Nemzeti Közoktatás, 1935-1936 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1936-03-01 / 7. szám

96 NEMZETI KÖZOKTATÁS Bierbauer Virgil, dr. Cholnoky Béla, vitéz Faaknóy József, dr. Gebhardt An­tal, Geleta, József, dr. Hankó Béla, Kessler Hubert, dr. Okolicsányi-Kuthy Dez­ső, dr. Pongrácz Sándor, Vadász Elemér s mások: a tudományoknak és az írásművés­zetnek egyaránt hivatott munkásai. Zenés játékgyüjtemény. Kétségbevon­hatatlan, hogy a háború utáni évek testnevelésének erőteljes munkája már­is messzemenően nagy haladást jelent napjainkban. Bizonyos, hogy a test­nevelés fegyelmező erejének az ügyes­ség és éberség fejlesztésében is nagy értéke van. A testnevelés rendszeres óratervei és a beillesztett játékok foko­zatosan egymáshoz kapcsolódtak s ez­által az összhangzatos munkát biztosí­tották. Szinte nélkülözhetetlen ez össz­hangzatos munkában Író Lajosné és Rosta Irén testnevelési tanárok játék­­gyűjteménye, melynek bővített kiadása 65 játékot tartalmaz 7 könnyű modor­ban megzenésített dalocskával. A ki­tűnő összeállításban megjelent köny­vecske világos, könnyen érthető ma­gyarázataival jó szolgálatot tesz taní­tónak, apródvezetőnek s leventeoktató­nak. Szerzőknek csak egy a kívánságuk: segíteni a kortársaknak, hogy testneve­lési munkájukat minél inkább meg­könnyítsék. A könyv ára: 1.20 P. Meg­rendelhető: Rosta Irén testn. tanárnál, II. ker., Ervin­ utca 3. A természettudományi nagy felfede­zések, a műszaki tudományok óriási sikerei nagy népszerűséget szereztek ezeknek a tudományoknak és az iskola is egyre nagyobb gondot fordít a taní­tásukra. Nyilvánvaló, hogy a természet­ta­ni ismereteknek is messzemenő gya­korlati jelentőségük van. Ez vezette Móra József igazgatót és Kaposi Ká­roly áll. gyak. isk. tanítót munkájuk közreadásában, kik pompás gyakorlati érzékkel igyekezték szolgálni a termé­szettan tanításának helyes módszerét. A gyermek rajzolási, kifejező és alakító képességét állították a természettan tanításának tengelyébe, mint biztos esz­közöket a megfigyelésre, megértésre, a formális képzet és fogalom gyűjtésére. Most megjelent könyvükben 50 tanítási vázlatot adnak magyarázó rajzokban. Könyvük teljes és kidolgozott minta­tanítást is ad, de valamennyi az, gon­dosan, egyszerű vonalakkal összeállított rajzaikkal s rövid, áttekintő és világos magyarázataikkal. A vaskos könyv ára: 4.— P. Kapható a szerzőnél: Móra Jó­zsef igazgatónál. II. ker., Margit-körúti elemi iskola. A könyvet kortársaink szíves figyelmébe ajánljuk. Pallas irodalmi és nyomdai r.-t., Budapest, V., Honvéd­ u. 10. — (Felelős: Győry Aladár igazgató.) 1936 március hó. Jtoí-intrai tottista Ker0á­l-Kerti Sái­ion: -S­zent Pé­ter­ utcájánál lévő hatalmas kertben, a ferenci barátok klastro­­mához tartozó kis filagóriában — a mai Kossuth Lajos-utca dereka tájé­kán — veszedelmes dolgokat művelt kétszázötven éve Gábor barát. Kora az „Ignitus“, a tüzes melléknevet adta neki, mivel nagy mestere volt a tűz­­csodák, a töltött bombák, a görögtü­zek gyártásának. Az 1686-iki forró na­pok­ban is itt fúrt, faragott, kalapált. Vas­golyók tömege feküdt előtte, melyek­nek üres belsejét hallatlanul erős gyújtó­­porral töltötte meg s ahová ezek estek, olthatatlan tüzet okoztak. Most éppen egy vértes lovag lép be hozzája. Gábor barát meg sem fordult, úgy is tudta, ki jött hozzá. — Isten hozta kegyelmedet, vitéz Ba­­mocsay uram! Mit kíván velem közölni? — kérdi munkájából fel sem tekintve Tüzes Gábor. — Nagy dolgok következnek — szólt a marcona, hatalmas homlokú, fekete hadfi. — XI. Ince pápa megjövendölte, hogy Boldogasszonyunk fog segítséget adni a török ellen. Azért reméljük, nem, hisszük, a két Mária-ünnep között be­vesszük a várat. Munkára tehát Gábor barát. Szept. 2-án fog eldördülni a jelző ágyúlövés, amely Buda ostromára adja meg a jelt. — Szorgalmas leszek, Bamocsay uram. Addigra tizenkét olyan golyóbisom lesz, amelynek tüzét csak az Isten akarata olthatja el, emberé soha. Gábor barát tovább dolgozott. A leg­nagyobb vasgolyókba barnapiros port töltött. Majd keményen beverte a nyí­lást ólommal. A benn levő gyújtókészü­­léket csak az esés nagy zökkenése fogja robbanásra késztetni. El is készült mind a tizenkettővel. Szept. 2-án el is jöt­tek érte is, meg a golyóiért is. Vitték őket a Kis-Svábhegyre, ahol a würten­­bergiek táboroztak. Mikor délután 2 óra­kor megdördült az ostrom kezdetét jelző hat ágyúlövés, a tizenkét Gábor-féle golyóbis már a legnagyobb ágyúk tor­kába volt töltve. A „tüzes“ barát állott az ágyuk safétája mellett. Minden lövés­nél egy-egy fohász szállt fel az ajká­ról. Mikor aztán a 12. is elrepült s a nyomában irtóztató tűz keletkezett a várban, akkor magasra tartva a ke­resztet a hadak élére ment és rohant felfelé a bástyákra. A magyar katonák lelkesülten kiáltották: — Tüzes Gábor! ... Tüzes Gábor! ... Vezess! ... A Jézus nevében­ Gábor rohant, mint a szélvész ... Go­lyók fütyültek körülötte ... Nem találta egy sem... Sértetlenül ért a várba. . Két óra sem telt bele, már a magya­roké volt Buda vára. J­únius havában nevezetes évfor­dulóhoz ér Buda, melyet állan­dóan kellene ünnepelni, mert éppen ennek az évfordulónak kö­szöni nemcsak a város, hanem a nemzet is, hogy ismét virágzásnak indult. A török uralom letörése, Budavár visszavétele 1686-ban ép­pen június havában vette kezdetét. Június 18-án ütött tábort Óbuda határában Károly herceg a 42 ezer főből álló fölmentő hadsereg fő­vezére. Egy nappal előbb, június hó 17-én vonult be Pestre Miksa bajor fejedelem, aki még csak 24 éves volt és 26 ezer embert hozott a tá­borba. Ezzel indult meg a vissza­­hódítás, amelyet számtalanszor megkíséreltek, így 1602-ben Rost­­wurm­ generális elfoglalta már Pestet, de csak két évig tudta tar­tani. De most nagy dolgok követ­keztek. Augusztusban a főhadi­szállás már a Rókushegyen van és tizennégyezer magyar is ott áll már a felmentő seregben, amely 92 ezerre szaporodott, a Várban lévő 16 ezer kemény törökkel szem­ben, akiket a hetvenéves, sok vihart látott hős Abdurahman budai basa vezetett. Miksa herceg a Szent Gel­lért hegyére vonult, amit akkor „Csóka-halom“-nak neveztek. A lo­vasság a Csepel-szigeten táboro­zott, a tábori kórházak pedig a Margit-szigeten voltak. Rettentő vérengzésre volt kilátás... írja az akkori krónikás. P­est város márciusa hivatalos formában a városházán zaj­lott le, ahol a tanács ülésén a tizenkét pontot és az országgyűlés­hez intézendő feliratot a tanács és választott polgárság nevében Sze­­pessi Ferenc, a magyarul alig tudó polgármester írta alá. Ezt a hatá­rozatot a tanács még 1848 márc. 15-én késő este a következőképpen hirdette ki: „Pest város közönsége nevében alulírottak szerencsések hivatalosan értesíteni a magyar nemzetet, hogy ami más országokban polgárvérbe került — a reformot — Pesten 24 óra alatt békés és törvényes úton kivívta a törvényes egyetértés. A városi tanács ugyanis a választó­­polgártársakkal értesülvén arról, hogy a város polgárai és lakosai vele együtt akarnak értekezni az idők komoly fejleményei fölött, a tanácskozási termek századokon át zárva volt ajtait 1848 március 15-én délután 3 órakor a népnek megnyitá­s miután megértette an­nak törvényes kívánatait, azokat mint nagyobb részt eddigelé már Ls kebelében ápolt hazafiúi óhajtá­sokat egy szívvel, egy akarattal el­fogadta, magáévá téve, sőt azon tizenkét pontot, melyeket nagy rész­ben a nemzet 1790-ik év óta tör­vényhozás útján is annyiszor sür­getett, ezen közgyűlésben az ország­­gyűléshez intézendő kérelmezésként aláírta.“ Felelős szerkesztő és felelős kiadó: ELEKES BOLDIZSÁR. Kiadja: A BUDAPESTI TANÍTÓTESTÜLET. A szerkesztő bizottság tagjai: Albrecht István, Dausz Gyula, Ekamp Nándor, Jovicza I. Sándor, Magyary Lajos, Beischl-Bén Sándor, vitéz Sán­dor István, Újlaki Gyula, Urbányi C. József.

Next