Nemzet, 1889. december (8. évfolyam, 2609-2637. szám)
1889-12-01 / 2609. szám
belátni még azt is, hogy a mostani cabinetben s a cabineten kívül is vannak többen — legalább hatan — kik bizonyára előbb nyerhetnek cabinetalakításra királyi megbízást, mint ő, ha Tisza Kálmán, bármikor, bármi okból, megszűnnék miniszter lenni. De el kellett jutnia, mindenesetre, azon tény sejtelméhez, hogy sem Tisza Kálmán, sem a szabadelvű, erőteljes párt nem engedheti és még kevésbé engedheti a korona magára diktáltatni egy botrányhajhászó idétlen csapatocska által, hogy ki legyen, vagy ki ne legyen Magyarország kormányelnöke. Ha egy ily politikai suhanczkodásnak sikere lehetne, ha a franczia boulangerizmus kalandor-játékának budapesti torzmajmolása nem sülyedne el az átalános undorodásban, akkor megírhatni előre a magyar alkotmányos szabadság és parlamenti önkormányzat epitaphiumát. A temetés nem lenne távol. Mindezek után meggondolhatná gr. Apponyi Albert még azt is, hogy a szakminiszterek nem tarthatják megtiszteltetésnek az ő részéről sem a tapasztalást, miszerint méltóztatik, nyájasan leereszkedő phrasisokkal veregetni meg vállaikat, nagy kegyesen s hogy kormányelnöksége felé aligha jár czélirányos uton, midőn vezetői is protectori positurákba vágják magukat és biztatják, hol poharazás közben, hol czikkeikben a cabinet tagjait a kilátással, miszerint egy-kettőt közülök »megtartana« gr. Apponyi is a minisztériumában ; vagy — mint Eötvös Károly fejezi ki magát — »megmaradnak esetleg a jövendő kabinet számára«. Tessék elhinni, hogy az ilyen cselédszerző ígérgetés nem lehet hízelgő hatással az illetők megnyerésére. Tapasztalhatták ezt addig is, és még inkább tapasztalni fogják ezután. Számításuk valóban megfoghatatlan. Egy olyan kabinet áll előttük, mely csak a minap lett átalakítva. Ez alakulás a véderővita után történt, tehát olyan időben, midőn az új miniszterek tudták, milyen bűnös ember az a kormányelnök, kitől ajánlatot fogadtak el az ő felsége általi kineveztetésükre. És az ellenzék dicséri mindeniket. De hát miként illetheti dicséret azokat, kik, bár az ország legeszesebb polgárai közé sorozhatók, egy tekintélyvesztett, törvényszegő, osztrákosító, honáruló és az ellenzéki nevezetes patrióták által ellene felhozott mindenféle többi gonoszságokról ismeretes kormányelnök cabinetjébe lépni nem irtóztak ? Sajátságos dicsérgetők! Hanem persze — wie der Schelm so denkter — arra speculálnak, hogy az általuk feldicsértek áskálódni fognak a cabinet elnökének kiküszöbölésére. És az ilyen speculatio mesterei mernek fellépni, mint a »politikai morál« apostolai! Sőt tán hiszik is komolyan, hogy a jellemes férfiak is képesek a ronda lelkületek észjárása szerint, a selejtes magasztalások leszolgálására intézni törekvésüket. Felteszem az Apponyismusról, hogy nagyravágyása nem táplált soha ily nemtelen várakozást azok irányában, kiket becsületes embereknek tart. De éppen, mert ezt felteszem róla, tán ideje lenne már, hogy meneküljön azon kettős tacticától, melyet rátukmáltak »rossz tanácsadói« s amely egyrészről a miniszterek közti meghasonlás szithatására, másrészről a garázdálkodási vállalattal való Führung fentartásának kihasználhatására alapítja programmját és légvárait. Azzal a kettős tacticával nem fog előre menni. S csak a higgadt ellenőrzés parlamenti kötelességének komoly teljesítése által keltheti fel maga iránt azon bizalmat, mellyel iránta, éppen eddigi sokszínű eljárása miatt, az ország máig sem viseltetik, bármit mondjanak is mérsékelt szónokai. Senki sem követeli gróf Apponyi Alberttől és híveitől, hogy támogassák a kormányt, melynek bukását óhajtják. Támadásaik élessége ellen sem lehet kifogás, mert a pártküzdelem nem lehet rózsavizes locsolás sehol, soha. Tessék vágni férfiasan, teljes erővel, a haza érdekének meggyőződése szerinti szolgálatában s legyen meggyőződve, hogy az általa mért vágások, a loyális fegyverrel ejtett sebek miatt nem fog panaszkodni a kormány és kormánypárt tagjai közül senki. De aztán ő se panaszkodjék, mikor touché lesz s tegye fel a mi táborunkról is, hogy mi is szeretjük hazánkat s ennek érdekében harczolunk legjobb meggyőződésünk szerint, egész lelkünkből. A hazafiak nézetküzdelme csak így lehet nemes és üdvös magyar fajunkra nézve. S ha gr. Apponyi Albert megfontolja, hogy a nobreman is akkor kelt hitet közhasznú képességei iránt, ha minden izében gentleman marad, akkor nem lágymeleg, hanem erélyes nyilatkozattal fog véget vetni azon parlamenti botrányhajhászatnak, mely az érdekközösség látszatát kölcsönzi hallgatásának. Járjon már egyszer a saját esze s nem a »rész tanácsadóinak« sugalmazása szerint. Akkor eljuthat a kormányelnökségre is valamikor. Különben soha. Látom a »Pesti Napló« esti lapjából, hogy Beöthy Ákos t. barátom megharagudott a »Nemzet« ma reggeli bátorságára, mely nem hajolt meg még az ő angol parlamenti történettudása előtt sem. Kifogytam az időből, hogy communiqué-jére kellőleg felelhessek, mert hiszen én vagyok a bűnös, ki lefordítottam a Disraeli hires ötletét 1845-ből, melynek point-jét — a lopott ruhákról — t. képviselőtársam lord Cranbourne 1867-ki beszédébe memorizálta át. Lehet egyébiránt, hogy Beöthy Ákos a »kalandorok« szóban látja pointjét; mert hát akkor megmondhatta volna azt is, hogy a lord Cranbourneból lett Salisbury marquis a »kalandor« Disraeli cabinetjében fogadott el külügyéri tárczát s most mint kormányelnök — minden előbbi conservativsége és hightorysága mellett nagyon radicális törvénnyel boldogítá az angol megyei közigazgatást, sőt tavaly egy olyan törvényt is hozott létre, mely a primogenitúra eltörlésére az első lépés gyanánt lett elátkozva a mostani hightoryk által. Különben legyen nyugodt: a mérsékelt ellenzék programmjából nem lophat el senki semmit, annyira összevissza gyűlt oda, az évek folyása alatt minden. Egyébiránt betekintek »Harlsard« jelzett lapjába , s ha lesz még mondani valóm, majd megírom-A képviselőház holnapután, decz. 2-án, hétfőn, d. e. 10 órakor ülést tart. Napirend: Az 1890. évi állami költségvetés részletes tárgyalásának folytatása. A horvát országgyűlés. — Távirati tudósítás. — Zágráb, nov. 30. A költségvetés fölötti általános vitát ma befejezték, de a zárbeszédeket csak jövő szerdán tartják meg. Ma a többség három előkelő tagja szólott. Czernkovics szemére lobbantotta a Starcsevics-pártnak illegális üzelmeit,’és hogy a külügyi politikát illetőleg mindig a monarchia ellenségei mellett foglal állást. A ház zajos helyeslése közt ítélte el az oroszok istenítését, és az orosz cultust, amelyet a Szarcsevicspártiak űznek. Utána Vukotinovich, a nemzeti párt ősz vezére szólott általános figyelem között. Meggyőző szavakkal védekezett Markovics tegnapi nyilatkozatai ellenében, ki őt következetlenséggel vádolta. Hivatkozott egy már 1845- ben irt históriai fejtegetésére a magyarok és horvátok százados szövetségéről (Legalis collatio regni Slavoniae erga Hungariam.), melyben a magyar-horvát testvériség mellett emelte fel szavát és baráti jobbot nyújtott a magyaroknak az izgatás napjaiban. — Krsnjavi behatóan foglalkozott az államjogi viszonyokkal. Megczáfolta az ellenzék állításait és egyedül a bán magyarázatát ismerte el jogosnak. A Starcsevics-pártiak lojalitását is szóba hozta és tudomásul vette a párt két tagjának loyális nyilatkozatát, de ezeket csak egyéni nézeteknek tekintheti, mert maga a párt illegális elveket követ. Többet ért volna, ha e tekintetben Starcsevics maga nyilatkozik. De persze az nem teszi, mert nem jelenti ki, hogy loyális és antidynasticus elveket nem táplál. De hála istennek — úgymond — Horvátországnak csak egyetlen Starcsevics Antalja, csak egyetlen antidynasticus érzelmű férfia van. * A mai ülés lefolyása (lásd esti lapunkban már közölteket. A szerk.), a következő volt: Banjavics az ellenzék álláspontjából kifolyólag a javaslat és a kiegyezés ellen szólott. Felhívja a többséget, hogy az ország érdekében működjék, engedje meg a hivatalnoki karnak, hogy önálló politikai véleményt vallhasson s ne kérdezze a hivatalnoktól azt, hogy melyik párt híve. Azt állítja, hogy a Starcsevics-párt a leglojálisabb. A kormányhoz nincs bizalma, azért nem szavazza meg a költségvetést. Vukotinovich, a nemzeti pártkör elnöke túlzottnak tartja az ellenzék panaszát a választásoknál állítólag észlelt terrorismusra vonatkozólag. Az ország pusztulásáról szóló panaszok csak phrasisok. A nemesség hanyatlásának nem a kormány az oka. Markoviccsal szemben, ki tegnap szónok egyik könyvére hivatkozott, megjegyzi, hogy teljes állandóság és állandóság közt különbség van. Ha Horvátország teljesen állandó lett volna, csakis arra lett volna szüksége, hogy a király jogait megerősítse. De oly okmány, mely Horvátországnak Magyarországba való bekebelezését igazolná, nem létezik. A kiegyezés elismerte, „és szabatosan körülírta Horvátország önállóságát: a bán beismerte, hogy mindkét nemzet azt teljesen egyenlő alapon kötötte meg. E szerint biztosíthatja Markovicsot, hogy ma is az 1845-iki álláspontján áll. Az említett könyv erős küzdelem napjaiban íratott, de szóló már akkor is szószólója volt a Magyarországhoz való barátságos viszonynak. Krsnjavi azt hiszi, hogy a közjogi kérdés csak theoreticailag bír jelentőséggel, az ellenzék álláspontja mindamellett nem helyes. A souverainitás — úgymond — nem tiszta fogalom; a jogi souverainitás politikai souverainitás nélkül valóságos nonsens. A Pliveric theoriája tarthatatlan és csupán a bán előadását tartja helyesnek. Az államjogi kérdés felvetése az erősebb szövetségest küzdelemre ingerelhetné. Magyarország nem akar centrálisatni, de ha ezt tenné, mi minden eszközzel védelmeznők magunkat. Szóló megczáfolja a többség azon szónokait, kik az egységes állam theoriáját felállították; ez az ő egyéni nézetük és nem a tartománygyűlés többségének véleménye. Erre nézve a regnicolaris küldöttség nyilatkozatai az irányadók, melyekben az állami közösséget constatálják. Az ellenzék lojalitására vonatkozólag szóló megjegyzi, hogy nem Rukavinának és Banjavicsnak, hanem Starcsevics Antalnak, az ő vezérüknek kellene oly nyilatkozatot tennie, de ő bizonnyal nem fogja azt tenni. A nemzetnek gratulálni lehet, hogy csak egy Starcsevics Antalja van, aki így gondolkozik; pártjának tagjai nem valóságos Starcsevicsek. Megszavazza a költségvetést. Az átalános vita ezzel bezáratott. Urbanics az archivaliák kérdésében interpellálta a kormányt, azt kérdvén tőle, tett-e valamit a Budapestre vitt levéltári okmányok visszahozatala iránt és hajlandó-e a kérdés megoldása iránt a szükséges intézkedéseket megtenni. A legközelebbi ülés decz. 4-én lesz. — No, hála a magas egeknek! sóhajtá fel hangosan Zsuzsa asszony. — No csak ne ereszd meg az égnek a hálálkodásod sárkányát! Most jön a bökkenő.— Mikor minden megvan, én már kezet is akartam fogni a tekintetes úrral, de ő azt mondta: »nem, nem engedem a kezemet megcsókolni«, akkor csak, úgy a háta mögé, azt dobja oda nekem. »No most még csak egy dolog hiányzik a folyamodás igazságaiból, amit Kend kifelejtett, de azt majd utólagosan is utána lehet pótolni — a házasságlevél : a pap bizonyítványa a felől, hogy Kapor Ádám, meg Kemény Zsuzsa mikor és hol esküdtek össze, mint férj és feleség. Zsuzsa asszonynak a térdei megroskadtak erre a szóra: — Én Istenem! — Hej, hogy végig szaladt rajtam a hideglelés erre a szóra. Mondá Ádám apó! — Mit feleljek ? Hazudni nem tudok. Ha tudnék, sem segítenék vele senkin. Csak úgy néztem a szoba tetejére, a függőlámpásra. A tekintetes úr aztán olyan kegyes volt, hogy lendíteni akart rajtam: »no öreg! régen volt az ugye ? De arra csak emlékezik, hogy melyik évben, miféle napon volt az esküvőjük, s melyik templomban keltek össze? Hát csak ezt diktálja fel, majd én aztán kiiratom a bizonyítványt a mátrikulából.« — Nagyon kegyes volt! — Szólnom kellett volna rá valamit. — De nem vitt rá a lélek, hogy füllentsek. Meg kellett vallanom, hogy biz olyan templom nincsen a világon és hogy minket soha pap nem adott össze. — Jaj, most mingyárt kiég a két szemem. Jzebegő Zsuzsa, a kötényével takarva el az arczát. — »Akkor sajnálom önöket, jó öreg, igy szólt a tekintetes ur. De a városi statútumok egyenesen azt rendelik, hogy a városi szegények házába csupán törvényesen egybekelt házastársakat lehet felvenni.« — Most már én is halott vagyok. Sóhajtó Zsuzsa asszony. Az öreg ember végig borzolta az ősz haját a kezével. — Mikor én ezt meghallottam, csak úgy tánczolt körülöttem az a sok almárium, tele nagy könyvekkel, íráscsomagokkal. Két ablak helyett négyet láttam magam előtt. A tekintetes úr nyilván azt hihette, hogy le akarok esni a lábamról, mert odajött hozzám, megfogta a galléromat, és megrázott fjaberül: »No hát, vén toprongyos! Nem tudja kend, hogy ez esetben mi a teendője? Azonnal ozurukkoljon haza, vigye rögtön a Zsuzskáját a paphoz, s amit elmulasztott ötven esztendeig , most az ötvenedikben üsse helyre. Esküdjék meg az élete párjával. Elég soká jártak jegyben. Azóta csak kiismerhették egymást. Akkor aztán megkapja a pátenst a szegények házába. De a jó erkölcsöt fenn kell tartani. Ez alul nincs kivétel. Meg kell házasodni.« — No hát hisz ez a legegyszerűbb dolog. Mondá Makár úr. — De uram, ha én nekem azt mondták volna, hogy penitencziából négykézláb menjek végig a városon s emberi szó helyett röfögjek, mint ama kőbányai sertésbarom, nem esett volna olyan nehezemre, mint az a regula, hogy én most jöjjek haza s itt valamennyi ismerősöm előtt, ezek előtt a jámbor tisztességes, becsületes emberek előtt mondjam el, hogy az én jó drágám, akivel én ötven év óta annyi keserves időt hűségben átéltem: nincs ám velem oltár előtt megesketve, hogy ezt az ő becsületes arczát örökre megpirítsam: az ő szeméből könyeket fakasszak, a miket nem tudok letörülni; hogy a kit eddig minden ember úgy becsült meg, hogy »édes Kapámé asszonyom«, ezután az utolsó repedt sarkú pulyka is úgy szólítson, hallod-e te Kemény Zsuzska« Az öregnek a szavát elfojtotta a zokogás. Csak úgy ütögette a tarkóját az öklével. — Azt sem tudom, hogy jöttem ki a városházából ? hogyan kerültem az utczára ? Csak azt tudom, hogy mikor lépegettem, minden kő ki akart futni a lábam alól, s azok a nagy házak mind rám akartak dűlni. A fülemben egy tenger zúgott, de azon keresztül is hallottam az emberek kaczagását. Mind rajtam nevettek, én rám mutogattak. Hogy menjek én most haza ? Mit mondjak, ha kérdezik, miben jártam ? Ne adj Isten, hogy a konstábler úrral, vagy a diurnista úrral összetalálkozzam. — Pedig jó, hogy épen szembejöttünk a nagy patikánál. — Az ám. Ott volt azon a tájon, ahogy egyszer csak beszakadt a lábam alatt a föld; én csak azt éreztem, hogy esem lefelé a Szent Gellért tetejéről. Bele a feneketlen semmibe. A többiről aztán nem tudok semmit. Csak azt tudom, hogy meghaltam. — No, no, Ádám bátya, nem kell kétségbeesni. — Hiszen már nem mozdulok. Megadtam magamat. Jöhetnek a férgek. (Folyt. köv.) Orr ’CTXj IFI ID. Külföldi krónika. Budapest, nov. 30. A franczia kamara 9-dik bizottsága nov. 28-án hosszasan vitatta Joffrin választási ügyét, kit Clignancourtban a szavazatszedő bizottság megválasztott képviselőnek jelentett ki, bár ő a szavazatoknak csak kisebbségét kapta, a többség pedig Boulangerra szavazott. A bizottság ülésén jelen volt Constans belügyminiszter, ki azt terjesztő a bizottság elé, hogy Boulanger, elitéltetése miatt, nem volt megválasztható. A bizottság tárgyalásaiban két nézet állott egymással szemben. Leveque képviselőé, aki Joffrin megválasztatását igazolandónak állitá és Clemenceaué, ki azt javaslá, hogy Joffrin megválasztatása semmisnek jelentessék ki. Clemenceau továbbá azt is javaslá, hogy constatáltassék, miszerint Boulanger nyerte el a szavazatok többségét s ezután külön bírálják meg Boulanger megválaszthatóságát. A bizottság 17 szavazattal 10 ellenében kijelenté, hogy Joffrin nem választatott meg s így az ő mandátuma semmis. Ezután a következő indítvány tétetett: A Boulangerre adott szavazatok összeszámitandók voltak és Boulanger a szavazatszedő bizottság által megválasztott képviselőnek volt kijelentendő. Ez az indítvány azonban 18 szavazattal vettetett el 14 ellenében. Ezután a bizottságban általán minden további indítvány megbukott. A bizottság tagjai új ülésre fognak összehivattatni és remélik, hogy a bizottság, határozathozatalra, teljes számmal gyűl össze. Most 53 tag közül 32 volt jelen. Athénből írják: A porta és a görög patriarcha között hosszabb idő óta létező differentiákt a merev magatartás folytán, melyet Trikupis újabban a krétai ügy tárgyalása alkalmával tanúsított, jelentékenyen élesebb alakot öltöttek. A Törökországban élő görögök, kik közül csak Konstantinápolyban 300,000 van, évszázadok óta néhány becses szabadalomnak örvendenek, melyek különösen a görög papságra nézve nagy jelentőséggel bírnak. Ezek közül a legfontosabb a saját törvénykezés, melyet a görög papság a maga részére igényelhetett. A porta azonban legutóbb éppen e szabadalommal keveset törődött. Néhány görög pap egyszerűen török bírák elé állíttatott és az öreg s gyönge patriarcha ezen eljárás ellen tiltakozni sem mert. Az egyházi és világi notabilitásokból álló görög nemzeti tanács, mely a patriarcha oldala mellett van, a gyönge magatartás felett nagyon megbotránykozott és két püspökből álló küldöttséget menesztett Kyamil pasa nagyvezírhez, neki a szabadalom említett megsértéséért panaszt teendő. Kyamil azonban igen kedvezőtlenül fogadta a püspököket s kijelenté nekik, hogy a szabadalomról már nem lehet szó. Ez a differentia most még élesebb alakot öltött Trikupisnak a kamarában mondott azon beszéde folytán, hogy Görögországnak készülnie kell a törökök elleni harczra. A török kormány több repressaliára készül, melyek igen súlyossá teszik a Törökországban élő görögök helyzetét. Arról is van szó, hogy V. Dyonisius patriarcha lemond, de ez a hír már sokszor fölmerült. Valószínünek látszik, hogy Oroszország fel fog szólalni szorongatott hitsorsosainak érdekében. büntetés gyorsabb és kevésbé fájdalmas végrehajtásáról. A bizottság legközelebb befejezi tárgyalásait. London, nov. 30. A »Reuter-ügynökség«-nek San Vincentből mai kelettel azt jelentik, hogy Dom Pedro családjával az »Alagoas« gőzhajón éjfélkor oda érkezett. A császári család minden tagja jó egészségben van. Lissabon, nov. 30. Dom Pedro és St.Vincentből táviratilag tudatta a Millyal, hogy Lissabonba jön és mirfl; rendesen, a Hotel Braganzára száll.A császár köszönetet mondott a királyi palotában felajánlott laMséyJy-thrism fogadta azt el. London, nov. 30. (Eredeti távirat.) A »Time 8«-nek Alexandriából távirják, hogy a Wadghalfában elterjedt hir szerint a mahdi meghalt. (E—tt.) Berlin, nov. 30. Vilmos császárt a »Yoss. Zig.« madridi levele szerint a tavaszra Madridba várják, ahonnan állítólag Lissabonba is ellátogat. (N. W. T.) Berlin, nov. 30. A »Reichsanzeiger« Vilmos császárnak Moltke tábornagyhoz intézett kabinetrendeletét közli, mely így hangzik : »Ötven éve annak, a midőn ősapám önnek a »Pour le mérite« rendjelt adományozta Törökországban tanúsított dicső és jeles magatartásáért. Hogy mily élénk még ma is az éles előrelátással bíró, egykori vezérkari tiszt emlékezete első harczi működésének színhelyén, arról személyesen volt alkalmam legutóbb a távoli és nagy érdekű országban való tartózkodásom alatt örömmel meggyőződni. Engedje meg azonban, hogy ma mindenekelőtt és mindig újból és újból azokról a halhatatlan érdemekről megemlékezzem, melyeket minden időben a haza körül szerzett. A külső kitüntetésekhez,melyekkel királyai önnek hálájukat dicső tetteiért kifejezték, alig bírok uj elismerést fűzni; de mégis nem engedhetem, hogy a mai ritka emléknap ilyen nélkül múljon el. Ezen értelemben adományozom önnek az ötven év előtt szerzett éremhez a mellékelt koronát, mégpedig különös jóindulatom jeléül gyémántokba foglalva. Velem együtt reméli a hadsereg és a haza, hogy az itj megérdemlett kitüntetést Isten akaratából még soká fogja élvezni eddigi ép szellemi és testi erejében. Mély hálával eltelt, odaadó, hit királya. Plessben, nov hó 29-én. Vilmos, s. k.« Majna-Frankfurt, nov. 30. Városunk iparosai, mérnökei, tőkepénzesei és tudósai ma gyűlést tartottak és elhatározták, hogy jövő évben júniustól októberig tartó electrotechnicai kiállítást rendeznek. A gyűlés megválasztotta az elnökséget és jóváhagyta az ideiglenes pénzügyi tervet. Siemens, Edison és Thomson a bizottság dísztagjaivá választattak meg. Páris, nov. 30. (Eredeti távirat.) Rouvier pénzügyminiszter a minisztertanácsban bejelentette, hogy az 1888-ik év 40 millió franc bevételi többlettel zárul. (P. C.) Róma, nov. 30. A kamara mai ülésében a pénzügyminiszter beterjesztette az 1888—89. évi zárszámadásokat, valamint az 1889 — 90-iki helyesbitett költségvetést és az 1890—91. évi előirányzatot. A rendkívüli katonai kiadásokra megszavazott 127 milliónyi rendkívüli hitel igénybevétele következtében a különbözet a tényleges bevételek és tényleges kiadások közt 1971/2 millióra rúg. A pénztári kezelés, melynél rendkívüli intézkedésre nincs szükség, kielégítő. Az 1889/90.költségvetés pótlását az eredeti előirányzattal szemben eredményezett 112 milliónyi bevételi többlet tette szükségessé. E szerint a különbözet, mely az 1888—89-iki költségvetésben a tényleges bevételek és tényleges kiadások között 486 millióval szerepel,47112 millióra apadt le. A pénztári kezelés az 1889/90-iki évre teljesen biztosítva van. úgy vélik, hogy a pénztári készletek a pénzügyi év végén 2751/3 millióra fognak rúgni és hogy e szerint a július 1-én kitüntetett pénztári készletet 64 millióval fogják túlhaladni. A viszonyok az 1890/91. évre jelentékenyen javultak. A tényleges bevételek és kiadások előirányzata 361 2 millióval emelkedett. A költségvetés tényleges hiánya 218 millió. A kiadások közé fölvették a nyugdíjakat is, melyeket eddig a nemrég megszüntetett alapokból fedeztek. Egyes kiadási tételeknél nem irányozták elő az egész összeget és így törvényjavaslat útján gondoskodnak a 106 milliónyi rendkívüli kiadásról. Ez összeggel együtt a hiány 325 millióra rúg. A vasutak építése, a hadsereg és a haditengerészet felszerelése jelentékenyen szaporította a kiadásokat. A kamarában kihirdették a költségvetési bizottsági tagok választásának eredményét. A kormány valamennyi jelöltje megválasztatott. Ezután a kereskedelmi miniszter törvényjavaslatot terjesztett elő a jegybankok szabadalmának meghosszabbításáról és az általuk kibocsátott jegyek árfolyamáról, továbbá törvényjavaslatot a jegybankok újjászervezéséről és hozzátéve, hogy a szabadalom meghosszabbítására vonatkozó törvényjavaslatot azért terjeszti elő, mivel nem hiszi, hogy a ház deczember 31-ike előtt, mely napon e szabadalom lejár, az újjászervezésre vonatkozó javaslatot tárgyalhassa és a fölött szavazhasson. A jótékonysági intézetek reformjáról szóló javaslat általánosságban elfogadtatott, mire a részletes vita megkezdődött. Róma, nov. 30. (Eredeti távirat.) A legközelebb megjelenendő zöld könyv Olaszország afrikai gyarmataira, Zanzibárra és a krétai ügyre vonatkozó iratokat fogja közölni. (P. C.) Róma, nov. 30. Overo tábornok, Baldissera tábornok massauali katonai parancsnok utódja, deczember 4-én száll hajóra Nápolyban. Róma, nov. 30. Az »E sercito Italiano« jelentése szerint holnap indul el az abissyniai követség, melynek tagjai: Salimbeni gróf, Olaszország követe Menelik királynál, Nerazzini, ki politikai megbízatással Harrarba küldetik és Traversi, ki a lermerallei olasz állomásra tér vissza Shoába. — Az »Esercito Italiano« jelentése szerint a kormány legközelebb 17 milliónyi hitelt fog kérni a parlalamenttől egy nagy lőporgyár építésére, mely füst nélküli lőport és töltényeket fog készíteni. Róma, nov. 30. Az »Osservatore Romano« teljesen alaptalannak nyilvánítja azt a hírt, hogy Migr. Sato,11 i távirati utasítást kapott, hogy, ha az Egyesült Államokból visszatér, menjen Izlandba, azután pedig látogassa meg a lőweni, freiburgi és insbrucki catholicus egyetemeket. Pétervár, nov. 30. A »Revater Beobachter« jelentése szerint már végrehajtották azt a törvényt, mely a balti kormányzó HÍREK. November 30. — Mai számunk mellékletének tartalma a következő : Országgyűlés : A képviselőház ülése. — Közgazdaság : Üzleti hetiszemle. Közlemények. Közgazdasági táviratok. — Naptár. — Időjárási táblázat. — Színházak. — Nyilt tér. — A hadsereg köréből. A hadsereg rendeleti lapja jelenti, hogy Waliner Antal vezérőrnagyot nyugdíjazták és kiváló szolgálatait a legfelsőbb helyen is elismerték. Obst Ede alezredes nyugdíjaztatott, Königsbrunn Arthur alezredest a 34. és Streitenfels Imre alezredest pedig a S3. ezredhez helyezték át. Az előbbit felmentették a bécsi hadapródiskola parancsnokságától és kiváló szolgálataiért a katonai érdemkereszttel tüntették ki. Szártory Rezső őrnagyot a bécs ujhelyi akadémiához tanárrá nevezték ki. Kotowski Micislav lovag alezredes és Wischinka Adolf őrnagy állomásukat fölcserélték. Keutter György, Kress Frigyes báró alezred s nyugdíjaztattak, Hagen Adolf alezredest pedig a 12. dragonyos ezredhez vezényelték. Schwab János őrnagyot, a technicai és katonaközigazgatási bizottsághoz osztották be. Günther Vilmost a steini lőporgyár parancsnokságával bízták meg. Kreemann József tegerészeti főhadbiztost ötven évi szolgálatt ért a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntették ki. — Frigyes császárné útja. Messinából távirják mai kelettel: Frigyes császárné leányaival, a »Surprise« parancsnokával és kíséretével Taorminába ment, hogy az ottani régiségeket megtekintse. A császárné és kísérete este tér vissza és azután folytatja útját a »Surprise« hajóval. Személyi hírek. Az orosz trónörökösnek eljegyzése Maud herczegnővel a St. James Gazette szerint, azért is lehetetlen, mert közeli rokonok. — Ganglbauer, bécsi bibornokérsek állapota aggasztó; az élét álmatlanul és izgalmak közt töltötte. Ferencz Ferdinánd és Vilmos főherczegek, az osztrák miniszterek és az aristocratia számos tagja tudakozódott állapota felől. — Hoyos gr., párisi nagykövetünk Bécsből, ahol egy hónapnál hosszasabban időzött, családjával együtt visszatért Párisba, ahol ezúttal már az uj követségi palotába szállott. — Zalay István orsz. képviselő hült tetemeinek beszentelése — mint már röviden említettük — ma délután 3 órakor ment végbe az elhunytnak dalszinház-utcza 2. sz. a. lakásán. A szertartáson, melyet Stieber Vincze terézvárosi plébános végzett, ott voltak: Fejérváry Géza dr. és Wekerle Sándor miniszterek, Gromon Dezső államtitkár,Remegi Károly curiai tanácselnök, Péchy Tamás a képviselőház elnöke, Zoltán Elek ezredes, honvéd lovassági főfelügyelő, számos orsz. képviselő stb. A beszentelés után a holttestet a központi pályaudvarra szállították. A hűlt tetemeket az elhunyt zemplén megyei birtokán levő családi sírboltban helyezik örök nyugalomra. — Vörösmarty felfogása a tébolyról. Székesfehérvárott ma a Vörösmarty-körben, Vörösmarty Mihály születésnapja évfordulója alkalmából, dr. Schwartzer Ottó felolvasást tartott e czimmel: »Csák, Vörösmarty egyik téboly alakja.« Dr. Schwartzer felolvasása elején Vörösmarty Mihály kedélyéletét elemezte és úgy az ismert életrajzi adatok, mint a költő műveiből kimutatta, hogy lelkületének alapvonása a melancholia, mely vele született, de ezt még fokozata a családi gond, első szerelme és hazaszeretete. Tüzetes indokolással kimutatta azt is, hogy Perczel Etelka iránt érzett szerelme nem volt érzéki szenvedély, hanem egy melancholicus kedély kitörése, mely reménytelenségében oka volt annak a kétségbeesésnek, melyben Vörösmarty megfeledkezett szeretett öveiről és a sírt kívánta szenvedései megváltójául. Melancholiája teremtette meg »Csák«-ot, a legszebb balladák egyikét, melyben a tébolyt Shakespearehez hasonló tökéllyel fogja fel. Dr. Schwartzer részletesen ismertetve az elmeháborodás keletkezését, nemeit, »Csák« alakját elemezi e szempontokból. Bemutatja ezen alaknak érzéki csalódásait, testi téveszméit, dühöngési rohamait, majd az azt követő lelki megnyugvásokat s végül elmekórból bekövetkező halálát. Mindezek alapján — úgymond a felolvasó — constatálandó, hogy Vörösmarty már abban az időben a tébolyt úgy fogta fel, ahogy azt csak évtizedek után állapította meg a szaktudomány. — A jogász-bál rendező bizottsága e hó 28-án megalakult. Elnök: gr. Hadik Béla, alelnökök: Jakabfalvy Gusztáv, gr. Károlyi György és Szemere Lajos, pénztárnok: gr. Forgách Antal, ellenőr: Lipthai Béla, jegyzők: báró Pongrátz Jenő, Szemere Béla, báró Nyáry Alfonz, háznagy: ifj. Móritz Pál. A bizottság Coburg Lujza főherczegnőt kérte fel, hogy a bál védnökségét elvállalja s azért valószínű, hogy a bált az udvari gyász leteltével, február elején tartják meg; ha pedig nem a főherczegnő lesz a háziasszony, a bizottság meg akarja őrizni a bál bemutató jellegét s január elejére rendezi. — A városligeti tó befagyott! — ez a legújabb, a közönség egy része előtt bizonnyal nem a legkisebb örömet okozó hir. Ma éjjel a higany néhány szeretetreméltó fokkal alább szállott s attól a ligeti tó tükrét szép, csillogó kemény pánczél födte be, egyelőre ugyan vékonyka, s itt-ott némi »folytonossághiány« is észlelhető rajta, de kezdetnek az is nagyon szép a korcsolyázók előtt, s akárminő zsenge is ez a jég, kétségtelen,hogy a tó tizenkilencz-huszad részét befödi. Volt is ma nagy öröm a ligetben sétálók között, különösen ha a korcsolyázók mindig szaporodó felekezetéhez tartoztak. Úgy örültek a jégnek, s olyan gyönyörűséggel hallgatták, amikor a jégre dobott kavics éles csörgéssel végig futott a jégen, mintha az a legszebb muzsika volna! A hőmérsék napközben sem enyhült jelentékenyen, s így a szép korcsolyasport kedvelői vérmes reménységgel néznek a jövő elé, óhajtva, hogy egy hét múlva már megkezdhessék az egészséges irrigálást. A korcsolyázó-egyletek már mind megkezdték előkészítő működésüket, s ugyancsak buzgólkodnak, hogy mentül szebb ígéretekkel, minél nagyobb közönséget gyűjtsenek össze. A főváros legnagyobb egylete, a »budapesti« kissé megfontoltan mozog , de mozog. Kisebbik egyleti területén, a Stefánia-ut mellett már láthatók a munkáskezek nyomai, de viz még a területre bocsátva nincs, vagy ha talán volt, a föld valószinüleg beitta. De már a telepet bekerítették, a bejáratokat elkészitették és Táviratok, Bécs, nov. 30. A büntető törvénykönyv tárgyalására kiküldött bizottság fölhívja a kormányt, hogy fiatal bűnösök részére létesítendő földműves gyarmatok eszméjével foglalkozzék, a fogházügyek elintézésére állandó központi bizottságot nevezzen ki, hasson oda, hogy az új katonai büntetőtörvény mielőbb életbelépjen és gondoskodjék a halálságokban a váf sitja, hogy a sz megvonja és üt Ivébe az oroszt testészvár, nov. 30. - ben a 24-ik tüzérdandár keretében két Ifit kítanak, ma tették közzé. A törzskar It,n lesz elhelyezve. Konstantinápoly, nov. 30. Mustaph a pasát, bagdadi helytartót a porta állásáról elmozgatta, mert a zsidók üldöztetését megengedte. Helyébe Serri pasa jön. (N. W. T.) BÓCS, nov. 30. A tőzsdetanács pártolólag terjeszti a nagyszebeni takarékpénztár 5 ° C-os jelzálogleveleinek, valamint a bolgár államvasut 60 C-os jelzálogkötvényeinek jegyzése tárgyában beadott kérvényeket a pénzügyminiszterhez. Athen, nov. 30. (Eredeti távirat.) Gibbs londoni bankár itt időzését földhitelintézet alapításával hozzák kapcsolatba. (P. C.)