Nemzet, 1895. március (14. évfolyam, 4496-4525. szám)
1895-03-01 / 4496. szám
m minden áron való ellenzékeskedés, hanem elveink diadala. Ha elveinknek megfelelő, törekvéseinket előmozdító alkotást céloz akár a kormánypárt, akár bármely párt azt mi mindenkor támogatni fogjuk. Programmunk: független Magyarország, s a nemzeti fejlődés, a szabad irányú haladás. Ez irányunktól még akkor sem térünk el, ha ez elvek némelyikét a kormányvagy más párt tenné magáévá. Határozottan kárhoztatunk minden oly irányt és törekvést, mely hazánk közügyeit felekezeti érdekek és szenvedélyek uralma alá helyezi. Nem képezheti feladatunkat más pártok törekvéseinek dédelgetése, más pártok hatalmi törekvéseinek előmozdítása. Mi csak elvekért küzdünk, elveinkért lelkesülünk. Egész nyíltsággal elmondtuk, mit és miért tettünk, ítéljen felettünk a nemzet. Ítéletében megnyugszunk. Mi csak kötelességünket teljesítettük s fogjuk teljesíteni mindenkoron. Tesszük ezt azon tudatban, hogy a haza önállóságának, a nemzet jogainak, szabadságának szolgálatába állunk. Bármi jöjjön, a kibontott zászlót el nem hagyjuk soha. A hazaszeretet ad erőt a küzdelemre, nem félünk a harcztól és nem igénylünk elismerést. Törekvésünk, szándékunk egyenes, tiszta és becsületes. A kiáltányt Justh Gyula elnök, Malek Lajos jegyző írták alá. Az értekezlet. — Pártértekezlet. — A függetlenségi és 48-as párt ma délután 4 órakor Justh Gyula pártelnök lakásán értekezletet tartott. Különösen nagy fontossággal bír ez értekezlet abból az okból, mert ezen volt eldöntendő, hogy Polónyi- Ugronék csalogató szavára visszamegy-e a párt abba a pártkörbe, amelyből az intrikák kiszorították. Az értekezlet egyhangúlag kimondta, hogy többé nem engedi magát kompromittáltatni. Ezen az értekezleten olvadt be az Eötvös vezérlete alatti függetlenségi párt a függetlenségi és 48-as anyapártba. Ez egyesülés eddig nem történhetett meg mert elvi akadályok állottak útjában, amelyeket tudvalevőleg Polónyi-Ugronék támasztottak. Az értekezleten jelen voltak: Thaly Kálmán, Helfy Ignácz, Lakatos Miklós, Haviár Dániel, Isaák Dezső, Pogány Sándor, Csávolszky Lajos, Hentaller Lajos, Endrey Gyula, Konkoly-Thege József, Papp Elek, Veres József, Matkovich Tivadar, Komjáthy Béla, Kiss Albert, Babó Emil, Illyés Bálint, Gencsy Albert, Bornemissza István, Putnoky Mór és Nánássy Ödön. Elnök jelenti, hogy a pártkörbe belépésüket újabban bejelentették: Balogh József, Barabás Béla, Hentaller Lajos, Putnoky Mór és Bakó Emil képviselők. Szolnokról, Pozsonyból, Szent-Gotthardról, Nagy- Kaposból, Váczról, Nagy-Lobról, Kőtelekről, Csanádpalotáról és Tornyáról, a párt üdvözlő sürgönyöket kapott. Lakatos Miklós indítványára elhatározták, hogy Kossuth halálának évfordulóját megünneplik. Justh Gyula elnök jelenti, hogy Madarász Józsefhez, a függetlenségi párt elnökéhez, álért, amelyben felkérte őt, hogy a pártegyesülésre nézve még hónapok előtt hozott párthozatra válaszolni szíveskedjenek, Madarász azt válaszolta, hogy a függetlenségi párt egyhangúlag helyeselvén az Isaák által benyújtott indítványt, miután a függetlenségi és 48-as párt ez indítvány elfogadásával határozott elvi álláspontra helyezkedett, az egyesülést a párttal elhatározták. A függetlenségi párt tagjainak egyesülés végett a pártkörben leendő meghívására erre Beniczky Árpádot és Kállay Lipótot kiküldték. Elnök jelenti ezután, hogy Bartha Miklóstól a pártkörben maradt képviselők február 26-iki értekezletének magállapodását mely a Hoitsy-féle indítványt tartalmazza. Boda Vilmos szerint az átiratot komolyan venni nem lehet. Játszszák az ártatlant, mert hibáztak s mutatják a békülési hajlandóságot, hogy annak sikertelensége miatt az ódiumot magukról elháríthassák. Azt hiszi, hogy egyesülni nem lehet, mivel a további sikeres együttműködésre kilátás nincs. (Helyeslés.) Bakó Emil szerint az egész országban megdöbbenést keltett a kétfelé válás. Elvi különbség nincs s így az egyesülésre keresni kell a módokat. Indítványozza, hogy a párt küldjön ki egy bizottságot, mely az egyesülést újból megkísérelje. Komjáthy Béla: Akik velünk szemben mindig csak taktikáztak, most sem tagadták meg önmagukat. Taktika az egész átiratuk. Mi a pártból soha ki nem léptünk és nekünk semmiféle visszalépésre határoznunk magunkat nem lehet, de az ajtót sem zárjuk be s hozzánk az elvhű függetlenségi és 48-as párthoz csatlakozhatik minden becsületes polgár. Ha igaz, hogy elfogadják az Isaák-féle határozati javaslatot. Írjuk meg nekik, hogy a függetlenségi és 48-as párt szívesen látja őket soraiban. De kérdem, ki írta alá a hozzánk intézett megkeresést ? Az aki a február 23-iki értekezleten Isaák indítványának leszavazása után úgy nyilatkozott: »A komiszok még most is itt vannak, már mi rég elmentünk volna.« (Általános megbotránkozás.) Igen tisztelt értekezlet, az az úr mondta ezt, aki most bennünket visszacsalogatni szeretne. Ez az átirat nem őszinte átirat. Elég volt már a játékból. Divergens elemekkel többé nem szövetkezünk. Indítványozza, hogy a párt tudassa válaszában, hogy minden függetlenségi és 48-as párti képviselő, ki programmukat elfogadja, a körükben szívesen látnak. Justh Gyula, Helfi Ignácz, Nánásy Ödön és Csávolszky Lajos felszólalása után az elnök kimondja a párt egyhangú határozataként, hogy a Polónyi- Ugron töredékkel egyesülni nem kívánnak.nos éljenzések közt léptek ezután a terembe a függetlenségi párt tagjai közül Eötvös Károly, Hermann Ottó, Uray Imre, Károlyi Gábor gr. s Sturmann György. Justh Gyula meleg beszédben üdvözli a megjelent párttagokat, akiknek nevében Eötvös Károly mondott szives köszönetet a barátságos fogadtatásért, kijelentvén, hogy föltétlenül egyesülnek a Justhpárttal. Ezután a manifesztum szövegét tárgyalták s azt, úgy a mint Komjáthy Béla előterjesztette, Thaly Kálmán, Papp, Olay, Veres, Illés s Haviár felszólalása után elfogadták. A pártban megüresedett tisztviselői állásokat legközelebb betöltik. Egyben ideiglenes intéző bizottságot választottak. A párt hivatalos helyisége zöldfautcaa 14. sz. alatti házban lesz. Az Isaák-féle javaslat értelmében megválasztandó 12 tagú szervező bizottság megalakítása végett a párt holnap értekezletet tart. Vidéki élet, Temesvár, febr. 28. Temesmegye rendkívüli közgyűlése Molnár főispán indítványára jegyzőkönyvileg fejezte ki gyászát Albrecht főherczeg elhunyta felett s feliratban kéri Bánffy Dezső báró miniszterelnököt, hogy a törvényhatóság részvétét a király szíve előtt tolmácsolja. A főjegyző indítványára kimondotta, hogy valamint a lelépett kormányt reformtörekvéseiben lelkesen támogatta, az új kormányt is, mely a lelépett kormány nyomdokain haladt és a törvénybe iktatott reformelvek végrehajtását tűzte ki czélul, bizalommal üdvözli. A kabinet új tagjait külön feliratokban üdvözlik. A helyi vasutak segélyezésére a megye 1.300.000 forintos kölcsönt akart felvenni, de a kereskedelmi miniszter csak egy milliót engedélyezett. A megye újabb határozat alapján kérvényezni fogja az eredetileg megszavazott kölcsön helybenhagyását, melyre az útalapban meg van a fedezet. KÜLFÖLD: Közérdek és pártérdek. Megemlékeztünk annak idején az angol ellenzéknek Sir Henry James határozati javaslata ügyében tanúsított magatartásáról, amikor pártérdekeinek határozott mellőzésével, a közérdek szempontjából a javaslat ellen szavazott. James u. i. azt akarta, hogy a képviselőház fügeszsze föl ülését, annak jeléül, hogy rosszalja a kormány magatartását a keletindiai gyapotvám ügyében. A konzervatívok és unionistaliberálisok könnyen szerezhettek volna ebből az alkalomból bizalmatlansági szavazatot a Rosebergkabinetnek, hacsak kevéssé rajta vannak, hogy a gyapotczikkek kivitelénél és gyártásánál nagy öszszegekig érdekelt Lancaster liberális képviselői velük együtt James javaslatára szavazzanak. Az ellenzék e helyett maga is túlnyomó részben a javaslat ellen szavazott, mert úgy találta, hogy akkor, mikor Kelet-Indiáról van szó, tekintettel Angolország keletázsiai érdekeire, a parlament nem követheti a párttaktikai szempontokat A Spectator, ez a nagytekintélyű, unionista-liberális angol hetiszemle, legutóbbi számában foglalkozik ezzel az esettel és czik ebből kitűnik, hogy az angol közvélemény teljes mértékben helyesli az ellenzék magatartását. A Spectator többi között a következőket mondja: Több lett volna az oktalanságnál, ha az unionisták épen ezt alkalmat használják föl a kormány megbuktatására, ami pedig könnyen sikerülhetett volna nekik. Eképen az egész ország közvéleménye előtt erősen ártottak volna maguknak. Ha az unionisták győzni akarnak, úgy az imperial policy álláspontjára kell helyezkedniök. Mihelyest a Keletindia megbízhatóságára való tekintetet alárendelik vala a Lancashireben szerezhetett időleges népszerűségüknek, azzal eljátszották volna jogcímüket a nemzet bizalmára és ártottak volna a birodalom maradandó jólétének, csak azért, hogy néhány hónappal előbb jussanak kormányra. Természetesen nem hisszük, hogy az indiai kincstár csődöt mondana, ha megszüntetnék a gyapotvámokat; ez túlzás volna. A keletindiai kincstár mindaddig nem mondhat csődöt, amíg az angol kincstár terve van, azonfölül még új adókat is lehetne kivetni, pl. a betelfára, a rézre, sőt talán a dohányra is, franczia minta szerint egyedárusággá tévén a dohány eladást. Ezen a módon az állam sok milliót nyerhetne évenként. Az angol kormány nem is azért járult hozzá a keletindiai gyapotvámhoz mintha az indiai kincstár másképen képtelen volna pénzhez jutni, hanem azért, mert megkívánták beleegyezését olyan magasabb állami érdekek, amelyeknek elhanyagolása veszedelmes lehetne. Goeshen az unionista-liberálisok egyik kitűnő vezére, aki a home-rule politikája miatt vált meg Gladstonetól, és később kincstárnok volt a Salisbury-kormányban, az angol birodalomnak ugyanezen magasabb érdekei szempontjából utasította vissza azt a feltevést, mintha a James javaslatára szavazhatna. Amikor a kontinensen annyira előtérbe tódulnak a pártérdekek, hogy az ellenzéki pártok sokfelé már alig ismernek egyéb feladatot, mint a kormánynak mindenáron való megbuktatását, és ilyen módon ürügyet szolgáltatnak az egész parlamentáris rendszer megtámadására, valóban üdvös példa az, amelyet a parlamentarizmus bölcsőjéből, Angolországból kapunk. Szokták mondani, hogy az angol ellenzéknek is az képezi czélját, hogy kormányra jusson; ez helyes és igaz. Csak azt nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy ennél a czélnál magasabb czélok is vannak, amit az angol konzervatívok és unionista-liberálisok újból olyan fényesen demonstráltak. TÁVIRATOK. Oroszország külügyminisztere. Pétervár, febr. 28. Lobanov herczegnek külügyminiszterré való kineveztetése befejezett ténynek tekintendő és főleg arra vezethető vissza, hogy az ez állásra kiszemelt Staal báró ismételten kérte Miklós czárt, hogy őt londoni állásában hagyja meg. (M. É.) Pétervár, febr. 28. Az orosz távirati ügynökség megerősíti a »Fremdenblatt« hírét, Lobanov herczegnek külügyminiszterré való kinevezését illetőleg. Az erre vonatkozó ukáz azonban csak akkor jelenik meg a hivatalos lapban, ha Lobanov herherczeg átnyújtotta visszahívó levelét Ferencz József császár királynak. Francziaország a német csatorna megnyitásán. Pária, febr. 28. A »Temps« kijelenti, hogy Francziaország úgy, mint a többi európai államok képviselve lesz az északkeleti tengeri csatorna megnyitásánál. Nem természetese — kérdi a lap — tekintettel arra, hogy a kieli vizekben orosz hajók is lesznek, hogy ott franczia hajók is jelen legyenek. Az etikét kötelezettségeinek semmi közük sincs szívügyekhez. A hazafiasság sohasem állott útjában az udvariasságnak, melylyel a czivilizált államok egymásnak tartoznak. A német tengerészet költségvetése. Berlin, 28. A birodalmi gyűlés ülésén a tengerészeti költségvetést tárgyalták. A flottaüzemre előirányzott 800.000 márkát törölték. Nagyobb vita keletkezett a flotta és a hajóépítő telepek fentartása tételénél. Leghien amiatt panaszkodik, hogy a hajógyárakban sok munkást bocsátanak el, amit a munkaidő megrövidítésével meg lehetne akadályozni. Hollmann államtitkár válaszolja, hogy a tengerészeti igazgatónak érdeke, hogy jó munkásai legyenek, és a téli hónapokban azért van szükség több munkásra, mert a hajójavítások felhalmozódnak. A megkérdezésnél az öregebb munkások a munkaidő megrövidítése mellett, a fiatalabbak pedig ellene szavaztak. Kardorff és Hammacher kiemelik, hogy az esetre, ha a szocziáldemokraták megszavazzák az új hajóépítéseket, úgy a munkásokat nem kell elbocsátani. Lieber előadó közli, hogy a kormány nem szándékozik a pánczélos hajók számát 14-en túl szaporítani. E század végéig még két pánczélos hajót építenek. Minden egyéb csak a jövő zenéje. A második osztályú czirkáló hajókra vonatkozólag 7 czirkáló hajó építése van kilátásba véve. Giolitti ügye: Róma, febr. (Eredeti távirat.) A »N. Fr. Presse« jelentése: Giolitti ma megjelent a vizsgáló bíró előtt, de kijelentette, hogy minden vallomást megtagad, mivel az ügy a legfelsőbb állami törvényszék, a szenátus elé tartozik. A nyilatkozatot jegyzőkönyvbe vették és a vizsgáló bíró a jegyzőkönyvet határozathozatal végett beterjesztette a törvényszékhez. A kémkedés büntetése Francziaországban. Páris, febr. 28. Az igazságügy minisztere kémkedésre vonatkozólag új törvényjavaslatot dolgozott ki, mely jelenleg a hadügyi és tengerészeti minisztereknél van véleményadás végett. Vallási vita a porosz képviselőházban. Berlin, febr. 28. A porosz képviselőház ülésén ma folytatták a vallásminisztérium költségvetésének tárgyalását. Az „elemi iskolák” tételénél a felső sziléziai lengyel vallásoktatás kérdésének megvitatása a czentrum és a szabad konzervatívok közt heves szóváltásra adott okot. Segeth mint felső sziléziai, ellenezte a lengyel nyelv oktatását. Dr. Porseh erre azt válaszolta, hogy a felső sziléziai nyelvkérdés tisztán paedagógiai kérdés. Előtte szóló a viszonyokat épen nem ismeri. Stenke azt hiszi, Segeth mint szabad konzervatív keveset ért a valláshoz. Zedlitz báró kijelenti, hogy a szabad konzervatívok a vallást nem használják köpenyül politikai és más törekvéseik elérésére. A czentrum Segeth ellen el van keseredve, mert a czentrumtól elhódította a felső sziléziai választókerületet. A szónokok fejtegetéseit az egyik pártról tetszéssel, a másikról füttyel fogadták. ' ■ .1 ' ‘ 1 Közgazdasági táviratok. New-York, febr. 28. Búza februárra 57.75 márcziusra 58.6/,, májusra 55.7/*. Tengeri februárra 48.8. Chicago, febr. 28. Búza februárra 51.1/s. Tengeri februárra HÍREK. Febr. 28. Mai számunk mellékletének tartalma a következő: Országgyűlés. A képviselőház ülése febr. 28-án. — Fővárosi ügyek. — Közgazdaság. Közlemények. — Budapesti áru- és értéktőzsde. Külföldi áru- és értéktőzsde. — Kőbányai sertésüzlet. — Vízállás. — Időjárás. — Színházak és mulatságok. — Királyi köszönet a bosnyákok részvétéért. Ő felsége a következő legfelsőbb kéziratot intézte Kállay közös pénzügyminiszterhez: Kedves Kállay! Megelégedéssel értesültem róla, hogy az a pótolhatatlan veszteség, mely házamat és monarkiámat szeretett nagybátyám, Albrecht főherczeg elhunytával érte, Bosznia és Herczegovina lakossága körében is fájdalmam enyhítésére és az elhunyt elenyészhetetlen érdemeinek méltánylásában a gyász és az őszinte részvét számos megnyilatkozását idézte elő. Midőn a gyásznyilvánításokban igaz örömmel látom nemcsak a ragaszkodás újabb jelét, hanem az említett újabb elismerését is az eddig rájuk fordított és a jövőben is változathatatlan gondoskodásért, megbízom önt, hogy ezért legbensőbb köszönetemet mindeneknek tudomására hozza. Bécs, 1895. február 27. Ferencz József s. k. — Legfelsőbb kihallgatás. Bécsből távirják: Ő felsége ma délelőtt Albrecht főherczeg udvartartását negyedórás kihallgatáson fogadta, mely alkalommal különösen az elhunyt főudvarmesterét, Piret bárót tüntette ki, a kinek személyesen is köszönetet mondott hű és odaadó szolgálataiért. Piret báró kimerítő jelentést tett ő felségének, Albrecht főherczeg utolsó napjairól. Délben ő felsége a Reichsrath mindkét házának elnökeit fogadta, utóbb a tiroli és vorarlbergi országos lövészeknek küldöttsége tisztelgett. A lövészek részt vettek az 1848/49., 1850-es, 1866-iki hadjáratokban. A küldöttséget Brandis tartományi főnök vezette. Délután 2 órakor ő felsége, Martinez Campos altábornagyot fogadta hosszabb magánkihallgatáson. — Gyászmisék Albrecht főherczegért, Nagy- Váradról távirják. Albrecht főherczegért gyászmise volt a kát. székesegyházban, amelyen a helyőrség egész tisztikara, Beöthy főispán, Ritook táblai elnök, a pénzügyigazgatóság, a jogakadémia és a megyei tisztikar fejei voltak jelen. A templom főhajójában a hadiszerekkel és pálmákkal diszített ravatal közül 24 tiszt állt diszőrséget; a misét Winkler József püspök tartotta. — Brassóból távírják: Albrecht főherczegért ma délelőtt ünnepélyes gyászistentisztelet volt, a melyen a katonai és polgári hatóságok és nagy közönség volt jelen. — Jéváról távirják: Albrecht főherczegért ma Rácz Pál zárdafőnök fényes segédlettel rekviemet tartott, amelyen a hatóságok és iskolák részt vettek. A temetés napjáig az összes középületeken gyászlobogó lengett. — Drezdából távirják. A király, a királyné, Frigyes Ágost herczeg és több méltóság jelen voltak ma délelőtt az Albrecht főherczegért a katolikus templomban mondott gyászmisén. — Pétervárról távirják . Az itteni katolikus templomban ma délben Albrecht főherczeg halála alkalmából gyászmise volt, a melyet nagy segédlet mellett Simon püspök czelebrált. A misén a czár, a czárné, Mária Pavlovna nagyherczegnő, néhány nagyherczeg, az oldenburgi herczeg, az államtanács tagjai, a miniszterek, a diplomácziai kar, az udvari méltóságok, a tábornoki kar és és az összes orosz ezredek képviselői, végül az arisztokráczia és az itteni osztrák-magyar kolónia számos tagja volt jelen. Az osztrák-magyar nagykövetség tagjai a templom, bejáratánál fogadták a vendégeket. A templom közepén számos gyertya és délszaki növény között egy ravatal volt felállítva a főherczegi koronával. Az isteni tisztelet után Lichtenstein herczeg nagykövet a czárnak köszönetet mondott megjelenéséért. Az isteni tiszteleten számos osztrák-magyar tartalékos tiszt volt jelen egyenruhában. — Szófiából távirják. Az udvar intézkedésére ma délelőtt 11 órakor a kát. templomban Albrecht főherczeg lelki üdvéért rekviemet tartottak, amelyen Ferdinánd fejedelem, az egész udvar, az öszszes miniszterek, a diplomáciai testület, a tiszti kar és a hivatalnokok voltak jelen. Személyi hürek, Mária Krisztina spanyol régens királyné heres idegrohamokban szenved- naponként három orvosi jelentés jelenik meg; a múlt éjjel a királyné roszul volt, láz gyötri, de a láz nem veszélyes. — Ágost szász-kóburggothai herczeg és neje Bécsből Pólába érkeztek. — Ottó főherczeg márczius hó elején hosszabb tartózkodásra Karlsbadba megy, neje, Mária Jozefa főherczegnő pedig ez alatt Bécsbe költözik ,és Károly Lajos főherczeg palotájába fog lakni. — Henrik György szász herczeg ma Mária Jozefa főherczegnő látogatására Sopronba érkezett.— Roseberry lord, angol miniszterelnök tegnap jobban érezte magát. «*»• Martinez Campo 8 marsall ma este elutazott Bépisstől. — Zsámbokréthy József országgyűlési képviselő influenzában megbetegedvén, már 10 nap óta kénytelen a budapesti lakásán ágyat őrizni. — Starcsevics Antal, a horvát jogpárt vezére tüdőgyuladásban súlyosan megbetegedett. Starcsevics 72 éves. — Korotvai Árpád dr. fővárosi kerületi tiszti orvos közegészségügyi tanulmányok megtételére Németországba utazott. — A német császárnál bevádolt Crispi. Rómából tudatják velünk, hogy kínos púpt tartja izgatottságban Olaszország diplomácziai és politikai köreit. A legszélsőbb elmnzéknek valamelyik tagja, aki Calabria egyiküke,rü£ejtj£t képviseli, anélkül, hogy öt calabriai képviselőtársának szóllott volna, levelet intézett II. Vilmos német császárhoz, amelyben ecsetelte a legutóbbi földrengés által megviselt vidék lakosságának végtelen nyomorát ésítkőzésés bevádolja ez ügyben az olasz kormány közönyösségét, adományt kért a császártól az ínségesek számára. A német császárt az olasz képviselő külöpös eljárása felette meglepte és átiratát a római német nagykövetség útján eljutatta az olasz külügyminiszteri hivatalba. Az eset Olaszországban kínos benyomást keltett és mindenfelé sajnálkoztak a felett, hogy akad olasz képviselő a ki saját hazájának kormányát egy idegen állam uralkodójánál bevádolja s pzénfelül még könyöradományt is kért tőle, tudván azt, hogy a német császár már anélkül is nagy segélyben részesíti a calabriai ínségeseket. A napokban Crispi a calabriai képviselők egy küldöttségét fogadta, amelynek tagjai közt a már említett honatya is megjelent A miniszterelnök megbotránykozva szóllott ez alkalommal az illetőnek eljárásáról, aki akkor félbeszakítva Crispi szavait, dühösen kiáltá: — Ön elnyomta az alkotmányos szabadságot, most el akarja nyomni a képviselőket is! Crispit ez a kirohanás féktelen dühbe hozta és a képviselő elé állva mondá neki: — Kicsoda ön, és hogy merészel engem saját hivatalomban megtámadni? Én ent nem ismerem! Ezután megnyomta a villamos csengőt és a belépő szolga felé kiáltá: — Dobják ki ezt az embert! Ez inczidens után a kidobott képviselő felkereste Galli belügyminiszteri államtitkárt, sajnálkozását fejezte ki a történtek felett és beismerte, hogy szavaival »túllőtt a czélon.« — Woroniecky özvegye. Legutóbbi esti lapunkban a M. H. nyomán közöltük, hogy Woroniecky herczeg állítólagos özvegye, nem özvegye a vértanúnak, hanem szerencsétlen elmezavarodott öregasszony. Erre vonatkozólag a Hák azt írja, hogy a VIII. kerületi elöljáróságnál hivatalosan el van ismerve a herczeg özvegye. Ami azt illeti, hogy a nyomorral küzdő asszonynak csak Málcsi a neve és hogy őrült, az nem felel meg a valóságnak. A szerencsétlen asszonyt Schweighoffer Amáliának hívják és leánya egy ferenczvárosi tanítónak. Woroniecky herczeggel nem a színházban, hanem politikai agitácziói közben Lembergben ismerkedett meg. Híven követte őt Magyarországba, s az újépületben 1849. október 19-én délután 4 órakor egy ferenczrendi szerzetes, aki a fogházban a lelkészi teendőket végezte, eskette őt össze a herczeggel. Az esküvőnél Karger Ferencz törzsporkolák és annak felesége voltak a tanuk. Másnap ,okt. 20-án kivégezték a férjét s két kivégzett társával Avancourt-Streliczky Józseffel és Síron Péterrel együtt a régi józsefvárosi temetőben temették el. Az özvegy rendelt számára koporsót s gondozta éveken át sírját. Arra is emlékezik, hogy egy Kölberné nevű úriasszonytól kapott férje hagyatékából egy ulánkát, de ha ő őrült lett volna, Kölberné bizonyosan nem bízza reá a kegyeletes ereklyét. Woronieczky özvegyét jól ismerik Lembergben és a budapesti lengyel egylet tagjai. Sőt Lembergből a vértanú nagybátyja, Woronieczky József herczeg és Bumtsa báróné egy ízben Budapesten meg is látogatták őt. A szegény özvegy még számos adatot sorolt föl, melyekkel bizonyítani tudja, hogy Ő tényleg Woronieczky herczeg özvegye. — Echegaray a volt miniszter, őszintén megvallhatjuk, hogy a Bernardo Montilla híres szerzőjéről, José Echegarayról eddig nem igen tudta legalább a magyar közönség, hogy ő egykor spanyol miniszter is volt. Pedig a madridi Correspondenciában most hosszabb czikket tesz közzé don José, melyben magáról mint Amadeo egykori miniszteréről beszél. Czikke különben ettől is eltekintve nagyon érdekes, mert azt mondja el, hogy Ruiz Zorilla, a spanyol republikánusok vezére, aki húsz esztendei száműzetéséből most tért vissza, miként lett olyan buzgó republikánussá. Amikor ugyanis a Zorilla-kormány, amelynek Echegaray is tagja volt (1873) olyan iratot terjesztett Amadeo király elé aláírás végett, amely a királyt mélyen megalázhatta, mindnyájan el voltak készülve arra, hogy azt az iratot a király nem fogja aláírni soha. De aláírta. Sápadt volt és igy szólt: »Önök, uraim, bizonynyal tanulmányozták a kérdést, én alkotmányos uralkodó vagyok, nincs mit hozzá tennem.« S mikor a miniszterek el akartak távozni, Zorillát ott tartóztatta a király. Közölte vele, hogy lemond. Zorilla kérése most s később az egész minisztertanács könyörgése nem tudta elhatározását vele visszavonatni. Zorilla aztán meghatottan búcsúzott el a királytól. — Felség, az én politikai pályámnak vége van. Én egyesítem sorsomat a felségedével s ha megengedi, elkísérem Olaszországba. De erre az ex-király kezet sem nyújtott neki, hanem rendkívül hidegen és röviden csak annyit felelt. — Azzal én semmit sem törődöm. Ez az egy szó tett legtöbbet arra, hogy Zorilla buzgó monarkistából ép olyan buzgó republikánussá lett. — Carnet és Faure. A franczia lapok napnap után tudnak valami újat és érdekeset mesélni a volt és jelenlegi elnök múltjából és életéből. így beszéli ma a »Figaro«, hogy az 1870-iki háború idején két ember került össze Havreban, kiknek még egyike sem tudta akkoriban, hogy milyen szerepük lesz harmadfél évtizeddel későb a politikában. Az egyik Carnot volt, a franczia köztársaságnak tragikus véget ért elnöke, a másik pedig Faure, aki most intézi a köztársaság ügyeit. Carnot a nemzeti védelem rendelkezése folytán, mint kerületi főnök jött Rouenbe. Midőn a Manteuffel által vezetett német csapatok bevonultak e városba, a kerületi főnök kénytelen volt Baorréba visszavonulni, ahol az első emeletet foglaltáa el AZ alprefektusi házban, melynek második émeemeletén maga az alpreffektus lakott. Az alperfektus leggyakoribb vendégeinek egyike akkortájt a nemzetőrség kapitánya, Faure Felix volt, a mostani elnök. Mindketten elég gyorsan tették meg az utat az Elyséesbe. — Pap merénylete a püspök ellen. Cattan, záróból távírják. A ma délelőtt jelentett bűntettről a következő részleteket jelentik. Tegnap este Luigi Nizi 24 éves szeminarista, midőn megtudta, hogy nem bocsátják felszentelésre, a püspöki palotában, a püspök jelenlétében revolverrel rálőtt a szeminárium rektorára, kit bal arczán súlyosan megsebesített. Nizi azután még kétszer rálőtt egy szolgára, aki őt meg akarta fogni. A golyó keresztül ment a szolga ruháján, de nem sebesitette meg őt. Nizi elmenekült, de később maga jelentkezett a csendőrségnél, Jool bűntettét beismerte. — Életmentő kutya. A turómezei tanyán Palonkay József juhász a kútba esett. Mikor kutyája látta, hogy gazdája átesett a kút korlátján, kútba nézett s keservesen vonítani kezdett. Az eb siránkozására néhány közelben játszó gyermek a bélszínére sietett s segitségért kezdett kiabálni. Az ijdősiető tanyai legényeknek sikerült megdermedve Ugyanide nyőgve kihúzni a juhászt a kutból, ki most hálás köszönettel tartósig fejt kutyájának. — Alagút a Simplon alatt. Milánóból távkiéjt. Az olasz-svájczi bizottság, mely a Simplon átfúrását illető tanácskozásokra van kiküldve, végleges határozatokat hozott. A delegáltak megegyeztek a koncesziónak ama határozmányaira nézve, amelyek a vám és tarifa kérdésekre vonatkoznak. A jegyzőkönyvet két példányban a delegáltak ma d. u. 5 órakor tartandó ülésében fogják aláírni. — Az Ínségeseknek. Az első magyar általános biztositó társaság az Ínségesek részére 2000 koronát juttatott a belügyminiszter kezeihez. — Szegedről távirják. A városi közgyűlés a tanács indítványára egyhangúlag 1000 frtot szavazott meg a hódmezővásárhelyi ínségesek javára. — A bírói letétek kiutalványozása. Lukács László pénzügyminiszter a letét-kiutalványozások tárgyában a képviselőházban tett nyilatkozatának folyományaként a következő kör rendeletét adta ki a pénzügyigazgatóságokhoz, az adóhivatalokhoz és a budapesti m. kir. állampénztárhoz: »A letétek kezelésére vonatkozó utasítás (IIL füzet) 57. §-ának alkalmazása körül felmerült kételyek eloszlatása czéljából, miheztartás végett kijelentem, hogy miután e §. első bekezdésének szó szerinti értelméhez képest a bírói letéttárgy felvételére jogosult fél, a neki szóló bírósági kiutaló végzést ennek a szakasznak második pontjában körülírt hivatalos eljárás czéljából csak felmutatni tartozik, annak egyidejű bevonása — amennyiben ilyen irányú gyakorlat alkalmaztatott —a jövőben mellőzendő. Netalánt tévedések s visszaélések elkerülése végett azonban elrendelem, hogy a fél által felmutatandó s nála hagyandó végzésre a bírói letét kiszolgáltatásának megtörténte, a szabályszerű adatok feltüntetésével, záradék alakjában, a hivatalos pecsét alkalmazása mellett reá vezettessék.« Rendetlenségek a postán. A közönség köréből az ujabb időben számtalan panasz érkezett, hogy különféle csomagok, szállítólevelek, postautalványok elvesznek a postán, vagy pedig csak nagysokára érkeznek rendeltetési helyekre. A kereskedelmi miniszter most erélyes rendeletet intézett a posta- és távirda igazgatóságokhoz, hogy utasítsák közegeiket, hogy a szállításoknál és kézbesítéseknél nagyobb figyelemmel járjanak el s a legkisebb rendetlenségnél szigorúan büntessék meg őket. Orosz diákzavargások. Pétervárról távirják : A hivatalos lap jelentést közöl az e hó 2- án lefolyt diákzavargásokról; a jelentés a következőket mondja Az egyetemi tanév bezárása után rendezett lakomákon a diákok a rendet megzavarták. Legnagyobb volt a