Népsport, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-11 / 239. szám

ÖKÖLVÍVÁS ♦ SPORTMOZGALOM ♦ ÖKÖLVÍVÁS ♦ SPORTMOZGALOM ♦ ÖKÖLVÍVÁS ♦ SPORTMOZGALOM ♦ ÖKÖLVÍVÁS ♦ Az építkezés rajtja: 1971 TAVASZA Az őszi napsütésben nagyon szép a kaposvári Csik Ferenc sétány. De — bizonyára — még szebb lesz, ha elvezetik­­ vagy befedik a levegőt is szennyező patakot, rendezik az állomás sétány felé néző környékét. Mert a téren, amelyen nem­régen Kaposvár egyik büszke­sége, az úszókombinát (fedett és nyitott uszoda) felépült, újabb sportlétesítmény épül. Az uszodában télen-nyáron nagy a sürgés-forgás. — Megszerették az emberek,­­ ha csak tehetik, idesietnek — mondja Vermes Imre, az MTI Somogy megyei Tanácsának el­nöke. — Áldás ez nekünk, sport­vezetőknek, áldás a sportolók­nak, s egész Kaposvár lakói­nak! Reméljük, ugyanilyen lesz az öröm majd akkor, ha a sportcsarnok felépül. Kassai János dr., a megyei tanács végrehajtó bizottságának sportszeretetéről ismert titkára évekkel ezelőtt, egy beszélgeté­sünk alkalmával elmondta: ők mindent elkövetnek annak ér­dekében, hogy Kaposvár sportcsarnokot avasson a negyedik ötéves tervben. Ak­kor a somogyi sportemberek még hitetlenkedtek, most azon­ban már reménykednek... Mert több mint másfél éve megszü­letett a kaposvári tanács vég­rehajtó bizottságának a döntése: ■felépül a város legújabb sport­­létesítménye, a sportcsarnok. — Nagy szerencsénk van, hogy a megye és a város vezetői sportszerető emberek, és min­dent elkövetnek, hogy a fiata­lok jól érezzék magukat a so­mogyi tájakon — folytatta Ver­mes Imre. A megyeszékhelyen fokozato­san növekszik a sportcélokat szolgáló termek száma. Felépült a tanítóképző intézet, a Mun­kácsy gimnázium és a mezőgaz­dasági szakközépiskola torna­terme, s ezek mellett m­ég ott van a K. Dózsa sportcsarnoka is. De mindez már együttesen sem elégíti ki az igényeket. Ezért is született a gondolat: „sportcsarnokot a városnak!” A hely kijelölése egy kis gon­dot okozott. Akadtak, akik a Jó­kai ligetet mély fekvése, s a vi­zesedés miatt nem tartották al­kalmasnak építkezésre. Végül azonban — sok-sok szakember meghallgatása után — mégis úgy döntöttek, hogy a Jókai ligetben építkeznek. A városi tanács végrehajtó bi­zottsága a kisajátítást már elvé­gezte, s az építkezés — „rajtra kész”! Vajon mi minden lesz a ka­posvári sportcsarnokban? Az eredeti terv némileg mó­dosult, de a létesítmény így ss impolálónak ígérkezik. A terve­zettnél valamivel kisebb lesz a nézőtér, de 1500 em­ber így is kényelmesen elfér a labdajáté­kok eseményein. Arról nem is beszélve, hogy az ökölvívás vagy az asztalitenisz eseményeit akár 2500-an, 3000-en is megtekinthe­tik. A küzdőtér nagysága 48x28 m. Helyet kap a csarnokban a 10x5 m-es kondicionáló terem, a négypályás automata tekepá­lya (nem az alagsorban, hanem a bejárat fölött, a felszínen), egészségügyi szoba, orvosi ren­delő, raktárak, szertárak, öltö­zők, fürdők. Televízió- és rádió­­közvetítő fülke, sajtópáholy. Ez épül az első ütemben ... Egyébként a tervek úgy ké­szülnek, hogy a továbbiakban a csarnok egy 30x20 m-es edzőte­remmel bővül majd. 1971. ápri­lis 1-re elkészül a kivitelezési terv, s még abban a hónapban elkezdődik az építkezés. A 40 millió forint oroszlánrészét a megyei és a városi tanács biz­tosítja. Ligeti Gáborral, a városi TS elnökével és Vermes Imrével az úszókombinát teraszán folyik a társalgás.­­Vermes Imre lelke­sen magyaráz: — Fedett uszoda, nyitott uszo­da, sportcsarnok egymás mel­lett ... Mit kívánhat még egy sportvezető? A befejezés kissé furcsa, de megmondjuk .. . Egy olyan labdarúgócsapatot, amelyért nem ezer (mint most), hanem (mint régen) 3—4000 em­ber szurkol mérkőzésenként és amely nem a kiesés elkerülésé­ért, hanem a bajnoki címért har­col! Nagy József Ilyen lesz majd ha elkészül, a kaposvári sportcsarnok. Most még csak a makettjában gyönyörködnek a megyeszékhely lakóinak ezrei, 1972 végén azonban már avatni szeretnék a teremsportok somogyi szerelmesei... LEZUHANT CSÉPÁN JÁNOS Csépán János, a Magyar Népköztársaság érdemes sportolója, a vitorlázóre­pülés kétgyémántos arany­koszorújának tulajdonosa, pénteken Esztergomban, egy új repülőgéptípus be­mutatása alkalmával lezu­hant és életét vesztette. Halála, a magyar sportre­pülés nagy vesztesége. Csépán János, a Postás RK tagja 2200 órát töltött a levegőben. Húszéves sportolói pályafutása során a fiatalok százait tanította meg repülni. Sok hazai és külföldi siker fűződik a nevéhez. Legendás hírű tá­volsági repülései, kivételes tehetsége, helyzetfelismeré­se emelte őt a legjobbak sorába. A repülők a sport­ág nagy művészét gyászol­ják személyében. Élt 34 évet. i­á Egy ember és az olimpia Leültetem a vendégemet, be­szélgetni kezdünk.­­ Nem is beszélgetés. Vagy ha mégis az, bizony eléggé egy­oldalú. Az asztal előtti karosszékben egy férfi ül. Alacsony termetű, zömök, barna hajából jó dara­bot kikoptattak már az évek. Később egy félmondatából az is kiderül, hogy negyvenhét éves. A szája szélén apró, kissé bizonytalan mosoly bujkál. És a melegbarna szemek néha kér­dően a hallatóra siklanak. Ugye, milyen mosolyogni va­lóan furcsa dolog, hogy egy komoly családapa ilyen gondo­latokkal foglalkozik, ilyen dol­gokon töpreng és néha nem átallja gondolatait hangosan is megfogalmazni? ... Pedig néhány mondata után már nem a puszta udvariasság mondatja velem, hogy — szí­vesen hallgatom. Mennyire pontosan fogalmaz a magyar nyelv! Vendégem szívvel beszél, jó­magam pedig szívesen hallga­tom.­ De hát miről, miről beszél? Talán az egészben ezt a legnehezebb megfogalmazni. Mert ha azt mondom, hogy az olimpiáról — túl kevés. Ha azt, hogy az emberiségről (ember­ségről) és az olimpiáról — ta­lán túl sok. Esetleg így: egy ember és az Olimpia. Az ember!... ! + Vendégemnek egy-két gye­rekkori grundemléktől elte­kintve soha semmilyen kapcso­lata nem volt a sporttal. Nem, ezt megint rosszul mondtam. Soha semmilyen gyakorlati kapcsolata nem volt. Annyit tudott róla, annyit tartott számon, amennyi egy át­lagos, egészséges érdeklődésű ember életébe belefér. De — ahogy meséli — mindig nagyon vonzotta az ismeretlen, amely­nek szeretett a mélyére nézni, legyen az tárgy, elvont foga­lom, vagy bármi más. Szívesen járt ismeretterjesztő, ismeretbővítő előadásokra, s egyszer így jutott el egy olyan­ra, amelynek témája az olim­­pizmus eszméje volt. Az elő­adás után bement az első an­tikváriumba, s megvette az előadó olimpiai könyvét. Meg­vette és elolvasta. Aztán me­gint vett egyet és megint... Lassanként egészen szép kis gyűjteménye kerekedett. Igen, Mező Feri bácsi oko­san, szépen, szívhez szólóan tu­dott beszélni az antik görögség e nagylelkű ajándékáról: a bé­ke, a harmónia és a nemes ve­télkedés ünnepéről. Az olimpiá­ról. S aki képes a szép és okos szavak befogadására, annál szükségszerű a szavak életre kelése.­­ A férfi tétovázik, mielőtt to­vábbgombolyítja a történet fo­nalát. De aztán folytatja, s miért is ne folytatná. Mi is az, ami őt az olimpiai gondolatban a leginkább meg­fogta? Az olimpizmus tartalma, amelyből ő a maga számára az egymás megbecsülését és a sze­­retetet szűrte ki. A szülői házból alapérzésként hozta magával ezeket, s felemelő tudat volt mindebben megerősítést nyerni. Az olimpia révén és az olimpia által. Sokszor olvasta már — me­séli —, hogy milyen megfogal­­mazhatatlan érzés a győztesnek fenn­állni a dobogó tetején, látni az árbocra felkúszó nem­zeti lobogót és hallgatni a nemzeti himnuszt. Azt mondja, hogy a mexicói olimpia idején, egy-egy magyar győzelem ered­ményhirdetésénél hirtelen meg­értett valamit ebből a megfo­­galmazhatatlan érzésből. Mexico ... Talán azóta ilyen szétszakíthatatlan a kapocs, az­óta foglalkoztatja valami. Egy gondolat, amitől nem tud, de nem is akar szabadulni. Kisebbik fia akkor még álta­lános iskolás volt. Egy nap ez­zel jött haza az iskolából: „Apu, az olimpiáról kell írnunk dol­gozatot. Mit csináljak?” És ak­kor közvetlenül tapasztana, hogy mit is jelenthet egy ilyen okos dolgozattéma. Hogyan vet ma­got, s szökken szárba az ér­deklődés, ami talán igazi meg­értéssé is elmélyülhet.­­ A gondolat (az egyik, mert sok van belőlük): ha egyszer egy országos pályázatot hirdet­nének középiskolás diákoknak a sport és az­ olimpia témaköré­ben, mennyi hasznos és szép indulat szabadulhatna fel. Mennyi tudás, mennyi ismeret, megértés és­­ szeretet. Előttünk a telefonkönyv. Üze­mek telefonszámait tárcsázzuk, azokét, ahol munkahelyi testne­velést sejtünk. Nehéz ügy. Fog­laltak a vonalak, vagy ha jelent­keznek, nem találják az „illeté­kest”. Ha pedig sikerül valakit elcsípni, akkor a kapott vála­szok sújtanak le: „Megszűnt... Szünetel__Szórványosan tart­ják ...” stb. Pedig például a Paszományárugyár, a Ganz-MÁ­­VAG, a Május 1. Ruhagyár, a Pályázat. Két évvel ezelőtt­­ már szervezője volt egy kis olimpiai rajzpályázatnak az egyik technikumban. S csak annyit tud mondani, hogy az eredmény őt magát is meglepte. És van még valami, ami leg­alább ennyire foglalkoztatja, amit úgy fogalmazott meg: „Győztesek üzenete a győzők­nek.” Milyen nagyszerű dolog len­ne, és milyen híven szolgálná az olimpiai eszmét... Úgy képzeli, hogy a müncheni olimpia győztesei és érmes he­lyezettjei aláírásukkal hitelesí­tett emlékdiplomát küldenének az összes eddigi olimpiák győz­teseinek. Hogy például a 100 méteres férfi síkfutásban győz­tes triüncheni triásztól ilyen örömteli emlékeztetőt és emlé­­kezőt kapna James Hines, Robert Hayes, Armin Hary, Robert Morrow, Lindy Remi­­gino, Harrison Dillard, Jesse Owens, s a többi kilenc hajda­ni győztes is, ha még él. Nem, azt nem kell bizonygat­ni, hogy mennyire az olimpia szelleméből fakad ez az elkép­zelés. Vendégem mosolyog. Arról beszél, hogy néha mosolyognak rajta az emberek, kérdezik: mi hasznod belőle? És ő ilyenkor mosolyog. Egyrészt, mert mit tehetne mást, másrészt, mert olyan mosolyogni való „haszon­ról" beszélni. Azt hiszem — mondja el­gondolkodva —, szeretem az embereket... Kocsis L. Mihály Férfi Fehérneműgyár mind olyan üzemek, amelyek , úttörői voltak a munkaközi aktív pi­henőnek. Már minden reményről le­mondtunk, amikor a Női Fehér­neműgyár könyvelése jelentke­zett. No hiszen, milyen felvilá­gosítást adhatnak a munkahe­lyi testnevelésről a könyvelők? A válasz azonban meglepően kedvező volt. — Munkahelyi testnevelés? Persze, hogy van nálunk — mondja Mágai Zoltánné könyve­lő. — Méghozzá naponta kilenc órakor. A szakszervezeti bizott­ság szervezi. Jöjjenek, nézzék meg. A szakszervezeti és a párthe­lyiséget zárva találjuk. Egy ked­ves adminisztrátor azonban pil­lanatok alatt intézkedik. S jó­formán még magunkhoz sem té­rünk, már bent vagyunk a ta­nácsteremben, a szakszervezeti bizottsági tagokkal, a sportkör elnökével és a gyár főművezető­jével. — Három évvel ezelőtt felmé­rést végeztünk — kezdi a be­szélgetést Szabó Sándorné, az szb. elnöke.­­ A munkaügyi osztály, pszichológusok, orvosok és testnevelő tanárok közremű­ködésével azt vizsgálta, hogy a fizikai dolgozóknál a munkaidő melyik szakaszában jelentkezik a fáradtság, és hogyan lehet azt csökkenteni. Kiderült, hogy a harmadik óra vége és a negye­dik óra eleje a legnehezebb. Ezért a nyolcórás munkaidőbe kétszer tíz perces pihenőt iktat­tunk. Az első szünetben pedig bevezettük a pihentető tornát. — Hogyan fogadták a dolgo­zók az újítást? — Elég vegyesen — kapcsoló­dik a beszélgetésbe Veres Ágos­ton főművezető. — A kétszáz fi­zikai állományban levő nő kö­zül százhatvanan tornásznak rendszeresen. A fele lelkesedés­ből, a másik fele csak azért, hogy a többiek ne „szekálják” őket. Folytatnánk a beszélgetést, de az óra kismutatója a kilenceshez közeledik. Amikor a nagymuta­tó a tizenkettesre ér, csönd lesz úrrá a gyár területén. A néma­ság azonban nem tart sokáig, mindössze egy-két másodpercig, s máris vidám, ritmusos dalla­mok csendülnek fel a hangszó­rón. Átmegyünk egy hatalmas terembe, ahol fiatal és idősebb nők állnak a varrógépek mel­lett. Várják a magnetofonsza­lagról vezényelt gyakorlatokat, hogy az aktív pihenést meg­kezdjék. Mi is várunk de az erősítő fel­mondja a szolgálatot és így nem láthatjuk a gyakorlatokat. Ezért be kell érnünk a korábban ké­szített fényképfelvételekkel, va­lamint a lányok és asszonyok ajkán elhangzó véleményekkel. — Szívesen csinálom — mond­ja Káplán Jánosné. — Amióta tornászunk, nem fáj annyit a há­tam, meg a vállam, és a közér­zetem is jobb... — Jólesik há­rom órás ülés után egy kis moz­gás — toldja meg Klaba György­­né, s a körülötte állók helyeslő­en bólogatnak ... Ilyen és ehhez hasonló vélemény sok van, kö­zömbös, vagy negatív csak egy­­kettő akad. — S mit mondanak a termelé­si mutatók? Hiszen a szünet a munkaidőből esik ki. — Amit elvesztünk a réven, azt behozzuk a vámon — tréfál­kozik Deák Sándorné, a munka­ügyi osztály vezetője. Majd ko­molyra fordítja a szót és egy kimutatást tesz elénk. A számokból kiderül, hogy a szünetet, illetve az aktív pihe­nőt követő órában négy-öt szá­zalékkal nő a termelés. Több­szöri vizsgálattal azt is bizonyít­ják, hogy havi szinten átlagban egy százalékkal többet termel­nek, mint az aktív pihenő be­vezetése előtt. Ennek pedig a borítékban is nyoma van. Per­sze, azt nem állítják, hogy mindez kizárólag a munkahelyi testnevelésnek tulajdonítható, de azt vallják, hogy az aktív pihenőre fordított idő nemcsak kiesést nem jelent, hanem bősé­gesen megtérül. Arról nincs pontos statiszti­kánk, hogy az ország hány üze­mében folyik munkahelyi test­nevelés. Csupán azt tudjuk, hogy a nyolc-tíz év alatt az aktív pi­henőt több száz helyen bevezet­ték. Gyökeret azonban csak ott ereszthetett, ahol a szervezést, irányítást , a munkahelyi test­nevelést, mint munkásvédelmi feladatot — a szakszervezet vet­te kezébe. S hogy munkájuk nyomán milyen eredmények szü­lethetnek, azt a Női Fehérnemű­­gyárban tanúsíthatják. Varga Gyula Vasárnap, 1970. október 11.5 Muzsika a varrógépek fölött Versenyre kész a miskolci sportcsarnok ♦ Huszonegy ország ökölvívói indulnak ♦ Gazdag kulturális program a junior EB-n ♦ Lesz-e VB-ülés és AIBA-vizsga Miskolcon? A város szívében levő " UniQa miskolci új sport­- ■ ■■------ létesítményt, a 3 ezer nézőt befogadó sportcsar­nokot hivatalosan még nem ad­ták át, gyakorlatilag azonban már rajtra kész. A belső mun­kákat is befejezték, s jelenleg a külső tereprendezés munkála­tai folynak. A falak keményfa­­borítása és a küzdőtér parkettá­zása jelentette az utolsó nagy munkafázist, s a napokban ki­próbálták a világítóberendezése­ket is. A csarnokot szinte nap­pali fény árasztotta el. A szorí­tó fölött 20 darab higanygőz­­lámpa biztosítja a kellő világí­tást. A csarnok minden négy­zetméterére 2 ezer lux fényerő jut, a fotósoknak és a filmesek­nek tehát nem lesz szükségük vakura, vagy más fényforrásra. A návíltér vasvázas ülőkéi _____nCtPtci deszkaborítást ■ kaptak. A disz­pécserkabin és a televíziós köz­vetítő fülkék hangszigetelt fal­ból készültek, mennyezeti borí­tásuk üveg helyett plexi. Im­ponáló a csarnok minden helyi­sége. A belépőt a műmárvány padlózat, a falak dekoratív bo­rítása kellemes meglepetésként éri. A nézőtérre vezető lépcső­ket fekete-fehér kőlapokkal bur­kolták be, a mellékhelyiségek­ben halványkék csempe borítja a falakat. Beszerelték ...■■■ e­mekművét, a 2,5 méter magas, 10 méter szé­les és 10 tonna súlyú elektro­mos eredményjelzőt is, amelyen ötperces beosztású óra és 156 betű elhelyezésére alkalmas szövegtábla található. A szö­veg hat sorban helyezhető el. A felírás külön vezérlő teremből történik. A záró aktust ír n­unk­: ---------------------------- latok elvég­zésében szinte az egész megye összefogott. A tiszakeszi Tisza­­menti Tsz 15 munkagéppel és 100 dolgozóval segíti a Borsod megyei Állami Építőipari Válla­lat alkalmazottait, 30 vidéki asszony a takarítást végzi, de segítenek a honvédségi alakula­tok katonái is. Az építés hajrá­jában mintegy 600-an szorgos­­kodnak, hogy október 15-én sor kerülhessen a hivatalos mű­szaki átadásra. A szervező bizottság végérvényesen lezárta az előze­tes nevezéseket. Ebből kiderült, hogy összesen 21 ország ökölví­vói vesznek részt az első junior Európa-bajnokságon. Legkeve­sebb versenyzővel (eggyel!) Nor­végia indul, Hollandia is csak két versenyzőt nevezett, a töb­biek viszont 4—8 reprezentánsu­kat küldik. A legutóbb közölt 9 országon kívül Bulgária is 11 versenyzőt nevezett, s így 10- re nőtt a teljes csapattal részve­vők száma. M MiMnc Miskolc va­________miKi0á­­ros tanácso­k ■ -- nak, illetve az EB szervező bizottságának el­nökhelyettese pénteken közölte, hogy a város ízlésesen dekorál­va, és gazdag kulturális prog­rammal várja a részvevőket. A város üzletei között kirakatver­senyt rendeznek, s a legexponál­tabb helyeken, így a napokban megnyílt és nagy közönségsiker­nek örvendő, 8 ezer négyzetmé­ter árusítási területű Centrum Áruházban kiállítják az EB dí­jait. A programok közül az ér­dekesebbek: az avasi gótikus műemléktemplomban hangver­senyt rendeznek. A miskolci képtárban bemutatják a városi képanyagot, amely kicsiben az egész magyar képzőművészetet reprezentálja. A Galériában Wilt Tibor Kossuth-díjas szob­rászművész műveit állítják ki. Várja a vendégeket a Nagy La­jos korabeli diósgyőri várpalo­ta, az érdeklődők megtekinthe­tik az ómassai őskohót, az SZMT székházban, a rövidfilm­fesztiválok színhelyén magyar sportfilmbemutatót tartanak, s a városi KISZ-bizottság is mű­sort ad a résztvevők tiszteletére. Az EB rangját &? •££= ==== bizalmat tükrözi egy levél, amelyet a na­pokban N. A. Nyikiforov-Gye­­nyiszov, az AIBA alelnöke, az EABA elnöke küldött. Ebben azt közli a rendezőkkel, hogy két nappal az EB előtt terven kívüli VB-ülést szeretne tartani Miskolcon a világszövetség, s az eredeti programtól ugyancsak eltérően AIBA-vizsgát kívánnak tartani a jelentkező bírák szá­mára. A kérés megtisztelő, egyelőre azonban kérdéses, hogy a szervezési és szállásgon­­dok miatt lehet-e teljesíteni. A szervező bizottság azonban min­dent megtesz, hogy sor kerül­hessen a sportdiplomáciai szem­pontból sem közömbös program­­módosításra. A magyar válogatottak felkészítése menetrend szerint folyik. 11 EB-j­elöltünk október 15-én Salzburgba utazik, ahol a hét végén osztrák és német el­lenfelekkel előkészületi verse­nyen vesz részt.

Next