Nemzet, 1885. szeptember (4. évfolyam, 1076-1105. szám)
1885-09-06 / 1081. szám
nál, mint a munkásoknál. Ezáltal sok szerencsétlen cégnek lenne eleje véve. Dr. Révész Gyula egyöntetű egészségügyi statistia összeállítását indítványozza; szerinte ezt legjobban vasúti közegek eszközölhetik. Szólottak még dr. Fekete Samu, dr. Déry József és dr. Herrmann Sámuel. Ezután az elnök a szakosztály ülését bezárja s kéri a tagokat, hogy a szakosztály ülésével véget érő congressus bezárására maradjanak együtt. A congressust dr. Markusovszky Lajos a következő beszéddel zárta be: »Mélyen tisztelt congressus! Mielőtt az országos orvosi és közegészségügyi congressust, mint annak elnöke, befejezettnek nyilvánítanám, sajnálatomnak kell kifejezést adnom a felett, hogy egyik társelnökünk, Radó Kálmán úr ő méltósága, Vas megye főispánja családjában előfordult betegség miatt volt kénytelen eltávozni körünkből. A congressus működése, egyéni meggyőződésem szerint, ama feladatnak, amelyre általunk egybehivatott, teljesen megfelelt. Meg vagyok győződve a magam részéről, hogy az előadások, melyek tartottak, az enunciatiok, melyek történtek, érdeket fognak gerjeszteni azon ügy iránt, melynek érdekében összejöttek. (Helyeslés!) Azt hiszem, a congressus azon berendezése által, melynél fogva abban orvosok és nem orvosok vettek részt, közelebb hozta az elemeket egymáshoz, melyek hivatva vannak az egészségügyet előbbre vinni. Azt hiszem végre, hogy azon egylet által, melynek megalkotását a congressus tegnap elhatározta s a mely hivatva van a mozgalmat, mely itt megindittatott tovább fejleszteni, — ezen egylet megalkotása által olyan szervezetet sikerült létesítenünk, mely az itt kibontott zászlót el nem hagyja (Éljenzés.) Ezeknek kijelentése után bátran mondhatom azt is t. congressus, hogy azon szellem, melylyel a a tárgyak megvitattattak, tárgyilagos volt és megfelelt a magasztos czélnak s azon iránynak, melyet mi a természetet vizsgálók mivelni szoktunk és megfelelt a hazafiságnak, mellyel a közegészség ügyét szivünkön viseljük. (Helyeslés.) T. congressus! Ezek után kedves kötelességem mindazoknak, a kik a congressust jó akaratukkal támogatni szívesek voltak köszönetet mondani, igy mindenekelőtt József főherczeg ő fenségének (Éljen.) aki kegyes volt a congressus ama tagjait, kik a szép Margitszigetre rándultak, vendégszeretően fogadni; köszönetet mondani az országos kiállítás tekintetes igazgatóságának s a többi uraknak, kik a kirándulókat telepeiken fogadták; köszönetét Budapest főváros tiszti főorvosának, ki az urakat kalauzolni szives volt és a kirándulásokat vezette. De mindenekfelett köszönetet kell mondanom azon előadó uraknak, orvosoknak és nem orvosoknak, akik tudományos, szakavatott értekezésük által ezen congressusnak úgy tudományos mint gyakorlati értéket adtak. (Éljenzés.) Köszönetet mondok végül mindazoknak, akik részvétük, megjelenésük által ezen congressus tanácskozásaihoz hozzájárultak s nem kevesebb köszönetém nyilvánítom a sajtónak, mely ügyünket felkarolta és reményiem ezentúl is pártolni fogja. (Éljen a sajtó.) Egy alkalommal azt találtam mondani, hogy a cholera legnagyobb jótevője volt az emberiségnek. Akik hallották, igen meghökkentek kijelentésemen. De részemről a magyarázat kéznél volt, mert rámutathattam, hogy a cholera ébresztette a nemzeteket arra, hogy jó eleve védekezzenek vele szemben és tegyék meg mindazt, ami a cholera terjedése s pusztításának elejét vegye. S hogy e figyelmeztetésre szükség volt, bizonyítják a múlt idők. A himlő, typhus, diphtheritis, amelylyel az emberek nem gondoltak, meghonosultak. Reméljük azonban, hogy ezentúl nem többé a halottak néma szózata, hanem a haza gondos polgárainak a közegészségügy terén való előremunkálása fog gondoskodni arról, hogy egészségesek legyünk.« Szavait hosszas éljenzés követte, melynek elcsendesedése után Ráth Károly főpolgármester, a congressus társelnöke kért szót és a következkező beszéddel vett búcsút a congressus tagjaitól: »Tisztelt uraim ! Midőn az orsz. orvosi és közegészségügyi congressus nagy fontosságú és nagyérdekű tanácskozásait és tárgyalásait ezen zárt ülésben befejezzük, engedjék meg, hogy Budapest fővárosa nevében én is néhány rövid búcsú szót mondhassak. A főváros közönsége és törvényhatósága a legőszintébb és hazafias lelkesedéssel fogadta és üdvözölte a m. t. congressust és örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy kifejezést adjon a tudomány iránt érzett igaz hódolatának egyrészt, másrészt azon őszinte tiszteletnek, amelylyel azon férfiak iránt viseltetik, akiknek a közegészségügy érdekében kifejtett működése és közhasznú szellemi munkálkodása az egész hazára üdvöt hozólag hat ki. Azon nemzetnek, uraim, mely a tudomány oly kitűnő bajnokait bírja, amely annyi jeles szakférfiút ismer, kik az igaz hazafiságot a tudománynyal párosulva terjesztik, kétségtelen, van jövendője, és önök megmutatták, uraim, és meg fogják mutatni, hogy páratlan szorgalmuk, hazafias, komoly kitartásuk által, amelyek mind hatalmas tényezők a tudomány terén —, általában, de különösen a közegészségügy terén nagy eredményeket lehet elérni. Fogadják Budapest törvényhatósága és közönsége nevében köszönetem kifejezését azon szíves intézkedésükért, hogy ezen congressust a kiállítás színhelyén, Magyarország fővárosában méltóztattak megtartani. Fogadják a magam és tagtársaim nevében társelnöki megválasztásunkért szíves köszönetünket. Most pedig midőn a congressus befejeztével Budapest főváros nevében búcsút mondok, legyenek meggyőződve, hogy a főváros közönsége és törvényhatósága mindenkor élénk figyelemmel fogja kisérni a haza javára, az emberiség boldogítására irányzott működésüket és örömmel üdvözlendi a napot, melyen Önöket hasonló czélből kebelében lesz szerencsés újra üdvözölhetni.« Beszédét éljenzés és taps követte. Mielőtt azonban a congressus föloszlott volna, dr. Szigethy József a tagok nevében köszönetet mondott a congressus létesítőinek és vezetőinek : dr. Markusovszky Lajosnak, dr. Fodor Józsefnek, Müller Kálmánnak és mindazoknak, kik a congressus munkálataiban fáradhatatlan tevékenységükkel és ügybuzgalmukkal részt vettek. Erre a congressus folytonos éljenzés között este 11i7 órakor föloszlott. ~~ HÍREK. — Lechner Ágost rector beszéde. A turóczszentmártoni Národnie Noviny »Józan szavak« czim alatt ismerteti Lechnernek, rector magnificusnak az egyetemi év megnyitó ünnepélyén tartott beszédét s kiemelvén belőle a nemzetiségi kérdésre vonatkozó nehány passust, dicséri a rectornak józan gondolkodását. — Lechner min. tanácsos szegedi díszpolgársága. Szeged város küldöttsége ma délben nyújtotta át Lechner Lajos miniszteri tanácsosnak sugárúti lakásán a díszpolgári oklevelet. A küldöttséget Szabados János helyettes polgármester vezette, ki hangulatteljes beszédben adta át a díszoklevelet Lechnernek. Lechner Lajos meghatva fogadta a díszpolgári oklevelet s biztosította a küldöttséget, hogy már ez oklevél előtt is 5 és fél éves szegedi működése őt szegedi polgárrá minősíték. Délben 1 órakor Buschernál Lechner megvendégelte a szegedi küldöttséget, amelyen kívüle részt vettek még dr. Országh Sándor orsz. képviselő, Lechner Lajos ifjúkori barátja és Lechner Ágoston egyetemi rector, az ünnepeltnek öcscse. — Marosvásárhelyt! rég ideje nagy szükségét érzik egy irodalmi színvonalon álló és tisztességes hirlap alapításának. E tárgyban, mint levelezőnk írja, több értekezlet is volt s a közvélemény Nemes Ödön jeles tehetségű tanárt és írót, a szabadelvű párt hívét óhajtotta a lap élére megnyerni, a ki »Erdélyi Híradó« czimű lapjával a próbát éveken át derekasan megállotta. Most megnyerték szerkesztőnek az uj laphoz, mely »Maros-Torda« czimmel, folyó év október 3-án indul meg, hetenkint társadalmi, közgazdasági, szépirodalmi és vegyes tartalommal. Az időjárásról a következő hivatalos heti jelentése a budapesti központi időjelző állomásnak. Európában, a közelebb múlt héten a continens délnyugati partjai felől az atlanti tengerről, a hét elején egy erélyes depressio, utána pedig a hét közepe táján egy nagy légnyomás vonult közép Európán keresztül kelet és délkelet felé. Ezért volt a continens közép nagy részében, nyugatkeleti irányban az idő a hét első felében esőkkel, helyenként zivataros záporokkal változó, a hét utó felében ellenben többnyire csendesebb, szárazabb lett. A hőmérséklet, kevés hullámzás mellett átalában hűvös maradt. A szelek az Adriánál és a déli Alpeseknél voltak egy ízben viharosak. Hazánkban előbb depressió, utóbb nagy légnyomás alatt; eleinte délies, később északnyugatias délkeletiessel vegyes szelek mellett, az idő elébb gyakori esőkkel, több helyen zivataros záporokkal változó, szelesebb és melegebb volt s reá csendesebb, szárazabb és hűvösebbre fordult Az időjárási tényezők jelen állásában a jövő hétre ennek első napjaiban esőkkel változó, szelesebb és melegebb időt várhatni, mely után csendesebb, szárazabb és éjjel hűvösebb lesz. Az iskolatakarékpénztárak statistikai kimutatásának összeállítása czéljából Weisz B. F. újra felkéri a takarékpénztárakat kezelő tanítókat, hogy jelentéseiket a múlt évi eredményről küldjék be, mit eddigelé még csak 328-an cselekedtek. A képviselőházban már befejezték a rendes szünidei javításokat. A csarnok tetőzetét, valamint az ülésteremnek az erkélyig érő részét egészen kinyitották. A ház belseje így kellemes, üde benyomást tesz. Az első ülést e hó 26-án tartják. — Az egyetemről. Folyó hó 8 án d. e. 10 órakor az egyetemi templomban ünnepélyes »Veni Sancte«, és ennek befejeztével az egyetem dísztermében a folyó tanévet megnyitó ünnepély fog megtartatni, mely alkalommal a megnyitó beszédet ezúttal a jog és államtudományi kar dékánja dr. Antal Gyula mondja. — Orient-Express-vonat. Május 3-a óta Budapest és Bécs között, illetve Párizsig naponta közlekednek a kiváló kényelemmel berendezett keleti expresvonatok. Utczáink sarkain mindenütt ott találjuk a nemzeti szinű falragaszokat, s látjuk is, hogy sokan megállanak ezek előtt. De sem e feltűnő falragaszoknak, sem az ismételt hirdetéseknek nincsen foganatja, mert ezt a vonatot nem veszi igénybe az utazó közönség. És mert nem ? úgy hisszük, csak azért, mert általában az a nézet forog fenn, hogy, aki e vonattal megy Bécsbe, vagy onnan vissza Budapestre, többet kénytelen fizetni, mint a közönséges futárvonatoknál. Pedig az nem áll. E soroknak az a czélja, hogy az utazó közönséget figyelmessé tegyék, miszerint a naponta Budapestről, 11 órakor délelőtt induló és már 3 óra 30 perczkor Bécsbe érkező vonatnál, úgyszintén a Bécsből 11 óra 20 perczkor este induló és Budapestre 5 óra 37 perczkor reggel érkező vonatnál a menetdíj ugyanaz mint a futárvonatoknál, eltekintve attól a kényelemtől, melyet a keleti express-vonat használatánál nappal és éjjel való utazáskor élvezhetni. Ajánljuk ezen az osztrák magyar államvasút indóházából közlekedő vonatot az utazó közönség figyelmébe. — Múzeumi statistica. A nemzeti múzeum egyes tárait a lefolyt augustus hóban rendkívül nagy számban látogatták. Legnagyobb volt az érdeklődés a képtár iránt, melynek e hóban 40884 látogatója volt. A régiségtárt 15093 s a természet- és népismetárt 29602 személy nézte meg. A könyvtári olvasóterem e hóban a nagy közönség előtt zárva volt s 58 szaktudós bent a könyvtárban 83 kéziratot, 97 nyomtatványt és 1475 oklevelet használt. Az összes látogatók száma 85.637 volt. — Boszniai rablótörténet. Serajevóból következő kalandos történetet írják egy bécsi lapnak: Pár nap előtt több lap azon hitt közré, hogy Nikolics Milán hírhedt bosnyák rabló vezért, kinek fejére 800 aranyat tűztek ki, agyonlőtték. A derék lövő gyanánt a bosnyák traincsapatok egyik szökevénye, valami Zavics jelentkezett, Nikolics banditatársa, aki azt állítá, hogy csak azért szökött meg a katonaságtól s lett Nikolics társa, hogy a rablóvezért ártalmatlanná tegye s a kitűzött dijat elnyerje. Máskép lehetetlen lett volna a rablót megölnie. El is hozta a rabló fejét bizonyságul. Vallomása folytán, s tekintettel nagy érdemeire, kíméletesen bántak vele, s végre szabadlábra helyezték. A 800 aranyat már-már kiutalványozták neki, mikor Zavics hirtelen eltűnt. Tuzlában és környékén az a hír van elterjedve, hogy a Zavics által bemutatott fej nem Nikolicsé, a rablóvezér még életben van, s Zavicsot azért küldé a táborba, hogy a maga fejére kitűzött 800 aranyat megkaparithassa. Zavics valószínűleg félni kezdett, hogy turpissága kiderül, s akkor izgalom nélkül felkötik, azért tehát elszökött, a nélkül, hogy megvárta volna a 800 arany kifizetését. — öngyilkosság. Brassóban f. hó 3-án délután 3 órakor Knder Ferencz szász vászonkereskedő saját lakásán revolverrel agyonlőtte magát. A szerencsétlen férfit csak röviddel ezelőtt hozták haza a tébolydából s igen valószínű, hogy ezen tettét gyógyíthatatlan elmebajban követte el. — Egy emeleti folyosó lezuhanása. Ma délután a 46 órakor a Rombach utcza 14. számú ház második emeletén körülfutó udvari nyílt folyosó két nagy koczkaköve, épen midőn egy a házban szolgáló fiatal cselédleány ott elhaladt, hirtelen kivált s az első emeleti folyosót átszakitva a leánynyal együtt az udvarra zuhant alá. A leány olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy mire a Rókuskórházba szállították, meghalt. Az aláhulló kő egy darabja az udvaron álló házmester kis leányát is oly súlyosan megsértette, hogy a Rókuskórházba kellett vinni. E ház ellen, mely Frauser Mária tulajdona, egymás után érkeztek a panaszok a kerületi elöljárósághoz és mérnöki hivatalhoz, mert falai repedezettek s a folyosók oly lazán függnek össze, hogy erősebb lépésre már régebben inogtak. Több helyütt a kőlapokat vassínekkel foltozgatták össze. A mai esetnek közvetlen oka a délutáni heves záporeső volt, mely a folyosó kő táblái és a fal között levő vakolatot annyira meglazította, hogy az erőtlen vasrostély nem volt képes a nehéz márványtáblákat fenntartan. A zuhanás zajára jajveszékelve rohantak ki a lakók lakásaikból; azt hitték, hogy — amitől régen félnek, — a ház dűl össze. Mikor a szerencsétlenség színhelyére rohantak, két szerencsétlen áldozat feküdt a márványtörmelék alatt eszmélet nélküli állapotban. Az egyik Sztara Mária 17 éves cseléd, ki Schubert János késművesnél szolgált és épen a lezuhant kőlapon állott. Külső sérülést nem találtak rajta, de annál súlyosabb belső sérüléseket szenvedhetett, mert orrából, szájából patakként ömlött a vér. A másik áldozat Winkler János házmesternek 7 éves leánykája, kit éppen a zuhanás pillanatában ütött le egy nagy márványdarab, mely bal lábát összezúzta ; ezenkívül fején is véres sebet ejtett. A szerencsétleneket dr. Glück Ignácz törvényszéki orvos vette kezelés alá s a Rókuskórházba szállíttatta, ahol Sztara Mária, az eset után 14 óra múlva meghalt. Eközben megjelent a helyszínen Szente Pál rendőrtisztviselő és Dupriz Hugó polgári biztos, kik a házat elzárták, a másodemeleti Schubert János által lakott 14. számú és az első emeleti 10. sz. lakást, melyben az Ehrenwald család lakik, azonnal kiürítették. Az első emeleten egy 2 négyszögméternyi márványlap most olyan helyzetben van, hogy minden pillanatban várják lezuhanását s emiatt a lakások és az udvar egy része megközelithetetlenek. Fél hét órakor megjelent a helyszínen Pekáry József rendőrtanácsos a vizsgálóbíróval, később pedig a mérnöki hivatal küldöttei, kik azonnal intézkedtek a további szerencsétlenség megakadályozása iránt. — Fővárosi krónika. Öngyilkosság. Tegnap délután, 2 órakor az óbudai Dunaág egyik füzesében egy ismeretlen 60—65 évesnek látszó férfit találtak fölakasztva egy fűzfa ágán, oly helyzetben, hogy lábai a Duna vizébe értek — Elgázolás. Tárnoky András tizennégy éve* lakatos inast,a király-utczában a 824. sz. egyfogatú bérkocsi elgázolta A fiú fején, bal oldalán és bal lábán szenvedett súlyos sérüléseket. A Rendőrség és az elöljáróságok. Az új ipartörvény alapján alkotott bérkocsi- hordár- és társaskocsi- szabályrendeletek a rendőrhatóságokra ruházzák a büntető hatalom jogát. Ennek daczára a rendőrkapitányságok, hivatkozva a 1884. évi XVII. t. sz. 156 §-ára, az elöljáróságokhoz, mint iparhatóságokhoz szokták áttenni a hozzájuk érkező panaszokat. Miután azonban a hordárok, bérkocsisok és omnibusosok által a tarifa ellen elkövetett kihágások megtorlása eddig is a rendőrség, feladata volt s az elöjárósági ö rszegek ez ügyekben járatlanok mint a kellő idővel rendelkeznek, ezen panaszok áttétele által származó kellemetlenségek csakis a közönségre háramlanak Ezen állapotok javítása iránt a rendőrség részéről történt is már felterjesztés a szakminiszterhez s legközelebb várhatónak annak döntő határozatra. Kőbányai sertésüzlet. A sertéskereskedelmi csarnok jelentése. — szeptember 5. Az üzlet változatlan. — Magyar, urasági, öreg, nehéz 45.-----46.—, fiatal nehéz 48.------48.50, közép 48.-----48.50, könnyű —.------49.—. Erdélyi nehéz 45.-46.— közép 47.-----47.50, könnyű 47.------48. — . Romániai és bakonyi nehéz —.--------.—, átmeneti közép —.---------.—, átmeneti, könnyű —.--------.— átmeneti, eredeti nehéz —.------.— átmeneti, közép--------átmeneti. Szerbiai nehéz 46 50—47.— átmeneti, közép 47.----48.— átmeneti, könnyű 47.------48.— átmeneti. Hízó 1 éves élősúlyban 4'/o levonással —.--------.—, 2 éves —.--------.—, öreg —.——.—. Makkos sertés élősúlyban (4 száz. levonással) —.-----.—. — Az árak hizlalt sertéseknél páronkint 40 kgr. és 4 száz. levonással kilogrammonkint értendők. Romániai és szerbiai sertéseknél, melyek mint átmenetiek adatnak el, vevőknek páronkint 3 aranyforint, vám fejében megtéríttetik. Szeptember 5. de hamar megbarátkozott az ostoba Moulinetval, meg a gyűlölt Blignyvel, hogy olyan elvárhatatlan tőlük. A bécsi Préfont báró, vidámságával, szeretetreméltóságával betöltötte a színpadot, az egész nézőteret: tele volt a színház Baumeisterrel. Az a néző, aki a Gymnase Lagrange-ot, vagy a szegény Hetényit látta, el sem gondolja, mivé lehet felfújni ezt a másodrendű szerepet. Ha Baumeister a színpadon volt, a néző nem látot rajta kívül senkit s édes-keveset törődött Claire-rel, hogy annál jobban boszankodjék, amikor az, rokonszenvéért egész komolyan kezd versengeni a boldogtalan humorossal. Tyrolt, aki Moulinet-t játszotta, szintén magához tudta ragadni a színpadi hierarchiát, s meg is tartotta azt két vagy három jeleneten át. Jelentette, hogy ő is létezik, s módot nyújtott a nézőnek töprenkedni azon, hogy ugyan miért hívták meg ezt az embert a Claire lakodalmára, hacsak azért nem, hogy segítsen kitölteni a második felvonást. Landrol, a párisi Moulinet, aki első rangú színész és e szerepben is finomabb volt, mint a különben igen derék Újházi, megelégedett azzal, hogy correct legyen s a háttérben maradt; az igaz, hogy minden szabatossága elenyészik Tyrolt egyetlen ötlete mellett. A Tyrolt Moulinetja olyannyira él, hogy ismerni véljük, csakhogy az, amit játszik, nincs az Ohnet darabjában. Bécsben Bligny herczeg sem igyekezett úgy úgy eltörpülni az ideális humoros mellett, mint Romain a »Gymnase«-ban. Devrient sok virtuóz fogást engedett meg magának, melyeket valószínűleg Mitterwurzertől lesett el, s melyekről Romain igen érthető szerénységgel lemondott. Hanem a szabóik annál inkább versenyeztek. A Devrient mellényét és »pet-en-l’air«-jét az Ebensteinek legutolsó sarja is büszkén emlegetheti, de azt is meg kell adni, hogy a Romain pantalonja egy hősköltemény a pantalonok között. Ha ez a Bligny egyébként is olyan előkelő volna! A párisi előadás fölényét a bécsivel szemben, legélénkebben Maivan k. a,, Athénai's személyesítője, éreztette. Nem akart sokat, mint Mitterwurzerné assszony, akinek különben igen kevés sikerült, hanem ha nem »ragyogott másod rangban«, az onnan volt, hogy megállta helyét az »első rangban« is. A Clairerel való összezördülést nem tette oly hatalmassá, mint Helvey Laura asszony tudja tenni, irigységében nem volt semmi daemoni, hanem épen azért természetesebb is tudott maradni. A »Gymnase« hercegnője elveszett a jelentéktelenségben, s Beaulieuve a Burg színpadján sem tudott aristocraticus helyet szerezni magának. Mennyire mások lennének Madame Grivot is, Frau Schönfeld is, ha csak egyetlen leckét kaphatnának Prielle Cornélia asszonytól! De nem szólok a nemzeti színház »Vasgyáros«áról: önök már jóformán egész más előadásban látják, mint amilyenre én emlékezem. Ez a darab, Bécset kivéve, mindenütt tovább tudott léfekzeni, mint az előadók legnagyobb része. A »Gymnase« első szereposztásából sem maradt más hírmondónak, mint a két főszereplő: Jane Hadvng és Damala. Damalan meg is látszik, hogy már rég beleélte magát a humor üzletébe. Ez már nem is színész, hanem egy rendszerető, pontos bourgeois, aki úgy megszokta a minden esti boldogtalankodást, mint a mindennapi ideát. Lehetetlen föltenni, hogy még egy ember találkozzék, aki oly diséret módon viselje szerencsétlenségét, mint Derblay-Damala. De annyival közelebb is jár a földhöz, mint Sonnenthal, aki oly rettentően forgatja a vasgyár nagy kalapácsát, mintha maga Vulkán volna, az alvilág jobbű humorosa. Derblay, minél erősebben fújtat, annál nevetségesebb. Damalának nincs egyetlen olyan felkiáltása sem, mint amilyen a Sonnenthalé, mikor Schratt- Claire a vagyonát kínálja neki, hanem az ő Derblayje legalább jó nevelésű embernek látszik, ha nincs is egyéb érdeme. Jane Hadingen már nem oly könnyű észrevenni a háromszáz és néhány előadást, mint örökös ellenjátékosán. Nem képzelhető, hogy az első előadáson is több tűzzel és odaadással játszhatott volna, mint most, mikor a harmadik campagnet kezdte. Az ő Claireje, meg a bécsi Claire között is meg van az a különbség, mely a két előadás között átalában észrevehető , csakhogy ami ezt a női főszerepet illeti, megfordítva áll a dolog. A Schratt asszony játéka inkább a párisi előadás színvonalán áll; a Jane Hading játékmodora jobban beillenék a Burgban látható környezetbe. Ha lehet így mondani: játékuk dapásonya más, mint környezetüké; a Schratt asszonyé alacsonyabb, a Jane Hadingé magasabb, mint társaiké. A bécsi Claire a finomabb, a párisi a szenvedélyesebb. Schratt asszony is jellemezni igyekezett, mint a többi bécsi színész, hanem mivel Claire-ben valóságos jellem nincs, és ez a levegőből épült alak eltűr mindenféle magyarázatot, Schratt a Claire romanesque oldalában látta a keresett jellem fővonását, míg Hadvig szenvedélyes temperamentumot igyekezett bele lehelni. Schratt büszkébb volt, előkelőbb, az az ismeretes regényes lány, aki mint Ohnet mondja hősnőiről : »bensejében forrong.« Hadvig nem erőködött azon, hogy akármit is bensejébe fojtson. Kitört mindig, a mikor csak lehetett. Schratt megnyerőbb tudott lenni a darab első felében, Hadvng megragadóbb volt e dráma csúcspontján. A Hadvng hangja reszket a haragtól, mikor kezét Derblaynek kínálja; lehetetlen megérteni a nézőnek, hogy lehet az a szerencsétlen humoros Oszip olyan mértéktelenül elragadtatva A Schratt Claireje jobb nevelést kapott, látszik rajta, hogy úri nő; igyekszik legyőzni izgatottságát s uralkodik magán, legalább annyira, hogy nem tesz mindent nyilvánvalóvá a szerencsétlen Derblay előtt. Mikor Athénais elmondja Claire-nek, hogy Blignyhez megy feleségül, Hadvig megrázkódik egész testében, mint akit villanyütés járt át, s ráhajol Athénaisre, mint ha megakarná tajtani. Schratt ebben a jelenetben is sokkal tartózkodóbb, csak a keble zihálásán s tekintetén venni észre, hogy Athenais szavai megtették hatásukat. A Présontnéval való jelenetben a bécsi Claire kétségbeesése sokkal lányosabb, mint Hadvigé. Emezé viszont sokkal elementárisabb. Kitörésében van valami tigris-szerű; a poéták új-tigrisét értem, amely párját siratja. (Mert őszintén szólva, a tigrisek e drámai játékát ritkán látni az állatkertben.) Akkor, midőn Claire Athénaïst kiutasítja, Schratt méltóságosabb; Hading csupa tűz, gyönyörű vörös haja szinte lángol, kipirult arcza körül. Általában Schratt jobban beosztja erejét, mint Hading, aki mindig pazarolja azt; igaz, hogy Hadingnek mégis több marad akkorra is, amikor csakugyan kell. Nagyon érdekes színésznő ez, s teljesen értem Koning-t, a »Gymnase« igazgatóját, aki, csakhogy megtartsa színházának, elvette feleségül. Különben is, Koning nagyon élelmes igazgató. Mindig elsőnek érkezik akkor is, ha magát a mélyen tisztelt publikumot kell megfogni. A színházak új saisonját is ő kezdte meg elsőben ; az Odéon, melynek végzete az, hogy mindenben második legyen, csak holnap nyitja meg kapuit Rotrou egy régi tragédiájával (»Venceslas«), melyben a conservatoriumból frissen szerzett színi csemeték fogják magukat bemutatni. Szeptember elején nyílik meg a színházak nagy tömege, hogy ismét legyen miről beszélni a tengerpartról érkezőknek. Mert az elmúlt héten, ama javíthatatlanokat kivéve, akiket csak a spanyol német viszály s Pain eltűnése érdekel, nem lehetett másról beszélni, mint gyilkosságról, s legkülönösebben a »villemomblei rejtély«-ről. Mennyi dolga lesz most egyszerre a párisi hóhérnak! Mintha a cholera nem győzné az aratást. De ha nem is volt miről beszélni, annál többet lehetett suttogni. Bajos elmagyarázni, mi adta rá az okot; a tárgy nem olyan, hogy szívesen emlegethetném a »Nemzet« nőolvasói előtt. De ha ha krónikás akarok maradni, nem hallgathatom el egészen. Először is, mert Páris életére nagyon jellemzetes, másodszor, mert annyira foglalkoztatott mindenkit, hogy nem kisebb embereket, mint Dumas fils, belekevertek a disputába. Egy Gérard nevű orvos, akit — hogy Boudelaire-rel szóljak — űzött a vágy: újat találni az ismeretlen mélyén, — emlékiratot nyújt be az »Académie des sciences«-hez, amely emlékiratban azt kívánja, hogy az academia vizsgálja meg az ő tudományos fölfedezését, s állítson ki bizonyítványt annak roppant fontossága mellett. Hogy írjam körül ezt a fölfedezést ? Önök olvasták, hogy Németországban egylet alakult, a »Fehér kereszt« lovagjai czím alatt; az egylet tagjai többek közt azt is megfogadták, hogy különös tiszteletben fogják tartani a gyöngébb nemet. Nos, ez a vállalkozó orvos megnyugtatja az aggódókat, hogy az emberiség akkor sem fog kipusztulni, ha az egész világ belép ebbe a bolond egyletbe. Mint Spallanzani mester, aki ismeretes a Hoffmann »Sandmann«-jából, vagy még inkább az Offenbach operájából. Olympiákat akar életre kelteni, azzal a különbséggel, hogy ezek az Olympiák nem volnának automaták, hanem húsból és vérből való emberek. Nem érti, kisasszony ? Annál jobb mindkettőnkre nézve. Az »Academie des sciences« elutasította magától ezt az emlékiratot, mint erkölcstelent. Bár ne tette volna. A nagy bűbájos, méltó felindulásában a nyilvánosságra apellált. Emlegeti Fultont, meg a többi kigúnyolt genie-t, éppen, mint az eszelős Desroncerets (az Augier hatalmas »Guérin mester«-ében), s mint mindenki, aki a feltalálás mániájában szenved. A nyilvánosság meg is teszi érte a magáét. Sok ember közt mindig akad védelmezője minden őrültségnek , hiszen bűnpör sincs, melyben a vádlottnak egy pár lelkes védője ne akadjon. Olyan természetesnek tűnik fel pártjára állni annak a magára hagyott embernek szemben a sokasággal, mely sok lelkes meggyőződés szerint mindig együgyű. Akadt hát a meg nem született gyermekeknek is. Lehetséges-e ? — ezen a kérdésen hamar túl voltak , hanem a társadalmi szempont, a ruganyos morális fogalmak, ezek adtak anyagot a suttogásra eleget. Ponsard egy sora jut eszembe: »Ce serait monstrueux, si ce n’était risible.« A Gérard »fölfedezése« természetesen bőséges alkalmat ad az életfaragásra is. A doktoroknak van mit hallani. Nem sokat törődnek vele, hozzászoktak már. Bizonyára könnyebben veszik, mint a két tengerészeti orvos, akit egyenesen kötelességmulasztással, közvetve pedig azzal vádolnak, hogy a nagy Courbet tengernagyot segítség nélkül hagyták betegségében, kicsinyes hiúságból. Francziaországot nem érheti csapás, aminek vigasztalására ne találjanak egy pár bűnbakot. Az igaz, hogy keményebb veszteség nem igen érhette ezt a nagy hibáiért nagyon bűnhődő nemzetet, mint annak a férfiúnak elvesztése, akinek temetési szertartását ma ünnepelték a Hôtel des Invalides-ban. Sem az idő, sem az intézők rendelkezései nem voltak olyanok, amelyek megengedték volna, hogy a gyászünnep a nagy halotthoz méltó legyen. Esett, de az nem akadályozta a nagy tömeget, hogy teljesen betöltse az Esplanadest; az udvar el volt zárva előlük. Oda csak a meghívottak hatolhattak be, s azok számára is szűk volt a máskor oly tágas udvar. A kápolnában csak a hivatalos személyeknek jutott hely; a »Bayard« tengerészei az udvarban várták meg, míg odabent elmondják a gyászmisét hajdani parancsnokukért. Délben huszonegy ágyulövés jelezte a szertartás kezdetét; körülbelül egy óra múltán a holttestet körülvitték a »cour d’honneur«-ben. Gyászmenet volt, nem látványosság, így illet ahhoz a katonához, a ki nem ismerte a hiúságot csak a kötelességet, a ki sohasem mondott nagy szavakat, hanem híressé tette a föld amazugait, ahova küldetése vezette. Ha a hősök árnyékai, ott a falfestményeken megelevenedtek volna, bizonyára nem tagadják meg tisztelgő üdvözletüket kései utódjuk koporsója előtt. Két óra felé járt az idő, midőn a holttestet a Szent Lajos kápolnába visszavitték. Ott fogja bevárni, Francziaország maréchaljai közt a holnapot, midőn nyugalmát még egyszer megháborítják, hogy végre eljusson sírboltjába, családja elhalt tagjai közé. Még egy rövid út áll előtte Abbevilleig, s aztán övé a hosszú nyugalom, melyért oly sokáig kellett vándorolnia ! Mintha tengerész sorsa volna, hogy csak viszontagságok és bolyongás árán juthasson el hajó földjébe is. FLANEUR. Budapesti áru- és értéktőzsde. Szeptember 5. Gabonaüzlet. (Délutáni tő zsde.) A délután folyamán eladatott búza őszre 7.14—7.15 forinton, tavaszra 7.80—7.82 frton, tengeri május— júniusra 5.42—5.43 frton, zab ősze 6.14—6.16 írton, tavaszra 6.58—6.59 frton. Jegyezünk: Szokványbuza őszre 7.13 — 7.15 írton, szokványbuza tavaszra 7.80—7.82 forinton. Tengeri 1886. máj.—jun.-ra 5.42—5.44 forinton. Zab őszre 6.14—6.16 forinton. Zab tavaszra 6.58—6.60. — Káposztarepcze augusztus —szeptemberre 10.75— 11 írton. Értéküzlet. (Délutáni tőzsde.) A bágyadt hangulat, mely már a déli zárlatkor beállt, a délután folyamán tovább terjedt s átalános lett, úgy, hogy a magánforgalomban csökkenés mutatkozott s a délutáni tőzsdén a csökkenés még nagyobb fokú lett, külföldi bágyadt jegyzések következtében. Jegyezünk: Új aranyjáradék 99.05—98.971 /s. — Papirjáradék 92.35—92.25. Osztrák hitelintézeti bankrészvények 287.10—286. — Magyar hitelbankrészvények 287.25—2865/g. Leszámítoló bankrészvények 81.50. Osztrák-magyar államvasuti részvény 290.50. Jelzálogbank —... Közúti vasút A zárlat 5 órakor bágyadt maradt a nap legalacsonyabb árai mellett Nyílt tér. (E rovat alatt közlötteknek sem tartalma, sem alakjáért nem felelős a szerkesztőség). Az országos kiállítás állatorvosainak akik 7 vagyonból álló kiállítási tenyészmarhánkat gyanúsnak deklarálták és visszaküldették, mivel állítólag, két tehenet himlősnek találtak, ezennel kijelenteni és bebizonyítani kész vagyok, hogy leletük egészen hamis és téves volt. Amit ők Színházak. Budapest, vasárnap, 1885. szeptember 6-án . Nemzeti szinház. Bérletfolyam. Czifra nyomorúság. Szinmű 4 felv. Irta Csiky G. Személyek: Bálnai Gusztáv . Gyenes Bella, húga ... H. Lánczy I. Sodró Antal .... Tóth Zsófi, neje.......... Györgyné Eszter, rokona Helvey L. Csomna Bálint. . . Újházi Mádi Simon.... Vizvári Poprádi Endre.. Náday Tarczali Jenő . . Mihályfi Murok Márton.. Gabányi Mézesné.............. Vizváriné Hantos . . . Kőrösmezei Barna Blmokok Latabár Tóbiás, hivatalszolga Sántha Végrehajtó........ Bérczi Becslő .............. Halasi Pinczér.............. Faludi Kezdete 7 órakor. Holnap, hétfőn : bérletfolyamban: DENISE. Szinmű 4 felvonásban. Írta ifj. Dumas Sándor. Műsor : Kedd, Bozóti Márta ; bérleti. Szerda, Hamlet; bérletfolyam. Csütörtök, A vasgyáros ; bérli. Péntek, A fösvény. Dandin György ; bérletfolyam. Szombat, Fromont és Risler ; bérletfolyam. Vasárnap, Antonius és Cleopatra ; 1-szer, bérletfolyam. Magy. kir. operaház. Bérletszünet. Bánk bán. Eredeti nagy opera 3 felvonásban. Zenéjét szerzette Erkel Ferencz. Személyek: II. Endre.......... Bignio Gertrud..........C. Saxlehner E. Ottó................... Pauli Bánk bán.......... Hajós Melinda............ Maleczkyné Petur bán.......... Key Biberach.......... Láng Solom mester .. Kiss D. Udvarmester. . . Szekeres Tiborcz............ Ódry Kezdete 7 órakor. Holnap, hétfőn , bérletfolyamban. Coppélia, a szvegszemű hölgy. Ballet 2 felvonásban. írták Nuitter és Saint Leon. Zenéjét szerzette Delibes Leo. Betanította Campilli Fr. balletmester. Ezzel: A rászedett kadi. Víg opera 1 felvonásban. Zenéjét írta Gluck K. Végül: Bécsi keringő. Ballet 3 képben. Szövegét írták Frappart Lajos és Gaul F. Zenéjét összeállította Bayer J. Betanította Campilli Fr. balletmester. Műsor : Kedd, István király ; bérleti. Csütörtök, Hunyadi László ; bf. Szombat, Troubadour; Oselio Gina k. a., bérletfolyam. Vasárnap, Hunyadi László; bérletszünet. Népszínház. Vadgalamb. Eredeti népszínmű dalokkal 3 felvonásban. Irta Gerő Károly. Zenéjét szerzette Szentirmai Elemér. Személyek : Galand Mihály Tamássy Imre, öcscse Vidor 11 US Őri Berta Boris asszony Pártényiné Bábi M. Csatai Zsófi Meskó Balázs Tóth Julis, leánya Sik G. Csurgó Bálint Füredi A boldogi jegyző Erődi Barcsa Muki Szilágyi Dicső Adalbert Szatmári Klári néni Aranyossíne Griffi Újvári Abris Szabó Gyanús Komáromi Csutka Matyi Eöry Ricza, pásztorleány Pálmai I. Kezdete fél 8 órakor. Holnap,hétfőn : Az ördög pirulái. Látványos bohóság, énekkel, tánczcal és zenével, 3 felvonásban és 15 képben. Műsor: Kedd, Az ördög pirulái. Szerda, és Csütörtök, ugyanez. Péntek, Gasparone. Szombat, Magdolna. Főváros: színkör, Budán a Krisztina-városban. KISNÉ HONTHI MARI ássa, vendégfelléptéval . Itt először : A I i d é rcz. Legújabb eredeti népszínmű 3 felv. írták Hevesy József és Hetényi Béla. Személyek : Balázs Beödy Juliska, leánya Kiesné H. M. Fondor Tamás Fenyéri Benczi, fia Rónaszéki Csurgói Gyuri Deák P. Abns gazda Makó Márta felesége Beödyné Borka vén leány Nagyné Miska gyerek Péterdi Jegyző Juhász Kezdete 7 órakor. Holnap, hétfőn, Stern Izsák a házaló zsidó Életkép 5 felvonásban. Főszerkesztő: TókcaA 2á£ór. Felelős szerkesztő: Nz"Isim,X©. himlőnek néztek, nem volt más, mint szemere* (szemecse) az egyik tehén tölgyén, a másiknál pedig bogárszúrás — okozta pörsenés. Mindkettő egészen áralmatlan dolognak van elismerve mindenütt. Sajnos, hogy ennyihány állatorvosnak volt túlbuzgósága s tévedése miatt a kiállításon való részvételtől elestem. 1056 Vaál, 1885. szept. 5-én. It am preslit Antal Dreher Antal vaáli és r. szentlászlói uradalmainak tiszttartója. Köszvényben szenvedőknek. Kwizda Ferencz János cs. kir. udvari szállító és kerületi orvos urnak Korneuburg. Tekintetes ur ! Az ok, mely jelen soraimnak önhöz intézésére készt, egyedül abban áll, hogy én, ki szolgálati időm óta régi, csaknem gyurgyithatatlan köszvény és csiszva bajommal kínlódtam, az ön kösZvény folyadékának használata által ezen régi bajomtól tökéletesen megszabadultam Deutschhrod, 1882. márcz. 14. Kiváló mély tisztelettel Zinny Antal nyugalmazott csász. kir. kerületi törvényszéki irodafőnök s a arany érdemkereszt tulajdonosa. 7. A beszerzési forrásokat illetőleg hivatkozunk lapunk mai számának „Kwizska-féle köszvényfolyadék“ czim alatt megjelent hirdetésére. 879