Népsport, 1958. február (14. évfolyam, 23-42. szám)

1958-02-24 / 39. szám

A MÁSIK OLDALRÓL „Könnyű neked” — hallom sokszor — „egy-két jó táblát lesz és beutazod az egész világot.” Kívülről ez így látszik. De be­szélek az érem másik oldaláról is. Nemrégen új versenypuskákat kaptunk a Szovjetunióból. Régi vágyunk ment teljesülésbe ezzel. Hányszor mondogattuk: „Köny­nyű Boriszovnak vagy Itkisne­k világrekordot lőni. Ha minekünk is olyan puska lenne a kezünkben mint az övékben .. Hát most van. A Honvédban öten kaptunk ilyen fegyvert. A nagy örömre pár nap szabadságot kértünk és már kora reggel ott hasaltunk a fékpadon, hogy mielőbb megszülessék az első száztalálatos tábla. Már erősen al­­konyodott, amikor még ennek híre, hamva sem volt. Nagyon szokatlan volt minden az új fegyveren, so­kat hibáztunk. Másnap ismét véresre könyö­költük a kezünket, zsibbadtra tér­deltük a lábunkat, de a Várt jó eredmény elmaradt. Az ötödik napon már az is meg­fordult agyunkban, hogy inkább visszatérünk a kevésbé jó, de meg­szokott fegyverünkhöz, amikor végre megszületett az első jó eredmény, fekve és térdelve jöhet az állat! Ezt nem részletezem. Bizony közbe-közbe kicsúszott egy-egy fél­mondat a fiúk száján, dicséretükre legyen mondva, nem a puskát, ha­nem magukat szidták. Közben az idő is hidegre for­dult. De ki érzi ezt ilyenkor? Gyúrtuk az állót, biztattuk egy­mást, vagy inkább vigasztaltuk. A puska meg szinte nevetett magában rajtunk. Ugy­e nem is olyan könnyű Boriszovnak meg lőni azt a világrekordot? Mire a könyökünk , a térdünk elkopott és a sok álló testhelyzet­ben leadott sorozattól szinte lúd­talpat kaptunk — engedelmes­ségre szoktattuk az új fegyvert. Egymásután születtek a jó ered­mények. De ez még csak a kez­det. Szóval, nem olyan könnyű egy­két „jó táblát lőni” és ezek után beutazni az egész világot. K. M. :­ Új sportág születik -az illetékesek is úgy akarják -----------------| E szó még a sport-Badminton­­ban járatosak több­, _____i­segenek is keveset mond. Pedig a világ sok táján isme­rik, hiszen egy elég népszerű, a tenisz­hez hasonló sportjáték neve. Ha Magyarországon valaha is népszerűvé válik, akkor valószínűleg a tollas­labda elnevezéssel lesz közismertté. A badmintont teniszütőhöz hasonló, csak annál valamivel kisebb és lénye­gesen könnyebb ütővel és tollak­­k­a­l (illetve ma már műanyagból készí­tett tollutánzattal) ellátott kis gumi­labdával játsszák. A labdába tűzött tollbokrétának egyensúlyozó és fékező szerepe van, hogy a labda csak rövid pályát futhasson be a levegőben. Ezért lehet a badmintoni kispályán, tehát minden tornateremben, sőt nagyobb szobában is játszani. Számunkra ez különösen figyelem­re méltó. Még az is, hogy a badmin­tont azokban az országokban, ahol a teniszsport fejlett, széles körben alkalmazzák kiegészítő sportként. Nálunk a teniszezők zöme az idény befejezte után tavaszig pihen. Ezért lenne jó, ha a tenisz-szakosztályok pártfogásukba vennék a tollaslabdá­­zást. Viszonylag kis költséggel egész télen mozgásban tarthatnák játékosai­kat. Aki kiváncsi rá, hogyan játsszák a badmintont, megnézheti Budapesten is a Kiss János altábornagy utcai Állam­i Tanítóképző tornatermében. Szijj Zol­tán, az iskola testnevelő tanára így meséli el a tollaslabdázás meghonoso­dását. — A múlt év tavaszán a szakszer­vezettől az iskola kapott egy badmin tan­felszerelést. Több tucat angol labdát és néhány ütőt. Én a nyáron Jugoszláviában járván, tanulmányoz­tam a játékot és hazatérve itthon a gyerekekkel megpróbáltam. Mond­hatom, rendkívüli sikere volt. A tehet­ségesebb gyerekek gyorsan megtanul­ták és hamarosan mozgalmas, érde­kes mérkőzéseket vívtunk. Ez a gyors, nagy figyelmet, mozgékonyságot kö­vetelő játék kitűnően fejleszti a hely­zetfelismerést és a reflexeket. A tenisz­hez pedig nagyon jó kiegészítő sport. A lábmunka, a karmunka a teniszéhez AAAAAAAAAAAAAAAAAAÁAAAAAáAAAAAAAAAAáA hasonló. Erről meggyőződhettem, mert az utóbbi időben több nyugati követség kibérelte időnkint a torna­termünket és itt badminton-mérkőzé­­seket vívtak. A legjobbak szabály­­szerű tenisz­mozgással játszottak. — Helyesnek tartaná tehát, ha a tenisz-szakosztályok tagjai télen fedett teniszpályák hiányában tollaslabdáz­nának? — Biztos vagyok benne, hogy a badmontonnak, mint kiegészítő sport­nak, igen nagy hasznát látná tenisz­­sportunk. De azt hiszem, hogy ebben az esetben, mint önálló sportág is ha­mar meghonosodnék, hiszen a badmin­tont nemcsak teremben, hanem sza­badban is lehet játszani. Az Állami Tanítóképzőben azt ter­vezik, hogy tavasz folyamán szabad­téren megrendezik az első tollaslabda háziversenyt. — ————— magyarországi A tollaslabdázás meghonosodása­................ ....... nak eddig a fel­szerelés hiánya volt a legfőbb akadá­lya. Ez az akadály lényegében elhá­rult az útból. A Sport-, Hangszer- és Játéknagykereskedelmi Vállalat a kö­zeljövőben badminton-felszerelést akar forgalomba hozni. Hazai készítésű ütő­két és külföldi labdákat. A probléma egyelőre még a háló. Röplabda-hálót ugyanis badminton-mérkőzésen nem lehet használni, mert a kisméretű labda keresztül megy rajta. Tehát külön, a badminton céljaira készített hálókat kell alkalmazni. A badminton a nyugati országok­ban rendkívül népszerű, de sokan játsszák Jugoszláviában és Kínában is. Úgy hisszük, a tenisz-szövetségnek kellene magára vállalnia a kezdeti lé­péseket, s javasolnia kellene a klu­boknak e sportág bevezetését. Hiszen a fedett teniszcsarnok építésének ügye rendkívül nehezen halad, s ha meg­épül, akkor is csak az élgárdának nyújt edzési és versenyzési lehetősé­get. A teniszsport tömegei a téli idényben a tollaslabdázással marad­hatnának állandó mozgásban. Lehet, hogy új sportág születik Ma­gyarországon? Remélhetőleg így lesz , ha az illetékesek is úgy akarják. (a. a.) Szerdán este Zvonnky István bosszúsan tolakodott át a tömegen és bement a szekszárdi főtéren lévő Pipa-étterem­be. A fehér abroszokkal terített asz­taloknál összezsúfoltan ültek az em­berek. Végre az egyik asztalnál felfe­dezett egy üres helyet és odaült. Nem ismerte asztal­társait, de azok névről szólították,­­ meghívták, hogy igyon velük. Dósai szívesen elfogadta aján­latukat, így legalább nem kell kunye­­rálni senkitől... Egy pepitaruhás, sovány férfi kí­­nálgatta különösen. Dósaihoz fordult és dicsérte labdarúgó tudományát. A játékos pedig élt az alkalommal és rendelt két féldecit a pepitaruhás számlájára. — Na, csodacsatár, te" — Valódi kérem, valódi. Olyan réz­falú gyomor kell hozzá, mint az enyém. A pepitaruhás ragyogott a büszke­ségtől. — Akkor ne sajnáljuk, igyunk még eggyel. Az éhes gyomorba öntött pálinka rettenetes szomjúságot okozott. Kö­rülnézett, hogy a pincértől szódavizet kérjen, amikor újabb ismerősökre akadt a szomszédos asztalnál. Percek múlva átköltözött a pepita ruhás asz­talától, valaki mindjárt rendelt is neki a legutóbbi mérkőzésen rúgott szép góljáért. Dósai érezte, hogy már sokat ivott, de — ma legalább van értelme — gondolta. — Egy edzőmérkőzés miatt... — motyogta maga elé. — Majd én meg­mutatom nekik ... Dar.nl évtizeddel ezelőtt a vasai magyar labdarúgás egyik csatár­ reménysége volt. A Kispestben Bozsikkal együtt tanulta meg a lab­darúgás alapelemeit. Országos ifjúsági válogatott lett, néhány alkalommal balszélsőt játszott annak idején. Sport­ AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAJ szerűtlen életmódja miatt azonban­ nem fejlődött tovább, hamarosan ki­került a csapatból. Mielőtt Szek­­szárdra került volna, az Elektromos­ban rúgta a labdát. Hét-nyolc évvel ezelőtt a Szekszárdi Dózsa a megyei bajnokságban olyan együttest alakított ki, amely a siker reményével vehette fel a küzdelmet az első helyért. Ekkortájt került Dó­sai Szekszárdra és a vörösbor hazá­jának dédelgetett kedvence lett. A csapat jól szerepelt, megnyerte a me­gyei bajnokságot és hajszálon múlott, hogy a Pécsi Dózsa helyett nem a Szekszárdi Dózsa került az NB II-be. A következő évben még a 2-ik helyen végzett a Dózsa, de utána az­ új baj­noki idényben már teljesen visszaesett. Dósai azonban változatlanul kedvence maradt a szurkolók egy részének, akik, ha találkoztak vele — rendsze­rint a mulatóhelyeken — fröccsel, sör­rel, pálinkával kínálták az örökké szomjas „Pityukat”. Már 1951—52 ben is nehezen tudták fegyelmezni 54-ben pedig annyira a szesz rabja lett, hogy elvonókúrára küldték. A kúra sikerrel járt, hosszú ideig nem fogyasztott szeszesitalt. Amikor a Pécsi Dózsa bekerült az NB I-be, Dósai a pécsi csapat játékosa lett. Egy ideig csak a tartalékcsapat­ban jutott szóhoz — gyenge erőnléte miatt. Később ismét az Ivásnak adta magát és még kevesebb reménye volt arra, hogy NB I-es játékos lehet.­­„„ Az, visszakerült Szek-Egy év múlva szárdra. Nagy re­­ményeket fűztek szerepléséhez, de kezdettől fogva nagyon sok baj volt vele. Már a megyei bajnokok torná­ján is ritkán állt rendelkezésre. Elő- e Siet szőr csak a mérkőzések után feled­kezett meg magáról, majd a mérkőzé­sek után nem ment be­­a munkahelyé­re. Az is megtörtént, hogy pénteken, szombaton sem volt józan. Előfordult, hogy vidékre induláskor derült ki, hogy nem lehet számítani a szereplé­sére. Történtek elégtelen kísérletek, hogy jobb belátásra bírják. Szakosz­tályvezetője nemegyszer elvitte pénte­ken saját lakására és ott­ tartotta a mérkőzés időpontjáig, hogy ne jusson italhoz, de ez sem segített. Könnyen kimondták rá, hogy „menthetetlen". Néhány hete a szekszárdi játékosok is fogadalmat tettek, hogy a tavaszi fordulóban szorgalmasabban látogat­ják az edzéseket. De már az első elő­készületi mérkőzésen nem tudták be­állítani Dósait, mert előző este része­gen vitték haza. A paksi mérkőzés után már a csapat tagjai követelték a vezetőktől, hogy vessenek véget a Dósai-ügynek. A Szekszárdi SC vezetősége meg­tárgyalta a játékos ügyét és úgy határozott, hogy mindennemű sport­­tevékenységtől eltiltja és a sportkör tagjai sorából kizárja. Ennyl a 32 éves játékos elrontott ennyi életének története. Aki most is — itt az étteremben — ki tudja, mennyit ivott már. De továbbra is émelygő szomjúság gyötörte. Az alkohol szenvedélyében élő emberek őrjítő vágya az ital után. Nemsokára megint jött a pincér az újabb rende­lésekkel. Alig tette le, máris odaszólt a mellette ülőkhöz: — Vegyük már kézbe, mert meg­romlik itt a pohárban. Egyetlen hörpintéssel lehúzta az italt. Még csak nem is köhintett utána. A társaság nemsokára szedelőzkö­­dött és Pityu ismét más asztalhoz ke­rült. Nem tudta, hogy hogyan jutott oda, hogy kikkel ivott együtt, de az nem is fontos. Inkább az volt a hiba, hogy azok sört ittak. A bort és a pá­linkát jobban szereti, de a jéghideg sört is élvezettel szürcsölte. A nyelve hegyétől a gyomra fenekéig érezte az italt. Már apró karikák kezdtek tán­colni a szeme előtt, fejében össze­vissza kezdtek szaladgálni a gondola­tok ... Elborult szemmel “gi" borfosók szólítgatják magukhoz, poharakat rak­nak elébe. Már túl jártak az éjfélen, amikor egy pincér karonfogta. — Jó lenne, ha haza mennél... Ketten is mellette teremtek és rá­szóltak a pincérre. — Eressze el, mert odavágok — lökte el egyikük a pincért. — Sehova se megy. Pityu te vagy a csapat lelke, fél lábbal is jobban játszol, mint kö­zülük bármelyik. Dósai csak érzéketlenül vigyorgott és tovább ivott.''' — Kizártak ... Kizártak ... Megint magamra hagytak ... — suttogta ré­szegen és potyogtak a könnyei. Plivu" Sörbére sikerült életéért „Kirgu elsősorban ő a felelős. Nem volt ereje, hogy más emberekhez hasonlóan az egyszerű józan életúton haladjon. De ha már neki nem volt, legalább azoknak lett volna, akik sor­sának alakulásáért ugyancsak felelő­sek, akik elnézték a körülötte lebzselő felelőtlen ígérgetőket, akik nem nyúl­tak sokkal korábban és határozottab­ban olyan eszközökhöz, amellyel méry idejében meg lehetett volna menteni­­ Dósai Dvorszki Istvánt a társadalom­­­nak és a sportnak. Nem árt, ha ezen­ Szekszárdon — tanulságain pedig s szerte a hazában — jónéhányan el­­­gondolkoznak!­­ Sirokmányi Lajos ! A készülődés tervszerűen halad... A szövetségi kapitány a klvfiktünk időszerű problémáit­ról Január közepén bízta meg a MASZ Bácsalmási Péter dr.-t a válogatott at­léta-keret munkájának irányításával szövetségi kapitányi minőségben. Meg­választása után Bácsalmási dr. röviden nyilatkozott lapunknak a legsürgősebb tennivalókról. Azóta egy hónap telt el s most már alaposabban beszélgethe­tünk vele működésének eddigi tapasz­talatairól, a további tervekről, elkép­zelésekről és még néhány más idő­szerű kérdésről. Először is: mi történt az elmúlt hónap alatt? A válogatott keret összeállítása után megkezdődtek a közös edzések. A fedettpálya-edzésekre ugyan nem sikerült a legszerencsésebb időpontot biztosítanunk, a fővárosi kerettagok többsége ennek ellenére rendszeresen eljár a Honvéd-csarnokba. Sorra láto­gatva az egyesületi edzéseket, megál­lapíthatom, hogy a szorgalom tekinte­tében nincs panasz. Csak néhány olyan versenyző akadt — mint azt leg­utóbb a Népsport is megemlítette —, aki bejelentés, illetve indokolás nélkül hiányzik az edzésekről. Ennek okát most kivizsgáljuk. A vidéki keretta­gokkal is kapcsolatban állunk. A keret további felkészülésével kap­csolatban a következőket mondja: — Az előkészületeket, elsősorban a szabadban dolgozó atléták edzéseit kétségtelenül elősegítette az enyhe időjárás is. A versenyzők egyesületi edzőik irányításával és tervei szerint készülnek, csak a vágtázókeret közös váltóedzéseinek irányításával bíztunk meg külön edzőt Kovács József szemé­lyében. A közép- és hosszútávfutók, akadályfutók s gyaloglók március ele­jétől kezdve, az alapozás legfonto­sabb, utolsó időszakában három hétig közösen végzik majd­ edzéseiket. A többi kerettagot, tehát a rövidtávfutó­kat, gátfutókat és ügyességi atlétákat áprilisban fogjuk majd össze ilyen kö­zös előkészületre. Az idény és így természetesen a fel­készülés középpontjában az idén a stockholmi Európa-bajnokság áll, augusztus második felében. Történt-e már valamilyen intézkedés kifejezet­ten az EB-re való felkészülés szempontjából? — A szövetség elnöksége már ki­jelölt egy 41 tagú Európa-bajnoki ke­retet a nemzetközi viszonylatban szá­mottevő atléták eddigi eredményei és várható fejlődése alapján. Természe­tesen ez a keret a versenyidény folya­mán még erősen változhat. Egyelőre a szűkebb keret és a rendes válogatott keret tagjainak felkészülése között nincs különbség. A formábahozás időszakában azonban arra törekszünk majd, hogy elsősorban a Európa­­bajnokságra számbajövő verseny­zőink részére tudjunk a válogatott viadalokon kívül olyan megfelelő nemzetközi versenyalkalmakat biztosí­tani, amelyek segítségével az EB idő­pontjára érhetik el legjobb formáju­kat. Éppen ezért a napokban már fel­kértük az érdekelt edzőket, hogy ver­senyzőikkel beszéljék meg: az Európa­­bajnokságig terjedő időben az egyes versenyeken milyen számokban tartják szükségesnek az indulást. Ennek első­sorban a közép- és hosszútávfutók, továbbá az akadályfutók szempontjá­ból van jelentősége. Ezeket az elkép­zeléseket összehangoljuk majd a mű­sorral és így alakítjuk ki a végleges versenyzési tervet. Már most az a kérésünk az egyesületekhez, hogy ezt a tervet majd vegyék figyelembe, kü­lönös tekintettel a pontszerző egyesü­leti bajnoki fordulókra és megvalósítá­sát igyekezzenek támogatni. A szövetség a felsőbb sporthatósá­gok támogatásával arra törekszik, hogy a­ válogatott keret tagjai a ta­valyinál jóval alaposabban és az adott körülmények között minél jobban fel­készülhessenek az új idényre. A 110 tagú válogatott keret azonban ért­hetően csak a számonként jelenleg legjobb versenyzőket öleli fel s így az utánpótlás, a fiatalok közül arány­lag kevesen szerepelnek benne. Éppen ezért felmerül a kérdés: nem támad-e majd iz­ a válogatott keret és a köz­vetlen utánpótlás között? — Az utánpótlás, az ifjúságiak megfelelő foglalkoztatása általános óhaj más sportágakban is —­ hangzik a válasz. — Nemcsak a MASZ, hanem általában a többi sport­szövetség is keresi, kutatja a módot, formát arra, hogy az élvonal és az utánpótlás felkészülése között ne je­lentkezzék nagy különbség. A szüksé­ges anyagi lehetőségek hiányában megfelelő forma eddig még nem tu­dott kibontakozni. Reméljük azonban, hogy e fontos kérdésben az összes sportágakra érvényes intézkedés tör­ténik. Most még egy kérdés, amely szin­tén nem tartozik szorosan az élvonal felkészítéséhez, de­­ a jövőre is gon­dolni kell. Mi a szövetségi kapitány elképzelése az elmaradt, illetve elhanyagolt versenyszámok felkarolásáról? — Véleményem szerint az egyes elmaradt versenyszámok legjobb szak­embereit mielőbb össze kellene hívni. Nemcsak az edzőkre gondolok, hanem elismert szervezési szakemberekre is. Ők azután együttesen alaposan vitas­sák meg, hogy mi lehet az elmaradás oka, edzésmódszerbeli vagy technikai hibáknak tulajdonítható-e. Állapítsák meg a tennivalókat és azután hozzák nyilvánosságra elképzeléseiket. Ez le­het az első lépés a számok fellendítése érdekében. Térjünk most vissza a szövetségi kapitány szorosan vett tennivalóihoz. Milyen változás várható a válogatás korábbi, joggal bírált rendszerén, il­letve milyen szerepe lesz a válogatásban a kapitánynak? — Erre a kérdésre jelenleg még nem tudok válaszolni, mert többek között ez is tisztázásra vár. A szövet­ség elnöksége ugyanis még nem ha­tározta meg pontosan és világosan hatáskörömet, jogaimat és kötelezett­ségeimet. Ami a válogatást illeti, azt hiszem, hogy elsősorban az Európa­­b­anokságra történő válogatás foglal­­ki latja már az atlétákat. Vélemé­nyem szerint továbbra sem lenne he­lyes a kiküldetést meghatározott, ma­gas szintekhez kötni. Inkább azt kell megnézni, hogy milyen eredményeket kell biztosan tudniok atlétáinknak ahhoz, hogy helyezési esélyük legyen. Például, ha a 4x100-as váltó biztosan tud 40.6-ot, akkor feltétlenül Stock­holmban lesz a helye. Ezeket a kikül­detéshez mérvadó eredményeket majd az edzőbizottságnak kell megállapí­tania. Végül még egy kérdést. A szövet­ség eredetileg úgy d­öntött, hogy a férfi és a női keret felkészítését kü­lönválasztja, a női szövetségi kapitány tisztségét azonban nem tölti be. Mi erről a kapitány véleménye? — Az elnökség megbízásából az ezzel kapcsolatos teendőket egyelőre én végzem és ez munkámban különö­sebb nehézséget vagy megterhelést nem jelent. Az a véleményem azon­ban, hogy helyesebb lenne, ha a női válogatott keret felkészítésének irá­nyításával külön szakember foglalkoz­nék. A szövetségi kapitánnyal folytatott beszélgetésből kitűnik, hogy a válo­gatott keret s benne az Európa-baj­­nokságra számbajövő atléták felké­szülése tervszerűen halad, ebből a szempontból tehát aggodalomra nincs ok. Kitűnik azonban az is, hogy van néhány olyan lényeges kérdés, amely­­lyel a szövetség elnökségének sürgő­sen foglalkoznia kell. s. z. Főleg a lóugrás nem ment tornásznőinknek... Dévai nyolcadik, Mika tizenegyedik lett a varsói nemzetközi versenyen •­ Távbeszélő-jelentésünk. *» (Varsó, február 23.) Varsóban szom­baton este a G­war­d­ia- csarnokban kez­dődött meg a nemzetközi egyéni torna­verseny. Ezen a napon a nők versenyét rendezték meg igen nagy érdeklődés mellett. Mintegy 3000 néző tekintette meg a viadalt, összesen tizennyolc tor­násznő állt rajthoz: két-két finn, svéd, szovjet, osztrák, francia, jugoszláv, ma­gyar versenyző és négy lengyel tor­násznő­. A résztvevők szabadon válasz­­tott gyakorlatokat mutattak be. A közönség igen szép, színvonalas versenynek lehetett tanúja. Pompás, erős anyagú gyakorlatokat láttunk nagyszerű végrehajtásban. Különösen a két szovjet tornásznő, Asztahova és Kalinyina remekelt, közülük is Aszta­hova emelkedett ki. De minden dicsé­retet megérdemel a lengyel Kot és Sta­­chow is. Mindketten sokat fejlődtek a legutóbbi versenyek óta. Meglepetésre az élcsoportban tudott végezni a svéd Riedel, aki némelyik verseny­számban egészen jó volt. A francia Sicot a ló­ugrásban jeleskedett. A magyar tarn­­sznők — Dévai Edit és Mi­ka Irma — tulajdonképpen a lóugrással „adták el” a versenyt. Dé­vai a másik három versenyszámban kielégítőe­n versenyzett, s ha nem ron­t­ja el alaposan a lóugrást, a negye­dik-ötödik helyen végezhetett volna az összetettben. Mika is igen gyengén ug­rott, a második kísérletére például 0 pontot kapott. Dévai a gerendán, a felemáskorlá­ton és a talajon szépen, biztosan versenyzett, pont­számai is ezt igazolják. A nők versenyében a következő ered­mények születtek: Lóugrás: 1. Sicot (francia) 9.30, 2. Asztahova (szovjet) 9.25, 3. Kalinyina (szovjet) 9.15, 4. Stachow (lengyel) 9.15, 5. Kot (lengyel 9.05, 6. Riedel (svéd) 9.00, ... 15. Mika (magyar) 8.50, ... 18. Dévai (magyar) 8.15. Gerenda: 1. Asa­­­ ­aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaAAAUAaaaaaüA tahova (szovjet) 9.40, 2. Kot (lengyel) 9.25, 3. Stachow (lengyel) 9.35, 4. Kali­­nyima (szovjet) 9.20, 5. Riedel (svéd) 9.10, 6. Dévai (magyar) 9.05, ... 13. Mika (magyar) 8.15. Felediáskorlát: 1. Asztahova (szovjet) 9.70, 2. Kalinyina (szovjet) 9.65, 3. Kot (lengyel) 9.55, 4. Stachow (lengyel) 9.36, 5. Moron (len­gyel) 9.20, 6. Dévai (magyar) 9.05, ... K­. Mika (magyar) 8.70. Talaj: 1. Aszta­­hova (szovjet) 9.70, 2. Kot (lengyel) 9.65, 3. Stachow (lengyel) 9.60, 4. Kalinyina (szovjet) 9.45, 5. Riedel (svéd) 9.30, 6. Mika (magyar) 9.20, 7. Dévai (magyar) 9.20. Az összetett verseny végeredménye: 1. Asztahova (Szovjetunió) 38.03, 2. Kot (Lengyelország) 37.50, 3. Kalinyina (Szovjetunió) 37.45, 4. Stachow (Lengyel­­ország) 37.35, 5. Moron (Lengyelország) 36.10, 6. Sicot (Franciaorszá­g) 35.80, 7. Dieudenne (Franciaország) 35.50, 8. Dé­vai (Magyarország) 35.40, ... 11. Mika (Magyarország) 34.55. Farkas Béla Vasárnap este, lapunk zárta után kezdték el a férfiak versenyét. AAAAAAAAAAAAAAÁAAAAiiiiiilláÁillÁiiii Nagy az érdeklődés a hétfői és a keddi nemzetközi műkorcsolyázó-bemutató iránt A Magyar Korcsolyázó Szövetség hét­főn és kedden 19 órai kezdettel nem­zetközi műkorcsolyázó-bemutatót bo­nyolít le a Millenárison amerikai, ka­nadai, valamint magyar korcsolyázók részvételével. A bemutató iránt hatal­mas érdeklődés nyilvánul meg és már az elővételek első napján igen sok jegy fogyott el. Érthető az érdeklődés, hi­szen két világbajnok, továbbá a VB két második helyezettje is indul, de a többiek is a világbajnoki mezőny első felében végeztek. A felszabadulás óta sem az amerikai, sem a kanadai mű­­korcsolyázók nem szerepeltek nálunk. A külföldi sajtó a világbajnokságról szóló beszámolókban nagy elismeréssel írt a nálunk szereplő versenyzőkről. Sok dicsérő jelző jutott a világbajnok David Jenkinsnek és a Wagner­ Paul­­kettősnek is. Egyöntetűen megállapí­tották, hogy megérdemelten jutottak a bajnoki címhez. A párizsi L'Equipe pél­dául ideálisnak nevezi a Wagner, Paul­­párt, Jemkins viszont — ál­apít­ja meg a lap —, vetélytárs nélkül áll. Dicséri a lap Carol Lynn Lewis eleganciáját, s kiemeli a kanadai Geraline Fenton, Bill McLachlan-jégtánckettős betörését az angolok közé. A hozzánk érkező külföldi verseny­zők nagy sikerrel szerepeltek a Német Szövetségi Köztársaságban. Mindenütt, ahol felléptek, a közönség hatalmas apcsal jutalmazta művészetüket, kitűnő korcsolyázásukat. Jenkibe ezenkívül még Londonban is bemutatta tudását ugyancsak kiváló eredménnyel. ~H;',;-a;’1958.' tt^uat * 24"3

Next