Nemzeti Sport, 1940. február (32. évfolyam, 21-41. szám)

1940-02-20 / 35. szám

4 Hat és fél óra Az edzők a hétfő esti értekezlet­üket egy körúti étteremben tartották. Len­key Imre, az edzők ügyvezetője röviden vázolta az értekezlet anya­gát. Az erőnléti kérdéseket fejezték be ezen az értekezleten az eddig el­hangzott előadások alapján. Lenkey ismertette az ilyen tárgyú előadások lényegét, majd a követ­kezők szóltak hozzá a tárgyhoz: Feldmann Gyula, Obitz Gábor, Kut­­r­icz János, Lutz Lajos, Erbstein Ernő. A felszólalók kitértek a nehezebb magyar viszonyokra, de általánosan kialakult a vélemény, hogy legalább heti négy edzésre és legalább hat és félórai munkára van szükség (el­osztva a négy edzésnapra). Leszö­gezték a minden komoly mozgás előtti lelkiismeretes bemelegítés fon­tosságát. Általános volt az a véle­mény is, hogy ezt az edzésrendszert csak jószellemű sportemberekkel le­het megcsinálni, tehát a magyar labdarúgásnak meg kell szabadulnia a lusta, sportszerűtlenül élő, a rossz­­sizellemű játékos alakjától. Inni, vagy nem enni mérlegelték a ham­ett kérdést a játékvezetők a fogadalomtétel utáni vacsorán Az új alapokra fektetett magyar labdarúgósportnak kiemelkedő ese­ménye volt a kedd esti ünnepélyes fogadalomtétel. A miniszteri biztos­tól kezdve a játékvezetőkig, az egy­süzeti vezetőktől az edzőkig mindenki megfogadta, hogy a labda­rúgósport előbbre vitelében teljes tudásával, lelkiismeretességével és a legtisztább sportszerűséggel mun­kálkodik. A fogadalo­mtétel ünnepélyes han­gulata folytatódott az esti baráti vacsorán. Ezen mintegy 500-an vet­tek részt. A vacsorán elhangzott beszédek mindegyike hangsúlyozta, hogy a magyar labdarúgás történe­tében ez az első alkalom, mikor a vezetőség három tábora, az MLSz, a JT és az Edzölt testülete fehér­asztalnál, a legnagyobb barátság­ban és megértésben összetalálko­zott. A szebbnél szebb beszédek elhang­zása után derűs hangulatban maradt tovább együtt a társaság. Néhány morzsát összegyűjtöttünk a víg asztalokról. A játékvezetők sorban elfoglalták már a helyüket, amikor Skultéty, a JT ,,oszlopos" tagja késve jelent meg a vacsoránál. — Hol a helyem ! —■ kérdezte kar­társaitól. Szinte egyhangú választ kapott: — A Rákospatakban! & Felkai játékvezetőt — aki „civil­ben" nagy bűvész, Gidófalvy dr fel­kérte, hogy néhány kártyamutatvá­nyával szórakoztassa a jelenlevőket. Felkai azonnal „munkához látott" és egyre-másra csapta be ügyes szem­fényvesztéssel a társaságot . Az egyik egyesület intézője meg is jegyezte: — A mi meccsünkön is ilyen ügyesen „dolgozott“ a játékvezető úr!­­ Molnár Ignác szövetségi edző, a nagy labdaművész „kenyerére akart törni" Felkainak. Felkai azonban kitörő örömmel jegyezte meg: — Nácikám, szerencsém, hogy a kártyák nem gömbölyűek. ii Felkairól — miután a miniszteri biztost is alaposan becsapta egy kártya eltüntetésével — igen rossz véleménnyel voltak. A közös véleményt Gidófalvy dr. fogalmazta meg: — Már értem, miért panaszkod­nak rád. A gólokat is így tünteted • Jó húszperces várakozás után kez­dődött csak a felszolgálás. Néhány lelkiismeretes játékvezető idegesen ítézte az óráját. A vacsorát kellő mérlegelés után mégsem fújták le... & Lovag Klujber Viktor súlyát meg­hazudtolva sürgött-forgott az aszta­lok körül. Amikor aztán mindent el­rendezett, ő is hozzálátott a vacso­rázáshoz. A rossz nyelvek szerint a harma­dik adag után sem tette ki a „Meg­telt" táblát... Elmenőben arról vitatkoztak, hogy ki volt az est legnagyobb­­11- része. Volt, aki Felkaira, más pedig Molnár Nácira esküdött. A legna­gyobb pártja azonban lovag Klny­­bérnak volt. 1­0 három vacsorát tüntetett el észrevétlenül. Egyiptom—Görögország válogatott truér­­zesés lesz március 3-án Alexandriába®* SSonT Minden körülmények között­­ le kell játszani a vasárnapi bajnoki fordulót Hétfőn este Vághy Kálmán elnökleté­vel értekezletet tartottak az NB egyletek képviselői. Vághy Kálmán az értekezlet megkezdése után bejelentette, hogy egye­lőre csak a február 18-án elmaradt for­duló sorsáról fognak tárgyalni, a többi hasonló természetű kérdés csak később fog tárgyalás alá kerülni. Ezután a következőket mondotta Vághy: — Felhívom az urak figyelmét, hogy a február 25.-i fordulót minden körülmények között le kell játszani. Minden pályaválasztó egylet köteles gyakorolni pályaválasztó jogát a szabályok értelmében. Ez annyit je­lent, hogy például a Bocskai Debre­cenben köteles lejátszani az Újpest elleni mérkőzését s pályaválasztó jogát nem engedheti át ellenfelének. — Az természetesen lehetséges, hogy például a Ferencváros­né az Üllői­ úton rendezze meg a mérkőzé­sét, hanem valamelyik más buda­pesti pályán, vagy hogy a Bocskai ne a stadionban, hanem a DVBG te­lepén játsszék. Ezután megkérdezte Vághy, hogy a 25-én pályaválasztó egyletek kö­zül melyiknek nem lesz rendben a pályája vasárnapra. Kiderült, hogy csak­ a Bocskai és a Ferencváros pályája körül lehetnek zavarok, a Ferencváros képviselője azonban mindjárt bejelentette, hogy a mér­kőzést le fogják játszani. Ha nem az Üllői­ úton, akkor más budapesti pályán. Vághy kijelentette, hogy mivel a Bocskai képviselője nem jelent meg az értekezleten, a debrecenieket le­vélben fogják értesíteni a szövetség határozatáról. Ezután került sor annak a tár­gyalására, hogy mikor játszák le a múlt vasárnapról elmaradt bajnoki fordulót. Vághy bejelentette, hogy a szabályok értelmében az elmaradt mérkőzéseket két héten belül le kell játszani. A forduló napjául február 28-át, szerdát ajánlotta. Az egyesületek többsége a Hala­dás, a Szolnok és a Gamma kivéte­lével amellett kardoskodott, hogy ha már úgyis hétköznap kell leját­szanak ezt a fordulót, akkor azt in­kább egy későbbi taoszi hétközna­pon játszák le. Új határnapul fel­merült többek között március 15 és március 21 (nagycsütörtök). Mivel az egyesületek nem tudtak az időpont kérdésében egységes állásfoglalásra jutni, Vághy telefon­összeköttetést keresett a vidéken tartózkodó miniszteri biztossal, hogy az ő véleményét kikérje. Miközben a miniszteri biztos je­lentkezésére vártak, újabb ötlet me­rült fel: országos viszonylatban tol­ják el egy héttel a bajnokság kez­detét.. Ez a gyakorlatban annyit je­lentene, hogy vasárnap, azaz 25-én nem a 25-ére kisorsolt bajnoki for­dulót játszanák le, hanem a február 18-ikit. A február 25-iki forduló ke­rülne át március 3-ra és így tovább. Az egész tavaszi fordulónak ezt az elhalasztását azonban az egyesületek rögtön elvetették. Késő estig Vághy Kálmán nem tudott kapcsolatot ta­lálni Gidófalvy dr-ral, a további ba­rátságos megbeszélések során azon­ban egyre inkább előtérbe került a nagycsütörtöki megoldás. Döntés csak a mai napon várhatunk, de máris biztosra vehető, hogy a feb­ruár 18-ról elmaradt első forduló hat mérkőzése március 21-én kerül majd sorra. BAKON JÓZSEF: - Nem volt még mérkőzésem, amelyen olyan kevés lövést kap­tam volna, mint a vasárnapi Fradi-csatársortól Az Elektromos­ Ferencváros mér­kőzésnek a jó edzésen kívül nem volt különösebb jelentősége. A győ­zelemnek és főleg a két gólnak azonban a játékosok úgy örültek, mintha két bajnoki pontot is kaptak volna érte. Különösen Bakon, az Eletkromos népszerű „Zsoké"-ja volt büszke. — Egyetlenegy gólt sem kaptam a híres Fradi-csatársortól — mondotta. — Pedig ugyancsak igyekeztek. A kaput azonban csak igen ritkán találták el. Nem volt még mérkő­zésem, amelyen olyan kevés lövést kaptam volna, mint a vasárnapi Fradi-csatársortól. — Ezt komolyan mondja? — kér­deztük. — A­ legkomolyabban. Pedig ide számítom azokat a meccseket is, amelyeket tizenegy éven keresztül a Dunaharasszi MTK-val játszottam. A múlt említése közelebb hoz bennünket egymáshoz. Szeretünk turkálni a múltban. Különben is érdekes az, ahogy egy játékos eljut odáig... Bakon József sem volt még válo­gatott s ezért nem is olyan nagyon ismert a magyar szurkolótábor. A neve mindig csak az összeállítás­ban szerepel s a bírálatban megemlé­keznek róla, mint aki „hibátlanul látta el feladatát". Pedig ennél többet érdemel Bakon József. Az Elektromosnak igazi oszlopa. A játé­kosoknak pedig őszinte jóbarátja. Az Elektromosban nincs is olyan játékos, aki ne szeretné „Baksit". Kérdésünkre elmondta, hogy 27 éves s már három éve védi az Elek­tromos kapuját. Huszonhét éves kora ellenére már tizennégy éve aktív futballista. Tíz éves korában már a Dunaharaszti MTK ifi csapatában védett. Bakon „fakír" futballista. Ezt az idei téli edzéseken állapítottuk meg. A hideggel szemben szinte teljesen érzéketlen. Az Elektromos még 16 fokos hidegben is tartott kétkapus edzést. Még a mezőnyjátékosok is összefagytak. Hát akkor a kevés mozgásra kárhoztatott kapus hogyne fázna. Bakon kivétel. Kesztyű nél­kül, csupasz lábszárakkal vesz részt az edzéseken. — Az év melyik szakában­­szeret legjobban játszani? — kérdeztük. — Májusban — felelte gondol­kodás nélkül. A labdarúgásra terelődik a szó. — F­n másképpen fogom a lab­dát, mint a­ többi kapus általá­ban. Csak nagyon ritka esetben fogom mellre a labdát. A labdát nyújtott karral fogom meg. A tenye­rembe ragad a labda. Csak ha nagy a sár és csúszik a labda, akkor vagyok kénytelen mellre fogni a lövést. Ez azonban zavar. Sáros időben nem is tudok olyan biztosan védeni, mint máskor. Ess tényleg különös adottsága Bákonnak. "A vasárnapi meccsen megfigyeltük, hogy Sár­osi úr alig hat méterről bele lőtt egy labdát. Bakon előrenyújtott kezében úgy halt meg a lövés, mintha mágneses lett volna a tenyere. Bakon egyébként a legszorgalma­sabb játékos is. Egyetlen edzésről sem hiányzik, pedig Dunaharasztin lakik. A múlt héten előfordult, hogy Dunaharaszti felé megszűnt a vonat­­közlekedés. „Zsoké" tehát az edzés­ről is felmentést kaphatott volna. Nem élt ezzel az engedéllyel. A­z edzésen résztvett és az Elektromos­pálya kazánházában aludt. A rossz nyelvek szerint nagyon szeret az Elektromos-pályán lenni. A szíve oda húzza.... „Baksi" szerény fiú. Alig lehet belőle néhány mondatot kicsiholni. Pedig a játékostársai ugyancsak biztatják. Talán ez is a hiba. Szégyel magáról beszélni. A többi játékos azonban annál beszédesebb. — Ha te nem beszélsz — szólt közbe G. Tóth —, majd mi lelep­lezünk. — Hlát azt miért nem mondod, hogy te vagy a legjobban horkoló magyar futballista ! — Francia portyán voltunk — kezdi mesélni G. Tóth. — Minden szobában ketten aludtunk, csak a ,J­aksinak“ nem jutott párja. Min­denki féltette az éjszakáját tőle. Szegény Baksi egyedül maradt a szobájában. Igaz, hogy nem sokáig. Félt. Bejött hozzánk. (Buzásival aludtam egy szobában.) Esküdözött, hogy nem fog horkolni, csak enged­jük meg, hogy ott aludjék. Megszán­tuk. Egy fél óra múlva kidobtuk, annyira horkolt. Reggel az ajtónk előtt találtuk, amint a szőnyegen nyitott szemmel aludt és horkolt. A fiúk most mindannyian emlékez­nek. Mindegyik mond egy-egy érde­kes történetet Bakon Jóskáról. — A fehér vászonbőrönd sem volt­­utolsó — veszi át a szót Pálinkás. — Baksi egy fehér vászonbőrönddel jött el a francia portyára. Állítólag a dunaharaszti kisbírótól kapta köl­csön. Vigyázott is rá, mint a két szemére. Még éjjel is az ölében tar­totta. Büszke is volt r­á, hogy egyet­len karcolás nélkül tudta a gazdájá­nak visszaadni. — Franciaországban történt más is! — folytatja a leleplezést G. Tóth. — Bemutattunk a Paksinak egy csinos francia­ kislányt, aki az egyik mulatóban énekelt. Különösen a „Si­si“ kezdetű, nálunk is ismert modern sláger tetszett a legjobban a derék kapusunknak. Ez a lemez itt is megvan a sporttelepen. Ami­­k­or Baksi fölfedezte, beült az ét­terembe és egy-két kisfröccs mellett órákig emellett a lemez mellett áb­rándozott. Hát ilyen ez a Bakon Jóska, aki­nek minden vágya az, ho­gy egyszer válogatott legyen! Szántó és Kolláth nem fog hiányozni a Szolnok csapa­tából Vasárnap a Szolnoki MÁV csapa­tában nem játszott Szántó és Kol­láth, a szolnokiak két kitűnő válo­gatott csatára. Mind a kettő meg­halt s ezért hiányzott Hétfőn azon­ban már mind a kettő megjelent a munkahelyén, ami azt jelenti, hogy rendbejöttek és va­sárnap is játszani fognak. Már a keddi edzésen is je­len lesznek. Egy igazi jós a bajnokságról késsel Rövidesen megkezdődik a labda­rúgók bajnoki rajtja. Hiába járunk még sárcipőben, hiába nézegetünk a háztetőkre (hogy ne essen lavina a fejünkre), hiába lessük a szenes­embert,­­ a szurkolók már arról vitatkoznak, ki nyeri a bajnoksá­got. Lapunkban már jósolt a két leg­jobb tippelő. De ők csak „jó kon­tárok". Mi felkerestük T. asszonyt, aki az Erzsébet­ körút egyik házá­ban fogadja a feleket. Régen ma­darak, fehér egerek és baglyok vet­ték körül a jóst. Ma a drótszörű foxi... T. asszony éppen több gyermeket és főnyereményt akar jósolni ne­künk, de a tévedések elkerülése végett gyorsan közbevágunk: — Ki nyeri a bajnokságot? érdekesnek találja a témát. Gon­dolkodik és maga elé rajzol a pa­pírra: — Nagy közönséget látok... Egy olyan elnöknek adják majd át a babérkoszorút (? A szerk.), akinek a neve „A“val vagy „B“-vel, „C“­­vel kezdődik ... Hú, itt lemarad a Ferencváros! Csak egy gyors rendkívüli közgyűlés és elnökválasztás segít a zöld-fehé­reken. — Magyar sikerek lesznek... Olyan ellenfelet győzünk le, amelyiket már régóta nem vertünk meg. (Olaszok?) T. asszony felsóhajt, hogy sokkal könnyebben menne a jóslás, ha lát­hatná az érdekelt játékosok aláírá­sát. Szerencsére van nálunk egy ké­peslap, amelyet a válogatott csapat­tól kaptunk. A jósnő újra és újra vé­gignézi a lapot. Turay aláírása tet­szik neki. — Az az érzésem, hogy ennek az embernek a csapata nyeri a bajnok­ságot. (Megint a Hungária!)­­ Megyünk el. T. asszony férje kísér ki és az ajtóban ezt súgja:­­— Ne higgyen a feleségemnek. Más nem nyerhet, mint a Ferencváros! LOSONCON vasárnap , a Sal BTC ellen­­ akartak edző­mérkőzést játszani a losonciak. A pályán azonban hatalmas hótakaró fekszik, amelyet munkáshiány miatt nem lehet letakarít­ani. Losoncon ugyanis az a hely­zet, hogy minden munkás a vasút és az országutak megtisztításán dolgozik. Jelenleg az a helyzet, hogy ha vasár­napig nem sikerül a pályát rendbehozni, akkor a Losonc csapata utazik Salgó­tarjánba. Vasárnap lesz egyébként a Losonc köz­gyűlése, amelyen egész új­­ vezetőséget választanak. Kedd, 1940 február 2©. Az MBB felvidéki csoportjának a má­sodik helyezettje is az NB-be akar kerülni . Amikor az NBB felvidéki csoportjában 16 egyesület kapott beosztást, azt az ígéretet kapták a felvidékiek, hogy csoportjukból több csapat fog bekerülni az NB-be. A vezető felvidéki egyesületek most mozgalmat indítottak, hogy az MLSz betartsa ezt az ígéretét. A SalBTC és a DiMÁVAG között teljes a megegye­zés, de felkérik a BSzKKT-t és az SK ftus­it, hogy közösen lépjenek fel az MLSz-ben abban az irányban, hogy a felvidéki csoport második helyezettje is kapjon helyet az NB-ben. Az ETO kapuját Bereczky II. fogja vés­teni. AUTÓ Motorkerékpár­verseny rendezé­sének gondolatá­val foglalkozik a KMAC­­ nyáron A KMAC — mint tudjuk — több, mint fél esztendeje nem rendezett ver­senyt. A tavaly őszi nemzetközi esemé­nyek miatt a versenyrendezés nem­ is állott módjában, mert az illetékes ható­ságok a rendkívüli viszonyok között el­tiltották a versenyrendezést, annál is inkább, mert a gépjárművek nagy részét a hatóságok igénybe is vették.­­ A rendkívüli viszonyok azóta meg­szűntek, az igénybevett gépjárművek régen visszakerültek tulajdonosaik kezébe és a beavatottak szerint mi sem akadályozta volna a verseny­­rendezések újrafelvételét. A KMAC azonban nem élt a lehetőség­gel és nem szorgalmazta azt, hogy ver­senyeket rendezzen, annak, ellenére sem, hogy a versenyzők körében óriási érdek­lődés nyilvánult meg. Múltak a hosszú hónapok és a KMAC egész sportműködése abban merült ki, hogy az ismeretes KTT-ügybe avatkozott és sikerült is halálra ítéltetnie a magyar motorosok élniakará­­sának ezt a gyakorlatban is megnyilvá­nult bizonyítékát. A KMAC feljelentése lehetetlenné tette azt, hogy a szépen izmosodott KTT-kirándulások továbbra is munkába hívják a magyar motorosok százait, akik így elestek attól a lehető­ségtől, hogy terepmotoros képességeiket fejlesszék. KMAC nyilván észrevette, hogy a versenyrendezéstől való távolmaradása és a KTT-vel­ szemben mutatott szigorú álláspontja nyomán­ nem is indokolatlan bírálatoknak tette ki­ magát. És nagyon helyesen azt a megoldást választotta, hogy ismét fel­veszi a versenyrendezések fonalát. Ennek tulajdonítható, hogy a KMAC hivatalo­san is elhatározta: versenyrendezési engedélyt kér az il­letékes hatóságoktól. Véleményünk szerint az engedély meg-*­szerzésének mi sem­ áll útjában, hiszen ma már nem forognak fenn azok a körülmé­nyek melyek annak idején szükségessé tették a tilalom életbeléptetését. Sajnos­, a KMAC elhatározása mégsem százszázalé­kos, mert tervei szerint arra kér enge­délyt, hogy motorkerékpárversenyt rendezhessen­­­ nyáron. Nyárig még sok idő múlik el és a KMAC hatalmasat téved, ha holmi nyári remé­nyek ébresztésével akarja levenni napi­rendről a magyar motorsport égető kér­dését. Sí A Volócra tervezett sáncavatóversenyt a­ síszövetség elhalasztotta. FŐISKOLA Posta verseny­ A MLFSÖK férfiak és hölgyek részére országos fedettpálya at­létikai postaversenyt írt ki Versenyszá­mok férfiaknak: Helyből magas, helyből távol, helyből hármas (10-es csapatok ré­szére), valamint magasugrás rohammal és súly­lök­és (egyéni). A hölgyek verseny­­számai pedig helyből távol, súlylö­kés 2 kilogrammos labdával és magasugrás ro­hammal (egyéni és 5-ös csapat). A vidéki és a fővárosi egyetemek, illetve főiskolák március 2­9-ig tartoznak megrendezni az atlétikai viadalt és a versenybíró a pontosan előkészített és általa hitelesí­tett verseny jegyzőkönyvet 24 órán belül köteles a központba beküldeni.­ Nevezési zárlat: február 26. A MEFSOK hölgyszakosztálya március 13-tól 20-ig vidéki­­egyesületek részére nagyszabású tornászviadalt rendez. Vasárnap délután a Svábhegyen rendezi a MEFSOK az országos sí versenyét. A viadal két számból, lesiklás és műlesik­lásból áll. Nevezni a síszövetségben lehet­ A központ Ökölvívószakosztálya február 2­1-én főiskolások részére újonc és, haladó ökölvívóversenyt rendez a Műegyetemen. Standard. ~ szint! .A főiskolások hivatalos közleményében olvassuk: „Az a verseny­ző, aki eléri a kiírt „standardot 54, vas-, ezüst- vagy aranyjelvényt' nyer.” A Nemzeti Sport már régen kiirtotta a ma­gyar sportszótárból a „standardot’* és helyette átültette a­ köztudatba az idegen eredetű szónak sokkal kifejezőbb magyar szót, a szintet, az értékszintet. Miért ne lehetene használniok főiskolásainknak­­* a „standard” helyett a szintet a hiva­talos­­közlöny hasábjain­! A Pozsonyban megfelelő magyarnyelvű újság az „Új hírek’* a legnagyobb el­ragadtatás hangján ír­ a magyar főis­kolás kosarasok kétnapos vendégjátéká­ról. A Pozsony válogatottja ellen vívott mérkőzésről a többi között a következő­ket írja: „Már az első percekben fel­tűnt a vendégek hibátlan össz­játéka és pompás labdakezelése. A lövéseik pedig pontosak, váratlanok voltak, de a sze­rencse nem mindig kedvezett a dobásaik­nak. A magyar­­ csapat, egy-két perces megszakítástól eltekintve, állandóan ve­zetet­t és biztosan győzött.” Majd így folytatja: „A magyar főiskolások leg­jobb embere Kardos volt, de kitűnően irányított a szakállas Szamosi is A leg­­­­jobb dobónak Velkey bizonyult. Egy® maga 20 kosarat­­dobott a pozsonyiak hálójába'/*

Next