Nemzet, 1884. december (3. évfolyam, 809-837. szám)

1884-12-01 / 809. szám

Newyork, köt. 12. (Új pártar­zfon­­­ási fel­tá­­t­á­s­o­k.) A democrata pártnak egyik régi tekinté­lyes orgánuma azt írja, hogy Cleveland nem igazi de­mocrata hanem független köztársasági. De ez a né­zet meg van czáfolva azzal, hogy Hendricks igen erősen buzgólkodott Cleveland mellett, pedig a meg­választott alelnök democrataságát kétségbe senki sem vonja. Ha a közhivatalokba beszakadt corruptio a fő­vád, a­melylyel a köztársasági pártot illetik­­és ha a democraták épen ez okból emelték pajzsukra Cleve­­landet, aki becsületessége és akaratereje által több hivatalban annyira kitüntette magát, nem lehet a va­lószínűségnek legkisebb látszatával sem azt állítani, hogy Cleveland nem demokrata elnök, csak azért, mivel őt még az ifjú köztársaságiak is kipróbált be­csületessége és megvesztegethetlensége miatt jelölt­jüknek tekintették. Cleveland erkölcsi értékére ked­vező világítást vet az ajkörülménye is, hogy a Tammang­­hall hivatal vadászserege s az izlandiak tömege nem szavaztak ellene, míg az ifjú köztársaságiak egyhan­gúlag ráadták szavazatukat. Széltében beszélnek már arról, vájjon Cleveland, mihelyt a »fehér házba« beköltözködik, azonnal el fogja-e bocsátani az Arthur elnök által alkalmazott s a régibb köztársasági párti hivatalnokokat. De akik Clevelandet ismerik, tudják, hogy ő, mint becsü­letes ember, pusztán csak pártállásáért egy j­óravaló hivatalnokot sem fog elbocsátani, ha az kötelességét teljesíti. A Pendleton demokrata által a congressuson beterjesztett és 1883-ban törvényerőre emelkedett hivatalnoki bili több helyes intézkedést tartalmaz ugyan, de igen hézagos annyiban, hogy az elnök leg­­kevésbbé sincs kötelezve e törvény határozmányait követni. A közhivatali ügyek terén a congressus még igen nagy tevékenységet fejthet ki. Az elnök itt szintén sokat tehet, gyökeres reformnak azonban csak akkor lesz helye, ha a törvényhozó és végre­hajtó hatalom karöltve fognak járni. De erre nincs mindig kilátás, mert a senatus tagjainak többsége republicánusokból, a congressus tagjainak többsége azonban democratákból áll. Számos democrata abban a nézetben van, hogy a tarifakérdés szakadást fog előidézni a democrata pártban. Clevelandről azt állítják, hogy egyetért a szabadkereskedelmi szellemű Morison-féle tarifával; a független republicánusokról is ugyanezt lehet mon­dani. Ha tehát csakugyan így áll a dolog, akkor nemsokára nagy átalakulás lesz a pártviszonyokban, a­mely egészen új pártalakulást fog maga után von­ni. Csak az a kérdés, hogy ezen átalakulásnál a két nagy nemzeti párt közül a köztársaságiak vagy a de­mocraták fognak-e többet veszteni, úgy hogy a párt­juk egészen el is enyészhet. Mikor Garfieldet megválasztották, azt írta a »Chicago Times«, hogy a democrata párt soha sem fog győzni, mert az ország fiatalsága nincs demokrata szellemben nevelve; mind­addig, a­míg a rabszolga­­ság és a polgár­háború emlékezetben, lesznek a fiatal­ság republicánus szellemben fog felnőni. S hogy ezen események ne veszszenek ki az emlékezetből, arról gon­doskodnak az iskolák olvasó s történelmi könyvei, melyben Lincoln s az unió sereg hősei dicsőittetnek. Nevezett lap fejtegetései most is figyelemre méltók. De a Grant alatt nagggyá nőt corruptio igen nagy mértékben aláásta a köztársasági párt nymbusát. És amióta az unió hadseregnek nem egy hős fia elhagyta a köztársasági pártot és a democrata jelöltet támo­gatta, mivel e párt erkölcsi tekintetben amannak felette áll, azóta a közvéleményben nagy átalakulás ment végbe. Blaine köztársasági elnökjelölt nyugaton tar­tott beszédeiben igen gyakran emlegette a véres in­get. De ezen beszédei éppen nem tettek jó hatást s nem is szereztek híveket neki, csak a pártszenvedélyt fokozták. A demokraták győzelme feletti örömben most a köztársaságiak is osztozkodnak több helyen. Az új elnök irányában átalában nagy reményeket táplálnak. Komoly higgadságát senki kétségbe nem vonhatja. A­mi túlzás a democrata programmban van, azt ő igen tapintatosan mellőzni fogja, s csak a politikailag teljesen okadatolt gyakorlati kívánságok fognak megvalósíttatni. Cleveland saját egyéni nézeteit képes lesz ke­resztül vinni, mert a­mennyiben ezek a túlzó demo­­cratáknál tetszésre nem találnának, helyeselni fogják azokat a köztársaságiak, s viszont a­mit a köztár­saságiak nemtetszéssel fogadnak, azt a democrata párt minden árnyalata elfogadja. Az ő nézete lesz az új párt programmja, s ezért kíváncsian várják elnöki üzenetét, mert a választási beszéd éppen a legfőbb kérdésekben, a valuta és tarifa kérdésekben általá­nosságban van tartva. raifton a kiköti tovább építése m­edosítjainak t meg­­vi­tatására februárban eagy 61 e-et hívott össze, mely e vitális jelentőségű kérdésben végérvényesen döntött. Az enquéte határozatainak életbeléptetését ott látjuk szemeink előtt a nagy kikötő kiépítésének gyorsan haladó munkájánál. A védgát óriási nehézségű mun­kája előbbre halad; a tenger mélységéből kőpirami­sok emelkednek s Neptun elemét fékező falakat lá­tunk épülni mintegy varázsütésre. Ezzel szemben a fel és lerakodásra szolgáló mólókat építenek hangya­­szorgalommal. A remorqueurök hajórakományokkal czipelik a köveket s százezreket nyel el a tenger csak kavicsok alakjában. A mólók és riva mentén már be­fejezéshez közel állanak az ő kormányzása alatt épí­tett nagy tárházak, melyek a növekvő kereske­delemnek leghangosabb bizonyítékai. Pár hónapja vettetett meg alapja a tengeré­szeti hatóság palotájának a Zichy móló bejáratánál s május hóban már át fog adatni rendel­tetésének. A Zichy mólóról néztük tegnap este azt az impozáns jelenetet, melyet a Mária Terézia védgát végpontján felállított világító torony lámpájá­nak ünnepélyes meggyújtása nyújtott. A 30 méter magas vastorony a budapesti Schlick-féle gyárnak sikerült műve. Itt ragyog a fénylámpa, 17 tengeri mértföldre vetve világát az öbölben, felváltja azt a primitív szerkezetű petroleum lámpát, mely eddig egy bárkán elhelyezve, a fénytornyot helyettesíti. A kormányzó maga gyújti meg az ízléses karcsú torony­nak lámpáját, a lakosság ezreinek éljen és erviva kiáltásai között. A kikötőnek rég érzett szükségét is ez idén szüntette meg a kormányzó, egy nélkülözhetlen kel­­lékű remorqueurnek (Bátor) és mentő­gő­zösnek (Clotilde) beszerzésével. A kikötő és város érdekében tett eme fontos in­tézkedései közben a kormányzó meleg érdeklődéssel karolta fel az iskolaügyet is. Egy év­­ alatt e téren tett intézkedései korszakot alkotnak. Éveken át meg­oldatlanul hagyott principiális kérdéseket oldott meg az iskola ügyi enquéte, melyet a kormányzó kérésére a vallás és közoktatásügyi miniszter június hóban kiküldött, s melynek határozatait nyomról­­nyomra, napról-napra életbe lépni látjuk. Az elemi és felső leányiskola felsőbb leányiskolává bővittetett az elemi fiúiskola mellé polgári iskola emeltetett,a­mely ipartanműhelylyel fog kibővittetni; az állami népiskolai intézmények egységes vezetésére egy he­lyettes tanfelügyelői állás szerveztetett, mely intézke­désnek nagy fontossága és szükségessége már kezd is nyilvánulni az intézetek fejlődésében. A tetterős kor­mányzót humanitárius működésében a nemes grófné is támogatja. Rég­észeti hiányt tapasztalván itt a kisdedek óvásában és nevelésében ; elég volt a nemes gondolat megfogamzása és a bajon segítve lett épp oly gyorsan, mint a­hogy az eszme támadt. Csendben, észrevétlenül fogtak munkához és a Giardino pubblico-nak tőszomszédságában, a babér­ligetre nyíló udvarral mintegy varázsütésre felépült a Clotilde menház (Asile Clotilde). Már ké­szen áll az ízléssel épült intézet s pár nap múlva megünnepelheti megnyitását, hogy az ártatlan kisde­dek ajkai megnyílhassanak a nemes lelkű grófné jó szivének dicséretére. De erről majd akkor, ha felava­tása napirendre kerül, egyelőre csak megalapítását kívántuk jelezni. A kormányzó első évének történetébe lesz fel­jegyezve azon tény is, hogy két magyar embert vá­lasztott be Fiume polgársága képviselőtestületébe. A választók e ténynyel megmutatták, hogy a ma­gyart nem tekintik Fiuméban idegennek, mint néme­lyek hangoztatni szeretnék, hanem ép úgy otthon van, mint minden fiumei kell hogy otthon érezze ma­gát nagy Magyar­országban.E választással a fiumeiak és magyarok közti kapocs szilárdulni fog s a két ma­gyar képviselő — meg vagyunk róla győződve — ép úgy magáénak fogja vallani Fiume érdekeit és azokat tehetsége szerint ép úgy elő fogja mozdítani, mint bármely más jó fiumei. Gróf Zichy Ágost egy évi fiumei kormányzó­sága alatt megmutatta, hogy nem csak akar, hanem tud is működni és hasznosan működött is Fiume föl­­virágozásán. Ismerve és tapasztalva fáradhatlan ki­tartását és tetterejét, erősen áll hitünk, hogy a múlt­nál a jövő nem kevesebbet fog köszönni működésének, melyre őt Fiume iránti határtalan, rajongásig menő szeretete sarkalja. Egy év Fiume történetéből. — Eredeti tudósítás. — Fiume, 1884. nov. 27. Tegnap volt egy éve, hogy Zichy Ágost gróf, Fiume kormányzója, körünkbe érkezett. A lelkesedés, melylyel fogadták a közügyek terén már érdemeket szerzett fiatal főurat, nagy és szívélyes volt. Fiume épen azért sokat várt is az uj kormányzójától. Vára­kozásában nem is csalódott. Ha végig pillantunk a rövid év történetén, minden téren maradandó em­lékű intézkedésekkel találkozunk. Fiume valóban az a tér, hol a munkaszerető ambitiosus férfi bő alkal­mat talál tehetségének és akaraterejének érvényesí­tésére. Minden magyar, ki a fiatal kormányzat lázas munkájában látja, örömmel telik el s maga is tevé­kenységre buzdul nemes példáján. Az ő egy évi munkássága eredményéből csak néhány nevezetesebb mozzanatnak a felemlítésére szo­rítkozunk. Az ő utánjárása és mottójának sikerült Fiume számára az adómentességet kieszközölni, mely kedvezmény Fiumét valóban nagy várossá van hi­vatva átvarázsolni. A kedvezmény, melyet a fiumeiek régen óhajtottak, a rég óta szunnyadó építési kedvet felébresztette s megszüntetvén majd a lakásszükséget, mely napról-napra érezhetőbben nyilvánul, másrészt Fiume ó­ városát teljesen kiépíteni és emelni van hi­vatva. Már készen állanak a szép tervek a város felső részének boulevardirozására és újabb paloták épí­tésére. Ezen vívmánynyal azonos czélú a városi építé­szeti tanács (consiglio edile) alakítása, mely szin­tén a lefolyt évben iniitáltatott és szerveztetek, s mely feladata megoldásában kiszámithatlan előnyöket biz­tosit a városnak középitészeti és szépészeti tekintet­ben való haladása tekintetében. Az építészet terén egy másik kérdésnek megol­dása esik a pár hó előtt lefolyt események sorába: a m. kir. honvédlaktanya építése. Rég érzett hiány van ezzel pótolva. A honvédségnek elhelyezése a S. Vito melletti szűk és kényelmetlen viskóban e nemzeti intézménynek méltóságával már régen nem volt megegyeztethető s az uj kormányzó e régen ho­­zott-halasztatott ügyet a megoldáshoz vitte. A közigazgatás terén sikerült megalkotnia a pénzügyi bizottságot, melynek már rövid működése is igazolja megalakításának szükségességét és fontosságát. Fiuménak legfontosabb kérdése a kikötő, mely nagyságának és folytonos emelkedésének biztos hőmé­rője. A­mi évekkel ezelőtt már túlságos nagynak tet­szett, az a magyar tengeri kereskedelemnek rohamos emelkedése folytán elégtelennek bizonyult. Az uj kor­ A tisztviselők nyugdíjazása. (Folytatás.) II. fejezet. A tisztviselők, altisztek és szolgák ellátásáról. A most hatályban levő szabályok szerint a tisztviselő, altiszt vagy szolga a szolgálatba való felvétele, illetőleg első eskü letétele napjától kezdve és pedig: 10. befejezett szolgálati év után egész 15 évig a fizetés x/3-val, 15. befejezett szol­gálati év után egész 20 évig a fizetés s/8-val, 20. befe­jezett szolgálati év után egész 25 évig a fizetés %-val, 25. befejezett szolgálati év után egész 30 évig a fize­tés B/8-va­l, 30 befejezett szolgálati év után egész 35 évig a fizetés %-val, 35 befejezett szolgálati év után egész 40 évig a fizetés 7/8-val, 40 befejezett szolgálati év után a fizetés teljes összegével nyugdíjaztatik. Azon tisztviselők, kik tíz évi szolgálatot nem tel­jesítettek, egyszer mindenkorra szóló végkielégítésben részesülnek, mely fizetések 10-szeres összegét meg nem haladhatja. Tanárok 10 szolgálati év után egész 15 évig fizetésök 2/6-ára, 15 szolgálati év után egész 20 évig fizetésök 2/6-ára, 20 szolgálati év után egész 25 évig fizetések %-ára, 25 szolgálati év után egész 30 évig fizetésök %-ára, s 30 évet meghaladó szolgálat után fizetésök teljes összegére tarthatnak nyugdíj­kép igényt. A nyugdíjazásnak előfeltételét a jelenleg fenn­álló szabályok szerint mindig az képezi, hogy az al­kalmazott szolgálatképtelenné vált. Tehát a nyugdí­jazás 40 , illetőleg tanároknak 30 szolgálati év után is csak akkor foglalhat helyet, ha szolgálatképtelenek. Ezen átalános elv alól a mostani szabályok sze­rint csak akkor van eltérésnek helye, ha valaki rend­szerváltozás, vagy más körülmény miatt el nem he­lyezhető, mert ez esetben akkor is nyugalomba he­lyezhető, ha még szolgálatképes, a nyugdíjazás azon­ban csak ideiglenes minőségben, vagyis csak azon időre történik, míg újólagos elhelyezésére alkalom kínálkozik. Ezenkívül kivételt tesz az 1869. VI. t. sz. a bí­rákra nézve, a­kik 70 éves korukban, akár beállott már szolgálatképtelenségek, akár nem, nyugalomba helyezhetők s maguk is kérhetik nyugdíjazásukat. A javaslat részben eltér a mostani szabá­lyoktól. A 20. §-hoz. A 20. §. szerint ugyanis azon ese­ten kívül, hogy valaki testi vagy szellemi erejének el­­gyengülése miatt hivatala kötelességeinek teljesítésére tartósan alkalmatlanná válik, beállanak a nyugdíja­zás feltételei azon esetekben is, ha életének 65. évét betöltötte, vagy a törvény által meghatározott időt kiszolgálta. Itt két, az eddigi rendszertől eltérő intézkedés szembetűnő. Az első az, hogy az életének 65-ik évét betöl­tött tisztviselő, ha nem rokkant is, vagy a köteles időt ki nem szolgálta is, kérheti nyugdijaztatását. Az eddigi szabályok értelmében, azt csak az eset­ben tehette, ha egyszersmind rokkantságát is be­bizonyította. Ezen intézkedés ide az 1869 : IV. tez. 17. §. analógiájára vézetett át és ugyanazon indokok szól­nak mellette, mint a bírákat illető mellett. Azonban jelen törvényjavaslatban a határ, a­meddig a tiszt­viselő szolgálni köteles, élete 65. évére tétetett. A ta­pasztalás ugyanis kimutatta, hogy nemcsak 70, de már 65. éves ember is a legtöbb esetben elvesztette szellemi ruganyosságát, ha­nem teljesen szolgálatkép­telen is, és az administratív érdekei nem kevésbbé fon­tosak, mint az igazságszolgáltatáséi. A második eltérés az eddigi szabályoktól abban áll, hogy ha valaki a köteles szolgálati időt kiszolgál­ta, ha nem is rokkant, ha be sem is töltötte élete 65. évét, nyugdíjaztatását kérheti, vagy nyugalomba he­lyezhető. Az eddigi szabályok a 40 évet meghaladó szolgálat után is csak azon esetben engedik meg a nyugdíjazást, ha a physikai vagy szellemi szolgálat­képtelenség be van bizonyítva. A javaslat mellett czélszerűségi és humanistikus tekintetek szólnak. 40 éven át szolgált egyén vagy 30 éven át működő tanár főleg a mai fokozott követelmények mellett, nagy rész­ben teljesen kimerültnek mondható, és annyi ideig tartó megerőltetett munkásság után tőle a megérdem­­lett nyugalmat megtagadni, és további munkára való kényszerítés által napjait megrövidíteni, méltányta­lanság lenne. De a tapasztalás is a mellett szól, hogy az, a­ki előhaladt korú, vagy a köteles szolgálati időt már kitöltötte, alig egy-két esettől eltekintve mindig oly physicai vagy szellemi gyengeségekkel bír, melyekkel szemben nincs az az orvosi vélemény, mely a szolgá­latképességet határozottan megállapítaná, ha a nyug­díjazás kérdése felmerül. Helyesebbnek látszik azért a 65 éves kort, vagy a köteles szolgálati idő kitölté­sét a nyugdíjazásra egyenesen elégséges indoknak declarálni, mintsem a mai állapotot fenntartani s ezen feltételek beálltának esetére továbbra is az egyesek helyzetét bizonytalanná s az intézkedésre hivatott ha­tóságok eljárását ingadozóvá tenni. A javaslat 21 és 22-ik §-ai a színlelt ürügyek alatti nyugdíjazások meggátlása végett elrendelik, hogy oly esetekben, midőn szolgálatképtelenség miatt történik a nyugdíjazás, az indokául szolgáló testi vagy lelki fogyatkozásnak közhatósági orvos által kell megállapíttatnia, kimondják továbbá, hogy oly esetekben, midőn a szolgálatképtelenség nem állandó jellegű, csak ideiglenes nyugdíjazásnak van helye, s hogy az ideiglenesen nyugdíjazottak képességeiknek megfelelő szolgálatokra kötelezhetők s koronkint megvizsgálható, vájjon fennállanak-e még az indo­kok, melyek miatt a nyugdíjazás történt. Végre a 23. §-ban határozottan kimondatik, hogy mindenki, ha csak előbb nem lesz szolgálatkép­telenné , a nyugdíjigény elvesztésének terhe alatt az egész köteles szolgálati időt vagyis 40 évet, tanárok 30 évet, a szolgálat kötelékében kitölteni tartozik. Mindezen intézkedéseket a kincstár indokolat­lan megterheltetésének meggátlása teszi szüksége­sekké. A 24. §-hoz. A 24. §. a nyugdíj mérvét álla­pítja meg s azon a jelenlegi szabályoktól eltérő in­tézkedéseket foglalja magában, hogy a nyugdíj 40 , illetőleg tanároknál 30 szolgálati éven alul a fizetés magasabb százalékában szabatik meg, mint jelenleg, továbbá, hogy a nyugdíj nem mint jelenleg minden öt évi szolgálat után, hanem minden betöltött szolgálati év után növekszik. A tapasztalás azt igazolta, hogy oly esetekben, midőn valaki rövidebb szolgálati idő után nyugdíj­az­tatik, a jelenlegi szabályok szerint járó nyugdíj egy­általán nem elégséges arra, hogy a nyugdíjazottnak megélhetését biztosítsa, méltányosnak látszik azért, hogy ily esetekben a fizetésnek valamivel magasabb százaléka biztosíttassák nyugdíj fejében. A legnagyobb különbözet 10 szolgálati év után áll elő, ugyanis a legutóbbi fizetésnek 10 év után je­lenleg x/3-a jár, ezentúl pedig 40°/6-a járna nyugdíj fejében. Az emelkedés csakis a nélkülözhetlen szük­séglet mértékére szorítkozik s még mindig sokkal ke­vesebb, mint a­mennyit a különböző nyugdíjintézetek s nevezetesen a vasúti alkalmazottak n­yugdíjintézetei biztosítanak, melyek legtöbbje már 8 év után a fize­tés 50°/0-át adja nyugdíjképen. Az évről évre való emelkedés szintén a méltá­nyosság követelményeinek felel meg, de szolgálati ér­dekek is mellette szólnak, amennyiben egy-egy öt évi cyclus kitöltése azoknál, kik szolgálatképtelenségö­­ket érzik s tudják,hogy további­ öt évig már nem szolgál­hatnak, nem fog indokul szolgálni arra, hogy nyug­díjazásukat kérjék, s másrészt oly esetekben, midőn a szolgálatképtelenség valóban beállott, az illetékes ha­tóság sem leend indíttatva arra, hogy nem ritkán a szolgálati érdekek rovására méltányossági indokokból legyen kénytelen az öt évi cyclus kitöltését bevárni, avagy a hiányzó szolgálati időnek kegyelmi úton való elnézését kieszközölni. Ezen kedvezőbb intézkedésekkel szemben a kincstár érdekében vétetett fel azon intézkedés a ja­vaslatba, hogy a legmagasabb nyugdíj 8000 forintot nem haladhat meg, mert a nyugdíjazás c­élja csak az lehetsén, hogy a társadalmi igényekhez mért megél­hetést biztosítsa, a 8000 frtnyi összeget elégségesnek lehet tekinteni arra, hogy nyugdíjazott állapotukban a magasabb állású­­ igényű alkalmazottak szükségle­teit kielégítse. A 25. §-hoz. A 25. §. a miniszterek és államtit­károkra nézve megállapítandó külön nyugdíjról szól. A méltányosság követeli, hogy a miniszterek és államtitkárok, valamint ezek özvegyes árvái se záras­sanak ki a nyugdíjazási szabályokból, sőt fontos poli­tikai indokok szólanak a mellett, hogy a nyugdíj és ellátási igény ezeknek is biztosíttatván, ez­által ezen állások oly, kevésbbé tehetős egyének részére is hoz­záférhetőkké tétessenek, kiket jelenleg csakis a saját és családjuk jövője feletti aggodalom tart vissza azok elfogadásától. De hogy ezen úgy a méltányosság, mint közügyi érdekek által is indokolt intézkedésnek gyakorlati je­lentősége legyen, nagyon természetes, hogy a nyugdíj­ra képesítő szolgálati idő nem állapítható meg az ál­talános 10 évben, hogy miután politikai indokok miatt válnak meg állásuktól, nem köthető az illetők szolgálat­képtelenségéhez , hogy a miniszterek és államtitkárok nem vonhatók az ideiglenesen nyugdíjazottakra nézve fenálló korlátozó intézkedések, s nevezetesen a 22. §-ban foglalt azon rendelkezés alá, hogy nyugdíjazott állapotukban is képességeiknek megfelelő szolgálatté­telekre kötelezhetők. Ezért biztosíttatik a nyugdíj már három évi szolgálat után a miniszterek­ és ezek özvegyeinek, va­lamint a nevelési járulék árváiknak. A nyugdíj három évi szolgálat után a miniszter részére 4000 írtban, az államtitkár részére 2000 fo­rintban, s özvegyeik részére (37. §.) ezen összegek fe­lében állapíttatik meg, míg az árvák nevelési járuléka az általános szabályok szerint fejenkint az öz­vegy nyugdíjának 1/6-ában s ha szülöttén árvák 1/4-ében határoztatik meg. A miniszterek és államtitkárok, valamint özve­gyeiknek minimális nyugdíja tehát, tekintettel arra, hogy már 3 év után nyug­díj képesek, kevesebb mint az általános szabályok szerint járó minimális nyugdíj, de ha a miniszter vagy államtitkár hosszabb szolgá­lati idejénél fogva vagyis azért, mert 10 éven túl szolgál, az általános szabályok szerint magasabb nyugdíjra tarthatna igényt, úgy ő valamint özvegye is az általános szabály alá esik, a 24. , illetőleg 36. §-ban foglalt korlátozásnál fogva azonban a nyugdíj maximuma ez esetben sem haladtat meg 8000 frtot s illetőleg az özvegyi nyugdíj 2500 frtot. A 26. §-hoz. A 26. §-ba eltérő intézkedés van felvéve a pénzügyőrségi legénységre nézve, a­meny­nyiben a nyugdíj, ha rövidebb szolgálat után történik a nyugdíjazás, kisebb, mint a­mennyi az általános szabályok szerint járna, s a nyugdíj csak 5-5 évi szolgálat után emelkedik, más­részt azonban a végle­gesen felfogadott pénzügyőr már 1 évi szolgálat után is nyugdíjra tarthat igényt. Ezen eltéréseket a katonailag szervezett pénz­ügyőrség különleges viszonyai teszik indokoltakká. A pénzügyőrségi legénység részint a hadsereg kötelékéből egészíttetik ki, részint pedig fiatal korá­ban vétetik fel polgári egyének köréből, de csak négy évi ideiglenes próbaszolgálat után alkalmaztatik vég­legesen. Minthogy a katonai szolgálatból átvetteknél a katonai szolgálat is beszámíttatik, a polgári egyé­nek sorából felfogadottaknál pedig, eltekintve attól, hogy többnyire fiatalon vétetnek fel, az ideiglenes al­kalmazásban töltött idő is számít, nem lenne indokolt már az első szolgálati évek után magasabb nyug­díjat engedélyezni; másrészt azonban a testü­let katonai szervezeténél fogva s a szolgálat iránti odaadás élesítése végett czélszerű az ellá­tást az esetre is már biztosítani, ha a pénzügyőr vég­leges minőségben 1 évig szolgál, sőt méltányosságból s a bátorság felkeltése végett úgy a pénzügyőrségre, valamint az állami rendőrségre nézve is indokoltnak látszik a fizetés teljes összegét nyugdíjképen biztosí­tani az esetre, ha ezek viadalban lesznek szolgálatkép­telenekké. A 27. § hoz. Az állami uradalmakban alkalma­zott altiszti és szolgaszemélyzet, nem különben a 27. §-ban felsorolt többi alsóbbrendű alkalmazottak szin­tén eltérő nyugellátásban részesülnek, a­mennyiben nyugdíjképen 10 év után csak fizetésük egyharma­­dára tarthatnak igényt, s nyugdíjuk csak 10—10 évi szolgálat után emelkedik. Ezen eltérő intézkedésre indokul szolgál, hogy ezen alsóbb rendű alkalmazottak még szolgálatképte­lenségek beállta esetén is többnyire mellékkeresetet folytathatnak, családtagjaik keresetképessége is gya­koribb, s ezen kívül mindezek oly alkalmazottak, kik részben a hadsereg köréből vétetnek át, s ez esetben katonai szolgálatuk is már számít, részben pedig oly ágazatoknál alkalmazzák, mely ágazatok ha nem az állam kezén, hanem magán­kézen lennének, nyugdíjra egyátalán nem képesítenének. Mindezek eddig részben vagy egyátalán nem voltak ellátásra jogosítottak, pl. az útt és hídmesterek, vagy pedig eddig is a nyugdíjnál csekélyebb úgyneve­zett »nyugbérben« részesültek. A különböző nyugbé­­rezési szabályok közül a legkedvezőbbek, melyek je­lenleg az erdészeti személyzetre nézve bírnak érvény­nyel, a 27. §-ban felsoroltak nyugdíjának megállapí­tására általános szabálykép vetettek fel. A 28—32. §-ok lényegileg azonosak lévén a most érvényben levő szabályokkal, bővebb indokolást nem igényelnek. III. Fejezet., Az özvegyek és árvák ellátásáról. Áttérve a III. fejezet indokolására, mely a hátramaradt család ellátását tárgyalja, erre nézve a következők jegyeztetnek meg: A mostani szabályok szerint az özvegynek já­randó nyugdíjak következő különbséget mutatnak: 1. Vannak rendkívüli ellátások, melyek kisza­bása esetről esetre egyedül ő Felségének van fenn­tartva és amelyekben azon özvegyek részesülnek, kik­nek férjeik a legmagasb államhivatalnokok (az udvari és miniszteri tanácsosoktól felfelé) sorába tartoznak. 2. A férj magasabb vagy alacsonyabb szolgá­lati rangjához képest meghatározott rangszerű ellá­tások, melyek 600, 500, 400 és 350 pengő forintnyi évi összegben vannak meghatározva. 3. Minden más esetben az özvegynek a férj utolsó beszámítható tettleges illetményeinek x/3 része, oly korlátozással azonban, hogy a férjnek 1000 po­frtot meghaladó évi fizetésénél 333x/3 pengő forint, mint legmagasabb özvegyi nyugdíj, és a férjnek legalább 200 írtra menő tettleges évi fizetésénél 100 pengő frtnyi évi összeg, mint legkisebb özvegyi nyugdíj utal­­ványoztatik. A nyugdíjképes államtisztviselők özvegyeit illető gyermeknevelési járulék kiszabása épen oly külön­böző, mint az özvegyi nyugdijak kiszabása. Vannak t. i. a) rendkívüli nevelési járulékok, melyeknek kisza­bása a legfőbb rangú államhivatalnokok gyermekeire nézve esetről esetre a cs. és apost. kir. Felsége által határoztatik meg; b) az atya magasabb vagy alacsonyabb szolgá­lati rangja után meghatározott nevelési járulékok évenkint és fejenkint 100, 80, 70, 60, pengő írtig való fokozatban; c) azon esetekben végre, a­melyekben egyedül a férj tettleges évi fizetése szolgál alapul az özvegyi nyugdíj meghatározására, a nevelési járulék az atyá­nak kisebb vagy magasabb rangfokozatához, s a gyer­mekek számához képest évi összegekben 12—60 pen­gőforintig van kiszabva, mire nézve elv gyanánt szol­gál, hogy a mindig egész forintokban és egyénenként kiszabandó nevelési járulék mindannyi gyermekre nézve összesen (és pedig tekintettel legalább 4 része­síthető gyermekre) az anya nyugdíjával együtt az atya utolsó tettleges fizetésének felét, vagy ha az 1000 pengőforintból vagy annál is többől állott, évenként 500 pengőforintnyi összeget meg nem haladhat. Ha az anya is elhunyt, akkor az ellátatlan, a szabályszerű kor alatt álló árvák összesen igényt tarthatnak nyugdíjban vagy nyugbérben (Concretal Pension, Concretal Provision) való folytonos részesí­tésre mindazon esetekben, amelyekben ezen igény az anyát illeti, vagy illethette volna, ha férje előtt el nem halt volna. Magasrangu államhivatalnokok után visszama­radt szülöttei árvák, kiknek anyjuk rendkivüli nyug­díjban részesült volna,, bizonyos körülmények között ő cs. és apost. kir. felsége által rendkivüli nyugélvez­­ményben részesíttetnek. A többi szülötten árvák illetéke­s pedig mind­azokra nézve, kik egy atyától származnak, összesen azon évi nyugdíj — vagy napi nyugbér felerészéből áll, melyek az anya vagy már élvezett, vagy amely­ben részesült volna, ha nem férje előtt halt volna el. A mostani eljárásban semmiféle elv sem ural­kodik; a rendkívüli nyugdíjak kiszabásánál esetről­­esetre az illetékes közegek ajánlata dönt, ha ő felsége mást nem határoz. A rang szerinti nyugdíjak kiszabása a mostanitól egészen eltérő viszonyok között keletkezett, és van eset, hogy az özvegy nyugdíj­a a férj fizetésének csak 12%-át képezi. A férj illetményei után kiszabott nyugdíjak a legcsekélyebben fizetett tisztviselők özvegyeit illetik, s oly szerény összeget képeznek, hogy abból lehetet­len megélniök. Az atya nélküli gyermekre nézve hasonló vi­szonyok állanak fenn, és még azon megszorítás ural­kodik, hogy azok csak akkor kaphatnak nevelési pót­lékot, ha legalább 4-en maradtak vissza. A szülötten gyermekek apjuk halála után sok­kal csekélyebb ellátást kapnak, mint kaptak volna, ha anyjuk még élne és mellettük szintén nyugdíjat élvezne. így például, ha oly tisztviselő, ki a VII. rang­osztályba volt sorozva, elhal­t özvegyet és 4 gyerme­ket hagyott hátra, az özvegy kap 420 frtot nyugdíjra, a1 gyermekek pedig 1 336 frtot nevelési pótlék fej­ében­ — ha pedig csak árvák maradtak hátra, azok össze­sen véve 210 frtot kapnak. A jelen törvényjavaslat szerkesztésénél a kor­mány azon helyesnek elismert elv által vezéreltetett, hogy a tisztviselő által szerzett igények hátrahagyott családjára is átszolgáljanak; oly kulcsot állított fel tehát, melynek alapján minden rangú és fizetésű tiszt­viselő után maradott özvegy és árva ellátása megha­tározható legyen s melynek következetes alkalmazá­sánál ugyanazon elv uralkodik, mely a férfi nyug­dijának megszabásánál irányadó, és kivételnek csak ott engedtetett hely, hol a megélhetésnek felté­telei azt okvetlenül megkívánják u. m. a legcsekélyebb fizetésű tisztviselő után maradott özvegynél és ár­vánál. Ezeknél fogva a tisztviselő után maradott özvegy nyugdija akkér lett szabályozva, hogy az a férj ja­vadalmazásának 600 írtjáig annak 50°/0-ából, 600 frtnyi javadalmazáson felül pedig az első 600 frt után 50°/0, a többi után pedig 20°/o-ból álljon. Hogy a tervezett eljárás folytán azon elvnek meg lesz felelve, miszerint a férfi által szolgálatban szerzett érdem az özvegyi ellátásban is találja kifejezését, kiderül, ha tekintetbe vétetik, hogy a férfi nyugdíja minden leszolgált év után az utolsó fizetésnek bizonyos 1­0-ával növekedik, s hogy az utolsó fizetéssel az egész szolgálati időn át szerzett érdem díjaztatik. Minthogy 600 frtnyi fizetésig az özvegyi ellátás kivételesen 50%-kal szabatik ki, következik, hogy 600 frtnál nagyobb fizetésnél az özvegyi ellátás az első 600 frt után szintén 50%-kal szabassék ki. A 600 frt átmeneti határt képez tehát az özve­gyek ellátása kiszabásánál s mindig első fizetésnek tekinthető oly özvegynél, kinek elhalt félje 600 frtnál magasabb fizetést élvezett. Az atyátlan gyermekek mindannyija, ha csak egy is maradt, a 43. §. szerint az anyai ellátásnak x/6 részét, a szülötten gyermekek pedig a 44. §. szerint annak x/4 részét kapják. A mostani állapot és a tervezett ellátások kö­zötti különbözetek kitüntetésére következő példák szolgáljanak. 600 frt fizetéssel díjazott tisztviselő után mara­dott és 3 gyermekkel megáldott özvegy kap az állam­tól most 200 frtot, ezentúl fog kapni 450 frtot. Ha 6 gyermek van, kap most 300 frtot, ezentúl fog kapni 600 frtot. — 5000 frt fizetéssel díjazott tisztviselő után maradott özvegy, ha 3 ellátatlan gyermeke van, kap most 630 frtot, ezentúl fog kapni 1771 frtot, ha 6 gyermeke volt, kap most 1260 frtot, s ezentúl 2360 frtot fog kapni. A tisztviselő után maradott özvegy ellátása át­lagban a férj fizetésének x/3-át képezi, sőt a magasabb fizetésűeknél az özvegyi ellátás összege még az egy­­harmadon alul marad. Minthogy az altisztek és szol­gák fizetése 600 frtot úgyszólván sohasem halad meg, az esetben, ha ezek is azon átalános szabály alá vonatnának, hogy az özvegyi nyugdíj a férj fizetésének első 600 frtnyi része után 50%, a szol­gák és altisztek özvegyei kedvezőbb elbánásban ré­szesülnének, mert átlag a férj fizetésének felét kap­nák. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az al­tiszt vagy szolgának özvegye társadalmi állásánál fogva rendszerint a nyugdíj mellett mellékfoglalko­zásra s ebből viszonylag jelentékenyebb jövedelemre is tehet szert. Miért is helyesebbnek látszott az al­tisztek és szolgák özvegyeinek nyugdíját az általános szabálytól eltérőleg, de a tisztviselői özvegyek átlagos nyugdíjának megfelelőleg a férj fizetésének egy har­madában megállapítani. A család a kedvezőbb ellátáson kívül még azon előnyben is fogna részesülni, hogy a családfőnek ha­lála után, még pedig kivétel nélkül — halt meg le­gyen az tényleges szolgálatban, vagy nyugalmazott állapotban — temetkezési járulékban fog részesíttetni. (Folytatása következik.) Táviratok. Bécs, nov. 30. Az »Armeverordnungsblatt« ma kiadott száma jelenti, hogy Jess­er Mór vezérőr­nagy, az 1. hadtest tüzérségi főnöke a nyugállomány­ba helyeztetik s ez alkalomból a 3-ad oszt. vaskorona rendet kapta; továbbá kineveztettek: M­o­r­a­u­s An­tal ezredes a 4. gyalogezredben a 19. gyalog­dandár parancsnokává; D­o­r­n­e­r Raimund ezredes a 15. vadász-zászlóalj­ban a 4-ik gy. ezred parancsnokává; Wohlstein Gyula őrnagy az 59-dik gyalogezredben a 15-dik vadász-zászlóalj parancsnokává és Ditt­rich Gusztáv ezredes a 13-ik gy.­ezredben a 26-dik gy .­ezred parancsnokává. Gábor Antal ezredes a 6. huszár­ezredben, előjegyezve valamely helyi szol­gálatra nyugállományb­a helyeztetik és helyére báró M­e­c­s­é­r­y Imre ezredes a 13-ik huszárezredben ne­veztetett ki a 6-ik huszárezred parancsnokává. Róma, nov. 30. A királyi pár tiszteletére ma este fáklyásmenetet rendeztek. A menet este 7 óra tájban érkezett a királyi palota elé. A királyi család megjelent az erkélyen, hol körülbelül fél órát töltött az óriási néptömeg lelkesült éljenzései közben. Madrid, nov. 30. A király rendeletet bocsátott ki, melyben elrendeli, hogy a tanulók közt előfordult zavargások ügyében vizsgálat indíttassák meg és meg­tiltja az egyetemi tanács összeülését. Páris, nov. 30. A kormány három hajót bérelt azon esetre, ha netalán Tonkingba újabb csapatok küldetnének. Marosvásárhely, nov. 30. Borosnyai polgár­­mester lemondása a városi törvényhatósági bizottság ma tartott, rendkívül látogatott közgyűlésén elfo­gadtatott. HÍREK­November 30. — Hivatalos. Kinevezések. A pénzügyminiszter Pál István I. oszt. pénzügyi fogalmazót és adófelügyelő-helyettest II. oszt. pénzügyi titkárrá és Szolnok-Doboka megye területére királyi adófelügyelővé és Szabó Károly pénzügyi fogalmazó­­gyakornokot az Udvarhely megye területén működő kir. adó­felügyelő mellé, Papp Mihály pénzügyi fogalmazó-gyakorno­kot a Sopronmegyi és Sopron város területén működő kir. adófelügyelő mellé, Kávássy Illés m. kir. pénzügyi fogalmazó­­gyakornokot a Jász-Nagykun-Szolnok megye területén működő kir. adófelügyelő mellé ideigl. minőségű, Blaur Gyula pénzü­gyi fogalmazó-gyakornokot a Békés megye területén működő kir. adófelügyelő mellé, Finger József m. kir. pénzügyi-fogal­­mazó-gyakornokot a Torontál megye területén működő kir. adófelügyelő mellé és Petrovay László állampénztári tisztet a Bács-Bodrog megye területén működő kir. adófelügyelő mellé, ideiglenes minőségű II. oszt. pénzügyi fogalmazókká, végre Zobel Lajos okleveles építészt a m. kir. dohányjövedéki köz­ponti igazgatósághoz királyi építészi mérnökké, az igazságügy­miniszter pedig a vezetése alatti mnisztérium számvevőségé­hez . Lengyel Vilmos és Zámori Mihály igazságügyminiszteri másodosztályú számtiszteket első osztályú,­­ Szombathelyi Károly, Nagy Alfons és Cservenka Ferencz igazságügyminisz­teri harmadosztályú számtiszteket másodosztályú számtisztek­ké nevezte ki. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi mi­niszter Bereg, Ung és Ugocsa megyék területén a községi fais­kolák felügyelete, s a gyümölcs-tenyésztési ismeretek terjesz­tése czéljából, Bornemissza Zoltánt ideiglenes vándortanitói minőségben alkalmazta. — Névváltoztatások.Kiskoru Barkovits Mihály budapesti illetőségű ugyanottani lakos vezetéknevének »Szerény­«-re, Fried Salamon (Sándor) egri illetőségű budapesti lakos saját, valamint kiskorú Jenő fia vezetéknevének »Békési«-re, Gribi­­kovics János zétényi illetőségű budapesti lakos vezetéknevének »Szigeti «-re, Kohn Lipót budapesti illetőségű ugyanottani la­kos Károly, Begins, Ödön, Géza, Lajos és Béla kiskorú gyér-

Next