Népsport, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-23 / 119. szám

4 Népsport jelenti] I mm—mm" 1970. május 23. 1964. Urányi János ka­jakbajnok 40 éves korá­ban elhunyt. 1956-ban a KS 2 10 000 méteres ver­senyben Fábián Lászlóval együtt ők szerezték a sportágban az első ma­gyar olimpiai aranyérme­ket. 1957-ben Európa-, majd 1958-ban világbajno­ki aranyérmet is nyert. SPORT A RÁDIÓBAN. Petőfi-adó. 18.30: a Vasas —MTK és 20.20-kor az FTC—Csepel bajnoki lab­darúgó-mérkőzés közve­títése. SPORT A TELEVÍZIÓ­BAN. 22.55: A berlini cselgáncs EB közvetítése felvételről.• A NAP KIEMELKEDŐ SPORTESEMÉNYEI: A Bp. Honvéd nemzetközi Olimpiai Kupa atlétikai versenye, a Bokányi De­zső kerékpáros emlékver­seny 2. napja; országos serdülő és ifjúsági aszta­litenisz-bajnokság. Elekt­romos—Honvéd férfi ké­zilabda-rangadó. • IDŐJÁRÁS. A Meteoroló­giai Intézet jelenti május 22-én: hűvös idő. Várható időjárás szombat estig: nyu­gaton felszakadozó felhő­zet, keleten erősen felhős idő, több felé futó eső, egy­két helyen zivatar. Élénk, helyenként­ erős észknyu­­gati, északi szél. Várható legmagasabb nappali hő­mérséklet szombaton 14 — 18 fok között. Lvovba mennek. Május 27—30. között ifjúsági vízilabdatornát rendeznek Lvovban. Bartalis Ist­ván edző vezetésével a követke­ző 11 játékos utazik a Szovjet­unióba május 25-én. Kapusok: Horváth (Vasas), Joós (KSI). Mezőnyjátékosok: Wiesner, Bal­la, Szellő, Ipacs (FTC), Magas, Hámori, Wir­disch (KSI), Vörös­­váry (Bp. Spartacus), Szittya (Újpesti Dózsa), BEK-döntő. A Statisztika női asztaliteniszcsapata június 4-én nem a Sportcsarnokban, ha­nem a Jurányi utca 3. szám alatti tornatermében rendezi meg a Start Prága elleni BEK-döntő visszavágóját. Ezt a helyiséget a magyar verseny­zők jobban megszokták és elő­nyüket szeretnék kihasználni. Gyaloglók újabb külföldi rajt­ja. Három gyaloglónk, Kiss A., Dalmati és Tábori utazott el a hét végén Bukarestben sorra ke­rülő nemzetközi 20 km-es ver­senyre. Kamarás dr. „leiratkozott”. A Rába ETO—Videoton NB I-es labdarúgó-mérkőzésre Kamarás dr.-t jelölték. A játékvezető kérte: küldjenek mást helyette, mert a szerdai ZTE—BKV Előre mérkőzésen történt események alaposan megviselték idegeit. A televízióban elhangzott fel­hívásra Miskolcon a Sportcsar­nok építkezéséhez eddig több mint 30 hegesztő jelentkezett. Kegyelmet kaptak. A jubileu­mi év alkalmából az MHSZ el­nöksége három röplabdázójának eltörölte fegyelmi büntetését. Ezek szerint Boór Sándor (Sop­roni AFIT), Horváth Ferenc (Soproni MAFC) és Major And­rás (Bp. Pedagógus) vasárnap már pályára léphet. Losonci sportvendégei voltak Salgótarjánnak. A kétnapos sportvetélkedőre 170-en jöttek el a szlovákiai Losoncról és négy sportágban (atlétika, röp-, kosár- és kézilabda) találkoztak a tar­jáni fiatalokkal. A góltotó nyertese: asszony! A május 17-én, Kispesten ren­dezett góltotó pályázatra 6000 megfejtés érkezett, ezek közül 108 telitalálat. A szerdai sorso­láson a szerencse Jarabits Sán­­dorné kispesti szurkolónak ked­vezett, így másodmagával részt vehet a pozsonyi KK-visszavá­­gón. A többi helyes megfejtő is jutalmat kap, a Húsz év piros­­fehérben, negyven év piros­feketében című Honvéd-album egy-egy példányát. Vidáts: három mérkőzés. Az MLSZ fegyelmi bizottsága pén­tek este több kiállított lab­darúgó ügyét tárgyalta. Vidáts (Vasas) három, Rothermel (BKV Előre) három, Tuba (BKV Elő­re) két bajnoki mérkőzésen nem játszhat. Monoki (Székesfehér­vári MÁV) egy hétre szóló el­tiltást kapott, de azt a hétközi fordulóval kitöltöttnek vették. Orezsfalvi Istvánnak, a BKV Előre edzőjének ügyét a fegyel­mi bizottság megküldte az ed­zőbizottság fegyelmi albizottsá­gának. Nevezési határidő: május 31. Az MLSZ szerdán valamennyi NB-s csapatnak megküldte a ne­vezési lapokat. A csapatoknak ezen kell jelentkezniük az 1970— 71. évi bajnoki küzdelmekre. A beküldési határidő május 31., vasárnap. Tenisziskola — Salgótarjánban. Eddig mindössze egy tenisz­szakosztály volt Nógrád megyé­ben, a Salgótarjáni Kohász®. Ta­valy jelentős társadalmi munká­val és komoly anyagi támoga­tással­­ pályát építettek a lelkes teniszbarátok, s az idén már előbbre szeretnének lépni. A nyári tenisziskola is ezt a célt szolgálja. Hörcsik István, a tar­­jániak egykori kitűnő labdarúgó­ja, teniszedző, foglalkozik a fia­talokkal. Azt is remélik a fehér sport megyeszékhelyi barátai, hogy végre komoly versenyre is sor kerülhet az idén Salgótar­jánban. Május 31-e nevezetes nap lesz Miskolc sportéletében. Az e na­pon megrendezésre kerülő OSN miskolci ünnepségeinek 16 000 szereplője lesz. Most már csak a jó időért szurkolnak a résztve­vők, rendezők és az eseményt megtekinteni kívánó nézők ezrei egyaránt. A keretmunka értékelése. A MASZ szakvezetése szombaton, az Olimpiai Kupa-verseny előtt tartja meg a BKV Előre-sport­­telepen a válogatott keretek tag­jainak és edzőinek részvételével az első negyedévi keretmunka értékelését. Ismét együtt. Néhány héttel ezelőtt arra az elhatározásra ju­tott a Wichmann, Petrikovics olimpiai ezüstérmes, világbajnok kenukettős, hogy a jövőben nem eveznek együtt. Most a váloga­tott edzőtáborozása során ismét „összeültek”, és ha a nevezés formai akadályai elhárulnak, ■már a hétvégi Bp. Spartacus­­versenyen is egy hajóban indul­nak a C—2-esek küzdelmében. Savaria Kupa. A Vas megyei Tenisz Szövetség május 28— 31-én rendezi országos Savaria Kupa versenyét, s vele egyidő­­ben a Bujtor Margit emlékver­senyt. A nevezési határidő: má­jus 26. Fenyő József megsérült. A Vígszínház kitűnő színművésze a SZUR-ra való felkészülés során a hétközi edzőmérkőzésen láb­­törést szenvedett. A színészek gárdája egyik erősségét veszí­tette el a május 31-i rangadó előtt. Japán szakkönyv: Jaoita Hi­­rosi, a Japán Asztalitenisz Szö­vetség alelnöke, szakkönyvet írt Asztalitenisz címmel, ame­lyet elküldött a magyar szövet­ségnek is. Reméljük, hasznos lesz... A Siketek SC nemzetközileg is eredményes asztalitenisz-szak­osztálya az idén ünnepli meg­alakulásának 40 éves évforduló­ját. Népsport A Magyar Testnevelési és Sportszövetség lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság FŐSZERKESZTŐ: Szabó Béla FŐSZERKESZTŐHELYETTES: Dr. Ardai Aladár SZERKESZTŐ: Bécs István és Péter Róbert ROVATVEZETŐK: Borbély Pál (labdarúgás), Dávid Sándor (technikai és vízisportok). Subert Zoltán (atlétika és nemzetközi sport­élet). Szántó György (labda­játékok). Z. Vincze György (sportmozgalom és nehéz­atlétika) OLVASÓ SZERKESZTŐ: Bakai László és Kővári József TÖRDELŐ SZERKESZTŐ: Tenkely Miklós Szerkesztőség: Budapest, VIli., Somogyi Béla utca 6. Telefon: 130-460 - este 9 óra után 338—566 Kiadja az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Tóth László igazgató. Ki­­adóhivatal: Budapest, VI., Révay u. 16. Telefon: 116—660. Terjeszti a Ma­gyar Posta Előfizetési díj: egy hó­napra 24 Ft, negyedévre 72 Ft Megjelenik szerda kivéte­lével mindennap Index: 25004 Szikra Lapnyomda, Budapest Szombat, 1970. május 23. 2 SPORTMOZGALOM ♦ SPORTMOZGALOM ♦ SPORTMOZGALOM ♦ SPORTMOZGALOM ♦ A HANG — és a sport Találkozás Ella Fitzg­erárddal váztam, hogy ezt fogom tőle kér­dezni, elsősorban. QD A nézőtéren még a csilláid is „eladták". A Zenekari árkot be­fedték, hogy oda is székeket he­lyezhessenek el. Rengetegen áll­tak mozdulatlanul. És a közön­ség már egyre türelmetlenebb volt. Látni és főleg hallani akar­ták korunk leghíresebb, legje­lentősebb néger jazzénekesnőjét. Ella Fitzgerald közben a ku­lisszák mögött a világsztárok biztonságával várta a függöny felgördülését. Mellette álltam, de nem mertem megszólítani. S nemcsak a közelgő előadás miatt. Túlságosan megijesztet­tek, azt mondták, zárkózott, nem szereti az újságírókat. Ebből persze csak az utóbbi igaz. En­nek is megvan az oka. „Oda­kint” sokszor bántották és sér­tették meg.­ ­ Nézem, milyen otthonosan él a színpadon. Hallgatom, mily­en félelmetesen énekel. A hangter­jedelme? Óriási. A hangszín? gyönyörű. Az improvizálása? Cso­dálatos. És ezzel nem mondtam újat Mert mi mindent­ tud, jó ég! Ima Sumac több oktávja, Frank Sinatra előadóművészete, Sammy Davis humora és közvetlensége van benne. De azért­­ mégis­csak ő. A HANG. 16 éves korában a társai be­nevezték egy harlemi tehetség­kutató énekversenyre. Szerződést kapott. 17 éves korában már megjelent az első lemeze, az „Are You Here to Stay”. A há­borús idők következtek. Küzde­lem, szenvedés, megaláztatás. Aztán ismét a sikerek. Összesen tizenhárom aranylemez! Énekelt itt is. Vad jazz után, klasszikus slágert. Úgy, ahogy senki. Úgy, ahogy egy zseni. Mértem­ az idejét, mint egy hosszútávfutónak. 60 percig szinte meg sem állt. Hon­nan ez az állóképesség? Vajon melyik sportot szereti? Elhatá­­ s Interjút? — csodálkozott. — Nem, nemigen adok. És most fá­radt is vagyok. Nemrégen volt egy műtétem. A jobb szememen. És ezért zavar a fény. Esetleg hol­nap. Holnap, jó? Másnap délelőtt Frank de la Rosa nevű bőgőjével ültünk a kocsiban és robogtunk a repülő­tér felé. Jóképű, mexikói fiú, Los Angeles-ben él Elláékkal. Elmondta, hogy innen Bécsbe, onnan Zürichbe, Rómába, Kop­penhágába mennek koncertezni. Nem sok ez? — kérdeztem. Nem ?— mondta —, évente „csak” kétszáz előadás. Ella akar ennyit, bírja. Gyorsan megkérdeztem: Nem fárad el? Ó, dehogy — til­takozott a bőgős —, állandó „ed­zésben” van. Á — kaptam az al­kalmon —, szereti a sportot? Nagyon — jegyezte meg de la Rosa —, amikor nézzük a tele­vízió műsorát Ella mindig arra az állomásra kapcsol, ahol sport­­közvetítés van. A kedvenc sport­ja? Választ nem kaphattam, mert megérkeztünk Ferihegyre. ru Ekkor volt az utolsó alkalmam az interjúra. A bőgős már be­ajánlott neki és ez némileg segí­tett is. Szóval melyik sportot szereti, Miss Fitzgerald? Ő — nevetett —, a kosárlabdát, a ba­­seballt, a futballt. Csak nem űzte valamelyiket? A futballt semmi esetre sem. Sorry — javítottam — a többire gondoltam. Ö — ne­vetett ismét —, diákkoromban nagyon szerettem minden labda­játékot. Kosaraztam. És teniszez­tem. És tudja még mit kedvelek? A lovaglást? Bizony, a lovaglást. Hirtelen megkérdeztem. Leírná ezt nekem? Oké — mondta — oké. És írta, írásba adta, hogy szereti a sportot. A futballt, a baseballt, a lovaglást. Egyszercsak barátságosan hát­­bavágta de la Rosa-t: Te is spor­tolsz, Frank, amikor cipeled a bőgőt! Mentek a gép felé. Ne hara­gudjon az interjúért, kértem. Ella kezet nyújtott: — All right, boy! De ezt, mintha énekelte volna. Az ő eszményi hangján. Hámori Tibor A kölyök és kölyökcsapat A vetélytárs szomszédságában (5.) Újpest... Gyárváros. Bőr, pamut és elektromosság. És ter­mészetesen sport! Újpest és sport...! Erről mindenkinek az Újpesti Dózsa jut eszébe. Indo­koltan. Az U. Dózsa az ország egyik legnagyobb egyesülete, legnagyobb, legjelentősebb klub­ja. Több szakosztályában élénk sportélet és szakmai munka fo­lyik, s nemcsak labdarúgásban játszanak jelentős szerepet az Újpesti Dózsa sportolói. Mindezt azért mondtam el, hogy fokozzam az amúgy is fel­tűnő, élesen aláhúzott ellenté­tet. Ugyanis nem az Újpesti Dó­zsáról, nem is annak kölyökcsa­­patáról akarok írni, hanem a Nagy Vetélytárs szerény szom­szédjáról, a másik újpesti tár­saságról, a Vasas Izzóról. Fakult mez Milyen az élet a Nagy Ve­télytárs közvetlen közelében? Kik és hogyan kerülnek a Va­sas Izzóba? Mi hozza ide a gyerekeket? A kérdésen fordítani kell, mert nem mi, hanem ki hozza ide a gyerekeket? Az edzők hozzák ide a gyerekeket és most már nem is csak Újpest­ről, mert az U. Dózsa szívó­hatása olyan nagy, hogy aki a labdát egyenesen tudja rúgni, biztos, hogy először ott jelent­kezik. A Vasas Izzó kölyökcsa­­patának edzői pedig széjjelnéz­nek az Újpesthez közeli helye­ken. Mert Veresegyházán, Fóton, Dunakeszin is vannak focizni szerető srácok. Ezekből verbuvál az Izzó, hogy felfrissítse állományát és valahogy kiegyenlítse a vetély­társ nagy vonzerejét. Az Izzó-pályán fakult mezben rugdosnak kapura a srácok. A mez valaha piros volt, a nad­rág valaha kék, most alig van köztük színkülönbség. Két műszakban Mintegy hatvan gyereket fog­lalkoztat az Izzó, két műszak­ban. Az általános iskolások is két műszakban járnak iskolába, ezért van délelőtti és délutáni edzés. Három edző foglalkozik az úttörőcsapatokkal. S a lel­kes segítő, Dorogi Andor, egy­kori FIFA-bíró. A „főfoglalko­zású” Szalai Sándor is mellék­foglalkozású edző, Jakab János és Somfalvi László pedig társa­dalmi edző. Délelőtt foglalkoz­nak a gyerekekkel és cserében a gyár állandó délutáni műsza­kot biztosít számukra. Panaszkodnak. Szokásos kis­egyesületi panasz. Kevés ez, ke­vés az, s mennek, vágynak a gyerekek a Dózsába. Ha leg­alább az NB I B-ben lenne az Izzó, más lenne a helyzet! De nincs. Gyerekek viszont vannak és játszanak, edzenek, akarnak. S mi tagadás, a Dózsában akarnak játszani. Az álmaik, vágyaik netovábbja, hogy az Izzóban felhívják magukra a fi­gyelmet, s egyszercsek valaki megkérdezze tőlük: „Kisfiam, nincs kedved a­­Dózsába jönni? Izzó-igazolás — Dózsa-belépő Jakab Sándor Rákospalotáról jár az Izzóba. Örömmel. És ter­mészetesem a Dózsának druk­kol. A Vasas Izzót még nem látta játszani, de azt mondja — s ezt a többiek is megerősítik —, hogy van egy bejárat a Me­gyeri úti stadionba, ahol a Va­sas Izzó igazolásával ingyen beengedik a srácokat. Egy Gö­­röc­­cselért és egy Fazekas­­gólért a kis focista még azt is megkockáztatja, hogy sötétben bandukoljon haza. Itt mindegyik srác a Dózsának drukkol, el tudják sorolni az összeállítást oda és vissza. Az Izzóval már bajban vannak. Nem csinálnak titkot a Dózsa iránti rokonszenvből, s ezt az edzők is természetesnek veszik. Van ebben újpesti együttérzés is. Mégiscsak jobb, ha a gyerek újpesti csapatnak drukkol, hi­szen az edzők is oda szurkolnak. Olyan természetes nyíltsággal beszélnek arról, hogy a gyere­kek odavágynak, mint amilyen természetesnek tartják, ha el is mennek oda. Az Izzóban nem vetélkedni akarnak a Nagy Ve­­télytárssal. Tudomásul veszik a tényeket. Fakult méznél és állandó cipőhiánynál vonzóbb a Dózsa szerelése. És az úttörők? A kölyök és a kölyökcsapat idejét múlt terminológia. Helyé­be az úttörő és úttörőcsapat, pon­tosabban a serdülő-bajnokság ki­fejezés lépett. Az úttörőcsapat­ból is csak a csapat felel meg a tényeknek. Mert sem itt, sem másutt nincs kapcsolat az úttörő­munkával. Pedig ezek a gyere­kek szabad idejük nagyobbik fe­lét, ha nem az egészet, töltik edzéssel, mérkőzéssel. Megkérdeztem Fazekas Zolit, aki Veresegyházáról jár be, hogy mi a neve a csapatnak, amelyik­ben játszik. — Izzó, úttörőcsapat — mondta nagyon határozottan. — És mitől úttörő ez a csapat? — Hát, akik játszunk, úttörők vagyunk! Igaza van. Tényleg úttörők, s valamelyik Örsbe, rajba tartoz­nak, abban az iskolában, ahol ta­nulnak. A kis Fűrész még kisdobos. Ő azután egyszerűen intézte el az ügyet.­­ Amíg úttörő az ember, ad­dig az úttörőcsapatban játszik, amikor lekerül a piros nyak­kendő, akkor egyből ifista. A fóti gyermekvárosból Paszinger Veresegyházáról, Je­remiás a fóti gyermekvárosból jár az Izzóba. Palotaiaknak, ve­resegyháziaknak csak a szülőkkel kell megbeszélni a labdarúgó­élet nehézségeit. Az utazás, a meccsnézés időveszteségeit, de a fóti gyerekváros kis labdarúgói­nak intézkedések és szabályok útvesztőiből vezet az út az egyesületig. Jakab edző jár ki oda, ugyancsak társadalmi mun­kában edzős­ködni. Mert szereti a gyerekeket, és mert szereti az Izzót. Nehéz elkérni onnan a fiúkat, s nehéz számukra a szűkre szabott költségvetési ke­retből lecsípni a vonatjegyek árát. Az Izzó mégis kerített pénzt, hogy a fótiak fus­ball­­karrierje nehogy ezen múljék. De míg a szülői szigor hul­lámzó mércét állít a gyermeki kötelesség elé, addig Fóton ma­gasabb a kívánalom. Csak az járhat be az egyesületbe, aki jól tanul, kifogástalan magavisele­tű. Az Izzóban még ehhez az a természetes kívánalom is tár­sul, hogy tehetséges legyen, az edzéseken szorgalmas, a mérkő­zéseken lelkiismeretes. Ezekből az erényekből nincs is hiány, s több fiút szeretne az Izzó a kü­lönböző csapatokban látni a lel­kes fótiakból. Nem hirdeti tábla Újpest útlabirintusában nem nehéz eltévedni, s még nehe­zebb az Izzó-pályát meglelni. Nem hirdeti tábla, nyíl, felirat. A környékbeliek tudják, hogy merre van, s ez a szűk kör és a lelkes edzők orientálódása táp­lálja, tölti fel az Izzó kölyök­­csapatait. Kérdés, hogy ez elegendő-e? A Nagy Vetélytárs árnyéká­ban dolgoznak. Elismerem, ne­hezen. Nehéz megbirkózni a Dózsa hírnevével, hasonlíthatatlanul jobb körülményeivel, vonzerejé­vel. Az is ig­az viszont, hogy a ri­válisokra jellemző indulatok nélkül van jelen a Dózsa árnyé­ka. Sőt, legalábbis a kölyök­­csapatok viszonylatában, úgy beszélnék a vetélytársról, mint segítőpartnerről. Igaz, hogy a gyerekek oda vágynak, s ha­ te­hetik, oda is mennek, az­­ edzők nem is gördítenek elé akadályt. Amikor a gyerekektől Dózsa és Izzó csapatösszeállításokról ér­deklődtem, s csak a Dózsáét fújták, az edzők megtámogatták a buksi fejeket, neheztelés nél­kül. Ez a gesztus, mint egyetlen világos jel mutatta a Vasas Izzó helyzetét. Ahol csinnadratta, pro­paganda, nyilvánosság nélkül folyik a munka, jórészt társa­dalmi edzőkkel és vezetőkkel. S bármilyen nagy vetélytárs is a Dózsa, mégis hatvan srác rúgja az Izzóban a labdát, egyelőre fakult piros-kék mezben. S ha mennek is el, jönnek is, új, a labdarúgás térképén szűz­területekről, s ez csak növeli az Izzó nevelő munkájának az érté­két.Hell Anna

Next