Nemzet, 1887. október (6. évfolyam, 1827-1857. szám)
1887-10-10 / 1836. szám
J**rflxfenyarflwls * Ferer. ef.5ek tere, Athenaeum-épület, 1. emelet, A i*p ezekeiai részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk ah Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK Úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziektara, Athenaeum -épület) küldendők. Egyes szám 2 kr. 1886. (278.) szám. Reggeli kiadás. Budapest, 1887. Hétfő, október 10. épület, foldMt»^ FiLOPSzi5TéSzysTj . A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy pesten kétszer házhoz hordva s 1 hónapra .. .. ................................ 2 frl 5 hónapra ........................ .............. es 6 hónapra .. _............................. , _ . . H * Az esti kiadás postai különkiedéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 a Egyes szám 2 kr. VI. évf folyam, Budapest, október 9. A megnyitó beszédet, melyet Tisza Lajos ma a közművelődési egyesületek congressusának elnöki székéből tartott, örömmel fogják országszerte olvasni a magyar cultura barátai. Mert bármily sok szó volt évek óta azon kérdésekről, melyeket e beszéd érintett, alig fejtetett ki még akkora szabatossággal, oly egyenes nyíltsággal s nagy tapintattal a magyar culturegyesületekre háruló feladatok programmja, mint ahogy kifejtette azt ma gróf Tisza Lajos. Nem a részletekbe menő, kalandos gondolatokban, kivihetetlen tervekben örömet találó nagy mondások beszéde volt ez; higgadt, pozitív alapon nyugvó, az erők és viszonyok ismeretéről tanúskodó nyilatkozat volt, amit halottunk, mely társadalmi és politikai feladatok helyes elválasztása mellett, de okos kijelölésével a társadalmi actio határainak és fegyvereinek, egyrészt előre védelmet, nyújtott a közművelődési congressusban nyilvánuló társadalmi irányzat politikai félremagyarázása ellen, másrészt azonban — amennyiben beleilleszti azt, általános nemzeti haladásunk kérdéseinek szervezetébe — emelte e mozgalom súlyát,,jelentőségét, hatását, minden tekintetben. S gróf Tisza Lajosnak ezért köszönettel tartozik a magyar közművelődési érdekek minden barátja. A ki végig tekintett azon fényes gyülekezeten, mely már az előértekezleten s még inkább ma, magán a congressuson, megjelent, az bizonynyal csak némi elkedvetlenedéssel gondolhatott arra, hogy e fényes gyülekezet, melyet csakis és kizárólag a magyar közművelődési érdekek iránt való lángoló szeretet hozott össze, a részletkérdésekben való eltérések, vagy az ügy érdeme körül való tapintatlanságok miatt a teljes meghasonlás képét nyújtsa azoknak, akik tapsolva fogadták volna, ha a magyar közélet vezértényezői e congressuson akár tehetetlenségüket, akár egymással való megférhetetlenségüket documentálják. S azért volt általános az óhaj, hogy a mozgalom megtalálja helyes vezetését, s e vezetés el tudja mellőzni mindazt, ami akár az érdekelt elemek széthúzására, felfogásuk ellentétességére mutatna, akár pedig a mozgalom kiskorúsága mellett lenne bizonyíték. A mai első nap lefolyása fényesen tanúsította, hogy eczel— eddig legalább — eléretett. Annak daczára, hogy a congressus előkészítésében is részt vett némely tényezők, kiknek minden alkalom jó, hogy politikai gyűlölködésüknek kifejezést adjanak, ezúttal is tetszettek maguknak abban a szerepben, amelyet eljátszottak legutóbb a Deák-szobor leleplezésekor, s tetszettek maguknak a hangulat előzetes megrontásában: annak daczára a congressus egész lefolyása impozáns volt, méltó az ügyhöz, melyet képviselt, méltó a magyar társadalom azon előkelő elemeihez, melyek részt vettek benne, s méltó a nagy feladatokhoz, melyeket maga elé tűzött. S az elnöki megnyitó beszédben, melynek jegyzőkönyvbe való foglalást egy ellenzéki oldalról jött indítványra egyhangúlag határozta el a gyűlés, hadd üdvözöljük mi e helyütt is bátor kimondását annak, hogy a magyar közművelődési egyesületek által kitűzött czélok tapintatos eszközökkel való megvalósítása nemcsak joga, hanem szinte kötelessége a magyar társadalomnak. A mai gyűlés fényesen dokumentálta, hogy e társadalom, melyet egyebekben annyira sikerült részekre bontani, választó falak által elkülönteni, a nemzeti művelődés kérdései iránt való érdeklődésében egységes, egyetemes s a szó nemes értelmében véve democraticus is tud lenni. Tartson ki ez érdeklődésben a tettek mezején a mai gyűlés minden tényezője, nyerjen meg kitűzött czéljaira való törekvésében eszközei tapintatos megválasztásával mindenkit, aki megnyerhető, s akkor nemcsak e mozgalom közművelődési czéljai lesznek elérve, hanem társadalmilag be lesz bizonyítva az a nagy politikai igazság is, hogy a magyar nemzet erejét semmi sem fokozza annyira, mint a ragaszkodás a nemzeti erők egységének nagy princípiumához, amelyet sem osztály, sem rang, sem felekezeti érdekekért nem szabad feláldozni soha és sehol, ha csak nagy nemzeti érdekeket is fel nem akarunk áldozni azzal együütt. S ha e mozgalom ezt bebizonyítja, nagy dolgot bizonyított be, s emléke élni fog késő időkig. tét a régi megyeházban, mit a törvényhatóság igazságszolgáltatási czélokra az államnak átengedett s f. hó végével fog odahagyni, hogy az újonépült helyiségben egyesítse összes központi hivatalait. Ez volt az utolsó közgyűlés a régi székházban, mely annyi hazafias és lélekemelő jelenetnek századokon át tisztes, habár a czélnak meg nem felelő tanúja volt. Az elnöklő főispán gróf Eszterházy Móricz kir. kamarás, megnyitó beszédében ki is emelte a bástyaszerü falak történelmi jelentőségét, s azt kívánta, hogy a hazaszeretet, melynek a régi gyűlésterem oly sok szép tanujelét látta, az új székház falai között is majd állandó tanyára leljen. A főispán azon további jelentését, hogy a hadgyakorlatok alkalmával Csáktornyán időző király ő felsége elé a megye nevében egy tisztelgő küldöttséget vezetett, — éljenzéssel fogadták. Következtek a miniszteri leiratok s Véghely Dezső kir. tanácsos alispán nagy gonddal szerkesztett évnegyedes jelentései, melyeket tudomásul vettek. A megye 1888. évi költségvetésének tárgyalása adott okot egy bizottsági tagnak fölszólalásra, de mint kitűnt, a a »megtakarításokra« irányuló fölszólalás, minden alapot nélkülözött s a közgyűlés osztatlan bizalmát a tisztikar iránt Fenyvessy Ferencz biz. tag, általános helyeslés közt nyomban kifejezte. Huzamosabb eszmecserét a mezőrendőrségi törvényjavaslat tárgyában leérkezett miniszteri rendelet idézett föl, melyben a gazdaközönség igen élénken részt vett. A gyűlést ma is folytatják s első tárgya megye területén előfordult rablógyilkosság s kisebb nagyobb útonállási esetek folytán szükséges teendők megbeszélése képezte, mire vonatkozólag a közgyűlés, tekintve hogy a szomszédos megyék részint kérték a rögtön ítélő bíróság felállítását, részint már meg is nyerték azt, nehogy megyénket s a Bakony erdőt lepjék el a Zalában és Somogyban szétugrasztott rablók, elhatározta, hogy szintén statáriumot kér ellenük. Pápa városa elhatározta, hogy a főtéri nagy templom előtt ártézi kutat furat, s a vállalkozóval már szerződésre is lépett, mely a közgyűlés jóváhagyása elé került. Azt hiszik 8 — 10 ezer forintba kerül az egész és lesz Pápán egészséges ivóvíz, ami eddig nagyon hiányzott. BELPÖLT. Budapest, okt. 9. (A főrendiház bizottságaiból.) A főrendiház felirati bizottsága holnap, f. hó 10-én délelőtt 11 órakor ülést tart. Veszprém, okt. 4. (Veszprém megye közgyűlése.) [Eredeti tudósítás.) Veszprém vármegye őszi rendes közgyűlése tegnap vette kezbe A közművelődési egyesületek congressusa A magyarországi közművelődési egyesületek congressusának tegnapi előértekezletén nagyon megharagudott h a a sávor báró és mérgét a »P. Napló« mai vezérczikkében öntötte ki. Pedig ha a báró úr követte volna a »sapientia« úgyszólván köznapi szabályát, hogy egyet aludt volna és akkor irt volna czikket, bizonyosan nem irt volna össze annyi valótlanságot, mint a mennyi hemzseg mai czikkében, a melynek minden állítását megcáfolta a mai fényes és emelkedett hangulatban lefolyt gyűlés, a congressus első napja. Azt jósolta czikkében, hogy »A kormány politikájának sikerült az emelkedett hangulatot, melylyel a congressusra összejöttünk, megrontani«, mert hát »Az ellenzéki férfiakat kimarni, ez volt a czél.« »Most csinál (t. i. a kormánypárt) liberális kulturegyesületet korlátolt gondolatszabadsággal és behozza a censurát a szólásszabadságra.« Ezeket pedig írja az előértekezlet azon momentumáról, midőn a mérsékelt ellenzéki Grünn a 11 Béla indítványa fölött folyt a vita, hogy Bánó József előadása a programmból hagyassák el és a midőn a szélsőbaloldali Bartha Miklós, szavának minden erejével ezen indítvány mellett volt, úgy, hogy Hegedűs Sándornak, Horváth Gyulának és Tisza Lajos grófnak, kik szintén részt vettek a vitában, nem maradt egyéb feladatuk, mint ismételni Grünwald okait, a melyek Bánó előadásának elhagyása mellett szólnak. Innét magyarázható azután, hogy Kaas báró czikke, melyben pillanatnyi felhevülésének adott kifejezést, saját párthívei között is teljesen hatástalan maradt. Mert ott voltak a mai gyűlésen Apponyi Albert gróffal együtt mind azok a jeles ellenzéki férfiak, (báró Kaas kivételével) kik tegnap is jelen voltak az előértekezleten és mindenki meg van győződve, hogy szívesen látott tagjai voltak a gyűlésnek. De volt ezeken kívül is igen sok nagyon szívesen látott kitűnőség. A sok közül hogy kiemeljük Bende Imre beszterczebányai megyés püspököt, Kalmár Endrét, a magyarországi kegyes tanitórendiek kormányzóját, Gromon Dezső államtitkárt. Egyben azonban igazat mondott Kaas báró, hogy a »congressuson Tisza Lajos szelleme uralkodik.« Ennek a hatása alatt tette Bartha Miklós azon indítványát, hogy a gróf elnöki megnyitó beszédét, a melyet a közművelődési egyesületek eddig még nem formulázott programmjának tekint, mint jövőre nézve ilyent iktassák a congressus jegyzőkönyvébe. De ezen szellem uralma alatt állott az egész gyülekezet is, amely nagy tetszéssel és lelkesedéssel pártolta az indítványt. Ezen szellem vezérlő erejének tudható be, hogy a gyülekezet első napja mindenki által elismert fényes eredményt mutat fel. A congressus első napjának lefolyásáról a következő részleteket jegyeztük fel. A gyűlés délelőtt 10 órakor vette kezdetét az új városháza tanácstermében, melynek padsorait fényes társaság foglalta el. A társadalmi élet és politikai élet kitűnőségei, a közművelődési ügy előharcosai, a törvényhozás és közigazgatás vezérférfiai, az egyház képviselői, valamint a tanügy művelői, együttvéve oly impozáns gyülekezetet képeztek, a minő ritkán látható együtt. A terembe lépőknek az egyetemi ifjakból álló rendezőség diszes kivitelű gombot nyújtott át, a mely körlapján a »Közművelődési egyesületek congressusa Budapest, 1887.« felírás olvasható. A már tegnap közlött névsorhoz pótlólag adjuk a congressusi tagok következő névsorát: Boros Bálint, Nagy Nép. János (felvidéki k. m. egylet Nyitrán), Banaisz Jenő (Széchenyi-társaság), Tabódy József cs. kir. kamarás, Libertiny Gusztáv kir., tanácsos, nyitramegyei tanfelügyelő, Bossányi József plébános (felvidéki magyar k. m. egylet), Szabó Károly fővárosi tanácsjegyző (máramarosi k. m. egylet), Hofer Károly reáliskolai igazgató Budapest, Fraknói Vilmos, dr. Lutter Nándor, Deáky Albert (Kolozsvár), Török Sándor (Felső-Nógrád m. k. m. egylet), Horthy Gyula (Bereg), Andrássy Tivadar gr. a zemplénmegyei magyar nyelvterjesztő társulat elnöke, Bende Imre beszterczebányai püspök, Prámer Alajos és Fejes István, a zempléni magyar nyelvterjesztő egyesület alelnökei, Beszterczey Ferencz, Barthos Tivadar, Kecskés Antal, Bydeskuthy Sándor, Kubányi Károly (felvidéki k. m. e.), dr. Pap Sámuel, Than Károly, az academia II. oszt. elnöke, Vizsolyi Gusztáv, Rohonczy Gedeon, Morfin Imre, Nagy Gábor (székely művelődési egylet), Bánó Zoltán (E. M. K. E. fővárosi fiókjának jegyzője), Kormos Béla (Versecz), Andaházy Géza, dr. Münnich Aurél, Rózsa Péter tanácsnok, dr. Havass Rezső , Ballagi Aladár, Királyi Pál és dr. Thirring Gusztáv, (mint a földrajzi társaság küldöttei), Horváth Döme, Bolgár Zsigmond, Török Zsigmond, Kondor József, Póra Ferenc( (budapesti népszerű felolvasásokat rend. társ. elnöke) (r. Gyulay Béla (budapesti népoktatási kör), Lindner Károly (újlaki népkönyvtár elnöke), Almásy János (budai tanítóegylet), Majla Mihály, Mayer József reáliskolai igazgató, Farkas Menyhért (Versecz), Maurer Vilmos min. számtanácsos (Beregm. kézmüv. egylet), Jónás Ödön, dr. Demjanovich Emil és dr. Bartha Gábor mint a mármarosmegyei k. egylet küldöttjei, dr. Hamary Dániel honvéd főtörzsorvos Bpest, Stumpfoll Ede, Demko Géza (Temesvár), Lerch Károly mérnök, Töpfner József, Ráth Károly főpolgármester, gr. Apponyi Albert, Jókai Mór, Sulcher Pál (Torontál), Miskolczi Gotthilf Ferencz (Temesvár), Festetich Benno gróf, fehérmegyei tanfelügyelő, Kamermayer Károly polgármester, mint a csángó-egylet alelnöke, dr. Ilosvay Lajos műegyetemi dékán, Halász Ferencz tanfelügyelő, Török József, dr. Klamarik János osztálytanácsos, Gromon Dezső (pancsovai, nyelvterjesztő egylet), Kövy Tivadar (felvid. k. e.), Körösy Sándor, Zsigmond Dezső, Hajós János, Dömötör Géza, Kozma Dénes, dr. Göőz József, Liber József, Chorin Ferencz, dr. Klein Fülöp, Dömötör László dr. Virava József, Schröder Károly, Kolozsváry József, Madarász József, Gulácsy Dezső, Lederer Ábrahám, Beksics Gusztáv, Dessewffy Aurél, Felméri Lajos, Földváry Mihály, dr. Haller Károly, Bánffy Béla gr., Bartha Miklós, Hegedűs Sándor, Horváth Gyula, Reményi Antal, Sándor József, Zsimond Dezső, Szathmáry György és Helfy Ignácz mint az E. M. K. E. küldöttei. Békey Imre tanfelügyelő, mint a szervező bizottság elnöke felszólította Tóth Lőrincz Durai tanácselnököt, mint korelnököt, hogy a tanácskozást nyissa meg és az elnökség és a tisztikar választására nézve az indítványt terjessze elő. Tóth Lőrincz korelnök elfoglalván az elnöki széket, a következőket mondotta: Igen tisztelt uraim ! Az öreg kor sok bajjal jár, de esetleg vannak mégis az öreg kornak is bizonyos előnyei, bizonyos kedvező momentumai és oldalai és ezt különösen mélyen érzem e pillanatban, midőn épen koromnak köszönhetem azt a kitüntetést, hogy a magyar közművelődési egyletek első congressusát megnyitni szerencsém van. (Éljenzés.) Megnyitni azt a congressust, amely előtt egy nagy és szent feladat áll, amelyet férfias bátorság, de egyszersmind komoly, higgadt, bölcs megfontolás útján kétségtelenül el is fog érni az összes haza és minden egyes ebben lakó népfaj javára, amelyet a maguk igaz, nem képzelt, nem ábrándokra alapított, hanem valódi jóllétüket csak a cultura lassan kint fejlődő, összhangzatosan előrehaladó sikerülésének és előbbre vitelének fognak köszönhetni. (Éljenzés.) Indítványára egyhangúlag megválasztatott: Tisza Lajos gr. elnök, Gerlóczy Károly másodelnök, dr. Kenedi Géza, dr. Buday József és Szabó Károly jegyzők. Egyszersmind egy bizottság küldetett ki, mely az elnököt a congressusra meghívja és elkísérje. E bizottságban részt vettek Odescalchi Arthur herczeg vezetése alatt, Vizsolyi Gusztáv, Fraknói Vilmos, Békey Imre. Tisza Lajos gróf néhány percz múlva a bizottság élén a congressus tagjainak élénk éljenzése között megjelenvén, az elnöki székről a következő megnyitó beszédet mondotta: Mélyen tisztelt congressus! Mindenekelőtt fogadják a congressus tisztelt tagjai őszinte köszönetemet azon kitüntető bizalomért, melylyel ezen, az ország különböző vidékeiről, a közélet legjelesebbjeinek egész koszorúját magába foglaló congressus elnöki teendőivel megtisztelni méltóztattak. T. congressus! Legbiztosabb jele annak, hogy egy állam kivetkőzött kiskorúságából, s hogy az szellemileg izmosodik, ha benne a társadalom is megmozdul, s a közczélok előmozdítására irányzott munkásság nem szorítkozik csak a törvényhozás és kormány köreire. Nem egy elsőrendű közérdek előmozdítására sokkal szélesebb kör nyílik a társadalom számára; sokkal szabadabban mozoghat az, mint a hivatalból eljáró kormány és a törvényhozás. Minden fejlett államban azt fogjuk tapasztalni, hogy hivatalos actio és társadalmi actio mintegy kiegészítik egymást. Tehát mint a nemzeti nagykorúságnak, mint a társadalom kötelességérzetének fényes bizonyítékát üdvözölhetjük azon mozgalmat, mely a közművelődés, főleg az okszerű és hazafias irányú népnevelés terjesztésére különböző vidékeken alakult társulatok működésében nyilvánul. Mintegy ezen mozgalomnak mind szélesebb körben terjedését megünneplendő s annak helyes irányban való tovább fejlődését a kölcsönös eszmecsere útján előmozdítandó,jött ma össze ezen congressus, melynek ez idő szerint s különösen két irányban van fontos jelentősége. Ugyanis egyfelől, mint már jeleztem, alkalmat nyújt az ország különböző vidékeiről összejött azon elemeknek, melyek saját körükben a közművelődés terjesztésében s ennek utján a nemzeti hazafias szellem s mindenekfelett a magyar állameszme megszilárdításának munkájában fáradoztak eddig is, hogy tapasztalataikat egymással élő szóval közöljék, a minek hatása sokkal közvetlenebb, sokkal inkább vezet az eszmék gyors tisztázására, mint a sajtónak hoszszadalmasabb útja. így a kifejlődő eszmecsere alapján aztán tájékozást nyerhetünk az iránt, melyek azon utak és módok, melyek eddig gyakorlatiaknak, eredményre vezetőknek bizonyultak s ezek alapján következtetést vonhatunk a jövőben követelendő eljárást illetőleg. Másfelől: az e téren és e czélból eddig folytatott működésnek megismertetése, valamint a jövőben való teendőknek itt szabatos kifejezést nyerendő irányzatának a nyilvánosság előtt megvitatása által, reményiem, közvetve meg fogja cáfolni e congressus mindazon téveszméket, melyek ezen társadalmi cultur mozgalommal szemben, bizonyos körökből a belföldön is, de kivált a külföldön, félre nem ismerhető czélzatossággal terjesztetnek. A mozgalom indító oka és kitűzött czélja iránt tisztában vagyunk mindannyian, azt palástolni nincs okunk, nyiltan hirdethetjük a műveit Európának. Amint a nemzet 20 évvel ezelőtt alkotmányát és önrendelkezési szabadságát visszanyerte, s kezdte a magyar államot az 1848-iki democraticus alapokon berendezni, oly tényezőkkel kelle számolnia, melyek a régi alkotmányos Magyarországban a politikai működésből ki voltak zárva. Ki voltak pedig zárva nem a különböző faj vagy nemzetiség, de a régi constitutio aristocraticus szervezete alapján, a mely egész 1848-ig az állami közéletben csak a nemességnek és később még az úgynevezett honoratior osztálynak adott működési tért. Ezen politikai jogokkal felruházott osztályokból azonban — mint ez általánosan ismert dolog — a magyar állam területén élő népfajok egyike sem volt nemzetisége indokából kizárva. Ezt bizonyítja azon sok, nem magyar eredetű családnak adományozott nemesi kiváltság; bizonyítja, hogy nem egy ezen családok sarjai közül előkelő szerepet játszott a magyar törvényhozó testületben és hivatali karban, míg másfelől a magyar nemzetnek a nemességhez nem tartozó része éppen úgy nem vehetett részt a közéletben, mint a nem magyar nyelvű nem nemesek. Márpedig minden államnak életfeltétele az, hogy azok, kik politikai jogokkal bírnak, tehát ügyei intézésébe közvetlen, vagy közvetve befolynak, a műveltségnek legalább is azon fokán álljanak, mely bizonyos mérvű politikai öntudatosságot biztosít. Lehetetlen volt nem észlelnünk, hogy ha e tekintetben talán egy európai állam sem érte ugyan még el a kellő fokozatot, a magyar államban, az állami szervezetnek átmenet nélküli megváltozása folytán, ezen szempontra vonatkozólag már épen igen kedvezőtlenné vált a helyzet. Sok fontos és az új életet nyert magyar állam berendezkedésére és fejlődésére első helyen szükséges intézkedésnek megtétele közepette is tehát kiváló figyelmet szentelt a törvényhozás e kérdésnek s a népnevelés és közművelődés már az első években, az államnak hathatós támogatásában részesült és hozzájárulván egyes hatóságoknak, különösen a főváros nemes példája által buzdított egyes városoknak áldozatkészsége, az országszerte hatalmas lendületet vett. Azonban, mint már fennebb is említem, a törvényhozásnak, kormánynak, hivatalos testületeknek tevékenysége kellőleg gyümölcsöző csak úgy lehet, ha az általuk támogatott ügyet a társadalom is felkarolja. Ezt tette a társadalom az ország különböző részein fenálló s legnagyobb részben itt képviselt, közel 60 egyesület megalakítása és működésbe hozatala által. Ezek legnagyobb részének már czíme is mutatja a kitűzött czélt. »Országos iskola egyesület«, »népoktatási kor«, »közművelődési egyesület«, »kisded nevelők országos egylete«, »iskolai és népkönyvtár egyesület«, »országos kisdedóvó egyesület«, »felekezetnélküli népnevelési kör« stb. stb. Hogy ezek a magyar társadalom által életre hiva, mind magyar szellemben működnek, hogy feladatuknak tartják, éppen a műveltség terjesztése útján a magyar állameszme iránt való ragaszkodást a magyar állam polgáraiba már zsenge korukban becsepegtetni, ez magától értetik, hogy a magyar nyelvismertetésnek terjesztése által alkalmat akarnak nyújtani a nem magyar ajkú magyar honpolgároknak is a magyar nyelv elsajátítására, hogy ez után hozzáférhetővé akarják tenni számukra az állam ügyeiben való részvehetést a magasabb fokon is, az által éppen a nem magyar ajkú népfajokat csak hálára kötelezik. És hogy ezt úgy fogja fel a józan nép, mutatja az, hogy a legtöbb helyen igyekszik az ezen egyesületek által nyújtott jótéteményekben részesülni. Kik tehát a magyar államban azok, akiknek szálka a szemükben ezen egyesületek működése? Egyes izgatók. Lehetnek ugyan közöttük önzetlen rajongók, — nem akarom tagadni — kik azt hiszik, hogy chauvinisticus izgatásaik által Szent István ezredéves birodalmának ezredév óta fenálló kapcsait képesek lesznek széttörni, s beteges ábrándjaik szerint megváltoztatni Európa földabroszát; de legnagyobb részüknél az izgatás tulajdonkép kenyérkereset avagy szereplési viszketeg. És hogy ezt kielégítsék, nem utalják a tájékozatlanok véleményének félrevezetését megkisérleni. Ami tagadhatatlanul sikerült is nekik bizonyos fokig. Valóban az ember csodálkozni kénytelen, ha az ide vonatkozó irodalmat figyelemmel kiséri, hogy — mellőzve az alaposságra nem nagy súlyt fektető franczia írókat, valamint az európai cultura szempontjából még kevés sulylyal biró nyelveken megjelenő irodalmi termékeket — még az első rangú német írók is mily valótlanságokat állítanak a magyarországi viszonyokról s azokból kiindulva mily szenvedélyeskedést árulnak el. Hát mikor ment a magyar törvényhozás, kormány vagy társadalom azon határon túl, hogy egyfelől megkövetelje, miszerint magyar állampolgár, a magyar állameszmét még elméletben sem tagadja meg, és másfelől, hogy tanintézeteknek az államköltségén való felállítása és a magyar kulturának társadalmi uton való terjesztése által módot nyújtson a nem magyar ajkúaknak is a magyar műveltség megszerzésére és végül, hogy intézkedjék, miszerint a felekezetek által fentartott iskolákban egyes rajongók, vagy külbefolyás alatt állók bogarai miatt százak meg százak tévtanokra ne oktattassanak; százak meg százak előtt el ne vágassék annak lehetősége, hogy az állam hivatalos nyelvét is megismerjék ? Ennyi és nem több az, ami e téren történik; míg a minden magyar állampolgárra nemzetiségi különbség nélkül egyaránt kiterjesztett oly mérvű szabadság védelme alatt, melyet a magyar államban élő nemzetiségek egyike is, a vele rokon népfajok által alkotott államban nem élvezhetne, tulajdonkép nyitva áll az út az izgatóknak a sajtóban és a nyílvános felszólalás által még államellenes tanaikat is hirdetni, nagy ritkán sokalván meg a türelmes magyar állam a túszulásokat annyira, hogy az illetők ellenében fellépjen. Nem tehetem fel azon kiválóan műveit és okos írókról, kiket fennebb emlitek, s kik ha félre nem vezettetnek, s teljesen tárgyilagosak, első helyen képesek felfogni az állami lét fentartásának követelményeit, hogy azt helyesnek ítélnék, ha például az állam tudva tűrné, avagy a társadalom arra buzdítana hogy, a nemzetiségek érdekének palástja alatt, már az iskolákban az állam felbontására célzó üzelmek folyjanak; avagy azt kívánhatnák, hogy idegen államokban fennálló egyesületnek magyar területen folytatott izgatásait és propaganda-hajhászatát a magyar kormány és társadalom különös kedvezményekben részesítse. Ha körülnéznek otthon, látni fogják, hogy Európának a ma élők között, legelső államférfia, hogy fogja fel a nemzetiségi kérdést. Olvassák el, ha elfeledték volna, a porosz képviselőházban az 1886. évi január 28—30 közt lefolyt vitákat és a Poseni nemzetiségi kérdés tisztázása érdekében ugyanazon évben hozott törvényeket, avagy tekintsenek az Elsas-lotharingiai viszonyokra, és nézzenek egy kicsit körül a német nemzetiségű balti tartományokban. Mi történik ott orosz részről , vagy az ott élő nemzetiségek sorsa talán nem érdekli őket ? Hasonlítsák össze ezen különböző államokban folyamatban lévő állami tevékenységet a magyarországi viszonyokkal. Valóban, természetesebb volna, ha a másik túlságba esnének s azt írnák rólunk — ami ugyan szintén nem felelne meg a valóságnak — hogy még nem vagyunk elég iskolázottak az államfentartás elméletében, mert a szabadság és egyenjogúság eszméjének feláldozzuk az állam feltételeit. Általában véve, a Magyarországban lakó nem magyar ajkú nemzetiségeknek e tekintetben nem lehet s a fent jelzett izgatók kivételével nincsen is patanaszuk a magyar államra és társadalomra ; valamint, ha itt-ott észlelhető is a métely terjedése, a melylyel szemben a félrevezetteket felvilágosítani egyik nemes hivatása társadalmi működésünknek, eddig egészben véve a magyar államnak sem lehet a nép zömére panasza. — Tudják, érzik ők, hogy e hazában a jogok és kötelességek teljesen egyenlők minden honpolgárra nézve nemzetiségi különbség nélkül. — Anyanyelvét, vallását, szokásait szabadon gyakorolhatja mindenki. A műveltségnek az állampolgárok közt való terjedését oly kincsnek tartjuk az államra nézve mindnyájan, hogy üdvözöljük az erre irányzott tevékenységet, akkor is, ha ezen czél elérésének eszközéül nem a magyar nyelv szolgál. Mert mentől átalánosabb lesz a műveltség, annál átalánosabb lesz a honpolgárok kötelességérzete — annál átalánosabb lesz, fajkülönbség nélkül az egységes nemzeti szellem. A közműveltség az út, amelyen meg lehet értetni mindenkivel, hogy míg vallásra, anyanyelvre, szokásokra különbözhet egyik faj a másiktól: nemzet csak egy van és lehet a magyar államban. Mint mondom, aránylag kevés kivétellel, nincs is e tekintetben átalánosságban komolyabb ok a panaszra. Az országnak nem magyar ajkú népessége is számtalan példáját adta a trón és haza iránti tántoríthatatlan hűségének. Ha akadnak is félrevezetők, kevesen vannak a félrevezetettek. És e társadalmi mozgalomnak, mely a különböző közművelődési és népnevelési egyletek alakításában nyilvánul, legkevésbbé lehet czélja a nemzet ezredéves traditióival szakítani. Ha a magyar államférfiaknak úgy a múltban, mint a jelenben törekvése mindig oda irányult, nem elnyomni, nem eltiporni vagy kiirtani, de a szabad institutiók és a jogegyenlőségnek kiterjesztése által a magyar állameszmének megnyerni a különböző nemzetiségeket, a társadalom bizonyára nem fogja ez üdvös processust, reactiót szülő türelmetlenséggel megzavarni akarni. A társadalom minden egyes tagjáért természetesen nem felelhetünk; tapintatlan ember, minden nemzetben, minden társadalmi rétegben akadhat, de ezek szórványos nyilatkozataival a nemzet solidaritást nem vállal, ezekért a magyar társadalmat felelőssé tenni jogosan nem lehet. Nincs tehát semmi ok arra, hogy a hazának bármely polgára féltékenyen tekintse e mozgalmat; az indok, mely ezt vezérli, a czél, melyre törekszik, nemes és nem sérthet senkit. Lesz-e e mozgalomnak kívánt sikere, az a működési térnek, a működés mérvének és módozatának eltalálásától, az eszközök szerencsés megválasztásától függ. Az említett egyleteket megalkotott férfiak komolysága kizárja azt, hogy itt a kongó nagy szavakkal való tüntetésben culmináljon a tevékenység: érzi azt minden ember, hogy ez ügyben mentői többet dolgozni, cselekedni , és mentői kevesebbet beszélni kell. Hogy egy népies kitételt használjak — aki sokat markol keveset szerit — bizonyára nem fogják tehát az egyesületek tevékenységüket a jövőben sem az által elforgácsolni akarni, hogy alakulásuk közvetlen czélján túl, munkásságuk körét oly irányban is kiterjesszék — mely nagyban túlhaladja anyagi erejüket, habár az eddig alkalmazottakon kívül még sok eszköz kínálkozik is, mely közvetve szintén elősegíthetné a kitűzött czél elérését — és bizonyára őrizkedni fognak átcsapni akarni, az állam és törvényhozás feladatát képező teendők terére. Mentői egyszerűbb programmal, a mentői csendesebben és mentői szorgalmasabban folytatjuk a munkát, de folytatja saját közvetlen, szűkebb körében mindenki, annál több valódi eredményre jutunk. Midőn van szerencsém úgy az egyesületek képviselőit, mint tisztelt vendégeinket, valamint az e termet számunkra vendégszeretőleg átengedő házigazdát, a Budapest fővárost képviselő városi bizottsági tagokat itt üdvözölhetni, azon, a magyar nemzet ezredéves hazafias buzgósága, politikai belátása és tapintata által igazolt reményben van szerencsém e congressus ülését megnyitni, hogy ennek elmaradhatlan eredménye lesz: a társadalomnak a közművelődési társulatok által kitűzött czél iránt mind szélesebb és szélesebb körben való érdeklődése, a félreértések eloszlatása, a félrevezettettek felvilágosítása és ez által a magyar állameszme iránti hazafias ragaszkodásnak a magyar állam minden polgárának kebelében nemzetiségi különbség nélkül, napról napra való izmosodása; mert meg vagyok győződve, hogy úgy a magyar társadalom, mely a közművelődési mozgalma.