Népsport, 1959. február (15. évfolyam, 22-41. szám)
1959-02-20 / 36. szám
Nehéz dolga lesz vasárnap kosárlabda-válogatottunknak Vasárnap magyar—olasz kosárlabda-mérkőzés a Sportcsarnokban. Szerdán már nem vették fel a telefont a kosárlabda-szövetségben, mert egyszerűen megunták ismételgetni a gépies választ: „Nincs több jegy.” A játékosok sem tesznek egyebet, mint sajnálkoznak, hogy nincs elég jegy, s a boldogtalan kosárlabda-szurkolók azon sopánkodnak, hogy miért is nincs nagyobb sportcsarnokunk vagy miért nem később rendezik ezt a mérkőzést a Népstadionban. S ez bizony nemcsak a szurkolóknak lenne jó, hanem a játékosoknak is. A magyar—olasz találkozó bizony nem éppen eszményi időpontban kerül sorra, s csak súlyosbítja a helyzetet az a körülmény, hogy a mérkőzés idehaza van, ahol bizony nem jó kikapni, még akkor sem, ha felkészülés szempontjából, nem jó időpontban kerül sorra egy mérkőzés. Az az igazság, hogy a kosárlabdát szerető közönség szereti a csapatot, magáénak vallja gondját-baját, felkészülését, szeretné is, ha az isztanbuli Európabajnokságon jól szerepelne, s miután a felkészülés ezt célozza, érthető, hogy a soron következő olasz—magyaron nem lehetnek még fiaink jó formában. Szóval a közönség belátó, de amikor a játékvezető a sípjára fúj, csak azt látja, hogy az olasz és a magyar csapat küzd a pályán, s az isztanbuli jövőt elhomályosítja a jelen. S a mérkőzés előtt nem érdekű más a szurkolót, mint, hogy milyen esélyekkel veheti fel a magyar csapat a küzdelmet az olaszok ellen, és milyen összeállításban. Az esélyek megállapítása nem könynyű dolog, hiszen mindkét fél egyet akart győzni. A magyar játékosokon érezhető az alapozó időszakban végzett kemény munkának a frisseségre gyakorolt nem éppen kedvező hatása. Az alapozás ezúttal csak az erőnlétben mutatkozik meg kedvezően, s ez talán, tekintetbe véve a hazai környezetet, elegendő lesz nagynevű ellenfelünk legyőzéséhez. Igen ám, csóválhatja a fejét elégedetlenül bárki, ez fából vaskarika. ..Talán, legyőzheti, miféle esély ez? Hol az egészséges derűlátás? Nem derűlátás — realitás. Nincs értelme becsapni a közönséget, beszéljünk nyíltan, egyenesen. A magyar fiúk mindent el fognak követni, hogy az év első nagy hazai nemzetközi sporteseményén kielégítsék a sportra és győzelemre éhes magyar közönséget, amennyire az erejükből telik. S ez, a lelkesedéssel, az akarattal és nem utolsó sorján a közönség biztatásával együtt nem kevés. Mint mindig, a közönségnek ezúttal is, nagy része lehet a magyar—olasz mérkőzés eredményében. Tehát tessék gondosan készülni vasárnapra! A játékosok hétfő óta napi két edzéssel is készülnek erre a találkozóra. A szerda esti edzés volt a „válogató”. A 16 os keret játszott együtt, először egy kosárra, majd egy majdnem „igazi” mérkőzést. Az egymás elleni játék során mindenki küzdött, sokan úgy, mintha valóban az olaszok ellen játszottak volna, ki azért, hogy bekerüljön a kezdő csapatba, ki pedig azért, hogy egyáltalában ezen a mérkőzésen magára ölthesse a válogatott mezt. Nos, most elérkeztünk az összeállítás kérdéséhez, amelyet soha nem lehet közmegelégedésre elintézni, már csak azért sem, mert a szurkoló a mérkőzés után állítja össze azt a csapatot, amely szerinte a legjobb lett volna, az edző pedig a mérkőzés előtt. S ez a két időpont minden nézeteltérés okozója. De hát ez a dolog rendje, az edző kijelöli a csapatot, a szurkoló pedig megvitatja. Szerdán este Páder edző felolvasta azoknak a játékosoknak a névsorát, akik a magyar—olasz találkozón hazánk színeit képviselik. Bánhegyi, Greminger, Czinkán, Simon, Temesvári, Bencze, Judik, Boháty, Gabányi, Zsíros ,és két fiatal, a 19 éves Glatz és a 22 éves TF-es Letek lép vasárnap este pályára. Két újonc is van tehát a magyar csapatban, s az új fiúk kipróbálása éppen az olaszok ellen bátor törekvés, s egyben világosan megmutatja, hogy számunkra fontos a jövő. Ezen a két helyen ugyanis mérkőzésről mérkőzésre más-más játékosokat próbálnak ki. A legutóbbi nemzetközi találkozón, a francia—magyaron Merényi és Laborcz, most pedig Glatz és Letek számára nyújtottak lehetőséget képességeik bebizonyítására. Az Európa-bajnokságig hátralévő időben soron következő válogatott mérkőzéseken is nyitva áll ez a lehetőség a fiatalok előtt, s rajtuk múlik, hogy megkapaszkodjanak. A szerdai edzésen csak egy poszt volt tisztázatlan: Bencze játéka. Benczének ugyanis homloküreg-gyulladása volt, amelyet azonnal kezeltek és amely azóta meg is gyógyult úgy, hogy vasárnap Bencze játszhat. Az olaszok ellen kiálló csapat szorgalommal és lelkesedéssel készül a vasárnapi mérkőzésre, s eleget szeretne tenni a győzelmi óhajnak, amely ha beteljesül, jó, ha nem, akkor sem jelent gyászt. Egy mérkőzés — különösen az adott időpontban — egyébként sem alkalmas messzemenő következtetések levonására. Ezen a mérkőzésen az a fontos, hogy a fiúk akarjanak, s ebben — remélhetőleg — nem lesz hiány. S ha ez esetleg kevés lesz a győzelemhez — még mindig visszavághatunk az olaszoknak Isztanbulban, az Európa-bajnokságon. Réti Anna FENYVESI BEAD A szerdai Ferencváros—Cracovia nemzetközi labdarúgó-mérkőzésen feltűnt, hogy Fenyvesi a nehéz, mély talajon is gyakran lefutotta a lengyel védőket és beadásai a legtöbbször emberhez szálltak. Képünkön Fenyvesi az őt támadó Cracovia-védő elöl ballal rúgja középre e labdáit. (Pobuds goto .tely.) 1 1 Nem valami fontos tör- 170 történelmi esemény dátuma ,?z az, évszám. Annál jelentősebb azonban a sportot kedvelő nyomdaipari dolgozók számára: ekkor alakult meg a Tipográfia Testedző Egyesület. ötvenhat esztendő, több mint fél évszázad harcai, sikerei és sikertelen■égei jelzik e munkás sportegyesület útját, amely sokszor bizony igen nehéz, igen göröngyös volt. A közelmúlt eseményeit, a Jelentés • Jövőt jöttek össze megbeszélni az egyesület vezetőségválasztó ülésére a Tipográfia sportolói és vezetői, de igen sok szó esett a távoli múltról is. Moldvai Istvánt sokan ismerik a Tipográfiában. Az öreg nyomdász 25 évvel ezelőtt az egyesület főtitkári tisztát töltötte be és hosszú időn keresztül a kerékpáros sízakosztály versenyzőjeként is tevékenykedett, ő mesélte a fiataloknak: — Bizony, a mi időnkben nem volt olyan egyszerű a sportolás, mint ma. Nagyon sokszor különböző trükköket kellett kieszelnünk, ha sportolni, versenyezni akartunk. Ha felszerelésre volt szükségünk, saját pénzünkön vásároltunk — ha ugyan volt pénzünk. A - ■ 25 kiváló és I. osztályú, jelen: 82 n. osztályú, 90 m. ---- osztályú, 95 ifjúsági, 103 rajtengedélyes és egyéb, összesen tehát 195 sportoló. Ennyit mondhat magáénak jelenleg a Tipográfia TE. Sok ez? Kevés? Ha a nyomda- és papíripari dolgozók számát nézzük, akkor kevés, de ha azt vesszük alapul, hogy a Tipográfia a központi sportegyesület szerepét tölti be, mint a minőségi sport „otthoni*'', s a nyomdaipari dolgozóknak másutt is biztosítva van sportolási lehetőségük, akkor egyáltalán nem kicsi ez a műára. A kilenc működő szakosztály közül melyek a legnépesebbek? Az atlétikai (75), a sakk (55), a kerékpáros és az úszó (42), valamint a kosárlabda (40). fis • legeredményesebbek? A sakk és a kerékpár. Az előbbi 15, az utóbbi 8 kiváló és I. osztályú versenyzővel rendelkezik. A száraz adatok a legtöbbször halálosan unalmasak és nem érdekelnek senkit. De amikor ezek az adatok egy év kimagaslóbb eredményeit, teljesítményeit tartalmazzák, érdeklődés csillan a szemekben. Márpedig a Tipográfia sok szép eredménnyel büszkélkedhet, e ezek ismertetése melegséggel tölti el azokat, akik a sportegyesület tagjai, s nagy versenyek, csaták emlékét idézi azokban, akik a győzelmek, a jó helyezések részesei. A női kézilabda-, a férfi asztalitenisz- és a vízilabda-csapat a bajnokság kapujáig jutott, az atléták közül a távolugró Török István a nagyválogatottban, az ugyancsak távolugró Szende András pedig az ifjúsági válogatottban képviselte a Tipográfia színeit. A kerékpárosok eredményei közismertek: Bicskey, Löre, Megyerdi, Oravecz, Dietrich tagja a magyar válogatottnak, az egyesület kerekesei három és fél pályabajnokságot nyertek. Budapest hegyi bajnokságán fölényesen győzött a Tipográfia csapata, s nagy különbséggel nyerte a szakosztály a pályaversenyekre kiírt pontversenyt is. Ezek persze csak kiragadott eredmények, hiszen hosszan sorolhatnánk még a győzelmeket, a jó helyezéseket. . .. Ez is éppúgy hozzá-A nevelés tartozik egy sport--------------------- egyesület életéhez, mint a jó eredmények elérésére való törekvés. A Tipográfiában nincs létjogosultságuk a „fenegyerekeknek”. Aki nem tud beleilleszkedni egyik vagymásik szakosztály életébe, munkájába, annak nem lehet nagy jövője az egyesületben. De annak sem, aki hanyagul végzi munkáját, tanulmányait. — Minden szakosztályunkban fontos feladatnak tekintik a fiatalok nevelését — mondta Maród László főtitkár. — Ez a nevelés nemcsak a sportszakmai nevelésre vonatkozik. Fiatal sportolóinknál szoros kapcsolatot tartunk az iskolával és a szülőkkel. Ellenőrizzük őket a munkában és a tanulásban. Nem egy esetben, éppen a sporton keresztül tudtunk hatni a fiatalokra. Egy-egy heti eltiltás az edzések látogatásától néha többet ért, mint egy intő. Társadalmi ellenőrzés. S van a Tb ............................. pográfiában. S hogy kik gyakorolják ezt? Az egyesület barátai, szurkolói, azok a nyomda- és papíripari dolgozók, akik éppúgy tudnak örülni egy-egy új szakosztályi tagnak, feltűnt tehetségnek, mint egy bajnoki győzelemnek. Állandóan figyelemmel kísérik az egyesület munkáját, s bátran el is mondják a véleményüket, ha valahol hibát tapasztalnak. Méltán tartja őket a vezetőség a legfőbb ellenőrüknek, bírálóknak. Igaz, sokszor kissé türelmetlenek ezek a társadalmi ellenőrök, de türelmetlenségük jó szándékból fakad: szeretnék, ha minél gyorsabban javulnának az eredmények, minél többen hódolnának az egészséget, felüdülést jelentő sportolásnak. S ilyen esetben, ugye, megbocsátható a türelmetlenség? . ... A több mint félévszáza-A JÖVŐ tdős egyesület 1957 január 1-■■■■jában alakult újjá, s azóta ugrásszerű fejlődést ért el. Korántsem jelenti azonban ez azt, hogy gondok, nehézségek ne tennének a Tipográfia életében. No és szép számmal akadnak megvalósításra váró tervek is. Itt van mindjárt például a pályagond, amely a legnagyobbak közé tartozik. Nincs igazi otthonuk a Tipográfia csapatainak, versenyzőinek, így a legkülönbözőbb helyeken kénytelen az egyesület magas bérekért pályákat bérelni. Nagy gond ez, de a jövő nem kilátástalan. A szakszervezet már megígérte hathatós támogatását a pályakérdésben, s talán a felsőbb szervek is segítséget adnak majd, hogy végre saját otthonhoz jussanak a Tipográfia sportolói. Aztán vannak szakosztályok, amelyeknek rendbe kellene hozni a szénáját. Például a tornaszakosztály. A torna még nem tudott mély gyökereket ereszteni az egyesületben, pedig a vezetőség mindent elkövetett, hogy feléledjen a tornaszakosztály is. Most már itt is jelentős javulásra van remény: többszöri edzőválság után sikerült megfelelő edzőket találni, s bíznak benne, hogy a jelenleg 33 rajtengedélyes tornász közül ebben az esztendőben jó néhányan minősítést szereznek. Azt is szeretnék a vezetők, ha legalább kétszer annyian sportolnának, mint eddig, ha még sokkal többen látogatnák az egyes szakosztályok edzéseit, a vezetőkben, ez A tagság bízik , kiderült a vezető- ■- ■ jégválasztó ülésen. Mint ahogyan az egyik sportoló ki is fejtette: — Nincs semmi okunk rá, hogy ne bízzunk vezetőinkben, hiszen egyesületünk jó úton halad, egyre szebb eredményeket ér el. S ha valami nyomja a szívünket, bátran előállhatunk vele, mert segítenek a bajokon. Persze, a több szem többet lát elve egy sportegyesület életében is jól érvényesül. Éppen ezért a múltban jól dolgozó vezetők mellé néhány új tagot is választottak. S ez a felfrissítés csak hasznára válhat a Tipográfia TE-nek, hogy még jobb sportolási lehetőségeket biztosíthasson a nyomda- és papíripari dolgozóknak és a múlt évinél is több jó eredménnyel örvendeztethesse meg az egyesület lelkes tarátait, szurkolóit. Geresdy László Eredményes múlt — reményteljes jövő... Munkás hétköznapok Egy év munkáját értékelte és egy év feladatait szabta meg a Magyar Testnevelési és Sport Tanács hétfői teljes ülése. Sportéletünk legjobb szakemberei, sportvezetők, edzők, neves versenyzők vettek részt a magyar sport legfőbb vezető testületének tanácskozásán és sok időszerű feladatot vitattak meg. Tanácskoztak szervezeti kérdésekről, beszéltek a sport szakmai színvonalának emelésével kapcsolatos teendőkről és vitáztak a tömegek sportolási lehetőségeit megjavító intézkedésekről. Fontos határozatokat hoztak, tartalmas és érdekes vita után elfogadták az 1959-es év programját. Az új program sok feladatot tartalmaz és ezek közül egyik legfontosabb teendőként testnevelési és sportmozgalmunk új szervezeti rendszerének megerősítését jelöli meg. A múlt évben elkezdett sportegyesületi választások, a jövő hónapban lebonyolításra kerülő szakosztályi választások és az év második felének nagy eseménye, a sportszövetségi választások már részben ennek a feladatnak a megvalósítását szolgálják. E választások során a sportszervezetek lelkes és hozzáértő társadalmi munkásokkal erősödnek meg, akik a bevált, régi vezetőkkel együttműködve hozzásegítik szervezetüket a sportmozgalom fejlesztésében rájuk váró feladatok eredményesebb végrehajtásához. A sportszervezet megerősítése azonban nemcsak új vezetők bekapcsolásával történik, hanem függ elsősorban valamennyi sportszervezetben dolgozó hivatásos és társadalmi vezető munkájától. Függ például attól, hogy a sportszervezetek — és itt gondolni kell a legkisebbekre éppúgy, mint a legnagyobbakra — mennyire tudnak szakítani az alkalomszerű, a rendszertelen munkával és hogyan térnek rá tevékenységükben a tervszerűségre. Következetes munkát végezni nem könnyű dolog, s különösen nehéz lenne a sportszervezetek helyzete, ha nekik kellene kialakítaniuk a tervszerű tevékenység formáit. Szerencsére erre nincs szükség. Nem új dolgok kitalálása vár sportvezetőinkre, hanem a múltban már bevált, hasznos módszerek alkalmazása. Ez a kifejezés, sportszervezeti rendszerünk megerősítése, először is azt jelenti, hogy minden sportszervezet az MTST által elfogadott elvi program alapján kidolgozza saját egyéves fejlesztési tervét. Egy alsó szervezetnek, tegyük fel egy sportkörnek természetesen nem elveiben kell meghatároznia egyéves fejlesztését, hanem a gyakorlatilag végrehajtandó intézkedések és feladatok összegezésével. Nem programot, hanem munkatervet kell létrehoznia, mert tervszerűen dolgozni terv nélkül nem lehet. A munkaterv kidolgozásának egyik alapja a sportkör versenynaptára. A versenynaptár összeállítása sem jelent új feladatot sportvezetőink többségének, sokan mégis mellőzték az elmúlt két évben a rendszeres és eredményt hozó szakmai munka legfontosabb kellékét, a gondosan összeállított versenynaptárt. A sportoláshoz minden szinten és fokon szükséges bizonyos pénzösszeg. Az állam, a társadalom és maguk a sportolók ezt a feltétlenül szükséges összeget mindenütt elő is teremtik. De sajnos, csak kevés helyen használják fel a kellő körültekintéssel. Tervszerű sportfejlesztést, szakmai munkát, szervezési munkát viszont csak nagyon takarékos és ésszerű gazdálkodással lehet végezni. Ezért minden sportszervezetben pontosan be kell tartani a költségvetési előirányzatokat, gazdasági bizottságokat kell létrehozni, amelyeknek működése segíti, sőt biztosítja a pénzügyi fegyelmet és így az egész sportszervezet tervszerű munkáját. Rendkívüli haladást jelentene, ha mindezeket az intézkedéseket külön-külön az ország valamennyi sportszervezete végrehajtaná. Testnevelési és sportmozgalmunk új szervezete, amely alig egy éve működik még csak, sokat fejlődnék és valóban jelentékenyen erősödnék.. Nem szabad azonban arra számítani, hogy ezeket a feladatokat alsó sportszervezeteink csak úgy önmaguktól megvalósítják. Szükséges, hogy egyrészt a felső szervek az MTST irányításával állandóan szorgalmazzák, sőt segítsék az alsó szerveket a rendszeres és elmélyült szakmai munka kialakításában, másrészt a tömegszervezetek, amelyek a sportközvéleménynek is kifejezői és hordozói, nyilvánítsák ki határozottan a sport híveinek az eredményes sportszervezési és sportvezetési módszerek alkalmazását megkövetelő igényét. Az MTST elnökségének a hétfői teljes ülésen ismertetett álláspontja azt is részletesen kifejtette, hogy a testnevelés és a sport fejlesztése sem valósítható meg önmagában, kiszakítva társadalmi ,fejlődésünk egészéből, és az évről évre megállapított programnak nemcsak politikai, gazdasági, kulturális és speciálisan sportbeli fejlődésünket kell figyelembe vennie, hanem távlataiban is pontosan egymáshoz kell illeszkednie, ragaszkodnia kell bizonyos perspektivikus elképzelésekhez. Ilyen hosszabb távlatot figyelembe vevő programja azonban jelenleg nincs a magyar sportnak. Az új sportszervezet erősítésének egyik feltétele éppen ezért egy három-ötéves vagy még annál is hosszabb időt felölelő távlati terv kidolgozása. Az MTST 1959. évi programja tervbe vette ilyen távlati terv kidolgozását, mint ahogyan gondolt az új szervezeti rendszer megerősítésének a fentiekben kifejtett tennivalóira is. Munkás hétköznapok következnek most a magyar testnevelési és sportmozgalom minden aktívája részére. Az egyre fokozottabban tervszerű, a legfelső vezető testület, az MTST által elfogadott programot megvalósító munka eredményeket hozó, fáradságos, de örömteli hétköznapjai. Száz edzés után Riviéra előtt A pesti Mackó-büfék wurlitzerbe muzsikája, a ropogós róseilni, a tormás mustár, s a limonádé a kis francia bisztrók hangulatát idézi, így azután a francia tengerpartra igyekvő teniszbajnokkal mi is a Mackóban „aklimatizálódtunk” a Riviérára. A rokonszenves Gulyás Istvánnal való találkozás amúgy is időszerű volt, már csak egy ritka jubileum alkalmából is, hiszen a bajnok valóban szorgalmas edzéssel töltötte a telet és beszélgetésünk napján tartotta a századik edzését. Száz edzés — erről kérdeztük bevezetésképpen. • A múlt évben a szokatlanul hosszú ősz kedvezett előkészületeimnek — kezdte. — Szülővárosom, Pécs hagyományos szeptember végi idényzáró versenye után október végéig naponta két, két és fél órát teniszeztem. Igyekeztem főleg alapütéseimet javítani, biztosabbá tenni, hiszen tudtam, hogy erre a gyors fedett pálya nem nyújt lehetőséget. November első felében két hetet pihentem és az igazi előkészületeket csak ezután kezdtem meg. — A száz edzésből november 17-én végezte tehát az elsőt. — Igen — folytatta mélyen hátradűlve a karosszérében, szokásához híven, gyűrűjét forgatva. — Ekkor kezdődött. Háromszor teniszeztem hetente, de az igazi felkészülést a tornatermi és az atlétikai edzések jelentették. Erőnlétem minden eddiginél komolyabb megalapozása mellett erőfejlesztő és lazító tornát végeztem. A versenyeken ugyanis igen gyakran előfordult a múlt években, hogy a küzdelem hevében elmerevedtem, szinte elgörcsösödtek izmaim. — Milyen formában érzi magát a századik edzése után? — Nem tudom — feleli egy építészmérnökhöz egyáltalán nem illő határozatlansággal. — Nem vitás, jó erőben vagyok, hiszen a véleményem szerint egyébként sem túl nagy jelentőségű teniszedzéseket nem számítva, az idei télen dupla annyit „dolgoztam”, mint eddig bármikor. — Ez tehát dupla sikert jelent. Szóval, ha tavaly győzött a Riviérán Ulrich, Knight, Fox, Skonecki ellen, akkor az idén ... — Ez a matematika — vág közbe egy röptével —, de a teniszt ütővel és labdával salakon játsszák, s nem a logarléc dönti el a mérkőzések sorsát, Így csak abban vagyok biztos, hogy esetleg már a Riviérán vagy később, de az idény folyamán valamikor ennek a száz edzésnek és a továbbiaknak a hatása eredményekben is megmutatkozik majd. A Riviérán tulajdonképpen a múlt évben sem volt baj Gulyással. Sok szép, európai viszonylatban értékes skalppal s a Beaulieuben aratott győzelemmel tért haza, de utána a brazilok elleni Davis Kupa mérkőzésen bizony kellemetlen csalódást okozott. — Erre a vereségre még gondolni sem szeretek — emlékezik. — A Davis Kupamérkőzés előtt és után jó formában voltam. Párizsban például, igaz, hogy csak edzésen, de simán legyőztem Fernandest, aki olyan könnyen elintézett idehaza. Hiába, más az edzés, más a verseny és más a Davis Kupa is. Mindemellett tavaly talán egy kicsit túl hosszúra nyúlt a francia versenykörút. Két fedettpálya ás hét szabadtéri, tehát összesen kilenc versenyen játszottam egyfolytában. Az idén hét versenyre kaptam meghívást, de a tervek szerint hat találkozón indulok. Az első állomás Antibes, majd két verseny Cannes-ban és utána a hagyományos húsvéti Monte Carlo-i viadal következik. Majd a Davis Kupa-találkozón a svédek ellen és máris a teniszidény, kellős közepéhez értünk. A magyar bajnok Izmait, akaraterejét száz kemény edzés acélozta. Hiába, akadnak olyanok is, akik számára a csúcson sincs megállás. Gulyás István abszolút rangelső volt. 1958-ban nem kapott ki magyar teniszezőtől, de tervei, vágyai hajtják előre, újra csak előre. Mik is ezek a vágyak? A magyar rangelsőség európai viszonylatban is kötelez. A mai, igazi nagy klasszisok nélküli, de annál kiegyensúlyozottabb mezőnyben jóformán senki sem legyőzhetetlen, egy jobb vagy egy gyengébb nap dönthet az egyik oldalára épp úgy, mint a másikéra. És a Fraser elleni ragyogó teniezcsatát vívó Gulyás hallatlan szorgalmát, akaraterejét ismerve, e vagy egyáltalán nem elérhetetlen. Várjuk a bizonyítást, talán már a Riviérán. Pénteki 1959. február 29.■3i Öttusa Népfront Kupa A Népfront Kupa öttusa-részverseny e heti fordulójában több mérkőzés volt. A MEDOSZ Jókai utcai vívótermében bonyolították le a Bp. Honvéd I.MEDOSZ párbajtőr-mérkőzést, amelyet biztos fölénnyel nyertek meg a Honvéd öttusázók, akik közül Bródy, Móna, Ferdinándy és Szantorló szerepelt a legjobban. A MEDOSZ-ból Visontai volt a legeredményesebb, de igen jó felkészülésről tettek tanúságot a fiatalok, Csabai, Csepeli és Szabó is. Végeredmény: Bp. Honvéd I —MEDOSZ 95:55. A pisztolylövésben már sokkal nagyobb különbséggel győztek a Honvédversenyzők. Ferdinándy 31 pontot, Szaniszló 26 pontot, Bódy 25 és Móna 16 pontot szerzett csapatának. A MEDOSZ- ból csak Visontai volt eredményes. A pisztolylövés eredménye Bp. Honvéd I — MEDOSZ 98:14. A mérkőzés végeredménye: 193:84 a Bp. Honvéd I javára. Bp. Honvéd II — Csepel H 134:133. Végig szoros küzdelem alakult ki. Párbajtőrvívásban a Bp. Honvéd II volt úilta, a csapetek azonban a pisztolylövészettel szorosan felzárkóztak. A vívás szépséghibája volt a Bp. Honvéd részéről, hogy egyik erőssége, Török Ottó, pengehiányra való hivatkozással nem jelent meg. A Móna, Török dr. és Préda összeállítású csapat még 28 pontos hátránnyal is győzni tudott a Benedek, Lakics, Jergel és Malackó összeállítású csepeliek ellen — 76:61 arányban. Pisztolylövészetben: Hermanni 25, Benedek 21, Jergel 16, Malackó 10 pontot, illetve Török dr. 24, Török D. 16, Práda 14 és Móna 10 pontot ért el. Bp. Honvéd I —Csepel I 182:139. Rangadóra a Bp. Honvéd I tartalékoson állt fel, de így is biztosan győzött a roszi napot kifogó csepeliek ellen. Vívásban, a Honvédból Ferdinándy, Szaniszló és Bódy 3—3 győzelmet szerzett. Huszár a várt teljesítményt nyújtotta. A Csepelből Földi 2, Baiczó, Németh és Fáklya 1 —1 győzelmet szerzett. Pisztolylövészetben: Ferdinándy 31, Szaniszló 26, Bódy 25 és Huszár 14 pontot ért el. Csepelből Baiczó 23, Németh 19, Fáklya 15, Földi 14 pontot szerzett.