Nemzet, 1892. november (11. évfolyam, 3656-3685. szám)
1892-11-01 / 3656. szám
fertőtlenítve! Szerkesztőség : Ferencziek tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEI úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Ara 5 kr. vidéken 6 kr . (esti lappal együtt 8 kr.) Reggeli kiadás: 3656. (302.) szám. Budapest, 1892. Kedd, november 1. Kiadó-hivatal : Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint, Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ......... _.......................... _ .. 2 frt 3 hónapra .......................... 6 > 6 hónapra .............. .................. 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 _ _____Ára 5 kr. vidéken 6 kr. (esti lappal együtt 8 kr.) XI. évi folyam, Budapest, október 31. Negyedfél éve elmúlt, hogy Szilágyi Dezső igazságügyminiszter átvette az igazságügyi tárcza vezetését. Az átalakító, gyökeres reformok korszakának kezdetét jelzi az ő munkássága a magyar igazságügy történetében. Évekre terjedő reformok megalkotását tűzte ki feladatául Szilágyi Dezső, mikor az igazságügyek kezelését átvette. Egész jogéletünk átalakítása, moderné tétele lebegett szeme előtt. Azt a programmot, mely igazságügyi adminisztrációnk, igazságszolgáltatásunk jövőképét tárta fel, általános örömmel fogadta az ország jogászközönsége, melegen üdvözölte az egész nemzet. Hatalmas, fényes kép volt az, méltó a nemzethez, méltó ahhoz, aki megvalósítása felé törni vezérül állt a nemzet elé. Az akkor fellobbant lelkesedésben alig türtőztették magukat a várakozásban. Csak a jövőt látták maguk előtt, csak a czélt nézték. Azt a fáradságos, hosszadalmas, nehéz utat, mely csupán éveknek megfontolt, alapos és következetes munkája után vezet el a czélhoz, nem vették figyelmébe. Pedig maga az igazságügy miniszter jelentette ki már akkor eleve, hogy a feladat, amit magára vállal, éveket igényel; hogy csak a megkezdéshez is meggondolt előkészülés szükséges és hogy mielőtt magukat a tulajdonképeni reformokat megalkotni hozzáfognának, előbb meg kell teremtenie az alapokat, melyeken ezek a remoformok felépüljenek, létesíteni kell az előzetesen szükséges átalakításokat, melyeknek létesítése alatt a reformok megérlelődjenek. Akik azt vélték, hogy a nagy átalakulás gyors átmenettel, egy csapásra létesíthető, nem hallották, vagy elfelejtették Szilágyi programmjának azt a részét; elfelejtették, hogy ugyanarra a zászlóra, melyen jogéletünk reformjának nagy jelszavát lobogtatta, ráírta jelszóul a fokozatos haladás államférfim nagy elvét is, mielőtt még e zászlót kibontotta volna. Hogy a fokozatos haladás jekentetében tett ígéretet Szilágyi Dezső törhetetlenül megtartotta, mindjobban látjuk. Naprólnapra domborodnak ki hatalmas alapjai az általános reformnak és az igazságügyminiszter minden egyes javaslatával, minden egyes intézkedésével egy-egy maradandó szegletkövét rakja le annak a nagy épületnek, amelybe organikusan fognak majd annak idején beleilleni az eddigi újítások. A siettetők, a türelmetlenkedők nem zökkentik ki a szilárd lépésekkel a maga útján haladó igazságügyminisztert. Nem téveszti meg a fokozatos, lassú haladásban sem a gáncsoskodók ellenzékieskedése, sem a gyorsabb haladásra serkentők biztatása, sem a munkában elfáradt és lelkesedésüket elvesztett kislelkűeknek a munkálkodás eredményességében való kételkedése. Programjához híven, nem tévesztve el a czélt egy pillanatig sem szeme elől, halad Szilágyi Dezső a reformoknak általa biztos kézzel kijelölt, sikerre vezető útján. Amit maga elé tűzött, amit az országnak ígért, azon a módon, amint ígérte, lassú, fokozatos haladással váltja be. Reformjai alapjául a törvénykezés szerveinek átalakítását jelölte ki elsősorban. A bírói és ügyészi szervezet átalakítása oly erőssé, hogy a majdan ránehezedő terhet kibírja, hogy a nagy reformma a kivitelben meg ne akadhasson a rossz organizáczión, volt az első lépés. A királyi ítélőtáblák és a főügyészségek újjászervezése, a bírósági és ügyészi kar megerősítése megtörtént. Kezd meggyökerezni jogéletünkben az alap, amelyen majd fölépül a modern törvénykezés. Az igazságügyminiszter tehát elérkezettnek látta az időt, hogy tovább haladjon. A bírói és ügyészi kar megerősítése csak félmunka lett volna, ha a bírák segítőjét, támogatóját, munkájuk megkönnyítőjét, az ügyvédi kart nem emeli arra a polctra, melyet az új jogéletben majd elfoglalnia kell. A bírói és ügyvédi kar ugyanazon a nagy munkán munkálkodó két tényezője a törvénykezésnek. A bírói kar szervezeti megerősítésével karöltve kell járnia az ügyvédi kar szervezeti és egyéni megerősödésének. Jogászközönségünkben évek óta hangzik a panasz az ügyvédi kar bajairól. Maguk az ügyvédek fogtak hozzá igazi és vélt sérelmeik orvoslásának megkezdéséhez. Mialatt az ügyvédek testületeinek tanácskozásai folyamatban voltak, az igazságügyminiszter — híven a maga elé tűzött programaihoz — csöndben munkálkodott az ügyvédi rendtartás átdolgozásán és mielőtt —crviona, gyakorlatban is keresztülvihető módozatokat állapíthattak volna meg, előlépett a kész törvényjavaslattal, mely magán viseli a hosszú tanulmány, alapos meggondolás és a viszonyok helyes mérlegelésének bélyegét, melyen meglátszik, hogy gondosan beleillesztetett még részleteiben is, az igazságügyi miniszter nagy koncepcziójú közigazgatási és törvénykezési terveibe. Újabb lépés ez a javaslat ismét a Szilágyi Dezső geniálisan átgondolt, nagy reformművében; újabb lépés, mely előbbre viszi az országot, a jogélet újjáalakítása felé. Ismertettük a terv részleteit, nem szükséges azokra e helyütt kiterjeszkednünk. De utalnunk kell arra, hogy az új javaslat, a maga élesen kicsiszolt részleteivel méltó társul szegődik a bírói és ügyészi szervezet átalakítására vonatkozó törvényhozási itézkedésekhez. Az ügyvédi és a bírói és ügyészi kar közt jelenleg fennálló ellentétet teljesen megszünteti és lehetetlenné teszi, hogy a közigazgatási reform életbeléptetése után a leendő tisztviselői kar és az ügyvédi kar közt ellentét kifejlődhessen. A jogszolgáltatás összes szerveit egyenlő tényezőkké alkotja át az új ügyvédi rendtartás. Amellett enneki az ügyvédi karnak, mint olyannak tekintélyét, fejlesztvén az egyesek önérzetét, tágítván az ügyvédi testületek autonómiáját, függetlenné tévén az ügyvédi kart minden külső befolyástól. Az új törvényjavaslat mindenekelőtt az érdekelt jogászkörök megbírálása alá kerül. Ismerjük ügyvédi kamaráinkat, amelyek elsők lesznek hivatva véleményt mondani a javaslatok felett. És ismerve őket, meg vagyunk győződve, hogy félretéve kicsinyes önérdeket, aprólékoskodó féltékenykedéseket, önzetlenül fogják nézeteiket nyilvánítani a részletek felett. Saját érdekeik gondozása mellett, bizonyára főleg a köz érdekét fogják szem előtt tartani. Ha így járnak el a javaslat megítélésében, az bizonyára nemsokára törvénynyé válik, hogy újabb alapot képezzen az igazságügyi és közigazgatási reform előkészítésére. A NEMZET TÁRCZÁJA. Október 31. József főherczeg, mint tudós. (Befejező közlemény.) H. Fiume, 1888. deczember 17-ikén: »Nagy hálával tartozom önnek, mint előadó tudósnak, de az egész magy. tud. akadémiának is azon kiváló kitüntetésért, melyben engem és művemet részesíteni akarják. Iparkodni fogok, hogy idővel jobban kiérdemeljem. Utolsó levelem óta Radits miskolczi czigányprimástól kaptam leveleket, melyek az eddig hozzám intézettek között a magyar czigány tájszólásban leghelyesebben vannak írva. Ezen levelezés oka volt, hogy neki, illetőleg brugósának Jónás Györgynek Mariska leányom »Borúra derű« nevű magyar nótáját küldtem, mivel panaszkodott, hogy nem hallgatják már Miskolczon a jó magyart. Ezen nóta, ahogy írja, boldog emberré tette, mert csak az ő zenéjét keresik most. Csak most jöttem rá, hogy a »Brassó« nevű hírlap 2 év óta igen sok czigány mondát, mesét és éneket közöl, elő is fizettem ezen lapra.« Fiume, 1888. április nyolczadikán. »Véghetetlen sajnálom, hogy ártatlanul újabb fáradozásainak oka valók és azon gyanúba estem, hogy egy hónapig kések válaszszák Azóta két fiam itt lévén az ünnepi szünidőre, nagyon behatóan adták elő nekem székfoglalóját, mely őket roppantul érdekelte, annyival inkább, mivel valamit értenek a czigány nyelvből és igy kiegészítették azon meglehetősen kimerítő tudósítást, melyet nekem a »Nemzet« hozott. Midőn ezt olvastam, hálás érzettel gondoltam azon tudós barátomra, aki csekély munkámat kiváló és beható eszméivel magasabbra emelte, mintsem magában érdemelte. Ezért is fogadja hálámat. Azóta 4 igen érdekes czigány levelet kaptam Csomár Gábornétól sátoros oláh czigánynőtől Vaálról, hol a hóban megakadt családjával. Korvay Lajostól Budapestről magyar tájszólásban. Jónás Gyuritól Miskolczról fölsővidéki magyar tájszólás. Gógi Károly hegedűstől Beszterczéről, erdélyi magyar oláh keverék. Ez már kéri nyelvtanomat. Jónást kivéve csupa uj ismerős.« Ekkor jelent meg József főherczeg czigány nyelvtana: Romano Csibakero Szikla r ibe. Fiume, 1888. április tizedikén. »Megérkezett ez alkalommal a 11 nyelvtan. A munka kiállítása nem csak az én teljes tetszésemet nyerte el, de nemét is és e tekintetben meg kell hajolni a nők előtt, kik sokkal jobb ízléssel bírnak, mint a férfiak. Újra köszönöm azon kiváló ritka fáradságait, melyekkel lehetővé tette munkácskám megjelenését és azon önnek tollából került filológiai bekisérettel , mely mindenesetre jóval túlhaladja az én egyszerű jegyzeteimet. A hírlapokért fogadja őszinte hálámat. Már azt is hirdetik, hogy a budapesti czigány zenészek Jókai barátomat fölkérték, hogy nekik hozzám szóló levelet írjon; ha román esz akarják küldeni, csak bajuk lesz, mert bizott nem igen tisztán értik és beszélik a nyelvet. A szótárral rosszul állok, mert rendezése sok bajjal jár.« Budapest, 1888. junius hatodikén: »Egészen ennek szakavatott belátására, úgy mint dr. Hermann Antal és dr. Kont Ignácz választására bízom munkám német és franczia kiadását. Tisza-Szent-Miklóson múlt vasárnap 16 évi távollétem után megjelenvén, föltűnt nekem, hogy ottani, azóta bevándorolt czigánygyermekek romanest szólítottak meg. Kérdésemre azt válaszolták, hogy az öregek sem ismernek látásból, de tudják azt, hogy czigány vagyok és azért küldték hozzám. Budapest, 1888. junius tizennyolczadikán: »Hermann Antal czigány levelében maga is ajánlkozik a német fordításra és Hornyánszky Viktor kiadási föltételei oly előnyösek, hogy ilyeneket nem is vártam volna. Fájdalom, de a mostani világban tudományos munkák nem oly kelendők a sajtóvállalatoknál, mint a franczia modern regények.« Budapest, 1888. szeptember negyedikén: »Nagy-Kanizsán beszéltem egy szlavón czigánybandával, melynek vajdája egész tisztán a török-görög vándor czigányok nyelvét is tudta, azonkívül a délszlávok között élő két, rongyos, de intelligens ember volt. Ők állították, hogy soha sem láttak, de már híremet hallották. Hajuk fakós végű sötét barna, testszínük olajbarna, szemük fekete, csak egy leány volt köztük egészen fekete. Mindössze 17 felnőtt és 20 kisgyermek, 3 szekér 5 lóval.« Alcsuth, 1888. október harmincnegyedikén: »Jelenleg Aurél testvére műveit nagy érdekkel olvasom, ki orvosi szempontból, bölcsészetileg a neki illő helyre emeli az embert a többi élőlények fölé. Czigány cselédtelepem a göböljárási pusztámon legszebb haladásokat tesz. Már többet is tudnak, mint ürgét fogni. Mindenféle munkákhoz alkalmazkodnak és igen gyors, ügyes és szorgalmatos dolgosok.« Alcsuth, 1888. november tizenkettedikén: »Igen örvendek Lelond huzamosabb tartózkodásának minálunk. Hermann Antal dicsőségére válik a gyors munka ; nagy élvezettel olvastam véleményét a cz. nyelvtan fölött, mely a »Budapest Szemlé«-ben megjelent. Vándor czigányok most napota veszik igénybe a nekik szánt sátorhelyeket, hol kis száraz fa és mustrás birka vagy sertés is kerül nekik.« Alcsuth, deczember harminczadikán: »Hálásan vettem jó üdvkivánatait és szívből viszonzom azokat. Adja a jó Isten, hogy a közelálló új évben, mint fiatalságunk nevelésében egyik kiváló tudományos szakmában a legjobb sikert arassa és élvezze sokáig annak gyümölcsét. Mint részbeni munkatársa pedig folyton tartó jó egészséget és operőt kívánok önnek, kiterjedt fáradhatatlan tudományos munkálkodása támogatására. A magyarországi néprajzi társaság alapítását örömmel üdvözlöm, mintegy újabb haladást a tudomány terén, mely a jelenben sok érdekes felvilágosítást adand annyira ismeretlen hazai népviszonyainkra és jövőre becses adatokat tartand életben, melyek már-már a végelenyészésnek haladtak elébe. Örömmel fogadom el a czigány szakosztálynak elnökségét, két oly szakavatott előadó segédkezelése mellett. E napokban Sághi Balogh Jancsi leánya, Pusztaji Sári irt nekem czigánylevelet és elküldötte két sajátkezű munkáját: egy kosárban levő rózsacsokrot és a magyar czimert, mind színezett gyaluforgácsból készítve. Levele mutatja, hogy atyja szótárát nem igen tanulmányozta.« Margitsziget, 1889. junius huszonnyolczadikán: »A budapesti filológiai társaság oly szives volt Ön által kettős ünnepem alkalmára üdvkivánatait hozzám intézni. Nem tagadhatom, hogy az isteni gondviselés minden tekintetben boldogsággal és megelégedéssel áldott meg, de tetőzi az emberi élet ezen kincseit azon benső részvét, melylyel egyesek és testületek szeretett hazám területén kitüntetnek. Fogadják legőszintébb hálámat Önök is, kik társulatuk körében magukévá tettek. Maradok váltig és szívből ragaszkodó társuk.« Alcsuth, 1890. augusztus hó harmadikán: »Meg most is viszhangzik szivemben a költő szép és megható üdvözlete, (ő fensége a költeményt érti, melyet leánya, Margit Klementina főherczegnő esküvőjének — 1890. jul. 15-iki emlékére — édes atyám irt), melyet szétküldöttem jó rokonaimnak, a 2 remek nagy díszpéldányt elvitte a boldog pár, kiknek nevében szinte hálás köszönetüket ezennel küldöm. — A hajsza pedig abban állt, hogy a menyegző előtt sok rendezni valóm volt, mint családapának, szerződések, a trónlemondás, azután az ünnep maga, rögtön utána fiaim vizsgálatai Pannonhalmán, erre az Ischlben véghez ment nász és onnan hazatérve ebéd alatt Hitt a harang, mint tűzoltót, Felcsuthra, úgy, hogy az asztalon jó sokáig árván várt, pedig jól megtelt válaszra váró üdvözletekkel.« Margitsziget, 1890. augusztus harminczadikán : »Tudomására hozom, hogy folyvást itt a szigeten tartózkodom. Igen örvendek, ha ideje engedi engem itt felkeresni. Reggel 9 óráig a czigányzenénél, este 5—7-ig a katonazenénél, d. u. 3—5-ig lakásomon vagyok, a többi időt a kertben töltöm«. Alcsuth, október 15-ikén: »Mellékelve átküldöm a czigánylevél-gyüjteményt, megjegyeztem mindegyiknél, melyik tájszólásba sorozható. Hermann Antal tanárnak küldtem naptára részére egy vándorczigány-nyelven irt fölszólítást a sátorosokhoz a czivilizáczió érdekében. Most, midőn a közigazgatás szigorúbban jár el velük szemben, nem igen látok más módot művelődésükre, mint, ha saját nyelvükön meggyőzheti az ember, ami igen nehéz, mert oly szegény nyelven keserves az ékesszólás.« Alcsuth, 1890. október huszonegyedikén: »Mellékelve küldöm az első, tegnap két példányban kapott czigány sürgönyt nyelvészeti észrevételeimmel. Sajnáltam a táviró tiszteket, akik rajta sokat fáradoztak és részben a vonalzavarra kenték a hibákat. A válaszomat szépen írva küldtem, de ezen levelemet fagyos kézzel firkálom, mert vízzel működtünk egy ujan kipróbálandó szivattyúval.« Alcsuth, 1890. november huszonharmadikán: »Bocsánatot kérek, hogy a czigány-levelek javításával annyira késtem, de mentegetésül szolgáljon, hogy 21-én vettem kézhez és aznap az itteni fáczánvadászatra érkeztek vendégeim és egyúttal Józsi fiam jövendőbeli katonai nevelője Bartal Béla vezérkari százados, kivel az egész kiképzési tervet megbeszéltük, így tehát csak ma reggel jutottam a munkához, el is végeztem 7 óráig. Múlt héten 2 napig volt itt 6 szekérrel azon vándorcsapat, mely a tiszta török tájszóláson beszél. Fölküldtük hozzám a szép Ilkát, aki a kertben elfogott és a táborba hitt. Sok panasza volt a csibákénak a mostani szigorú rendeletek ellen. Azon tanácsot adtam nekik, hogy telepedjenek le és hagyják abba az örökös czél nélküli kószálást. De újra felsültem ajánlatommal.« Alcsuth, 1890. deczember hetedikén . »Jelenleg Alcsuth egészen indus jellegű, mivel leányom, Mariska festi a czigányleánykákat, kellett lefoglalnom az egész táborokat, melyek a községektől nem tüzelnek 24 órán túl. Ezek most az én földemen tanyáznak, azok pedig, kik festésre kerülnek, nálam dezinficziáltatnak (de csak vízzel!) és azután felöltöztetem új ruhákba, nekem pedig van egy kis gyakorlatom a nyelvben. A családok ugyanannyi bizalommal lettek volna irányomban, hogy a leányokat az én felügyeletemre bízták volna, mivel czigánynak tekintenek, de azokat felelősséggel tartani, míg újra erre kerülnek, nehéz feladat lett volna, így pedig legalább az egész család jól él néhány napig. Ez alkalommal iparkodom őket a telepítési eszmével is megismertetni, de e tekintetben még nem dicsekedhetem valami fényes Mai számunkhoz fél ív melléklet van csatolva. A képviselőház f. évi november 3-án, csütörtökön d. e. 10 órakor ülést tart. Az országgyűlési szabadelvű párt nov. 2-án, szerdán este fél 7 órakor értekezletet tart. Tárgy: Kisebb törvényjavaslatok. A képviselőház pénzügyi bizottsága nov. hó 1. napján, d. e. 1/3 11 órakor a képviselőházban, szokott helyiségében ülést tart. Tárgy: A kereskedelemügyi minisztérium 1893. évi költségvetése. Az aldunai Vaskapu-zuhatagon át épülő csatornának további lfimiUrli-A— Leadott 140. sz. törvényjavaslat. Belföld, Budapest, okt. 31. (A miniszterelnök a királynál.) A B. C. Bécsből a következőket közli: Szapáry Gyula gróf miniszterelnök, ki ma Kautz Gyula bankkormányzóval értekezett, délutáni 1 órakor ő felsége által 1 órai magánkihallgatáson fogadtatván, délutáni 4 órakor a gyorsvonattal Budapestre visszautazott. A kormány meg fogja ragadni az első alkalmat, hogy a képviselőházban az összes egyházpolitikai kérdések rendezése iránt a legszabatosabb formában nyilatkozzék. Az 1893-iki költségvetés. — A képviselőház pénzügyi bizottságából. — A képviselőház pénzügyi bizottsága mai ülésén folytatólagosan a kereskedelmi tárca költségvetését tárgyalta. Esti lapunk tudósításának kiegészítéséül az ülés lefolyásáról a következőket közöljük : Darányi kétségtelennek tartja, hogy a pénzügyi egyensúly helyreállításában az államvasutaknak lényeges része volt, ami természetesen csak úgy történhetett, hogy a gazdasági és forgalmi szempontok mellett a pénzügyi volt túlsúlyban. S az is a dolgok természetében rejlik, hogy az egyensúly helyreállítása után most már a forgalmi és közgazdasági szempontoknak kell előtérbe helyezkedniük. Horánszky indítványát szóló függőben tartandónak véli addig, midőn a pénzügyminiszter is jelen lesz s a költségvetés általános berendezése szempontjából erre is nyilatkozhatik. Horánszky nem kívánta, hogy az államvasutak költségvetése a tárcza budgetjéből kiszakíttassék, hanem, hogy az idevonatkozó beruházások az államvasutak költségvetéséhez csatoltassanak. Azt, amit előtte szóló mondott, hogy az államvasutak lényeges befolyást gyakoroltak az államháztartás rendezésére, szóló egyáltalán nem osztja s az adatok összevetésével épen nem találja igazolhatónak. Wahrmann elnök azokhoz, amiket Hely a kereskedelmi és ipari fejlődésre nézve mondott, azon megjegyzést fűzi, hogy e tekintetben nem szabad sem túlozni a dolgot, sem pesszimisztikus következtetéseket vonni le. Szóló egyéni tapasztalataiból mondhatja, hogy e téren az országban igen sok történt, ha nem is mutatkozik egyszerre az eredmény. Észszerű haladás észlelhető minden irányban és pedig ami legörvendetesebb, óvatossággal és szoliditással, amit szóló okvetlenül szükségesnek is tart. A kisiparnak önmagából kell fejlődnie, de erre idő kell. A szakképzettség s munkaerő szilárdulás ennek előfeltétele s ez nálunk történik is, ha nem is szembeszökő, de mégis jó eredménynyel. Csak ha ez meglesz, akkor állhatnak elő azon eredmények, amelyekre Helfi utalt. Antikváit álláspont az, amit Helfi az ausztriai versenyről mondott. Ma már abban a helyzetben vagyunk, hogy a verseny Ausztriával lehetséges, mert az a három tényező, amelynek love Vortsig Aoar van, a p0Q52, a kőszén s a munka nem drágább, mint Ausztriában. A kérdés egyébiránt jelenleg nem aktuális, de szóló mégis szükségesnek tartja bizonyos, téves felfogásokkal már most szembeszállani. Sokat kell még dolgoznunk s iparkodnunk, az kétségtelen, de nagy ipari állammá változtatni át ez országot, nem lehet egy év alatt, arra évtizedek munkája s a társadalmi felfogásoknak gyökeres átalakulása szükséges. Ha komolyan akarjuk, hogy ipari állammá legyen az ország, ebben az irányban kell munkálkodnunk. Az elnöknek élénk helyesléssel fogadott megjegyzése után Horánszky indítványa függőben hagyatván addig míg a pénzügyminiszter megjelenik a bizottság ülésén, áttért a bizottság a költségvetés részletes tárgyalására. A központi igazgatásnál Gaál Jenő kérdést intéz a konzuli jelentéseknek a »Központi Értesítő «-ben való közzététele iránt. Lukács miniszter válaszolta, hogy a konzuli jelentésekből egyes körülmények, melyek az illető köröket érdeklik, gyorsan közöltetnek a kereskedelmi kamarákkal s a kereskedelmi múzeummal. Szóló egyébiránt foglalkozik azzal, hogy a konzuli jelentések bizonyos csoportja megfelelő módon közzététessék. Hegedűs azt tartja, hogy már az is, amit most tesz a miniszter, hogy t. i. az érdekesebb dolgok a kamarákkal közöltetnek, szélesebb körben, a napilapok igénybevételével eszközölhető lenne. Faik azt hiszi, legegyszerűbb mód lenne, ha a konzulok köteleztetnének a terjedelmes jelentés mellett annak kivonatát is beküldeni, amely aztán közzététetnék. Wahrmann Mór és Harkányi Frigyes hangsúlyozzák külön pátens-hivatal felállításának szükségét. Pulszky és Gaal szintén felhívják a miniszter figyelmét a szabadalmi ügy megfelelő rendezésére. Lukács miniszter válaszolja, hogy a szabadalmi ügy rendezése tárgyalás alatt áll, ha a tárgyalások mindeddig nem vezettek eredményhez. Szaló egyébiránt foglalkozik azzal, hogy a jelenlegi keretben, amelyet visszonyaink közt nem tart rossznak s amelyről való áttérés igen nagy nehézségekbe ütközik, a szükséges módosítások keresztül vizessenek. A bizottság változatlanul megszavazta a központi igazgatás kiadási és bevételi előirányzatát. Az államépítészi hivataloknál és közutaknál Pázmándy nem helyesli, hogy e hivatalok áttétessenek a belügyminiszter reszortjába. Az, hogy e hivataloknál bizonyos szakszerűség és objektivitás van, kiveszi azokat a politikai befolyásolás s a megyei adminisztrációban levő slendrián alól. Szóló kéri a minisztert, vegye a kérdést még egyszer fontolóra. Darányi megfontolandónak tartja, váljon helyes-e az áttétel, midőn csak a magyarországi utak tétetnek át, a horvátországiak pedig megmaradnak a kereskedelmi tárczánál, amiből sok inkonvamtenczia származhatik. Gab 1 is ellene nyilatkozik az áttételnek, szükségesnek tartván, hogy a technikai dolgok lehetőleg e minisztériumnál maradjanak, ahol még a technikai szakértelem iránti méltánylás leginkább van képviselve. Az ügykör áttétele mellett haanostgácitt érvek szóló nézet.észarínt nem állják ki a kritikát s az államosítás után különben is a helyzet sok tekintetben fog változni. Pulszky is némileg aggályosnak tekinti az áttételt, ámbár belátja amaz érvek fontosságát, amelyek e mellett fölhozatnak. Az áttételt szóló mindenesetre még korainak tartja. Kérdi szóló, hogy a kavicsolásnál történt megtakarítások folytán nem tapasztaltatott-e, hogy bizonyos utak, p. a budapest-kassai rosszabb karban vannak? Helfi is elhibázott dolognak tartaná az utak áttételét azért, mert rögtön egy kis horvát kérdés támad, mert tartani lehet attól, hogy elrontanák a mérnöki kar szelleme s mert a dolog természetében áll, hogy a közutak azon miniszter alatt legyenek, aki a vasutakat kezeli. A közutak terén úgy sem tartottunk kellő lépést a vasutakkal, s például Csongrád megyében oly