Népsport, 1959. február (15. évfolyam, 22-41. szám)

1959-02-06 / 26. szám

GYORSFÉNYKÉP Borsányi Györgyről Minden szál Újpesthez fűzi, tőzsgye-­ jobbja címet érdemelte ki a 25 keres újpesti. Itt született, itt nőtt esztendős labdarúgó és eddig két fel. Itt szívta magába a grundélet­­e- alkalommal szerepelt a B-válogatott­­vegéjét. Az újpesti stadion zegét-zu-­ bán­­yát talán jobban ismeri, mint Goda Józsi bácsi, a sta­dion egyik atyames­tere, hiszen a Bru­­dics-gyerek (ez a családi neve), ami­óta az eszét tudja, minden szabad ide­jét a stadion vala­melyik zugában — persze focizással — töltötte el. Ez már annál is köny­­nyebben ment, hi­szen a stadion tő­­szomszédságában lakik. Hétéves korában kezdte a labda­rúgó-pályafutását, mint labdaszedő­gyerek. Azt mond­ja, hogy ez a társa­dalmi hivatás leg­jobb előiskola a labdarúgáshoz. Hi­szen tízéves koráig száz és száz mérkő­zés zajlott le a közrem­ű­ködésével, megfigyelhette a ragyogó képességű játékosok pályafu­tását, láthatta né­hány labdarúgó­csillag feltűnését és vett az edzőmérkő­zéseken is, sokáig edzőtársa volt a dél-­­ Balszélsőként kezdte, de volt már előttönként kapusedzést tartó Tóth , balösszekötő, közép­csatár, jobbfedezet Gyuri bácsinak.­­­­s. Most balfedezetet játszik. Vélem.-Az apja az UTSE-ban játszott és fiát nye szerint ez a poszt felel meg neki 12 éves korában ebbe a ,,családi-’­­ a legjobban. Játékában Bozsik a min­­sportkörbe igazoltatta le. Hivatalosan faképe, hangoztatja, hogy bár olyan ettől kezdve a szunyogszigeti UTSE- s ötletes dolgokat tudna csinálni, mint pályán kellett volna edzenie. Gyuri ! a példakép. (A szakvezetők szerint azonban továbbra is hű maradt a szó- nincs messze ettől.) clionhoz. Az is igaz, hogy ide csak nőm­j A kötelességtudó játékos ,,3 éves hány lépést kellett tennie Kisfa­­j tervében" szerepel, hogy 1961-ben ludy utcai lakásuktól ... Az egyik kö­r megnősül, nyugodt és boldog családot lyök-mérkőzésen akadt meg a kis Bor- alapít. Szeretne A­ válogatott is lenni lányin a szeme az egyik Újpest-vezető­ : (ez csak rajta múlik), és nagyon sze­nek. Itt aztán az úgynevezett „szamár- ■ venné azt is, ha együttese, az Újpesti létrán’’ — ifi-csapat, BLASZ-együttes,­­ Dózsa bajnokcsapat lenne (ez már 10 tartalékcsapat — gyorsan eljutott az­­ társától is függ). Újpesti Dózsa NB I-es csapatáig,­­ Borsányi szerény — jelenleg más amelynek 1952 óta a tagja. Az­­B 1 vágya nincs... őszi idényében csapatának egyik leg- 1 f. p. lehullását. Mint Borsányi (fehér mezben) nehéz helyzetben a Vasas elleni „megfigyelő teszt mérkőzésen. A fiatalok csak jöttek, jöttek... * • l i • 1 I - egyetlen gyors-1 úttörő-igazolványuk bemutatása után puch­ClVcSK­l}) Ifimül) korcsolyázó-ver- „leszurkolták” a forintötvenes nere­­senyen Budapesten — ez még a lég­­zési díjat és a jég szélén várakoztak szebb álomnál is szebben hangzik ra­ az indításra, lám ives. Igaz-e kedves „gyorsas” sport­ — Figyelem. Figyelem ... Az első társak?... . futam beosztása Ádám Csaba, Balla Pedig így történt! Az első jelentke­ ! János, Beretvás Gyula... —hívta végre tök már jóval a nagy verseny négy - öt óra tájban a rendezőség az első órára hirdetett kezdete előtt hónuk ! futam hat résztvevőjét. alatt korcsolyával izgatottan topogtak __ y * n — hallottuk az a Műjégpálya előcsarnokában. És az lijyd­i... nd­l... indítót és hat ifjú versenyzőpalánták egyre 6zapo- ! 13—14 éves fiú máris tovaszáguldott voltak. Az érdekesnek ígérkező teher­ a gyors tükörjégen. Az indító zászló­­ségkutató verseny rendezői s lebonyol­t felére az időmérők órái is elindultak, íítói az Úttörő Szövetség képviselői, hiszen az egyes korcsoportok 300 mé­­n­tesnevelő tanárok és a szövetség zár­­teres időfutamai alapján a legjobb sadalmi munkásai alig-alig tudtak , eredményt elérők nyerték a versenyt, megbirkózni az óriás induló gárdával. A síkos jégen közben derűs pillanatok A fiatalok pedig csak jöttek és jöttek. I is adódtak, többen ugyanis „nadrág­féken” vették az éles kanyart, de egy kis szőke fej biztosan haladt az élen. Néhány méteres előnnyel 49,3 másod­perces idővel nyerte a futamot és utána meg is ismerkedtünk . . . — Beretvás Gyula vagyok — mondta komolyan —, a Szajkó utcai általános iskolába járok a Hűvösvölgy­ire. Most végzem a nyolcadikat. Ezt az új „korit” karácsonyra kaptam a papámtól. Az iskolában hallottam­ a versenyről, s nagyon örülök, hogy el­indultam . . . A győzelemnek még jobban örült a kis Beretvás, bár teljesítményét a későbbi futamok győztesei közül töb­ben is túlszárnyalták. A gyors egy­másutánban rajtoló futamok között egy szóra a főrendezőt, Vágvölgyi Györgyöt, az Úttörő Stadion igazgató­ját is ceruzavégre kaptuk. — Más sportágak után a kor­csolyázó­ versennyel is megpróbálkoz­tunk — mondta. — Teljes sikerrel — vetettük közbe. — Hát igen! A fiatalokban a sport iránti szeretetnél csak a verseny­szenvedély az erősebb. Legyen bár­milyen sportról szó, ha versengezni kell, százával jönnek a fiatalok ... Is akadnak tehetségesek is... Zök,no és a „menők” árgus­ szemmel figyelik a versenyző-j­elölteket és néhányan máris meghívást kapnak egy-egy ed­zésre. A fiataloknak e meghívás talán még a díjnál is nagyobb örömet jelent, pedig a díjak is gyönyörűek. A Budapesti Sportboltok cipőre sze­relhető korcsolyákat, vásárlási utal­ványokat ajánlottak fel a korcsopor­­tok győzteseinek és helyezettjeinek. A díjkiosztásnál már a fényszórók fénye világít, de csillognak a fiatalos tekintetek is, hiszen szerda délután százhetvenegy 10—14 éves kislány és kisfiú kóstolt bele a sport, a verseny­zés nagyszerű levegőjébe. ■k Az Úttörő Szövetség és a Sportbol­tok közös rendezésében lebonyolított tehetségkutató verseny győztesei: 12 —14 éves lányok: Szentmiklósi Zsu­zsa (288. sz. Leőwey Klára úttörő-csa­pat— Tímár utcai ált. isk.) 43 mp; 12 —14 éves fiúk: Rényi Iván (1496. sz. József A. úttörő-csapat—Dob utcai ált. isk.) 40.1 mp; 10—12 éves lányok: Belházi Szilvia (45. sz. Teleki Blanka úttörő­csapat—Bajza utcai ált. isk.) 53.8 mp: 10—12 éves fiúk: Petyerák István (4228. sz. Petőfi Sándor úttörő­­csapat— Lehel úti ált. isk.) 48,4. hipertrófia csat-: egyik jele, ami a sporttevékenység jellegétől függően fejlődik ki. Az izom teljesítő­képes­ségének növekedését elsősorban ferment-rendszerének tökéletesebb működésével és az izom jobb oxigén­ellátásával magyarázzuk. Az izom tar­tós teljesítőképessége szempontjából azonkívül az elraktározott glikogén nagyobb mennyisége is szerepet játszik. Gyorsasági gyakorlatokat űzőknél az izommozgások gyorsaságának javulása a legszembetűnőbb. Az izomtevékenység gyorsaságának ki­fejlődése során az izomban létrejövő anatómiai és vegyi változások lényege­sen kisebb fokúak, mint állóképességű gyakorlatot űzőknél. A gyorsaság ki­fejlődését elsősorban idegrendszeri tényezők befolyásolják. Ilyenkor az Ingerületvezetés meggyorsul, a reflex és a reakcióidő megrövidül. Javul az izommozgások koordinációja, öesz­­rendezettsége, ami nélkül gyors izom­mozgás nem végezhető el. Ahhoz, hogy az izom megfelelő gyorsasággal húzód­jék össze, az egyes izomcsoportok között megfelelő összhangnak kell len­nie, így például hajmásnál a feszítő izmoknál:­­megfelelő ellazulás kívánatos. Ha nem tökéletes a koordináció, a hú­­zási iránnyal szemben ellenhatás érvé­nyesülhet, ami természetesen a mozgá­sok gyorsaságát rontja. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy az ed­zés folyamatában az egész szervezet, tehát a ideg-, a vérkeringés­, a légző­rendszer stb. is részt vesz. Mégis az állóképességi gyakorlatok azok, ahol a vérkeringés és légzés fejlődése a leg­szembetűnőbb és az eredményesség nagy részben e rendszerek működésé­től is függ. Meg kell említeni, hogy bár sport­­áganként az izom egy-egy tulaj­donságának fejlődése áll előtérben, mégis minden testgyakorlatnál az izom három alaptulajdonsága, az erő, az állóképesség és a gyor­saság is többé-kevésbé fejlődik, így például birkózóedzés­­ folyamán nemcsak az izom ereje, hanem, álló­­képessége és gyorsasága is javul. A vágtázó izmai nemcsak gyorsaságban fejlődnek, hanem erejük és állóképes­ségük is bizonyos mértékben fokozódik. Feltehető a kérdés, hogy edzéssel az izomtevékenység melyik tulajdonsága növelhető a legjobban. A megfigyelé­sek azt mutatják hogy edzéssel az állóképesség fejleszt­hető a legnagyobb mértékben. Ennél kisebb mértékben növelhető az 4 izomerő és legkisebb mértékben a y gyorsaság. 4 E gyakorlati tapasztalatokat kísérleti y alapon a leningrádi Zimkin támasztotta 4 alá. 40 edzésnapot több hétre osztott­­­el, és figyelte a gyorsaság, az erő és­­­ az állóképesség fejlődését. Kísérletei­­y­ben is a gyorsaság fejlődött ki legke-­­­vésbé — általában 20—60%-kal. Az erő­k növekedése 50 és 100% között mozgott,­­ viszont az állóképesség legrosszabb­­ esetben kétszeresére, de sokszor öt- 4 vagy még többszörösére emelkedett.­­ Észlelése szerint nem edzettek egy z adott ütemben, legfeljebb 2 — 3 km-i­g futottak, edzés hatására ez a távolság­­ 10—20 km-re növekedett . Végül néhány szót az izomlázról. ^ Mint ismeretes, az izomláz elsősorban a kezdőknél vagy olyan sportolóknál for­­y­dul elő, akik valami új, vagy szokatlan­­ mozgás során eddig kevésbé edzett­­ izomcsoportjaikat veszik igénybe. Ilyen , első ízben elvégzett izommunka után­­ az izom keményebb, merevebb és moz- 4 gatásra, valamint nyomásra fájdalmas­­ lesz. Az izomláz fellépését azzal nva- í gyarázhatjuk, hogy az edzetlen izom- u­tán az izomtevékenység szükségletei- 4 hez mérten az anyagcsere-folyamatok­­ nem kielégítőek és az izomban oxidá- y­latlan anyagcsere-termékek, így pl. tej- y sav halmozódik fel. Ezek az oxidálat- 4 tan anyagcsere-termékek általában savi 4 természetűek és megváltoztatják az V. izom ion-összetételét. E megváltozott y ion-miliő az izomsejtek duzzadását és 4 reflex úton az izomtónus növekedését, y tehát az izom feszülését hozzák létre.­­ Ezért merev és fájdalmas izomláznál az y­zomzat. Alátámasztja ezt a felfogást az­t a tény, hogyha az anyagcsere-termékek y gyorsabb elszállításáról gondoskodunk,­­ pl. az első sportolás után gyúrást al- 'l­kalmazunk, az izomláz sokkal kisebb y mértékű lesz. Hasonló tapasztalat az is,­­ hogy nem a pihentetés, hanem ugyan-­s azokat az izomcsoportokat foglalkoztató y könnyed sporttevékenység mulasztja el­­ a leghamarabb. Az izommunka alatt í meggyorsuló vérkeringés hamarabb­­ szállítja el a fölös anyagcsere-termé-­y­­eket.­­ Edzetteknél azért nem jön létre ez í az állapot, mert mint láttuk, számos té-­y­nyező biztosítja azt, hogy az izom- 4 anyagcsere a kívánalmakhoz alkalmaz- í kodjék és hogy testgyakorlatok után­­ ne halmozódjék fel az izomban nagy­ y mennyiségű oxidálatlan anyagcsere-­­ termék. Dr. Kereszty Alfonz, a Magyar Testnevelési Főiskola­­y tanszékvezető tanára. " Két bemutató Komlón fiatal sportember ült Huszonegy az autóbuszon, amely Pécsről Komlóra tartott. A hangulat emelkedett volt, az alkalmi mókames­terek javában csattogtatták tréfáikat, amelyeket mindenki nevetésre készen fogadott. A társaságnak minden oka megvolt a derűs hangulatra, mert az olimpiai válogatott keret­e kis cso­portja a pécsi olimpiai napon az igé­nyes közönség előtt is nagy sikert ara­tott, színvonalas, érdekes bemutató­jával és a társaság tagjai önbizalom­ban megerősödve, bátran remélhették­, hogy az ország egyik legnagyobb bá­nyaközpontjában, Komlón sem fognak kudarcot vallani. A jókedv tehát indokolt volt és kel­lemes keretet adott hozzá a napsuga­­ras téli reggel, valamint a gyönyörű táj, amely a Komló felé vezető szer­pentinszerű országutat övezi. Az autó­busz egyik gyors és­ merész fordulatot a másik után tette, mindig új és új oldaláról mutatta meg a kocsiban ülőknek a pazar vidéket. Egyszer csak az egyik fiú hangosan felkiáltott: — Odanézzetek! A zsivaj elhalt, mintha elvágták volna. Mindenki ámultan bámulta a váratlanul eléje táruló panorámát: a környező hegyek­ közül kibontakozó modern bányászváros nagyhatású lát­vány­át. A huszonegy fiatal sportember megérkezett Komlóra, a helyi olimpiai napra. Az első benyomás mindegyik számára emlékezetes volt, a város szépsége, méretei, korszerű épületei szinte mindegyiküket meghökken­tették. Ekkor azonban még egyikük sem gondolt arra, hogy ez a város még milyen meglepetéseket tartogat számukra. Az olimpiai nap SjananT£­ gadas volt, amelyet a városi tanács elnöke adott a küldöttség tiszteletére, a tanácsháza érdekes megoldású, eredeti vonalú bútorokkal berendezett tanácstermében. Itt vetette fel valaki: nem volna-e kedvük a sportolóknak a délelőtt folyamán látogatást tenni a bányában. A válasz egyhangúan lelkes igen volt, s nyomban meg is alakították a két csoportot, amely közül az egyik a Kossuth-bányába, a másik a Béta­aknába indult. Az első meglepetés­ú jóságot, mikor kiderült, hogy mindenkinek tetőtől talpig át kell öltöznie bányász­ruhába. A megszokott divatos öltözet után bizony kicsit furcsán hatott a társaság a tiszta, de természetesen vasalatlan bányászruhában, a hosszú­szárú gumicsizmában, a zsoké sapká­ra emlékeztető, csak kemény tetejű bányászsapkában és néhányan meg­jegyezték: a bányászlámpáról se gon­dolták volna, hogy ilyen súlya van. Nyolc órán át hordozni ezt, bizony egymagában is számottevő feladat. A fényképezőgépek csattogtak és meg­örökítették a bányászruhába öltözött sportolókat, akik úgy készültek a bányalátogatásra, mint egy vidám ki­rándulásra. Már bent ültek a bánya mélye felé robogó kis villanyvasútban, az úgy­nevezett népesben, amely hasonló a budapesti villamos stukákhoz, csak sokkal kisebb, mikor az egyik leg­virgoncabb alkalmi bányász, Juhász Kató, a tehetséges fiatal vívónő ki­jelentette: — Remélem, elmegyünk odáig, ahol az igazi bányászás folyik. — Ha a társaság vállalkozik rá,­­ miért ne — válaszolta Pintér József a Komlói Bányász SK jól megtermett­­elnöke, a csoport vezetője. Hamar megszületett a döntés: a társaság lif­ten lemegy a hatodik szintig (kb 400 méter mélyre a föld felszíne alá), ott megközelíti a vájárokat, aztán végig­kíséri a kibányászott szén útját egé­szen a hetes szintig (kb 500 méter mélyen), s onnan jön fel liften a né­peshez. A fiatal sportemberek persze nem tudták, hogy mire vállalkoztak. De be­csületükre válik, hogy jól állták a kb. másfélórás út fáradalmait a föld mé­lyén. E megpróbáltatások jellemzésére csak annyit, hogy az út háromnegyed részét kétrét görnyedve kellett meg­tenniük, s nem voltak ritkaságok az olyan 20—30 méteres szakaszok sem, ahol csak hason csúszva lehetett a több­ségükben erősen iszapos vájatokban közlekedni. Az út végére mindenki kellőképpen értékelte azt a szigorú döntést, hogy a bányába csak bányász­felszerelésben lehet lemenni, mert a társaság tagjai egytől-egyig fürödtek az izzadságban, s alig volt rajtuk olyan pont, ahol ne lettek volna a szénporos iszaptól vastagon maszato­­sak. De senki sem panaszkodott­ ­ a nem közönséges fáradalmak miatt,­­ mert közben e fiatal sportolók, akik­nek addig fogalmuk sem volt a szén­bányákban folyó munkákról, e korsze­­rűen felszerelt bányában bepillantást nyertek a talán legnehezebb munkát végző emberek, a bányászok életébe. Látták munkakörülményeiket, a rájuk leselkedő veszélyeket, megismerték a bánya munkamenetét, végignézték az egész munkafolyamatot attól a pilla­nattól, hogy a vájár kibányássza a sze­net egészen addig, amíg a csillogó fe­kete kőszénnel megrakott csillék ki­gördülnek a bánya száján. A bányászok szívesen, szeretettel fogadták az olimpiai keret tagjait, készséggel magyaráztak nekik, sőt Szilvás­ Miklós birkózó olimpiai baj­nok és a súlyemelő Borsányi még a vájárkodás nehéz mesterségét is meg­próbálta, így zajlott le a komlói olimpiai nap első bemutatója 500 méterrel a föld felszíne alatt. A második bemutató ida után délután a Zrínyi Kultúrotthon nagy­termében a sportolók voltak. Itt ők mutatták be tudásukat és a bányá­szok sem fukarkodtak az elismeréssel. — Ez igen, ezek nem kímélik egy­mást — hangzottak a felkiáltások, amikor az ökölvívó-bemutató során csakúgy záporoztak az ütések. Dicsér­ték a birkózók látványos akcióit, a tornászok szép gyakorlatait, a súly­emelők artista mutatványszámba menő emeléseit, a vívók villámgyors támadá­sait és védéseit, nem is beszélve a csel­­gáncsozók meghökkentő dobásairól. Zúgott a taps minden műsorszám után bizonyítván, hogy a komlói sportked­velők szívesen fogadták a római olim­piára készülő sportolók látogatását, örültek, hogy közelről megismerked­hettek azokkal, akik közül többen bi­zonyára képviselni fogják országunkat és népünket a világ legjobb sportolói­nak soron következő nagy összecsa­pásán. — Felmérhetetlen az a segítség, amit számunkra az olimpiai kerettagok látogatása és bemutatója jelentett — mondta búcsúzáskor Pintér József, a Komlói Bányász SE elnöke. — Ez a látogatás felvillanyozta a város ifjú­ságát, új, számukra ismeretlen, érde­kes sportágakkal ismertette meg őket, sokakban ébresztette fel a vágyat a sportolás iránt. Most rajtunk, helyi sportvezetőkön a sor, hogy ezt az ér­deklődést jól kihasználjuk. • .­ ., s a komlói olimpiai így zajlott le Mp második be­mutatója. Elkezdődött az olimpiai na­pok sorozata. Komlón, Pécsett és Deb­recenben egyformán nagy volt a si­ker. Az ötlet megvalósítása eredmé­nyesnek és hasznosnak bizonyult. Vár­juk a nem kevésbé sikeres folyta­tást ... A. A. Könyvespolc Csepeli Szabó Béla: A világ peremén. Versek (Magvető). Csokonai Vitéz Mihály válogatott mű­vei (Román Állami Kiadó). William Faulkner: A medve. Modern Könyvtár (Európa). Lion Feuchtwanger, Simone. Tarka könyvek sorozat (Kossuth). Egy és más­­ röplabdáról Bár a röplabda nem idényeport, télen a csapatok megfelelő felkészülésének­­ kedvéért hosszabb a bajnoki szünet.­­ A csapatok ilyenkor nincsenek a kö­­­­zönség szeme előtt, mégis élénk munka folyik az egyesületekben, a válogatott­ban és a szövetségben egyaránt. Íme, néhány adalék a sportág „hóalatti” életéből. Alapozás A röplabda-sport történetében ha­zánkban ilyen alapozás, mint az idén, még sohasem folyt. A korszerű fel­készülési elveket néhány esztendeje a válogatottban ugyan már nagyrészt meghonosították, az egyesületek nagy része azonban egész primitív módsze­rekkel készült a bajnoki idényre. A röplabda-sport tulajdonképp csak most ért oda, hogy az első osztályú csapa­toknál nemcsak szóban, hanem tettek­­­­ben is megvalósuljon a négyidőszakos­­ edzésrendszer. Végre alapozás is folyik a csapatoknál. Szakkörökben vita fo­­­­lyik, vajon a röplabda sajátos jellegé­nél fogva szükséges-e, hogy az alapos­í­tás idején is szerepeljen a labdakeze- s­­és minden formában, nyitás és foga­dása, ütés és sáncolása, illetve védése, feladások gyakorlása. A válogatott fel­­­ készülésében a technikai elemek gya­­­­korlása egyáltalán nem szünetel, mert­­ a szakvezetők véleménye szerint a ki­­­­hagyás mélyresüllyedést jelentene. Több egyesület edzője viszont azt vallja,­­ a röplabda erősen idegjáték,­­ ezért az­­ alapozás első szakaszában a játékosnak módot kell adni az idényben szerzett­­ idegfáradtság kipihenésére. Ebben az­­ időszakban tehát a röplabda technikája nem kap szerepet, legfeljebb rávezető gyakorlatokat alkalmaznak. ,,Driblik“ "A bajnoki táblázat a mérkőzéseken elért eredményeket tükrözi. De hátha elérhet a csapat jobb helyezést is, mint amilyent szereplésével kiérdemelt — gondolják egyes intézők. S megindul a „fúró". Érkeznek óvások, bejelentések a szövetség elnök­ségéhez. Az idény be­fejezése óta például csak a férfiaknál az U. Dózsa, a Vasas, a Csepel és az MTK ellen érkezett óvás, illetve be­jelentés. Természetesen szükség van rá, hogy egy egyesület képviselője fel­lépjen valamely másik csapatnál ta­pasztalt sportszerűtlenség vagy sza­bálytalanság ellen, de semmi szükség nincsen hajánál fogva előráncigált óvá­sokra, intézői „driblik”-re. A sport tisztaságát az ilyen eljárás nem védi, hanem éppen bemocskolni próbálja. Kétéves program A férfi röplabda-válogatott felké­szülésének kétéves programját fogadta el az elnökség. A tervben több új ér­dekes elgondolás szerepel. A váloga­tottban támasztott igények kielégítését a játékos az egyesületi edzéseken álta­lában nem találja meg, ezért a váloga­tott a jövőben vándoredzéseket tart egy-egy egyesületnél, hogy ezzel se­gítse a helyes módszerek elterjesztését, másrészt edzőmérkőzésekhez adjon ellenfelet. A B-keret egyik fele — a húszévesek — a Téli Kupa lebonyolí­tása után versenyen kívül a bajnok­ságban is részt vesznek, úgy, hogy he­tenként egy-egy NB I-es csapattal mér­kőznek. Szorosabb kapcsolatot alakí­tanak ki az egyesületi és a válogatott edzők között, bevezetik újra az edzés­naplót. A célkitűzések között szerepel: olyan állóképességet teremteni, hogy a csapat bír­ja a 7—10 napos mérkőzés sorozatot is; technikailag olyan készsé­get kialakítani, amellyel a játékos a játékelemeket különböző játékfokokon megerőltetés nélkül tudja végrehajtani; olyan taktikai érettséget szerezni, amely bírja a fedező és védekező alak­zatok állandó váltogatását, a hátsós és a sarkos rendszer összekapcsolását. A programnak jelentős nevelési vonatko­zásai is vannak. Az egyesület és a válogatott A válogatott és az egyesületi edzések között — bár ma már egységes elgon­dolás alapján folynak — még mindig nagy a szakadék. Különösen megterhe­lésben nagy­ a különbség. A válogatott — a fér­fiaknál és nőknél egyaránt — jelenleg naponta kétszer edz. Az alapo­zás után is jóval sűrűbbek lesznek a válogatott edzések, mint az egyesüle­tiek. A múlt évben például a válogatott edzések száma éppen kétszerese volt az egyesületiekének, nem is beszélve a kü­lönleges szakaszokról. Az a játékos, aki nincs a válogatott keretben, sokkal las­sabban fejlődik. A tavalyi, heti kétszeri egyesületi edzés nevetségesen kevés. Labdarúgásban például már a megyei és a budapesti első osztályú csapatok­nál is a minimálisan három edzés az igény. Az ET javaslatára a szövetség el­nöksége el is rendelte, hogy az NB I-es és az NB II-es csapatoknál legalább há­rom edzést kell tartani hetenként. Érte­süléseink szerint ezt az utasítást alig néhány együttesnél tartják be. A szövet­ség pedig nem ellenőrzi a határozat vég­rehajtását. Ajánlatos lenne bekérni a csapatok edzésrendjét és az ET egy-egy tagja megtekinthetné az edzéseket. Nem­csak ellenőrzés, hanem segítés, sok esetben pedig tapasztalatcsere is lehet­ne ez. Gazdag nemzetközi program Elkészült a szövetség nemzetközi ver­senynaptára is, így fest: Május 10. Varsó. Lengyel—magyar férfi mérkő­zés. Május 28—30. Lipcse. Jugoszláv, holland. NDK, magyar női torna. Buda­pest. Román. NDK (olasz), magyar A—B férfi torna. Július 28. Tatabánya, Prága — Budapest, férfi és női mérkőzés. Jú­lius 31. Kaposvár. Csehszlovákia B— Magyarország B (női). Csehszlovákia A — Magyarország B (férfi). Augusztus 2. Budapest. Csehszlovákia B—Magyaror­szág A (női). Csehszlovákia A—Magyar­­ország A (férfi). Szeptember 1 —10. Bu­dapest— Balatonfüred. Bulgária—Ma­gyarország (női). Szeptember 12—20. Párizs. Kontinensek tornája. Október 22—30. Leningrád. Szovjetunió—Ma­gyarország. Részt veszünk ezenkívül a vasutas EB-n, a bulgáriai falusi sport­találkozón, a honvédségi spartakiádon, a nemzetközi belügyi bajnokságon, a Vasas-válogatott pedig Brüsszelbe uta­zik. A programhoz tartozik, hogy szep­temberben Magyarországon tartja ülését a Nemzetközi Röplabda Szövetség kong­resszusa. Zs. R.

Next