Nemzet, 1895. augusztus (14. évfolyam, 4645-4675. szám)
1895-08-10 / 4654. szám
járy Géza polgármester, h. dr. Zechmeister János fősző; 7. a formosiba: Vízi Zsigmond közs. biró, h. Zdánszky Ferencz sző; 8. a kovárba: Eördögh Kálmán sző, h. Baross Gábor sző. (Tápió-Szecső) ; 9. a pántliba: Flaskay Károly sző, h. Molnár Pál közs. tanító; 10. a szt.-Lőrincz-kátaiba: Fogler Gyula jző, (Tő- Almás); 11. a nagy kábáiba : Gemperle Károly sző, h. Szárdy István sző; 12. a szt.-márton-kátaiba: Sípos Károly sző, h. Lipták Mihály közs. közgyám; 13. a tápió-bicskeibe: Szilassy József földbirtokos, h. Králik Miklós földbirtokos ; 14. a tápió-ságiba: Koller Lajos jző h. Heim József sző ; 15. a tápio-szecsőibe: Bárady István jző (Kóka) ; 16. a tápio-szt.-mártoniba: Gaál István jző h. Csiry Gyula jző; 17. a tóalmásiba: Bitskey Venczel sző h. Sinka György nyug. gazdatiszt (Szt.-Lőrincz Káta); 18. az abonyiba: Körbé József sző h. Komáromi József közs. biró; 19. a tápio-györgyeibe: Holovitz Márton jző h. Szántó József jző; 20. a tápio-szelibe: Bitskey Illés jző h. Farnek Béla közs. biró; 21. az ujszásziba: Dobos Antal jző h. Kiss Zsigmond sző; 22. a rékusiba: Laczkovics Béla jző h. Csizmadia Mátyás II. jegyző; 23. a tószegibe: Bukovszky Ferencz jző, h. Kenderesi János biró ; 24. a törtelibe: ifj. Aranyi Sándor jző, h. Bódy István közs. pénztáros; 25. a jász-karajenőibe: Föröcsik József jző, h. Rigó Gyula jző; 26. a kocséribe: Majerszky Vilmos jző, h. Lóczy Ferencz biró; 27. a kun-szt.-miklósiba: Papp Lajos sző, h. Haján Zsigmond biró; 28. a szabadszállásiba: Pál István sző, h. Eötvös Sándor sző; 29. a fülöpszállásiba: Galambos Károly sző, h. Péczeli Ferencz közs. tanitó ; 30. az Izsákiba: Agárdy Jenő sző, h. Gyenes Benő sző ; (Páhi); 31. a jászkerekegyházaiba: Kálóczy Ferencz jző, h. Ficzek János biró; 32. az újfaluiba: Egri Ferencz jző (Alpár); 33. az alpáriba: Mihalovics Gyula jző (Újfalu), (Ujfalu); 34. a jászszentlászlóiba Velinszky József jző (Szánk), (Szánk); 35. az ó-kécskeibe Érsek Lajos jző (Uj-Kécske); 36. a szankiba Mihalovics József sző, (Jász Szt.László), Jász Szt.László) ; 37. az új-kécskeibe Antal Balázs jző, h. Hévizy Tamás II. sző; 38. a kiskun majsaiba Ertvel Gyula jző, h. Gyulai János jző; 39. az alsó-puszta-péteribe Bende Antal sző; 40. az albertiibe Szelecsényi Lajos, h. Mericzay Antal sző ; 41. a bényeibe Kövizy István szó, (Gomba); 42. a czegléd-berczelibe Szabó Kálmán sző, h. Bandász János áll. tanító; 43. az ecseribe Igó Elek sző, (Ma gód) ; 44. a gombaiba Eusvey Mihály sző, h. Kovács Zsigmond sző, (Bénye); 45. a gyömrőibe Brandtner Pál jegyző, (Péteri), (Péteri); 46. az irsaiba: Raksányi Kálmán jegyző, h. Heyder Ödön II. jegyző; 47. a Kispestibe: Dorfner Antal sző, h. Gedtay Miksa sző; 48. a maglódiba: Dobozy István sző (Ecser), (Mende); 29. a mendeibe: Lenkey Kázmér sző, h. Juglis Mihály közs. közgyám, (Úri, Maglód); 50. a monoriba: Kovács Gyula jző, h. Lőrincz István sző; 51. a nyáregyházaiba: Moser Róbert sző, (Pilis); 52. a péteribe: Horeczky Gusztáv sző, (Gyömrő), (Gyömrő) ; 53. a pilisibe: Kovács Ferencz sző, h. Kovács Ernő II jző (Nyáregyháza); 54. a tápió-sápiba Eperjessy Lajos sző h. gr. Vasquez Károly postamester (Tápió-Süly); 55. a tápióssülyibe Martiny Károly jegyző (Tápió-Sáp) ; 56. az uhiba Rusvay Gellért jegyző, (Mende); 57. az üllőibe Straub József sző, h. Gyulay Sándor sjző; 58. a vecsésibe Schmidt József sző, h. Dulcz István síző ; 59. a peszér-adacsiba: Jisek Lajos sző (Tatár-Szt.György) (Tatár - Szt. György); 60. a bugyiba: Kun Károly sző (Sáré); 61. az alsódabasiba: Vörösmarty István sző, h. Halász János közs. biró, (Felső- Dabas, Gyón); 62. a felső-dabasiba: Stankovics László sző (Alsó - Dabas); a gyómba: Domán János sző (Alsó - Dabas) ; 64. a kakucsiba : Radimeczky Béla sző (Uj Hartyán) (Uj-Hartyán); 65. a lajos-mizseibe: Piroska Gyula sző, h. Székely Lajos II. jegyző; 66. az alsó-némedibe: Stankovics János jegyző (Ócsa) (Ócsa) ; 67. az ócsai betöltetlen (Alsó - Némedi) (Alsó - Némedi); 68. az Örkényibe Újhelyi Kálmán sző (Puszta- Vacs Puszta-Vacs) ; 69. a sáriba Székely József sző, Székely Mihály nyug. sző (Bugyi); 70. a tatár szt.-györgyibe Lieszkovszky Sándor sző (Peszér- Adais) (Peszér-Adais); 71. az uj-hartyániba Kun Pál sző (Kakucs) (Kakucs) ; 72. a puszta vacsiba Kovács Vilmos jző, (Örkény) (Örkény); 73. a makádiba Pataky Géza sző, (Láre); 74. a reczkeveibe Nagy György István sző, h. Koczka József közs. tanitó ; 75. a láreiba Leszkovics Gyula jző, h. Leszkovits Mihály ny. sző, (Makád) ; 76. a sziget-szt.-mártoniba : Pavlovics Milos sző (Sziget-Csép) (Sziget-Csép); 77. a szigetcsépibe: Venzerlits Ferencz sző (Sziget-Szt.-Márton) (Sziget-Szt.-Márton); 78. a tökölibe: Szodoray Árpád, h. Pásztor Ferencz sjző (Sziget-Szt.-Miklós); 79. a sziget-szt.-miklósi betöltetlen (Tököl); 80. a csepelibe : Szabó János sző, h. Hersán Czézár Adolf áll. tanító; 81. a soroksáriba: Bálla Zádor sző, h. Destek Andor adóügyi sző; 82. a harasztiba: Matos Jenő sző, h. ifj. Kaszap Kálmán sjző; 83. a taksonyiba: Kaszap Kálmán sző, h. Valics Alajos síző; 84. az áporkaiba: Kovács Sándor jző, (Kis-Kun-Laczháza) ; 85. a peregibe : Géher Gyula jző, (Kis-Kun-Laczháza) ; 86. a kis-kunlacz házaiba: ifj. Galambos Antal sző, h. Bükk Károly adóügyi sző, (Áporka, Pereg); 87. a pilis-szántóiba: Stipanits Antal sző (Pilis-Szt-László) (Pilis Szent László); 88. a vörösváriba Eckhardt Géza jző, h. Iflinger Mátyás sző; 89. a békásmegyeribe: Küzdő Gyula jző, h. Nagy Ottó körorvos; 90. a borosjenőibe: Novarra József sző (Üröm) (Üröm); 91. a budakalásziba: Scholtz Ferenc sző (Üröm); 92. a csobánkaiba: Vikár János jző, h. Csorba Károly sző (Pomáz); 93. a dunabogdányiba: Kormos Ödön sző (Visegrád) (Visegrád); 94. a hidegkútiba: Csuhák József sző, h. Olegnik Antal áll. tanító; 95. a kis-orosziiba: Győrffy Isván jegyző (Tótfalu) (Tótfalu) ; 96. a nagy-kovácsiiba : Kollarik Gyula sző, h. Takáts Kálmán urad. intéző (Solymár); 97. a pilis -csabaiba: Beck Fülöp sző, h. Szigethy János urad. főerdész; 98. a pilis-szt.-lászlóiba: Martiny János sző (Pilis-Szántó) (Pilis- Szántó); 99. a pócsmegyeribe: Dumtsa Gyula sző, h. Ritek Albin urad. főerdász (Sziget-Monostor); 100. a pomáziba: Martiny Dezső jző (Csobánka); 101. a solymáriba: Straub Béla jző (Nagy-Kovácsi); 102. a sziget-monostoriba: Radics János jző (Pócs-Megyer); 103. a tótfalusiba: Nyáry József jző (Kis-Oroszi) (K is O roszi) ; 104. az ürömibe: Stuhlreiter Antal jző (Boros Jenő, Buda-Kalász) (Boros- Jenő); 105. a visegrádiba : Metzker Károly sző (Duna- Bogdány) (Duna-Bogdány) ; 106. a budafokiba: Frank György sző (Nagy-Tétény) ; 107. a biaiba : Lehverky Lajos sző (Torbágy) (Torbágy); 108. a budakeszibe: Rajz Flóris sző (Budaörs); 109. a budaörsibe: Beke József jző, h. Szabadházy Antal ny. sző (Budakesz); 110. a jenőibe: Math Ferencz jző (Páty) (Páty); 111. a pátyiba: Kis Bertalan jző (Jenő) (Jenő) ; 112. a perbáliba Lenkay Gyula jző (Tinnye) Tinnye); 113. a nagy-tétényibe Rácz Károly jző, h. Ebelsényi Sándor közs. tanitó (Nagy Bálint, Budafok); 114. a tinnyei betöltetlen (Perbál) (Perbál); 115. a torbágyiba Jülek Henrik sző (Bia) (Bia); 116. a töki betöltetlen (Zsámbék) (Zsámbék); 117. a török-bálintiba: Gyurinka Sándor sző (Nagy-Tétény) ; 118. a zsámbékiba: Nyirák Gyula sző (Tök) (Tök) (119. az apostagiba Jantsits Endre jző, h. Kőry Antal jző, (Dunaegyháza) (Dunavecse) ; 120. a dömsödibe : Király Andor jző, (Társ); 131. a dunaegyházaiba: Raksányi Miló h. jző, (Apostag); 122. a kis-hartai: Galfe Elek jző, h. Salamon Károly jző; 123. az ordasiba: Kovács János jző (Duna-Pataj) ; 124. a duna-patajiba : Lesták Ödön jző, h. Saáry József jző, (Ordas); 125. a Soltiba: Ujváry Sándor jegyző h. Galambos Adolf jző; 126. a szalk-szt.-mártoniba: Marjai József jző h. Varga József jző; 127. a tassiba: Baky Bencze jző h. Kardos József jző, (Dömsöd); 128. a dunavecseibe : Vágh László sző, (Apostag); 129. a kalocsaiba: Dr. Brandtner György sző h. Cseresnyés József sző és Szekend Gyula alsző; 130. a foktőibe: Mészöly Kálmán sző (Úszód), (Úszód) ; 131. az uszódiba Nyáry Péter sző (Foktő) (Foktő) 132. a bátyaiba Gyurtsek Gábor sző, h. ifj. Gyurisok Gábor sjző (Miske); 133. a bogyiszlóiba Bacsay János jző (Fajsz); 134. a dusnokiba Patatich Pál sző, h. Grácser Imre II. sző; 145. a fajsziba Tessényi József sző, h. Hegedűs Antal sjző (Bogyiszló) 136. a géderlakiba Rónay Béla sző, h. Rajkát László sző (Szent Benedek); 137. a miskeibe Raics I Sándor sző (Bátya); 138. a szentbenedeki betöltetlen (Géder lak); 139. az akasztyiba Horváth János jző, h. Horváth István sző; 140. a Csanádiba ifj. I Nyáry Péter sző, h. Decsi Gyula jző; 141. a csáki vár töltésibe: Gallina Frigyes sző, h. Valter Lőrinczsjző; 142. a hajósiba: Eckhardt Kajetán jző, h. Eckhardt István sző; 143. a keczelibe: Szentkereszthy Árpád sző, h. Sárkány Sámuel sző ; a kiskörösibe: Revaló Pál sző, h. Szalay Imre sző; 145. a nádudvariba: Sárfy Gyula sző, h. Kurczsiák Károly sjző; 146. a sükösdibe: Tecsányi Gyula sző, h. Gajdai Kornél sjző; a szent-istvániba : Bittermann Károly sző, h. B. Hajagos Károly sjző; 148. a szeremleibe: Nyáry Béla sző, h. Dömötör László síző; 149. a tázláriba: Eötvös József helyettes sző (Vadkert) ; 150. a vadkertibe: Burgetti Ferencz sző, h. Szalay Károly sző (Tázlár); 151. a pálitiba Csaba József sző (Izsák); 152. a püspök-hatvaniba: Királymezey Henrik sző (Ácsa) (Ácsa); 153. az acsaiba: Micsánay Ferencz sző (Püspök-Hatvan) Püspök, Hatvan); 154. a váczhartyániba: Rózsay János jző, h. Slacsányi János körsző (Szód, Szilágy, Veresegyház, Mácsa); 155. a dunakeszibe: Kovács Antal sző, (Fóth); 156. a tóthiba: Tóth Kázmér jegyző, h. dr. Udvarhelyi Károly körorvos (Dunakesz); 157. a veresegyháziba: Ráday János jegyző, (Váczhartyán); 138. a mácsaiba: Tahy József sző, (Váczhartyán); 159. a rákos-palotaiba: Medveczky György sző h. Veszelovszky Béla sző; 160. a szővibe : Snapp Larg rácz hart-Véns ; 161. az újpestibe: Tanos Pál bíró, h. Zsoldos János n. u. sző, Ráday Antal sző h.; 161. a szilágyiba: Bisgár János sző, (Váczhartyán) ; 163. az aszódiba: Martonosi Ferencz sző h. Micsinay Hugó sjző, (Bagi, Domony, Iklad); 164. a bagiba: Hanisch György sző, (Aszód); 165. a boldogiba: Zachár Kálmán sző, (Túra); 166. a czinkotaiba: Huszka Gyula sző h. Kováts Károly sjző, (Rákos-Keresztur); 167. a rákoscsabaiba : Szabó Pál jegyző, (Péczel) ; 168. a csömöribe Bitskey Gyula jző, h. Waganer Károly áll. tanitó (Mogyoród); 189. a dányiba Soltész Lajos jző (Zsámbok), (Zsámbok); 170. a domonyiba Konyári Pál jző (Aszód); 171. a gödöllőibe Szondy Lajos jző, h. Jankó Béla jző; 172. a hévízibe Ubrankovits Dániel sző, h. Szalay László jző; 173. a héviz-györkibe Fridrich Béla jző, h. Derekas Gábor sző; 174. az ikladiba Székely Miklós jegyző (Aszód); 175. az isaszegibe Paulovics Sándor jző, h. Gebora János jző; 176. a kartaliba Keményfi Gyula jző (Verseg) (V e r s e g) ; 177. a kerepesibe Turányi István sző(Csik-Tarcsa) (Csik-Tarcsa) ; 178. a rákoskeresztúriba: Szegedi Albert sző (Czinkota); 179. a mogyoródiba: Dibusz Antal sző (Csömör); 180. a péczelibe : Jamriska Lajos sző, h. dr. Bendel József körorvos (Rákos Csaba); 181. a szadaiba: Szlabey József sző, h. Gaál János áll. tanitó; 182. a vácz-szt.-lászlóiba: Keppner János jző, h. Nedelka András közs. tanitó (Valkó) ; 183. a csiktarcsaiba: Mayer Lajos jző (Kerepes) (Kerepes); 184. a túráiba: Pászkay István jző, h. Kiss Ferencz sző (Boldog); 185. a valkóiba: Bicskey Sándor sző (Vácz- Szent-László) ; 186. a vérségibe: Acsay Vilmos sző (Kartal) (Kartal); 187. a zsámbokiba: Polner Sándor sző (Dány) (Dány). — Hát nem te vagy az édes anyjuk ezeknek a lánykáknak? — kérdé. — Nem, csak a nevelő anyjuk. — Hát aztán kiéi? — Már vagy hat éve, hogy árvák. Szüleik korán elhaltak; az apjuk kedden, az anyjuk csütörtökön. Én és az uram akkor még csak úgy parasztosan éltünk. Szomszédok voltunk, közös volt az udvara a két háznak. Ezeknek a gyermekeknek az apja egészen egyedül volt, a feleségén kívül senkije. Az erdőn dolgozott. Egyszer egy fa ledőlt és agyonütötte. Pár napra rá az asszony ikreket szült. Szegény és elhagyott volt, senki sem volt mellette, amikor a gyerekeket szülte. Másnap halott volt. Hogy mikor halt meg, senki sem tudta, mert senki sem állt az ágya mellett. úgy találtam már hidegen, ráborulva ennek a lánynak a lábára. Azért sántít. A gyerekeknek nem volt senkije Mi történjék velük? A szomszédoknak mindegyiknek, egy csomó gyereke, csak magamnak volt egy. Épen nyolchetes volt. Magamhoz vettem az árvákat. Előbb is az ép kislánynak adtam tejemből, mert azt hittem, hogy szánta úgy sem él sokáig. De sírt és én megsajnáltam a kis, angyalt. Mért szenvedjen szegényke ártatlanul? És megszoptattam őt is, így neveltem a magam gyerekét és az árvákat. Akkor még fiatal asszony voltam, erős, egészséges és bőségesen volt fejem is. Ha az egyik jóllakott megszoptattam a másikat, így segített meg az isten, hogy fölnevelhettem őket. A fiam mikor két éves lett, meghalt és az isten nem adott több gyereket. Aztán jól ment a sorunk és gazdagok lettünk. Mert az uram molnár és gazdag kereskedőnek szállítja a lisztet. Jól keres és gondtalanul élünk. Igazi áldás ez a két gyerek a háznál nélkülök olyan üres lenne a lakásunk, mert én is, az uram is, nagyon szeretjük őket. Aztán a világon kivülök senkin nincsen. Az asszony szivére szorította a sánta kis leányt és letörölte a könyeit. Matriona nagyott sóhajtott. — Mégis csak igaz az a mondás, hogy apa és anya nélkül el lehet az ember, de isten segítsége nélkül nem!s. Amint az asszony a gyerekekkel távozott, Mihály fölkelt, félretette munkáját, levetette kötényét, meghajtotta magát a varga és felesége előtt e szavakkal: — Isten megbocsátott nekem; bocsássatok meg ti is, ha valamit vétettem nektek. Simon és Matriona úgy látták, mintha Mihály fejét glória övezné. — Dicsfény övez, igen, mert szent voltam és isten megbocsátotta a bűnömet. Háromszor láttatok mosolyogni, mert istenitek három szavát kelle megkutította ,barnát egyiket akkor hallottam, amikor a feleséged megszánt és megkínált vacsorával. Akkor mosolyogtam. A másik szó attól a gazdag úrtól jött, aki azokat a csizmákat akarta csináltatni. És én másodszor mosolyogtam. Most meg, hogy ezeket a lánykákat láttam, megnyilatkozott a harmadik szó és én harmadszor mosolyogtam. — Mondd meg nekünk is Mihály, mért büntetett meg téged az isten és mik azok a szavak, hogy mi is megtanulhassuk. — Az isten megbüntetett engem, mert nem követtem parancsát. Isten egyszer leküldött a földre, egy asszony lelkéért. Lejöttem és láttam egy beteg asszonyt. Éppen ikreket szült, két lánykát. A gyermekek szopni szerettek volna, de az asszonynak nem volt ereje, hogy oda emelje őket a melléhez. Az asszony észrevett és sírva szólt: »Istennek angyala, csak tegnap temették el az uramat, akit egy fa leütött az erdőn; nincsen anyám, sem testvérem, sem rokonom, engedd, hogy felneveljem kis árváimat, engedd, hogy szülők nélkül is boldoguljanak az életben.« Meghallgattam a kérését, az egyik gyermeket karjaiba fektettem, a másikat odaadtam, hogy szoptassa. Aztán istenhez repültem vissza és megmondtam, mert nem hozhattam el a gyermekágyas aszszony lelkét. De az Úr így szólt: »Menj, hozd el az asszony lelkét és három szavat fogsz megtanulni. Meg fogod tudni azokból, mi van az emberben, mi nincs megadva neki és miből él. És ha ezt a három szavat meghallottad, újra visszatérhetsz hozzám.« Lerepültem újra a földre és elvettem az asszony lelkét. A gyerekek szájából kicsúszott a csecs és az asszony élettelenül borult gyermekeire, megnyomván egyiknek a lábát. Elhagytam a falut és el akartam vinni a lelket az istennek. Ekkor elkapott egy szélroham, szárnyaim letörtek, a lélek fölszállt istenhez és én a földre hulltam egy út szélére. Csak most kezdtek eszmélni a vargáék, kit szedtek föl az út széléről, kit ruháztak föl és hogy ki az, a ki velük élt. Sírtak örömükben és félelmükben, de az angyal folytatta: — így maradtam egészen egyedül és meztelenül az isten szabad ege alatt. Nem ismertem ádáz ember szükségleteit. Nem tudtam mi az éhség is a hideg, de akkor emberré lettem. Éheztem és fáztam, de nem tudtam mitévő legyek. Egyszerre láttam egy embert jönni az utón. Egy pár csizmát vitt és magában mormogott valamit. Most először láttam emberi arczát, hogy magam és emberré lettem és megijedtem, amint ránéztem, az ember észrevett és az arcza elborult. Még félelmesebb lett és ott hagyott. Már elvesztettem minden reményemet, amikor újra visszajött. Amint megnéztem, alig ismertem rá. A f, imént még mintha élet sem lett volna benne, de most láttam, hogy ’ „az úr megszállta lelkét és a jóság kiült arczára is. Fölkeltett, felöltöztetett és haza vezetett magához. Otthon elénk jött a felesége és szitkokkal fogadott bennünket. Az asszony még félelmesebb volt, mint az ember. A halál beszélt a szájából és alig tudtam lélekzeni a halotti szagtól, mely belőle áradt. Ki akart kergetni a hideg éjszakába és én tudtam, hogy ha ezt megteszi, meghal azonnal. Ekkor az ura istenre emlékeztette és akkor mindjárt megszelídült. Amint megkínált a vacsorával, láttam, hogy a halál kifejezése elhagyta vonásait. Vidám lett és láttam, hogy lelkét megszállta az Úr szelleme. Eszembe jutottak a szavak. És meg fogod tudni, mi lakik az emberben. És láttam, hogy az emberben szeretet lakozik. Örültem, hogy az Isten megengedte hallhatnom az első föltételt, amely hozzá közelebb visz és szívből mosolyogtam. De sokat nem tudtam megérteni. Nem tudtam, mi nem adatott meg az embernek és hogy miből él. — így maradtam nálatok és elmúlt egy év és jött a gazdag, megrendelte a csizmákat, melyek egy egész évig tartsanak anélkül, hogy elszakadnának vagy csak el is ferdülnének. Ránéztem és láttam, hogy mögötte áll a halál angyala. Kívülem senki se láttáján azonban megismertem és tudtam, hogy a gazdag nem él már sokáig, hogy mielőtt leszáll az est, meg fog halni. És eszembe jutottak újra a szavak: »Meg fogod tudni, mi nincs megadva az embernek.« Már azt tudtam, mi lakozik az emberben, most megtudtam, mi nincs megadva neki és másodszor mosolyogtam, mert örültem, hogy láthatok egy magamfajta szellemet és hogy isten büntetése végére jár. Mégis hátra volt még az utolsó: nem tudtam, miből élnek az emberek. És vártam, hogy az isten megmutatja nékem ezt is. A hatodik évben jött az asszony az ikrekkel. Megismertem mindjárt a lánykákat és megtudtam azt, is, mint maradtak életben. Egy idegen asszony szoptatta és nevelte fel őket. És amint az asszony sírt örömében, hogy ily szépen fölnevelhette őket, megláttam az istent és megtudtam, miből élnek az emberek. Az isten megbocsátotta és megengedte, hogy megérjem az utolsó föltételt is és harmadszor mosolyogtam. Az angyal levetette ruháját és ott ragyogott mennyei fényben. Hangosabban beszélt és minden szava mintha az istentől jönne. »És láttam, hogy az ember nem magáért él és ami élteti az a szeretet.« Az angyal dicsénekbe kezdett és a szobácska megremegett hangjától. A tető megnyílt és hosszú lángoszlop látszott az égtől le a földig. Simon és övéi leborultak az Úr előtt. Az angyal alakja mind messzebb és messzebb látszott, végre eltűnt. Amint Simon magához tért, övéivel egyedül volt a kunyhóban. Ázsia és Európa, Budapest, aug. 9. (ul) Ázsia erősen foglalkoztatja Európát; nem hiában ringatták ott kultúránk bölcsőjét, az összeköttetés meg nem szűnik a két világrész között, sőt mindegyre sűrűbb lesz, s remélhetőleg busásan meg fogja hálálni Európa Ázsiának mindazt, amit történelmére nézve idősebb szomszédjának köszönhet. Érdeklődésünk, sőt ennél több, tényleges közreműködésünk az örmények sorsának megjavítása iránt, egymagában véve csattanós bizonyítéka Európa jóakaratának és készségének, „ hogy kulturális szolgálatokat tegyen Ázsiában. Már a berlini szerződés gondjába vette az örményeket s reformokat helyezett kilátásba részükre; később Angolország a ciprusi szerződésben külön kötelezettséget vállalt többi között arra, hogy gondoskodik ezeknek a reformoknak a végrehajtásáról. A reformok ennek ellenére mind e mai napig papiroson maradtak. Tavaly a szaszszuni borzalmak vonták újból az ún. Örményországra Európa figyelmét. Az őszszel nemzetközi vizsgálóbizottság ment a helyszínére, a tényállás pontos kiderítése végett, s még vissza sem tért Kis-Ázsiából. Angolország időközben elvesztette türelmét, s Franciaországgal és Oroszországgal szövetkezve, meglehetősen otromba módon kezdte szorítani Törökországot a reformakció megkezdésére; nagyon valószínűleg a kellemetlen belpolitikai helyzet bírta Rosebery lordot a túlságosan erélyes külpolitikai föllépésre, hanem azért bizonyos, hogy most már utódja, Salisbury lord sem fogja abbahagyni az örmény reformok sürgetését. A hawardeni aggastyán is megszólalt az örmények érdekében, s még mindig ha-1-1 girbálásával fakadt ki az armenian atrocities miatt, szuuseg doimoni erőszak alkalmazását követelvén. Semmi valószínűség nincs ugyan arra, hogy Angolország az örmény kérdés miatt háborúba keveredjék Törökországgal, hanem azért föltehető, hogy a porta utóvégre is kénytelen lesz rálépni a reformok útjára, amelyet eddig olyan aggodalmasan kerülgetett. Európa érdeklődése az örmények sorsa iránt tehát kétségtelen, és annyira kétségtelen azonban, hogy az európai örmény bizottság túlzásai, bolond koholmányai, és erőltetett hangulatcsinálása ennek az érdeklődésnek egyedül a csökkentésére alkalmasak. Napról-napra alaposabbnak látszik a gyanú, hogy az örmény bizottság a szaszszuni borzalmakról terjesztett rémhíreivel is visszaélt a közvélemény jóhiszeműségével, hanem az, amit egy londoni távirati ügynökség révén legújabban becsempészett az európai lapokba, botrányosan túlhaladja a megengedhetőség legtágabb mértékét. Várjon a londoni örmény bizottság bármelyik művelt tagja pillanatig is gondolhatott-e arra, hogy egyetlen komoly politikus elhiszi, hogy a Salisbury-kormány ráoktrojálni akarja Törökországra az örmény autonómiát, az európai hatalmak által delegálandó örmény alkirálylyal egyetemben? Hiszen egészen világos, hogy a szultán, bármennyire ismeri Törökország gyöngeségét, a végső erőfeszítéssel küzdene felségjogainak ilyen szétrombolása ellen. Az az állítás pedig, hogy Kállay Béni volna a kiszemelt örmény alkirály, foglalhat magában elismerést a magyar államférfiú fényes sikerű működése iránt az okkupáti tartományokban, hanem semmivel több alappal nem bírhat, mint ennek az örmény hírgyártmánynak a többi része, mert sem az osztrák-magyar monarkia nem nélkülözheti Kállayt jelenlegi állásán, sem ő nem hajlandó Örményországgal fölcserélni jelenlegi működési körét. Amikor pedig Európa ilyen élénken foglalkozik az ázsiai ügyekkel, Ázsia borzalmas vérengzéssel fizeti vissza jóindulatú fáradozásainkat. A kínai keresztényüldözés a legmélyebb fölháborodást kelti az egész művelt világon. A Kanton vidékén angol alattvalókon, férfiakon és nőkön egyaránt, elkövetett vérfagyasztó kegyetlenség újólag napirendre hozza annak a szükségességét, ami a japán-kínai háború idején gyakran képezte megvitatás tárgyát, hogy t. i. az európai hatalmaknak egyetértőleg és közösen kell védelmezniük Kelet-Ázsiában az eurrópai érdekeket. Az idegen gyűlölete Kínában időről-időre elemi erővel tör ki. Angolország bizonyosan példásan meg fogja torolni a fucsani vérengzést, hanem ezzel az európaiak és a kelet-ázsiaiak közötti viszony nagyfontosságú kérdése távolról sem nyer megoldást. Az európai hatalmaknak összeszetartó és kitartó munkálkodása szükséges ahhoz, hogy a messze Keleten a helyzet megjavuljon, s a körülmények alkalmatossá váljanak arra, hogy az idegen ott biztonságban működhessék akár anyagi, akár kulturális czélok elérésén. Ilyen helyzet megteremtésével Európa épen úgy elő fogja mozdítani Ázsia javát, akár az örmény reformok kierőszakolásával. TAVIRA 101. Koburgi vendégek. Koburg, aug. 8 A herczegi családon kívül Reinhartsbrunn kastélyban jelen vannak: Fülöp szász-koburgi herczeg, Lipót szász-koburgi herczeg, a román trónörökösné, VIII. Reuss herczeg és herczegné és Stolburg-Wanisgoroda Ottó herczeg, Szerbia felszabadítója. Belgrád, aug. 9. A Máté Novine újabb heves Cikket közöl az orosz imádók ellen, akik azt állítják, hogy Szerbiát az oroszok szabadították fel a török uralom alól ; arra emlékeztet, hogy az 1876 iki háború idején Oroszországból összevissza legfeljebb 3000 önkéntes érkezett Szerbiába, de a 150,000 főnyi szerb hadseregben egyszerre soha sem szolgált több, mint 4 500 önkéntes és ezek is igen kevés kivétellel nagyon silány minőségűek. Maga Csernajeff, ki kissé hóbortos volt, nem volt az orosz kormány küldötte és mikor rábízták a szerb sereg fővezényletét, a legfontosabb állásokat egy egyszerű újságíróra (Komarov) és egy kalandorra bizta. A czikk azzal végzi, hogy Szerbia igen keveset köszönhet Oroszországnak és hogy ez volt Obrenovics Milos nézete is. (M. É.) Röpirat a szerb dynasztia ellen. Belgrád, aug. 9. (Eredeti távirat.) AN. Fr. Pr. jelentése: Az a dynasztia-ellenes manőver, melyet »A szerb nép és az Obrenovics-dynasztia« czimű titokban terjesztett röpirattal űznek, roppant föltűnést kelt. Bár a füzeten az áll, hogy Belgrádban nyomták, konstatálták, hogy külföldről, valószínűleg Montenegróból csempészték be. A röpirat számos példánya a rendőrség kezei közé került. Kisebb csomagokba göngyölítve oly túlzó radikálisokhoz küldték, kik úgy ismeretesek, mint a montenegrói fejedelem hívei. A czimzettek legtöbbje elég óvatos volt a röpiratot nyomban átszolgáltatni a rendőrségnek. Orosz hang Bulgáriáról. Pétervár, aug. 9. Az orosz távirati ügynökség jelenti: »Hiteles értesülések szerint a külföldi T^r SPa zb^'kommun.áS0«. OXPgW 0 Ef/Á£ih illetőleg« A bécsi K. K. Telegrafen-Correspondem Bueau, amelytől ezt a hírt kaptuk, a következő megjegyzést teszi: »Tekintettel a fenti hirre a K. K. Telegrafen Correspondem-Bureau szükségesnek tartja, hogy a tényállást a következőkben ismertesse: Augusztus 1-én Oroszországnak a bolgárügyekben való állásfoglalásáról szóló hírt az iroda a következő megjegyzéssel kapta a berlini Wolffféle távirati ügynökségtől, mely már évek óta közli az Oroszországból érkező híreket a K. K. Telegr. Corresp.-Bureau-val: »Legkitűnőbb forrásból«. A jelentés további szövegében a következő is foglaltatik: A külügyi hivataltól szerzett informácziók alapján, azon helyzetben vagyunk, hogy kijelenthetjük« stb. Ily körülmények közt a K. K. Telegr. Corresp. Bureau-nak annál kevésbbé volt oka, hogy e hír authentikus jellegében kételkedjék, minthogy annak tartalma megfelelt a császári orosz kormány intenczióiról eddig megjelent közleményeknek és nem volt ok annak feltevésére, hogy Oroszország ezen magatartásában változás állott be. Annál is inkább, minthogy néhány nappal ezelőtt a párisi Nord-ban szintén jelent meg egy közlemény, mely hasonló következtetésekkel végződik. Berlin, aug. 9. (Eredeti távirat.) A N. Fr. Pr. jelentése: Arra az orosz nyilatkozatra, hogy a külföldi sajtóban semminemű orosz kommüniké nem jelent meg a bolgár ügyekről, a Nordd. Alig. Ztg. a következőket jegyzi meg: »Kommüniké alatt technikailag oly hírlapi nyilatkozatot értünk, amely hivatalos körökből ered, vagy hivatalos jelleggel bír. De mivel százféle félhivatalos közlemény, ezélzás stb. lehetséges, az orosz lapok bizonygatása nem zárja azt ki, hogy a megjelent közlemény nem a hivatalos körök nézetét tükrözi vissza. Maczedóniai mozgalmak. Szófia, aug. 9. A forradalmi mozgalom Maczedónia határkerületeiben teljesen megszűnt. Sarasov hadnagy az utolsó azok közt a bolgár tartalékos tisztek közül, kik Maczedóniába mentek, körülbelül 30 kísérővel a rilói zárdába menekülhetett, ahol úgy ő, mint kísérői letették a fegyvereiket, Sarasovot és társait az ország belsejébe szállították. Egy körülbelül 60 emberből álló csapat, melyet a küstendili helyőrség két zászlóalja vett űzőbe, a határ felé menekült és sikerült is neki azt átlépni. De egy kilométernyire a határtól török csapatok visszanyomták a menekülőket, a bolgár csapatok pedig lefegyverezték őket. A dubnitzai prefektus jelenti, hogy két nap előtt egy 60 emberből álló bandára bukkantak, mely Athanson Iván vajda vezetése alatt a határ felé nyomult. A dubnitzai helyőrség azonnal űzőbe vette a csapatot. Az örmény kérdés. Bécs, aug. 9. (Eredeti távirat.) A N. Fr. Presse jelentése: Kállay Béni közös pénzügyminisztert a napokban meglátogatta a Londonban megjelenő Armeny szerkesztője, Mirasz Cserar tanára kijelentette előtte, hogy az örmény bizottság Kállayt tartja legalkalmasabbnak az alkirályi hatalommal felruházott európai biztos állására, kinek feladata lenne Örményországot kormányozni. Magától értetődik, hogy Kállay köszönettel utasította vissza a neki szánt alkirályságot s komoly fejtegetésbe nem bocsátkozott a dolog fölött. Cserar azonban megmaradt a mellett, hogy Kállay, ki Boszniát oly kitűnő államférfim ügyességgel kormányozza, egyedül képzelhető jelöltje marad az örményeknek. Közgazdasági táviratok, Páris, aug. 9. A Crédit Lyonnais és a Hosker czég a szerb pénzügyminiszterhez újabb levelet intéztek, melyben újból tiltakoztak a szerb államadósságok konverziójáról szóló törvény ellen és azt állítják, hogy ez a törvény ellentétben van az 1890-ki 5°/0-os kölcsön kibocsátásakor elvállalt kötelezettségekkel. (M. É.) Nyíregyháza, aug. 9. A földmivelésügyi miniszter Szabolcsvármegye területére a sertészvész miatt elrendelt zárt feloldotta. Az elhalasztott sertésvásárok holnap újból megkezdődnek.