Nemzeti Közoktatás, 1935-1936 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1936-04-01 / 8. szám

VI. ÉVFOLYAM 8. SZÁM íjj Halétel Az 1936 ÁPRILIS Hó 1 «...- i i ■ [UNK] mm —tttt-A BUDAPESTI TANÍTÓTESTÜLET ÉS A MAGYAR TANÍTÓK OTTHONA HIVATALOS TÁRSADALMI ÉS TANÜGYI LAPJA MEGJELENIK HAVONKINT JÚLIUS ÉS AUGUSZTUS KIVÉTELÉVEL ELŐFIZETÉSI ÁRA egész évre.. 6 P Tagoknak .. 2 P FŐSZERKESZTŐ; ÖLVECZKY PÁL SZERKESZTŐSÉG: I., Németvölgyi­ út 46. Telefon : 55-6­ 70 KIADÓHIVATAL: V., Honvéd­ utca 10. sz. Tel.: 12-7-47 Miért nem alakulhat ki egységes tanítói szellem? Írta: Ölvecszky Pál Sokat gondolkoztam azon, miért nem tudott ki­alakulni a magyar tanítóság lelkében az egységes és szükséges közszellem. Tanítói közéleti működé­sem tapasztalatai alapján az eredménytelenséget több tényező közrehatásának tulajdonítom. Az a meggyőződésem, hogy a tanítói közszel­lem kiépítése, megteremtése szinte nemzeti érdek. A tanítóság társadalmi életre való nevelése a taní­tóság ilyen irányú lelkisége alapján az egész nem­zet társadalmi nevelését szolgálja. Ki meri két­ségbe vonni, hogy e tekintetben a mi társadalmi éle­tünkben nincs már tennivaló. Nagy közoktatási miniszterünk, báró Eötvös Jó­zsef, vette észre először a tanítói közélet megszer­vezésének szükségességét. Megalakíttatta a várme­gyei tanítóegyesületeket. Gondoskodott működésük anyagi lehetőségéről. Ezek alapján képzelte az egy­séges tanítói közszellem kialakítását. Sajnos, ezen első intézkedés óta e téren semmi hivatalos lépés nem történt. A tanítóság saját erejéből igyekezett kiépíteni a tanítói egyesületi életet. A legutóbbi időig azonban megakasztotta ezt a népiskolai okta­tás sokfélesége. A magyar tanítóság iskolafenntartó hatóságok szerint százféle kép volt és van szét­tagolva. Tömérdek akadálya volt és van az egyöntetű egyesületi életnek. Újabban az Egyete­mes Tanítószövetség vezetősége nagy eréllyel látott hozzá a tanítóság egyesületi megszervezéséhez. Nem­csak az egyesületi életet igyekezett kiépíteni, hanem a tanítóság nemzetnevelő és kulturális feladatainak megoldására is érdekes és értékes programot dolgo­zott ki. A tanítói közvélemény és közhangulat, a nehéz idők dacára, nagy lendülettel fogott a kitű­zött célok megoldásához. A tanítóság részéről tehát megtörtént minden az egészséges tanítói közszel­lem megvalósításáért. Azonban —­ ahogy jeleztem — a tanítói egye­sületi élet kifejlődését sok körülmény gátolta. A tanítói közélet vezetői igen sokszor tapasztalták, hogy munkásságukat az illetékes tényezők megfe­lelő módon nem támogatták. A tanítói közéletben kitermelt, nemzetnevelő, módszeres kérdések, mégha jók és kifogástalanok voltak is, nem találtak érté­kelésre. A tanítói közületeknek a legritkább esetben volt módjuk elgondolásukat, véleményüket érvé­nyesíteni az iskolák módszeres munkája irányítása tekintetében. Az egyesületek és azok vezetői nem kapták meg azt a hatósági elismerést, méltánylást, ami az egyesületi élet egészséges fejlődését támo­gatta volna. Ennek volt következménye, hogy a tanítóegyesületek inkább csak a kari kérdésekkel foglalkoztak, mert látták, hogy az iskola benső éle­tére vonatkozó javaslataik a legritkább esetben ta­láltak meghallgatást. Ilyen körülmények között a tanítói egyesületi élet vezetői két malomkő között őrlődnek. Egyrészt érzik a tanítói közszellem, az egyesületi élet fontos­ságának, fejlesztésének szükségességét, másrészt kell küzdeniük a tanítói lelkek elkedvetlenedésével, ami viszont megérthető az eredménytelen működés következtében. Példákkal szolgálok. Most jelent meg a lapok­ban a Közoktatásügyi Tanács tagjainak névsora. A magyar népoktatás művelői közül csak három nevet olvastam közöttük. A tizennyolcezer magyar taní­tónak három tagja találtatott érdemesnek e meg­tiszteltetésre. De különösen az lepett meg, hogy egyetlen országos jellegű tanítói közület vezetője sincs a kinevezettek között. Ebből csak két következtetés lehetséges. Vagy rosszul választotta meg a tanítói közvélemény veze­tőit, vagy a közoktatási kormányzat nem helyez

Next