Nemzet, 1886. május (5. évfolyam, 1317-1347. szám)

1886-05-10 / 1326. szám

tek száma Magyarország területén évenként átlag 107 ezer; Ausztriában körülbelül ugyanannyi, tehát kerek számban 200.000. Itt még kénytelen vagyok tekintetbe venni,­­ minthogy ezeknek hadi fáradal­makra való alkalmatossága nincs megvizsgálva, hogy ezeknek hány százaléka válik be. S minthogy a ta­pasztalat szerint az ujonczozás alkalmával, — fájda­lom ! — csak 19°/0 válik be, úgy kötve hiszem, hogy ezekből több válnék be 30—35°/0-nál. De tegyük fel, hogy 50 százalék válik be — a­mennyi pedig nem lesz — akkor is Magyarország területéről 50,000, Ausztria területéről 50,000, összesen tehát 100,000 embert nyerünk. Ha tehát az előbb említett categoriát, melyet 60,000-re tettem, és a most említett categoriát veszem, mely még csak kioktatandó, legjobb esetben 200 és egynéhány ezer embert nyerhetnénk. *■ Minthogy pedig Németország egy győzedelmes háborúban és azon feltételek mellett a­melyeket bátor voltam az imént említeni, 200.000 emberen felül szállított be póttartalékot Francziaországba csakis a megritkult sereg sorainak pótlására, e szám reánk nézve egyáltalában elegendőnek nem te­kinthető. Másként tehát nem lehetett segíteni és még hogy ha mindjárt ez után póttartalékról gondoskod­tunk volna is, még­is kénytelen lettem volna e tör­vényjavaslatot előterjeszteni. Én tehát kérem a t. házat, méltóztassék ezen indokolásom alapján a 3. §-t változatlanul elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Szemnecz Emil módosítványt nyújt be, hogy »osztályok« helyett tétessék mindenütt »készültség.« Fejérváry Géza báró egyszerűen hivatkozik arra, hogy a »készültség« egészen mást jelent, mint az »osztály«, azért egyiket a másikkal helyettesíteni nem lehet. Az ülés további folyamáról reggeli lapunkban tudósítunk. A főrendiház ülése május 10-én. Az ülés kezdete 1/a 12 órakor. Elnök: Sennyey Pál br. országbíró. Jegyzők: Gyulai Pál, Nyáry Jenő br. és Cziráky Béla gr. A kormány részéről jelen vannak Tisza Kál­mán miniszterelnök, Orczy Béla dr. Elnök az ülést megnyitván bejelenti, hogy ő fel­sége szentesítette az 1883. 43. t. czikk (a pénzügyi közigazgatási bíróságokról) némely határozatainak módosításáról szóló törvényjavaslatot. Tudomásul szolgál. A képviselőház elnökétől a következő törvény­­javaslatok érkeztek : »A köztörvényhatóságokról» A községekről«, »A közigazgatási tisztviselők, a se­géd és kezelő személyzet tagjai elleni fegyelmi eljá­rásról«, »A budapesti magyar kir. államrendőrség részére Budapesten építendő laktanyáról« — a három első javaslatot a közjogi és törvénykezési, a negyedik javaslatot pedig a pénzügyi bizottságokhoz utasította ez utóbbi törvényjavaslatra vonatkozólag a bizottság jelentése elkészült. A gazdasági bizottság beter­jesztette if. Vándory Gusztáv gyorsirodai turnusvezető fi­etésének felemelésére vonatkozó jelentését. A pénzügyminiszter megküldötte az 1886. január 1-től márczius végéig az állampénztárakról szóló kimutatást. Beérkezett továbbá az osztrák­­magyar bank által a bankszabadalom megnyitása iránt a két kormányhoz intézett előterjesztés, végre a culturmérnöki hivatal jelentése az 1885. talaj­javításokról. Tudomásul szolgálnak. Elnök az után igy folytatja: Méltó fájdalommal és osztatlan részvéttel érte­sültek a méltóságos főrendek azon nagy veszteségről, melyet P­a­u­­­e­r Tivadar volt igazságügyminiszter halála által a király, a haza, az országgyűlés mind hét háza, a közügyek, a­melyeknek ő tántoríthatat­lan, ha szolgája és bajnoka volt, szenvedtek. Kötelességet vélnék mulasztani, ha e helyről meg nem emlékezném azon dicsőített férfiúról, ki­nek ravatalánál koronás királyunk, ha tanácsosa iránt tanúsított királyi kegyelme s a honpolgárok őszinteségének bánatos érzete egyesülve s egybeforr­­tan oly emlékkoszorut fűztek, melynek hervadhatatlan babérjai Pauler Tivadarnak emlékét az utókorra nézve is biztosítják. És méltán, mert az ő tanári ér­demeit az élő jogásznemzedék kitűnőségei hirdetik, irodalmi műveit pedig becsben tartandja a tudomá­nyos világ mindenkor. Mint államférfiú közjogi ismereteivel, a közpá­lyán majdnem félszázadon át szerzett bő tapasztala­taival és kiváltképen tántoríthatatlan buzgalma, kö­telesség- és igazságérzete által tűnt ki. De mind­ezeknél talán nagyobb volt még mint ember, méltó­ságos főrendek , mert a nagy tudomány és classicus műveltség emelték és nemesítették vallásos mély meg­győződésen alapuló szeplőtlen, tiszta becsületességű jellemét és kötelességérzetének tudata, háborithatat­­lan lelkiismeretének nyugalma, a szív és ész su­­galatainak azon harmóniáját, kedélyének azon vidám szelídségét gerjesztették nála, mely őt a magánélet­ben oly szeretreméltóvá tette. Ismervén a méltóságos főrendek érzületét, me­lyet az elhunyt iránt mindig tápláltak, felhatalmazva éreztem magamat a mélt. főrendek nevében az elszo­morodott család iránt meleg részvétet kifejezni. (Élénk helyeslés.) Egyszersmind intézkedés történt az iránt, hogy a ravatalnál a mélt. főrendek nevében koszorú tétessék le. (Helyeslés.) Most pedig felkérem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak megengedni, hogy a bánatos érzet, mely méltóságtok keblét áthatja, jegyzőkönyvben örökítessék meg. (Helyeslés.) Ezután Cziráky Béla gr., mint az igazoló bizott­ság tagja, az esküt leteszi. Következnek a pótválasztások. Mig a szavazati lapokat beadják, elnök az ülést felfüggeszti. (Szünet után.) Elnök: következik a napirend, a rendőrségi lak­tanyáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Dessewffy Aurél gróf kijelenti mindenekelőtt, hogy az építkezés szükségességéről teljesen meg van győződve és elismeri, hogy az pénzügyileg is előnyös és czélszerű. Csak általában azon kérdést intézi a mi­niszterelnökhöz, nem lehetne-e a pénzügyi adminis­trate szempontjából úgy intézkedni, hogy a kisebb kölcsönök mindjárt az államköltségvetés előterjesz­tése alkalmával mutattassanak ki ? Különben a tör­vényjavaslatot elfogadja. Tisza Kálmán miniszterelnök: Nagyméltóságú elnök úr ! Méltóságos főrendek ! Mindenekelőtt, hogy illúziók ne támadjanak, meg kívánom jegyezni, hogy igenis az én meggyőződésem szerint is ezen javas­lat elfogadása pénzügyileg előnyös. De azon diffe­rencia, a költségekben, a­melyet említeni méltózta­­tott, nem az idei költséggel áll szemben, hanem azzal, mely a jövő évben lenne szükséges, ha az építés meg nem történnék. Ez nem alterálja az építkezésnek pénzügyi szempontból is czélszerű voltát, hanem csak a szám­szerű költséget akartam rectificálni. A­mi e méltóságának másik észrevételét illeti, én a törvényhozás eddigi szabályait úgy ismerem, hogy minden oly építkezésről, mely külön kölcsön alapján eszközöltetik, külön törvény alkotandó. És talán pregnánsabb kifejezésre juttatja a dolgot, hia minden külön építkezés külön megbírál­ható javaslattal terjesztetik elő. De hogy a költség­­vetés alkalmával minden ily építkezés előterjesztes­sék, erre nézve bátor vagyok megjegyezni azt, hogy ha már létező, positive, fennálló budgettételek alap­ján lehet azon czélra külön törvény alapján felvett kölcsön által építkezést eszközölni, úgy­hogy a budgettétel nem szaporittatik, de apad, vagy ha sza­­porittatik is, csak kis mértékben szaporodik, akkor azt hiszem, sokkal czélszerűbb ez az eljárás, mintsem hogy az ily elkerülhetetlen építkezés egész összegével egy év költségvetését terhelje. Hozzáteszem azt, a­mi különben az indokolásban bennfoglaltatik, hogy ezen kölcsön felvétele, a­mi a pénzügyi rendtartás szem­pontjából okvetetlen szükséges, a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulásával történt. Azt hiszem tehát, hogy az eljárás módozatát hibáztatni nem lehet, arra pedig, míg a belügyminis­­zérium költségvetésének készítésére befolyást fogok gyakorolni, gondom lesz, hogy minden egyes kölcsön évi terhe a költségvetésben, mint külön tétel ott le­gyen, hogy mindenki láthassa, mi az, a­mi azon köl­csön törlesztésére fordíttatik. Ezek folytán kérem a méltó főrendeket, méltóz­tassék ezen törvényjavaslatot elfogadni. Ghyczy Kálmán: Nagyméltóságú elnök úr, mél­tóságos főrendek! Én sem tartom az állam pénzügyei helyes kezelésének rendszerével megegyezhetőnek, hogy az egyes minisztériumok, saját kiadásaik fede­zésére, habár újabb megállapodás szerint a pénzügy­­miniszter hozzájárulásával is, külön kölcsönöket, ve­hessenek fel és azokat azután a törlesztési évek hosszú sora alatt, külön költségvetésüktől elkülönítve számol­ják el. Nem tekintve arra, hogy ebből időre nagy con­­fusio támadhat, ezen kölcsönök valóságos államadó­­ságok, mert úgy törlesztésük mint kamatjaik, akár egy helyen, akár másutt az állampénztárából fizettet­nek. És a rendes pénzügyi kezeléssel véleményem sze­rint csak az egyezik meg, hogy az állam minden adós­sága egy helyen, a pénzügyminiszter által kezeltessék. Nem tartom azonban részemről czélszerűnek, hogy ezen magában nem jelentéktelen kérdés egy ilynemű törvényjavaslat előterjesztésénél csakúgy mellesleg tárgyaltassék, minthogy az érdemleg tár­gyalandó. Ennélfogva, ha előbb nem, úgy hiszem a jövő költségvetés tárgyalása erre alkalmat fog szol­gáltatni. Ennélfogva azon észrevétel után, melyet tenni bátor voltam és azon gyakorlat szempontjából, mely addig hasonló tárgyaknál követtetett, ez alka­lommal átalánosságban a részletes tárgyalás alap­jául elfogadom a törvényjavaslatot. Zichy Nándor úr. helyesli Ghyczy Kálmán vé­leményét, mert részéről is kívánatosnak tartja, hogy megfelelő alkalommal s ha lehet, még a jövő évi költségvetés előtt határoztassék el, hogy az ily­nemű adósságok a jövőben mikép számolandók el. A törvényjavaslat indokolásából azon meggyő­ződésre jutott, hogy azon tényleges kiadás, a­mely itt szembesíttetik az ezen kölcsön után fizetendő ka­mat és törlesztési részlettel, nem azonos azzal, a­me­lyet a miniszterelnök felvilágosításképen felem­lített. Tudni szeretné tehát, hogy az annuitási összeg nem haladja-e meg a jelenleg ezen czélra fordított kiadást és hogy ezzel szemben voltaképen hogyan áll a különbség. Számszerű adatokat ugyan nem kíván a miniszterelnöktől, csak arra nézve kér megnyug­tatást, hogy az annuitás nem haladja-e meg azon összeget, a­mely e czélra az idén a budgetbe felvé­tetett. Sztáray Antal gr., miután azt tapasztalta, hogy az ily építkezések befejezése után póthitelek alakjá­ban az eredeti költségeknek 20—30, sőt 50°/6-a is kéretett, azt óhajtaná kimondatni, hogy ezen össze­geknél többet ezen építkezésre költeni nem szabad és nem lehet. Tisza Kálmán miniszterelnök : Mindenekelőtt a mélt. gr. Zichy Nándor észrevételére felelve, meg­jegyzem, hogy az összeget e peretben pontosan meg­mondani képes nem vagyok. Az e czímen való kiadások a fővárosi állami rendőrségről a belügyminisztériumban készült rész­letes budgetben, a­melynek csak eredménye jó a fő­­budgetbe, ki vannak tüntetve. Arról, hogy azon ösz­­szeg, a­mely a törlesztésre fordítandó, nem na­­gyobb-e valamivel, mint az idei, nem állhatok jót. Megmondom az okát is. (Halljuk! Halljuk!) A­mit jól méltóztatnak tudni, a költségvetésben a rendőrség létszáma meglehetősen szaporíttatik, de előre látva, hogy a költségvetés nem fog az év elején elkészülni, e szaporítás ez év elején nem eszközölte­tett, hanem csak a költségvetési törvény életbe lépte­tése után és úgy az idén a szaporulat a fizetés és lak­bérek czímén nem teljes évi összegben, hanem — ha jól emlékszem — nyolc­ hónapra vagyis 2/8-ad rész­ben van felvéve. Enn­élfogva, midőn a szaporulat a lakbérek és fizetések czímén egész összeggel fog életbe lépni, igen természetes, ezen összegnek is, akár épül ezen lakta­nya, akár nem, valamivel nagyobbnak kell lenni és így mindenesetre előáll azon összeg a jövő évben, a­mely a jelenlegi létszám és a jelenlegi rendszer mel­lett bekövetkezett volna. Ennyit tájékozásul a felve­tett kérdésre. Mi pedig azt illeti, a­mit gr. Sztáray Antal­­ méltósága mondott, a méltóságos főrendek mindnyá­jan tudják, hogy teljes jótállást azért nem lehet vál­lalni, hogy valamely építkezés az utolsó garasig annyiba fog kerülni, a­mennyire előirányoztatok A jelen esetben azonban, minden, ami részben emberileg le­­hetséges megtörtént, mert ezen építkezés a megjelölt feltételek mellett egy mindenki előtt teljes hitellel bíró építésznek úgy lett kiadva, hogy ezen fix sum­máért építi ki és hogy az első törlesztési részletet akkor kapja, a­mikor a kész épület kulcsát kézbesíti, azt hiszem tehát, hogy a­mi biztosíték emberi­leg lehető, az ezen esetben erre vonatkozólag meg van adva. Ezután a főrendiház a javaslatot általánosság­ban és részleteiben elfogadta. Következett a gazdasági bizottság jelentése ifj. Vándory Gusztáv országgyűlési gyorsirodai turnus­vezető fizetésének évi 900 lrjra felemelése és a főrendi­házi tisztviselők és szolgák által drágasági pótlék iránt beadott kérvény tárgyában. A jelentést észrevétel nélkül elfogadják. Elnök kihirdeti végül a választás eredmé­nyét. Megválasztottak: Igazoló bizottság: gr. Berchtold Richárd, gróf Zichy Rezső, gr. Cziráky Antal; mentelmi bizottság: gr. Mailáth György; gazdasági bizottság : dr. Koch­­meister Frigyes; pénzügyi bizottság : gr. Mailáth Jó­zsef ; közgazdasági és közlekedési bizottság: b. Jósika Samu; naplóhitelesítő bizottság: gr. Apponyi Sán­dor, gr. Pálffy József, br. Szentkereszty Ferencz, b. Vay Alajos valamennyi póttagul. Elnök a jegyzőkönyv hitelesítése után az ülést berekeszti s folyó hó 18-án d. e. 10 órára tűzi ki a legközelebbi ülést, melyen a köztörvényhatóságokról szóló törvényjavaslat kerül tárgyalás alá. Az ülés fél 1 órakor d. u. ért véget. BELFÖLD, Budapest, máj. 10. (I­g­a­z­s­á­g­ü­g­y m­i­n­i­s­­teri combinatiók. Az igazságügyi tárcza be­töltéséről egy hírlap azt tudja ma újságolni, hogy az már megtörtént, s az igazságügyminiszter tizenkét hónapra szóló mandátummal kineveztetett. Bár az illető hirlelésnek már formája elárulta annak való­­színűtlenségét, azért mégis megemlítjük, hogy mint a legilletékesebb forásból értesülünk, az ahir minden alapot nélkülöz. KÜ­LFÖLD, Budapest, május 10. (Keletrumelia szer­­v­e­z­e­t­e.) A »Novoje Vremja« legújabb számának egy philippopolisi levelében írja, hogy Keletrumelia új szervezése be van fejezve. Az eddigi departementek kerületekké alakíttat­tak át, melyeknek élén a kerületi főnök áll. Kerületi főnökökké neveztettek ki: Dmitroff a philippopolisi, Najdenoff a tatárbazardzsiki, Ivanoff a haszkei, Jan­­koff a burgasi, Kijeff a starozagori és Ivanoff a szliv­­nói kerületben, mindnyájan a Karavelov párt em­berei. A népgazdasági ügyek vezetésére minden kerü­leti főnök mellé négy választott tagból álló különös bizottság helyezteti. A mozgó csendőrség eltöröltetett s a kerületi zsandárság egyszerű őrséggé változtattatok száma kerületenként 212 főről 170-re szállíttatott le. Philippopolisban a helyi rendőrséget vezető városkapitányság állíttatott. A posta- és táviró-igazgatóság Sophiába téte­tett át. Az ország pénzügyeit pénzügyi titkárok keze­lik, kik a kerületi főnök mellett, de tőle függetlenül működnek. Az egyes járások falvaiban működő adó­szedőket pénztárosok és ellenőrök ellenőrzik. A törvényhatóságokra nézve minden kerületi törvényszéknek két osztálya van: a bűnügyi és a polgári. Philippopolisban pedig felebbezési törvényszék állíttatott. A járásbíróságok, melyek­ben az ülnököknek tanácsoló szavuk volt, békebiró­­ságokká változtattak, melyekben egy személy a béke­­biró. A bíróságok száma a régi maradt. A törvények szervezete s az igazságszolgáltatás megfelel az orosz­nak. A múlt évi szeptember hó 6. (18)-a előtt fölme­rült ügyek török, a későbbiek bolgár törvény szerint fognak eldöntetni, de mindkét esetben Sándor fejede­lem nevében hozatik az ítélet. A h­adiszervezetet illetőleg békeidőben 4 gyalo­gos, egy lovas és egy tüzér­ezred fog fennállni. Törökország és Rumelia köz­ti vám­vonal ismét helyreállíttatott. A philip­popolisi és tatárbazardiski vámhivataloknál csak azon konstantinápolyi áruk fognak bebocásztatni, me­lyeknek átvevői kimutatják, hogy az illető behozatali vámot Törökországban megfizették. Táviratok. Bukarest, márcz. 10. (Eredeti táv­irat.) Az Ausztria-Magyarországgal kötendő kereskedelmi szerződés ügyében az alkudo­zások ugyanott állnak, ahol tegnapelőtt Ausztria-Magyarország részéről nem mulasz­tanak el semmi kísérletet arra, hogy kielégítő megoldás éressék el, de abban a helyzetben vagyok, hogy határozottan megc­áfolhatom a a hírt, mintha a marhavészügyi permanens bizottság létesítéséhez ragaszkodának. A ka­mara magatartása az alkudozások menetére egyelőre nem gyakorol befolyást, bár nem ismerhető félre, hogy a helyzetet még mindig komolynak kell tekinteni. Athén, máj. 10. A Havas ügynökség távirata A népgyűlés, mely az eddigi tétlenség fölött rosszalólag nyilatkozott, elhatározta, hogy a kormányt a háború megindítására s a ki­rályt a főparancsnokság átvételére fogja fölszólítani. Delyannis, e határozat átvétele alkalmával azt válaszolá, hogy a háború kérdése nem lévén pártkér­dés, nem a parl­amenti többség vagy kisebbség, ám nem csakis a nemzet egyhangú szavazata által dönt­hető el. Annak, a­ki az európai hatalmak által sza­bott föltételekkel szemben a háborúért magára akarná vállalni a felelősséget, meg kellene győződve lennie a fölött, hogy a nép tántoríthatatlanul el van tökélve háborút viselni. A puszta kényszer alkalmazása nem bírhatja a kormányt arra, hogy a hadsereg leszere­lésébe beleegyezzék, mert akkor maga a kérdés kivet­kőztetnék nemzeti jellegéből és fondorlathoz hason­lítana. Athén, máj. 9. (Este.) Mint a Havas ügynökség jelenti, a király nem fogadta el a kor­mány lemondását s ezt levélben is közölte Delyannissal, kiemelvén, hogy kötelessége Delyannis­­nak oda működni, hogy az ország jelen bonyolult helyzetéből kibontakozhassék. Delyannis a király e levelére azt vála­szolta, hogy ragaszkodnia kell lemondá­sához, mert az ország nagy érdekei a nehézségek gyors elhárítását követelik meg. A mostani kormány nem hajthatja végre a lefegyverzést, a­nélkül, hogy Görögország méltósága csorbát ne szenvedne. Canea, május 9. (A Reuter ügynökség távirata.) A nemzetközi hajórajhoz tartozó ama hajók, me­lyek a görög vizekre indulás végett sík tengerre mentek, ma a viharos időjárás miatt visszatértek a Luda öbölbe. Temesvár, máj. 10. (Eredeti távirat.) Petheő postaigazgató, a helybeli távirda igazgatásával bízatott meg és ezért azt hiszik, hogy a két intézet összeolvadása van kilátásban. HÍREK. Május 10. — Névváltoztatás. Kiskorú Lőwy Jakab kaposvári illetőségű bécsi lakos vezetéknevének „Lázár“-ra, Usotti Rezső nagy­szebeni illetőségű vízaknai lakos ve­zetéknevének „ungvári“-ra kért átváltoztatása, belügy­minisztériumi rendelettel megengedtetett. — Ügyvédi kamara. A székesfehérvári ügyvédi ka­mara részéről ezennel közhirré tétetik, miszerint Först­­ner Mór moóri ügyéd a kamara lajstromában felvéte­tett ; továbbá hogy a Keresztury Ödön moóri ügyvéd ellen 1. évi márczius 7-én 35. szám alatt rendelt fel-K­észtés a kamara fegyelmi bíróságának f. évi ápri­­l 10-én 75. sz. alatt hozott jogerős határozata foly­tán megszüntettetvén, nevezett ügyvéd ügyvédkedési jogaiba visszahelyeztetett. — Udvari hirek. A király ő felsége ma délelőtt nem hagyta el a várpalotát. Délelőtt 10 órakor álta­lános kihallgatást adott, melyen ötvenöten jelentek meg. Ott voltak Samassa József egri érsek, Kemény János dr. a képviselőház első és Szontágh Pál a kép­viselőház másodalelnöke, Thonfeldi Dávid Emil al­tábornagy, Szirmay Vilmos gr. cs. kir. kamarás, Esz­­terházy Móricz gr. cs. kir. kamarás Veszprém megye főispánja, Pallavicini Ede őrgróf, cs. kir. kamarás, Habiger és Ludwig lovag vezérőrnagyok, Ritter­­feldi-Kreybig Károly vezérőrnagy a 45-ik hon­véd gyalogdandár parancsnoka, dr. Havelka Ká­roly a 4-ik (budapesti) hadtest egészségügyi főnö­ke, Berzeviczy Albert czimzetes államtitkár, Rud­­us Rum.lv Simonyi Lajos dr. és Mixich Kálmán főrendiházi tagok, Devény-uj­falusi Andrássy Gyula ezredes, a 80 sz. honvédgyalogdandár parancsnoka, Tempis Ágoston, ezredes, dr. Wallmann Henrik törzsorvos, a budapesti 16. sz. helyőrségi kórház fő­nöke, Fésüs Béla osztálytanácsos a fiumei kormány­zóságnál, Kamermayer Károly Budapest főváros pol­gármestere, Véghely Dezső Veszprém megye alispánja, Rock István gépgyáros, Vinczehely takarékpénztári igazgató és Telepy Károly a képzőművészeti csarnok igazgatója. A kihallgatás fél 12 órakor ért véget. A király ő felségének a történelmi arczképcsarnokban és Strobl műtermében tett látogatásáról még a követke­zőket írhatjuk: ő felsége gyalog ment le a váriakból, s miután jöveteléről senkinek sem volt tudomása, ő felségét csak Stróbl szobrász fogadta és kalauzolta. A király először a történelmi arczképcsarnokot tekin­tette meg, melyet nagyon érdekesnek talált. Egyes tör­ténelmi nevezetességű egyének arczképeit azonnal fel­ismerte, másoknak neveit pedig az ezeket jelző czé­­dulákról leolvasva, azoknak történetére nézve egyes jellemző megjegyzéseket tett. A képcsarnokban a király látogatása alkalmával mintegy 25—30 főnyi közönség volt jelen, kik az uralkodót távozásakor megéljenezték. Innen a király Strobl műtermébe ment át, hol a szobrász az épen jelen volt Gerster Kálmán műépítészt, mint a Deák-mausoleum építő­jét mutatta be ő felségének, ki, a mausoleum terveit lapozgatva, élénk érdeklődéssel hallgatta Gerster magyarázatait. Nagyon tetszett ő felségének a leírás után már ismert sarcophag, melynek conceptió­­ját nagyon szépnek találta. Nem kerülte ki figyelmét a sarcophagot környező, de eddig csak tervbe vett négy candelaber röszmintája sem és azt a kérdést intézte a szobrász­hoz, hogy mily anyagából készítenék e candelabere­­ket, ha azokat megrendelnék, mire Strobl több darab különféle szinü erdélyi márványt mutatott be ő felsé­gének, ki azokat megtekintve, örömét fejezte ki a fö­lött, hogy ily finom hazai márványnyal bírunk. Majd a herczegprimásnak és­ Hohenlohe főudvarmesternek mellszobrait nézte meg, melyeknél a hasonlatosság kötötte le figyelmét. Nagyon tetszettek ő felségének Hegyi Arankának a »Fandangót« és Pálmai Ilkának a »Polonaiset« ábrázoló életnagyságánál nagyobb szoboralakjai, gr. Andrássy Manónak domborművű mellképe és Deák Ferencznek a muzeum számára készült mellszobra. — Udvari és személyi hirek. Vilmos főher­­czeg tegnap délután 1 óra 5 perczkor a magyar ál­­lamvasuton Bécsből Budapestre érkezett és innen 40 percznyi tartózkodás után tovább utazott Nagy-Vá­­radra. — József főherczeg családjával tegnap délután Alcsuthra utazott. — Gróf Zichy Ágoston fiumei kormányzó Fiuméból, Orczy Béla báró ő felsége személye körüli miniszter Bécsből és Szapáry Ist­ván gr. Pestmegye főispánja Albertiról Budapestre érkeztek. Gyürky Ábrahám gróf Nógrád és Nyitra megye főispánja a fővárosból Székesfehérvárra utazott. — Vilmos főherczeg tüzérségi felügyelő — mint nekünk távirják — holnap reggel Temesvárra ér­kezik és szemlét tart az ott elhelyezett tüzérség felett. — A király-táblát, annak emlékére, hogy a ki­rály ő felsége megjelent Pauler Tivadar temetésén, maga a Lipót-utcza 33. sz. ház * tulajdonosa C sá­vos­s­y fogja fölállíttatni.­­ Hatszáz forintos vizslakölyköt vett meg leg­utóbbi ittléte alkalmával Rudolf trónörökös Andre­­ánszky Antal budapesti adófelügyelőségi titkártól. Andreánszky a múlt évi bécsi ebkiállításon kiállí­totta egy vizsláját, mely dijat is nyert és ez annyira megnyerte a fenség tetszését, hogy prenumerált egy e szukától származó kölyökre. A napokban ellett fiatal állatot — mint a »P. N.« írja — tegnap küldték el Bécsbe, Rudolf trónörökösnek. — A néhai Wodiáner Móricz báró jótékony ala­pítványa. Néhai Wodiáner Móricz báró 50,000 frt jótékony alapítványt tett valamely általa közelebbről meg nem határozott országos közczélra. A végren­delet szerint az alapítvány mikénti felhasználása iránt az intézkedés joga fiát Wodiáner Albert bárót illetvén meg, a belügyminiszter tudatja a fővárossal, hogy nevezett olykép rendelkezett, hogy az 50.000 frt alapítvány évi kamatai 1/8 részben a főváros, 1/8 részben pedig Nyitra, Szolnok, Szeged, Lugos és Oravicza azon szegény iparosai és kereskedői között lesznek felosztandók, kik saját önálló üzletet bírtak s önhibájukon kívül tönkrementek. A kamatok éven­­kint május 1-én és szeptember 1-én fognak kiosztatni, a folyó évet kivéve, melyben a kiosztás novem­berre halasztatott. A segély iránti kérvények a kereskedelmi és iparkamara javaslatával a hatóság utján a belügyminiszterhez — ki a kiosztást eszközli — terjesztendő fel s azok bélyegmentesen a magyar honpolgárságot, a szemé­lyes és családi viszonyokat igazoló bizonyítványokkal szerelendők fel. Igazolni kell szintén hiteles módon azt is, hogy a kérelmező saját üzlettel birt és önhi­báján kívül szegényedett el. A folyamodványok 1. évi szeptember 1-ét megelőzőleg nyújtandók be.­­ Az időjárás ma teljesen megenyhült, ma délig újabb fagyokról nem érkeztek távirati jelenté­sek, így tehát csak arra szorítkozunk, hogy registrál­­juk a múlt heti fagyokról érkezett részletesebb tudó­sításokat. Nagyváradról írják nekünk május 9-ről: Tartós északi szél, gyakori havazás, jég és dara után a légkör annyira lehűlt, hogy péntekre (7-ére) virra­dóra fagy, szombaton hajnalra pedig dél volt. A fagy foltonként okozott kárt és a magasabb fekvésű szőlők tetőit sem kímélte, a dér pedig a hegylábakon és völ­gyekben elterülő szőlők és gyümölcsösökben pusztí­tott. Még rosszabb tudósítások érkeznek a vidékről. A korai (bab stb.) növényekben, repetében tetemes a kár, de még nagyobb csapás sújtotta a szőlőket és gyümölcsösöket. A Körös-völgyén élesdtől Nagyvá­rad határáig, az úgynevezett Hegyközön (Nagyvárad­tól északkletre) H.-K.-Uj­laktól Margittáig a szőlő és gyümölcs jórészbe elfagyott. Fels­ő-Á­r­v­á­b­a­n — mint lapunknak írják — e hó 2-ától este, egész 7-ig reggel, kevés félbesza­kítással, majdnem folyton sűrűen havazott, úgy, hogy a határszéli magasabb fekvésű helységekben egy mé­ternyi magasságú hóréteg képződött és az emberek több mértföldnyire szánkáztak. 5-ikéről 6-ára éjjel kis fagy volt, mely azonban, minthogy hegyet-völgyet már jó vastag hóréteg fedett, a vetésnek nem ártott. A marhát ki nem lehetett, sőt ma sem lehet még a levegőre hajtani, miért is takarmányban nagy szük­ség mutatkozik. E hó 7-én délelőtt 9 órakor verőfény volt, de a nap a hónak csak kis részét volt képes el­olvasztani. 8-án megint be volt borulva az ég és hideg szél fújt. A hegyeket és halmokat teljesen borítja a hó, a völgyekben még fele részben megvan. Nagyenyedről írják: Már 6-án hajnalban észlelték a Maros terén, hogy a növényzetet dér csípte meg. Pénteken reggel aztán a szőlőkben, a kerti ve­­teményeken s kukoric­án is mutatkoztak a fagyper­­zselés szomorú nyomai. Némely kertben a jóltakart növények is megfagytak. Vannak szőlőtők, melyeken egyetlen ép hajtás vagy levél nem maradt, mások lát­szólag kevesebbet szenvedtek. Hogy a gyümölcsben esett-e kár, jelenleg még el nem határozható, hanem szőlőben, kukoriczában s kényesebb kerti vetemé­­nyekben a károsodás igen érzékeny. — Sepsi-Szt.­­Györgyről írják, hogy az erdők mindenütt hóval boritvák, de a mezőkön a pénteken délelőtt hullott hó délután ismét elolvadt. Az emberek téli bundák­ban járnak. — Szabadkáról jelentik, hogy ott a szőlő, gyümölcs harmadrészben, a kukoricza pedig felerészben elfagyott; az őszi vetésekben, kivéve a repezét, nem tett kárt a fagy. Egészen télies az idő, mindenütt fütenek. — Kőszegen a lefolyt héten szélvihar, eső, hó, fagy egymással vetekedtek és a sző­lőnek, gyümölcsfáknak már is nagyon ártottak. A hegyekben s igy nevezetesen a csak 540 m. magasan fekvő Stájerházaknál csütörtökön és pénteken 10 cm. magas hó esett s keményen fagyott. Legnagyobb kárt okozott a péntek reggeli fagy. Szombaton az időjárás némileg enyhült. Zágrábból távirják nekünk, hogy péntekről szombatra való éjjel a környéken erős fagy volt, mely a gyümölcsben és szőlőkben erős károkat okozott. — Uj lőporfajok. A közös hadügyminisztérium a széllövek és vadázsok részéről ismételve felmerült óhajokat figyelembe véve, intézkedett, hogy uj haté­konyabb vadászati és czéllövészeti lőporfajok gyártas­sanak, melyek kiállják a versenyt a legkitűnőbb kül­földi gyártmányokkal is. Ez új gyártmányok »kivá­lóan finom fajok« elnevezés alatt zárt czimlapos pa­pír vagy bádog-tokokban jönnek kereskedésbe. Hen­­geralakú papír-tokokban 100 és 250 grammos cso­magokban 21, illetve 52 kr, négyszögű bádoghüve­­lyekben fél vagy egy kilogramm lőpor 1*11, illetve 2­5 kr. kr. A közönség közelebbi tájékoztatása vé­gett utasítják az elárusítók, hogy hirdetés­ alakban nyomtatott leírását adják az új lőpor faj­oknak. Az elárusítóknak felbontott csomagokat árusitaniok nem szabad. — A sündisznó mint faj-czimer. »József főher­czeg czigány nyelvtanáról megírták a lapok, hogy az egész munka ő fenségének sajátkezű írása s czim­­lapjára egy sündisznó van rajzolva, szájában csor­ággal. Minthogy e rajz jelentése a nagy közönség előtt aligha ismeretes, a »Főv. Lapok« megemlíti, hogy a sündisznó az összes czigányok közös szimere, mely a különböző országbeli czigányokat úgy külön­bözteti meg, hogy a sündisznó más-más galyakat vagy levelet (nevezetesen fenyőgalyakat, nyírfa, vagy galagonya-levelet) tart a szájában. — Honvédek gyászünnepe. A Budavár os­trománál elesett 1848—49-iki honvédek sírját az évforduló napján, május hó 21-én, az idén is fel fogják keresni a fővárosi honvédegyletek a krisztinavárosi temetőben. A buda-ó-budai honvéd­egylet délelőtt gyászmisét fog tartani a krisztinavá­rosi plébánia­templomban, délután 3 órakor pedig a budai színkör mellett levő Horváthtkertből egyesü­leti zászlójuk alatt, testületileg kivonulnak a névtelen hősök jelnélküli sírjához, koszorút tesznek a közös fejfára s gyászbeszédet tartanak. A menethez fog csatlakozni az egyetemi ifjúságnak egy küldöttsége, melyet az egyesület külön meghívott az emlék­ünne­pélyre. — Párbajok. Zágrábból sü­rgönyzik, hogy Jam­­brisak orvostanhallgató és Pichler tartalékos had­nagy tegnap kardpárbajt vívtak, melyben Pichlernek elvesztette jobb keze három ujját. A párbajra egészen jelentéktelen utczai czivódás adott okot. Varasdon Orsi­eh Levin gróf és Jablonovsky főhadnagy vívtak kardpárbajt, melyben az utóbbi megsebesült.­­ A Szikszay-vendéglő sarokszobájában teg­nap este egy drapszina férfi felöltő elté­vedt. Tulajdonosa, Baranyi Ödön orsz. képviselő, köszönettel veszi, esetleg illő jutalomban részesíti, ki azt neki (Lipót-utcza 7. sz. a.) visszaszolgáltatja. — A pellagra. E veszélyes betegség, mely Francziaország déli megyéiben, Olaszországban és az Al-Duna egyes vidékein, az alsóbb néposztály sorai­ban oly szomorú pusztításokat tesz. Magyarországon csak Szilágy megye sz.-csebi és zsibói járásaiban—mint a » P. H.«írj­a — kisebb-nagyobb mértékben mutatkozni kezd. E kór rendesen az alsóbb néposztályt látogatja meg s az orvosok véleménye szerint a beteges tenge­rin fejlődő penészgombákból származik. E vidéken a köznép kizárólag másé kenyérrel él s ez után jutnak a penészgombák a testbe s annak a naptól ért részein (kezeken, lábakon) egyszerre nagy mennyiségben lépnek fel. Első évben a végtagok felbőre vörösödik meg; a második évben már bőrrepedéseket idéz elő; a harmadik és negyedik években pedig a testet telje­­­­sen ellepi s a beteg csendes őrülésbe esvén, agyszél­­hüdésben elhal. Egyetlen gyógymódja — mint az or­vosok állítják — a jó táplálkozás, erős húsleves, búza- vagy rozskenyér, a­melyek a szegény nép előtt teljesen ismeretlen tápanyagok; de még ezek sem használnak a kor harmadik és negyedik évében. Min­denesetre figyelemre méltó baj s nagy csapás volna ha nagyobb mértékben, járványosan lépne fel. — Agyonkinzott ember. Zala megye Rigyácz községében nem rég a következő eset történt: Grabant Ferencz pinczéjéből két adó bort loptak el. A káro­sult a­ szőlőpásztort gyanúsította, de amint ezzel egy este ennek hajlékához ér, a hajlék ajtajában látnak egy idegen embert. A szőllőpásztor diadalmasan fel­kiált : Megvan a tolvaj! Az idegen nem tudott kilé­téről kellő felvilágosítást adni; a szőllőpásztor tehát irgalmatlanul össze-vissza verte puskatussal és Grabant Ferencz segítségével elhajtotta Török György hajlékához, hol a legembertelenebb módon megkinozták az idegent, ki állítólag a hegyen átu­tazó szegény öreg ember volt. A szerencsétlen embert kidobták az utczára és az másnap a rajta elkövetett kínzások következtében, meghalt. Grabant Györgyöt Török Györgyöt és Grabant Ferenczet letartóz­tatták.­­ A kőbányai részvényserfőző társaságnál el­követett lopás ügyében a rendőrség már befejezte a hivatalos előnyomozati vizsgálatot, s a felvett jegyző­könyveket ma délelőtt átküldte a budapesti kir. tör­vényszékhez, a letartóztatásban levő egyéneket név­­szerint Braunstein József főcsk­áztatót és Baumgar­­ten Mihály serfőzőt átkísértette a Fortunába. E kettő lopással van vádolva. A rendőrség ezenkívül orgaz­daság miatt fenyítő feljelentést tett ez ügyben Mül­ler Károly nyár-utczai házi úr ellen, továbbá bűnré­­szesség miatt Plank Károly és Vaskó Mihály ellen. Ez utóbbiak azzal vádoltatnak, hogy mint Müller szolgái elősegítették a visszaéléseket. Plank még a Rókus-kórház megfigyelő osztályán van, s folytono­san a Kincsem paripáról fantasiál, Vaskó pedig sza­bad lábon van. — A katonai kincstár kérelmének, hogy a Fe­­rencz­ József lovassági laktanya mögött szénaraktá­rak építésére 10 évi időtartamra átengedett terület további 15 évre vagyis 25 évre engedtessék át, illető­leg, hogy az eziránt kötött szerződés ily értelembeni meghosszabbittassék, a tanács helyt nem adott. — A régi ferenczvárosi temető mellett lovassági és szeke­­részeti gyakorló térül kijelölt fővárosi tulajdont ké­pező területet a térparancsnokság elfogadván, a ta­nács az erre vonatkozó szerződés megkötését és a közgyűlés elé terjesztését határozta el. A katonai kincstár csupán egy ezüst frtot tartozik fizetni a föl­desúri jog elismerése fejében. — A chicagói munkás zavargásokról a külföld lapokban a következő érdekes részleteket olvassuk: Az egyik eleset rendőr halála miatt vizsgálatot indí­tottak meg, melynek folyamán több tanú jelentkezett úgyhogy öt egyéni gyilkosság miatt vád alá lehetett helyezni. Ezek az egyének Spies Ágoston és Keresztély, Schwab Mihály, Fielden és Parsons. Az utóbbi elmenekült, de a másik négyet sikerült elfogni. A végzetes bombát Schwab vezette, de a legveszélye­sebb anarchistának Parsonst tartják, akinek fiókjá­ban sok dynamitot találtak. A kihallgatásnál a vádlót.

Next