Nemzet, 1885. március (4. évfolyam, 896-926. szám)
1885-03-01 / 896. szám
szerb bíróságok előtt a használható jogorvoslati lépések megtétettek. Kelt Budapesten, 1885. évi február hó 2-án. e ü . 2 A S S 7 a L É s. A képviselőház ülése február 28-án A képviselőház mai ülésében, a Teleszky István által beterjesztett módosítvány a 9. §. egyik pontjára nézve érdekes vitát keltett, melyről már esti lapunkban tettünk említést. E vita nem is annyira a módosítványra vonatkozott, melyhez az ellenzék is hozzájárult, mint látszólag inkább arra, mennyiben áll jogában a kormánypárt valamely tagjának, aki a javaslatot elfogadta, egyik vagy másik szakasz módosítását kérni. Tényleg azonban nem ez az oldala a kérdésnek foglalkoztatta az ellenzéket. Az ellenzék mai szónokai sejtetni engedték, mikép az bántotta őket és pártfeleiket, hogy a Teleszky módosítványát nem ők, hanem a kormánypárt egyik tagja terjesztette elő. Az elsőség dicsősége volt az, melyet imigy elszalasztottnak véltek a mérsékelt ellenzék szónokai. Lipthay Béla, azon vádjára, hogy mennyiben terjeszthetnek elő módosítványt azok, akik a javaslatot elfogadták, kellőkép megfeleltek úgy az elnök, mint Teleszky, de ettől eltekintve, még az elsőség kérdésében, melyre különben részünkről nagy súlyt nem fektetünk, sem volt igaza az ellenzéknek. A módosítványt először a bizottságban Láng előadó hozta elő s bár az ellenzék jelen volt tagjai hozzájárultak, mégis a kormánypárt többsége volt az, mely a kérdést fölkarolta, s amely legelőbb tette pártértekezlet tárgyává s szentesítette azt határozatával. Ismételjük, mi azt, hogy ki kezdeményezett előbb valamely helyes és czélszerű intézkedést, másodrendű kérdésnek tartjuk azzal szemben, hogy mennyiben sikerül pártkülönbség nélkül azon intézkedés iránt megegyezésre jutni. Ily örvendetes eset állt be ma Teleszky indítványával szemben s mi a Lipthay Béla b. és Szilágyi Dezső által provocált vitát azért sem tartjuk fölöslegesnek, mert constatálására vezetett annak, hogy a mérsékelt ellenzék, a horvát főrendek jogaira nézve az új felsőházban, egy véleményben van velünk. Az ülés e része így folyt le: Lipthay Béla báró, czélozva Teleszky pártállására megjegyzi, hogy annak, hogy valaki a törvényjavaslat mellett iratkozott föl, erkölcsi következménye, mikép az illető a javaslatot támogassa, ne pedig módosítsa. Ezen felfogás megfelel a gyakorlatnak, mert különben a mellette vagy ellene való feliratkozásnak értelme sem volna. Az ily leplezett eljárást szóló nem tartja a ház méltóságával és az eddigi gyakorlattal összeegyezhetőnek, azért kéri az elnököt, hogy a jövő alkalommal ha ismét hasonló tapasztaltatnék, szíveskedjék az illető szónokokat arra figyelmeztetni, hogy nyilatkozataik ellent mondanak annak a mit vallottak és hogy nyilatkozataik ellenkeznek az előlegesen bevallott czéllal. (Helyeslés balfelöl.) Elnök figyelmezteti szólót, hogy itt tulajdonkép oly módosítás adatott be, amely nem ellentétes semmiképen a szakasz szövegével, csak módosítja a szöveget. (Ellenmondás balfelől.) A szövegnek szellemét azonban megtartja. Teleszky István kifejti, hogy módosítványa nem ellenkezik a szöveggel. Egyébiránt számtalan precedensre is hivatkozik, hogy nemcsak ily módosítások, hanem a szöveggel merően ellentétben álló módosítások — épen csak tegnap Demko képviselő és többek által is előterjesztettek, — amelyek pedig egészen új indítványokat képeznek s a házszabályoknak megfelelőn előterjeszthetők voltak. A leplezés vádját tehát vissza kell utasítania. (Helyeslés a jobboldalon.) Szilágyi Dezső bizonyítgatni igyekszik, hogy Teleszky módosítványa lényegesen megváltoztatja a szakaszt. Ennek kifejezett értelme csak az, hogy azon horvátországi örökös főurak, kik Magyarországon birtokkal nem bírnak, nem úgy mint eddig történt, minden ügyben bírnak szavazattal, hanem jövőre csak a Horvát és Magyarország közti közös ügyekben. Ez a paragraphusnak positív tartalma. Teleszky módosítása pedig ezt egyenesen ki akarja töröltetni, tehát egyenesen anak egyik főalkatrészét akarja megszüntetni. Megmarad ugyan a szakasznak másik alkatrésze, t. i. az, hogy a dignitáriusok, eddig szavaznak mindenféle ügyekben, valamint hallgatás lévén itt Horvátországnak választott tagjairól, azok szoruttatnak azon ügyekre, melyek Horvát és Magyarország közt közösek ; de nem szabad azt mondani, hogy nem ellenkezik a szakasz egyik főtartalmával az a módosítvány, mely azt czélozza, hogy a szakasz e főtartalmát abból kitörülje. Ennyire tehát világosan téves jelleget adni felszólalásának nem lehet. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Ami már magát a módosítvány érdemét illeti te hát, igaza van a miniszterelnök úrnak, ugyanazt a módosítványt megtettük a bizottságban is. Tisza Lajos gróf: Láng Lajos tette ! Szilágyi Dezső : De akkor a miniszterelnök úrnak ezzel a szíves kétségével nem találkoztunk. (Ellenmondás jobbfelől). Magára hivatkozom, hogy a miniszterelnök úr ragaszkodott a §-hoz, ámbár azt mondta, nem helyez rá lényeges súlyt. Ez tehát talán egy kis intés volt a saját párthívei számára, ha ellenkező nézeten lennének (Helyeslés balfelől. Ellenmondás jobbfelől.) de a magam részéről leghatározottabban emlékszem, hogy a miniszterelnök úr fentartotta a §-t és az abban kifejezett azon alapelvet, melyről most azt látjuk, hogy azon ritka esetet értük el, mikor a miniszterelnök urat sikerült ebben a parlamentben oly dolog iránt, mit a bizottságban fentartani kívánt, kapacitálni. Sajnáljuk, hogy nem mi szólaltunk fel először. (Derültség jobbfelől. Felkiáltások: Ez bántja Önöket) mert akkor ezen dicsőség, melyet kétségkívül sokra becsülünk, minket illetett volna. Tisza Kálmán miniszterelnök: T. ház! Megvallom, némi meglepetéssel láttam, hogy akkor, midőn a dolog lényegére egyetértünk, ily éleskedéssel támadtatunk meg , de kénytelen vagyok kimondani, hogy legalább az, ami ürügyről és kerülő utakról mondatott, semmi néven nevezendő alappal nem bír. Ezen módosítvány meg lett állapítva körülbelül egy héttel ezelőtt anélkül, hogy nekem legalább arról, hogy a képviselő urak akarnak tenni módosítványt az utolsó perczig tudomásom volt volna. Szilágyi Dezső: Hiszen a bizottságban előfordult. Tisza Kálmán miniszterelnök: Engedelmet kérek, a bizottságban előfordulhatott valami, ami itt nem fordul elő és a bizottságban nem fordult elő valami, a itt előjött. Ez gondolom, nem döntő argumentum. (Igaz! Úgy van jobb felől. A másik, igenis, ismétlem, amit először is mondottam és a bizottságban is kifejtettem, miért nem nyugszom bele; de kifejtettem azt is, hogy ha a másik nézet mellett fontos indokok szólnak, azt nem ellenzem. Ez történt a bizottságban. Tehát engedelmet kérek, nem én magam rontottam le és nem én proponáltam a változást. És ha csak valaki nem akar mesterséggel hibáztatni, az be fogja látni, hogy ha valaki, aki az idítványt tette és azt indokolta, azt mondja, hogy értem, érzem súlyát, nem ellenzem, hogy a másik elfogadtassák, az nem azt mutatja, hogy nem jelezte volna már akkor, hogy nem tesz kifogást azon a másik szövegezés ellen. Egyébiránt a képviselő úr gúnyosan említette, hogy örül, hogy sikerült engem kapacitálni és másfelől még most is hangoztatta, hogy ez milyen ritka eset. Hát tehát, rendesen jól megszoktam gondolni, mit indítványozok és igen természetes, hogy nem nagyon gyakran sikerült, hogy capacitáljanak, mert, ha valaki valamit jól meggondol, könnyen capacitálható nem lesz. Hanem azt meg azután csakugyan nem hiszem, hogy azért, ha valaki argumentummal capacitál engem, gúnyt érdemeljek, akinek máskor azt vetik a szemére, hogy nem engedek soha semmiben sem. Ez — bocsánatot kérek — nem méltányos. (Élénk helyeslés. Igaz! Úgy van a jobboldalon.) de nem is vezethet oda, hogy kapacitálható legyek, mert gúnynak utoljára senki szívesen nem teszi ki magát. Különben, t. ház, azon indítvány, melyet Teleszky t. barátom tett, bocsásson meg az előttem szólott t. képviselő úr, e szakasz három elvet mondván ki, ebből kettőt érintetlenül hagy és csakis egyet akar megváltoztatni; hogy tehát egészben ellentétes, azt mondani nem lehet. De egyet tudok és méltóztassanak megnézni, hogy mindig, folytonosan, mióta a házszabály létezik, az volt a praxis, hogy akik a törvényt magát átalánosságban elfogadták és a részleteknél valamely szakaszt nem egészen mellőzni, csak módosítani akarják, mindig azon oldalról iratkoztak fel, ahol ma Teleszky képviselő úr feliratkozott. Sőt ha próbálnám keresni a naplót, emlékszem egy esetre, nem tudom mikor, de volt eset, midőn igen sokan lévén egy oldalon felírva, valaki, hogy hamarabb szólhasson, az ellenkező oldalon íratta fel magát.Igaz! ügy van jobb felől) mire ezért keményen megtámadtatott, hogy hogyan merte ezt cselekedni. Tehát ne méltóztassanak egy egyszerű, a praxisnak egészen megfelelő eljárásban, nem tudom miért, valami sérelmet találni. Különben nem tagadom, a naivitásnak jelét én is láttam; láttam abban, hogy Szilágyi J. képviselő úr bevallotta, hogy az egész baj abban rejlik, hogy nem ők tették a módosítványt. (Elénk derültség jobb felől.) Sajnálom, mert ha tudtam volna ■— gondolom sértésnek a naivitást nem veszi. (Mozgás balfelől.) mert különben ildomos modorában nem alkalmazta volna ismételten — hanem csak azzal fejezem be szavaimat, hogy nagyon sajnálom, hogy nem tudtam, hogy ezen módosítványt tenni akarják és nem tudtam hogy annyira nagy súlyt fektetnek rá, mert biz isten, hogy az elsőség dicsősége az övék legyen. Teleszky barátomat felkértem volna, hogy ne ő tegye meg. (Derültség és tetszés a jobboldalon.) Szilágyi Dezső tévedésnek mondja, mintha az ő pártjának egész fájdalma csak az, hogy nem tőle jött a módosítvány. Szóló szavaiból ilyesmit kimagyarázni nem lehetett. Tisza Kálmán miniszterelnök megjegyzi, hogy ő nem szavakat idézett, hanem csak azt az impressiót közölte, melyet a felszólaló reá tett. Lipthay Béla b. kijelenti, hogy ő és pártfelei a fősúlyt arra fektették, mikép a gyakorlat és a szabályok megsértettek, márpedig a szabályok éppen azok, melyek a kisebbségnek biztosítékot szolgáltatnak a többség túlkapásai és hatalmaskodása ellen. (Úgy van a baloldalon.) Tisza Kálmán figyelmeztet arra, mikép itt nem lehet házszabálysértésről szó. Elnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Kötelességem, mint a ház elnökének a fennforgó kérdésekre nézve két irányban nyilatkozni. (Halljuk!) Az mondatott egyfelől, hogy Teleszky István képviselő úr második felszólalása alkalmával ismét hibát követettt volna el. Erre nézve kénytelen vagyok megjegyezni, hogy Teleszky képviselő úr a ház engedélyét kérte a nyilatkoztatásra. Erre nézve én nem tettem föl a kérdést, mert igen jól méltóztatnak tudni, hogy ebben a házban bárki, ha csak a neve is megérintetik, nagyon könynyen talál módot és alkalmat arra, hogy személyes megtámadtatás czímén felszólaljon. (Igaz! Úgy van jobbfelől.) Akkor tehát, midőn egy képviselő directe azért támadtatik meg, hogy helytelenül jár el, és mástól elveszi a szólás jogát, azt hiszem, neki meg kellett adni az engedélyt,hogy a magasigazolására nyilatkozhassál. (Helyeslés.) A másik pedig az, tehát, hogy Szilágyi Dezső képviselő úr első felszólalása alkalmával azt mondotta, hogy Teleszky képviselő úr indítványa ellentétes lévén, magával a törvényjavaslattal, nem a kellő helyről szólalt fel, mert ezen az oldalon kellett volna felírva lennie. Ennek némi jogosultsága meglehetne, tehát, de azon második felszólalásával szemben, melyben azt mondotta a képviselő úr, hogy az első szónoknak erről az oldalról kell felszólalnia. Szilágyi Dezső: Aki előbb van felírva. Elnök : A házszabályok ezt nem mondják, hanem azt, hogyazután sorban a többi tagok, mégpedig, amíg egyenlő számban vannak az indítvány mellett és ellen felváltva hivatnak fel a szólásra.«(Úgy van , a jobboldalon.) Ez tehát azt teszi, hogy először a mellette, és azután az ellene feljegyzett szól a bizottsági előadó után. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Ezeket csak azért jegyzem meg, minthogy a házszabályokra történt hivatkozás. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezután Teleszky módosítványa elfogadtatott. Táviratok. Bécs, febr. 28. (Eredeti távirat.) Jókai Mór »Arany ember« czimű színművét ma este adták először a wiedeni színházban nagy sikerrel. A színházat válogatott közönség töltötte meg; ott volt Lajos Victor főherczeg is az előadás elejétől végig. Jókait a közönség minden felvonás után ismételten kihívta. Öt igen csinos koszorút is kapott a szerző; a koszorúk szalagja piros-fehér-zöld színű volt. Végül a taps alig akart megszűnni , a zenekar tust játszott. Jókai Mór páholyában folytonosan változtak az előkelő látogatók. Dóczy Lajos, Strauss János, Zell s más előkelőségek siettek szerencsekívánataikat kifejezni a költőnek az est sikeréért. A két utolsó felvonáson a wiedeni színházi előadás előtt tett változtatások, melyeket Schnitzer, a fordító, eszközölt, szintén nagy tetszést arattak. A változtatások a következőkből állanak: Az utolsó előtti felvonás a Balaton partján játszik , a felvonás elején népünnepély van s a közönség szeme előtt tűnik el Kristyán Tódor a Balaton jege alá. Az utolsó felvonásban Tímea esküvőjét ünnepük Kadisával s Tímár megöli magát. A darab teljes sikert aratott, melyben valamennyi szereplőnek is része volt Müller zenéjének is. A közönség teljes enthusiasmusban volt s különösen tetszettek a költői emelkedettségű jelenetek. Tímár Mihály szerepét Ranzenberg, Kristyán Tódort Girardi, Kadisát Kozmann, Brazovits Athanázt Friese, továbbá Noémit Marberg kisasszony, Terézt Blankné, Tímeát Török- Buska asszony, Athaliát Gilbert kisasszony játszották, fölléptek még Blasel, Thalboth, Eppich, Pauly, Lindaus Herzogné. Bécs, febr. 28. A képviselőház mai ülésén a kormányjavaslatokat nyújtott be 57.000 frtnyi póthitelnek gácsországi útépítésére, 50.000 frtnyi póthitelnek gácsországi víziépítkezésekre, továbbá 5400 frtnyi póthitelnek a Szeret folyó szabályozására (Bukovinában), a folyó évre való megszavazása iránt. A költségvetés folytatólagos tárgyalásánál Kathrein kifejti, hogy valamennyi polgárjogainak, különösen a vallási meggyőződés és a nemzetiségi sajátosság tiszteletben tartásában rejlik a biztosíték Ausztria föntartására nézve. Ez indítá a német ajkú conservatív pártiakat arra, hogy az osztrák szlávokkal szövetségre lépjenek! Jövőre is szövetséges társaikkal azok ellen fognak harczolni, kik uralkodás czéljából visszaélnek a szabadsággal. A többség és a kormány egyaránt az állami háztartásban az egyensúly helyreállítására céltudatosan törekedtek. Schönerer kifejti a német nemzetiségiek programmját Ausztria külügyi és belügyi politikája tárgyában, mivel azonban a mostani kormány politikája ellenkezik ezzel a programmal, nem szavazza meg a költségvetést. Raics a panaszok egész sorát idézi, melyekből különösen a szlovéneknek a közoktatás terén szenvedett elnyomatása tűnnék ki. Magg megtámadja a kormány egész politikáját. Tonner alaptalannak nyilvánítja a pártjának tett ama szemrehányást, mintha az heterogén elemekből állana. Pártját az az elv egyesíti, hogy mindenkinek adassék meg az, ami őt megilleti. Szónok polemizál Schönerer elvei és német nemzetiségű programmja ellen és kijelenti, hogy megszavazza a költségvetést. Piener pártja azon óhajának ad kifejezést, hogy Clam-Martinitz mielőbb nyerné vissza egészségét, hogy újra elvállalhatná a költségvetés előadói tisztségét. Szónok bírálja a pénzügyi kormányzást, idézi az 1880 —1883-as zárszámadások főbb tételeit és azokat egymással összehasonlítja; megkísérli továbbá a jelen költségvetés hiányát sokkal magasabbnak feltüntetni, amint az elő van irányozva. Felvilágosításokat kér a pénzügyminisztertől, miért vézetett föl az 1882-iki közös quota a mostani költségvetésbe, kifogásolja a czukoradó-járulék kivetését és a vasúti üzem jövedelmét és számadatok alapján igyekszik bizonyítani, hogy a pénzügyi gazdaság sehogy sem indult virágzásnak. Az 1879-ki trónbeszéd ígéretei nem teljesedtek be. Szónok bírálja a kormánynak Csehországgal, Karinthiával és Csehországgal szemben követett politikáját és kijelenti, hogy Ausztria német ajkú polgárai nem engedik magukat háttérbe szorítani a kormány szlavizáló politikája által és nem fogják jogos álláspontjukat föladni. Ha ezt a politikát nem változtatják meg, a németek mind sürgősebb hangon fogják kívánni nemzeti követeléseik teljesítését. A német és a cseh ajkúak közti megegyezésről Plener oda nyilatkozik, hogy nem a német ajkúak idézték elő a küzdelmet, és ha kell, még további hat éven át is folytatni fogják. (Tetszés a baloldalon.) A vita hétfőre halasztatott. Bécs, február 28. A hadsereg rendeleti lapjának ma megjelent száma jelenti, hogy báró Süssenberg Péter vezérőrnagy, a 21. gyalogsági dandárság parancsnoka egy évre a várakozási illetékkel szabadságoltak állományába helyeztetett át; közli továbbá, hogy Soest Ottó méntelepszakbeli ezredes, a kisbéri m. kir. állami méntelep katonai osztályának parancsnoka a nyugállományba vétetett át s neki a tiszteletbeli vezérőrnagyi jelleg adományoztatott, s helyébe Kolozsváry Jenő 1. százados neveztetett ki. Angelini Sebestyén, főhadnagy a 12. dragonyos ezredben, egy évre várakozási illetékkel szabadságoltatott. BéCS, febr. 28. (Eredeti távirat.) A »P. C.«-nek távírják Budapestről, hogy az osztrák-magyar vámtanácskozások alatt megállapított vámtörvényjavaslatot a két törvényhozó testület elé már 7—8 nap múlva elő fogják terjeszteni. A javaslatot az teszi sürgőssé, hogy az osztrák ülésszak tartama már rövid idő múlva véget ér. Ugyane tudósítás fölemlíti, hogy Magyarország közgazdasági helyzete kedvező, aminek bizonyítékául leginkább szolgál az, hogy a bankintézetek nagyobb osztalékot adtak mint 1883-ban, hogy a takarékpénztárak betételei nagyobbodtak, s különösen megemlítendő, hogy az állam bevételei az év első hónapjaiban rendesebben folytak be, mint 1883-ban, ámbár a hatóságok a pénzügyminiszter utasítása folytán az adó behajtása körül sokkal enyhébben járnak el, mint azelőtt. Lemberg, febr. 28. (Eredeti távirat.) A »P. C.« jelentése: A hatóságok által gyűjtött adatok szerint a múlt évben árvíz által sújtott vidékein Gácsországnak 35 kerületben mintegy 600 községnek lesz nemsokára állami segélyre szüksége a nagy ínség fenyegetése folytán. 4 kerületben már is nagy a nyomor és az államsegély szétosztása szükségessé vált. London, febr. 28. (Eredeti távirat.) A »Köln. Zig« jelentése: A politikai körökben élénken vitatják, hogy mit fog hozni a jövő. Hire jár, hogy Grladstonenak azt ajánlotta az orvosa, hogy lépjen vissza, továbbá azt célportálják, hogy a kabinet tagjai közt viszály ütött ki. Azt is beszélik, hogy Gladstone határozottan kijelentette, miszerint kisebb mint húsz szavazatnyi többséggel nem kormányozhat. Hanem legújabban Gladstone mégis talált más megoldást, amennyiben az alsóház érzületének igazi kifejezése gyanánt azt tekintené, hogy Hamilton indítványa huszonkét szónyi többséggel vettetett el. A conservativ kisebbség 23 tory, 14 liberális és 42 Parnell-párti képviselőből állott. London, febr. 28. A »Daily Telegraph« második kiadásában azt írja, hogy parlamenti körökben kétségbe vonják, hogy a kabinet oly csekély többséggel kormányon maradhatna. Már régibb idő óta köztudomású dolog, hogy az orvosok nem fogják megengedni Gladstonenak, hogy még sokáig teljesítse jelenlegi izgató kötelességeit és kétséges, vájjon a kormányelnök el tudja-e viselni azt a súlyos terhet, melyet az új parlamenti helyzet vállaira rak. London, febr. 28. A mai miniszteri tanácskozás délután 2 órától esti fél 7 óráig tartott. A legmegbízhatóbb forrásból vett értesülés szerint a minisztérium elhatározta, hogy nem mond le. London, febr. 28. (Eredeti távirat.) Eddig bizonytalan, hogy miképen fog véget érni a válság. A conservativek a coalitiós minisztérium eszméjét pendítik meg, de ez az eszme a liberálisok közt nem talál visszhangra. A közvélemény egyfelől azt óhajtja, hogy Goeschen a radicálisok kizárásával alakítson új szabadelvű kabinetet, míg mások Salisbury elnöklete alatti tory-kormányt kívánnak. Ismét mások azt hiszik, hogy Gladstone a többség csekély volta daczára is megmarad és legközelebb új nyilatkozatokat fog tenni egyptomi politikájáról. London, febr. 28. (Eredeti távirat.) A lapok kizárólag a tegnapi szavazás eredményével foglalkoznak. A »Daily News« azt írja egy hivatalos közleményében, hogy a kormány elhatározta lemondását az esetben beadni, ha a többség tizenöt szavazatnál kisebb lesz.Nehéz kérdés a kormányra, írja e lap, hogy a tizennégy szavazatnyi többség jogosít-e a kormányon maradásra. Tanácsunk az volna, hogy az ülésszak munkáit fejezzék be gyorsan, s novemberben rendeljenek el új választásokat. Mindazáltal meglehet, hogy Gladstone és társai kötelességüknek fogják tartani, hogy visszalépjenek.« A »Times« így ír: »A miniszterek alakilag meg vannak mentve a visszalépés kényszerétől, de más kérdés, hogy a cabinet e szavazást, melyet minden körülmények között lesújtó csapásnak kell tekintenie, túlélheti-e ? Ha a kabinet, daczára azon nehézségnek, hogy népszerűségét, ellenzéki férfiak segítségével megerősítse, nem tud magának tizennégy szavazatnál többet kierőszakolni, akkor a képviselőháznak és az egész országnak minden bizalmát elveszítette. »Technikailag« megmenekült a kormány, de erkölcsileg legyőzött, hitelét vesztett, elitélt. Tizennégy szónyi többség különben sem »Working majority« (kormányzásra képes többség), ezzel egy kormány sem viheti tovább az ország ügyeinek ellenőrzését.« A »Standard« mely hasonlóképen ír, czikkét így fejezi be: »Legkellemetlenebb a cabinetre az, hogy az alsóház által kifejezett rosszulás csak gyönge, megkisebbített visszatükrözése a nép által érezett haragnak.« A »M o r n i n g Post« így nyilatkozott: »A cabinetnek vissza kell lépnie, mert többsége az alsóházban csakis a kormány tagjaiból és a hivatalnokokból áll. Mi elvárjuk, hogy a kormány azonnal vissza fog lépni.« Páris, febr. 28. A kamara a kormányáltal javasolt 2 frankos rozsvámtételt elvetette és 11 frankos vámtételt fogadott el európai és közvetlenül importált zabra, rozsra és árpára és 5 frank 10 centimes vámtételt európai tárházakból került gabnaszállítmányokra. A vita hétfőre halasztatott el. Páris, febr. 28. Mint a Havas-ügynökség Shanghaiból ma délről jelenti: Pekingben az a hír kering, hogy a birodalom minden főtisztviselője meghivatott, hogy véleményüket nyilvánítsák: a háború folytatása vagy a békekötés volna-e czélszerűbb. Páris, febr. 28. (Eredeti távirat.) A »Köln. Ztg.« jelentése: Briére de l’Isle tábornok távúja. Tuyen-Guau irányában készülök előnyomulni, ahol chinai haderő gyűlt össze. Briére-nek 1000 öszvért küldenek szállítási czélokra. Courbet Kelungból volt elindulandó olyan irányban, amely még titokban tartatik. Páris, febr. 28. (Eredeti [távirat.) A »Köln. Ztg.« jelentése. Az itteni forradalmárok közt nagy izgatottság uralkodik, mert Jules Vallés sírjáról levették a német socialisták által küldött koszorút és széttépték. Róma, febr. 28. Mint a Stefani-ügynökség Perimből jelenti, a második expeditióva érkezett olasz csapatok részint Assab, részint Beilus helyőrségét fogják képezni. Róma, febr. 28. A »Washington- hajó a harmadik olasz expeditióval Port-Szaidba érkezett. Róma, febr. 28. A Stefani-ügynökség távirata, mely f. hó 25-ki kelettel Massallahból Perimen át érkezett, határozottan megcáfolja azt a hírt, mintha Bombe 11 olasz alattvalót János király parancsára börtönbe vetették volna, ellenkezőleg Bombelli saját ügyeiben Massalahtól kétnapi járásra tartózkodik. Róma, febr. 28. A Stefani-ügynökség jelenti Perimből mai kelettel. A második olasz expeditió tegnap Assabba érkezett. A csapatok partra szállása ma veszi kezdetét. Teljes nyugalom uralkodik. Róma, febr. 28. A kamara mai ülésében megkezdte a siciliai vasúthálózat kezelésére vonatkozó egyezmény tárgyalását és 123 szavazattal 90 ellenében elvetette a kormány által ellenzett azon indítványt, hogy a társaság székhelyévé Palermo jelöltessék ki. Kiel, febr. 28. Paschen, a kelet-ázsiai hajóraj parancsnoka, ezen állásától f. hó 27-én kelt legfelsőbb rendelettel fölmentetett. Paschen a »Stosch«, »Marie«, Albatross« és »Hyäne« hadihajókból alakítandó hajóraj parancsnokává neveztetett ki, mely a déli tengeren fog czirkálni. A kelet-ázsiai hajóraj fölött újabb rendeletig Schering kapitány veszi át a parancsnokságot. Belgrád, febr. 28. P r o k o p o s, athéni metropolita és a görög zsinat elnöke, Theodosius szerb metropolita átiratára válaszolván, a görög egyház nevében üdvözli a szerb egyház törvényes fejét és isten áldását kéri reá. Bukarest, febr. 28. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelentése: Ghika, a külügyminisztérium államtitkára, ki a marha-kivitel ügyében . Ausztria- Magyarországban a román kormány részéről Bécsben volt, már két hete visszatért. A két kormány tárgyalásai Ghika visszatérte után is tovább folytak. Pétervár, febr. 28. A »Petersburger Zeitung« szerint a czár szentesítette a birodalmi tanács azon javaslatát, mely szerint ezentúl a külföldiek a Csendes-tenger orosz partvidékén aranymezőket és bányákat sem nem vásárolhatnak, sem nem folytathatják azok üzemét. A »Börsenzeitung« szerint a külföldi kereskedelmet közvetítő orosz bank az 1884. évre 24 rubelnyi osztalékot fog fizetni. Pétervár, febr. 28. (Eredeti távirat.) Tolstoi gr. belügyminiszter, ki már hosszabb idő óta szenved aszhmában, valamivel már jobban érzi magát, de hír szerint enged orvosai tanácsának és külföldre utazik. Helyetteseinek száma most már három, ami által lehetővé tett elutazása, de minthogy állapota talán hosszabb gyógyulást fog igényelni, egyúttal gondoskodtak arról is, hogy az ügyek vezetésében ne történjék zavar, ha Tolstoi visszalép. Washington, febr. 28. A senatus azt határozta, hogy az ezüstpénzverés megszüntetésének kérdését, mit legközelebb egyik levelében Cleveland elnök szintén javaslatba hozott, nem veszi tárgyalás alá. Zombor, febr. 28. (Eredeti távirat) Zombor szabad királyi város közgyűlése Sándor Béla főispán elnöklete alatt, Hoffmann polgármester indítványára lelkes éljenzés közt elhatározta, hogy Tisza Kálmán miniszterelnökhöz belügyminisztersége tizedik évfordulója alkalmából üdvözlő feliratot küld. Pancsova, febr. 28. (Eredeti távirat.) Tíz városi képviselő javaslatára márcz. 2-án, Tisza Kálmán miniszterségének tizedik évfordulójának napján rendkívüli közgyűlést tart a város képviselete, hogy onnan kívánjanak szerencsét a miniszterelnöknek jubileumához. Pozsony, febr. 28. (Eredeti távirat.) A város rendkívüli közgyűlése, mely szokatlanul látogatott volt, elhatározta, hogy Tisza Kálmán miniszterelnököt miniszterkedése tizedik évfordulója napján öt tagú küldöttség által üdvözli. A küldöttséget a polgármester vezeti Budapestre. Szeged, febr. 28. A szegedi vörös keresztegylet tegnap esti hangversenye — mely a városi színházban tartatott — rendkívül fényesen sikerült. A hangversenynek legkiválóbb és legérdekesebb pontjai természetesen azok voltak, melyeket a budapesti m. kir. operaház tagjai, Bartolucci Victorine és Coppini Zsófia kisasszonyok, valamint Pini úr töltöttek be. Az előadást katonai zenekar játéka nyitotta meg. Ezután Bartolucci k. a. énekelt. Utánna mintegy 40 kis leány és fiú rococo öltözetekben menetet lejtett, majd a színpad hátterében festőileg helyezkedett el. Ekkor Coppini k. a. és Pini úr productiója következett. A második szakasz ismét a katonai zenekar előadásából, Bartolucci énekéből és Vincze társulatának tagjai által »Eljegyzés lámpafénynél« czímű operettnek előadásából állott. Előadás után bankett következett a Lloyd dísztermében, melyen mintegy 120-an vettek részt, java a szegedi közönségnek. A vendégművésznőket számos felköszöntőben éltették. A hangverseny jövedelme felülhaladja az ezer forintot. Kassa, febr. 28. (Eredeti távirat.) A kassai állatvédegylet ma alakult meg, a tagok impozáns részvétele mellett. A megnyitó beszédet dr. Rodiczky Jenő lelkesedéssel fogadott felolvasása képezte, mely után társasvacsora következett Schalkház nagy vendéglőben. A vacsora alatt felolvastattak a budapesti, hamburgi és bécsi rokonegyletek üdvözlő táviratai. Közgazdasági táviratok. Bécs, febr. 28. Az osztrák hitelintézet az 1884-ki nyereség fejében részvényenként 15 forintnyi osztalékot fog kifizetni. Bécs, febr. 28. A hitelintézet igazgatósága elhatározta, hogy a közgyűlésnek azt fogja indítványozni, hogy 1884-re osztalék fejében részvényenként tizenöt forint fizettessék ki; a tartalékalap a tiszta nyereség 20°/6-ával, tehát körülbelül 498,500 forinttal öregbittessék, a maradék (69,000 frt) pedig jövő évi számlára könyveltessék. A Weinrich-féle bukásnál szenvedett veszteség (300,000 frt) a brünni fiókintézet jövedelméből fedeztetett. A consortiális üzletekből a nyereségek csak annyiban vannak figyelembe véve, amennyiben azok december 31-ig végleg elszámoltattak. Bécs, febr. 28. Az alsó-ausztriai escompt-társaság mai napon megtartott közgyűlése elfogadta az igazgatótanács üzleti jelentését, melyben a Jauner által elsikkasztott pénzösszeg 2.064.839 írttal van kitüntetve. A sikkasztás által az 1884. év második felében elért üzleti nyereség és az egész tartalékalap felemésztetett és ezen felül még az üzleti tőke is 146,067 frtnyi csökkenést szenvedett. Az üzleti jelentés előadja azt is, hogy az első félévben már kiutalványozott 2°/0-on felül, osztalékrész nem fog fizettetni. A közgyűlés elfogadta továbbá az igazgatótanács azon indítványát, hogy a részvénytőke 2.800.000 írttal szaporíttassék, valamint Apfaltern b. részvényes indítványát is, mely az üzleti szabályzat átvizsgálását czélozza. Megelőzőleg a felügyelőbizottság indítványára az igazgatótanácsnak egyhangúlag megadatott a fölmentvény. Végül az uj választások ejtettek meg. Cz ed ik helyébe, ki újból való megválasztatását nem fogadta el, Wagenmann Gusztáv választatott az igazgatótanács tagjává. Bécs, febr. 28. (Eredeti távirat.) Magánforgalom az esti üzlet zárlata után igen szilárd, de várakozó, mivel a hitelintézet mérlegének közzététele foglalkoztat mindenkit. Bécs, febr. 28. (Eredeti távirat.) Gabonaüzlet A heti tőzsdén minden gabonanemben csekély forgalom. Búza erősen kínálva, lanyha irányzat mellett 10—15 krral olcsóbban kelt. Rozsban is engedékenység volt tapasztalható a tulajdonosok részéről s különösen finomabb minőségek szenvedtek árcsökkenést. Árpa változatlan, hasonlókép tengeri is, jelentéktelen forgalom mellett zab 5árral olcsóbban. Határidőüzletben futólagos javulás mutatkozott, mely azonban csakhamar ismét eltűnt. Jegyeztetik: búza tavaszra 8.48 frt, búza őszre 8.82 frt. Rozs tavaszra 7.25 frt, rozs őszre 7.52—7.54 frt. Zab 7.28 frt. Tengeri 6.15 frt Berlin, febr. 28. (E red. t á v.) A tőzsde csöndes irányzat mellett várakozó magatartást tanúsított. Elbevölgyi és Sz.Gotthard pálya értékei további árcsökkenést szenvedtek. Járadékok tartva, de üzlettelenül. Később az irányzat megszilárdult. Osztrák hitelintézeti részvények az aranyjáradékról szállongó kedvező hírekre szilárdul. Magyar járadék élénken keresve. Orosz értékek, Gladstone visszalépésének hírére, lanyhultak. Zárlat általában élénkebb. Bécs, febr. 28. (Magyar értékek zárlata.) — Magy. földteherm. kötv. 103.—. Erdélyi földteherm. kötv 102.75. 5 és fél száz. magy. földh.-int. zálogl. 103.—. Erdélyi vasut-részvény 188 50. 1876. m. k. v. áll. els. kötv. 109.60. Magy. nyer. k. sorsjegy 118.75. Szölődézsmaválts. kötv. —.—. 6 száz. arany-járadék —.—. Tiszai és szeg. köles. sorsj 119.—. 4 száz. arany-járadék 98.88. M. orsz. bk.-részv. —.—. Magy. vasuti kölcsön 147.25. Magy. hitelb.-részv. 315.50. Alföldi vasut-részvény 188.75. Magy. é.-kel. vasut-r. 177.—. 1869. m. k. v. áll. els. kötv. 99.—. Tiszav. vasut-rész. 250.25. Magy. resz.- és váltób. részvény 85.50. Kassa-Oderb. v.-részv. 152.50. 5 száz. papir-járadék 94.12. M. jelzál.-hitelb.-részv. —.— Adria m. teng. gőzh. részv. —.—. Török dohány —.—, Bécs, febr. 28. (Osztrák értékek zárlata.), irányzata tartózkodó. — Osztrák hitelrészv. 306.50. Déli vasút részvény 141.60, 4 száz. arany-járadék 108.40. Londoni váltóár 124.30. Károly Lajos vasut-részvény társaság 271.50, 1864. sorsjegy —.—, 4'2 száz. ezüstjáradék 84.05, 1860. sorsjegy 138.75, Török sorsjegy 22.80, Angol-osztrák bank részv. 107.50, Osztrák államvasut részv. 307.50, 20 frankos arany 9.80—, 4*2 száz. papir-járadék 83.65, Osztrák hitelsorsjegy 178.—, Osztrák-magyar bank részv. 866.—, Os. kir. vert arany 5.78, Német bankváltók 60.50, Elbevölgyi vasút 181.75, Dunagőzhajózási 1. 529, Bécsi bankegyl. 108.60, Bécs, február 28. (Esti tőzsde.) Az irányzat tartózkodó. — Osztrák hitelrészvény 306.10, Osztr. államvasut részv. 307.50, Unió bank —, 1860. sorsjegy —.—, An-