Nemzet, 1893. július (12. évfolyam, 3894-3924. szám)

1893-07-15 / 3908. szám

SZERKESZTŐB^Or l^erdnoBiek­ tere, Athenaeum-épíilet, 1. emelet. A lap szelle­n­i részét illető minden közlemény a szerkesztőség­­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk eL Kézir­atok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK Ugy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Ferencziek-tera, Athenaeum-épü­let) küldendők. Ara 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 8 kr.) 3908. (193.) szám. KIAÍ­Ó-SiVat Ali, F­erencziek-iere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda­­pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra 2&­ 8 hónapra­­ 6 * 6 hónapra 12» Az esti kiadás postai kü­lönkü­ldéseért felül­­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1­0 óra 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 8 kr.) ____Esti kiadás.________ Budapest, 1893. Szombat, július 13. XII. évi folyam. A régi rendszer. Budapest, júl. 15. A mostani nemzeti párt, mikor még nem dolgozott egyházpolitikában és felekezeti béké­ben, hanem beérte a szerényebb mérsékelt ellen­zék névvel, egy évtizedig abból a jósolgatásból tengődött, hogy Magyarországnak előbb utóbb úgy közgazdaságilag, mint pénzügyileg tönkre kell mennie. Az állami tönk időpontját Ho­­ránszky, Apponyi gr. és velük együtt a boldo­gult mérsékelt ellenzék összes fináncz­ tudósai — pedig ugyancsak elegen vannak — 1888-ig min­den budget-tárgyaláson kétséget kizáró módon megállapíttották. A volt Tisza-regime csaknem minden pénzügyi javaslatáról bebizonyították, mily kevéssé alkalmas a financziális rendezke­­désre és pénzügyi bajaink orvoslására. A­mióta azonban a pénzügyi egyensúly helyreállott s a közgazdasági tönkrejutásról egy évtizedig ismételt meséket már az óvodások sem hiszik el, s minélfogva az után a mérsé­kelt ellenzék is a régi fegyvereket újabbakkal váltotta fel: a prófétáskodásaikkal alaposan fel­sült fináncz­ó zsenik szerényen meghúzódtak az új szabású »nemzeti« zászló mögé. Csakis a legutóbbi időben tapasztalunk visszatérést a régi támadási rendszerhez. Lát­juk a régi boldog idők szép emlékét, mikor még abbó­l is eléldegélt valahogy az ellenzék, ha a kormány rossz pénzügyi politikáját szidhatta. Apponyi Albert gróf német lapjá­é ez ér­dem, hogy a régi nótát a hamis f­ótából újra pengeti, állítván, hogy isten tudja mire, — a kormány 200 millió kölcsönről gondolkozik. Hát lesz ez a dolog merő valótlanság. Le­gyen tisztelt laptársunk nyugodt. A magyar ál­lam nem szorult és jó ideig előreláthatólag nem is szorul semminemű kölcsönre. Azok a fináncz­­emberek, a­kik ezt mesélték — ha ugyan me­sélték — hogy velük kölcsön iránt tanácskozáso­kat folytattak, rászedték tisztelt kollégánkat. Sem kétszáz, sem száz millió, sem más a féle kölcsön, mint a­minek az Apponyi gróf német lapja oly nagyon megörül, nem kell a magyar államnak. Azt a fináncz­ embert pedig, a­ki a tanács­kozásban részt vett, vagy a­kivel Wekerle a kölcsön dolgában beszélgetést folytatott, jó lesz, ha tisztelt laptársunk bebalzsamoztatja, — de nagyon alaposan — és elteszi a nemzeti párt jövendő kormánya számára. Levél Korinthusből. — Saját tudósi­tónktól. — A korint­husi tengerszoros előze­tes megnyitása, mint tudósitónk írja, e hó 9-én megtörtént. Türr t­ábornok, a vállalat igaz­gatója, megnyittatta az oldalzsilipeket, melyeken a tenger vize lassan áthúzódik. Az öböl mélyé­től, Kalamaki szomszédságában, egész Iszmosig látni már a szivárgó víztömeget, mely, hogy a hajók járását megbirja, a középzsilip megnyitá­sára vár. Az azonban a f. hó 20-diki megnyitó ünnepély feladata lesz, melyen Görögország ki­rálya, a követségek és hatóságok szűkebb köré­ben, mivel az óriási hőség miatt nagyobb mérvű reprezentáczióról le kellett mondani, adja át az új csatornát a közszolgálatnak. Az előzetes megnyitás tulajdonkép lelkes fogadása volt tanulmányúton járó tanárainknak. A vállalat története ismeretes olvasóink előtt. Tudják, hogy magyar elme és franczia milliók dolgoztak éveken át rajta. Utóvégre is, mint a barátságos lakomán Türr tábornok a ma­gyar tanársághoz intézett lelkes tesztjában kife­jezte, a magyar kitartás és munkaszeretet győz­tek ; mikor már a franczia pénz nem győzte to­vább, Görögország vette kezébe a dolgot; egy társaság alakult meg, mely aztán a tábornok veze­tése alatt folytatta a nagyszabású munkálatot. A csatorna 6’/2 km. hosszúságban szeli át Isthmosig a korábbi földszorost; mélysége 60 m., alul 22 m. szélességű, fenn pedig 25 m. A vállalat és munka óriási voltáról meggyőz az az egy adat, hogy naponkint három­ezer, többnyire albán és olasz munkást foglalkoztatott. A tervezet és ki­vitel oroszlánrésze a tábornoké, valamint segéd­jeié, a­kik közül Morin franczia főmérnök, Gers­­ter meg Rinieri mérnökök vettek részt a lakomán. Ott volt másrészt és külön elismerő felköszöntő­ben részesült Streit bárónak, a National­bank igazgatójának fia, a ki atyja képviseletében jelent meg s mint szivvel-lélekkel görög ember, fogadta és viszonozta a szabadság népének a szabadság embereihez intézett lelkes szózatát. Öreg barát­jának, említette a tábornok, talán legtöbbet kö­szönhet az ügy, az anyagi támogatáson kívül, a­hol csak szükség volt rá, a jó tanácsokat. Ily összevágó és lelkesedéssel párosult mun­kásság tette lehetővé, hogy a csatorna, mely már két­ezer év előtt Nero császárnak ábrándja volt, megvalósulhatott. Érdekes, a mint Türr első látoga­­t­ását e helyt elbeszéli­e. Óriási szirtek állottak előttem szólt, s legott felfogtam, hogy a Suezi­­nél nehezebb feladat vár reám, de hát a magyar temperamentum felülkerekedett s nem haboztam belefogni a leküzdhetetlennek látszó munkába. Félmunka félsiker, s hogy igazam volt, büsz­kén hangoztathatom a ma már módosított latin mondást, hogy: »Licet ium omnibus adire Co­­rinthum.« Nagy vívmány ez: egy­­nagy igazság, hogy magyar ész és magyar akarat czért arat. S szólt, a magyar tanárságnak erősen szívére kötve szavait, arról, hogy tanítsák meg ifjúsá­gunkat, mint kelljen belemarkolnia a munkába, mert a munka igaz szeretete kötelesség a ha­zával és az emberiséggel szemben. Kicsinyeske­dés, lenézés, szemrehányások, skrupulusok amúgyis rendre rontják a törekvő szellemek munkáját; nekünk, magyaroknak azonban le kell számol­nunk jó kicsiny emberek nehézkességével: a férfias kitűzés és a bajok ignorálása Magyaror­szág jövendője. Ily szellemben, hazfias visszaemlékezések közt folyt le a reggeli, mely után Türr tábornok személyes vezetése mellett tért vissza a társaság Athénbe. Tanáraink, minthogy eleusisi aeginai, myke­­naei és tirynsi tanulmányaikat befejezték, f. hó 12-én elhagyják Görögországot s hajón Konstanti­­nápolyba utaznak. Az ott tartózkodás öt napra van tervezve. Vidéki élet. Mohács község képviselő testülete már több év óta belátta, hogy szükséges volna úgy a leányok, mint a fiuk számára polgári iskola. De sehogy sem bírja az annak fennállását biztosító anyagi erőt megszerezni. A napokban tartott városi közgyűlés, — mint levelezőnk jelenti — a polgári iskolai bi­zottság jelentése alapján elhatározta, hogy felter­jesztést intéz a közoktatásügyi minisztériumhoz oly megkereséssel, hogy állítson fel Mohácson állami is­kolát. A város hajlandó rendelkezésre bocsátani a czélnak megfelelő, újonan építendő és felszerelendő iskolaházat Egyszóval, a város rajta van, hogy a horvát és német ajkú községek által körül vett Mo­hács a magyarosítás terén győzzön. Táviratok. A német császár Loth­aringiában­. Berlin, jul. IB. A császár már ismételten el­határozott tervét megvalósítja és legközelebb lotharingiai birtokaiba utazik, hol az Uville­­kastélyban fog néhány napot tölteni. (M. E.) Háboru­s h­írek. Rio, jul. IB. A Rio grandei lázadás ügyé­ben a képviselőházban tett interpelláczióra a kormány azt válaszolta, hogy az el nem pártolt hajóhad a fölkelőket mielőbb meg fogja támadni. A képviselőház a kormánynak bizalmat sza­vazott. Lisszabon, jul. IB. A lapok jelentése szerint a rio-de-janeiroi portugál követ táviratilag arról értesít, hogy ott a forradalom kitörése és az elnök megbuktatása küszöbön áll. A por­tugál követ hadihajó kiküldését kérte. A »Min­dei­­o« ágyúnaszád Angolából Rióba megy. Egy angol hadihajó megérkezését is várják. A nemzeti ünnep. Páris, jul. IB. A nemzeti ünnep minden rendzavarás nélkül folyt le. A tánczmulatság egész éjjel folyt, különösen a központi negye­dekben. Sem Párisban, sem a vidéken nem tör­tént nevezetesebb inczidens. Páris, jul. IB. A már jelzett communique szó szerint a következőket mondja: A franczia kor­mány az 1846-ik évi szerződés határozatainak fenntartásával Hamann tengernagynak megtil­totta, hogy a Menam folyón átlépje a zárvona­­lat, minthogy az angol hajók is a zárvonal előtt állottak meg. Az egyptomi kérdés: Frankfurt, jul. IB. Mint a »Frankfur­ter Zeitung«-nak Konstantinápolyból jelen­tik, a szultán sürgősen megkereste az an­gol kormányt, hogy Egyptom kiüríté­sének határideje mihamarább rendez­­tessék. Cromer visszahívása küszöbön áll (?) Franczia-sziámi viszály, Bangkok, júl. 14. A Reuter-ügynökség je­lentése szerint az »Inconstante« és a »Cométe« franczia ágyunaszádok tegnap este a Menan folyó torkolatához érkeztek. A franczia követ azt adta elő, hogy az ágyunaszádok békés inten­­czióval jöttek, de éjjel az ágyunaszádok kierő­szakolták az átmenetet, miközben a siámi erődök ágyukkal lövöldöztek reájuk. Három franczia meghalt, kettő megsebesült. A siámiak veszte­sége húsz halott és tizenkét sebesült. Bangkok városa fegyverben van. Páris, jul. IB. Félhivatalosan jelentik: Mint­hogy Grey külügyi államtitkár az angol alsó­házban kijelentette, hogy Anglia több hajót küld a Menam folyóra, Francziaország tudatta a sziá­mi kormánynyal, hogy hajóhadát, az 1846-iki szerződés értelmében, szaporítani fogja, de a fran­czia kormány táviratban utasította H­u­m­a­n­u tengernagyot, hogy a zárvonalon ne törjön ke­resztül. Minthogy azonban ez a parancs nem ér­kezett meg a kellő időben, a franczia ágyuna­szádok e hó 13-án fölmentek a Menum folyón. London­bul. IB. A »Reuter ügynökség«-nek jelentik Bangkokból mai kelettel. A franczia követ közölte a siami kormánynyal, hogy a fran­czia ágyunaszádok előnyomulása fél­reértésen alapul, minthogy a hajóparancs­nokok utasításaik ellen cselekedtek. Az újabb ágyunaszádok megérkez­ése megnyugtat­ó­lag hatott. London, jul. IB. Az alsóházban Harcourt pénzügyminiszter kijelentette­,­hogy a bangkoki angol miniszterrezidens és az ott állomásozó an­gol ágyunaszád parancsnokának jelentése szerint úgy látszik, hogy tegnap este két franczia ágyu­naszád a siámi hatóságok ellenszegülése daczára és a franczia miniszterrezidens óhaja ellenére keresztül tört a zárvonalon és Bangkok előtt a britt követséggel szemben vetett horgonyt. A britt kormány hajlandó arra a föltevésre, hogy a franczia hajóraj parancsnoka ezt, kormányának fel­hatalmazása nélkül tette, minthogy ez ellenkezik a franczia külügyminisztérium azon ígéretével, hogy az angol kormányt minden újabb akc­ióról előzetesen értesíteni fogja. Mi­előtt lehetséges volna a történtekről véleményt alkotni vagy mondani, be kell várni a felvilágo­sítást, a­mely Párisból kétségen kívül megérke­zik, valamint a további jelentéseket a bangkoki események fejlődéséről. A szultán és a khedive. Konstantinápoly, júl. 15. A szelamlik szertar­tása, a­melyről azt hitték, hogy a khedive itt időzése miatt ezúttal nagy fénynyel fog vég­bemenni, semmiben sem különbözött a más­kor megtartatni szokott ünnepélytől. A khe­dive sem a szultán kocsijában nem ment a me­csetbe, sem a másik kocsiban, miért is, ámbár a khedive tényleg a mecsetben volt, sokan azt hitték, hogy a szelamlikon egyátalán nincs jelen. A khedivet csak később vették észre, akkor, mikor a szultán oldalán a palota ablakaiból a csapatok elővonulását nézte. Ezek a körülmé­nyek átalános szóbeszéd tárgyát képezik. Rend­kívüli látványosságok reményében óriási népje­­gyfn­t egybe. Szoczialisták nagygyűlése. Berlin, jul. IB. A német szocziáldemokraták nagygyűlését október 22-én tartják meg Köln­ben. A birodalmi gyűlés szocziáldemokrata pártja elhatározta, hogy a zürichi nemzetközi kon­gresszuson Bebel, Liebknecht és Singer által fogja magát képviseltetni. (M. E.) Hírek. .julius 15. A h­ivatalos lapból. Kitüntetés. A király G­r­ü­n v­a­­­d Bernát belügy­miniszteri osztálytanácsosnak saját kérelmére történt nyugdíjaztatása alkalmából sok évi hit és buzgó szolgá­lata elismeréséül a harmadik osztályú vaskoronarendet adományozta. Uj egyetemi tanár. A vallás- és közoktatásügyi mi­niszter dr. Hoffmann József vallás- és közoktatás­­ügyi miniszteri segédtitkárnak a budapesti tudomány­­egyetem jog- és államtudományi kara által a római jog­ból magántanárrá történt képesítését jóváhagyólag tu­domásul véve, öt jelzett magántanári minőségében meg­erősítette. Áthelyezés. Az igazságügy miniszter Decker Gyula csornai és Halász Vilmos vasvári járásbirósági írnokokat kölcsönösen áthelyezte. Névváltoztatás. K­o­l­e­s­z­á­r Mihály kis­martoni lakos »K­á s­z­o­n­y­i«-ra változtatta nevét. Kinevezés. Az igazságügyminiszter Szabó József erzsébetvárosi törvényszéki bijnokot a brassói törvény­székhez írnokká, a tengerészeti hatóság Fiuméban; Jellencich Natal c ostromai születésű hadnagyot ka­­pitánynyá és Dabinovich Pál dobrotai születésű tengerészt kereskedelmi tengerészeti hadnagygyá, vé­gül a temesvári ítélőtábla elnöke dr. K­o­h­n Rezső temesvári lakos ügyvédjelöltet, a temesvári ítélő­tábla kerületébe díjas joggyakornokká nevezte ki és szolgálattételre a temesvári törvényszékhez osz­totta be. — Kamermayer polgármester Fiume díszpol­gára. Kamermayer Károlyhoz, a főváros polgár­­mesteréhez Fiuméből a következő távirat érke­zett : »Csotta János polgármester örömmel tudat­ja, hogy a városi képviselő testület Kamermayer Károly urat, amaz érdemei méltatása fejében, a­melyeket a fiumeieknek szíves fogadása, és általában a haza és a város körül szerzett, valamint hálaérzetének kifejezéséül, díszpolgá­rául választotta.« — Palitzin ezredes exhumálása. Mint Mun­kácsról távirják, tegnap éjjel 11 órakor érkezett Munkácsra Voronine alezredes orosz nagykö­vetségi attaché. A coupéból Pázmándy Dénes orsz. képviselővel együtt lépett ki, akinek társa­ságában Bécsből jött. Az alezredest egy közös hadseregbeli főhadnagy fogadta, ki őt szállására, a Csillag fogadóba kísérte, hová Pázmándy is szállott. A várostól a vasúti állomás felé vezető út mellett, a temető­ utcza végén te­rül el a görög szertartású katolikusok régi temetője, hol Palitzin orosz ezredes tetemei nyugosznak. E temetőben, négy öt sír kivé­telével a többiek egészen jeltelenek. Maga a te­mető egészen elhagyatott, benne a temetkezés rég megszűnt. Palitzin sírjára, mely az utcza­­vonal mellett van, egy hosszúkás alakú ketté­tört vastábla van fektetve, cziril betűs sírfelirat­tal, melynek magyar fordítása következő : Itt van eltemetve az orosz császári sereg Tobolszk kerületi gyalogsági ezredének parancsnoka. Pa­li­c­z i­n Nikolajevics Konstantin teteme. Meghalt 1849. aug. 28-án. — A tetem exhumálásához ma reggel 6 órakor kezdtek Voronine orosz katonai attadhé, S­c­h­e­r­t­z közös hadseregbeli kapitány, a városi orvos és rendőrkapitány, va­lamint a fővárosi hírlaptudósítók és csekély számú közönség jelenlétében. A temetőbe való bejáratoknál a rend fenntartására a városi rendőrség és nagyobb számú csendőrség ügyel fel.­­ A sírhely épségben teltének kon­­statálása után, szakadó esőben a kiásáshoz fog­tak és egy órai munka után, egy méternyi mély­ségben a sir boltozatához értek. A kiásás, hon­nan Voronine, a nagy és tartós eső miatt el­távozott, tovább folyik. Délelőtt 9 órára van a katonai küldöttségek kivonulása megállapítva. Sem Palitzin tábornok, sem az orosz papság nem jött el, ugyanazért az egyházi szertartás itt elmaradt. — Ünnepek — katasztrófával. A franczia jul. 14.-ének megünneplését Rouenban rettenetes szerencsétlenség zavarta meg. Egy tűzijáték explodá­­lása követke­ztében négy ember életét vesztette, 19 súlyosan megsebesült. A közönség rémülete leírhatat­lan volt a katasztrófa lefolyása alatt.­­ Mint Pa­­lermoból távírják, a Szent Rozália ünnepe alkal­mából tegnap este rendezett tűzijátéknál egy mozsár explodált. Roncsai négy embert megöltek és hetet megsebesítettek. — Az Eötvös.Polónyi affaire. Lapunk reggeli számá­ban közöltük Eötvös Károly segédeinek levelét, melyben feleltek Polónyi Géza provokálására. E levél vétele után Polónyi segédei, Sik Sándor és Várady Károly a követ­kező jegyzőkönyvet állították ki : Jegyzőkönyv. Felvettük Budapesten 1898. évi július hó 14-én, délután 2 órakor, Polónyi Géza urnak Eötvös Károly ur elleni becsületbeli ügyében. Polónyi Géza ur minket, alálirottakat, tegnap reggel megbízott azzal, hogy­ habár ő Eötvös Károly urat alapos és velünk kö­zölt okokból lovagias elégtétel adására diszkvalifikáltnak tartja, mégis tekintettel Eötvös Károly urnak ügyvédi és országgyűlési képviselői állására s azon körülmények­re, melyek között becsülete ellen tött, feltétlenül fegy­veres elégtételt követeljünk tőle azokért a becsületsértő kifejezésekért és azért a becsületsértő modorért, melyet a most lefolyt végtárgyaláson ellene használt, illetőleg tanúsított. Ennek folytán azonnal kerestük Eötvös Károly urat lakásán és mindazon helyeken, hol találhatónak mondották s mindezen helyeken eljárásunk czélját, hogy tőle ügyfelünk nevében fegyveres elégtételt kö­vetelünk, borítékba zárt levelekben közöltük. Végül teg­nap délután 4 órakor Eötvös Károly urat lakásán sze­mélyesen is felhívtuk a fegyveres elégtétel megadására. Ma délután 2 órakor Eötvös Károly ur nevében felke­restek bennünket gróf Károlyi Gábor és Sturman György urak és a alatt idecsatolt, neveinkre mint Polónyi Géza ur megbizottainak neveire czímzett levelet adtak át nekünk és kijelentették, hogy úgy Eötvös Károly úr, valamint ők mint most nevezett urnák megbízottai, ezzel a levéllel válaszolnak kihívásunkra. Mi erre azt jelentettük ki, hogy Eötvös Károly úr részéről ebben az ügyben nem fogadunk el semmi más választ, mint azt, ad-e, vagy sem fegyveres elégtételt ? Erre Eötvös Ká­roly megbízottai azt felelték, hogy ők más választ nem adnak, mint azt, a­mely az átadott levélben foglaltatik. Mi alulírottak Eötvös Károly úr ezen válaszát az elége­­teladás megtagadásának tekintjük és ennek folytán Po­lónyi Géza úr ügyfelünk részéről ezt az ügyet a lova­giasság szabályai szerint befejezettnek nyilvánítjuk. Az erről felvett jegyzőkönyvet az annak mellékletét képező levéllel együtt ügyfelünk rendelkezésére bocsátjuk. E jegyzőkönyv alapján Polónyi Géza ma reggel a n­emzeti párti lapokban a következő nyilatkozatot teszi közzé: Nyilatkozat. Tudtam, hogy Eötvös Károly ellen Hollósy ügyvéd okirathamisítás miatt, Vozáry, volt te­mesvári vizsgáló­bíró — most törvényszéki elnök — rá­galmazás miatt, Reiner Gyula fővárosi ügyvéd pedig hamis eskü miatt bűnpereket indítottak, melyek közül a két utóbbi most is függőben van, az első pedig ki­egyezés folytán szűnt meg. A most lefolyt végtárgyaláson hallottam, hogy Eötvös Károly dicsekedve em­legette, miként vett át egy előtte ismeretlen embertől, kinek nevét meg sem kér­dezte, olyan 40,000 frtot, melyről tudta, hogy az lopás vagy sikkasztásból származott. Ugyanekkor hallottam őt azzal dicsekedni, hogy egy embert, akinek körözte­­tését a bíróság elrendelte, saját állítólagos 11.000 forint követelésének kifizetésére azzal a fenyegetéssel szólított fel, hogy ellen esetben őt becsukatja — a bíróságnak azonban az illetőnek felfedezését megtagadta. Tudtam, de a bíróság ítéletében is ki van mondva, hogy az ügyvédi titoktartásnak ilyen neme nemcsak a becsületességgel, — de a büntető törvény­nyel is ellenkezik. Daczára ezeknek a rajtam elkövetett sértésekért fegyveres elégtételt kértem tőle. Tudtam, hogy Eötvös Károly gyáva, de alkalmat akartam neki szolgáltatni arra, hogy ezt most újból is bebizonyítsa. Eötvös Károly két megbízott által levelet küld, midőn sértegetéseiért fegyveres elégtételt követe­lek tőle. Eötvös Károly tudja, hogy a végtárgyaláson személyemben sértett meg, a­ki nem voltam ügyfél, hanem a magánpanaszosnak a védővel egyenrangú kép­viselője. Eötvös Károly lovagias elégtételt lát abban, hogy őt 50 frt rendbüntetéssel sújtotta a bíróság. A tárgyalásról felvett jegyzőkönyv, mint köz­okirat, de a bíróság minden tagja igazolhatja, a jelen volt hallgatóság is tudja, hogy ez 50 írt rendbüntetés nem az én személyem ellen ismételten is elkövetett sér­tegetésekért, hanem kizárólag a bíróság megsértéséért lett rólá kiróva. Ez Eötvös Károly ! Egészen­­ az ! Nem lehet szándékom — nem is hozzám méltó, hogy egy emberrel, a­kinek a becsületről ily fogalmai vannak — a lovagiasságról vitatkozzam, vagy vele többé szóba álljak. Most már tudom én, de tudni fogja minden tisz­tességes ember, mily módon kell és lehet Eötvös Károly ellen elégtételt szerezni. Polónyi Géza, s. k. » Ma újabban a következő »Nyilatkozat« közlésére kérettünk föl: Polónyi Géza ar­ra nyilatkozik, hogy Eötvös Károly barátunk megtagadta neki az elégtétel-adást. Téved, vagy tudva állít valótlant. Hisz nyi­latkozatunkban benne van, h­ogy Eötvös kész »feltétlenül« elégtételt adni. Mi nem engedtük meg Eötvös Károly ba­rátunknak, hogy egy Polónyi Gézával megvere­kedjék. Nem engedtük meg s nem fogjuk meg­engedni azért, mert Polónyi Gézát párbaj­képte­len egyénnek tartjuk. Budapest, 1893. jul. II. Gróf Károlyi Gábor, Szurmán György, — A felsült horvátok. Néhány túlságosan Star­­csevics-párti horvát hazafi megtanulta a múlt héten Fiumében, hogy nem kell oly túlságos vérmesen fitogtatni a hazafiságot. Gundulics költő szobrának leleplezéséről hazatérő horvátok egy csapatja ugyanis szombaton este a fiumei korzón sétálgatott és egy szép kirakat előtt megállt. Midőn így nézegették a szép tárgyakat, egy fiatal magyar tanuló elkiáltja magát mellettük: »Gyere ide mindjárt, te szemtelen Starcsevics.« Egy vérmes horvát erre rögtön a fiú fiú mellett termett és fenyegető mozdulattal várival­t a fiúra! »Tudod-e, ki nekünk Szarcsevics?« — »Ne­kem — a kutyám«, — felelt a fiú és fütyölve to­vább ballagott, megvetve a nagy hazafit. — A lelőtt főhadnagy, Triesztből távírják a következőket: Kritikus György 22 éves ke­reskedelmi ügynök a múlt éjjel egy fatelepen féltékenységből agyonlőtte Ledinegg Lipót 87-ik gyalogezredbeli főhadnagyot. Kritikus, aki nemrég csalás miatt 7 hónapi börtönbünte­tést ült, letartóztatták. — Magyar fürdők. A rajecz-tepliczi für­dőben folyó hó 12.-ik napjáig 363 állandó ven­dég van. — Anarkista falragaszok. Párisban a Rue de Roméban két anarkistát fogtak el, és abban a pilla­natban, mikor vérvörös plakátok kiragasztásával vol­tak elfoglalva, melyek élén a következő szavak vol­tak olvashatók: »Az öldöklésből soha sem elég«. A plakátok egyéb tartalma hevesen lázít a polgárság és a kormány ellen és többek között még a követ­kezőket mondja: »Az uralkodó osztályok kegyetlen­sége kiölte belőlünk az érzést és könyörületet. Ne hallgassunk azokra, a­kik nyugalmat prédikálnak ne­künk, mialatt megfojtani törekszenek. Azt akarják, hogy zsebre dugjuk a kezünket, hogy a rendőrség annál kényelmesebben ütlegelhessen ? Még nemzeti ünnepről beszélnek nekünk, hát azt hiszik, hogy örö­münk telik benne, ha a mieink holttestein tánczolha­­tunk ?« A plakátok végül az anarkiát dicsőítik. Alá­írva Jacques Jaquelin. A letartóztatás pillanatában a plakátokat felragasztó két egyén erősen védekezett és csirizés csöbreiket a rendőrök fejéhez vagdalták. El­illanniuk azonban nem sikerült . Elpusztult városrész. Mint Lembergből távirják, Husiatynben tegnap nagy tűz ütött ki, mely egy egész városrészt elpusztított­ — kirándulók sorsa. Mint New­ Yorkból távírják, a »Redsea« gőzössel ideérkezett 794 kivándorló — köztük 694 orosz — kénytelen volt mindaddig a hajón maradni, míg a gőzhajózási­­társaság 10,000 dollárt le nem tett biztosítékul azért, hogy a kivándorlók nem esnek az állam terhére. — Vasúti szerencsétlenség. Mint Madrid­ból távírják, a Zumaraga-Bilbao vasútvonalon, Anzuela mellett egy személyvonat kisiklott. Mint mondják sok ember szerencsétlenül járt. Részle­tek hiányoznak. — A budapesti férfi- és nőruhakészítő­ ipartes­­tületi szakiskola I. évi tanfolyamának zárünnepélyét július hó 20-án, délelőtt­­ig 10 órakor tartják meg. Halálozások. Schermann Adolfné. Részvéttel vettük az alábbi gyászjelentést, mely a dr. Schermann Adolfot, Buda­pest fő- és székváros érdemes tb. főorvosát neje halálával ért súlyos családi gyászról ad hírt. Schermann Adolf dr. saját, valamint gyermekei: Emmy, Vilma és Etelka és az összes rokon­ság nevében mélyen szomorodott szívvel jelenti, hogy a leghűbb hitvestárs, a legjobb anya Schermann Adolfné szül. Schmalbach Leontine, hosszú szenvedés után életének 44-ik és boldog házasságának 23-ik évében július hó 13-án d. u. 5 órakor Szt-Lőrincz nyaralón elhunyt. A drága halott tetemei a kerepesi­­úti izraelita sírkert halottas házából vasárnapon f. hó 16-án, délelőtt 10 órakor fognak az örök nyugalom­nak átadatni. Szt.-Lőrincz Nyaraló, 1893. julius hó 14-én. Közegészségügy. Moszk­vából távirják, hogy a »Moszk. Vje­­domoszti« szerint junius 18-ától 28-áig itt, har­­mincnegyen betegedtek meg kolerában. A bete­gek közül tizenegy meghalt. 28—29-én négy betegedés történt; ezekből három halálos kime­netelű volt. Tudomány és irodalom. — Döntvénytár. A m. kir. kúria, a kir. ítélő táblák és a pénzügyi közigazgatási biróság elvi je­lentőségű határozatainak a »Jogtudományi Közlöny« szerkesztősége által összeállított és jegyzetekkel ellá­tott gyűjteményéből megjelent az uj folyam XXXV. kötete (LXIII. folyam.) a Pranklin-társulat kiadásá­ban. A kötet ára 2 írt — A magyar telekkönyvi rendtartás, mai érvé­nyében. Zlinszky Imre közkézen forgó művéből, melynek utolsó kiadásait dr. I m­­­i­n­g Konrád kir. kúriai biró rendezte sajtó alá és dolgozta át a meg­változott jogelvekhez képest, megjelent az ötödik kiadás. A munka gyakorlatiságát mi sem bizonyítja inkább, mint az, hogy gyors egymásutánban válnak szükségessé az újabb és újabb kiadások. A közkelet­nek örvendő könyv maga ajánlja magát. A kötet mely a Branklin-társulatnál jelent meg, 3 frt 60 kron kapható. — Kortársak, Zeitgenossen, Vekodrahovia ez, az a magyar, német és tót ifjúság és nép szá­mára Körösi László dr. író és fővárosi főreálisko­­lai tanár szerkesztésében és kiadásában uj füzetes irodalmi vállalat indul meg, mely hazafias és tanító irányánál fogva megérdemli az olvasóközönség párt­fogását. A Franklin-társulat nyomdájában készülő egy-egy díszes füzet bolti ára 30 kr. Öt füzet előfizetési ára egy forint, a­mely összeg a szer­kesztő-kiadó nevére (Budapest, Andrássy­ út 25 sz. a) küldendő. — Magyar Dekameron. A Singer és Wolfner nép­szerű novellagyüjteményének külföldi sorozatából meg­jelent a 12. füzet, egy olasz, egy német, egy angol és egy franczia novellettel. Ára 25 kr. — Beniczkyné regénye­ népszerű kiadásából, Singer és Wolfnernél megjelent a 18-ik füzet. Benne van a Sze­gény leány történetének vége s a Merész szavak első há­rom ive. Egy füzet ára 25 kr. — Füzetek. Az Akadémiai Értesítő júliusi füzete a következő tartalommal jelent meg : Az uj magyar Táj­szótár. A szláv szók a magyar nyelvben. A szépkori közjegyzői intézmény. Jegyzőkönyvi mellékletek­ Bírá­latok az I. m. ált. biztosító társaság pályázatáról Bírá­latok a Lévay-pályázatról (kőszénbányászat). Bírálati je­­lentés az Ullmann-pályázatról. Bírálatok a Beck Miksai féle pályázatról. Bírálatok a Féczesy-pályázatról Bírá­lati jelentés a Lévay-pályázatról (a tuza sikértartalmai A M. Tud. Akadémia jegyzőkönyvei. — A hadtörténelmi Közlemények júliusi füzetében a következő önálló czik­kek foglaltatnak : I. Rákóczy György 1636-iki háboruja­ Naima török történetiró leírása szerint. Közli: Dr Ka­­rácson Imre. Temesvár megvétele. 1551—1552. Az 1892-ik

Next