Nemzeti Sport, 1927. szeptember (19. évfolyam, 149-169. szám)
1927-09-13 / 157. szám
Kedd, 1927 szeptember 13. SÜSÜT * 1 1 3 Egy futballmenezser viszontagságos utazása Aradra és vissza az Urnák 1927-ik évében Menekvés a Kinizsi markából Akiknek nem szabad hivatásos játékosoknak Sennick Rocambole vagy Sherlock Holmes szerzőinek tollára volna méltó az a kaland, amit egy magyar futballigazgató és kísérője csinált végig az elmúlt héten az egyik szomszéd ország területén és amely egyben élénk fényt vet azokra a nehézségekre, amelyek egy futballmeneser útjain feltornyosulhatnak. A történet ott kezdődik, hogy Langfelder Ferenc, Újpest mindig híresebbé váló együttesének vezére, az utóbbi hetekben erős levélbeli ostromnak volt kitéve. A levelek következetesen az ő címére érkeztek és következetesen Temesvárról, ahol tudvalevőleg a Kinizsi nem kevésséj híres futballcsapata van otthon. Nyílt titok, hogy a Kinizsi is azok közé a csapatok közé tartozik, amelyek az amatőr előírásokat ugyanúgy kezelik, amint nálunk is szokásban volt a néhai jó álamatőr világban, egy szóval ott is csak úgy fizetik a játékosokat, mintha profik volnának. Ezzel nem is törődne senki, ha hivatalosan nem az amatőr nevet viselnék. Sőt miután a Kinizsi a román szövetség kötelékébe tartozik, hivatalosan csak ennek a testületnek lehetne köze a dologhoz, ha pedig nem törődik vele, mindenki másnak tudomásul kell venni a való helyzetet. Nem is lett volna ebből baj, ha az álamatőr rendszer következetes zavarai fel nem ütötték volna fejüket a Kinizsi kifelé kiválónak látszó szervezetében is. Mintha az anyagi erőforrások már nem futottak volna a kiadások fedezésére, a legutóbbi magyarországi túra szokatlan feltételei legalább is azt mutatták, hogy nem lehet rendben a klub szénája anyagi tekintetben. A játékosok között felütötte fejét az egyenetlenség és egyremásra íródtak a levelek Budapestre, a Zsigmond utcába ... „Kedves Patyi bácsi! Mi jönnénk, csak tessék értünk jönni...” Különösen Vogl és Teleki, a Kinizsi együttesének két kiváló tagja tekintette már elintézettnek, hogy otthagyja Temesvárt és Budapesten a lila-fehér színeket ölti magára. Vogl különben is itt, Budapesten akarta folytatni műegyetemi tanulmányait. Telekinek a szülei itt laknak Magyarországon, Békéscsabán, ő maga magyar állampolgár, aki eddig is csak kivételes csatári képességei révén szívhatta olyan nyugodtan a temesvári levegőt. Így állt a helyzet, amikor Langfelder információkért báró Gudenus Leóhoz, az ismert sportemberhez fordult, akiről tudta, hogy nemrégen a Temesvárott megjelenő Aréna című sportújság szerkesztője volt, egy ideig a Kinizsit is képviselte itt a magyar fővárosban. Gudenus válasza rövid volt: Voglért és Telekiért érdemes lemenni. ■— Akkor utazunk — kiáltott fel Langfelder, aki nem lévén odalenn ismerős, meginvitálta az útra Gudenus bárót is. Gudenus vele is tartott. Szerdán utaztak le Aradra, oda adtak találkozót a két játékosnak a pályaudvaron. El akarták kerülni a feltűnést, amit Temesvárott megjelenésük feltétlenül keltett volna és ezért választották Aradot. Teleki ott is volt a pályaudvaron és közölte a budapestiekkel, hogy Voght elvitte a szövetségi kapitány egy katonai válogatott csapattal Krakóba, a jövő héten jön csak vissza. Vogl azonban kész feljönni Budapestre. Hogy magyar állampolgár hogyan szerepelhet román katonai válogatottban, erre csak a román szövetségi kapitány tudna válaszolni. Teleki megmondta ,nyíltan, hogy semmi akadálya sincs az ő utazásának, csak az útlevelét kell rendbehozni. Ezt persze vállalta Langfelder, mert álmában sem gondolt még akkor arra, ami rá várt. Meg is kötötték annak rendje-módja szerint a megállapodást, sőt Teleki fel is vett a költségekre előleget. A megállapodás szerint Langfeldernek másnap megkellett volna szereznie Teleki határátlépési igazolványát, Teleki pedig még ugyanezen a napon átjön Temesvárról minden holmijával Aradra és onnan jönnek fel Budapestre. Ámde futballmenezser tervez és Kinizsi végez... A budapesti expedíció tagjai este nyugodtan hajtották álomra fejüket az egyik aradi szállóban, éjfél után két órakor erős kopogás zavarta fel őket. Első pillanatban nem tudták mire vélni a zajt, rövidesen kiderült azonban, hogy még nincs baj. Egy békéscsabai fiú jelentkezett náluk, akit Teleki küldött azzal az üzenettel, hogy csak másnap délben indulhat Temesvárról, mert munkakönyvét nem kaphatja ki előbb. A békéscsabai fiú azonban,magával hozta Teleky, ruháit, amiket az átadott neki, hogy vigye előre magával, nehogy feltűnést keltsen a dolog. Másnap délben kiment Langfelder és Gudenus báró az aradi állomásra várni a temesvári vonatot és vére Telekit. Még jó idő hiányzott a vonat érkezéséhez, amikor Gudenus észrevette, hogy több Kinizsi-vezető, közkopogás után megjelent az ajtóban Serényi és mögötte a Kinizsi másik három vezetője. Langfelder már sejtette, hogy a Kinizsi részéről energikus ellenhúzásra kell elkészülnie, de azért mégis meglepődött, amikor Serényi őt félrevonta és tudomására hozta, hogy legokosabban teszi,, ha azonnal elhagyja Aradot, Gudenus bárót ellenben igen barátságtalan hangon invitálta meg a rendőrségre. Langfelder és Gudenus egyöntetűleg felelt persze: nekik semmi közük ezekhez a jó urakhoz, ők magyar állampolgárok, szabályszerű útlevéllel jöttek, ők csak hivatalos személyek rendelkezésére hajlandók állani. Amiben igazuk is volt. De nem számoltak a helyi körülményekkel! Serényi hamarosan meg is magyarázta a budapestieknek, hogy ne sokat teketóriázzanak, mert lenn a szálló bejáratánál áll a rendőri őrjárat, amely értük jött és ha nem jönnek szép szerével, akkor, egyszerijéig megmarkoljál ,őket, és elviszik a rendőrségre. Izgatott szóváltás következett most, amelynek során hosszas vitatkozás után végre sikerült olyan megoldást találni, hogy együtt lemennek valamennyien a postahivatalba, onnan felhívják Lázár Kornélt, a Kinizsi Temesvárott tartózkodó elnökét és vele megpróbálnak olyan megállapodtetése miatt, éppen úgy nincs joguk a Kinizsi vezetőinek megakadályozni őt abban, hogy leszerződtessen egy profi játékost, aki nem akar tovább a Kinizsiben játszani, hanem Újpesten. Utóvégre egyenesen felháborító, ha valakit erőszakkal akadályoznak meg abban, hogy kenyeret keressen s képességeit ott kamatoztassa, ahol ő legjobbnak látja. Mintha Titta Ruffót arra kényszerítenék, hogy csak Délamerikában énekeljen egy elnök mecénás borravaló — munkabérmegtérítési zsebpénzéért. Lázár a telefonnál kifejtette azt az álláspontját, hogy Teleki katonaköteles és ha Langfelderék kitartanak amellett, hogy el akarják vinni, akkor katonaszöktetők, akikre a törvény legteljesebb szigora vár! A feljelentést már meg is tették ellenük a szigurancánál. Gudenus hiába akart beszélni Lázárral, Serényi nem engedte oda a telefonhoz és így az egyoldalúan informált Lázár Kornél Temesvárról diktálta békefeltételeit. Langfelder és Gudenus báró kiállít külön-külön egy nyilatkozatot, amely szerint Teleki szerződtetését semmisnek tekintik, rá igényt nem tartanak és a legközelebbi vonattal elhagyják Románia területét. pótlásra jutni, ami kiszabadítja a budapestieket szorult helyzetükből. Ebben végre megállapodtak és együtt megindult a társaság lefelé. Hogy mennyire komoly volt Serényi fenyegetése, azt tapasztalhatták a budapestiek abból, hogy amint megjelentek a szálló kapujában, az egyik lent álló Kinizsi-vezető parancsnoksága alatt álló öttagú rendőrkülönítmény fogdmegjei már lesték Serényi jelét, hogy — A Nemzeti Sport tudósítójától — kit kell nyakon csípni. tűki Serényi, ott járkál a peronon eloszolva a tömeg között. Gudenus nem akart feltűnést kelteni, ezért egyik közeli étterembe ment Langfelderrel, kérésükre a csabai futballista a vonat érkezése után Telekit is odavitte. Rövidesen megállapodtak Telekivel az átlépési igazolványra vonatkozólag, majd visszatértek mind a hárman a szállóba. A csabai fiú pedig felült a magyar határ felé induló vonatra. Ebéd után éppen csendesen beszélgettek szállodai szobájukban, amikor rövid, de annál erélyesebb Serényi azonban odaszólt, hogy még nincs szükség közbelépésre. A postahivatalban azután lefolyt a történelmi jelentőségű beszélgetés egyrészről Serényi és rajta keresztül Leigfelder és Gudenus, másrészt Lázár elnök között. Ennek során azután teljesen kidomborodott a két megütköző álláspont. Langfelder leszögezte, hogy akárcsak egy magyar színházigazgatót nem lehet megtámadni, ha lemegy Romániába egy primadonna leszer el Hungária—Újpest meccsről Kiéber fejjel tisztáz. Balrót Konrád, Kiéber, Jakubé, Wilhelm 11., Mánál és Bán