Nemzet, 1888. október (7. évfolyam, 2188-2218. szám)
1888-10-10 / 2197. szám
Ba«AKSiSjeToaio! ^“epoBOBiektere, Atenaeum-épület, L «mal»*. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-terv Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám helyben 5 kr, vidéken 6 kr. 2197. (280.) szám. Reggeli kiadás: Budapest, 1888. Szerda, október 10. SuBCarrjoAXii AtknMtB'lpfUt föMiilift Eiiőnzarftsi du: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ........ .................... » _ » I bt 8 hónapra n ^ . 8 » 6 hónapra .......................... 11 I Az esti kiadás poétái különkldéséért faltflfizetés havonként 85 kr., negyedévenként 1 * Egyes szám helyben 5 kr. vidéken 6 kr. VII. évi folyam. Budapest, október 9. (vl.) Angolországot formális szerződés nem köti a hármas szövetséghez. Európaszerte tudja ezt mindenki. De amit nem kevésbé tud mindenki — éspedig örvendetes megnyugvással tudják a béke s a conservativ érdekek őszinte barátai — az a körülmény, hogy Angolország politikája monarchiánk és a szövetségeseinek politikájával azonos czélokat követ, s mint a st. jamesi cabinethez igen közel állónak mondott »Morning Post« csak legutóbb is nyomatékosan kifejtette, a középeurópai szövetség, addig amíg a most irányadó elvek vezetik politikai törekvéseit, a válság pillanataiban biztosan számíthat Anglia hathatós támogatására. Bármennyi kísérlet történjék a britt világbirodalom katonai számbavehetőségének compromittálására, azért a kontinensen még mindig nagyrabecsülik Anglia erejét és majdnem kiapaszthatlan gazdagságú segélyforrásait, amelyeknek révén barátsága jelentékeny hasznára és előnyére válhatik a hatalmaknak, melyekhez csatlakozik. Hogy monarchiánkban és különösen Magyarországon mily örömmel üdvözli és viszonozza Anglia barátságát minden számbavehető politikai tényező, annak visszfényét láthatta Angolország abban a lelkes és meleg fogadtatásban, melynek az angol trónörököse monarchiánkban időzése alatt az udvarnál és mindenütt, ahol megfordult, részese volt. Magyarországon a közvélemény rég időtől fogva élénk rokonszenvvel viseltetik Angolország iránt, s örömmel ragadta meg a walesi herczeg kiváló személyes tulajdonságai és a politikai viszonyok által nyújtott alkalmat, hogy élénk kifejezést adjon érzelmeinek. Ilyen körülmények között, midőn nemcsak rokonszenvek fűznek Angolországhoz, hanem a politikai helyzet is kedvező okot szolgáltat arra, hogy különös figyelemmel kísérjük Angolország actióit a tengereken túli vidékeken is, mindenütt, ahol erői engageálva vannak, egész természetes, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül a győzelmi híreket, amelyek Hindustánból érkeznek. Az angol csapatok alig lettek uraivá Afrika déli vidékein a zulu-lázadásnak, már ismét Kelet- India éjszaki tartományaiban aratnak diadalokat, melyekről mi szintén örömmel veszünk tudomást; nemcsak azért, mert hozzánk kitűnő viszonyban álló ország seregéről van szó, hanem azért is, mert ezekben az exoticus országokban, az angol fegyverek minden nyert csatája egyszersmind a civilisatio diadalát jelenti. Angolország a többi függő kérdésen kívül, milyenek Afghanistán kettéosztása, a sat-el-arabi erődítések, Persia kétszínű magatartása Angolország és Oroszország között stb. Ázsiában jelenleg két actióba bonyolódott bele, amelyek mindegyike eddig kedvezően folyik. Lapunk mai reggeli kiadásában, közöltünk egy simlai sürgönyt, amely Mac Queen tábornok győzelmét jelenti a fekete hegységben. A fekete hegység az Agrorvölgy vidékét (Dardanistán) foglalja magában, Afghanistán, Turkestán, Kasemir és Hindustán között. Habár szomszédja a bájos Kasemir völgyének, semmit ennek szépségéből és szelídségéből nem bír. A természet ottan éppen olyan vad, mint az emberek. Rendes foglalkozásuk a rablás, és egymás között éppen olyan kevéssé tudnak megférni, mint szomszédaikkal, kiket folyton nyugtalanítanak lázongásaikkal és rabló, pusztító betöréseikkel. Hinduszán határos vidékei régóta égető szükségét érezték az agror-völgyi rabló törzs megfékezésének, ami most ténynyé is válik a fekete hegységbe katonai expeditiónak küldése által. Közvetlen okot a megfenyítésre az a körülmény szolgáltatott, hogy az agror-völgyiek június végén, a területüket érintő angol csendőr- és katonacsapatot, parancsnokaikkal együtt fölkonczolták. Most 10,000 emberből álló sereg működik ellenük és pedig mint a távirati jelentésekből látható, kedvező eredménynyel. A calcuttai kormány bizonyosan nem fogja elmulasztani, hogy Anglia prestigensének helyreállításán kívül alaposan rendet is csináljon a régóta félelmes hitű Ayror-völgyben. Anglia másik keletindiai affaire-je sokkal nagyobb jelentőséggel bír. Ez a sikkimtibeti háború, amely a hindustán-tibeti kereskedés érdekeit szolgálja és China, mint Tibet souzerainje szintén bele van keverve. A calcuttai kormány 1884-ben megbízta C. Macaulayt, hogy tenne kísérletet Tibet és Kelet-India között kereskedelmi összeköttetés létrehozására. Az 1,7 millió négyszög kilométer területtel és hat millió lakossal bíró, gazdag s az európaiak elől eddig teljesen elzárt Tibet gazdasági jelentősége sokkal szembeötlőbb, semhogy külön illustrálni kellene a calcuttai kormány kísérletének fontosságát. A chinai császár megadta — legalább látszólag — a beleegyezését Macaulay missiójához, aki ennek alapján 1885-ben, fényes katonai pompával elindult Lhassába, hogy megKÖSSe a KcicMcacluu tjlutuumi cu muluval. A tibetiek azonban alyan ellenségesen fogadták Macaulayt, hogy kénytelen volt csakhamar visszatérni. A tibetiek ezzel az eredménynyel még nem elégedtek meg, hanem hogy elejét vegyék az idegenek minden további »betolakodásának«. 1886-ban berontottak Sikkimibe és katonailag megszállották a jalapai s a pemheringoi defiléeket, amelyek az egyedüli használható összeköttetést képezik Hindustán és Tibet között. Az angolok csakhamar neki készültek a tibetiek megfenyítésének, és Graham ezredes az idén, márczius 20-án és 21-én 1300 emberrel és négy ágyúval kiverte a tibetieket a pemberingoi defilée kulcsát képező Ling-Tuból Gna-Tongból s ott elsánczolta magát. A tibetiek 15,000 emberrel ekkor a jalapai szorosba vették magukat, országuk kapujának a védelmére. Az angol haderő megszaporítása után Graham ezredes, az expeditio parancsnoka, most őszszel megindította az újabb hadműveleteket, mégpedig olyan szerencsés eredménynyel, hogy Tum-Longot Sikkim fővárosát máris megszállotta, és a tibetiek békét kérnek, a sikkimi rája pedig, aki szintén a tibetiekkel conspirált, meghódolt. Az angol fegyverek ezen győzelmei után Tibet remélhetőleg tényleg meg fog nyílni az európai kereskedelem előtt, amely ilyen módon nagy piaczokat fog újból meghódíthatni. Minderre természetesen csak annyi bizonyossággal lehet számítni, amennyiben azokban az érdekes keleti országokban bizonyosságról egyátalán szólhatunk. China az egész affaireben igen kétségesen viselte magát, s habár mindjárt a tibetiek első fegyveres föllépése után megígérte Angliának, hogy császári biztost fog küldeni Lhassába a tibetiek harczi kedvérek lelohasztására, ez a derék férfiú talán még most — két esztendei utazás után — sem érkezett meg rendeltetési helyére. Legalább is valószínű, hogy úgy a láma, mint pekingi souterainje minden követ meg fognak mozdítani az idegenek behatolásának megakadályozására, hanem viszont az is föltehető, hogy a kalkuttai, illetőleg az angol kormány most már nem fog megállani fele után, és itt is diadalra viszi az európai cultúra lobogóját. A NEMZET TÁRCZÁJA. Október 9. A szépség hátrányai és a rútság előnyei. A párisi Figaro érdekes, bizarr kérdéseket szokott fölvetni és azután közli az e kérdésekre beérkezett feleleteket. Legutóbbi kérdése az volt: Melyek a szépség hátrányai és a rútság előnyei ? A beérkezett tengernyi feleletekből ime néhány: — A szépség elmúlik, a rútság megmarad. — A szépség és a rútság egyaránt eltűnik az öregség ránczai alatt; az egyik elvész, a másik elrejtőzik. Eljön a kor, a melyben a szép nők megszűnnek szépek lenni és a ruták azt merik mondani, hogy szépek voltak. — A deformált nő, kit férje épnek talál, a sánta nő, kit férje nem is kíván másként látni, nem-e a legboldogabb teremtményei a női világnak ? Nem-e dicsősége az a nőknek, ha imádtatni tudják azt, ami bennük hiány ? Elfelejteni, hogy a sánta nő sántít, az népi egyéb, mint egy pillanat káprázata; de szeretni őt azért, mert sántít, ez az ő hiányának istenítése. A nők evangéliumába majdnem be lehetne igtatni e tant: »Boldogok a tökéletlenek, mert az övék a szerelem országa.« — Bizonyos, hogy a szépség a nő szerencsétlensége lehet, mert nem szerethetnie őt úgy, mint a gazdag örökösnőt szeretik ? De az a szerelem, melyet az örökségtől vagy ama törékeny előnyöktől megfosztott nő ébreszt, mely előnyök után Ádám oly sok fia futkos, ez az igazi szerelem, a világ előtt ismeretlen, titokzatos szenvedély, a lelkek forró vonzalma, oly érzelem, melyet nem vár soha kiábrándulás. E nő oly bájakkal bír, melyeket a világ nem ismer. A történelemben híres szerelmeket majdnem kivétel nélkül olyan nők ébreszték fel, kikben a világ kifogásolni valót talált. Cleopatra, Nápolyi Johanna, Poitiers Diana, Valliére kisasszony, Pompadour asszony, és azon nők legtöbbje, akiket a szerelem híresekké tett, testi hiányokkal bírtak, míg azon nők, kikről a történelem azt jegyzi fel, hogy szépségük kifogástalan volt, rendszerint boldogtalanul szerettek. E látszólagos bizarr dolognak bizonyára oka van. Lehet, hogy a férfi inkább az érzelem, mint a gyönyör életét éli, lehet, hogy a szép nő egyedül physical bájának megvan a maga hatása, míg a középszerű szépségű nő lényegileg erkölcsi bájának a hatása végtelen. — A szépség hátrányai! Mily sértés! De a szépségnek nincs hátránya és nem is lehet. Férfinak kell lenni, aki ebben kétkedik. Önök, férfiak, tehát nem tudják azt, hogy szépnek lenni, ez a legfőbb, a teljes, határnélküli, paradicsomi boldogság. A szépség: ez minden óra mámora, minden perez öröme, — leírhatatlan, boldogító kéj ; — szépnek lenni, annyit jelent, mint leírni minden férfi hódolatát és minden nő féltékenységét. Többet ér szépségben élni egy esztendőt, mint csúnyaságban egy évszázadot. A rútság előnyei! Mily paradox! Arra nem is felelek. — A szépség! A világ minden kincséért se akarnék szép lenni! A szép nő semmit sem tehet. Folytonosan féltik, kémlelik, irigység és gyanú veszi körül. A rút nő épp ellenkező helyzetben van. Ő tiszta lábbal megy át oly helyen, ahol egy angyal is befeketítené szárnyait, ahol a szép nő elvesztené erényét, vagy legalább is jó hírnevét. — A szép nő örök nyugtalanságban él a felett, hogy nem eléggé szép, hogy kevésbbé szép, mint vetélytársa, hogy nem marad mindig szép. A rut nő megvan győződve arról, hogy minden férfi kész magát az ő diadalkocsija elé fogni. A vasutakon a hölgyek osztályát mind oly szörnyek foglalják el, kik azt hiszik, hogy a többi vagyonban az ő erényök nem biztos a támadástól. — Azon öreg nőknek, kik egykor szeretetreméltók voltak, legveszedelmesebb nevetséges oldala az, hogy elfeledik, hogy már nem azok. — Ha nő, a kor beálltával nem tud lemondani a szép nő cziméről, biztos lehet benne, hogy nevetséges. S nagyon sokba kerülnek ezek a pyrrhusi győzelmek. Mily szomorú az a gyerekes, túlérett kaczérkodás, a folytonos és czéltalan küzdelem, hogy helyreállítsuk az idő helyreállíthatlan rombolásait, hogy ezt mondják rólunk : »Szép rom, elég csinosan kipiperézve!« — A szép nő erényét, akár okkal, akár a nélkül, mindig gyanúsítják; ő a bűnbakja a csúnya nők féltékenységének. — A szép nő ? Hogy megszólják! Elmondják róla, hogy hideg, banális, kifejezés nélküli szépség; hogy szép, de nagyon ostoba. Olyan, mint a vásári bódéban a viaszbáb, melyet az állványon ide-oda forgatnak. A csúnya nő ? Minden nő igyekszik őt elhalmozni bókokkal, mert nem tartanak tőle. Dicsérik öltözetét, ízlését, kiváló modorát, tehetségét és védik a férfiak megszólásai ellen. De azért mégis inkább szeretnék szép, mint csúnya lenni. A rut nő ritkán lő és sohasem türelmes. — Balzac azt mondja: »A szépség vonz, a szellem elbájol, de a jóság állandólag leköt.« A szépség, mint a rútság, eltűnik a megszokás és a bensőség által. A legszebb asszony férje is, ha a nő nem bírja őt a szellem és szív tulajdonaival lekötni, hamar megunja a nőt. Mint álljon ellen a hiúságnak a szép nő ? De a rut nőnek mily genie-re, mily erőre van szüksége, hogy elfelejtesse a rútságát ? — A szép nő — az jó egy évre, két évre, — de a harmadik esztendőben mit tegyen a férje szép metszetű arczczal, a finom termettel, a piczi lábbal, a gyönyörű kézzel, melyet már annyi időn át megcsodált és imádott ? Ha még valamit szeret a nőben, úgy az ő neje az és nem a szép nő. — A szép nő nem egyéb, mint felesleges fényűzés, nyugtalanító apanage, veszedelmes szégér, melynek szép oldala az utczára van fordítva, míg minden hátránya a férjnek jut. Oly villámházítő, mely magához vonja a menydörgős menykőt. — A szép nő mosolyog, hogy fogait láttassa; néz, anélkül, hogy látna, hogy szemét ragyogtassa, öltözködik, vagyis inkább nem öltözködik, mint a szobor. Ő tudja, hogy az ő látása, az ő megcsodálása gyönyört nyújt és minden egyébtől fölmentve érezi magát. A rut nő szeretetreméltó akar lenni, hogy szeressék. Azután jön az öregség. A rut nő azon nők bájával bír, akik tudnak megöregedni, vagyis ő mindent oda ad, a nélkül, hogy bármit is cserébe kapjon. A szép nő úgy szokta elhelyezni tőkéjét, hogy az öregség reá nézve a tönköt jelenti. — A szép nő mulathat, a rut nőnek foglalkoznia kell. A szép nőt elkényezteti az élet, a földi gyönyörök és szerencse; de az ifjúság és a szépség elmúlnak, nem hagyva hátra mást, mint a szívben keserű bánatot, sötét mélységet, nagy szomorúságot. A rut nő semmit sem veszített; ellenkezőleg, ő megtanulta a lemondást és élvezi a könyeknek fentartott boldogságot. — A rútság a jövendőnek boszuja. — Ön ismeri az angol közmondást: »Az összehasonlítások gyűlöletesek«. — a rut nőkre nézve. — A nők a szépséget soha sem bocsátják meg; a rútságot mindig kimentik. — A szépség tulajdona mások javára; a rútságot mindig a tulajdonos egymagában élvezi. — A művészet érdekében el kellene zárni a rút nőket és csak a szépeknek megengedni a kijárást, hogy fejleszszék az ízlést. — Sokat kellett azoknak szenvedni, akik sajnálják, hogy szépek, vagy örvendenek, hogy ruták. — A nő, aki nem szép, nem volt soha sem fiatal. — Kevés nőnek az érdeme tart tovább, mint szépsége. — Hugo Victor így kiáltott fel: A rut nő — az az elvesztett paradicsom ! — Akit szemmel szeretnek, azt ritkán szeretik szívvel. — A rut nőnek legszebb álma az, hogy ő szép. — A szép nő oly királynő, ki bizton tudja előre a tróntól megfosztatásának napját. — Minden nő azt hiszi önmagáról, hogy szép és minden férfi, hogy szellemes. — A szép nő mindenütt akadályra bukkan. A rut nő mindenhová bátran mehet. — A szegény leányra nézve a szépség a legvégzetesebb ajándék. Erénye is ellene szól; nem hiszik el. A mezőnek is vannak virágai, de azok elhervadnak egy tavaszszal. A falun is vannak szép, egészséges leányok; de azok nem állanak ellen a napsugárnak, mely reájok tűz, a szélnek, mely körüllengi őket, a munkának, mely elrontja idomukat. Az ifjúság üdesége, »az ördög szépsége« csak egy tavaszon át virul. BELFÖLD. Nyitra, okt. 4. (Nyitra vármegye őszi közgyűlése.) [Saját levelezőnktől.]Nyitravármegye köztörvény hatósági bizottsága e hó 2-án és 3-án tartotta őszi rendes közgyűlését; megelőző napon a vármegyei szabadelvű párt tartotta a kör helyiségeiben tömegesen látogatott értekezletét. A főispán, Szalavszky Gyula érdeme, hogy még alispánságának idejében a minden közgyűlés előtt tartott ezen értekezletek állandóan meghonosultak; czélszerűségük kétségtelen, mert ott előzőleg megvitattatnak a közgyűlés napirendjére kitűzött fontosabb ügyek és a párt tagjai teljes tájékozottsággal jönnek a közgyűlésre; ezek az értekezletek adnak irányt nálunk a közvéleménynek. A törvényhatósági közgyűlést Sza~ ~ ~ 1 ^ - -—1 - - 1-------ti ,1-1 .. _• tetta meg: Tisztelt közgyűlés! Midőn a bizottság tagjait szívélyesen üdvözölném és az őszi rendes közgyűlést megnyitottnak nyilvánítanám, bizonynyal a tek. bizottság kívánsága szerint cselekszem, ha a napirendre térés előtt legmélyebb fájdalommal felemlítem, hogy utolsó együttlétünk óta a régi kipróbált gárda egyik fenkölt szellemű, nagy tudományú tagja, a szellemileg hanyatlani nem, de, sajnos, halált hozó testi bajának tovább ellentállni nem tudott Trefort Ágost, volt vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter az élők sorából elköltözött. A gyászos eset mélyen megrendítette hazánk népét, mert hazánknak még teljesen meg nem szilárdult viszonyai közt egykönnyen és egyhamar nem pótolható az, aki félszázadon át vezérszerepet vinni és mint az alkotmányos kormány egyik tagja, czéljait tisztán áttekinteni, eszközeit bölcsen megválogatni, a helyesen kijelölt után tántoríthatlanul haladni is tudott. — Át vagyunk hatva ama meggyőződéstől, hogy a gondozására bízott közoktatásügynek sikeres nemzeti és állami létünket befolyásolják. Jövőnk biztosításának egyik feltétele az, hogy a nyugat civilisatiójának színvonalára emelkedve, időben mindenkit meghódoltató szellemi fölényt sajátítsunk el és intézményeinket megfelelő módon fej-leszszük, állami nélkülözhetlenségünket pedig nemcsak geographiai fekvésünk, hanem minden oldalú fejlettségünk czimén is igényelhessük. E nagy feladatok gondozása képezte boldogult hazánkfia közvetlen feladatát és ma kész örömest elismeri mindenki, hogy ő kizárólag hivatalának élt és hogy ritka szívósságával jutott is oly eredményekhez, minőknél nagyobbak mostoha viszonyaink között, létrehozhatók alig voltak. Mi nyitva megyeik kiváló bálával és elismeréssel viseltetünk működése iránt, mert az itt felállított 46 állami tanintézet tanújelét nyújtja annak, hogy ő meg nem feledkezett arról, miszerint e vármegye hazafias közönsége már 1870-ben síkraszállt a magyar nyelvnek a népiskolákban való tanításáért és gondoskodott arról, hogy azok, kik ez irányban sikereket tudnak felmutatni, a megye elismerésében és biztosított anyagi jutalmaiban részesüljenek. Soha el nem enyésző alkotások örökítik ugyan meg országszerte a boldogultak emlékét, hazafias működésének ritka sikerei biztosítják neki a jól megérdemelt halhatatlanságot, mindamellett indítványozom, fejezze ki ezen bizottság is legmélyebb részvétét Trefort Ágost elhunyta felett, örökítse meg jegyzőkönyvében szép emlékét és intézzen a családhoz e közgyűlésből a gyászeset felett egy részvétiratot. (Ez a beszéd nyomdai elnézésből közöltetett a lapunk okt. 7-ki számában megjelent ipolysághi levélben. A szerk.) A közgyűlés egyhangú határozatával járult a főispán indítványához és adott kifejezést az elhalálozás felett érzett mély fájdalmának. Ez után felolvasásra került az alispáni félévi jelentés, majd gróf Csáky Albin ús vallás- és közoktatási miniszter leirata, melylyel a tárcza átvételéről értesíti a vármegye közönségét és támogatását kéri ; a közgyűlés feliratilag határozza üdvözölni a különösen nemzeti tekintetben oly fontos tárcza élére lépett, eddig is kitűnő államférfim nevet szerzett új minisztert és biztosítja legodaadóbb támogatásáról. A számonkérő szék elnökének, a főispánnak jelentéséből örömmel győződött meg a közgyűlés, hogy a vármegye tisztikara kötelességének odaadó buzgalommal felel meg és minden hivatal kellő gyorsasággal végzi teendőit , sőt újabban a megyei árvaszéknél is egyes buzgó ülnökök megerőltetett munkája következtében, az ott felszaporodva volt hátralékok legnagyobb részt feldolgoztattak. Az árvaszék ügymenetének gyorsítása érdekében az árvaszéki elnök előterjesztése alapján, ezen alkalommal is több irányban hozatott határozat. Vadv/U la. C •««rfiMi Tv»jegyei alatt bizottságot küldvén ki, ezen nagypassi unaklis« fiákból álló bizottság úgy a házi, mint a gyámpénztárt alaposan megvizsgálta és jelentésének beterjesztésével ismét alkalmat adott a vármegye közönségének meggyőződhetni, hogy pénztáraink a leglelkiismeretesebben és teljesen szakszerűen kezeltetnek. Tárgyalás alá vétetett a tűzrendészetről szóló kormányrendelet, melynek rendelkezései osztatlan helyesléssel fogadtattak és annak életbeléptetése érdekében a közgyűlés hosszabb szabályrendeletet alkotott és részletes utasítást adott ki; a szabályrendelet főbb intézkedései ezek, tekintettel vármegyénk számtalan kis községére, azon községek, melyek nagyobb tűzfecskendőt önerejükből beszerezni nem képesek, a szomszéd községekkel szövetkezve, köteleztetnek annak beszerzésére; szintúgy a legalább 25 tagból álló tűzoltóságot szervezni nem képes községek ily tűzoltóság szervezésére a szomszéd községekkel szövetkezni tartoznak; a tűzoltói kötelezettséget megállapító kormányrendelet oly intézkedéssel egészíttetett ki, hogy a 20—40 év közötti korban lévő községi lakosok, ha tűzoltói szolgálatot nem teljesítenek, váltság fizetésére köteleztetnek ; továbbá minden járásba tűzfelügyelők fognak szakférfiakból kineveztetni, kiknek állása tiszteletbeli és hivatásuk a szabályzatban részletesen körvonalaztatott. Reményeljük, hogy ily messzemenő intézkedésekkel sikerülni fog a nálunk is évről évre nagyobb számban előforduló tűzeseteknek gátat vetni. A közgyűlés további folyamán letárgyaltatott több szabályrendelet, kormányrendelet és átirat, megállapíttattak a házipénztárnak és a megyei alapoknak 1889. évi költségelőirányzatai. Majd elővétettek a községi- és magánügyek. — Községi zárszámadással mindössze 12 község van hátralékban, holott 1883-ban, midőn Szalavszky Gyula alispánná lett megválasztva, több ezer zárszámadással tartoztak a községek. Örömmel fogadta a közgyűlés a bolicsi járás két községe, Mozsidlán és Popudin képviselő testületeinek azon teljesen önszántukból hozott határozatait, hogy községeik nevét Szent-Istvánfalvára, illetve Czoborfalvára óhajtják átváltoztatni; a közgyűlés melegen pártolva, terjesztette fel a két község teljesen jót, és a magyarságtól elszigetelt lakosságának hazafias érzületéről tanúskodó ezen határozatait a kormányhoz. A közgyűlés első napján alkottatott meg a következő tagokból a kijelölő bizottság: főispán által kineveztettek Tamaskovits József prépost, báró Stummer Ágost és Vietorisz Miklós; a közgyűlés által választottak Keller János prépost, Sándor József és Tarnóczy Gusztáv. A kijelölő bizottság jelentése másod napon terjesztetett a közgyűlés elé és annak alapján a megüresedett tiszti állások következőleg töltettek be, közfelkiáltással egyhangúlag eszközölt választás útján: privigyei főszolgabíróvá Modrányi Iván, nagytapolcsányi főszolgabíróvá Toman Rudolf, holicsi szolgabiróvá Petrovics Jenő és érsekújvári szolgabiróvá Mikóska Aladár választattak. A közigazgatási bizottságból kilépett tagok: Czeizel Gábor kanonok, Dióssy Imre, dr. Szulyovszky Ignácz, Sztankovics Ferencz és Rencz László újból megválasztattak. Irodalom. Az ezredik. Vértesi Arnold, a kitűnő novellairó e napokban irta meg ezredik elbeszélését. A kiváló elbeszélő irói pályájának ez emlékezetes termékét a Petőfi-társaság e hó 14-iki ülésén személyesen fogja felolvasni. Emlékkönyv egy congressusra. Schlauch Lőrincz dr. püspök kezdeményezése folytán, az 1890-ben Nagyváradon tartandó orvos és tudós gyűlésre monographiát adnak ki. Mint a nagyváradi »Szabadság« írja, e monographia Bihar megye történeti, természeti és társadalmi viszonyait fogja felölelni negyven évnyi terjedelemben, melynek felét a természeti viszonyok leírása, másik felét a történeti s társadalmi közlemények töltik be. A mű szerkesztésére Bunyitay Vincze ez. kanonokot kérték fel. Évkönyv. A »Kolozsvári athleticai club« II-ik évkönyvéből még fenmaradt néhány példány. Díszesen, piros vászonba kötve, példányonkint 1 frt 25 kr előállítási árban megrendelhető Illing Sándor a »K. A. C.« pénztárnokánál Kolozsvárott. Az olcsó könyvtárban, melyet Gyulai Pál szerkeszt és a Franklin-társulat ad ki, a következő érdekes új könyvek jelentek meg: Ch a te au b r i a n d F. »A vértanuk.« Franczia eredetiből fordította dr. Rada István ; 1 frt 20 kr. — Oui da. »Egy orgonaág. « Elbeszélés. Angolból fordította Haraszti Gyula; 30 kr. — Simai Kristóf. »Igazházi, egy kegyes jó atya.« Mulatságos játék öt felvonásban. Második kiadás. Bevezetéssel Erdélyi Károlytól; 30 kr. — Heyse Pál. »Két rab.« Beszély, németből fordította R. M.; 30 kr. — Pálffy Albert. »A báróné levelei.« Beszély; 80 kr. — »Szohráb.« Költői elbeszélés. Abul Kásám Manszur Firduszi »Sáh- Náme« czimü művéből. Perzsából fordította Fiók Károly; 30 kr. — Grillparzer Ferencz. »Medea.« Szomorujáték öt felvonásban. Németből fordította Hegedüs István; 30 kr. — Erdélyi János »Aesthetikai előtanulmányok; 20 krajczár. — Taine Hippolit Ad. »A görög művészet bölcselete.« (Nyilvános előadások az »Ecole des Beaux- Arts«-ban.) Francziából fordította dr. Ferenczi Zoltán; 30 kr. — Taine. »A németalföldi művészet bölcselete.« Francziából fordította dr. Szántó Kálmán; 30 kr. — Eliot György. »Bede Ádám.« Regény, angolból fordította Salamon Ferencz. II. kiadás : 1 frt 50 kr. — Bayle Bernard. »Az esernyő.« Vígjáték egy felvonásban. Angolból fordította Csiky Gergely; 20 kr.— Ballagi Aladár. »I. Frigyes Vilmos porosz király« , 30 kr. Ugyancsak a Franklintársulat kiadásában jelentek meg: »A tanítás művészete«, útmutató azon tanítók számára, kik hivatásukban mesterré kívánják magukat kiképezni; irta Go e r th A., fordította dr. Havas Gyula, királyi tanfelügyelő;ára 1 frt. — »Összhangtani gyakorlókönyv«, zeneiskolák s tanítóképző intézetek számára, szerkesztette Kapi Gyula (II. füzet); ára 40 kr. és végre Goethe »Faust«-jának első része; fordította Szabó Mihály; ára 1 frt 80 kr. F^XimLB-’ÖJ.ID. Budapest, okt. 9. (Az orosz sajtó a bécsi császárlátogatásról.) Az orosz sajtó folytatja reflexióit Vilmos császár bécsi látogatásáról. Így a »Novoszti« a bécsi hosburgi ebéden mondott pohárköszöntőkről vezérczikkezik, amelyek — szerinte — rendkívüli hatást fognak gyakorolni Európára; felette fontosnak tartja, hogy a két uralkodó »bajtársak«-nak nevezte egymás katonáit s ez azsr ’-cár ~ r» ocavo/—Un Ck'SrtA'»gfi.L»ArtoSlol4AlH majori minthogy pedig ez a két hadsereg már igen régen nem küzdött egy sorban valamely közös ellenség ellen, sőt Königgratznél egymással szemben állt, ez a bajtársi összetartás nem szólhat a múltra, hanem csak a jövőre; »ez oly bizonyos, — teszi hozzá a nevezett lap — hogyha csak sophismákhoz nem akarunk folyamodni, az említett pohárköszöntőknek más jelentőséget tulajdonítani lehetetlen.« Aztán így folytatja: »Ezen mi nem csodálkozhatunk. Az osztrák-német szövetség 1879-ben köttetett meg. Már akkor tekintettel voltak arra az eshetőségre, hogy jöhet olyan idő, amelyben egy sorban kell küzdenie két szomszéd hatalomnak. Következéskép az osztrák-német haderők bajtársi összetartozóságát már rég előrelátták és szilárdították a diplomaták. Kevésbbé természetesnek látszik az, hogy éppen a jelenlegi pillanatban tartották szükségesnek oly demonstratíve reámutatni arra az eshetőségre, amelyben e két hatalmasság egy sorban lesz hivatva küzdeni, mikor az európai közvélemény a nemzetközi állam