló összegek hovafordításáról és jövő évi rendkívüli kiadások czimén kért 300,000 forintnyi felhasználási tervezetről. Megemlítjük, hogy az utóbbi összegből a birodalmi tanácsban képviselt országok területén fekvő épületekre 210,000 frt, a Magyarország területén fekvőkre pedig 116,000 frtnyi javítási költség van előirányozva. Ezután az albizottság elintézte az álló hadsereg rendkívüli szükségletének költségvetését, valamint a rendes költségvetést is czímenként tárgyalva. Az egyes tételek beható vita tárgyává tétettek és különösen az erődítési építkezésekre vonatkozó összegekkel kapcsolatban minden egyes építkezésről a hadügyminiszter és tanácsosai részletes felvilágosításokat nyújtottak. Ezen részletes felvilágosítások alapján az albizottság a kért összegeket egyenként meg is szavazta, kivéve a salzburgi gyakorló térre előirányzott 60000 irtot, amely 44000 írtra szállíttatott le azon indokolással, hogy a régibb gyakorló tér eladásából befolyó összeg szolgáljon a szükséges összeg kikerekítésére. A rendes költségvetés 22, 23. és 24. czímeit illetőleg egy szűkebb albizottság küldetett ki, melynek részéről a mai ülésen Hegedűs Sándor előadó részletes jelentést tett az élelmezési és felszerelési czikkek egységárairól, az azokban előforduló szükségletről stb. Ezen szűkebb albizottság jelentésének alapján a hadügyi albizottság az előirányzott tételeket elfogadta. A rendes és rendkívüli költségvetésről szóló jelentés hitelesítésére a legközelebbi hétfőn délelőtt 10 órakor fog ülés tartatni. A megszállott tartományok területén elhelyezett csapatok rendkívüli költségvetését pedig az egyesült négyes albizottság a kedden d. e. 10 órakor tartandó ülésben fogja tárgyalni. Bécs, okt. 31-én. A magyar delegátió hadi tengerészeti albizottsága ma délelőtt 11 órakor ülést tartott, melyben a hadi tengerészet 1884. évi költségelőirányzatát a kért póthitelekkel együtt végig tárgyalta. Az ülésen jelen voltak: Karácsonyi Guidó gr. elnök, dr. Berzeviczy előadó, Erdődy István gr., Szmaics Bertalan, Latinovics Gábor és Cziráky Béla gr. bizottsági tagok. A tengerészeti kormányzat részéről jelen voltak: Báró Pökh tengernagy, Nauta és Pittner másod altengernagyok, Lang sorhajókapitány, Semsey naszádkapitány, Weitner ezredes és Delly Adams sorhajóhadnagy. Elnök megnyitván az ülést, fővonásaiban jeezte az albizottság feladatait. Berzeviczy előadó beható indokolással átalánosságban elfogadásra ajánlja a tengerészet 1884. évi költség előirányzatát, mely rendes szükségleteiben 410,000 frt kiadási többletet mutat fel. Kiemeli az előadó, hogy a költségvetés, mely szükségleti összegére nézve az 1870. óta mostanig megszavazott költségvetések átlaga alatt marad, s csakis hajóhadunknak a hanyatlástól megóvását, jelen erejében való fentartását czélozza. S nincs csatlakozva az előadó nézetéhez, kjelenti, hogy ő a haditengerészetnek nemcsak a mostani állapotban való fentartását, de az európai tengeri hatalmakkal versenyképessé tételét kívánná. Csakis az állam pénzügyi viszonyaira való tekintet indítja őt arra, hogy ezúttal ezen kívánság teljesítésétől elnézzen és a nagyon szerény keretben mozgó költségvetést elfogadja. Az albizottság ezután elfogadván átalánosságban a költségvetést, áttért annak részleteire, melyeket előadó egyenként tüzetesen indokol s amelyeknek felvilágosítására a tengerészeti kormány jelenlevő képviselői, nevezetesen Pittner és Nauta másod altengernagyok és Semsey naszád kapitány ismételve szót emeltek s a melyekhez a bizottsági tagok közül is többen hozzászóltak. Élénkebb eszmecserére csak a költségvetés II. czime (Zsoldok és ruházati átalányok) adott okot, amelynél épp úgy, mint a IV. czimnél (Szolgálat atengeren) a matrózkar létszámának a védtörvény novelláiból kifolyó emelkedése tetemes kiadási többletet hoz elő. Az albizottság a kiadási többletet a II. czimnél 150,000 írtról 130,000 írtra szállította le, a IV. czimnél pedig a 200,000 frtnyi többletet változatlanul megadta. Ugyanily összegek megszavazása hozatik javaslatba póthitelképpen 1883-ra is, mert a védtörvénynovella már 1882. év november 1-én lépett életbe. Behatóan jön megvitatva egy torpedóhajó építése, melyet a tengeri kormányzat 880 tonna belterrjel tervezett, most pedig szükségesnek látja e helyett egy 2000 tonnás hajó építését. Az albizottság meggyőzetve a felhozott indokok által, a hajó építését elhatározandónak s az első részletet a tavalyival együtt 400000 frttal felveendőnek véli. A póthitelek legfontosabb tétele egy 65,000 frtos kiadási többlet, amely a polai tengeri szertár szárazföldi részét az Oliva szigettel összekötő híd végleges felépítése következtében áll elő. Ezen kiadási többletet előre nem látott technikai nehézségek okozván, az albizottság azt megszavaztatni javasolja. Az albizottság 1000 frtnyi törlést eszközölt az I. czímnél (fizetések), hol azonban még mindig a gépészek létszámának szükségessé vált felemelése folytán 9000 frtnyi többlet mutatkozik. Az albizottság javaslata szerint már most az 1884. évre a rendes szükséglet 8,105.310 frtot, a rendkívüli szükséglet 1,244.667 frtot tenne. E szerint a rendes szükséglet többlete összehasonlítva az 1883. évvel, 389.550 frtra rúg, mig a rendkívüli kiadásokban 1883. évhez képest 21,797 frtnyi apadás mutatkozik. Az albizottság jelentésének hitelesítése a pénteken, november 2-ikán, délelőtt 11 órakor tartandó ülésben fog megtörténni. Ezzel az ülés véget ért. Bécs, okt. 31. A »Bud. Corr.« jelentése: A magyar delegáció érdemleges össztanácskozásai aligha kezdődnek meg jövő szerda előtt. Holnap délelőtt 11 órakor a zárszámadási albizottság tart ülést, déli 12 órakor pedig Fálk Miksa, a külügyi albizottság előadója nyújtja be jelentését hitelesítés végett. Pénteken a tengerészeti albizottság ül össze s megállapítja a hitelesítendő jelentést. Szombaton összülés lesz, melyen be fognak mutattatni és napirendre tűzetni a külügyi, pénzügyi és tengerészeti albizottságok jelentései. Hétfőn a hadügyi albizottság tart ülést s ez alkalommal hitelesíteni fogja a rendes és rendkívüli hadügyi szükségletre vonatkozó jelentést. Kedden délelőtt a négyes albizottság az occupationális hitelt veszi tárgyalás alá, s valószínű, hogy szerdára azután ki fog tűzetni a szombaton benyújtandó albizottsági jelentések tárgyalása. Bécs, okt. 31. Az osztrák delegáció költségvetési bizottsága mai ülésében Clam Martinitz gr. előadónak a külügyi költségvetésre vonatkozó jelentését egyhangúlag elfogadta, nemkülönben az átalános részen Sturm által indítványozott alaki változtatást is. A bizottság ezután a vámjövedék előirányzatát a kormány javaslatával megegyezőleg fogadta el. Hétfőn a tengerészeti költségvetés és a hadügyi költségvetés rendes szükségletei kerülnek tárgyalás alá.