Népsport, 1957. december (13. évfolyam, 172-192. szám)

1957-12-09 / 178. szám

HÉTFŐ, 1957. DECEMBER 9. Ára: 1 forint XIII. ÉVFOLYAM, 178. SZÁM Nagyszerű hajrá az NB I-ben A Bp. Honvéd—Újpesti Dózsa találkozó volt a forduló legszebb mérkőzése Vasárnap az utolsó előtti forduló zajlott le az NB I-ben, s mint ahogy várni lehetett, a legtöbb csapat nagy lelkesedéssel, igen jó játékkal küzdött a pontokért. A sok jó mérkőzés közül is kiemelkedett a Bp. Honvéd és az Újpesti Dózsa összecsapása. Nagyiramú, változatos és színvonalas találkozójuk jó hírverése volt a labda­rúgásnak. A „Főváros—Vidék” vetélkedésben a fővárosi csapatok kerekedtek felül. Az MTK Szombathelyről is elhozta mindkét pontot, a Ferencváros pedig biztos győ­zelmet aratott a Salgótarján fölött. A Tatabánya válto­zatlanul vezet a bajnokságban. Szegedi győzelmével őszi elsősége szinte már biztosra vehető. Alul a Pécs meg­kezdte a felnyomulást. Izgalmas mérkőzés, a döntetlen jobban megfelelt volna a játék képének Tatabánya—Szeged 1:0 (1:0) Szeged, 7000 nézőn. Vezette: Karádi (Megyeri, Szentesi). Tatabánya: Gro­sics — Hetényi, Kovács S., Lúgos­ — Guba, Peller — Szovják, Lahos, Dombai, Hári, Dell. Edző: Laikai Károly. Szeged: Hódi — Bénák. Portörő: Vas — Ba­rátii, Janka — Polyvác, Nemes, Rábai, Giliczy, Nyári. Edző: Pólyák Gyula. Gól­lövő: Lahos. Szögletarány: 11:7 (4:5) a Szeged javára. Igen zord, télies idő­re hava® pálya fogadta a csapatokat. A mérkőzés előtt a tatabányaia­k arról beszélgettek, hogy kiegyeznének a döntetlenben ss. Nem úgy a hazai csapat. Az volt az általános vélemény,, hogy mind a két pont kell ahhoz, hogy egy kissé javítsanak hely­zetükön. A Szeged játszott erős széllel hátban. A havas talaj láthatóan szokatlan volt még a játékosoknak. A kezdés után sokat csúszkáltak, bizonytalankodtak, e jónéhány perc egyensúlykereséssel telt el. A hazai szurkolósereg nagy hamg­­erkánnak buzdította csapatát. Kovács S. danceolta Nyárit, a szabadrúgást Gro­­tács ügyesen lehúzta. Azután a tata­­bányaiak irányították a játékot. Egy szögletrúgás után nagy kavarodás tá­madt a szegedi kapu előtt, s a védők csak igen nehezen tudtak tisztázni. Az 5. percben egymásután három szögletet ért el a Tatabánya. A harmadik után Deli beívelt labdája a kapu tetejére hullott. Percekig a hazai kapu előtt folyt a játék. Azután jött a Szeged. Grosicsnak két igen szép lehúzása is akadt. A 15. percben Gilicz ügyesen szöktette Nyárit, Nyári beadását Baráth a 16-osról élesen fölé lőtte. Egyre foko­zódott a küzdelem. A csúszós talaj miatt gyakoriak voltak a szabálytalanságok, a játékvezető azonban mindent észre­vett. Gyors tatabányai támadás végén Lahos elcsúszott a kapu torkában. Ez volt az első gólhelyzet. Most egy időre állandósult a vendégcsapat fölénye. Guba szabadrúgását Hódi lehúzta, Hetényi pedig mellé lőtt. A 30. percben jobboldali támadást vezetett a Tatabánya. Eleinte nem lát­szott komolynak a helyzet. Lahos elég nehéz szögből mintegy 14 méternyire a kaputól rálőtte a labdát. A csavart labda Hódi előtt lecsapódott és a jobb sarokba vágódott. 1:0. A gól után néhány erőtlen szegedi ellentámadás következett. Rábai próbál­kozott messziről, de mellélőtte a labdát. A 35. percben egyenlítési alkalma nyí­lott a hazai csapatnak. Bénáknak a 16-os oldalvonaláról küldött lapos sza­badrúgása három szegedi csatár előtt is elszállt, anélkül, hogy valaki beletette volna a lábát. A 38. percben remek Gilicz-alakítás következett. Át­siklott a védelmen, de lapos labdája a kifutó Gr­ősi ész lábába akadt. Ez is egyenlítési alkalom volt. A félidő hát­ralevő része szegedi támadásokkal telt el. A II. FÉLIDŐ óriási rohamokkal indul. Már a 46. percben Polyvás nagy lövése zúgott a kapu fölé. Még ugyanebben a percben Nyári éles, lapos lövését védte vetődve Grosics. Később Baráth lőtt mellé. Nagy ostrom alatt maradt továbbra is Grosics kapuja. A 49. percben Nemes hatalmas, 20 méteres lövését Grosics nagy bravúrral védte. Az 51. percben Gilicz lövését ütötte szögletre a tatabá­nyai kapus. A tízperces ostrom után Szóhoz jutott a tatabányai együttes­be, s ekkor mindjárt gólhelyzete se akadt. Dombai ugrott ki, de az 5-ösről fölé­­lőtte a labdát. Az 58. percben ugyan­csak Dombai hagyott ki hasonló hely­zetet. Igen izgalmas játék alakult ki, óriási küzdelem folyt a pályán. Egy­mást érték a szegedi támadások, de a tatabányai védelem szilárdan állt a lá­bán. A 75. percben kétszer is az ötösre tömörült tatabányai védőkben akadt a labda. A 79. percben tatabányai ellen­­támadás végén Guba 25 méterről óriási felső kapufát rúgott. Utána Szovják fu­tott el a jobbszélen, de Hódi kiütötte a félmagas, lövésszerű beadást. Azután megint a hazai csapat következett. Egy­más után ért el szögleteket, ezekből azonban egyet sem tudtak kihasználni. A 88. percben Hári tört előre, néhány csel után kapura lőtt, de Hódi elcsípte a labdát. Két ellentétes félidőből állt a mér­kőzés. Az I. félidőben a tatabányai együttes hamarabb megszokja a ha­vat, bátrabban és biztosabban mo­zogtak a játékosai és tervszerűbben is építették a támadást. A hazai együttes ebben a játékrészben alig tudott komoly gólhelyzetet kidolgoz­ni. A tatabányai csapat a fedezet­pár, különösen pedig Peller támoga­tásával igen sok korszerű támadást vezetett, s ekkor megérdemelten jutott vezetéshez. Szünet után szinte egészen más szegedi játékosok küz­döttek a pályán, mint az I. félidő­ben. Nagy erőfeszítéssel rohamoz­tak, több kitűnő helyzetet is tudtak teremteni, néhány­­ remek lövést is küldtek kapura, de Grosics még a gólnak látszó labdákat is nagy biztos­sággal védte. A lelkesen védekező Tatabánya így ki tudta húzni gól nél­kül a II. félidőt. A Tatabányában Grosics fénykorára emlékeztető módon védett a nehéz talajon. Hihetetlenül ne­héz labdáikat tett ártalmatlanná. Nagy ré­sze van a győzelemben­ A hátvédhár­­masban Kovács L. volt a védelem osz­lopa. Mindössze egy hibát, vétett. Jill rombolt a lelke® Lugosi s Hetényi is. Grosics után Peller volt az együttes leg­­­jobbja. Különösen az I. félidőben ját­szott nagyvonalúan. Hasznos társa volt Guba. Ezúttal is a támadósor balszárnya­­ volt a veszélyesebb szárny. Szovják a kapott labdákat rendszerint jól megját­szotta. Dombai két óriási helyzetet ki­­­­hagyott. A szegedi együttesben Hódi kitűnő kapusnak bizonyult. Az I. félidőben több alkalommal mentett. A hátvédhárma­s legbiztosabb pontja ezút­tal is Portörő volt. Erőteljes játékával teljesen semlegesíteni tudta Dombait. Vass közepes teljesítményt nyújtott. A fedezetpárban Baráth nyújtotta a jobbik teljesítményt, több esetben kapuralövés­­sel is próbálkozott. Janka nem keltett csalódást, főleg a II. félidőben tett ki magáért. A támadósor esze és lendítője , a II. félidőben nagyon feljavult Gilicz volt. Szinte a csatársor minden helyén láttuk őt küzdeni. Gyakran 3—ben sem tudták tartani. Polyvás és Nyári is sok veszélyes ,támadó*---*-' vezetett, de a befe­jezések nem sikerültek. Rábai halvány­­ teljesítményt nyújtott, Tari István. A döntetlen eredmény jobban megfelelt volna a játék képének Vasas—Csepel 2:1­­1:01 Csepel, 4000 néző. Vezette: Dorogi (Attila. Vízhányó). Vasas: Kamarás — Kárpáti, Kontha, Sárosi — Bundzsák, Berendi — Raduly, Csordás, Szilágyi I­I. Bárfi, Lenkei. Edző: Illovszky Rudolf. Csepel: Bakó — Bulla, Kóczián I, Takács — Kóczián II, Klejbán — Halász, Tóth II, Ughy, Povázsai, Egervári. Edző: Já­vor Pál. Góllövő: Szilágyi I, Povázsai, Szilágyi I. Szögletrány: 3:3 (1:1). A mérkőzés előtt abban reményked­tek a csepeli szurkolók, hogy végre sokkal jobban játszik a Csepel, mint az utóbbi hetekben, s abban is, hogy nem lesz olyan balszerencséje az együttes­nek, mint például az MTK ellen. Nos, a szurkolók reménykedései nem váltak valóra. A hazai együttes ugyanis az I. félidőben kifejezetten rosszul játszott, csak szünet­­után javult fel, s a bal­szerencse is sújtotta. Már az első percben megszerezhette volna a csepeli ötösfogat a vezetést. Tóth iI ügyesen hátragurította a labdát a nagy helyzetben levő Ughynak, a középcsatár fordulásból leadott lövését azonban Kamarás elcsípte. Lanyha volt az iram, kezdetben a csepeliek játszottak enyhe fölényben. Az első negyedóra végén a Vasas előtt is nyílt jó helyzet. A kiugró Bárfi azonban sokáig kivárt a lövéssel, aztán fölé durrantott. A szurkolók elégedet­lenkedtek, nem tetszett nekik a játék. Az egyik néző, aki délelőtt látta Kis­pesten a Dózsa—Bp. Honvéd találkozót meg is jegyezte: — Ez a mérkőzés színvonal tekinte­tében meg sem közelíti a kispestit. A játék valóban sok kívánnivalót ha­gyott maga után. Mindkét csapat elég álmosan játszott, nem volt tűz, iram, mozgékonyság a játékban. Egy alka­lommal Lenkei két csel után lőtt, Bakó azonban kiütötte a labdát. A 27. perc­ben Csordás nagyszerű ker­esztlabdá­­jából Lenkei mellélőtt. A 32. perc­ben Kóczián II szabálytalansága miatt a Vasas szabadrúgáshoz jutott. A 25 méternyire leállított labdát Berendi kö­zépre ívelte, s a felugró Szilágyi­­ öt méterről a bal sarokba fejelte. 10. A síkos talajon nagyon sokat csúsz­kálta­k a játékosok. A 40. percben is­mét Kóczián Is szabálytalansága miatt rúghatott szabadrúgást Bundzsák. Lö­vése nyomán a labda a felső kapufáról vágódott vissza. A II. FÉLIDŐ veszélyes Vasas-támad­ással indult. Ra­­duly beadását Bakó kiütötte, majd Bárfi találta el a baloldali kapufát. A Vasas valamivel veszélyesebben, a Cse­pel egyre lendületesebben játszott. Eb­ben a félidőben jelentősen javult a já­ték színvonala. A hazaiak sokkal lel­kesebben, mozgékonyabban játszottak, mint eleinte. Az 59. percben Egervárit középen, a 16-os vonal előtt ellökték. Povázsai fu­tott neki a szabadrúgásnak, átívelte a labdát a sorfalon, Kamarás későn moz­dult, s kezéről félmagasan a jobb sa­rokba szállt a labda. 1­-1. Nem sokkal később Povázsai távoli lövését,védte Kamarás. A havas eső egyre jobban feláztatta a pálya talaját, a játékosok emiatt néha bizonytalankodtak, elvesztették egyen­súly­a­kat. A hazai közönség harsányan buzdította a csepelieket. Sokat is tá­madtak a csepeli fiúk. Már-már úgy látszott, hogy meg is szerzik a Vezető­­gólt. A Vasas-védők azonban mégiscsak­­Visszaverték a rohamokat. Az utolsó negyedórában fokozódott a küzdelem és változatos volt a játék. A 80. percben Ughynak volt nagy helyzete. Povázsai átadását nagyon kedvező helyzetben kapta, de a kifutó és vetődő kapusba vágta a labdát. A 86. percben Csordás vitte fel a labdát, s a 16-os előtt ügyesen a bal­­összekötő helyére húzódó Szilágyi f elé tolta a labdát. A középcsatár maga elé tette, s aztán, mintegy 13 méterről nagyerejű lövést küldött kapura. A labda Bakó kezéről a bal sarokba vá­­­­gódott, 2:1. A csepeli játékosok lest reklamáltak, a játékvezető azonban határozottan ki­tartott döntése mellett. Az utolsó percekben az izgalomtól túlfűtött játéktéren jobbára csak csap­kodás folyt. A mérkőzés első felében kiábrán­dítóan alacsony színvonalú, sokszor kifejezetten unalmas volt a játék. A Vasas láthatóan fáradtan mozgott. A csepeli csatárok pedig hibát-hibára halmoztak. Szembetűnően rossz fel­fogásban játszottak a hazaiak. Nem mozogtak eleget, nem helyezkedtek, s emiatt sokszor nem lehetett őket támadásba küldeni. Lövésre pedig egyáltalán nem vállalkoztak a ké­nyelmes csatárok. Ebben a félidőben a Vasas sem játszott sokkal jobban, de támadójátéka valamivel gólra­­törőbb volt. Szünet után nagyon erősen feljavultak a csepeliek, némelykor valósággal szárnyakat kaptak a csatárok. Ekkor már nagy becsvággyal harcoltak, sokat mozog­tak és lőttek is. Mindkét csapat közel egyforma mértékben vette ki a részét a támadásokból, s a kapuk előtt egyforma arányban adódtak gólhely­zetek is, így a játék képe alapján a döntetlen eredmény igazságosabb lett volna. A Vasasban Kamarásnak volt néhány jó védése, a gólt elháríthatta volna. A hátvédhármas tagjai megfeleltek, bár egyikük játéka sem emelkedett az átlag 1­, fölé. A síkos talajon elkövettek hibákat, ami viszont nem csodálható. Berendi most is csapata erőssége volt, fáradhatatlanul szerelt, főleg az I. félidőben. Bundzsák viszont hosszú időszakokra valósággal eltűnt, lát­szott, hogy még nincs teljesen rendben. A támadósorban Lenkei az I. félidőben többször átjátszotta Bullát, Szilágyi Z. pedig nemcsak lelkesen küzdött, hanem lövésekre is vállalkozott. Két góljával je­lentős érdemeket szerzett. Csordásnak a II. félidőben voltak jó előretörései. A Csepelben a közvetlen védelem tagjai ismét nem egyszer zavarba jöttek. A hátvédek közül a két szélsőhátvéd az I. félidőben némely­kor bizonytalankodott, s nem volt hibát­lan Kóczián középhátvéd játéka sem. Szünet után mindhárman feljavultak. Kleibán sokszor beékelődött a hátvédek közé és elmész sereg támadást állított meg. Kóczián II a jobbfedezet helyén megközelítően sem nyújtotta azt, amire hátvédban képes. Nem tudta megfelelően segíteni a támadásépítést. A támadósor­ban Tóth II mozgékonysága és Povázsai szünet utáni játéka érdemel említést. Ughy, mint középcsatár, nem vált be. Körülményes és lassú volt. Nem sok jót lehet mondani Halász és Egervári játéká­ról sem. Dorogi játékvezető jól vezette a mér­kőzést. Németh Gyula A nehéz talajon az I. félidőben kitűnően játszó pécsiek jobban feltalálták magukat Pécs—Pereg 3:1 (3:0) Pécs, 8000 néző. Vezette: Balta (Mecseki, Pillér). Pécs: Danka — Szőcs, Ko­csi®, Hegyi — Lovag, Kreisz — Opova, Garami, Virág, Schwara, Kovács. Edző: Cz­ibulka Mihály. Dorog: Ilku — Fellegi, Kónya, Monostori I — Pálmai, Prohászika — Andris, Varga, Révész, Monostori II, Cseri. Edző: Kié­ber Gábor. Góllövő: Opova, Kovács, Kovács,, Monostori II. Szögletarány: 7:2 (3:2) a Pécs Javáira. A pálya fagyos talaja már az előmérkő­­zés kezdetére felengedett és a tartalé­kok rengeteget csúszkáltak. Erre hívták fel mindkét öltözőben a játékosok fi­gyelmét. A dorogiak mintha valamivel nyugodtabbak lettek volna. Kléber Gá­bor edző szerint ezt elsősorban az okozta, hogy az­­ „idén először" az előző vasárnapi 11 léphetett pályára. A pécsieknél Virág és Schwara panasz­kodott sérülésre, de mindkettő vállalta a játékot. Már az első perc hazai gólt hozott. Virág labdáját Garami rálőtte, a labda a kapufa alsó éléről vágódott vissza, a berohanó Opova elé, s ő mintegy 3 lé­pésről laposan a kapu jobb oldalába lőtte, 1:0. A csúszós talaj igen megnehezítette a játékosok dolgát, ennek ellenére mindkét támadósor eléggé formás tá­madásokat szőtt. Hol a pécsi, hol a do­rogi kapu előtt pattogott a labda, néha lövés is ment a kapukra. A 16. percben újabb pécsi gól született. Garami a jobbszélső helyéről beívelt, Virág Schvarához, az összekötő Kovácshoz gurított, ő leállította a labdát és mint­egy 13 méterről ballal, nagy erővel a felső sarokba lőtt, 2:0. Egy-két dorogi támadás következett a gól után. Danka csak nehezen tisz­tázott Monostori II elől, majd Andris lőtt jó helyzetben mellé. Egyre többet csúszkáltak a játékosok, sokszor döntő helyzetben. A pécsiek többet veszélyeztettek. Egy ízben a ki­törő Opovát Monostori­­ az utolsó pil­lanatban szerelte. A másik oldalon Danka kivetődéssel szerezte meg a lab­dát Cseri elől. A 33. percben Lovig labdáját Virág csípte el, a lesen álló Kovács elé tálalt, s Kovács 8 méterről nagy erővel a ka­pu bal oldalába lőtt. 3:0. A félidő hátralévő perceiben is a pé­csiek bírták jobban a csúszós talajt, s bár mindkét kapu előtt adódtak hely­zetek, a pécsiek játéka határozottabb volt. A II. FÉLIDŐT pécsi támadások vezették be. Előbb Opova éles lövését ütötte ki jó érzék­kel Iliku, majd közvetlenül ezután a szélső elől szedett fel egy labdát. So­k­áig a mezőnyben folyt a játék , a nehéz talaj miatt elég sok hibával. Bár a pécsiek játszottak ezután is valamivel határozottabban, lényegesen kevesebb helyzetet dolgoztak ki, mint az első fél­időben. A 75. percben Opova beadását Garami lőtte kapura, de Hiru jól védett. Az iram is valamivel kisebb volt, mint az első félidőben, de ez érthető, mert a sáros talaj sokat kivett mindkét csa­pat játékosaiból. A 80. percben a bün­tetőn belül az egyik dorogi védő ke­zére pattant a labda, a játékvezető azonban nem látott szándékosságot. Még ebben a percben szépített a Dorog. A fedezetlenül hagyott Varga a jobb­szélen villámgyorsan elhúzott, élesen, félmagasan a kapu elé adott és Monos­tori II közvetlen közelről belsővel véd­­hetetlenül lőtt a kapu közepébe. 3:1. A gól egy ideig felvillanyozta a dorogia­kat, de a bányászcsatárok hamar ellőt­ték puskaporukat. Az utolsó percekben újra a pécsiek támadtak többet, erejük­ből azonban csak szögletekre futotta. A mérkőzés lélektani pillanata a 65. másodpercben belőtt gól volt, amely után a pécsiek átvették a já­ték irányítását és az I. félidőben határozottan nagy fölényt harcoltak ki. A pécsi támadók sok helycseré­vel, igen ötletesen játszottak, sok helyzetet hoztak össze. A dorogiak a játéknak ebben a részében nem­csak a talajjal boldogultak nehezeb­ben, hanem a gyors pécsi támadá­sokkal is. Néhányszor kihagyott a bányászcsapat védelme és ezt a pé­csiek jól kihasználták. A dorogi tá­madások erőtlenek, bizonytalanok voltak, pedig vitathatatlan, hogy elsősorban a hátsó alakzatok játékát nehezítette meg a rossz talaj. A II. félidőre kissé feljavult a dorogi együttes, de csak a mezőnyben tudta kiegyenlítetté tenni a küzdel­met. Ekkor már a pécsi támadások nem voltak mindig folyamatosak (Vi­rág sántikálva játszott), de a pécsi védelem egy eset kivételével ekkor is magabiztosan, erőteljesen utasí­totta vissza a dorogi próbálkozá­sokat. A hazai csapat erőteljesebb és határozottabb játékával vitatha­tatlanul rászolgált a győzelemre. A pécsi csapat kapuját Danka biztos kézzel őrizte. A hátvédhármas tagjai imponáló fölénnyel, erőtől duzzadva játszottak. Talán Szőcs átgondolt, nyugodt játékát lehet kiemel­ni ebből a végig jó teljesítményt nyújtó sorból. Lovig nagy technikája nemcsak a védekezésben, hanem a támadások el­indításában is kitűnően érvényesült. Kresz sok támadást szerelt sikerrel. A támadósorban Garami kitűnően hozta helyzetbe magát és társait. Virág az I félidőben kitűnő átadásokkal épített, szünet után sérülten játszott. Opova vé­gig igen lendületes volt, néha azonban elszéleskedte a helyzeteket. Kovács nem­csak az össz játékban vett részt ( igen ügyesen, hanem a kapura is veszélyt je­lentett. Schwara a rábízott előkészítő szerepet szorgalmasan és megbízhatóan látta el. A dorogi kapuban Ilku a második gólt sikeresebb vetődés­sel talán háríthatta volna. Szünet után egészen kitűnően védett. A hátvédhár­mas tagjai váltakozó sikerrel harcoltak az I. félidőben, szünet után már vala­mivel jobban. Főként Monostori I javult fel ekkor. A fedezetek nemigen dicsér­­hetők. A védelemnek még csak segítet­tek, rossz leadásaikkal azonban a tá­madóknak már kevésbé. A csatársorban csak Varga és Monostori II mezőnymun­kája érdemel említést. A többiek, főleg a két szélső, feltűnően erőtlenül játszot­tak. Bálla K. játékvezető a nehéz, síkos talajon jól alkalmazta az előnyszabályt. Általában erősen kézben tartotta a mér­kőzést. Hiba volt a pécsiek lesgóljának megadása, de ezért talán nemcsak Bal­lát, hanem Pillér partjelzőt is felelősség terheli. Tóth Zoltán ­ labdarúgó NB I állása 1. Tatabánya 12 8 2 2 21: 9 18 2. MTK 12 8 2 4 21:13 16 3. FTC 12 7 1 4 25:20 15 4. Bp. Honvéd 12 6 2 4 22:13 14 5. Diósgyőr 12 5 4 3 19:16 14 6. Vasas 12 6 2 4 19:18 14 7. Szombathely 12 4 5 3 18:15 13 8. U. Dózsa 12 5 3 4 24:21 13 9. Salgótarján 12 5 2 5 19:20 12 10. Dorog 12 4 2 6 13:20 10 11. Pécs 12 4 2 6 13:21 10 12. Csepel 12 3 3 6 13:18 9 13. Szeged 12 1 5 6 13:20 7 14. Komló 12 — 3 9 7:23 3 Még egy forduló van hátra. XIII. forduló: MTK—Pécs, II. Dózsa— Ferencváros, Vasas—Szombathely, Do­rog—Szeged, Tatabánya—Diósgyőr, Komló—Bp. Honvéd, Salgótarján—Cse­pel. A Vasas SC nyerte Budapest ifjúsági kar­dcsapat­ba­j­nok­ságát A budapesti vivő alszövetség szom­baton az Egyesített Tiszti Iskola Üllői úti tornatermében 11 csapat részvételé­vel rendezte meg Budapest ifjúsági kardcsapatbajnokságát. A fővárosi sportkörökön kívül a vidék 1® képvisel­tette magát és így a küzdelem országos jellegűvé vált. Az első fordulót három csoportban bonyolították le, ennek so­rán a BVSC, a Bp. Petőfi, az MTK, a Hódmezővásárhelyi MÁV és a Diósgyőri Vasas kiesett a további küzdelemből. A középdöntő két hármas csoportjából az Angyalföldi Sport Iskola és a Fővárosi Csatornázási Művek csapata esett ki. A négy döntőbe jutott csapat — a Va­sas SC, az Elektromos, a Bp. Honvéd és az OSC — körmérkőzéssel döntötte el a végső sorrendet. A döntő első két fordulójának eredményei: Elektromos— OSC 12:5, Vasas—Bp. Honvéd 12:4, Va­sas—­OSC 9:5, Elektromos—Honvéd 13:3. A harmadik fordulóban: OSC—Bp. Hon­véd 9:2, a harmadik helyet tehát az Or­vostudományi Egyetem csapata biztosan szerezte meg. Az első helyért nagy küz­delem alakult ki. Az Elektromos a tőr­vívó Veczánnal erősítve kemény ellen­félnek bizonyult. A Vasas végülis — Kovács A. és Mayer jó vívása révén — megszerezte az első helyet. Vasas— Elektromos 9:6. Gy: Mayer 3, Kovács A 3, Messzéna 2, Gyöngyösi, 111. Buchwald 3, Mittermayer 2, Veczán. A bajnokcsa­patból egyébként a nap folyamán Ko­vács A. és Messzéna nyújtotta a legjobb teljesítményt. Budapest 1957. évi ifjúsági ka­r­­csapatbajnoka. Vasas SC (Kovács A., Messzéna, Gyöngyösi, Moravcs­ik, Baráth és Mayer) 3 gy., 2. Elektromos 2 gy. 3. OSC 1 gy., 4. Bp. Honvéd 0 gy. Az egyéni bajnokság első fordulóját már szombaton délután a csapatbajnok­ság döntőjével egyidősben elkezdték. A döntőbe jutott csapatok tagjai csak vasárnap reggel kapcsolódtak a küzde­lembe, összesen 68 versenyző állt rajt­hoz. A szombati első fordulóból az esélyesek jutottak tovább. A vasárnapi második forduló során meglepetésre kiesett Hoske (Bp. Honvéd), Steinmetz (Elektromos) és Vavrek (Budai Traktor). A harmadik fordulót három hetes csoportban vívták. Mindhárom csoport­ban nagy küzdelem és színvonalas mér­kőzések után dőlt el a továbbjutás kér­dése. . Az első csoportból Moravcsik (Vasas) jutott biztosan tovább 5 győzelemmel. A további két helyért a 4—4 győzelmes Messzéna (Vasas) Juhász (OSC) és Mitter­mayer (Elektromos) újra vívott. Mitter­mayer mindkét ellenfelétől 5:3 arányú vereséget szenvedve esett ki. A máso­dik csoportból Stanczel (Bp. Petőfi) és a tőrvívó Veczán (Elektromos) ment to­vább simán 5—5 győzelemmel. Itt Sze­pesi (OSC), Gyöngyösi (Vasas) és Simó (Szegedi Postás) újravívása után Sze­pesi ment tovább. A harmadik csoport­ban is csak holtverseny után dőlt el a harmadik hely kérdése. Kovács A. (Va­sas) és Buchwald (Elektromos) 5—5 győ­zelmet szerzett, míg a 3—3 győzelem­mel végzett Kocsis (OSC), Biró (BVSC) és Mayer (Vasas) körmérkőzéséből Mayer került ki győztesen. A döntő lapunk zártakor tart.

Next