Nemzeti Sport, 1927. szeptember (19. évfolyam, 149-169. szám)

1927-09-13 / 157. szám

4 Ezután visszament az egész tár­saság a szállóba, ahol kiállították és aláírták a nyilatkozatot. Gudenus báró el sem olvasta, mit ír alá, csak odafirkantotta a nevét. Serényi még­megjegyezte : — Most pedig tíz éven belül be ne tegyék az urak a lábukat ide, mert a nyakukba kerülhet! A kötelező nyilatkozatok aláírása után újabb követeléssel álltak elő a Kinizsi urai: a budapestiek nem várhatnak a legközelebbi vonatig — másnap reggel indult a gyors­vonat — hanem­­ azonnal üljenek autóra és men­jenek a határra. Késő éjszaka lévén, persze Lang­­felderék erre nem voltak kaphatók és így a temesvári „inkvizitorok” hozzá­árultak ahhoz, hogy a reggel 6 órai vonattal utazzanak el. Végre létre­jött tehát a megegyezés az egész vo­nalon és elvonult a Kinizsi vezérkara­­ rendőri asszisztenciával együtt, miután bejelentette, hogy a feljelen­tést visszavonják Langfelder és Gu­denus báró ellen. A­ budapesti urak végre fellélegez­hettek, de álomra már nem hajtották fejüket. Gudenus báró a sziguranca emlegetése nyomán megforgatott az agyában minden lehetőséget, és úgy találta, hogy nem lesz jó nekik a be­mondott reggeli vonattal hazautaz­­niok, mert a kurticsi határállomás rendőrsége bizonyára megkapta már a kellő „instrukciót”. Rövidesen úgy döntöttek tehát, hogy nem várnak reggelig, még az éjjel folyamán kimennek a pályaud­varra és a személy­vonattal elutaznak Nagyváradra és Biharkeresztesnél lépik át a határt. Hogy Gudenus óvatossága meny­nyire helyénvaló volt, igazolja az a tény, hogy az a békéscsabai futbal­lista, aki Teleki ruháival csütörtökön, délután Kurticson át utazott haza, még most is viseli egy kevésbé barát­ságos elverés nyomait A határon ugyanis huszonötöt húztak rá! A középkori Kinizsi hatalmas tenye­reit úgy látszik a modern kor még igen hosszú újakkal toldotta meg... Szombaton délután ért haza Lang­felder és Gudenus báró a­ viszontag­ságos utazás után Budapestre és most pihenik ki az aradi izgalmakat. Amint az itt leírtakból kitűnik, az álamatőr sporterkölcsök egyáltalán nem szolgálják a nemzetközi kapcso­latok békés fejlődését. Kell, hogy mindenütt Európában bekövetkezzék az általános tisztulás,­­mert csak ezen az alapon lehet eljutni a kölcsönös megértéshez. Csak így lehet elkerülni az ilyen incidenseket, mint amilyen az aradi is volt, amely bizony akár­hogyan is nézzük a dolgot, komolyan veszélyeztetheti a magyar—román sportbarátságot. Vidéki eredmények Pécel. PAC—Gyömrői SE 2:0 (2:0). Bajnoki. Igen heves, sőt helyenként durva mérkőzés. Berettyóújfalu. BUSE—NyOTSE 1:1 (0:0). Bajnoki. Bíró: Benicz. Meglepe­tés a BUSE pontvesztesége az újdon­sült I. osztályú NyOTSE-val szemben. Sopron: SFAC—LSE 6:0 (2:0). Baj­noki. Bíró: Zins. A SFAC együttesének jóformán egy pillanatra sem volt méltó ellenfele az LSE. Góllövő: Szentgyörgyi (4), Maróthy és Drucker. Sárvár. Sárvári Vívók—Sz. Törek­vés 2:0 (1:0). Barátságos. Bíró: Gutt­­mann. A mérkőzésen Takács nevű sár­vári játékos a lábát törte. Baja. BSE—NTE 1:0 (1:0). Bajnoki. Bíró: Panasz. Egyenrangú ellenfelek küzdelme, melyet csak a szerencse dönt el az otthon játszó BSE javára. Góllövő: Sági. (Ezt az eredményt hét­fői számunkban távirati hibából kifo­lyólag tévesen közöltük.) Bonyhád. Cipőgyár—SzAK 2:1 (1:1). Bíró: Hebrencz. Változatos küzdelem. f«. Az olaszok 18.000 pengőt fizetnek az osztrákoknak a génuai mécs­esért és ingyen adnak revánsot tavasszal Bécsben Olaszország is játszik az Európai Kupáért — A Középeurópai Kupa küzdelmébe később kapcsolódik bele — Középeurópa hegemóniájáért megy a szept. 25-i válogatott mérkőzés — Megvan az ellenünk kiálló osztrák csapat váza — Ki fizeti ki Konrád II. pénzbüntetését? Interjú Meisl Hugóval — A Nemzeti Sport bécsi tudósítójától — Bécs, szeptember 10. Jó, hogy az európai expressvonatok menetidejét újból csökkentették és hogy a repülőgép és autó a teljesítő­­képesség soha nem képzelt határai­hoz ért el, különben Meisl Hugó, az osztrák labdarúgó szövetség vezér­kari főnöke és a nemzetközi futball­­diplomácia nagytehetségű keverője, az elmúlt héten nem tarthatta volna be programjának minden pontját. Először: Róma a főiskolai futball­­bajnoksággal, innen kis vargabetű­vel Bolognában az úszók Európa­­bajnoksága, majd vissza Bécsbe. Két nap múlva indulás a bécsi válogatott mezébe öltöztetett Floridsdorffal Co­­mo-ba. Innen újra Rómába! Itt két napig tárgyalt Meisi az olasz szövet­ség vezéreivel és a fasiszta­ párt min­denható főtikárával, Turatival. Köz­ben táviratváltás Béccsel, ahová 29 órás utazás után éppen az utolsó pil­lanatban érkezett meg Meisl, hogy a Konrád II.-ügy végleges likvidációját elintézze. El kell azonban ismerni, hogy ez a sok megerőltető utazás sem tudja megrontani Meisl jó kedélyét, a tá­voltöltött napok alatt íróasztalán fel­halmozódott levél- és újságtorlasz sem tudja idegessé tenni. Még ahhoz is van ideje, hogy engem fogadjon. Készséggel magyaráz: a római út­ról nem üres kézzel tért vissza. November 6-án Génuában ját­szik az osztrák válogatott csa­pat Olaszország ellen és az osztrák szövetség 60.000 lí­rát (!) kap költségmegtérítés címén, ami körülbelül 18.000 pengőt tesz ki, míg a tavaszi revánszki Olaszország teljesen a saját költségén utazik Bécsbe. Ilyen fényes anyagi feltételek mellett még nem kötöttek le válogatott mécs­eset, amióta rúgják a kerek bőrlabdát ezen a földtekén. Persze egyéb ügyekben is tárgyalt Messi Rómában, így megbeszélték, hogy Olaszország is csatlakozik az Európai Kupához és a november 6-i génuai meccs már hozzá fog számí­tani a Kupa meginduló küzdelmeihez. A Középeurópai Kupában is részt fognak venni az olasz csapatok, előbb azonban végre kell hajtaniuk odahaza a klubok összevonását, illetőleg az osztályok létszámának csökkentését. A Bécs—Prága mérkőzés vezetésé­re Gamma olasz bírót kérte fel Meisl. Gammával együtt Bécsbe utazik ezen a napon Mauro is. Meisl nagy elismeréssel beszélt az olasz kormány sporttámogató­i prog­ramjáról. Az olasz futballisták minden ellenkező hírrel szemben el­mennek Amsterdamba. Kilátásaik nagyon jók. Meisl most átvedlik szövetségi ka­pitánnyá és elmondja, mit tervez az osztrák—cseh és az osztrák—magyar mérkőzések küszöbén. Előbb Prágába kell menni, mégis a budapesti mérkő­zés a fontosabb. Meisl tisztában van azzal, hogy a tavaszi 6:0-ás győzelem fényét erősen elhomályosították a bécsi klubcsapatok sorozatos veresé­gei, amiket a magyarokkal való talál­kozások során kénytelenek voltak el­szenvedni. A szeptember 25-i buda­pesti megütközés nagy tétért megy: visszaszerezte-e Magyarország Középeurópában a vezetést? A csapatösszeállítás persze min­denkit érdekel. — írja meg kedves barátom a Nemzeti Sportnak — mondja Meisl — hogy a csapatom már majdnem tel­jesen kész és jelenleg így fest: Cárt vagy Kók­ler — Rainer, Blum —Geyer, Hoff­­mann, Schneller (Austria) — Siegl, Rappan, Jiszola, Horváth, Wessely. Cárt jelenleg fényes formában van, Kókler pedig gyengébb volt az utóbbi mérkőzéseken, de a rutinja mégis neki nagyobb. A hátvédsorban csak akkor történhet változás, ha va­lami sérülés jön­­közbe addig és ak­kor az Austria Graf­ja jön kombiná­cióba, aki ma egyenrangú Blummal. A fedezetsor szilárd, a csatársorban Rappan helye még nem biztos, szóba jöhet, a kis Pröhm, az Austria új csatára, akit ma Bécsben a legna­gyobb képességű áttörő csatárnak tartanak. Meisl azután megcáfolja azokat a szállongó híreket, mintha az osztrák szövetség a klubcsapatainak soroza­tos­ veresége miatt meg akarná tilta­ni a­ találkozásokat a magyar csapa­tokkal, annyi azonban igaz, hogy ez­után a külföldre utazó klubok kötele­sek csapatösszeállításukat a szövet­ségnek előzetesen bemutatni, a mér­kőzés után pedig részletes jelentést kell tenniök a játék összes körülmé­nyeiről. Energikus kopogás szakítja félbe csevegésünket, a távirathordó hoz egy sürgönyt, amit Meisl felbont és mosolyogva nyújt nekem: „Konrád Kálmán számlájára átutaltunk 800 pengőt Hun­gária”. — Szegény Konrád — szól Meisl — fizetnie kell, mielőtt még játsz­hatna. — Ő fizeti? —­ kérdezem. Meisl ábrázata “még szélesebbre húzódik... Howorka Ottó. A Ferencváros első gólja Adit hiába nyúl a labda után, melyet Rázsó centerezése után a berohanó Turay lőtt s mely Emmerlingen irányt­­ változtatva a sarokba jut. Balról Adit, Rázsó és JSir­óka, Weigelhoffer, Turay és Emmerling Kedd, 1927 szeptember 13. A MAC ma veszi át a Corinthia­ 1. dí­jat. A Maglódi TC visszalépett a közép­­magyar kerület II. osztályú bajnoksá­gától. A fiatal egyesület visszalépését azzal indokolta, hogy beosztása területi szempontból igen kedvezőtlen. De kü­lönben is Maglódon a legelőrehaladot­­tabb stádiumban van egy proficsapat szervezése, mely elveszi majd az MTC legjobbjait. Ez az alakulóban levő pro­ficsapat vasárnap már meg is tartotta első bemutatkozó mérkőzését, mely al­kalommal a Postás Távirdászok FC volt az ellenfele. Eredmény 14:0 (6:0) volt. A nagyszerűen játszó újdonsült profik lépésben győztek Faragó (5), Francenkovits (4), Varga (3) és Bekő (2) góljaival.

Next