Népsport, 1965. április (21. évfolyam, 64-85. szám)
1965-04-05 / 67. szám
Búcsú Uzsgorodtól Este 7 órakor lezárták a zsúfolásig megtelt uzsgorodi Filharmónia jellegzetes, népi stílusban kiképezett színháztermének ajtajai! A felszabadulási hálóváltó megérkezése alkalmából rendezett nagygyűlésre még a meghívóval érkező hivatalos vendégeknek is szinte közelharcot kellett vívniok a kintrekedt érdeklődök sokaságával. Uzsgorodban mindenki látni, üdvözölni akarta a céljához ért stafétánkat. Fényes híre, hagyománya van már felszabadulási váltónknak. Népszerű, s mint ahogyan az uzsgorodiak hangoztatják, ezen azért sem lehet csodálkozni, mert az Ung partjain fekvő ősi város ifjúsága az egész Szovjetunió képviselőjeként kedves kötelezettségének érzi az április 4-i ünnepi találkozás díszes és méltó keretek között való ünneplését. FERGETEGES... Az esti nagygyűlésről már beszámoltam. Az Ukrán Népi Együttes káprázatos műsoráról azonban — amely a betéteket, köszöntőket követte — még nem. Az egyébként is emelkedett hangulatot oly forró légkörűvé varázsolták a többszörösen kitüntetett művészek, hogy a kórus, a népi zenekar és az akrobatáknak is becsületére váló, kárpátaljai, ukrán, szlovák, meg magyar táncokat bemutató táncosok számai után fergeteges vastapstól remegtek meg újra és újra a falak. — Ilyen még nem volt!!! — ez volt az általános vélemény, amikor a népi együttes — zárószámukként — régi magyar dalokat, csárdásokat adott elő. NEMCSAK SZÉP... — ... Ugyan, ki az a lány, ott, Vajó Péter mellett? — A magyar küldöttség ifjú férfitagjai feltűnő érdeklődéssel kérdezgették egymást — az esti közös vacsora alatt —, tekintetük vissza-visszatért a KISZ KB-titkára mellett élénk eszmecserébe feledkezett lányra— Akvamarin ragyogásé szemek, sudár termet, tiszta vonásé szabályos arc, lágyan leomló gesztenyeszín haj. — Vilma Kuvinyova, a Kárpáton túli terület Komszomol KB első titkára Részletes, meglepő tájékozottsággal magyarázott például a terület sportéletéről, holott erről végső soron inkább csak általánosságokat várhattam tőle. — 1958-ban még egyetlen sportmestere sem volt a területnek — kezdte ismertetését Vilma Kuvinyova. — Első osztályú sportolóink száma nem érte el az 50-et, és a másodosztályú szintet is csak 230-an érték el. Ma már három sportmesterrel 154 I. osztályú és 500-on felüli másodosztályú versenyzővel dicsekedhetünk. Az olimpia évében — tavaly — hozzávetőlegesen 120 ezer fiatalt foglalkoztattunk az olimpiai felkészülés jegyében. — Az 1965-ös esztendő egyik legjelentősebb sportvonatkozású Komszomol-jelszava így hangzik: ..Építsünk sportpályákat a magunk erejéből, társadalmi munkával!” — Kedvező tapasztalataink vannak. A beregovói járásban például a Csapajev-kolhoz komszomolistái tavaly értékes sportkombináttal leptek meg bennünket. A labdarúgó-pályával együtt 5 futó-, távol- és magasugró-, röp- és kézilabdapályát készítettek a hozzájuk tartozó öltözőkkel együtt. — Hogyan állnak a természetjáró mozgalom terjesztésével? — Öt évvel ezelőtt 36 ezer turistánk járta a hegyeken völgyeiket — válaszolt az első titkár. — 1965 januárjában 55 ezer fölé emelkedett ez a szám. Az emelkedés ellenére sem lehetünk elégedettek. A tájak természetes szépsége mellé, az egyre fokozódó érdeklődés kielégítésére, az eddigieknél lényegesen megfelelő is körülményeket kell biztosítanunk! ... Tennivaló van bőven!... ILYEN IS VAN... Vasárnap délután tavaszi verőfényben fürdött a város. Egy különös, nálunk is nagyon jól ismert, vidám helyi népvándorlást előidéző vonzás lett úrrá az utcákon, amely egyetlen főirányba terelte az embereket. — Persze, hogy a labdarúgópálya felé igyekezett a férfinépség! Tízezer néző szorongott az Avantgard-stadion lelátóin. Izgalom, ünnepélyes várakozás előzte meg a helyi Verhovina és a kirovográdi Zirka összecsapását, az elsőt, a tavaszi idény szurkolói éhségével olyannyira várt megindulását. B. Kalinov, a B osztályú Verhovina edzője győzelmet ígért, de — jóllehet a veterán kapus, Andrij Havasi, minden védhető lövést hárított — egy gólos vereséggel vonult le a köztársasági kupa első találkozója után Kalinov tizenegye. A szurkolósereg elindult hazafelé. A levonuló fehér mezes, ismerősök felé láttatások szálltak: — Nem baj, fiúk, kitettetek magatokért, becsülettel küzdöttetek ... Egy góllal bizony jobb volt a Zirka ... Egy fontos, hogy jó kis mérkőzést láttunk ... Ilyen is van?! * Indulunk mi is hazafelé. Örömmel jöttünk a hálóváltóval, és örömmel, őszinte barátsággal is fogadtak bennünket Uzsgorodon. Friss élményekkel, kedves emlékekkel búcsúzunk az Ung melletti várostól. Uzsgorod, április 4. Gallov Rezső Jubileumi találkozó Nyári verőfénnyel köszöntötte a napsugár hazánk felszabadulásának 20. évfordulóját. Zászlók erdeje vezetett ki a dísztérre, ahol már korán reggel gyülekeztek a budapestiek, hogy tanúi legyenek a jubileumi díszszemlének. Ünneplő közönség a tribünön és a járdákon, kedves, nagyrabecsült vendégek körünkben, szovjet katonák, akik Magyarország felszabadításában részt vettek. A tribünön magas, szikár, vöröses arcú férfi ál! Milyen ismerős az arca! Nap mint nap látjuk őt, a szabadság-hegyi Felszabadulás-emlékmű fegyvert fogó harcosát. S 5 a modell eredetije. Vaszilij Mihajlovics Golovcov a harcos, aki részt vett Budapest felszabadításában, a tribünön áll és integet- Derűs, kedves mosoly az arcán. Végtelenül szerény, s várja, hogy megkezdődjék a díszszemle. A világűr meghódítói a tribünön Színes kendők sokasága leng, kezek nyúlnak kezek felé, ünnepük a hazánkban tartózkodó hős szovjet katonákat, ünnepük a béke nagyszerű harcosait, Valentyina Tyereskovát és Nyikolajevet, a világűrt meghódító házaspárt. Mindenkinek kijut az üdvözlésből, az éltetésből, a baráti kézszorításból, a meleg, hálás köszönő szóból. A tribün markáns, egyszerű barna ruhás vendége elismerően bólint. Szívélyesen fogja meg a barátok kezé! Vaszilij Mihajlovics Golovcov 20 év után először van Budapesten. 45 éves, 4 gyermeke van, az Ivanovo körzetbeli Tyejkovóban él, textilgyári munkás. Feleségének és négy gyermekének, a hosszú téli estéken mesél Magyarországról, Budapestről, ahol számára véget ért a háború. Megkérdezzük milyennek találja most Budapestet? — Nagyon szépnek — feleli. — Számomra nagy élmény ez a találkozás. Gyönyörű volt a díszszemle, szépek és erősek a fiatalok, felejthetetlen napsugaras délelőtt volt ez az április negyedike. A szobor modellje is jelen volt Vaszilij Mihajlovics Golovcov, aki egyszerű közkatonaként harcolta végig a háború! most látta először a szobrat a közkatona számunkra jelképpé magasztosult alakját. Milyen érzés szobor modelljének lenni? — Azt hiszem, csak véletlen szerencse, hogy rám esett a választás, hiszen a szovjet hadseregnek sok-sok olyan közkatonája volt, mint én. Így beszél Vaszilij Mihajlovics Golovcov, a közkatona, felszabadítóink egyike. Mellén kitüntetés, mellette a budapesti emlékérem, a 20. díszszemle jelvénye. Arra a kérdésre, hogy tetszik a szobor, amelyet róla mintázott Kisfaludy Stróbl Zsigmond, így vélekedik: — Szép a szobor, s nagyon tetszik. De a legszebb ez a verőfényes gyönyörű április. __Gyönyörű április, amelyet Golovcovnak köszönhetünk. Az erős fiatalságot, a felszabadult életet, a napfényt! Egyszerűségében is monumentális Pátzay Pál kétszeres Kossuth-díjas szobrászművészünk új alkotása, Lenin ércalakja, amely előtt épp most zajlik a jubileumi díszszemle első aktusa. — Díszszemle, vigyázz! Fogadás balról, tisztelegj! — A vezényszavak elhangzása után Kálózy József vezérőrnagy, díszszemle parancsnok jelentést ad a téren felvonult alakulatok üdvözlésére érkező honvédelmi miniszternek. (MTI fotó) A Magyar Népköztársaság fegyveres erőinek díszszemléje Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter ünnepi beszéde után felcsendült a magyar himnusz, és a Városliget rügyező fái alatt megbúvó ütegek díszössztüze köszöntötte az ország felszabadulásának huszadik évfordulója! Ezt követően megalakultak a tisztelgő egységek, megperdültek a dobok, s felcsendült az ősi induló: „Fel, fel vitézek a csatára...” Az Ajtósi-Dürer-sor irányából megindult a dübörgő menet, ezer és tízezer láb lépése dobbant egyszerre, s a teret betöltötte a szabályos alakzatok végtelennek tűnő lánca. Az élen a katonazenekarok utánpótlása, 14—15 éves dobverő legénykék menete nyitotta meg a sort, utánuk következett a felnőtt dobosok százada, majd a kivont karddal tisztelgő, magasrangú tisztek alakulata. A szabadság nemzetközi harcosai figyelték... A lelátókról szovjetek, franciák, németek, jugoszlávok, olaszok, bolgárok, románok, s még számos nemzet fiai — volt partizánok, ellenállók, hivatásos tisztek, tábornokok figyelték szakértő szemmel az impozáns, egyenes sorú, kemény hömpölygés! A Zrínyi Miklós Katonai Akadémia, az Egyesített Tiszti Iskola, a Kilián György Repülőtiszti Iskola és az Egyesített Tiszthelyettesi Iskola növendékeinek zárt négyszögei után lövészek szuronyszegzett sorai, majd géppisztolyos egységek haladtak. Egyre újabb csapatzászlók tűntek fel, s utánuk a határőrök, a munkásőrség, a vízi egységek harcosainak zászlóaljai sorakoztak. Mögöttük gépesített alakulatok felvonulásától reszketett a föld, az égen viszont a felhők lovagjai száguldoztak. A kék magasságban bombázók, sugárhajtású vadászok és nyilazott szárnyú szuperszonikus gépek köteléke suhan! Lenyűgöző élmény volt. Egyszerre érzékelhette mindenki, hogy ezek a csodálatos gépek és a bennük ülő sokoldalúan képzett katonák képesek megvédelmezni hazánk légterét és határait. A békeszerető erők felkészültsége megörvendeztethette a szocializmus barátait, az ellenség viszont rádöbbenhetett, hogy ezek az egységek, a Varsói szerződés tagállamainak fegyveres erőivel közösen, szilárd falat jelentenek az agresszív imperializmussal szemben. A díszemelvény előtt mind félelmetesebb katonai alakú képok vonultak el. A szárazon és vízen, sötétben és ködben is nagy sebességgel haladó kétéltű páncélos felderítők után nagy hatótávolságú lövegek, majd rövid csövű tábori tarackok oszlopai haladtak. Utánuk lánctalpak sistergő csattogása mellett tisztelegtek az atomtüzérség kilövőállomásainak megsemmisítésére is képes nagy űrméretű lövegek és a páncélelhárító csupaszárnyrakéták egységei. Mindezt már korábban is láthattuk, de ami ezután következett, az minden elképzelést felülmúlt. Az idén először önhordó rakéták Hazánkban most vonultak fel először a szárazföldi csapatok kis és nagy hatósugarú rakétásai. Az idén először láthattuk az önhordó rakétákat, amelyek a hagyományos tüzérség és a légierő számára elérhetetlen célpontokat is meg tudják semmisíteni. De „bemutatkoztak” a légvédelmi rakétaegységek, majd a harckocsizok is. Gyors mozgású úszó harckocsik után a nagyobb méretű páncélosok következtek, amelyek mozgás közben is pontosan tüzelnek, felvonultak a hermetikusan zárt egységek és a kétcsövű önjáró légvédelmi lövegek is, majd a katonazenekar elvonulása zárta a díszszemlét. Elcsitult a halált hordó, de függetlenségünket és békénket biztosító harci alakulatok moraja, a honvédelmi miniszter által is hangoztatott gondolat azonban tovább szárnyalt: „A győzelem a szocializmusé.” Magukról, MAGUKNAK! A fiatalokról manapság sok mindent mondanak. Mondják, hogy tiszteletlenek. Mondják, hogy követelőzők. Mondják, hogy nem becsülik meg eléggé az, amit kapnak. S nézik ilyenkor a komikusan lötyögő tengerésznadrágot, a nyakba akasztott táskarádiót, a tarkóra nőtt, szembefésült, torzonborz frizurát, a tvisztet, a hully-gullyt vagy a „lepkézést”. Nos, annak, aki hajlamos az ilyen általánosításra, érdekes lett volna egy kis sétát tennie szombaton délután, a Szinnyei Merse Pál Általános Iskola és Gimnázium ünnepi díszbe öltözött épületében. A látogatót kék, „R” betűs jelvénnyel ellátott diákok fogadják. A kézben tartott meghívón előadások és kiállítások sora. Útikalauz a sétához. Néhány előadáscím: „Patria o muerte” (előadás Kubáról), „Antifasiszta líra”, „Pódium IV. a”. Aztán: esztrádműsor, sportbemutató, „Felelet”, alcím: „Film — magunkról, magunknak”. Magukról, maguknak! A folyosón, a termekben — mindenütt diákok. Rendes a ruhájuk ... De ezt talán fölösleges is mondani. És, ha történetesen valamely ütőjüket megkérdezném, hogy eleget evett-e tegnap vagy tegnapelőtt, bizonyára — és joggal — kinevetne. Ha azonban vágyaik, terveik felől érdeklődnék, azt hiszem, óraszám hallgathatnám őket. Őket, akik ezen iskolanapi ünnepségsorozatot hazánk felszabadulása 20. évfordulójának tiszteletére rendezték. De, akik közül még a legidősebb sincs húszéves. Nem túlzás azt mondani, hogy a világon minden érdekli őket. Mindennel kapcsolatban gondolataik, érzéseik vannak. S erre élő bizonyítékok maguk a kiállítások is. A kiállítás a felszabadult magyar színház történetéből, Magyarországhídjairól, az autó fejlődéséről.. . a kiállítás a fizika történetéről, a könyvekről, az eltelt húsz esztendő képzőművészetéről és a labdarúgásról. „Mezítlábasoktól a 10. aranyéremig”, így hirdeti ez utóbbit a cím. Rendezője a III. b, anyaga pedig meglepően gazdag. Dokumentumok az 1945 utáni első labdarúgó-megmozdulásokról tudósítások, képek és serlegek az „aranycsapatról”, a chilei világbajnokságról és a tokiói 10. aranyéremről. Nem titkolt büszkeséggel kalauzolják osztályról osztályra a vendégeket: a kubai nagykövetség munkatársait, Tabák András és Nyerges András írókat és persze meghívott sportkiválóságunkat, dr. Török Ferenc öttusázó olimpiai bajnokot is. Egyszóval — iskolanap egy VI. kerületi iskolában. Iskolanap — 1965 áprilisában. A diákok rendezték, tanáraik, szüleik és minden segítségre megkért állami szerv összefogásával. Magukról, maguknak ... No meg persze mindenkinek, akit kicsit is érdekel a „mai fiatalság”. A fiatalság, amely már békében született, amelyről manapság oly sok mindent mondanak. .. .V.\\\\W\\\\\W\WV,’6 A kislány labdázik Már lezárták a kordont... A téren jobbra- és balraátot vezényeltek az ideiglenes átjárókra ügyelő katonáknak. Az utolsó pillanatban egy apuka rohan át hároméves forma kislányával a Dembinszki utcából a Liget felőli oldalra. Az apuka kezében spárgaszatyorban nagy piros-fehér pettyes labda. Megpróbál magának és a kislányának helyet szerezni a zsúfolt tribünön. Nem sikerül. Valahol az ünneplők előtt mégis talál egy talpalatnyi szabad területet. Megáll. Sokáig nem maradhat nyugodtan. Kislánya egyre rángatja a szatyrot, benne a labdát. — Apu, játszani szeretnék! — kerteli. Lehet-e a szívhez szóló, kedves csengetyűhangnak ellentmondani? ... Lassan közeledik a tíz óra, kezdődik a szemle, de a kislányt mindez nem érdekli. Ott, hátul vidáman labdázgat. A díszlövések hallatán azonban kiejti a labdát a kezéből, összerezzen, elpityeredik, majd zokog, sír vigasztalanul. — Ne sírj kislány, ez nem igazi lövés! Semmi baj nem lesz! — vigasztalják egyszerre többen is a körülállók... Azután a túloldalra pillantanak. A téren erős, izmos, fiatal katonák vonulnak, nagyszerű fegyverekkel, ők vigyáznak arra, hogy valóban ne legyen semmi baj. Hogy a kislány és még sok-sok ezer és tízezer társa nyugodtan labdázhasson és soha ne kelljen összerezzennie komoly ágyúlövések hallatán... Hétfő, 1965. április 5. – Mindenki szakértő Megérkeznek a kiadós séta után a csepeli stadionba az öttusa-istálló paripái. Amíg a verseny elkezdődik, a maguk módján kényelembe helyezkednek. Lovászaink megoldják a hevedereket kikapcsolják a kétágú kikötőszárakat, és mindjárt jóízűen nyújtóznak egyet a sárgák, a deresek, a pejek. Először csipegetik a sarjadó füvet, majd Vörös Józsi bácsi, a lószállítmány éllovasa, az öttusa-istálló szolgálatvezetője, előveszi a bűvös aktatáskát és szétoszt a derék négylábúaknak egy doboz mokkacukrot. Nem árt még verseny előtt egy kis bizalomgerjesztő. Sokan rohannak verseny közben, hogy mielőbb beérjenek a 760 méter hosszú, 15 akadályos pálya céljába, így aztán belecsúszik néhány hiba. No meg olyanok is akadnak, akik a telet lovaglás helyett átaludtak és így sok idő is kevés nekik, hogy révbe jussanak. — Megmondtam, hogy nem szabad elindítani őket — mérgelődik Tóth Béla lovaglótanár, az öttusázók edzője. Elárulunk egy titkot: jó pár éve vissza-visszatérő szólását jegyeztük le Béla bácsinak, mert mikor nem akadtak olyanok, akik szorgalmas edzések helyett a versenyen szeretnének „bedisznózni”. Lovasversenyen is mindenk szakértő. — Ezt nézd, komám! — Hűha, úgy fordítja, mint a rajzoló a körzet, vagy a manikűrös kisasszony a kisollót. — Ez aztán a lovas! Mi is elismeréssel adózunk a szép számú lelkes csepeli közönség hozzáértésének, mert Török Ferenc dr. olimpiai bajnokunk valóban ragyogó teljesítménnyel és a legrövidebb idővel győzött a hibátlan lovasok között. T. F.