Nemzet, 1887. november (6. évfolyam, 1858-1887. szám)

1887-11-01 / 1858. szám

bank megalapítására egy safis-rastsuki vasút kiépítésére. A bank úgy volt tervezve, hogy Bulgária megkötött kézzel-lábbal ki lett volna szolgáltatva annak, aki a concessiót ezen az alapon elnyerte volna. A vasútépítést is úgy akarták berendezni, hogy tetszés szerint gazdálkodhassanak és óriás összegeket keresve, rosz, használhatlan vasutat hagyjanak a megkoppasztott bolgár kincstár nyakán. Bár Sándor fejedelem, tőle telhetőleg támogatta a muszka vállalkozók terveit, a bolgárok az ő nagy mértékben kifejlődött gyakorlati érzékükkel azonnal átlátták, mi rejlik az ártatlan arccal, »Bolgárország érdekében« támasztott követelések mögött és határozott állást foglaltak azokkal szemben. Ezzel megkezdődött a harcz. És itt jön szerző a bolgár fordulat további okainak bemutatására. Az orosz diplomatiában, amelyet sokan tartanak olyan diplomatiai testületnek, amelyért méltán irigyeljük Oroszországot, a szerző szerint, a fegyelmetlenségük orgiáit, mert az orosz diplomatiai ügynökök, követek és egyéb diplomatiai egyéniségek legnagyobbrészt semmit nem törődnek a ~ ^- _-k-ritérium rendeleteivel, hanem scrupulus nélkül állanak , maguk és a katenia érdekeinek szolgálatában. A külügyminisztérium sokszor olyan szerencsétlenül meg embereit, hogy azok még modortalanságuk és tudatlanságuk által is fokozzák a bűnök és hibák súlyát, melyeket Oroszország nevében elkövetni szoktak. A szerző munkája folyamán kimutatja, hogy a Bulgáriába küldött orosz tábornokok, miniszterek és diplomatiai ügynökök egynek-kettőnek kivételével mind a kateria szolgálatában állottak. Nem lehet tehát csodálkoznunk, hogy ezek az ily módon érdekelt férfiak brutálisan, minden illemérzéket félretéve szegődtek harczosaivá a küzdelemnek, melyet a koteria indított a bolgárok ellen, amiért a Bolgárország kifosztására kieszelt terveket úgy melegiben elfogadni nem akarták és megpróbálták megvédelmezni Bulgária érdekeit. Ez a küzdelem eleinte egyes miniszterek ellen irányult; később belesodorta az oroszokat a bolgár pártviszályokba és végül odavezetett, hogy a diplomatiai ügynökök és tábornokok, kiket Oroszország Sándor fejedelem mellé és az ő segítségére küldött, a fejedelem ellen fordultak és folytattak alávaló harczot, eszközökben és czéljaikra felhasznált emberekben nem válogatva. SZOKOLAY KORNÉL. Budapest, okt. 31. (A bécsi tanácskozások.) Kejérváry Géza dr. honvédelmi miniszter, aki tegnapelőtt Bécsbe utazott volt — mint a »Bud. Corr.« az osztrák fővárosból táviratilag jelentik — tegnap és ma hosszabb ideig tárgyalt Bylandt- Rheidt gr. közös hadügyminiszterrel s ma este Orczy br. miniszterrel együtt visszaérkezik Budapestre. ■— Tisza Kálmán miniszterelnök, ki ma reggel Bécsből ideérkezett, csak a hét végén szándékozik ismét oda visszatérni. Budapest, okt. 31. (Új munkálatok honvédelmi szempontból.) A közmunka- és közlekedésügyi minisztérium jövő évi költségvetési előirányzatának »beruházások« fedezetében az 5. czím alatt a közlekedési miniszter 350.000 frtot vett fel a honvédelem szempontjából egyes törvényhatósági utakon sürgősen szükségelt hiányok pótlására. Ezen öszszegből — mint a »Bud. Corr.« értesül — a miniszter a következő munkálatokat tervezi: A debreczennyíregyháza-csap-ungvári útvonal s az ungvár-csapi után Szürthe mellett levő Latorczahíd kiépítését 190,000 frtnyi összegben, a selmeczbánya-körmöczbánya-priekopai útnak Körmöcz város szélétől Zólyom megye határáig való befejezését 30,000 frtnyi összegben, a galgócz-tapacsány-alsókubini út gáborhegyi meredek szakaszának átalakítását 30,000 frtnyi összegben, a nyén-kraszna-bodzai út építése 20,000 dúlnak a felvégről, meg az aljról az öreg asszonyok ! megnézni a halottat. Már tudják ki halt meg, hiszen régen is halódott már a boldogult, — Isten nyugassza meg — meg aztán egyik-másik vénasszony álmában elveszte ezt, vagy amazt a fogát s ez előre jelenté az Éva néni halálát. Csoportosan haladnak a házikó felé melynek ablakában már égnek a jelképező gyertyák. Bent a ravatalon nyugszik a halott, mosolygó vonásokkal. Szemeire krajczárok vannak helyezve, nehogy fölnyiljanak, mert ez esetben valakit vár maga után. Ezen pénzek aztán minden más jelentőség nélkül a koporsóba tétetnek egyik, másik kedvenc tárgyával együtt, nehogy hazajárjon értük. Ily használatú pénzek olykor szerepet játszanak a babonaság és kuruzs gyakorlataiban is. A szoba pávatollas tűkre feketével vonatik be, mert a halottnak nem szabad ott látszani, mivel az esetben nem lenne nyugalma a sírban. Itt is, mint számos babonás jellegű népszokás-gyakorlatban, tulajdonkép az illem és illendőség biztosítását, fentartását látjuk képviselve. Különben megjegyzem, hogy népünk felfogása szerint este tükörbe nézni, szerencsétlenséget jelent. A halott látogatók betérnek a halottas házba s a szoba előterében letérdelve rövid imát mormolnak a megholt lelke üdvéért. Aztán az asztalkára helyezett szentelt vízzel megszentelik valamennyien, ugyanezt téve távozásukkor is. Majd nem sokára megérkezik az »énekes«-asszony is, ki a szoba egyik sarkában elhelyezkedve, nagy siralmas hangon rákezdi az ismert és kevésbé ismert egyházi halottas énekeket, mire a jelenlevőknek csakhamar könybe lábadnak szemei, az atyafiság meg fuldokló zokogásba tör ki a kedves halott fölött. Az Alföldön a néhutt szokásos siránkozó aszszony helyét az ily »é n e k e s a s szony«-nak nevezett nő foglalja el, ki aztán a temetés órájáig énekelget némi szünetekkel siralmas, sajnálkozó énekeket a halott mellett, este pedig — vagyis a temetési napot megelőző éjjen át — a »virasztókkal« imádkozik s ezeknek előénekel. A halotthoz közelségben állók eljárnak a paphoz, a temetési parádéra vonatkozókat elintézni, s onnan átnéznek a kántorhoz, kivel a — »szt. háromság« — vagy az »özvegyek« egy kis búcsúztatóval egybekötött harmincz forintos énekére megalkusznak 18 frtba, aztán mennek az asztaloshoz koporsót készíttetni, meg szemfedelet venni. Nem feledvén el a nagy viaszgyertyákból is bevásárlani egy jó csomót, mert erre nemcsak a pap és kántor, hanem több illetékesek is számot tartanak. Ugyancsak itt vesznek egy kis viaszkeresztecskét is, mert e nélkül a halottat nem szokták eltemettetni, hiszen mihelyt az állványra fölhelyezték, — népiesen szólva kinyújtóztatták — rögtön egy nádból formált keresztecskét helyeznek a halott kezei közé. Nem hagyható említés nélkül, hogy ugyanez alkalommal egy fél akó bort és nagy mennyiségű eleséget is vásárlanak be, hogy legyen a virasztóknak mit inni és enni, és még a »halotti torra« is maradjon valami s ha esetleg itt sem fogyna el, úgy az »étetés« alkalmakor majd megeszik a szegények. A népies temetkezési ceremóniák szerint három ilyeszem-iszom ősies pogány-keresztény jeleggel bíró szokás dívik az Alföldön: az egyik a »virasztás« alkalmakor, amidőn a halálozási napot követő éjjél összegyűlik az atyafiság, sógorság, szomszédság és jó barátok egész serege, a másik meg a temetés utáni este tartatni szokott halotti tor, mely nem ritkán tánczczal végződik és a harmadik lakoma, melyet egy hétre, vagy a halálozási nap évfordulóján szoktak a koldusoknak adni, e t e t é s-nek nevezve azt. Ha nagyon ismert, vagy jó módú a halottnak atyafisága s a hátrahagyott család, úgy nagyon sok a halott látogatója, de főleg a »v irrasztó i a&.Mfift-Olilrib-Lc* uCAUI Oi 10.1 U ttjJi'&Jct Ilctg^Jn n ^HlTUS^ IlftlObtSitj s ha csak lehet megnézi mindenki, ha máskor nem, hát legalább este a virrasztóban. Alig alkonyult be, már látni a csillogó lámpákkal közeledőket a falu minden része felől s a csendes házikó, melynek ablakaiban szünetlenül ég a gyertya, s bensejéből hangzik a siránkozás, meg a kesergő ének, — csakhamar benépesült. Majd hogy aztán betelt a »nagyház« — igy neveztetvén a tisztán tartott szoba, melyben most a halott fekszik, a férfiak a hátulsó szobába húzódnak s némi vigasztalást keresnek a poharak között. A halottas szobában pedig a a virasztók imádkoznak, énekelnek, vagy előbeszélik a kimultnak viselt dolgait, jóságát, sajátságát, betegségi állapotát stb, és csakhamar áttérnek a borzalmasabb halálesetek, rémes történetek elbeszélésére s ha aztán a pohárral sorba kínálták a várasztók valamenynyiét, megindul a vigabb történecskéknek és a falu csiklandosabb eseményeinek elbeszélése is, míg utoljára is a vígan folytatott beszélgetésre egyszer csak az »énekes asszony« nagy keservesen rázendíti: Kiragyogni látod élted csillagát, Halljad a természet hathatós szavát stb. és még néhány siralmas halotti éneket, mire ismét egy sor zokogás, sírás, rivás szokott következni, melynek lecsillapultával folytatják a félbenhagyott adomázást, vagy szomoruságos rémtörténeteket a rontás, kötés, meg kuruzsolás eseteiről, amelyben ez, meg az, sinylik, avagy amelyben ez, meg az miként halt meg szörnyű halállal. S míg ez így folyik éjfélig vagy gyakran a haladó hajnalig a virasztók között, addig a férfiak a hátsó szobában egyre kóstolgatják a karczost, sőt falatoznak is, nem feledkezvén meg azonban a házhoz tartozó egyik, vagy a másik családtag a virasztókat is sorba kínálgatni, míg aztán, ha a gyertya fakó fénye hanyatlani kezd s szürkülik, kezdenek oszladozni a virasztók, elballagván haza felé. De megígérik, hogy eljönnek a temetésre is. El is jöttek , sőt ki is kisérték a halottat a temetőbe, a hol megkerülvén háromszor a sirt, melybe egy-egy drb. rögöt kell dobni mindenkinek — ismét visszatérnek a halottas házhoz a torra. A temetőből jövőknek, mielőtt átlépnék a pitar vagy a szoba küszöbét, meg kell előbb mosakodniok — nehogy sárgaságba essenek — s csak azután foglalják el helyüket a már ekkor megtérített asztalnál, melyen párolog a paprikás, piroslik a karczos s duzzad a fehér kenyér, de nem hiányzik a kásaétel sem, mint a hogy minden népies mulatságnál — vendégeskedést nyozni — °^1,Q aamn Hz-okott népünknél a »kása« hiá-Előbb még egy ájtatos imát bocsátnak az ur zsámolyához, hogy a meghaltnak adjon örök nyugodalmat s az örök világosság fényét terjessze ki lelkére és aztán csakhamar hozzálátnak az eszem-iszomhoz, az énekesasszony meg újra rákezdi siránkozó siralmas énekét, a mely fokonkint vigasztaló hangulatúvá, majd egészen víggá leszen. S ha aztán a lakmározók kevésbbé intim tagjai eltávoztak, az ott maradók csakhamar kérik az énekes asszonyt, hogy a »Kánán menyegzői« éneket kezdje már el. Az énekes asszony nem sokáig kéreti magát, a siralmas istenes énekekkel teli könyvet nyugalomba helyezi és lassú, monoton hangon elkezdi a »Kánán menyegzői« éneket énekelni a víggá lett társaságnak. Napjainkban már nem oly gyakori, de a közelmúltban egyáltalán szokásos volt, hogy a halotti toron levők, ezen kánon menyegzős énekre az előszobában tánczra perdültek, s jólehet a család tagjai a másik szobában siránkoztak, egyik, másik nénit úgy megugratták forgatták, pörgették, hogy bizon,'bizon megesett rajtok mi az ének szerint a Kánán mennyegzőben történt ahol, úgy megforgatták Magdolnát Mind el hullajtottá kontyát Kánán menyegzőben. KOVÁCS JÁNOS. frtnvi, 3» Imnusfalv. . . Trijho a tisza-füred-poroszlói után a tiszafüredi híd kiépítését 50,000 frtnyi költséggel. Sopron, okt. 30. (A brennbergi szénbányatelep, provisorium Sopron városánál.) [Saját levelezőnktől.] A brennbergi kőszénbányatelep, mely Soprontól 1 órai távolságban fekszik és a legkiesebb völgykatlanok szegélyezik az utat odáig és Sopron városának egyik legnagyobb kincsét képezi, részvénytársaságnak adatott bérbe, mely társaság a helybeli és vidéki financierekből alakult. A társulat bérletszerződése a várossal 20 évre terjed. Mióta a telep e társulat tulajdonában van, körülbelül 683.000 frtot fektett be új telepek ásására, továbbá egy hegyi pálya építésére, mely a bányától a déli vasút ágfalvai állomásáig terjed. A társulat további kutatások érdekében még egy millió frt tőkét akar a vállalatba fektetni és azon megkereséssel fordult a Sopron város törvényhatóságához, hogy e bérleti szerződést még további 15 évre hosszabbítaná meg. E megkereséshez azon kérelmet csatolták, hogy egy kiküldendő szűkebb körű bizottság a már eddig foganatosított beruházásokat vizsgálja meg. Miután az ügy a városi törvényhatóság legközelebbi közgyűlésén fog tárgyaltatni, tegnap dr. Printz Ferencz városi tanácsos vezetése alatt egy bizottság rándult ki a helyszínére. Ezen alkalmat a bérlők arra használták, hogy földesuraikat ünnepélyes fogadtatásban részesítsék. A bányaigazgatóság épülete nemzeti szinű zászlókal és virágokkal volt feldíszítve, és a »Sopron« akna duuu -podoljv volt, felállítva. Midőn a küldöttség az aknába lépett, taraczlövések dördültek el, melyek minden akna megtekintésénél ismétlődtek. 2 órakor fényes bankettre gyűltek össze. Az első felköszöntőt dr. Printz mondta, melyre Carstanier lovag és dr. Schwartz M. válaszoltak. A város szervezeti szabályzata már hónapokkal ezelőtt terjesztetett fel a miniszterumhoz jóváhagyás végett és még máig sem érkezett vissza. E körülmény e város polgárai között annál nagyobb indignatiót szült, mivel már f. é. márczius 3-án járt le a tisztviselők mandátuma s igy a közigazgatásban a város érdekeire épen nem üdvös provisorium állott be. Hogy a közigazgatás gépezete ily körülmények között gyakorta megakad, érthető, ha meggondoljuk, hogy egyik-másik hivatalnok nyugdíjba akar vonulni, míg többen a jövő esélyeitől félve, kedvetlenül dolgoznak. Itt volna az ideje, hogy a miniszteri határozat ez állapotnak mielőbb véget vessen. Eperjes, okt. 27. (A magyarságot terjesztő egyesület közgyűlése.) [Eredeti tudósítás.] A magyarságot terjesztő sárosmegyei egyesület, az elmúlt napokban tartotta Bánó József elnöklete alatt közgyűlését Eperjesen. Elnök mindenek előtt megemlékezett az elhunyt Szent-Andrássy Lajosról, ki az egyletnek buzgó tagja és tisztviselője volt, s kinek emlékét a gyűlés jegyzőkönyvileg megörökíteni határozta. Jelentést tett azután az országos közművelődési egyesületek Budapesten tartott congressusáról. A központi igazgató választmánynak az egylet vagyoni állapotáról szóló jelentése, mely szerint az egyleti vagyon 6259 frt 40 krt tesz ki, tudomásul vétetett, s a nagy számmal kint levő tagságdíj hátralékok behajtása az igazgató-választmányhoz utasíttatott. A gyűlés egy bizottságnak a kiküldését látta szükségesnek, melynek az alapszabályok revisióján kívül általában az egylet ügyeinek előmozdítása s különösen befolyásos egyéneknek bevonása s megnyerése képezze feladatát. A bizottság, Bánó József elnöklete alatt, a következőleg lett megalakítva: Mattyasovszky Tamás főispán, Péchy Zsigmond alispán, dr. Tahy Mihály főjegyző, Pletényi Endre apátplébános, Ghillányi József földbirtokos, Kalmár Tivadar kincst. urad. főerdész, Hörk József coll. theol. academiai decán, Latkóczy Mihály kir. kath. gym. tanár, az egyesület jegyzője, dr. Tergina Gyula kir. tanfelügyelő és Szinyei Merse István vármegyei aljegyző. Az egyesület üresedésben lévő alelnöki tisztére egyhangúlag Korányi Antal, kapu plébános választatott. A gyűlés 10 női tagot is beválasztott az egyleti választmányba, és pedig Berzeviczy Edmundné szül. Sztáray grófnő, Bornemisza Lajosné, Kubinyi Albertné, Mattyasovszky Tamásné, ifj. Meliorisz Kálmánná, Péchy Ambrusné, Pulszky Gézáné, Semsey Emma, Semsey Adolfné és Szinyei Merse Józsefné úrnőket. Évi kiadásra 1000 frt lett előirányozva. A delegatiók. — Távirati tudósítás. — Bécs, okt. 31. A magyar delegatio tengerészeti bizottsága ma délután 4 órakor ülést tartott. Elnök Erdődy Károly gróf, előadó Bethlen Ödön gróf volt. Az ülésen megjelentek a közös kormány részéről: Kátlay közös pénzügyminiszter, Steineck b. altengernagy, Klemann főintendáns, Brudl és Hinke sorhajó kapitányok és Deli-Adams sorhajóhadnagy. Az albizottság összes tagjain kívül más bizottsági tagok is szép számmal jelentek meg. Elnök megnyitja az ülést, röviden üdvözölve a tagokat. Bethlen gr. előadó az előirányzat általánosságban való elfogadását attól teszi függővé, hogy a tengerészeti igazgatóság képviselője a kért hitelek elkerülhetetlen szükségességéről teljesen megnyugtató és meggyőző felvilágosításokat fog-e adni. A már megkezdett építkezéseket beszüntetni nem kívánja, de a mellett van, hogy az előirányzatban új hajók építésére első ízben szereplő tételek — tekintve a kedvezőtlen helyzetre, töröltessenek. Sterneck b. altengernagy válaszában kiemeli, hogy az előirányzatban a legszükségesebbekre szorítkozott, s nem hagyhatta figyelmen kívül, hogy a mi tengerészetünk más tengeri államok tengerészetének fejlődésével nem tartott lépést. Dániel Ernő reflectálva az adott felvilágosításokra, nem helyesli, hogy a mi tengeri haderőnk öszszeállításánál más hatalmakkal lépést tartani iparkodunk.^^. ^ azt a kérdést intézi a tengerészeti igazgatósághoz, hogy mi által magyarázható meg az a körülmény, hogy a magyar ifjak közül az utóbbi időkben oly kevesen vétetnek fel a tengerészeti académiába. Sterneck b. altengernagy kijelenti, hogy a haditengerészeti académiába felvett 125 növendék közül 25 magyar és hogy a felvételnél az, hogy melyik nemzetiséghez tartozik valamely növendék, különbséget nem tesz. Kubinyi, a választ tudomásul veszi. Zichy Ágost gr. a f. évi tavaszszal ülésezett delegatio által megszavazott 1.500.600 frtnyi hitel hovafordítására nézve tesz néhány kérdést. Steineck b. altengernagy erre vonatkozólag részletes felvilágosításokat nyújtván, a rendes szükséglet átalánosságban elfogadtatott. A részletes vitánál gróf Zichy Ágost az 5. czim b) alcziménél azt kérdezi, hogy mily okból változik oly gyakran a tengerészeti académia összes növendékeinek száma ? Sterneck b. szakszerű felvilágosításai a felszólalót megnyugtatták. A VI. czim c alcim 3. tételénél, mely egy 360 tonna belterjedelmű őrjárati torpedóhajónak a »Curtatone« nevű kerekes gőzös pótlására 260,000 frt irányoz elő, Bethlen előadó azt kérdezi, hogy előre láthatólag hány ilyen új típusú hajót szándékoznak a legközelebbi években építeni ? Sterneck dr. altengernagy azt válaszolja, hogy előreláthatólag hét ilyen hajóra lesz szükség. Kubinyi e tétel törlését indítványozza. A bizottság az indítvány mellőzésével a tételt elfogadta. A VI. czim c alczim 4 tételében egy döfő czirkáló hajónak a »Kaiser« pótlására a 2 millió frtnyi öszszükséglete első részleteként 250,000 frt van felvéve. Bethlen előadó a tétel törlését indítványozza, a többség azonban a tétel megszavazását fogja javasolni. Ezután az albizottság a rendes szükséglet további tételeit is letárgyalván, az ülés 7 órakor véget ért. A legközelebbi ülés, melyen a rendkívüli szükséglet fog tárgyaltatni, november 1-én déli 12 órájára tűzetett ki. :id-cr:E_.:Fie:LJ:iD Budapest, okt. 31. (Crispi beszédjéből.) Crispi olasz miniszterelnök turini nagy beszédjének szószerinti szövegéből utólag azt a két pontot tartjuk kiemelendőnek, amelyeknek egyike fényt vet Ausztria-Magyarország és Olaszország egymáshoz való viszonyára, a másik pedig határozottan körvonalazza ama politikát, melyet Olaszország a Balkánfélsziget népeinek törekvéseivel szemben követ. Ez utóbbira nézve minden figyelmes olvasónak azonnal szemébe fog ötleni a feltűnő, már nem is hasonlatosság, hanem azonosság, mely a magyar miniszterelnök tavaly szeptemberi beszédében körvonalazott s a közvélemény által oly lelkesedéssel fogadott keleti politika és Crispi által hangoztatott olasz keleti politika között létezik. Crispi a folyó kereskedelmi szerződési tárgyalásokról szólván felemlíti, hogy nemcsak Francziaországgal, de Ausztria-Magyarországgal is megkezdődtek az erre vonatkozó tanácskozások, s ezután megjegyzi : »Rómában, mielőtt onnét ide utaztam önökhöz, bízva az alkudozások sikerében, amelynek kivívása nézetem szerint nem lesz nehéz, üdvözöltem Ausztria-Magyarország megbízottait. A különböző javak s legkülönfélébb iparczikkek kölcsönös védelme képezi azt az egyetlen practicus alapelvet, amely az ellentétes közgazdasági tanok küzdelméből kimagaslik és ezt a vezérelvet fogadtuk mi is el. Ez az elv a méltányos megegyezésre és igazságos compromissumra eléggé terjedelmes alapot teremt. A megkezdett tárgyalásoknak sikere annál kedvesebb lesz előttünk, minthogy a két állam között a kölcsönös hűség és közös érdek kapcsán szoros politikai kötelék fűződik, ami mellett a múltak harczaiból mi sem maradt meg az emlékezetben, csak katonai erőink kölcsönös nagyrabecsülése. Olaszország keleti politikájáról a következőket mondta Crispi: Békés czéljainkat mi nemcsak szövetségekkel akarjuk elérni; mi az igazságosságnak előmozdításával törekszünk arra. Ez a szó magyarázza meg önöknek, uraim, keleten követett politikánkat. Amit mi e tekintetben követelünk, az a népek jogainak megvédése, éspedig ameddig lehetséges, összhangban a szerződések megvédésével, amelyek az európai államjog alapját képezik. Amit mi remélünk, az a locális autonómiák lassankénti tovafejlesztése. Négy különböző nemzetiség osztozik a Balkán félszigeten. Mindegyiknek megvan a maga nyelve, százéves lakhelye és hagyománya és ami ennél is több, megvan egyénített nemzeti öntudatuk, megvan bennük a függetlenség utáni törekvés. Segítsünk tehát ezeknek a népeknek, amelyek a szabadság után erednek, hogy azt maguknak újra biztosíthassák és pedig harcz nélkül, vérontás nélkül, új szenvedések nélkül. Követhet-e ennél méltóbb politikát Olaszország, mely híven önmagához haladásának és alapelveinek inkább megfelelne ? Gondolják meg azonkívül, uraim, hogy ez nem az érzelmek és alapelvek politikája csupán, hanem jól felfogott érdekeknek politikája is és a Balkán-félsziget népei nem fognak megfeledkezni arról az önzéstelen segítségről, melyet nekik Olaszország nyújtott. Avagy magunk megfeledkeztünk-e az önzéstelen szolgálatokról, melyeket nekünk tettek ? Ha volna ember, aki ilyetén gyalázatot ki merne mondani, úgy forduljon az angol néphez, melyhez negyven év óta a barátság kapcsol össze bennünket, és meg fogja tudni e néptől, hogy várjon Anglia egész történetében volt-e hisebb szövetségese, őszintébb barátja, mint egykoron Piemont és ma Olaszország. Budapest, okt. 31. (A franczia monarchisták vezére és Oroszország.) A franczia monarchista párt szövetkezetének amaz ülésén, amelyen az unió elnöke M a c k au báró az egyesült monarchisták pártjára nézve vezéreszméül azt a jelszót adta ki, hogy a monarchisták Francziaország államformájának kérdését az idő szerint háttérbe szorítva, csakis a conservatív állami érdekek megvédésére szorítkozzanak szemben a radicalizmussal, e politikai magatartás és eljárás igazolásául nagyon feltűnő czélzást tett külpolitikai szempontokra. A gyűlés lefolyásáról a monarchista lapokban megjelent tudósítás csak annyit mond, hogy a jobboldalnak a radicalizmus ellen már azért is egyesült erővel kell küzdenie, mert ha az, újabb irányzatával, érvényre jutna, e fordulat nagy mértékben csökkentené ama rokonszenvet és előnyöket, amelyeket hat hónap óta kivívhattunk.Utólag azonban kiderült a gyorsírói jegyzetek nyomán, hogy Mackay báró idevágó nyilatkozata úgy hangzott, hogy a báró Francziaországgal különösen rokonszenvező nagyhatalom nagykövetével beszélgetvén, ettől arról értesült, hogy uralkodója visszariasztva érezné magát Francziaországtól, ha ennek politikája még inkább a baloldal politikája felé hajolna. Ez a nagyhatalom természetesen nem lehetne más, mint Oroszország és a nagykövet: Mohrenheim báró. Mikor Mackau báró e nyilatkozata köztudomásra jutott, a franczia pártok kissé meghökkentek. Meggondolták a dolgot és úgy látták, hogy mégis aggodalmat keltő dolog, ha egy külföldi hatalom nagykövete beavatkozik az ország belügyeibe még akkor is, ha az orosz nagykövet teszi azt. Azonfelül attól is tartottak, hogy ily nyilatkozattal teljesen elidegenítik a radicális pártot Oroszországtól, amely eddig egy orosz-franczia barátság egyik legbüszkébb oszlopa volt. A két ok következtében Mackau báró ünnepélyesen kijelentette, hogy beszédében sem Oroszországról, sem Mohrenheim báróról nem volt szó, s a külső látszat megóvására ez elég, noha mindenki meg van arról győződve, hogy Mackay beszédében nemcsak felemlítette az orosz nagykövet nyilatkozatát, de azt hiven is adta vissza. Budapest, okt. 31. (Ferry és Clémence au.) Ami a pártviszonyok között a lehető legvalószínűtlenebb volt, az történt meg: Clémenceau és Jules Ferry közös eljárásban állapodtak meg. Még alig egy-két napja, hogy a radicálisok késznek nyilatkoztak minden képzelhető és képzelhetetlen dologra, csak egyre nem: kezet fogni Ferry-vel, mert ez annyit jelentene, mint rehabilitálni azt a férfiút, kit évek óta a legádázabb gyűlölettel üldöztek lépten-nyomon. Sime a táviró határozott tényként állítja, hogy a köztársasági pártok e két ellenséges vezére találkozott egymással, együttesen tanácskoztak ama válság érdekében, melyben Francziaország jelenleg vergődik. E tanácskozás eredményéről csak annyi szivárgott ki, hogy a köztársasági párt valamennyi fractiója csütörtökön délelőtt összejövetelt fog tartani, hogy a Wilson-ügyben együttes eljárást állapítson meg. Ezáltal elejét akarják annak venni, hogy Gofografiatársaság elnöke lemondjon és ez után reczia köztársaság forgott. Táviratok. Berlin, okt. 31. (Hivatalos.) Rheumaticus keresztáji fájdalmak, párosulva lankadtsággal és bágyadtsággal, mint ez a betegség lefolyása alatt történni szokott, a császárt tegnap egész napon át az ágyban maradni kényszerítették. A tegnapi nap folyamán beállott több órai alvás némileg megzavarta a rendes éji nyugalmat. Bécs, okt. 31. Az urak háza mai ülésében változatlanul fogadta el a napirendre tűzött törvényjavaslatokat. Lemondás folytán a delegatióba Küfstein gróf, Neuman báró, Rosenberg herczeg rendes, Coudenhove gróf és Wehi báró pedig póttagokat választottak meg. Különböző testületek részéről Triesztben felállítandó olasz egyetem, avagy legalább is olasz tannyelvű jogi facultásnak létesítésére vonatkozólag benyútott hat rendbeli kérvény minden vita nélkül a kormánynak adatott ki. T a a f f e miniszterelnök ez ülés végén ő felsége meghagyásából a reichsrathot elnapolta. Sophia, okt. 31. A sobranje egyhangúlag szavazta meg a válaszfelirati javaslatot. A válaszfelirat örömének ad kifejezést a szultánnak és a hatalmaknak Bulgária iránt tanusított rokonszenve felett és reméli, hogy a kormány valamennyi hatalommal jó viszonyt fog fentartani. A válaszfelirat végül biztosítja a fejedelmet a nemzet és a hadsereg meleg rokonszenvéről. Belgrád, okt. 31. A félhivatalos »Déljek« Nehcov itt időző bolgár emigráns levelét közli, melyben kikel a jelenlegi Stambulov uralom ellen. Elmondja, hogy a bolgár kormány valóságos hazaárulást követett el. Szidalmazza Ferdinánd herczeget is, s azt mondja, hogy a Szerbiában jelenleg kormányon levő párt nézetét osztják nemcsak az Ausztria-Magyarországon megjelenő lapok, (?) hanem az egész orosz sajtó. Sophia, okt. 31. (Eredeti távirat.) Radoslavov újabb írásbeli nyilatkozatot intézett Ferdinánd herczeghez. Ez iratának kezdetén Radoslavov utal a legutóbbi választások alkalmával történt elfogatásokra és elmondja, hogy az elfogottaknak feleségei, gyermekei arra kérték fel, hogy kegyelemért esedezzen a fejedelemnél, de ő e lépést nem tette meg. Az időközben kiszabadultak a fejedelemhez együttes petitiót szándékoztak benyújtani. A rendőrség ennek hírét vette és elfogatta Stefanov nevű polgárt, hogy tőle megtudhassa, ki e petitio kezdeményezője, hol van az irat és kik írták már alá. Stefanovot azonkívül meg is verték. Radoslavov iratát úgy végzi: »Minthogy a rendőrség a polgárt legelemibb jogától fosztja meg és minthogy a bolgárok rosszabb elbánásban részesülnek mint vadak, királyi fönséged részvételéért esedezem a szerencsétlenek iránt. Azt hiszem, hogy ily törvénytelen eszközökkel sem fogják arra hinni a bolgár polgárt, hogy jogairól lemondjon.« (P. C.) Belgrád, okt. 31. Holnap rendkívüli minisztertanács lesz, melyben a skupstina egybehivására és a korona által kinevezendő képviselők névsorára vonatkozólag végleges döntés várható. — Risztics hosszabb kihallgatáson fogadta Kanitzot. Páris, okt. 31. Az idegenek megadóztatására vonatkozó indítvány tárgyalására kiküldött bizottság ülésében Flourens külügyminiszter kijelente, hogy Steenacker amaz indítványa, hogy külföldi munkások is megadóztassanak, a nemzetközi szerződésekkel ellenkezik. Bukarest, okt. 31. (Eredeti távirat.) A román hadsereg legutóbbi hadgyakorlatai alkalmával a derobancz-ezredek minden tekintetben pompásan megfeleltek feladatuknak, ellenben a kalarasik nem egészen. Ennek következtében a katona körök azt hiszik, hogy elkerülhetetlenül szükséges lesz az álló lovasság létszámát felemelni, illetőleg több kalarasi ezredet átalakítani. (P. C.) Dublin, okt. 31. CoX alsóházi tagot törvényszék elé idézték, mivel a nemzeti liga által Clarr grófságban a kormány eltiltó rendelete daczára rendezett népgyűlésen vett részt. London, okt. 31. O’Brien képviselőt Michelstownban elmondott lázító beszédéért tudvalevőleg három havi fogságra ítélték. O’Brien ezen ítélet ellen a felebbviteli bírósághoz appellált. A felebbviteli bíróság ma tárgyalta a nagy sensatiot keltett ügyet s a három hóra terjedő fogságbüntetést helybenhagyta. London, okt. 31. Midletonból jelentik. A felebbviteli bíróság helybenhagyó ítéletének kihirdetése után D‘Brien képviselő a törvényszék épületéből távozni akart, ebben azonban a rendőrség által megakadályoztatott. D‘Brien barátai óvást emeltek az elfogatási parancs nélkül történt letartóztatás ellen. Az elfogatási parancs végül folytonos zaj közben kiállíttatott. 0‘Brient a rendőrök ellen kifejtett heves ellenállás után végül elfogatott és katonai fedezet mellett a corki fogházba vitetett. Közgazdasági táviratok. Lemberg, oct. 31. A Debica-Kaobrzezie-Rozvadow helyi érdekű vasút tegnap adatott át a közforgalomnak. Bukarest, okt. 31. Jól értesült körökben valószínűnek tekintik, hogy az Ausztria- Magyarországgal a kereskedelmi szerződés és állategészségügyi egyezmény megkötésére vonatkozólag folyamatba tett, de megszakadt tárgyalások november hó folyamában Bécsben ismét fel fognak vétetni. Remélik, hogy a tárgyalások ezúttal eredményre vezetnek. (P. C.) London, okt. 31. (Eredeti távirat'' A Suez-csatorna szerződés nem elévületletlenséget keltett, a conservatívpárti politikusoknál. Nyilvánvaló, hogy a szerződésben foglalt engedményekre Salisbury lord csakis ama kettős pressio után határozta el magát, amelyet egyrészről a franczia kormány categoricus nyilatkozatai, másrészt az ausztráliai gyarmatok fenyegető magatartása gyakorolt az angol politikára (P. C.) Értéktőzsde. Bécs, október 31. (Tőzsdei tudósítás.) Pang. Szilárd: Államvasuti- és gőzhajózási részvény élénkebb. Járadékok stagnálnak. Végül átalában élénkült. Berlin, október 31. (Tőzsdei tudósítás.) Nyugodt. Bányaértékek nyomottak. Többi értékek nagyrészt meglehetősen szilárd irányzattal bírtak. Bécs, októb. 31. (Magyar értékek zárlata.) Magyar földteherm. kötv. 104.25. Erdélyi földteherm. kötv. 104.50, 5 és fél száz. magy. földbit. int. zálogl. —.—. Erdélyi vasutrészv. 176.50 1876. m. k. v. áll. els. kötv. 113.50. Magy. nyer. k. sorsjegy 123.—. Szőlődézsmaválts. kötv. —.—. 8 száz. aranyjáradék —.—. Tiszai és szegedi köles. sorsjegy 123,25. 4 száz. aranyjáradék 99.85. M. orsz. b.részv. —. Magy. vasúti kölcsön 149.—. Magyar hitelb. részvény 287.50. Alföldi vasút részv. 179.—. Magyar észak-kel. vasút r. 161.—. 1869. m. kir. v. áll. els. kötv. 97.25. Tiszav. vasut r. —.—.