Nemzeti Sport, 1932. február (24. évfolyam, 23-42. szám)

1932-02-09 / 28. szám

4 „Újpest a bajnokságra készül, nem február 7-re!...“ — Saját tudósítónktól — Bányai Lajos, az Újpest edzője nyugodtan beszél a vasárnapi vere­ségről. _— Igaz, hogy nem használt tekin­télyünknek az eredmény, — mondja —, de semmi csüggesztő hatása nin­csen. Mindenki tudja, hogy fárasztó túrán voltunk, sérültekkel érkeztünk haza és csak szerdán kezdtük meg a tréninget. Négy napi előkészület pe­dig nagyon kevés olyan erős ellen­féllel szemben, mint amilyen a TSC volt! A csapat nem erre a kupa­­mérkőzésre készült, nem február 7-re, hanem a bajnoki kampányra! Ekkor kell elérnünk a legjobb formát. A kupameccsre csak bizonyos oldalról jövő nyomásnak engedve kényszerű­ségből álltunk ki. Ne mondják, hogy Újpest negligálja a kupát. Az FTC nem esik kétségbe Ha Somfai és Havas el is ment, jön Bódogh és Len­­dula, sőt újra játszik Keidhen is — Saját tudósítónktól . Mint derült égből a villám, olyan váratlanul érte pénteken a zöld­­fehér amatőröket Havas távozásá­nak a híre. Bár az FTC berkeiben egyesek nemrég suttogtak erről, de senki sem merte komolyan venni a dolgot. Valószínűtlennek gondol­ták azért is, mert Havas állásában kitűnő beosztást kapott. De a kis FTC-half mégis elment. Anélkül, hogy bejelentette volna távozását. A legnagyobb megdöbbenést azon­ban az keltette, hogy mikép jutha­tott Havas az útleveléhez. Izsák mester, az FTC kiváló edzője is erről panaszkodik.­­ Egyenesen felháborít, hogy került Havas kezéhez az útlevele. Legutóbb, amikor a nyomdászválo­gatott küföldön volt, Havas útleve­lét a BLASz-tól kapták meg. Ami­kor pedig hazaérkeztek, a BLASz­­ban — úgy látszik — nem tartot­ták fontosnak, hogy visszakérjék s a nyomdászok sem rohantak fel a szövetségbe. Havas így könnyű­szerrel hozzájuthatott az útlevél­hez. — Egyébként mi nem vagyunk kétségbeesve sem Havas, sem pe­dig Somlai távozása miatt. Annál is kevésbé, mivel hozzánk jön a Postás két jelessége, a volt MILL- válogatott Bódogh és Lendula. Régi csatárunk, Keleken is újra tréningbe állt. Baj tehát nincs és — remélhetőleg — nem is lesz! ­ Kraysell (Testvériség) felépült be­tegségéből. A Magyar Kupa elődöntőiről ké­szült felvételeinket állítottuk ki fényképkirakatunkba (Teréz-körút és Podmaniczky­ utca sarok, postaépü­let).­­ A Tatabányai SC csapata. 2. Székely tizenegyesből megszerzi a Tatabányaiak első gólját. 3. A Hun­gária—Turul Magyar Kupa-mérkő­zésről. Lenkey támadja a Turul-ka­put. Felvételeinket kiállítottuk még a László­ és Kohut cég József-körút 42. sz. alatti kirakatában. Újpest — mint már jelentettük­­— vasárnap a Hungáriával játszik ba­rátságos mérkőzést. Az újpesti fiúk szorgalmasan készülnek erre a meccs­­re, melyen el akarják feledtetni a Vasárnap mutatott játékot. A középszlovenszkói (losonci) ke­rület tavaszi sorsolása: I. osztály. Április 3.: Rimaszombati ME—Rima­­szombati POS, Apátfalusi SC—Lo­sonci AFC, Pelsőci SC—Ipolysági FC, Magyolci TC—Füleki TC. Április 10.: PSC—RME LAFC—FTC, RTC—IFC, RPOS—ASC. Április 17.: RME—RTC, LAFC—IFC, FTC—ASC, PSC—RPOS. Április 24.: RME—FTC, RTC—LAFC, IFC—RPOS, ASC—PSC. Május 1.: LAFC—RME, IFC—ASC, RTC-PSC, RPOS—FTC. Május 22.: IFC—RME, RPOS—LAFC, ASC—RTC, FTC—PSC. Május 29.: ASC—BME, PSC—LAFC, FTC—IFC, RPOS—RTC. * Jól fog aludni, ha a tengerisót és szibériai fenyőt tartalmazó 40 fil­léres Pilaviimal készíti fürdőjét. A Pécs-Baranya csapata vasárnap délután Pécsbányatelepen a DPAC- cal játszotta ez évben első barátsá­gos mérkőzését. A profik fölényesen nyertek 10:4 (6:0) arányban. Már 1:0-ra vezetett a Baranya, mikor r­ájöttek az amatőrök is. A Baranya póljai közül kettőt Fogas, négyet Halas, hármat Táltos és egyat Ko­csis lőtt. EGYIPTOM FELÉ Az a bizonyos balkáni vonat, melyen végre udvarias, büro­kráciától ment, de mégis szabálytódó vasutasokkal aka­dunk össze — A jugoszláv-görög határ — Hosszú utazás, jó véggel Megérkezés Athénbe Pluhár István főmunkatársunk levele a válogatott futballisták uta­zásának Szalonikitől Athénig terjedő részéről Athén, február 3. Az Excelsior­­szálló, amelyben megszálltunk, itt áll az athéni főtér, az Onoma sarkán. Itt lüktet ennek a nagy városnak a szíve, itt legnagyobb a szívverése, a forgalma. Innen indul a mélyített vasút Pyreusba, itt száguld keresztül legtöbb autó. A villamosok egymást kergetve ka­nyarognak s az utcán, a tér sar­kain, kávéhá­zai, üzletei előtt állan­dó zsivajjal igyekszik megkeresni a kenyerét sok-sok mindenféle árus. A kenyeret most itt is nehéz megszerezni! Valahogy mégis derűsebb a képe ennek a világnak, mint az otthoni­nak, amelyből jövünk. Talán a napsütés teszi, amely tavaszi, tiszta, kék ég alatt kísért idáig reggel óta. Talán a keleti és déli színekkel tarkázott utca láza, sokféle színe, fénye, árnya, amit mind nem értünk, nem érthetünk, csak sejtjük alatta a jobbat, boldogabbat, mint amit a mi otthoni színeink, arányaink je­lentenek ! ? Mindegy, valamiképpen mégis több könnyedséget, elvisel­hetőbb viszonyt sejtet ez a tarka összevisszaság, ez a forgalom, ez az élet zaja, aminek kellős közepén mi most az utazás fáradalmait akarjuk ki­pihenni. Rászolgált a társaság a pihenőre. Az út nagyon hosszúra nyúlt s a mai nap már bizony próbára tette az idegeket. Dehát ez a rengeteg földet, még a képzeletnek is nehe­zen bejárható világot átutazott fut­ballistatársaság bírta az iramot. Az éjjel ugyan kellemetle­nül megviselt mindenkit. Az volt a terv, hogy éjfél előtt át­vonulunk már abba a kocsiba, amelyben majd Athénig utazunk. A másikat ugyanis, amelybe Bel­­grádban szálltunk fel, Szalonikiben hagyja a vonat, tudtuk jóelőre. Görög földön ez a gyors, amely a budapesti gyors és a Simplon­­expresz kocsijaiból tevődik össze, nem visz olyan kocsit magával, amelyen harmadosztály is van. Langfelder már jóelőre kitervelte, hogy majd két-három órával előbb átköltözködünk s így a kényelme­sebb kocsiban lesz mód az alvásra. Ennek a tervnek a keresztülvite­lét azonban megakadályozta a vo­nat ellenőre s így meg kellett várni Gyer­­gyesiet, ahová csak éjfél után két órakor érkezik meg a vonat. Nos, ez a változás semmi zökke­nőt sem okozott. A kártyacsaták to­vább tartottak, sőt Blumék fülké­­j­ében még a nóta is alig fogyott el a hosszú idő alatt. Éppen csak az íródeákok feladata nehezebb, mert hiszen egyre nagyobb számokkal kell operálni, Toldi már ezrekben jegyzi a poéneket , nagy a kaca­gás, mikor Táncos a második ezret is elhagyja. — Ezennel kinevezünk a túra ez­redesévé — mondja Blum Zoli. A határvizsgálat egészen simán és zavartalanul folyt le. A jugoszlá­­­vok is, a görögök is teljes udva­riassággal viselkednek a magyar futballistával szemben. A határ kö­rül lefolyt átköltözködés azonban váratlan nehézségeket hozott. A rengeteg csomagot nem volt egyszerű dolog elhe­lyezni a szűk és kevés má­sodosztályú fülkével rendel­kező görög kocsiban. így esett, hogy az elsőosztályú fül­kébe is raktunk csomagokat, no meg­­da is betelepedtek néhányan, főleg vendégkísérők, akiken ugyan­csak látszik, hogy nem szokták meg az ilyen utazásokat. A játéko­sok egyike-másika a harmadosz­tályú kocsiban nyújtózott végig, mert ott zavartalanul alhatott. Azaz alhatott volna. Két óra jó­val elmúlt már, amikor elcsende­sedtek a fülkék s bár a keleti idő­számítás miatt egy órát most vesz­tettünk a mutató előretolásával, öt óra felé már újabb kényelmetlen­ség szakadt ránk. A kalauzok nem engedhették meg, hogy az elsőosz­tályú fülkéket is használjuk. Ezért Szalonikiben komoly tárgyalások indultak s meg kell állapítani, hogy a legteljesebb udvariasságra talál­tunk. Az áillomásfőnök, látva a helyzetet, azonnal újabb kocsit csatoltatott a vonat­hoz, hogy bőségesen legyen második osztály rajta. Sok példát hozhatnék fel ott­honi­ utazásaimról, amikor nem ilyen utasmennyiség, de jóval na­gyobb zsúfoltság mellett sem tet­ték meg pályaudvarainkon, hogy kocsit csatoljanak a vonathoz. Szo­­rongani kellett akárhányszor Buda­pesttől Szegedig, Debrecenig, Szombathelyig, mert a bürokratiz­musunknak úgy tetszett. Szaloniki­ben, a Balkán igazi Balkánján, a szolgálatos vasúti tiszt — nem is hiszem, hogy az állomásfőnök volt — még sajnálkozott is, hogy nem tudott előzetesen érkezésünkről, mert akkor ennyi zavar sem lett volna, hanem készen várta volna társaságunkat a külön kocsi. Pedig ahhoz a vonathoz csatolta, amelyen egy bécsi és egy párisi hálókocsin kívül csak az étkező jött velünk, meg a hozzácsatolt kocsi ment to­vább Athénbe. A kék hálókocsi, a vörös étkező után is nyugodtan odacsatolták a pótkocsit! Az ülőhelyek kérdése így meg­oldódott, de nem oldódott meg jó­­fomán Athénig a csomagok ügye. Sok önkéntes kísérőnknek ugyanis nagyon sok a csomagja s azok el­helyezése a legnagyobb nehézségek árán sem sikerült valami megnyug­tatóan. A kalauzok állandóan zsör­tölődtek emiatt, míg végül néhá­nyat a csomagkocsiba nem vitett­­ek át. A helyekkel is némi baj volt. A görögök szigorúan csak annyi he­lyet bocsátottak rendelkezésünkre — illetve csak így akarták —, amennyien voltunk, így azonban vajmi nehéz lett volna aludni. S mivel a hölgyeket már elgyötörte az út s a tapasztalatlan túrázók is odavoltak, csak hosszas rendezke­dés után talált valamiféle pihenő­helyet az egész játékos gárda. Az Újpest-fülke volt az egész herce-hurca alatt a legélelmesebb. Kővágó irányítása mellett Dudás, Borsányi, Avar és — nem lennék újságíró, ha nem a legélelmesebb társaságban lennék ilyenkor — jó­magam volt a lakója ennek a fül­kének. Megfontolt taktikával ütöt­tünk rajta az egyik fülkén, amely­ben egy idegen aludta édes álmát s pillanatok alatt berendeztük úgy, hogy a további hurcolkodás viha­rait elkerülhettük. S mikor Szalo­nikiben elbúcsúzott tőlünk útitár­­sunk, Táncos egészítette ki a fülke létszámát hatra. A kedélyek kisebb hullámzását, amit ez az éjszakai vándorlás, ké­nyelmetlenség idézett elő, meg­nyugtatta a már hat óra után meg­kezdett teázás. Az étkezőben hoz­ták a hírt, hogy a szövetségi ka­pitány és Híres, majd később má­sok is olyan fülkébe jutottak, amelyben két hölgy utazik. Nagy volt persze az ugratás, évődés, tré­fálkozás a kapitányi helyezkedés körül s ez a körülmény egy csa­pásra ismét visszaadta a kedélyt, amit az előbb még nagy veszély fe­nyegetett. Máriássy komolyan je­lentette ki: — Oda kell mindig a kapitány, ahol legnagyobb a veszély! Nem hagyhatom a játékosokat magukra vezetés nélkül igen aknás zóna tá­ján! A hasonlat éppen helyén­való volt, mert hiszen már előttünk csil­logott a tenger vize. Az egyik asz­tal erre azzal szórakozott, hogy különböző tengeri rémségek­­kel ijesztgette Éliás Blankát, aki első komoly tengeri útjára készül. Puray a Rodáról mesélt el rémsé­geket, majd elmondotta, miképpen kötötte derekára annak idején Potya a délamerikai úton a tizen­két labdából álló mentőövet. A cá­pákról és más szörnyű állatokról is szó esett, Turay elmesélte a ten­geri temetést, mert három ízben is látott olyat. Nem csoda, ha „az ezred Blan­kája” egyre sápadtabb lett. Lehet, hogy nem is ezektől a meséktől, ha­nem amint mondja, attól, hogy az este kissé elrontotta a gyomrát. A mamája parancsa szerint ugyanis igyekszik hízni és sokat evett a ki­tűnő vacsorából. Utána már hiába volt a tornázás, siestázás, fekete, mely mellett énekkel szórakoztatta az étkezőben maradt társaságot. A fiúk ugyan nem honorálták kel­lően. A nagyobb rész inkább gra­mofont hallgatott a fülkében, va­laki meg, m­ikor az egyik német dalnak vége volt, így dicsérte meg: — Nagyon szép volt a szövege és jó hosszú! Mindezek mondom nem rontot­ták a hangulatot, Blanka mégis egyszer csak halálsápadtan támoly­­gott ki a fülkéjéből s panaszkodott, hogy kevereg a gyomra. Hamaro­san rendbe jött ugyan, de a fiúk most már húzzák, ugratják s a tenger, meg a tengeri betegség minden gyönyörűségét olyan élénk színekkel ecsetelik előtte, hogy máris borzadva néz a tengerre. Sokáig ugyan most még nem is nézheti. Eltűnik még szemünk elől a nagy viz s ahogy feljön a reme­kül ragyogó nap, egyre jobban ha­ladunk az út egyik legszebb, leg­jellegzetesebb része felé. Éppen ebédnél ülünk, amikor a viaduk­tok sora következik s a vonat szer­pentinen kanyarog felfelé. — Itt találhatott volna igazi telepet Matuska — mondja Kő­vágó. Róla tudják az újpestiek, hogy nem szereti az olyan helyeket, ahol az ember a nyakát törheti. Dudás, aki délutánra — kétnapi alvás után — annyira, amennyire mégis csak kialudta magát, azzal szórako­zik, hogy a Borosával kártyázó Kő­vágót ugratja. S Kővágó jó mé­dium. Őszinte szörnyülködéssel bá­mulja meg a különböző szakadéko­kat, sziklás völgyeket s ha jól fi­gyelte az ember, láthatta, hogy bele-belesápadt egyik-másik csodál­kozásba. Lehet ugyan, hogy ezt már a napsütés okozta! Hiszen olyan szépen süt a nap. Ha nem lennének olyan kopárak ezek a görög sziklahegyek, ha nem lenne olyan nincstelennek látszó ez a vidék, a tökéletes tavaszi boldog­ság képe tárulna elénk. így azon­ban nyomorúságos szállásokat lá­tunk a sziklahegyek oldalába vágva s itt-ott botorkálnak a tar mezőkön a nagyszerű juhok. Még az uzsonna is a vonatban ér bennünket. De elfogyasztása után nem sokkal már felhangzik az első kiáltás: "— Már idelátszik az Akro­­polis! Ettől kezdve megtelnek az abla­kok, megélénkülnek a tikkadt fül­kék. Egyre jobban, egyre többet veszünk ki a közeledő csodákból s Antal mérnök büszkén, örömmel állapítja meg, hogy tanára most is megadná a jelest görögből, mert hiszen­ még mindenre jól emlék­szik ... Aztán nyomorúságos házak, jel­legzetes athéni utca során ballag a vonat, mígnem megfé­l a pályaudva­ron, amely egyáltalán nem kelti va­lami világváros pályaudvarának a benyomását. Rauchmaul, Künsztler, Hesser áll a várakozók között s ve­lük indulunk befelé gyalogosan, sé­­tálva a szállóba. Pluhár István. Kedd, 1932 február 9. Kanada rugby-válogatottja Japán­ban túrázik és ott nyolc meccset fog játszani. A csapat január 16-án szállt partra Yokohamában és első meccsét a Wasada egyetem csapata ellen a Tokyoo Jingu Stadion-ban 26:13 arányban nyerte. Február közepén mérkőzik a legerősebb japán együt­tessel, a Meiji egyetem csapatával. A Hyperol szájvíztabletta ideá­lis száj- és torokfertőtlenítő. A BSzKRT minden valószínűség szerint Borszéki nélkül fogja kezdeni a tavaszi évadot, mert a játékos őszi sérüléséből még­ nem gyógyult teljesen fel és az idén még meg sem kezdhette az edzést. Ménesi, akit erős­zülése akadályozott a munká­ban, felépült és legközelebb ismét játszik. Király vidéken tartózkodik és a legutóbbi meccsen ezért hiány­zott. Mindenütt jó, de legjobb otthon. A tripoliszi NTC az ősszel a Népsziget­re tette át a székhelyét, majd más­hol is próbálkozott, míg végül a ta­vaszra újra visszatért a Gyöngy­ösi­­útra, mert — mint mondják — mégis a legjobb otthon. „Most csak az a baj — panaszolják elégedetlenül —, hogy a tavasszal csak a gyenge el­lenfeleket hozzuk haza, míg az erő­sek, akiknek sok a nézőjük, elvisz­nek minket". Füstös, a BSE fiatal hátvédje a sarkát fájlalja és ezért tartott vasár­nap pihenőt. Meggyengül a TLK, mert Markó, a­­ csapat jóképességű összekötő csa­tára külföldre távozik. Új csatára MÁV Előrében. Rácz, a Székesfehérvári ARAK összekötője a vasutasok klubjába lépett, Páliak NTC hosszú szünet után­ Újra játszik. Fézler IV., a ZSE tehetséges csa­tára meggondolta magát és tavaszra ismét résztvesz csapata mérkőzésein. Kocsis, a most visszaamatőrizált volt Bocskai-hátvéd, a Hungária bekk­jének testvéröccse az Elektro­mos-tréningeket látogatja. Dróth I., a BVSC kitűnő jobbhall­­ja a TIK-ba gravitál. Belépésével jelentékenyen megerősödne a bajnok­­aspiráns terézvárosi klub. Tömeges kilépés az RTK-ból. Túr, Gömöri és tíz-tizenkét társuk kilép a Rákosszentmihály­ TK-ból. A játéko­sok egy új MOVE-egyesület alapját fogják venni.

Next