Népsport, 1961. január (17. évfolyam, 1-22. szám)
1961-01-01 / 1. szám
Emlékeztek, öregdiákok? A hangvilla törvénye hogy íze volt hét? Megpendítették ugy-s, a tiszte, fémet, s a viágos, zengő hang... nem, nem halt el nagyon toki. Csengett, Halkult is idővel, már nem hallottad.. . úgy gondoltad elmúlt, vége, de aztán füledhez közelítetted S ima, még mindig zengte a magad egyszerű dalát, mintha soha, de soha többé nem akarná él- t hagyni. Kialudtak a reflektorok lassan a Stadio Olimpicoban is. S Sötét lett és csend is. ? Elmúlt? ! Vége? ? Nem. Közelebb hajoltál, jobban odafigyeltél egyszerre, újra meghallottad a dalt, megpillantottad a tüzeket. Az olimpia fényei csillantak meg a Népstadion felett, fém- 5 jelzett neveket villantott a villanytábla. I Irina Press szellőlába suhant a gátak felett, a mackóter- 1 betű Rugyenkov zúgatta szerszámát a pesti éjszakában s egy csinaideg bajszos legény röppent irdatlan magasságok felé. Robert Savlakadze. ... ( A hangvilla tovább zengett, s a fegyveres erők szvartav kládján olimpiai dallamok borzongatták hátunkat. így volt öregdiákok? )■ Győzelemre tapsoltuk atlétáinkat a finnek ellen, de a juffoazúv labdarúgók ellen már csak döntetlenre futotta. ültünk ugyebár az eszpresszóban, hallgattuk a riportert, hogy: I ■ — Bizony hallgatóim, a Hevssl-stadion sorában 2:1-es vereséget szenvedtünk a belgáktól... ( Ültünk tovább és értetlenül bámultunk egymásra. Aztán valaki elmormolta az örvízegy focivigaszt: I . — így van ez már. A labda kszek és ... ( És . . . hát bizony nem nagyon vigasztalódott senki sem. ) Hiába, hangulazemberek vagyunk, mi szurkolóit. A presszó nagyon korán lehúzta a redőnyt amaz októberi vasárnapon. --------------------- — — - — — C*au cinuci éó ci óport Ha sportszeretekéi '*gg«® mindig a versenyzőre, a játékosra gondolunk. Rá, aki minden áldozatra képes, aki keményen megdolgoz'!-: eredményeiért. Éveket ..átrobotol” kéthárom másodperc lefaragásáért, esőben, sárban kergeti a labdát, hódol kedveli sportjának. De megemlékezünk azokról a szurkolókról is, akik,ingujjra vetkőzve vagy felhajtott gallérral topognak a lelátókon és biztatták kedvenceiket. Eszünkbe jutnak a társadalmi aktívák is, akire különböző szövetségekben vagy sportegyesületekben végeznél: sok és áldozatos munkát. De nem feledkezhetünk meg a sportszerető anyáról sem. Említsük meg például Don Miklósáét. Kliens évvel ezelőtt, amikor kisfiát beíratta az első osztályba, szülői munkaközösségi tag, majd később a munkaközösség elnöke lett. Amikor fia elvégezte az általánost és az István-gimnáziumban tanult tovább, a mama is tovább kisírt ©. A gimnáziumban is tagja volt a szülői bizottságnak a folytatta Art*é*bí»i%«t és szerteágazó tevékenységet, amelyben mindig nagy szerep© játszott az iskolai testnevelés és a sport. A Május úti iskolában perszis szintén megmarad: a tisztsége ,s ugyanolyan ambícióval dolgozott továbbra is mint annak előtte. Sok társadalmi munkát műlt kilenc év aktt. A Sok társadalmi munkát iit. műlt kilenc év alatt. Az általános iskolában a szülői brigád szervezésétől a törött kilincs vagy ruhafogés kijavításáig akadt bőven tennivalója. Elkísérte a gyerekeket az uszodába, így is könnyített a pedagógusok munkáján. De ez ezek néhány példa Don. Miklósné sokrétű tevékenységét illetően. Amikor megkérdezzük, csak eztfeleli: — Kekünk, szülőknek .Is kötelességünk kivenni a részünket a munkából Nem szabad mindent a tanárokra hagynunk. Ez a testnevelésre is vonatkozik.* Figyelemmel kísérjük a tanulóktestnevelését és sportmunkáját Is, s ha szükséges, segítünk az iskolának. És segítettek. A Május 1 úti Iskola sportudvara és az István- gimnázium sportpályáinak megépítése, mindennél világosabbat i beszél." Amikor erre terelődik a szó, örömmel meséli: — Szép teljesítmény volt. Köszönet illeti érte a pedagógusokat, a szülőket s a diákokat egyaránt, mert derekasan kivették a részüket az építésből. Hogyén mit segítettem? Annyit, mint a többiek. Semmivel sem többet. Arcáról leolvasható, nem akar kitűnni a többi szülő közül. Nem tart igényt hálára azért, mert labdákat szerzett be, vállalatoknál járt el, hogy meglegyen a vörös salak a pályához. Kijárta, hogy tornaszereket, a politechnikai oktatáshoz szükséges anyagot kapjon az iskola. A Házas úti iskolában mindenki ismeri. Ungvári József, az igazgató így beszél róla: — Mindig lehet rá számítani Bármire van szükség, ha egy módvan rá, elintézi. Igen komoly szerepet játszott a sport- udvar építésében is. — Szívén viseli a testnevelés sorsát — mondta az Istvángimnáziumban Rácz József test- nevelő —, és sokat tesz a tárgyi feltételek megteremtéséért. ki ír oktatási refomról is Donnával. — Az elmúlt hetekben több iskolában megfordultam és részt vettem az iskolarendszerünk továbbfejlesztésére kiadott irányelvek vitájában — mondja. — Az új reformot én is, akárcsak a legtöbb szülő, helyeslem, hiszen mindannyiunk érdeke, hogy olyan embereket neveljenek gyermekeinkből, akik megállják helyüket a szocialista társadalomban. Deci Miklósné szereli a sportot s önzetlenül, ellenszolgáltatás nélkül támogatja. Érthető: szereti a gyermekeit. Várkonyi Sándor Valamit kerestem a fiókok mélyén, s egyszerre csak kezembe akadt egy térdvédő. Én lepődtem meg legjobban rajta. Húsz egynéhány éve már, hogy apám megvette. Ki hitte volna, hogy megvan! Furcsa érzés fogott el. Néztem a megkopott, megszürkült térdvédőt. A gumiszálak között már fellazult a varrás, s ócska lommá vált szegény. Bennem sok gondolatot ébresztett mégis. Valahogy visszajött r aMi klv ek -.hemgiklata, s bája, a kisvárosi kopott gimnázium, a hegy alján meghúzódó futballpálya képe. S az az este, az a karácsony este . . . Nagyon szerettük a sportot. Gila Dénes tanár úr pedig értett hozzá, hogymegkedveltem,se velünk. Az öreg iskola falai között a sport volt a legszebb örömünk. Délutánonként, ha akadt egy kis időnk, már az udvarra tettük a kosárállványt és kezdődött a hajrá. Én azonban a futballt szerettem. Csapatunk is volt, lelkes, küzdeni tudó fiúk, és ebben az iskolai tizenegyben én voltam a kapus. Szerettem lesni a labdát, szállni, vetődni utána. Beleadni a szívet s a lelket, örülni minden győzelemnek, s inkáobbi, ha nem ment a játék. Igen, akaratban nem is volt hiány, se felszerelésben annál inkább. Volt ugyan egy helybeli kisvárosi csapat, de mint a templom egere, oly szegény. A kis vidéki iskolákat pedig ugyan ki látta volna el felszereltnél? Így hát magunkra ne Ildink utalva mindannyian. A trikót és a tornanadrágot megvettük, mert kötelező volt. Házibajnokságra pedig felhúztuk a legócskább cipőt és így folyt a játék. De azt már szégyelltük viselni, ha valamelyik komolyabb csapat ellen játszottunk. Megkíséreltünk kérni az iskolától, de annak nem volt rá pénze. Az pedig abban az időben nem létezett, hogy valamelyik nagyobb sportegyesület patronálta tolta a vidékieket. Sok volt tehát a gond. No, de végül mégiscsak találtunk megoldást. Hosszú könyörgés után elértük, hogy a helybeli csapat szertárosa egy-egy futballmeccsre egy pengőért kölcsönadott egy cipőt, ugyanannyiért egy harisnyát, meg egy lábszárvédőt. Persze olyat, amelyet ők már nem használtak. Néha lyuk volt a harisnyán, és sok-sok foltozás a futballcipőn. De mégiscsak futballcipő volt, még úgy, foltozottan is. Egyet azonban soha nem adott kölcsön: térdvédőt! Azt az intéző nem engedte... Felsőosztályos nagydiák voltam, egy kicsit büszke a kapuvédésre, s úgy látszik, ezért lett a térdvédő az álmom. Hogy irigyeltem a nagy "csapat" kapusát, akinek a térdét nem vérezte fel a salak, úgy éreztem, ha egyszer, csak egyszer is a lábamon lehetne, nem lenne a világon hozzám hasonló kapus... S a nagy-nagy álom mégis beteljesült egyszer. Midőn a karácsony közeledett, arra kértem az édesapám, hogy térdvédőt vegyen ajándékul. Először nagyot nézett az öreg, amikor szóltam.— Minek az neked fiam — tette fel morcosán a kérdést. — Az ilyen haszontalanság helyett jobban elkelne egy ing. De nem tágítottam. Végül mégsem akart ünneprontó lenni, s a kicsi karácsonyfa alatt azon az estén fehér selyempapírba csomagolva, ott feküdt a térdvédő. Ahogy megfogtam a zizegő papírt, különös áhítat fogott el... Kibontottam, néztem, simogattam ... S valahogy abban az ünnepélyes percben úgy éreztem, igen-igen nagy ajándékot kaptam, s talán nincs is nálam boldogabb ember a földön .. . jó... így volt!... Furcsa idő is volt az akkor, amikor annyit sem értünk mi fiatalok, hogy egy csapatnak trikó, tornanadrág és egy térdvédő jusson. S most arra gondolok, hogy néhány nappal ezelőtt sí- öltözéket, meleg sícipőt és léceket hozott haza a lányom, mert ha nemsokára megjön a hó, az iskola természetjáró szakosztályával síelni megy a Mátrába. S mindez — ingyen!... Kopott térdvédő, te elszállott idő! Mégis-csak kár, hogy nem most vagyok diák ... Bánfalvi József AZ AJÁNDÉK Stefcsik Tibi, a XIX. kerületi Kossuth téri általános, iskola tanulója, az eredményhirdetés után kissé megilletődve szorította meg a feléje nyújtott kezet. Fülében még zsongtak az előbb elhangzott szavak: „A négytusabajnokságot a Holdrakéta-őrs nyerte meg 2704 ponttal, őrsvezető Szefcsik Tibor”. , Az úttörő-csapat tagjainak lelkes éljenzését és üdvrivalgását Solt, István testnevelő tanár, aki az eredményeket felolvasta csak nehezen tudta elcsitítani. Igaz, lélekben maga is együtt éljenzett, együtt örvendezett úttörőivel. De amíg tanulói első, sorban elért eredményeik felett érzett örömükben tapsoltak és ez további jó munkájukhoz tökéletesen elegendő, addig ő egy új, az eddiginél jobb eredményt biztosító 'módszer gyakorlati beválása ' miatt érzett elégedettséget . Kísérlet — Az iskolareform kísérleti évében vagyunk — mondja. • Ebben a tanévben próbáljuk ki azokat a módszereket, amelyek új színt hoznak majd az általános iskolák életébe. Most fejeztük be a négytusa-bajnokságot, amely távolugrásból, magasugrásból, kis labda hajításból és 60 m-es futásból áll. Az úttörőcsapat valamennyi őrserészt vett rajta, tehát 12 fiú- és 9 leányőrs. — Ez létszámban kifejezve hány tanulót jelent? — Csaknem valamennyi tanulónk szerepelt a versenyeken, mintegy 300 fiú és 150 leány. Az őrsök között egyéni és csapatverseny formájában zajlott le a bajnokság, amely nagyban fokozta a gyerekek önbizalmát s a közösségi érzést. A sporton mka az úttörőcsapat szervezeti keretein belül folyik. Ez az oka annak, hogy a Kossuth téri általános iskolában nemcsak150 nagytusázó van, hanem többek között 12 fiú- és 9 lánycsapat. küzd a kétfordulós kézilabda-bajnokságban, 60 induló vett részt az úszóversenyen, pedig az uszoda majdnem másfél óra távolságra van az iskolától. 30 azoknak az úttörőknek a száma, akik jó asztaliteniszezőnek számítanak. Az 1959. évi mérleg ezzel szemben: 6 asztaliteniszező, két válogatott kézilabda-csapat. Ennyi is elég,hogy azt a nagy különbséget érzékeltem, tudjuk, amely az 1853 es és az 1960-as között fennáll. Mindez a már eddig bevezetett szervezeti változásoknak köszönhető. És még, valaminek. — Iskolánkban valamennyi kortárs megértéssel fogadta az iskolareform tervezetét, így örömmel is dolgoznak annak gyakorlati megvalósításán - mondja Dérecz István, az iskola igazgatója. " Helyes az a szemlélet, hogy ez általános iskola nem befejezett egészet akar adni a tanulóknak, hanem további tanulmányaikat segíti elő. Ez az új, kísérleti tankönyvekben is tükröződik. A tankönyvek igen jók, nem terhelik túl a tanulókat, a szükséges ismereteket nyújtják olyan szinten, hogy az élet gyakorlatában alkalmazni tudják növendékeinkaz elsajátított ismereteket. Segítenek a szülők A szülők azonosítják magukat az iskola célkitűzéseivel. A karácsonyi szünetben például több tantermet saját erejükből, társadalmi munkában rendbe hoznak, hogy a nebulók tanulása zavartalanul folyhassál. Tantestület, szülői ház, úttörő szervezet közös erővel fog össze tehát az új célok megvalósításáért. Mialatt mi mindezt megtudtuk, a tornateremben megtörténtek az előkészületek az asz-talitenisz házibajnokság lebonyolítására. Solti tanár már kiadta a felszerelést a szertárból, a szervezést a tanulók előzőleg lebonyolították (tanársegédlettel ugyan, de eznélkülözhetetlen) és máris vígan pattog a labda a zöld asztalon. A testnevelő csendben szemléli a versenyzőket. Arcán, amelyet közel ötven év küzetel,me és tapasztalata faragott markánsssá, nem tükröződnek az érzetihei. A gyerekek azonban érzik a tanár feléjük sugárzó szeretetét és megbecsülik. A tantestület — László Gyuláné, László József, Bakonyi Rezsőné és a többi tanár is elismeri, érintékeit, segíti munkáját. Azt a munkát, amelyet immáron 2 éve végez ebben az iskolában és amely nem vált gépiessé,pontosan azért, mert mindig azt kutatta, azt az utat keresi-1, amelyen, haladva minél eredmé-' nyeset-ben teljesíthet) hivatását — a szocialista ifjúság neve-' lését. ■Az iskolareform ehhez neki 18 segítséget ad. Nagy György LIBASÜLT Angyalföldön alakult az ország első sportiskolája. Több szakosztállyal működik. A labdarúgókkal Gyenes Tamás testnevelő tanár foglalkozik. És hogy nemcsak a labdarúgás tudományába vezeti be a fiatalságot, az kiderül az alábbi kis történetből is: Az Angyalföldi Sportiskola együttese az idén jutott be a labdarúgó NB I ifjúsági osztályába. A Vasas ifjúsági csapatát a Béke téri Tanács-pályán látták vendégül. Közel 1000 angyalföldi szurkoló övezte a játékterét és várta az angyalföldi ifjúsági rangadót. Az ASI játékosainak, fél órával a mérkőzés kezdete előtt kellett az öltözőben jelentkezniük. Kocsis Pál kivételével ott is volt valamennyi játékos. A fiatal csatár tíz percet késett és apjával együtt érkezett a pályára. Kocsis Pali besihegett az öltözőbe és mentegetőzni kezdett: — Bocsánatot kérek, ebéd után lefeküdtem egy kicsit és elaludtam. Gyenes Tamás hűvös hangon csak ennyit válaszolt: — Tudomásul vettem, de közlöm veled, hogy ezen a mérkőzésen nem játszol! Kocsis Pál elszontyolodva, pityergésre görbülő szájjal hagyta el az öltözőt. Az öltöző előtt’ édesapja meglepetten megkérdezte tőle: — No, mi baj van? Mikor Pali elmondta, hogy mi történt, az édesapja beszélt Gyenes Tamással: — Kérem, tanár elvtárs, a fiam 'értettem ‘a döld'graft.'" Liba, sültet, ebédeltünk és én mondtam neki, hogy feküdjék te egy kicsit. El is aludt és elfelejtettem idejében felkölteni. Erre Gyenes Tamás magához intette Palit és azt mondta: — Emlékezz csak vissza, számtalanszor megmondtam, hogy a szervezetre káros, ha közvetlenül a mérkőzés előtt sokat eszik valaki. De ha nem így történt volna, akkor sem játszhatnál, mert elkéstél. Pedig tudom, hogy hiányozni fogsz a csatársorból. És Kocsis Pali a partvonal mellől nézte végig, hogyan csinált 3:3 arányú döntetlent a csapata. Fájt neki, hogy nem lehetett ott a pályán. Mindenesetre okult belőle ... . (tari) Is A TESTNEVELŐ - jó nevelő is Ilyenkor előkerülnek a statisztikák. A számadatok, a mennyiségi összefüggések tükrében szemlélik az elért eredményeket. Az élet minden területén elkészítik a számoszlopokat, amelyek a maguk módján hű képet adnak a társadalom egy bizonyos területének helyzetéről. A sportvilág is elkészítette a ranglistákat. Megállapították, melyik sportágban hány csúcs született, ki hányszor állt a legmagasabb dobogón, hány centivel ugrott nagyobbat, mint tavaly, vagy hány másodpercet faragott le legjobb időeredményéből. Ám, aki valóban hű képet kíván magának készíteni, ezek mellé a rideg adatok mellé oda kell raknia a minőségi téren elért változásokat is. Egy testnevelő tanár például, aki az általános iskolák tanulóit ismerteti meg a testnevelés tudományával, még nem tett eleget kötelességének, ha minden tanítványa elfogadhatóan hajtja végre a kijelölt feladatokat. Munkáját úgy lehet igazán értékelni, ha az oktatásban elért eredményei mellé odarakjuk azt is, hogy mit tett a nevelés különböző területein. Segítette a tanári kar többi tagjának, hogy a gondjaikra bízott gyerekek ne csak erősek, ügyesek, ne csak fizikailag képzettek legyenek, hanem rendelkezzenek a szocialista emberre jellemző másfajta tulajdonságokkal is. A Kassa utcában Látogassunk hát el a XVIII. ker., Kassa utcai általános iskolába és nézzük meg, hogyan dolgoznak ott a testnevelők. — Sokat, nagyon sokat tudnak tenni a gyerekek nevelése érdekében testnevelőink — mondja Soós Béla igazgató. — Hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy a mieink — tesznek is. Juhász Éva nemrégen került hozzánk, de jó pedagógiai érzékkel kezdett dolgozni, és nagyon megszerették a gyerekek. Akit pedig szeretnek, arra hallgatnak is. Fazekas László pedig, aki már régóta itt dolgozik, a legnehezebb problémák, megoldásában is nagyszerűen megállja a helyét. Szép véleményezés. De nézzünk kicsit a dolgok mögé. Lássuk, milyen elvi meggyőződés irányítja tetteiket. — Számomra ugyanolyan fontos feladatot jelent a fegyelem megszilárdítása, a gyerekek, erkölcsi, akarati tulajdonságainak helyes irányú kialakítása, mint a tantervi anyag elsajátíttatása — mondja Fazekas László. — Érzem, hogy a kimondottan „rossz”-nak tartott gyerekek a tornateremben érzik leginkább otthon magukat. Itt pedig mi, testnevelők irányítjuk őket. Sokat segíthetünk abban, hogy megtalálják helyüket az iskolában. Valóban, ha kicsit elemezni kezdjük a testnevelő tanár munkáját, rájövünk, hogy különös helyet foglalnak el a pedagógusok között és hatásaiban nagyon szerteágazó a tevékenységük. Rossz tanuló és a sport — Sokan nem is hiszik el, hogy egy jól sportoló, de roszszul tanuló gyereknek mennyit számít, ha így beszélünk hozzá: „Te, aki ilyen jó eredményeket érsz el a testnevelő órán át sportban, nem igaz, hogy nem tudnád megtanulni a többi tantárgyat is.” A legtöbbször feltűnő szorgalmi fejlődést tapasztalunk. Vagy említsük azt, hogy aki a rajok közti versenyben dicsőséget szerez a rajnak, később más módon is igyekszik bebizonyítani, hogy jó úttörő, így beszél Juhász Éva testnevelő tanárnő, érezzük a hangján, hogy hivatásnak és nem foglalkozásnak tekinti a munkáját. Olyan meggyőződéssel, felelősségtudattal beszél a testnevelők kötelességeiről a nevelés minden területén, hogy márnem is lepődünk meg, amikor a többi tanártárs ekképpen nyilatkozik: — A mi testnevelőink, jó nevelők. — Ha valami probléma van, egy-egy gyerekkel, mindig megbeszéljük a teendőket a testnevelővel is épp úgy, mint a többi kollégával. Közösen csaknem minden esetben eredményt érünk el — mondja doktor Józsa Tiborné osztályfőnök. Megbecsülik a testnevelők munkáját A mondottakat egymás mellé rakva, gyorsan kialakul előttünk a kép. Ebben az iskolában nem véletlen,hogy a számadatok is jó képet mutatnak, hiszen az igazgató is, az elméleti szakos pedagógusok is minden tekintetben megbecsülik a testnevelők munkáját, ők pedig igyekeznek minél szorosabb kapcsolatot teremteni velük, hiszen ebben az iskolában természetes dolog és kialakult jó szokás, hogy a testnevelő tanárok segítenek a gyerekek mindenirányú nevelésében és a többiek, igénylik is ilyen irányú tevékénységüket.Kaszás Sándor A mároki iskolában A mároki iskolának nincs te©,nevelő tanára, mégis élénk, sportélet jellemzi úttörőcsapatát. Jelenleg öten tanítanak az iskolában testnevelést, pedig két évvel ezelőtt még alkalmas terület sem volt, ahol a testnevelési órákat lebonyolították volna. A tanácstól kapott az iskola, egy hepe-hupás, bokros, egyé-* netten területet. Körülbelül 1400’ munkaórába telt, míg a talajt elegyengették. A szülök,,a tsz és az állami gazdaság segítségével salak is került a sportudvarra. A sportoláshoz szükséges labdák, mezek nagy részét maguk a tanulók szerezték meg. Sokat dolgoztak érte. Több antot 4000 facsemetét ültettek a község határában és az állami gazdaságban. Különböző mezőgazdasági munkát végeztek, segítették a helybeli tsa-eket sürgős munka esetén. Az így szerzett összeg egy részét sportfelszerelésre fordították. Nagy nevelő hátasa volt ezeknek a közös munkáknak. - , A mároki iskolában már nem melléktantárgy a testnevelés. Az órákra nagy körültekintésselalaposan készülnek fel mind atanulók, mind a pedagógusok. Kézitabdában, labdarúgásban, asztaliteniszben, atlétikában, rendeztek az elmúlt két évben házi versenyeket. Az 1960—61. tanévben az úttörőörsök küzdenek egymással ezeken a versenyeken.. A házi és községek közötti versenyekre is ló félkész!- tették tanulóikat. Ehhez nagysegítséget nyújtottak az elmúlt években végzett, fiatalok. Ezek, a diákok az elmúlt években az te-skóla legjobb sportolói voltak, és vállalták egy-egy őrs kézilabda-,sóinak edzését. Vasárnap, 1961. január 1. -9