Nemzet, 1885. augusztus (4. évfolyam, 1046-1075. szám)
1885-08-01 / 1046. szám
Szerkesztőség : Ferencziek tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részeit illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épüV/N ’-^Idendó’k. .„ji . . tgyes szám 4 kr. 1046. (209 ) szám. Reggeli kiadás: Budapest, 1885. Szombat, augusztus 1. Kiadó-hivatal: . Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földssí® . Előfizetési díj-Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .......... - .................................. 2 frt. 6 hónapra < .. .. .. . ...................... 1 a * Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 * Egyes szám 4 kr. —mnwwi — — IV. évi folyam. Budapest julius 31 Nem tudjuk, kellő méltatásra találtak-e olvasó közönségünknél azok az örvendetes tények, melyeket a kisdedóvó intézetek országos felkaroltatásáról s terjedéséről mond el már évek óta »Nemzet« hasábjain közlött »körúti levelei «-ben az országos kisdedóvó egyesület érdemes titkára, P. Szathmáry Károly. Méltók e tények arra, hogy a legbehatóbban foglalkozzék velük a nemzeti közvélemény, culturális és humanistikus eszmékért egyaránt buzgó korunkban. Ha az ország különböző vidékein a közművelődési egyesületek megalakítása iránt megindult nagyszabású mozgalom kitűzte czéljai közé a nemzeti és művelődési eszme az eddiginél hatékonyabb propagálását a magyar társadalomban; ha a belügyminisztériumban enquéte ült össze az elhagyatott gyermekek sorsának segítését nagyszabású szervezetek létesítése által előmozdítani, ha a szeptemberben összeülő egészségi congressus legelső tanácskozási tárgyul a gyermekhalandóság sürgető kérdését tűzte ki, mindezen jelenségek együtt mutatnak arra, hogy a kisdedóvó intézetek s a velük összefüggő falusi gyermekkertek ügye nem elszigetelt jellegű, kis köröket érintő paedagogiai kérdés, hanem nagyjelentőségű nemzeti, humanisticus s művelődési ügy, amelynek felkaroltatásával ezer meg ezer emberélet, egész vidékek népességének gondolatiránya, műveltségének jellege, nemzeti törekvéseink sikere összeköttetésben van. Mert legyünk az iránt tisztában, hogy az iskola mellett legtöbbet nemzeti eszméink érvényesítésére az óvóintézetek által érhetünk el. Senki nem akarja megfosztani nemzetiségétől a gyermeket, de ha van némi igaz abban, amit a szászok és most nyilvánosságra került feliratukban fejtegetnek, hogy az elemi képzés legkezdetlegesb fokán, egy vadonat ismeretlen nyelv tanulása paedagogiailag káros lehet, megszűnik az a kár, ha a gyermekek tömegére nézve a magyar nyelvet nem elméleti után, nem tanítás útján, hanem az óvó intézetek gyakorlati szoktatása révén ismertté teszi már az iskolába való lépés előtt a magyar kezekben levő, magyar szellemben vezetett kisdednevelés. A népoktatási intézetek felekezeti kézen vannak.E felekezetek egy része közönyös, más része idegen, harmadik része pláne ellenséges nemzeti és kulturális eszméink iránt. Ezek egy nagy részébe, bármit mondjon is a törvény, jó ideig még nem fog behatolni az a magyar szellem, melynek pedig, ha azt akarjuk, hogy aspiratióink valósulhassanak, otthon kell kell lenni e haza minden pontján, a legelső várostól a legutolsó faluig. A kisdedvédés egy oly terrénum, amelyet mindenütt elfoglalhat a nemzeti szellem. Elfoglalhat nem az erőszakosság, nem az elnyomás, hanem a humanismus, az emberszeretet nevében. S megteremtheti mindenütt alapjait annak, hogy ott, ahol az állam föllépése az oktatás terén kezdődik, ne találjon vadonat idegent, hanem találjon az elhintendő jó magra fogékony talajt. S részletezzük-e, mily fontos a gyermekek életének megmentése czéljából is az óvóintézetek tömeges létesítése. A magyar vidékeken csak úgy, mint a nemzetiségi vidékeken, a mezei munkák idején a kis gyermekek úgyszólva védetlenül dobják oda a pusztulásnak. Aki statistiát venne fel róla, hogy mily számban pusztulnak el kizárólag amiatt a gyermekek, hogy 3— 6 éves korukban gyakran egész napon át magukra hagyják őket, minden felügyelet nélkül, az be fogná látni, hogy tömeges gyermekkertek létesítése, kivált a nyári hónapokra, parancsoló szükségesség, amelylyel a túlságos gyermekhalandóság egyik okán segíteni lehetne. Száz volt körülbelül az óvodák száma Magyarországon, mikor az országos kisdedóvó egyesület működését megkezdte. Most van ötszáz. Vagyis, ha akkor ötezer kisded volt állandó felügyelet és gondozás alatt, ki különben nem lett volna, most van vagy 25.000. De itt százezerekről van szó s az ami történt, édeskevés ahoz, aminek még történnie kell. Örvendve halljuk a sikereket, melyeket az eszme felmutat. Szép, hogy egy nyáron a vidékek egész sorát tudják meghódítani ez ügynek. Hiszen nem kicsi dolog az, ha például Csik megye intelligenciája elhatározza, hogy minden községben létesít vagy rendes óvodát, vagy legalább gyermekmenedéket. De így kellene tenni másutt is. Föl kellene karolni az ügyet nagyszabású módon. Nem oly túlságos áldozatról van szó. Kisebb községekben külön helyiség sem kell. Azon hónapokra esik a mezei munka, amelyekben az iskola szünetel. S e szünet 3, néhol négy hónapra is kiterjed. Magában az iskola helyiségében, 50—60 forint évi költséggel létesíthetni itt ez időre a gyermekmenedéket s ki tudja, hány életet mentünk meg vele. Ha lelkészek, földbirtokosok, bérlők tisztviselők kezükbe veszik az ügyet, megy az könnyen, könnyebben, mint vélik. Kisebb teher az, mint amennyi jót tesz s egész generatiok áldása járhat nyomában. Az országos kisdedóvó egyesület munkája nemes és derék munka. Egész rokonszenvünket birja, egész méltánylásunkat megérdemli. Ne legyen szalmatűz, amit ez egyesület kiküldöttének idei működése is az ország egy egész vidékén eredményezett. Békés, Arad, Hunyad, aztán Háromszék, Csikszék, Küküllő, Brassó vidéke meg Kalotaszeg valósítsák meg mind, ami kezdeményeztetett. Lám Szebenben már megnyílt az uj óvoda s Brassóban is kettő készül s a szebeni (bár alig egy hónapja áll fenn) zsúfolva van gyermekkel, jeléül, hogy menynyire szükséget pótol. Szükséget fog pótolni mindenütt, ahol megvalósul. Kevés ügy van, amely körül úgy megjutalmazná magát az önzetlen, emberbaráti tevékenység, mint a kisdedóvás körül ; s kevés ügy van, mely méltóbb lenne az ország legjobbjai által való felkaroltatásra, mint épen ez. A NEMZET TÁRCZÁJA. Julius 31. A KIS KIRÁLYOK. Régen, öt kötetben. Irta: JÓKAI JI II. ÖTÖDIK KÖTET. 109 Az új világ kezdetén. Az Alföldön már hat hete, hogy nem esett eső, harmatnak hire sincs. Kánikula közepén járnak, s a csordakutakból is mind kifogyott már a víz. Az egész kiterjedt rónán, egyik város tornyától a másikig nem látszik semmi zöld ; fakó az egész táj, egy egy sárga folt virít ki csak itt amott, amin szikla virágzik, másutt meg egy hosszú sáv romlik, ahol a sziksó úgy felverte a földet, hogy lapátolni lehet. Árva füzet, galagonyát, rekettyebokrot behúzott a hernyósereg fehér hálójával, egy levelet sem hagyott rajta, még a kutyatejet is megette valami féreg. Billió a prücsök, aminek a czirpelése olyan, mintha a forró földnek az izzó zizergése hangzanék ki belőle. A láthatárt nem látni, azt eltakarta a délibáb; mintha egy őrült tenger, maga a mesés özönvíz nyargalna magasra hányt hullámokkal végig a messzeségen, felkapva tornyot, boglyát a hátára, szigetnek, felfordított tükör képmásával. — A boglyát még tavalyról feledték ott; megáparodott, penészes sásszéna; a múlt télen nem kellett az ökörnek, majd megeszi a jövő télen csemege gyanánt. Most ott nyargalász gulya, ménes az avar pusztán: ha volna mit, sem tudna legelni, mert bántják a bogarak. A pásztorok alig győznek szaladgálni a szányékot kereső marha után. Egész sol seregély repül a nyomukban, azoknak meg ez a sok marhakínzó légy a lakodalmuk. A komondorok sem törődnek a kötelességükkel, mind ürgét kaparni járnak; ebből van elég. Csak a bivalynak van esze, az befeküdt a mocsárba, csak a feje látszik ki belőle. A mocsárnak nem árt a szárazság, a holt Tisza ellátja vízzel, az a sötétzöld tenger arra kelet felé, rőthamvas hullámaival csak úgy gúnyolja a kiaszott rónát, a negyvenezer holdnyi nádas gályát hordhatna a hátán. Látszik is valahol a közepén olyan gályaforma, de mégsem az, egy óriási fűzfa az, ami bizonyosan olyan helyen nőtt fel, ahol Rejna fértek hozzá, hogy levagdalják az ágait rőzsének; felnőhet a maga kedve szerint derék lombos Délután még fojtóbb lesz a vak meleg, a bögölyök, legyek még vakmerőbben támadnak meg embert és állatot, a birkanyáj összedugja a fejét, a komondorok a hátukon hentergőznek, a halászmadarak sírva kóvályognak a víz fölött, a parti fecske egész gyülevészszel tölti meg a jéget: »valami idő lesz !« dörmögi a számadó gulyás, gyanúsan pislogva a süvege karimája alól a déli láthatár felé. Ott borulni kezd, talán esőt hoz a szél, ha ne ha jégesőt ? Csúnya fakó felhő emelkedik szörnyű gyorsasággal az égre, a szélei rongyosak, a mélye rőtbarna. Nem hoz az egy csepp esőt nem , mert az egészen porból van; a homok megmutatja, hogy ő tud repülni. A felhő elkergeti a délibábot, tornyos szigeteivel együtt, s aztán betakarja a rongyos köpönyegével a fél láthatárt, a nyugatit, a keleti ment marad. A szél harsogásába belevész minden hang; madársi vitás, marhabömbölés, emberi káromkodás. A forgószél tölcsére, nagy udvart seperve maga körül orsózik végig a rónasikon; jaj annak, a mi a sodrába bele kerül. Útban kapja a nagy szénaboglyát: egy percz múlva fel van az forgatva s repül az ég felé. De még a számadó juhász is, a ki a boglya alá menekült. Azt is felkapta a szélmenyasszony tánczos fodra, s egyszerre csak azt veszi észre, hogy repül szerencséjére, megtalálja a jobbik eszét, s hirtelen kiakasztva a nyakából a lebegő szüret, azt engedi az égbe rohanni, s maga leesik a földre. A bőszült vihar vágtat tovább, felseperve a mezőről a prücsköket, a mocsárból a békákat, s estefelé a Kárpátok alján fogja bogár és békaesővel agyonrémíteni a szegény hegylakókat. Lesz dolog a szétszaladt marhát összeterelni majd ! Némely meg sem kerül. És még ebben a nagy itéletidőben is akadt olyan gonosz indulatu állat, amely nem félemlítve meg a haragos fergetegtől, az átalános zűrzavart saját önző czéljára felhasználni nem átalkodott. Két nagy ordas farkas jött elő a berekből lappangva; az egyik komondorfarkas, a másik agár farkas, ahogy meg szokták őket különböztetni. A mocsárban úszkáló bivalyok közül egy fiatal előhasi tehén jó meszszire beúszott a holt Tiszába, azt szemelték ki áldozatul. Utána vetették magukat. A bivalytehén észrevette a veszedelmet: a társaihoz nem menekülhetett már vissza; az útját elvágták a csikaszok; bivalyfővel azt találta ki, hogy a nádasba meneküljön: ott talán megszabadul a gonosz üldözőitől. Azok lubiczkoltak utána. Egy nagy fekete fej elől két kisebb utána. Nem sokára eltakarta valamennyit a nádrengeteg Az a nagy fűzfa ott a nádas közepett valami sziget ottlétét árulja el. Kiemelkedő földház van ott a vizek birodalmában. Hogyan került oda? Talán avargyőr volt ? Vagy talán kunhalom ? Ütközet emléke : halottakból összehordott halom ? Vagy csak neptuni torladék, mint a Debreczen melletti halomláncz ? — Köröskörül keríti a nádas. Csak a Tisza felől van egy nyílás a náderdőbe vágva, a honnan csónakkal a szigetre lehet járni. Ez a sziget nem tud semmit a nagy országos aszályról. Itt szép zöld minden. A víz színén most adják ki javában a bájillatukat a nufár bőrszínű sárga rózsái, a buzogányos nád tetejéig felfutott a vad hajnalka, fehér tölcsérvirágaival; a meneteles partról aláhajlik a rózsaszín füzény (lithrum) virágpalctája, a lilaszin telecs (butomus) ernyős mászó karóján tornászi gyakorlatokat végez a fűzöld leveli béka, a vizi gyöngyvirág, gyüszünyi fehér csengetyűivel, a gyalog börzsei(clematis) háromszirmú kék harangjával kiharangozzák a titkokat, amiket a pázsitos nefelejts megsúgott. Hogy ott beljebb a sziget mélyében még különb tündér világ van. Piros virággomba lóhere és ezüstlevelü pinpó (potentilla) nőtt közös pázsitá, ami körül hófehér csiperke gombák kupolái domborodnak elő, félkörben (a népmonda szerint ott tánczoltak a tündérek karéjban). A piros nadálytő, s a sötétkék vadzsálya virágait méhek dongják körül,— azoknak is közel van a házuk. Azok a nagy odvas fűzfák a sziget belsején, egész őserdő fűzfából, a minek az alja virágos bozót. S ez a sziget nagyon jól ismert föld a világ előtt. Legelőször is az állatvilág előtt. A mart mentében egész sorral állnak végig a gémek és a pelikánok, lesve a viczkándozó halakra, a mik a viz felszínére felhányják magukat. A halászsas belecsap egy kövér potyka után s viszi a prédáját egy nagy kiszáradt fűzfára elkölteni. Az a jégben halászó szárnyasok közös étkezője. Hulladékaikból egész domb támadt ott, de gondoskodnak ketten a köztisztaságról; a hangya-nemzetség, meg a szederinda, azok betakarják, félretakarítják, ami kellemetlen. Zivatar elől azután egész serege a szárnyasoknak, ami nem a káka tövén fészkel, menekül a fűzfák közé, s van akkor zajos gyülekezet! Különben csak a nádi veréb próbálgatja, csendes meleg napon, hogyan lehetne egyszerre a fülemilét is, meg a varangyot is énekben utánozni ? Az az egy kimagasló óriásfűz pedig úgy látszik, hogy a maga fajának a fejedelme. Emberek között is megesik, hogy egy kinő olyan magasra a többi közül. A derekát alul nyolcz ember nem érné át öllel. Repedezett kérgét nem csak arasznyi zöld moha fedi, de egy repedésen végig bóbiskolnak az ott élősködő kosborok (ocrhys) virágfüzérei, legyeket, szúnyogokat mimelő kelyheikkel, s a vadkomló, meg a pénzlevelű folyondár úgy összevissza szőtték az ágait, s lóggatják alá a füzéreiket róla, mintha ők volnának ott az urak. Pedig már a belseje a vén fának csak egy nagy odú, a miben egy embercsalád elfér. Hanem ennek a nyílását egészen eltakarja egy nádkunyhó, ami már réginek látszik, nemcsak azért, mert fekete, hanem a rajta megtelepült népség bizonysága szerint. Egészen befutotta azt a tetejéig a tüskés földi szeder, gránátszin szárával, fekete és piros bogyóival s folyvást nyíló fehér virágaival, az oldalaiban van talán tíz madárfészek, a csupjában a legnépesebb, azok már tollasodnak. A tövében pedig egy tüskés borznak van a pinczelakása, aki nagyon jól itthon találja magát: épen most vitt haza egy egeret a fiai számára. Sem a sündisznók, sem a nádiverebek és czinkék nem érzik magukat feszélyezve azáltal, hogy rajtuk kívül még egy vendéglakója is akadt a háznak. Az ám, még egy idegen madár, dalos madár. Odakinn jár most a szép pázsitos fűben, ott énekel. A czipőit levetette, talán hogy a friss pimpóspázsit szőnyegének a harmatján üdítse rózsaszínű talpacskáit ? nem lesz az. Be kell gázolnia a vízbe, fehér szoknyáit a térdei közé szorítva, hogy a merítő hálót kihúzza.—Jó fogás volt, egész csopor pánczélhátu kecsege viczkándozik a hálóban. Az énekes madán addig is dalol, amig azokat megtisztogatja. Ottan áll a bogrács, készen, a szolgafára felakasztva, jó paprikás halászlé készül abban ma estére. Teljes tele bográcscsal. Úgy látszik az énekes madárnak nagy családja van! Igaz! hisz a fűzfáson túl látszik kibukkanva még egy néhány nádkunyhó, de azok már újak. (Folytatása köv.) BELFÖLDBudapest, július 31. (A váczi püspöki szék betöltése.) A váczi püspöki szék betöltésének kérdésével foglalkozott több lap s erre vonatkozólag nemcsak a kinevezendő püspök személyét, de annak jelenlegi állásában utódját is megnevezték már. Határozottan állíthatjuk, hogy e combinatiók egészen tévesek. A dolog természete hozza magával, hogy most még, alig néhány nappal az elhunyt érdemes püspök halála után, kijelölésről szó sem lehet, de azt mint bizonyosat közölhetjük, hogy amennyiben Beszterczebánya tudós püspöke, Ipolyi Arnold ez alkalomból jelenlegi állását a váczi püspökséggel óhajtaná fölcserélni, vele szemben más jelölt szóba sem fog jönni. Budapest, július 31. (Enquéte a közoktatásügyi minisztériumban.) A vallás- és közoktatásügyi minisztériumban a múlt napok alatt meghívott szakférfiak közbejöttével tanácskozások folytak egyfelől a kereskedelmi iskolák, másfelől a leányiskolák tantervének a szerzett tapasztalatok szerint szükségessé vált módosítása tárgyában. E tanácskozmányok eredménye, miként halljuk, alapját fogja képezni a mindkettőre nézve tervbe vett reformintézkedéseknek. Budapest, jul. 31. (Minisztereinkről.) Szapáry gróf pénzügyminiszter — mint értesülünk — holnap, szombaton Fegyvernekről visszatér Budapestre. — Széchenyi gróf kereskedelmi miniszter aug. 3-án, hétfőn érkezik meg Kaltenleutgebenből. Budapestjük 31. (Eszterházy Kálmán gr. búcsúja.) Kolozsvárról írják: Eszterházy Kálmán gr., Kolozsmegye és Kolozsvár város volt főispánja holnap fog elbúcsúzni a két törvényhatóság tisztviselőitől. Eszterházy gr. főispán 18 éven át a legodaadóbb buzgalommal és legnagyobb tapintattal vezette a két törvényhatóság igazgatását s ezért egyike volt a legnépszerűbb főispánoknak. A tisztviselők a hála, tisztelet és szeretet adóját róják le szeretett főispánjuk iránt, ki mindig s mindenkivel szemben a legnagyobb előzékenységet tanúsította s ki a hazafius szolgálatot már ifjú korában megkezdte, a midőn a még alig 17 éves ifjúnak Szebennél az ellenséges ágyúgolyó jobb karját vitte el. Azóta mint férfi mindig a küzdőtéren volt s mindenki szeretetét és becsülését kiérdemelte. Utódja Jósika Sámuel b., ki valószínűleg augusztus hó 1-én foglalja el állomását, egyike az erdélyi részek legjelesebb fiatal főurainak. Budapest, júl. 31. (Veszprém megye közigazgatási bizottságából.) Veszprém megye közgazdasági bizottsága augusztus 3-án fogja tartani rendes havi ülését, melyben a megye újonnan megválasztott főispánja, Eszterházy Móricz gróf, több a megye beléletére vonatkozó indítványt szándékozik a bizottság elé terjeszteni. Budapest, julius 31. (Meg nem erősített alapszabályok.) A n.szebeni oláh gazdasági egyesület alapszabályainak megerősítését, mint a »Tribuna« írja, a belügyminiszter megtagadta. Budapest, jul. 31. (Közművelődési egyesületek congressusa Budapesten.) A felvidéki magyar közművelődési egyesület választmánya, legutóbb tartott ülésében elhatározta, hogy az iskolaegyesület utján mozgalmat indít meg, melynek czélja a magyarországi összes közművelődési egyesületeket congressusra meghívni Budapestre. Az említett választmány e tárgyban a következő felhívást intézte a fővárosban működő magyar iskolaegylet elnökéhez : Elnök úr! Napi sajtónk utóbbi időben élénken tárgyalta az eszmét, hogy a magyar nemzeti közművelődés terjesztése és ápolása érdekében hazaszerte alakult egyesületek egyöntetű és egymást kiegészítő munkálkodás elveinek megállapíthatása czéljából egy országos congressusban jöjjenek küldöttjeik útján öszsze; — az általunk képviselt felvidéki magyar közművelődési egyesület igazgató választmányának mai napon tartott ülésében ezen eszme megpendíttetvén, az élénk helyeslésre talált és elhatároztatott hogy a kezdeményezést ezen tiszteletteljes felhívásunkkal egyesületünk megteszi. Élénken érezzük a szükségét egy ily összejövetelnek ; a lelket emelő nemzeti mozgalom, mely országszerte oly kiváló egyesületek alkotásában nyilvánul, kell, hogy egyöntetű és egymást kiegészítő elvek által vezéreltessék ; — ily összejövetel fényes tanúsága lesz nemzeti erőnknek és alkalmas lesz az eddigieknél is nyilvánosabban igazolni a mozgalom országos jellegét és azt, hogy nemcsak a haza jeleseinek kicsinyje és nagyja, hanem minden számba vehető társadalmi osztály nagy többsége sorainkban küzd. Ápoljuk a reményt is, hogy a létesülendő országos összejövetel által a mozgalom még kiterjedtebbé válik, és elérjük azt, hogy nem lesz a hazának olyan fia, ki módjához képest áldozatát nemzeti művelődésünk oltárára le nem tenné. Igazgató választmányunk határozatához képest tiszteletteljesen megkeressük tehát a fővárosban működő országos iskolaegyesületet, vegye kezébe az eszme további fejlesztését, állapítsa meg a munka tervezetét, tanácskozási szabályokat és a Budapesten tartandó congressus idejét úgy, hogy az még a kiállítás tartama alatt megtartathassék, és szíveskedjék az országban működő hasonczélű egyesületeket a tervezet közlése mellett arra meghívni. Ezen felhívásunkat egyúttal az előttünk ismert rokonczélű közművelődési egyesületeknek, a Szt. István, Sz. László társulatoknak,a budapesti csángó-magyar és a tót közművelődési egyleteknek oly tiszteletteljes felhívással küldjük meg, miszerint az országos iskola egyesület elnökségével résztvevési szándékukat tudatni szíveskedjenek. Végül azon egyesületeket, melyek létezéséről hivatalos tudomásunk nincs s így ezen felhívásunk részükre meg nem küldhető, a hazai lapok utján kérjük fel, hogy meghivatásuk érdekében szintén a nevezett egyesület elnökségéhez forduljanak. Nyitrán, 1885. julius hó 20-án, az elnökség. Hg Odescalchi Gyula, elnök, Rudnay Béla, titkár. KÜLFÖLD, Budapest, jul. 31. (Az anami királyi család.) A »Temps« — nyilván hivatalos tudósítások után — következő érdekes adatokat közli az anami királyi családról: Courcy tábornok tudvalevőleg Tho-Xuan herczegre bízta a kormányhatalmat Huében. Régensi czímet kapott, s egyedüli felelősséggel vezeti az ország beligazgatását. Nguyen-Wan- Thuongot fogva tartják palotájában, s mivel a francziák ellen folyton intrigákat szőtt, eltávolították a kormány ügyektől. Tho-Xuant gyaníthatólag magas kora miatt javasolták az anami uralkodóház herczegei a régensségre. Egyik fia Minh-Mang királynak, tehát testvére Tu-Ducnak, s unokája a francziák iránt barátságos érzülettel viseltetett Csa-long királynak, akinek kormányéveiből Hué megerősítése, s az Anamra támasztott franczia igény származik. Most hetvenhárom éves, félsüket, de rendkívül eszélyes ember. Mint minden anami herczeg, úgy ő sem foglalkozott politikával soha. Tho- Xuan a legidősebb tagja családjának, s egyedül e tulajdonságán alapul tekintélye. Van egy testvére is, Cam-Csang, de ez sokkal fiatalabb, bár még eszesebb nála. Jelenleg több anami herczeg él száműzetésben, s Courcy tábornok azon gondolattal foglalkozik, hogy visszahívja őket, hogy így megnyerje Francziaország ügyének. E száműzöttek közt különösen Tuy-Ly herczeg családja érdekes, mely a most rebellisnek nyilvánított Thuonggal ellenségeskedésben él, s Hiep-Hoa király meggyilkoltatásakor, félvén ennek sorsától, az egész család a franczia követség palotájába menekült. A két régens követelte kiadatásukat. Elég meggondolatlanul ki is adták őket, s a szerencsétleneket azonnal bebörtönözték. Bár a franczia residens azt tűzte ki föltételül, hogy valamelyik tartományba internáltassanak, de szabadon hagyassanak s rangjukhoz méltó ellátásban részesittessenek. Thuong mindent megígért, de mikor a herczegek kezei közt voltak, akkor Tuy-Ly egyik fiát éhhalállal végeztette ki, a másikat pedig lefejeztette. Különben valamennyi herczeget óriási lustaság jellemez, következménye azon henyeségnek, melyre állami okokból vannak mindig kárhoztatva. Az anami herczegeknek nem szabad semmiféle hivatalnokkal sem közlekedniük, s ha csak a legkisebb gyanú merül föl, hogy politikával foglalkoznak, az uralkodó rendesen kivégezteti őket. Remélhetőleg a franczia uralomnak lesz annyi befolyása, hogy e viszonyok meg fognak változni. Budapest, júl. 31. (A franczia gyarmati politika.) A ma este érkezett franczia lapok közlik azon beszédet, melyet Jules Ferry a franczia kamara keddi ülésében tartott és melyet távirati közlések nyomán bőven ismertettünk. A »Temps« e beszédet a következőképen méltatja: »A beszéd, melyet Jules Ferry előre bejelentett, betöltötte az egész ülést; a jobboldal minduntalan félbeszakította közbeszólásokkal, a szélsőbaloldal szokatlan csendben hallgatta a beszédet, melyet a többség több ízben is élénken megtapsolt. A szónok ragaszkodott előre kiküzdött programjához, nem iparkodott önmagát védeni; igen ügyesen és jogosan szavuknál fogta leghevesebb ellenfeleit, kik nem érve be azzal, hogy az ő gyarmati politikája ellen recrimináljanak, a jelenre, a jövőre, meg a múltra nézve is elítélnek mindenféle gyarmati politikát. Pedig megszavazták a madagascari hitelt. Jules Ferry kiemelte ezt az ellenmondást és kimutatta, hogy még az intransigensek is kénytelenek gyarmati politikát folytatni, ha a körülmények oda fejlődnek. Hazánk szerencséjére nincs párt, mely kötelességének ne tartaná a kellő pillanatban tiszteletet szerezni Francziaország becsületének és érdekének. A tunisi és a tonkingi expeditionak nem volt más eredete. Az első azért indíttatott meg, hogy a földközi tengeren helyreállíttassék a tengerészeti és területi egyensúly, melyet megzavart Cyprus szigetének elfoglalása az angolok által, akik egyébiránt elismerték, hogy ezen compensatiora jogunk van. A második expeditió, következménye volt Cochinchinában való megtelepedésünknek és Annámmal kötött szerződésünknek. Hogy ez a két ügy jól vezettetett-e, arról lehet vitatkozni, de e kérdés nem bír érdekkel, miután most minden be van végezve, bár lesznek még incidensek, amilyenek egy új birtoknál elkerülhetlenek. De ez a kérdés nincs napirenden, mert az ellenzék nem azzal jön a választók elé, hogy elkárhoztatja a már megtörtént távoli expeditiókat, mert ez nem volna programm, hanem azzal, hogy egyszer s mindenkorra le kell mondani minden ilyen expeditióról, még ha szükséges és könnyű volna is. Clémenceau és Pelletan kivételt tettek a Nyugat-Afrikában folytatott békés Campagne tekintetében, de ha Brazzaur személyes befolyása megvalósította is eddig a modern gyarmatosítás eszméjét,ki kezeskedik arról, hogy egy lázadás vagy támadás nem fog valamikor arra kényszeríteni, hogy megvédjük ezt az új államot és akkor ugyanazon helyzetben leszünk, mint most Tonkingban. Olyan nemzet, milyen a mienk, csak akkor hagyhat fel a gyarmatpolitikával, ha nincsenek gyarmatai,azaz ha lemond azon gyarmatokról is, amelyekkel már bír. Kell-e sajnálnia azt, hogy vannak gyarmatai, sőt kell-e azon bánkódnia, ha az események folyása még több gyarmatot csatol az eddigiekhez ? Jules Ferry úr nem gondol erre, s hogy véleményét indokolja, kifejtette a kamarában mindezen előnyöket, melyeket a mindenféle szélességi fok alatt meghódított vidékek biztosítanak iparunknak, kereskedelmünknek, tőkéinknek, mindannak, amik ma a