Népsport, 1958. március (14. évfolyam, 43-64. szám)

1958-03-17 / 54. szám

Jók a szovjet vízilabda klubcsapatok is Mit tapasztalt a Szolnoki Dózsa Moszkvában? Második helyet szerzett a Szolnoki Dózsa a moszkvai nemzetközi vízilab­da-tornán. Veretlenül került a győztes Dinamó Moszkva mögé. Különösen ér­tékes, hogy a csapat mindössze hat gólt kapott és ebből négyet négymé­teresből, kettőt pedig az ellenfél em­berelőnye miatt. Goór István, a Szolnoki Dózsa edzője az elismerés hangján beszélt a moszkvai nemzetközi torna ki­tűnő lebonyolításáról, a körültekintő rendezésről, és — az ellenfelekről. — Új szovjet klubcsapatokat ismertünk meg — mondta Goór edző. — Kétség­telen, hogy még mindig a Dinamó Moszk­va a legerősebb, de nagyon jó csapatot ismertünk meg a Dinamo Tbiliszi és a Dinamo Lvov csapatában is. A Lvov ta­lán korszerűbben játszik, mint a másik két szovjet csapat. Nem mindent a kö­zépcsatár révén akar megoldani. Válto­zatlanul kitűnő a szovjet vízilabdázók erőnléte, egyik-másik mérkőzésen szédü­letes iramot lehetett látni. Taktikai szempontból is sok érdekeset tapasztalt a szolno­kiak edzője. •­ Úgy vettem észre, hogy a Dinamo Moszkva egyre inkább rátér a korszerű Vízilabdára. Sok a szélekről történő ,,be­törés". A fiatal, legutóbb nálunk is járt Novikov szédületes gyorsaságát igyekez­nek eredményesen kihasználni. Nagyon fejlődik a válogatott Kartasev is. Új hát­védet ismertünk meg a gyors, erőteljesen játszó Karmanovban. Elmondotta Goór István, hogy Usa­­kov, a szovjet vízilabda-válogatott ed­zője nagyon dicsérte a Szolnoki Dó­zsa játékát, főleg taktikai szempont­ból. Sokat jegyzett Usakov és mint mondotta — tanult is. — Mi is igyekeztünk különböző taktikai megoldásokat alkalmazni. — mondja Goór. — Mivel kevés úszó­edzésünk volt, arra fektettük a fősúlyt, hogy csökkentsük az ellenfél „lefordít­­­ási" kísérleteit. Védelmünket erősítet­tük, három védőjátékosunk nemigen vett részt a támadásokban, így lett szerve­zettebb a védelmünk és ennek köszön­hetjük, hogy aránylag kevés gólt kap­tunk. Igaz, mi is keveset dobtunk. Kü­lönösen Brinza volt alkalmas a különböző taktikai megoldások végrehajtására. Gyakran vett részt a támadásokban, de ha szükség volt rá, a védelemnek is tel­­jesértékű tagja volt. Meg kell még emlí­tenem, hogy Msvenieradze minden mér­kőzésen nagyszerűen játszott, csak elle­nünk nem. Brinza ugyanis tökéletesen semlegesítette. A szovjet vízilabda-válogatott egyéb­ként erősen készül a budapesti Euró­pa-bajnokságra, ő minden valószínű­ség szerint részt vesz májusban a brüsszeli tornán is. Országos középiskolai kosárlabda-bajnokság DEBRECEN Fiúk: Bp. Abonyi G.—Szegedi Ságvári G. 62:54 (39:14). Szegedi Ságvári G.— Nyíregyházi Kossuth G. 62:44 (29:15). Szolnoki Verseghy G.—Bp. Abonyi G. 56:48 (24:22). Végeredmény: 1. Bp. Abo­nyi G. 5 pont, 2. Szegedi Ságvári G. 5 pont, 3. Nyíregyházi Kossuth G. 4 pont, 4. Szolnoki Verseghy G. 4 pont. A jobb helyezéseket az egymás elleni eredmény döntötte el. Lányok: Bp. Ságvári Gyakorló G.— Kisújszállási Móricz Zsigmond G. 52:35 (23:14), Szegedi Ságvári G. — Nyíregyházi Pénzügyi Techn. 41:31 (26:17). Végered­­mény: 1. Bp. Ságvári Gyakorló G. 6 pont. 2. Kisújszállási Móricz Zsigmond G. 5 pont. 3. Szegedi Ságvári G. 4 pont. 4. Nyíregyházi Pénzügyi Techn­. 3 pont. BUDAPEST Fiúk: Soproni Berzsenyi G.—Komá­romi Jókai G. 64:47 (35:30). Váci Gép­ipari Techn.—Miskolci Kilián G. 61:55 (32:22). Soproni Berzsenyi G.—Miskolci Kilián G. 49:33 (24:17). Váci Gépip. Techn.—Komáromi Jókai G. 63:61 (36:36). Komáromi Jókai G.—Miskolci Kilián G. 56:51 (25:21). Soproni Berzse­nyi G.—Váci Gépip. Techn. 60:53 (23:21). Továbbjutott 3 győzelemmel a Soproni Berzsenyi G. Lányok: Komáromi Jókai G.—Győri Révai G. 64:53 (34:29). Diósgyőri Kilián G.—Nagykőrösi Arany J. G. 66:55 (26:33). Diósgyőri Kilián G.—Győri Révai G. 55:32 (32:11). Komáromi Jókai G.—Nagy­kőrösi Arany J. G. 60:54 (27:27). Diós­győri Kilián G.—Komáromi Jókai G. 41:39 (18:19). Győri Révai G.—Nagykő­rösi Arany J. G. 45:44 (31:22). Tovább­jutott 3 győzelemmel a Diósgyőri Ki­lián­y 5.- 17. SZEGED Fiúk: Kecskeméti Katona József G.— Békési Alt. G. 68:53 (27:33), Békési Alt. G.—Debreceni Gépipari Techn. 52:46 (22:21). Budapesti József Attila G.— Kecskeméti Katona József G. 67:46 (35:23). Lányok: Kecsk. Bányai J. G —Debr. Közg. Techn. 38:33 (22:19). Békési Alt. G —Bp. Lengyel Gy. Közg. Techn. 54:29 (22:15). Békési Alt. G.—Debreceni Közg. Techn. 67:21 (32:13). Végeredmény: Fiúk: 1. Bp. József Attila G. 6 pont, 2. Kecskeméti Katona József G. 5 pont, 3 Békési Alt. G. 4 pont, 4. Debreceni Gépipari Techn. 3 pont. Lányok: 1. Békési Alt. G. 6 pont, 2. Kecskeméti Bányai Júlia G. 5 pont, 3. Bp. Lengyel Gy. Közg. Techn. 4 pont, 4. Debreceni Közg. Techn. 3 pont. PÉCS Fiúk: Bp. Eötvös G.—Szekszárdi Alt. G. 75:57 (34:27), Eötvös G.—Veszprémi G. 72:45 (38:19), Szekszárdi G.—Kapos­vári G. 67:52 (31:29). Végeredmény: 1. Eötvös G. 6 p., 2. Szekszárdi G. 4 p., 3. Kaposvári G. 2 p., 4. Veszprémi G. 0 p. Lányok: Paksi Vak Bottyán Közg. Techn.—Pápai Petőfi Alt G. 38:33 (21:17), Pápai G.—Bp. Fazekas Alt. G. 40:39 (14:10), Paks—Siófoki Alt. G. 43:23 (15:18). Végeredmény: 1. Bp. Fa­zekas G. 4 p. (157:98), 2. Pápai G. 4 p. (119:103), 3. Paksi G. 4 p. (107:110), 4. Siófoki G. 0 p. MISKOLC Fiúk: Bp. Piarista G.—Székesfehér­vári Gépipari Techn. 75:57 (39:21), Egri Dobó István G.—Salgótarjáni Madách G. 57:38 (17:23). Végeredmény: 1. Bp. Piarista G. 6 pont, 2. Egri Dobó István G. 5 p., 3. Székesfehérvári Gépipari Techn. 4 p., 4. Salgótarjáni Madách G. Lányok: Bp. Leövey Klára Közgazd. Techn.—Székesfehérvári Teleki Blanka G. 68:52 (40:27). Egri Szilágyi Erzsébet G.—Salgótarjáni Madách G. 44:24 (30:10). Végeredmény: 1. Bp. Leővey Klára Közg. Techn. 6 pont, 2. Székes­­fehérvári Teleki G. 5 p., 3. Egri Szi­lágyi _G. 4 _p. 4­ (Salgótarjáni Madách G. 3 p. pur PAPA Fiúk: Szombathelyi Nagy Lajos G.— Bp. Jedlik Ányos G. 61:34 (34:16). Bp. Jedlik Ányos G.—Nagykanizsai Landler Jenő G. 69:48 (35:31). Szombathelyi Nagy Lajos G.—Pécsi Nagy Lajos G. 43:42 (16:19). Lányok: Szombathelyi Közg. Techn. —Pécsi Leővey Klára G. 31:29 (18:13). Nehezen győzött a végig jobb szombat­­helyi csapat. Bp. Hámán Kató G.—Nagy­kanizsai Landler Jenő G 56:21 (32:13). Szombathelyi Közg. Techn.—Bp. Hámán Kató G. 54:40 (31:27). A „Sztrelcov-ügyről tá­jékoztatást kérő olvasóink kívánságára közöljük az alábbi írást, amely a Komszomolszkaja Prav­dában jelent meg: A szovjet labdarúgó válogatott nagy és felelősségteljes mérkő­zésre készült. A vonat indulá­sáig már csak néhány perc volt hátra. A játékosok hozzá­tartozói, barátai, ismerősei, akik a külföldre induló csapatot ki­­k is ért­ék, még egyszer átölelték a távozókat. A játékosok az utolsó jótanácsokat hallgatva fél ezemmel a pályaudvar bejára­tát lesték. — Mi van Sztrelcovval, miért nincs még itt? A vonat lassan elindult, de a Középcsatárnak se híre, se ham­va. — Hol van hát Edik? Csak nem történt vele valami baj? — Nem hinném, hiszen egy órával ezelőtt beszéltem vele telefonon — mondta az edző. — Talán elütötte egy autó­busz? » ,«na_ már régen elhagyta a fu­lldi a rendezőpályaud­var vágányait, a játékosok lel­kébe a derűs, jó hangulat he­lyett beköltözött az aggoda­lom: „Hogyan játszunk közép­csatár nélkül?" Mindenkit nyug­talanított Sztrelcov sorsa. De nemcsak a csapat tagjai nyugtalankodtak, hanem az ott­hon maradt barátok, sportveze­tők is. Valentyin Panfilovics An­­tyiponok, a Szovjet Testnevelési és Sportbizottság labdarúgó-hi­vatalának vezetője, kora és be­teg szíve ellenére szinte rohant a telefonhoz, hogy felhívja a mentőket. S ekkor a pályaud­var kapujában összetalálkozott a középcsatárral és a jobbössze­­kötővel. Semmi bajuk nem volt, csak éppen ittasak voltak. Ki­derült, hogy az indulás előtt be­mentek a restibe egy kis „szív­­erősítőért”. — Szavamra mondom, Valen­tyin Panfilovics, mi csak egy bohárkával akartunk inni, de Elhozták a másikkal is ... Hej, milyen elégtétellel pá­holta volna el Valentyin Panfilo­vics, úgy apai módra mind a kettőt. Valentyin Panfilovics azonban sem Sztrelcovnak, sem Ivanovnak nem apja, hanem a labdarúgó-osztály vezetője. S ahelyett, hogy fogta volna a szíjat, beültette a két fiatal­embert a gépkocsiba és elszá­guldott velük a vonat után. Más­félórás eszeveszett hajsza után végül Mozsajszknál utolérték a vonatot. Ekkor azonban újabb akadály merült fel: a gyors­vonat Mozsajszkban nem áll meg. Valentyin Panfilovics oda­szalad az ügyeletes vasúti tiszt­hez: — Drágám, tegyél az egyszer kivételt. A „drágámnak” azonban a csodálkozástól tágra meredt a szeme: — Mit mond? Állítsuk meg a gyorsvonatot? Hiszen ez rend­kívüli esemény. Antyipenok erre sorra felhív­ta a vasúti vezetőket, végül az egyik miniszterhelyettesnél meg­értésre talált. A miniszterhelyet­tes kiadta a soronkívüli utasí­tást Mozsajszknál a gyorsvonat lassítson le. A mozdonyvezető lefékezi a vonatot, a játékosok pedig kar­juknál fogva felhúzzák két tár­sukat, s aztán magyarázatot várnak tőlük. A két csatárnak nincs sok mondanivalója: — Ittunk, elkéstünk... ~ gzmet­cov. A játékosok dühösek, alapo­san „megmasszírozzák" két tár­sukat, akik ennyi gondot és iz­galmat szereztek,­e mindezt egy-két pohárka pálinkáért. De hát felelősségteljes mérkőzés vár a csapatra,­­ ezért mit tehet­nek mást: két Ittas társukat le­fektetik a jó puha ágyra. — Aludjatok, józanodjatok ki Játék után majd beszélge­tünk. A rendkívül fontos mérkőzés a szovjet csapat győzelmével ért véget. A győzelem után pe­dig természetesen feledésbe me­rül a botrány. Behívatják őket az össz-szövetségi Sportbizott­ságba egy kis fejmosásra. Meg­dorgálják őket, a középcsatár szavát adja, hogy megjavul, a jobbösszekötő kontráz neki. A bizottságban hisznek és megbo­csátanak nekik. Egy hónap múlva azonban újabb botrányra kerül sor... R­kard Sztrelcov éves ismár a „javíthatatlanok” közé tarto­zik. Pedig három évvel ezelőtt még tiszta, becsületes fiú volt. Nem dohányzott, nem ivott. El­pirult, ha az edző valamilyen megjegyzést tett neki. Hirtelen azonban minden megváltozott. Sztrelcov most dohányzik, iszik­, botrányos életet él. A kedves fiú elbizakodottá vált. Most már nem a „Torpedó” edzője ad neki utasítást, hanem ő utasít­­gatja az edzőt. Éi ebben a hi­bás? Elsősorban maga az edző. Az edző nemcsak a csapat tech­nikai vezetője, hanem nevelő is. Dehát milyen nevelő Maszlov, ha nem mer Sztrelcovnak meg­jegyzést tenni. — Isten mente ettől! Hiszen Sztrelcov és Ivanov a mi csilla­gaink! Ha pedig Sztrelcov csillag — úgy tejbe-vajba kell füröszteni. S ezt nem egyedül Maszlov ed­ző teszi, hanem a Luhacsov autógyárbeli összes „mecéná­sok’ 'is. Ha a csapat hazaérke­zik valahonnan, a játékosokat autóbuszon viszik be a pálya­udvarról, de Sztrelcovnak és Ivanovnak külön ZIL-kocsikat adnak. Mi ez, ha nem züllesz­­tés? Ám nemcsak a nagytekin­télyű mecénások rontják a fiú­kat. Három hónappal ezelőtt Sztrelcov kórházba került. Meg­látogatta az anyja, s nem gyü­mölcsöt, nem könyvet, hanem egy üveg pálinkát vitt neki. A pálinkásüveget az — Ne rontsa a fiút. Ha meg­szokja a pálinkát — mindnyá­jan sírni fognak. Az anya ahelyett, hogy meg­fogadta volna az orvosok szavát, odasúgta a fiának: — Ereszd le a zsinórt az ab­lakon, majd feladom az utcáról az ajándékot. Fel is adta­ egy üveg helyett kettőt. Sztrelcovra pedig nagy hatással van az alkohol. Meg­iszik egy pohárkával, s a ked­ves fiú házsártossá és köteke­dővé válik. A fiatalember egyre jobban megszédült. A labdarúgó-osz­tálynak be kellett volna avat­koznia a középcsatár életébe, beszélnie kellett volna az any­jával, figyelmeztetnie kellett volna az edzőt, rá kellett volna ütnie a mecénások kezére. A Szovjet Testnevelési és Sport­­bizottság ezzel szemben olajat öntött a tűzre: körülbelül egy évvel ezelőtt a sport érdemes mestere címmel tüntette ki a tizenkilenc éves fiút. — Eduard Sztrelcov — tehet­séges labdarúgó. A legutóbbi mérkőzéseken tucatjával lőtte a gólt. Igaz,hogy tehetséges,'^’ h°f,yt lőtt. De miért siet annyira a Szovjet Testnevelési és Sport­bizottság a megtisztelő cím adományozásával? A sporton kívül más területeken — a ze­nében, a festőművészetben, a tudományban — is vannak ná­lunk tehetséges emberek. Ám sem Sosztakovicsot, sem Hacsa­­turjánt, sem Tupoljevet, sem Ulanovát, sem Richtert, sem Doluhanovát nem tüntették ki tizenkilenc éves korában. A labdarúgót nem az egy idény folyamán lőtt gólok tucatjáért­­, hanem az állandó jó sport­­eredm­ényeiért kell kitüntetni. Nemcsak az a fontos, hogy maga is jól játsszék, hanem az is, hogy átadja tapasztalatait. A megtisztelő címet ki kell ér­demelni, ki kell harcolni a sportban felmutatott jó munká­val. A könnyen kapott kitün­tetés gyors megcsömörlésre ve­zet. S az ilyen megcsömörlött fiatalember megfeledkezik ma­gáról. Fütyül az egyesületre, fütyül az elvtársakra. Már nem a sportot, hanem önmagát sze­reti a sportban. Nem úgy indul a versenyeken, mint szeretett egyesületének a tagja, hanem mint híres művész a szegény vidéki színpadon. Sporttársai igyekeznek, verejtékeznek, tö­mik őt labdával, ő meg kacér­kodik. Egyszer lő, három alkal­mat pedig kihagy. — Megtehetem, csillag vagyok. Ára ei a csillag­vályl“g£ életben nem úgy viselkedik, mint ahogy ezt a szocialista együttélés szabályai megköve­telik, hanem kénye-kedve sze­rint. A „csillagbetegség” nem­csak Sztrelcovra és Ivanovra volt káros hatással. Ha megkér­dezzük a Szpartak-játékosokat, miért nem nyújtották a múlt versenyévadban azt, amit elvár­tak tőlük, nyíltan megmondják: — A védelem bizonytalansá­gán kívül nem kis szerepet ját­szott ebben Iszajev és Tatusin. E két fiatal játékoson is meg­mutatkoztak a megcsömörlés je­lei. A Szpartak csapata teljes erővel azon van, hogy jól játsszék, a jobbszárny azonban meghiúsítja minden igyekezetü­ket. Három méterről is kapu mellé lőnek. Dehát, hogy is ta­lálnának be a kapuba, amikor az előző napi tivornya után még a mérkőzésen is káprázik a sze­mük. A Szovjet Testnevelési és Sport­­bizottság a labdarúgó évad vé­gén komolyan figyelmeztette Sztrelcovot Ivanovot, Tatusint, Iszajevet. A játékosok szavukat adták, hogy megjavulnak. Hár­man állták a szavukat, a negye­dik azonban nem. A múlt vasár­nap Sztrelcov valami „alkalmi” lakomán vett részt, ahová telje­sen ismeretlen emberek hívták meg. Jól felöntött a garatra, bot­rányt okozott és a rendőrségen kötött ki. A válogatott csapat nalála végképpen kifogyott, s a napok­ban összejöttek, hogy őszintén elbeszélgessenek a középcsatá­rukkal. A játékosok felháboro­dása általános volt. Egyhangú határozatot hoztak, hogy Sztrel­covot hagyják ki a válogatottból és kérték a Szovjet Testnevelési és Sportbizottságot, vonja meg tőle a sport érdemes mestere címet. Volt a válogatott játéko­soknak még egy másik, hogy úgy mondjam, nem hivatalos kérésük is, de ez már nem a Szovjet Testnevelési és Sport­­bizottsághoz, hanem hozzánk, karcolatírókhoz, profilaktikus célból írtunk a lapokban is „csil­lagbetegséggel” fertőzött embe­rekről. S most ezért fogtunk tollat, hogy a kérésnek eleget tegyünk. Ma este a válogatott kül­földre utazik, majd a klubcsapa­tok is megkezdik felkészülésü­ket a bajnokságra. Ezekben a csapatokban is megvannak a „házi csillagok”. Legyen tanul­ság számukra ez a szomorú el­beszélés, mely egy tehetséges játékos pályájának hanyatlásá­ról szól. Bizonyára felteszi a kérdést az olvasó: mi az, Sztrelcov örökre eltűnik a szovjet labda­rúgásból? Ez­­ a középcsatártól függ. Sporttársai lehetőséget adtak neki a megjavulásra, így szól­tak hozzá: — Kezdj mindent elölről. Játssz a klubcsapatban. Szedd rendbe életedet, családodat. Bi­zonyítsd be, hogy komolyan be­láttad hibáidat, s mi visszafoga­dunk a válogatott középcsatár posztjára. De nem a mai Sztrel­covot, a fennhéjázó, botrány­hőst, hanem a becsületes, sze­rény Sztrelcovot. Sz. Narinjani 0 000000000­0000000000000000 „Többet kellene edzenünk...“ Körmöczi Zsuzsa beszél külföldi tapasztalatairól Az újságíró őszintén együttérez a vele szemben ülő fáradt tekintetű, törékeny, kis barna asszonnyal, aki­ben a tájékozatlanok m­ost aligha is­mernék fel a teniszpályán oly ener­gikusan és robbanékonyan mozgó Körmöczi Zsuzsát. A magyar bajnok­nő gondolatai bizony ezekben a na­pokban távol járnak a tenisztől. Nem az idény nagy versenyeire, hanem egy nehéz, sok tanulást igénylő nyelv­vizsgára készül. De az újságíró mégis a teniszsport­ra tereli a beszélgetést. Azt szeretné megtudni, hogyan vélekedik Körmö­­c­zi Zsuzsa, a nagy tapasztalatokkal rendelkező, világszerte elismert nevű teniszjátékos az edzés, a felkészülés napjainkban sokat vitatott kérdései­ről? — Ma már a teniszben is elengedhetet­len a mindennapos, kemény edzés — hangzik a határozott válasz.­­ Enélkül a legtehetségesebb játékosok sem érhet­nek el tartósan nemzetközi tekintetben is számottevő eredményeket. Körmöczi látta játszani az utóbbi évtized minden valamirevaló férfi és női játékosát és állítja, hogy ezek kö­zött úgyszólván egy sem volt, aki ne dolgozott volna meg keményen sikeréért. Davidsont emlegeti, az ez idő szerint Európában a legjobbnak elismert svéd Körmöczi Zsuzsa (Jobbról) az angol Angela Buxton­nal Rómában. A kép 1956-ban az elődöntő után készült, a kis termetű magyar bajnoknő szép győzelmet aratott a nála egy fejjel magasabb angol versenyző ellen, teniszezőt, akinek edzéseit többször is módjában volt megfigyelni. — Feltűnt nekem a wimbledoni verse­nyek idején, hogy Dávid­son akkor is kemény erőnléti és technikai edzést tar­tott délelőttönként, ha délután mérkőzése volt — mondja. — Bár én általában eze­ket a híres játékosokat csak a versenyek idején figyelhettem meg, tehát nem a tulajdonképpeni felkészülés időszakában, a velük folytatott beszélgetésekből, elej­tett szavaikból megtudtam, hogy többsé­gük rendszerint naponta két edzést tart. A reggeli edzés főként erőnléti jellegű és egyik-másik ütésfajta javítgatását szol­gálja. A délutáni edzés viszont a ver­senyfeltételeknek megfelelő körülmények között tartott, pontra menő, bizonyos taktikai feladatok megvalósítását számí­tásba vevő játék. Körmöczi megjegyzi: jól tudja, hogy a magyar éljátékosok egy része, sőt, egyes szakemberek előtt sem túlságo­san népszerű, amit mond. De — ez a véleménye. — Megfelelnek-e a magyar éljáté­kosok edzései a nemzetközi színvona­lon támasztott követelményeknek? A kérdésre Körmöczi nem ad azon­nal választ, néhány pillanatig habozik. Aztán gyorsan dönt, mert a pályán megszokta, hogy az adott helyzetek elől nincs kitérés. — Ez nem olyan egyszerű — mondja. — A magyar éljátékosok felkészülése és általában edzése sokkal tervszerűbbé vált, ha mondjuk az egy évtized előtti állapotokhoz mérem. De meggyőződésem, hogy még mindig messze elmarad a követelményektől. Elmeséli, hogy legutóbbi párizsi tar­tózkodása során találkozott Truman­­nal, az angolok ifjú csillagával, a ta­valyi wimbledoni harmadik helyezet­tel. Beszélgetett Truman édesanyjá­val, aki elmondta, hogy leánya a tél folyamán elsősorban mindennapos tor­nával és atlétizálással készült az idény­re, mert naponta csak egy órát játszhatott fedettpályán. *— Persze, nem mondtam neki, hogy nekem csak hetenként két órát volt mó­domban fedett pályán gyakorolni — teszi hozzá. — Versenyzőtársaim nagy többsé­gének pedig még annyi fedettpályás já­tékalkalma sem volt, mint nekem. De az is eszembe jutott, hogy vajon hány ver­senyző tornázik és avétizál naponta egész télen át a magyar éljátékosok közül? Körmöczi szavai alátámasztják azt a véleményt, hogy a teniszezők felké­szülése Magyarországon még gyer­mekcipőben jár. Ezt a tanulságot ak­kor is levonhatjuk, ha a teniszezők és más sportágbeliek edzései között te­szünk összehasonlítást. Hol van például egy élvonalbeli teniszező évi összes edzésmennyisége egy válogatott kosár­labdázóétól? Körmöczi így folytatja: — Többet, tervszerűbben és keményeb­ben kellene edzennünk. Főként a telet kel­lene jobban kihasználnunk. A megfelelő fedettpálya hiánya miatt úgyis nagy hát­rányban vagyunk az egész éven át úgy­szólván megszakítás nélkül teniszező kül­földi éljátékosokkal szemben. Nekünk speciális téli edzésekkel kellene megala­poznunk erőnlétünket az egész verseny­­idényre. Ehhez pedig nem elég, hogy a válogatott kerettagok hetenként kétszer tornatermi edzéseken vesznek részt. Jó volna, ha a válogatott teniszezők is el­mehetnének a jövőben Tatára olyan szín­vonalú alapozásra, mint amilyet az atlé­ták, vagy a kosárlabdázók szoktak vé­gezni. Tatán meg lehetne oldani az eh­hez szükséges kalóriadús táplálkozást, sőt a csarnokban a különböző ütésfajtákat is lehetne gyakorolni. Körmöczi szenvedéllyel és odaadás­sal magyaráz. Felejti fáradtságát, fel­sőfokú angol nyelvvizsgáját, kisebb és nagyobb gondjait, bajait. A kedvelt sportág jövőjéről van szó! Megállapításai és javaslatai pedig különösen figyelemre méltók, hiszen­­ nem akárki tette őket. A. A. Sok induló, nagy küzdelmek az MTK országos kötöttfogású birkózóversenyén Vasárnap a Nemzeti Sportcsarnok edző­­épületének két földszinti edzőtermében került megrendezésre az MTK I és II. osztályú kötöttfogású birkózó­versenye. Ez a verseny is a világbajnoki előkészü­leteik jegyében zajlott. A válogatott ke­ret tagjainak kötelező volt az indulás. Csupán a sérül­tek és a betegek, mint például Tarr, Páger, Kassai és Hódos, valamint szabadfogású birkózóink ma­radhattak távol A verseny­érmek elle­nére valamennyi súlycsoportban népes volt A fővárosi birkózók mellett a vi­dékiek is szép számmal képviseltették magukat. Nehézsúlyban például heten küzdöttek az első helyért. Ezt feltétle­nül, pozitívan kell­ értékelni, hiszem. BVSC nemrégen megrendezett országos versenyén alig többen, mint húszan lép­tek szőnyegre. Az egésznapos verseny színvonaláról azonban kevés jót lehet elmondani. A mérkőzéseket csupán küzdelem jelle­mezte. Ez elsősorban annak tulajdonít­ható, hogy válogatottjaink többsége egy, sőt két súlycsoporttal is feljebb indult. A mezőnyből Székelyt, Guricsot, Módost és a szolnoki Ivanovicsot lehet kiemelni. Gurtcs például bordasérüléssel bajlódik, de ennek ellenére jó teljesítményt nyúj­tott. A versenyen néhány meglepetés is született, így például a válogatott Viczek kikapott Ivanovicstól, Baranya pedig Guttmanntól és Kellermanntól, s így egyikük sem került az első három közé. Lepkesúly: 1. Módos (Szigetvári Zrí­nyi), 2. Keresztúri (Szegedi EAC), 3. Kiss G. (Ganz TE). Légsúly: 1. Kerekes (Bp. Honvéd), 2. Völgyi (BVSC), 3. Bé­­lyi (MTK). Pehelysúly: 1. Ivanovica (Szolnoki MÁV), 2. Keilermann (Kecs­keméti TE). Könnyűsúly: 1. Pólyák II (Újpesti Dózsa), 2. Pólyák I (BVSC), 3. Müller (Vasas). Váltósúly: 1. Tóth Gy. (Bp. Honvéd), 2. Farkas (Szolnoki MÁV), 3. Radics L. (FTC). Középsúly: 1. Szé­kely (BVSC), 2. Zsibo­ita (Bp. Honvéd), 3. Kovács (DVSC). Félnehézsúly: 1. Gu­­rics (Bp. Honvéd), 2. Szilvás­ (II. Dózsa), 3. Ábrahárt­ (Csepeli Vasas). Nehézsúly: 1. Reznák (Ceglédi VSE), 2. Fülöp (BVSC), 3. Vászin (DVSC). Kosárlabda NB I Női mérkőzés BVSC—TF 52:44 (26:26). TF-terem. V: Vincze, Csabay. Az I. félidőben teljesen kiegyenlített volt a küzdelem. Szünet után a BVSC tervszerűbben játszott és jobban dobott kosárra. Ld: Stok (19), Bokodyné (15), Tarr (12), 111. Hegedűs (16), Kocsor (12), Lázár (11). Jó: Stok, Szappanos, Bokodyné, V: Hegedűs, Lá­zár, Kocsor.

Next