Nemzet, 1885. március (4. évfolyam, 896-926. szám)

1885-03-01 / 896. szám

szerb bíróságok előtt a használható jogorvoslati lépé­sek megtétettek. Kelt Budapesten, 1885. évi február hó 2-án. e ü . 2 A S S 7 a L É s. A képviselőház ülése február 28-án A képviselőház mai ülésében, a Teleszky Ist­ván által beterjesztett módosítvány a 9. §. egyik pontjára nézve érdekes vitát keltett, melyről már esti lapunkban tettünk említést. E vita nem is annyira a módosítványra vonatkozott, melyhez az ellenzék is hozzájárult, mint látszólag inkább arra, mennyiben áll jogában a kormánypárt valamely tagjának, a­ki a javaslatot elfogadta, egyik vagy másik szakasz módo­sítását kérni. Tényleg azonban nem ez az oldala a kérdésnek foglalkoztatta az ellenzéket. Az ellenzék mai szónokai sejtetni engedték, mikép az bántotta őket és párt­feleiket, hogy a Teleszky módosítványát nem ők, ha­nem a kormánypárt egyik tagja terjesztette elő. Az elsőség dicsősége volt az, melyet imigy elszalasztott­nak véltek a mérsékelt ellenzék szónokai. Lipthay Béla­­, azon vádjára, hogy mennyiben terjeszthetnek elő módosítványt azok, a­kik a javaslatot elfogadták, kellőkép megfeleltek úgy az elnök, mint Teleszky, de ettől eltekintve, még az elsőség kérdésében, melyre különben részünkről nagy súlyt nem fektetünk, sem volt igaza az ellenzéknek. A módosítványt először a bizottságban Láng előadó hozta elő s bár az ellenzék jelen volt tagjai hozzájárultak, mégis a kormánypárt többsége volt az, mely a kérdést fölkarolta, s a­mely legelőbb tette pártértekezlet tárgyává s szentesítette azt határozatával. Ismételjük, mi azt, hogy ki kezde­ményezett előbb valamely helyes és czélszerű intéz­kedést, másodrendű kérdésnek tartjuk azzal szemben, hogy mennyiben sikerül pártkülönbség nélkül azon intézkedés iránt megegyezésre jutni. Ily örvendetes eset állt be ma Teleszky indítványával szemben s mi a Lipthay Béla b. és Szilágyi Dezső által provocált vitát azért sem tartjuk fölöslegesnek, mert constatá­­lására vezetett annak, hogy a mérsékelt ellenzék, a hor­­vát főrendek jogaira nézve az új felsőházban, egy véle­ményben van velünk. Az ülés e része így folyt le: Lipthay Béla báró, czélozva Teleszky pártállá­sára megjegyzi, hogy annak, hogy valaki a törvény­­javaslat mellett iratkozott föl, erkölcsi következ­ménye, mikép az illető a javaslatot támogassa, ne pedig módosítsa. Ezen felfogás megfelel a gyakorlat­nak, mert különben a mellette vagy ellene való fel­iratkozásnak értelme sem volna. Az ily leplezett el­járást szóló nem tartja a ház méltóságával és az eddigi gyakorlattal összeegyezhetőnek, azért kéri az elnököt, hogy a jövő alkalommal ha ismét hasonló tapasztaltatnék, szíveskedjék az illető szónokokat arra figyelmeztetni, hogy nyilatkozataik ellent mondanak annak a mit vallottak és hogy nyilatkozataik ellen­keznek az előlegesen bevallott czéllal. (Helyeslés balfelöl.) Elnök figyelmezteti szólót, hogy itt tulajdonkép oly módosítás adatott be, a­mely nem ellentétes semmiképen a szakasz szövegével, csak módosítja a szöveget. (Ellenmondás balfelől.) A szövegnek szelle­mét azonban megtartja. Teleszky István kifejti, hogy módosítványa nem ellenkezik a szöveggel. Egyébiránt számtalan prece­densre is hivatkozik, hogy nemcsak ily módosítások, hanem a szöveggel merően ellentétben álló módosítá­­sok — épen csak tegnap Demko képviselő és többek által is előterjesztettek, — a­melyek pedig egészen új indítványokat képeznek s a házszabályoknak meg­felelőn előterjeszthetők voltak. A leplezés vádját te­hát vissza kell utasítania. (Helyeslés a jobboldalon.) Szilágyi Dezső bizonyítgatni igyekszik, hogy Teleszky módosítványa lényegesen megváltoztatja a szakaszt. Ennek kifejezett értelme csak az, hogy azon horvátországi örökös főurak, kik Magyarországon bir­tokkal nem bírnak, nem úgy mint eddig történt, min­den ügyben bírnak szavazattal, hanem jövőre csak a Horvát és Magyarország közti közös ügyekben. Ez a paragraphusnak positív tartalma. Teleszky módosítása pedig ezt egyenesen ki akarja töröltetni, tehát egye­nesen a­­­nak egyik főalkatrészét akarja megszüntetni. Megmarad ugyan a szakasznak másik alkatré­sze, t. i. az, hogy a dignitáriusok, eddig szavaznak mindenféle ügyekben, valamint hallgatás lévén itt Horvátországnak választott tagjairól, azok szoruttat­­nak azon ügyekre, melyek Horvát és Magyarország közt közösek ; de nem szabad azt mondani, hogy nem ellenkezik a szakasz egyik főtartalmával az a módo­sítvány, mely azt czélozza, hogy a szakasz e főtartal­mát abból kitörülje. Ennyire tehát világosan téves jelleget adni felszólalásának nem lehet. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Ami már magát a módosítvány érdemét illeti te hát, igaza van a miniszterelnök úrnak, ugyanazt a módosítványt megtettük a bizottságban is. Tisza Lajos gróf: Láng Lajos tette ! Szilágyi Dezső : De akkor a miniszterelnök úr­nak ezzel a szíves kétségével nem találkoztunk. (El­lenmondás jobbfelől). Magára hivatkozom, hogy a miniszterelnök úr ragaszkodott a §-hoz, ámbár azt mondta, nem helyez rá lényeges súlyt. Ez tehát talán egy kis intés volt a saját párthí­vei számára, ha ellenkező nézeten lennének (Helyes­lés balfelől. Ellenmondás jobbfelől.) de a magam ré­széről leghatározottabban emlékszem, hogy a minisz­terelnök úr fentartotta a §-t és az abban kifejezett azon alapelvet, melyről most azt látjuk, hogy azon ritka esetet értük el, mikor a miniszterelnök urat si­került ebben a parlamentben oly dolog iránt, mit a bizottságban fentartani kívánt, kapacitálni. Sajnáljuk, hogy nem mi szólaltunk fel először. (Derültség jobb­felől. Felkiáltások: Ez bántja Önöket) mert akkor ezen dicsőség, melyet kétségkívül sokra becsülünk, minket illetett volna. Tisza Kálmán miniszterelnök: T. ház! Meg­vallom, némi meglepetéssel láttam, hogy akkor, mi­dőn a dolog lényegére egyetértünk, ily éleskedéssel támadtatunk meg , de kénytelen vagyok kimondani, hogy legalább az, a­mi ürügyről és kerülő utakról mondatott, semmi néven nevezendő alappal nem bír. Ezen módosítvány meg lett állapítva körülbe­lül egy héttel ezelőtt a­nélkül, hogy nekem legalább arról, hogy a képviselő urak akarnak tenni módosít­ványt az utolsó perczig tudomásom volt volna. Szilágyi Dezső: Hiszen a bizottságban elő­fordult. Tisza Kálmán miniszterelnök: Engedelmet ké­rek, a bizottságban előfordulhatott valami, a­mi itt nem fordul elő és a bizottságban nem fordult elő va­lami, a itt előjött. Ez gondolom, nem döntő argumen­tum. (Igaz! Úgy van­ jobb felől.­ A másik, igenis, ismétlem, a­mit először is mon­dottam és a bizottságban is kifejtettem, miért nem nyugszom bele; de kifejtettem azt­ is, hogy ha a másik nézet mellett fontos indokok szólnak, azt nem ellenzem. Ez történt a bizottságban. Tehát engedelmet kérek, nem én magam rontottam le és nem én proponáltam a változást. És ha csak valaki nem akar mesterséggel hibáztatni, az be fogja látni, hogy ha valaki, a­ki az idítványt tette és azt indokolta, azt mondja, hogy ér­tem, érzem súlyát, nem ellenzem, hogy a másik elfo­gadtassák, az nem azt mutatja, hogy nem jelezte volna már akkor, hogy nem tesz kifogást azon a másik szö­vegezés ellen. Egyébiránt a képviselő úr gúnyosan említette, hogy örül, hogy sikerült engem kapacitálni és más­felől még most is hangoztatta, hogy ez milyen ritka eset. Hát te­hát, rendesen jól megszoktam gondolni, mit indítványozok és igen természetes, hogy nem na­gyon gyakran sikerült, hogy capacitáljanak, mert, ha valaki valamit jól meggondol, könnyen capaci­­tálható nem lesz. Hanem azt meg azután csakugyan nem hiszem, hogy azért, ha valaki argumentummal capacitál engem, gúnyt érdemeljek, a­kinek máskor azt vetik a szemére, hogy nem engedek soha semmi­ben sem. Ez — bocsánatot kérek — nem méltányos. (Élénk helyeslés. Igaz! Úgy van­­ a jobboldalon.) de nem is vezethet oda, hogy kapacitálható legyek, mert gúnynak utoljára senki szívesen nem teszi ki magát. Különben, t. ház, azon indítvány, melyet Te­leszky t. barátom tett, bocsásson meg az előttem szó­lott t. képviselő úr, e szakasz három elvet mondván ki, ebből kettőt érintetlenül hagy és csakis egyet akar megváltoztatni; hogy tehát egészben ellentétes, azt mondani nem lehet. De egyet tudok és méltóztassa­­nak megnézni, hogy mindig, folytonosan, mióta a házszabály létezik, az volt a praxis, hogy akik a tör­vényt magát átalánosságban elfogadták és a részle­teknél valamely szakaszt nem egészen mellőzni, csak módosítani akarják, mindig azon oldalról iratkoztak fel, ahol ma Teleszky képviselő úr feliratkozott. Sőt ha próbálnám keresni a naplót, emlékszem egy esetre, nem tudom mikor, de volt eset, midőn igen sokan lévén egy oldalon felírva, valaki, hogy ha­marabb szólhasson, az ellenkező oldalon íratta fel magát.­­Igaz! ügy van­ jobb felől) mire ezért kemé­nyen megtámadtatott, hogy hogyan merte ezt csele­kedni. Tehát ne méltóztassanak egy egyszerű, a praxisnak egészen megfelelő eljárásban, nem tudom miért, valami sérelmet találni. Különben nem taga­dom, a naivitásnak jelét én is láttam; láttam abban, hogy Szilágyi J. képviselő úr bevallotta, hogy az egész baj abban rejlik, hogy nem ők tették a módo­­sítványt. (Elénk derültség jobb felől.) Sajnálom, mert ha tudtam volna ■— gondolom sértésnek a naivitást nem veszi. (Mozgás balfelől.) mert különben ildomos modorában nem alkalmazta volna ismételten — hanem csak azzal fejezem be sza­vaimat, hogy nagyon sajnálom, hogy nem tudtam, hogy ezen módosítványt tenni akarják és nem tudtam hogy annyira nagy súlyt fektetnek rá, mert biz isten, hogy az elsőség dicsősége az övék legyen. Teleszky barátomat felkértem volna, hogy ne ő tegye meg. (Derültség és tetszés a jobboldalon.) Szilágyi Dezső tévedésnek mondja, mintha az ő pártjának egész fájdalma csak az, hogy nem tőle jött a módosítvány. Szóló szavaiból ilyesmit kima­gyarázni nem lehetett. Tisza Kálmán miniszterelnök megjegyzi, hogy ő nem szavakat idézett, hanem csak azt az impressiót közölte, melyet a felszólaló reá tett. Lipthay Béla b. kijelenti, hogy ő és pártfelei a fősúlyt arra fektették, mikép a gyakorlat és a szabá­lyok megsértettek, már­pedig a szabályok éppen azok, melyek a kisebbségnek biztosítékot szolgáltatnak a többség túlkapásai és hatalmaskodása ellen. (Úgy van­ a baloldalon.) Tisza Kálmán figyelmeztet arra, mikép itt nem lehet házszabálysértésről szó. Elnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Kötelessé­gem, mint a ház elnökének a fennforgó kérdésekre nézve két irányban nyilatkozni. (Halljuk!) Az mondatott egyfelől, hogy Teleszky István képviselő úr második felszólalása alkalmával ismét hibát követettt volna el. Erre nézve kénytelen vagyok megjegyezni, hogy Teleszky képviselő úr a ház enge­délyét kérte a nyilatkoztatásra. Erre nézve én nem tettem föl a kérdést, mert igen jól mél­­tóztatnak tudni, hogy ebben a házban bárki, ha csak a neve is megérintetik, nagyon köny­­nyen talál módot és alkalmat arra, hogy személyes megtámadtatás czímén felszólaljon. (Igaz! Úgy van­ jobbfelől.) Akkor tehát, midőn egy képviselő directe azért támadtatik meg, hogy helytelenül jár el, és mástól elveszi a szólás jogát, azt hiszem, neki meg kellett adni az engedélyt,hogy a magasigazolására nyi­latkozhassál­. (Helyeslés.) A másik pedig az, te­hát, hogy Szilágyi Dezső képviselő úr első felszólalása alkalmával azt mon­dotta, hogy Teleszky képviselő úr indítványa ellenté­tes lévén, magával a törvényjavaslattal, nem a kellő helyről szólalt fel, mert ezen az oldalon kellett volna felírva lennie. Ennek némi jogosultsága meglehetne, te­hát, de azon második felszólalásával szemben, melyben azt mondotta a képviselő úr, hogy az első szónoknak erről az oldalról kell felszólalnia. Szilágyi Dezső: Aki előbb van felírva. Elnök : A házszabályok ezt nem mondják, ha­nem azt, hogy­­azután sorban a többi tagok, még­pe­dig, a­míg egyenlő számban vannak az indítvány mellett és ellen felváltva hivatnak fel a szólásra.«(Úgy van , a jobboldalon.) Ez tehát azt teszi, hogy először a mellette, és azután az ellene feljegyzett szól a bi­zottsági előadó után. (Úgy van! Úgy van! a jobbol­dalon.) Ezeket csak azért jegyzem meg, minthogy a házszabályokra történt hivatkozás. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Ezután Teleszky módosítványa elfogadtatott. Táviratok. Bécs, febr. 28. (Eredeti távirat.) Jókai Mór »Arany ember« czimű színművét ma este adták először a wiedeni színházban nagy sikerrel. A színházat válogatott közönség töltötte meg; ott volt Lajos Victor főherczeg is az előadás elejétől végig. Jókait a közönség minden felvonás után ismé­telten kihívta. Öt igen csinos koszorút is kapott a szerző; a koszorúk szalagja piros-fehér-zöld szí­nű volt. Végül a taps alig akart megszűnni , a zenekar tust játszott. Jókai Mór páho­lyában folytonosan változtak az előkelő láto­gatók. Dóczy Lajos, Strauss János, Zell s más előkelőségek siettek szerencsekívánataikat kifejezni a költőnek az est sikeréért. A két utolsó felvonáson a wiedeni színházi előadás előtt tett változtatások, melyeket Schnitzer, a fordító, eszközölt, szintén nagy tetszést arattak. A változtatások a követke­zőkből állanak: Az utolsó előtti felvonás a Balaton partján játszik , a felvonás elején népünnepély van s a közönség szeme előtt tűnik el Kristyán Tódor a Balaton jege alá. Az utolsó felvonásban Tímea esküvőjét ünnepük Kadisával s Tímár megöli magát. A darab teljes sikert ara­tott, melyben valamennyi szereplőnek is része volt­­ Müller zenéjének is. A közönség teljes enthu­­siasmusban volt s különösen tetszettek a költői emelkedettségű jelenetek. Tímár Mihály szerepét Ranzenberg, Kristyán Tódort Girardi, Kadisát Koz­­mann, Brazovits Athanázt Friese, továbbá Noémit Marberg kisasszony, Terézt Blankné, Tímeát Török- Buska asszony, Athaliát Gilbert kisasszony játszot­ták, fölléptek még Blasel, Thalboth, Eppich, Pauly, Lindau­s Herzogné. Bécs, febr. 28. A képviselőház mai ülé­sén a kormány­­javaslatokat nyújtott be 57.000 frtnyi póthitelnek gácsországi útépítésére, 50.000 frtnyi póthitelnek gácsországi víziépítkezésekre, to­vábbá 5400 frtnyi póthitelnek a Szeret­ folyó szabál­­yozására (Bukovinában), a folyó évre való megszava­zása iránt. A költségvetés folytatólagos tárgyalásá­nál Kathrein kifejti, hogy valamennyi polgárjo­gainak, különösen a vallási meggyőződés és a nem­zetiségi sajátosság tiszteletben tartásában rejlik a biztosíték Ausztria föntartására nézve. Ez indítá a német ajkú conservatív pártiakat arra, hogy az osz­trák szlávokkal szövetségre lépjenek! Jövőre is szö­vetséges társaikkal azok ellen fognak harczolni, kik uralkodás czéljából visszaélnek a szabadsággal. A többség és a kormány egyaránt az állami háztartás­ban az egyensúly helyreállítására c­éltudatosan tö­rekedtek. Schönerer kifejti a német nemzetiségiek programmját Ausztria külügyi és belügyi politikája tárgyában, mivel azonban a mostani kormány politi­kája ellenkezik ezzel a­ programmal, nem szavazza meg a költségvetést. R­a­i­c­s a panaszok egész sorát idézi, melyekből különösen a szlovéneknek a közoktatás terén szenve­dett elnyomatása tűnnék ki. Magg megtámadja a kormány egész politi­káját. T­o­n­n­e­r alaptalannak nyilvánítja a pártjának tett ama szemrehányást, mintha az heterogén elemek­ből állana. Pártját az az elv egyesíti, hogy minden­kinek adassék meg az, a­mi őt megilleti. Szónok po­­lemizál Schönerer elvei és német nemzetiségű pro­­grammja ellen és kijelenti, hogy megszavazza a költ­ségvetést. Pi­e­n­e­r pártja azon óhajának ad kifejezést, hogy Cl­am-Martinitz mielőbb nyerné vissza egészségét, hogy újra elvállalhatná a költségvetés előadói tisztségét. Szónok bírálja a pénzügyi kor­mányzást, idézi az 1880 —1883-as zárszámadások főbb tételeit és azokat egymással összehasonlítja; megkísérli továbbá a jelen költségvetés hiányát sokkal magasabbnak feltüntetni, amint az elő van irányozva. Felvilágosításokat kér a pénzügyminiszter­től, miért vézetett föl az 1882-iki közös quota a mos­tani költségvetésbe, kifogásolja a czukoradó-járulék kivetését és a vasúti üzem jövedelmét és számadatok alapján igyekszik bizonyítani, hogy a pénzügyi gaz­daság sehogy sem indult virágzásnak. Az 1879-ki trónbeszéd ígéretei nem teljesedtek be. Szónok bí­rálja a kormánynak Csehországgal, Karinthiával és Csehországgal szemben követett politikáját és kijelenti, hogy Ausztria német ajkú pol­gárai nem engedik magukat háttérbe szorítani a kormány szlavizáló politikája által és nem fogják jo­gos álláspontjukat föladni. Ha ezt a politikát nem változtatják meg, a németek mind sürgősebb hangon fogják kívánni nemzeti követeléseik teljesítését. A német és a cseh ajkúak közti megegyezésről Plener oda nyilatkozik, hogy nem a német ajkúak idézték elő a küzdelmet, és ha kell, még további hat éven át is folytatni fogják. (Tetszés a baloldalon.) A vita hétfőre halasztatott. Bécs, február 28. A hadsereg rendeleti lapjának ma megjelent száma jelenti, hogy báró Süssenberg Péter vezérőrnagy, a 21. gyalogsági dan­­dárság parancsnoka egy évre a várakozási illetékkel szabadságoltak állományába helyeztetett át; közli továbbá, hogy Soest Ottó méntelepszakbeli ezredes, a kisbéri m. kir. állami méntelep katonai osztályának parancsnoka a nyugállományba vétetett át s neki a tiszteletbeli vezérőrnagyi jelleg adományoztatott, s helyébe Kolozsváry Jenő 1. százados neveztetett ki. Angelini Sebestyén, főhadnagy a 12. dragonyos ez­redben, egy évre várakozási illetékkel szabadságol­tatott. BéCS, febr. 28. (Eredeti távirat.) A »P. C.«-nek távírják Budapestről, hogy az osztrák-magyar vámtanácskozások alatt megállapított vámtörvényj­avaslatot a két törvényhozó testület elé már 7—8 nap múlva elő fogják terjeszteni. A javaslatot az teszi sürgőssé, hogy az osztrák ülésszak tar­tama már rövid idő múlva véget ér.­­ Ugyane tudósítás fölemlíti, hogy Magyaror­szág közgazdasági helyzete kedvező, aminek bizonyítékául leginkább szolgál az, hogy a bankintézetek nagyobb osztalékot adtak mint 1883-ban, hogy a takarékpénztárak betételei nagyobbodtak, s különösen megemlítendő, hogy az állam bevételei az év első hónapjai­ban rendesebben folytak be, mint 1883-ban, ámbár a hatóságok a pénzügyminiszter uta­sítása folytán az adó behajtása körül sok­kal enyhébben járnak el, mint azelőtt. Lemberg, febr. 28. (Eredeti távirat.) A »P. C.« jelentése: A hatóságok által gyűjtött adatok szerint a múlt évben árvíz által sújtott vidékein Gács­­országnak 35 kerületben mintegy 600 községnek lesz nemsokára állami segélyre szüksége a nagy ínség fenyegetése folytán. 4 kerületben már is nagy a nyomor és az államsegély szétosztása szükségessé vált. London, febr. 28. (Eredeti távirat.) A »Köln. Zig« jelentése: A politikai körök­ben élénken vitatják, hogy mit fog hozni a jövő. Hire jár, hogy Grladstonenak azt ajánlotta az orvosa, hogy lépjen vissza, továbbá azt célportálják, hogy a kabinet tagjai közt viszály ütött ki. Azt is beszélik, hogy Gladstone ha­tározottan kijelentette, miszerint kisebb mint húsz szavazatnyi többséggel nem kormányoz­hat. Hanem legújabban Gladstone mégis ta­lált más megoldást, a­mennyiben az alsóház érzületének igazi kifejezése gyanánt azt te­kintené, hogy Hamilton indítványa huszon­két szónyi többséggel vettetett el. A conservativ kisebbség 23 tory, 14 li­berális és 42 Parnell-párti képviselőből állott. London, febr. 28. A »Daily Telegraph« második kiadásában azt írja, hogy parla­menti körökben kétségbe vonják, hogy a kabinet oly csekély többséggel kormányon maradhatna. Már régibb idő óta köztudomású dolog, hogy az orvosok nem fogják megengedni Gladstonenak, hogy még sokáig teljesítse jelenlegi izgató köteles­ségeit és kétséges, vájjon a kormány­elnök el tudja-e viselni azt a súlyos terhet, melyet az új parlamenti helyzet vállaira rak. London, febr. 28. A mai miniszteri ta­nácskozás délután 2 órától esti fél 7 óráig tartott. A legmegbízhatóbb forrásból vett ér­tesülés szerint a minisztérium elhatá­rozta, hogy nem mond le. London, febr. 28. (Eredeti távirat.) Ed­dig bizonytalan, hogy miképen fog véget érni a válság. A conservativek a coalitiós­ minisztérium eszméjét pendítik meg, de ez az eszme a liberálisok közt nem talál visszhangra. A közvélemény egyfelől azt óhajtja, hogy Goeschen a radicálisok kizárá­sával alakítson új szabadelvű kabinetet, míg mások S­a­l­i­s­b­u­r­y elnöklete alatti tory-kormányt kíván­nak. Ismét mások azt hiszik, hogy Gladstone a többség csekély volta daczára is megmarad és legközelebb új nyilatkozatokat­ fog tenni egyptomi po­litikájáról. London, febr. 28. (Eredeti távirat.) A la­pok kizárólag a tegnapi szavazás eredményével foglalkoznak. A »Daily News« azt írja egy hiva­talos közleményében, hogy a kormány elhatározta lemondását az esetben beadni, ha a többség tizenöt szavazatnál kisebb lesz.­­Nehéz kérdés a kormányra, írja e lap, hogy a tizennégy szavazatnyi többség jo­­gosít-e a kormányon maradásra. Tanácsunk az volna, hogy az ülésszak munkáit fejezzék be gyorsan, s novemberben rendeljenek el új választásokat. Mindazáltal meglehet, hogy Gladstone és társai kö­telességüknek fogják tartani, hogy visszalépjenek.« A »Times« így ír: »A miniszterek alakilag meg vannak mentve a visszalépés kényszerétől, de más kérdés, hogy a cabinet e szavazást, melyet min­den körülmények között lesújtó csapásnak kell tekin­tenie, túlélheti-e ? Ha a kabinet, daczára azon nehéz­ségnek, hogy népszerűségét, ellenzéki férfiak segítsé­gével megerősítse, nem tud magának tizennégy sza­vazatnál többet kierőszakolni, akkor a képviselőház­nak és az egész országnak minden bizalmát elveszítette. »Technikailag« megmenekült a kormány, de erkölcsi­leg legyőzött, hitelét vesztett, elitélt. Tizennégy szó­nyi többség különben sem »Working majority« (kormányzásra képes többség), ezzel egy kormány sem viheti tovább az ország ügyeinek ellenőr­zését.« A »Standard« mely hasonlóképen ír, czikkét így fejezi be: »Legkellemetlenebb a cabinetre az, hogy az alsóház által kifejezett rosszulás csak gyönge, megkisebbített visszatükrözése a nép által érezett haragnak.« A »M o r n i n g Post« így nyilatkozott: »A cabinetnek vissza kell lépnie, mert többsége az alsóházban csakis a kormány tagjaiból és a hivatal­nokokból áll. Mi elvárjuk, hogy a kormány azonnal vissza fog lépni.« Páris, febr. 28. A kamara a kormány­­által javasolt 2 frankos rozsvámtételt elvetet­te és 11­ frankos vámtételt fogadott el euró­pai és közvetlenül importált zabra, rozsra és árpára és 5 frank 10 centimes vámtételt euró­pai tárházakból került gabnaszállítmányokra. A vita hétfőre halasztatott el. Páris, febr. 28. Mint a Havas-ügynökség Shanghaiból ma délről jelenti: Pekingben az a hír kering, hogy a birodalom minden fő­tisztviselője meghivatott, hogy vélemény­üket nyilvánítsák: a háború folytatása vagy a békekötés volna-e czélszerű­bb. Páris, febr. 28. (Eredeti távirat.) A »Köln. Ztg.« jelentése: Briére de l’Isle tábornok táv­úja. Tuyen-Guau irányában készülök előnyo­mulni, ahol chinai haderő gyűlt össze. Briére-nek 1000 öszvért küldenek szállítási czélokra. Courbet Kelungból volt elindulandó olyan irányban, a­mely még titokban tartatik. Páris, febr. 28. (Er­e­de­ti [távira­t.) A »Köln. Ztg.« jelentése. Az itteni forradalmárok közt nagy izgatottság uralkodik, mert Jules Vallés sírjáról levették a német socialisták által küldött koszorút és széttépték. Róma, febr. 28. Mint a Stefani-ügynök­ség Perimből jelenti, a második expedi­­t­i­ó­v­a­­ érkezett olasz csapatok részint As­­sab, részint Beilus helyőrségét fogják ké­pezni. Róma, febr. 28. A »Washington- hajó a har­madik o­lasz exp­edi­tió­v­a­l Port-Szaidba ér­kezett. Róma, febr. 28. A Stefani-ügynökség távirata, mely f. hó 25-ki kelettel Massallahból Perimen át ér­kezett, határozottan megc­áfolja azt a hírt, mintha B­o­m­b­e 11­­ olasz alattvalót János király paran­csára börtönbe vetették volna, ellenkezőleg Bom­­belli saját ügyeiben Massalahtól két­­napi járásra tartózkodik. Róma, febr. 28. A Stefani-ügynökség jelenti Perimből mai kelettel. A második olasz expeditió tegnap Assabba érkezett. A csapatok partra szállása ma veszi kezdetét. Teljes nyugalom uralkodik. Róma, febr. 28. A kamara mai ülésében meg­kezdte a siciliai vasúthálózat kezelésére vonatkozó egyezmény tárgyalását és 123 szavazattal 90 ellené­ben elvetette a kormány által ellenzett azon indít­ványt, hogy a társaság székhelyévé Palermo jelöl­tessék ki. Kiel, febr. 28. Paschen, a kelet-ázsiai hajó­raj parancsnoka, ezen állásától f. hó 27-én kelt leg­felsőbb rendelettel fölmentetett. Paschen a »Stosch«, »Marie«, Albatross« és »Hyäne« hadihajókból ala­kítandó hajóraj parancsnokává neveztetett ki, mely a déli tengeren fog czirkálni. A kelet-ázsiai hajóraj fölött újabb rendeletig Schering kapitány veszi át a parancsnokságot. Belgrád, febr. 28. P r o k o p­­ o s, athéni metro­­polita és a görög zsinat elnöke, Theodosius szerb metropolita átiratára válaszolván, a görög egyház nevében üdvözli a szerb egyház törvényes fejét és isten áldását kéri reá. Bukarest, febr. 28. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelentése: Ghika, a külügyminisztérium államtitkára, ki a marha-kivitel ügyében . Ausztria- Magyarországban a román kormány részéről Bécsben volt, már két hete vissza­tért. A két kormány tárgya­lásai Ghika visszatérte után is tovább folytak. Pétervár, febr. 28. A »Petersburger Zeitung« szerint a czár szentesítette a birodalmi tanács azon javaslatát, mely szerint ezentúl a külföldiek a Csendes-tenger orosz partvidékén aranymezőket és bányákat sem nem vásárolhatnak, sem nem folytat­hatják azok üzemét. A »Börsenzeitung« szerint a külföldi kereske­delmet közvetítő orosz bank az 1884. évre 24 rubelnyi osztalékot fog fizetni. Pétervár, febr. 28. (Eredeti távirat.) Tolstoi gr. belügyminiszter, ki már hosszabb idő óta szenved aszhmában, valamivel már jobban érzi magát, de hír szerint enged orvosai tanácsának és külföldre utazik. Helyetteseinek száma most már három, ami által lehetővé tett elutazása, de minthogy állapota talán hosszabb gyógyulást fog igényelni, egyúttal gondoskodtak arról is, hogy az ügyek vezetésében ne történjék zavar, ha Tolstoi vissza­lép. Washington, febr. 28. A senatus azt határozta, hogy az ezüstpénzverés megszüntetésének kérdését, mit legközelebb egyik levelében Cleveland elnök szintén javaslatba hozott, nem veszi tárgyalás alá. Zombor, febr. 28. (Eredeti távirat) Zom­­bor szabad királyi város közgyűlése Sándor Béla fő­ispán elnöklete alatt, Hoffmann polgármester indít­ványára lelkes éljenzés közt elhatározta, hogy Tisza Kálmán miniszterelnökhöz belügyminisztersége tize­dik évfordulója alkalmából üdvözlő feliratot küld. Pancsova, febr. 28. (Eredeti távirat.) Tíz városi képviselő javaslatára márcz. 2-án, Tisza Kál­mán miniszterségének tizedik évfordulójának napján rendkívüli közgyűlést tart a város képviselete, hogy onnan kívánjanak szerencsét a miniszterelnöknek jubileumához. Pozsony, febr. 28. (Er­e­de­ti távir­at.) A város rendkívüli közgyűlése, mely szokatlanul látoga­tott volt, elhatározta, hogy Tisza Kálmán minisz­terelnököt miniszterkedése tizedik évfordulója napján öt tagú küldöttség által üdvözli. A küldöttséget a pol­gármester vezeti Budapestre. Szeged, febr. 28. A szegedi vörös­ kereszt­­egylet tegnap esti hangversenye —­ mely a városi színházban tartatott — rendkívül fényesen sikerült. A hangversenynek legkiválóbb és legérdekesebb pont­jai természetesen azok voltak, melyeket a budapesti m. kir. operaház tagjai, Bartolucci Victorine és Cop­­pini Zsófia kisasszonyok, valamint Pini úr töltöttek be. Az előadást katonai zenekar játéka nyitotta meg. Ezután Bartolucci k. a. énekelt. Utánna mintegy 40 kis leány és fiú rococo öltözetekben menetet lejtett, majd a színpad hátterében festőileg helyezkedett el. Ekkor Coppini k. a. és Pini úr productiója követke­zett. A második szakasz ismét a katonai zenekar elő­adásából, Bartolucci énekéből és Vincze társulatának tagjai által »Eljegyzés lámpafénynél« czímű operett­nek előadásából állott. Előadás után bankett követ­kezett a Lloyd dísztermében, melyen mintegy 120-an vettek részt, java a szegedi közönségnek. A vendég­­művésznőket számos felköszöntőben éltették. A hang­verseny jövedelme felülhaladja az ezer forintot. Kassa, febr. 28. (Eredeti t­á­v­i­r­a­t.) A kassai állatvédegylet ma alakult meg, a tagok im­­pozáns részvétele mellett. A megnyitó beszédet dr. Rodiczky Jenő lelkesedéssel fogadott felolvasása ké­pezte, mely után társasvacsora következett Schalkház nagy­ vendéglőben. A vacsora alatt felolvastattak a budapesti, hamburgi és bécsi rokonegyletek üdvözlő táviratai. Közgazdasági táviratok. Bécs, febr. 28. Az osztrák hitelintézet az 1884-ki nyereség fejében részvényenként 15 fo­rintnyi osztalékot fog kifizetni. Bécs, febr. 28. A hitelintézet igazgatósága elhatározta, hogy a közgyűlésnek azt fogja indítvá­nyozni, hogy 1884-re osztalék fejében részvényenként tizenöt forint fizettessék ki; a tartalékalap a tiszta nyereség 20°/6-ával, tehát körülbelül 498,500 forint­tal öregbittessék, a maradék (69,000 frt) pedig jövő évi számlára könyveltessék. A Weinrich-féle bukás­nál szenvedett veszteség (300,000 frt) a brünni fiók­intézet jövedelméből fedeztetett. A consortiális üzle­tekből a nyereségek csak annyiban vannak figyelembe véve, a­mennyiben azok dec­ember 31-ig végleg el­számoltattak. Bécs, febr. 28. Az alsó-ausztriai escompt-tár­­saság mai napon megtartott közgyűlése elfogadta az igazgatótanács üzleti jelentését, melyben a Jau­ner által elsikkasztott pénzösszeg 2.064.839 írttal van kitüntetve. A sikkasz­tás által az 1884. év második felében elért üzleti nyereség és az egész tartalékalap felemésztetett és ezen felül még az üzleti tőke is 146,067 frtnyi csök­kenést szenvedett. Az üzleti jelentés előadja azt is, hogy az első félévben már kiutalványozott 2°/0-on fe­lül, osztalékrész nem fog fizettetni. A közgyűlés elfogadta továbbá az igazgatóta­nács azon indítványát, hogy a részvénytőke 2.800.000 írttal szaporíttassék, valamint Apfaltern b. rész­vényes indítványát is, mely az üzleti szabályzat át­vizsgálását czélozza. Megelőzőleg a felügyelőbizottság indítványára az igazgatótanácsnak egyhangúlag meg­adatott a fölmentvény. Végül az uj választások ejtet­tek meg. C­z e­d i­k helyébe, ki újból való megválasz­tatását nem fogadta el, Wagenmann Gusztáv választatott az igazgatótanács tagjává. Bécs, febr. 28. (Eredeti távirat.) Magánforgalom az esti üzlet zárlata után igen szilárd, de várakozó, mivel a hitelintézet mérlegének közzété­tele foglalkoztat mindenkit. Bécs, febr. 28. (Eredeti távirat.) Ga­bonaüzlet A heti tőzsdén minden gabonanemben csekély forgalom. Búza erősen kínálva, lanyha irány­zat mellett 10—15 krral olcsóbban kelt. Rozsban is engedékenység volt tapasztalható a tulajdonosok ré­széről s különösen finomabb minőségek szenvedtek árcsökkenést. Árpa változatlan, hasonlókép tengeri is, jelentéktelen forgalom mellett zab 5­árral olcsób­ban. Határidőüzletben futólagos javulás mutatkozott, mely azonban csakhamar ismét eltűnt. Jegyeztetik: búza tavaszra 8.48 frt, búza őszre 8.82 frt. Rozs ta­vaszra 7.25 frt, rozs őszre 7.52—7.54 frt. Zab 7.28 frt. Tengeri 6.15 frt Berlin, febr. 28. (E r­e­d. t á v.) A tőzsde csön­des irányzat mellett várakozó magatartást tanúsított. Elbevölgyi és Sz.­Gotthard pálya értékei további ár­csökkenést szenvedtek. Járadékok tartva, de üzlette­­lenül. Később az irányzat megszilárdult. Osztrák hi­telintézeti részvények az aranyjáradékról szállongó kedvező hírekre szilárdul. Magyar járadék élénken keresve. Orosz értékek, Gladstone visszalépésének hí­rére, lanyhultak. Zárlat általában élénkebb. Bécs, febr. 28. (Magyar értékek zárlat­a.) — Magy. földteherm. kötv. 103.—. Erdélyi földteherm. kötv 102.75. 5 és fél száz. magy. földh.-int. zálogl. 103.—. Erdélyi vasut-részvény 188­ 50. 1876. m. k. v. áll. els. kötv. 109.60. Magy. nyer. k. sorsjegy 118.75. Szölődézsmaválts. kötv. —.—. 6 száz. arany-járadék —.—. Tiszai és szeg. köles. sorsj 119.—. 4 száz. arany-járadék 98.88. M. orsz. bk.-részv. —.—. Magy. vasuti­ kölcsön 147.25. Magy. hitelb.-részv. 315.50. Alföldi vasut-részvény 188.75. Magy. é.-kel. vasut-r. 177.—. 1869. m. k. v. áll. els. kötv. 99.—. Tiszav. vasut-rész. 250.25. Magy. resz.- és váltób. részvény 85.50. Kassa-Oderb. v.-részv. 152.50. 5 száz. papir-járadék 94.12. M. jelzál.-hitelb.-részv. —.— Adria m. teng. gőzh. részv. —.—. Török dohány —.—, Bécs, febr. 28. (Osztrák értékek zárlat­a.), irányzata tartózkodó. — Osztrák hitelrészv. 306.50. Déli vasút részvény 141.60, 4 száz. arany-járadék 108.40. Londoni váltó­ár 124.30. Károly Lajos vasut-részvény társaság 271.50, 1864. sorsjegy —.—, 4'2 száz. ezüstjáradék 84.05, 1860. sorsjegy 138.75, Török sorsjegy 22.80, Angol-osztrák bank részv. 107.50, Osztrák államvasut részv. 307.50, 20 frankos arany 9.80—, 4*2 száz. papir-járadék 83.65, Osztrák hitelsorsjegy 178.—, Osztrák-magyar bank részv. 866.—, Os. kir. vert arany 5.78, Német bankváltók 60.50, Elbevölgyi vasút 181.75, Du­­nagőzhajózási 1. 529, Bécsi bankegyl. 108.60, Bécs, február 28. (Esti tőzsde.) Az irányzat tartózkodó. — Osztrák hitelrészvény 306.10, Osztr. államvasut részv. 307.50, Unió bank —, 1860. sorsjegy —.—, An-

Next