Nemzet, 1888. május (7. évfolyam, 2038-2067. szám)

1888-05-01 / 2038. szám

jelentéktelen rendkívüli hiteligényének megbeszélését holnap még folytatják. A magyar miniszterek minden­esetre két, esetleg még három napig Bécsben maradnak, úgy, hogy a három vasút biztosított kamatjainak fel­emelésére vonatkozó, nemrég előterjesztett törvény­javaslat csak e hét végén fog a képviselőházban tárgyaltatni. A delegációk csak május végére lesznek egybehívhatók, mert a szeszadó-törvényjavaslatot, fel­téve, hogy — a­mint az most már ús valószínű, — az osztrák képviselőház e törvényjavaslatot az adótétel, valamint a felosztási számok megváltoztatása nélkül fogja megszavazni, előbb még a magyar képviselőház pénzügyi bizottságában és teljes ülésében kell elin­tézni, hogy az ülésszak bezárható és a második ülés­szak megnyitása után a delegatív tagjainak megvá­lasztása eszközölhető legyen. Különben a szeszadótör­vényjavaslatot a magyar képviselőháznak az új ülés­szakban újra be kellene terjeszteni A főrendiházban való tárgyalásra nézve az új ülésszak megnyitása nem képez akadályt. Budapest, április 30. (A képviselőház összeférhetlenségi bizottságából.) A képviselőház összeférhetetlenségi bizottsága, C­s­á­k­y László gr. elnöklete alatt ma d. u. 6 órakor tartott ülésében tárgyalás alá vette Popovics Mihály­nak, a karánsebesi választókerület­ben megválasztott képviselőnek ügyét. Az elnök constatálta, hogy Popovicsnak a jelen ülésre e hó 16-án kézbesítették az időző levelet, egyúttal fölolvastatta Popovicsnak a házhoz intézett levelét, melyben kijelenti, hogy azon határozott felté­tel alatt választatván meg, hogy Doda álláspontjához ragaszkodik, ez megszabta az ő politikai irányát is, minek következtében a ház tanácskozásaiban nem ve­het részt, sem mandátumáról le nem mondhat, sem megbízó levelét nem mutathatja be. Felolvas­tatott továbbá Popovicsnak a bizottsághoz in­tézett rövid nyilatkozata, mely egyszerűen hivat­kozik a fennebbi levélben foglalt indokokra. Végül felolvastatott a Popovics megválasztásáról felvett jegyzőkönyvnek a belügyminisztériumtól bekért pél­dánya. — Veszter azon nézetének ad kifejezést, hogy a Popovics által a házhoz intézett nyilatkozat­ban foglalt államellenes dolgokat a bizottságnak nem szabad ignorálnia. — Fest Lajos hasonló ér­telemben nyilatkozik. — Szomjas, Hertelendy, Andaházy és Zboray felszólalása után a bizott­ság mellőzte az ügy ezen részének eljárása körébe vo­nását. — A benyújtott nyilatkozat által a megbízólevél benyújtásának elmulasztását nem találván a bizott­ság igazoltnak, az 1876. XXXIX. t.-cz. 5. §-a értel­mében Popovics megbízását egyhangúlag megszűnt­nek, s­őt magát három évig meg nem választhatónak jelenti ki. Ezen ítéletet az elnök szabályszerüleg nyílt ajtók mellett kihirdetvén, az ülés véget ért. Budapest, ápr. 30. (A képviselőház igaz­ságügyi bizottságából.) A képviselőház igazságügyi bizottsága Chor­in Ferencz elnöklete alatt ma d. u. 5 órakor tartott ülésében folytatta az öröklési jogról szóló törvényjavas­lat részletes tárgyalását a helyettesítés­ről szóló fejezetnél. (210—218. §§-ok.) — A 213. §-t, mely szerint »ha az örökhagyó az örökösnevezést föl­tételhez kötötte, de a föltételt a helyettesítésnél nem ismételte, a helyettesített örökösre nézve, a föltétel kétség esetében nem létezőnek tekintendő«, Győry indítványára oda módosította a bizottság, hogy ha az örökhagyó az örökös nevezést feltételhez, vagy idő­meghatározáshoz kötötte, habár azt a helyettesítésnél nem ismételte is, átszáll az a helyettesítette is, hacsak az örökhagyó kifejezetten ellenkező­leg nem intézkedett, vagy a rendelkezésből ki nem tűnik, hogy a feltétel kizárólag az örökös sze­mélyére vonatkozik.­­ A 216. §. rendelkezései, mint fölöslegesek törültetvén, csak annak kimondása fogadtatott el, hogy ha a helyettesített örökös után további helyettesítések rendeltettek, ezekre nézve is a helyettesítésre vonatkozó fennebbi szabályok megfele­lően alkalmazandók. — A 218. §-t, mely szerint, »ha az örökhagyó leszármazó, vagy felmenő rokonát, vagy oldalrokonát az unokatestvérekig bezárólag nevezte örökösnek, s a kinevezett örökös az örökhagyót meg­előzőleg hal el, az örökös leszármazás hallgatag he­lyettesített örökösöknek tekinkintendők, hacsak a végrendelet kifejezetten ellenkező intézkedést nem tartalmaz.« . Teleszky államtitkár és Szivák előadó indokolása után, mint a családiasság alapgon­dolatán nyugvó rendelkezést, elvben elfogadta a bi­zottság , de az itt szóban forgó helyettesítési praesumptiót — a törvényjavaslat eredeti álláspont­jával megelőzőleg, a fel- és lemenőkre s testvérekre korlátozta, megtoldván a szakaszt azzal, hogy a le­­származók részesedési arányára a törvényes örökösö­dés szabályai alkalmazandók. — Áttérvén ezután a bizottság az utóörökösödésről szóló fejezetre, C­h­o­­r­­­n kijelente, hogy a hitbizományokra vonatkozó nézeteit nem itt, hanem a házban fogja kifejezni, s hogy ő az utóörökösödést is elvben sem jogi, sem gaz­dasági szempontból nem tartja helyesnek s minden esetre a legszűkebb körre véli korlátozandónak, — az Utóörökösödési intézmény elvileg már az átalános vita eredménye által elfogadottnak tekintetvén, a fejezet egyes szakaszának tárgyalás alá vétele a szerdán d. u. 5 órakor tartandó ülésre halasztatott. (D. É.) Debreczen, ápr. 26. (Városi közgyűlés.) [Saját levelezőnktől.] Nagyérdekű, rendkívüli közgyűlést tartott ma Debreczen város törvényható­sági bizottsága. A város atyái ismételten fényes bi­zonyságát adták annak, milyen kifejlett érzékkel bír­nak a város culturális fejlődése iránt. A mai közgyű­lés tárgyalta ugyanis azon kérdést, hogy a jelenlegi csonka városi főreáliskola kiegészítéséhez és fenntar­tási költségeihez mily összeggel hajlandó a város hoz­zájárulni, miután más oldalról a közoktatásügyi mi­niszter késznek nyilatkozott a kiegészített 8 osztályú főreáliskola államosítására. A hozzájárulás mérvét a reáltanodai­, valamint a jog- és pénzügyi bizottság következőkben hozta javaslatba: A város 35.000 frt. értékig telket vásárol s azon a minisztérium által megállapított terv szerint körülbelül 5000 négyszög­méternyi területet elfoglaló, s mindennemű paedago­­giai követelményeknek megfelelő reáliskolai épületet emeltet,melynek költségei előreláthatólag nem mennek többre 130.000 írtnál. A 24—28.000 írtra rugó évi fentartási költségekből 6000 frtot a város visel. A reáliskola meglévő felszereléseit és könyvtárát a város átengedi. A többi berendezés, valamint az épület fen­­tartása az államot terheli. Fűtésről és világításról az állam gondoskodik. A telek és az épület telekkönyvi­­leg a város tulajdonában marad, s ha az épületnek reáliskolai czélokra használatát az állam megszün­tetné, az minden díj nélkül visszaszáll a városra. Más tanítási czélokra fordításnál állam és város között újabb egyezségnek van helye. A jelenlegi tanári kar­ra, melynek tagjai állandósítva vannak, és jövőben a tanárok egy részének — a fentartási járulék arányá­ban — választására nézve a közoktatásügyi miniszté­riummal bizonyos feltételek állapítandók meg. A te­lekvásárlásra és az építésre szükséges összeg egy ré­sze azon alapból fog fedeztetni, mely »reáliskolai épí­tési alap« czimén a házi pénztárnak évi 5000 frtos gyűjtéséből gyűlt és a mely az ev. ref. egyháznak a gazdasági tanintézet telkéért s a reáliskola helyéül átengedett consistoriális udvarra nézve kötött szerző­dés felbontása után kárpótlásul fizetendő 25,000 frt. levonása után 41,000 frtot tesz. A hiányzó 125,000 írtnak beszerzéséről és annak törlesztéséről gondos­kodni, a szóban levő ajánlatnak a kormány részéről történt elfogadása után lesz helye. A tanács ezen javaslatot pártolólag terjesztette a közgyűlés elé,mely azt Simonffy Imre kir. tan.polgármester melegen ajánló beszéde után, minden vita nélkül, egyhan­gúlag elfogadta. A városi közgyűlés ezen határo­zata, a városnak előhaladása s műveltségi fejlő­dése iránt érdeklődő körökre a legjobb benyo­mást tette. Itt bizton remélik, hogy a közoktatás­­ügyi minisztérium is elfogadja ezen tetemes áldozat­tal járó ajánlatot, mely különben is körülbelül az em­lített minisztérium kívánságának megfelelőleg lé­tetett. Lúgos, ápr. 25. (Képviseleti közgyűlés Lúgosnak várossá szervezése ügyében.) [Saját levelezőnktől.] A községi képviselő testület f. hó 24-én, az erélyes alispáni rendelet értel­mében, szépen összeült és tanácskozott, abban a for­mában, melyet a törvény követel. Mindjárt az ülés elején felállott a többi közt Brediceanu Corio­­lanu s nála szokatlan mérséklettel jelentette ki a maga és elvtársai nevében, hogy ők belátják annak az április 4-iki határozatnak a törvényellenességét, eszük ágában sincs ilyen térre lépni, a megyével vagy mi­nisztériummal szembeállni s azért is egész készség­gel fognak a tervezet tárgyalásához. És hozzá is fogtak és csakhamar be is fejezték annyiban tudniillik, hogy az egész szervezési terveze­tet e­n bloc elfogadták. Határozatba hozták egyút­tal, k­é­r­n­i a megyét, hogy, tekintettel a község je­lenlegi kedvezőtlen pénzügyi helyzetére, kegyeskedjék a végrehajtással kedvezőbb ideig várni. Mindez elismerésre méltó s a polgárság hálá­jára számítható cselekedet volna, ha olyan őszinte is, mint a minőnek látszik. Csakhogy ennek a mérsék­letnek s tiszteletteljes meghajlásnak megvan a maga háttere is. Ha az illető képviselők csakugyan őszintén óhajtanák a várost, akkor a tervezetet en bloc nem fogadhatták volna el. Mert e tervezet kiadásait ők emelték fel szándékosan az eredeti tervezet 22,046 írtjáról 28,212 írtra s 2000 frt lakásbérre, tehát mintegy 8000 írttal többre, mint szükséges lett volna. Mindezt csak azért, hogy a városi administrate élet­belépése esetén a tetemesen több kiadásra hivatkoz­hassanak. Fölvettek több fölös segédszemélyzetet, a kapitány honoráriumát 1600 frtra rúgtatták, holott a városi kapitány fizetése még a gazdag Becskereken is s majd mindenütt csak 800—850 frt. Szóval, mikor az üléseken kedvezőtlen anyagi helyzetről beszélnek, akkor a tervezet kiadásaiban korlátlanul bőkezűek. Őszinteség-e ez ? Nem tendentiosus megbénítá­­sa-e annak az ügynek csöndben, tervszerűen, mely­nek megoldása elé immár nem bírnak alapos okokat gördíteni? Legérdekesebb a dologban az, hogy a jelenlegi községi administratio 22,195 írtba kerül, a városi administratio pedig, az első terve­zet szerint ennél éppen 149 írttal kevesebbe ke­rülne ! De hát e tervezet nekik nem kelletett, mert őszintén óhajtják a várost. A kérvény dolga sem czéloz mást, mint az ügy elhalasztását. Qui habet tempus, habet vitam — gondolják magukban. Jól számítnak mindenesetre, csak azt feledik ki a számításból, hogy a polgárság­nak éles annyira a szeme, hogy átlásson a szitán; hogy a szándékosan felsrófolt kiadásokat leszállítani is lehet. Mindenféle számítástól eltekintve azonban, egy bizonyos : az, hogy a tervezet e­n bloc elfoga­dásával a városi szervezet megvalósulás felé közeleg. Hamarabb következik-e be vagy később, az a képviselő testület kérvényének érveitől függ. A megye min­den bizonynyal figyelembe veszi ez érveket, mert nem szokott erőszakoskodni mint ők. De olyanok lesznek-e az érvek, hogy figyelembe vehetők ? Megválik. Budapest, ápr. 30. (Victoria királynő értekezése Bismarck herczeggel.) Az angol lapok, még mielőtt tudomásuk lett volna a »Nordd, Alig. Zig« idevágó communique-jéről, egye­­zőleg rendkívüli jelentőséget tulajdonítanak amaz esem­nynek, hogy Victoria királynő több ízben és hu­­zamos­ ideig értekezett a német birodalmi cancel­­lárral. Így a »Times« azt írja, hogy »az angol ki­rálynő értekezése Bismarck herczeggel oly figyelemre méltó esemény, mely jóval nagyobb befo­lyást gyakorolhat a nemzetközi viszo­nyokra, mint különben ilyen találkozásról feltéte­lezni szokás.­ Az említett lap szerint — szemben azzal a nagyon elterjedt balvéleménynyel, mintha Angliában az uralomra került párt autocraticus mó­­­don uralná az államügyleteket, fényesen kitűnik az angol királynő befolyása országainak politikájára éppen a birodalmi cancellárral tartott értekezle­teken. A »Daily Telegraph« meg van győződve, hogy az utóbbi években oly nagy jelentőségű esemény kevés történ mint a minő Bismarck herczeg kihall­gatása Victoria királynőnél. Erős hite szerint e ta­­álkozásnak eredménye az, hogy megizmosult a Né­metország és Anglia között évek óta fennálló entente cordiale annyira, hogy bár­mit hozzon a jövő, a két hatalom vállvetve fog állani, és jogaik megóvásánál, becsületük védelménél egymást minden erejükből tá­mogatni fogják. A»Standard«berlini tudósítója azt mondja, hogy valószínűleg Victoria berlini látogatásával is úgy lesz, a­mint az Vilmos császár és Ferencz József császár és király évenként ismétlődött találkozásánál is tapasztalható volt. Félhivatalosan ugyan mindig takargatni törekedtek annak politikai jelentőségét, mindamellett az egész világ tudta, hogy az a német­­osztrák-magyar szövetség fennállásának világos bi­zonyítéka volt. Budapest, ápr. 30. (A német keleti poli­tika.) Több ízben utaltunk már a német sugalma­zott sajtónak gyakran meglepő evolutióira, a­melyek­nek tacticai czélja csak később világlott ki. Megemlé­keztünk ama sajtóbeli hadjáratokról, a­melyekkel a német politika az orosz chauvinisták és pánslávok conceptusait zavarta meg; utaltunk ama pressióra, a a­melyet ugyanezen sajtó utján Angliának közvéle­ményére gyakorolt, mely annyira hajlandónak mutat­kozott az insularis politika szüklátkörű önzésében veszteg maradni. E tacticai evolutiók közben Német­ország tulajdonképeni külügyi politikája oly ködös burkolatba merült még, a németek előtt is, hogy — véleményünk szerint — ugyanazon helyről, honnét amaz evolutiókat vezényelték, szükségét látták tisz­tázni egy kicsit az eszméket, így e napokban a »Post« Oroszország felé fordulva, ma pedig a »Münch. Alig. Ztg.« a »Spectator« angol heti­lappal polemisálva, nagyban hozzájárultak a helyzet földerítéséhez. A »Spectator« ugyanis Bis­marck herczeg eljárását Battenberg herczeg házas­sága ügyében jóhiszeműleg magyarázgatva, azt állí­totta a cancellárról, hogy Oroszország útját egyen­geti Konstantinápolyba, hogy azt így a franczia szö­vetségtől elvonja és e törekvésében a cancellárt azt a remény vezérli, hogy a Habsburg-ház családi politi­kája győzedelmeskedni fog a monarchia eddigi poli­tikája fölött és Ausztria-Magyarország bele fog egyezni az európai Törökország felosztásába. E káp­­rázatokkal számol le ma a »Münch. Alig. Ztg.« ki­tűnően megírt czikke, a­melynek legfőbb része így hangzik?: A fődolog, hogy teljesen tarthatatlan föltevés az, mintha a német cancellár, valaha hajlandó lenne Konstantinápolyt az oroszoknak kiszolgáltatni, vagy olyan lépéseknek kedvezni, a­melyek e czélhoz való­ban közelebb vezetnek. Nagyon jól tudja, egész Euró­pát minő veszélylyel fenyegetné az orosz túlsúly, s már Nagy Frigyes e »puissance terrible« előnyomu­­lását a gepidákéhoz és a kunokéhoz hasonlította és ellene egy általános coalitiót javasolt; már I. Napó­leon e hatalmi kérdésben és stratégiában minden esetre nem megvetendő szakértő, Sándor czár azon naiv kívánságára, hogy adja ki neki háza kulcsát, e fölkiáltással válaszolt: »Konstantinápolyi ? Soha! Ez lenne a világbirodalom !« Ha Orozsország a Bos­­poruson és a Dardanellákon uralkodnék, túlsúlyának nyomását egyaránt megéreznék Memelben, Danzig­­ban és Posenben, ép úgy, mint levantei kereskedel­münk megsemmisülésében. Éppenséggel hihetetlen dolgot feltételez az említett angol lap a német can­cellárról, mikor azt állítja, hogy a cancellár azt re­méli, hogy Ausztria­ Magyarországot meg fogja nyer­hetni Törökország földarabolására. Lehetséges, hogy akadnak még Bécsben oly absolutistikus tábornokok, kik e terv mellett volnának. Azonban az osz­­trák-magyar monarchia politikájában ez már szóba sem jöhet. Az egyetlen egy kísérlet, mely ez irányban történt, II. József szövetsége Kathari­­náva, valóban oly szerencsétlenül végződött, hogy ezzel nagyon világosan ki van rá mondva: Vestigia terrent. A Reichstadtban 1876-ban a két hatalom között megkötött titkos egyezmény, a­melylyel Ausz­tria-Magyarország Oroszországnak, szemben a portá­val, Balkántól északra szabad kezet engedett, míg maga­ magának Bosznia megszállását biztosította, éppenséggel nem szól a fentebbiek ellen. Ausztria- Magyarország akkor nem állhatott ki a porta mellett, mert azzal a balkán-népek rokonszenvét játszotta volna el; politikája teljesen sikeres volt, mert a fél­szigeten stratégiailag domináló állást nyert s azt je­lenleg is kezében tartja, mig az oroszok Bulgáriából ki vannak szorítva; de minden osztozkodás Oroszor­szággal esztelenség volna, mert ha az utóbbi Kon­stantinápolyban uralkodnék, akkor Ausztria-Magyar­ország állása a Balkánfélsziget nyugati oldalán hosz­­szabb vagy rövidebb idő múlva tarthatatlanná válnék Ha Kálnoky gróf már 1886. májusában kije­lentette, hogy Bulgária megszállását nem fogja tűrni, hogy hihetné a cancellár, hogy Magyarország, mely az osztrák-magyar monarchia külügyi politikájában irányadó, e feldarabolásba valaha beleegyeznék. S ha Bismarck herczeg 1866-ban a königgrätzi győzelem után emelt követelésekben magatartását e szavakkal indokolta: »Nekünk Ausztria-Magyarország a kelet számára szükséges.« Nem következik-e ebből, hogy ő annak keleti érdekeit német érdekekként tekinti? Várjon az osztrák-magyar monarchiával és Olaszor­szággal való szövetséget nem Francziaország hoszo­­vágya és Oroszország keleti kívánságai ellen kö­tötte-e ? Hiszen Crispi, friedrichsruhei látogatása alkalmával egész nyíltan kijelentette, hogy Oroszor­szág előrenyomulását Konstantinápoly felé, Olaszor­szág nem tűrheti. Ha végül azt kérdezné valaki, mint egyeztet­hető össze ezzel a politikával a cancellárnak Bulgária iránt való sokszor hangsúlyozott közönye, a felelet erre éppen nem látszik nehéznek. Ez a közöny bizo­nyára nem onnan magyarázható ki, mint ha a cancel­lár a Balkán-szorosokat átengedné Oroszországnak, hanem egyszerűen abból a tényből, hogy más hatal­maknak sokkal nyomatékosabb érdekükben áll Bul­gária megvédése, semhogy Németországnak kellene e védelem árát viselnie. Táviratok. A német császár betegsége. Berlin, ápr. 30. B­a­r d­e l­e­b­e­n titkos taná­csos, a Charité-kórház belgyógyászati clinikájának igazgatója, végleg elfoglalta Bergmann helyét a csá­szár gyógykezelésénél. — A császár múlt éjjel több órán át megszakítás nélkül aludt. A köhögés és nyak­kiválasztás mindinkább csökken. (p) Berlin, ápril 30. (Eredeti táv­irat.) Az antifebrin következtében, me­lyet a császárnak szombaton este bead­tak, a testi hőmérséklet tegnap reggel a rendesnél alantabb fokra sü­lyedt, s így a teg­napi nap folyamán több lázellenes szer haszná­latát nem rendelték el. A láz ennek folytán ma ismét növekedett valamivel. Az orvosokat, kik az ilyen ingadozásra el vannak készülve, e körülmény nem nyugtalanítja annyira, mint az az általános gyengeség, mely a kiállott ro­ham következtében, most, hogy a láz csök­kent, jobban előtérbe lép. A szép időjárás da­­czára, a császár a közelebbi napokban aligha fogja az ágyat elhagyhatni, legfeljebb a dol­gozó szoba pamlagjaira dől le egy-egy perezre, a­mint már eddig is megtette. Bergmann tanár ezentúl nem vesz részt az orvosi consultatiókban és Bardeleben tit­kos tanácsos foglalja el helyét. Bardeleben ki túl van a hatvanon a helybei Charite-kórház sebészeti osztályának igazgatója és kitűnő se­bész hírében áll. Bergmann tanár visszalépése már két nap óta bizonyos volt. Az a polé­mia, melyet bizonyos lapok Bergmannra való hivatkozással Mackenzie és Howell ellen folytattak, lehetetlenné tette Bergmannak to­vábbi működését a többi orvossal. Mackenzie legutóbbi c­áfolata, melyre a »Kölnische Ztg.«-ot sajtóbiróság útján kényszerítette, olyan volt, hogy arra Bergmannak vagy fe­lelnie és Mackenziet meghazudtolnia vagy pedig visszalépnie kellett. Bergmann az utób­bit választotta. Berlin, április 30. (Eredeti távirat.) Bergmann tanárnak a kezelő orvosok köréből való kilépése nagy föltűnést keltett. A lapok­ban fölmerült hírek szerint, Bergmann kivá­lása a kezelő orvosok köréből, összefüggésben van a »Köln. Ztg.«-nak Mackenzie ellen intézett támadásaival, mert Bergmannt tekin­tik a czikk értelmi szerzőjének. Bergmann Radolinski grófot, a főudvari marschallt teg­nap írásbelileg kérte fel, hogy a császár mel­lett tartandó orvosi consultatiokban való rész­vételtől a jövőben mentsék föl. Azt nem lehet még tudni, hogy Bergmann tanár erre a lé­pésre önként szánta­ el magát vagy pedig felsőbb helyről jött fellszólitásnak tett eleget. Bardeleben tanár, kit Bergmann helyére meghívtak, szintén kiváló orvos, de Bergman­­nal egy napon nem is említhető. (Pl.) Berlin, ápril 30. (Eredeti távirat.) A »N. Fr. Presse« jelentése: A császárnak nyugodt éjjele volt, láz jóformán nem is mu­tatkozott, s ma reggel jó étvágygyal költötte el reggelijét. Állapota általában véve válto­zatlan. Mindezek oly kedvező jelenségek, hogy az orvosok már nem ellenzik azt, hogy a beteg az ágyat el­hagyhassa. A beteg uralkodó a délelőtt folyamán fölkelt s a háló­szobája melletti benyílóban a kerevetre feküdt. A láz rohamai, melyek az uralkodó állapotát igen veszélyessé tették, megszűntek, a baj el­vesztette acut jellegét,sigy most már az orvosok minden figyelmüket a betegség tulajdonképpi fészkére, a beteg­sége-főre és megtámadott szervekre fordíthatják. Nagy feltűnést keltett, hogy a reggeli bulletinen Bardeleben orvostanár neve is olvasható volt, míg Berg­mann neve hiányzott róla. Úgy értesültem, hogy Bardelebent nem Bergmann helyére hívták meg, az ő meghívása már elhatározott dolog volt akkor, midőn még senki sem tudta, hogy Bergmann a mai consultation nem vesz részt. Főleg az kelt feltűnést, hogy is­mét új sebész operateurt hívtak meg. Az uralkodó, mióta a gégebajban szenved, több mint húsz orvost consultált. Berlin, ápr. 30. (Eredeti távirat.) Azt a hírt, hogy Bismarck herczeg és az angol királynő közt a braun­­schweigi trónöröklési rend véglege­sen szabályoztatok, megc­áfolják. E kérdés csak akkor volna elintézhető, ha a Cumber­­landi herczeg a trónöröklésre vonatkozólag minden igényéről lemondana. Battenberg Henrik herczegnek a fekete sasrenddel terv­be vett kitüntetése, a­melyről sokat beszéltek, hír szerint Bismarck hg óhajtására maradt el, mert a cancellár a czár érzékenységét kí­mélni akarja. (Pl.) (p) Berlin, ápr. 30 (Eredeti távirat.) A »Kölnische Zeitung«-nak Kievből azt jelentik, hogy a második kaukázusi had­testhez tartozó 19-dik hadosztályt és egy má­sodik, a keleten állomásozó gyalogsági osz­tályt a legközelebb az osztrák határra he­lyeznek át. BéCS, ápr. 30. (Eredeti távirat.) A mai községi választások alkalmával a külvá­rosokban antisemita zavargások fordulnak elő­­, ez alkalommal többen megsebesültek. (Pl.) BéCS, ápr. 30. A képviselőház ülése. (A lapunk esti kiadásában közlött tudósítás kiegé­szítéséül.) A vallás- és közoktatásügyi minisztérium költségvetésének tárgya­lásánál a »Központi igazgatás« cziménél Krzepek a felekezeti iskolák ellen szól. Türk képviselőt, ki a szónok beszéde folyamán közbekiál­totta: »Ez szemtelenség!« az elnök rendreutasítja. Herold a mellett szól, hogy a középiskoláknak nemzetiségi tekintetben egyenlőség biztosittassék és oda nyilatkozik, hogy a közoktatási miniszter intéz­kedései a centralisatio és germanisatio útján ha­ladnak. — Dumreicher az Ausztria-Ma­gyarország és Németország közt fönnálló szö­vetségi viszonyra utal, a­melylyel a közoktatási kormányzat nem áll összhangban. Különösen Csehor­szágra nézve áll ez, a­hol a nemzetiségi iskolák az egész népet elzárják az átalános műveltségtől. R­­­e­­g­e­r szerint alkotmányos államban lehetetlen keresz­tülvinni a centralisatiot és germanisatiót, mióta a né­pekben a nemzeti öntudat annyira megerősbödött. A közoktatási kormányzat ellen neki is többféle pana­sza van, mindazáltal megszavazza a költségvetést, mint hazafias szükségességet az államháztartás to­­vábbvivésére. Szónok panaszkodik a­miatt, hogy a népek számára alkotmányszerűleg biztosított egyen­jogúság igen hiányosan vitetik keresztül. Nevezetesen bírálat alá veszi a miniszternek a középiskolákra vo­natkozó rendeletét és több rendbeli panaszt hoz fel a prágai egyetem és a különböző osztályokbeli szláv középiskolák tekintetében. Erre a tárgyalás megsza­­kíttatott. Jövő ülés holnap. Pár­is, április 30. Carnot tegnap este Bor­­deaux-ban, 11 és fél órakor a színházból a praefec­­turára hajtatván, útközben lelkes ovatiokban része­sült. Aboulangeristákat, a­kik ellentüntetést akartak csinálni, a lakosság kigúnyolta és elverte. (K. Zsg.) Rochefort, ápr. 30. C­a­r­n­o­t köztársasági elnök megérkezett s a szakadó eső daczára nagy néptömeg által fogadtatott, mely őt »Éljen Carnot!« »Éljen a köztársaság!« kiáltásokkal üdvözölte. Páris, ápr. 30. Ribot s több más képviselő ér­tekezvén­yt o q e t-vel, constatálták, hogy a közvéle­mény mindinkább hajlandóbbá lesz a lajstromos szavazás eltörülésére, és azért a kamara egybe­­ülése után a köztársasági pártok köréből indítvá­nyozni fogják a régibb, a kerületek szerint való sza­vazás visszaállítását. A párisi protestáns facultás hallgatói, valamint Bordeaux és Rennes tanulói, he­lyeslő iratot küldtek a párisi boulanger ellenes tanuló bizottsághoz. — A royalisták kedden, Fülöp nap­ján a párisi gróf tiszteletére lakomát rendeznek. (K. Ztg.) Páris, ápr. 30. Boulanger a »Nord« legutóbbi czikkére levélben válaszol és a töb­bek közt ezeket mondja: nem tiltakozhatom eléggé erélyesen a nekem tulajdonított érzel­mek ellen. A »Nord« teljesen félreismeri ér­zelmeim lejalitását. Súlyt fektetek reá, hogy Francziaország, hogy Európa előtt nyíltan kijelentsem, hogy rágalmazzák a democrati­­kus Francziaországot, ha annak támadó szán­dékokat tulajdonítanak. Részemről ily irány­­­zatnak mindig ellensége voltam és maradok. Páris, ápr. 30. A senatus május 15-ig elna­polta üléseit. Páris, ápr. 30. (Eredeti távirat.) Az a lehetőség, hogy Angolország csatla­kozik a középeurópai hármas szö­vetséghez, itt nem keltett nagy föltűnést. Francziaország erősen ragaszkodik független­ségének megőrzéséhez. Goblet külügymi­niszter tegnap több képviselő előtt a követ­kezőleg nyilatkozott: »Francziaország ezután is a legnagyobb tartózkodást fogja tanúsítani, hogy megőrizhesse cselekvésének szabadsá­gát. Viszonyunk minden kormányhoz jelen­leg a legjobb és abban a helyzetben vagyunk, hogy szükség esetén minden a nemzetközi kérdésben latba vethetjük befolyásunkat.« (Corr. de l’Est.) Róma, ápr. 30. (Eredeti távirat.) Az olasz kamarában a kormány afri­kai politikája iránti vitát május hó 2-d­i­­kára tűzték napirendre. Ez alkalommal B­a­c­­carini volt közmunkaügyi miniszter indít­­ványozni fogja Masszovának kiüríttetését, mely indítványát a különböző pártok képviselői közül többen támogatják. A kormány az in­dítvány ellen foglal állást, mely, — mint ál­talánosan hiszik — nagy többséggel fog el­vettetni. (P. C.) Plevna, ápr. 30. (Eredeti távirat.) Co­burg Ferdinand herczeg tegnapelőtt dél­utáni öt órakor ide érkezett. A lakosság rendkívül szívesen fogadta, mi annál inkább föltűnt, mert Plev­­nát a zankovista irányú ellenzék fészkének tartják. A városi képviselőtestület a herczeg tiszteletére, két napi ott tartózkodása alatt, négy díszlakomát rende­zett. A kerület minden részéből parasztküldöttségek jelentek meg, hogy a herczeget alattvalói hűségük­ és ragaszkodásukról biztosítsák. A herczeg holnap Selvibe, holnapután Gabrovo-ba, következő napon pe­dig Tirnová­ba érkezik. Ez utóbbi helyen hat napig tartózkodik és ott tölti a húsvéti ünnepet. Május 8-dikán Elenába, 9-dikén Sumlába, 10. és 11-dikén Várnába, 12-dikén Ruscsukba, 14-dikén Lom-Palán­­kába érkezik és 15-dikén tér vissza a fővárosba. (P.C.) Sophia, ápril 30. (Eredeti távirat.) A Po­­pov-per a vádlottra nézve kedvezőtlenül folyik. Ban­kov és Keliamov hadnagyok, az elsőrendű vádlott bűntársai, igen terhelőleg vallottak Popovra. Sőt Geliawsky őrnagy, kire Popov mint mentő tanúra hivatkozott, oly kedvezőtlenül vallott, hogy Popov e vallomás ellen hevesen tiltakozott. (P. C.) Belgrád, ápr. 30. (Eredeti távirat.) Ha­tározottan tiltakoznak az ellen, mintha a Christies­­k­ab­inet »harcz-miniszterium« volna, mint azt egyes külföldi lapokban elnevezték. Christies hosszú politikai pályáján bebizonyította ugyan, hogy ha kell, fölveszi a keztyüt, mikor destructiv tendentiákkal szemben az állami tekintély és rend megóvásáról van szó s hogy ilyenkor a legnagyobb erélylyel és elszánt­sággal tud harczolni, de a harczot soha sem keresi. A cabinet programmját az képezi, hogy a törvényeket úgy a minisztérium, mint az ország minden polgára szigorúan megtartsa. (P. C.) London, ápr. 30. A Boycottizálók elleni pápai bulla átküldése alkalmából, az ír püspökök titkos utasítást kaptak, mely szerint az alsó papság arra szólítandó föl, hogy mindazoktól, kik az ilyen eszkö­zökkel dolgozó nemzeti ligának tagjai maradnak, az absolutiót tagadja meg. (Pl.) Nancy, ápr. 30. A tegnap esti boulangerista tüntetők ellen a csendőröknek és huszároknak kellett közbelépniük, hogy a rendet helyreállítsák. Több el­­fogatás és megsebesülés történt. A nancy-i törvény­szék tegnap öt boulangerista zavargót ítélt el pénz- és bözbüntetésre. (K. Ztg.) Zágráb, ápr. 30. (O. É.) Mint az »Agramer Z­ei­tun­g« írja, Ozegovics Metell báró, Bécs­ben igen figyelemreméltó felköszöntést mondott, R­a­u­c­h Pál b­­eljegyzése alkalmával. Oze­­gics dr. ugyanis Rauch Levin bárót úgy ünnepelte, mint az első magyar-horvát kiegyezés megteremtőjét, a­melyből Horvátország eléggé meg nem becsülhető előnyöket húz. E felköszöntés itt annál nagyobb feltűnést kelt, mert Ozegovics Metell b. nevével a mérsékelt ellenzék visszaélést űz, a­mennyiben azt saját czéljaira használja fel. Zágráb, ápr. 30. (O. É.) Latinban Hideg­­hétyt, a nemzeti párt jelöltjét választották meg tartománygyűlési képviselővé. Debreczen, ápr. 30. (O. K.) A t­i­s­z­á­n­t­ú­l­i egyházkerület közgyűlése ma vette kezdetét. Jelen voltak, Tisza Kálmán miniszterelnök kivételé­vel, a világi és egyházi kitűnőségek, csaknem teljes számmal. Révész Bálint püspök buzgó imával nyi­totta meg a közgyűlést, fájdalommal emlékezvén meg az elhunyt b. Vay Lajosról, Ujfalussy Józsefről, Bethlendi Endréről és id. Dicsőffy Józsefről. Annál nagyobb örömmel jelenti Vay Miklós bárónak a fő­rendiház elnökévé történt kineveztetését. A közgyűlés elhatározta, hogy e magas kitüntetés alkalmából Yay bárót üdvözölni fogja. — Az állam segélyéből eddig a főiskolára fordított 8000 frt ezután 10 évig a vi­déki gymnasiumokra fog fordittatni. K­o­v­á­c­h Fe­rencz egyházkerületi tanácsbiróvá választatván, az esküt letette. — A presbyteriumi szövetség julius hó­ban tartandó nagygyűlésére a convent Szilágyi Dezsőt, Filó Lajost, György Endrét, Balogh Ferenczet és Csiky Lajost küldi ki képviselőkül az egyetemes egyház részéről. Hogy az egyházkerület be fog-e lépni e szövetségbe, azt majd a jövő közgyű­lésen vitatják meg.­­ A convent által a közalap - kezelési szabályzatra nézve tett módo­sítás kevés javulást igér s a domesticai kezelési munkálatokat semmivel sem könnyíti. Örömmel vette a közgyűlés tudomásul, hogy a domesticai vég­rehajtó­ bizottság a közalapból a tiszántúli kerületben az egyházak között 8700 frtot, a lelkészek között 7400 frtot és missiói czélokra 5300 frtot osztott ki. Egy miniszteri leirat azt ajánlja, hogy a temetések­nél a gyermekek által teljesített éneklést a közegész­ségügy érdekében szüntessék meg. Némelyek ez ősi szokástól való eltérésben a rituális szertartástól való elszakadást látják s ezért ellene nyilatkoznak a mi­niszteri leiratnak; mások ellenben azt ajánlják, hogy e szokás lassanként küszöböltessék ki és helyébe a gyülekezet éneklése lépjen. Végül erős szóharcz után K. Tóth Kálmán azon indítványát fogadták el, igyekezzenek az egyházak odahatni, hogy a temeté­seknél csak 11—12 éves fiú­gyermekek és az ismétlő­iskolások énekeljenek. Pozsony, ápr. 30. (O. É.) A városi tör­vényhatósági bizottság ma tartott rend­kívüli közgyűlésén elhatározta, hogy Krausz Lajos országgyűlési képviselőnek a s­o­p­r­o­n-p­o­z­s­o­n­y­i vasúti vállalat részéről a dunai hídra vonatkozólag tett indítványát elfogadja, egyszersmind

Next