Népsport, 1962. május (18. évfolyam, 85-105. szám)

1962-05-17 / 95. szám

Úszócsúcsok fénye­­ és árnyéka Európa-bajnokságra üsz? Ez szabja meg felkészülésük egész menetét. Most, az ala­pozó időszak végén hat csúcs­­eredményt állítottak fel — eb­ből kettőt Európa-bajnoki szám­ban, ami örvendetes tény, biz­tató kezdet. Mégsem volna he­lyes túlzott következtetéseket levonni e csúcsokból. Hiszen például Katona 400-as vegyes­úszó csúcseredményénél az idén négyen úsztak jobbat Európá­ban (két szovjet és két NDK- úszó), és hol vannak még a többiek, Black és társai?­ Egerváry Mártának hasonló távon elért csúcsa jelen pilla­natban a legjobb idei eredmény Európában, de figyelembe kell venni, hogy a holland, a brit és a svéd úszónők még csak ez­után lépnek majd a ,,színre”. Az Európa-csúcs ezen a távon 5:36, a világcsúcs 5:34.5 — Egerváry eredménye: 5:44.6. Mindenesetre ez az a verseny­­szám, amelyben Egervárynak esélye lehet az EB-n szép ered­ményre. Különösen akkor, ha sikerül még néhány másodper­cet lefaragnia. Szorgalmát, r­ég igyekezetét ismerve, erre van remény. Killermann Klára és Csikány 400 méteren versenyzett, ez a táv elég szokatlan a nemzetközi úszóéletben, mégis alkalmas volt arra, hogy képet adjon a két versenyző formájáról. Fel­készülésük ellen nem lehet ki­fogást emelni, úszásuk köny­­nyedsége, irambeosztásuk­­ egyaránt biztató Lipcsére. Csi­kány képesnek látszik mostaná­ban a 200-as hátúszó-csúcs megkötésére. Sajnálatos viszont, akiket nem láthatta a közönség ezeken a versenyeken. Igaz, csak egy 100 méteres gyorsúszó-szám volt a műsoron, amelyben leg­jobbjaink rajthoz állhattak vol­na — dehát ebben sem indul­tak. Vajon nem lett volna-e helyes a többieknek is alkal­mat adni a versenyzésre? Más kérdés az, hogy éltek volna-e a lehetőséggel? Minden kezdő úszó tudja már, hogy formába jönni igazán csak versenyeken lehet, az edzés­eredmények nem nyújthatnak kellő tájékoztatást a formáról. Mindenképpen szükség van arra a bizonyos ,,versenylégkörre”. Már halljuk is az ellenvetést: nem most kell formában lenni, hanem majd augusztus­ban, az Európa-bajnokság idején. Ez így is van, de — hogy ak­­k­o­r meglegyen az a bizonyos forma — ahhoz most, az idény elején kell megszerezni azt a bi­zonyos alapot, amelyről el lehet indulni. Az EB nagy megterhe­lést jelent, s erre alaposan fel kell készülni. „Vattázással” — nem lehet! Hogyan történik válogatás az EB-re? Lesznek-e bizonyos szin­tek? Maróth László, a Magyar Úszó Szövetség főtitkára kije­lentette: szinteket nem állapí­tanak meg. A tavalyi európai ranglista, de még inkább az idei eredmények döntik majd el a kiküldetést. Csak olyan ver­­­ senyzőket kívánnak elvinni, akik­­ feltehetően ki tudják majd vívni­ a döntőbejutást. Ezért kísérik­­ nagy figyelemmel az Európában­­ sorra kerülő nemzetközi verse-­­nyeket, válogatott mérkőzéseket.­ Jó alkalom lesz majd az erővi-­­szonyok lemérésére az NDK és­­ a britek elleni viadal. Különböző nehézségekkel­­ is meg kell küzdenie a szakve-­ zetésnek. Itt van például Frank J. Mária és Temesvári Anna esete.­ Tavalyi eredménye alapján mind-­ kettő biztos tagja lehet a­­ 4x100-as gyorsváltónak. Igen ám,­­ de . ..egyesületen kívüliek”. .. Versenyen tehát a szabályok ér-f telmében nem indulhatnak. Ideje­­ volna már végre tisztázni hova- í tartozásukat. Ez persze elsősor- í ban a két versenyzőn múlik.­­ A vasárnap Egerben sorra ke-­­­rülő verseny talán már tisztább­­ képet ad, hiszen ott már rabhoz­­t állna­k többen is azok közül. S aiku­k — Lipcsében ott szeretné-­­ nek lenni . . . Nagy érdeklődéssel­­ várjuk hát az egri próbatételt. . . . Egerváry Márta Teniszezőkről, öttusázókról, motorosokról, sportlövőkről Négy főtitkár tájékoztatója Szerdán délelőtt az MTSH-ban négy főtitkár adott tájékoztatót sportáguk küszöbönálló felada­tairól és időszerű kérdéseiről a szokásos sajtóértekezlet kereté­ben. Elsőnek Saroveczki Gyula, a Magyar Tenisz Szövetség főtitkára számolt be a soron következő magyar—dán DK-találkozó hely­zetéről. Utána Bordás Miklós, a Magyar Öttusa Szövetség főtitkára vázolta a 19—23 között Buda­pesten sorra kerülő idei első öt­tusa-versenyünk előkészületeit, melyen Lengyelország egy, a Szovjetunió pedig két csapattal vesz részt. A magyar csapatok összeállításában változás nincs és most már biztos, hogy a május 24— 29 között Stockholm­ban sorra kerülő jubileumi nem­zetközi öttusa-versenyen a Balczó, Móczár, Mujzer-összeá­llítású csapat szerepel. Az öttusázók főtitkára elmon­dotta, hogy a lovasversenyt 3200 méter hosszú, 20 akadályos pályán, az új lóversenytéren bonyolítják le és ha a rendel­kezésre álló lóállomány ezt lehe­tővé teszi, akkor három csapa­tunk tagjain kívül meghívott versenyzőként Körmendi és Pin­tér Tibor is elindul a versenyen. Ezután Molnár Ferenc, a Magyar Motorsport Szövetség fő­titkára, a túraversenyzők számának ör­vendetes növekedéséről szólott és örömmel szögezte le, hogy egyre nagyobb érdeklődés mu­tatkozik a motorozás iránt gyári és üzemi sportkörökben is. Szó van arról, hogy az TBUSZ-szal karöltve külföldi túrát szervez­nek a túrázók számára. A motorsport fejlődéséről szólva még elhangzott az is, hogy jelenleg csak Veszprém, Vas, Baranya, Borsod és Hajdú megyékben alakult meg a mo­torsport-szövetség. A fejlődést nagymértékben előmozdítaná, ha a többi megyében is követ­nék az említett megyék példá­ját. A jól sikerült idénynyitó motorosverseny után további versenyek biztosítják gyorsa­sági motorosaink fejlődését, így többek között részt veszünk június 17-én Opatijában, az Adria Nagydíjért folyó küzde­lemben. A június 30-i Hollandiai Nagydíjon pedig, amely világ­­bajnoki futamnak is számít­, Szabó II László képviseli a ma­gyar motorosokat 125 kcm-es MZ-gépén. Az év legnagyobb szabású hazai eseménye a ,,Grand Prix” lesz. A szervező bizott­ság már megkezdte működését, és többek között jelezte részvé­telét a rhodéziai T. Robinson, a tavalyi győztes is. Befejezésül elmondotta a mo­­­­torosok főtitkára, hogy a gép­állomány is fejlődik. Máris meg­érkezett 6 darab 125 kem-es és 2 darab 350 kem-es Honda­­motor, s emellett salakosaink gépparkja 4 darab ESO-motorral bővült. A sajtóértekezlet utolsó be­számolójaként Csányi Gyula, a Magyar Sportlövő Szövetség főtit­kára, hangsúlyozta, hog­y ez utóbbi időben 10 000 főre nőtt a szövet­séghez tartozó versenyzők szá­ma, és a további fejlődést se­­y geti elő, hogy ebben az ösztén­ i­dőben többfordulós csapatver­­s­­enyt is szerepeltetnek verseny-­­ naptárukban. Az első forduló­­ után az I. osztályúaknál az U.­y Dózsa, a II. osztályban pedig a­­ Szolnok megyei (MHL Lövészklub ) áll az élen. Legjobb lövészeink már két f­­szülnek az október 11-én Kairó-­­­ban kezdődő világbajnokságra,­­ és az első ellenőrző versenyre , május végén a bukaresti egyéni­­ viadalon kerül sor.­­ A tervek szerint a világbaj­­í­nokságon kisöbű, önműködő sportpisztoly és nagyöbű sport- y puska-számokban indulnak férfi­­ versenyzőink. A nők közül Ve­­y­resné és Kisgyörgyné készül a VB-re.­­ Befejezésül még elmondotta­­­ Csányi Gyula, hogy a korábbi­­ személyi ellentétek, melyek kü­ y­lönösen az olimpia előtt zavar-­j­­ák lövészeink felkészülését, je­ j­lentős mértékben csökkentek, s bár még akad tennivaló az egy-­­­séges szellemű csapat kialak­­­í­tása érdekében.­­ --------------------------------------------------------1 A Tungsram-vizitelep és csónakház legalább annyira ismert­­ a Duna-part nevezetességei közül, mint a Jegenyés, a Kőkereszt,­­ vagy az Első Kút. Meglepő azonban, hogy ezen a nagymúltú és * külsőben is szép telepen jórészt csak „maszek” evezős élet folyik. * Az Egyesült Izzó evezősei ott csak bérbe kaphatnak csónakot. Ennek­­ talán az az oka, hogy a nagy újpesti gyárban mindezideig a túra­evezést meglehetősen elhanyagolták. A Szunyog-sziget körül azon-­­­ban legújabban már olyan hírek keringenek, hogy az Egyesült Izzó­­ megalakítja evezős szakosztályát is. Ezzel nemcsak a „bércsónak­­­kázás” kérdése rendeződnék, hanem meg tudnák oldani az Izzó­k dolgozóinak túraevezős problémáit is.­­ A kellemetlen időjárás ellené­re is 35 fő vesz részt a tatai táborozáson. A program kereté­ben a túrázók sikeres vizsgát tettek vitorlás felkészültségük­ről. A részvevők kívánságára a jövőben is megrendezik a tatai táborozást. A BESZ túrabizottsága­­sok in­dulóra számít a túrabajnok­ság május 27-i első fordulóján. A nagy­­egyesületeken kívül ott lesznek már az újonnan megalakult szak­osztályok hajói is. A május 19 —21-re hirdetett Esztergom —Budapest túra a MAHART menetrendjében beállott változások miatt elmarad. Helyette az Operaház kajakszak­osztálya szombaton és vasárnap szentendrei szigetkerülő túrát rendez Az Ózdi Kohász SE magáévá tette az MKKSZ felhívását és eb­ben, az évben gazdag túraprog­­minot készített kajakozóinak. TÚRÁK: az ózdi KSE május­­ 24-én Tornanádaskáról indulva­­ négynapos túrát rendez a Bőd- I­van. — A Ganz-MÁVAG túrázói szombaton 15 órakor indulnak másfélnapos táborozásra. V:­­ Sziládi István. — VERTESZ-túra a Korányba. Indulás: vasárnap 8­­ órakor, Nánási út 57. V: Pető­­ István. — A Chinoin műsorán is­­ másfélnapos szentendrei sziget- i kerülés szerepel. Indulás szom­baton 15 órakor. V: Kőszegi­­ Gyula. — A Budai Spartacus I kajakszakosztálya 19-én és 20-án­­ kétnapos túrát tart a szentendrei Duna-ágban. V: Beke György. —­­ A Klement Gottwald-gyár túré­­­­zóinak útvonala: Békásmegyer—­­ Szentendre—Leányfalu. Indulás:­ vasárnap 9 órakor. V: Bozsó I Ferenc. — Az MNB evezőseinek­­ programján Szentendre sziget- ] kerülés szerepel — Tahiban­i sátortáborozással. Indulás: szom-­­­baton 15 órakor a Nánási úti­­ telepről. V. Horváth János. . 2..................... Csütörtök, 1962. május 17. A BARÁTI ORSZÁGOK SPORTJÁBÓL KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK BAKUI RIPORTJA IB1BKM31115IR11BI Moszkvától Bakuig ! Az élményeik­­ halmazából ki­választani a legszebbeket, a leg­izgalmasabbakat — bizony nehéz feladat. Járom a Szovjetuniót a magyar kosarasokkal, s ezernyi élményben van részem. Egy-egy új város sok­ sor­ érdekességéből kell megejteni a válogatást, hiszen min­den élmény oly csábító, oly szép és érdekes. Tudom, előttem már sokan írtak erről, hálátlan feladat lenne vetélkednem az útirajz-írók­kal. Nem felfedezni akarom az ol­vasó számára a szép szovjet váro­sokat, a szovjet embert, inkább csak apró kis mozaikokat akarok megmutatni egy népes sportkül­döttség szovjetunióbeli utazásáról.­­ Sportolókkal utazni különös do­log. És mindenekfelett érdekes. Közel ikerülni az emberekhez a pillanat műve. A sport nagyszerű műve ez. Különösen érdekes és jó dolog olyan sportolókkal utazni, akiknek tekintélyük van a világ­ban. Szerencsémre én olyan kül­döttséggel utaztam, amely tekin­télyes társaság volt a világban. A tekintély pedig nem száll el egy­könnyen. Évekkel ezelőtti nagy csapatunk tekintélyéből marad még valami. — Oh, itt vannak a magyar kosarasok! — kiáltották örömmel moszkvai barátaink. S egy-két pillanat múlva már egy Európa-bajnokságról beszélget­tünk. Egy Európa-bajnokságról, ahol mi voltunk a legjobbak. Vala­mikor 1955-ben ... Ez régen volt. Most? Szerényen vártuk első mér­kőzésünket. ■■■■ Grúziában, útunk második állo­másán moszkvai eredményünk ellenére is nagy várakozással fa­­ragoltak bennünket, számukra — mindennek ellenére — a magyarok tekintélyes sportolók maradtak. Bizony jó lett volna igazolni ön­magunkat és vendéglátóinkat! Rövid o­tt-tartózko­d­ásunk alatt legszívesebben Tbiliszi minden zegét-zugát megmutatták volna. Mi engedtünk volna a kísértésnek, az idő­vel azonban nem lehetett vitatkozni. Mit válaszoljunk? Meg­néztük a Grúz Népi Együttes mű­sorát. Kicsit fáradtan ültünk a nézőtéren, a táncosok azonban hamar felvidítottak bennünket. Gyönyörű művészetüket bizony látnia kellene a magyar közönség­nek! De nem is elsősorban róluk, hanem a szünetről szeretnék szól­ni. A szünetben a kertben sétál­gattunk, a dohányosok néhányat szippantottak cigarettájukból. A büfé körül százan tolongtak. Vala­melyikünknek eszébe jutott, hogy egy pohár vizet kellene inni. Meg­próbáltunk odafurakodni. Szom­szédaink meghallva a magyar szót, az asztalhoz tessékeltek bennün­ket. Rendcsinálás, s egy pillanat múlva máris ott habzott előttünk — három üveg pezsgő. A meglepe­tésről szólni sem tudtunk, tilta­kozni sem volt idő. Felhangzott a „drúzsbá” és ... ugye erre inni kell? A játékosok félve az edzőre sandítanak, az a szemével int.. . lehet. Egy pohárkával nemi árthat. Megisszuk, fizetni akarunk. Halá­losan sértődötten néznek ránk. Druzsba, druzsba — mondogat­ják. — a barátságunkra. Ezért nem lehet fizetni ... -­ Az esték gyönyörűek. Itt délen már jó meleg az idő és sétára csábít a csillagos égbolt. Egy al­kalommal Páder edzővel róttam az ismeretlen utcákat. Miről is be­szélgethetnénk másról, mint ko­sárlabdáról. Az edző gondterhelt, nem szeret kikapni, hiszen aki­nek már egyszer volt egy igazi csapata... De mi lesz ezután? Öregek és fiatalok, megerősödött ellenfelek. .. ezer és egy prob­léma. Hogy is lehetne most kike­rülni ebből a csávából? Az edző beszél, vitatkozik, legtöbbet —■ ölv­­magával. Keresi a megoldást, egy pillanat nyugta sincsen. És néha­­néha a mérkőzéseken felcsillan a régi csapatból valami. Az edző ilyenkor önfeledten mosolyog. Ilyenkor szinte biztos benne, hogy újra lesz nagy csapata. • Baku világváros a tenger part­­ján. Lenyűgözően szép és lenyű­gözően óriási. A város körül fúró­tornyok, olaj és olaj, amerre a szem ellát. És benn, a központ­ban — világvárosi fények. Hyper­modern épületek és ódon, cikor­­nyás házak szinte egymás mellett és mégis hihetetlen összhangban. A múlt század és a jövő rande­vúzik itt egymással. A húsz kilo­méternyi tengerparti sétány a fényektől megvilágítva tündökölve villódzik. Megállok a parton és hunyorogva próbálok minél távo­labbra nézvi. Messze, ott, ahol az öböl balra kanyarodik, a­ fúró­tornyok lámpásai világítanak. És lábam előtt a parti sétányon is előtűnik az olaj, a város kincse. Életemben először láttam közvet­­len közelről ekkora gazdagságot. A helybeli fiatal párok szart karba öltve sétálgatnak a parton, bizonyára mindennapjaikról be­­szélgetnek. Talán az olajról is­, ami az övék. Honnan is gondolnák, hogy idegent mennyire megejtette­m, környezet, a nagyság varázsa. Nekik mindez­­ az életük. (Baku, május 18.) Lakatos György Újabb kitűnő szovjet atlétikai eredmények Ha csúcsot nem is javítottak, de ismét egész sor kitűnő eredményt értek el a szovjet atléták a múlt hét végén rendezett különböző versenye­ken. A kalapácsvető Ba­­karinov Leszelidzében elért 68.49 m-es ered­ményéről már beszá­moltunk. Ezen a ver­senyen azonban bőven akadt még említésre való. A diszkoszve­tésben Truszenyev 58.14 m-rel győzte le Buhancevet, aki kerek 57 m-t dobott. Gerely­hajításban a fiatal Lu­­sis 79.43-at ért el. Elkezdték az ugrók is, távolban Ter-Ovanesz­­jan 775 cm-rel, hár­masban Fedoszejev ke­rek 16 m-rel. A 800 m-t Bulisev nyerte 1:49.3-as idővel Kri­­vosejev (1:49.5) előtt. Az atlétanők közül gerelyhajításban Ozo­­lina 58.33-mal, súly­­lökésben pedig Ta­mara Press 17.51-gyel megközelítette saját világcsúcsát, Tamara ezenkívül 56.81-et do­bott diszkosszal is. Húga, Irina már pró­bát tartott az össze­tett versenyekre, 11.9-et futott 100 m-en, 11-et 80-as gá­ton és 597-et ugrott távolba. A magasug­rást Jevsz­jukova 170 cm-rel nyerte. A hagyományos Moszkva — Leningrád — Ukrajna—OSZSZSZK — Belorusszia viadal­ra több helyen tartot­tak válogató versenye­ket. A moszkvai idény­­nyitó esős időben zaj­lott le, ez meglátszott az eredményeken is. Prohorov 10.5-öt fu­tott 100 m-en, az 1500-at meglepetésre Szimbircev, fiatal fő­iskolás nyerte 3:50.3- mal. Bolotnyikov 3:53.6-tal 5. lett, más­nap azonban 14:13.6- tal nyerte az 5000-et a 24 éves Tyurin (14:19.8) előtt, akinek nagy jövőt jósolnak. Az ukránok kijevi válogató versenyén Kompanyejec érte el 58.51 m-es diszkosz­vetésével a kimagas­­lóan legjobb ered­ményt. Leningrádban Lipsnis 18.76-ot lökött súllyal. Ozolin 21.2-t futott 200 m-en, Mi­hajlov 14.3-at és 23.7-et gáton, Jevdo­­kimov 8:45.6-ot aka­dályon. Voronyezsben a hármasugró Kreer 16.24 m-es nagyszerű eredménnyel mutat­kozott be. Bolsov 203- mal nyerte a magas­ugrást, Kondrasov 63.69-et dobott kala­páccsal. A csehszlovák tornász-bajnok­ságban Caslavská és Stastny szerepelt a legjobban. A női baj­nokság: összetett: Caslavská 77.597, Ruzicková 76.098, Své­­dová 75.930, Bosáková 75.664, Lóugrás: Caslavská 19.333, fele­máskorlát: Caslavská 19.633, ge­renda: Bosáková 19.549, talaj: Caslavská 19.649. A férfi bajnok­ság: összetett: Stastny 113.35, Gajdos 112.90, Klecka 112. Nyújtó: Stastny 19.425, lólengés: Gajdos 19.275, talaj: Stastny 19.175, korlát: Gajdos 19.400, gyűrű: Gajdos 19.150, lóugrás: Klecka 19.025. A román férfi kosárlabda-baj­nokságot az idén is sorrendben immár hatodszor nyerte a buka­­resti Steaua (volt CCA) csapata. Lengyelországban is teljes erővel megindult az atlétikai idény s egymás után bemutat­koznak a „nagyok” is. A disz­koszvető Piatkowski 58.30-cal kezdett, két dobása volt 58 m felett. Súlylökésben Sosgórnik 18.24-et ért el, egy másik ver­senyen Kwiatkowski pedig első 18 ízben dobta túl, 5 centivel a 18 m-t. Találkoztak egymással a kalapácsvetők: Rut 62.87-et, Cseply 60.10-et dobott. A vágtá­zók közül Zielinski volt a leg­jobb 10.5-tel, a távolugrók közül Franczak 741-gyel. Egészen ki­váló formában szerepelt első versenyén Krzesinska, a volt távolugró világcsúcstartónő, 621-et ugrott! A diszkoszvető Rykowska 50.27-tel kezdett. Krakkóban a lengyel gyep­labda-válogatott 2:0-ra győzött a csehszlovákok ellen. A LABDARÚGÓ NB I Az egyéni teljesítmények a­ vottarbe?i csapataink szerep­lésével már részletesen foglal­­koztun­k. Most az 1961 —62-s baj­noki év egyéni teljesítményeiről lesz szó. Amikor legjobbjaink tel­jesítményéről elmondjuk a véle­ményünket, ezt nem szubjektív benyomások alapján tesszük, ha­nem jelentős mértékben támasz­kodunk arra az osztályzókönyv­re, amelyet az előző évek gya­korlatához hűen a legutóbbi baj­noki évben is vezettünk. A mér­kőzésekre kiküldött munkatár­saink jelentése alapján 1-től 10-ig osztályoztuk a játékosokat. Sok olyan fiatal labdarúgó nevével találkoztunk, akik most szerepel­tek először az NB I-ben, s ez ör­vendetes dolog. Az pedig ter­mészetes, hogy közülük egyelőre még alig-alig tűnt ki valaki. Kapusok Ilka és Grosics kiemelke­dett társai közül. A dorogi kapuvédő főleg tavasszal, a tatabányai pedig inkább ősszel tűnt ki. Ilku különösen az MTK, a Fe­rencváros és az U. Dózsa ellen remekelt. Gresk­o nagy egyénisé­géhez méltó teljesítménnyel bú­csúzott klubcsapatában sikerek­ben gazdag játékospályafutásá­­tól. A többiek közül a szegedi Mé­­száros, a pécsi Danka és Szent­­mihályi dicsérhető leginkább. Az előbbi kettő megbízhatóságával jelentős érdemeket szerzett. Szentmihályitól bravúrokat is lát­tunk mérsékelten csak Dorogon védett. Említést érdemel még egyenletes formájáért a komlói Kun, néhány kiemelkedő védé­séért a tatabányai Rapp, az új­pesti Lung, s a kispesti Kiss is.­­ Új kapusok is bemutatkoztak: Takács, Kenderesi és Barna. Kö­zülük Takács (MTK) látszik e leg­­tehetségesebb neve. Sz­élsőhátvédek Azok közül, akik jobbolda­lon játszanak, Ihász, a do­rogi Fellegi és ősszel Pa­­licskó bizonyult a legjobb­nak. Ihász jobbhátvédben is kitűnően érvényesítette kitűnő szerelési és támadásindítási készségét. Pa­­licskó nagy tapasztaltságával, megbízhatóságával, Fellegi pedig mozgékonyságával, fürgeségével, s formatartásával tűnt ki. A két fiataltól további fejlődés vár­ható, főleg Ihásztól. Meglepően jól helytállt ezen a helyen Ká­poszta is. A balhátvédek élén Sóvári áll, de ott van nyomában Sárosi is, aki néhány mérkőzésről sérülése és betegsége miatt hiányzott. Sóvári jól érvényesítette testi erejét, keménységét, rúgótech­nikáját, de formáját nem tudta olyan egyenletes színvonalon tartani, mint Sárosi. Elismerés illetheti a 38 éves csepeli Takács, a pécsi Csupak, az ózdi Hajner, a győri Tamás, valamint Kozmis teljesítményét is. Sajnos, közü­lük már csak Rozmis fiatal, ő is inkább fedezet, mint hátvéd. Középhátvédek A középhátvédek között ta­láljuk az egész mezőny leg­magasabb átlagteljesítmé­nyét elért játékost, Mészöly Kálmánt. Minden tekintetben sokat fejlő­dött, néhányszor remekelt, nem véletlenül lett válogatott. Mátrai következik utána, aki ősszel és tavasszal egyaránt a Ferencvá­ros egyik erőssége volt. Kitűnt a pécsi Kocsis, a dorogi Lakat, a komlói Palotás, s tavasszal Sí­pos, aki ismét elérte régi nagy formáját. A fiatalok közül na­gyon biztatóan szerepelt a ki­tűnően helyezkedő Józsa, a gyors Marosi, az erőteljes, kemény szegedi Kürtösi. A középhátvé­dek átlagteljesítménye egyébként magas volt, Frik­­r­ik Berendi személyében a me­zőny kiemelkedően legmeg­bízhatóbb, átlagon felüli formában levő fedezetét di­csérhetjük. Nála jelentősebb mérvű forma­­i hanyatlás évek óta ismeretlen a fogalom. Bal oldalon játszó tár­sai közül Prohászka forma­­szintje volt még egyenletesen jó. Több alkalommal kitűnt Sze­pesi, Borsányi, Színi, Halasi és tavasszal Kocsis. A győri Adri­­gán a bajnokság hajrájában ügyesen oldott meg néhány tak­tikai feladatot. A jobbfedezetek közül Nagy ősszel, Vilezsál pedig ta­vasszal messze megelőzte társait. Nagy területen játszottak, s fő­leg a támadásindítás tartozott erényeik közé. Solymosi elég ne­hezen talált magára, de aztán hosszú heteken át pompásan játszott, s csak a hajrára esett vissza, ami nem is csodálható, hiszen ebben a bajnoki évben sok mérkőzésen vett részt. A győri Palotai is méltán sorolható a legjobbak közé. Szélsők Jobboldalon még mindig Sándor, baloldalon még min­dig Fenyvesi dr. a legjobb, ők ketten csapatuk támadójáté­kénak lendítőkerekei. Sándor formája hullámzott ugyan, Feny­vesiről viszont elmondható, ho­gy játéka fejlődött, valamivel színe­sebb lett. Sándor mögött Kalmár, Fenyvesi mögött évek óta Szim­­csak I képes kiemelkedő játékra. A fiatal csepeli szélső még sokra viheti, akárcsak az újpesti Bene, aki véleményünk szerint a kö­zépcsatár helyén még többre ké­pes. A tapasztaltabbak közül Csó­­rinak sikeres éve volt ez a baj-­­­nokság. Mathesz, Iván és Sátori is kitűnt néhányszor, de formá­juk nagyon ingadozott. Rossi, Kökény, Katona és a pécsi Török tehetsége többször is felcsillant. Belső csatárok Bozsik vezeti a ranglistát! A mérkőzések többségén pompá­san játszott, okos, ésszerű irá­nyító játékával karmestere volt a Bp. Honvéd ötösfogatának. Tudásának teljében vonult visz­­sza. Klubtársa, Tichy gólképes­­ségével, harcos játékfelfogásá­­val a középcsatáro­k élén áll, for­mája azonban rendkívül rapszó­­dikus volt. A balösszekötők kö­zül Rákosi az a játékos, aki leg­inkább eleget tudott tenni a kor­szerű csatárjáték követelményei­nek. Rajtuk kívül a jobbösszekötők közül Göröcs, Orosz, Menczel, a bajnokság utolsó szakaszában Bödör, a középcsatárok közül a kitűnő Csernai, valamint Machos, Albert, Rapai és Monostori, a balösszekötők közül Kertes, Dunai I és néhány találkozón Komora, Farkas és Kuharszki tűnt ki. Örvendetes, hogy feltűnt né­hány csatártehetség is, például a pécsi Dunai II és Györkő. Sokat fejlődött Kuti és Laczkó is. Remélhetőleg az új bajnoki évben is beszámolhatunk néhány új fiatal tehetség kibontakozásá­ról. Ni. Gy.

Next