Népsport, 1958. március (14. évfolyam, 43-64. szám)
1958-03-17 / 54. szám
Jók a szovjet vízilabda klubcsapatok is Mit tapasztalt a Szolnoki Dózsa Moszkvában? Második helyet szerzett a Szolnoki Dózsa a moszkvai nemzetközi vízilabda-tornán. Veretlenül került a győztes Dinamó Moszkva mögé. Különösen értékes, hogy a csapat mindössze hat gólt kapott és ebből négyet négyméteresből, kettőt pedig az ellenfél emberelőnye miatt. Goór István, a Szolnoki Dózsa edzője az elismerés hangján beszélt a moszkvai nemzetközi torna kitűnő lebonyolításáról, a körültekintő rendezésről, és — az ellenfelekről. — Új szovjet klubcsapatokat ismertünk meg — mondta Goór edző. — Kétségtelen, hogy még mindig a Dinamó Moszkva a legerősebb, de nagyon jó csapatot ismertünk meg a Dinamo Tbiliszi és a Dinamo Lvov csapatában is. A Lvov talán korszerűbben játszik, mint a másik két szovjet csapat. Nem mindent a középcsatár révén akar megoldani. Változatlanul kitűnő a szovjet vízilabdázók erőnléte, egyik-másik mérkőzésen szédületes iramot lehetett látni. Taktikai szempontból is sok érdekeset tapasztalt a szolnokiak edzője. • Úgy vettem észre, hogy a Dinamo Moszkva egyre inkább rátér a korszerű Vízilabdára. Sok a szélekről történő ,,betörés". A fiatal, legutóbb nálunk is járt Novikov szédületes gyorsaságát igyekeznek eredményesen kihasználni. Nagyon fejlődik a válogatott Kartasev is. Új hátvédet ismertünk meg a gyors, erőteljesen játszó Karmanovban. Elmondotta Goór István, hogy Usakov, a szovjet vízilabda-válogatott edzője nagyon dicsérte a Szolnoki Dózsa játékát, főleg taktikai szempontból. Sokat jegyzett Usakov és mint mondotta — tanult is. — Mi is igyekeztünk különböző taktikai megoldásokat alkalmazni. — mondja Goór. — Mivel kevés úszóedzésünk volt, arra fektettük a fősúlyt, hogy csökkentsük az ellenfél „lefordítási" kísérleteit. Védelmünket erősítettük, három védőjátékosunk nemigen vett részt a támadásokban, így lett szervezettebb a védelmünk és ennek köszönhetjük, hogy aránylag kevés gólt kaptunk. Igaz, mi is keveset dobtunk. Különösen Brinza volt alkalmas a különböző taktikai megoldások végrehajtására. Gyakran vett részt a támadásokban, de ha szükség volt rá, a védelemnek is teljesértékű tagja volt. Meg kell még említenem, hogy Msvenieradze minden mérkőzésen nagyszerűen játszott, csak ellenünk nem. Brinza ugyanis tökéletesen semlegesítette. A szovjet vízilabda-válogatott egyébként erősen készül a budapesti Európa-bajnokságra, ő minden valószínűség szerint részt vesz májusban a brüsszeli tornán is. Országos középiskolai kosárlabda-bajnokság DEBRECEN Fiúk: Bp. Abonyi G.—Szegedi Ságvári G. 62:54 (39:14). Szegedi Ságvári G.— Nyíregyházi Kossuth G. 62:44 (29:15). Szolnoki Verseghy G.—Bp. Abonyi G. 56:48 (24:22). Végeredmény: 1. Bp. Abonyi G. 5 pont, 2. Szegedi Ságvári G. 5 pont, 3. Nyíregyházi Kossuth G. 4 pont, 4. Szolnoki Verseghy G. 4 pont. A jobb helyezéseket az egymás elleni eredmény döntötte el. Lányok: Bp. Ságvári Gyakorló G.— Kisújszállási Móricz Zsigmond G. 52:35 (23:14), Szegedi Ságvári G. — Nyíregyházi Pénzügyi Techn. 41:31 (26:17). Végeredmény: 1. Bp. Ságvári Gyakorló G. 6 pont. 2. Kisújszállási Móricz Zsigmond G. 5 pont. 3. Szegedi Ságvári G. 4 pont. 4. Nyíregyházi Pénzügyi Techn. 3 pont. BUDAPEST Fiúk: Soproni Berzsenyi G.—Komáromi Jókai G. 64:47 (35:30). Váci Gépipari Techn.—Miskolci Kilián G. 61:55 (32:22). Soproni Berzsenyi G.—Miskolci Kilián G. 49:33 (24:17). Váci Gépip. Techn.—Komáromi Jókai G. 63:61 (36:36). Komáromi Jókai G.—Miskolci Kilián G. 56:51 (25:21). Soproni Berzsenyi G.—Váci Gépip. Techn. 60:53 (23:21). Továbbjutott 3 győzelemmel a Soproni Berzsenyi G. Lányok: Komáromi Jókai G.—Győri Révai G. 64:53 (34:29). Diósgyőri Kilián G.—Nagykőrösi Arany J. G. 66:55 (26:33). Diósgyőri Kilián G.—Győri Révai G. 55:32 (32:11). Komáromi Jókai G.—Nagykőrösi Arany J. G. 60:54 (27:27). Diósgyőri Kilián G.—Komáromi Jókai G. 41:39 (18:19). Győri Révai G.—Nagykőrösi Arany J. G. 45:44 (31:22). Továbbjutott 3 győzelemmel a Diósgyőri Kiliány 5.- 17. SZEGED Fiúk: Kecskeméti Katona József G.— Békési Alt. G. 68:53 (27:33), Békési Alt. G.—Debreceni Gépipari Techn. 52:46 (22:21). Budapesti József Attila G.— Kecskeméti Katona József G. 67:46 (35:23). Lányok: Kecsk. Bányai J. G —Debr. Közg. Techn. 38:33 (22:19). Békési Alt. G —Bp. Lengyel Gy. Közg. Techn. 54:29 (22:15). Békési Alt. G.—Debreceni Közg. Techn. 67:21 (32:13). Végeredmény: Fiúk: 1. Bp. József Attila G. 6 pont, 2. Kecskeméti Katona József G. 5 pont, 3 Békési Alt. G. 4 pont, 4. Debreceni Gépipari Techn. 3 pont. Lányok: 1. Békési Alt. G. 6 pont, 2. Kecskeméti Bányai Júlia G. 5 pont, 3. Bp. Lengyel Gy. Közg. Techn. 4 pont, 4. Debreceni Közg. Techn. 3 pont. PÉCS Fiúk: Bp. Eötvös G.—Szekszárdi Alt. G. 75:57 (34:27), Eötvös G.—Veszprémi G. 72:45 (38:19), Szekszárdi G.—Kaposvári G. 67:52 (31:29). Végeredmény: 1. Eötvös G. 6 p., 2. Szekszárdi G. 4 p., 3. Kaposvári G. 2 p., 4. Veszprémi G. 0 p. Lányok: Paksi Vak Bottyán Közg. Techn.—Pápai Petőfi Alt G. 38:33 (21:17), Pápai G.—Bp. Fazekas Alt. G. 40:39 (14:10), Paks—Siófoki Alt. G. 43:23 (15:18). Végeredmény: 1. Bp. Fazekas G. 4 p. (157:98), 2. Pápai G. 4 p. (119:103), 3. Paksi G. 4 p. (107:110), 4. Siófoki G. 0 p. MISKOLC Fiúk: Bp. Piarista G.—Székesfehérvári Gépipari Techn. 75:57 (39:21), Egri Dobó István G.—Salgótarjáni Madách G. 57:38 (17:23). Végeredmény: 1. Bp. Piarista G. 6 pont, 2. Egri Dobó István G. 5 p., 3. Székesfehérvári Gépipari Techn. 4 p., 4. Salgótarjáni Madách G. Lányok: Bp. Leövey Klára Közgazd. Techn.—Székesfehérvári Teleki Blanka G. 68:52 (40:27). Egri Szilágyi Erzsébet G.—Salgótarjáni Madách G. 44:24 (30:10). Végeredmény: 1. Bp. Leővey Klára Közg. Techn. 6 pont, 2. Székesfehérvári Teleki G. 5 p., 3. Egri Szilágyi _G. 4 _p. 4 (Salgótarjáni Madách G. 3 p. pur PAPA Fiúk: Szombathelyi Nagy Lajos G.— Bp. Jedlik Ányos G. 61:34 (34:16). Bp. Jedlik Ányos G.—Nagykanizsai Landler Jenő G. 69:48 (35:31). Szombathelyi Nagy Lajos G.—Pécsi Nagy Lajos G. 43:42 (16:19). Lányok: Szombathelyi Közg. Techn. —Pécsi Leővey Klára G. 31:29 (18:13). Nehezen győzött a végig jobb szombathelyi csapat. Bp. Hámán Kató G.—Nagykanizsai Landler Jenő G 56:21 (32:13). Szombathelyi Közg. Techn.—Bp. Hámán Kató G. 54:40 (31:27). A „Sztrelcov-ügyről tájékoztatást kérő olvasóink kívánságára közöljük az alábbi írást, amely a Komszomolszkaja Pravdában jelent meg: A szovjet labdarúgó válogatott nagy és felelősségteljes mérkőzésre készült. A vonat indulásáig már csak néhány perc volt hátra. A játékosok hozzátartozói, barátai, ismerősei, akik a külföldre induló csapatot kik is érték, még egyszer átölelték a távozókat. A játékosok az utolsó jótanácsokat hallgatva fél ezemmel a pályaudvar bejáratát lesték. — Mi van Sztrelcovval, miért nincs még itt? A vonat lassan elindult, de a Középcsatárnak se híre, se hamva. — Hol van hát Edik? Csak nem történt vele valami baj? — Nem hinném, hiszen egy órával ezelőtt beszéltem vele telefonon — mondta az edző. — Talán elütötte egy autóbusz? » ,«na_ már régen elhagyta a fulldi a rendezőpályaudvar vágányait, a játékosok lelkébe a derűs, jó hangulat helyett beköltözött az aggodalom: „Hogyan játszunk középcsatár nélkül?" Mindenkit nyugtalanított Sztrelcov sorsa. De nemcsak a csapat tagjai nyugtalankodtak, hanem az otthon maradt barátok, sportvezetők is. Valentyin Panfilovics Antyiponok, a Szovjet Testnevelési és Sportbizottság labdarúgó-hivatalának vezetője, kora és beteg szíve ellenére szinte rohant a telefonhoz, hogy felhívja a mentőket. S ekkor a pályaudvar kapujában összetalálkozott a középcsatárral és a jobbösszekötővel. Semmi bajuk nem volt, csak éppen ittasak voltak. Kiderült, hogy az indulás előtt bementek a restibe egy kis „szíverősítőért”. — Szavamra mondom, Valentyin Panfilovics, mi csak egy bohárkával akartunk inni, de Elhozták a másikkal is ... Hej, milyen elégtétellel páholta volna el Valentyin Panfilovics, úgy apai módra mind a kettőt. Valentyin Panfilovics azonban sem Sztrelcovnak, sem Ivanovnak nem apja, hanem a labdarúgó-osztály vezetője. S ahelyett, hogy fogta volna a szíjat, beültette a két fiatalembert a gépkocsiba és elszáguldott velük a vonat után. Másfélórás eszeveszett hajsza után végül Mozsajszknál utolérték a vonatot. Ekkor azonban újabb akadály merült fel: a gyorsvonat Mozsajszkban nem áll meg. Valentyin Panfilovics odaszalad az ügyeletes vasúti tiszthez: — Drágám, tegyél az egyszer kivételt. A „drágámnak” azonban a csodálkozástól tágra meredt a szeme: — Mit mond? Állítsuk meg a gyorsvonatot? Hiszen ez rendkívüli esemény. Antyipenok erre sorra felhívta a vasúti vezetőket, végül az egyik miniszterhelyettesnél megértésre talált. A miniszterhelyettes kiadta a soronkívüli utasítást Mozsajszknál a gyorsvonat lassítson le. A mozdonyvezető lefékezi a vonatot, a játékosok pedig karjuknál fogva felhúzzák két társukat, s aztán magyarázatot várnak tőlük. A két csatárnak nincs sok mondanivalója: — Ittunk, elkéstünk... ~ gzmetcov. A játékosok dühösek, alaposan „megmasszírozzák" két társukat, akik ennyi gondot és izgalmat szereztek,e mindezt egy-két pohárka pálinkáért. De hát felelősségteljes mérkőzés vár a csapatra, ezért mit tehetnek mást: két Ittas társukat lefektetik a jó puha ágyra. — Aludjatok, józanodjatok ki Játék után majd beszélgetünk. A rendkívül fontos mérkőzés a szovjet csapat győzelmével ért véget. A győzelem után pedig természetesen feledésbe merül a botrány. Behívatják őket az össz-szövetségi Sportbizottságba egy kis fejmosásra. Megdorgálják őket, a középcsatár szavát adja, hogy megjavul, a jobbösszekötő kontráz neki. A bizottságban hisznek és megbocsátanak nekik. Egy hónap múlva azonban újabb botrányra kerül sor... Rkard Sztrelcov éves ismár a „javíthatatlanok” közé tartozik. Pedig három évvel ezelőtt még tiszta, becsületes fiú volt. Nem dohányzott, nem ivott. Elpirult, ha az edző valamilyen megjegyzést tett neki. Hirtelen azonban minden megváltozott. Sztrelcov most dohányzik, iszik, botrányos életet él. A kedves fiú elbizakodottá vált. Most már nem a „Torpedó” edzője ad neki utasítást, hanem ő utasítgatja az edzőt. Éi ebben a hibás? Elsősorban maga az edző. Az edző nemcsak a csapat technikai vezetője, hanem nevelő is. Dehát milyen nevelő Maszlov, ha nem mer Sztrelcovnak megjegyzést tenni. — Isten mente ettől! Hiszen Sztrelcov és Ivanov a mi csillagaink! Ha pedig Sztrelcov csillag — úgy tejbe-vajba kell füröszteni. S ezt nem egyedül Maszlov edző teszi, hanem a Luhacsov autógyárbeli összes „mecénások’ 'is. Ha a csapat hazaérkezik valahonnan, a játékosokat autóbuszon viszik be a pályaudvarról, de Sztrelcovnak és Ivanovnak külön ZIL-kocsikat adnak. Mi ez, ha nem züllesztés? Ám nemcsak a nagytekintélyű mecénások rontják a fiúkat. Három hónappal ezelőtt Sztrelcov kórházba került. Meglátogatta az anyja, s nem gyümölcsöt, nem könyvet, hanem egy üveg pálinkát vitt neki. A pálinkásüveget az — Ne rontsa a fiút. Ha megszokja a pálinkát — mindnyájan sírni fognak. Az anya ahelyett, hogy megfogadta volna az orvosok szavát, odasúgta a fiának: — Ereszd le a zsinórt az ablakon, majd feladom az utcáról az ajándékot. Fel is adta egy üveg helyett kettőt. Sztrelcovra pedig nagy hatással van az alkohol. Megiszik egy pohárkával, s a kedves fiú házsártossá és kötekedővé válik. A fiatalember egyre jobban megszédült. A labdarúgó-osztálynak be kellett volna avatkoznia a középcsatár életébe, beszélnie kellett volna az anyjával, figyelmeztetnie kellett volna az edzőt, rá kellett volna ütnie a mecénások kezére. A Szovjet Testnevelési és Sportbizottság ezzel szemben olajat öntött a tűzre: körülbelül egy évvel ezelőtt a sport érdemes mestere címmel tüntette ki a tizenkilenc éves fiút. — Eduard Sztrelcov — tehetséges labdarúgó. A legutóbbi mérkőzéseken tucatjával lőtte a gólt. Igaz,hogy tehetséges,'^’ h°f,yt lőtt. De miért siet annyira a Szovjet Testnevelési és Sportbizottság a megtisztelő cím adományozásával? A sporton kívül más területeken — a zenében, a festőművészetben, a tudományban — is vannak nálunk tehetséges emberek. Ám sem Sosztakovicsot, sem Hacsaturjánt, sem Tupoljevet, sem Ulanovát, sem Richtert, sem Doluhanovát nem tüntették ki tizenkilenc éves korában. A labdarúgót nem az egy idény folyamán lőtt gólok tucatjáért, hanem az állandó jó sporteredményeiért kell kitüntetni. Nemcsak az a fontos, hogy maga is jól játsszék, hanem az is, hogy átadja tapasztalatait. A megtisztelő címet ki kell érdemelni, ki kell harcolni a sportban felmutatott jó munkával. A könnyen kapott kitüntetés gyors megcsömörlésre vezet. S az ilyen megcsömörlött fiatalember megfeledkezik magáról. Fütyül az egyesületre, fütyül az elvtársakra. Már nem a sportot, hanem önmagát szereti a sportban. Nem úgy indul a versenyeken, mint szeretett egyesületének a tagja, hanem mint híres művész a szegény vidéki színpadon. Sporttársai igyekeznek, verejtékeznek, tömik őt labdával, ő meg kacérkodik. Egyszer lő, három alkalmat pedig kihagy. — Megtehetem, csillag vagyok. Ára ei a csillagvályl“g£ életben nem úgy viselkedik, mint ahogy ezt a szocialista együttélés szabályai megkövetelik, hanem kénye-kedve szerint. A „csillagbetegség” nemcsak Sztrelcovra és Ivanovra volt káros hatással. Ha megkérdezzük a Szpartak-játékosokat, miért nem nyújtották a múlt versenyévadban azt, amit elvártak tőlük, nyíltan megmondják: — A védelem bizonytalanságán kívül nem kis szerepet játszott ebben Iszajev és Tatusin. E két fiatal játékoson is megmutatkoztak a megcsömörlés jelei. A Szpartak csapata teljes erővel azon van, hogy jól játsszék, a jobbszárny azonban meghiúsítja minden igyekezetüket. Három méterről is kapu mellé lőnek. Dehát, hogy is találnának be a kapuba, amikor az előző napi tivornya után még a mérkőzésen is káprázik a szemük. A Szovjet Testnevelési és Sportbizottság a labdarúgó évad végén komolyan figyelmeztette Sztrelcovot Ivanovot, Tatusint, Iszajevet. A játékosok szavukat adták, hogy megjavulnak. Hárman állták a szavukat, a negyedik azonban nem. A múlt vasárnap Sztrelcov valami „alkalmi” lakomán vett részt, ahová teljesen ismeretlen emberek hívták meg. Jól felöntött a garatra, botrányt okozott és a rendőrségen kötött ki. A válogatott csapat nalála végképpen kifogyott, s a napokban összejöttek, hogy őszintén elbeszélgessenek a középcsatárukkal. A játékosok felháborodása általános volt. Egyhangú határozatot hoztak, hogy Sztrelcovot hagyják ki a válogatottból és kérték a Szovjet Testnevelési és Sportbizottságot, vonja meg tőle a sport érdemes mestere címet. Volt a válogatott játékosoknak még egy másik, hogy úgy mondjam, nem hivatalos kérésük is, de ez már nem a Szovjet Testnevelési és Sportbizottsághoz, hanem hozzánk, karcolatírókhoz, profilaktikus célból írtunk a lapokban is „csillagbetegséggel” fertőzött emberekről. S most ezért fogtunk tollat, hogy a kérésnek eleget tegyünk. Ma este a válogatott külföldre utazik, majd a klubcsapatok is megkezdik felkészülésüket a bajnokságra. Ezekben a csapatokban is megvannak a „házi csillagok”. Legyen tanulság számukra ez a szomorú elbeszélés, mely egy tehetséges játékos pályájának hanyatlásáról szól. Bizonyára felteszi a kérdést az olvasó: mi az, Sztrelcov örökre eltűnik a szovjet labdarúgásból? Ez a középcsatártól függ. Sporttársai lehetőséget adtak neki a megjavulásra, így szóltak hozzá: — Kezdj mindent elölről. Játssz a klubcsapatban. Szedd rendbe életedet, családodat. Bizonyítsd be, hogy komolyan beláttad hibáidat, s mi visszafogadunk a válogatott középcsatár posztjára. De nem a mai Sztrelcovot, a fennhéjázó, botrányhőst, hanem a becsületes, szerény Sztrelcovot. Sz. Narinjani 0 0000000000000000000000000 „Többet kellene edzenünk...“ Körmöczi Zsuzsa beszél külföldi tapasztalatairól Az újságíró őszintén együttérez a vele szemben ülő fáradt tekintetű, törékeny, kis barna asszonnyal, akiben a tájékozatlanok most aligha ismernék fel a teniszpályán oly energikusan és robbanékonyan mozgó Körmöczi Zsuzsát. A magyar bajnoknő gondolatai bizony ezekben a napokban távol járnak a tenisztől. Nem az idény nagy versenyeire, hanem egy nehéz, sok tanulást igénylő nyelvvizsgára készül. De az újságíró mégis a teniszsportra tereli a beszélgetést. Azt szeretné megtudni, hogyan vélekedik Körmöczi Zsuzsa, a nagy tapasztalatokkal rendelkező, világszerte elismert nevű teniszjátékos az edzés, a felkészülés napjainkban sokat vitatott kérdéseiről? — Ma már a teniszben is elengedhetetlen a mindennapos, kemény edzés — hangzik a határozott válasz. Enélkül a legtehetségesebb játékosok sem érhetnek el tartósan nemzetközi tekintetben is számottevő eredményeket. Körmöczi látta játszani az utóbbi évtized minden valamirevaló férfi és női játékosát és állítja, hogy ezek között úgyszólván egy sem volt, aki ne dolgozott volna meg keményen sikeréért. Davidsont emlegeti, az ez idő szerint Európában a legjobbnak elismert svéd Körmöczi Zsuzsa (Jobbról) az angol Angela Buxtonnal Rómában. A kép 1956-ban az elődöntő után készült, a kis termetű magyar bajnoknő szép győzelmet aratott a nála egy fejjel magasabb angol versenyző ellen, teniszezőt, akinek edzéseit többször is módjában volt megfigyelni. — Feltűnt nekem a wimbledoni versenyek idején, hogy Dávidson akkor is kemény erőnléti és technikai edzést tartott délelőttönként, ha délután mérkőzése volt — mondja. — Bár én általában ezeket a híres játékosokat csak a versenyek idején figyelhettem meg, tehát nem a tulajdonképpeni felkészülés időszakában, a velük folytatott beszélgetésekből, elejtett szavaikból megtudtam, hogy többségük rendszerint naponta két edzést tart. A reggeli edzés főként erőnléti jellegű és egyik-másik ütésfajta javítgatását szolgálja. A délutáni edzés viszont a versenyfeltételeknek megfelelő körülmények között tartott, pontra menő, bizonyos taktikai feladatok megvalósítását számításba vevő játék. Körmöczi megjegyzi: jól tudja, hogy a magyar éljátékosok egy része, sőt, egyes szakemberek előtt sem túlságosan népszerű, amit mond. De — ez a véleménye. — Megfelelnek-e a magyar éljátékosok edzései a nemzetközi színvonalon támasztott követelményeknek? A kérdésre Körmöczi nem ad azonnal választ, néhány pillanatig habozik. Aztán gyorsan dönt, mert a pályán megszokta, hogy az adott helyzetek elől nincs kitérés. — Ez nem olyan egyszerű — mondja. — A magyar éljátékosok felkészülése és általában edzése sokkal tervszerűbbé vált, ha mondjuk az egy évtized előtti állapotokhoz mérem. De meggyőződésem, hogy még mindig messze elmarad a követelményektől. Elmeséli, hogy legutóbbi párizsi tartózkodása során találkozott Trumannal, az angolok ifjú csillagával, a tavalyi wimbledoni harmadik helyezettel. Beszélgetett Truman édesanyjával, aki elmondta, hogy leánya a tél folyamán elsősorban mindennapos tornával és atlétizálással készült az idényre, mert naponta csak egy órát játszhatott fedettpályán. *— Persze, nem mondtam neki, hogy nekem csak hetenként két órát volt módomban fedett pályán gyakorolni — teszi hozzá. — Versenyzőtársaim nagy többségének pedig még annyi fedettpályás játékalkalma sem volt, mint nekem. De az is eszembe jutott, hogy vajon hány versenyző tornázik és avétizál naponta egész télen át a magyar éljátékosok közül? Körmöczi szavai alátámasztják azt a véleményt, hogy a teniszezők felkészülése Magyarországon még gyermekcipőben jár. Ezt a tanulságot akkor is levonhatjuk, ha a teniszezők és más sportágbeliek edzései között teszünk összehasonlítást. Hol van például egy élvonalbeli teniszező évi összes edzésmennyisége egy válogatott kosárlabdázóétól? Körmöczi így folytatja: — Többet, tervszerűbben és keményebben kellene edzennünk. Főként a telet kellene jobban kihasználnunk. A megfelelő fedettpálya hiánya miatt úgyis nagy hátrányban vagyunk az egész éven át úgyszólván megszakítás nélkül teniszező külföldi éljátékosokkal szemben. Nekünk speciális téli edzésekkel kellene megalapoznunk erőnlétünket az egész versenyidényre. Ehhez pedig nem elég, hogy a válogatott kerettagok hetenként kétszer tornatermi edzéseken vesznek részt. Jó volna, ha a válogatott teniszezők is elmehetnének a jövőben Tatára olyan színvonalú alapozásra, mint amilyet az atléták, vagy a kosárlabdázók szoktak végezni. Tatán meg lehetne oldani az ehhez szükséges kalóriadús táplálkozást, sőt a csarnokban a különböző ütésfajtákat is lehetne gyakorolni. Körmöczi szenvedéllyel és odaadással magyaráz. Felejti fáradtságát, felsőfokú angol nyelvvizsgáját, kisebb és nagyobb gondjait, bajait. A kedvelt sportág jövőjéről van szó! Megállapításai és javaslatai pedig különösen figyelemre méltók, hiszen nem akárki tette őket. A. A. Sok induló, nagy küzdelmek az MTK országos kötöttfogású birkózóversenyén Vasárnap a Nemzeti Sportcsarnok edzőépületének két földszinti edzőtermében került megrendezésre az MTK I és II. osztályú kötöttfogású birkózóversenye. Ez a verseny is a világbajnoki előkészületeik jegyében zajlott. A válogatott keret tagjainak kötelező volt az indulás. Csupán a sérültek és a betegek, mint például Tarr, Páger, Kassai és Hódos, valamint szabadfogású birkózóink maradhattak távol A versenyérmek ellenére valamennyi súlycsoportban népes volt A fővárosi birkózók mellett a vidékiek is szép számmal képviseltették magukat. Nehézsúlyban például heten küzdöttek az első helyért. Ezt feltétlenül, pozitívan kell értékelni, hiszem. BVSC nemrégen megrendezett országos versenyén alig többen, mint húszan léptek szőnyegre. Az egésznapos verseny színvonaláról azonban kevés jót lehet elmondani. A mérkőzéseket csupán küzdelem jellemezte. Ez elsősorban annak tulajdonítható, hogy válogatottjaink többsége egy, sőt két súlycsoporttal is feljebb indult. A mezőnyből Székelyt, Guricsot, Módost és a szolnoki Ivanovicsot lehet kiemelni. Gurtcs például bordasérüléssel bajlódik, de ennek ellenére jó teljesítményt nyújtott. A versenyen néhány meglepetés is született, így például a válogatott Viczek kikapott Ivanovicstól, Baranya pedig Guttmanntól és Kellermanntól, s így egyikük sem került az első három közé. Lepkesúly: 1. Módos (Szigetvári Zrínyi), 2. Keresztúri (Szegedi EAC), 3. Kiss G. (Ganz TE). Légsúly: 1. Kerekes (Bp. Honvéd), 2. Völgyi (BVSC), 3. Bélyi (MTK). Pehelysúly: 1. Ivanovica (Szolnoki MÁV), 2. Keilermann (Kecskeméti TE). Könnyűsúly: 1. Pólyák II (Újpesti Dózsa), 2. Pólyák I (BVSC), 3. Müller (Vasas). Váltósúly: 1. Tóth Gy. (Bp. Honvéd), 2. Farkas (Szolnoki MÁV), 3. Radics L. (FTC). Középsúly: 1. Székely (BVSC), 2. Zsiboita (Bp. Honvéd), 3. Kovács (DVSC). Félnehézsúly: 1. Gurics (Bp. Honvéd), 2. Szilvás (II. Dózsa), 3. Ábrahárt (Csepeli Vasas). Nehézsúly: 1. Reznák (Ceglédi VSE), 2. Fülöp (BVSC), 3. Vászin (DVSC). Kosárlabda NB I Női mérkőzés BVSC—TF 52:44 (26:26). TF-terem. V: Vincze, Csabay. Az I. félidőben teljesen kiegyenlített volt a küzdelem. Szünet után a BVSC tervszerűbben játszott és jobban dobott kosárra. Ld: Stok (19), Bokodyné (15), Tarr (12), 111. Hegedűs (16), Kocsor (12), Lázár (11). Jó: Stok, Szappanos, Bokodyné, V: Hegedűs, Lázár, Kocsor.