Nemzet, 1889. december (8. évfolyam, 2609-2637. szám)

1889-12-01 / 2609. szám

belátni még azt is, hogy a mostani cabinetben s a cabi­­neten kívül is vannak többen — legalább hatan — kik bizonyára előbb nyerhetnek cabinetalakításra királyi megbízást, mint ő, ha Tisza Kálmán, bármikor, bár­mi okból, megszűnnék miniszter lenni. De el kellett jutnia, mindenesetre, azon tény sejtelméhez, hogy sem Tisza Kálmán, sem a szabadelvű, erőteljes párt nem engedheti és még kevésbé engedheti a korona magára diktáltatni egy botrányhajhászó idétlen csa­­patocska által, hogy ki legyen, vagy ki ne legyen Magyarország kormányelnöke. Ha egy ily politikai suhan­czkodásnak sikere lehetne, ha a franczia boulan­­gerizmus kalandor-játékának budapesti torzmajmo­­lása nem sülyedne el az átalános undorodásban, ak­kor megírhatni előre a magyar alkotmányos szabad­ság és parlamenti önkormányzat epitaphiumát. A te­metés nem lenne távol. Mindezek után meggondolhatná gr. Apponyi Albert még azt is, hogy a szakminiszterek nem tart­hatják megtiszteltetésnek az ő részéről sem a tapasz­talást, miszerint méltóztatik, nyájasan leereszkedő phrasisokkal veregetni meg vállaikat, nagy kegyesen s hogy kormányelnöksége felé aligha jár czélirányos uton, midőn vezetői is protectori positurákba vágják magukat és biztatják, hol poharazás közben, hol czik­­keikben a cabinet tagjait a kilátással, miszerint egy-ket­tőt közülök »megtartana« gr. Apponyi is a minisztériu­mában ; vagy — mint Eötvös Károly fejezi ki magát — »megmaradnak esetleg a jövendő kabinet szá­mára«. Tessék elhinni, hogy az ilyen cselédszerző ígérgetés nem lehet hízelgő hatással az illetők meg­nyerésére. Tapasztalhatták ezt addig is, és még inkább tapasztalni fogják ezután. Számításuk valóban megfoghatatlan. Egy olyan kabinet áll előttük, mely csak a minap lett átalakítva. Ez alakulás a véderő­vita után történt, tehát olyan időben, midőn az új miniszterek tudták, milyen bűnös ember az a kor­mányelnök, kitől ajánlatot fogadtak el az ő felsége általi kineveztetésükre. És az ellenzék dicséri min­­deniket. De hát miként illetheti dicséret azokat, kik, bár az ország legeszesebb polgárai közé sorozhatók, egy tekintélyvesztett, törvényszegő, osztrákosító, hon­áruló és az ellenzéki nevezetes patrióták által ellene felhozott mindenféle többi gonoszságokról ismeretes kormányelnök cabinetjébe lépni nem irtóztak ? Sa­játságos dicsérgetők! Hanem persze — wie der Schelm so denkt­er — arra speculálnak, hogy az általuk fel­dicsértek áskálódni fognak a cabinet elnökének kikü­szöbölésére. És az ilyen speculatio mesterei mernek fellépni, mint a »politikai morál« apostolai! Sőt tán hiszik is komolyan, hogy a jellemes férfiak is képesek a ronda lelkületek észjárása szerint, a selejtes ma­gasztalások leszolgálására intézni törekvésüket. Fel­teszem az Apponyismusról, hogy nagyravágyása nem táplált soha ily nemtelen várakozást azok irányában, kiket becsületes embereknek tart. De éppen, mert ezt felteszem róla, tán ideje lenne már, hogy mene­küljön azon kettős tacticától, melyet rátukmáltak »rossz tanácsadói« s a­mely egyrészről a miniszterek közti meghasonlás szithatására, másrészről a garáz­­dálkodási vállalattal való Führung fentartásának kihasználhatására alapítja programmját és légvárait. Azzal a kettős tacticával nem fog előre menni. S csak a higgadt ellenőrzés parlamenti kötelességének ko­moly teljesítése által keltheti fel maga iránt azon bi­zalmat, mel­lyel iránta, éppen eddigi sokszínű eljárása miatt, az ország máig sem viseltetik, bármit mondja­nak is mérsékelt szónokai. Senki sem követeli gróf Apponyi Alberttől és híveitől, hogy támogassák a kormányt, melynek bukását óhajtják. Támadásaik élessége ellen sem lehet kifogás, mert a pártküzdelem nem lehet rózsavizes locsolás sehol, soha. Tessék vágni férfiasan, teljes erővel, a haza érdekének meg­győződése szerinti szolgálatában s legyen meggyő­ződve, hogy az általa mért vágások, a loyális fegy­­­verrel ejtett sebek miatt nem fog panaszkodni a kor­mány és kormánypárt tagjai közül senki. De aztán ő se panaszkodjék, mikor t­o­u­c­h­é lesz s tegye fel a mi táborunkról is, hogy mi is szeretjük hazánkat s ennek érdekében harczolunk legjobb meggyőződésünk szerint, egész lelkünkből. A hazafiak nézetküzdelme csak így lehet nemes és üdvös magyar fajunkra nézve. S ha gr. Apponyi Albert megfontolja, hogy a n­o­b­r­e­­m­a­n is akkor kelt hitet közhasznú képességei iránt, ha minden izében gentleman marad, akkor nem lágymeleg, hanem erélyes nyilatkozattal fog véget vetni azon parlamenti botrányhajhászatnak, mely az érdekközösség látszatát kölcsönzi hallgatásának. Jár­jon már egyszer a saját esze s nem a »rész tanács­adóinak« sugalmazása szerint. Akkor eljuthat a kormányelnökségre is valamikor. Különben soha. Látom a »Pesti Napló« esti lapjából, hogy Beöthy Ákos t. barátom megharagudott a »Nemzet« ma reggeli bátorságára, mely nem hajolt meg még az ő angol parlamenti történettudása előtt sem. Kifogy­tam az időből, hogy c­o­m­m­u­n­i­qué-jére kellőleg felelhessek, mert hiszen én vagyok a bűnös, ki lefor­dítottam a Disraeli hires ötletét 1845-ből, melynek p­o­i­n­t-jét — a lopott ruhákról — t. képviselőtár­sam lord Cranbourne 1867-ki beszédébe memori­zálta át. Lehet egyébiránt, hogy Beöthy Ákos a »ka­landorok« szóban látja point­jét; mert hát akkor megmondhatta volna azt is, hogy a lord Cranbourne­­ból lett Salisbury marquis a »kalandor« Disraeli cabinetjében fogadott el külügyéri tárczát s most mint kormányelnök — minden előbbi conservativsége és hightorysága mellett nagyon radicális tör­vén­nyel boldogítá az angol megyei közigazgatást, sőt tavaly egy olyan törvényt is hozott létre, mely a primogenitúra eltörlésére az első lépés gyanánt lett elátkozva a mostani hightoryk által. Különben legyen nyugodt: a mérsékelt ellenzék programmjából nem lophat el senki semmit, annyira összevissza gyűlt oda, az évek folyása alatt minden. Egyébiránt betekintek »Harlsard« jelzett lap­jába , s ha lesz még mondani valóm, majd megírom-A képviselőház holnapután, decz. 2-án, hétfőn, d. e. 10 órakor ülést tart. Napirend: Az 1890. évi állami költségvetés részletes tárgyalásának foly­tatása. A horvát országgyűlés. — Távirati tudósítás. — Zágráb, nov. 30. A költségvetés fölötti általános vitát ma befejez­ték, de a zárbeszédeket csak jövő szerdán tartják meg. Ma a többség három előkelő tagja szólott. Czern­­k­o­v­i­c­s szemére lobbantotta a Starcsevics-pártnak illegális üzelmeit,’és hogy a külügyi politikát illetőleg mindig a monarchia ellenségei mellett foglal állást. A ház zajos helyeslése közt ítélte el az oroszok iste­­nítését, és az orosz­ cultust, a­melyet a Szarcsevics­­pártiak űznek. Utána Vukotinovich, a nemzeti párt ősz vezére szólott általános figye­lem között. Meggyőző szavakkal védekezett Mar­­kovics tegnapi nyilatkozatai ellenében, ki őt kö­vetkezetlenséggel vádolta. Hivatkozott egy már 1845- ben irt históriai fejtegetésére a magyarok és horvátok százados szövetségéről (Legalis collatio regni Slavo­­niae erga Hungariam.), melyben a magyar-horvát testvériség mellett emelte fel szavát és baráti jobbot nyújtott a magyaroknak az izgatás napjaiban. — Krsnjavi behatóan foglalkozott az államjogi vi­szonyokkal. Megczáfolta az ellenzék állításait és egye­dül a bán magyarázatát ismerte el jogosnak. A Star­­csevics-pártiak lojalitását is szóba hozta és tudomásul vette a párt két tagjának loyális nyilatkozatát, de ezeket csak egyéni nézeteknek tekintheti, mert maga a párt illegális elveket követ. Többet ért volna, ha e tekintetben Starcsevics maga nyilatkozik. De persze az nem teszi, mert nem­­ jelenti ki, hogy loyális és antidynasticus elveket nem táplál. De hála istennek — úgymond — Horvátor­­­­szágnak csak egyetlen Starcsevics Antalja, csak egyet­len antidynasticus érzelmű férfia van. * A mai ülés lefolyása (lásd esti lapunkban már közölteket. A szerk.), a következő volt: Banjavics az ellenzék álláspontjából ki­folyólag a javaslat és a kiegyezés ellen szólott. Fel­hívja a többséget, hogy az ország érdekében működ­jék, engedje meg a hivatalnoki karnak, hogy önálló politikai véleményt vallhasson s ne kérdezze a hiva­talnoktól azt, hogy melyik párt híve. Azt állítja, hogy a Starcsevics-párt a leglojálisabb. A kormányhoz nincs bizalma, azért nem szavazza meg a költ­ségvetést. Vukotinovich, a nemzeti pártkör elnöke túlzottnak tartja az ellenzék panaszát a választá­soknál állítólag észlelt terrorismusra vonatkozólag. Az ország pusztulásáról szóló panaszok csak phrasi­­sok. A nemesség hanyatlásának nem a kormány az oka. Markovic­csal szemben, ki tegnap szónok egyik könyvére hivatkozott, megjegyzi, hogy teljes állandó­ság és állandóság közt különbség van. Ha Horvátor­szág teljesen állandó lett volna, csak­is arra lett volna szüksége, hogy a király jogait megerősítse. De oly okmány, mely Horvátországnak Magyaror­szágba való bekebelezését igazolná, nem létezik. A kiegyezés elismerte, „és szabatosan körülírta Horvátország önállóságát: a bán beismerte, hogy mindkét nemzet azt teljesen egyenlő alapon kö­tötte meg. E szerint biztosít­hatja Markovicsot, hogy ma is az 1845-iki álláspontján áll. Az említett könyv erős küzdelem napjaiban íratott, de szóló már akkor is szószólója volt a Magyarországhoz való barátságos viszonynak. Krsnjavi azt hiszi, hogy a közjogi kérdés csak theoreticailag bír jelentőséggel, az ellenzék állás­pontja mindamellett nem helyes. A souverainitás — úgymond — nem tiszta fogalom; a jogi souverainitás politikai souverainitás nélkül valóságos nonsens. A Pli­­veric theoriája tarthatatlan és csupán a bán előadását tartja helyesnek. Az államjogi kérdés felvetése az erő­sebb szövetségest küzdelemre ingerelhetné. Magyaror­szág nem akar centrálisatni, de ha ezt tenné, mi minden eszközzel védelmeznők magunkat. Szóló megczáfolja a többség azon szónokait, kik az egységes állam theo­­riáját felállították; ez az ő egyéni nézetük és nem a tartománygyűlés többségének véleménye. Erre nézve a regnicolaris küldöttség nyilatkozatai az irányadók, melyekben az állami közösséget constatálják. Az el­lenzék lojalitására vonatkozólag szóló megjegyzi, hogy nem Rukavinának és Banjavicsnak, hanem Starcsevics Antalnak, az ő vezérüknek kellene oly nyilatkozatot tennie, de ő bizon­nyal nem fogja azt tenni. A nemzetnek gratulálni lehet, hogy csak egy Starcsevics Antalja van, a­ki így gondolkozik; párt­jának tagjai nem valóságos Starcsevicsek. Megsza­vazza a költségvetést. Az átalános vita ezzel bezáratott. U­rbanics az archivaliák kérdésében inter­pellálta a kormányt, azt kérdvén tőle, tett-e valamit a Budapestre vitt levéltári okmányok visszahozatala iránt és hajlandó-e a kérdés megoldása iránt a szük­séges intézkedéseket megtenni. A legközelebbi ülés decz. 4-én lesz. — No, hála a magas egeknek! sóhajtá fel han­gosan Zsuzsa asszony. — No csak ne ereszd meg az égnek a hálálkodá­­sod sárkányát! Most jön a bökkenő.— Mikor minden meg­van, én már kezet is akartam fogni a tekintetes úrral, de ő azt mondta: »nem, nem engedem a kezemet megcsókolni«, akkor csak, úgy a háta mögé, azt dobja oda nekem. »No most még csak egy dolog hiányzik a folyamodás igazságaiból, a­mit Kend kifelejtett, de azt majd utólagosan is utána lehet pótolni — a házasság­­levél : a pap bizonyítványa a felől, hogy Kapor Ádám, meg Kemény Zsuzsa mikor és hol esküdtek össze, mint férj és feleség. Zsuzsa asszonynak a térdei megroskadtak erre a szóra: — Én Istenem! — Hej, hogy végig szaladt rajtam a hideglelés erre a szóra. Mondá Ádám apó! — Mit feleljek ? Hazudni nem tudok. Ha tudnék, sem segítenék vele senkin. Csak úgy néztem a szoba tetejére, a függőlám­pásra. A tekintetes úr aztán olyan kegyes volt, hogy lendíteni akart rajtam: »no öreg! régen volt az ugy­e ? De arra csak emlékezik, hogy melyik évben, miféle napon volt az esküvőjük, s melyik templomban keltek össze? Hát csak ezt diktálja fel, majd én aztán kiiratom a bizonyítványt a mátrikulából.« — Nagyon kegyes volt! — Szólnom kellett volna rá valamit. — De nem vitt rá a lélek, hogy füllentsek. Meg kellett vallanom, hogy biz olyan templom nincsen a világon és hogy minket soha pap nem adott össze. — Jaj, most mingyárt kiég a két szemem. Jzebegő Zsuzsa, a kötényével takarva el az arczát. — »Akkor sajnálom önöket, jó öreg, igy szólt a tekintetes ur. De a városi statútumok egyenesen azt rendelik, hogy a városi szegények házába csupán törvényesen egybekelt házastársakat lehet felvenni.« — Most már én is halott vagyok. Sóhajtó Zsuzsa asszony. Az öreg ember végig borzolta az ősz haját a kezével. — Mikor én ezt meghallottam, csak úgy tán­­czolt körülöttem az a sok almárium, tele nagy könyvekkel, íráscsomagokkal. Két ablak helyett négyet láttam magam előtt. A tekintetes úr nyilván azt hihette, hogy le akarok esni a lábamról, mert odajött hozzám, megfogta a galléromat, és megrázott fjaberül: »No hát, vén toprongyos! Nem tudja kend, hogy ez esetben mi a teendője? Azonnal ozurukkol­­jon haza, vigye rögtön a Zsuzskáját a paphoz, s a­mit elmulasztott ötven esztendeig , most az ötvenedikben üsse helyre. Esküdjék meg az élete párjával. Elég soká jártak jegyben. Azóta csak kiismerhették egymást. Akkor aztán megkapja a pátenst a szegények házába. De a jó erkölcsöt fenn kell tartani. Ez alul nincs kivétel. Meg kell házasodni.« — No hát hisz ez a legegyszerűbb dolog. Mondá Makár úr. — De uram, ha én nekem azt mondták volna, hogy penitencziából négykézláb menjek végig a váro­son s emberi szó helyett röfögjek, mint ama kőbányai sertés­barom, nem esett volna olyan nehezemre, mint az a regula, hogy én most jöjj­ek haza s itt vala­mennyi ismerősöm előtt, ezek előtt a jámbor tisztes­séges, becsületes emberek előtt mondjam el, hogy az én jó drágám, a­kivel én ötven év óta an­nyi keserves időt hűségben átéltem: nincs ám velem oltár előtt megesketve, hogy ezt az ő becsületes arczát örökre megpirítsam: az ő szeméből könyeket fakas­szak, a miket nem tudok letörülni; hogy a kit eddig min­den ember úgy becsült meg, hogy »édes Kapámé asszonyom«, ezután az utolsó repedt sarkú pulyka is úgy szólítson, hallod-e te Kemény Zsuzska­­« Az öregnek a szavát elfojtotta a zokogás. Csak úgy ütögette a tarkóját az öklével. — Azt sem tudom, hogy jöttem ki a városházá­ból ? hogyan kerültem az utczára ? Csak azt tudom, hogy mikor lépegettem, minden kő ki akart futni a lábam alól, s azok a nagy házak mind rám akartak dűlni. A fülemben egy tenger zúgott, de azon keresz­tül is hallottam az emberek kaczagását. Mind rajtam nevettek, én rám mutogattak. Hogy menjek én most haza ? Mit mondjak, ha kérdezik, miben jártam ? Ne adj Isten, hogy a konstábler úrral, vagy a diurnista úrral összetalálkozzam. — Pedig jó, hogy épen szembejöttünk a nagy patikánál. — Az ám. Ott volt azon a tájon, a­hogy egy­szer csak beszakadt a lábam alatt a föld; én csak azt éreztem, hogy esem lefelé a Szent­ Gellért tetejéről. Bele a feneketlen semmibe. A többiről aztán nem tu­dok semmit. Csak azt tudom, hogy meghaltam. — No, no, Ádám bátya, nem kell kétségbeesni. — Hiszen már nem mozdulok. Megadtam ma­gamat. Jöhetnek a férgek. (Folyt. köv.) Orr ’CTXj IFI ID. Külföldi krónika. Budapest, nov. 30. A franczia kamara 9-dik bizottsága nov. 28-án hosszasan vitatta Joffrin választási ügyét, kit Clignancourtban a szavazatszedő bizottság megvá­lasztott képviselőnek jelentett ki, bár ő a szavazatok­nak csak kisebbségét kapta, a többség pedig Bou­­langerra szavazott. A bizottság ülésén jelen volt Constans belügyminiszter, ki azt terjesztő a bi­zottság elé, hogy Boulanger, elitéltetése miatt, nem volt megválasztható. A bizottság tárgyalásaiban két nézet állott egymással szemben. Leveque képviselőé, aki Joffrin megválasztatását igazolandónak állitá és Clemenceaué, ki azt javaslá, hogy Joffrin megválasz­tatása semmisnek jelentessék ki. Clemenceau továbbá azt is javaslá, hogy constatáltassék, miszerint Bou­langer nyerte el a szavazatok többségét s ezután kü­lön bírálják meg Boulanger megválaszthatóságát. A bizottság 17 szavazattal 10 ellenében kijelenté, hogy Joffrin nem választatott meg s így az ő mandátuma semmis. Ezután a következő indítvány tétetett: A Boulangerre adott szavazatok összeszámitandók vol­tak és Boulanger a szavazatszedő bizottság által megválasztott képviselőnek volt kijelentendő. Ez az indítvány azonban 18 szavazattal vettetett el 14 el­lenében. Ezután a bizottságban általán minden to­vábbi indítvány megbukott. A bizottság tagjai új ülésre fognak összehivattatni és remélik, hogy a bi­zottság, határozathozatalra, teljes számmal gyűl ös­­­sze. Most 53 tag közül 32 volt jelen. Athénből írják: A porta és a görög patriarcha között hosszabb idő óta létező differentiákt a merev magatartás folytán, melyet T­r­i­k­u­p­i­s újabban a krétai ügy tárgyalása alkalmával tanúsított, je­lentékenyen élesebb alakot öltöttek. A Török­országban élő görögök, kik közül csak Konstan­tinápolyban 300,000 van, évszázadok óta néhány be­cses szabadalomnak örvendenek, melyek különösen a görög papságra nézve nagy jelentőséggel bírnak. Ezek közül a legfontosabb a saját törvénykezés, me­lyet a görög papság a maga részére igényelhetett. A porta azonban legutóbb éppen e szabadalommal keve­set törődött. Néhány görög pap egyszerűen török bírák elé állíttatott és az öreg s gyönge patriarcha ezen eljárás ellen tiltakozni sem mert. Az egyházi és világi notabilitásokból álló görög nemzeti tanács, mely a patriarcha oldala mellett van, a gyönge magatar­tás felett nagyon megbotránykozott és két püspökből álló küldöttséget menesztett Kyamil pasa nagyvezír­­hez, neki a szabadalom említett megsértéséért panaszt teendő. Kyamil azonban igen kedvezőtlenül fogadta a püspököket s kijelenté nekik, hogy a szabadalomról már nem lehet szó. Ez a differentia most még élesebb alakot öltött Trikupisnak a kamarában mondott azon beszéde folytán, hogy Görögországnak készülnie kell a törökök elleni harczra. A török kormány több repressaliára készül, melyek igen súlyossá teszik a Törökországban élő görögök helyzetét. Arról is van szó, hogy V. Dyonisius patriarcha lemond, de ez a hír már sokszor fölmerült. Valószínünek látszik, hogy Oroszország fel fog szólalni szorongatott hitsor­sosai­nak érdekében. büntetés gyorsabb és kevésbé fájdalmas végrehajtásá­ról. A bizottság legközelebb befejezi tárgyalásait. London, nov. 30. A »Reuter-ügynö­k­­sé­g«-nek San­ Vincentből mai kelettel azt jelentik, hogy Dom Pedro családjával az »Alagoas« gőzhajón éjfélkor oda érkezett. A császári család minden tagja jó egészség­ben van. Lissabon, nov. 30. Dom Pedro és St.­Vincentből táviratilag tudatta a M­i­l­­lyal, hogy Lissabonba jön és mirfl; rendesen, a Hotel Braganzára száll.A császár köszöne­tet mondott a királyi palotában felajánlott laMséyJy-thrism fogadta azt el. London, nov. 30. (Eredeti távirat.) A »T­i­m­e 8«-nek Alexandriából távirják, hogy a Wa­­dghalfában elterjedt hir szerint a mahdi meghalt. (E—tt.) Berlin, nov. 30. Vilmos császárt a »Yoss. Zig.« madridi levele szerint a tavaszra Madridba várják, ahonnan állítólag Lissabonba is ellátogat. (N. W. T.) Berlin, nov. 30. A »Reichsanzeiger« Vilmos császárnak Moltke tábornagyhoz inté­zett kabinetrendeletét közli, mely így hangzik : »Ötven éve annak, a midőn ősapám önnek a »Pour le méri­te« rendjelt adományozta Törökország­ban tanúsított dicső és jeles magatartásáért. Hogy mily élénk még ma is az éles előrelátással bíró, egy­kori vezérkari tiszt emlékezete első harczi működésé­nek színhelyén, arról személyesen volt alkalmam leg­utóbb a távoli és nagy érdekű országban való tartóz­kodásom alatt örömmel meggyőződni. Engedje meg azonban, hogy ma mindenekelőtt és mindig újból és újból azokról a halhatatlan érdemekről megemlékezzem, melyeket minden időben a haza körül szerzett. A külső kitüntetésekhez,melyekkel királyai önnek hálájukat di­cső tetteiért kifejezték, alig bírok uj elismerést fűzni; de mégis nem engedhetem, hogy a mai ritka emlék­nap ilyen nélkül múljon el. Ezen értelemben adomá­nyozom önnek az ötven év előtt szerzett éremhez a mellékelt koronát, még­pedig különös jóindulatom jeléül gyémántokba foglalva. Velem együtt reméli a hadsereg és a haza, hogy az itj megérdemlett kitün­tetést Isten akaratából még soká fogja élvezni eddigi ép szellemi és testi erejében. Mély hálával eltelt, oda­adó, hit királya. Plessben, nov hó 29-én. Vilmos, s. k.« Majna-Frankfurt, nov. 30. Városunk iparosai, mérnökei, tőkepénzesei és tudósai ma gyűlést tartot­tak és elhatározták, hogy jövő évben júniustól októ­berig tartó electrotechnicai kiállítást rendeznek. A gyűlés megválasztotta az elnökséget és jóváhagyta az ideiglenes pénzügyi tervet. Siemens, Edison és Thom­son a bizottság dísztagjaivá választattak meg. Páris, nov. 30. (Eredeti távirat.) Rouvier pénzügyminiszter a miniszterta­nácsban bejelentette, hogy az 1888-ik év 40 millió franc bevételi többlettel zárul. (P. C.) Róma, nov. 30. A kamara mai ülésé­ben a pénzügyminiszter beterjesztette az 1888—89. évi zárszámadásokat, valamint az 1889 — 90-iki helyesbitett költségvetést és az 1890—91. évi előirányzatot. A rendkívüli katonai kiadásokra megszavazott 127 milliónyi rendkívüli hitel igénybevétele következ­tében a különbözet a tényleges bevételek és tényleges kiadások közt 1971/2 millióra rúg. A pénztári keze­lés, melynél rendkívüli intézkedésre nincs szükség, ki­elégítő. Az 1889/90.költségvetés pótlását az eredeti elő­irányzattal szemben eredményezett 11­2 milliónyi be­vételi többlet tette szükségessé. E szerint a különbö­zet, mely az 1888—89-iki költségvetésben a tényle­ges bevételek és tényleges kiadások között 48­6 mil­lióval szerepel,47112 millióra apadt le. A pénztári ke­zelés az 1889/90-iki évre teljesen biztosítva van. úgy vél­ik, hogy a pénztári készletek a pénzügyi év végén 2751/3 millióra fognak rúgni és hogy e szerint a jú­lius 1-én kitüntetett pénztári készletet 64 millióval fogják túlhaladni. A viszonyok az 1890/91. évre jelen­tékenyen javultak. A tényleges bevételek és kiadások előirányzata 361­ 2 millióval emelkedett. A költségvetés tényleges hiánya 21­8 millió. A kiadások közé fölvet­ték a nyugdíjakat is, melyeket eddig a nemrég meg­szüntetett alapokból fedeztek. Egyes kiadási tételek­nél nem irányozták elő az egész összeget és így tör­vényjavaslat útján gondoskodnak a 10­6 milliónyi rendkívüli kiadásról. Ez összeggel együtt a hiány 32­5 millióra rúg. A vasutak építése, a hadsereg és a haditengerészet felszerelése jelentékenyen szaporította a kiadásokat. A kamarában kihirdették a költségvetési bizottsági tagok választásának eredményét. A kor­mány valamennyi jelöltje megválasztatott. Ezután a kereskedelmi miniszter törvényjavaslatot terjesztett elő a jegybankok szabadalmának meghos­­­szabbításáról és az általuk kibocsátott jegyek árfo­lyamáról, továbbá törvényjavaslatot a jegybankok újjászervezéséről és hozzátéve, hogy a szabadalom meghosszabbítására vonatkozó törvényjavaslatot azért terjeszti elő, mivel nem hiszi, hogy a ház deczember 31-ike előtt, mely napon e szabadalom lejár, az újjá­szervezésre vonatkozó javaslatot tárgyalhassa és a fölött szavazhasson. A jótékonysági intézetek reform­járól szóló javaslat általánosságban elfogadtatott, mire a részletes vita megkezdődött. Róma, nov. 30. (­Eredeti távirat.) A legközelebb megjelenendő zöld könyv Olaszország afrikai gyarmataira, Zanzibárra és a krétai ügyre vonatkozó iratokat fogja közölni. (P. C.) Róma, nov. 30. Overo tábornok, Bal­­dissera tábornok massaual­i katonai pa­rancsnok utódja, deczember 4-én száll hajóra Nápolyban. Róma, nov. 30. Az »E ser­cito Italian­o« jelentése szerint holnap indul el az abissyniai követ­ség, melynek tagjai: S­a­l­i­m­b­e­n­i gróf, Olaszország követe Menelik királynál, Nerazzini, ki politikai megbízatással Harrarba küldetik és T­r­a­v­e­r­s­i, ki a lermerallei olasz állomásra tér vissza Shoába. — Az »Esercito Italiano« jelentése szerint a kormány legközelebb 17 milliónyi hitelt fog kérni a parla­­lamenttől egy nagy lőpor­gyár építésére, mely füst nél­küli lőport és töltényeket fog készíteni. Róma, nov. 30. Az »Osservatore Roma­no« teljesen alaptalannak nyilvánítja azt a hírt, hogy Migr. S­a­t­o,11 i távirati utasítást kapott, hogy, ha az Egyesült­ Államokból visszatér, menjen Izlandba, azután pedig látogassa meg a lőweni, freiburgi és insbrucki catholicus egyetemeket. Pétervár, nov. 30. A »Revater Beob­achter« jelentése szerint már végrehajtot­ták azt a törvényt, mely a balti kormányzó­ HÍREK. November 30. — Mai számunk mellékletének tartalma a következő : Országgyűlés : A képviselőház ülése. — Közgazdaság : Üzleti hetiszemle. Közlemények. Közgazdasági táviratok. — Naptár. — Időjárási táblázat. — Színházak. — Nyilt tér. — A hadsereg köréből. A hadsereg rendeleti lapja je­lenti, hogy W­a­liner Antal vezér­őrnagyot nyugdíjazták és kiváló szolgálatait a legfelsőbb helyen is elismerték. Obst Ede alezr­edes nyugdíjaztatott, Königsbrunn Arthur alezredest a 34­. és Streitenfels Imre alezredest pedig a S3. ezredhez helyezték át. Az előbbit felmentették a bécsi hadapródiskola parancsnokságától és kiváló szolgálataiért a katonai érdemkereszttel tüntették ki. Szártory Rezső őrnagyot a bécs­ ujhelyi akadémiához tanárrá nevezték ki. Kotowski Micislav lovag alezredes és Wisch­inka Adolf őrnagy állomásukat fölcserélték. Keutter György, Kress Frigyes báró alezred­ s nyugdíjaztat­tak, Hagen Adolf alezredest pedig a 12. dragonyos ezredhez vezényel­ték. Schwab János őrnagyot, a technicai és katonaköz­­igazgatási bizottsághoz osztották be. Günther Vilmost a steini lőporgyár parancsnokságával bízták meg. K­r­e­e­­m­a­n­n József te­gerészeti főhadbiztost ötven évi szo­lgála­­tt ért a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntették ki. — Frigyes császárné útja. Messinából távirják mai kelettel: Frigyes császárné leányaival, a »Sur­prise« parancsnokával és kíséretével Taorminába ment, hogy az ottani régiségeket megtekintse. A csá­szárné és kísérete este tér vissza és azután folytatja útját a »Surprise« hajóval.­­­ Személyi hírek. Az orosz trónörökös­nek eljegyzése Maud herczegnővel a St. James Gazette szerint, azért is lehetetlen, mert közeli roko­nok. — Ganglbauer, bécsi bibornokérsek álla­pota aggasztó; az élét álmatlanul és izgalmak közt töltötte. Ferencz Ferdinánd és Vilmos főherczegek, az osztrák miniszterek és az aristocratia számos tagja tudakozódott állapota felől. — H­o­y­o­s gr., párisi nagykövetünk Bécsből, a­hol egy hónapnál hossza­sabban időzött, családjával együtt visszatért Párisba, a­hol ezúttal már az uj követségi palotába szállott. — Zalay István orsz. képviselő hült tetemeinek beszentelése — mint már röviden említettük — ma délután 3 órakor ment végbe az elhunytnak dalszin­­ház-utcza 2. sz. a. lakásán. A szertartáson, melyet Stieber Vincze terézvárosi plébános végzett, ott vol­tak: Fejérváry Géza dr. és Wekerle Sándor minisz­terek, Gromon Dezső államtitkár,­­Remegi Károly curiai tanácselnök, Péchy Tamás a képviselőház el­nöke, Zoltán Elek ezredes, honvéd lovassági főfel­ügyelő, számos orsz. képviselő stb. A beszentelés után a holttestet a központi pályaudvarra szállították. A hűlt tetemeket az elhunyt zemplén­ megyei birtokán levő családi sírboltban helyezik örök nyugalomra. — Vörösmarty felfogása a tébolyról. Székesfe­hérvárott ma a Vörösmarty-körben, Vörösmarty Mi­hály születés­napja évfordulója alkalmából, dr. Schwartzer Ottó felolvasást tartott e czimmel: »Csák, Vörösmarty egyik téboly alakj­a.« Dr. Schwartzer felolvasása elején Vörösmarty Mihály kedélyéletét elemezte és úgy az ismert életrajzi adatok, mint a költő műveiből kimutatta, hogy lelkületének alapvo­nása a melancholia, mely vele született, de ezt még fokozata a családi gond, első szerelme és hazaszere­tete. Tüzetes indokolással kimutatta azt is, hogy Perczel Etelka iránt érzett szerelme nem volt érzéki szenvedély, hanem egy melancholicus kedély kitörése, mely reménytelenségében oka volt annak a kétség­­beesésnek, melyben Vörösmarty megfeledkezett szere­tett öveiről és a sírt kívánta szenvedései megváltójául. Melancholiája teremtette meg »Csák«-ot, a legszebb balladák egyikét, melyben a tébolyt Shakespearehez hasonló tökél­lyel fogja fel. Dr. Schwartzer részlete­sen ismertetve az elmeháborodás keletkezését, nemeit, »Csák« alakját elemezi e szempontokból. Bemutatja ezen alaknak érzéki csalódásait, testi téveszméit, dü­­höngési rohamait, majd az azt követő lelki megnyug­vásokat s végül elmekórból bekövetkező halálát. Mindezek alapján — úgymond a felolvasó — consta­­tálandó, hogy Vörösmarty már abban az időben a tébolyt úgy fogta fel, a­hogy azt csak évtizedek után állapította meg a szaktudomány. — A jogász-bál rendező bizottsága e hó 28-án megalakult. Elnök: gr. Hadik Béla, alelnökök: Ja­­kabfalvy Gusztáv, gr. Károlyi György és Szemere Lajos, pénztárnok: gr. Forgách Antal, ellenőr: Lipthai Béla, jegyzők: báró Pongrátz Jenő, Szemere Béla, báró Nyáry Alfonz, háznagy: ifj. Móritz Pál. A bizottság Coburg Lujza főherczegnőt kérte fel, hogy a bál védnökségét elvállalja s azért valószínű, hogy a bált az udvari gyász leteltével, február elején tartják meg; ha pedig nem a főherczegnő lesz a házi­asszony, a bizottság meg akarja őrizni a bál bemu­tató jellegét s január elejére rendezi. — A városligeti tó befagyott! — ez a legújabb, a közönség egy része előtt bizon­nyal nem a legki­sebb örömet okozó hir. Ma éjjel a higany néhány szeretetreméltó fokkal alább szállott s attól a ligeti tó tükrét szép, csillogó kemény pánczél födte be, egyelőre ugyan vékonyka, s itt-ott némi »folytonosság­hiány« is észlelhető rajta, de kezdetnek az is nagyon szép a korcsolyázók előtt, s akárminő zsenge is ez a jég, kétségtelen,hogy a tó tizenkilencz-huszad részét be­födi. Volt is ma nagy öröm a ligetben sétálók között, különösen ha a korcsolyázók mindig szaporodó feleke­­zetéhez tartoztak. Úgy örültek a jégnek, s olyan gyö­nyörűséggel hallgatták, amikor a jégre dobott kavics éles csörgéssel végig futott a jégen, mintha az a leg­szebb muzsika volna! A hőmérsék napközben sem enyhült jelentékenyen, s így a szép korcsolya­sport kedvelői vérmes reménységgel néznek a jövő elé, óhajtva, hogy egy hét múlva már megkezdhessék az egészséges irrigálást. A korcsolyázó-egyletek már mind megkezdték előkészítő működésüket, s ugyancsak buzgólkodnak, hogy mentül szebb ígéretekkel, minél nagyobb kö­zönséget gyűjtsenek össze. A főváros legnagyobb egylete, a »budapesti« kissé megfontoltan mo­zog , de mozog. Kisebbik egyleti területén, a Stefánia-ut mellett már láthatók a munkáskezek nyomai, de viz még a területre bocsátva nincs, vagy ha talán volt, a föld valószinüleg beitta. De már a telepet bekerítették, a bejáratokat elkészitették és Táviratok, Bécs, nov. 30. A büntető törvénykönyv tárgyalására kiküldött bizottság föl­hívja a kormányt, hogy fiatal bűnösök részére létesí­tendő földműves gyarmatok eszméjével foglalkozzék, a fogházügyek elintézésére állandó központi bizottságot nevezzen ki, hasson oda, hogy az új katonai büntető­törvény mielőbb életbelépjen és gondoskodjék a halál­ságokban a váf sitja, hogy a sz megvonja és üt Ivébe az oroszt tes­té­szvár, nov. 30. - ben a 24-ik tüzérdandár keretében két I­fit kítanak, ma tették közzé. A törzskar I­t,n lesz elhelyezve. Konstantinápoly, nov. 30. M­u­s­t­a­p­h a pasát, bagdadi helytartót a porta állásáról elmoz­gatta, mert a zsidók üldöztetését megenged­te. Helyébe S­e­r­r­i pasa jön. (N. W. T.) BÓCS, nov. 30. A tőzsdetanács pártolólag terjeszti a nagyszebeni takarékpénztár 5 °­ C-os jelzálog­­leveleinek, valamint a bolgár államvasut 60­ C-os jel­zálogkötvényeinek jegyzése tárgyában beadott kérvé­nyeket a pénzügyminiszterhez. Athen, nov. 30. (Eredeti távirat.) Gibbs londoni bankár itt időzését földhitelintézet alapítá­sával hozzák kapcsolatba. (P. C.)

Next