Nemzet, 1884. november (3. évfolyam, 780-808. szám)
1884-11-08 / 786. szám
csonos támogatást, vagy általános természetű és fennállási tartama minden eshetőségre kiterjed? E kérdésre adandó felelettől kétségkívül tetemes részben függ az a megelégedés, melylyel a szövetségnek már ténye is az ország minden köreiben fogadtatott, mert a mindkét félre biztató és megnyugtató hatása a viszonynak, a szövetkezés köre és tartama által lényegesen befolyásolva van. Annyival inkább, mert azon érdekek, melyeket a szövetség biztosítani hivatva van, reánk nézve — tulnyomólag keleten, — Németországra nézve tulnyomólag nyugaton vannak — és engedje meg a miniszter úr, hogy e kérdéshez most, az azzal kapcsolatban álló azon további kérdést fűzzem, vájjon az 1879-ben létrejött szövetség érdeke és különösen hordereje érdekeink támogatása tekintetében a legújabb események által nem csökkentetett-e ? Kálnoky gróf külügyminiszter . A kérdés nyilván annak megtudására irányul, hogy e szövetség folytán mire számíthatunk s más részről mily terhek hárulhatnak abból reánk. Méltánylom ugyan azt az óhajt, hogy ez irányban fölvilágosítás adassék, azt hiszem azonban, hogy részemről ki kell jelentenem, mikép a közérdek, nevezetesen pedig a monarchia érdeke nem engedi, hogy e kérdésre való közelebbi válaszba belebocsátkozzam. Bármily bizalmas természetű is e bizottság, mégis figyelemmel kell lennem arra, hogy háromszoros hallgatóságra kell számítanom: a tisztelt bizottságra, a közvéleményre úgy nálunk, mint Európában s végre a kabinetekre. A tekintetek, melyek e megfontolásra késztetnek, rám nézve kell, hogy irányadók legyenek s bármenyire is elismerem a hazafias indokokat, melyek a delegátus urat e kérdés föltevésére bízták, mégsem tehetek egyebet, mint hogy kérjem, hogy arra ne válaszolhassak. Szilágyi Dezső: elismeri minden miniszternek, különösen a külügyi miniszternek azon jogát,hogy oly kérdésre való feleletbe ne bocsátkozzék, mely által a közérdeknek ártana, — ezért szemben a tett nyilatkozattal a feleletet tovább nem sürgeti. Ehhez azonban egy megjegyzést óhajt fűzni. E szövetség részleteiről külföldön épen Németországban közlemények jelentek meg, melyek oly személyektől erednek, kik a diplomatiai körökkel közelebbi összeköttetésben állanak. E körülményeket onnan soha meg nem czáfolták. — E közleményekben az is foglaltatik, hogy e szerződésre nézve Németország részéről, a honnan annak eszméje kiindult, 1879-ban azon javaslat létetett, hogy az a szövetkező államok törvényhozásai elé terjesztessék és beczikkelyeztessék, ami arra mutat, hogy Németország felfogása, szerint a nyilvánosság kizárása nem szükséges. — Önkénytelenül az a kérdés merül itt fel, hogy mi is talán túlságos óvatosak vagyunk. Egy másik kérdésem vonatkozik az Oroszországgal létesített egyetértésre, amely a miniszter úr nyilatkozatai szerint úgy Oroszországgal, mint Németországgal egyaránt fennáll és a szerződésnek megfelelő állapotok fentartását foglalja magában. Kérdésem az volna: Nem foglal-e a nézeteknek egysége még mást is magában, jelesen megegyezést más eshetőségekre, különösen olyanokra is, melyek folytán a Balkán-félszigeten a berlini szerződésnek megfelelő állapotok módosítása netalán szükségessé válnék ? Magam is azon nézetben vagyok, ha a nézetek egysége a keleten létesített állapotokra nézve létrejött Oroszországgal, hogy az — mint a miniszter is kifejezte — igen örvendetes eredmény, e fölött nem is lehet nézeteltérés. De ezen nézetegységnek mindenekelőtt valamennyi pontra ki kell terjednie, mert különös volna egy oly nézetegység miatt örülni, mely éppen azon pontokra nem terjed ki, mely pontok netalán Oroszországnak kellemetlenek lehetnek. Én úgy gondolom, hogy a miniszter úr nyilatkozata azt is jelenti, hogy a nézetek egysége a szerződés minden pontjának keresztülvitelére is vonatkozik, különös volna, ha ez bent nem foglaltatnék és ha pl. oly pontok keresztülvitelére, melyek egyik vagy másik egyetértő hatalomnak, pl. Oroszországnak kellemetlenek, egyetértés nem léteznek. Másfelől a közvélemény bizonyos tekintetben tájékozatlanul van azon tárgyak iránt, amelyekre nézve egyetértés létrejött; felmerültek oly nézetek is, hogy az nemcsak a szerződési állapotok fentartására, hanem egyéb eshetőségre is vonatkozik, oly eshetőségekre, amelyek anélkül, hogy egyik vagy másik nagyhatalom által idéztethetnének elő, a Balkán félszigeten felmerülnek és melyek a szerződési állapotok módosítását teszik szükségessé. Erre nézve kérnék felvilágosítást. Kálnoky gróf külügyminiszter: A nézetek megegyezését, melyek a három császárság uralkodói és kormányai közt manifestáltattak, akként jellemeztem s jellemezte tisztelt barátom a miniszterelnök, hogy ott jegyzőkönyvekről, szerződésekről stb. miként az előttem szóló úr kifejezte magát, szó nem volt. Én azt, mint elvi egyetértést jellemeztem. Nem tudom egészen jól micsoda felel meg voltakép a delegátus úr óhajának. Egyrészről nem óhajtja, hogy a jövő kérdései előre megkössenek bennünket, másrészről, úgy látszik, nem bízik a jelenleg alkotott politikai helyzetben, amennyiben e kérdésre nézve a jövő tekintetében biztos garanciáink nincsenek. Nézetem szerint e találkozás s az akkor kifejezésre juttatott egyetértés értéke éppen abban rejlik, hogy a három uralkodó az összes fölmerülhető kérdéseket a béke és a fenálló jog szellemében kívánja felfogni. Mihelyt a jog álláspontjára helyezkedünk, ez eleve is kizárja annak lehetőségét, hogy jövőre nézve oly czélok követtessenek, melyek azon kívül állanak. Tehát elvi megegyezésről van szó; maradjunk meg tehát emellett. Csernátony Lajos: Kijelenti, hogy nem tartozik azon érzelmi politikusokhoz, kik Oroszországgal minden áron rossz lábon akarnak állni, hanem azok közé, kik hazánk érdekében állónak tartják, hogy monarchiánk a lehető legjobb viszonyban legyen Oroszországgal. De határozottan a legroszabbnak tartja a feszült viszonyt. A feszült viszony hátrányait az egyének is érzik, még inkább érzik az államok és az államok közötti feszült viszonyra nézve áll az a franczia közmondás, hogy az ajtó zárva vagy zárva legyen. Azért nagy nyereségnek tartja, ha sikerült a feszültséget megszüntetni monarchiánk és Oroszország között. A létrejött elvi egyetértésnek meg vannak előnyei, mert kizárja, hogy felbátoríttassanak bizonyos Magyarország ellenes izgatások. Szóló ezen szempontból fogván fel a létrejött egyetértést, a külügyminiszter válaszában megnyugszik. Andrássy Gyula gr. czélszerűnek tartaná, ha a külügyminiszterhez ne több oldalról egyszerre intéztetnének kérdések, hanem a hozzá egy részről intézett kérdésre rögtön válasz adassék , mert különben megtörténhetik, hogy egyes kérdések kikerülik a figyelmét, így meg van győződve, hogy a külügyminiszter figyelmét kikerülte Szilágyi Dezső azon kérdése, vájjon az újabban felmerült események nem gyengítették-e a fenálló szerződésekben rejlő garantiákat ? amely kérdésre különben a külügyminiszter bizonyára válaszolt volna. Ami azon kérdést illeti,amelyet Szilágyi Dezső, Busch könyvére hivatkozva felvetett, várjon t. i. azon időben, midőn Ausztria-Magyarország és Németország között egy szorosabb viszonyra vonatkozó egyezmény állapíttatott, megtétetett-e Németország részéről indítvány oly irányban, hogy a szerződés, mint organikus egész e két állam törvényei közé igtattassék és akként nyilvánosságra hozassék, erre vonatkozólag a maga részéről kész felvilágosítást adni, mert azon időben ő volt a külügyminiszter. — Bár azt hiszi, hogyha valaki megszűnt is miniszter lenni, ez nem ad neki jogot arra, tetszése szerint adni felvilágosításokat oly tényekre nézve, melyek az ő kormánya alatt történtek, hanem csak azt teheti közzé, ami ellen a tényleges miniszternek, kit jelenleg illet a felelősség, kifogása nincsen. Mégis a felvetett kérdés olyan, melyre azt hiszi, hogy felelhet anélkül, hogy bármely érdeket sértene. E felelet a következő: formulázott, hivatalos kívánat kabinet részéről cabinethez ezen irányban nem történt. Mindössze az történt, hogy Bismarck bg. részéről a tárgyalások folyama alatt ezen kérdés is eszmecsereképen szóba hozatott és szóló nyíltan megmondja, hogy akkor azon nézetét nyilvánította, és ma is azon nézetben van, hogy a törvénybeigtatás nem lett volna czélszerű. De, ismétli, formális indítvány nem történt, még kevésbbé actió cabinettől cabinethez, hanem ez az eszme a tanácskozás folyamában felmerült és közös megegyezéssel elejtetvén, nem is jött többé szóba. Ebből látszik, hogy az illető szó hallott valamit harangozni, de nem volt teljesen tájékozva. Fálk Miksa megjegyzi, hogy az ő első kérdésében ben foglaltatik az, amit Szilágyi Dezső kérdezett, s e kérdésre a külügyminiszter már korábban felelt. Gyurkovits Vassa azt kérdi a külügyminisztertől, milyen értéket lehet tulajdonítani a montenegrói hivatalos lap nyilatkozatának, monarchiánknak Montenegróhoz való viszonyát illetőleg. Kálnoky gróf külügyminiszter: E kérdést akként praecisirozom, hogy a »Czernagorski Glas«-ban megjelent nyilatkozat nem pusztán sajtónyilatkozat volt, hanem hogy a montenegrói fejedelem részéről a megfelelő utasítások intéztettek a határhatóságokhoz s hogy az izgatókkal s szökevényekkel, valamint Montenegróba menekült közönséges bűntettesekkel való bánásmódra nézve határozott intézkedések létettek. A még Montenegróban levő bosniai és herczegovinai szökevények ellen elismerésre méltó bizonyos rendszabályok hozattak, így például kiderült, hogy a Niksicsbe internált szökevények ott nem állottak kellő felügyelet alatt, sőt a fogságból kitörve átjöttek Bosznia- Herczegovinába s megpróbálták folytatni megszokott üzelmeiket. Felszólalásunkra tehát Nikita fejedelem elrendelte, hogy e szökevények Antivariba és Dulcignóba szállíttassanak s ott internáltassanak, s közülük már mintegy százan érkeztek Montenegro déli részébe. Ez kétségkívül elismerést érdemlő intézkedés, valamint általában Montenegró magatartása a legjobb akaratról ad számot s az utóbbi időben sokat nyert correctségben, ami abból is kitűnik, hogy montenegrói oldalról most már nyíltan bevallják, hogy azelőtt követtetett el némi incorrectség, melyeket jövőre lehetőleg elkerülni, komoly elhatározásuk. Szilágyi Dezső hivatkozva a külügyminiszternek az osztrák delegáció bizottságában tett nyilatkozatára, mely szerint a fennálló szerződésekben létesített állapot a három hatalom egyetértése által minden irányban biztosítva van, kérdi, mit ért a külügyminiszter a biztosítás alatt ? Kálnoky gróf külügyminiszter: Erkölcsi biztosítást ért, mert kétségtelennek kell tekinteni azt, hogy e politika conservatív magatartása főképen az államok erkölcsi benyomására fektet súlyt. Hogyha a népek azokban az alsó államokban látják, hogy a három császárság uralkodója teljes barátságban él, ettől is nagy és üdvös hatást vár. Gyurkovits azon kérdést intézi a külügyminiszterhez, vájjon a Macedóniában és Koszovo táján fennáló viszonyokról újabban érkezett hírek nem adhatnak-e okot aggodalomra ? Kálnoky gróf külügyminiszter. Azon tudósítások, melyeket Albániából kaptunk, azt bizonyítják hogy ott az állapotok, ami a közigazgatást és igazságszolgáltatást illeti, fájdalom rosszak, s hogy időről időre a bizonytalanság emelkedése és sülyedése, s ez alól a közviszonyok nyugtalansága idéztetik elő. A legutóbbi időben ez állapotok ferdesége növekedett különösen a hegyesebb részekben gyakran fordult elő a kormány tekintélye ellen való szegülés, amelyekkel szemben gyakran kellett fegyveres erőhöz folyamodni. De ezek nem olyan kérdések, melyek mélyebben gyökereznének, vagy veszedelmes következményekkel fenyegethetnének, legalább eddig a dolgok így állanak. Ezúttal nem arról van szó, hogy keresztények és törökök állanak egymással szemben, mert gyakran mohamedánok küzködnek mohamedánokkal, de itt elsősorban engedetlenség van a hatóságok iránt, s a mozgalmakban az játszsza a főszerepet. Eddig tehát Albániára vonatkozó kedvezőtlen hírek hozzám nem érkeztek, ámbár ott a viszonyok nem nagyon ragyogóak , s én ezúttal nem fojthatom el azt a megjegyzést, hogy összehasonlítva azon állapotokkal, melyek Boszniában és Herczegovinában uralkodók, ahol néhány évvel ezelőtt nem voltak a viszonyok olyan rendezettek, megelégedéssel mutathatunk administratiónk eredményeire. Áttérve a vasúti csatlakozások kérdésére, figyelmeztet, hogy a szerződés határozatainak keresztülvitele, amennyiben bennünket illet, tudvalevőleg már néhány hó előtt megtörtént a budapest-zimonyi vasút kiépítése által- Szerbia szeptember havában szintén átadta a közforgalomnak a belgrád-nisi vonalat. Ami a szerb vonalnak Nistől kezdve a török és bolgár határig való kiterjesztését illeti, úgy Szerbiában itt is nagy élénkséggel fogtak a munkához s kétséget sem szenved, hogy Szerbia a conventió határozatait teljes mértékben meg fog tartani s kellő időben végrehajtani. Kevésbbé kedvezőn áll a dolog török részen. A nehézségek nem annyira az építendő vasutakban állanak, melyek magukban véve jelentéktelenek. Ama vasútvonalak, melyeket Törökországnak kell kiépítenie, egyrészről a mitrovicza-szaloniki vasút egy pontján, másrészről pedig a Bellovánál létesítendő csatlakozási vonalból állanak. Az építési költségek valami jelentékeny tőkét nem igényelnek. A dolog azonban annyiban válik komplicálttá Törökországra nézve, amennyiben a porta és a keleti vasutak üzemtársasága közt, mely jelenleg a Törökországban létező összes vasutak kihasználási jogának a tulajdonosai évek óta differentiált állanak fenn s ezek a két főközti megegyezést megnehezítik. Másrészről pedig egyéb versenyzők nem könnyen pályázhatnak a csatlakozási vonalak kiépítéséért, ha egyszersmind nem számíthatnak arra, hogy a már meglevő csonka vonalak üzemét is elnyerhetik. Másként az ügy nem igen tárgyalható, mint aként, hogy miközben mi folyton a convention á quatre-ben Törökország részéről a signaturákkal szemközt elvállalt kötelezettségének teljesítésére intjük, Törökország elhatározását siettessük, hogy a vasutak kiépítése minél előbb megkezdődjék. A külügyminiszter jegyzéket idéz, melyet márczius 27-én a zimonyi vonalnak a forgalomnak átadása alkalmából a portához intézett közölvén ezzel, hogy mi a mi kötelezettségünknek immár eleget tettünk és figyelmeztetvén a portát arra, hogy ő is tegye meg a szükségeseket a maga részéről. Azóta is intéztünk a portához hasonló figyelmeztetéseket minden alkalommal. Természetes, hogy előzetesen semmi más álláspontra sem helyezkedhetünk, mint egyedül arra, hogy ámbár közömbös reánk nézve, hogy melyik vállalat által építteti ki Törökország a maga vonalait: feltétlenül ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy maga a vasútépítés a kellő időben, a megállapodás szerinti határidőre befejeztessék és hogy az építés vezetése solio s a nemzetközi forgalom követelményeinek teljesen megfelelő legyen. A török kormány a keleti vasutak üzemtársaságával már hónapok óta tárgyalásokat folytat. Sajnálattal constatálható, hogy megegyezés a két fél közt a mai napig nem jött létre, ámbár a differenciák nem oly nagyok. A porta már azt is tervezte, hogy kényszerrendszabályokkal fejezi be a tárgyalásokat. úgy látszik azonban, mintha belátták volna, hogy ez az út, melynél hiányzanék minden jogalap, nem vezethet czélhoz és az ügyet csak még bonyolultabbá tenné. Még tegnap is azt a biztosítást kapta a miniszter a török nagykövettől, hogy a porta a vasút kiépítésének határidejét nem fogja elmulasztani. Fáradozásainkat az eddigi módon fogjuk folytatni. A miniszter azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy bár még sok nehézség merülhet föl, a vonalak mégis kiépülnek , bár a teljesítés tekintetében egyes kikötött határidőben némi ingadozás fog mutatkozni, a vasút a kiépítésre nézve megállapodott végleges határidőig el fog készülni. Hogy mily eszközök által lesz ez elérhető, azt ma még nem mondhatja meg, de hiszi, hogy a porta nem fog ellenállni a rá ez ügyben gyakorolt nyomásnak s hogy e vasutak tényleg létesülni fognak. A forgalmi társasággal szemben a fődifferentiák egyike a társaság nemzetiségében keresendő. A porta azt törökké szeretné tenni. Az még bizonyításra szorul, váljon e társaság, mely 1879-ben osztrák lett s igen óhajtotta, hogy osztrák lehessen, ebbeli minőségében hasznunkra vált-e. Másrészt azonban nem tehetjük, hogy oly pillanatban, midőn Törökország a társaságot nem éppen lejálisoknak látszó kényszerrendlszabályokkal fenyegeti, e társaságot teljesen sorsának engedjük át. Fálk Miksa: Érti, hogy a külügyminiszter nem szólt az eszközökről, melyekkel Törökországra nyomást vél gyakorolhatni. De a kérdés az, hiszi-e a külügyminiszter úr, hogy ha nem valósul a reménye, miszerint a török kormány a vasutat a kikötött időre kiépítteti, azon helyzetben lesz, hogy a vasút kiépítését mégis biztosíthassa ? Kálnoky gróf külügyér azt válaszolja, hogy a kormány mindenesetre folytatni fogja fáradozásait, hogy a vasút kiépítését a kellő időre biztosítsa. Gyurkovics Vasza: Kérdést tesz, vájjon a szavi-brod vakarelli vonal kiépítése biztosítva van-e ? Kálnoky gróf külügyér. A bolgár vonal kiépítése annyival is egyszerűbb, mert e kurta vonal kiépítése egészen könyű. Amennyire tudom, a talaj olyan, hogy semmiféle költséges műépítkezést nem igényel, s azért a vasút építésének két évnél tovább tartania nem szükséges. Ezért semmiképen nem okoz bajt az, hogy Bulgária a vasútépítést még el nem kezdte. A jó akarat megvan a bolgár fejedelemben és kormányban s van rá remény s erről a kormány ígéretet is ten, hogy ez ügyet a Sobranjében meg ez ülésszaka alatt keresztül viszi. Ami az anyagi eszközöket illeti, afelől megnyugtattak, hogy ezek kellőleg rendelkezésre fognak állani. Kétségtelen, hogy lesznek vállalkozók is, akik e kis vonal építését magukra vállalják, minthogy ez kiegészítője a nagy nemzetközi vasútvonalnak. A bolgár csatlakozásnak kellő időre elkészülte fölött tehát én semmiképen nem aggódom. Apponyi Albert gróf szintén azt tartja, hogy lényegtelen, ki építi a vasutat. Az akadály, melyre Törökország hivatkozik az volt, hogy a társaság osztráknak jelentette ki magát. Kérdi a külügyminisztertől, várjon vállalt-e a külügyminisztérium valami felelősséget az osztrák társaság irányában. Elnök Zichy Ferencz gróf : Minthogy azon időben Konstantinápolyban nagykövet voltam, némely észrevételt leszek bátor tenni a fölmerült kérdésre. A franczia társaság akkor kívánt osztrák társasággá alakulni, midőn az oroszok Drinápolynál állottak. Azon időben ez nagy nehézséggel járt, de sikerült egy iradét kieszközölni, mely ezen átalakítást megengedte. A tényleges átalakulás azonban csak 1879. november havában történt. A társaság tehát nagy mulasztást tanúsított, hogy a török kormány akkori hajlandóságát mindjárt fel nem használta. Szóló helyesli a külügyminiszter kijelentését. Nem az a kérdés, hogy ki épít, hanem az, hogy az építés megtörténjék és pedig teljes erővel. Amit a társaságra vonatkozólag a török kormány újabban kijelentett, az csak fenyegetés , de ily fenyegetéseket Törökország részéről gyakran hall a világ, anélkül, hogy beteljesednének. Ha Törökország megtenné azt, amivel fenyeget, ez hallatlan igazságtalanság lenne, Ausztria-Magyarország ezt nem nézhetné el. A külügyminiszter biztosítását kielégítőnek tartja. Kálnoky gróf külügyminiszter: Ami a Lloydtársaság ellen felhozott panaszokat illeti, azt hiszi, hogy azok nem jogosultak. Falk Miksa: Ausztria szempontjából ez meglehet, de Magyarország részéről a panaszok teljesen jogosultak. Kálnoky gróf: Azon kötelezettségek, melyeket a társaság a kormánynyal szemben szerződésileg magára vett, betölti lelkiismeretesen; s ha valami kivetőt találhatunk, az, hogy a társaság vezetése, mely méltán áll szolidság hirében, némileg nehézkes, s nem mindig határozza el magát kellő gyorsasággal, hogy a forgalom igényeinek megfeleljen. A hajók, melyek fölött a Lloyd rendelkezik, kitűnők. Azon panaszok, melyek a Lloyd ellen emeltettek, teljes mértékben magukra vonják a miniszter figyelmét, s már régóta dolgoznak azon adatok összeállításán, melyek szükségesek ahhoz, hogy a viszonyok földeríttessenek. Azon fölszólalások, melyek ez iránt a delegátióban történtek, csak meg fognak erősíteni azon törekvésemben, hogy az esetleges helytelenségek eltávolítását előidézzem. Apponyi Albert gr. a Lloydra vonatkozó ügyet nem kívánja fejtegetni, mivel ezen ügyet nem véli ide tartozónak. A Magyarország és a Lloyd közti viszony olyan, hogy Magyarország tributumot ad a Lloydnak és viszontszolgáltatáskép nem kap tőle semmit. Szóló ellenezte a Lloyd szerződést 1878-ban, és midőn annak megújítása szóba fog kerülni, ismét ellenezni fogja. Nem az a kérdés szerinte, hogy mit teljesít a Lloyd a másik fél iránt, és mit nem, mert ez Magyarországra nézve kevés nemzetgazdasági fontossággal bír, hanem az, hogy fentartassék-e továbbra is e szerződés. Ez az oka annak, hogy itt a kérdésre nagy súlyt nem helyez. Elnök: Hogy a Lloydnak fontosságát kellőleg méltathassuk, szükséges, hogy egy ideig a keleten tartózkodjunk és közelről szemléljük a dolgot. A Lloyd társulatnak nemcsak kereskedelmi, hanem politikai fontossága is van, mégpedig az egész monarchiára nézve. Eddig gyakran nagy vádak emeltettek a társulat ellen a mi részünkről, migyen a monarchia másik részében alig emeltetett ily vád. Ma az osztrákok részéről emeltetnek ily vádak, főleg a társulat kereskedelmi ügyvitele ellen és a magyar delegatio tagjai ezen vádakhoz csak csatlakoznak. Felhozatik, hogy a társulat administratiója úgyszólván azon eszméből indul ki, hogy az összes kereskedés a Lloyd miatt létezik. Annyi áll, hogy az egykori osztrák Lloyd nem tekintett másra, mint Trieszt és csakis Trieszt érdekeire. Midőn az utóbbi szerződés a Lloyddal köttetett,a minisztérium minden lehetőt megtett, hogy beható adatokat nyújtson a Lloydnak és számos javaslatokkal szolgáljon neki, de mindamellett, hogy ez megtörtént, a társulatnál ez irányban változás nem igen állt be. De az mégis tény, hogy a Lloyd és annak kapitányai felette nagy bizalomnak örvendenek a külföldön, és hogy e bizalom folytán a Lloydnak állása keleten jelentékenyen emelkedett. Valahányszor a török kormány nagy szállításokat eszközöl, így 1877—78 —79-ben soha sem fordult más társulathoz — habár elég ilyen és még olcsóbb társulatokkal rendelkezett — mint csakis a Lloydhoz, éppen azért, mert kiváló bizalma volt a társulathoz. A Lloydnak vezérügynökei ellen is hozattak fel vádak, de ami a konstantinápolyi vezérügynököt illeti, ennek működése minden dicséretet felülmúl. Neki köszönhető, hogy 1877—78-ban a Lloyd oly nagy lendületet nyert, hogy oly osztalékot adhatott, mint soha előbb és utóvégre a pénzügyi eredményben is kifejezésre jut az, hogy a kezelés czélszerű. Főleg azonban a kereskedelmi szempontokon kívül a politikai szempont az, melyből a Lloyd nagy fontossággal bír az egész monarchiára és igy mindezeknél fogva szóló nem csatlakozik azokhoz, a kik a társulatot vádakkal elhalmozzák. Kálnoky gróf külügyminiszter : A harmadik kérdésre, amely Görögországgal való kereskedelmi viszonyunkra vonatkozik, a következőket vagyok bátor válaszolni. Teljesen igaz, hogy Görögországban, főleg az utóbbi időben, a jelenlegi miniszterelnök működése óta nagy lendület mutatkozik. Kereskedelmi viszonyunk Görögországgal egy elavult szerződésen alapul, legalább nézetünk szerint a forgalom igényeinek többé meg nem felel. Mert még azt a legnagyobb kedvezményt sem tartalmazza, amelyet két fél autonóm, tehát minden időben visszavonható rendelkezések folytán egymásnak engedélyezhet. A görög kormányzat utóbbi időben revideálta vámtarifát és számos vámot fiskális szempontból jelentékenyen emelt, ami a bevitelre csak károsan hathatott. A mi bevitelünk elég jelentékeny és még inkább emelkednék, ha kedvező szerződés jöhetne létre. Az előmunkálatokkal már csaknem elkészültünk, úgy, hogy a tárgyalásokat Görögországgal nemsokára megkezdhetjük. Természetes, hogy ez alkalommal nekünk is kell engedményeket tennünk. Németország szintén kötött szerződést az újabb időben Görögországgal, de mivel a stipulatiok közzé nem tétettek, nem tudjuk, minő kedvezményeket kapott és engedélyezett. Természetes, hogy a megegyezést őszintén óhajtjuk,annál is inkább, mert politikai tekintetben is barátságos előzékenységet óhajtunk, amelylyel valószínűleg találkozni is fogunk. A miniszter végül a Törökországgal való kereskedelmi szerződést érintette s megjegyzi, hogy az 1862-ben 28 évre köttetett, tehát csak 1890-ben fog lejárni. A Törökországgal fennállott vámtariffa azonban 7 évenkint felbontható. Ez a múlt évben megtörtént s igy az az idő lejárt. A kereskedelmi szerződés határozatai szerint egy uj vámtariffa alkotásáig áruczikkeink bevitelnél érték szerinti 8°/0-at vámoltatnak meg. A határozat keresztülvitelénél némi nehézségek merültek fel, amelyekre nézve most tárgyalások folynak s a kormány igyekezni fog, hogy szerződésszerű igényeinknek egy új vámtariffa megalkotásáig kellő érvényszerűség szereztessék. Ezután fölvettetett még néhány kérdés, melynek elintézése után az ülés fél 2 órakor befejeztetett. Az osztrák delegátió költségvetési bizottságának ülése. A költségvetési bizottság mai ülésén a közös kormány részről jelen voltak Bylandt-Rheidt gr. hadügyminiszter, Lambert osztályfőnök; napirenden volt a rendes hadi költségvetés tárgyalásának folytatása. Bylandt gróf hadügyminiszter mindenekelőtt néhány felvilágosító adattal szolgált a tábori tüzérség reorganizatiójáról és a katonai egészségügyi szolgálatról tegnap mondott beszédéhez. A miniszter utalt arra, hogy a katonaorvosok eddig előléptetési kilátásaikra nézve jóval kedvezőtlenebb helyzetben voltak,mint bármely más concretual status ; ez a körülmény egyik fő oka, hogy tehetséges orvosi kart nevelni nem lehet. Az orvosi kar rangjainak gyarapítása, hogy ez által az orvosok legalább is a legkevésbbé kedvezményezett concretual statusokkal jutnának egy sorozatba, évenként 70,000 frtnyi költséget igényel, mely összeget a hadügyi kormányzat három évre osztana föl s mivel a jövő évben már csak áprilisban történnének előléptetések, ez évre 20.000 frt helyett 13.000 frt igényeltetik, amelynek megszavazását melegen kéri a hadügyminiszter. A hadügyminiszter ezután áttér a többi hozzá intézett kérdésekre s elsősorban a nyugdíjakban előirányzott többletet indokolja. E többlet nem úgy jelentkezik, mintha ez a következő évre megállapított új szükséglet lenne, hanem abban nyeri magyarázatát, hogy ez évben először készíttetett az előirányzat, a nyugdíjasoknak április 1-én összeállított kimutatása alapján, míg az utolsó években az e czímen fölvett összegekből önkényes levonások történtek, ami aztán túllépést idézett elő a zárszámadódásokban. A correct előirányzat következtében e túllépés elkerülhető lesz. A miniszter az 1877-iki évig visszanyúló összeállítás alapján kimutatja azon szemrehányás alaptalanságát, hogy jelenleg több tiszt nyugdíjaztatik, mint azelőtt. Hogy a csekélyebb számú nyugalmaztatások daczára a költségek gyarapodtak, ez csak az új nyugdíjtörvénynek tulajdonítandó, amelynek alapján a felülvizsgálatok és az előléptetési szabályzatok szigorúbban alkalmaztatnak. A miniszter e szabályzatok részletes kifejtésével bizonyítja, hogy ki van zárva annak lehetősége, mikép egy jeles tiszt akarata ellenére nyugdíjaztassék. Különben is gyakran anyagi okok azok, melyek számos tábornokot és magas rangú tisztet arra indítanak, hogy 40 évi szolgálat után a nyugalomra lépés jogával éljenek. A hadügyminiszter mindent elkövet, hogy a jeles tiszteket ebbeli elhatározásuktól visszatartsa, de természetesen siker nélkül, bár még oly tiszteket is readtiválnak, akik már nyugdíjaztattak, mihelyt a viszonyok, amelyek nyugdíjaztatására okot szolgáltattak, megváltoztak. A lóbeszerzési költségek többletének kérdésére nézve a miniszter ismételten kifejti azon okokat, melyek már a múlt évi delegációk alkalmával szóba hozattak, s amelyek a lóállomány gyarapítását a lovassági szolgálat érdekében elkerülhetlenül szükségessé teszik. A lóállomány emelésére szolgálnak a csikótelepek és remonda állományok; egy csikótelep már létezik, de egy második fölállítására szükséges az előirányzat fölemelése. Ami a remondákban való szükséglet fedezését illeti, constatálja a miniszter, hogy a kitűzött dij igen csekélynek bizonyult s mint ezt a két földmivelési miniszter is megerősítheti — az eddigi kitűzött dijak mellett megfelelő kínálat alig lesz várható. Az 1885-ik évre tehát e dijak fölemelése előirányoztatik s pedig 100,000 frt helyett most 200,000 frt követeltetik. Latour összehasonlítva a tüzérség tervezett reorganisatióját Német-, Francziaország és Oroszország tüzérségével kimutatja, hogy e hatalmak tüzérsége, ami az ágyuk számát illeti, felülmúlja a mienkét s hogy a hadügyi kormányzat által tervezett reorganisatio igen czélszerű. Sajnálja, hogy a József-akadémia eszméje elejtetett, s ezt nem annyira pénzügyi, mint politikai okoknak tulajdonítja. Szóló kérdi, nem volna-e czélszerű, ha azon egyéves önkéntesek, akik orvosnövendékek, csakis a doctoratus letevése vagy éppen egy- két évi gyakorlat után hivatnának be szolgálatra, amiáltal évenkint 2—300 oly orvos lenne nyerhető, akik használhatók lennének, míg most az egy éves orvosnövendék önkénteseknek orvosi szempontból hasznát alig vehetni. Szóló csak megpendíti az eszmét, amely különben a véderő törvény megváltoztatását vonná maga után s azért a két parlament eldöntése alá kell kerülnie. Beer kérdi, várjon a tüzérségnek immár foganatosítandó átalakítása bizonyos stabilitás jellegével fog-e bírni s hogy legalább a közeli tiz esztendőben e tekintetben nem fognak-e új követelésekkel a delegációk elé lépni. Szóló a katonai orvosi karban tapasztalható hiányt annak tulajdonítja, hogy az utolsó években az orvosi facultásra nem iratkoznak be oly sokan, az ifjak inkább a jogi és technikai pályákra lépnek. De most már javulás állt be s az orvosi egyetemek három év óta nagyobb látogatottságnak örvendenek. Szóló a József akadémiától nem várja azt, hogy jelentékenyen gyarapítani fogja a katonai orvosi kar létszámát, ha egyúttal oly intézkedéssel nem foganatosíttatnak, melyek megfelelnek a katonai orvosok kívánságainak. Ily intézkedés lenne a katonaorvosok egy rangba helyezése a tisztekkel; a katonaorvosoknak nagyobb hatalmi kört kell biztosítani s szakítani kell ama nézettel, hogy a katonaorvos akár háborúban akár békében nem tesz ép oly nagy szolgálatokat, mint a tényleges katona. Szóló nagyobb gondosságot ajánl a katonaorvosok áthelyezése kérdésében, különösen, hogy ott meghagyassanak, ahol magángyakorlatot sikerült kivívniuk. Az új területi beosztás óta némi javulás mutatkozik e tekintetben is. Hippoliti báró felhívja a figyelmet az alsóbb rangú katonai orvosok sanyarú helyzetére s ajánlja fizetéseik fölemelését, amely nem valami nagy mértékben terhelné a budgetet, mert mindössze 60 ily alsóbb rangú katonai orvos van, s nem is praejudicálna a jövőre nézve, mert az orvosok ezen categóriája egészen különleges állást foglal el a hadseregben. Szóló méltányosnak tartja, hogy ez orvosok öt évi pótlékban részesíttessenek. Berecny báró kijelenti, hogy őt a hadügyminiszter fejtegetései a József akadémia fölállításának szükségéről meggyőzték. Ő is ajánlja, hogy az orvosoknak a tiszti rang megadassék s pedig azért, mert ezzel az orvosi karban katonai szellem ébresztetik, s az orvosok és tisztek közt bensőbb baráti viszony létesíttetik. A hadügyminiszternek szavaiból meggyőződött, hogy a nyugdíjazások kérdésében kellő lelkiismeretességgel és scrupulositással járnak el. Raab lovag szintén constatálja, hogy a hadügyminiszternek a nyugdíj előirányzat többletét indokolt szavai megnyugtatók fognak hatni nemcsak a bizottságban, hanem a közvéleményben is. Bylandt gr. hadügyminiszter megjegyzi, hogy téves Latour azon véleménye, mintha a József-akadémia terve elejtetett volna. A hadköteles orvosoknak szolgálatára nézve ajánlott változtatás a véderő törvény módosítását involválja, amelyre a két törvényhozás illetékes. Ami Beer azon kérdését illeti, hogy a tüzérség új reorganisatiója stabilis lesz-e, megjegyzi a miniszter, hogy ez intézkedés jól átgondolt intézkedés ; természetesen a katonai téren esetleg fölmerülhető haladásokat ma még belátni nem lehet. Amit Beer az orvosi tantermek túltömöttségéről felhozott, az csak azt bizonyítja, hogy ily viszonyok közt az orvosi tudományt alaposan elsajátítani nem lehet. Ami a József akadémia orvosi diplomáit illeti, Magyarországon mindenesetre azt tartják, hogy e tekintetben külön törvényes intézkedésre van szükség. Az orvosok állása a hadseregben a szolgálati szabályzat elvein alapszik, amelyeken változtatni különös szükség nélkül bajosnak látszik. Különben is e kérdés jelentősége, amelynek végleges rendezése ő felségének a kiegyezési törvények által fentartott praerogativáin alapuik, igen túlbecsültetik ; az orvosok teljes jogköréhez amúgy is csekély attribútum hiányzik. Hogy a József akadémiában egyelőre csekélyebb számú évi tanfolyam terveztetik, ez korántsem pénzügyi okokra vezethető vissza, hanem a szakértők azon nézetére, hogy nagyobb évszám esetében kevesen jelentkeznének, legalább kezdetben. A költségek tekintetében a miniszter utal külföldi példákra, melyek azt bizonyítják, hogy ott még nagyobb összegek igényeltetnek. Végül hangsúlyozza a miniszter, hogy a nyugalomba helyezéseknél nagy gonddal járnak el s a maga részéről egy esetre sem emlékszik, midőn egy jeles tiszt akarata ellenére nyugalmaztatott volna. Az alsóbb rangú orvosok fizetésének javítására nézve megjegyzi, hogy e tekintetben törvényhez van kötve s változtatás csakis a törvényhozás útján lehetséges. Hippoliti báró köszönetet mond a miniszternek fölvilágosításaiért s ezek alapján visszavonja határozati javaslatát. Ezzel az általános vita befejeztetvén a részletes tárgyalás következett. Az 1—6. tételek változatlanul elfogadtattak. A 7. tételnél (csapatok és csapatköltségek) kérdi Hausner, hogy miért oszlatott föl a lembergi kadettiskola s hogy nincs-e kilátás arra, hogy ez intézet reaktiváltassék. Bylandt gróf hadügyminiszter megjegyzi, hogy a feloszlatás azért történt, mert a kadettiskolák számát korlátozni kellett. Ezek számának gyarapítását csakis a hadsereg igényei indokolhatják s ezek a lembergi kadettiskolát egyelőre fölöslegessé teszik. Hausner azt feleli, hogy őt nem elégíti ki a miniszter válasza. Nem érti, miként lehet tisztekben való túlproductióról szólni Galicziában az esetben, ha ott 2 kadettiskola állna fenn, miután más tartományokban kétszer-háromszor több alkalom nyuttazik a tiszti szolgálatban való kiképeztetésre. Ezután a 7. tétel elfogadtatik. A 8. tételnél (katonai nevelőintézetek) kérdi Beer, vájjon ez intézetekben elégséges-e a tanerő. Bylandt gróf hadügyminiszter felvilágosításából kitűnik, hogy a fa erőkben való szükséglet még nincs kellőképpen fedezve. A 8—15. tételek elfogadtattak s ezzel az ülés véget ért. Legközelebbi ülés holnap, nov. 8-án délelőtt 10 órakor; napirend: a mai tárgyalás folytatása, és a tengerészeti költségvetés tárgyalása. Táviratok. BéCS, nov. 7. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« budapesti jelentése szerint illetékes körökben a delegatió munkáinak befejezését legkésőbb 17-ére vagy 18-ára, lehetőleg azonban csak 15 ére teszik. — A Reichsrath megnyitása eredetileg deczember 4-ére terveztetett. A delegátió munkáinak gyorsabb befejezése következtében azonban a Reichsrath ülésszakának hamarább való megnyitása lehető. — Sandullah pasa török nagykövet még Budapesten van; mint beszélik, értesítést vár kormányától a vasúti kérdésben. BéCS, nov. 7. (Eredeti távirat.) A »Pol Corr.« lembergi levele constatálja, hogy a galicziai kisbirtokosok gazdasági helyzete folytonosan, ha lassan is, javul. Bizonyítéka ennek a telkek végrehajtásilag való elárvereztetésének csökkenése a síkságon és a kisebb helyeken. 1881-ben még 3083 eset volt, míg 1882-ben csak 2474 és 1883-ban 2288. Nagy része van ebben a kisbirtokosok magas kamatú kölcsöneinek, a gácsországi tartományi bank által végrehajtott conversiójának. BéCS, nov. 7. (Eredeti távirat.) A »P. C.«-nek Belgrádból azt írják, hogy Szerbia és Bulgária között a menekültek kérdése miatt fölmerült kü-