Nemzet, 1883. december (2. évfolyam, 450-478. szám)

1883-12-10 / 458. szám

felkelők által megtámadhatván, erős harci fejlődött ki, melyben az egyptomi katonaság teljesen megsemmisíttetett. A felkelők egy ágyút, zsákmányul ejtettek. Kairó, decz. 9. Az Egyptomban lakó külföldiek vagyona után szedendő adóra nézve hírlik, hogy Angol- és Francziaországgal az egyetértés létre­jött. London, decz. 9. Az »Observer« szerint Japán nem fogadta el China azon ajánlatát, hogy az esetben, ha Francziaország és China között háború törne ki, köztük véd- és dacz­­szövetség létesüljön ; megígérte azonban, hogy nem fogja megeudni, hogy a franczia hadihajók a japáni kikötőkben élelmiszert és szenet szerezzenek be. Belgrád,decz. 9. Mi­­­á­n király megkegyel­mezett mindazon egyéneknek kik a törvényszék által a banjai fölkelésben való részvétel miatt halálra ítéltettek. Remélik, hogy kegyelmet kapnak azon föl­kelővezérek is, kik innen vitettek el s kik f. hó 16-kán állíttatnak törvényszék elé. A rendes viszonyok ezután az egész országban helyreállittatnak. London, decz. 9. A Reuter-ügynökség jelentése: Angolország kijelentette, hogy török hadihajóknak a vörös-tengeren való czirkálásába oly föltétel alatt egyezik bele, ho­gy azok az angol hajókkal együttesen működjenek. Pétervár, decz. 9. A mai Szt. György ünnepe-i­lyen, melyen Nikolajevics Péter és Mih­ai­­lovics György nagyherczegek nagykorúakká nyilváníttattak, a czár a nagyherczegekkel együtt je­len volt. Az ünnepélyre a német nagykövet is meghi­vatott. A lakomán a czár a német nagykövet felé for­dulva, az első felköszöntőt Vilmos német császárra, mint a Szt. György-rend legidősebb lovagjára mon­dotta. Bécs, decz. 8. A kereskedelmi minisztérium képviselője és a Rudolf trónörökös vasút igazgató­tanácsának küldötte között a ma tartott értekezleten teljes egyetértés jött létre a nevezett vasút államosí­tására vonatkozó szerződés tervezete fölött. A szerző­dés valószínűleg jövő héten fog aláíratni. Leglénye­gesebb feltételek, hogy a részvények után fizetendő évi járadék 9­5 e­zst forintban állapittatik meg és a részvények 200 forintnyi teljes névértéke törlesztetik. Zágráb, decz. 9. (Eredeti távirat.) Gr. Khuen-Héderváry, Horvátország új bánja ma este 7 óra 40 perczkor érkezett Zágrábba. A vasútnál Mihalics, az elnöki iroda főnöke és Hrvoics osztályfőnök üdvözölték. A váró­teremben Hofman polgármester intézett szí­vélyes üdvözlő beszédet a bánhoz, mire vála­szolva ez kijelenté, hogy életének leggondta­lanabb éveit Zágrábban töltötte el. Ma nem oly gondtalanul tér ugyan ide vissza, de az­zal az őszinte jóakarattal, hogy Horvátor­­szág javára közreműködjék, a bán szavait hatalmas »Zsiv­ó­r«-kiáltással fogadták, és azzal üdvözölték útközben is. A merre a bán fogata elhajtott, sűrü embertömeg foglalta el az utczákat A bán a bibornok- érsekhez haj­tatott, a­kinél egyenlőre lakni fog. A bán fo­lyékonyan beszél horvátul és általában ro­konszenves benyomást tett. Zágráb, decz. 9. (D. É.) Khuen-Héder­­v­á­r­y gr. horvát bán ma este 7 óra 45 perczkor a budapesti személyvonaton ideérkezett. A pályaudvart jóval a vonat megérkezése előtt nagyobbára az előkelő osztályhoz tartozó nagy­közön­ség törte meg. A perronon jelen voltak: az országos kormány képviseletében Mihalics osztálytanácsos díszöltönyben, továbbá Hervoics kormánybiztos és osztálytanácsos; a megye részéről: Francisci alispán, Vucsetics István kanonok, Hatz Vil­mos és Josipovi­cs Imre képviselők, továbbá Zo­­rac városi kapitány, Rauch Géza b., Gori­­c­z­a­y hendvédőrnagy és nagyszámú előkelő sze­mély, köztük a gróf személyes barátjai. Midőn a vonat a pályaudvarba robogott, hosz­­szantartó »zsiv­ó« és »éljen« kiáltások hangzottak fel. A vonat megállása után Khuen-Héder­váry gr. bán kiszállott a salonkocsiból. Midőn a perronra lépett, Mihalics osztálytanácsos a kor­mány nevében üdvözölte, melyre a bán rövid szavak­ban mondott köszönetet. Ezután a bán fentnevezettek kiséretében a fo­gadási terembe ment, hol a városi küldöttség Hoff­mann polgármesterrel az élén félkört képezve fog­lalt állást. Midőn a b­á­n a terembe lépett, Hoff­mann polgármester előre lépve, őt a város nevé­­ben a legmelegebben üdvözölte. A zajos »zsirnók«-k elhangzása után a bán a hozzá intézett beszédre tiszta horvát kiejtéssel kö­rülbelül a következő szavakkal válaszolt: »E reám nézve oly kedves városban életem leggondtalanabb napjait töltöttem és miután most már ő felsége ke­gyelméből Horvátország és Szlavónia bánjává kine­vezve, ide visszaérkezem, jól tudom, hogy időm nem lesz oly gondnélküli, mint előbb volt. Sőt ellenkező­leg meg vagyok győződve arról, hogy nehéz feladatok megoldása vár reám, azonban biztosítom önöket, hogy örömmel jövök körükbe. A bán meleg szavai lelkes d zsi­­ók­­kal fogad­tattak és rokonszenves személye mindenkire a legjobb benyomást gyakorolta. Ezután a polgármester bemu­tatta a jelenvolt városi tanácsosokat és a városi ka­pitányt a bánnak, mire ez a jelenvoltak által követve folytonos »zsi­­ók« és éljenzések közt Mihaj­lo­vi­c­s bibornok fogatjába lépett és ennek p­a­l­o­t­á- j­á­b­a hajtott. Tata, decz. 9. (Eredeti távirat). A buda­­pest új­ szőnyi vasút Tatáig terjedő vonalrészén ma ment az első tehervonat. A fellobogózott vonat 10 óra után indult a Szőnyből, két vagyonban szállítva a vállalkozók által meghívott komáromi vendégeket. A tatai pályaudvarban beláthatatlan sokaság fogadta a vonatot. A vállalkozó Beutum, Braun és Kien czég fényes lakomával vendégelte meg a műszaki kart, Tata város értelmiségét és a komáromi meghívotta­kat. Esti 5 órakor a vonat vissza­indult Szőnybe. Kecskemét, decz. 9. (E r­e­d­e­t­i távirat.) A függetlenségi párthoz tartozó vá­lasztók ma tartott népes értekezlete az országgyűlési függetlenségi kör elnökségétől érkezett ajánlat foly­tán elhatározta, hogy a kormánypárti és antisemita jelöltek közt tartandó pótválasztásnál a szavazás­tól tartózkodni fog és minden függetlenségi választótól szigorú semlegességet kö­vetel. Pozsony, decz. 9. (Eredeti távirat.) A belügyminiszter Pozsony város azon kérését, hogy azon költségek, melyek a múlt szeptemberi zavargá­sok alatt a katonaság elszállásolásából s alkalmazásá­ból háramlottak a városra, az országos pénztárból fe­deztessenek, visszautasította azon indokolással, hogy a város maga tartozik viselni saját területén a rend fentartásának költségeit. Jókaiék ebédje, decz. 9. Jókai Mór és neje, Jókainé Laborfalvi Róza tegnap délután 2 órára barátságos ebédre hívták meg azon személyeket, kik a Jókainé 50 éves színművészi jubilaeuma alkalmából lefolyt ünnepélyességek rende­zése körül fáradoztak. A »barátságos ebéd« az írók és művészek tár­sasága helyiségében tartatott meg, melyet a nevezett társaság vezetősége szives készséggel bocsátott örökös elnökének, Jókai Mórnak rendelkezésére. Díszes ven­­dégkoszorú, lelkes és kedélyes hangulat, szellemes fel­köszöntők — minden megvolt, hogy a budapesti írói és művészkörök társas élete egy kiváló mozzanatának mondhassuk e kis ünnepélyt. Az ebéd kezdete előtt a hölgyek az írói kör társalkodó termébe gyűltek és itt Bercsényi Béla oda­lépett Jókainé elé és egy díszes babérkoszorút nyúj­tott neki át Miskolcz város nevében és a következő szavakat intézi hozzá. »Miskolcz város polgármestere megbízott en­gem, hogy e város, szülővárosunk nevében Nagyságod­nak e koszorút nyújtsam át s mondjam meg, hogy Miskolcz város büszke, hogy Nagyságodat szülötté­nek, magáénak mondhatja s hogy e város minden la­kosa Nagyságodnak erőt, egészséget, hosszú életet kíván.« Bercsényi e szavak után, melyeket lelkes éljen­zés követett, elmésen magyarázta meg ez elkésett ko­szorú történetét. November 30-án este a színházhoz menve, ott egy postahivatali értesítést talált, mely szerint az ő számára táviratilag utalványoztak bizo­nyos összeget. Ez összegről tudni vélte, hogy ki küldi és nem sietett azt felvenni. Tegnap azonban Miskolcz város polgármesterétől levelet kap, melyben értesítik, hogy Miskolcz városa őt megbízta Jókainénak a vá­ros nevében koszorút átnyújtani. Tableau! Most tudta csak, hogy mire szólt a fentebbi értesítés és most siet a megbizásnak eleget tenni. A qui pro quo elbeszélé­se élénk derültséget keltett. Időközben a meghívott vendégek megérkeztek és asztalhoz ültek. Az asztalfőnél Jókainé mellett P­o­dma­nic­z­k­y Frigyes báró intendáns és R­i­b­á­r­y József miniszteri tanácsos, továbbá egyfelől Feleky Mik­­lósné és Fáik Miksa, másfelől Helvey Laura, szem­közt pedig Pap Gábor superintendens és Fenyvessy Ferencz képviselő foglaltak helyet. Az asztalt a többi vendégek a következő sorban ülték körül: Ábrányi Kornél, Kordinné Claudine, Bartók Lajos, Rákosi Jenő, Kordin Mariska, dr. Darvas Fülöp, Rákosi Szidi,Vadnay Károly, Grillné Csillag Teréz, dr.Molnár Antal, Baditz Ottó, Sasváry A., Komócsy József, Visi Imre, Jókai Mór, Káldy Gyula, Tors Kálmán, Adorján Berta,Pulszky Károly, Huszár Adolf, Palotay Piroska, Bercsényi Béla, Hegyi Aranka, Ágai Adolf, Jókai Róza, Láng Lajos, Hegedűs Sándorné, Nagy Miklós, Pálmay Ilka, Hegedűs Sándor, P. Márkus Emilia, Paulay Ede, Lendvayné, Ujváry Lajos, Helvey Zsig­­mondné, Erkel Sándor, Szathmáryné, Evva Lajos, Dolinay Gyula, Nagy Imre, Gyenes László, Hetényi Béla, Szabó Endre, Földényi Béla, Latabár Kálmán, Heltai Ferencz, Sántha Antal, Tóth Imre, Mihályffy Károly, Pintér Sándor, Kőrösmezey Gusztáv, Szigeti Imre, dr. Fekete Ignácz, Halász Sándor, Szana Ta­más, Mikszáth Kálmán, Vizváry Gyula, Grill Rikhard, Szigethy József, Kozmata Ferencz, Odry Lehel, Szi­­gethy Imréné, Csernátony Lajos, Vadnay Károly. Az étlap, a melynek jóságáért s gondos kiszol­gálásáért elismerés illeti meg Szikszay Ferencz vendéglőst, a következő volt: Kárfiol leves. Fogas, tatár mártással, Velős puffanta, zöld borsóval. Franczia vesepecsenye Mellék étkeivel. Dámvad szarvas­gombával. Szíriai kappan. Befőzöttek. Cacaó felfújt. Kertészke. Sajt. Csömöri és sashegyi bor. A pecsenyénél felkelt Jókai Mór és a kö­vetkező felköszöntőt mondá: »Hölgyeim és uraim! Nekem kötelességem az első áldomásra poharat emelni, nemcsak azért, mert házigazda vagyok, de azonfelül azért is, mert az írói és művészi körnek élethossziglan megválasztott elnö­ke vagyok. (Éljenzés.) Akárhogy tiltakozom, rágó­­dom ellene, még­is csak el kell fogadnom, hogy »rex Bohemiae« vagyok (derültség), nem annak a Bohemiának, melyet lajthántúli szomszédaink most kétfelé akarnak osztani, hanem annak az eddig­­elé egységes Bohemiának, mely magában fog­lalja az írókat és minden rendű művészeket. Ti, kedves barátaim, engem megválasztottatok ezen dicső­séges Bohemia (nem merem mondani elnökének, mert a Nyelvőr nagyon rám mászna), hanem vajdájának, bánusának, vagy akármijének (Zajos derültség), még pedig olyan forma módon, mint ahogy a kozákok vá­lasztották atamanjukat, a kikt. i. azt, a kire a válasz­tás esett, előbb eldöngették, megtépázták (zajos de­rültség) és ha kiállotta, rámondták, hogy »ez a nekünk való ember« és felültették a tevebőrre. Tehát én is elfoglalom im a tevebőrt (Derült­ség.) és megköszönöm a civillistát; azt mondtátok ugyanis, hogy neked adjuk a világot, a­mennyi adót be tudsz hajtani, az mind a tied. (Derültség.) De már most ezen nem annyira trón­, mint in­kább tevebőrbeszéd után (Derültség.) azt mondom nektek: Paulo más­ora canamus. (Halljuk!) Van ennek a mi Bohemiánknak pápája is, aki Thalia, Melpomene és Theripid­ore hármas koroná­ját viseli fején. (Tetszés.) ez a nemzeti színház inten­dánsa. (Éljenzés.) Láttam már e hármas koronát sok más fejen — ingadozni. (Derültség.) Dicsekedtem ismeretségével annak a derék igazgatónak, aki értett a drámához — valamit, de az operáról annyit tudott, hogy mikor Erkel elmondta neki, hogy még egy trombitást kell szerződtetni, mert még egy hang kell, azt felelte, hogy »fújjon a mostani két trombitás jobban.« (Derültség.) Ismertem egy másik igazgatót, a­ki az operá­hoz értett, de a dráma mezején volt járatlan és mikor egyszer »Romeo és Juliá«-t adták, azt mondá: »Ki volt az az unalmas ficzkó, a­ki a Montecchi és Capu­­letti czimű operából ezt az ocsmány drámát csinálta?« (Élénk derültség.) És volt végül szerencsém ismerni olyan igazga­tót, aki sem az egyikhez, sem a másikhoz nem értett. (Derültség.) Mikor egyszer az én öreg barátom, Szi­gethy József, elpanaszolta neki a bajokat, melyek a nemzeti színháznál grassálnak, az csak végig hall­gatta és aztán így szólt: »Bizony barátom, jobb is lesz, ha felhagytok azzal a szinészet­tyel« (Derültség). Hála legyen az égnek és az Olympnak, ma oly intendással dicsekedhetünk, aki ért a művészetnek mindhárom branche-ához és mindhármat virágzásra, fénykorra juttatta. Sajnos, hogy épp most, mikor jól megy a dol­guk, épp most következik be, hogy a múzsák egymás­tól külön válnak. Az opera más házba megy, a dráma marad a régiben. Hiszen sokszor kívántuk ezt; régen volt tervezve, régen volt előkészítve. De mégis vala­mi fájó gondolat marad hátra bennünk, hogy azok a művészeti ágak, melyek rossz időben úgy egymáshoz tartoztak és a közös anyát, a nemzeti színházat ápol­­­­ták, dicsőségre emelték, most külön váljanak. De vigasztalásunkra szolgál az a tudat, hogy a hármas korona ezentúl is egy főn marad. Kívánom, hogy intendánsunk dicsőséggel visel­je ezt a koronát, hogy legyen ezentúl is áldás a kezei nyomán, hogy megtalálja az aranyat a költészetben és a drámai művészetben, az ezüstöt az énekesek hang­jában és a bíbort a saját homlokán. (Éljenzés.) Legyen az ő uralkodása tökéletes diadal a kö­zönség felett és különösen diadalmas küzdelem és győzelem a hitetlenek ellen, akiket hajdan saracénok­­nak, ma pedig criticusoknak neveznek (Zajos derült­ség) és az ő pápasága alatt sohase legyen hallható ez a szó, hogy »Non possumus.« (Hosszan tartó taps és éljenzés.) Alig hangzott el az éljenzaj, már felkelt P­odmaniczky Frigyes és a következőleg felelt: »Szeretett öcsém Jókai Mór — aki hat hónappal és hat nappal fiatalabb nálamnál — toastjában, me­lyért köszönetet mondok neki, fölemlítette, hogy hár­mas korona tündöklik a fejemen. Intendánsnak min­dent el kell tűrnie (derültség), elfogadom tehát ezt a hármas koronát, noha nem vagyok többé azon hely­zetben, hogy bár csak egy koronát is viselhessek. (De­rültség.) De már most tekintsünk oda, ahol az egyes ko­rona tündöklik. A mi viszonyaink, noha monarchiá­ban élünk, sok tekintetben előbbre haladottak, mint ott, ahol szinteg nincs uralkodó, de valósággal a sza­badosság uralkodik. A­míg a franczia republicánus kormány évekig tépelődött azon, vájjon az előadó művész érdemes-e arra, hogy az állam által kitüntetésben részesíttes­­sék, az alatt én, a nemzeti színháznál, rövid nyolc­ év alatt, két ízben voltam szerencsés láthatni azon valóban szabadelvű eljárást, hogy felséges uralko­dónk legmagasabb kitüntetésben részesített művésze­ket. És ahányszor egy ilyen ránk nézve nevezetes esemény előadta magát, mindig egy oly férfiú volt a közbenjáró ő felsége és a nemzeti szín­ház közt, aki régi idő óta osztozott a színház örömében és bánatában és annak ügyét mindig egyforma szorgalommal, odaadással és buzgalommal karolta fel. Ő volt az, ki legutóbbi fényes ünnepé­lyünkön az ünnepelt művésznőnek átnyújtotta azt a koronát, melyet valóban megnyugvással viselhet min­denki. Azt a férfiút, a mi szeretve tiszteli nemcsak elöl­járónkat, de barátunkat, Ribáry József, mint ta­nácsost az isten sokáig éltesse. (Zajos éljenzés.) Paulay Ede: Tisztelt társaság! A nemzeti színház igazgatósága, kötelességet teljesítve — ami nem érdemi — támogatva egy minden szép iránt lel­kesülő személyzettől, a melynek ez hivatása, és feléje nyújtott kezet találva az írók és művészek társaságá­ban, mely annyi nemes eszmét felkarol és megvalósít, ünnepélyt rendezett, mely a társadalom minden osz­tályának részvétele mellett páratlan fénynyel ment végbe. A mi naptárunkban a lefolyt napok vörös be­tűkkel vannak feljegyezve. E napon csak Jókainé ne­ve tündöklik. (Éljen.) Mi voltunk oly szerencsések, hogy az ünnepély első napján üdvözölhettük a tisztelt művésznőt, midőn oly­­hosszú távollét után újból fel­lépett színpadunkon. Ünnepeltük őt, mint színművé­­szetünk királynőjét, aki eljött birodalmát újból elfog­lalni. Elfoglalta, elfogadta hódolásunkat, de egy rövid esti uralkodás után megküldötte hozzám lemondásá­nak, búcsújának manifestumát, melyet is felolvasok, mert valóban uralkodónőhöz illő sorokat tartalmaz. E levél igy hangzik: »Budapest, decz. 2. Mélyen tisztelt igazgató úr! Örökké feledhetetlen fog előttem maradni az a fényes ünnepély, melyet ötven éves színművészeti jubil­eumomra rendezett a nemzeti színház. Mások kívülről látták azt, én belülről láttam, a pályatársak szívében: ott volt az legfényesebb. Fogadja ön hálám kifejezéséül az arc­.képemet és egyszersmind kegyeskedjék a nemzeti színház ösz­­szes tagjainak, szeretett pályatársaimnak, legforróbb köszönetemet átadni azért a kitüntető művészi buz­galomért, melylyel ezen bucsuelőadásomat emlékeze­tessé tenni szíveskedtek. Én így a bucsuvételnek csak örömeit érzem. Isten áldása és a művészet lángja le­gyen egész pályájukon. Nekünk távozóknak öröm azt tudnánk, hogy a hely, melyet elhagyunk, nem marad üresen. Önnek szíves fáradságos buzgalmáért különös köszönetemet fejezve ki, maradok mély tisztelettel, legőszintébb tisztelője Jókainé Laborfalvi Róza. A vendégek zajos éljenzéssel fogadták e levelet, mely ki volt függesztve a nemzeti színház hirdető táb­láján. A szónok pedig így folytatá: A tisztelt művésznő azt mondja, hogy az ő he­lye nem marad üresen. Sok csillag ragyog az égbol­tozaton, de ha az egyik letűnt, annak fényét a másiké nem pótolja. (Tetszés.) A szinművészetben nem egy­más helyébe lépnek a csillagok. De hisz nem csillag volt ő. Nap volt ő a szinművészet egén, mert nemcsak saját lelkesedése fényével ragyogott, hanem lelkesítő sugaraival melegített is (Élénk tetszés.) és ezért nem­csak csodáltuk és tiszteltük, hanem hosszú pályafutá­sa ideje alatt mindig szerettük is. A nemzeti színház mai igazgatósága tudja, hogy Jókainé nevének fénye nem hiányozhatik a nemzeti színházban. Meg van arról győződve, hogy az utána következő igazgatóságok is be fogják látni annak szükségét, hogy e csodált, tisztelt és szeretett név mindig ott ragyogjon a nemzeti színház könyvében és ezért az igazgatóság elhatározta, hogy a színé­­szeti tanodában, mai színművészetünknek e szépen termelő növényházában egy ösztöndíjat alapít, mely a tragikai szakmában magát leginkább kitüntetett növendéknek fog évenkint mint »J­ó­k­a­i­­n­é-L­aborfalv­i-R­óza-jutalom« kiadatni. (Taps.) Midőn ezen elhatározáshoz a tisztelt művésznő jóváhagyását kérem, csak azt a mindnyájunk szívéből fakadó óhajt csatolom még hozzá: Engedje az ég, hogy Jókainé még számos évig gyönyörködjék az ő nevével lelkesített fiatal nemzedék buzgalmában, ha­ladásában, sikereiben. Az isten őt még nagyon sokáig éltesse. (Zajos éljenzés.) Ribáry József mint tanácsos: Rideg, hivata­los életemben az az oázis, mikor a nemzeti színház ügyével és általában a színészettel kell foglalkoznom. És ezen oázisban az a legszebb liget, amikor a méltó ér­demnek elvihetem jutalmát. Mindig örömömre szolgált ha a nemzeti színházhoz elvihetem a fejedelmi kegy je­lét. De legnagyobb örömömre szolgált ez a jelen eset­ben, mert azok közé tartozom, akik ismerték Laborfalvi Rózát, mikor először föllépett és azóta mindig figye­lemmel kísértem. Belőlem a hála szól és annak adok kifejezést, mikor kívánom, hogy ünnepelt művésznőn­ket az úristen az emberi élet legvégső határáig tartsa meg. (Élénk éljenzés.) Ezután felszólalt B­a­r­t­ó­k Lajos. Megjegyzé, hogy azok közül való, kik Jókai közelében kezdték pályájukat. Azóta sok idő múlt és nagy távolodás után ez örvendetes alkalom ismét Jókai közelébe hoz­za. A művészet és irodalom ünnepelnek itt, melyek­nek egén legfényesebben ragyog a Jókai pár. Ő ezt Jókairól sohasem tagadta és mindig elismerte, hogy Jókai gyengéi is tiszteletreméltóbbak, mint mások erényei. Csak azt kívánja, hogy Jókait ne ragadják el tőlünk idegen istenek. Szentelje idejét kizárólag az irodalomnak, a­hol nincsenek pártok, a­hol Jókai ne­ve nem critisáltatik és e békéltető ünnepén az iroda­lomnak és művészetnek poharát emeli a Jókai párra. (Tetszés.) Visi Imre: A művészet és irodalom ezen egyesitett ünnepének kibékítő hatásáról hallottunk szólni. Engedjék meg nekem, akinek sem megbocsá­tani, valóm, de bocsánatot kérni valóm sincs (He­­lyeslés)hogy én is szót kérjek és a nélkül, hogy az irodalom vagy művészet bármily rétege nevében ta­nácsot osztogatni Jókainak magamat följogosítva érezném (Tetszés), poharat emeljek a művészet és irodalom képviselői közti egyetértésre Ha egymás gyengéit nem szeretik is, méltányolják és tiszteljék egymást amint vannak. Az irók és művészek össze­tartására emelem poharamat. (Élénk tetszés.) Csernátony Lajos »felséges urunkhoz, Bo­hemia királyához« fordulva igy szólt : Midőn az irók és művészek világát Bohemiának nevezted tökéletesen igazad volt. Ennek a Bohemiának, mely­nek védszente nem Szent Nepomuk, egyik legfőbb tulajdonsága, hogy mindkét nembeli emberei közt sok a czivódás, sok a veszekedés, de még hatalmasabb a kedélyesség. Azt kivánom csak e Bohemiának, hogy egyetértsen mindig, mikor az irodalom­ és művészet tekintélye, méltósága forog szóban. (Élénk tetszés.) Itt tartson össze. Mert hatalom ez a Bohemia, az uj világnak talán legnagyobb hatalma. De hatalma csak úgy lesz üdvös a hazára, a nemzetre nézve, ha félté­kenyen vigyáz méltóságára, tekintélyére. Poharat emelek a Jókai-párra, mely a Bohemia két nemzetsé­gét a legmagasabb színvonalon képviseli. (Éljenzés.) Komócsy József szellemes toaszban emelte ki, hogy nem hiába volt ez Jókainé arany­lakodalma, el is tartott nyolcz napig, és illő megemlékezni a vőfélyről, a­ki olyan takaros vőfélyes verseket mon­dott. Élteti Ábrát­yi Kornélt. (Élénk tetszés.) Egy második felköszöntőben Podmanicz­­k­y Frigyes báró azt vitatta, hogy a művész nem »ke­délyes«, mert a kedélyesség az unalomból származik, a művész pedig nem unatkozik, mert könnyelmű szo­kott lenni. Ez a megjegyzés választ provocált Jókai részéről. »Luther Mártonja leszek ennek a pápai bullának —mondta Jókai. Én is régen ismerem mű­vészeinket. Láttam őket abban az időben, mikor szá­raz kenyéren volt az osztozkodás. Az volt az igazi kedélyes korszak. Egy családot képeztünk akkor. Annak gondja volt egymásra , az meg tudta őrizni a nemzeti szinház reputatióját, mely mai napig is fennáll. (Tet­szés.) Az én barátom a nemzeti szinháznak legfénye­sebb tulajdonságái akarja itt előttünk eltitkolni. De én napfényre hozom. (Halljuk !) Most mint hajdan a fényes hit, a családi jó élet volt az, ami nemzeti szín­házunkat más nemzetek Bohemiáitól annyira el­­ütővé tette (Zajos tetszés. De igen is könnyelmű a mi Bohemiánk abban, hogy oly pályát vá­laszt, melynek végén nem vár az a jutalom, melyet más pályákon várhatunk. Csakugyan köny­­nyelműek voltunk, akik ebbe a bolond czigány világ­ba léptünk Más pályán, ha megfájdul a két csipőnk, leülünk, itt ki kell tartani az utolsó fok­ig, de máskü­lönben a szívünk olyan tiszta, hogy mérkőzhetünk bármely fényes gentryvel (zajos, hosszantartó taps) vagy aristocratiával. Poharat emelek ezen társaságért mely legjobban van a szivemhez nőve. Uj emberek­ jöttek , de a társaság csak megmaradt a réginek, olyannak, minőnek 40 év óta ismerem. Poharat emelek azokra, a kik jelen vannak, hogy megtiszteljék ked­ves feleségemet 50 éves jubileuma alkalmából. De poharat emelek azon barátimra és barátnőimre is, kik egyik vagy másik okból nem vehettek részt ezen kedélyes családi ünnepélyben. Isten tartsa meg a je­lenlevőket és a távollevőket. (Zajos, hosszas éljenzés.) A lakoma után a hölgyek a kórterembe vonul­tak s a társaság élénk társalgás között jóval öt órán túl együtt maradt. HÍREK. Deczember 9. — Hivatatos. Czimerengedély. A minizterelnök a bu­dapesti Joschnvindt-féle szesz-, élesztő-, liqueur- és rum­gyár részvénytársaságá­nak a magyar korona országai egyesített czimerének, valamint Magyarország külön czimerének hasz­­nálhatását megengedte. — Vásár. A földmives-, ipar- és kereskedelemügyi mi­niszter megengedte, hogy a Somogy megye területéhez tartozó Marczali községben, a­z. évi november hó 5-ére esett, de meg nem tartathatott országos vásár helyett, f. hó 17 én pótvásár tartassék. — Alapszabályok. A budapesti vasöntő­­ betegsegélyző és temetkezési egyletének és a turkevei IV-ik temetkezési egyletnek alapszabályai a m. kir. belügyminisztérium által a bemutatási záradékkal elláttattak. — Posta. Folyó évi deczember hó 1-én zalamegyei Goricsán községben postahivatal lépett életbe, mely levél- és 5 klgr. súlyt meg nem haladó kocsipostai küldemények felvé­tele, továbbítás­a , illetve kézbesítésével foglalkozik ; össze­köttetését az alsó kraljeveczi postahivatallal napontai gyalog­járatok által nyert s kézbesítő körét csupá­n Goricsán község képezi. — Távirda. A m. kir. államvasutak szolnok-aradi vo­nalrésze Puszta-Földváron felállított vasúti állomás, ál­ami és magán táviratok kezelésére felhatalmaztatott és ebbeli műkö­désit megkezdette. — Az ü­gyvédi kamarából. A kecskeméti ügyvédi kama­ra részéről ezennel közhírré tétetik, hogy Káló Imre kunszent­­miklósi lakos ügyvéd a kemara ügyvédi lajstromába felvétetett. — Személyi hírek. József főherczeg kí­séretével együtt ma reggel Budapestről Alcsuthra utazott. — Báró Orczy Béla ő felsége a király sze­mélye körüli miniszter Bécsből a fővárosba érkezett. — Tisztelgés Trefort miniszternél. A tudomány- és műegyetemi olvasókörnek egy küldöttsége — mely Gerenday Dezső olvasóköri elnök vezetése alatt Cathry Ede műegyetemi hallgató, Rakovszky Géza joghallgató és Gerlóczy Zsigmond orvosnövendék tagokból állott ■— tisztelgett tegnap délben Tre­fort Ágoston közoktatásügyi miniszternél, hogy át­nyújtsa neki a májusi közgyűlésen dísztaggá történt megválasztásáról szóló okmányt. A küldöttség veze­tője rövid beszéd kíséretében nyújtotta át a minisz­ternek a díszesen kiállított okmányt, mely egy mű­egyetemi hallgató munkája. Trefort hosszabb beszéd­ben válaszolt. Neki — mint mondá — aki az ifjúság iránt őszinte rokonszenvvel viseltetik, nagyon jól esik e rokonszenv viszonzását látni. Kijelentette, hogy az olvasókör működését mint eddig úgy ezentúl is figye­lemmel fogja kísérni, mert ez intézményt igen szük­ségesnek tartja már csak azért is, mert ennek körén belül tág tere nyílik az ifjúság önművelődésének és komoly törekvéseinek és másrészt elvonja őket oly külső politikai és más mozgalmaktól, melyektől min­denkor óva inti az ifjúságot. Végül felemlítve, hogy miután legutóbbi látogatása alkalmával személyesen meggyőződött, miszerint a kör mostani helyiségei nem felelnek meg a követelményeknek, kilátásba helyezte azoknak az első emeleti helyiségekkel való kicserélését, mihelyt a természetra­jzi tár onnan mu­­zeum-köruti palotájába költözik. Beszéde végeztével a miniszter kezet szorított a küldöttségnek minden egyes tagjával s őket kitartó munkára buzdítva még egyszer megköszönte az ifjúságnak iránta tanúsított meleg rokonszenvét. Treforton kívül az olvasókörnek még csak 2 dísztagja van: Kossuth Lajos és Jókai Mór s Az elhunytak közül is csak ketten bírták e meg­­tisztelést: Deák Ferencz és Arany János. — Kitüntetés. Ő Felsége a k­özügyek terén és a hazai közgazdaság emelése közül szerzett kiváló érdemeik elismeréséü­l: báró Berg Gusztávnak, a kapuvári főbérnökség igazgatójának a harmadosztályú vaskorona-rendet díjmentesen és Gyulassy Gyula kapuvári uradalmi intézőnek a koronás arany­­érdemkeresztet adományozta. — Zsivora György végrendelete. Zsivora György — mint a »Pesti Napló« írja — majdnem egész va­gyonát köz- és jótékony czélokra hagyta. Adományai­nak összege százhatvanegy ezer forint. És pedig ha­gyott a magyar tudományos akadémiának száz­ezer forintot; a budapesti protestáns árvaháznak, a budapesti ev. főgymnasiumnak, a budapesti ev. ma­gyar gyülekezetnek és a soproni ev. tanító­képezdének egyenkint tízezer forintot; a soproni ev. főgymna­­siumnak és bonyhádi ev. gymnasiumnak öt-öt­ezer forintot; a lőrinczi ev. hitközség iskolájának négyezer forintot; továbbá a Bethesda ápoló in­tézetnek, a jogászegyletnek, a nemzeti színház nyug­díjintézetének, a képzőművészeti társaságnak, a Kis­­faludy-Társaságnak, az írói segélyegyletnek és a tör­ténelmi társulatnak egyenkint e­z­e­r­ e­z­e­r forintot. Az adományok összege 161.000 frt. Zsivora, végren­deletében dr. A­r­t­n­e­r Kálmán ügyvédet bizta meg értékpapírokból álló hagyatékának rendezésével. — Halálozások. A temesmegyei tisztviselői kar egyik veterán tagja, Greguss Endre megyei számvevő és Csákány László, Kolozsmegye árvaszéki ülnöke, hosszabb szenvedés után, pénteken meghaltak. — Tedesco Leó B. lapunk aradi tudósítója 64 éves korában elhunyt. — M­­­i­n­k­ó József az egyetem gazdászati gondnoka tegnap 55 éves korában meghalt. — Az időjárásról a budapesti központi időjelző állomás a következő jelentést teszi közzé: Európában a közelebb múlt héten, míg az erélyesebb depressiók Skandinávia felől, egy gyengébb pedig a földközi tengerről jőve, keleten egyesültek, addig az erélyes nagy légnyomás nyugat felől lassan Közép-Európáig nyomult s a hét vége felé hamarosan kiterjedett a continens nyugati nagyobb részére. Ezért volt az idő, délnyugati szelek kivételével, többnyire borús, kö­dössel változó, eleinte kevesebb, később egyre gya­koribb havas csapadékkal s részben erősebb szelek­kel. Csak a hét vége felé lett csendesebb, derült, Észak- és Közép-Európában erősebb fagygyal. Ha­zánkban a hét első nagyobb részében egyre kisebbedő légnyomás alatt s többnyire északnyugatias, közbe délivel vegyes szelek mellett, az idő elein borús, ködössel változó, szelesebb s kissé enyhébb, majd egy pár napra havas csapadékos volt. A hét vége felé pedig nagy légnyomás alatt, északias szelek mellett, csendesebb, derült és jóval hidegebb lett, északon. 18—20 foknyi erősebb délen 3—5 foknyi gyengébb éjjeli fagygyal. Az időjárási tényezők jelen állásában, a jövő hétre előbb borús, részben ködös, he­­lyenkint havas csapadékkal változó, kissé enyhébb és szelesebb; utána pedig csendesebb, derült időt várhatni, erősebb fagygyal. — Egyetemi felolvasások. A bölcsészethallga­­tók segélyegylete javára rendezett felolvasások máso­­dika ma volt az egyetem dísztermében. Szép számú közönség jött el, melynek nagy részét nők képezték. V­á­m­b­é­r­y Ármin tanár Perzsiáról tartott felolva­sást, vonzó modorban mondva el perzsiai útja alatt tett észleleteit. Pikáns adatokkal illustrálta a Per­zsiában uralkodó corruptiót, a perzsák legendárius udvariasságát és­­ tisztátlanságát. Említést tett dr. Maróthi István hazánkfiáról, ki a negyvenes évek­ben került a sah udvarához és ott nagy kegy­ben ál­lott. Érdekesen ismertette ezután a perzsa nők szo­kásait, jó és rossz tulajdonságait és itt röviden meg­emlékezett Guretul Ajinról, egy perzsa hősnőről, ki fél Perzsiára kiterjedő nagy forradalmat támasztott; e­lő, a mikor fogságba került, állhatatosan vonako­dott forradalmi elveit megtagadni és énekelve ment a máglyára. Az érdi kés causek­et nagy élvezettel hall­gatta a közönség és zajosan megtapsolta. Ezután dr. Heinrich Gusztáv felolvasott egy értekezést Os­­sianról; elmondta, minő hatást tettek Ossian dalai, mikor megjelentek és miképp kezdett a közönség hi­degülni, mikor az a gyanú merült fel, hogy e dalokat Macpherson írta; ezután behatóan fejtegeti, hogy e gyanú mennyire alaptalan volt és érdekesen ismer­tette e dalok irodalmi és culturtörténeti becsét. A felolvasást élénken megéljenezték.­­ A pénzügyi minisztérium épülete egyik részét lebontják, hogy­ a Mátyás-templomot szabaddá te­gyék, azért újabb, megfelelő helyiségekről kellett gon­doskodni. Ennek következtében gróf Szapáry pénzügy­­miniszter elhatározta, hogy a pénzügyi minisztérium épületében eddig elfoglalt magánlakásából kiköltözik és ama nagy s szép helyiségeket irodává alakíttatja át. A miniszter jelenleg, miután az átalakítási munkákat bevégezték, az épület elején levő termekben foglalt he­lyet, ahol annak idejében Széll Kálmán hivatalos helyi­sége volt; a helyiségek többi részét elnöki irodának és az államtitkár­i két ügyosztály részére rendezték be. A miniszternek jóízléssel berendezett elfogadó termé­ben mindamaz, úgynevezett kamara-elnökök arczképei láthatók, a­kik 1531-től 1848-ig Magyaror­szág kincstárnokai voltak. Gróf Szapáry e képeket egyik sötét, szinte elfeledett levéltárban találta, hely­­reállíttatta azokat és most elfogadó termében helyez­tette el. Az arczképsorozat, mely műtörténeti szem­pontból is érdekes gyűjteményt képvisel, kezdődik Stefanus Panflinger Báró in Zitschau-val és végződik gróf Nikolaus Széchen-nel. A 16. és 17. században nagyobbára egyházférfiak voltak a kamara-elnökök, leginkább püspökök, volt egy bíbor­nok is. Három századon át 36 kincstárnok követte egymást. — Esküvők- E­r­d­ő­d­y Imre fővárosi tanár a napokban vezette oltárhoz Steszel A. egri keres­kedő leányát Terézt. —­Herczka Izidor ma tartotta esküvőjét Politzer Farkas leányával, Fánnyval. — Az akadémia III. (mathem. és természet­tud.) osztálya f. hó 1­0-én, hétfőn d. u. 5. órakor ülést tart, melyek tárgyai a következők: Horváth Géza 1. t.: »A pirregő tücsök fejlődési viszonyai.« T­e­m­e­ss­vár­y Ödön részéről: »A Geophilus-félék fonómiri­gyeinek szerkezete« bemutatatja Horváth Géza 1. t. Daday Jenő kolosvári egyetemi magántanár ré­széről: »Adatok a Cilioflagellaták ismeretéhez« bemu­tatja Horváth Géza 1.1. , a 11 ó Mátyás 1.1.: »Vegy­tani közlemények.« — A Petőfi-társaság deczemberi felolvasó ülé­sét a szokottnál is díszesebb és nagyobb számú kö­zönség előtt tartotta ma. Komócsy József elnökölt, s bejelentette, hogy dr. Vay Miklós koronaőr, 100 fo­rinttal a társaság alapítói közé lépett. Elsőnek Bod­nár Zsigmond olvasta fel Rakodczay Pál ven­dégnek értekezését: »A színész teremtő erejéről.« Rakodczay kifejti, hogy a színész alkotó művész, az anyag, melyből alkot saját képzelme és élettapaszta­lata. Nem alárendelt szolgája a drámaírónak, hanem egyenrangú társa, sőt előadáskor a szerzőt teljesen elfeledteti és maga bilincseli le a nézőt. A színész nem a szerzővel osztozik dicsőségében, hanem játszótár­saival, — ha ezek túlszárnyalnak. Műve az igaz min­den este megsemmisül — látszólag , de abban áll fö­lötte más művészeknek, hogy az alkotás kéjét minden ismétléskor újra éldelheti és ugyanazt a művét foly­ton tökéletesítheti. A tetszéssel fogadott felolvasás után, Torkos László mutatta be három szép köl­teményét: »A Tél küszöbén«, »Magányban« és a »Szenteskedőknek« czimüeket. Különösen tetszett az utolsó, melyben kikel azok ellen, kik tagadják, hogy hit még van a földön. Megtapsolták a K­a­r­­­o­v­s­z­k­y Endre »Örvény« czimü vázlatát is. Komócsy József olvasta föl a kisebb elbeszélést, mely egy férj tragoe­­diáját tárgyalja, ki feleségét, mert a nevére érdemet­­len, szeretőjévé akarja tenni, hogy tovább is bírhassa. A negyedik felolvasás az idő rövidsége miatt elma­radt, s zárt ülés következett, melyen a társaság bud­­getjét és a jövő közgyűlés tárgyait állapította meg

Next