Nemzet, 1888. november (7. évfolyam, 2219-2248. szám)
1888-11-01 / 2219. szám
felidézése egész Európára veszélylyel járhat, legveszélyesb azonban Oroszországra lenne. Attól, hogy az ezek ellen való belső munkában, vagy a velük szövetségben való külső küzdelemben keresi-e Oroszország jövő feladatát, attól függ Európa legközelebbi nemzetközi fejlődése. Minden érdek azt kívánja, hogy az elsőt válaszsza, s abban sikert kívánnak neki európaszerte mindazok, kik hívei a rendnek, a törvényességnek. De ha a második utat választja, az iránt is tisztában van Európában mindenki, hogy azzal szenvedhet sok és nagy érdek; igazi s végleges veszedelem azonban ez után csak magát Oroszországot fenyegetheti. BELFÖLD, Budapest, okt. 31. (Tisza miniszterelnök a királynál.) Egy bécsi lap ama tudósítása, hogy Tisza miniszterelnök holnap ő felségének előterjesztést teendő Gödöllőre utazik — mint a »Bud. Corr.« értesül — alaptalan. Magától értetik, hogy a miniszterelnök, mielőtt egyátalában megkezdte az államadósságok convertálására vonatkozó tárgyalásokat, erre már kikérte a legmagasabb felhatalmazást. Budapest, okt. 31. (Dóda Traján és a román sajtó.) A bukaresti »Telegr.« annak hírére, hogy a curia Doda semmiségi panaszát visszavetette, őrjöngő kifakadásokra ragadtatja magát, melyeket itt ismételni, tiltja lojalitásunk. Nem lep meg a bukaresti lap e vadsága, mert hát Romániában az illegális és antidynasticus hangok nem tartoznak a ritkaságok közé. Hanem ez az irányzat, úgy lehet, egyszer keményen meg fogja magát boszélni a havasalföldieken, kivált ,ha ebbeli virtusaikkal nem maradnak országuk határai között. A legkevesebb, mit a »Telegr.« Doda esete miatt Magyarországról mond, az, hogy »a magyar állam mesterséges épülete kártyavárként össze fog roskadni a legelső szél fugalmára. A szélvész pedig közeledik, már fújni kezd.« Hát erre a boldogtalan fenyegetésre csak az a megjegyzésünk, hogy alios vidtimus venos. Különben ez az egész bukaresti handa-banda nem irattatott volna meg, ha írója csak távolról is ismerné sajtóügyi rendtartásunkat, melynél fogva Doda szóban levő ügye még nem tekinthető befejezettnek. Hanem hát számtalan eset által igazolt tény, hogy a román hírlapírók odaát, a legkényesebb kérsekről is csak felületesen, tájékozatlanul és hebehurgyán tudnak írni. Budapest,okt.30. (Az orosz sajtó Milán király válópöréről).) Az orosz lapok most tárgyalják kimerítőbben a szerb király válási ügyét. A Novoszti a következőket írja: »Oly jeles szerb férfiak, az Obrenovics dynastiának s a Habsburgok birodalmával való szövetségnek oly pártolói, mint Pirocsanacz és Garasanin Natália királyné pártjára álltak Milán király ellenében. S mit tett ez utóbbi ily feltűnő körülmények közt ? Bízva a szerb nép passiv természetében, ő a józan ész és minden egyházi törvények ellenére, nem véve tekintetbe a fenyegető jelenségek egész sorát, megparancsolja egy szolgájának, a szabályellenesen kinevezett szerb metropolitának, hogy az önkényüleg semmisítse meg a házasságot közte és a nem szeretett királyné közt. Önkényesen összezavarva az egyházi törvényeket az ő személyes óhajtásaival és politikai ügyeivel, mintha csak kinevetné népét, az igazságérzetet, az ország törvényeit. Milán király bizonyosan azt képzeli, hogy most már sikerült neki a csomó megoldása, de hátha csalódik. Az elválás még nem következett be. Tudjuk mi, hogy a szerb királynak igen hatalmas pártfogói vannak. Ö neki a szerb közvélemény, az egyház, a sajtó és a különféle politikai pártok véleménye semmi. Ő csak az ő saját érzelmei és a Bécsből jövő tanácsok után indul. Mi már látjuk, hogy mire vezet ez. A szerb egyház törvényes feje, Mihály metropolita ki van űzve; Natália királyné, daczára az ő kibékülési hajlamainak, szintén ki van űzve Szerbiából; a király leghívebb barátai kénytelenek lemondani arról, hogy részt vegyenek a kormányzásban és külföldre menekülnek. Az egész papság határozottan a király ellen van, a nép tömege meg a legvégsőkig fel van ellene ingerülve: egyedüli támasza a volt altiszt és jelenlegi dictator, Crisztics, és a farkcsóváló fecsegő, Mijatovics, akikhez csatlakozott most Theodozius metropolita. Milán király azt hiszi, hogy most már kész a megoldás. De nem lehet-e hinni ellenkezőleg azt, hogy ez nem megoldás, hanem inkább Milán király tragikus végének a kezdete.« A többi orosz lap hasonló szellemben is, valamennyien Natália a volt királyné álláspontján állanak. A »Grasdanin« azt írja, hogy az eseményért Ausztria felelős ; ugyan igy szól a »Svjet« és a pétervári »Vjedomosti.« Budapest, okt. 31. (Külföldi kró n ika.) Az orosz csapatmozgalmakról közlött híreket Pétervárról a leghatározottabb módon megcáfolják. Ezekre megjegyzendő, hogy igen nehéz az egyes orosz hadosztályok mozgalmaiból egységes képet alkotni. A cáfolatok közül fölemlítjük a »Russische Correspondenz«-et, melynek közleménye így hangzik: »Pétervárott némileg csodálkoztak a felett, hogy az osztrák-magyar sajtó szükségesnek találta az állítólag végbemenendő orosz csapatáthelyezésekről nyugtalanító híreket közleni. Semmiféle csapatáthelyezések sem történnek stratégiai szempontból s az orosz politikának föltétlenül békés irányzata mellett, de sem látható, hogy mely szomszéd állam ellen lennének irányozva, az ilyen katonai intézkedések. Hogy ha csapatáthelyezések történtek és most is történnek, úgy csak a szokottak, amelyek a hadgyakorlatokra következnek. Nem lehet tekinteten kívül hagyni, hogy az idei hadgyakorlatokra, melyek Jekaterinoslav mellett tartottak, 80.000 ember volt berendelve és hogy bizonyos időnek kell eltelnie, míg ez embertömeg a hozzávaló lovakkal és járművekkel állandó helyőrségeire visszatér. Ehhez járul, hogy a lovasezredek, mint évenként rendesen, lovaikat egy hónapra legelőre küldik. Végül említendő néhány valódi csapatáthelyezés, melyek azonban tisztán administrativ tekintetekből s igen kis mérvben eszközöltetnek s összefüggésben állanak a charkowi katonai kerület megszüntetésével, minek folytán e kerület csapatainak egy része a kievi katonai kerület főnökének rendeltetik alá, másik része pedig az odesszai kerülettel egyesíttetik. A csapatoknak stratégiai vagy háborús czélokból való áthelyezése nem történt és nem is szándékoltatik. Teljesen a légből kapott különösen azon közlés, hogy kaukázusi csapatok Kievbe helyeztetnek át, hogy az ott helyőrségenlevő csapatrészek lassanként a délnyugati határhoz vonulhassanak.« A »Times« római levelezője a következő szavakkal cáfolja meg a pápa és a német császár közti találkozásról elterjedt kedvezőtlen híreket: »A legfelsőbb hivatalos tekintélyre hivatkozva, kétségbevonhatom a hírek alaposságát, mintha a pápa és a császár közötti találkozást kellemetlen körülmények kísérték volna. Az öszszejövetel nyolcz perccel hosszabbíttatott meg az előre megállapított időn túl. Az olasz lapok összes közleményei a pápa és a császár közti találkozásról, csupa koholmányok — minthogy erről még a Vaticán hivatalnokaival sem közöltetett egy szó sem — oly tény, mely a világi hatalom kérdésének nem kedvező megítélésére mutat ugyan, de mégis megcáfolja az említett híreket.«— Az »Osservatore Romano«, a Vaticán lapja pedig a következő félhivatalos communiquét közli : »Az olasz kormány lapjai azt látszanak hinni, hogy a a panaszok, melyek XIII. Leó beszédében előfordulnak, Németország császárja ellen irányulnak. Ez fantasticus magyarázat. A pápának elég oka van panaszra azon személyek ellen, akik a Vaticánhoz közel laknak, semhogy bárki komolyan a távolban kereshetné a pápai reclamatiók tárgyát.« Lord Sackville, az amerikai angol követ azon levelét, mely Amerikában választási czélokra most oly nagyon felhasználtatik, már közöltük. A választások után senki sem bánná Sackville megmaradását, de a választások alatt az ő állása tarthatatlannak Táviratok. Róma, okt. 31. Umberto király és Crispi kormányelnök a czári család szerencsés megmenekülése alkalmából szerencsekivánataikat küldték a czárnak és az orosz kormánynak. A czár és a kormány a legszívélyesebben válaszoltak. Pétervár, okt. 31. Az udvari minisztérium jelentése a császári vonat kisiklására vonatkozólag a következő részleteket tartalmazza. A vonat, mely Taranowkából október 29-én délben indult el, Taranowka és Borki között oly ponton siklott ki, mely meglehetősen mély szakadékon át vezet. A kisiklás pillanatában a császár a császárnéval és az egész családdal, valamint a kísérettel az étkező kocsiban reggelinél ült. Midőn az első kocsi kisiklott, az egész vonat ingadozni kezdett. A széttört kocsik darabjai mindenfelé repültek. Az étkező kocsi a vasúti töltésen maradt ugyan, de felismerhetlen alakot kapott. A kocsi alja a kerekekkel kiültetett, a falak benyomattak, de a kocsi teteje, mely az egyik oldalra szorult, elfedte a kocsiban ülőket. Ily pusztulás mellett alig képzelhető, hogy valaki sértetlen maradjon. De az isten megóvta a czár és családja életét. A császári család tagjai sértetlenül hagyták el a kocsi romjait; a többiek is, akik a kocsiban voltak, megmenekültek. Az utóbbiak közül azonban többen könnyű zúzódásokat és sérüléseket szenvedtek, kivévén Seremetyeff szárnysegédet, ki súlyosabban megsérült, mint a többiek, de sebei nem mondhatók veszélyeseknek. Sajnos, hogy a vonat többi részeinek pusztulása nagy szerencsétlenséget vont maga után. Életüket vesztették : Bresch törzskapitány, egy segédorvos, egy írnok, egy irodatiszt, két futár, egy kozák, egy vadász, öt vasúti alkalmazott és a vasúti zászlóalj hat embere. A sebesültek száma tizennyolc. Stiernval vasúsi főfelügyelő erős lökést szenvedett. A czárné személyesen rendelkezett a sebesültek ápolása iránt. A rendkívül rossz időjárás daczára — folytonosan esett s a talaj csúszós volt — Sándor czár több ízben lement a töltés lejtőjén a halottak és sebesültek megtekintésére s csak akkor szállott az odarendelt tartalékvonatra, midőn már az utolsó sebesültet is elhelyezték a betegszállitó kocsikban. A sebesülteket Charkovba vitték. A kisiklás helyén egy tisztet hagytak hátra, hogy felügyeljen a halottak elszállítása és az összezúzódott kocsik romjaiból kiszedett podgyászra. A czár elrendelte, hogy a halottakat Pétervárra szállítsák s intézkedett a halottak családjainak ellátása iránt is. Minthogy a kisiklás megrongálta a pályát, a vonat a czári családdal Losowojebe ment vissza. Itt a falu lelkésze a czár rendeletére gyászmisét mondott a vasúti szerencsétlenség áldozataiért és hálaadó isteni tiszteletet tartott a czári család csodálatos megmeneküléséért Az isteni tisztelet után a császár a vonaton volt személyeket, a vasúti alkalmazottakat sem véve ki, meghívta az elkésett ebédhez, melyet az állomási teremben tálaltak fel. A megindított beható vizsgálat ki fogja deríteni a kisiklás voltaképi okát. Rosszakaratú szándékról azonban ezen szerencsétlenségnél szó sem lehet. Pétervár, okt. 31. A »Grasdanin« jelenti: A vasúti szerencsétlenség hétfőn délben történt. A vonat, melyet két mozdony vont, 65 versenyi sebességgel haladt óránként. A kisiklás alkalmával az első mozdony a vasúti töltésbe fúródott, a második pedig összezúzódott. Az utána következő kocsiban nagyrészt udvari alkalmazottak voltak. Azután a konyhakocsi, a császári kiséret kocsijai s az ebédlőkocsi következett. Pétervár, okt. 31. A czári család csodaszerű megmenekülése alkalmából mindenütt ünnepélyes hálaadó istentiszteleteket tartanak. A hírlapok hevesen kikelnek a vasút igazgatósága ellen, melynek jobban kellett volna gondoskodnia az udvari vonat biztonságáról. Pétervár, okt. 31. Hír szerint Vannovski hadügyminiszter is megsebesült a vasúti catastropha alkalmával. Újabb jelentések azt állítják, hogy a szerencsétlenséget vigyázatlanság okozta. A mozdonyhoz csatolt kocsik közül hét izzó-porrá zúzódott. Krakó, okt. 31. Odessából ideérkezett hírek szerint a vasúti catastrophát megelőzőleg a vonatot kirabolták. A 24. sz. vonat ugyanis, mely a császár málháit szállította 32 kocsiból állt, de Kowellbe csak 20 kocsival érkezett. A hiányzó 12 kocsit több órával később a 63. sz. vonat hozta el az említett állomásra. Itt aztán észrevették, hogy a ládák föl voltak törve, s a csomagból a legértékesebb tárgyak hiányoztak. A vonatvezető eltűnt; azt hiszik, hogy a 12 kocsi lekapcsolása az ő bűne. (N. W. A.) Lipcse, okt. 31. A birodalmi törvényszék épületének alapkőletétele ma ment végbe ünnepélyesen, Vilmos császár jelenlétében, Böttichez felolvasván az okiratot, Lerchenfeld gróf átnyújtotta a császárnak a vakolókanalat, Buhl, a birodalmi gyűlés alelnöke pedig a kalapácsot. Miután a császár, a szász király, a többi méltóságok, a hatóságok és testületek képviselői és a hivatalnokok megtették a szokásos kalapácsütéseket, a felségek a Gewandhaus-ban rendezett hangversenyre hajtottak. Az uralkodókat megérkezésük és eltávozásuk alkalmával a polgármester és a városi képviselőtestület tagjai lelkesült »hoch«-kiáltásokkal üdvözölték. Délután fél négykor Vilmos császár a bajor pályaudvarból elutazott, előzőleg szívélyesen elbúcsúzván a királytól. Potsdam, okt. 31. Vilmos császár este 7 óra 36 perczkor ideérkezett s a márvány-palotába hajtatott. Athén, okt. 31. A király jubi- la euma alkalmából tartott ünnepélyes hálaadó isteni tiszteleten jelen volt a királyi pár, az egész udvar, az idegen fejedelmi személyiségek, az idegen küldöttek, az egész diplomatiai kar és Steineck báró tengernagy. A királyi pár mindenütt lelkesült ovatiókban részesült. Athén, okt. 31. A király a hálaisteni tisztelet után, a templomból kijövet, a néphez szólott és kijelenté, hogy életét a mindenek felett szeretett Görögország nagyságának és boldogságának szentelte. Köszönetet mondott továbbá a népnek és óhajtását fejezte ki, vajha a görög nemzet felvirágoznék és minél inkább boldoggá lenne. Kopenhága, okt. 31. A király jubilaeuma alkalmából hivatalosan bejelentették Rudolf trónörökös, az orosz trónörökös, Henrik porosz herczeg, a svéd trónörökös és a görög trónörökös látogatását. A walesi herczeget is ide várják. Belgrád, okt. 31. A fáklyásmenet, melyet Belgrád lakosságának szine-java rendezett, esti 8 órakor beláthatatlan néptömeg kíséretében a királyi palota elé ért. Milán király a trónörökössel megjelenvén a palota erkélyén, a nép percekig tartó lelkesült ovatiókkal üdvözölte. Pavlovics nagykereskedő a belgrádi polgárok nevében üdvözlő beszédet intézett a királyhoz, szívből jövő köszönetét mondva fenkelt gondoskodásáról tanúskodó lépéséért és kijelentve, hogy az alkotmányrevisio nehéz munkájában a királyt minden párt lelkesülten támogatni fogja. Milán király szives köszönetének adva kifejezést, kiemelte az összes pártok egyetértésének szükségét és kijelenté, hogy legforróbb óhaja a szerb nép boldogítása. E czél elérésére kész mindent megtenni, mint a hogy az oly ember, ki maga boldogtalan, mások boldogítására törekszik. Legbensőbb óhaja, hogy előmozdítsa hazája javát, s szerencséssé, boldoggá és nagggyá tegye Szerbiát. Belgrád, okt. 31. (Eredeti távirat.) Az alkotmányrevisto-bizottság tagjainak egybeállítása és az ország minden pártjával szemben mutatkozó pártatlan magatartás az országban azt a meggyőződést ébresztette, hogy Milán király a pártoskodás megszüntetésére komolyan törekszik. A haladó pártra nagyon örvendetesen hatott, hogy Milán király Garassarint, daczára a neki okozott kellemetlenségeknek, a bizottság alelnökévé nevezte ki. (P. C.) Belgrád, okt. 31. (Eredeti távirat.) A »N. Fr. Presse« jelentése: A politikai pártok vezetői a skupstinai választásokra nézve már kiadták a jelszót. A haladó, radicális és liberális pártok külön akarnak jelölteket állítani és gondoskodnak arról, hogy a választás szabadsága mindenütt, a király szavai értelmében megőriztessék. Ezért, minden választókerületben a hatósági közegek ellenőrzésére bizottságot fognak felállítani és a választási adtusra nézve minden hatósági beavatkozás megkísérlését egyenesen a királynak fogják bejelenteni. A nagy skupstinába négyszer annyi képviselőt választanak, mint rendesen. A nagy skupstina képviselőinek száma alkotmányszerűleg hatszázhuszonnégy. Belgrád, okt. 31. (Eredeti távirat.) A radicális párt minden választókerületben jelöltet akar felállítani a nagy skupstinára vonatkozó választásoknál. A haladópárt központi bizottsága a párt híveihez felhívást intézett, hogy minél számosabban vegyenek részt a választásokon. A szabadelvűek részéről a választást illetőleg még semmiféle nyilatkozat sem történt. (P. C.) BéCS, okt. 31. A képviselőház nagy többséggel elfogadta a rendkívüli katonai hitel fedezéséről szóló törvényjavaslatot, Türk kijelentette, hogy szemben a súlyos adóteherrel és a kormánynak a német nemzetiség ellen irányuló politikájával a törvényjavaslatot nem szavazza meg. BéCS, okt. 31. A hadsereg rendeleti lapjának ma kiadott száma jelenti: Roknic György 6. gyalogezredbeli ezredes és Hatzl Adolf a műszaki tüzérség alezredese, a szerajevói tüzérségi szertár parancsnoka saját kérelmükre nyugalomba helyeztettek. Pflanzer Vilmos tábornok hadbíró, a katonai főtörvényszék előadója, a legfelsőbb katonai törvényszék előadójává nevezteti ki. Róma, okt. 31. Paar gróf ma átnyújtotta viszszahívó levelét a pápának. A pápa különös becsülésének és jóindulatának jeléül sajátkezűleg nyújtotta át Paar grófnak a Krisztus-rendet. Bern, okt. 31. A szövetségtanács fölhatalmazta Svájcz bécsi követét, hogy írja alá az Ausztria- Magyarországgal jelenleg fönnálló kereskedelmi szerződés 1889. január 1-éig való meghosszabbítását, minthogy az uj kereskedelmi szerződésre vonatkozó tárgyalások mielőbbi befejezése kilátásban van. Az uj szerződés 1889. január elsején lép életbe. Berlin, okt. 31. A nemzeti szabadelvű lapok a választás eredménye fölött valóságos örömnyugszik, ugyanott a 13-ik sírban. Apját, 1875-ben okt. 10-én helyezték át melléje a XI. táblából. Lisznyai Kálmán, költő, szül. Herencsényen 1823-ban, meghalt 1863. febr. 12-én 41 éves korában. Nyugszik: XIX. tábla első sorában, Sárosy Gyula közelében. Lewin Jakab, nemzetgazdasági iró, a budapesti kereskedelmi akadémia igazgatója, szül. 1828-ban ; meghalt 1884. júl. 30-án 56 éves korában. Nyugszik : VII. tábla, második sor 8. s 9-ik sk közöt1. Matkovics Pál, iró (Bus Vitéz) szül. 1826-ban, meghalt 1887. febr. 25-én, 51 éves korában. Nyugszik : XXI. tábla, negyedik sor, 48-ik sírjában. Márkus István, Miklós, Elek testvérek István, iró, publicista, országgyűlési képviselő, szül. 1847-ben, meghalt 1880-ban, 33 éves korában; Miklós, író, szül. 1848-ben, meghalt 1882-ben, 33 éves korában; Elek szül. 1854-ben, meghalt 1874-ben. Nyugosznak közös sírban: VH. tábla, északkeleti sarkán, első sor, 44-ik sírjában. Sírfeliratuk: »Megdöbbent a halál a szellemi s testi erőtől, Mit nekik a végzet ritka kegyelme adott, S félve velük majdan megküzdeni férfikorukban, Mint deli ifjaknak döfte szivükbe a tőrt.« Márkfi Samu, egyházi iró, egyetemi tanár, az akadémia lev. tagja, szül. 1811-ben; meghalt 1861. junius 2-án 50 éves korában. Nyugszik: XI. tábla, harminczadik sor 10-ik sírjában. Mátrai Gábor, régész, zeneíró, a nemzeti múzeum könyvtári őre, az akadémia lev. tagja, szül. N.Kátán 1797-ben, meghalt 1875. július 17-én, 78 éves korában. Nyugszik:V. tábla, első sor, 19-ik sírban. Morócz István, mezőgazdasági iró, a mezőgazdasági egylet titkára, az Akadémia lev. tagja; szül. 1817-ben Ludason, meghalt 1881. október 10-én. Nyugszik: VII. tábla, első sor, 15-ik sírban. Mosonyi (Brandt) Mihály, zeneszerző és tanár; szül. Boldogasszonfalván (Mosonm.) 1815-ben, meghalt 1870-ben 55 éves korában. Nyugszik: XXII. tábla, tizenhetedik sor, 11-ik sírjában. (Petőfi Zoltán sírjától délre)Nagy Ignácz, beszély- és szinműiró, a »Hölgyfutár« szerkesztője, az Akadémia lev. tagja, szül. Keszthelyen 1810-ben, meghalt, 1854-ben márczius 19-én, 43 éves korában. Nyugszik: XIII. tábla, első sor 82-ik sírjában. (Áthelyezve a XX. táblából. Obernyik Károly, szinműiró, beszélyiró, született Kömlödön (Komáromra.), meghalt 1855-ben. Nyugszik: XII. táblában a Batthyány-mauzóleumhoz vivő úttól jobbra a növények között. Pákh Albert, iró, humorista, a »Vasárnapi Ujság« megalapítója, az Akadémia lev. tagja, szül. : Rozsnyón 1823-ban; meghalt 1867. február 10-én, 44 éves korában. Nyugszik: Az első kaputól jobbra, a temetőfal mentén a 239-ik sírban. Fauler Tivadar, egyetemi tanár, jogi író, miniszter, az akadémia másodelnöke, szül. Budán 1816- ban ; meghalt 1886. április 30-án, 70 éves korában. Nyugszik: VII. tábla, első sor, 116-dik sírjában. Petőfi Zoltán, Petőfi Sándor fia, szül. 1848- ban; meghalt 1870. november 5-én 22 éves korában. Nyugszik: XXV. tábla 17-dik sor, 14-ik sírjában. (Mosonyival egy sorban.) Petőfi Sándor szülei: Petrovics István és Mária. Sírfeliratuk csak ennyi: »A legszeretettebb atya s a legszeretettebb anya.« — Áthelyezttettek a józsefvárosi temetőből 1882. ápril 6-án. Bal szomszédjuk id. Bertha Sándor min. tanácsos, jobb szomszédjuk, Liedl János. Petőfi Sándor szülei nyugszanak : V. tábla negyedik sor, 41-ik sírban. Peregriny Elek, bölcsésztudor, neveléstani iró, az Akadémia lev. tagja, szül. Gálszécsen 1812-ben, meghalt 1886. április 3-án 74 éves korában. Nyugszik : IV. tábla keleti részén, huszonharmadik sor, 6-ik sorban. Petzval Ottó, bölcsésztudor, egyetemi rendes tanár, az Akadémia rendes tagja, született Bélán; meghalt 1883. augusztus 28-án 75 éves korában. Nyugszik: XIII. tábla, ötödik sor, 49-ik sírban. Pólya József, orvos, író, az Akadémia rendes tagja, született N.-Szécsénben 1802-ben; meghalt 1873. június 10-én. Nyugszik: az I-ső kaputól jobbra, a temetőfal mentén a 383-ik sírban. Pongrátz Emil báró, szépirodalmi és nemzetgazdasági iró, szül. Mohorán (Nógrádmegye) 1843- ban; meghalt 1886. febr. 11-én, 43 éves korában. Nyugszik: XIII. tábla, első sor, 156- ik sírban. Prónay József, belügyi államtitkár, szül. 1823- ban Romhányon, meghalt 1884. május 15-én, 60 éves korában. Nyugszik: XIII. tábla első sor, 68-ik sírban. Pulszky Ferenczné, sz. Walter Teréz, írónő, született Bécsben 1819-ben, meghalt 1866. szeptember 6-án 47 éves korában. Nyugszik : A jobb oldali temetőfal mentén 30-ik sírban. Remellay Gusztáv, ifjúsági író, szül. 1818-ban Pesten, meghalt 1886. márcz. 31-én, 46 éves korában. Nyugszik: XVII. tábla harmincznegyedik sor, 1-ső sírjában. Récsy Emil, jogi iró, egyetemi tanár, az Akadémia lev. tagja; született Kolozsvárit 1822-ben, meghalt 1864-ben 42 éves korában. Nyugszik: IX. tábla, második sor, 2-ik sirjában, a tábla délkeleti sarkán. Roder Alajos, egyházi iró, egyetemi tanár, apátkanonok; szül. Kisbéren 1812-ben, meghalt 1878. márczius 4-én 66 éves korában. Nyugszik: V- tábla, első sor, 48-ik sírban. Rökk Szilárd, a nagy jóttevő, fővárosi bizottsági tag, meghalt 1888. évi szept. 29-én, 89 éves korában. Nyugszik a Vill. tábla I. sor 49. sz. a. (Arany János sirja mellett.) Sárossy Gyula, költő, szül. 1816-ban, meghalt 1861. november 16-án, 46 éves korában. Nyugszik : XIX. tábla első sorában azl-ső kapu me 11 e 11, az I-ső sorban. Simányi Ernő, országgyűlési képviselő, szül. 1821-ben Zsámbokréten, meghalt 1882. márczius 28-án 61 éves korában. Nyugszik: V. tábla, második sor, 48-ik sírban. Schedius (János) Lajos, bölcsésztudor, az aesthetika és nyelvészet tanára, az Akadémia lev. tagja és igazgatója, szül. 1768-ban Győrött; meghalt 1847. nov. 12-ben, 79 éves korában. Nyugszik, az I-ső kaputól jobbra, a temetőfal mentén a 316-ik sírban. Stockinker Tamás, egyetemi orvos-tanár, meghalt 1886. nov. 20-án 72 éves korában. Nyugszik: VII. tábla, első 92-ik sírban. Suhajda János, jogi iró, curiai biró, az Akadémia lev. tagja, szül. Miskolczon 1818-ban, meghalt 1881. szeptember 18-án 63 éves korában. Nyugszik: VII. tábla, hatodik sor, 47-ik sirjában. Szalay László, történetiró, az Akadémia rendes tagja és titkára, szül. Budán 1813-ban, meghalt 1864. július 17-én 51. éves korában. Nyugszik: Az I-ső kaputól jobbra, a temetőfal mentén a 134-ik sirban. Szalay Ágoston, kir. táblai tanácselnök, az Akadémia lev. tagja, szül. 1811-ben, meghalt 1887. május 5 én 66 éves korában. Nyugszik: V. tábla, első sor, 63-ik sírban. Szabóky Adolf, áldozár és tanár, szül. Budán, 1821. meghalt 1880. julius 22-én, 59. éves korában. Nyugszik: VII. tábla előtt északnyugaton, az I-ső és II. kapu között. Szendrey Julia, Petőfi Sándor neje, írónő, szül. 1826-ben, meghalt 1868-ban 39 éves korában. Nyugszik : XXVI. táblatizedik sor (Csányi Lászlóval egy sorban) 22-ik sorában. Szerdahelyi Kálmán színművész, színműíró és fordító; született Miskolczon, 1829-ben; meghalt 1872. november 14-én 47 éves korában. Nyugszik: XXVI. tábla délnyugati sarkán első sorban. Szerdahelyi József, dalszinművész, dalműíró; született Hódmező-Vásárhelyt 1804-ben, meghalt 1851. febr. 11-én, 47 éves korában. Nyugszik: XI. tábla, tizenhetedik sorja Batthyány-mauzóleumtól nyugatra. (Sajó)-Szentpétery Zsigmond színész, szül. Rohondon (Szabolcs m.) 1798-ban, meghalt 1858. decz. 13-án, 60 éves korában. Nyugszik: XI. tábla, második sor 6-ik sírjában. Székács József, bölcsésztudor, költő és műfordító, egyházi szónok, az Akadémia lev. tagja, született Orosházán , meghalt 1876. július 29-én. Nyugszik : V. tábla, első sor délny. sarkán, az 51. sírban. Székely Imre, zeneszerző, született Mátyfalván (Ugocsa m.) 1823-ban, meghalt 1887-ben, április 8-án, 64. éves korában. Nyugszik: XXI. tábla, ötödik sor, 47-ik sírjában. Szénássy Sándor, nyelvész, az Akadémia lev. tagja, szül. 1829-ben; meghalt 1872. nov. 27-én, 43 éves korában. Nyugszik: XXV. tábla első sor 81- ik sirjában. Szigligeti Ede, (családi néven Szathmáry József) szinműiró, a nemzeti színház drámai igazgatója. Szül. N.-Váradon 1814-ben, meghalt 1878. január 19-én (64 éves korában) Nyugszik: IV. tábla, északnyugati részén, első sor, harmadik sírban. Szinovácz György, jogi iró, hétszemélynök, az Akadémia lev. tagja , szül. Bársonyoson 1807-ben; meghalt 1867. deczember 25-én, 60 éves korában. Nyugszik: XXVI. tábla tizedik sor 56-ik sorjában. Szontágh Gusztáv Adolf, szépirodalmi bölcsész, és gazdasági iró, az Akadémia rendes tagja; született 1793-ban, meghalt 1858-ban, 65 éves korában, június 7-én. Nyugszik: XVIII. tábla, huszonhetedik sor 1-ső sírjában. Szőnyi Pál, tanférfiú, nyelvész, az Akadémia lev. tagja, szül. Debreczenben, 1808-ban; meghalt 1878. június 6-án, 70 éves korában. Nyugszik: V. tábla, harmadik sor 47-ik sírban. Tasner Antal, író, az Akadémia lev. tagja, született 1808-ban, meghalt, 1861. augusztus 25-én, 32 éves korában. Nyugszik: XVIII. tábla első sorban. Táncsics Mihály, népiró, szül. 1799-ben Ács- Teszéren, meghalt 1884. június 28-án 86 éves korában. Nyugszik: XIII. tábla első sor, 66-ik sírban. Toldy Ferencz, író, történetbuvár, egyetemi tanár, az Akadémia rendes tagja, meghalt 1875. deczember 10-én Nyugszikazl. kaputól balra a 266. sz. sírboltban. Toldy István, szinműiró, publicista, meghalt 1879. deczember 6-án. Nyugszikazl. kaputól balra a 266. sz. sírboltban. (Atyjával Toldy Ferenczczel együtt.) Tóth Kálmán, költő, hírlapíró, az Akadémia lev. tagja, született Baján 1831-ben, meghalt 1881. február 3-án 50 éves korában. Nyugszik: VII.tábla első sor, 123-ik sírjában. Tóth Ede, népszínművi, szül. Putnokon, 1844, meghalt 1876. február 26-án, 32 éves korában. Nyugszik: V. tábla, negyedik sor, 7-ik sírban. Tóth József, színművész és szinműíró, szül. Szentesen 1823 ; meghalt 1870. márczius 1-én 43 éves korában.Nyugszik: XXVI. tábla, első sor 33-ik sírjában. (Erényi Antal pestvárosi fősebész és Földváry András sírjai közt. Tóth Sándor, orvos tudor, reáliskolai tanár, az Akadémia lev. tagja; szül. 1829-ben, meghalt 1862. november 22-én 34 éves korában. Nyugszik: XVIII. tábla, negyvenhatodik sor 13-ik sírjában. Török János, publicista, gazdasági iró, az Akadémia lev. tagja; szül. Tapolczán 1809-ben meghalt 1874. február 9 én 63 éves korában. Nyugszik: XXV. tábla, elsősor 18-ik sírjában. Trefort Ágost, miniszter, az Akadémia rendes tagja, elnöke. Nyugszik a Deák a mauzoleum mellett, jobbra, a sarkon lévő sírboltban. (Gróf Mikes János és Kandó Kálmán sírjai mellett.) Vakot Imre, költő, szül. Gyöngyösön, 1820-ban, meghalt 1879. február 21-én 59 éves korában. Nyugszik : IV. tábla, északnyugati részén kilenczedik sor 7-ik sir. Vahot Sándor, költő, az Akadémia lev. tagja, szül. Gyöngyösön, meghalt 1861. április 9-én, 43 éves korában. Emléke nincs. Nyugszik: XI. tábla hatodik sor, 2-ik sírjában. Észak felé szomszédja a »Hofrichter családi sir«, nyugat felé, »Aupel Antal«, kelet felől »Purt Vilmos«. Vas Gereben, sz. Radákovics József, született Fürgéden (Tolna megye) meghalt 1868. január 26-án 44 éves korában. Sírfelirata: »Haza hozatta bécsi sírjából a nemzet, 1885. jan. 25-én. Nyugszik: V. tábla, harmadik sor, 20-ik sírban. Vész János Ármin műegyetemi tanár, az Akadémia rendes tagja; szül. Szegeden 1826-ban; meghalt 1882. június 29-én 59 éves korában. Nyugszik: VII. tábla, második sor 4-ik sorában. Vörösmarty Mihály, költő drámaíró az Akadémia rendes tagja; született Nyéken 1800. január 1-én , meghalt 1855. november 10-én, 55 éves korában. Nyugszik az I-ső kaputól jobbra, a temető fal mentén a 8-ik sirban. Vetter Antal, altábornagy, hadügyminiszter, meghalt 1882. július 20-én 79 éves korában. Nyugszik a XXIV. tábla sarkán levő sírboltban. (Balassa János sírboltjával szemben.) Volkmann Róbert, zeneszerző, tanár, szül. Lamatschon 1815-ben, meghalt 1882. október 30-án 69 éves korában. Nyugszik: VII. tábla, eső sor 126-ik sírjában. (A tábla északnyugati sarkán, látszik. Cleveland elnök, hír szerint, már tudatta is Londonban, hogy a követ személyében való változás mindkét állam érdekeinek megfelelőnek látszik. Ezzel az elnök kicsavarta az agitatio kezéből a hatásos fegyvert, melyet a követ személye képviselt. Megemlítjük, hogy Lord Lackville, Salisburynak távoli rokona.