Népsport, 1948. június (4. évfolyam, 108-128. szám)

1948-06-17 / 119. szám

­ 1B4­T JONTOSÍ VT. NÉPSPORT S „A sporton keresztül szolgáljuk és erősítjük a népi demokráciát !“ SZÍNEK szimfóniája... !A ,,Sjport" szerdai száma régéneL fceban írt a sjportdó tzín­aá­pi gancadsá­r­ttonnelpének Eueenyitásáról és első két számáról A mintegy negyed 10 óra­kor végetért ünnepség további szá­mairól az alábbiakban számolunk be):­­ Amikor vad csatakiáltások köze­­pette kirohantak a pályáról az út­törő kisfáik és kislányok, az álta­­lá­nos leányiskolák­­1200 tanulója táncszerűen összefogódzva, tánc­­lépésben vonult be a pályára. Ál­­landó mozgásban hol köröket, hol cs­illagformákat alakítottak, csopor­­tosan, majd párosan, fekve, gug­­golva. A gyakorlat lényege: bemu­­tatni a női tafejtoma­ alapelemeit. Megkapó látvány a tiszta fehérbe öltözött leánysereg , ütemes, kecses, harmonikus mozgása. Mindutasan felcsattan a taps. Amikor rendiben, fegyelmezetten levonulnak, bejön­­nek a SzIT leánycsoportjai piros és kék szallagokkal. Keringő dal­­lam­ára egyszerű ritmikus mozdula­­tokkal a színes szallagokkal külön­­féle formákat írnak le a levegőben. Csupa mozgás, csupa szín ez a szám, a keringő dallamára, a fehér, ruhás lánykák bájos mozdulataira Valami békebeli vasárnapi hangulat fogja el a nézőket. A hangulatos keringőzenét hirte­­len komor dobszó szakítja félbe. A rendőrakadé­iikusok zárt sorokban vonulnak be a pálya közepére. A Szálas, pompásan mozgó rendőrfiúk a legendás spanyolországi nemzet­­közi brigád indulóját énekelik ma­­gyar szöveggel, emlékeztetve arra a történelmi jelentőségű nagy sza­­badságharcra, amely csatasorba szó­­lította szinte az egész világ elszánt Szabadságszerető ifjait, hogy Mad­­rid környékén, Guadalajaránál, vagy az Ebro partján harcoljanak nem­­csak a világszabadságért, amelyről Petőfi dalolt, hanem a saját hazájuk Szabadságáért is. fia ezeknek a hősöknek a sorában ott volt az a Rajk László is, aki most a magyar rendőrség éléra védi a demokrácia rendjét. Az ének befejezése után szétnyíl­­­ak a zárt sorok, a rendőrök elfog­­l­alják a játéktér legnagyobb ízét s megkezdődnek a stilizált puskagyakorlatok dobszára. Tökéle­­tes volt a gyakorlatok ütemes, egy­­önttetű végrehajtása. A részekre bontott harcszerű puskagyakorla­­toknak nagy sikerük volt. Nemcsak látványosan harcszerűek­­ voltak ezek a gyakorlatok, hanem a szak­­értő szem észrevette azt is, hogy sportszempontból, pontosabban tor­­nászszempontból is tökéletesen haj­­tották végre az egyes tornászmoz­­dulatokat is. Csaknem minden megmozdulá­sukat hatalmas taps kísérte, bizonyítva a magyar rendőrség egyre nagyobb népszerűségét. Ez a rendőrség valóban a népé, a nép érdekeit védelmezi , nem az elnyomás eszköze, mint a­ múltban volt. Külön taps jutalmazta azt a meg­­kapó jelenetet,, amikor a gyakorla­tok végén villámgyorsan zárt négy­­szöggé tömörültek, majd énekszó­­val vonultak ki. Ezután következett az általános iskolák felső leányt­agozatán­ak üte­mes, láncszerű gyakorlatának bemu­tatója. Mintegy hatszáz lány mozog a stólyán Csodálatosan színes a pálya képe. Csupa kék és fehér, s ezek az üdítő színfoltok gyors zene dallamára mo­zognak.­ Csupa­ költészet, csupa báj. A lányok (15—18 évesek) a zene ütemére hirtelen több coportot ala­­kítanak, majd a legszebb tánc­moz­dulatba merevedve, fejeződik be a gyakorlatuk. A lelkes közönség bol­dogan ünnepli őket. A Duna—Tisza csatorna és Csillebérc munkabrigádjának bemutatója következett. Munka, ruhájukban végezték a lapátos gyakorlatiakat. Mozdulataikat énekkar kísérte s az összhatás igen megkapó volt. Gyakorlla­taikban bemutatták a lapáttal elvégzendő valamennyi mozdu­­latot. Ásnak, kotornak, döngöl­nek, stb. Valaki megjegyzi: — Végre felássák az ETO-pályáit Béfér.^ Majd jött az első rész egyik leg­nagyobb sikerű száma: a padgyakor­­latok. Külön kijelölő, külön padkor, dó kislányok teremtik meg a gya­korlatok lehetőségét. A­ szervezés mintaszerű. Végre kifutnak a fut­­ballkapuk mögött sorakozott közép,­iskolás lányok, pontosan félezre­n, pirosszegélyű fehér ruhában. Ké - Gidairól ékszerben megnyílva futnak be a pályára, majd szabályosan el­helyezkednek a padok mentén. A zeni ütemér­e mozgó virágláncokra és játékosan, de fegyelmezetten­­rep­kedő pillangókra emlékeztetnek. Csupa költői báj volt ez a szám, csupa könnyedség, csupa szép­,­ség. Szinte állandó tapsviharban végez­­ték a résztvevők a gyakorlatokat, s a taps ütemessé vált, amikor a lá­nyok kivonultak, majd a fegyelme­zett padhordók kivitték a padokat is. A szünet egészen rövid s máris készülődnek a következő számok résztvevői. 1200 középiskolás fiú, fekete rövidn­adrágban,­­meztelen felsőtesttel vonul a pályára. A rö­vid szünet alig elegendő egy ciga­­reid­a végigszívására s máris végzik gyakorlataikat a pályát az egész teljességében elfoglaló diákok. Lenyűgöző egyöntetűséggel csat­­tannak a tenyerek s hibátlanul mutatják be a gyakorlatokat, amelyek bármelyik verseny, sportág bemelegítő gyakorlatait jelképezik­. Ezután egy egészen eredeti, mély­ségesen komoly s amellett vidám, kedves szám következett ,,Dalol a munka" címmel. SzIT-lányok berbcskendő­­ben furulyaszóra futnak be csopor­tokban és bemutatják a Házimunka mozgásművészeti feldolgozását. A kedves, igénytelen dallamra „mos­nak “­­ „öblögetnek", „Vasalnak" „varrnak" a leányok. Ilyen kedves mutatvánnyal példázzák, hogy a sport még a házimunkával is kap­csolatban áll s a sportoló­nő még a főzőkanalat is lendületesebben tudja forgatni Zászlóerdő között, katonás fegyel­mezettséggel vonulnak fel a Kossuth-akadémia növendékei. A jövő honvédtisztjei menetelnek, súlygolyóval a kezükben, fehér uj­jatlan mezben és terepszín a hosszú­nadrágban. Lassú keringő dallamára ritmikusan hullámzó zászlók kereté­ben könnyedén tornásznak az akadé­mikusok, lendsítgetik a súlygolyót, egyik kezükből a másikba dobál­ják, majd egymásnak. Minden hi­bátlan, s a közönség viharos tet­szésnyilvánítások közepette álla­pítja meg, hogy a Kossuth­ akad­émikusoké volt az ünnepség egyik legpompá­­­sabban sikerült száma. Hirtelen megszínesedik a pálya,­­100 középiskolás lányka élénk piros és sárga ruhában özönli el a pá­lyát,a Bartók-zemére magyaros tánc­­mozdulatokat mutatnak be, el-elválnak az oszlopok egymástól, majd vissza, állandó a mozgás, csu­pa jókedvű és ritmus az egész mu­­tatvány. A derekukról ledobott szí­nes szalagokkal körbenmozgó lá­nyok a szín és a mozgás tökéletes összhangját varázsolják a nézők szeme elé. A pálya közepén egy tömbbe tömörülve integetnek a szí­nes szalagokkal, végül hatalmas üdvrivalgással futnak le a pályáról. Ekkor a Kossuth-akadétiii­st­ák behozzák a pályára a korlátokat és 200 tornász — egyesületiek és középiskolások — mutatja be a korláttorna felépítését az alapgyakorlatoktól kezdve majd­nem a legmagasabb fokozatokig. Aztán mintha a kék égbolt eresz­­kedercs volna le a pályára, úgy fes­tett a , 1500 égszínkék­nikás lány bevo­nulása. Kezükben karika s máris hozzákez­denek a gyakorlathoz. Tapsol a kö­zönség. Ez volt talán az ünnepség leglátványosabb száma (természet­­esen a felvonuláson kívül). Ha az FTC-pálya kikopott gyepe valami­vel zöldebb lett volna, a színhatás még lenyűgözőbb lett volna. De így­­ is gyönyörű volt az egész pályát betöltő kék szín, a karikák lendüle­tes és egyöntetű mozgása, amelyet keringőzene festett alá. Ebben a számban volt fiatalság, egészség, nőiesség, szépség. Pillanatok alatt változik a kép a tarkaruhás parasztlányok és csíz,­más fehéringes fiúk több száz főnyi csoportja táncol be a pályára. Ma­­gyar népi táncok következnek , egyre szürkébbé váló alkony, az egész úgy fest, mint valam­iám szüreti mulatság. Ezután kerül sor a műsor­­ számára, a SzIT-csoportok „Munka mese”” című bemutatójára. (Már kilenc óra van. A sötétség közeledik. ha a nézők közül csak kevesen mentek még haza.) Téglákkal, gerendáikkal, vascsövekkel vonulnak fel a csők s­portok. Beállnak a helyükre és stilizált munkamozdulatokat hajtanak végre, majd a vascsövekből magas tornya,­kat építenek s ezekre néhányat­ felkúsznak s­ piros-fehér zöld és vörös zászlókat bontanak szét. Olyan erőteljes, olyan friss a taps, mintha csak most­­kezdődött volna meg az ünnepség. És amikor be­­fejeződik, a nézők arcán a boldog megelégedettség tükröződik vissza, amely körülbelül ezt jelenti. Ezt már meg tudtuk csinálni és­­ ezt láthattuk! És az örökké mozgó élet törvé­nyéhez híven már a jövőbe te,­kindve kérdezgették: •­Várjon milyen lesz a Vény Ün­nepe? 51. Sárkány István így folyt le, a fsipetelő Lififiág szabadságü­nnep­e. Még javában folyik a sportoló­bíróság gyönyörűséges, feledhetetlen szabadságünnepe az FTC-pályám. A hézök minden egy­es szám után szántó vörösre tapsolják a tenyerit, két s nincs idejük arra, hogy vala­melyik szám szépségeit megvitas­sák, mert máris a következő mű­­sorszám résztvevőit tapsolják­. Amikor a díszpáholyban ülök kö­­r­ül a szünetben néhányan lemen­nek a páholyból­­egy cigarettára, mindannyian Hegyi Gyula állam­titkár páholya előtt mennek el s sorban gratulálnak az államtitkár­nak a ragyogó ünnepséghez. — Nagyszerű dolgot alkottak — m­ondja Tildy Zoltán köztársasági elnök Hegyi Gyulának. — Kérem, tolmácsolja köszönetemet és elisme­résemet az ünnepség valamennyi rendezőjének. Ugyanígy gratulál Rákosi Má­tyás, Gerő Ernő és a vezető ma­gyar államférfiak legtöbbje... Az­után kezdődik a műsor szünet utáni része. A díszpáholyban ülők éppen úgy tapsolnak, mint odaát a B a le­­tartó előtt állók, éppen úgy szívből örülnek — talán még jobban is — a sportoló magyar fiatalság lenyű­göző hatású tömegbemutatójának, mint bárki az ülő-­­vagy állóhelyen. Most sorra járjuk a vezetők pá­holyait. , Tildy Zoltán köztársasági elnök mellett Szakosíts Árpád , miniszter­­elnökhelyettes és Mihályfi Ernő miniszter, az elnöki­ iroda vezetője ill. A köztársasági elnöknek ez a véleménye a sportoló magyar írúság szab­ads­ágán népéről, annak műso­ráról : — örvendetes és dicsérendő a kez­deményezés, mely máris ilyen rar­tyogó teljesítményt eredményezett. Az, hogy az ifjúság ilyen óriási tö­megben vesz részt ezen az ünnep­­■Bégen, mutatja, hogy országunkban az élet minden megnyilvánulásában — tehát, a sportban is — az egész magyar­­ nép jelen van, s annak minden dolgozó rétege része. Sül a sport áldásaiban. Külön nem tudok kiemelni egyetlen műsorszá­m­ot sem, mindegyik egyformám,­­őszintén tetszett. Őszinte elismerés ileti meg nemcsak a résztvevőket, ha­nem azokat is, akik ezt az ünnepl­tséget kitervelték, létrehozták és ilyen lélekemelően megrendezték. • Szakosíts Árpá­d mini­szterén­ök, fe­lyettes ül­ a köztársasági elnök mellett és élénken bólogat annak szavaira. Kérésünkre hozzáteszi: — Szörnyen berekedtem, ezért most is csak némán csodálom, az ün­nepséget­ Röviden: háromszor egy­­másután azt mondom: gyönyörű, gyönyörű, gyönyörül Szakosíts . Árpád valóban annyira berekedt, hogy csak suttogva tud beszélni. Még ezt mondja:­­— Ez a sportünnepség már a népi demokrácia fényében tündököl. Hal­lottuk, mit kiáltottak a Himnusz után a résztvevők: szabadság, mun­­ka, béke. Ennek a háromnak az ün­nepét üljük most itt. Még egy: min­­den elismerés megilleti az Országos Sport Hivatalt, továbbá valamennyi olyan ifjúsági szervezetet, ame­ly az előkészítő munkában részt vett. Mihályfi Ernő ezt mondja: — Ilyen gyönyörű, fenséges sport­­ünnepséget a Szovjetúnión kívül se­hol a világon nem tudnálak ren­dezni. őszintén örülünk, hogy a szí­nes filmen gyakran megcsodált szovjet sportünnepségek után a mi, ugyancsak csodálatraméltó ünnepsé­günket a valóságban láthattuk. A legfontosabb ebben az ünnepségben az, hogy ez az ifjúság a miénk, a népi demokráciáé s ezért miénk a jövő. A szomszéd páholyban Rákosi Mátyás r miniszterelnök-helyettes ül­­mellette Jacques Duclos, a farnica nép legendáshírű harcosa, aki a francia kommunista pártot képvi­­selte a Magyar Dolgozók Pártjának alakuló kongresszusán. Áraikor Rá­kosi Mátyástól, a magyar dolgozók nagy vezérétől kérünk véleményt, mosolygó arccal, elégedetten így­­beszél: — Nem tudok sokat mondani, nagyon, nagyon szép volt. Ezt a ragyogó kezdést feltétlenül folytatni kell, ebben a szellem­ben kell továbbra is nevelnünk a magyar fiatalságot. Megkérjük Rá­kosi Mátyást, tol­mácsolja kérésünket Duclosnak is. Rákosi mosolyogva tesz eleget a kérésnek,, figyelemmel hallgatja, mit mond Duclos, néha-néha ő is magyaráz franciául Ducosnak, majd tolmácsolja a nagy francia ál­lamférfi szavait: — Őszintén örülök, hogy láttam ezt a sportünnepséget, mert ebből élesen éa tisztán kiviláglik a dolgozó ma­gyar fiatalság életereje, fejlő­­dése és egészséges életöröme. Az ünnepség feledhetetlen élmény marad számomra. A mellettünk lévő páholyban va­lódi Van taps csattan fel az éppen most pergő korlátgyakorlatok végez­tével. Vas Zoltán miniszter, a GF főtitkára elismerően állapítja meg: " Nagyon szép volt ez is, a többi műsorszám is. A demokratikus ma­­gyar sport első nagy vizsgája kitű­nően sikerült s jövőre még a mostaninál is jobban fog sikerülni. Vas Zoltán mellett Farkas Mi­hály, a MDP főtitkárhelyettese, a teniszszövetség elnöke ül, ő is elra­gadtatva állapítja meg: "Kezdetnek ragyogó volt ez az ünnepség. Az OSH további feladata­, hogy minden évben szebbé és szebbé tegye ezt a sportünnepséget és minden évben több és több fiatalt vonjon be a magyar sport vérkeringésébe. Rajk László belügyminiszter, a nagy ünnepség szónoka a következő páholyban ül. Kérdésünkre így be­szél: — Nemrég elmondott szavaimé,­ teljes egészükben beteljesedve lát­tam ezen az ünnepségen. Biztos va­gyok benne, hogy a mi fiatalsá­­gun­k mindazt azt ígéretet beváltja, amit a magyar nép hozzája fűzött s biztos vagyo­k abban is, hogy fiataljaink a magyar demo­krácia igazi oszlopai és tá­­­­maszai lesznek. Rajk László mellett Julianno Pa­­retta ül, az az MDP kongresszusán az olasz kommunista pártot kép­viselte.­­ Kérésünkre most Rajk László vállalja a tolmács szerepét. Paretta szinte pillanatok alatt tűzbe jön, amikor nyilatkozni kezd, Craié­nak belőle az elismerő szavak. Ezt mondja: — Ebből az ünnepségből azt Iá■ tem, hogy a magyar ifjúság óriási eredményt ért el a felszabadulás óta. Mutatja ez az ünnepség, hogy a magyar ifjúság egészséges, erős, derűs és öntudatos. A gyakorlatok, bűn ügyességet, hatalmas lelkese­dést és csodálatos összhangot lát­­tam. Ilyen sportünnepségre fasiszta ifjúság nem volna képes, ilyet csak becsületes, demokratikus gondolko­zásé, nép fiai tudnak nyújtani. Hogy ezt megmutatta, ez ennek az ünnep­­ségnek a legnagyobb érdeme. Végül Paretta mosolyogva meg­jegyzi, a gyönyörű kék­­fehér ruhába öltözött óriási leánycsoportra mu­tatva: " — S amint látom, a magyar textilipar is óriási mértékben fejlő­dött az elmúlt három évben... Hidas Ferenc, a Magyar Labda­rúgók Szövetsége h. elnöke az MDP sportosztályának a vezetője is, Rajk László belügyminiszter mellett ül , így beszél: — Meggyőződésem, hogy a ma­gyar sport vezetői, maguk a spor­tolók, de általában a sport egész társadalma büszke lehet a ma­latot, faltva végre, a valóságban is lát­hattuk a tömegsportról alkotott el­­képzeléseinket. Ez a sportünnepség jól kifejezte a magyar sportolók demokra­tikus gondolkozásmódját, műn­­ikakészségét és hazaszeretetét. Talán ezekhez a gondolatokhoz még azt tenném hozzá, hogy bár az ün­nepség résztvevői úgyszólván vala­mennyien az ifjúsági korosztályok­­ből kerültek ki, ez a sportünnepség azt a gondolatot is kifejezte, hogy a magyar sport korra és nemre való tekintet nélkül az egész dol­gozó társadalomé kell hogy legyem. Ez a sportünnepség nagy győzel­me a magyar demokráciának is. Münnich Ferenc dr. altábornagy, Budapest rendőrfőkapitánya, az FTC elnöke is itt van a közelünk­ben. Elragadtatva mondja:­­— Csodálatosan szép volt! Ez az ünnepség élénk­ü­­ bizonyítja, azt, hogy milyennek kél lennie a re­sport jellegének, olyannak, am a közösségi szellemet ülteti az ifjakba. Ez az ünnepség és az ilyen ünnep­­ségek egyik útját alkotják ifjúsá­­­­gunk átnevelésének. Nógrády Sándor államtitkár, a­­ Magyar Szabadságharcos Szövetség elnöke, Vladimír Poptomoff szófiai képviselő társaságában ül sí közeli páholyban. Poptomoff a bolgár kommunista párt központi napilapjá­nak a főszerkesztője. — Ez az ünnepség tökéletesen­ jelképezi a fiatal magyar népi de­­mokrácia erejét — mondja Pop­­tomoff. — Most már az utolsóelőtti számnál tartunk, de reggelig el tud­,­nám nézni a műsort. Nógrádi Sándor megállapítja: — Gyönyörű volt... Nemcsak a­ szemnek, hanem a szívnek és a fé­lelmek is. Tovább kell haladnunk a megkezdett úton Veres Péter honvédelmi miniszter két páhollyal odébb ül, közelében Ries István dr. Rónai Sándor és Szebenyi Endre. Veres Péter ezt mondja: " A kapitalista, társadalomban, a sport egyik lényeges része az üzlet volt, egyes sportágakat csak kivált­ságosak gyak­orolhattak, ezért el is kell sorvadnia, a jövő társadalmában minden dolgozónak sporo­lnia is kell, mert a sport nemcsak szórakozás, nemcsak testedzés, hanem az egye­temes népnevelési szükséglet is és úgyszólván kiegészítője a munká­nak. Mindezt bizonyította ez a ra­­gyogóan sikerült ünnepély is, amely­­nek minden száma szíves lelket vi­dító és szemet gyönyörködtető volt. Ries István dr.­­ igazságügy­­miniszter odahajol Hegyi Gyula, felé és ezt mondja neki: — Gyönyörű, volt az ünnepség. Az Országos Sport Hivatal ezzel az ün­­nepséggel bebizonyította, hogy jó munkát végez a demokratikus ma­gyar sport érdekében. Hegyi Gyula páholya mögött Pe­ter Kerrigan, az angol kommunista párt politikai bizottságának az el­nöke ül. Ő is megtapsolt minden szá­mot s ez a taps nem amolyan ud­variassági taps volt, hanem őszinte, szívből jövő elismerés jeleként csat­­tant fel, szinte percenként­. — Csodálatos volt ez a fegyelme­­zettség — mondja Kerrigan —, — amit itt ma tapasztaltam, csodá­­latos volt a fiatalok lelkesedése, gyan­ így látják ők a Diadalmas Ifjúságot Hozzászólások, vélemények, nyilatkozatok a magyar sportoló ifjúság szabadságünnepéről

Next