Népsport, 1967. június (23. évfolyam, 109-129. szám)

1967-06-26 / 126. szám

Piros sapkában - Mexikóig Sportközvéleményünk öröm­mel és megnyugvással olvas­hatta néhány nappal ezelőtt a rövid hírt: Ambrus Miklós, az FTC vízilabda együttesének népszerű kapuvédője ismét tagja lett a válogatott keret­nek. Az Indoklást — mielőtt Ambrusnak tennénk fel né­hány kérdést — Markovits Kálmán szövetségi kapitánytól kérjük. 3 MÉRKŐZÉS - ÖT BÜNTETŐ " — A bajnoki fordulók során kiemelkedő teljesítményt nyúj­tott. Az Eger, a Cs. Autó és a Szolnok ellen, többek közt öt négyméteres büntetőt hárított. Egyesülete véleménye alapján a klub felkészülése közben hozzá­állása, szorgalma kifogástalan volt, egyszóval a válogatás el­veinek mindenben megfelel, s annak ellenére, hogy a keret többi kapus sem véd gyengén, Ambrus is megérdemelt lehető­séget kap. Igaz, aránylag idő­sebb, de a kapusok vonatkozá­sában ez nem a legfontosabb szempont. Hogyan fogadta az ismételt válogatottságot? — Ez az első kérdésünk a keret „újoncához”. — Sportpályafutásom során nem most kerültem először a mostanihoz hasonló helyzetbe.­­ Korábban, a római olimpiát megelőzően, és később is — jól­lehet nagyon keményen és áll­hatatosan igyekeztem, s ment is többnyire a védés — mégis ki­kikerültem a legjobbak közül. Legutóbb, Tokió előtt is, éppen, hogy csak sikerült bent ragad­nom a csapatban ... Eléggé ke­sernyés időket töltöttem a kere­ten kívül. — Utoljára az utrechti EB-n játszott az NDK elleni 4:4-es találkozón. A kikerülés után mi volt a szándéka? ŐSSZEL­­ DIPLOMA — ... Ha a csapatunk végig úgy „hajt”, mint az utolsó öt percben — semmi baj nem lett volna ... Dehát ez már csak emlék... Nem vagyok már mai gyerek. ősszel dokto­rálok, otthon két kisgyerek. 34 éves vagyok. Nehezen viseltem el, végleg abba akartam hagyni... Gyarmatiék aztán lelket öntöttek belém ... Talán soha még olyan elszánt­sággal nem készültem, mint ta­vasszal. — 45-ször vette fel eddig vá­logatottunkban a kapuvédők piros egyes sapkáját. Tervei? ... — Boldog vagyok és — az én­­ sportsorsomban ez talán még nyomatékosabban érvényesül, mint általában — bizonyítanom kell. Megpróbálom ismét. Idő­közben lehiggadtam, a magam állította, úgy vélem, meglehető­sen magas szintek elérése a cé­lom, s mellékes körülmények már nem tudnak megzavarni igyekezetemben, tapasztalat is van már a hátam megött jócs­kán ... Szeretnék kijutni a me­xikói olimpiára, s ott úgy szere­pelni, mint ahogyan négy év­vel előtte Tokióban — „aranyo­san” ... S ha minden jól sike­rül — remek kis csapatunk le­het akkorra! — persze, hogy csak a szépre fogok emlékezni, ha az olimpia után végérvénye­sen szögre akasztom a piros sapkát. EGY „SZAKKÉRDÉS"4 — Végül egy „szakkérdés”. 15 négyméterest ítéltek az FTC el­len. Ebből pontosan egy har­madnyit sikerült hárítania. Jó arány. Mi a titka? ... — Abból indulok ki, hogy ne­kem nincsen veszíteni valóm — csak a csatárnak, így aztán nyugodt vagyok. Magától érte­tődően az önbizalom és az aka­rati tényezők is segítenek a gyors reflex és a rengeteg gya­korlás mellett... (gallov) Tíz perc Török Bódoggal Női kézilabda-válogatottunk zágrábi szereplése előtt A jövő hét közepén útra kél, s a hét végén már játszik is Zágrábban női kézilabda-váloga­tottunk. A szövetség vezetői — hosszútévű programjuk szerint — a világbajnoki felkészülés so­rán ezt az eseményt tekintik az ideiek közül a legjelentősebb­nek. A torna súlyára való tekin­tettel kértük meg Török Bódo­got, a válogatott vezető­edző­jét, hogy az indulás előtt né­hány nappal tájékoztassa olva­sóinkat az előkészületek állásá­ról. Dióhéjban: mi történt a VB óta eltelt másfél év alatt? — A néhány héttel ezelőtt lezaj­lott minszki nemzetközi tornát megelőzően, válogatott szinten nem szerepelt csapatunk. Városi válogatott néven ugyan voltak mérkőzéseink, de azokon több, a VB-n szerepelt játékosunk szerep­lésére nem számíthattunk. Ez lesz az első esemény, ahol az időköz­ben anyai örömöknek örvendező Romhányiné és Schmidtné is ott lesz a csapatban. Távollétük alatt­­ fel is frissítettük a gárdát. Az idén tavasszal megrendezett junior VB­­ igen jó alkalom volt a tehetségek­­ felszínre kerülésére.­­ Kik vesznek részt a Zágráb­­kupa viadalon? — A rendezők közlése szerint a román, lengyel és jugoszláv válo­gatott, és természetesen mi. Még nem tudjuk, indítanak-e a hazaiak egy második csapatot is? ... Az elmúlt évek elért ered­ményeiből ítélve, nagyerejű most a jugoszláv és a román csapat. Milyen lesz a magyar együttes? — Megközelítően kialakult már csapatunk. Sajnos, éppen az el­múlt napokban, betegsége miatt kiesett irányítójátékosunk, Balogh Márta, s szerepeltetésétől Zágráb­ban el kell tekinteni. Feladatát Romhányiné tölti majd be a tor­nán, s aki Minszkben, amíg erővel bírta, már igen jó teljesítményt nyújtott. Gondot okoztak Lengyel vizsgái, s kisebb betegsége, időle­­ges kiesése a felkészülésből, de ez talán nem látszik meg majd a csapatmunkán. A válogatott­ jelöl­tek nagyon lelkesek, igen szorgal­masak. A mostani felkészültségi­­ állapotot figyelembe véve, feltét­lenül jobb eredményt várhatunk,­­ mint a Bukarest-kupán, ahol a­­ román és a jugoszláv csapat ellen­­ is alárendelt szerepet játszottunk. Milyen formában vannak ké­zilabdázóink? — Úgy látom, hogy a két ka­pus, Rothermel és Bujdosó teljes mértékben igazolja már bizalmun­kat. Mint említettem, Balogh ki­válásával nem elég egységes a csa­pat támadási és védekezési képe. A nagy játékkedv, azonban min­den mezőnyjátékos formájának emelkedését segítette. Ezt bizo­nyította pénteki edzőmérkőzésünk, ahol lendületesen, nagy iramban és főként jól játszották végig lá­nyaink a játékidőt. Meg kell mon­danom: nem reménykedünk cso­dákban, s csak azt várjuk, hogy küzdeni tudásban, a korábbról is­mert szellemes játékban, a min­dent felülmúló lelkesedésben nem hagynak cserben bennünket lá­nyaink ! Kik utaznak Zágrábba?­ ­* A két kapusunk: Rothermel és Bujdosó. A mezőnyjátékosok: Babos, Csenkiné, Hajekné, Hor­váth, Ignácz, Jányáné, Kóréné, Lengyel, Romhányiné és Schmidt­né. Az indulásig egyébként napon­ta két edzést tartunk, az egyiket későn este, a torna várható idő­pontjában. (sz. gy.) Kik­ váltották valóra az elképzeléseket? Az NB I-ben 152 játékost iga­zoltak át január 15-ig. Közülük 40-en játszottak eddig új egye­sületükben. Rendszeresen 17-en kerültek be hétről hétre az új csapatba. Kevés-e ez, vagy sok? Ne legyünk türelmetlenek: a januárban átigazolt játékosok többsége fiatal, olyan, aki most lépett ki az ifikorból, szereplé­sükre egyelőre természetesen nem kerülhetett sor. Azok lettek állandó csapatta­gok, akiknek szinte előre „meg­tervezték” a helyét, tehát sze­mély szerint rájuk volt szüksége az új egyesületnek. A Ferenc­városban Fenyvesi dr. sérülése­i miatt balszélsőhiány mutatko­­­­zott, ezért esett a választás Ka­tonára: az új balszélső eddig­­ minden bajnoki mérkőzésen ját­szott. A Szegednek elsősorban csatárokra, illetve középpályá­sokra volt szüksége, ezért iga­zolta Dobót, Vasst, Zádorit. Az első kettő minden mérkőzésen játszott, többnyire nagyon jól! A Bp. Honvédnál volt a leg­több változás. Az újak ma már többségükben jól helytállnak. A sérüléséből felépült Zimonyi a védelem egyik erőssége, a csa­társorban Németh, Szendrei és eltiltásáig Kocsis játszott sok­szor. A többi újonc közül Láza, Ruzsinszki, Fekete csak néhány­szor szerepelt az első csapatban. Nekik még hosszabb időre van szükségük ahhoz, hogy valóban első vonalbeli játékosokká le­hessenek. Megállták helyüket a Dunaúj­város újoncai, Végh, Kiss és Aj­tony is. Az Egernek égetően szüksége volt a most átigazolt labdarúgókra. Kárpáti, Berán és Tátrai minden mérkőzésen ott volt, de sokszor játszott Kovács Gy. és Rajna is. Sok játékost igazolt a másik újonc, a Komló. Főleg a csatársorát kívánta meg­erősíteni. Jobbszélső és belső csatárok kellettek. Nos, Bér­­cesi és Takács a jelek szerint azt nyújtja, amit Szőcs edző várt tőlük, mert változatlanul bírják a bizalmát a régiekkel szemben. A Salgótarján újoncai közül Németh Miklós, Török és Kmetty ma már tőzsgyökeres csapattagnak számít, ugyanez áll a Tatabányában Lévaira, s az MTK-ban Lutzra is. Itt azon­ban álljunk meg egy pillanatra. A Bp. Honvédból átigazolt Nógrádi, Nagy Gy. és Mihalecz kikerült a csapatból. Mihalecz egyszer sem játszott az első csa­­­­patban, Nagy Gy. mindössze­­ kétszer, viszonylag Nógrádi vit­te legtöbbre!! . .. S most néhány szót a többi­­ átigazoltról. Az Újpesti Dózsa csak Patakit szerepeltette, a Csepel Kalmár Gy.-t, a Vasas Kövest és Kovácsot, a Tatabá­nya Holánszkit néhány alka­lommal. Egészen érdekes a 4. újonccsapat, a Szombathely helyzete. Jól összeszokott csa­patához csak a legritkábban nyúltak a szakvezetők. A leg­többször Gangl játszott az újon­cok közül, ő is csak négyszer. A beilleszkedés tehát a 152 labdarúgó közül eddig 40-nek sikerült többé-kevésbé. Azok­nak, akik lényegében már ki­forrott játékosnak számítanak, tehát viszonylag keveset kel­lett velük az edzőknek foglal­kozni. Hamar feltalálták magu­kat az új környezetben. Joggal merül fel a kérdés, hogy mi lesz a többi játékossal? Ismételjük, többségük fiatal, akiknek egy része, most még az ifjúsági együttesben, vagy a tartaléksorban szerepel, és vár­ja a nagy pillanatot, amikor átlépheti az első csapat küszö­bét, először veheti fel a nagy­csapat mezét. Persze, sokan nem jutnak el idáig, mert nem tud­ják azt nyújtani, amire új csa­patukban, az új környezetben szükség volna, és olyan is elő­fordul, hogy arra a szerepkörre, amelyet velük akartak betölte­ni, a régiek mégis alkalmasab­bak. Ez elkerülhetetlen velejárója az átigazolásoknak, a csapatépí­tésnek. De azért érdemes rögzíteni a tapasztalatot: csakis azok a csa­patok erősödtek az átigazolások­nál, amelyek előre meggondol­ták, hogy kit szeretnének, me­lyik posztokon akarnak erősíte­ni. És csakis azok a labdarúgók tudtak beilleszkedni új környe­zetükbe, akik tanulékonyak, szorgalmasak, szeretik a labda­rúgást. A vándormadarak előbb­­utóbb minden csapatból kima­radnak, hamar megismerik őket és könnyű szívvel válnak meg tőlük. Varga Béla Bemutató: június 29. Színes, zenés NDK filmvígjáték Korhatár nélkül megtekinthető yy y y y y y y y y y A­ yy y Németh Miklós 87.20 méteres gerelyhajító-csúccsal, Varjú 19.09-cel nyerte az európai válogatót Poznanban •» Távbeszélő-jelentésünk » (Poznan, június 25.) A hagyo­mányos Rusocinski-emlékverseny első napját hatalmas zivatar za­varta meg, s a befejező váltószá­mokat félbeszakította. Kellemes időben kezdődött a verseny, de a vihar közeledtével erősödő szél károsan befolyásolta az eredmé­nyeket. Az európai válogatók kö­zül női 100 m-en Klobukowska és Kirstenstein nagyszerű küzde­lemben a világcsúcsnál egy ti­zeddel jobb időt futott, a férfi 100 m-en pedig a rajtot nagyszerűen elkapó Máriák beállította a vi­lágcsúcsot, de a megengedett 2 m-esnél erősebb hátszél miatt a hitelesítésről nem lehet szó. Ki­tűnő formában győzött Werner 400 m-en, a női gerelyt viszont Jaworska egyetlen igazán sike­rült dobásával nyerte, a többi 52 m alatt maradt. A diszkoszvetők jól kihasználták az ellenszelet. A magyarok közül szombaton csak a vágtázok szerepeltek, mindket­ten az előfutamban kiestek. Férfiak. 100 m (válogató): 1. Mianiak (lengyel) 10, 2. Montes (kubai) 10.2, 3. Ramirez (sk) 10.2, 4. Giannatisio (olasz) 10.2, 5. Ja­­worski (1) 10­4. (2.8 m-es hátszél.) Előfutamban Hajdú 10.7. 400 m (válogató): 1. Werner (1) 46.1, 2. Badews­ki (1) 46.4, 3. Gredzinski (1) 47.1. 110 m gát: 1. Kolodziej­­­czyk (1) 14.1 (2.3 m-es hátszél). Diszkosz: 1. Piatkows­ki (1) 60.36, 2. Regier (1) 60.12. Nők: 100 m (válogató): 1. Klo­bukowska (1) 11, 2. Kirstenstein (1) 11, 3. Cobian (k) 11.3. 4. Eche­varrie (k) 11.5, 5. Lehocská (cseh­szlovák) 11.5 (2.5 m-es hátszél). Ef. Balogh Gy. 11.9. Gerely (vá­logató): 1. Jaworska-Tarkoweka (1) 57.30, 2. Gorcsakova (szovjet) 52.34, 3. Popova (s2) 52.28. Súly: 1. Csizsova (sz) 17.52, 2. Zibina (sz) 16.36. Vasárnap nagyszerű meleg, szélcsendes időben két nagy ma­gyar siker született az európai válogatókon. A gerelyhajítás­t Németh Miklós 87.20-as országos csúccsal nyerte. Kulcsár 77.22- vel 5. lett. A súlylökésben Varjú 19.09-cel győzte le a lengyel Ko­mart (18.69) Női 200 m-el, Tóthné 23.8-cal a 3., 3000 m-en Szerényi 8:08.6-tal a 7. helyen végzett. Női távolban Kispálné 610-zel 5. lett. Koltai Jenő Rendet teremtett a portáján a Bányagépgyár SK Ügyeskedésük bizonyítására a következő, rendkívül furcsa kérdést szegezte a mellemnek Wágner Gyula, a Bányagépgyár SK tömegsportfelelőse: — Szereti ön a pacalpörköl­töt? — Nem rossz az! — válaszol­tam. — És a tánczenei műsorokat? — Meghallgatom, de a pacal­­pörköltöt többre becsülöm. — No, akkor legközelebb meg­hívjuk a sportkör ünnepi vacso­rájára a kultúrtermünkbe. Kü­lönben szívesen látjuk a legkö­zelebbi tánczenei műsorunkon is! — válaszolta Wágner Gyula. A furcsa kérdések után egy magától adódó következett. — Nem tévesztettem én el véletlenül a házszámot, mert úgy tűnik, mintha valamilyen népszórakoztatással foglalkozta­tó vállalathoz nyitottam vol­na be? — Szó sincs tévedésről. Csak mi sajátos módon javítjuk a sportkörünk lehetőségeit. ♦ A JÓ ÖTLET Hát valóban sajátos módon oldották meg, hogy több mez, cipő jusson a sportolóknak. A sportkör vezetősége, élén Ha­vasköri Istvánnal, már ta­valy rájött arra, hogy a jó ren­dezvények sokat segíthetnek a sportkör anyagi helyzetén. És már tavaly elhatározták, hogy olyan rendezvényeket tartanak, amelyek mindenkit, de főleg a fiatalságot érdeklik. Az idén már túl vannak a harmadik tánczenei műsorukon, túl vannak­­az első pacalvacso­rán, és túl vannak a színészek és a bányagépgyáriak labdarú­gó-viadalán. Besenyei, Bod­rogi és a többi művész nem­csak a színpadon játszott jól, hanem a pályán is. — Olyan vereséget szenvedtünk tőlük, hogy örülnünk kell neki. Az eddigi rendezvényeink­­8500 forinttal segítették a sportkört! — közölte a tömegsportfelelős. Volt mire fordítani a pénzt. Mert a bányagépgyáriak elha­tározták, hogy nemcsak a ter­melésben, hanem a sportban is hallatnak magukról. És úgy is igyekeztek, hogy valóban hall­janak róluk. ♦ ÚJ­SZÜLÖTTEK Két évvel ezelőtt még csak asztalitenisz- és labdarúgó­szakosztállyal rendelkeztek. Újszülöttként azóta létrehoz­ták a sakk- és a kézilabda­szakosztályt. Ez azonban még nem is fémjelzi igazán az üzemi sport fejlődését, hiszen noha csak 150 az aktív sportolójuk száma, mégis közel ötszázan sportolnak. Januárban például hetvenen vettek részt asztali­­teniszben, az üzemi bajnokság­ban. Aztán 12 együttessel meg­rendezték a csapatbajnoksá­got is. — Hát bizony meg kellett küzdenem az egyéni győzele­mért! — közölte Simony György a 43 éves művezető. Szinte megijedtek, amikor megkezdő­dött a sakkbajnokságuk. — Százan neveztek, s nekem ennyi ember ellen kellett meg­küzdeni a győzelemért! — jelen­tette be az ugyancsak műve­zető, Konkoly József. És most folytatódik tovább há­­zon belül a versenysorozat. Előbb elkezdik a nagypályán a labdarúgók, majd utána kispá­lyán is megrendezik az üzemi bajnokságot. Aztán kézilabdá­ban, atlétikában, sőt úszásban is megindítják a versenyeket. ♦ PONTVERSENY A Bányagépgyárban ügyesen szervezték meg a sportot. Egy olyan pontversenyt dolgoztak ki, amelyben érdekelt mind a ti­zenegy üzemrész. A gyáriak ja­vaslatára valamennyi üzem­részben a létszám húsz százalé­kának részt kell vennie a via­dalokon, versenyeken, s ennek a túlteljesítése és az esetleges lemaradás is megmutatkozik a pontokban. A meósok és a disz­pécserek közös csoportja 90 ponttal áll az élen. A forgá­csolók ugyanakkor mínusz ki­lenc ponttal állnak az utolsó, vagyis a tizenegyedik helyen. — De majd javítanak! — kö­zölte Perlaki Tamás, a KISZ sportfelelőse, és ugyanezt re­mélte a szakszervezet részéről Kovács András is. — Mi fejlett tömegsportot akarunk! — folytatta Perlaki Tamás. — No persze nem bánnánk, ha labdarúgóink bekerülnének az idén már az NB III-ba — fűzte hozzá Wágner — az to­vább növelhetné bevételeinket. Mert az ám az igazi, ha a sportpályára tervezett rendezvé­nyek sikerülnek jól. A bányagépgyáriak bíznak a sikerben. Márpedig ez azt je­lenti, hogy a sport vonzereje nagyobb lesz, mint a pacal­vacsoráé. Szabó András A szovjet atléták legyőzték a franciákat Vasárnap Párizsban a szovjet at­léták megfordították a franciák elleni viadal sorsát. Bár a hazaiak a futószámokban jól szerepeltek, a szovjet versenyzők megnyerték az akadályt és a 10 000 m-t, 200 m-en és 1500 m-en pedig megaka­dályozták a várt kettős hazai si­kert. Az ügyességi számokban nagy fölényben voltak , így nem­csak behozták szombati 6 pontos hátrányukat, hanem végül 8 pon­tos győzelmet arattak. A szeles időben is kitűnő eredmények szü­lettek, súlylökésben Guscsin 4 centire megközelítette Varjú Európa-csúcsát. 200 m: 1. Ramibuok (f) 21.3, 2. Ivanov (sz) 21.9, 3. Tujakov (ez) 21.9, 4. Berger (if) 21.9. Erős el­­lenezés. 1500 m: 1. Wadoux (f) 3:41.6, 2. Zselobovsz­kij (sz) 3:42.4, 3. Coen (f) 3:43.6. 10 000 m: 1. Hl­ieztov (sz) 29:28, 2. Ti­­jou (f) 29:31.8, 3. Miaroquim (if) 29.44. 400 m gát: 1. Poiri­er (f) 50.8, 2. Anyiszimov (sz) 50.9, 3. Zagoeri© (sz) 51, 4. Bobva­rd (f) 51. 3000 m akadály: 1. Kurjan (ez) 8:52.8, 2. Bontoux (f) 8:53.2, 3. Morrozov (ez) 8:53.8, 4. Texereau (ff) 8:54.8. 4x400 m.­ 1 Francia­ország 3:11.1, 2. Szovjetunió 3:11.2. Magas: 1. Gavrilov (sz) 216, 2. Ell­iott (f) 214, 3. Moroz (sz) 214, 4. Sainte-Rose (f) 214. Hár­mas:­­ Zolotabrjov (sz) 16.70, 2. Szantyejev (sz) 16.64, 3. Ba­ttista (f) 15.87. Súly: 1. Guscsin (sz) 19.58, csúcs, 2. Karaszjov (sz) 18.61, 3. Beer (f) 18.31, csúcs. Kalapács: 1. Klim (sz) 69.70, 2. Kondrasov (sz) 68,68, 3. Husson (i) 63,92. A viadal végeredménye: Szov­jetunió— Franciaország 110,102 pont. S. Lio LABDARÚGÓ BAJNOKSÁGOK Szovjetunió: Szpartak Moszk­va—­Pahtakov Taskent 1:1. Spanyolország. A kupa elő­döntői: Atletico Bilbao—Cordoba 2:0. Valencia—Elche 2:0. Döntő: július 2-án, Madridban. A RAPID NYERTE AZ OSZTRÁK LABDARÚGÓ-BAJNOKSÁGOT Ausztriában szombaton bonyo­lították le a labdarúgó-bajnokság utolsó fordulóját. A bajnokságra esélyes két csapat, a Rapid és a Wacker-Innsbruck egyaránt győzött és a Rapid jobb gól­aránnyal szerezte meg a bajnoki címet. A bécsi zöld-fehérek ezút­tal hatodszor kerültek a baj­nokság első helyére. Vienna — WSC 1:4, Wiener Neustadt— Austria Klagenfurt 1:0, Sturm Graz — GAK 0­ , Wacker Wien — Kapfenberg 6:1, LASK — Austria Wien 1:1, Rapid — Admira 3:1, Wacker Innsbruck—Bregenz 5:1. 1. Rapid 41 pont (72:29-es gól­arány), 2. Wacker Innsbruck 41 pont (58:24-es gólarány), 3. Austria Wien 35 pont. Az első osztályból a Wiener Neustadt és a Kapfenberg esett ki. (MTI) —■BBaaWHPWWi'”. 1'."1'. 9! Olimpiai tárgysorsjáték:5000 nyeremény Sorsjegyek kaphatók az OTP fiókokban, TOTO, LOTTÓ kirendeltségekben és a postahivatalokban Sütő nyerte az ózdi hosszútávfutó-versenyt Az ózdi stadionban vasárnap kora délután megtartott hosszú­távfutó-versenyen a 30 fokos hő­ség már eleve megakadályozta a jobb eredmények elérését. A 12 induló közül Sütő azonnal az él­re állt, de 5 km után (15:19) erő­sen csökkent az irama (10 km: 32:04, 15 km: 49:47), úgyhogy a végén közepes teljesítménnyel lett első mindkét versenyen. Jel­lemző, hogy az egyórás futást csak nyolcan, a 20 km-es ver­senyt pedig csak öten fejezték be! 20 km: 1. Sütő (Vasas) 1:06:45,2, 2. Kies J. (NYVSC) 1:07:27,0. 3. Hegyi (SBTC) 110:32.2. Egyórás futás: 1. Sütő 18 041, 2. Kiss J. 17 896, 3. He­gyi 16 795 m. Az egyidejűleg megrendezett minősítő versenyen Encsi (Ózdi Kohász) 61.54-gyel új megyei csúcsot ért el kalanácsvetésben, Józsa Ilona (6. Koháczi) pedig 40.54-et hajított diszkosszal.­ ­ Teniszeredmények. A Queen's Club versenyén, a hétfőn kez­dődő wimbledoni bajnokság fő­próbáján az esélyesek korábbi veresége után az ausztrál New­­combe és az amerikai Richey győzött. A két döntő férfi egyes: Newcombe (ausztrál)—Taylor (angol) 7:5, 6:3. Női egyes: Ri­chey (amerikai)—Melville (auszt­­rál) 2:6, 6:2, 6:4, 6 Hétfő, 1967. Június 26.A LEGÚJABB A steyri nemzetközi úszóver­­­­senyen a 100 m-es pillangóúszást Steinbach (NDK) nyerte 1:09.9 perccel, 2. Egervári (magyar) 1:10.7 perc.

Next