Nemzet, 1886. augusztus (5. évfolyam, 1408-1438. szám)
1886-08-07 / 1414. szám
Szerkesztőség: Berencziek-tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk es Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK Egy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tera, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 5 kr. 1414 (217.) szám. Reggeli kiadás.______ Kiadó-hivatal : Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint,, Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ........................................ 2 frt. 3 hónapra .............. .................................. 6 > 6 hónapra ..........................-.................... 12 * Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 * _______Egyes szám 5 kr._____ Budapest, 1886. Szombat, augusztus 7. V. évi folyam. Budapest, augusztus 6. Mióta az angol parlament jelenlegi alakjában fennáll, még nem appelláltak a néphez olyan fontos kérdésben, mint az alig múlt választásoknál. Nem helyi érdekű, politicophilosophiai, vagy közgazdasági válság felett volt hivatva ítélni Nagy-Brittannia negyedfél millió választópolgára, de sanctióját kérték egy új államalakuláshoz, százados rend megbontásához, ősi jogok feláldozásához pénz és véráldozatok árán megalkotott viszonyok megsemmisítéséhez. Az angol nép erélyesen és határozottan nemet mondott. Elejtette kedvencz és népszerű államférfiát, kit negyven év óta ismételten vezérének ismert el s kijelenté, hogy nem kívánja többé követni azon az utón, melynek első és legközvetlenebb czélja a háromegy királyság erejének meggyengítése s egy uj állam teremtése az államban. Az angol nép bizonyára nem riadt volna vissza semmiféle anyagi áldozattól sem, lett légyen az az örökös bérváltság vagy bármely épp ily súlyos rendszabály, hogy végre rendet teremtsen Izlandban, Brin zöld szigetén, de kihasítani e tagot az ország testéből, megadni neki egy önálló államnak majdnem öszszes kiváltságait, nem tartva meg magának egyéb jogot, mint a függetlenített ország évről évre szaporodó deficitjét az angol és skót pénzzel fedezni — amely esetre találhatott már praecedenst Európa egy bizonyos continentális államánál is — ettől visszariadtak Gladstonenak leghívebb emberei is. Az unionisták s a conservativek nagyszámú megválasztatása volt erre a felelet s e nagy párt és ez igen jelentékeny fractio ma oly hatalmas többséget képez az angol alsóházban, minővel Walpole ideje óta kormány alig dicsekedhetett. Salisbury teljesen befejezte a kormányalakítás nehéz és kényes munkáját. Meggyőződvén a választások eredménye által arról, hogy tisztán pártja erejére támaszkodva nem képes kormányozni, s megértvén a népakarat nyilvánulásának ama czélzatait, hogy a bizalom nem közvetlenül neki szólt s az ő sikere úgyszólván csak passiv siker; teljes lojalitással fordult az unionista szabadelvűekhez, felszólítván őket, részt venni a kormányalakításban. Annyira ment e lojalitás, hogy lord Hartingtont, a szakadárok vezérét, egyenesen fölkérte: vállalná el az új kormányban a kincstár első lordjának, más szóval: a miniszterelnöknek díszes állását. Hartington ezt vissszautasította. E régi whigivadék úgy látszik nem akarja, hogy szabadelvű pályáját egy conservativ-coalitio dissonantiája zavarja meg. Mereven ragaszkodik amaz alapelvekhez, melyek a szabadelvű párt általános politikájának, hogy úgy mondjuk, bölcsészetileg irányt adnak, de épp oly mereven visszautasítja azon irányzatot, mely az angol birodalom egységének megrongálására törekszik. A tárgyalások e tárcavállalást illetőleg meglehetős nyilvánossággal folytak s a nemes lord ismételten kijelentette, hogy ő és hívei — egyelőre — föltétlenül támogatni fogják Salisbury lord conservativ kormányát. E biztosítással az új kormányelnök bátran hozzáláthatott, kormánya megalakításához. Oly fejlett parlamenti élet, a hivatottak oly nagy száma mellett, mint Angliában, e feladat nem járt nehézségek nélkül. De az eredmény végre is, dicsérte mesterét s az általános vélemény szerint helyesebben — a jelen viszonyok közt, — alig lehetett volna összealkotni a kabinetet. Sddesleigh lord — Sir Stafford Northcote — ellen volt a legtöbb kifogás, kit általában nem találnak elég aczélosnak, hogy Anglia megletősen összekuszált külügyeit rendezze. De Sddesleigh lord ama nagy és fényes szerep daczára, melyet hosszú éveken át, mint a conservativ párt vezére, az alsóházban játszott, Salisbury marquis mellett csak másodrendű befolyással fog bírni, a külügyek vezetésében. S ha van valami, ami a conservativ párt hatalomra jutásában örvendetes Angliára nézve, ez bizonyára a külügyi politika eredményeiben fog nyilvánulni. Gladstone kormánya függőben hagyta Egyptom égető kérdését s éppen nem látszott tisztában lenni vele, mi történjék e »vállalat«-tal, melybe meggondolatlanul sodorták bele az országot. Óriási léptekkel közeledik India felé az orosz s az afghán határrendező bizottság ez óráig mi eredményre sem tudott jutni. A franczia lobogót feltűzték Uj-Guinea termékeny fensíkjaira s a százados angol igények már-már veszendőbe mentek. Kelet-Európában az angol befolyás ma egyenlő a semmivel s a batumi csíny eléggé bizonyítja, hogy mily keveset törődnek Anglia esetleges kifogásaival. Szavakkal és jegyzékekkel elég zajt ütött olykor-olykor a liberális párt keleten, de az az idő régen elmúlt, midőn egy angol fregatt megjelenése a török vizeken lecsillapította a diplomatiai harczok magasra verődő hullámait. Szóval, s ezt az Anglia hatalmában leginkább bízó angol hazafi sem tagadhatja, Nagy- Britannia hatalmi súlya a külföldön és a gyarmatokban jelentékenyen csökkent s nagy ideje, hogy ez alászállt tekintély fölemelésére történjen valami. Hogy az új kormány nem zárkózhatik el teljesen a belföldi reformok elől, az nagyon természetes. Hogy Izlandban valaminek történnie kell, azt tudja és belátja mindenki s a vélemények csak az iránt ágaznak szét, melyek azok a rendszabályok, melyek Izlandban a békét és rendet helyreállíthatják. Az erőszakos rendőri és katonai expeditiókon már túl van mindenki s az írek, csodálatraméltó összetartásukkal s hatalmas ellenállási képességükkel megmutatták, hogy rajtuk a fegyverek ereje nem fog, ha ugyan Anglia nem akar állandóan a qui vive-en lenni. De az újabb értesülések szerint lord Churchill és mr. Matthews, a belügyminiszter máris kidolgoztak egy autonóm közigazgatási javaslatot, mely a parlamenti jogokon kívül mindent megad az íreknek s amelyről O’Connell annak idején, még legmerészebb állmaiban sem mert volna álmodni. Hogy Parnellék meg fognak-e ezzel elégedni, az más kérdés, bár az ír népeszélyes és practicus, s ha látja, hogy az egész home-rulet semmi áron nem nyerheti el, bizonyára meg fog elégedni felével is. Salisbury marquis a siker minden kilátásával lép kormányra. Jöttét örömmel üdvözli Anglia s örömmel üdvözölhetjük mi is, kiknek mindig jobb barátjául mutatta magát elődjénél. Kormánya bizonyára hosszabb ideig fogja magát tartani, mint legutóbb, mert ereje, saját hiveinek számán kivül, egy szétszakadt párt gyöngeségében is van. Előnyére van az is, hogy míg a múlt parlamentben mindegyik párt az írek kegyét kereste, mert Parnell tábora döntött a két nagy párt között ma a conservativek az unionistákkal egyesülve, teljesen uralkodnak a parlamenten s nem újabb meg újabb izlandi concessiók árán lesznek kénytelenek minden egyes bili elfogadását megvásárolni. A királyi trónbeszéd, melylyel az uj parlament megnyittatik méltán felköltheti az általános várakozást. Valószinű, hogy kifejezésre fog benne jutni a királynő nézete ama nagyfontosságú elvi kérdés fölött, mely az új választásokat szükségessé tette, s a kormány nem fogja elmulasztani az alkalmat, a trónbeszédben már előre kijelölni ama teendőket, melyeknek sürgős elintézését kívánja. A »Grand old man« pedig pihenni megy. Meddig tart-e pihenés? Ki tudja. De ha visszatér, érdekes harczokra lehetünk elkészülve e hatalmas aggastyán és utódjai között, kik nemzet bizalmára támaszkodva intézik Anglia sorsát. A NEMZET TÁRCZÁJA. Augusztus 6. A miniszterelnök Ischlben. Ischl, aug. 5. A mióta megtartatott Budapesten a »méltóságos népgyűlés«, amelyen hogy hány ezer polgár vett részt és tüntetett az önálló magyar hadsereg mellett, még constatálni nem sikerült senkinek, — azóta a kies Traun-völgyében minden érdeklődés a »generalis« — nem Janszki generalis — idejövetele köré összpontosult. S mert bizonyosan nem tudta senki, hogy Tisza Kálmán mikor jön, hát az elmúlt napokban majdnem minden bécsi vonat elé kivonult az érdeklődők egész raja. A német sógor kiváncsi szemmel kutatta az érkezőket, hogy szemtől szembe láthassa a magyarok hatalmas miniszterelnökét, az itt időző magyarok pedig üdvözölni óhajtották Tisza Kálmánt, hazánk sorsának biztos kormányzóját, hogy — ha ugyan erre még rászorulna — erőt merítsen az elébe vitt rokonszenvből a magyar álláspont erélyes érvényesítésére. Mindenki érezte, hogy kényes kérdések köde nehezedett a politikai légkörre és hogy a helyzet tisztázása már-már elodázhatlan, hogy elvégre is el kell oszolnia e légkörnek, mely a tapintatlanságok és meggondolatlanságok apró felhőiből oly nagy viharral telt meg, hogy azt csak a leghatalmasabbak képesek a monarchia egéről mennydörgés és czikázó villámok nélkül elhárítani. Szóval, kiki óhajtotta és abban a biztos reményben nézett Tisza Kálmán jövetele elé, hogy vajha sikerülne ez a nehéz feladat neki. Nem tudtuk — mint mondom — hogy Tisza Kálmán mikor jön, mert a lapok későre érkeznek ide. A szállodákban sem tudták, combinátiókba bocsátkoztunk, hogy az »Erzsébet« szállodába, mely Ischl központja, avagy az »Arany keresztbe« hol Andrássy Gyula szokott lakni, fog-e szállni Tisza Kálmán ; míg voltak olyanok is, kik a »Hotel Bauer« dancejai mellett érveltek, mert ez a legcsendesebb; sőt voltak olyanok is, kik a »Post«-ot tartották valószínűnek ; no mert — élezeltek — tudvalevő, hogy a generalis a maga személyére nem szokott szerfelett költekezni. Míg a hazafi kebleket ilyféle combinatiók töltötték el — mire nem fanyalodik a kirándulni óhajtó, de eső miatt az »Esplanade«-ra szorított fürdő vendégség — mondom, míg fejeinket törtük jobbra-balra, megjelent az Esplanadeon ő — nem Tisza Kálmán, hanem hűséges »félhivatalos kőnyomatos«-a s ekkor megtudtunk mindent, de mindent persze csak annak a csekélységnek a kivételével, hogy mit fog Tisza Kálmán, ő felsége elé terjeszteni s hogyan fog az odiosus ügy megoldatni. Megtudtuk, hogy Tisza Kálmán mit végzett Bécsben, mikor érkezik, ki fog vele jönni, hol fog lakni, hol fogadott neki szállást az udvar, hány szolgát hoz magával, mikor fog ő felsége által fogadtatni szbit szbit. S értesülései — mint rendszerint — nem voltak alaptalanok. Tegnap, pontosan 2 óra és 31 perczkor berobogott a dupla mozdonynyal ellátott vonat. A salonkocsiból csakhamar kiszállt Tisza Kálmán és öcscse gróf Tisza Lajos, utánuk Tarkovich miniszteri tanácsos és két komornyik. A miniszterelnök belefáradván a sok ülésbe, öcscsével és minisztertanácsosával gyalog ballagott be az »Erzsébet« szállóba, útközben ismételten üdvözöltetve az itt levő magyarok által, kiknek egyike-másikával kezet is fogott. A szálloda tulajdonosa, Koch polgármester nagy szemeket meresztett, midőn a miniszterelnök elé küldött kocsi üresen, csak egy kis paktáskával és plaiddel megrakva tért vissza, de csakhamar beérkezett a miniszterelnök és szobáiba vonult. Átöltözvén, az étteremben megebédelt és 5 órakor ő felségéhez hajtatott, kinél két órai kihallgattatáson volt. Este a miniszterelnök az Esplanadeon tett rövid sétát s az itt időző gróf Eszterházy Móricz veszprémi főispánnal és Busbach Péter és más képviselőkkel társalgott. Tisza Kálmán és öcscse, sétájuk közben kiváló figyelem tárgyai voltak, nemcsak az itt időző nagyszámú magyarok, de idegenek részéről is, kik előzékeny köszönés által adtak tiszteletüknek kifejezést. Öcscse társaságában az »Arany kereszt«-ben megvacsorázván, fél tiz felé nyugalomra tért. Ma ismét ő felségénél volt a miniszterelnök s fél tíztől délutáni egy óráig — majdnem negyedfél óráig tartott a kihallgatás. Midőn e sorokat irom — délután — a miniszterelnök újból ő felségéhez készül. Hallomás szerint Tisza még az estre haza utazik. Várjon sikerült-e a helyzetet végleg és minden körök megelégedésére tisztázni, azt mi itten nem tudhatjuk, de az ez iránti megnyugtatást onnan hazulról várjuk. Mert nem lehet kétség az iránt, hogy az ischli tartózkodás észleletei legközelebb, egy vagy más alakban kifejezésre fognak jutni. Osztrák mérvadó körök, amennyiben a fürdői szóbeszédben■ gyakran kitudódnak az államtitkok, abban a véleményben vannak, hogy Tisza állása ma sem kevésbbé előnyös és befolyásos mint volt a szerencsétlen Janszky-affaire előtt s ez nem csak az ő érdeme, hanem érdeme, igy érvelnek, a szélsőbaloldalnak is, mely népgyülések elé vitt egy oly kérdést, mely csak az alkotmányos factorok által oldható meg s érdeme a mérsékelt ellenzéknek is, mely Tisza Kálmánt a hadsereg kérdésében túllicitálta s igy a kérdés elmérgesedéséhez nem kevésbbé járult hozzá, így okoskodnak itt az osztrákok. Szerkesztő úr előbb fogja tudni, mint mi, igazuk van-e. Fürdövendég. 13 I7_i I? C XI IX. Budapest, aug. 6. (A miniszterelnök útja.) Tisza Kálmán miniszterelnök gr. Kálnoky külügyminiszterrel tartott hosszabb értekezés után — mint a »Bud. Corresponded «-nek Bécsből táviratozzák — meglátogatta gr. Pejacsevich lovassági tábornok hadtestparancsnokot, kivel egy óra hosszat tartó megbeszélést folytatott. Gr. Pejacsevich hadtestparancsnok csak e hó közepén érkezik Budapestre. Tisza Kálmán miniszterelnök ma este a gyorsvonattal érkezett ide és — mint értesülünk — holnap este néhány napra Gesztre utazik. Budapest, aug. 6. (Az ellenzék s a miniszterelnök isdil útja.) Arra nézve, mily jóhiszemüleg folytatta az ellenzéki sajtó legutóbbi agitatióját, keresve sem lehetne meggyőzőbb bizonyítékot keresni, mint azon módot, melylyel ma, a miniszterelnök útjának eredménye felől érkezett, általánosságban tartott tájékozást fogadta. Senki nem várja e lapoktól, hogy dicshymnusba törjenek ki arra, ha Ischlből az a híró, hogy a miniszterelnök megtalálta útjában azt a megnyugtatást, amelyre e kérdésben szükség volt, s hogy a legközelebbi napok meghozzák e megnyugtatást az országnak is; de az talán meg lenne várható, hogy e hírre legalább várakozó magatartást tanúsítsanak s előre látható támadásaikat fentartsák akkorra, mikor már tudják, mit kell támadniok. E helyütt már ma olvashattunk olcsó megjegyzéseket a felől, hogy Ti Irodalom. Magyar törvények. A vonatkozó összes törvényekkel, rendeletekkel és a hazai és külföldi felsőbíróságok elvi jelentőségű határozataival. Ily czímű vállalat indult meg dr. Márkus Dezsőnek és dr. Weiner Adolfnak szerkesztése alatt. A vállalat czélja a magyar törvények oly kiadását rendezni, melyben a törvény minden szakasza mellett a m. felső bíróságoknak, a pénzügyi közigazgatási bíróságnak és a budapesti áru- és értéktőzsde választott bíróságának valamennyi elvi jelentőségű határozatai, azonkívül az illető törvényszakasz által hivatkozott vagy arra vonatkozó egyéb törvények, rendeletek, pénzügyi, és bírósági ügykezelési szabályok végre amennyiben a törvény külföldi minta után készült — az illető külföldi felső bíróságoknak elvi kijelentései is közöltessenek. Ebből látható, hogy a szerkesztők törekvése oda irányul, oly törvénykiadást adni a magyar jogász közönség kezébe, melyben ez rendszeres alakban összegyűjtve mindazt együtt találhassa, amire a törvény alkalmazásánál szüksége lehet. A kiadandó törvények sorozatában első kötet gyanánt megjelent : A váltótörvény és váltóeljárás, dr. Weiner Adolftól. E kötetben nagy szorgalommal és szakértelemmel mindaz össze van hordva, ami a váltótörvény felvilágosítására szolgálhat. Szerző nem elégedett meg azzal, hogy csak azon felsőbirósági határozatokat közölje, melyek a »Döntvénytárban« foglalták, hanem átkutatott valamennyi szaklapot s ez által sok oly törvényre bukkant, melyek, daczára rendkívüli fontosságuknak, és azért, mert a Döntvénytárba nem lettek fölvéve, már-már feledésbe jutottak. Különösen hasznos szolgálatot fognak a közölt osztrák és német felsőbírósági határozatok is tenni, mert ezekből úgy a bíró, mint az ügyvéd okulást szerezhet oly kérdésekben, melyeket a magyar felsőbíróságok még nem döntöttek el. A vonatkozó törvényeken, rendeleteken és bélyegszabályokon kívül még számos a gyakorlati életben szükséges adat van e kötetben felhalmozva, amelyet gazdag tartalmán kívül a felette olcsó ár (1 frt) is ajánl. A csinos kiállítású könyv Singer és Wolfner kiadó-cégnél jelent meg. Az »olcsó könyvtár«ból, a Franklin-társulat nagy elterjedésre számított vállalatából, kilencz füzetet (205—213) kaptunk. Mint az előbbiek, úgy ezek is vegyest tartalmazzák a hazai és külföldi irodalmak legkiválóbb termékeit, tiszta nyomású, könnyen olvasható s e mellett igen jutányos kiadásban. A füzetek következők: Longfellow W. Henrik: Az arany legenda. Angolból fordította: Jánosi Gusztáv. (40 kr.) — Chateaubriand: René. Francziából fordította: Bogdánfy Lajos (20 kr.) — Czuczor Gergely hőskölteményei (Aradi gyűlés, Botond, Hunyad) és meséi 2-ik kiadás (30 kr.) — Fáy András: »Mátrai vadászat«, vígjáték 3 felvonásban (20 kr.) — Augier és Joussier: »A szegény arszlánnők«, dráma öt felvonásban. Francziából fordította R. J. (30 kr.) — Shakespeare: »Sok zaj semmiért«, vígjáték 5 felvonásban. Fordította: Dics Zsigmond. (30 kr.) — Constant Benjamin: »Adolf«, egy ismeretlen iratai közt talált történet. Fordította és bevezetéssel ellátta Dr. Béri Moravcsik Gyula (30 kr.) — Bozzai Pál irodalmi hagyományai. Kiadta Lévay József (30 kr.) — Greguss Ágost: a balladáról. (40 kr.) A szerkesztő Gyulai Pál tapintatát újra elsimerőleg kell kiemelnünk a gyűjtemény egyes darabjainak összeválogatásában! sajnálattal kell azonban megjegyeznünk, hogy a külföldi irodalom remekei nem mindenkor találnak az »olcsó könyvtár«-ban az eredeti styaris szépségeit visszatükröztetni tudó fordítóra. Hogy csak a legújabb számokból hozzunk föl példát: Constant Benjamin is eléggé gyönge tolmácsra talált dr. Moravcsik úrban. A magyar fordítás komplicált, nehézkes, gyakran alig érthető nyelvezete, egyáltalában nem alkalmas arra, hogy utána a franczia eredetiről magunknak fogalmat alkothassunk, s megérthessük , miért keresik sokan a franczia styl egyik kiváló mesterét Constant Benjáminban. Aki oly kuszájt, véget nem érő mondatokat gyárt, mint a minőkkel e könyv bevezetésében találkozunk, írjon tudományos munkákat (ezek stylusa nálunk eltűr minden erőszakot!) de hagyjon békét a költői műveknek, melyek a fordítónál is elegáns tollat követelnek. Az »Olcsó könyvtár« érdekében óhajtjuk, hogy a szerkesztő jövőben jobban megválogassa fordítóit. Előfizetési felhívások. Dr. Kovács Pál, kecskeméti jogakadémia tanár »Törvényhatósági és községi önkormányzat» czímű szakművére hirdet előfizetést. A gyakorlati irányú könyv czélja, a legújabb közigazgatási törvények és rendeletek alapján gyakorlati útmutatóul és tájékoztató vezérfonalul szolgálni az ezen új törvények által lényeges átalakulást szenvedett törvényhatósági és községi önkormányzat terén. A mű előfizetési ára (80 kr.) szerzőhöz (Kecskemét, Nagykőrösi utcza 4. sz.) küldendő. — Káplány Géza kir. törvényszéki biró »Telekkönyvi Betétek szerkesztéséről szóló törvény és az arra vonatkozó rendeletek és magyarázatok« czímű munkáját adta sajtó alá. A könyv előfizetési ára 1 forint, mely összeg folyó évi szeptember hó 15-ikéig — legczélszerűbben postautalványnyal — Erzsébetvárosra (Erdély) küldendő. — Szilágyi Gyula kir. pénzügyi titkár, adófelügyelő-helyettes Zomborról a »Pénzügyi törvények és szabályok kézikönyvé«-nek második tetemesen bővített és egészen újból átdolgozott kiadására nyit előfizetést , írt 50 krajczárjával. Műve röviden kérdésekben és feleletekben magában foglalja mindazt, mit egy községi jegyzőnek a pénzügyi dolgokból tudnia kell; felöleli az összes pénzügyi kezelésre vonatkozó törvényeket, szabályokat a törvényeket magyarázó pénzügyminiszteri utasításokat és rendeleteket, valamint a törvényt helyettesítő pénzügyi, közigazgatási, bírósági döntvényeket, nemkülönben az irányadóul szolgáló, ezen bíróság által hozott ítéleteket és végzések azon fokig, meddig azt a felek érdekében a községi jegyzők felhasználhatják, szát mily könnyű kielégíteni; és ezekben is volt részünk, hogy t. i. Tisza a megnyugtatást Pápay udvari tanácsostól nyerte ; s kiadatott a jelszó, hogy Magyarország, melyet tettleg bántalmaztak, pusztán szavakban nyer reparatiót. Ez a módja a közvélemény csinálásnak mutatja, hogy némelyeknek az agitatióra okvetetlenül szükségük van; s ezek folytatják azt, minden áron, még olyasmi ellen is, amit nem ismernek. Jó lesz ezt figyelembe venni, s résen lenni bizonyos, általános nemzeti érdekek jelszavaiba burkolózó párttacticai fogások ellen. A szabadelvű párt országszerte láthatja e támadásokból, hogy az ellenzéki elemek czélja (melyet többé-kevésbé elárulnak) ez agitatióval is csak a kormánypárt megbontása s ez ellen még mindig nem késő a védekezés. Magában az ügy érdemében — a nélkül, hogy a törvényes intézmények ellen való bármi actióba bele menne — a szabadelvű párt és kormány ép úgy őre a nemzeti, az alkotmányos szempontnak, mint bárki, s jogunk van feltenni, hogy a megoldás, melyet e tényezők helyesnek találnak, mint annyi más, nehéz körülmény közt, most is a haza és a trón iránti együttes és elválaszthatatlan kötelességek becsületes teljesítése lesz. Az ellenzéki sajtó előzetes szitkait azonban mi nem ellensúlyozzuk idő előtt való magasztalással. Csak felhívjuk azokra elvtársaink figyelmét kik ebből láthatják, minő szerepet szánt e sajtó azoknak, kiket közülök bele tudott vonni »pártoktól eltekintő« actiójába. Budapest, aug. 6. (A vadászjegyek kiszolgáltatása.) A belügyminiszter, mint értesülünk,a következő kör rendeletét bocsájtotta ki: A pénzügyminiszter úrnak folyó évi július hó 23-án 42,653. szám alatt hozzám intézett átirata szerint a vadászati adóról szóló XXIII. tezikknek a vadászati adó alóli mentességet megállapító 6. szakasza b) és c) pontjában foglalt rendelkezései, több esetekben a kincstár érdekeinek megrövidítésére használtattak fel, amennyiben vadászcselédekül, illetőleg a vadak gondozására és őrzésére alkalmazott cselédekül jelentettek be oly egyének is, kik a bejelentő vadászterületi tulajdonoshoz vagy bérlőhöz szolgálati viszonyban nem állanak. A jelzett visszaélések megszüntetése czéljából ezennel elrendelem, miszerint a vadászjegy elnyerése iránti bejelentések láttamozása körül, az 1883. évi XXIII. t.-cz. 36. szakasza alapján eljáró közegeit (járási szolgabirákat, polgármestereket) oda utasítsa, hogy minden egyes esetben meggyőződést szerezzenek arról, váljon az, kinek részére cseléd vadászjegy kiállítása kéretik, csakugyan cselédnek tekinthető-e, és mivel az 1876. évi XIII. tcz. 69-ik szakasza értelmében a cselédeknek igazolványul a cselédkönyv szolgál, és igy nem szenved kétséget hogy a szóban levő, a törvény által cselédeknek nyilvánított egyéneknek is cselédkönyvvel kell ellátva lenniük, csak az olyanokra vonatkozó kérelmeket láttamozzák, kiknek részére a cselédkönyvekről vezetett nyilvántartás szerint a cselédkönyv kiállítva lett és ezen körülményt a láttamozási záradékban is kifejezésre juttassék. Ezen rendeletem, a vadászati jegy iránti bejelentések láttamozása érdemében másodfokban intézkedő közigazgatási bizottsággal, is közlendő. Budapesten, 1886. évi julius hó 31-én Tisza s. k. Budapest, aug. 6. (A kiegyezés és a csehek.) A »Hlas Naroda«, mely tegnapelőtt még oly erélyesen emelt szót a jobboldal congressusa érdekében, ennek czélját oly értelemben fejtegetve, hogy az a jobboldalnak a kiegyezésre vonatkozólag emelt követeléseit volna hivatva megállapítani, most módosítja óhajait és kiemeli, hogy itt nem annyira a magyar kormánynyal legközelebb megindítandó tárgyalások befolyásolásáról, mint inkább a jobboldal és a kormány közt azon követelések megállapításáról van szó, melyek annak idején a kiegyezési javaslatoknak a házban való tárgyalásakor érvényesítettek s mely által azután a kiegyezési javaslatok módosíttatnának. — A »N. fr. Presse« megjegyzi, hogy ez irányban a »Hlas Naroda« külön felszólítására nem volt szükség, mert magától értetődik, hogy úgy mint azelőtt, ezúttal is a jobboldal actiója, vezéreinek a végrehajtó bizottságban való együttes ülésében és azok határozatának megfelelőn fog a kiegyezési javaslatokra nézve is meghatároztatni, illetve a kormánynyal egyetértőleg megállapitatni. Budapest, aug. 6. (A közös hadsereg uj szolgálati szabályzata.) A bécsi lapok közölnek nehányat azon §-ok közül, melyek újak a közös hadsereg szolgálati szabályzatában s minthogy azok leginkább a tart. tiszteket és önkényteseket érdeklik, adjuk belőle a következőket: A 7. §., mely az egyletekben, gyűlésekben, tüntetésekben való részvételt s a sajtóban való szereplést illeti, így intézkedik : A tettleges szolgálatban levő katonai személyek, valamint azok, kiknek katonai kötelezettségük még fenáll s tettleges szolgálatra behívhatók, nem lehetnek tagjai politikai egyleteknek semminemű minőségben, akár hatóságilag engedélyezett egyletek ezek, akár nem. A titkos társulatokban való részvétel a büntetőtvény határozatai alá esik. Tiszti rangot csak az nyerhet, ki aláírja a következő nyilatkozatot: »Becsületszavamra kijelentem, hogy jelenleg semmi titkos társulat tagja nem vagyok s soha jövőben sem fogok ilyenbe belépni.« Ha tettleges szolgálatban levő katonai személyek nem politikai egyletekbe akarnának belépni, erre engedélyt kell nyerniük hadtestük parancsnokságától. A katonai fegyelem fogalmával összeférhetlen, hogy katonák egyenruhában résztvegyenek nyilvános gyűléseken vagy politikai irányú tüntetésekben. Az ily részvétel tehát nemcsak a tettleges szolgálatban levő katonai személyeknek, hanem az egyenruhában levő nem tettleges katonai személyeknek is tiltva van. Ez a tilalom kiterjed a tengerészetre, a honvédségekre és a csendőrökre is. A tettlegesen szolgáló katonai egyének választói jogukat — ha ezzel bírnak, — csak meghatalmazott által gyakorolhatják. De a nevezettek általában meg nem választhatók ; csak az osztrák urak házának s a magyar főrendiháznak lehetnek tagjai s csak e testületek részéről fogadhatják el a delegátiókba való megválasztatásukat. A sajtóra vonatkozólag a tettleges állományunkra nézve a következő határozatokat a kötelezők: a) Az időszaki nyomtatványokba való dolgozás, melyek akár kizárólag, akár csak részben politikai vagy szociális napi kérdésekkel foglalkoznak, sem kiadói sem szerkesztői vagy munkatársi minőségben nincs megengedve. b) Katonai ügyeket a sajtó útján a fegyelemmel, a katonai szellemmel vagy a katonai állással össze nem férő módon tárgyalni tiltva van. c) A politikától teljesen távol álló s nem óvadékköteles időszaki nyomtatvány kiadhatására, szolgálati úton, a közös hadügyminiszter engedélye kérendő ki előlegesen s csak ennek elnyerése után jelenthető be a szándékolt kiadás a törvény által kijelölt hatóságoknak. d) Ha tettleges katonai személy a sajtóban helyreigazító nyilatkozatot akarna közzétenni, erre nézve úgy az egyeseknek, mint a parancsnokságoknak a felebbvalói katonai hatóságok engedélyét kell megnyerni. A kérvényhez mellékelendő úgy a helyreigazítandó czikk, mint a helyreigazítás, szószerinti szövegében. Sürgős esetekben az engedély a szolgálati rend határozmányai alapján közvetlenül is kérhető. A b) alatti tilalom kiterjed a nem tettleges állományú katonai személyekre is. A felebbvalókkal való érintkezésre nézve a következők foglaltatnak az új szabályzatban : A felebbvalót az »ur« szóval és rangjának megnevezésével kell megszólítani, amennyiben nem illeti meg a »felség«, »császári vagy királyi fenség«, »fenség«.