Nemzet, 1884. december (3. évfolyam, 809-837. szám)
1884-12-01 / 809. szám
Newyork, köt. 12. (Új pártarzfonási feltátások.) A democrata pártnak egyik régi tekintélyes orgánuma azt írja, hogy Cleveland nem igazi democrata hanem független köztársasági. De ez a nézet meg van czáfolva azzal, hogy Hendricks igen erősen buzgólkodott Cleveland mellett, pedig a megválasztott alelnök democrataságát kétségbe senki sem vonja. Ha a közhivatalokba beszakadt corruptio a fővád, amelylyel a köztársasági pártot illetikés ha a democraták épen ez okból emelték pajzsukra Clevelandet, aki becsületessége és akaratereje által több hivatalban annyira kitüntette magát, nem lehet a valószínűségnek legkisebb látszatával sem azt állítani, hogy Cleveland nem demokrata elnök, csak azért, mivel őt még az ifjú köztársaságiak is kipróbált becsületessége és megvesztegethetlensége miatt jelöltjüknek tekintették. Cleveland erkölcsi értékére kedvező világítást vet az ajkörülménye is, hogy a Tammanghall hivatal vadászserege s az izlandiak tömege nem szavaztak ellene, míg az ifjú köztársaságiak egyhangúlag ráadták szavazatukat. Széltében beszélnek már arról, vájjon Cleveland, mihelyt a »fehér házba« beköltözködik, azonnal el fogja-e bocsátani az Arthur elnök által alkalmazott s a régibb köztársasági párti hivatalnokokat. De akik Clevelandet ismerik, tudják, hogy ő, mint becsületes ember, pusztán csak pártállásáért egy jóravaló hivatalnokot sem fog elbocsátani, ha az kötelességét teljesíti. A Pendleton demokrata által a congressuson beterjesztett és 1883-ban törvényerőre emelkedett hivatalnoki bili több helyes intézkedést tartalmaz ugyan, de igen hézagos annyiban, hogy az elnök legkevésbbé sincs kötelezve e törvény határozmányait követni. A közhivatali ügyek terén a congressus még igen nagy tevékenységet fejthet ki. Az elnök itt szintén sokat tehet, gyökeres reformnak azonban csak akkor lesz helye, ha a törvényhozó és végrehajtó hatalom karöltve fognak járni. De erre nincs mindig kilátás, mert a senatus tagjainak többsége republicánusokból, a congressus tagjainak többsége azonban democratákból áll. Számos democrata abban a nézetben van, hogy a tarifakérdés szakadást fog előidézni a democrata pártban. Clevelandről azt állítják, hogy egyetért a szabadkereskedelmi szellemű Morison-féle tarifával; a független republicánusokról is ugyanezt lehet mondani. Ha tehát csakugyan így áll a dolog, akkor nemsokára nagy átalakulás lesz a pártviszonyokban, amely egészen új pártalakulást fog maga után vonni. Csak az a kérdés, hogy ezen átalakulásnál a két nagy nemzeti párt közül a köztársaságiak vagy a democraták fognak-e többet veszteni, úgy hogy a pártjuk egészen el is enyészhet. Mikor Garfieldet megválasztották, azt írta a »Chicago Times«, hogy a democrata párt soha sem fog győzni, mert az ország fiatalsága nincs demokrata szellemben nevelve; mindaddig, amíg a rabszolgaság és a polgárháború emlékezetben, lesznek a fiatalság republicánus szellemben fog felnőni. S hogy ezen események ne veszszenek ki az emlékezetből, arról gondoskodnak az iskolák olvasó s történelmi könyvei, melyben Lincoln s az unió sereg hősei dicsőittetnek. Nevezett lap fejtegetései most is figyelemre méltók. De a Grant alatt nagggyá nőt corruptio igen nagy mértékben aláásta a köztársasági párt nymbusát. És amióta az unió hadseregnek nem egy hős fia elhagyta a köztársasági pártot és a democrata jelöltet támogatta, mivel e párt erkölcsi tekintetben amannak felette áll, azóta a közvéleményben nagy átalakulás ment végbe. Blaine köztársasági elnökjelölt nyugaton tartott beszédeiben igen gyakran emlegette a véres inget. De ezen beszédei éppen nem tettek jó hatást s nem is szereztek híveket neki, csak a pártszenvedélyt fokozták. A demokraták győzelme feletti örömben most a köztársaságiak is osztozkodnak több helyen. Az új elnök irányában átalában nagy reményeket táplálnak. Komoly higgadságát senki kétségbe nem vonhatja. Ami túlzás a democrata programmban van, azt ő igen tapintatosan mellőzni fogja, s csak a politikailag teljesen okadatolt gyakorlati kívánságok fognak megvalósíttatni. Cleveland saját egyéni nézeteit képes lesz keresztül vinni, mert amennyiben ezek a túlzó democratáknál tetszésre nem találnának, helyeselni fogják azokat a köztársaságiak, s viszont amit a köztársaságiak nemtetszéssel fogadnak, azt a democrata párt minden árnyalata elfogadja. Az ő nézete lesz az új párt programmja, s ezért kíváncsian várják elnöki üzenetét, mert a választási beszéd éppen a legfőbb kérdésekben, a valuta és tarifa kérdésekben általánosságban van tartva. raifton a kiköti tovább építése medosítjainak t megvitatására februárban eagy 61 e-et hívott össze, mely e vitális jelentőségű kérdésben végérvényesen döntött. Az enquéte határozatainak életbeléptetését ott látjuk szemeink előtt a nagy kikötő kiépítésének gyorsan haladó munkájánál. A védgát óriási nehézségű munkája előbbre halad; a tenger mélységéből kőpiramisok emelkednek s Neptun elemét fékező falakat látunk épülni mintegy varázsütésre. Ezzel szemben a fel és lerakodásra szolgáló mólókat építenek hangyaszorgalommal. A remorqueurök hajórakományokkal czipelik a köveket s százezreket nyel el a tenger csak kavicsok alakjában. A mólók és riva mentén már befejezéshez közel állanak az ő kormányzása alatt épített nagy tárházak, melyek a növekvő kereskedelemnek leghangosabb bizonyítékai. Pár hónapja vettetett meg alapja a tengerészeti hatóság palotájának a Zichy móló bejáratánál s május hóban már át fog adatni rendeltetésének. A Zichy mólóról néztük tegnap este azt az impozáns jelenetet, melyet a Mária Terézia védgát végpontján felállított világító torony lámpájának ünnepélyes meggyújtása nyújtott. A 30 méter magas vastorony a budapesti Schlick-féle gyárnak sikerült műve. Itt ragyog a fénylámpa, 17 tengeri mértföldre vetve világát az öbölben, felváltja azt a primitív szerkezetű petroleum lámpát, mely eddig egy bárkán elhelyezve, a fénytornyot helyettesíti. A kormányzó maga gyújti meg az ízléses karcsú toronynak lámpáját, a lakosság ezreinek éljen és erviva kiáltásai között. A kikötőnek rég érzett szükségét is ez idén szüntette meg a kormányzó, egy nélkülözhetlen kellékű remorqueurnek (Bátor) és mentőgőzösnek (Clotilde) beszerzésével. A kikötő és város érdekében tett eme fontos intézkedései közben a kormányzó meleg érdeklődéssel karolta fel az iskolaügyet is. Egy év alatt e téren tett intézkedései korszakot alkotnak. Éveken át megoldatlanul hagyott principiális kérdéseket oldott meg az iskola ügyi enquéte, melyet a kormányzó kérésére a vallás és közoktatásügyi miniszter június hóban kiküldött, s melynek határozatait nyomrólnyomra, napról-napra életbe lépni látjuk. Az elemi és felső leányiskola felsőbb leányiskolává bővittetett az elemi fiúiskola mellé polgári iskola emeltetett,amely ipartanműhelylyel fog kibővittetni; az állami népiskolai intézmények egységes vezetésére egy helyettes tanfelügyelői állás szerveztetett, mely intézkedésnek nagy fontossága és szükségessége már kezd is nyilvánulni az intézetek fejlődésében. A tetterős kormányzót humanitárius működésében a nemes grófné is támogatja. Régészeti hiányt tapasztalván itt a kisdedek óvásában és nevelésében ; elég volt a nemes gondolat megfogamzása és a bajon segítve lett épp oly gyorsan, mint ahogy az eszme támadt. Csendben, észrevétlenül fogtak munkához és a Giardino pubblico-nak tőszomszédságában, a babérligetre nyíló udvarral mintegy varázsütésre felépült a Clotilde menház (Asile Clotilde). Már készen áll az ízléssel épült intézet s pár nap múlva megünnepelheti megnyitását, hogy az ártatlan kisdedek ajkai megnyílhassanak a nemes lelkű grófné jó szivének dicséretére. De erről majd akkor, ha felavatása napirendre kerül, egyelőre csak megalapítását kívántuk jelezni. A kormányzó első évének történetébe lesz feljegyezve azon tény is, hogy két magyar embert választott be Fiume polgársága képviselőtestületébe. A választók e ténynyel megmutatták, hogy a magyart nem tekintik Fiuméban idegennek, mint némelyek hangoztatni szeretnék, hanem ép úgy otthon van, mint minden fiumei kell hogy otthon érezze magát nagy Magyarországban.E választással a fiumeiak és magyarok közti kapocs szilárdulni fog s a két magyar képviselő — meg vagyunk róla győződve — ép úgy magáénak fogja vallani Fiume érdekeit és azokat tehetsége szerint ép úgy elő fogja mozdítani, mint bármely más jó fiumei. Gróf Zichy Ágost egy évi fiumei kormányzósága alatt megmutatta, hogy nem csak akar, hanem tud is működni és hasznosan működött is Fiume fölvirágozásán. Ismerve és tapasztalva fáradhatlan kitartását és tetterejét, erősen áll hitünk, hogy a múltnál a jövő nem kevesebbet fog köszönni működésének, melyre őt Fiume iránti határtalan, rajongásig menő szeretete sarkalja. Egy év Fiume történetéből. — Eredeti tudósítás. — Fiume, 1884. nov. 27. Tegnap volt egy éve, hogy Zichy Ágost gróf, Fiume kormányzója, körünkbe érkezett. A lelkesedés, melylyel fogadták a közügyek terén már érdemeket szerzett fiatal főurat, nagy és szívélyes volt. Fiume épen azért sokat várt is az uj kormányzójától. Várakozásában nem is csalódott. Ha végig pillantunk a rövid év történetén, minden téren maradandó emlékű intézkedésekkel találkozunk. Fiume valóban az a tér, hol a munkaszerető ambitiosus férfi bő alkalmat talál tehetségének és akaraterejének érvényesítésére. Minden magyar, ki a fiatal kormányzat lázas munkájában látja, örömmel telik el s maga is tevékenységre buzdul nemes példáján. Az ő egy évi munkássága eredményéből csak néhány nevezetesebb mozzanatnak a felemlítésére szorítkozunk. Az ő utánjárása és mottójának sikerült Fiume számára az adómentességet kieszközölni, mely kedvezmény Fiumét valóban nagy várossá van hivatva átvarázsolni. A kedvezmény, melyet a fiumeiek régen óhajtottak, a rég óta szunnyadó építési kedvet felébresztette s megszüntetvén majd a lakásszükséget, mely napról-napra érezhetőbben nyilvánul, másrészt Fiume ó városát teljesen kiépíteni és emelni van hivatva. Már készen állanak a szép tervek a város felső részének boulevardirozására és újabb paloták építésére. Ezen vívmánynyal azonos czélú a városi építészeti tanács (consiglio edile) alakítása, mely szintén a lefolyt évben iniitáltatott és szerveztetek, s mely feladata megoldásában kiszámithatlan előnyöket biztosit a városnak középitészeti és szépészeti tekintetben való haladása tekintetében. Az építészet terén egy másik kérdésnek megoldása esik a pár hó előtt lefolyt események sorába: a m. kir. honvédlaktanya építése. Rég érzett hiány van ezzel pótolva. A honvédségnek elhelyezése a S. Vito melletti szűk és kényelmetlen viskóban e nemzeti intézménynek méltóságával már régen nem volt megegyeztethető s az uj kormányzó e régen hozott-halasztatott ügyet a megoldáshoz vitte. A közigazgatás terén sikerült megalkotnia a pénzügyi bizottságot, melynek már rövid működése is igazolja megalakításának szükségességét és fontosságát. Fiuménak legfontosabb kérdése a kikötő, mely nagyságának és folytonos emelkedésének biztos hőmérője. Ami évekkel ezelőtt már túlságos nagynak tetszett, az a magyar tengeri kereskedelemnek rohamos emelkedése folytán elégtelennek bizonyult. Az uj kor A tisztviselők nyugdíjazása. (Folytatás.) II. fejezet. A tisztviselők, altisztek és szolgák ellátásáról. A most hatályban levő szabályok szerint a tisztviselő, altiszt vagy szolga a szolgálatba való felvétele, illetőleg első eskü letétele napjától kezdve és pedig: 10. befejezett szolgálati év után egész 15 évig a fizetés x/3-val, 15. befejezett szolgálati év után egész 20 évig a fizetés s/8-val, 20. befejezett szolgálati év után egész 25 évig a fizetés %-val, 25. befejezett szolgálati év után egész 30 évig a fizetés B/8-val, 30 befejezett szolgálati év után egész 35 évig a fizetés %-val, 35 befejezett szolgálati év után egész 40 évig a fizetés 7/8-val, 40 befejezett szolgálati év után a fizetés teljes összegével nyugdíjaztatik. Azon tisztviselők, kik tíz évi szolgálatot nem teljesítettek, egyszer mindenkorra szóló végkielégítésben részesülnek, mely fizetések 10-szeres összegét meg nem haladhatja. Tanárok 10 szolgálati év után egész 15 évig fizetésök 2/6-ára, 15 szolgálati év után egész 20 évig fizetésök 2/6-ára, 20 szolgálati év után egész 25 évig fizetések %-ára, 25 szolgálati év után egész 30 évig fizetésök %-ára, s 30 évet meghaladó szolgálat után fizetésök teljes összegére tarthatnak nyugdíjkép igényt. A nyugdíjazásnak előfeltételét a jelenleg fennálló szabályok szerint mindig az képezi, hogy az alkalmazott szolgálatképtelenné vált. Tehát a nyugdíjazás 40 , illetőleg tanároknak 30 szolgálati év után is csak akkor foglalhat helyet, ha szolgálatképtelenek. Ezen átalános elv alól a mostani szabályok szerint csak akkor van eltérésnek helye, ha valaki rendszerváltozás, vagy más körülmény miatt el nem helyezhető, mert ez esetben akkor is nyugalomba helyezhető, ha még szolgálatképes, a nyugdíjazás azonban csak ideiglenes minőségben, vagyis csak azon időre történik, míg újólagos elhelyezésére alkalom kínálkozik. Ezenkívül kivételt tesz az 1869. VI. t. sz. a bírákra nézve, akik 70 éves korukban, akár beállott már szolgálatképtelenségek, akár nem, nyugalomba helyezhetők s maguk is kérhetik nyugdíjazásukat. A javaslat részben eltér a mostani szabályoktól. A 20. §-hoz. A 20. §. szerint ugyanis azon eseten kívül, hogy valaki testi vagy szellemi erejének elgyengülése miatt hivatala kötelességeinek teljesítésére tartósan alkalmatlanná válik, beállanak a nyugdíjazás feltételei azon esetekben is, ha életének 65. évét betöltötte, vagy a törvény által meghatározott időt kiszolgálta. Itt két, az eddigi rendszertől eltérő intézkedés szembetűnő. Az első az, hogy az életének 65-ik évét betöltött tisztviselő, ha nem rokkant is, vagy a köteles időt ki nem szolgálta is, kérheti nyugdijaztatását. Az eddigi szabályok értelmében, azt csak az esetben tehette, ha egyszersmind rokkantságát is bebizonyította. Ezen intézkedés ide az 1869 : IV. tez. 17. §. analógiájára vézetett át és ugyanazon indokok szólnak mellette, mint a bírákat illető mellett. Azonban jelen törvényjavaslatban a határ, ameddig a tisztviselő szolgálni köteles, élete 65. évére tétetett. A tapasztalás ugyanis kimutatta, hogy nemcsak 70, de már 65. éves ember is a legtöbb esetben elvesztette szellemi ruganyosságát, hanem teljesen szolgálatképtelen is, és az administratív érdekei nem kevésbbé fontosak, mint az igazságszolgáltatáséi. A második eltérés az eddigi szabályoktól abban áll, hogy ha valaki a köteles szolgálati időt kiszolgálta, ha nem is rokkant, ha be sem is töltötte élete 65. évét, nyugdíjaztatását kérheti, vagy nyugalomba helyezhető. Az eddigi szabályok a 40 évet meghaladó szolgálat után is csak azon esetben engedik meg a nyugdíjazást, ha a physikai vagy szellemi szolgálatképtelenség be van bizonyítva. A javaslat mellett czélszerűségi és humanistikus tekintetek szólnak. 40 éven át szolgált egyén vagy 30 éven át működő tanár főleg a mai fokozott követelmények mellett, nagy részben teljesen kimerültnek mondható, és annyi ideig tartó megerőltetett munkásság után tőle a megérdemlett nyugalmat megtagadni, és további munkára való kényszerítés által napjait megrövidíteni, méltánytalanság lenne. De a tapasztalás is a mellett szól, hogy az, aki előhaladt korú, vagy a köteles szolgálati időt már kitöltötte, alig egy-két esettől eltekintve mindig oly physicai vagy szellemi gyengeségekkel bír, melyekkel szemben nincs az az orvosi vélemény, mely a szolgálatképességet határozottan megállapítaná, ha a nyugdíjazás kérdése felmerül. Helyesebbnek látszik azért a 65 éves kort, vagy a köteles szolgálati idő kitöltését a nyugdíjazásra egyenesen elégséges indoknak declarálni, mintsem a mai állapotot fenntartani s ezen feltételek beálltának esetére továbbra is az egyesek helyzetét bizonytalanná s az intézkedésre hivatott hatóságok eljárását ingadozóvá tenni. A javaslat 21 és 22-ik §-ai a színlelt ürügyek alatti nyugdíjazások meggátlása végett elrendelik, hogy oly esetekben, midőn szolgálatképtelenség miatt történik a nyugdíjazás, az indokául szolgáló testi vagy lelki fogyatkozásnak közhatósági orvos által kell megállapíttatnia, kimondják továbbá, hogy oly esetekben, midőn a szolgálatképtelenség nem állandó jellegű, csak ideiglenes nyugdíjazásnak van helye, s hogy az ideiglenesen nyugdíjazottak képességeiknek megfelelő szolgálatokra kötelezhetők s koronkint megvizsgálható, vájjon fennállanak-e még az indokok, melyek miatt a nyugdíjazás történt. Végre a 23. §-ban határozottan kimondatik, hogy mindenki, ha csak előbb nem lesz szolgálatképtelenné , a nyugdíjigény elvesztésének terhe alatt az egész köteles szolgálati időt vagyis 40 évet, tanárok 30 évet, a szolgálat kötelékében kitölteni tartozik. Mindezen intézkedéseket a kincstár indokolatlan megterheltetésének meggátlása teszi szükségesekké. A 24. §-hoz. A 24. §. a nyugdíj mérvét állapítja meg s azon a jelenlegi szabályoktól eltérő intézkedéseket foglalja magában, hogy a nyugdíj 40 , illetőleg tanároknál 30 szolgálati éven alul a fizetés magasabb százalékában szabatik meg, mint jelenleg, továbbá, hogy a nyugdíj nem mint jelenleg minden öt évi szolgálat után, hanem minden betöltött szolgálati év után növekszik. A tapasztalás azt igazolta, hogy oly esetekben, midőn valaki rövidebb szolgálati idő után nyugdíjaztatik, a jelenlegi szabályok szerint járó nyugdíj egyáltalán nem elégséges arra, hogy a nyugdíjazottnak megélhetését biztosítsa, méltányosnak látszik azért, hogy ily esetekben a fizetésnek valamivel magasabb százaléka biztosíttassák nyugdíj fejében. A legnagyobb különbözet 10 szolgálati év után áll elő, ugyanis a legutóbbi fizetésnek 10 év után jelenleg x/3-a jár, ezentúl pedig 40°/6-a járna nyugdíj fejében. Az emelkedés csakis a nélkülözhetlen szükséglet mértékére szorítkozik s még mindig sokkal kevesebb, mint amennyit a különböző nyugdíjintézetek s nevezetesen a vasúti alkalmazottak nyugdíjintézetei biztosítanak, melyek legtöbbje már 8 év után a fizetés 50°/0-át adja nyugdíjképen. Az évről évre való emelkedés szintén a méltányosság követelményeinek felel meg, de szolgálati érdekek is mellette szólnak, amennyiben egy-egy öt évi cyclus kitöltése azoknál, kik szolgálatképtelenségöket érzik s tudják,hogy további öt évig már nem szolgálhatnak, nem fog indokul szolgálni arra, hogy nyugdíjazásukat kérjék, s másrészt oly esetekben, midőn a szolgálatképtelenség valóban beállott, az illetékes hatóság sem leend indíttatva arra, hogy nem ritkán a szolgálati érdekek rovására méltányossági indokokból legyen kénytelen az öt évi cyclus kitöltését bevárni, avagy a hiányzó szolgálati időnek kegyelmi úton való elnézését kieszközölni. Ezen kedvezőbb intézkedésekkel szemben a kincstár érdekében vétetett fel azon intézkedés a javaslatba, hogy a legmagasabb nyugdíj 8000 forintot nem haladhat meg, mert a nyugdíjazás célja csak az lehetsén, hogy a társadalmi igényekhez mért megélhetést biztosítsa, a 8000 frtnyi összeget elégségesnek lehet tekinteni arra, hogy nyugdíjazott állapotukban a magasabb állású igényű alkalmazottak szükségleteit kielégítse. A 25. §-hoz. A 25. §. a miniszterek és államtitkárokra nézve megállapítandó külön nyugdíjról szól. A méltányosság követeli, hogy a miniszterek és államtitkárok, valamint ezek özvegyes árvái se zárassanak ki a nyugdíjazási szabályokból, sőt fontos politikai indokok szólanak a mellett, hogy a nyugdíj és ellátási igény ezeknek is biztosíttatván, ezáltal ezen állások oly, kevésbbé tehetős egyének részére is hozzáférhetőkké tétessenek, kiket jelenleg csakis a saját és családjuk jövője feletti aggodalom tart vissza azok elfogadásától. De hogy ezen úgy a méltányosság, mint közügyi érdekek által is indokolt intézkedésnek gyakorlati jelentősége legyen, nagyon természetes, hogy a nyugdíjra képesítő szolgálati idő nem állapítható meg az általános 10 évben, hogy miután politikai indokok miatt válnak meg állásuktól, nem köthető az illetők szolgálatképtelenségéhez , hogy a miniszterek és államtitkárok nem vonhatók az ideiglenesen nyugdíjazottakra nézve fenálló korlátozó intézkedések, s nevezetesen a 22. §-ban foglalt azon rendelkezés alá, hogy nyugdíjazott állapotukban is képességeiknek megfelelő szolgálattételekre kötelezhetők. Ezért biztosíttatik a nyugdíj már három évi szolgálat után a miniszterek és ezek özvegyeinek, valamint a nevelési járulék árváiknak. A nyugdíj három évi szolgálat után a miniszter részére 4000 írtban, az államtitkár részére 2000 forintban, s özvegyeik részére (37. §.) ezen összegek felében állapíttatik meg, míg az árvák nevelési járuléka az általános szabályok szerint fejenkint az özvegy nyugdíjának 1/6-ában s ha szülöttén árvák 1/4-ében határoztatik meg. A miniszterek és államtitkárok, valamint özvegyeiknek minimális nyugdíja tehát, tekintettel arra, hogy már 3 év után nyugdíj képesek, kevesebb mint az általános szabályok szerint járó minimális nyugdíj, de ha a miniszter vagy államtitkár hosszabb szolgálati idejénél fogva vagyis azért, mert 10 éven túl szolgál, az általános szabályok szerint magasabb nyugdíjra tarthatna igényt, úgy ő valamint özvegye is az általános szabály alá esik, a 24. , illetőleg 36. §-ban foglalt korlátozásnál fogva azonban a nyugdíj maximuma ez esetben sem haladtat meg 8000 frtot s illetőleg az özvegyi nyugdíj 2500 frtot. A 26. §-hoz. A 26. §-ba eltérő intézkedés van felvéve a pénzügyőrségi legénységre nézve, amenynyiben a nyugdíj, ha rövidebb szolgálat után történik a nyugdíjazás, kisebb, mint amennyi az általános szabályok szerint járna, s a nyugdíj csak 5-5 évi szolgálat után emelkedik, másrészt azonban a véglegesen felfogadott pénzügyőr már 1 évi szolgálat után is nyugdíjra tarthat igényt. Ezen eltéréseket a katonailag szervezett pénzügyőrség különleges viszonyai teszik indokoltakká. A pénzügyőrségi legénység részint a hadsereg kötelékéből egészíttetik ki, részint pedig fiatal korában vétetik fel polgári egyének köréből, de csak négy évi ideiglenes próbaszolgálat után alkalmaztatik véglegesen. Minthogy a katonai szolgálatból átvetteknél a katonai szolgálat is beszámíttatik, a polgári egyének sorából felfogadottaknál pedig, eltekintve attól, hogy többnyire fiatalon vétetnek fel, az ideiglenes alkalmazásban töltött idő is számít, nem lenne indokolt már az első szolgálati évek után magasabb nyugdíjat engedélyezni; másrészt azonban a testület katonai szervezeténél fogva s a szolgálat iránti odaadás élesítése végett czélszerű az ellátást az esetre is már biztosítani, ha a pénzügyőr végleges minőségben 1 évig szolgál, sőt méltányosságból s a bátorság felkeltése végett úgy a pénzügyőrségre, valamint az állami rendőrségre nézve is indokoltnak látszik a fizetés teljes összegét nyugdíjképen biztosítani az esetre, ha ezek viadalban lesznek szolgálatképtelenekké. A 27. § hoz. Az állami uradalmakban alkalmazott altiszti és szolgaszemélyzet, nem különben a 27. §-ban felsorolt többi alsóbbrendű alkalmazottak szintén eltérő nyugellátásban részesülnek, amennyiben nyugdíjképen 10 év után csak fizetésük egyharmadára tarthatnak igényt, s nyugdíjuk csak 10—10 évi szolgálat után emelkedik. Ezen eltérő intézkedésre indokul szolgál, hogy ezen alsóbb rendű alkalmazottak még szolgálatképtelenségek beállta esetén is többnyire mellékkeresetet folytathatnak, családtagjaik keresetképessége is gyakoribb, s ezen kívül mindezek oly alkalmazottak, kik részben a hadsereg köréből vétetnek át, s ez esetben katonai szolgálatuk is már számít, részben pedig oly ágazatoknál alkalmazzák, mely ágazatok ha nem az állam kezén, hanem magánkézen lennének, nyugdíjra egyátalán nem képesítenének. Mindezek eddig részben vagy egyátalán nem voltak ellátásra jogosítottak, pl. az útt és hídmesterek, vagy pedig eddig is a nyugdíjnál csekélyebb úgynevezett »nyugbérben« részesültek. A különböző nyugbérezési szabályok közül a legkedvezőbbek, melyek jelenleg az erdészeti személyzetre nézve bírnak érvénynyel, a 27. §-ban felsoroltak nyugdíjának megállapítására általános szabálykép vetettek fel. A 28—32. §-ok lényegileg azonosak lévén a most érvényben levő szabályokkal, bővebb indokolást nem igényelnek. III. Fejezet., Az özvegyek és árvák ellátásáról. Áttérve a III. fejezet indokolására, mely a hátramaradt család ellátását tárgyalja, erre nézve a következők jegyeztetnek meg: A mostani szabályok szerint az özvegynek járandó nyugdíjak következő különbséget mutatnak: 1. Vannak rendkívüli ellátások, melyek kiszabása esetről esetre egyedül ő Felségének van fenntartva és amelyekben azon özvegyek részesülnek, kiknek férjeik a legmagasb államhivatalnokok (az udvari és miniszteri tanácsosoktól felfelé) sorába tartoznak. 2. A férj magasabb vagy alacsonyabb szolgálati rangjához képest meghatározott rangszerű ellátások, melyek 600, 500, 400 és 350 pengő forintnyi évi összegben vannak meghatározva. 3. Minden más esetben az özvegynek a férj utolsó beszámítható tettleges illetményeinek x/3 része, oly korlátozással azonban, hogy a férjnek 1000 pofrtot meghaladó évi fizetésénél 333x/3 pengő forint, mint legmagasabb özvegyi nyugdíj, és a férjnek legalább 200 írtra menő tettleges évi fizetésénél 100 pengő frtnyi évi összeg, mint legkisebb özvegyi nyugdíj utalványoztatik. A nyugdíjképes államtisztviselők özvegyeit illető gyermeknevelési járulék kiszabása épen oly különböző, mint az özvegyi nyugdijak kiszabása. Vannak t. i. a) rendkívüli nevelési járulékok, melyeknek kiszabása a legfőbb rangú államhivatalnokok gyermekeire nézve esetről esetre a cs. és apost. kir. Felsége által határoztatik meg; b) az atya magasabb vagy alacsonyabb szolgálati rangja után meghatározott nevelési járulékok évenkint és fejenkint 100, 80, 70, 60, pengő írtig való fokozatban; c) azon esetekben végre, amelyekben egyedül a férj tettleges évi fizetése szolgál alapul az özvegyi nyugdíj meghatározására, a nevelési járulék az atyának kisebb vagy magasabb rangfokozatához, s a gyermekek számához képest évi összegekben 12—60 pengőforintig van kiszabva, mire nézve elv gyanánt szolgál, hogy a mindig egész forintokban és egyénenként kiszabandó nevelési járulék mindannyi gyermekre nézve összesen (és pedig tekintettel legalább 4 részesíthető gyermekre) az anya nyugdíjával együtt az atya utolsó tettleges fizetésének felét, vagy ha az 1000 pengőforintból vagy annál is többől állott, évenként 500 pengőforintnyi összeget meg nem haladhat. Ha az anya is elhunyt, akkor az ellátatlan, a szabályszerű kor alatt álló árvák összesen igényt tarthatnak nyugdíjban vagy nyugbérben (Concretal Pension, Concretal Provision) való folytonos részesítésre mindazon esetekben, amelyekben ezen igény az anyát illeti, vagy illethette volna, ha férje előtt el nem halt volna. Magasrangu államhivatalnokok után visszamaradt szülöttei árvák, kiknek anyjuk rendkivüli nyugdíjban részesült volna,, bizonyos körülmények között ő cs. és apost. kir. felsége által rendkivüli nyugélvezményben részesíttetnek. A többi szülötten árvák illetékes pedig mindazokra nézve, kik egy atyától származnak, összesen azon évi nyugdíj — vagy napi nyugbér felerészéből áll, melyek az anya vagy már élvezett, vagy amelyben részesült volna, ha nem férje előtt halt volna el. A mostani eljárásban semmiféle elv sem uralkodik; a rendkívüli nyugdíjak kiszabásánál esetrőlesetre az illetékes közegek ajánlata dönt, ha ő felsége mást nem határoz. A rang szerinti nyugdíjak kiszabása a mostanitól egészen eltérő viszonyok között keletkezett, és van eset, hogy az özvegy nyugdíja a férj fizetésének csak 12%-át képezi. A férj illetményei után kiszabott nyugdíjak a legcsekélyebben fizetett tisztviselők özvegyeit illetik, s oly szerény összeget képeznek, hogy abból lehetetlen megélniök. Az atya nélküli gyermekre nézve hasonló viszonyok állanak fenn, és még azon megszorítás uralkodik, hogy azok csak akkor kaphatnak nevelési pótlékot, ha legalább 4-en maradtak vissza. A szülötten gyermekek apjuk halála után sokkal csekélyebb ellátást kapnak, mint kaptak volna, ha anyjuk még élne és mellettük szintén nyugdíjat élvezne. így például, ha oly tisztviselő, ki a VII. rangosztályba volt sorozva, elhalt özvegyet és 4 gyermeket hagyott hátra, az özvegy kap 420 frtot nyugdíjra, a1 gyermekek pedig 1 336 frtot nevelési pótlék fejében — ha pedig csak árvák maradtak hátra, azok összesen véve 210 frtot kapnak. A jelen törvényjavaslat szerkesztésénél a kormány azon helyesnek elismert elv által vezéreltetett, hogy a tisztviselő által szerzett igények hátrahagyott családjára is átszolgáljanak; oly kulcsot állított fel tehát, melynek alapján minden rangú és fizetésű tisztviselő után maradott özvegy és árva ellátása meghatározható legyen s melynek következetes alkalmazásánál ugyanazon elv uralkodik, mely a férfi nyugdijának megszabásánál irányadó, és kivételnek csak ott engedtetett hely, hol a megélhetésnek feltételei azt okvetlenül megkívánják u. m. a legcsekélyebb fizetésű tisztviselő után maradott özvegynél és árvánál. Ezeknél fogva a tisztviselő után maradott özvegy nyugdija akkér lett szabályozva, hogy az a férj javadalmazásának 600 írtjáig annak 50°/0-ából, 600 frtnyi javadalmazáson felül pedig az első 600 frt után 50°/0, a többi után pedig 20°/o-ból álljon. Hogy a tervezett eljárás folytán azon elvnek meg lesz felelve, miszerint a férfi által szolgálatban szerzett érdem az özvegyi ellátásban is találja kifejezését, kiderül, ha tekintetbe vétetik, hogy a férfi nyugdíja minden leszolgált év után az utolsó fizetésnek bizonyos 10-ával növekedik, s hogy az utolsó fizetéssel az egész szolgálati időn át szerzett érdem díjaztatik. Minthogy 600 frtnyi fizetésig az özvegyi ellátás kivételesen 50%-kal szabatik ki, következik, hogy 600 frtnál nagyobb fizetésnél az özvegyi ellátás az első 600 frt után szintén 50%-kal szabassék ki. A 600 frt átmeneti határt képez tehát az özvegyek ellátása kiszabásánál s mindig első fizetésnek tekinthető oly özvegynél, kinek elhalt félje 600 frtnál magasabb fizetést élvezett. Az atyátlan gyermekek mindannyija, ha csak egy is maradt, a 43. §. szerint az anyai ellátásnak x/6 részét, a szülötten gyermekek pedig a 44. §. szerint annak x/4 részét kapják. A mostani állapot és a tervezett ellátások közötti különbözetek kitüntetésére következő példák szolgáljanak. 600 frt fizetéssel díjazott tisztviselő után maradott és 3 gyermekkel megáldott özvegy kap az államtól most 200 frtot, ezentúl fog kapni 450 frtot. Ha 6 gyermek van, kap most 300 frtot, ezentúl fog kapni 600 frtot. — 5000 frt fizetéssel díjazott tisztviselő után maradott özvegy, ha 3 ellátatlan gyermeke van, kap most 630 frtot, ezentúl fog kapni 1771 frtot, ha 6 gyermeke volt, kap most 1260 frtot, s ezentúl 2360 frtot fog kapni. A tisztviselő után maradott özvegy ellátása átlagban a férj fizetésének x/3-át képezi, sőt a magasabb fizetésűeknél az özvegyi ellátás összege még az egyharmadon alul marad. Minthogy az altisztek és szolgák fizetése 600 frtot úgyszólván sohasem halad meg, az esetben, ha ezek is azon átalános szabály alá vonatnának, hogy az özvegyi nyugdíj a férj fizetésének első 600 frtnyi része után 50%, a szolgák és altisztek özvegyei kedvezőbb elbánásban részesülnének, mert átlag a férj fizetésének felét kapnák. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az altiszt vagy szolgának özvegye társadalmi állásánál fogva rendszerint a nyugdíj mellett mellékfoglalkozásra s ebből viszonylag jelentékenyebb jövedelemre is tehet szert. Miért is helyesebbnek látszott az altisztek és szolgák özvegyeinek nyugdíját az általános szabálytól eltérőleg, de a tisztviselői özvegyek átlagos nyugdíjának megfelelőleg a férj fizetésének egy harmadában megállapítani. A család a kedvezőbb ellátáson kívül még azon előnyben is fogna részesülni, hogy a családfőnek halála után, még pedig kivétel nélkül — halt meg legyen az tényleges szolgálatban, vagy nyugalmazott állapotban — temetkezési járulékban fog részesíttetni. (Folytatása következik.) Táviratok. Bécs, nov. 30. Az »Armeverordnungsblatt« ma kiadott száma jelenti, hogy Jesser Mór vezérőrnagy, az 1. hadtest tüzérségi főnöke a nyugállományba helyeztetik s ez alkalomból a 3-ad oszt. vaskorona rendet kapta; továbbá kineveztettek: Moraus Antal ezredes a 4. gyalogezredben a 19. gyalogdandár parancsnokává; Dorner Raimund ezredes a 15. vadász-zászlóaljban a 4-ik gy. ezred parancsnokává; Wohlstein Gyula őrnagy az 59-dik gyalogezredben a 15-dik vadász-zászlóalj parancsnokává és Dittrich Gusztáv ezredes a 13-ik gy.ezredben a 26-dik gy .ezred parancsnokává. Gábor Antal ezredes a 6. huszárezredben, előjegyezve valamely helyi szolgálatra nyugállományba helyeztetik és helyére báró Mecséry Imre ezredes a 13-ik huszárezredben neveztetett ki a 6-ik huszárezred parancsnokává. Róma, nov. 30. A királyi pár tiszteletére ma este fáklyásmenetet rendeztek. A menet este 7 óra tájban érkezett a királyi palota elé. A királyi család megjelent az erkélyen, hol körülbelül fél órát töltött az óriási néptömeg lelkesült éljenzései közben. Madrid, nov. 30. A király rendeletet bocsátott ki, melyben elrendeli, hogy a tanulók közt előfordult zavargások ügyében vizsgálat indíttassák meg és megtiltja az egyetemi tanács összeülését. Páris, nov. 30. A kormány három hajót bérelt azon esetre, ha netalán Tonkingba újabb csapatok küldetnének. Marosvásárhely, nov. 30. Borosnyai polgármester lemondása a városi törvényhatósági bizottság ma tartott, rendkívül látogatott közgyűlésén elfogadtatott. HÍREKNovember 30. — Hivatalos. Kinevezések. A pénzügyminiszter Pál István I. oszt. pénzügyi fogalmazót és adófelügyelő-helyettest II. oszt. pénzügyi titkárrá és Szolnok-Doboka megye területére királyi adófelügyelővé és Szabó Károly pénzügyi fogalmazógyakornokot az Udvarhely megye területén működő kir. adófelügyelő mellé, Papp Mihály pénzügyi fogalmazó-gyakornokot a Sopronmegyi és Sopron város területén működő kir. adófelügyelő mellé, Kávássy Illés m. kir. pénzügyi fogalmazógyakornokot a Jász-Nagykun-Szolnok megye területén működő kir. adófelügyelő mellé ideigl. minőségű, Blaur Gyula pénzügyi fogalmazó-gyakornokot a Békés megye területén működő kir. adófelügyelő mellé, Finger József m. kir. pénzügyi-fogalmazó-gyakornokot a Torontál megye területén működő kir. adófelügyelő mellé és Petrovay László állampénztári tisztet a Bács-Bodrog megye területén működő kir. adófelügyelő mellé, ideiglenes minőségű II. oszt. pénzügyi fogalmazókká, végre Zobel Lajos okleveles építészt a m. kir. dohányjövedéki központi igazgatósághoz királyi építészi mérnökké, az igazságügyminiszter pedig a vezetése alatti mnisztérium számvevőségéhez . Lengyel Vilmos és Zámori Mihály igazságügyminiszteri másodosztályú számtiszteket első osztályú, Szombathelyi Károly, Nagy Alfons és Cservenka Ferencz igazságügyminiszteri harmadosztályú számtiszteket másodosztályú számtisztekké nevezte ki. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter Bereg, Ung és Ugocsa megyék területén a községi faiskolák felügyelete, s a gyümölcs-tenyésztési ismeretek terjesztése czéljából, Bornemissza Zoltánt ideiglenes vándortanitói minőségben alkalmazta. — Névváltoztatások.Kiskoru Barkovits Mihály budapesti illetőségű ugyanottani lakos vezetéknevének »Szerény«-re, Fried Salamon (Sándor) egri illetőségű budapesti lakos saját, valamint kiskorú Jenő fia vezetéknevének »Békési«-re, Gribikovics János zétényi illetőségű budapesti lakos vezetéknevének »Szigeti «-re, Kohn Lipót budapesti illetőségű ugyanottani lakos Károly, Begins, Ödön, Géza, Lajos és Béla kiskorú gyér-