Népsport, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-14 / 11. szám
I . Csütörtök, 1971. január 14. LABDARÚGÁS ♦ ATLÉTIKA ♦ KÉZILABDA ♦ KORCSOLYÁZÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ ATLÉTIKA ♦ KÉZILABDA ♦ KORCSOLYÁZÁS Kinek lesz síkos a jég? Egy kis „bemelegítést" a műkorcsolyázó-bajnokság előtt bűröznek és az óra mutatóját figyelik ... Gondosan rajzolgatják a jégre a kötelező figurákat, és az óra mutatóját figyelik ... Az edzésidő „Licentizett” s ma az óra mutatója a legnagyobb ellenfél. Csütörtöktől kezdve másképpen lesz. Akkor rajtol az 1971. évi országos felnőtt műkorcsolyázó és jégtáncbajnokság és már farkasszemet néznek egymással az ellenfelek. Hogy egészen pontosak legyünk a helyezésekért. Mert a Kisstadionban tavaly óta a helyzet változatlan: a bajnoki cím védőit aligha fenyegeti az ezüstérem „veszélye”... GD A Rákóczi úton Zugló felé igyekszik a 7-es busz. Egy barna hajú lány teljes elmélyültséggel olvas. Almássy Zsuzsi. A Kisstadionba igyekszik. Fáradtak a vonásai. Megnyúlt az arca. — Három vizsga van mögöttem, már csak kettő maradt a VB utáni időre. Leugrottam néhány napra Kaposvárra pihenni egy kicsit. A lovaglás kitűnő kikapcsolódás volt! Most folytatom a felkészülést. Nem szeretném, ha nagyképűséggel vádolnának, de az az igazság: a richmondi fedett pálya után nehéz újra megszokni a nyitottat. Itt valahogy nem úgy mennek az ugrások, ahogy szeretném ... Egy kis lámpaláz is ez, vigasztalom. Igaz, hogy nincsenek itthon nagy ellenfelei, de a magyar közönség már régen látta a jégen... — Éppen ez az — folytatja. — Tavaly a bajnokságon többet vártak tőlem, s csak azt ígérhetem, hogy most mindent feledtetek! Percek múlva karcsún — valóban lefogyott! — fekete mezben már rajzolja is a többi lány között az ellenhármast. A női versenynek most már csak egy kérdőjele maradt: kié lesz az ezüstérem? Wágner Zsófia, Homolya Zsuzsa és Halász Ildikó egyaránt pályázik megszerzésére ... () Vajda Laci kitűnő hangulatban készülődik. A kisebb sérüléstől eltekintve, jól sikerült richmondi edzőtáborozás van mögötte, új kürjében 15 dupla ugrás szerepel. Sőt, a zürichi EB-re tartogat még egy meglepetést is: külsőről ugrott tripla Lutzot, amire a „nagy Jackson” óta még senki sem vállalkozott. A Teleki Blanka gimnázium igazgatója, Virág István minden segítséget megad ahhoz, hogy a tanulás is jól menjen. Miért is ne örülne hát az életnek, a jégnek? — Odakint kegyetlenül „gyúrták” a kötelezőket, meg a kürt is — újságolja. — Úgy érzem, hogy javultam mind a kettőben. Főleg az ugrásokban hívta fel a műhelytitkokra a figyelmemet Gerschwiler mester! Nő ez a kis legény — s nőnek vele együtt az ambíciói is. Ami egészséges, sőt elengedhetetlen, ha előre akar jutni a nemzetközi mezőnyben! GD A jégtáncosok mozgalmas heteket zárnak. Hiába, minden kezdet nehéz — márpedig az új szabályok szerinti pontozás szigorúnak ígérkezik, s ezért sok „retusálás” a hajrára maradt! — Az új kürünk első két részével nem volt baj, de a régi kálinkéval annál több! — sóhajtozik Berecz Ili Sugár Pistával egyetemben. — Sok volt benne az ugrásnak minősülő elem, így hát minden mozdulatot „levittünk” a jégre. Meg aztán az is kiderült, hogy az egyénileg alkotott új kötelező tánc, a polka zenéje nem volt megfelelő. Hoztunk tehát Varsóból egy eredeti polkát... Szerencsénk, hogy ott volt a versenyen a jégtánc kitűnő nemzetközi szakértője, az angol Demmy ... A szigetország szakemberei, mint a klasszikus jégtánc neves képviselői, komoly segítséget adnak. Roy Callaway most búcsúzott el a Regőczy, Sallay kettőstől. S gondosan, pontosan készült a másik tehetséges, fiatal tánckettős, Blahó Ági és Lénárt György is. Szép verseny Másfél hónapos téli versenysorozat Február 28-án kezdődik a mezei idény Mi újság az atlétáknál? Már csak két hónap van hátrá, közeledik a szófiai fedettpályás atlétikai Európa-bajnokság. Az új évben a versenyzést ugyan elsőnek — már a hét végén — a fővárosi középiskolások kezdik meg, de nemsokára követik őket az élvonalbeliek is. A Magyar Atlétikai Szövetség és a Bp. Honvéd közösen január 30-tól március 14-ig tartó, tehát másfél hónapos versenysorozatot írt ki, amely válogatott versenyzőink felkészülését segíti az EB-re, de az egyesületi versenyek révén lehetőséget ad a többi atlétának is az indulásra. A sorozat egyes versenyeit különböző helyeken, így a Tüzér utcai csarnokban, a Játékcsarnokban, a Kisstadion és a tatai tábor futófolyosóján, továbbá a Népstadionban a szabadban rendezik meg. A műsort már összeállították és rövidesen kijelölik az egyes versenyek pontos színhelyeit. A hazai sorozat mellett az EB-jelöltek az idén is részt vesznek néhány külföldi fedettpályás versenyen. A csepeliek „újítanak’* Hogy a tél ellenére is élénkül az atlétikai élet, annak egyik bizonyítéka: január kezdetétől a budapesti szövetségben már nem kéthetenként, hanem ismét minden hétfőn este tartanak megbeszélést a szövetség vezetői a szakosztályok képviselőivel. Készítik elő az új idényt, a mezei műsort már összeállították és az elmúlt hétfőn hozzáfogtak az egyesületi pályaversenynaptár részletes kidolgozásához. A mezei idénynyitót február 28-án — a hagyományokhoz hűen — a Csepel SC rendezi. A csepeliek életrevaló újításon törik a fejüket. Azt tervezik, hogy az igen sok számot egyszerre két pályán rendezik és ebben az esetben a „maratoni” műsor lebonyolítására két óra elegendő lenne. Érthető, hogy az elgondolás máris sikert aratott. Március 7-én kerülnek sorra a budapesti körzeti és a járási mezei bajnokságok. Március 14-én a Bp. Spartacus rendez országos versenyt, egy héttel később, 21-én a Budapest-bajnokság következik, s a legtöbb megye is ekkor rendezi bajnokságát. A fővárosi viadal műsora annyiban változott, hogy a felnőtt férfiak távját 8 km-re emelték. Március 28-án a martfűi országos verseny szerepel a naptárban, majd az idényt április 4-én Budapesten az országos bajnokság zárja le, színhelyéről még nem történt végleges döntés. Elkészült az NB I B beosztása Helyesléssel találkozott a MASZ elnökségének az a határozata, hogy az NB I létszámát az idén átmenetileg tizennégyre emeli. A feljutásban érdekeltek mind vállalták az osztályozót, így tehát Somogy és Csongrád férfi-, illetve Szabolcs és Bács női csapata az NB I tizennegyedik helyéért osztályozót vív, ennek időpontját és színhelyét később állapítják majd meg. A szövetségben elkészítették az idén már háromcsoportos NB I B beosztását. Egyelőre besorolták az osztályozók résztvevőit is, közülük a győztes természetesen nem itt, hanem az NB I-ben szerepel. A beosztás a következő (csoportonként a két elöl álló rendezi a két fordulót): Keleti csoport: Férfiak: Békés, Salgótarjáni Kohász, Szabolcs, Heves, Balassagyarmati SE, Bp. Vörös Meteor. Nők: Békéscsabai Dózsa, Salgótarjáni Kohász, Szabolcs, Borsod, Balassagyarmati SE, Bp. Vörös Meteor. Közép csoport. Férfiak: Szolnok, BKV Előre, Pest, Csongrád, Vasas Izzó, Zalka FSE. Nők: MAFC, MTK, Bács, V. Izzó, Bp. MEDOSZ, Bp. Spartacus. Nyugati csoport. Férfiak: Videoton, Győri Dózsa, Somogy, ■ Vas, Bakony Vegyész, Tatabányai Bányász. Nők: Videoton, Győri Dózsa, Somogy, ZTE, Bakony Vegyész. A Ganz-MÁVAG férficsapata a Közép és Nyugati csoport közül hatodikként abba kerül, amelyből az osztályozó győztese az NB I-be jut. Világszámok a ligetben! SPORT, ÜGYESSÉG, BÁTORSÁG! A ma esti gálaműsorral megnyilik fővárosunk egyik impozáns létesítménye, a Fővárosi Nagycirkusz. Világszámokból összeállított műsor köszönti a negyvenmillió forint költséggel épült létesítményt és nem utolsósorban az évek óta attrakcióra váró budapestieket és a főváros vendégeit. A világ minden tájáról hazatért Jászai-díjasok és a Művelődésügyi Minisztérium nívódíjasai bizonyára estéről estére előadásonként 2000 nézőnek nyújtanak káprázatos műsort, kikapcsolódást. (x) lesz... Be is fejeznénk ezzel ezt a kis bajnoki „bemelegítést” , ha nem volna még egy párosunk is. Mert van, ugyebár egy újjá alakult kettős: Farkas Évával az idén Kility Gábor lép a pontozók és a közönség színe elé. Ennek ellenére a Kisstadionban mégiscsak változatlan a helyzet: ezúttal is csak a pontozók, azaz a 4-es „érdemjegyek” lesznek az ellenfeleik... Mert ennél alább nem adják az első osztályú bajnoki címet! Na és a jég? Ez az örökös „főszereplő” s egyben rettegett ellenfél? Vajon kinek lesz síkos az idén? Ruszkai Katalin 1971 - MUNKAÉV Kézilabdás feladatok az olimpia előtt Edzőtáborban a férfiválogatott .. .Varga saját palánkja alól indít. Takács elviharzik a bal szélen, egy cseles bejátszás, s Vass kezében a labda ... „Harlemi” trükk, balerinamozdulat és máris az ellenfél kosarában a labda! Na, persze, nem megy ez mindig ilyen gördülékenyen, hiszen nem kosarasokról, hanem a férfi kézilabda-válogatott tagjairól van szó, akik a kétórás erőnléti edzés után mintegy levezetésképpen röpke háromnegyed órát kosaraztak a Játékcsarnokban ... Magasságukkal nem is lenne különösebb hiba, de mintha zavarná őket, hogy a labda egy kicsit „megnőtt”, s a kosár nem kézilabdakapu nagyságú. Amíg a parkettán négy csoportban ádáz csata folyik, jut idő egy kis beszélgetésre a mesterrel, Albrecht Miklóssal. — Rendkívül kemény munkaév következik — mondja a kitűnő szakember, aki ezúttal nyolcadszor kezdi az alapozó munkát a válogatott irányítójaként. — Ezt próbáltam vázolni azon a megbeszélésen is, amelyet a közös munka megkezdése előtt tartottunk. Itt búcsúztunk el attól a hat játékostól, akikre ebben az évben nem számítunk, mert nem illenek bele az olimpiai felkészüléssel kapcsolatos elképzeléseinkbe. A többiektől azonban maximális erőbedobást, kifogástalan hozzáállást kértünk. Erre az ő részükről ígéretet is kaptunk. — Milyen feladatokat tűz játékosai elé az olimpiát megelőző esztendőre? — Rendkívüli hátrányt jelentett a csapatnak, hogy a védekezés túlságosan „finom” volt, még a megengedett keménységet sem tudtuk „produkálni”. Nos, ezen a téren kell feltétlenül előrelépnünk. Először általános erőfejlesztés lesz műsoron, majd áttérünk a speciális gyakorlatokra. Igyekszünk a csapat gerincét kialakítani, s az állandó játékosokat minél jobban összedolgozni. Természetesen nem feledkezünk meg a kiegészítő emberekről sem, mert jó cserejátékosra mindig szükség van! — Taktikai vonatkozásban milyen változtatásokat tervez? — Sok újdonságra nincs szükség, inkább a régit szeretnénk tovább csiszolni. Főleg a páros játékelemek begyakorlása kerül előtérbe. Egy jó szélső — sokat mozgó beálással, vagy „bombázó” átlövővel — mérkőzéseket dönthet el. Persze, ehhez a szóba kerülő játékosoknak szinte egymás gondolatát is ismerniük kell! — Milyen programot állítottak össze erre az esztendőre? — Az alapozást részben közösen, részben a klubokban végzik a kerettagok. A felkészülés tulajdonképpeni első vizsgájára már márciusban sor kerül, a négy mérkőzésből álló NSZK—holland túrán. Június 29-től július 4-ig rendezik a hagyományos Jugoszlávia Kupa küzdelmeit Rijekában. Szeptember első napjaiban lesz a miskolci sportcsarnokban a sportág legjelentősebb hazai eseménye: a hatos torna az NDK a jugoszláv, a csehszlovák, a holland és két magyar válogatott részvételével. Az év utolsó két hónapja is zsúfolt, mert előbb Bécsben játszunk két mérkőzést az osztrákokkal, majd részt veszünk a Kárpát Kupa mérkőzéssorozaton. Decemberben Svájc válogatottját fogadjuk a Játékcsarnokban, majd az NDK nagyszabású tornáin következik, amely előreláthatólag olimpiaifőpróbának is beillik majd. Beszélgetésünk közben a játékosok alaposan belelendültek, Albrecht Miklósnak kétszer is figyelmeztetnie kellett őket, hogy közeledik az ebéd ideje. Búcsúzóul még elmondta a délutáni edzés műsorát: 3 km futás a Népstadion környékén, egy óra erőfejlesztés a kondicionáló teremben, majd másfél óra foci olyan edzőpályán, ahol csaknem térdig ér a hó ... — Ez sem egy utolsó erőnlétjavító dolog — jegyezte meg kis mosollyal az edző. Serényi Péter A férfi kézilabda-válogatottban az elnökség múlt heti döntése alapján a következő játékosok kaptak helyet: Horváth J., Bartalos, Szabó L. (kapusok), Simó, Marosi, Stiller, Takács, Varga, Vass L., Ágoston, Káló, Harka, Szabó I., Tobak, Csík, Zalai, Adorján, Koleszár (mezőnyjátékosok). HÁMORI TIBOR EGY HÉT A VÖRÖS-FEKETE ÖRDÖGÖKKEL 4 . Dr. Mónti esetei A Milánó Inter rangadón, a kiapadón egy magas, fekete hajú fiatalember ült Nereo Rocco edző mellett. Amikor valaki elterült a földön, a bíró Intésével egyidőben felugrott, rohant a pályára, mintha valakivel 100 méteren versenyezne. Az a sanda gyanúm azonban, hogy dr. Giovanni Monti nemcsak a csapat orvosa, hanem az edző lélektani segítőtársa is. Folytonos rohangálása persze olykor komikus látvány volt, hiszen a legtöbbször hiába törte magát. Mire a tett színhelyére ért, a „sérült” játékos feltápászkodott, tovább bicegett és legfeljebb káromkodott, mert a bíró szerinte nem adott neki megfelelő elégtételt. Monti dr. pedig bandukolt vissza a kispadhoz, közben le nem vette a szemét a játékról, hátha egy parázs jelenet következménye ismét a pályára szólítja. Ami azt illeti, ez a rokonszenves fiatalember — a sok „üresjárat” ellenére is — gyakorolhatta hivatását. Az első félidő 35. percéig szép csendben zajlott minden, ám ettől kezdve a csontzene nem éppen fülbemászó melódiájától volt hangos a San Síró. Mint a ledöntött tekebábuk, úgy dőltek a játékosok, s utána mintha egy automata állította volna fel őket. A legközelebbi edzésen megkerestem dr. Montit, akit Giovanni Scotti professzor társaságbban találtam. — Én megyek — mondta a professzor —, csak beszélgessenek nyugodtan. — Maradjon még — kértem. Árulja el, milyen szerepe van a csapatnál? A professzor összenézett Montival, mintha tőle kérne engedélyt a nyilatkozathoz: — Azt hiszi, pszichológus vagyok? — kérdezte. — Nem, uram, én csak magánemberként tartózkodom itt. Szeretem a labdarúgást, ősrégi Milan-szurkoló vagyok, s szívesen beszélgetek a játékosokkal. Ennyi az egész. — Szóval szívesen beszélget velük. Megint Montira nézett. — Igen, de nem vagyok pszichológus, ismétlem! — Érdekes — jegyeztem meg. — Én ezt a szót ki sem ejtettem a számon. De ha már így történt: ilyen nincs is a csapatnál? — Nincs — mondta dr. Monti —, amióta Rocco az edző, nincs, ő ugyanis csodálatosan tud bánni a játékosokkal és semmit sem enged át másnak. — Nézze — szólt ismét Scotti professzor —, néha azért eljárunk pszichológushoz. De csak egy-egy játékossal. Ha úgy látjuk, hogy valakinek szüksége van „lelkizésre”, ám legyen! Nagy nehezen elárulták tehát, hogy a lélektani munkának is komoly szerepe van a felkészítésben, a mérkőzések előtt. Professzor Scotti búcsúzott, dr. Monti azonban még a rendelkezésemre állt. — Mióta az AC Milan orvosa? — Öt éve. — Mindenhol ott van? — Igen. Nincs olyan edzés és mérkőzés, hogy ne lennék a fiúk közelében. Sőt, ha egy mód van rá, még a De Martino-csapattal is vagyok. — Sokat fut a meccseken? Hányszor kell a kispadról felugrani 90 perc alatt? — Ez a mérkőzés keménységétől, a játékosok harci kedvétől függ. Van, amikor le sem ülhetek. Én egyébként azonnal a helyszínre megyek, ha valaki elesik, s a bíró engedélyt ad az ápolásra. Legfeljebb hiába rohanok. Még mindig jobb, mintha elkésnék. Minden sérülésnél fontos a gyors beavatkozás. — Buenos Aires-re emlékszik? — Lehet azt elfelejteni? — Combin kívül még kit vertek meg? — Pratit. Erre van néhány bizonyítékom. Mutatok egy képet, amelyen Manera lába Prati derekán látszik megpihenni. Ezt még lekapta a fotós, de azt már nem, hogy játékosunkat fejbe is verték, s kidobták a pályáról. Tresoldit például elsősegélyben részesítettem éppen, amikor jött a hírhedt Poletti és lábával „támogatta” meg a félholt fiú gerincét. Nagyon gyenge vigaszunk volt, hogy a döntő után Suarezt 30, Manerát pedig 20 bajnoki mérkőzéstől eltiltották, mert túl drága árat fizettünk ezért a sikerért. Csapatunk szinte megtizedelve tért haza, s úgy készült a bajnoki fordulókra. — A keményebb játék több sérülést okoz? — Nem, a durvaság okoz sok sérülést. A keménységet meg lehet szokni. A Milán—Inter rangadón csak azt láttam, hogy a 27 éves Rosato összeesik, mint egy liszteszsák. Dr. Monti egy pillanat alatt ott termett, rövid ideig kezelte, majd a kitűnő védőjátékos — aki előzőleg egy másodpercre sem hagyta őrizetlenül az Inter középcsatárát, a Boninsegna helyett játszó Reifet — megrázta magát és visszaállt a „csatába”. — Mi történt tulajdonképpen? — Rosatót fejbeütötte valaki — magyarázta utólag az orvos. — Hogy ki, arra még maga Roberto sem emlékszik. — Mit vizsgált meg legelőször? — Megnéztem, lát-e és szédül-e? El kellett döntenem, hogy folytathatja-e a küzdelmet? A 4-es számú Rosato tovább Dr. Monti ápolja a földön elterülő Pratit A Sportélet legújabb száma — amelyben az évtized első Sportéletét is üdvözölhetjük — a többi között szeretettel köszönti azokat a sportolókat, akiket a szerkesztőség 1970-ben a legjobbnak talált: Gyarmati Andreát, Varga Jánost és Kelemen Pétert. A VII. évfolyamát kezdő, népszerű folyóirat nagy teret szentel az olimpiász félidejének. Dr. Csanádi Árpád, az MTS OT elnökhelyettese adatokban gazdag elemző írásban rajzolja meg a magyar olimpiai sportágak „félidőbeli” helyzetét. Hasonló jellegű és színvonalú cikkben értékeli labdarúgósportunk útját Marseille óta Pállai János. Boskovics Jenő, a miskolci I. junior ökölvívó Európa-bajnokságról számol be. Zsolt Róbert hangulatos portrét rajzol Papp Lászlóról, míg Kocsis L. Mihály a háromnegyed százados jubileumához érkezett MAFC eddig megtett útját méltatja.